Ellenőr, 1871. augusztus (3. évfolyam, 313-338. szám)
1871-08-04 / 316. szám
— Az öreg Crémieux úgy beleelegyedett az anecdotálásba, hogy az elnök kénytelen volt félbeszakitni s meginteni, hogy a tárgyhoz szóljon; hogy pedig legyen miről beszélnie, azt kérdezte, hogy mittart a toursi és bordeauxi delegatióról. — Önök azt akarják, hogy én arról beszéljek, amit közönségesen úgy hinak, hogy „Gambetta dictaturája“. Tudják meg önök, hogy Gambetta nem egyedül volt dictator, hanem mindnyájan azok voltunk — még Fourichon is! A „Presse“ szerint a franczia külügyminisztérium és a párisi svájczi követ között szakadatlanul folynak a tárgyalások a savoyai cantonok tárgyában, melyekre nézve a Svájcz az 1815 -i szerződés értelmében követelheti, hogy semlegességek fentartassék, ha azt saját határainak védelmére szükségesnek tartja. A szerződés eme záradéka mindkét fél kívánságára ez alkalommal módosíttatni fog. A tengerészeti miniszter, mikép a „Siécle“ben olvassuk a gyarmati képviselőkkel egyetértve legközelebb javaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé, melyben kéri, hogy az uj departementális tanácsok a gyarmatokban is életbe léptettessenek. E tanácsok aztán gyarmati tanács név utak működnének. A po s ta tarifa érdekében Frankfurtban folyt tárgyalások egyszerre félbeszakíttattak, mivel a franczia meghatalmazott feltételeit a németek egyátalában nem voltak hajlandók elfogadni; ehez képest várható, hogy a két ország kiküldött meghatalmazottai legközelebb odahagyják Frankfurtot anélkül, hogy valami megállapodásra juthattak volna. A „Patrie“ szerint egy harmadik tábor is alakult legközelebb Páris alatt Villeneuve* 1* Étangban, mely azonban nem bir oly nagy fontossággal, mint a satoryi vagy a sz.-germaini, noha fekvése igen előnyös s mind a katonák kiképzésére, mind pedig azoknak egészségére nézve helyesen választott. Azon csapatok, melyek eddig a luxemburgi s a tuileriak kertjében s más párisi helyiségekben voltak elszállásolva, tegnap ez uj táborba mentek ki, hol tér és barakkok állíttattak fel. — Halljuk, hogy ezen kívül egy negyedik tábor is van alakulóban Versailles közelében, mely szeptember hóban szintén készen fog állani a csapatok befogadására. Az Opinion nationale írja: Trochulck és Mac-Mahon marsai hosszasan tanácskoztak Thierssel a hadseregben megállapítandó rangfokozatokat illetőleg. Emlékezik mindenki, hogy Thiers csak nem rég értekezett ugyancsak a hadsereg reorganizálásának ügyében Gambettával és Faidherbelokkal. Mindenik pro domo sun beszélt, de a kérdés még koránt nincs megoldva. A Siécle folyton panaszkodik, hogy a német csapatok brutálisan viselik magukat. „Nemcsak Elsassban — írja a nevezett lap — szenvednek bántalmazásokat honfitársaink, hanem Párisban, Saint-Denisben, Nogent-sur-Marneban is fordulnak elő ilyen vérlázító események, s jelezve azt, hogy sok franczia szívesen fogadja a németeket, így kiált föl: „elég könnyelműek lennénk é s ne éreznék a szent gyűlöletet, melylyel viseltetnünk kell egy szívtelen és lelketlen győző iránt?“ A közhangulat Párisban. Ha elégedetlenek önök odaát Londonban a dolgok menetével, mi nem kevésbbé vagyunk lehangolva itten, sőt még aggódni is van okunk, írja a D. News párisi levelezője f. hó 1-éről. A nemzetgyűlés várva várja a szünidőket és még csak reménye sem lehet, hogy egyhamar élvezni fogja azokat. De első helyen és mindenek fölött érdekel most bennünket a pénzügyi kérdés. A nemzet a legnagyobb buzgalommal írta alá milliárdjait a kölcsönre azon biztosítások után, melyeket a kormányelnök az ország színe előtt oly ékesszólóan adott, hogy a terhes kiadások fedezésére minden nehézség nélkül talál a kormány utakat és módokat. Most azonban azt kell tapasztalnunk, hogy eme biztosítások kellő megfontolás nélkül adattak, hogy a bő források pusztán képzeletiek voltak s a kormány nem tud közös megállapodásra jutni a nemzetgyűléssel a fedezet módját illetőleg, mivel a kormány oly rendszabályokhoz akar nyúlni, amelyek nemcsak múlékonyak, de e mellett károsak is az országra nézve. Aggodalommal tölt el bennünket továbbá a kormánynak azon megmagyarázhatlan eljárása, mely szerint a haditörvényszék működésének megkezdését hétről hétre halasztja, pedig veszélyes magára a kormányra nézve