Ellenőr, 1871. augusztus (3. évfolyam, 313-338. szám)

1871-08-01 / 313. szám

Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A. lapot illető reclamátiólr Légrády testvéreit irodájába (nádor-utcza 6. bz.) íntézendőlc. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 80 ki. beigtatásáért . . . . 10 kr. j Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza €t. szám. (Légrády testvérek irodájában) Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest két-sas utcza 14. sz. alá intézendők. 313. szám. Kedd, augusztus 1. 1871. ÜL évfolyam. A * „Ellenőr“ ára egy evre .... 20 forint — kr. félévre .........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra ....!„ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két-sas utcza 14. sz.) Szácal ék a könyváráéi utón történő meg­rendelő*« k után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az tlőfizetést legczélszerübben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p ó s t a i utalványozás által. Pest, jul. 31. — z. - - A franczia nemzetgyűlés le­tárgyalta második, olvasásban a departe- mentalis tanácsokra vonatkozó törvényja­vaslatot, és valószínűleg jelen alakjában fog az elfogadtatni a harmadik olvasásban is; bár átalános azon aggodalom, hogy a kormány, mely oly nyugtalanító és baljós­latú magatartást tanúsított a tárgyalások alatt, végleges erőfeszítést fog megkisérleni a törvény megbuktatására. Reméljük, hogy e kísérlet nem fog si­kerülni és Francziaország valahára oly ta­pasztalatot fog nyújtani a világnak, hogy ott is lehetséges egy törvényt a kormány kezdeményezése és támogatása nélkül alkot­ni, és ha kell a kormány akarata ellenére életbe léptetni. A franczia parlamenti ma­joritások történetén vörös fonálként húzó­dik végig a vak engedelmesség és szolgai alárendelés érzete szemben a kormányokkal, és a rémületes katastróphák előidézésére jórészben befolyt a nemzetnek azon állan­dó hibája, hogy sohasem tanulta meg füg­getlenül és szabadon kezelni jogainak gya­korlatát, és nem tudott leszokni a jársza- lag használatáról. Daczára a folytonos rendszerváltozásoknak és a forradalmi láz megújuló kitöréseinek, Francziaország soha­sem szűnt meg tekintélyeknek hódolni és egy önmaga által teremtett bálványnak maradt kész rabszolgája. A legnagyobb veszélyt látnók abban, ha a franczia nemzet egyedül Thiers böl- cseségétöl és államférfim eszélyétől várná üdvét és a politikai életben nagyon helyte­lenül alkalmazott elv által vezéreltetve, feltétlen bizalommal tenné le sorsának ve­zetését a jelen kormány kezeibe. Midőn te­hát a megelégedés érzetének engedünk keb­lünkben helyet, látva a nemzetgyűlés arány- lagosan független és öntudatos magatartá­sát szemben a végrehajtó hatalommal, mé­lyen tudjuk sajnálni, hogy a nemzet válasz­tottjai nem tudták hasonló mértékben le­rázni a meggyökerezett balfogalmak és hazug sophismák jármát. Az uj törvényben kevés jel tanúskodik a traditiók hatalmának le­jártáról. Egyike a legátkosabb intézményeknek, melyek terjedését és megerősödését a mü­veit világ Francziaországnak köszöni, a justice administrative behozatala. Justice administrative — nem gyalázat-e már ma­ga a szó is ? Mi ez egyéb, mint kijátszása a polgári szabadságnak, megtagadása a jog- egyenlőségnek az államközegei irányában, és teljes lehetlenitése a