Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)

1871-09-01 / 339. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 írt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nédor-utcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reelamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utca* 0. bb.) intézendő!*:. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri 1 A nyilt-tér egy petit sora 80 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 80 „ Kiadőhivata* és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-uteza Q. szám. (LÓyrádjr testvérek Irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-sas utcza 14. sz. ála intézendők. 339. szít hl Péntek September 1. 1871. III. évfolyam. tos pénzügyi kérdéssel lesz dolga. Egyik: a 30 millióra menő uj kölcsön, mely, mint hírlik, a magyar pénzügyminiszter által már meg is köttetett; másik: a 15 millió kö­zös kölcsön, mely tavaly országgyűlési fel­hatalmazás nélkül vétetett föl s mely iránt az országgyűlésnek a legközelebbi ülések­ben okvetlenül határozni kell: megadja-e a fölmentést vagy nem ? XX. Nyáry Pál hagyatéka. Nyáry Pál végzetes tette fájdalmasan le­pett meg mindenkit, mély fájdalmat okozott bará­tainak, tiszteletteljes neheztelésre indított sokakat, s gyászba borifá a hazafi érzelmeket országszeite. A közrészvét találgatásai, néz'íei, Ítéletei változa­tosak voltak nagyon, de kegveietesek m ndig. In d. kait a sejtelmek és vélemények mérlegén fon- tolgatá mindenféle okoskodás, de becsületének houiálytalanságát nem vonta kétségbe soha, sehol, senki, f egyetlen szóval, a legtávolibb czélzással sem. Átalános volt a meggyőződés, hogy adóssá­gai, pénzzavara f letti izgatottságból vetett végett életének saját vallomása szerint is: de a meggyő ződés rögtöni, átaláuos és szilárd volt mégis, bogy e férfiú nem fog levonni semmit, nevének tiszta­ságára néni vethet utólagosan árnyékot még azon sajnos körülmény sem, mely sírjába rohantatá. A nemzet nemzet. Nyáry Pál hagyatéka rendezve van. Adóssága annyi maradt, a mennyit feljegyzett. Ezek fedezésére azonban annyi jött be ingó és ingatlan vagyonának elárvereztetőséből, hogy ro­konai is örökölnek tőle több, mint barmiuczezer forintot; s jószágáuak sirkerti része f estmegyének juthatott. Mind e részleteket, a töm> ggoudnok gr. Kegievich Bélától tudjuk, ki k-gyeletes buzgalom mai sietteté az ügy tisztázását, mely után nyu­godtan, őnér/eteseu élhete t volna az is, ki nem él­hető túl lelkiismeretes töprenkedésdt és becsüle­tes szégyenérzetét a megkárosítás fglett- melyet másoknak okozni vélt, Nyárv P-1 b‘ú zke szelleme is nyugodt lehet nnmár. Emléke fényes azon. Nyugodtan lehet immár Nyáry Pál busz ke szelleme is, mert nincs oka egyebet vetni ma­gának szemére, mint időelőtti távozását, melylyel nemzetét raegszomoriíá. nak felfogásából, nem nyerte meg a nyelv gaz dagságával, mert ez gyönge. A darabot játszák, bár az ítész világ elitél­te, azonban rövid lesz élete és ezt is Desclée k. a. művészi játékának köszönheti. A Folles-Marigny „Les libres penseu- s e sw újsága nincs semmi összeköttetésben sem a democrat elvekkel, sem Hiacynthe atyával, hanem barczot izén a férfinemnek szép ajkakról folyó da­lok közt és a barcz az édes békeség szent szö­vetségében