is, 30.000 foglyot tartani letartóztatva, kiknek átlagvéve fejenkint legalább két vagy három rokona várja aggódva sorsának kimenetelét s szitja az elégedetlenséget a kormány ellen. Ez a két legfontosabb kérdés, melyek közeli megoldásra várnak, noha nem hiányoznak ezek mellett ezerek, melyeknek elintézése aggálylyal és elégületlenséggel tölti el a közönséget. Minő minisztérium alatt élünk mi ? kérdik számosan. Vagy csak puszta bábok a miniszterek és Thiers minden mindenben? Még mindig állomásán van-e Favre, daczára a párisi sajtó azon egyhangú véleményének, hogy a külügyér urnak épúgy saját érdekében, mint az ország javára le kellene köszönnie? — Ez ideiglenes kormány alatt tapogatózó politikájával, oly állapotba jutottunk, mely némileg hasonlít a tespedéshez. Minden csak beszéd, míg cselekvésről szó sem lehet sőt a legcsekélyebb jel sem mutatkozik arra nézve, hogy egyhamar történjék valami. Az ügyletek eme látszólagos szünetelésének közepette a múlt időkből szóló krónikák mulattatnak némileg bennünket. Nemrég olvastuk a leleplezéseket azon szerződéseket illetőleg, melyek Páris élelmiszerekkel való ellátása végett az ostrom előtt köttettek s melyeknek hihetőleg még folytatásuk következik, mit a párisiak egész örömmel várnak is, minthogy az eddigi adatok egészen elbájolták őket, mig a minisztérium s különösen Jules Ferry és Magnin szomorú képet vágnak a rosz játékhoz. Ez utóbbi szigorúan véve nem volt a kormány tagja s csak egyszerűen mint miniszter szerepelt. Barátai állítása szerint Magnint becsületlenséggel vádolni nem lehet s ha hibák fordultak elő, azt inkább avatatlanságának, mint részlelkűségének tehet tulajdonítani. De bármi legyen is az indok, annyi áll, miszerint az árak, melyeket az élelmiszerekért adott, valóban scandalosusak és a párisiak csaknem el vannak ragadtatva, amidőn ezt hallják, mivel már már azt hitték, hogy az ostrom alatt rájuk nehezült nagy ostoroknak egyike ki fog siklani a megérdemlett büntetés alól. Magnin és Ferry tekervényes eljárása az élelmiszerek körül még mindig a legingerlékenyebb tárgy Párisban s már úgy látszott, hogy méltó emlék nem fog számukra felállíttatni, egyedül csak azon szerencsétlenek keblében, kiknek naphosszat kellett ácsorogniok a mészárszékek és sütök előtt néhány nyomorú falatért. Most azonban vigaszt nyernek a párisiak, amidőn hallják, hogy Magnin örökre meg fog bélyegeztetni a történelemben, mint ki ötszörös árakon nem rendes kereskedőktől, de egyes kalandoroktól szerezte be az élelmiszereket. A katonai bizottságban, mely a háború ügyének felderítésével foglalkozik, egész halmazzal áll a tárgy a történelem számára, s remélhető, hogy legalább két rendkívüli fontos tárgyra nézve rövid időn teljes igazságot fogunk hallani. A bukott császárság két minisztere hallgattatott ki legközelebb e bizottság által és mind a kettő constatálta, Fleury tk. egy távsürgönye alapján, hogy a forbachi swörthi vereségek után az orosz czár biztosítani ígérte Francziaország területi épségét. A bizottság Palikao és Duvernois emez állításai után elhatározta, mint a Moniteur félhivatalosan jelenti, hogy Fleuryt az illető sürgöny felmutatására szólítja fel s felvilágosítást kér tőle e fontos tárgyban. E lépés szerintünk azonban felesleges, miután köztudomású dolog, hogy múlt év szept. 5-én csakugyan érkezett Fleurytől egy sürgöny, mely ha előbb jő, a szept. 4-ki forradalom kitörését meggátolja. E sürgöny tartalma oda ment ki, hogy ha a franczia kormány akkor békét köt, a czár biztosítja Francziaország területi épségét. Jules Favre megkísértette később a császárságnak ajánlott békefeltételeket megnyerni a köztársaságnak, de hasztalan, noha valószínű, hogy ama famosus nyilatkozatát, egy hüvelyknyit sem területünkből, egy követ sem várainkból, — egyenesen ez orosz sürgönyre támaszkodva tette. A bonapartisták azt is állítják újabban, hogy Persigny a következő feltételek mellett nyerhetett volna békét Bismarcktól. Hogy Luxemburg közelében egy csekély földterület engedtessék át kétszázezer lakossal, a hadi kárpótlás egy milliárd legyen; a császár mondjon le s Eugenia mint régens IV. Napóleonnal vonuljon Párisba s vessen véget a köztársaságnak. — Azonban hihető, hogy ha ily feltételek valóban komolyan tétettek, a