Ellenőr, 1871. július (3. évfolyam, 287-312. szám)

1871-07-01 / 287. szám

fenyitó törvényszék előtt tegnapelőtt egy 27 éves „Franz de Paula Brandt“ nevű egyén állt, mint vádlott; vádoltatott pedig azzal, hogy zsarolta az embereket a legalávalóbb módon, irt piszkos czik­­keket magas állású vagy gazdag emberéről; el­vitte hozzájuk s úgy adta ki, mintha azok be let­tek volna küldve hozzá. A becsületükben megtá­madottakat tehát felszólította, hogy adjanak neki pénzt, mert­­különben kiadja az ő „Adelszeitung“­­jában, mely Bécsben 400 előfizetővel dicsekszik. Legutóbb az északi vasút igazgatójától Eichlertől akart ilyen után pénzt csikarni. Elment hozzá s igy szólt: tanácsos úr! mit csináljak ezzel a „be­küldött czikkel?“ Ha ön becsületes ember, akkor a papírkosárba fogja dobni, ha pedig nem az, úgy közölni fogja lapjában, — felelt Eichler — kü­lönben látom, hogy ön pénzt akar ; ilyesmiért nem adok pénzt, de igenis áldozok igen sokat arra, hogy ön illő elpáholásban részesüljön. Brand­er azonban nem tágított, hanem látva, hogy fe­nyegetéssel nem megy semmire, más eszközökhöz fordult, kezdett sápitozni, hogy neki cautiot kell letenni s nincs rá módja. Utoljára is Eichler meg­unta a dolgot s titkárja által 100 frtot fizettetett ki a szemtelennek. A „Herr Redakteur“ azonban a 100 frt daczára is kiadta a meggyalázó czik­­ket. Erre Eichler bíróság elé vitte az ügyet, mely tegnapelőtt oly formán dűlt el, hogy Brandt urat koplalással súlyosított 4 havi fogságra ítélték el. Szolgáljon tanulságul pesti német zuglapoknak is. — Livingstone, a híres afrikai utazó, dr. Kirk tudósítása szerint múlt ápril hó 30-án Manewahban volt, mintegy 200—300 angol mért­­földnyire nyugatnak Tangenikától. Livingstonet e helyre azon szándék vezette, hogy felkeressen egy nyugati tavat, melyről sokat hallott s mely vizét talán Cazembe folyóból nyeri, s azt ismét Con­­góba vagy északra, a Nílus medrébe szolgáltatja. Livingstone Kirk szerint még csak a Tangenika forrását akarja felfedezni s aztán végképen fel­hagy utazásaival s másoknak engedi át a további felfedezéseket.­­ Az angol népszámlálás, mely minden 10 évben szokott eszközöltetni, közelebb ment végbe az egész egyesült királyságban. Eszerint Nagy-Britannia összes lakosainak száma 31.463,480; ebből esik Angliára és a walesi herczegségre 22.704,108, Izlandra 5.402,759 és Skótiára 3.358,613. A növekedés 1861 óta 2.637,884. Vallási tekintet­ben Izlandban van 4141,933 katholikus 683,295 anglikán hitü 558,238 presbiteriánus és 19,283 kü­lönböző vallásfelekezetü.­­ A királyi ítélő táblához május hóban beérkezett összesen 6162 ügydarab, elin­­téztetett ál 50, összes hátralék volt május 31-di­­kén 6897.­­ Csokonai szobrát Debreczenben októberben készülnek leleplezni. A gránit talapzat augusztusban érkezik meg. Emlékezetbe hozzuk egyszersmind, hogy az ez alkalomra hirdetett köl­temény pályázati határideje aug. első napján jár le. A pályaművek az „Emlékkert-társulat“-nak küldendők Debreczenbe.­­ A „Komló“-ban pár nap óta ügyes és mulattató két bohózatot ad elő Bakonyi daltársu­lata. Egyik a „Vén czigány,“ másik a „Feltámadt peleskei nótárius“ czímű, melyek a mai németi­­záló napokban igen korszerűek is. A ki meghall­gatja, jól mulat. — „Magyar nyelvtan könnyű mo­dorban.“ Szvorényi munkája nyomán iskolai használatra irta Kalocsa Róza tanítónő. Ara 80 krajczár. — 106 éves korában halt meg Zágráb mel­lett, Oporováczban Zavalics paraszt asszony. A szegény öreg nagy életkora daczára sem termé­szetes halállal múlt ki, mert egy árokba esve, segély nélkül oda veszett, s reggelre halva ta­lálták. — Gr. Széchenyi Ödön holnap d. u. 5 órakor a budai vérmezőn próbát tart a közúti gőzmozdonynyal. — Uj helyi­ gőzös. Lőwy Dávid, budai magánzó kérvényt nyitott be a minisztériumnál az iránt, hogy egy helyi-gőzöst vihessen a Dunára a közönségnek Pestről Budára és viszont való szállítására A mininisztérium nem határozott sem­mit ez ügyben, hanem áttette azt a budai hatóság­hoz, melynek elintézését a minisztérium csak az­u­tán fogja felülvizsgálni. — Egy veszélyes rablóbanda hu­zamos idő óta űzi már a tervszerű fosztogatás mes­terségét a fővárosban. Nem azon útonállókról van szó, kik éjjelenként veszélyessé teszik a külvárosok elhagyatott utczáit.