végződése, melyet műnyelven házas­ságnak hivnak. A darab olyan „Kis-F^ust“ féle víg operetté. A palais-Royal egy 1850-ben a „Gymnase“- ban játszott darabot ásott ki régi sírboltjából a- proposnak. „Le bourgoisdeParis“ három felvonása, öt. képlete mulatságos egy darab. Legel- sőbben mulatságos, mint apropos, mert nem apropos. A darab két polgár körül mozog, egyik mindig leczkét akar adni a kormánynak s maga is megszeppen, midőn a tüntetésből forradalom lesz. A másik polgár mindig attól fél nehogy va­lamibe bonyolódjék. A leczkéző polgár végül pó­rul jár, elcsípik. A mindentől tartózkodó barátja meg akarja menteni s egy levelet ir egyik laphoz, hogy x. polgár, ki el van fogva nem veszedelmes, csak egy nagy szamár. A fogoly börtönében olvassa a kéz detet és örvend, hogy neve lapban van, tebát a történelemé. Végig olvassa, dühös, hogy ő nem veszedelmes. És kiszabadul. Nem apropos, mert most épen a nép csinált forradalmat a polgárság ellen. U. G. KözoKtaiasunK. A „Reform“ egyik közelebbi számában Bal- lagi Mór ur „Közép tanodáink“ czim alatt fájda­lommal kiált fel látva az ez évi iskolai kimutatá­sokban az eredménytelenséget, és gyönyörűen festi azon rendezetlen állapotot., melyben egyáta- lán iskoláink nyugosznak, — de az okokat, me­lyek ezt előidézték — a hiányokat, távolról sem mutatja fel, csak a sikertelen eredményt, — pe­dig nézetem szerint annak, ki ily fontos ügyben ir, s egyátalában az Írónak olyannak kell lennie, mint az orvosnak, föltalálni a sebeket, de a gyó­gyító irt is előírni s orvosolni a mint lehet. A „Hon“ban Kun Pál ur tüzetesebben foglalkozik ezzel, de ki végig olvassa az igen szép értekezést, elmondhatja azt, mit Boissier a franczia irodalom­ra, hogy „a mi nevelészeti irodalmunknak nincse­nek jelenleg eszméi, megvan az ügyesség, tudunk könyveket irni, de tndni kellene ebbe valami újat és határozott eszmét létesíteni“ — Kun Pál ur szép értekezése leginkább csak két fájdalmas tényt tüntet fel iskoláink silányságát: a kormány habo­zását és semmittevését. Csekély tehetségemmel én is előveszem e nagyfontosságu kérdést, melynek megvitatását leg- czélszerübbnek tartom most, midőn politikai moz­galmaink fáradtan pihennek s lapjaink alig hoznak elő valami izgalmast, kivéve a Gasteinból jövő fel­legeket. Ha igaz az aDgol „knowledge is power“ (a tudomány erő) példaszó, ha igazak Knigge szavai, hogy kiki csak annyit ér az emberek között, a mennyi erővé magát feszi, — ha igaz Széche­nyi szava, hogy a nemzetek valódi ereje fanatis- muson vagy kimüveltségen épül, — amaz chimera, emez állandó, — ha végre igaz, hogy a nép az minden államban, melynek egyedül Jdrtoka azon erő, hogy az állam szervezve és fentartva van és övé minden hatalom, úgy bizonyára a közoktatás a legégetőbb szükség az államban, úgy az alsó, miut felső helyen. Egyik mellőzéséről sem lehet szó, mart az egyik alapja a másiknak s alig le­hetne határozott válaszfalat vonni, hogy melyiké a nagyobb előny? . . . Az átalános közoktatást bizonyos, hogy egyes ember nem igazgathatja, — s valóban innét ered leginkább oktatásügyünk körül a reformhiány. Ha a közoktatásügyi tárcza egészen el is lenne választva a vallásügyitől, még akkor is nagy teher egyes egyénre — annál jobban érezzük most a tétlenséget, midőn