császárné visszautasította azokat: ezek különben oly alkudozások, amelyek a titkos történelemhez tartoznak és hivatalos vizsgálatok tárgyát nem képezhetik, oly pompás látványosságot nyújtván, amely még most is élénken él azok emlékében, kik elég szerencsések voltak annak szemtanúi lehetni. A mostani programm ennélfogva sokkal soványabb és halványabb lesz az 1868-kinál. A lovagok teljes díszben megjelennek a királyi váriakban, a walesi herczeg azon karddal, melyet hajdan lovaggá ütése alkalmával IV. György viselt. Majd helyet foglalnak mindnyájan egy asztal mellett élükön Spencer gróffal, mint a rend nagy mesterével. A jegyző felolvassa a lovagok nevét s a királynő levelét, melyben a felavatási ünnepély megtartását megengedi. Ebben fog állani az egész ünnepélyesség, melyet aztán este fényes tánczmulatság fejez be. Azon hírre, hogy a herczegek holnap érkeznek a kingstowni kikötőbe, a dubliniak a néhány nap óta tartó folytonos eső daczára is seregesen özönlenek az ünnepiesen díszített kikötőbe, hogy a magas vendégeket annál hamarább üdvözölhessék. Midőn a koronaherczeg és neje a kikötőbe megérkeznek a hatóságok üdvözlő beszédet intéznek a magas vendégekhez, kik felfrisitvén magukat félórai pihenés után különvonattal Dublinba mennek, oda érve az indóháznál a dublini polgármester által fogadtatnak, majd a főváros előkelőbb utczáin keresztül a várpalotába vonulnak, hol fényes ebéd vár reájuk. TÁRCZA. A megbűvölt fejedelem. „A királyok életének története a népek vértanúságával azonos,“ mondá Gregoire abbé a franczia nemzetgyűlésben. Lehetne mondani azt is, hogy az államok története néha nem egyéb a fejedelmek botránykrónikáinál. A tizennyolcadik század történelmével többnyire maitressek és courtisancok életleírásait nyeri az olvasó. Francziaország sorsát T' -*• "* »1 ^“Ví r"i n v/Alirf/Mtonó r* ♦Äufo. nelmét nem lehet Erzsébet és Katalin kicsapogásai nélkül ismerni, Spanyolország kormányzásának módját feslett nők szeszélyei magyarázzák meg. Kivált az apró német udvarok vannak telve az erkölcstelenség és fajtalanság tényeivel, melyek megannyi állami actiót képeznek. A hannoveri, brandenburgi, szász és hesseni udvaroknál a diplomata és belpolitika vezérlete, háború és béke elhatározása, államhivatalok betöltése aljas ágyasok kezében van. Leghirhedtebbekké váltak gáláns hajlamaik által a szász fejedelmek. Második Keresztélyt a fajtalanság tette nyomorékká. Második Ágostnak, a későbbi lengyel királynak kicsapongó életéről, számtalan maitressejeiről, melyik történetkedvelő nem bir tudomással? A maitresse-uralmat nyilvános és hivatalosan elismert alakjában azonban Ágost elődje, a rövid ideig uralkodott György fejedelem honosította meg Szászországban és ez uralkodói tény képezi jelenlegi elbeszélésünk tárgyát. 1675-ik év február 8-án a szász lovas testőrség parancsnokának, Neitschütz Rudolfnak leánya született, ki a keresztségben Szibylle nevet nyert. E leány atyja állása folytán gyakori és bizalmas érintkezésekbe jutott az udvari körökkel, és romlott anyjának nevelése korán fejleszte ki benne a legerkölcstelenebb hajlamokat. Mondhatni sohasem volt gyermek, és már tizenharmadik évében teljes sikerrel játszta a kaczér szerepét. Minő hírben állott tizenöt éves korában, mutatja az, hogy egy az utczán talált meggyilkolt gyermeknek anyaságát egész Drezda város neki tulajdonítá. Szobrászi alkata és az érzéki ingerre számított egész külseje Izland fővárosa nagyszerű előkészületeket tesz a walesi és a cambridgei herczegek közelebbi látogatása alkalmából, írják a D. News-nak Dublinből m. hó 30-ról. Spencer gróf azon nyilatkozata, miszerint a cambridgei herczeg, ki ez alkalommal sz. Patrik lovagjává üttetnék fel, aligha meg fog jelenhetni a korona herczeggel Dublinban — átalános lehangoltságot okozott az íreknél, kik még attól is tartanak, hogy más kitűnő egyéniségek is kimaradnak a várva várt vendégek közül. A sz. Patrik lovagrendbe való felavatás ünnepélye a királyi váriakban és nem az egyházban fog végbemenni s igy az ír államegyház mellőzése egészen megváltoztatja a czeremonia jellegét. Midőn 1868-ban a walesi herczeg avattatott fel, a királyi menet a palotából az egyházba a város legszebb részein vonult keresztül s mindenütt a legnagyobb