­­ Ez egyszer azon banditákról akarunk szólani, kik fogatot tartanak, drága ék­szereket viselnek, és legtöbbször tisztességes kö­rökben fordulnak meg. Értjük az iparlovagok ama nemét, mely hamis játék után gazdagodik meg. Pár hóval ezelőtt szó volt a lapokban egy rendezett rablóbandáról, mely rendkívüli arc­át­­lansággal űzi hamis játék útján a fosztogatást és kizsebelést. Ha jól emlékezünk, a sajtó akkor föl­szólította a főkapitányságot, hogy vessen mihama­­rább véget e fosztogatók mesterségének. Sajnála­tunkra azonban meg kellett győződnünk, hogy e dologházba való kompánia még mai napig is fön­­áll, és inkább garázdálkodik mint valaha. Nem lehet feladatunk rendőrbiztosi teendőkre vállalkoz­ni, de hogy a 1. főkapitányság jobban megértse e felszólalásunkat, kijelentjük, hogy a dorottya­­u­t­c­z­ai játékbarlangot értjük. Biztos tudomásunk van róla, hogy e játékbarlang éjjel-nappal lefüg­gönyözött ablakai mögött a roulette, makaó, nasi­­vasi és egyéb hazárd játékok a legnagyobb mérv­ben űzetnek. Ismerősöktől hallottuk, hogy a­ki egyszer e szabadalmazott fosztogatók hálójába ke­rül, ritka esetben menekülhet meg a tönkreme­­néstől. Sok ember lett már ott szerencsétlenné, miután a hamis játékkal szemben a legtömöttebb tárcza is csakhamar kiürül. Pest közbiztonsági vi­szonyaira valóságos szégyenfoltot vet e játékbar­lang fönállása. Thaisz Elek úr, ki oly sok je­lét adta már erélyének, jól fogja tenni, ha e térre is kiterjeszti figyelmét. A fővárosi rendőrség mél­tósága s a közbiztonság egyaránt megkövetelik, hogy mihamarább­ vége vettessék e játékbarlang fönállásának. Ha a főkapitány úr ez ügyben kér­­lelhetlen szigorral fog eljárni, mint kötelessége magával hozza, kiérdemlendi a becsületes emberek osszatlan elismerését. Tényeket szeretnénk hátrátni mielőbb.­ — Baján tegnap vette kezdetét a nagy lövész-ünnepély, mely három napig tart. Tegnap volt a fogadtatás és ünnepélyes diszebéd, ma és holnap a czéllövés, mit este bál követ. A bajai lö­vész-egylet már 1803 óta áll fen, és jelen ünne­pélyére az ország több helyéről számos lövész Ba­jára utazott. A többi között a pécsi lövészek is Bajára felrándultak, s két akó bort is hoztak magukkal bajai bajtársaik tiszteletére.­­ Az új épület ügye újra tárgyát ké­pezte a polgármester elnöklete alatt tartott egy gyűlésnek. Az uj épület lerontása elhatároztatott s egyelőre albizottság küldetett ki, mely az erre vonakozó tervek és költségvetések fölött kimerítő jelentést tegyen. — Üzérkedés halottakkal. A P. N. Írja: a pesti izraelitákat figyelmeztetjük, hogy ha va­lamelyik hozzátartozójuk Budán meghalna, azt el nem temethetik sem Budán, sem Pesten, mert a hulla a budai izr. temetkezési­ egylet részéről mindaddig lefoglaltatik, míg az elhunyt családja az említett budai egyletnek nagyobb összeget le nem tesz. Ezen szomorú tény már többszörösen is­métlődik, így emlékezünk, hogy két év előtt egy M.­K. nevű ismert pesti kereskedő meghalt a zugligetben és családja kényszerítve volt a hulla kiadatásáért 500 frtot letenni; ma pedig ismét te­mettek a fővárosban egy pesti kereskedőt, kit a hátra maradt család a zugligetből Pestre addig nem vitethetett, mig az egylet részéről meghatá­rozott összeget le nem tette. E valósággal botrá­­nyos intézmény eltörlésére felhívjuk a pesti izrae­lita hitközség elöljáróságának figyelmét. — Tűzvész. Vasmegyében Gérczén e hó 23-án gyermekek tüzet raktak egy ólban. Az ól meggyűlt, s utána a ház. A szél által élesztve nemsokára 112 lakház lett a lángok martaléka. A község nyomora annál agyobb, mert a tavaszkor kétszer verte el határukat a jég. — Az „Alföldi Hírlap“ egy meleg han­gon tartott hálanyilatkozatot közöl a debreczeni nőegylet választmányától, ennek kitűnő (s jelen­leg betegeskedő) elnökéhez Bethlen Mikó Róza grófnőhöz. E nyilatkozatból idézzük a következő so­rokat: Őszintén bevalljuk, miszerint egyletünknek mind megalakulhatása, mind azon csudaszerű ered­mény, melylyel két évi működése