törvények uralmá­nak ? Most a departementalis törvény tár­gyalásakor nyílt volna a legszebb alkalom megszabadulni e vészes rendszer lidércznyo- másától és ha már nem lehetne azt egész­ben megszüntetni, megalább utat kellene törni egy igazságosabb és felvilágosultabb elv érvé­nyesülésének a jövőben. Ámde ily értelmű reform érdekében a leggyengébb hang sem emelkedett a nemzetgyűlésben és a jobb belátásnak nyomát sem tudjuk felfedezni a törvényben. A községek fölötti felügyelet és gyám­kodás joga eddig kizárólag az állami ha­talom és a praefetek kezeiben nyugodott. A nemzetgyűlés a felügyelet e jogát pénz­ügyi tekintetben átruházta a departemen- tek állandó bizottságaira, de a közigazga­tási és politikai viszonyokban továbbra is a praefet marad a jog birtokában. A praefet úgy mint a községek vagy egyesek, az ál­landó bizottságok oly intézkedéseit, melye­ket czélszerütleneknek találnak, vagy me­lyekben a tények helytelen megítélése for­dul elő, felebbezhetik a conseil generálhoz, mely azok fölött végérvényesen határoz. De ha a törvények megsértése vagy az illeté­kességi kör átlépése miatt emeltetik vala­mely rendelet ellen kifogás, felebbezés csak az állami tanácshoz történhetik. Valamely per kezdésére a községeknek, jótékonysági intézeteknek, gyáraknak, kórházaknak és mindazon intézeteknek, melyekre nézve az nj törvény az állandó bizottságnak felügye* ieti jogot adományoz, az engedélyt az ál­landó bizottság adja meg. A bizottság vég­zései felebbezhetők a miniszterhez, ki azo­kat megsemmisítheti. A kormány ellenezte a felügyeleti jog­nak még csekély részben történő átruhá­zását is. A kereskedelemügyi miniszter Le- franc Victor sophisticus ferdítésekben és hazug phrásisokban bővelkedő beszédével megszégyenítette Picardot, kivel együtt tartozik a republicánus elvek letéteménye­sei közé. Nézete szerint csak a község és az állam bírnak souverainitással, mig a de- partement ilyennel |nem bírhat, és ezért csak az állam van hivatva a községek fö­lött felügyeleti jogot gyakorolni. A balol­dal heh, esiette e felfogást, pedig nagyobb badarság ritkán mondatott el partementben. Mintha a departement más volna, mint a községek egyesülete, egy tágasb és nagyobb község ! És micsoda külön souverainitás illetheti meg az államot, ha a departe­ment avval nem bírhat! Az állam sem egyéb, mint a polgárok egyesülete bizonyos közös czélok elérésére és az oly tan, mely az államnak külön személyiséget tulajdonit, saják czélokkal és érdekekkel, lényegében socialisticus és az egyéni szabadság merő tagadására vezet. Feltűnő lehetne, de adalék a franczia kőzvéleméoy érettségi fokának megítélésére, hogy a franczia hírlapok hanyag közönbös- séggel kisérték a nemzetgyűlés vitáit e kér­dés felett és alig lehetett találni czikket, mely a tárgy komolyabb és érdemleges megvilágításával foglalkozott volna. Hála az égnek, daczára a számtalan vesztegető befolyásnak és a legújabban dühöngő cen- tralistikns deliriumnak, a magyar nemzet­ben még nem halt ki az élénk érdekelt­ség az önkormányzati intézmények iránt, és mi kötelességünknek tartottuk szoros fi­gyelemmel kisérni a decentralisátió kérdé­sének fejlődési phasisait egy távolabb eső nemzet körében is. Az összehasonlítást a franczia departementális törvény és a mi megyeszervezési törvényünk közt, olvasó­inkra