sebesültséggel találkozott, egy oldaliak ideálját tüntették föl, de lelke minden magasabb műveltséget nélkülözött és csak anyagi és külső fény iránt volt fogékony. Mely időben támadt György hg. szenvedélye a leány iránt, nem határozható meg biztossággal, de kezdetét az 1688-ik évre tehetni. A fiatalember tökéletes rabja lett Szibylle érzéki bájainak, bár valódi szívvonzalomról e viszonynál nem igen lehetett szó. Mihelyest a hg. 1691. évben atyját az uralkodásban követte, első kormány tényei közé tartozott a tizenhat éves Neitschütz kisasszonyt nyilvánosan maitressejének kijelenteni, mi Szászországban addig hallatlan dolog volt. Az öreg Neitschützné maga kisérte leányát egy este a kastélynól LlOgy Ul AICJCUClClaugh. biouvigOHaoou, A nemes anyának kerítői szolgálatáért nem is maradt el jutalma. Ékszerek, járadékok, házak jószágok, hivatalok és méltóságok és egyéb ajándékok özönével hullottak Sibyllere és családjára. A fejedelem rajta volt, hogy ágyasának szépségét a világ is bámulhassa, és ezért Sibyllet az ünnepélyek egész sorának királynőjévé téve, hol hiúsága kielégítést találhatott mindazon hódolatokban, melyekkel eléje járult a főúri csőcselék. Azonban voltak az udvarban olyanok is, kik élénken roszalták e szemérmetlen játékot és a fejedelem anyja minden eszközt mozgásba hozott, hogy fiát viszonyának hálózatából kiszabadítsa és őt mindenkép házasságra igyekezett birni. A fejedelem végre engedett anyja kívánságának, de a diplomatia választása nem volt megfelelő, midőn nejéül Eleonora hgnőt, az anspaelhi hg. özvegyét jelölé ki. A herczegnő még elég csinos volt ugyan, de harmincz éves és Györgynél hat évvel idősebb. Mindazonáltal György beleegyezett e házasságba, sőt elhatározottnak látszott Szibyllel szakítani és őt 4000 tallérral kielégíteni. De alig tért vissza eljegyzési útjáról, már ismét Szibylle karjaiban nyugodott. Ha e gyors változás mellé tekintetbe veszszük az urakodott babonahitet, könnyen érthetővé válik, hogy a fejedelem megigézéséről kezdettek suttogni, kivált miután Drezdában ismeretes volt az öreg Neutschützné babonás gondolkodásmódja és bűveszközökbe vetett bizalma. A fejedelem menyegzője végbement, anélkül. Tisztelt szerkesztőség ! Szomorodott szívvel kell jelentenem , hogy Komáromban ma vittük sírba a politikai szemérmet, mert ma olvastuk aBudapesti Közlönyében városi főispánunk kinevezését; a lapokból tudjuk ugyan, hogy a kormány nem ritkán tesz baklövéseket, midőn egyik vagy másik hivatalra oly egyént hiv meg, a ki nem oda való, de hogy Esztergom, Győr és Komárom városait oly főispánnal boldogítsa, kit ugyanezen kormány négy év előtt hazafiatlan elveiért elmozdított a győrmegyei főispáni székből, azt mig csak szó volt róla, sohasem hittük, mert kormányunktól ily tapintatlanságot mégsem vártunk ; de most, midőn a hivatalos kinevezést olvastuk, minden lelkes hazafinak el kellett szomorodni, mert azt látjuk, hogy a jobboldal, többségének daczára, mégis oly szegény jeles férfiakban, miszerint a komáromvárosi főispánságra már nem jutott különb hazafi, mint a hegysögiségéről hírneves Balogh Cornél, ki nem átallott az országos közvélemény ellenére 1861. után főispánságot vállalni, kit 1867. éven a jelen kormány elmozdított főispáni székéből, kitől az országgyűlés megtagadta a nyugdíjazást; ki még az utóbbi katholikus congressussi választásnál is oly népszerűtlen volt, hogy a hegysögiek minden erőlködése daczára megbukott; kinek a mostani győrmegyei főispán 1865. évben egy gyűlés alkalmával azt mondta szemébe, hogy nem fátyolt, hanem pokróczokat kell borítani múltjaikra stb. hogy a dolgok ez állásán valamint változtatott volna. György magával vitte ágyását, midőn neje fogadtatására Lipcsébe ment, s vele egy ablakból nézte a herczegnő bevonulását. Az esküvő az ara rokonaira nézve sértő csendességgel és egyszerűséggel történt meg, mert így kívánta Szibylle, ki nem mulasztotta el soha az alkalmat kitüntetni hatalmát a fejedelem fölött. És ezen kezdetnek megfelelt a folytatás is György hidegen viselte magát neje irányában, sőt udvariatlanul és visszataszítóan bánt vele. Megkísérlő nejével mint férj élni, de nem sikerült. Mint kamarása Rousseau később a törvényszék előtt valla, a fejedelem gyakran panaszkodott, hogy neje