Ellenőr, 1871. augusztus (3. évfolyam, 313-338. szám)
1871-08-22 / 330. szám
Szélmalom-harcz. Emlékeznek még. olvasóim azon két czikkre, melyekben a Hon 44 jegyűt munkatársa ellenében igazolni óhajtottam Pest megye szervező küldöttségének azon megállapodását, hogy a közmunka- és katona-ügyek egyegy járásban a főszolgabíróra bízassanak, ami azonban nem gátolja azt, hogy a szolgabíró saját kerületében egészen független legyen a főszolgabírótól, aki vele nem rendelkezhetik, mert a szbíró közvetlenül az alispánnal érintkezik; közvetlenül csak ennek és a megyének felelős, és intézkedései ellenében közvetlenül az alispánhoz történik a fellebbezés. Ennélfogva a főszbirói állás mellett is elég van téve a törvény azon követelményének, hogy a szbiró saját kerületének első tisztviselője legyen. Kimutattam továbbá, hogy ezen intézkedés miért czélszerű, miért szükséges, és kimutattam a törvény §§-ból, hogy ez intézkedés sehol, legkevésbbé sem ütközik a törvénybe. Hasonló értelemben írt két czikket a Honban Gulner Gyula úr, mert a ki a törvényt (az egész törvényt értem,nem csak annak két sorát,) ismeri; a kinek a közigazgatási, s nevezetesen a közmunka- és katonaügyekről fogalma van, s aki előtt Pest megye helyi viszonyai és lakosságának érdekei nem képeznek terra incognitát, aznem irhat, nem gondolkozhatik másként. 44 úr ezen czikkekre válaszol a Hon vasárnapi számában „Zabhegyezés“ ízlésre mutató czim alatt. Megvallom e válaszszal szemközt némi zavarban vagyok , mert még egy részről igen szerettem volna ezen®érdekes, és nemcsak pestmegyei érdekű thema felett érvek és jóakaratú felfogás ellen vitatkozni , úgy másrészt egy kissé Don Quixottenak érzem magamat, midőn oly ellenféllel állok szemben, aki a felhozott világos érveket, aki a törvény értelmét nem tudja, vagy nem akarja megérteni, s ahelyett, hogy saját állításait érvekkel védené vagy a mieinket érvekkel cáfolná, úgy tesz mint a makranczos gyermek, akinek összes ekadatolása, összes érvelése csak abból áll: „csak azért sem!“ így tesz 41- ar is, aki válaszában egy kissé más hangon ismétli mindazt, amit első czikkében mondott, és főleg a vita alapját képező főszbíai hivatalt illetőleg észre sem látszik venni azt, amit mi bátorkodtunk már egyszer felhozni ezen állításai ellen. Minek is csúfolná a mi érveinket ? elég, ha olyan lumen, mint ő, másodszor is azt mondja, „csak azért sem !“ezzel be van bizonyítva minden. Először azon általános elv mellett kardoskodik, hogy a közigazgatási központ egyesítve legyen a törvénykezési központtal, s ez alkalmat felhasználja annak kitüntetésére, hogy tud — görögül is, mert így kiált fel: „ez képezi a közigazgatási tudomány alpháját!“ Itt úgy járt 44 mr, mint az egyszeri műveit ember, aki a Conservations Lexiconnak csak első lapjait tanulta meg. Ismeri az a-t, de úgy látszik al ig már nem jutott, mert akkor tudnia kellene, hogy ez általános elv csak úgy lehet hasznos és czélszerű, ha először egyáltalán alkalmazható (pedig említettem, hogy Pest megyében 3 túszék lévén 3 tvkezési központ van, holott 3 alispánságot szervezni absurdum volna,) és ha másodszor a gyakorlati életnek, a helyi viszonyok speciális érdekeinek is megfelel, pedig nem felelne meg, ha a tervezett 12—13 szolgabirói kerület helyett a minisztérium által megállapított 16 járásbíróság kedvéért 16 szolgabirói kerületet alkotnánk. Czikkének második részében Gulner úrnak egy mellesleg tett — s nem a főtárgyra vonatkozó — megjegyzésével polemiisál egy hasábon át. Ez még a czikknek egyedüli része, melyben nem csak az „azért is“ szerepel, hanem egy kis okoskodás is, noha itt is Gulner állításának eszik öt sorát tette polémiája tárgyául, s nem igen tartotta méltónak az öt sornak Gulner által felhozott indokolását figyelemre méltatni. Gulner úr részletesen fejtegetvén czikkében, miért tartja czélszerűbbnek, ha a szolgabirói kerületek székhelyei nem határoztalak meg előre: részemről csak azt jegyzem meg, hogy a törvény e tárgyban csak annyit mond: „a kültisztviselő a kerületben köteles lakni, és hogy nézetem szerint a közigazgatásnál egyátalán nagyon csekély befolyással van az, hogy az egyes kerület székhelye meg van-e állapítva, vagy sem. Más a törvénykezési székhely, ahova a lakosságnak saját és mások