dicsekedhetik, a méltóságos grófnő kitűnő szellemi nagyságának, tapintatos és erélyes eljárásának s lankadatlan buzgalmának tulajdonítható leginkább. A pénzalap növelésére minden lehető kutforrásokat páratlan ta­lálékonysággal felfedez, ki mind a múlt, mind a jelen évben az árvaház javára adott műkedvelői előadásokat, tánczvigalmakat, oly ügyességgel és szép sikerrel rendezte s már-már a nemes város­tól nyert telken az árvaház alapkövét letenni ké­szül. — Nemcsak kitartás, hanem önfeláldozás is az ő munkaköre és tevékenysége; a közelebbi mű­kedvelői előadások fáradalmai is kimerítették ere­jét, felemésztették egészségét s míg a közönség az utolsó előadás alkalmával oly élvezetes estélyt nyert, ő már érezte a lappangó betegség előjeleit, de azért munkaterét el nem hagyta, s csak azután adta meg magát a betegség leverő hatalmának, mikor már feladatát betöltötte, és azóta betegen fekszik. Fogadja a méltóságos grófnő önfeláldozásig vitt ügyszerelméért egyletünk bölcs, erélyes, ügyes és fáradhatlan vezetéséért s a kitűnő szép ered­ményekért legmélyebb köszönetünket s örök há­lánkat; s egyszersmind azon jókivánatunkat is, hogy isten minél előbb adja vissza megroncsolt egészségét, tartsa meg életben, egészségben soká­ig köztünk, egyletünk javára, mindnyájunknak di­­csekedésére, adjon minden egyletnek hozzá ha­sonló szellemdus, erélyes és buzgó elnököt! — Kelt Debreczenben, jun. 24. 1871. A nőegy­let választmánya. Tisztelt szerkesztő ur! Barátja vagyok én is azon elvnek, hogy mi­nél több külföldi tőkét vonjunk be hazánkba, mig teremhetünk magunknak tőkét, — de határozottan kárhoztatni kell mind nemzetgazdászati, mind jogi szempontból oly külföldi vállalatok megengedését és eltűrését, melyek tőkéjüket külföldön hagyva, Magyarországba csak magyarra fordított névvel s reclammal költöznek be, hogy nyerészkedjenek a semmivel és a közönséget jóhiszeműségének fel­­használásával kizsebeljék. Ilyen a „triesti cs. k. szab. Azienda Assicu­­ratrice“ biztositó társulat is. Ennek van egy fiókja Pesten „magyarországi képviselőség“ név alatt s a vidéken számos fő és alügynöke. S. B. egyik főügynök közvetítésével biztosí­totta dohány­ültetvényeit e társulatnál, s a díj lefizetése után a biztosítási okmányt megkapta. Szerencsétlenségére a biztosítási idő alatt a jég dohányültetvényeit elverte, s mielőtt még 48 óra lefolyt volna a pesti képviselőséget távsürgöny útján, a főügynököt pedig személyesen értesítette, ki a kárt fel is vetette s jelentését a Pesten szé­kelő képviselőségnek beterjesztette. De mily nagy jön megütközése a biztosító S. B.-nak, midőn a társulat „magyarországi kép­viselősége“ egy németből roszul fordított magyar levélben illetlen kifejezésekkel követelésével eluta­sítja (!) azon okból, mert a jégverésről nem ajánlott levélben, hanem táv­sür­göny útján értesítette a társulatot. Hiában volt a személyesen tett több izbeni felszólítás a barátságos kiegyenlítésre, — a tár­sulat „m. országi képviselőségek megmaradt dixije s tanúsított gorombasága mellett, ítéljen a közönség, s nézze tovább is nyu­godtan, hogy zsebelik egyes parveni vállalatok. Ideje volna gondoskodni a közönség érde­keiről is ily vállalatokkal szemben, p. o. az által, hogy oly külföldi vállalatok, melyek hazánkban hazai vállalataink rovására kedvezményeket élvez­nek,­­ biztosítékadásra köteleztetnének s szigo­rúbb kötelezettségek alá vonatnának, mint a ma­gánosok, kiket annyiszor rászednek, s hosszas perlekedésre kényszerítenek. Pest, 1871. junius 25-én. Egy ügyvéd. A magyarosodás ügyében. — A kormány körül befészkelődött né­met elem isten jóvoltából és emberek gyarlósá­gából ott van most is boszantva mindenkit. Ki­vált a pénzügyminisztérium a­z, mely teljesen in­­fieiálva van, s némely osztályában még a magyar hivatalos nyelv is ki van küszöbölve. Hallottuk sokszor, hogy hiányzanak hazánkban a szakférfiak, s azért kell idegeneket is alkalmazni. De hát mi­csoda kiváló szakértelem az az Aloys Motusz k. ung. Sektionsráth, a lotto hivata­lál ? Nem akadna oda tisztességes magyar ember? Kezünk közt van egy levél, többféle melléklettel, mely a