olíjai“ mellett mindig roszul lesz. A közvélemény Szibylle anyja boszorkányságainak és gyanús bűveszközeinek róva fel a házastársak egyenetlenségét. Hogy Neitschütz tábornoknő — férje Szibylle érdemeiért tábornoki rangot nyert — hogy a tábornoknő valóban ily igézési bohózatokat is űzött, nem szenved kétséget. Számos összeköttetései voltak oly személyekkel, kiknek a babona képezte üzletüket és Szibylle el lett látva mindenféle porokkal, varázserejű karpereczekkel és egyéb talismánokkal. E varázslatoknak bizonyára nehezen lehetett ellenállani, mert a fejedelem csak annak látszék létezni, hogy Szibylle kívánságait teljesítse, kivált mióta az áldott állapotban érezte magát. 1693-ik évben György sajátkezüleg okmányt állított ki, melyben Szibyllet törvényes nejének és a házasságból várható gyermekeket sajátjainak ismeri el. De viszálkodások kikerülése végett e gyermekek a trónörökösödésből kizáratnak és csak a grófi czímet fogják viselni. E különös okiratnak legnagyobb furcsasága azonban csak a végén bukkan elő. „Fentartom magamnak a szabadságot, még egy nőt vehetni és pedig velem hasonvérből, kinek általam nemzendő gyermekei lesznek a trón törvényes örökösei, miután a szentírás nem tiltja meg a kétnejüséget, sőt példákat lehetne felhozni, hol egyházunk azt megengedte.“ Az okmány kelte egy kis hamisítással — hisz az nem változtat semmit az Isten kegyelmén —• 1791 okt. 16-ra lett téve, hogy azon esetben, ha a kétnejüség jóvá nem hagyatnék, Szibylle első feleség gyanánt szerepeljen. Ugyanaz időben a Királyi látogatás Dublinban. Körtvélyes (Tolnamegye,) aug. 2. Tisztelt szerkesztő ur! Közlés végett küldök két hivatalos levelet 1695.e. a. Tisztelt választmányi tagok! Megyei Főispán ur ő méltósága mint választmányi elnöktől mai napon vett felhívása illetőleg megbízása folytán, van szerencsém értesíteni, hogy a megyei szervezés tárgyában, Főispán úr ő méltósága elnöklete alatt a nagy bizottsági ülés f. é. augusztus hava 1-én a szervezési munkálat felülvizsgálatára pedig a közgyűlés azon hó 3. és 4 ik napján fog tartatni. Mire a tisztelt választmányi tagok szives megjelenés végett ezennel meghivatnak. Tornán 1871. évi jul. 27 én első alispán és h. elnök Lovász Miklós saját keze. ad 695. Tisztelt választmányi tagok! Elhárithatlan akadályok miatt a f. évi 695./e. a. sz. a. közlött gyűlési határidő ezennel elhalasztatik. Tornán 1871. julius 31-én első alispán Lovász Miklós s. k.“ Mig a meghívásban választmányi ülésről és közgyűlésről — a visszahívásban már csak gyűlési határidő elhalasztásáról van szó, — miből logikailag az következik, hogy a választmányi ülések meg fognak tartatni. Növeli a zavart, hogy a rögtönözve kitűzött határidő — mert megyei közgyűlés hirdetésére 15. vagy legalább 8. nap volt eddig használatban — négy nap múlva, és így még inkább rögtönözve hivatik vissza. Ezen visszahívást aug. 1-én a választmányi ülés napján kapják meg némelyek, mint magam is, akkor midőn már befogattam, mások pedig épen a választmányi ülésbe jövetelükkor a megye házánál, hol még akkor is ki volt a kapura szögezve a választmányi ülést és közgyűlést hirdető elnöki levél. Ilyen eljárással a közügyek iránt úgy is lankadó érdekeltséget nem igen lehet felébreszteni ; azt hiszem ez nem csak az én véleményem. Lükő Géza, Rév-Komárom, júl. 31. Hát csak ilyen főispánra érdemesek a komáromiak? Ezen tette a kormánynak oly demoralisatiója a politikai erényességnek, hogy lehetetlen volt, miatta fel nem jajdulni, — csak rajta! Caveant consules, nehogy a politikai szemérem ismét feltámadjon! Egy városi főispánnal boldogított komáromi polgár. A hivatalos lapból. Ő Felsége, báró Lippe János honvéd gyalog századosnak, a cs. k. kamaráéi méltéságot adományozni méltóztatott. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister Clement György, Szalay László, Vukovic Adolf és Lantender Gyula ideigl. m. k. távirdai igazgatókat valóságos m. kir. távírda igazgatókká nevezte ki. A pénzügyminister Sziládky Norbert számgyakornokot a pesti m. kir. pénzügyi igazgatóság számvevő osztályához lll-ad oszt. számtisztté, G a nócsi Keczkés Károlyt a pozsonyi magyar kir. pénzügyigazgatóságszámvevő osztályához lll-ad oszt. számtisztté nevezte ki. A győri p. ü igazgatóság Jánossy Antal mezőkövesdi segédtisztet III. oszt. szám feletti tisztté a m.