ügyeiben (mint tanú) legtöbbnyire személyesen kell elmennie, de közigazgatás alá eső ügyeit minden ember saját községe elöljáróságánál és a jegyző útján intézheti el a nélkül, hogy egy lépést is kellene tennie lakóhelyéről, minélfogva alig érezhető különbséget fog tenni, ha a szolgabiró lakhelye néha-néha — legroszabb esetben hat évenként — változik; annál inkább, minthogy minden szolgabirónak úgy is kötelessége mennél gyakrabban jelenni meg kerülete községeiben. Vitánk alapját, a főszbitákat illetőleg azonban excellál 44 ur s itt akarja főleg megmutatni, hogy neki nem szükséges figyelembe venni mások érveit, melyekkel állításait megczáfolták, mert ő csalhatatlan, mert ő mindent bebizonyít azzal, ha „csak azért is“ ismétli, amit egyszer már megczáfoltak. Egy szóval sem iparkodik megczáfolni a törvényre hivatkozásunkat, (ami persze a törvény világos szavai ellen bajos is volna,) hanem felül a magas paripára s azt mondja: „A törvény szól szolgabirákról és semmiféle fő vagy közép, vagy alszolgabirákról.“ Azt hiszem, aki olvasta csütörtökön megjelent czikkemet, meggyőződhetett róla, hogy a törvény ámbár specialiter nem említ is főszbiet, mégis nekünk ad igazat. 44 arúgy látszik nem olvasta el e czikkemet, különben nem makranczosködnék. Teljes megnyugtatására azonban a múltkor mondottakon felül még idézem a köztörvényhatósági törvény 62. § át, melynek utolsó pontja így szól: „Az egyes tisztviselők hagyományos nevei megtarthatók". Ilyen alaposan szól 44 úr arról, a miről vitatkozni akar. Azt mondja továbbá 4 4 m art hogy ő soha nem ismerheti el a megye azon jogát, „hogy a szkiói hatáskört megcsonkítsa, s hogy közé és az alispán közé új közeget ékeljen be.“ Ebből ismét csak az látszik, hogy nem akar tudomással bírni arról, amit e tárgyban első czikkére válaszoltunk, sőt még azt a fáradságot sem vette magának, hogy a törvénynek általunk idézett §§-ait megnézte volna, mert tisztán kimutattuk, hogy a törvény szavai szerint, a szbbó teljesíti azon kötelességeket, melyeket a törvény és szabályrendeletek reá ruháznak. Hivatkozunk arra, hogy mutasson egy pontot is a községi vagy köztörvényhatósági törvényben, amely pont azt kívánná, hogy a katona- és közmunkaügyek kivétel nélkül minden szolgabíró teendőjét képezték. 44 ór ahelyett, hogy ezt tette volna, s hogy így megcáfolt volna minket, a helyett beszél oly hatáskör megcsonkításáról, amely hatáskör mindeddig szabályozva nincs, amelyet megállapítani még csak a létesítendő szabályrendeletek feladata leend. Csalhatatlanságának büszke érzetében azután igy folytatja: „A ki azt mondja, hogy a közmunka s katonai ügyek elvételével is a szlgabiró független a maga hatáskörében, s hogy ezen ügynek a főszolgabiróra való átruházása folytán nem támad egy uj közeg, annak a felfogását én csoldálni igen, de irigyelni nem tudom.“ Bizony pedig irigyelhetné, mert azt hiszem, ha a szolgabiróval nem rendelkezhetik a más kerületben levő (fő-) szolgabiró; ha a szbiró közvetlenül érintkezik az alispánnal; ha ettől kapja utasításait, és ha intézkedései csakis ehez fellebbezhetők, ha egyátalán kerületében az alispánon, illetőleg megyén kívül neki nem parancsol senki, akkor borzasztó elfogult felfogás kell ahhoz, hogy valaki mégis azt állíthassa: „csak azért sem első tisztviselő , csak azért sem független.“ Nem akarom ismételni, amit múltkori czikkeimben a közmunka és katona ügyek járásonkénti összpontosításának czélszerűségéről szóltam, de hogy lássuk, milyen kitűnően ért 44 úr a közigazgatáshoz, amelynek nagy mestere gyanánt szeretne szerepelni, idézem következő sorait: „De ami engem illet, velem semmiféle megyei filosófus — s ha még oly nagy lumen volna is — el nem hitetheti azt, hogy bizonyos ügyeket (különösen a katonai és közmunkaügyeket) egy ember jobban elvégezhesse, mint három ; föltéve, hogy ez a három is annyira képesített, mint amaz egy* 44 úr tehát az hiszi, hogy az ügyek gyorsabban, és pontosabban intéztethetnek el, ha egyegy sorozójárást három kfelé szakítunk, daczára annak, hogy az egész sorozójárásban csak egyszer és csak egy helyen jön össze a polgári és katonai bizottság, azt hiszi, hogy sokkal praktikusabb, ha az egész járás számára egy helyen tartott újonczozás és sorshúzás alkalmával egy tisztviselő helyett