magyar királyi lottó hivatalból származik, s melyet ma bo­­szankodást és fölháborodást tolmácsoló sorok kí­séretében küldtek be hozzánk Kapuvárról. A „kö­­nigl. ung. Staats-Lotterie“ ugyanis kapja magát, s német körlevelek kíséretében küldötte szét né­met czimiratokkal a honvédek segélyezésére ren­delt sorsjáték jegyeit. „A csomag megérkeztekor — mondja a beküldő — bennem két eszme vívott az t. i., hogy felbontsam-e avagy visszautasítsam a magyar czimerrel, de német fölirattal ellátott küldeményt, de győzött az előbbi, mert tudtam, hogy a sorsjáték jövedelme a vitéz honvédek se­gélyezésére fordittatik ; tehát használni akarván az ügynek, a sorsjegyek nagyobb részét elárusí­tottam.“­­ Gyönyörűség nézni a mellékelt kör­levelet, mely nyomtatva van, s nincs rajta egyet­len magyar szó sem, kivéve a czimzett magyar nevét. Aloys Motusz úr neve ficzkándozik alól, mint k. ung. Sektionsráth, a königl. ungarische ständige Staats Lotterien-Commission élén. Mi azt hisszük, hogy minden magyar állampolgárnak tel­jes joga van követelni, mikép az ország közegei a hivatalos nyelven érintkezzenek és közlekedje­nek vele. A ki erre nem képes, annak nincs helye hivatalában, s egyenesen azokat illeti a megrovás, kik eltűrik a nemzetellenes demonstratiót, mely a hivatalos nyelv kiszorítása által történik. — A régi ko­ronázási magyar vá­ros. A „Sz. H.“ pozsonyi levelezője sajnálattal említi meg, hogy Pozsony 6 német lapja mellett nem lévén egy magyar sem, az ottani sajtó nem léphet solidaritásba a germanizáczió ellen a fő­városi sajtóval. Aztán következő kis német élet­képet vázol a régi koronázási városból: A germa­­nizáció leghatalmasabb tényezői nálunk is — mint a fővárosban — az izraeliták: bárhogyan mentse is valaki az egyes és igen ritka kivételeket, az izraeliták mégis csak németek. Tessék végig menni a város boltjai előtt és látni lehet, hogy a nem­­zsidóknál mindenhol legalább egy két magyar szót is lehet a föliratoknál látni, nem így az izraeli­táknál. Van pl. 4 izraelita és egy nem izraelita váltóüzletünk; míg ez utóbbi magyar és német fölirattal bír, addig amazokéi közt egy árva ma­gyar betűt még nagyitó üveggel sem lehetne meg­látni ! De azért a zsidóság nem képezi ám a né­metesedés zömét, mert 5—6000 ember egy tízszer akkora tömegre nem lehet döntő befolyású, ha­nem vannak itt más és pedig hatalmas eszközök­kel rendelkező germanizátorok. Ilyenek: a magyar főnemesek. A „legnagyobb magyar“ utódai, Ber­zsenyi „dicső magyar"-jának unokái és a szebbnél­­szebb névvel és dicső ősökkel biró magyar (? !) főurak és asszonyságok német nyelven társalognak. Itt azután meg pláne semmi kivétel sincs. A vá­rosi hatóság, mely szintén németül gyülésez és a germanizátió egyik védbástyája, szintén vagy né­metül teszi közzé hirdetéseit, vagy pedig kegye­lemből odarakja: „a kutyák befogatnak.“ Nem le­het említetlenül hagynom a „Spieszbürger“-eket sem, kik különösen nálunk nagy számmal lévén, germanizálnak. Itt azonban még legtöbb kivé­tel van.­­ A „mayar általános hitelbank" alakulása óta magyarul vezette könyveit. Mióta azonban az intézet élére Weninger Vincze emel­tetett, a magyar nyelv az intézet könyveiből ki­szorult, s a germanisatió az intézet helyiségeiben sikerrel foly.­­ A „Jászkunság" legutóbbi száma ír­ja, hogy egy izraelita fiú a napokban a jászkerü­­leti főorvosnál járt segedelemért, mivel állítólag Bécsbe megy. Főorvos ur pedig, ki tősgyökeres magyar ember lévén, megbotránkozott a fiú által előmutatott német nyelven­ kiállitott bizonyítványon mely alatt ily köriratu pecsét figuráit: Siegel des izraelitisehen Cultus Gemeinde zu Jászberény.“ Ne nektek jászberényi magyar izraeliták! — A hivat­a­los és törvénykezési irály magyarsága. (M.) barátunk utalt hétfői czikkében a germanismusra, mely a hivatalos és tör­vénykezési irályba befészkelte magát. Kifejezett óhajtásához képest megkezdjük ez irányban is a mutatványok közlését. Temesmegye telek­könyvi törvényszékének a hir­ lap mai számában megjelent árverési hirdetményéből: „A kérdéses ingatlanok I. árverésen csak a becsértéken fö­lül, a II. árverésen pedig azon alól is, azon­ban 5000 ezüst forinton nem alól a l­e­g­t­ö­b­b­e­t ígérőre le fognak üttetni.