bizhatjuk. A valódi szabadelvüség bé­lyegét egyik törvény sem viseli magán, de a franczia nemzetnek előnyéül szolgál, hogy az egy csak most keletkezett mozgalom kez­detét, kiindulási pontját jelzi, és épen azért reményt nyújt, hogy idő és tapaszta­lat a most inaugurált elvnek tökéletes ér­vényesülést fognak szerezni, ellenben a ma­gyar kormány és törvényhozás a százado­kon át a nemzetiségnek és szabadságnak védfalul szolgált municipális intézménye­inket kárhoztatta meddő tehetetlenségre. A franczia legitimistáknak eszökbe sem jutott virilis szavazatok középkori intézményét tő­lünk átvenni, meghagyták ez önkormány­zati szörnyszülöttet, mint unicumot ne­künk. — Az ujköl'csönt bécsi lapok pesti táviratai szerint szombaton este 11 órakor Írták alá, és pedig: Lévay és Ulimann a magyar föld­hitel társaság, dr. Flesch a franko magyar bank, Koben igazgató a berliniek (Mendelsohn és társa, Magnus F. M., berlini keresk. társaság, Scliickler testvérek, Warschauer és társa), végül Kerkapoly pénzügyminiszter a magyar kormány nevében. Az itt nem nevezett, de korábban emlegetett czégek csak indirekt vesznek részt, és pedig a frankfurti és londoni csoportok a földhitel társaságnál. Az egyezmény részleteiről, a mennyiben még nincse­nek tudva, aligha fog valami köztudomásra hozatni. Pest, jul. 31. = Mint bizonyosat beszélik, hogy a német császár Vilmos és Ferencz József a jövő hó folyamában Gasteinban találkoznak. Hir szerint oda utaznak Bismarck és Beust államkanczellárok is, sőt Hohenwart és An- drássy miniszterelnökök is jelen lesznek. A mint nyilvánosságra jött e hir, Ausztriában rögtön a legkülönbözőbb com- binatiókat kötötték hozzá, s e pillanatban az osztrák sajtó kizárólagosan Ferencz Jó­zsef és Vilmos császár találkozásáról majd e találkozás politikai következményeiről ve- zérczikkez. Vannak, kik a két uralkodó jelenlegi találkozásának semmi politikai czélt nem tulajdonítanak, tisztán az udvariasság szem­pontjából tekintik azt. A német császár egészségi tekintetből meglátogat egy osztrák fürdőt és az osztrák császár üdvözletére megy. A mint üdvözletére ment a porosz király az orosz czárnak, midőn ez Stutt­gartiba vagy Darmstadtba utazott. A mel­lett a jelenlegi viszonyok nem is olyanok, hogy e találkozásra valamely mélyebb je­lentőségű politikai indokok vezessék az ille­tőket. Most épen semmi politikai kérdés nincs függőben. Vannak azonban mások, kik a találkozás­ból Ausztria nem kül- hanem belügyeire vo­natkozólag jelentékeny változásokat remél­nek. Meg vannak róla győződve, hogy a találkozás nem maradhat befolyás nélkül az osztrák belügyekre. Szerintök Vilmos német császár nem fogja elmulasztani megragadni az alkalmat, hogy Ferencz József császár előtt nehány pártfogó szót ne szóljon a most már annyira „elnyomott“ osztrák németek érdekében. Ez a gondolkodásmód a legjobban jel­lemzi a német centralistákat. Egyszer az orosz czár fenyegetését, másszor a német császár pártfogasát várják és majd ettől, vagy amattól remélik a német uralom föntartását Ausztriában a többi né­pek fölött. — A bécsi világkiállítást illetőleg nehány nap előtt szólaltunk fel s örömmel olvas­suk a „P. N.