mind a háromnak ott kellene tölteni idejét, s azt hiszi, hogy az úgyis roppant pedantériát s pontosságot követelő katonai ügyekben sokkal kevesebb lesz a confusio, ha az egy sorozó járásra tartozó anyakönyveket három felé szakítjuk. Vagy azt hiszi talán, hogy jobb utaink lennének, ha a közmunkaügyet egy ember helyett egy járásban háromra bízzuk ? Azt véli, hogy nagyon gyors eljárás lehetne, ha az egy járási mérnökkel három szbbró rendelkeznék, s a mérnök nem tudná, hova forduljon, melyik utasításnak feleljen meg előbb ? Azt gondolja,hogy az egész járáson keresztül vonuló nagy védgátak, különösen veszély idején sokkal jobban fognak fentartatni, ha egy ember helyett három bajlódik velük, s ha az egyik kerület kénytelen elhanyagolni a védgátat, mert nincs megfelelő úti alapja ? Úgy látszik, 44 urnak sem a közmunka rendszerről, sem az úti alapról fogalma sincs, mert különben ilyen állítással nem blameirozta volna magát. Pedig szerezhetett volna némi fogalmat, ha elolvassa Gulner Gyula czikkének erre vonatkozó részét, mielőtt azt mondja: „csak azért is!“ Még igen sokat, részletes adatokat lehetne felhoznom e tárgyban, de megvallom restellek tényekkel, adott viszonyokkal, adatokkal és józan érvekkel vitatkozni oly ellenféllel, aki, mint a fentebbiekből is kitűnik, hogy azokat felfogni nem képes, és aki, míg első czikkében a megyét személyes érdekek pártolásával vádolta, most állításai tarthatlanságának érzetében nem tud másként vitatkozni, mint a következő szylgyakorlattal, amelylyel a Gulnerhez intézett, de az én állításaimra is vonatkozó czikkét végezi : „Az "Ellenőrben is két czikket indított árva fejemre Rakovszky István úr, ki úgy látszik névtelensége alatt is egyik barátját vélte bennem találni. A fentebbiek után őt illető válaszom igen rövid lehet. Annak, aki a közmunka és közlekedési ügyeknek a főszolgabiróra való átruhálása után, a szolgabirót saját járásában mégis első tisztviselőnek tekinti, én csak azt a szerény tanácsot adhatom, indítson haladékalanul pert azon tanár ellen, aki az logikára tanította. Ezzel a magam részéről e tárgyban befejeztem a vitát, s többet nem fogok válaszolni, mert okosabb dolgom is van, mint zabot hegyezni.“ Bizony igaza is van. Ilyen czikkezés után sokkal okosabban teszi, ha nem szól olyan dolgokról, amelyeknek csak alpháját érti, és azt is csak félig, hanem elmeg zabot hegyezni. Rakovszky István. Az „Ungarischer Lloyd” úgy értesül Gasteinból, hogy az osztrák császár hirdetett látogatása igen kétségessé vált. A két fejedelem majd csak a német császár elutazásakor fog találkozni a salzburgi pályaudvarban. Az említett lap tudósítója szerint sok hiú mentséget hoznak fel e programmváltoztatás okául, többi között, hogy Vilmos császárnak nyugalomra és háborútlan gyógykezelésre van szüksége, hogy Gasteinban nincs elég hely az osztrák császár és kísérete számára s hogy Ferencz Józsefet szomorú emlékek tartják távol Gasteintól. Hogy mindez okok nem fejezik ki az igazságot, nem szorul bővebb bizonyításra. A valódi okokat eltalálni nehéz, de bizonyos, hogy a látogatás elmaradása a legroszabb benyomást keltené — a levelező szerint. Beust, kinek állása a Németországgal szemben fennálló jelen viszonyok fenmaradásától függ, telhetőleg igyekszik uralkodóját viszontlátogatásra bírni, és hogy utolsó kísérletet tegyen, szükség esetén Ischlbe fog rándulni. Különben a jelenleg Gasteinban tartózkodó két kancellár gyakran és szívélyesen érintkezik egymással, de saját képein tárgyalásokról, mint állítják nincs szó, és csak oly átalános beszélgetésekre szorítkoznak, melyek a két állam közti jelen barátságos viszony erősbítését és a mindkét részről proklamált békepolitika fenntartását czélozzák. A díszebéden, melyet Vilmos császár Ferencz József császár születésnapján adott, a német császár császári barátjának egészségére ürité poharát, mire Beust gróf uralkodója megbízásából Vilmos császár egészségére szóló pohárköszöntéssel felett* . Az osztrák választási mozgagalmakhoz. A morva nagybirtokosok „alkotmányhű“ része egy választási fölhívást bocsátott ki, melyben a többi közt ki van mondva, hogy a párt nem fog helyeselni oly törekvést, mely a birodalom egységes erejét veszélyeztetné, és hogy minden erejéből ellen fog állni az egyes tartományok különállását illető igyekezetnek. Az alkotmányhű nagybirtokosok jelöltjei azok, kik a múlt választás alatt voltak. Mintegy közvetitőül lép föl Mitrowsky gr. s egy választási listát köröztet, melyen 10 alkotmányhan 15 feudális név van. Gráczban azon szempontból indulván ki, hogy a landtagok feloszlatása még nem volt indokolt, a képviselők megbízását nem tekintik lejártnak s azért a volt képviselőket ismét meg fogják választani. A stájerországi közpárti választási bizottság szintén kibocsátó „felhívását“ s a polgárokat az erők egyesítésére szólítja föl, mert „sok az, ami koczkán forog.