a vallás és közoktatásügy egy kézben, őszintén szólva ez utóbbi csak mint mellékes van egyesítve. Ez pedig, valljuk meg, a legna­gyobb hátrány. A nevelésügy soha sem bízható egyes egyénre, még pedig olyanra, a ki más ügyekkel is el van foglalva, kinek egy élet is kevés ahoz, hogy minden körülményt, igazgatást, vezetést, reformokat hozzon létre. De még na­gyobb hátrány is van ily stádiumban. Ott, hol az igazgatás s minden nevelésügy körüli reform egy minisztertől függ, rendesen az eredmény az, hogy akadhat ugyan egy miniszter, ki tanult ismerni mindent, s agyában megszületik egy határozott gondolat s lehet létesítéséhez is fog; de ennek elhunytával a következő utóduak mennyi idő kell csak arra, hogy elődének minden fáradozásait s czélját átértse, vagy ki tudja, ha fog e rokonszen­vezni előde terveivel s nem dönti-e azt halomra , hogy saját uj kedvencz eszméjét valósítsa? . . . S mi lesz az eredmény ily esetekben ? . . . Inga­dozás, változás mindig. Ily állapotban volt Francziaország is, midőn 1850-ben Fallaux felterjeszté a javaslatot az ok­tatás szabadságára nézve, mindenki határozott re­formoknak nézett elébe, a taofelügyelők a papok tiltakozása daczára kineveztelek, valamint az egyetemek fölvigyázására 86 rector. De egyszer­re előjött Fortoul, újra kezdte rendezni az isko­lákat, szétválasztá azokat; épen úgy mint Kua Pál ur kívánja. — Az átalános iskolai rendszer gépezet lett, s hátrány mutatkozik mindenütt. Fortoul elhalt, s utána Rouland és Duruy levon­ták az egész fenálló tervezetet s visszavezették az oktatást a régi elvekhez. — íme ez az ered­mény, ha a közoktatás egy miniszterre van bitva. — Igen helyesen észrevette ezt Zedlitz miniszter II. Fridrik alatt, midőn bizalmasan mondá a ki­rálynak, hogy a vallás és közoktatásügyi minisz­ter egyedülisége alatt az oktatásügy másodrangu kérdéssé sülyed. Mi, kik közoktatásügyünkkel a Scylla s Char- rybdi8ek közt hánykódunk, kiknek annyi a meg oldandó kérdés e téren s oly fontos, hogy minden év elmulasztása egy időszak vesztés, — mi, kik alig tudjuk még, az iskolák az államé-e vagy as egyházé . . ? . . Az egyetemmel hogy állunk 1 mindig csak opositiót s vitatkozásokat halmozunk Pest, auq. 31. A jelenlegi országgyűlésnek, mely nem sokára ismét összejön, már kevés ideje van a munkálkodásra. Az 1869. april 20-ra egybehívott or­szággyűlés három évi időtartama 1872. ap- ril 20-án véget ér sigy leszámítva az ünne­pek s más egyéb körülmények által előidéz­hető szünnapokat, alig marad több öt hó­napnál a jelenlegi képviselőháznak ország­gyűlési működésére. Öt hónap alatt rendszeres és kitartó munkálkodás mellett sokat lehetne ugyan tenni, de ha országgyűlésünk eddig követett eljárását veszszük zsinórmértékül, úgy el le­hetünk készülve, hogy ezen öt hónap alatt még ama néhány főfontosságu kérdés sem kerül tárgyalás alá, melyeknek elintézése nélkül pedig lehetetlennek tartottuk a jelen or­szággyűlési idény befejezését. Nem soroljuk elő mindazon tárgyakat, melyeknek gyors elintézése égető szükség­gé vált viszonj aink között, (mint például a választási törvény, a bankügy, a polgári házas­ság behozatala, vagyis p, felekezeti viszonyok szabályozása, egyátalán az ipartörvény, stb.) csupán azon pénzügyi kérdéseket akarjuk itt