“ban, hogy az tigy az általunk nyil­vánított nézeteknek megfelőleg dőlt el. A nevezett lap tudósítása igy hangzik: Azon hírek ellenében, melyek a bécsi világ­kiállítás közösségéről a kiállítási bizottság magyar tagjairól s ilynemű egyezkedésekről szállongtak, tudathatjuk, hogy báró Schwarcz kiállítási fő­biztos ur ittléte alkalmával, miud a miniszterel­nökségnél, mind a kereskedelmi minisztériumban kapott felvilágosítások folytán meggyőződött arról, hogy „Magyarország Becsben nem fog osztozni a háziúr jogaiban és kötelességeiben, hanem csak mint meghívott vendég veend részt a kiállításban.“ Különben ez volt az osztrák kormánynak is intcntiöja már akkor, midőn a kész tervet ő fel­sége jóváhagyása alá térj sztette s csak utólago­san s azon remény kifejezésével tudósította, hogy ez alkalommal kormányunk „gyáraolitó részvétére“ számot tart. Ez történt múlt évi juuius hóban s az zal Magyarország fentebbi álláspontja ki volt je­lölve s mai napig sem szenvedett változást, a mint is kormányunk részétől egy év óta e tárgyban semminemű tárgyalás nem indíttatott s a mitjBécs- böl ez irányban közöltek, az csakis magánkörök kifolyása lehetett. Páris, jul. 26. (Saját levelezőnktől.) Miniszter válság napjait éljük. Itt is, mint nálunk, ha egy távozik, egész csoportnak nyitnak ajtót a sajtóban, mert szeretnék, ha kisétálna. Ja les Favre, Simon, Larcy a szárnyra kelők, Bro­glie herczeg, Barthélemy-Saint-Hilaire és Mathieu a letelepedendők. Broglie, angolországi követ, több fél uitramontán tartalmú munka szerzője. Mi- ' nisztersége nagy reménység volna a clericalisok- nak, ha nem Thiers volna az éltető szellem a kül­földi politikában is. Barthélemy Saint- Hilaire Thiers mindenható titkára és kegyencze, jobban mondva kedvencze. Mathieu Saoue et Loire kép­viselője, a Creuzoti gyár és bánya telepek főmér­nöke. Egyik sem gyanús köztársasági érzelmeiéit. Mintegy véletlenül a fogoly communisták sorsa fölött tartott minisztertanács után Dufaure, igazságügyér lemondása jött szőnyegre. A szigor­tól való eltérés nem tetszik ő exjának. Vájjon hány életet kér kiengesztelő áldozatul Dufaure ur a kormánytól, hogy tárczúját megtartsa? Bizonyo­san lesz egy pár tuczat, például a hány osztrigát napjában leszörpeut. Nem is sok egy igazság ügyértől. Dufaure ur minden tapintatot nélkülöző rendeletéi, körözvényei elég olajat öntöttek a for­radalom tüzére s most szeretne vért önteni a kié­gett parázsra. Hihető, hogy ily tömeges kilépés nem fog politikusnak tartatni, hanem mint a magyar mi­nisztérium s ócska szekér lassan fognak minden dücczeuésnél egy-egy szöget elhullatni. Van-e nálunk miuiszterválság, hogy rendesen uj párt-alakulas fölszinre kúszó hire ne kisérné; a miniszter aspiránsok pártjá-e ? Itt is Cordier és Bampont esoportozat egyesült és balközépuek de- claralta magát, vagyis mérsékelt köztársaságinak, s mégegyszer vagyis, Thiers pártnak. Két tárczát zsebre tudnának tenni, ha kezükbe adnák. A megye szervezésről szóló törvény az első felolvasás vitáján átesett szerencsésen. Alapelve a d< ceutralisatio. A kormány minden uj pontnál uj erőlködést kezdett, hogy a már meg nem dönthe­tett javaslatot kiforgassa eredeti alakjából, elüsse czéljától. Nem sikerült eddig soha. Most Thiers- ben s egy ezután elmondandó nagy beszédjében minden reménységük, melyet hiszszük és kívánjuk is, nem koronázand siker. Mert főezélja az assem- bléenak az államcsínyek és forradalmak lefegyver­zése volt a mindenütt élő hatalom, mozgékony erő teremtése által. Sőt annyira mentek némelyek e téren s e őzéiért, hogy Tréveneux a képviselőház nem ülésezbetésének idejére a bitor hatalommal szemben egy politikai testet akart alkotni. A me- gyegyülések 60,000 lélekre számitva egyet, kül- deuének ezen testületbe kebelükből biztosokat. S e testület gyakorolná a törvényes hatalmat. Elvette­tett a bizar javaslat; de a tanulság megmaradt. A vám felemelés, a hirlapbélyeg kérdésében Pouyer Queitier engedékenynek mutatkozott, Thi­ers egy lépést sem akar tágítani; daczára, hogy a ház többsége s a franczia tudósvilág egészen elle­ne fordult. Mi ez mind Thiers papának ? „Olvas­sák el önök Vauban bámulatos könyvét“ feleli. Meg kell adnunk, franczia közmondás, bogy: az első szerelem soha sem öregedik meg, Vanbau is mindig fiatal Tüiersuek. Francziaország felderülő hadi dicsőségében két­kedhetnek önök ? A szakálak előírás szerint való leborotválása elrendeltetett. A porosz tábornokok leverhetik a franeziákat, de ezek mindig diadal­maskodni fognak az oszrákok fölött. íme az első győzelem. Stoffel bárót, a volt berlini katonai követ- ségi hivatalnokot általam ismertetett rőpirata elő­szava miatt, melyet ma kezdenek a lapok itt figyelemre méltatni, fenyitő eljárás alá fogatta a minisztérium. Nem emlékeznek önök, hogy hívják, én feledtem, azt a grátzi ezredest, ki igazat szó­lott volt Sadova után? S mondhatják önök, hogy a militarismus különbözik az egyenruhán kívül egyébben is egymástól ? Nem. Egyik barmincz le­vonva ötöt s a másik huszonöt számlálatlan. Girardiu Emiltől három kötet fog megjelen­ni, folytatása „Korkérdések általános czim alatt“ összegyűjtött 10 kötet munkájának. Ezen három kötet a bárom utolsó év kérdéseit tárgyalja. A párisi érsekség betöltésének kérdése — hir szerint — újabb stádiumba lépett. Vajha! A Bourgesi érseki lak leégett, a székesegy­házat csak erőfeszítéssel bírták megmenteni. Három jelölt van külföldi kisebb állomásokra. Csupán a portugali követség fontosabb, melyre About-t emlegetik. A mint Favre szónoki müvéhez diplomatiai jegyzékeket, About „darázsoka t“ bocsátand szárnyra, s lia kétkedni fog valamelyik diplomata igaz mondóságában a „jegyző orrára“ fogna tapintani. Végül egy adoma. Hárman valának együtt s a júliusi forradalom évfordulati elöestéjéu termé­szetesen a két bourbon háznak emelkedő és szálló reménységéről folyt a társalgás. Mint rejtvényes kérdés állott előttük: mi a királyság? Egyik mondta: ugráncs; a másik: kétlaki, például vízi­ló. Nem — szólt a harmadik — madár, mely ágról ágra száll. Ebben az adomában csak az a hiba, hogy a negyedik nem jegyezte meg: de mely fen is akad néha. U. G. Páris, jul. 27. (Saját levelezőnktől.) Itt a miniszter krisis! kiáltanak a lapok. Bi­zonyos, hogy a demokrata ügyvéd, megválik a vö­rös karszéktől s vezére lesz egy uj baloldalnak, vége a miniszter válságnak; a lapok pedig Írják: Favre Thiers kívánságára megmaradt. Dufaurenak, a HerOdes kisasszonykodó mi­niszternek bizonyosan concédálnak egy kis kanibal pyramist és megnyugszik. Larcy meg azt mondja, hogy megvárja Favr-it, ennek több oka van kivet­kezni a méltóságból mint neki, s újból elzenghe­tik : soha sem volt erősebb a minisztériumban az összeta rtás. Mig a különböző párti miniszterek egymás karszékébe gombostűket