“ Bécsben a különféle politikai egyletek üléseznek s alakítanak agitionális bizottságokat — és dörögnek hangzatos frázisokat a „németség elnyomása“ s az „alkotmány megsértése“ ellen.* A bécsi községtanács és Hohenwart gr. közt összeütközés történt. Az ok, mely a községtanácsot a politikai térre terelte, a következő: Hohenwart gróf, hogy az alsóbb osztályokat is megnyerje maga részére, a bécsi tanácsnak meghagyta, hogy azon személyeket is vegye be a választói lajstromokba, kik az országos (landesfürstlich) adópótlékkal együtt mindössze legalább 21 fia adót fizetnek. Eddig az alkotmány fenállása óta a számítás mindig az említett pótlék betudása nélkül történt; igaz, hogy ez által ezer és ezer személy kizáratott a választásból, míg most annak élvezetébe jutnak. Ekként a tény magában véve örvendetes lenne, a községtanács valóban ötször is kérvényezte ezt, azonban mindig eredménytelenül. Midőn az országgyűlés oly törvényt szavazott meg, melynek ezélja a választók számának szaporítása volt, az előbbi minisztereknek sikerült kivinni, hogy e törvény a korona szentesítését meg nem nyerte. Miután a kormány a választásjog kitágítását eddig alkotmányos úton nem vitte ki, most ezt az oktrojálás útján kívánja keresztül hajtani. Felder polgármester tiltakozott az alkotmányellenes rendelet ellen, és tartózkodott oly rendelet végrehajtásától, mely meggyőződése szerint az alkotmányba ütközik. Ha a kormány mégis kívánja a rendeletet végrehajtani, ám tegye, de ő nem fog osztozkodni a felelősségben, így nyilatkozott Felder a községtanácshoz írt levelében, és míg ő másnap Rauscher bíbornoknál volt ő felsége születésnapjára adott diszebéden, addig a községtanácsban e tárgy felett zajos vita eredt. A heves vita, melyben Luszkaidl is a kormány ellen szólt, azzal végződött, hogy az egész tárgy újra a jogügyi bizottmányhoz utasíttatott, melynek feladata tesz a rendelet alkotmányszerűségét megvitatni. — Orosz hódítások Közép-Ázsiában. A „Ruszky Invalid“ részletes jelentést hoz egy, a múlt hóban jó sikerrel befejezett orosz hadjáratra , melyet f. évi május első felében Kolpakovszky tábornok turkesztáni kormányzó a tarancsi, illetőleg kuldzsai zultán ellen indított. A nevezett fejedelem az Invalid szerint, már régen ellenséges indulattal viseltetett Oroszország iránt, alattvalói által háborgattatta a szemirjecsenszki orosz határőrcsapatokat s midőn f. év tavaszán Kolpakovszky tábornok visszakövetelte tőle a kuldzsai területre megszökött orosz kirgizeket, reclamatióira választ sem adva követeit tettleg bántakoaztatta. Ez szolgáltatott okot a hadjáratra. Kolpakovszky május elején két alezredes és egy őrnagy vezérlete alatt három hadcsapatot indított a tarancsi terület ellen. Az összes orosz haderő gyalogság , kozák, lovasság 8 tüzérségben körülbelül 4000 emberből állott, s jóllehet az ellenség aránytalanul túlszámban volt, több apró és nagyobb csatákat viva győzelmesen előre nyomult, május 18-án Mazara erődöt elfoglalta, ahol fegyverek és élelmiszerekben roppant nagy zsákmány került kezébe. A döntő csaták Akkentnél június 16-án, Algmánál június 28 án, ahol az ellenség összes tábora és 23 erősségi ágyú az oroszok kezébe esett, továbbá Csinosa—cordzs és Szujdun várak alatt vivattak. A Szujdánnál szenvedett megveretés után, ahol maga Kolpakovszky tábornok személyesen parancsnokolt, a kuldzsai zultán julius 3 án az orosz táborba jött s kegyelemre megadta magát julius 4 én pedig Kolpakovszky Kuldzsa fővárosába vonult be, melyben 21 ágyút s nagy mennyiségű fegyvert és egyéb hadi készletet kerített hatalmába. Külföldi szemle, Pest, aug. 21. A franczia sajtót és közvéleményt