-óvári adóhivatalhoz nevezte ki Neumayer József vasut-társulati gyakornok vezetéknevének „Ujhelyi“-re kért átváltoztatása megengedtetett Hírek. Pest, aug. 3. — Borzasztó esemény történt ma Pesten, melyről izgatottsággal beszéltek mindenütt. Egész biztos forrásból a következőket közlik velünk. Porempovits Mihály királyi táblai kiadó ma reggel 5 órakor Kerepes uti lakásán először 15 éves szép leányát, aztán pedig magát akarta meggyilkolni. A leány még aludt, midőn atyja egy kétcsövű pisztolylyal ágyához lépett s a pisztoly egyik csövét rásütötte. A golyó baloldalán hatolt be, gyomrát és tüdejét átfúrva. Porempovits ezután magát lőtte meg, de a szivének irányzott lövés más irányt vett. Mindkettőt a Rókusba szállították s az atya életéhez van remény, de a szép ifjú leány alkalmasint a halálé. Porempovits a katastrófát megelőző két éjjel folyvást irt ss levelet találtak íróasztalán, melyeket a kapitányság lefoglalt. E borzasztó tett indokát sem vagyoni állapota és sem nyugodt családi élete nem fejti meg. Azt hiszik tehát, hogy elmezavarban követte el. P. az utóbbi időben gyakran panaszkodott főfájásról, noha egyébként derült ember volt és szerette családját. Jelenleg is, irtóztató fájdalmai közt is azt mondogatja: „Jaj de jól esik,ami szintén arra mutat, hogy elméje megzavarodott. A leányka csodálatos erővel viseli kínszenvedéseit. Rögtön a meglövetés után azt kiálta fivérének: „Géza hozz valami ruhát, nehogy elfolyjon a vérem.“ Némely hírek szerint a Porempovits által hátrahagyott levelek arról tesznek bizonyságot, hogy uzsorások körmei közé jutott, kik egész fizetését lefoglalták. P. most 48 éves s egykor honvéd százados volt. —A lakáshiány alább kezd hagyni, s az uj évnegyedben már sok lakosztály marad üresen. Ennek oka egyrészt a kívánt magas bér, másrészt pedig az, hogy a főváros lakóinak egy jelentékeny része fürdőn, falun, vagy nyári lakásokban tölti az idényt. Mindazonáltal úgy látszik, hogy a háziurak korlátlan zsarolásának napjai már vége felé közelednek. Tény, hogy több háziúr 25 — 30 százalékos elengedést volt kénytelen tenni a f. évnegyedtől kezdve. A váczi-utczai Joannovics házban s a dunaparti Thonet-féle palotában együtt véve több mint 50 lakás áll üresen a magas árak miatt. — Az orvosok és természetvizsgálók idei nagygyűlése — mint tudjuk — e hó végén Aradon lesz. Azt írják onnan, hogy ott a város semmi rétegében sem mutatkozik érdekeltség e gyűlés iránt. Ezen nincs is mit csodálkozni. Az egész vándorgyűléseknek semmi tudományos jellege nincs. Aki lefizeti az 5 hrtot, fölcsaphat három napra természetvizsgálónak, s mivel egy olcsó vasútban, városi vendégszeretetben, lakomákban, dinom dánomokban részesül, minden válogatás nélkül összejön egy tömeg, meg aztán eszik és iszik. — Jótékonyság. A hírlapírói nyugdíj és segélyintézet javára Weisz B. Ferencz 71-ik születésnapja alkalmából 100 irtot adott. Nem hisszük, hogy lenne jótékonysági rovat, vagy közintézet, hol Weisz B. úr nevét az adakozók közt meg ne lehetne találni. Az állami számvevőszék kebelében bizottság alakult, hogy a saját ügy kezelésére vonatkozó törvényjavaslatot elkészítse, mint ezt a törvény kívánja. Előbb azonban elvi kérdéseket állít föl, s ezeket mind az egyes minisztériumoknak, mind pedig a lapoknak megküldi véleményadás, illetőleg megvitatás végett. A főváros közrendészetét tárgyazó törvényjavaslat már elkészült. A benne uralgó elvek következők: A rendőri teendők a bírósági teendőktől szigorúan elkülönítetnek, s meghatározza a rendőrség, mint a rendőrségi bíróság illetőségi körét. Befogatás rendszerint csak bírósági ítélet alapján eszközölhető; a sürgető és fejedelem megkeresésére Lipót császár a maitresset Rochlitzi grófnő czímével ruházta fel, és György ez örvendetes és fontos eseményt rendelet által adta tudtára az ország összes hatóságainak. A császári szívesség viszont szolgálatot érdemelt. György a Francziaország elleni nagy szövetségbe lépett és 12000 embert vezetett a Rajnához. Természetesen nem ingyen, mert Anglia 400,000 tallér segélyösszeget fizetett és Rochlitz grófnő fiókjába is 40,000 tallérnál több folyt be. A grófnő Györgyöt a háborúba kisérte azaz látatta a rajnai városokban