megemlíteni, melyeket az országgyűlés­nek még ez év folytán el kellene intézni. Ez lesz az első esztendő öt évi nyomo­rúságos kormányzásunk alatt, melyben a költségvetés rendes időben megálla- pittatik. költségvetéseink megállapításai ed­dig merő formalitások voltak minden tény­leges haszon és érték nélkül. A költségvetések országgyűlési tárgya­lásai sohasem kezdődhettek meg rf,"Ű55 ídőbeii, ineft vágy nem volt a delegatiók által megállapítva a közős költség, vagy pem voltak készep a magyar államháztar­tás költségei, vagy hiányzott mind a kettő, minek következménye az lön, hogy a költ­ségvetés sohasem előre — hanem mindig azon év derekán állapíttatott csak, mely évnek mát elejére is törvé­nyes határozatokul kellett volna szolgálni a költségvetés tételeinek, 1867-re egyátalában nem volt költség- vetésünk; az 1868-iki költségvetés pedig csak ugyanazon év September végén állapi- tatott meg: az 1869-iki minden előleges vizsgálat és érdemleges tárgyalás nélkül ik- tattatott törvénynyé az idd rövidsége miatt; mig az 1870-iki ugyanazon év april végén, az 1871-iki pedig 1871 márczius végén lön megállapítva, tehát mind a kettő már csak az első évnegyed lejártával. Már pedig ha a költségvetésnek valóban hasznát akarjuk venni, úgy azt ideje korán, nem pedig ak­kor kell elkészíteni, midőn négy öt hónap már lefolyt azon évből, melynek számára a költségvetés készült. De nem csak hogy elkésve, ha­nem elhamarkodva is és tüze­tes bírálat nélkül készültek eddigi költségvetéseink, miért is az országgyűlés­nek épen most válik mulhatlan kötelessé­gévé: helyre hozni az eddigi hibát s egy oly költségvetést állítani össze, mely irány­adóul szolgáljon a jövendő évekre is. A közös budget meg van állapítva, a magyar miniszterek, mint halljuk, szintén elkészítették költségvetéseiket s az ország­gyűlésnek is van még elegendő ideje a tár­gyalásokra. Ha mindezek daczára jövő évi budgetlinket is csak amúgy nagyjából, felü­letesen állitanók össze, akkor egyúttal le­mondhatnánk a reményről is, hogy Magyar- országnak valaha rendes és lelkiismerete­sen összeállított költségvetése lesz. Zárszámadás nélkül a költségvetés czél- szerü megállapítása lehetetlen. Ha nem látjuk a múlt év tényleges eredményét zár­számadásban fölmutatva, képtelenség a jö­vő év költségvetését czélszerűen megálla­pítani. Az 1868-ki zárszámadás elveszett az országgyűlésre nézve. Nem vehette hasznát. Az 1869-ki zárszámadás kiadatott az állam­számvevőszéknek. Az államszámvevőszék kötelessége te­hát elkészíteni a zárszámadásokról a jelen­téseket, hogy azok az 1872-iki költségve­téssel egyidejűleg a képvise lőház elé kerül­hessenek. Mennyire ment az államszámve­vőszék e jelentések elkészítésében — ugj az 1869 — mint az 1870-iki zárszámadá­sokat illetőleg — nem tudjuk, de azt tud­juk, hogy az államszámvevőszék tartozil évenkint szept. 1-éig a megelőző évre vo natkozó zárszámadást elkészíteni s észrevé teleivel együtt a miniszteri tanácscsal köz leni, hogy igy a zárszámadás mind a mi niszter-tanácsnak, mind magának az állam számvevőszéknek észrevételeivel és jegyzetei vei együtt az országgyűlés elé terjesztet hessenek. A költségvetésen kívül az országgyü lésnek a közelebbi napokban még két fon Pest, äug. 31. — z.