“A temesme­­gyei tvszék némái mentségéül azonban meg kell jegyeznünk, hogy a „leüt­ő“-t a tvszékek nagy része használja mászóul az árverési hirdetményekben.­­ (A közönség köréből.) I. Érdekes­nek tartjuk megemlíteni, hogy Szegedről a „hét­választó“ szálloda főpinczére, Érti József is leve­let küldött hozzánk, köszönetet mondva a germa­nisatió elem­i föllépésünkért, mert eddig a fővá­rosban lenézték a magyar pinczéreket, s a szállo­da tulajdonosok és vendéglősök minden áron csak németül beszélőket alkalmaztak. II. Egy kis lisztát küldött be hozzánk S. S. úr a németizáló egyletek felől, s ebben fölemlíti, hogy a kiválólag magyar kiadványokkal foglalkozó Athenaeum irodalmi és nyomdai rész­vénytársulat környékén is lehet találni a mi szem­beötlő. Fölemlíti továbbá az általunk is megrótt „állatkert“ falragaszait, melyek ékes németséggel hirdetik a „Riesen conczerteket“ meg a Luft­­springereit.“ Az első magyar általános biztosító társaság levelezése, úgy szintén többi nyomtatványa, melyeket a többi hazai biz­tosító intézekkel szemben használ, németek. A magy. kir. statisztikai hivatalból is mu­tathat elő a felszólaló egy német levelet Keleti Károly osztályfőnök aláírásával. Megjegyzi végül, hogy egyetlen oly társulatot sem ismer, hol a hi­vatalos nyelv magyar. * Magyar keleti vasút. A huzamosan tartó esőzések és felhőszakadások folytán Bánffy Hunyad és Egeres közt beállott töltésülepedések miatt az áruszállítmányok felvétele a B. Hunyadon túl eső állomásokra egyelőre beszüntettetett. A személy­forgalmat, a szükségessé vált átszállás nehézségei miatt csak a nappal járó vegyes vonatok közve­títik, miután az 1 és 2 számú személyvonat ide­iglenesen csak Hunyadig közlekedik. A megrom­lott helyek helyreállításán a legnagyobb erélylyel dolgoznak és remélni lehet, hogy az időjárás jobbrafordulása esetében a felebbi kivételes in­tézkedések rövid idő alatt ismét beszüntethetők lesznek. 3. Déli vasút újabb időben több csalási eset fordult elő utánzott vagy hamisított vasúti okmá­nyokkal, minek folytán a déli vasúttársaság óva inti a közönséget áruk vásárlásától vagy pénzelő­legezésektől vasúti feladványok alapján, mielőtt a vasúti szállítási­ hivataloknál az árufeladásokról s illetőleg átvételről bizton tudomást nem szerzett. Mozaik. — Müller német közok­t. minisz­ter szigorú erkölcsössége jelenleg annyira megy, hogy még a mythologiai alakokat sem szenvedheti pedig ifjabb napjaiban nagy tisztelője volt ő ex­­cellentiája Bachusnak épugy mint Vénusnak. Bor­dalai különösen elterjedtek a nép között s nagy boszuságára még most is éneklik a berlini­ek többek közt következő versét is: Midőn a korcsmából hazafelé megyek, Lámpák, házak, utczák, köröttem keringnek. A halvány hold pedig szokatlan sandalit. Sokat ivott szegény, világosan látszik. S ily rész társaságból minden józan ember Legbiztosb menhelyet csak a korcsmában lel. Majd jövendő nagyságát előre látván, igy énekelt Müller úr : Hogyha miniszterré tesznek Kanoséval kezemben Jókedvem akkor sem szün meg, Kancsóval kezemben. Hogy kormányzok ! hogy beszélek ! Hogy bolonditom a népet! Egész ország részeg leszen, Telt kancsóval a kezemben. — Egy volt miniszter. Párisban a commune alatt történt, hogy egy ember a város­ház előtt haladván el, annak egyik földszinti szobájában nehány embert látott a zöld asztal kö­rül Ülni. Egyik szék üresen állott s a jövevény elfáradva helyet foglalt. Az asztal körül ülők egészen el voltak mélyedve miniszteri teendőik­ben , észre sem vették emberünket, ki az épen kiment tengerészeti miniszter helyét foglalta el s ki elé a szolga egymás után hordta aláírás végett az okmányhalmazokat. A mi emberünk egy jó negyed órai munka után illőnek találta, hogy megpihenjen s kissé távozott a teremből, midőn azonban visszatért, helyét már elfoglalva találta valószínűleg az igazi miniszter által, ki a legna­gyobb udvariassággal adta át elődjének ott fele­dett kalapját. Emberünk szó nélkül távozott, de e pillanattól fogva neve alá oda tétette névjegyére: volt tengerészeti miniszter. — Színházi Statistik­a. Európában van összesen 1500 szinház. Francziaországra esik ebből 340, Olaszországra 300, Spanyolországra 170, Nagy-Britanniára 160, Ausztriára 160. E szerint 75,000 olaszra, 110,000 francziára, 184,000 angolra, 118,000 osztrákra, 1.500,000 oroszra és 2 millió törökre jut egy-egy színház. Tíz év alatt 50 színház égett le; legutóbb Boroszlóban, Brünn­­ben, Dresdában és Kölnben fordultak elő tűzese­tek. 1867-ben 10 szinház lett a lángok martaléka. Egy század óta 130 színház égett le Európában s e számból 20 Páris- és Londonban; e leégett színházak 200 millió frank értéket képviseltek.­­ Legújabb felfedezés. Egy tudós kisütötte, hogy midőn az ember a teába tejet tölt, emennek fehérnyéje úgy vegyül a tea csersavas alkatrészével, hogy nagyító üvegen tisztán kive­hető bőrállományt képez. Ehez képest a tudós számítása szerint, a­ki napjában három csésze ily teát fogyaszt el, annyi bőrt nyel le, a mennyiből egy pompás pár czipet lehetne készíteni. — Süket felsőbb rendeletből. A porosz megszállás alatt a Seine et-Marne depar­­tementban egy özvegy franczia nőhöz egy német tisztecske szállásoltatott be, ki legott kijelentette, hogy ő süket, minél fogva a nő minden tartózko­dás nélkül beszélt mindig előtte, sőt nem egészer késő éjfélig zongorázott, míg vendége a szomszéd szobában aludt. Néhány hét múlva a tiszt kije­lentette asszonyának, hogy máshová tették át s igy távoznia kell. „Asszonyom — mondá — én magamat kegyeibe ajánlom“. — „Én pedig kívá­nom — felelé a nő — te haramia, tolvaj, zsivány, hogy törjön ki a nyakad a lépcsőn“. „Oh, asszo­nyom — vágott szavába a porosz — bocsánat, de elfeledtem kegyednek mondani, miszerint csak a tábornok rendeletéből voltam süket“. — A berlini diadalmenet szám sze­rint a hatodik a közelebbi három század alatt. Az elsőt II. Joachim választófejedelem tartotta 1532-ben a törökön nyert diadala után. A máso­dik Frigyes­ Vilm­o­s vár. fejedelem alatt folyt le 1678-ban a rügeni győzelem alkalmából. A har­madikat Nagy Frigyes rendezte 1763-ban ,a hét éves háborút befejező siléziai hódítás után. A negyediket III F­r­i­g­y­e­s­ V­i­l­m­o­s tartotta 1814- ben a franczia háború után. Az ötödikre pedig mint tudjuk 1866-ban Königrätz adott alkalmat. A magy. delegatió Vl­. teljes ülése. (Éjjel érkezett.) Bécs, jun. 30. Elnök : Majláth Antal gr. Jegyzők Buja­­n­o­v­i­c­h és Miske b. A kormány részéről jelen voltak Lónyai, Pöckh b. altengernagy, Gaál, Ebe­­ran sorhajóhadnagy és Orczy B. b. Kemény G. b. a tengerészeti előirányzat tárgyalása előtt Tegethoff elhunytáról emlékezik meg s a delegátió e fölötti fájdalmát­­könyvileg kfejeztetni óhajtja, mi élénk helyesléssel elfogad­tató. Majd a tengerészeti albizottság jelentésének átalános része felolvastatván felszólal P­r­i­­­e­s­z­k­yj Tádé s nem helyesli, hogy a bud­­­get évenkint változik, sőt újabb tételek is vézetnek fel belé, egyszersmind megnyugtatást kiván arra nézve, hogy a jelen budgetben benfoglalvak mind­azon tételek, melyeket egy rendszeres budgetnek magában kell foglalnia. V­as­s S. gr. megjegyzi, hogy Tegethoff nagyszerű reformot kezdett meg a tengerészetnél, mely még befejezve nincs s igy nem lehet kíván­ni, miszerint egyhamar végleges megállapodás történjék a budgetre nézve. Erre a biz. jelentés a részletes vita tágyául elfogadtatván. A I. czim a bizottság javaslata sze­­rint szavaztatott meg, a II. ez. 913, 140 forinttal, a II. ez. 394,300, a IV dik 1,034,750, az V-dik 205,650. Az albizottság javaslata folytán a­z e­n­g. akadémiában egy magyar nyelvmester alkalmaztatik 600 fr. fizetéssel. A VI. czimnél a Zriny­i­h­ez hasonló naszádra 135,000 fr. sza­­vaztatik meg, egy ujabbra pedig semmi sem. Kemény G. kívánja, hogy hajóépítéseknél a fiumei gyár ajánlatai is figyelembe vétessenek s ez intézet is concurálhasson, mire Zichy Fe­­rencz helyeslőleg megjegyzi, miszerint azon hajó, melyen Tegethoff a lissai csatát nyerte, szintén a fiumei hajógyárban készült. — Gaál Jenő kije­lenti, miszerint a kormány mint eddig, úgy ezu­tán is figyelembe vesz minden ajánlatot.