lopkodnak, a mouarchi kus hírlapok uj dühvei rohannak Gambettának. A „Paris-Journal“ vádolja, hogy az Internationale tagja. Alapítja vádját az spanyol „Esperanza“ czikkére, melyben állitatik, hogy Gambetta Mad­ridban és St-Sébastienben fiók intézeteket szervezett volna, melyek most nyugoti Francziaországgal közük a londoni körözvényeket. Mindezen hóbortos vádaskodások s a monar- cbisták nevetségeskedései nem akadályozzák Gam- bettát, hogy Louis Blanc-kal a mérsékelt köztár­saságiak és radikáiokból szervezendő s fegyelme zendő nagy köztársasági párt aiakitásán ne mun­kálkodjék. E czélból holnapra nagy értekezlet van össszehiva a pálma terembe. Lesz ennek valójá­ban eredménye, vagy úgy meg fog hiúsulni mint a Corbon, Naquet kísérlet? Kérdés, melyre nehéz válaszolni, oly nagy ez irányban a tájékozatlanság. Óhajtandó volna, hogy egy párt, és ne csupán a kényszerűség hatalma tartsa fen a köztársaságot bár ezt minden pártnál jobb, erősebb támasznak vélem. A szeptemberi kormány tényeit vizsgáló bi­zottság előtt Gamier Pagés bebizonyította, kézzel fogbatólag bebizonyította — — Mit? Hogy a rendőrök csinálták a forradalmak Ha már mulat­ságos kivánt lenni, miért nem azt bizonyította be, hogy nem Eugenia rendezte a forradalmat. Duveruois vallomásának csak az a vége, hogy Napoleon miniszterei mind kitűnő polgárok s alatt­valók voltak, csak Trocbu a forradalmár. Meglát­szik, bogy a császársági miniszter még e téren sem akart meghálálni a köztársasági kormány tagja előtt. A babért Ítéljék önök oda a nyertes­nek. Lehet babért osztani ilyesmiért is, mióta nem csak a hősököt, hanem a nyulakat is babérral tálalják fel. Devienne ur Beilanger Margittól tisztának találtatott a semmisítő szék által. Sőt kisült, hogy közreműködött a viszályt Césár 3 neje közt el- enyésztetni, mely kitörendő volt, midőn Eugenia igen megharagudott vala, hogy Napoleon törvény­telen atyai örömének nem ő a törvényes anyja. Bourgesban az érseki palota leégett. Építé­szeti tekintetben nem jelentékeny a veszteség, mi­vel egy idomtalan XVI. Lajos kori stylban épült nagy tömeg. De fontos régészeti és történelmi szempontból, mivel a levéltárban igen sok és ér­tékes kézirat volt felhalmozva. A sok közt Krisz­tus kivégzésének rendelete eredetiben, mely a Tour d’Auvergne család tulajdona volt. A franczia fordítás után mag aritva igy hang zik ezen érdekes okmány, mely az emberiség tör­ténelmének örökbecsű ereklyéje: „Nazerethi Jézus Juda nemzetségéből elma­rasztalván Tiberius Augustus rómaiak császárának isteni hatalma ellen való ámítás és lázadásban, ezen szeutségtörő tényért Herodes urunk a csá­szár judai helytartója vádja alapján Pontius Pi­latus biró parancsára keresztbalálra ítéltetett. A köz­vesztőhelyre holnap reggel márczius idusának 23-ik napján egy század praetorianus őr fedezete alatt fog kivitetni. Az úgynevezett királya a zsidóknak Strunea kapun fog kivezettetni.“ „A császár minden hivatalnokai s alattvalói felszólitatnak ezen rendelet foganatosítására segéd kezet szolgáltatni.“ „Jeruzsálem, márczius idusának 22-ik nap­ján Róma építésének 783-ik évében.“ „Aláírva : C a p e 1, köztisztviselő.