kizárólag Rivet indítványa foglalkoztatja el annyira, hogy a commune pere csak középszerű sensatiót képes kelteni. A nemzetgyűlés bizottságaiban a leghevesebb viták merültek fel azon bizottság tagjainak megválasztásánál, mely a kivetféle javaslat vizsgálásával volt megbízandó; a jelen volt 653 képviselő közül 340 a javaslat mellett 310 pedig ellene nyilatkozott. A bizottságok ezután következőleg választották meg küldötteiket: az 1. bizottság megválasztotta Benoist d’Azyt, a 2. Malleville marquist,a 3. Vitetet, a 4. Ricardot, az 5. Calletet, a 6. Goulardot, a 7. Bottieaut, a 8. Moreaut, a 9. Boulét, a 10. Rivetet, all. S. M. Girardint, a 12. Bertauldot, a 13. Perrotot, a 14. Lavergnet, a 15- Delacourt. — a megválasztott 15 küldött közöl hat pártolja csak Rivet indítványát u. m. Malleville, Ricard, Goulard, Moreau, Rivet és Berthold. A hivatalos lapban közelebb megjelent s alább olvasható közlemény egyik legfájdalmasabb és legszégyenteljesebb sebünket tárja fel, írja a Siécle. S míg oly polgárokat fogunk látni, kik ajtóról ajtóra járnak koldulni egy-egy kis czifra rongyot, hasztalan írjuk zászlónkra a „köztársaság“ szót. A hivatalos lap hivatkozott közleménye így szól: A belügyér számtalan kérvényt kapott decoratiókért azon szolgálatok fejében, melyeket egyes polgárok mint nemzetőrök a hazának tettek. A miniszter tudatja az illetőkkel, hogy ő az ily kérvényeket a hadügyérhez teszi át s csak akkor szokta kedvező értelemben elintézni, ha a hadügyértől vagyis ennek utján azon parancsnoktól, kinek hadtestében az illető folyamodó alkalmazva volt, a kérvény ajánlólag érkezik vissza. Az új párisi érsek emez esküt tette le legközelebb Thiers előtt: „Esküszöm és ígérem istennek, esküszöm a szent evangéliumra, hogy engedelmes és hű maradok a kormányhoz, melyet a franczia köztársaság alkotmánya állított fel. ígérem egyszersmind, hogy nem tartok fen semmi olyan összeköttetést, nem veszek részt semminemű tanácskozásban, nem leszek tagja semmi oly liguának sem ven az országban, a kulffilben, mely a közcsendet veszélyeztetné, és ha egyházmegyémben avagy másutt valamely az állam ellen irányzott cselszövényről értesülök, azt legott tudatom a kormánynyal.“ Az orosz hivatalos lap egy czáriuházt közöl, mely St. Pétervár városát elkülönzi a kormányzóságtól s külön hatóságot állít fel a székváros számára. A rendőrfőnökség eltöröltetik s a városi kormányzat és rendőri ügy vezetése egy városi főnök kezébe tétetik le. A párisi lapokból, Párisban azon hir terjedt el, hogy a bonapartisták tüntetésszerüleg szándékoznak megünnepelni aug. 15-ét. A kormány megkettőztette a katonai őrjáratokat, de a féli demonstratio elmaradt és Páris nyugalma egy csöppet sem lett megzavarva. Egyedül a St. Augusztin egyházban tartatott Te Deum a letűnt császárság tiszteletére, melyben részt vettek többen a bukott rendszer főbbjei közül, mint Roucer, Bébié, Pinard, Billault volt miniszterek, Castelnau tábornok, Casablanca, Gevini corsicai képviselő, Abatucci volt államtanácsos; továbbá a „Peuple frangais“ összes szerkesztősége, Dupont a Constitutionel szerkesztőségének tagja Nieverkerke gróf és mások. Rivet javaslata, mint a „Francais“ értesül, a ministérium kebelében is ellenzékre talált. Tudni akarják, hogy Larcy, Cissey, és Pothuan a terv ellen nyilatkoztak, és Dufaure is kedvetlenséggel nézi a kísérletet. A hivatalos lap közzéteszi azon törvényt,mely eltörli a September 4-ei kormánynak a tiszti fokozatokra vonatkozó intézkedéseit. A hadügyminiszter van megbízva azon tisztek jogcímeit tanulmányozni, kiknek állása a hadseregben tett szolgálataik és szerzett tiszti fokozatok szempontjából revisiónak lesz alávetve. E revisiót a nemzetgyűlés egy tizenöt tagú bizottsága fogja végezni, mely a hadügyminiszter meghallgatása után végérvényesen fog határozni a kérdésben levő tisztek állása fölött. Mint a „Constitutionel“ írja, a belügyminiszter körrendeletben figyelmeztette a praefeteket, hogy aug. 15 én, szigorúan ügyeljenek minden III. Napóleon mellett vagy ellen történő tüntetés meggátlására. A nemzetgyűlés kezdeményezési bizottsága tárgyalás alá vette Hervet de Saisyjavaslatát, mely az ellenség által elpusztított városok kárpótlására a korona gyémántjainak és ékszereinek eladását