­­ Ezzel a VI. czim többi részei változatlanul elfogad­tattak. Az ezen czim „Custozza kazemata hajó költsé­gei“ alcziménél felszólal Éber Nándor, s a hajótest­­építési költségeit, az 1000 lóerejü gép s a pán­­czél költségeit kész megszavazni, ellenben a fel­szerelés és ágyuk költségeit csak akkor tartja meg­­szavazandónak, ha a hajó teljesen elkészül. Gaál Jenő sorhajó hadnagy felvilágosításul megjegyzi, hogy felszerelés és ágyuk nélkül a ha­jótestet s gépet elkészíteni lehetetlen, mert ezek nélkül nem lehet próbákat tenni az új hajóval. Or­dódy pártolja Éber nézetét, míg Har­kányi oda nyilatkozik, hogy vagy egy évvel el kell adázni a hajó építését, vagy pedig meg kell szavazni az egész összeget. Kemény G. K. ki­emeli, hogy ha az egész 560,000 frtot most meg nem adják, a hajó 1873 ig nem készül el és a 4 milliónyi összeg hiában hever, kéri tehát az elő­irányzott összeg megszavazását. Névszerinti szavazást kérnek : Zsedényi Ede, Bohus Zsigmond, Kálnoky Pál gr., Zsigray Fülöp gr., Wahrmann Mór, Lázár Mihály, Paczolay J. A kérdésre: Elfogadja-e a bizottság a Custozza­­kasemat hajóépítési költségére az albizottság által megszavaztatni ajánlott 1.368.000 frtot ? Igennel 34, nemmel 13 bizottsági tag szavazott. Az albi­zottság javaslata tehát elfogadtatott. Igen­nel szavaztak: Almássy György gr., Ap­­ponyi Albert gr., Barcsay Kálmán, Batagh­arini Pál, Bohuss Zsigmond, Bujanovics Sándor, Csotta János, Erdődy István gr., Fáik Miksa, Fiath Fe­­rencz b., Harkányi Frigyes, Hodossy Imre, Ká­rolyi Alajos gr., Kemény Gábor b., Majlovácz Pé­ter, Mihályi Péter, Mikes János gr., Mikes Imre báró, Prónay Gábor b., Pulszky Ferencz, Rudics József b., Szapáry Antal gr., Széchen Antal gr., Szögyényi László, Térey Pál, Trefort Ágoston, Tury Samu, Wass Samu gr., Wodianer Albert b., Zichy Ferencz gr., Zichy József gr., Zichy Nán­dor gr., ifj. Vay Miklós b., Sigray Fülöp gr. Nem­mel szavaztak: Bömb­es Frigyes, Éber Nándor, Földváry Miklós, Jancsó István, Kálnoky Pál gr., Lázár Mihály, Ordódy Pál, Ormos Sándor Paczolay János, Prileszky Tádé, Wahrmann Mór, Zichy Henrik gr., Zsedényi Ede. Távol voltak: Andrásy Alad­ár gr, Fodróczy Sándor, Hannald Lajos érsek, Hunyady László gr. Királyi Pál, Pejácsevics László gr. Petrovay Ákos, Szapáry Géza gr. ,Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, Szentpály Jenő, Ürményi Miksa. A VII. czimnél megszavaztatott 269 000 fr., a VIII-nál 140.000, a IX-nél 235.000, a X-ik vi­ta nélkül elfogadtatott. A virement az egyes czí­­mek közt nem adatott meg. A rendkívüli költségvetésnél vál­tozatlanul elfogadtattak az albiz.­jelenté­sk. Az előirányzat többi része az albizottság ja­vaslata szerint minden észrevétel nélkül elfogadtat­ván a 10 órakor kezdődött ülés 1272 órakor be­záródott.­­ Holnap 11 órakor a mai ülés­­köny­­vének hitelesítése végett rövid ülés tartatik. A magy. delegáció megküldötte már az osztrák delegátiónak a letárgyalt pénz- és külügyi költségvetés iránt hozott határozatokról szóló üze­neteket. A külügyi albizottság ma a nyilvános ülés után az ezüstben fizetendő külügyi költség tárgyá­ban azon határozatot hozta, hogy a kiadások az eddigi eljárás szerint fedezendők és külön előter­jesztés nem szükséges. A pénzügyi albizottság holnap d. e. tart ülést a 70 kj kölcsönművelet költségei tárgyában beterjesztendő jelentés iránt. » TÁVIRATOK, Bécs, jan. 30. A reichsrath pénzügyi bi­zottsága elhatározta, hogy a hírlap és hirdetési bélyeg megszüntetésére vonatkozó kérvényt kellő­en méltányolni fogja s különösen figyelmeztette a kormányt a hirdetések és falragaszok után járó bélyeg eltörlésének szükségességére. Berlin, jun. 30. A „Reichsanz.“ egy cs. kibo­­csájtványt hoz, mely szerint a Schwarzenbek ura­dalom érdemei elismeréséül Bismarck hgnek ado­­mányoztatik. A császár a Francziaországban ma­radó zászlóaljak létszámát 802 emberre szállít­tatta le. Páris, jun. 30. A longchampsi katonai szemle tegnap d. u. 2 órakor kezdődött: az ezredek el­­léptetések alkalmával lelkes éljenzésben törtek ki. Gambetta Bordauxban beszédet tartott az őt fogadó republ.