— Bitkán gyakorolt államférfi egy nép­képviseleti testület fölött oly irányadó a pár­toktól teljesen független és döntő befolyást, nint eddig Thiers a versaillesi kamarában. Elendes alkotmányos viszonyok ki is zárják a személyes hatalom s túlsúly kiváló mérté- iét, mely nehezen fér meg egy a törvé- lyek s intézmények állandósága által szo­rosra szabott szereplési kör kész és mértéket tartó betöltésével. És azért a legtöbb par­lamentáris kormányformáju államban azt látjuk, hogy a miniszteri állásokat oly kö­zépszerű tehetségekkel felruházott és csekély initiativával biró férfiak foglalják el, kik nem jönnek kisértetbe magokat emancipálni a hátok mögött álló párt sugalmai alól, vagy merész kezdeményezéshez fogni önálló és eredeti eszmék keresztülvitelében. Dictatori természetek nem tűrik meg a folytonos el­lenőrzést, nem alkalmazkodhatnak az alkot­mányos élet keretébe, és rendesen csak zak­latott, forradalmi időkben sikerül a népkép­viseletet oly teljes alárendeltségbe helyezni, hol egy nagy és kiváló egyéniség, ki legin­kább ád a tömeg háborgó szenvedélyeinek hangot és kifejezést, képessé válik kizáróla­gosan intézni nemzete sorsát. Ily állást foglalt el hazánk történelmében Kossuth Lajos a 49-ki függetlenségi harcz közepette, midőn egy perczig sem szűnt meg mellette működni a parlamenti ellenőrzés. Francziaország nincsen jelenleg forra­dalmi állapotban, de nincsenek intézményei sem. Az átalános pusztulás és romlás közepette, midőn a létezett anyagi és erkölcsi erők egyszerre összeomlottak, uj alkotmányos alapok teremtése helyett Thiersnek kezeibe tétetett le a kormányzás vezetése, és ez egyértelmű volt a dictatura átruházásával. A legegyszerűbb logika kívánta volna a nemzetgyűlés feloszlatását, miután az a békeszerződést elfogadta volt, Francziaor- ország egyedül Thiers bölcseségétől vár­ta üdvét és szü séges lett volna őt egy képtelen majoritás akadékoskodásaitól föl­szabadítani. De Thiers máskép fogta fel ki­nevezésének értelmét és a kamarai határo­zatok egyszerű végrehajtójának jelentette ki magát, melynél fogva támadt a helyzet azon ellenmondásteljes jellege, hogy mig a té­nyek logikája folyton a dictaturát kívánta, alakilag Thiers csak a nemzetgyűlés köze­geinek szolgált. De Francziaország nyugal­mának sarkalatos követelménye maradt, hogy Thiers szemben a nemzetgyűléssel a situatió ura lehessen, ha külsői ega legtöké­letesebb függés képezi is viszonyát megbí­zóihoz. És Thiers bámulatos parlamentaris ügyességgel és államférfim belátással tudott eddig megfelelni oly nehéz feladatának. Meg­valósította a dictaturát a képviselet ellen­őrzése mellett, uralkodott minden párt fe­lett mint azok végrehajtó eszköze, és na­gyobb hatalmat tüntetett ki a vezérlete alatt álló testületben, mint akár Mirabeau az első Constituanteban, akár Robespierre \ conventben. Nem tartozott egyik párthoz sem, de fékezte tekintélye áltál valameny- uyinek szenvedélyeit, és mint maga mon­dotta, gondoskodott mindig, hogy a pártok ue vessék magukat egymási’a. Mindennap uj akadályt látott felmerülni maga előtt, és mindennap újra legyőzte azt. Páratlan és egyedüli látvány volt, tanúsko­dott a szó hatalmáról, mely mint az evan­gélium mondja, uralkodott kezdetben a chaos fölött és teremte a világot. De a kezdetben elkövetet