indítványozza. A bizottság elhatározta a javaslat tekintetbe vételét és megbízta előadóját, hogy a nemzetgyűlés előtt indítványozza utalását a pénzügyi bizottsághoz. Ugyanazon bizottság vizsgálat alá vette volna Ordinaire és Millaud képviselőknek a lyoni ostromállapot megszüntetését célzó törvényjavaslatát. A megvitatás elmaradt, miután a belügyminiszter megígérte, hogy nyolc nap alatt a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszt, mely az ostromállapotot, mindenütt, ha még fennáll, meg foja szüntetni. Thiers kihallgatáson fogadta Cremieuxt, és az algiri, az orani és a costantinei főrabbineket, hogy meghallja véleményüket az algiri zsidók honosítása felől. A hadsereg újjászervezésével foglalkozó nemzetgyűlési bizottság legutóbbi ülésében meghallgatta előadójának jelentését a katonai törvény első czikkelyéről. Kíváncsian várják e jelentés közlését, hogy tudhassák miként egyeztette össze az előadó Thiersnek és a bizottságunk szöges ellentétben álló nézeteit a helyettesítésre, a kötelező szolgálatra és a nemzetőrség feloszlatására vonatkozólag. A végrehajtó hatalom főnökének egy rendelete kimondja a lándzsás lovasezredek megszűntét, és a létező kilencz ily ezred közül hetet a dragonyosok, egyet a vadászok és egyet a huszárok közé oszt be. A commune pere. A haditörvényszék két előzetes ülésben a 18 communetag elleni terjedelmes vádiratot olvasván fel 1. hó - án megkezdette a vádlottak , a tanuk kihallgatását , legelől jött Ferré, ki nem várván védő ügyvédének Dupont de Bassacnak védbeszédét, olvassa saját készítményü önvédelmét, miközben a commune dicsőítésére tért át annyira, hogy Gaveau kormánybiztos kénytelennek érezte magát őt rendre utasítani. Ferré ezután saját ügyére szorítkozva feltartóztatlanul olvasta végig védiratát. A különböző okmányok felolvasásakor, melyek Ferré aláírásával voltak ellátva, Ferré mindegyiket magáénak ismeri, csak azt nem, mely a pénzügyőrségi palota felgyújtására vonatkozik, szakértők azonban ez aláírás valódiságát is beismerik. Ferré a vallatás alatt Assyval együtt a legközönyösebben viselte magát. Assi kijelenti, hogy ő Pária ostroma előtt kilépett az Internationale ből, de beismeri, miszerint a központi bizottságnak tagja volt s több rendeletet írt alá; elmondja továbbá, hogy ő mindenkor ellenszegült annak, hogy a commune támadólag lépjen fel Versailles ellen s a mellett szólt, hogy Montmartreon foglaljanak védő állást és ez volt oka annak, miszerint ő (Assi) egy ízben a commune parancsára elfogatott. Assi Picardot is tanuul idéztetvén meg, ez elbeszéli, hogy a kormány tudván, miszerint Assi van megbízva a commune részéről a lőkészletek gyártásának főügyeletével s a különböző aknák ásatásával, rá akarta őt bírni, miszerint árulja el a commune, és e célból alkudozásba bocsátkozott vele, de Assy hajthatlan maradt. Billioray Chanzyt hivatta meg tanánl, ki elbeszélte, hogy midőn Láváiból a vasúton Versaillesba indult, a Parison átmenő vonatot a felkelők feltartóztatták , töbekkel együtt őt (Chanzyt) is elfogván a városházára, a közp. bizottság elé vezeték. A közp. bizottság itt azonnal kijelentette, hogy a tk. elfogatása az ő tudta nélkül történt s különösen egy szőke fiatal bizottsági tag védelmezésére Chanzy csakhamar szabadon bocsáttatott. Jourde felhozza, hogy a franczia bank mgmentésére mindent megtett. Ploeuc a bank ideiglenes igazgatója kihallgattatván, azon meglepő vallomást teszi, hogy az ostrom alatt három milliárd frank volt a bankban, ezért ő volt a bank oly engedékeny a communisák iránt s fizetett ki nekik 16 milliót. Mikőt a bank pénztárnoka vallja, hogy Jourde egy ízben a korona gyémántait követelte, mi megtagadtatván, fenyegetőzött, később ismét 500,000 frankot csikart ki, Jourde erre megjegyzi hogy ez aránylag csekély összeggel 8--10 milliót kimért meg a banknak, mert ha ő nincs, a communelfoglalja a bankot. Courbet oda nyilatkozik, miszerint ő azon hiszemmel lépett be a communebe, hogy sikerülni fog több kihágást megakadályozni s hogy előbb utóbb ki fog Paris Versaillessal egyezkedni; a politikai ügyekben ő nem igen vett részt a miden gondja a műkincsek megmentésére irányult és e tekintetben sokat is tett : a Vendoroe szobor meg- semmitését nem tanácsolta Dorian és Jules Simon Courbet javára tesznek vallomást. Courbet kijelenti, hogy ő május hó elején lemondott s igy az utolsó napokban történtekbe be nem avatkodt. Trinquet czipész, 35 éves, a politikai kiudónk egyik leghevesebb szónoka volt, majd a közbiztonsági bizottság tagjául választatván mindent megtett arra nézve, hogy az elkeseredést a versaillesi kormány ellen szítsa. Trinquet nem is tagadja, hogy a templomok megkutatására, a kezesek szedésére vonatkozó törvényre a egyebekre rá szavazott; azt azonban tagadja, hogy a gyújtogatási rendeletekben részt vett volna, egyszersmind sajnálkozását fejezi ki azon észlelet fölött, hogy most a kommune mindegyik tagja tisztázni igyekszik magát, társaira tol mindent a helyett, hogy férfiasan bevallaná részességét. Champy, 25 éves a klubbok egyik heves szónoka, majd mint a kommune tagja mindenben részt vett s mindenkor a leghevesebb kommunistákkal szavazott. Bevallja, hogy a kommune minden ülésén részt vett, de tagadja, hogy a kezesek legyilkolására, avagy a gyújtogatásokra szavazott volna; ezek oly tények úgymond, amelyeket a kommune többsége sohasem szavazott volna meg, amelyek pusztán néhány ember elhatározásának eredménye gyanánt tekinthetők. Champy elbeszéli továbbá, hogy a máj. 21. a 11. városnegyed polgármesteri hivatalába menvén, ott néhány kollegája a fölött tanácskozott, hogy menekülhetési szempontból a porosz tisztekkel kellene érintkezésbe tenniök magukat, mint akik rokonszenveznek a kommunistákkal, ehez képest a vincennesi kapun még aznap egy küldöttség ment ki, a poroszok azonban azt válaszolták, hogy már minden késő, különben másnap menjenek ki még egyszer. Másnap azonban társai már lángba borították az érintett negyed polgármesteri hivatalát; ő mind itt, mind egyébütt megakadályozni s elfojtani igyekezett a tüzet. Régére állatorvos, mint commune-tag a párisi 5. városnegyed polgármesteri hivatalára delegáltatott, s ott is mardt egész a felkelés elnyomásáig. Kiemeli, hogy ő a kezesek elfogatásában s a gyujtogatási rendeletek kiadásában részt nem vett, s hogy mindent megtett, miszerint negyedének nemzetőrsége támadóan fel ne lépjen az utczai harczokban, sőt hogy a védelemről is mondjon le; fő gondja volt továbbá, hogy negyedében a középületek és templomok sértetlenül maradjanak. Végül kijelenti, miszerint a commune sem a kezesek kivégezését, sem különösen a gyújtogatásokat nem rendelte el, s hogy mindez a nemzatőri foederatió műve volt, mely ellen a commune min sem tehetett. Lullier 33 éves volt tengerész tiszt, tagadja, hogy ő tagja lenne az Internationalnak, s hogy “egész márcz. 18-áig valamely tettleges szerepet vitt volna, noha egyik bellevillei ezred már korábban parancsnokául választotta, s a commune ezredessé nevezte ki. E tájban azonban az összes felkelő sereg fővezérségével kínálták meg, mit ő visszautasítván Garibaldit hozta javaslatba. Ezután hosszasan fejtegeti haditervét, melyet a versaillesi csapatok ellenében a communenek benyújtott, mely azt azonban el nem fogadta, noha a terv kitűnő volt Majd elbeszéli kérkedve, hogy egy ideig valóságos dictaturát gyakorolt, s hogy Chanzy tk. kiszabadítására mindent megtett. A vendeőmetéri katastropba alkalmával el volt zárva s ezért nem ő, de Bergeret tk. felelős, ki akkor a téren parancsnokolt. Tagadja, hogy ő csapatokat toborzott volna, vagy parancsnokul tolta volna fel magát, minthogy a felkelők maguk kérték őt fi vezérlésökre. Kiemeli, hogy ő többizben mind a lapokban, mind a sajtóban hevesen megtámadta a commune tagjait s kész volt a communet megbuktatni. Biharmegyéből, Biharmegye szervezési javaslatából eddigelé még csak az alispáni hatáskör szabályozása fekszik előttünk. Felemlítjük ebből a következőket : A törvényben elősoroltakon kivül az alispáni hatáskörhöz tartoznak a közmunkaerőnek, illetőleg az abból befolyt váltsági öszvegnek, a közgyűlés rendelkezéséhez képest — czélszerű felhasználása iránti intézkedés; — a pénzben is kiutalványozásra, s ezen pénztár feletti őrködés; — azonban a közgyűlés előleges felhatalmazása nélkül, csak meghatározott összeg erejéig utalványozhat. Az utak, hidak jó karban tartása feletti főfelügyelet, s vizáradások következtében a parti lakosok személyes és vagyoni biztosítása iránti intézkedés. — Katona s honvéd njonczozás, valamint az ide vontkozó előmunkálatok iránti intézkedés; továbbá a szabadságos katonák berendelése, pótsorozás eszközlése, szabadságolás, elbocsátás s nősülés iránti kérvények tárgyalása, eredményhez juttatása. — A megye épületeire, azok jó karban tartására, — a hivatal helyiségekben lévő szerelvényekre, bútorokra s azok időnkénti javítására, — a várnagy közvetítése melletti főfelügyelet s intézkedés , valamint a központi és vidéki megyei épületeknek tűzkár elleni biztosítása. A megyei szolgák, hajdúk, csendőrök ruházata, irodai szükségletek s a szolgaszemélyzet által használandó szerelvények s eszközöknek — a mennyire lehetséges — közgyűlési utasítás értelmébeni beszerzése. A megyei közkórház igazgatásában főfelügyelet s annak érdekében intézkedés; annak állapotáról minden év végével tüzetes s a pénztár állására is kiterjedő jelentéstétel; — ide értetvén az élesdi kórház is, mely mint a megyeinek fiókja, azzal a megyei határozat szerint ugyanegy kormányzat alatt áll. Az első alispán, mint a megyének választott kormányzó tisztviselője, a közigazgatás tulajdonképeni keretébe tartozó ügyeket intézi. Miután a házi pénztárnak havonkénti felülvizsgálata a kormányzó alispán törvény szabta kötelességei közé tartozik , a tárgy rokon természeténél fogva felhatalmaztatik, illetőleg utasitatik, hogy amennyiben a közmunka iránti intézkedés, és a közkórház feletti felügyelet a 2-ik alispáni tárnához soroztatnék, úgy a közmunka, mint a kórházi alap pénztárát időszakonként megvizsgálhassa és megvizsgálja. Azon tárgyak, melyek a 2 ik alispán által lesznek intézendők, előzőleg egyszer mindenkorra meg nem jelölteknek, hanem esetről-esetre, a tisztújítások alkalmával, az elválasztandó egyéniség korábbi foglakozásához vagy szakismeretéhe képest fognak meghatároztatni, illetőleg tárcza szerint elkülönítetni. A 2-ik alispán a tárczájához beosztandó ügyekben önállólag intézkedik , s intézkedéseiért úgy az állam-kormány, mint a megye közönsége irányában személyes felelősséggel tartozik. — Egyébként az első alispán távolléte, akadályoztatása, vagy az első alispáni szék megürülése esetében a megyénekösszes kormányzását vezeti.* A biharmegyei balközép pártnak f. évi jul. 18-án tartott tanácskozmánya által a margittai választókerületben a balközéppárt alválasztmánya megválasztásának eszközlésére kiküldött párttag, Gyakolay Antal mai napon az előre meghirdetett időben d. e. 11 órakor a köz helyiségében a tanácskozmányt nagy számú tagok jelenlétében megnyitván s a tanúsított érdekeltséget megköszönve a megjelenteket üdvözölte, kimerítő beszédében indokolta, a pártoknak mi okból kell szervezkedni, s ha kétségbe nem veheti is, hogy minden párt czélja a közhaza boldogsága, az eltérő út és eszközök teszik azt szükségessé, s minthogy e pártnak határozott programmja van, minden honpolgár hozzá csatlakozhatik, ha meggyőződésével azonos, vagy azt legjobban megközelíti, — elmondotta s fel is olvasta azon pontokat, melyek az albizottságnak választását egyenesen a választókerület párttagjai megállapodásának tartotta fel s először is felhívta a párt tagjait határozathozatalra a felett: az elnök és 4 tagból álló azon albizottságot akarják-e ma megválasztani, mely bizottságnak tagjai minőségüknél fogva a központi bizottság tagjaivá válnak, vagy egyúttal ezen albizottságba a helyi viszonyok követelése szerint több tagokat is fognak megválasztani ? Lovász Gábor indokolt indítványára az első fogadtatott el s kimondatott, hogy a megválasztott 5 tag s ezek mellé választandó jegyző e választókerületben lakó párttagokat újból összehíván akkoron fognak e tekintetben határozni, illetőleg a bizottságot is meg fogják választani, miután helyi érdek nemcsak megkívánja ezt, de ez után fogják a községekben a pártot is szervezni. A slívsztalos lapból. A m. kir. pénzügyminiszter Csurdy Ferenc szombori m. kir. jószág-igazgatósági írnokot a kis-aztapári m. kir. szimtartósághoz ellenőrré nevezte ki. A pécsi m. kir. pénzügyigazgatásig részéről Spehár Alajos adóhivatali tisztté, Mészáros Károly és Hantossy István pedig adóhivatali Stgidtisztekké neveztettek ki. A pesti m. kir. pénzügyi igazgatóság Krúdy István III. osztályú szimtisztet, a pesti m. kir. közp. dohány raktárhoz tisztté nevezte ki.