fényűzését és fennhéjázását. Frankfurtban leánygyermeket szült, ki később egy lengyel grófhoz ment nőül. Bevégzett, háború után visszatérve Drezdába a grófnő nem csekély boszusággal vette észre, hogy a szülés oly nyomokat hagyott hátra, melyek egészségét s a mi több szépségét feldúlni fenyegetik. Az öreg Neitschütznő fölismeré a veszélyt és a házassági ígéret következményeire számolt. Miután az ótestamentomi kétnejűség még sem volt érvényesíthető azon volt, hogy a fejedelem váljon el nejétől és Szibyllét egyenest az ország fejedelemnőjévé tegye. De a halál gondoskodott ez aljas játék befejezéséről. Szibylle betegsége válságossá lett, és 1694. tavaszán a himlő lepte meg. A válság nem nyert kedvező véget, fekete kéreg bobta a beteg testét és apr. 4 én kimúlt heves görcsök után, el nem érve a huszadik évet sem. . A fejedelem, ki Sybill betegsége alatt alig hagyta el szobáját, kétségbeesni látszott. A hulla számára pompás sírt készített fényes temetést rendezett és a legnevetségesebb sorizatban egekig magasztalta az elhalt ágyainak erényeit és erkölcseit. De mindamellett vigasztaltatta magát különösen napája által, — ha úgy nevezhetjük Neitschütznét, kinek azon elmés ötlete támadt saját leányáért kárpótlást keresni „fia urának, mint a fejedelmet nevezé. E végből Sybill volt társalkodónéját Kuhlen Ágnest ajánlá neki, és Agnes késznek nyilatkozott a helyettesi szerep elvállalására. Az elvetemült számítás nem sikerült, mert a halál ismét követelte jogát. A fejedelem Sybille betegágyánál beszivá a himlőmérget . A kór rajta is kitört, egy le nem győzhető láz ágyba vett és már ápril 24-én, tehát huszonhárom nappal a kivételes esetek, melyekben a rendőrségi közegek bírói ítélet nélkül is befoghatnak valakit, a törvényben elősorolvák. Az ily befogatási esetben a letartóztatott egyén még ugyanazon nap vagy legkésőbben a rá következő nap délelőttjén bíró elé állítandó. A törvényjavaslatban felsorolvák úgy azon esetek, mint amaz eljárási formák, melyek a házkutatásoknál szem előtt tartandók, továbbá megállapíttatik a bírói eljárás is. A dorozsmai sziksós fürdő (Szeged mellett) m. hó 28-án nyílt meg ünnepélyesen. A vendégek befogadására van egy csinos földszinti épület, közepén étteremmel s jobbrabalra 6—6, összesen 12 csinos vendégszobával. A fürdőt képező tó ez épülettől mintegy 5—600 lépésre van, körülfonva fiatal erdőtől. Maga a fürdő vize oly tiszta átlátszó, hogy valódi élvezet benne fürödni, s a mi gyógyhatását illeti, a palicsit jóval felülmúlja. A tó vize oly erős, hogy semmiféle vizi állat nem él meg benne. Van rajta egy csinos kis fürdőház, férfiak és nők számára kétfelé osztva, a magánfürdőkön kívül egy-egy tükörfürdővel; a magánfürdőknek azonban az a hibájuk van, hogy nagyon szűkre vannak szabva. E fürdőnek, tekintve kitűnő gyógyhatását, kétségkívül szép jövője lesz, ha élén ügyes és tapintatos vezetők állanak. Erre nézve természetesen hova előbb szükséges lesz egy meleg fürdő létesítése, mit a fürdő-részvénytársulat már tervez is. A fürdő tájéka egyébiránt már is igen kellemes s pár év alatt, ha a fiatal erdő megnövekedik s rendezésére egy kis gond fordittatik, egyike lesz a legvonzóbb kirándulási helyeknek — csakhogy a mostaninál jobb út kell hozzá, ami azonban, reméljük, meglesz. — A honvédelmi minisztérium a Váczot tartandó őszi nagy hadgyakorlatok s az ezzel összefüggő teendők tekintetéből szükségesnek találta ott, egy honvéd-térparancsnokság fölállítását. Térparancsnokul Forinyák honvédhuszár-őrnagy neveztetett ki s már közelebb el is foglalja új állását. — A „Magyar Állam“ megleczkézteti a magyar journalistákat, hogy nem vesznek tudomást arról, mikép az istentelen Renán visszatért az egyház kebelébe. Ugyan hol van ez megírva, s azt jelenti-e, hogy Renán újra pap lett? — A „P. Napló“ írja: Balaton-Füreden közelebb az ott időző Götter Wakker pesti porosz konsult egy lakomán felköszönték, mint annak a nemzetnek képviselőjét, mely a magyarnak jó barátja. A porosz konsul e német toasztot magyar nyelven mondott áldomással köszönte meg, éltetvén a hős magyar nemzetet. A konsul áldomása néhány szavát hibátlan magyarsággal mondta el, s azt a jelen volt vendégek zajosan megéljenezték. A lipótvárosi fitanodának nincs téli