“ ________U. G. = A M. Újság tegnapi számában Irányi Dániel egy czikksorozatot kezd meg ahorvát kérdés tárgyában. Minthogy a Magyar és Horvátország közti testvéries egyetértés helyreállítását magunk is a legmelegebben óhajtjuk, tanácsosnak tartjuk e tárgy körül fölmerülő minden figyelemre méltó né­zetet — későbbi eshetőleges megvitatás végett is — megismertetni olvasóinkkal. Azon kérdésre, hogy mi okozhatta az el­lenszenvet és ingerültséget, mely alig két három év alatt lábra kapott drávántuli testvéreink között ellenünk, következőleg válaszol Irányi: „Az én véleményem szerint öt oka van a horvátok ellenséges indulatának a magyarok ellen. Az első az 1868-i egyezménynyel való elé­gedetlenség. Azt tartják ugyanis a horvátok, hogy ezen egyezmény tu’ságosan megszorította Horvát-Sla- vonország önkormányzatát, és — a mennyiben a pénzügyet illeti — nagyon kis összeget enged át a társország külön szükségeire. Ilyen alkut — mondják, csakis olyan országgyűlés köthetett s il­letőleg hagyhatott jóvá, amely a ezélzatosan rósz és octroyalt választási törvény alapján s hozzá a báni kormány hivatalos nyomása alatt jött létre. A másik ok magának ezen egyezménynek a közös (pesti) kormány által több pontra nézve megszegése, illetőleg késedelmesen, vagy tökéletle­nül történt teljesítése. így a többi között sérelmesnek találják a horvátok, hogy a közös kormány a 68-i alaptör­vény azon rendelkezését nem tisztelte, mely sze­rint Slavon-Horvátországban hivatalos nyelvnek a horvát nyilváníttatott. Nevezetesen nem mind hor- vát, hanem néha magyar, néha épen német nyel­ven küldözgetett Horvátországba iratokat, s ha hasábosán magyar, t. i. és horvát nyelven küldte is, a magyar s nem a horvát szöveget irta alá az illető miniszter mint pl. a posta és távírda, ma­gyar és német nyelvű nyugtákat adtak Horvátor­szágban, ahelyett hogy vagy tisztán horvát, vagy legalább horvát és magyar nyelvüeket adtak volna. Nem tisztelte továbbá azon rendelkezését sem az idézett alaptörvénynek, mely szerint Horvát- Szlavonországban, amennyire lehet csak bennszü­löttek alkalmaztassanak állami hivatalokra, igen sok cseh és osztrákot tartván meg az absolut kor­szakból s egy magyarországi születésüt nevezvén ki az ország legfőbb egyházi méltóságára a zág­rábi érsekségre. S nem tisztelte a 68-diki egyez­ményt eléggé, amennyiben csak ismételt sürgeté­sekre állította fel a közös minisztériumokban a horvát osztályokat stb. A harmadik oka a magyar kormány s köz­vetve a magyar nemzet elleni haragnak, báró Rauchnak bánná lett kinevezése s hivatalban meg­hagyása, daczára azon törvény- és igazságelleui erőszakos eljárásnak, melyet hivataloskodása alatt követett, s azon konokságuak, me’ylyel az absolu- tismus idejéből fenmaradc alkotmányellenes állapo­tot több tekintetben fentartotta, mint például a megyei gyűlések betiltását s az osztrák sajtó- törvényt. A negyedik ok a nemzeti pártnak Bécsből s a határőrvidék részéről támogatása. — Nyílt ti­tok ez, a mely szájról szájra jár, idézésével nem­csak a bizonjitó adatok, hanem a pártoló szemé­lyeknek is. Végre az ötödik ok, melyet talán mindjárt az első helyen, a 68-diki egyezménynyel való elégtt- letlenség mellett kell vala említenem: a délszláv királyság eszméje. A mit a gyakorlati emberek ábránduak tekintenek, vagy legfeljebb a távol és kétesjövőbe utasítanak, az a tüzesebbeknek kivihe­tőnek látszik. Ezek tehát, igen természetesen min­dent elkövettek, hogy az uuiót, ha már meg nem