­bizottság küldötteihez, melyben a jelen kormányt egyedül törvényesnek ismeri el. Bécs, jan. 30. (Az Ellenőr távirata.) Az al­kudozások a csehekkel a N. fr. Pr. értesülése szerint még távolról sem haladtak annyira, mint több oldalról elhitetni akarnák. A felvett pontok egyikére nézve sem történt még megállapodás. Ho­henwart nagyon tartózkodó, de azon meggyőző­dés, hogy kiegyezési kísérlete komoly, azon val­lomására bírta a cseh vezéreket, hogy a declara­­tiót nem szükség betű szerint venni, sőt azt is ki­látásba helyezték, hogy noha csak ad hoc, de mégis képviselőt is hajlandók küldeni a reichs­­rathba. Hohenwart még ekkor is tartózkodó maradt, de felszólította a cseheket, formulázzák határozot­tan, mily feltételek alatt kívánnak a reichsrathba belépni s mik kiegyezési feltételeik, hogy azokat ő felsége és a min. tanács elé terjeszthesse. Rieger magára vállalta e feladatot s hétfőn hihetőleg kész tervvel lép elő. Ezzel záródott az alkudozások első phasisa, melynek folytatása a jövő két héten tartatik, mely idő alatt mind s mind tanács, mind a cseh­ország­ klub megállapodásra juthat a Rieger féle terve­zet fölött.­­ Tegnap hallomás szerint a császár elnöklete alatt miniszter­tanács tartatott, mely talán már a cseh kiegyezéssel foglal­kozott. Flórencz, jun. 30. (Az Ellenőr távirata.) Mon­­tezemolo marquis Róma projektjéül neveztetett ki, Flórencz város a toskánai nemzeti banktól 25 mill. kölcsönt vett fel. Lincz, jun. 30. (Az Ellenőr távirata.) Rudigier érsek tudatja megyai papságával, hogy az esküt az alkotmányra ezután a reservatió nélkül is lete­hetik, mivel a kormány ez esküt kellően módosí­totta. Bécs, jun. 30. A reichsrath mai ülésében a telekk. rendszabály harmadik olvasásra elfogad­tatott. Az 1870-ki póthitelre vonatkozó­­javaslatok helyben hagyattak, miután Wolfram azon nézetet támadta meg, hogy a Lloyd társulat jövedelmi adója közös ügy lenne.­­ Ezután a 60 millió hi­telművelet került tárgyalás alá. Brestl és Czer­­kowszky kifejtik a bizottság többségének és ki­sebbségének javaslatait. Dumba és Figuly a ma­joritásé mellett szólnak, Kotz pedig a kisebbségé mellett. A pénzügyér bebizonyítja, hogy ha e hitel­művelet most el nem fogadtatik, július vagy augus­­tus hónapokban már zavar állana be az államháztartás­ban, ezért a kisebbségi javaslat elfogadását kéri. Erre a többség javaslata, mely szerint a kölcsön tárgyalása későbbre halasztandó, 87 szóval 56 el­len elfogadtatott. Russ és társai interpellálják az okt. ügyért a járási iskolatanácsosok ügyében kia­dott máj. 10 ki rendelete miatt. Berlin, jun. 30. A császárnak ma d. e. 9­2 órára tűzött Hannoverbe utazása csúzos fájdalmak miatt elmaradt, s helyette a koronaherczeg uta­zott el. London, jun. 30. Az alsóház 324 szóval 230 ellen elfogadta azon javaslatot, hogy a titkos sza­vazásra vonatkozó bilt a bizottságokban tárgyalás alá vétessék. Berlin, jun. 30. A csapatok haza szállítása Francziaországból a jövő hó közepén be lesz fe­jezve. Páris, jun. 30. A katonai szemle, melyen Thiers a nemzetgyűlés és a diplomatiai testület jelen volt, minden tüntetés nélkül folyt le. CSARNOK. Néhány levél Bethlen Gábortól­­ is. Közli Jeszenszky Sándor. Iluimmé Domine Comes et fráter nobis ho­­norande! Kegyelmed levelet ma délután 2 órakor veotnem, ess hogy Vaczra T) való szándékától a Vezir mostan supersedealni lattatik, igen akarom czyak vigyázzanak szorgalmatossan az bene va­lók, en nem remenlem, hogy megproballya mosta­nában a Teoreok, ess­enis a Kgyd teczese szerent az Innepek után.) Isten egessegemet megtartván elkuldeok hozza s irok neki, mi választ adgyon reá, kgydet tudósítóm rolla. Arra nezve nekem is teczik Uram, hogy hadakat Vacz felé ne szolgoza­­nak, az Varmegyéket feli kiessel ne faraszuk an­nál inkab Generalis Uramm­­alfele se menjen, ha­nem maradgyon czyak Újvárban, mert el hidgye kgemed abból nem kevese irritaltatnek és commo­­vealtatnak a Teoreok, kik ellen nem tartom eges­­segesnek, ha mith Magyar Orszagh studio akar mely Ideoben is, ess mostan kivalkeppen ezekreől l) Váez ekkor a magyarok birtokában volt. ’) A Húsvéti Ünnepek után. *) Mert Forgách a felső megyék kapitánya volt.

Next