tornahelyisége. Felkérte tehát a tanács a lipótvárosi templom gondnokságát, hogy a lipótvárosi bazilika földalatti helyiségeit, melyek ez idő szerint üresen rendeltetés nélkül állanak és meleket a gondnokság a plébános beleegyezésével taval egy vasárusnak bérbe akart adni, engedje át tornahelyiségül. A gondnokság és a lelkészi hivatal azonban a hivők lelki megbotránkoztatásától tartottak, ha a templom nagy pinczéiben a gyermekek a tornászaiban fognak oktattatni és azt megtagadták. Kénytelen volt tehát a tanács, a lipótvárosi fitanoda földszinti helyiségeiből néhányat nevezett czélra berendezni, minélfogva aztán a paralell osztályok felállítása a tanodában lehetetlenné lesz. — Jó lesz papjainkat Olaszországba küldeni, hogy lássák, hogy nemcsak valamely templom pinczehelyiségeit, de magát a templomot is lehet iskolai czélokra használni, mint ez többi közt Velenczében nem egy temlomban történik, anélkül hogy e miatt a hivők megbotránkoznának. A kórházi bizottság, azon kérelmet intézte a tanácshoz, hogy a kerepesi utón Kauzer Lipótféle épülőben levő ház előtti lóvonatú vaspálya álló helyét felebb, a Heinrichféle ház elé helyezze át, hogy a rókuskórházból a barakkórházba vagy visszaszállítandó betegeket ne kelljen oly messzire gyalog vinni A tanács az állomási helynek elcserélését elhatározta és eziránt a közvasuti társaságot utasítani fogja. Az állatkert-társulat megvett a várostól egy csőszházat részletfizetések mellett a városligetben, mely az állatkerbe foglaltatott. A társulat most az utolsó részlet elengedését kéri a tanácstól, mi 585 frtot tesz ki. A tanács a számvevőséget vélemény adásra hizta fel. A közép tanodai tanáregylet f. hó 6-án és következő napjain itt Pesten tartja ez évi közgyűlését. 6-án este 8 órakor találkozási estély lesz a Széchenyi sétány termében, 7-én reggel 9 órakor pedig a városi főreáltanoda rajztermében az első közös gyűlés, melyet a tanács e czélra átengedett. A gabnavásárlásoknál észlelt visszaélések megszüntetése tárgyában a főkapitányság nagyobb terjedelmű javaslatot terjesztett a tanács elé, mely az iránt a kereskedelmi és ipar maitresse halála után, ő is hulla volt. Még el nem érte volt 26-ik évét. Az időben kiváló állású ember nem múlhatott ki hirtelen halállal anélkül, hogy természetfölötti indokokat ne tételeztek volna föl. A nép szája csakhamar rebesgetni kezdé, hogy Szyblle vonta maga után sírjába a fejedelmet. Mert már éltében is átalános volt a hit, hogy az öreg Neitschützné a fejedelmet megbabonázta, és e hit a tábornoknő varázslókkal ápolt összeköttetéseire támaszkodott. Említgették, hogy a fejedelem megigézése bizonyosan ágyasa halálán túl is működött, és a közvélemény mind hangosabban követelte a vizsgálat megindítását. György fivére és utódja Ágost aligha volt oly bárgyú, hogy a megigézés meséjét elhitte volna, de beleegyezett a vizsgálat megindításába, mert anyja az öreg fejedelemnő is kivánta és főkép, mert ily módon remélni lehetett, hogy a Neitschütz család összehalmozott kincsei vissza fognak vándorolni a fejedelmi pénztárakba. A boszorkányper számos bebörtönzéssel és Szibylle hullájának kiásatásával vette kezdetét. A holttetem György melléje temetett arczképének eltávolítása után egy közönséges gödörbe vettetett. A per csak évekig tartó tárgyalások után ért véget. De csak az alsóbbrendű szereplők bűnhődtek keményen. Többen Neitschütz f tábornokné eszközei közül a kiállott kiutatások következtében börtönökben meghaltak. Az öreg Neitschützné minden ellene emelt vádra szilárd és következetes tagadással felelt. Nem mondható bizonyossággal, menynyiben és átalában alkalmaztatott-e ellenében a kínpad, hogy őt vallomások tételére kényszerítsék. Másfél évig volt a drezdai tanácsház egy szűk szobájába bebörtönözve és éjjel nappal 4 ember őrizte. A fejedelem azután beszüntette a port és a furfangjaiban kifogyhatlan nőt szabadon bocsátó. Meghalt 1713. évben fiának jószágán Bautzen mellett. Egy másik czinkost, Hoym Lajos titkos tanácsost, ki a Neitschütznek kegyét pénzcsikarásokra és hivatali visszaélésekre zsákmányolta ki, két évi börtönözés után második Ágost futni engedte, de előbb zsákmányából 200.000 tallért kobzott el. Ily prozaikus módon végződött e regényes történet a megbűvölt fejedelemről.