hiba megbo- szulta magát. A szellemek, melyeket Thiers fölidézett, lassankint Kje fölé nőttek, a nem­zetgyűlés tényleg constituáló hatalmat tu­lajdonított magának, és jelenben a helyzet már teljesen tarthatlanná vált. A legutóbbi napok jelenetei mély és végzetes szakadást jeleznek Thiers és a gyűlés jobboldali töre­déke között. Rivet javaslata, mely az el­nöki hatalomnak állandóságot és nagyobb függetlenséget kölcsönzendett, lehetne az egyedüli mód betemetni a tátongó ör­vényt, — midőn biztosítja ideiglenesen a köztársaság fenállását, és kiveszi a nem­zetgyűlés kezéből a végleges sorsa fölötti eldöntést. De a pártok szenvedélyeinek vi­haros kitörése problematikussá tette az egyedül elfogadható megoldást, mely nem kívánja a nemzetgyűlés feloszlatását, az ör­vény még jobban kitágult és alapos az ag­godalom, hogy Thiers lesz kénytelen Cur- tiusként magát áldozatul oda vetni, de azon vigasztalás nélkül, hogy mint a római hős megmenthetné hazáját. A nemzetőrség fel­oszlatása feletti vitában a jobboldal jófor­mán ki sem akarta hallgatni a kormány­fejét, úgy, hogy az elkeseredett aggastyán a legindulatosabb szavakban támadta meg ellenfeleit, és beszedő ^vZ'geztéve\ kinyilat­koztatva, hoay nincs több mondani valója á nemzetgyűléshez, távozott megírni lemon­dását. A válság balfordulata ezúttal még el lett hárítva, az elnök barátai kiszakítot­ták lemondó iratát kezeiből, és a ház töb- sége a kormány intentióival egyező javas atot fogadott el. De a górd ülésbe hozott kő 'eltaitóztathatlanul haladt már előre. Rivet javaslata fölötti vitában Thiers határozottan követelte érdemeinek elismerését és a ka­mara bizalmi nyilatkozatát. A parlamenti taktikának felülmulhatlan mestere megelőz­ni szándékozott a royalisták készülő nyílt fellépését, kik már csak az alkalmat lesik, midőn megbuktathatják és saját jelöltjüket léptethetik helyébe, A Dufaure által Thiers nevében tett indítványnak nem lehet más czélja, mint fényes elégtételt szerezni a megbántott államférfiunak és elleneire a teljes megaláztatás szégyenét hárítani. Jel­lemzi a kölcsönös elkeseredettséget, a roya­listák végletekre kész vakmerőségét, hogy Thiers Francziaország végnélkül siralmas állapotában szükségesnek találja egy bizal­mi nyilatkozat erőszakolása által koczkáz- tatni a nemzet nyugalmát, a polgárháború felidézését és Európa bizalmának tönkre­tételét. Mi lesz a kifejlett válság vége, nem igen lehet jósolásnak tárgya. Dufaure in­dítványa leirhatlan zűrzavart és átabotát keltett a gyűlés kebelében. Az önfeledt pávtdüh és lelketlen corruptió szoros közel­ségbe hozták a polgárháború lehetőségét; a gyilkos testvérharezok fúriái hallbatólag zörgetnek a gyűlés terem ajtaján. A jövő perez meghozhatja Thiers bukásának hírét, a feneketlen s forrongó zűrzavarból Auma- le vagy Changarnier elnöksége emelkedhe- tik ki, s azon pillanatban beállott volna már a vég kezdete. És ha győz is Thiers 1 Rivet javaslata oly módosításokat szenve­dett, melyek a jelen körülmények közt Thiers helyzetét ttirhetlenné tennék. A bor- deauxi egyesség darabokra van tépve és a jobboldalon ezentúl Thiers csak engesztel- hetlen ellenségekre fog találni. A baloldal támogatása nem tarthat fen kormányt, mert a nemzetgyűlés két majdnem tökéle­tesen egyenlő