akadályoztathatták, legalább népszerűtlenné tegyék, birálgatva az egyezmény egyes rendelkezéseit s a kormány tetteit, kisebbítve a jót és nagyítva a rosz- szat, mely utóbbira, fájdalom, nem hiányzott az alkalom. Ezen okok összehatáRának kell tulajdonita­nunk azon ellenszéges indulatot, mely ellenünk Horvát-Slavonországbau lábra kapott, s úgy a társadalmi életben, mint a sajtóban s legkézzel­foghatóbban az utolsó országgyűlési választások által nyilatkozott, a mikor is 35 képviselő közül alig 10—12 kormánypárti illetőleg, uniobarát vá­lasztatott meg. Mely eredmény engem ugyan an­nál kevésbé lepett meg, mert folytonos figyelem­mel kisértem a horvát dolgokat, és mert — iga­zat szólva — azon urak, a kiket a zágrábi or­szággyűlés Pestre küldött, bizony bizony nem so­kat tettek arra, hogy magokat a választók bizo­dalmára újból érdemesekké tegyék, úgy szólván mindenben és mindenha pártolván a minisztériu­mot s alig szólalván fel saját országuk és nemze- tök mellett. így állván a dolgok, az immár a kérdés: mit kell tenuünk. A közös (budapesti) kormány ezen helyzet­ben egy expedienshez folyamodott, a mely azon­kívül hogy a többséget felingerelte, az óhajtott czélhoz még sem fog vezetni. Elnapolta t. i. a horvát országgyűlést sépt. 20 ig, ezalatt a két polgárosított határőrezredben is végrehajtani akar­ván a választásokat azon reményben, hogy az in­nen küldendő tiz képviselő a kormánypártot fogja nevelni. Ámde ha ezen számítás valósulna is, sőt ba a virilis szavazatok segítségével többséget szerez­ne is magának a kormány a zágrábbi országgyű­lésen, ez által az ellenszenv nemcsak leküzdve nem, sőt inkább fokozva lenne, s a kérdés végleg megoldva teljességgel nem volna. Pedig ez a czél, a melyre államférfinak törekednie kell. Nem értek ugyanis egyet azokkal, akik azt mondják: „Soha se keressük oly nagyon a horvá­tok barátságát; ha nem tetszik nekik az unió, ám váljanak el isten hírével, majd meglátják, ki bán­ja meg inkább, mi e vagy ők.“ — Magam is azt tartom ugyan, hogy Dráván túli atyánkfi linak még inkább, van reánk szükségük mint megfordít­va, de miután nekünk is érdekünkben áll a hor- vátokkal való egyetértés s Szt. István birodalmá­nak épsége, nem kell a nyolez százados kapcso­latot oly könnyen feláldozni, sőt inkább mindent el kell követni, hogy az fentartassék Hiszen há­zastársak közt is nem egyszer fordul elő viszálko- dás, összeveszés, azért még sem lenne tanácsos mindjárt válópert kezdeni. Próbáljuk tehát mi is meg, ha nem lehetne-e egymással megbékülnünk. — A pest-budai összekötő vasút ügyében a mi­nisztertanács már végleg megállapodott. Összesen négy terv feküdt a kormány előtt, s a dolog a közmunkatanács, a vasutépitészeti igazgatóság, a közlekedési minisztérium s az összes minisztérium­nak hónapok óta egyik tanácskozási tárgyát ké­pezte, mig végre a minisztertanács e négy terv egyikét elfogadta, s azt már most nagyobb változ­tatások nélkül az országgyűlés elé terjesztendő Mint a „P. N.“ magánforrásból értesül, a minisz­térium által elfogadott terv lényegesebb részei a következők: Az osztrák államvasut pest-czeglédi Előfizetési árak Egész évre . ; 20 frt. — kr. Évnegyedre 5 frt. — kr. Félévre , . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ára 10 Itrajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék