Ellenőr, 1871. augusztus (3. évfolyam, 313-338. szám)

1871-08-04 / 316. szám

— Az öreg Crémieux úgy beleelegyedett az anecdotálásba, hogy az elnök kénytelen volt fél­­beszakitni s meginteni, hogy a tárgyhoz szóljon; hogy pedig legyen miről beszélnie, azt kérdezte, hogy mit­­tart a toursi és bordeauxi delegatióról. — Önök azt akarják, hogy én arról beszél­jek, a­mit közönségesen úgy hinak, hogy „Gam­­betta dictaturája“. Tudják meg önök, hogy Gam­­betta nem egyedül volt dictator, hanem mindnyá­jan azok voltunk — még Fourichon is! A „Presse“ szerint a franczia külügyminisz­térium és a párisi svájczi követ között szakadat­lanul folynak a tárgyalások a savoyai cantonok tárgyában, melyekre nézve a Svájcz az 1815 -i szerződés értelmében követelheti, hogy semlegességek fentartassék, ha azt sa­ját határainak védelmére szükségesnek tartja. A szerződés eme záradéka mindkét fél kívánságára ez alkalommal módosíttatni fog. A tengerészeti miniszter, mikép a „Siécle“­ben olvassuk a gyarmati képviselőkkel egyetértve legközelebb javaslatot terjeszt a nem­zetgyűlés elé, melyben kéri, hogy az uj departe­­mentális tanácsok a gyarmatokban is életbe lép­­tettessenek. E tanácsok aztán gyarmati tanács név utak­ működnének. A p­o s t­a t­a­r­i­f­a érdekében Frankfurtban folyt tárgyalások egyszerre félbeszakíttattak, mi­vel a franczia meghatalmazott feltételeit a néme­tek egyátalában nem voltak hajlandók elfogadni; ehez képest várható, hogy a két ország kikül­dött meghatalmazottai legközelebb odahagyják Frankfurtot anélkül, hogy valami megállapodásra juthattak volna. A „Patrie“ szerint egy harmadik tá­bor is alakult legközelebb Páris alatt Villeneuve* 1* Étangban, mely azonban nem bir oly nagy fon­tossággal, mint a satoryi vagy a sz.-germaini, noha fekvése igen előnyös s mind a katonák ki­képzésére, mind pedig azoknak egészségére nézve helyesen választott. Azon csapatok, melyek eddig a luxemburgi s a tuileriak kertjében s más párisi helyiségekben voltak elszállásolva, tegnap ez uj táborba mentek ki, hol tér és barakkok állíttattak fel. — Halljuk, hogy ezen kívül egy negyedik tábor is van alakulóban Versailles közelében, mely szeptember hóban szintén készen fog állani a csapatok befogadására. Az­­ Opinion nationale írja: Trochu­­lck és Mac-Mahon marsai hosszasan tanácskoztak Thiers­­sel a hadseregben megállapítandó rangfokozatokat illetőleg. Emlékezik mindenki, hogy Thiers csak nem rég értekezett ugyancsak a hadsereg reorga­­nizálásának ügyében Gambettával és Faidherbe­­lokkal. Mindenik pro domo sun beszélt, de a kér­dés még koránt nincs megoldva. A Siécle folyton panaszkodik, hogy a német csapatok brutálisan viselik magukat. „Nemcsak El­­sassban — írja a nevezett lap — szenvednek bántalmazásokat honfitársaink, hanem Párisban, Saint-Denisben, Nogent-sur-Marneban is fordulnak elő ilyen vérlázító események, s jelezve azt, hogy sok franczia szívesen fogadja a németeket, így ki­ált föl: „elég könnyelműek lennénk é s ne érez­nék a szent gyűlöletet, melylyel viseltet­nünk kell egy szívtelen és lelketlen győző iránt?“ A közhangulat Párisban. Ha elégedetlenek önök oda­át Londonban a dolgok menetével, mi nem kevésbbé vagyunk le­hangolva itten, sőt még aggódni is van okunk, írja a D. News párisi levelezője f. hó 1-éről. A nemzetgyűlés várva várja a szünidőket és még csak reménye sem lehet, hogy egyhamar élvezni fogja azokat. De első helyen és mindenek fölött érdekel most bennünket a pénzügyi kérdés. A nemzet a legnagyobb buzgalommal írta alá milliárdjait a kölcsönre azon biztosítások után, me­lyeket a kormányelnök az ország színe előtt oly ékesszólóan adott, hogy a terhes kiadások fedezé­sére minden nehézség nélkül talál a kormány uta­kat és módokat. Most azonban azt kell tapasztal­nunk, hogy eme biztosítások kellő megfontolás nélkül adattak, hogy­ a bő források pusztán kép­zeletiek voltak s a kormány nem tud közös meg­állapodásra jutni a nemzetgyűléssel a fedezet mód­ját illetőleg, mivel a kormány oly rendszabályok­hoz akar nyúlni, a­melyek nemcsak múlékonyak, de e mellett károsak is az országra nézve. Aggodalommal tölt el bennünket továbbá a kormánynak azon megmagyarázhatlan eljárása, mely szerint a haditörvényszék működésének megkezdését hétről hétre halasztja, pedig veszélyes magára a kormányra nézve is, 30.000 foglyot tartani letartóz­tatva, kiknek átlagvéve fejenkint legalább két vagy három rokona várja aggódva sorsának kimenetelét s szitja az elégedetlenséget a kormány ellen. Ez a két legfontosabb kérdés, melyek közeli megoldásra vár­nak, noha nem hiányoznak ezek mellett ezerek, melyeknek elintézése aggálylyal és elégületlenség­­gel tölti el a közönséget. Minő minisztérium alatt élünk mi ? kérdik számosan. Vagy csak puszta bábok a miniszterek és Thiers minden mindenben? Még mindig állomá­sán van-e Favre, daczára a párisi sajtó azon egy­hangú véleményének, hogy a külügyér urnak ép­­úgy saját érdekében, mint az ország javára le kellene köszönnie? — Ez ideiglenes kormány alatt tapogatózó politikájával, oly állapotba jutottunk, mely némileg hasonlít a tespedéshez. Minden csak beszéd, míg cselekvésről szó sem lehet sőt a leg­csekélyebb jel sem mutatkozik arra nézve, hogy egyhamar történjék valami. Az ügyletek eme látszólagos szünetelésének közepette a múlt időkből szóló krónikák mulat­tatnak némileg bennünket. Nemrég olvastuk a le­leplezéseket azon szerződéseket illetőleg, melyek Páris élelmiszerekkel való ellátása végett az ostrom előtt köttettek s melyeknek hihetőleg még folyta­tásuk következik, mit a párisiak egész örömmel várnak is, minthogy az eddigi adatok egészen el­bájolták őket, mig a minisztérium s különösen Jules Ferry és Magnin szomorú képet vágnak a rosz já­tékhoz. Ez utóbbi szigorúan véve nem volt a kor­mány tagja s csak egyszerűen mint miniszter sze­repelt. Barátai állítása szerint Magnint becsületlen­­séggel vádolni nem lehet s ha hibák fordultak elő, azt inkább avatatlanságának, mint részlelkűségének tehet tulajdonítani. De bármi legyen is az indok, annyi áll, mi­szerint az árak, melyeket az élelmiszerekért adott, valóban scandalosusak és a párisiak csaknem el vannak ragadtatva, a­midőn ezt hallják, mivel már már azt hitték, hogy az ostrom alatt rájuk nehezült nagy ostoroknak egyike ki fog siklani a megérdem­­lett büntetés alól. Magnin és Ferry tekervényes eljá­rása az élelmiszerek körül még mindig a leginger­lékenyebb tárgy Párisban s már úgy látszott, hogy méltó emlék nem fog számukra felállíttatni, egye­dül csak azon szerencsétlenek keblében, kiknek naphosszat kellett ácsorogniok a mészárszékek és sütök előtt néhány nyomorú falatért. Most azonban vi­gaszt nyernek a párisiak, a­midőn hallják, hogy Magnin örökre meg fog bélyegeztetni a történe­lemben, mint ki ötszörös árakon nem rendes ke­reskedőktől, de egyes kalandoroktól szerezte be az élelmiszereket. A katonai bizottságban, mely a háború ügyé­nek felderítésével foglalkozik, egész halmazzal áll a tárgy a történelem számára, s remélhető, hogy legalább két rendkívüli fontos tárgyra nézve rövid időn teljes igazságot fogunk hallani. A bukott csá­szárság két minisztere hallgattatott ki legközelebb e bizottság által és mind a kettő constatálta, Fleu­ry tk. egy távsürgönye alapján, hogy a forbachi s­wörthi vereségek után az orosz czár biztosítani ígérte Francziaország területi épségét. A bizottság Palikao és Duvernois emez állításai után elhatá­rozta, mint a Moniteur félhivatalosan jelenti, hogy Fleuryt az illető sürgöny felmutatására szólítja fel s felvilágosítást kér tőle e fontos tárgyban. E lépés szerintünk azonban felesleges, miu­tán köztudomású dolog, hogy múlt év szept. 5-én csakugyan érkezett Fleurytől egy sürgöny, mely ha előbb jő, a szept. 4-ki forradalom kitörését meggátolja. E sürgöny tartalma oda ment ki, hogy ha a franczia kormány akkor békét köt, a czár biztosítja Francziaország területi épségét. Jules Favre megkísértette később a császár­ságnak ajánlott békefeltételeket megnyerni a köz­társaságnak, de hasztalan, noha valószínű, hogy ama famosus nyilatkozatát, egy hüvelyknyit sem területünkből, egy követ sem várainkból, — egye­nesen ez orosz sürgönyre támaszkodva tette. A bonapartisták azt is állítják újabban, hogy Per­­signy a következő feltételek mellett nyerhetett volna békét Bismarcktól. Hogy Luxemburg köze­lében egy csekély földterület engedtessék át két­százezer lakossal, a hadi kárpótlás egy milliárd legyen; a császár mondjon le s Eugenia mint régens IV. Napóleonnal vonuljon Párisba s vessen véget a köztársaságnak. — Azonban hihető, hogy ha ily feltételek valóban komolyan tétettek, a császárné visszautasította azokat: ezek különben oly alkudozások, a­melyek a titkos történelemhez tartoznak és hivatalos vizsgálatok tárgyát nem ké­pezhetik, oly pompás látványosságot nyújtván, a­mely még most is élénken él azok emlékében, kik elég sze­rencsések voltak annak szemtanúi lehetni. A mos­tani programm ennélfogva sokkal soványabb és halványabb lesz az 1868-kinál. A lovagok teljes díszben megjelennek a ki­rályi váriakban, a walesi herczeg azon karddal, melyet hajdan lovaggá ütése alkalmával IV. György viselt. Majd helyet foglalnak mindnyájan egy asz­tal mellett élükön Spencer gróffal, mint a rend nagy mesterével. A jegyző felolvassa a lovagok nevét s a királynő levelét, melyben a felavatási ünnepély megtartását megengedi. Ebben fog ál­­lani az egész ünnepélyesség, melyet aztán este fényes tánczmulatság fejez be. Azon hírre, hogy a herczegek holnap ér­keznek a kingstowni kikötőbe, a dubliniak a né­hány nap óta tartó folytonos eső daczára is sere­­gesen özönlenek­ az ünnepiesen díszített kikötőbe, hogy a magas vendégeket annál hamarább üdvö­zölhessék. Midőn a koronaherczeg és neje a kikötőbe megérkeznek a hatóságok üdvözlő beszédet intéz­nek a magas vendégekhez, kik felfrisitvén magu­kat félórai pihenés után különvonattal Dublinba mennek, oda érve az indóháznál a dublini pol­gármester által fogadtatnak, majd a főváros elő­kelőbb utczáin keresztül a várpalotába vonulnak, hol fényes ebéd vár reájuk. TÁRCZA. A megbűvölt fejedelem. „A királyok életének története a népek vér­­tanúságával azonos,“ mondá Gregoire abbé a fran­czia nemzetgyűlésben. Lehetne mondani azt is, hogy az államok története néha nem egyéb a fejedel­mek botránykrónikáinál. A tizennyolc­adik század történelmével többnyire maitressek és courtisancok életleírásait nyeri az olvasó. Francziaország sorsát T' -*• "* »1 ^“Ví r"i n v/Alirf/Mtonó r* ♦Äufo. nelmét nem lehet Erzsébet és Katalin kicsapogásai nélkül ismerni, Spanyolország kormányzásának módját feslett nők szeszélyei magyarázzák meg. Kivált az apró német udvarok vannak telve az er­kölcstelenség és fajtalanság tényeivel, melyek meg­annyi állami actiót képeznek. A hannoveri, bran­denburgi, szász és hesseni udvaroknál a diplo­mata és belpolitika vezérlete, háború és béke el­határozása, államhivatalok betöltése aljas ágyasok kezében van. Leghirhedtebbekké váltak gáláns hajlamaik által a szász fejedelmek. Második Keresztélyt a fajtalanság tette nyomorékká. Második Ágostnak, a későbbi lengyel királynak kicsapongó életéről, számtalan maitressejeiről, melyik történetkedvelő nem bir tudomással? A maitresse-uralmat nyilvá­nos és hivatalosan elismert alakjában azonban Ágost elődje, a rövid ideig uralkodott György fejedelem honosította meg Szászországban és ez uralkodói tény képezi jelenlegi elbeszélésünk tárgyát. 1675-ik év február 8-án a szász lovas test­őrség parancsnokának, Neitschütz Rudolfnak leánya született, ki a keresztségben Szibylle nevet nyert. E leány atyja állása folytán gyakori és bizalmas érintkezésekbe jutott az udvari körökkel, és rom­lott anyjának nevelése korán fejleszte ki benne a legerkölcstelenebb hajlamokat. Mondhatni sohasem volt gyermek, és már tizenharmadik évében teljes sikerrel játszta a kaczér szerepét. Minő hírben ál­lott tizenöt éves korában, mutatja az, hogy egy az utczán talált meggyilkolt gyermeknek anyaságát egész Drezda város neki tulajdonítá. Szobrászi al­kata és az érzéki ingerre számított egész külseje Izland fővárosa nagyszerű előkészületeket tesz a walesi és a cambridgei herczegek közelebbi látogatása alkalmából, írják a D. News-nak Dublin­ből m. hó 30-ról. Spencer gróf azon nyilatkozata, mi­szerint a cambridgei herczeg, ki ez alkalommal sz. Patrik lovagjává üttetnék fel, aligha meg fog je­lenhetni a korona herczeggel Dublinban — átalá­­nos lehangoltságot okozott az íreknél, kik még attól is tartanak, hogy más kitűnő egyéniségek is kimaradnak a várva várt vendégek közül. A sz. Patrik lovagrendbe való felavatás ün­nepélye a királyi váriakban és nem az egyház­ban fog végbemenni s igy az ír államegyház mel­lőzése egészen megváltoztatja a czeremonia jel­legét. Midőn 1868-ban a walesi herczeg avatta­tott fel, a királyi menet a palotából az egyházba a város l­egszebb részein vonult keresztül s min­denütt a legnagyobb sebesültséggel találkozott, egy oldaliak ideálját tüntették föl, de lelke min­den magasabb műveltséget nélkülözött és csak anyagi és külső fény iránt volt fogékony. Mely időben támadt György hg. szenvedélye a leány iránt, nem határozható meg biztossággal, de kezdetét az 1688-ik évre tehetni. A fiatal­em­ber tökéletes rabja lett Szibylle érzéki bájainak, bár valódi szívvonzalomról e viszonynál nem igen lehetett szó. Mihelyest a hg. 1691. évben atyját az uralkodásban követte, első kormány tényei kö­zé tartozott a tizenhat éves Neitschütz kisasszonyt nyilvánosan maitressejének kijelenteni, mi Szászor­­szágban addig hallatlan dolog volt. Az öreg Neit­­schützné maga kisérte leányát egy este a kastély­nól LlOgy Ul A­ICJCUClClaugh. biouvigOHaoou, A nemes anyának kerítői szolgálatáért nem is maradt el jutalma. Ékszerek, járadékok, házak jószágok, hivatalok és méltóságok és egyéb aján­dékok özönével hullottak Sibyllere és családjára. A fejedelem rajta volt, hogy ágyasának szépségét a világ is bámulhassa, és ezért Sibyllet az ünnepé­lyek egész sorának királynőjévé téve, hol hiú­sága kielégítést találhatott mindazon hódolatokban, melyekkel eléje járult a főúri csőcselék. Azonban voltak az udvarban olyanok is, kik élénken roszalták e szemérmetlen játékot és a fe­jedelem anyja minden eszközt mozgásba hozott, hogy fiát viszonyának hálózatából kiszabadítsa és őt mindenkép házasságra igyekezett birni. A feje­delem végre engedett anyja kívánságának, de a diplomatia választása nem volt megfelelő, midőn nejéül Eleonora hgnőt, az anspaelhi hg. özvegyét jelölé ki. A herczegnő még elég csinos volt ugyan, de harmincz éves és Györgynél hat évvel idősebb. Mindazonáltal György beleegyezett e házas­ságba, sőt elhatározottnak látszott Szibyllel szakí­tani és őt 4000 tallérral kielégíteni. De alig tért vissza eljegyzési útjáról, már ismét Szibylle karjaiban nyugodott. Ha e gyors vál­tozás mellé tekintetbe veszszük az urakodott babo­nahitet, könnyen érthetővé válik, hogy a fejede­lem megigézéséről kezdettek suttogni, kivált miu­tán Drezdában ismeretes volt az öreg Neutschütz­­né babonás gondolkodás­módja és bűveszközök­­be vetett bizalma. A fejedelem menyegzője végbe­ment, anélkül. Tisztelt szerkesztőség ! Szomorodott szív­vel kell jelentenem , hogy Komáromban ma vittük sírba a politikai szemérmet, mert ma ol­vastuk a­­Budapesti Közlönyében városi főispánunk kinevezését; a lapokból tudjuk ugyan, hogy a kormány nem ritkán tesz baklövéseket, midőn egyik vagy másik hivatalra oly egyént hiv meg, a ki nem oda való, de hogy Esztergom, Győr és Komárom városait oly főispánnal boldogítsa, kit ugyanezen kormány négy év előtt hazafiatlan el­veiért elmozdított a győrmegyei főispáni székből, azt mig csak szó volt róla, sohasem hittük, mert kormányunktól ily tapintatlanságot mégsem vártunk ; de most, midőn a hivatalos kinevezést olvastuk, minden lelkes hazafinak el kellett szo­morodni, mert azt látjuk, hogy a jobb­oldal, többségének daczára, mégis oly szegény jeles férfiakban, miszerint a komáromvárosi főispánság­­ra már nem jutott különb hazafi, mint a hegysö­­giségéről hírneves Balogh Cornél, ki nem átal­lott az országos közvélemény ellenére 1861. után főispánságot vállalni, kit 1867. éve­n a jelen kor­mány elmozdított főispáni székéből, kitől az or­szággyűlés megtagadta a nyugdíjazást; ki még az utóbbi katholikus congressussi választásnál is oly népszerűtlen volt, hogy a hegysögiek minden eről­ködése daczára megbukott; kinek a mostani győrmegyei főispán 1865. évben egy gyűlés al­kalmával azt mondta szemébe, hogy nem fá­­tyolt, hanem pokróczokat kell borí­tani múltjaikra stb. hogy a dolgok ez állásán valamint változtatott volna. György magával vitte ágyását, midőn neje fogad­tatására Lipcsébe ment, s vele egy ablakból nézte a herczegnő bevonulását. Az esküvő az ara rokonaira nézve sértő csendességgel és egyszerűséggel történt meg, mert így kívánta Szibylle, ki nem mulasztotta el soha az alkalmat kitüntetni hatalmát a fejedelem fölött. És ezen kezdetnek megfelelt a folytatás is György hidegen viselte magát neje irányában, sőt udvari­atlanul és visszataszítóan bánt vele. Megkísérlő nejével mint férj élni, de nem sikerült. Mint ka­marása Rousseau később a törvényszék előtt valla, a fejedelem gyakran panaszkodott, hogy neje ol­­íjai“ mellett mindig roszul lesz. A közvélemény Szibylle anyja boszorkányságainak és gyanús bűveszközeinek róva fel a házastársak egyenet­lenségét. Hogy Neitschütz tábornoknő — férje Szi­bylle érdemeiért tábornoki rangot nyert — hogy a tábornoknő valóban ily igézési bohózatokat is űzött, nem szenved kétséget. Számos összeköttetései voltak oly személyekkel, kiknek a babona képezte üzletüket és Szibylle el lett látva mindenféle po­rokkal, varázserejű­ karpereczekkel és egyéb talis­­mánokkal. E varázslatoknak bizonyára nehezen lehetett ellenállani, mert a fejedelem csak annak látszék létezni, hogy Szibylle kívánságait teljesítse, kivált mióta az áldott állapotban érezte magát. 1693-ik évben György sajátkezüleg okmányt állított ki, melyben Szibyllet törvényes nejének és a házasságból várható gyermekeket sajátjainak ismeri el. De viszálkodások kikerülése végett e gyermekek a trónörökösödésből kizáratnak és csak a grófi czímet fogják viselni. E különös okiratnak legnagyobb furcsasága azonban csak a végén buk­kan elő. „Fentartom magamnak a szabadságot, még egy nőt vehetni és pedig velem hasonvérből, kinek általam nemzendő gyermekei lesznek a trón törvényes örökösei, miután a szentírás nem tiltja meg a kétnejüséget, sőt példákat lehetne felhozni, hol egyházunk azt megengedte.“ Az okmány kelte egy kis hamisítással — hisz az nem változtat semmit az Isten kegyelmén —• 1791 okt. 16-ra lett téve, hogy azon esetben, ha a kétnejüség jóvá nem hagyatnék, Szibylle első feleség gyanánt szerepeljen. Ugyanaz időben a Királyi látogatás Dublinban. Körtvélyes (Tolnamegye,) aug. 2. Tisztelt szerkesztő ur! Közlés végett kül­dök két hivatalos levelet 1695.­e. a. Tisztelt vá­lasztmányi tagok! Megyei Főispán ur ő méltósá­ga mint választmányi elnöktől mai napon vett fel­hívása illetőleg megbízása folytán, van szerencsém értesíteni, hogy a megyei szervezés tárgyában, Főispán úr ő méltósága elnöklete alatt a nagy bi­zottsági ülés f. é. augusztus hava 1-én a szerve­zési munkálat felülvizsgálatára pedig a közgyűlés azon hó 3. és 4 ik napján fog tartatni. Mire a tisztelt választmányi tagok szives megjelenés vé­gett ezennel meghivatnak. Tornán 1871. évi jul. 27 én első alispán és h. elnök Lovász Miklós sa­ját keze. ad 695. Tisztelt választmányi tagok! Elhá­­rithatlan akadályok miatt a f. évi 695./e. a. sz. a. közlött gyűlési határidő ezennel elhalasztatik. Tor­nán 1871. julius 31-én első alispán Lovász Mik­lós s. k.“ Mig a meghívásban választmányi ülésről és közgyűlésről — a visszahívásban már csak gyűlé­si határidő elhalasztásáról van szó, — miből lo­­gikailag az következik, hogy a választmányi ülé­sek meg fognak tartatni. Növeli a zavart, hogy a rögtönözve kitűzött határ­idő — mert megyei közgyűlés hirdetésére 15. vagy legalább 8. nap volt eddig használatban — négy nap múlva, és így még inkább rögtönözve hivatik vissza. Ezen visszahívást aug. 1-én a választmányi ülés napján kapják meg némelyek, mint magam is, akkor mi­dőn már befogattam, mások pedig épen a választ­mányi ülésbe jövetelükkor a megye házánál, hol még akkor is ki volt a kapura szögezve a vá­lasztmányi ülést és közgyűlést hirdető elnöki levél. Ilyen eljárással a közügyek iránt úgy is lankadó érdekeltséget nem igen lehet felébreszte­ni ; azt hiszem ez nem csak az én véleményem. L­ükő Géza, Rév-Komárom, júl. 31. Hát csak ilyen főispánra érdemesek a komá­romiak? Ezen tette a kormánynak oly demorali­­satiója a politikai erényességnek, hogy lehetetlen volt, miatta fel nem jajdulni, — csak rajta! Ca­­veant consules, nehogy a politikai szemérem ismét feltámadjon! Egy városi főispánnal boldogított komáromi polgár. A hivatalos lapból. Ő Felsége, báró Lippe János honvéd gyalog századosnak, a cs. k. kamaráéi mé­lté­­ságot adományozni méltóztatott. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister Clement György, S­z­a­l­a­y László, Vukovic Adolf és L­a­n­t­e­n­d­e­r Gyula ideigl. m. k. távirdai igazgatókat va­lóságos m. kir. távírda igazgatókká nevezte ki. A pénzügyminister Sziládky Norbert számgyakor­nokot a pesti m. kir. pénzügyi igazgatóság számvevő­ osztá­lyához lll-ad oszt. számtisztté, G a n­ó­c­s­i Keczkés Károlyt a pozsonyi magyar kir. pénzügyigazgatóság­­számvevő osz­tályához lll-ad oszt. számtisztté nevezte ki. A győri p. ü igazgatóság Jánossy Antal mezőkövesdi segédtisztet III. oszt. szám feletti tisztté a m.-óvári adóhiva­talhoz nevezte ki Neumayer József vasut-társulati gyakornok veze­téknevének „Ujhelyi“-re kért átváltoztatása megengedtetett Hírek. Pest, aug. 3. — Borzasz­tó esemény történt ma Pes­ten, melyről izgatottsággal beszéltek mindenütt. Egész biztos forrásból a következőket közlik ve­lünk. Porempovits Mihály királyi táblai kiadó ma reggel 5 órakor Kerepes­ uti lakásán először 15 éves szép leányát, aztán pedig magát akarta meg­gyilkolni. A leány még aludt, midőn atyja egy kétcsövű pisztolylyal ágyához lépett s a pisztoly egyik csövét rásütötte. A golyó baloldalán hatolt be, gyomrát és tüdejét átfúrva. Porempovits ezután magát lőtte meg, de a szivének irányzott lövés más irányt vett. Mindkettőt a Rókusba szállították s az atya életéhez van remény, de a szép ifjú leány alkalmasint a halálé. Porempovits a kata­­strófát megelőző két éjjel folyvást irt s­s levelet találtak íróasztalán, melyeket a kapitányság le­foglalt. E borzasztó tett indokát sem vagyoni ál­lapota és sem nyugodt családi élete nem fejti meg. Azt hiszik tehát, hogy elmezavarban követte el. P. az utóbbi időben gyakran panaszkodott fő­fájásról, noha egyébként derült ember volt és sze­rette családját. Jelenleg is, irtóztató fájdalmai közt is azt mondogatja: „Jaj de jól esik,a­mi szintén arra mutat, hogy elméje megzavarodott. A leányka csodálatos erővel viseli kínszenvedéseit. Rögtön a meglövetés után azt kiálta fivérének: „Géza hozz valami ruhát, nehogy elfolyjon a vérem.“ Némely hírek szerint a Porempovits által hátrahagyott le­velek arról tesznek bizonyságot, hogy uzsorások körmei közé jutott, kik egész fizetését lefoglalták. P. most 48 éves s egykor honvéd százados volt. —A lakás­hiány alább kezd hagyni, s az uj évnegyedben már sok lakosztály marad üre­sen. Ennek oka egyrészt a kívánt magas bér, más­részt pedig az, hogy a főváros lakóinak egy je­lentékeny része fürdőn, falun, vagy nyári lakások­ban tölti az idényt. Mindazonáltal úgy látszik, hogy a háziurak korlátlan zsarolásának napjai már vége felé közelednek. Tény, hogy több háziúr 25 — 30 százalékos elengedést volt kénytelen tenni a f. évnegyedtől kezdve. A váczi-utczai Joannovics házban s a dunaparti Thonet-féle­ palotában együtt véve több mint 50 lakás áll üresen a magas árak miatt. — Az orvosok és természetvizs­gálók idei nagygyűlése — mint tudjuk — e hó végén Aradon lesz. Azt írják onnan, hogy ott a város semmi rétegében sem mutatkozik érde­keltség e gyűlés iránt. Ezen nincs is mit csodál­kozni. Az egész vándor­gyűléseknek semmi tudo­mányos jellege nincs. Aki lefizeti az 5 hrtot, föl­csaphat három napra természetvizsgálónak, s mi­vel egy olcsó vasútban, városi vendégszeretetben, lakomákban, dinom dánomokban részesül, minden válogatás nélkül összejön egy tömeg, me­g aztán eszik és iszik. — Jótékonyság. A hírlapírói nyugdíj és segélyintézet javára Weisz B. Ferencz 71-ik születés­napja alkalmából 100 irtot adott. Nem hisszük, hogy lenne jótékonysági rovat, vagy közintézet, hol Weisz B. úr nevét az adakozók közt meg ne lehetne találni.­­ Az állami számvevőszék kebe­lében bizottság alakult, hogy a saját ügy kezelé­sére vonatkozó törvényjavaslatot elkészítse, mint ezt a törvény kívánja. Előbb azonban elvi kérdé­seket állít föl, s ezeket mind az egyes miniszté­riumoknak, mind pedig a lapoknak megküldi vé­leményadás, illetőleg megvitatás végett.­­ A főváros közrend­észetét tár­gyazó törvényjavaslat már elkészült. A benne uralgó elvek következők: A rendőri teendők a bírósági teendőktől szigorúan elkülönítetnek, s meghatározza a rendőrség, mint a rendőrségi bí­róság illetőségi körét. Befogatás rendszerint csak bírósági ítélet alapján eszközölhető; a sürgető és fejedelem megkeresésére Lipót császár a maitres­­set Rochlitzi grófnő czímével ruházta fel, és György ez örvendetes és fontos eseményt rendelet által adta tudtára az ország összes hatóságainak. A császári szívesség viszont szolgálatot érde­melt. György a Francziaország elleni nagy szö­vetségbe lépett és 12000 embert vezetett a Raj­nához. Természetesen nem ingyen, mert Anglia 400,000 tallér segélyösszeget fizetett és Rochlitz grófnő fiókjába is 40,000 tallérnál több folyt be. A grófnő Györgyöt a háborúba kisérte azaz látatta a rajnai városokban fényűzését és fenn­­héjázását. Frankfurtban leánygyermeket szült, ki később egy lengyel grófhoz ment nőül. Bevég­­zett, háború után visszatérve Drezdába a grófnő nem csekély boszusággal vette észre, hogy a szülés oly nyomokat hagyott hátra, melyek egész­ségét s a mi több szépségét feldúlni fenyegetik. Az öreg Neitschütznő fölismeré a veszélyt és a házassági ígéret következményeire számolt. Miután az ótestamentomi kétnejűség még sem volt érvé­nyesíthető azon volt, hogy a fejedelem váljon el nejétől és Szibyllét egyenest az ország fejedelem­nőjévé tegye. De a halál gondoskodott ez aljas játék be­fejezéséről. Szibylle betegsége válságossá lett, és 1694. tavaszán a himlő lepte meg. A válság nem nyert kedvező véget, fekete kéreg bob­ta a beteg testét és apr. 4 én kimúlt heves görcsök után, el nem érve a huszadik évet sem. . A fejedelem, ki Sybill betegsége alatt alig hagyta el szobáját, kétségbeesni látszott. A hulla számára pompás sírt készített fényes temetést ren­dezett és a legnevetségesebb sorizatban egekig ma­gasztalta az elhalt ágyainak erényeit és erkölcseit. De mindamellett vigasztaltatta magát különösen napája által, — ha úgy nevezhetjük Neitschütznét, kinek azon elmés ötlete támadt saját leányáért kárpótlást keresni „fia urának,­ mint a fejedelmet nevezé. E végből Sybill volt társalkodónéját Kuh­len Ágnest ajánlá neki, és Agnes késznek nyilat­kozott a helyettesi szerep elvállalására. Az elvetemült számítás nem sikerült, mert a halál ismét követelte jogát. A fejedelem Sybille betegágyánál beszivá a himlőmérget . A kór rajta is kitört, egy le nem győzhető láz ágyba vett és már ápril 24-én, tehát huszonhárom nappal a kivételes esetek, melyekben a rendőrségi közegek bírói ítélet nélkül is befoghatnak valakit, a tör­vényben elősorolvák. Az ily befogatási esetben a letartóztatott egyén még ugyanazon nap vagy leg­későbben a rá következő nap délelőttjén bíró elé állítandó. A törvényjavaslatban felsorolvák úgy azon esetek, mint amaz eljárási formák, melyek a házkutatásoknál szem előtt tartandók, továbbá meg­­állapíttatik a bírói eljárás is.­­ A dorozsmai sziksós fürdő (Szeged mellett) m. hó 28-án nyílt meg ünnepé­lyesen. A vendégek befogadására van egy csinos földszinti épület, közepén étteremmel s jobbra­­balra 6—6, összesen 12 csinos vendégszobával. A fürdőt képező tó ez épülettől mintegy 5—600 lépésre van, körülfonva fiatal erdőtől. Maga a fürdő vize oly tiszta átlátszó, hogy valódi élvezet benne fürödni, s a mi gyógyhatását illeti, a pa­­licsit jóval felülmúlja. A tó vize oly erős, hogy semmiféle vizi állat nem él meg benne. Van rajta egy csinos kis fürdőház, férfiak és nők számára kétfelé osztva, a magán­fürdőkön kívü­l egy-egy tükörfürdővel; a magánfürdőknek azonban az a hibájuk van, hogy nagyon szűkre vannak szabva. E fürdőnek, tekintve kitűnő gyógyhatását, kétség­­kívül szép jövője lesz, ha élén ügyes és tapintatos vezetők állanak. Erre nézve természetesen hova előbb szükséges lesz egy meleg fürdő létesítése, mit a fürdő-részvénytársulat már tervez is. A fürdő tájéka egyébiránt már is igen kellemes s pár év alatt, ha a fiatal erdő megnövekedik s rendezésé­re egy kis gond fordittatik, egyike lesz a leg­vonzóbb kirándulási helyeknek — csakhogy a mostaninál jobb út kell hozzá, ami azonban, re­méljük, meglesz. — A honvédelmi minisztérium a Váczot tartandó őszi nagy hadgyakorlatok s az ez­zel összefüggő teendők tekintetéből szükségesnek találta ott, egy honvéd-térparancsnokság fölállítását. Térparancsnokul Forinyák honvédhuszár-őrnagy neveztetett ki s már közelebb el is foglalja új ál­lását. — A „Magyar Áll­am“ megleczkézteti a magyar journalistákat, hogy nem vesznek tudomást arról, mikép az istentelen Renán visszatért az egy­ház kebelébe. Ugyan hol van ez megírva, s azt je­lenti-e, hogy Renán újra pap lett? — A „P. Napló“ írja: Balaton-Füreden kö­zelebb az ott időző Götter Wakker pesti porosz konsult egy lakomán felköszönték, mint annak a nemzetnek képviselőjét, mely a magyarnak jó ba­rátja. A porosz konsul e német toasztot magyar nyelven mondott áldomással köszönte meg, éltet­vén a hős magyar nemzetet. A konsul áldomása néhány szavát hibátlan magyarsággal mondta el, s azt a jelen volt vendégek zajosan megélje­nezték.­­ A lipótvárosi fitanodának nincs téli tornahelyisége. Felkérte tehát a tanács a li­pótvárosi templom gondnokságát, hogy a lipótvá­rosi bazilika földalatti helyiségeit, melyek ez idő szerint üresen rendeltetés nélkül állanak és me­­leket a gondnokság a plébános beleegyezésével taval egy vasárusnak bérbe akart adni, engedje át tornahelyiségül. A gondnokság és a lelkészi hi­vatal azonban a hivők lelki megbotránkoztatásától tartottak, ha a templom nagy pinczéiben a gyer­mekek a tornászaiban fognak oktattatni és azt megtagadták. Kénytelen volt tehát a tanács, a li­pótvárosi fitanoda földszinti helyiségeiből néhányat nevezett czélra berendezni, minélfogva aztán a paralell osztályok felállítása a tanodában lehetet­lenné lesz. — Jó lesz papjainkat Olaszországba küldeni, hogy lássák, hogy nemcsak valamely templom pinczehelyiségeit, de magát a templomot is lehet iskolai czélokra használni, mint ez többi közt Velenczében nem egy temlomban történik, a­nélkül hogy e miatt a hivők megbotránkoznának.­­ A kórházi bizottság, azon kérel­met intézte a tanácshoz, hogy a kerepesi utón Kau­­zer Lipótféle épülőben levő ház előtti lóvonatú vaspálya álló helyét felebb, a Heinrichféle ház elé helyezze át, hogy a rókuskórházból a barak­­kórházba vagy vissza­szállítandó betegeket ne kelljen oly messzire gyalog vinni A tanács az állomási helynek elcserélését elhatározta és eziránt a közvasuti társaságot utasítani fogja.­­ Az állatkert-társulat megvett a vá­rostól egy csőszházat részletfizetések mellett a vá­rosligetben, mely az állatkerbe foglaltatott. A tár­sulat most az utolsó részlet elengedését kéri a tanácstól, mi 585 frtot tesz ki. A tanács a szám­vevőséget vélemény adásra hizta fel.­­ A közép tanodai tanáregylet f. hó 6-án és következő napjain itt Pesten tartja ez évi közgyűlését. 6-án este 8 órakor találkozási estély lesz a Széchenyi sétány termében, 7-én reggel 9 órakor pedig a városi főreáltanoda rajz­termében az első közös gyűlés, melyet a tanács e czélra átengedett.­­ A gabnavásárlásoknál észlelt visszaélések megszüntetése tárgyában a főkapitány­ság nagyobb terjedelmű javaslatot terjesztett a ta­nács elé, mely az iránt a kereskedelmi és ipar maitresse halála után, ő is hulla volt. Még el nem érte volt 26-ik évét. Az időben kiváló állású ember nem múlha­tott ki hirtelen halállal a­nélkül, hogy természet­fölötti indokokat ne tételeztek volna föl. A nép szája csakhamar rebesgetni kezdé, hogy Szyblle vonta maga után sírjába a fejedelmet. Mert már éltében is átalános volt a hit, hogy az öreg Neit­­schützné a fejedelmet megbabonázta, és e hit a tábornoknő varázslókkal ápolt összeköttetéseire tá­maszkodott. Említgették, hogy a fejedelem meg­­igézése bizonyosan ágyasa halálán túl is műkö­dött, és a közvélemény mind hangosabban köve­telte a vizsgálat megindítását. György fivére és utódja Ágost aligha volt oly bárgyú, hogy a megigézés meséjét elhitte vol­na, de beleegyezett a vizsgálat megindításába, mert anyja az öreg fejedelemnő is kivánta és főkép, mert ily módon remélni lehetett, hogy a Neitschütz család összehalmozott kincsei vissza fognak ván­dorolni a fejedelmi pénztárakba. A boszorkányper számos bebörtönzéssel és Szibylle hullájának kiásatásával vette kezdetét. A holttetem György melléje temetett arczképének eltávolítása után egy közönséges gödörbe vettetett. A per csak évekig tartó tárgyalások után ért véget. De csak az alsóbbrendű szereplők bűnhődtek ke­ményen. Többen Neitschütz f tábornokné eszközei közül a kiállott kiutatások következtében börtö­nökben meghaltak. Az öreg Neitschützné minden ellene emelt vádra szilárd és következetes taga­dással felelt. Nem mondható bizonyossággal, meny­nyiben és átalában alkalmaztatott-e ellenében a kínpad, hogy őt vallomások tételére kényszerítsék. Másfél évig volt a drezdai tanácsház egy szűk szo­bájába bebörtönözve és éjjel nappal 4 ember őriz­te. A fejedelem azután beszüntette a port és a furfangjaiban kifogyhatlan nőt szabadon bocsátó. Meghalt 1713. évben fiának jószágán Bautzen mellett. Egy másik czinkost, Hoym Lajos titkos ta­nácsost, ki a Neitschütznek kegyét pénzcsikarások­­ra és hivatali visszaélésekre zsákmányolta ki, két évi börtönözés után második Ágost futni engedte, de előbb zsákmányából 200.000 tallért kobzott el. Ily prozaikus módon végződött e regényes történet a megbűvölt fejedelemről.

Next