félre oszlik. Thiers kénytelen lesz pártfölötti szerepéről lemondani és teljesen a baloldal karjaiba vetni magát, de pártkormány fentartására egyöntetű, ál­landó és nagy majoritás volna szükséges. Ha Thiers elég bátorsággal bírna be zárni a kárhozatot és romlást árasztó Pan dóra szelenczét és feloszlatni e nemzetgyü lést, még lehetne remélnünk, hogy el főj , múlni Francziaországtól az újabb megpró báltatások keserű pohara. De ezt alighi • fogja tenni, miután eddig maga táplált: 3 a parlament hitét constituáló feladatában 3 ámbár Francziaország minden zugában vissz- hangzik most a kiáltás, mely a feloszlatás- követeli. A nemzet megunta már azon r(- mes s kísérteties látomány szemléléséi- mint állják körül trónsovár, zsákmányéhe 3 praetendensek a versaillesi assembléene t nevezett boszorkányüstöt, várva a rósz szel 3 leinek jósló varázsigéit, hogy meggyilko hassák a fájdalom ágyán szenvedő köztársa­ságot. — hivatalos lap mai száma a követ* kezű két közleményt hozza: A es és kir. közös hadügyminisztériumnak 1871. évi aug. 10-én 4 ik oszt. 1449. szám alatt kelt átirata szerint, 1871 évi julius 8 áról kelt leg­felsőbb elhatározás folytán a Budán, Nagy-Szebei-- ben, Zágrábban és Temesvárott székelő országos katonai törvényszékek föloszt at««!», valamint a nagy-szombati rokkantak házának törvényszéke által polgári jogügyekben gyakorlott eddigi mű­ködésnek megszüntetése elrendeltetett, minélfogva ezen törvényszékek polgári jogügyekbeD gyakorlott hivatalos működésüknek 1871. évi sept 1 jével le­endő beszüntetésére utasittatnak. Budán, 1871. évi augusztus 28 án. A cs. és kir. főparancsnokságtól. Ő cs. és. Apóst. kir. Felségének f. é. julius 8-án kelt legfelsőbb elhatározása folytán a budai, nagy-szebeni, temesvári és zágrábi katonai törvény­székek f. évi September 1 én feloszlattatnak és a nagy-szombati rokkantak házába ellátás végett fel vett személyekre nézve az ottani katonai bíróság­nak polgári ügyekben való illetékessége ugyanaz napon megszüntetik. Az ekként megszüntetett bíróságok teendőit a rendes polgári biróságok veendik át, a melyek­hez mindazon ügyek is áttétetnek, a melyek a fent- nevezett katonai törvényszékek előtt folyamatba tétettek ugyan, de f. é. September hó 1-éig végkép el nem intézteitek, Ez oly hozzáadással tétetik közzé, hogy a most ériutett ügyekbeu a katonai törvényszékek által kitűzött, de f. é. September 1 ig le nem járt határnapok az illető ügyeknek a polgári biróságok által eszközlendő átvétele topjától újra kezdődnek Pest, 1871. aug. 28 án. A m. kir. igazságügyminiszteriumtól. Páris, aug. 27. (Saját levelezőnktől.) Faidherbe lemondása képviselőségéről s an­nak indokolása képezik a nap eseményét. A kitűnő tábornok visszalép, mert, az assemblée oly tanács­kozási irányt vett, mely az alkotmáuyozó gyűlést illeti meg csak és ö erre magát felhatalmazva nem érzi. Ezen lépését Faidherbe a ház elnökéhez in­tézett levélben tudatja, melyet első fogalmazványá­ban az elnök több radical kérelmére egy napig nem hozott a ház elé. Ezen idő alatt a tábornok barátai megkísértették tervéről lemondatni s leve­lét visszavonatni. Csak az utóbbi sikerült s az első levél egy szelidebbel cseréltetett fel. Innen származik, hogy némely Dpok egészen más szöve­get hoz ak, mint a felolvasott. Különben elveszítené minden fontosságát Faid­herbe ténye, ha a ház (eloszlatásának kérdése az országot nem a legélénkebben foglalkodtatná. Ly- ouból és a szomszédos megyékből 91 ezer aláíró­val ellátott kérelem küldetett be Tolainbez, mely­ben a ház felosz atását kérik. A „Siéele“, „Yérité“ és „Avenir national“ párisi lapokon kívül a lyoni „Progrés“ huszonnégy vidéki lapot sorol fel, me­lyek mind a feloszlatás mellett működnek. A mérsékelt bal is vitatta ezeu kérdést, de a megmaradás mellett nyilatkozott. Faidherbenak tökéletes igaza van elvben s én még sem tartom helyesnek lépését, mert ellensége vagyok azon politikának, mely talpa alól kilöki a földet s az ellenőrzés, az activ törekvésről lemond, bogy a passivitas declaratiójával a jogi flottokat megvédje. A Rivet indítványát tárgyaló bizottság jelen­tését Vitet holnap fogja benyújtani. Fontos újság, bogy a megyegyülésre való vá­lasztásokat a kormány September 17-re reudelte el. S ezt megelőzőleg 12-én a ház szünidőre megy. Az utóbbi nincs a jobb Ínyére s Thiers kicsinyes bo8zujának tartja, fél, ha egy nap nincs Versailles- ban, soha többé vissza nem jöhet. Sóba Thury specimen jobban nem :-tózott a számot kérő vá- asztóktól. A jobboldal még keresi magának mintegj j Diogenes az embert; azért úgy mint Diogenes I mert nem találja. Ducrot a hadiigyér a loirei hadsereg (120,000 ember) fővezérségével kinálta meg s nem fogadta el, mivel a nemzetőrség feloszlatásának tárgyalá­sánál tett Ígéretét, bogy a törvény végrehajtása fölött őrködni fog, különben nem volna képes meg­tartani. A ház egy javaslatot dolgoz ki a ház ülései­ről való tudósítások tárgyában. Eddig azon rend­szert hajlandó elfogadni, melyik a császárság alatt dívott. Kiadják a szöveget, melyhez a lapoknak sem hozzátenni sem elhagyni nem szabad. Ne neked szabadság! Szabad államban mi­lyennek kitünően egy köztársaságnak lennie kell, nagyobb megtámadása a nyilvánosság ellenőrzési 1 jogának, mely a közvéleményt táplálja s megnyug­tatja, nem is képzelhető. Csak nem tudnak kibon- l takozni a valóság rovására teremtett hivatalos 3 igazság bilincseiből. Beszélik, hogy a deczemberi számüzöttek ’ közül a képviselők egy inditványnyal akarnak a ház elé lépni, melyben kérik az őket elitéit vegyes bizottság tagjainak vád alá helyezését. Itt meg kell jegyeznem egy lap keserű ész­revételét : A Bastille lerombolásakor csak hat fogoly tatáltatott benne. Az ezután következett kormá- ^ nyok közt legszabadelvübb volt a Lajos Fülöp é, ki alatt óránkiut a politikai foglyok száma 601 a körül járt átlagosan. Jelenleg a Lajos-Fülöpénél is a szabadelvűbb kormány van és 40 ezer politikai fogoly sinylik börtönben. Ez igen helyesen dom­borítja ki a mostani franczia szabadság jellemét, azt hiszem felesleges a magyarázat. A „Gymnase“ újsága „M a r c e 1 i u eu nem í- felelt meg a várakozásnak. Az érdekes mesét egy b, beszélyiró a maga módja szerint, t. i. beszélyiró !S módja szerint dolgozta fel. Sem élénkség, sem a , jellemek domborúsága, csupán pathos. Minder izében meglátszik, hogy ujoncz iró legelső darab- ** ja. Rounat ur irt ugyan egy pár regényti de a mii 1- az által veszített, drámai alkotás sajátságosságá

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék