Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)

1871-09-01 / 339. szám

a törvényhozó testület eljárását lépésről lépésre mérsékeltség és józanság nem vezérli. Mi nem hisszük, hogy e ritka tulajdonságok a franczia nemzetgyűlésnél hiányzani fognak s úgy vélekedünk, miszerint némileg igaztalanul jártak el azok, kik e testületet és vele a franc­ia nemzetet pusztán felületes előjelekből ítélték meg. Ha a különböző angol és német kritikáknak kellene hitelt adnunk, úgy azon meggyőződésre kellene jutnunk, hogy Francziaország és a franczia nemzet mit sem tanultak szerencsétlenségeikből, és mit sem feledtek el egykori képzelgéseikből. Az ér­zelmek esetleges kitörései a kamarában azon gon­dolatra vezették az ily szemtanukat, hogy a jelen képviselőség keblében sincs nagyobb önmérsék­lés mint volt elődjében, s a fecsegő hírlapok újabb felmerülése és a színházak megnyitása a frivolitás mindmegannyi bizonyítéka gyanánt tűnt fel elüttök. Számos jel oda mutat azonban, hogy nagy változás állott be mindazoknál, kik befolyással bírnak a nemzet magatar­tására, s hogy sem a po­rosz hódítás, sem a commune őrült pályafutása nem maradt hasznos tanulságok nélkül. Az érzelem azon különböző phasisai, melyeken több jeles franczia gondolkodó­nő átmegy e pillanatban, sajnosak ugyan, de egészen­ mind felette üdvösek. Csaknem valóságos scepticismus jut érvényre náluk mind­azon politikai elvek értékét illetőleg, a­melyeket a háború előtt minden párt egyhangúlag elfoga­dott volt. Azon határozott állítással találkozhatunk a francziák között mindenfelé, hogy a nagy for­radalom által teremtett rendszerek és eszmék egy­től egyig megl­ptak. Montegut Emil a Revue des Deux Mondes közelebbi számában kijelenti, hogy kivéve a nem gondolkozó tömeget, mindenki beismeri az 1789-ki eszmék átalános bukását. A szabadságnak úgymond, csak egyetlen esetleges epizódja volt a franczia történelemben 1789 óta. Az egyenl­ő­s­é­g nem tett egyebet, mint­hogy a tudatlanságot és szegénységet ruházta fel azon kiváltságokkal, melyek egykor a tudoroo­­mányosság és rang tulajdonai voltak. A testvé­riség pedig csa­k pusztán azon alakban mutat­kozott, a minőről Kain és Ábel közt szól az ó-tes­­timentom. A népfenség elve gyakorlatban nem volt egyéb, a mint rögtöni forradalmak által egymás után következett factiósus kisebbségek uralma. A lelkiismeret szabadsága lábbal tiportatott, és a nemzeti egység, melyet a forradalmárok hazugul saját teremtésöknek kiáltottak, fenhangon megta­­gadtatott a legközelebb múlt és legvészesebb fran­czia forradalom által. A haza és hazafiság eszméje szintén halvá­nyulni kezd a kosmopolitikus eszmék befolyása alatt, melyek a mostani franczia politikai speku­­lációkat átlengik. A családi despotismust még sok­kal anomálisabb társadalmi állapot követte, mely­ben az egyes emberek csak esetleges és pillanat­nyi összeköttetésben állanak egymással. Minden fenhatóság az államban van összpontosítva a­he­lyett, hogy több vegyesen feudális és provinciális törvényhatóságok között lenne megosztva, minek az a következménye, hogy egy örökösen váltako­zó hivatalnoksereg támad, mely roszul és lágyan viszi a közügyeket. Az egyház elkülöníttetett az államtól, a nép azonban sokkal inkább gyűlöli, mintha államegyház lenne. E nézetek, melyeknek nagy része túlzott és mél­tánytalan, a kevésbé szilárd kedélyeknél kétségen kívül ugyanazon hatást idézik elő, melyet a mos­tani pápánál korábbi szaba­delvüségének ezért té­vesztett iránya szül; számtalan franczia bizonyosan heves reactionáriussá válik mind politikai mind vallási szempontból De a férfiasabb kedélyeknél egészen más az eredmény s a nemzetgyűlés férfiai sokáig nem fogják végletekig vinni a dolgot egy vagy más nézetkülönbség felmerülésével Thierssel szemben, midőn ő a köztársaság elnöke le­end. Másrészről azon politikai kétségbeesés, mely annyira elterjedt már, szintén a legélénkebb visszatetszést szüli minden oly lépés iránt, mely valamely okvetlenül megoldandó kérdés elhamarkodott kettémetszésére vezetne. Az alkotmányozó nemzetgyűlés összeülése kívánatos lehet Gambettára, és mindazokra, a­kik határozott czélt tűztek ki maguk elé, de nem aján­latos azokra nézve, a­kik czéltalanul állanak. — Montegut az említett lapban megjegyzi, miszerint Francziaomágra nézve az a baj, hogy míg a gon­dolkozó osztályok meg vannak győződve, mikép a nagy forradalom ki van merülve, még pedig az emberiségnek .Nem valami nagy előnyére, a mű­veletlenek nagy része azon hiszemben él, hogy e fogadalom tulajdonképen csak most kezd hatni s h­ogy az emberi boldogság kincseit még csak jövő haladása közben fogja kifejteni. Az utóbbi osztály vezérférfiai azok, kik véglegesen megállapított köz­társaságot kivánnak számtalan kibúvó ajtóval, de még a vezéreknél is, mint maga Louis Blanc is, va­­lószínüleg nagyobb a politikai scepticismus, sem­mint mutatni szeretik. Egyedül Gambetta, ki a re­­publikanismus legitimistája, követelheti őszintén a köztársaság­­ haladéktalan felállítását s egyedül ő ígérheti őszintén, hogy az Francziaország és az emberiség javára szolgálandó­szág öt hónapon át rögtönzött segédforrásaival ellenállott a hatalmas ellenségnek, melyet a csá­szárság rendes hadai, melyek pedig vitéz harczo­­sokból állottak, öt hétig sem voltak képesek fel­tartóztatni. Európa csodálkozással látta eme rop­pant erőfeszítést s ismét megajándékozott bennün­ket rokonszenvével, melyet egy esztelen politika korábban már eljátszott volt. Vigasztaló látvány ez hazánkra nézve, me­lyet nem szabad szem elől tévesz­tnünk, nem azért, hogy vele büszkélkedjünk, de igenis, hogy erőt, bátorságot merítsünk belőle. Azokat, kik azt állítják, hogy Francziaország nem tartotta magát önmagához méltóan, bizonyosan a szerencsétlenség keserítette, s a szenvedély vakította el. E szeren­csétlen háború folyama alatt én magam is félreis­­mertem nagyságát. Vereségeink súlya alatt min­denfelé csak hibát láttam. Elmondom magamban, hogy ezen és ezen tábornoknak ezt és ezt a vere­séget el kellett volna kerülnie, hogy egyik másik hadcsapatunk bátrabban harczolhatott volna; sze­rencsétlenségünket ügyetlenségünknek és hanyat­lásunknak tulajdoní­­t­a. Azonban igazságtalan voltam bírálatomban, nem vettem kellően tekintet­be a nehézségeket, s nem voltam figyelemmel az emberi dolgokkal elválaszthatlanul összekötött kér­désekre, pedig az igazat megvallva, a hibák nem voltak sem számosabbak sem nagyobbak, mint bár­mely más háború alkalmával, s csak azért tűntek fel előttünk óriásiabb alakban, mivel mi lettünk a legyőzöttek, a legyőzöttnek pedig soha sincs igaza. Az elkerülhetlen árnyékot leszámítva azonban, az ország védelme gyászában is ragyog.. Még mindig igen közel állunk ez esemé­nyekhez s igy méltányosan nem igen mondhatunk róluk ítéletet. Egybehasonlítjuk azokat a rég tör­téntekkel, melyeknek hiányait nem ismerjük, és úgy találjuk, hogy messze elmaradtunk őseinktől. Hála istennek, a dolog nem áll k­i, és teljes meg­győződéssel mondhatom, miszerint unokáink egy na­pon époly elismeréssel fognak rólunk szólani, mint mi sz­ólottunk elődeinkről. Ha majd egykor e háború is oly nemzeti történészre talál, mind a­ki a con­­sulságot és császárságot megörökítette, úgy fog fel­tűnni az utókor előtt mint évkönyveink egyik leg­­szomorubb, de egyszersmind legdicsőbb epizódja, Glais-Bizoin Gambettához. Glais flizoin a bordeauxi delegált kormány tagja a következő tartalmú levelet intézte egykor kollégájához: Kedves volt kollégám! Ideje, hogy szót emel­jen ön azon nemzetgyűlésben, mely Paris nagy kárára, a­mennyiben azt mind fővárosi tekintélyé­ben, mind­összes érdekeiben m megsértette — Ver­­saillesba menekült ; ideje, hogy vége szakadjon azon átkozódásoknak, melyek szakadatlanul nem csak a nemzeti védelmi kormány tagjai, de még inkább a szept. 4 -i forradalom elvei ellen szó­­vatnak. Okvetlenül szükséges, hogy emez alternativa állittassék ama nemzetgyűlés többsége elé, mely a köztársaság legszebb világában neveztetett ki s mely most antirepublikánus érzületével dicsekedik : „Vagy elismeritek a szept. 4-ki forradalom és a nemzeti védelmi kormány törvényességét, mely­nek egyik határozata adott létet a ti összejöve­teleteknek, vagy törvénytelennek, sőt bűnösnek tartjátok e kormány létrejöttét, mely elnökölt a ti összehivástok fölött és a melynek köszönhetitek, hogy most eme padokon ültök. „Ha az első esetben meggyökerezett meg­győződéstök nem engedi, hogy a forradalmat tel­jes szívből elismerjétek, melynek ti, mint nemzet­­zetgyűlés létetöket köszönitek, nem szabad e kor­mányt szidalmaznotok, vagy az ellen hűtlenül fel­­zendültötük, fia ellenben azt hiszitek és kimond­játok, hogy e forradalomra bélyeg van sütve, ne fedjétek, hogy e bélyeg a ti homlokotokon ég és ti vagytok annak okozói. Mi több. A megbukott kormány előtt ti vagytok e forradalom bünrésze­sei s azt ki kell engesztelnetek, mi nem történhe­tik máskép, mint ha újból helyreállítjátok a csá­szári kormányt, a sepatost, a követek kamaráját, az államtanácsot, mely szept. 4-én feloszlattatok A megyei és községtanácsokat, melyek szintén feloszlattattak. Továbbá újból trónra kell ültetne­tek a sedáni embert, kinek letételét úgy a nem­zeti véd­elem kormánya, mint a bordeauxi nemzet­gyűlés kimondották: „Minden nehézség nélkül felfogjátok őt ta­lálni koronáját várva és parancsaitokra készen, hogy nektek megbocsásson, a mint ti is készek vagytok azoknak megbocsátni, kik többé kevésbé részt vettek a communében. De­ hallgássatok és minden veszélyre húzzátok vissza magatokat, hogy az államenny institútióinak és embereinek helyet csináljatok.11 Ezt kell megmondani, kedves kolléga, azon gyűlésnek, mely oly nagyon megfeledkezik arról, hogy mi, és minek kell lenni. Ha ez megtörtént, hívja fel a többség legtanultabb­­szónokait, hogy mutassanak föl önnek valamely nép történetének emléklapjain forradalmat, mely mint a szept. 4-iki a legkisebb vérontás, a személyek elleni erősza­koskodás és száműzés nélkül keresztül vetetett és ugyanazon napon, sőt ólában Francziaország egész területén, városokban úgy, mint a vidéken öröm­mel üdvözöltetett, az összes külhatalm­ak, sőt ellen­ségünk a porosztól is elismertetett volna. Ke­ressenek a forradalmak hosszú és véres történele­m­éban egy kormányt, mely absolútabb volt és egész tartama alatt a nemzet jogai és szabadsága iránti tiszteletet ily mérvben tanúsította volna. Hol és mikor láttunk kormányt, mely nagyobb önzés­­telenséggel gyakorolta volna hatalmát ? Mi e tekintetben a köztársaság végrehajtó hatalmának fejét hívjuk fel bizonyságnak, ki a­ szószékről jelenté ki, hogy a sept. 4-ki kormány auspiciuma alatt végbement választások a legsza­badabbak voltak, melyek valaha Francziaországban történtek. Még egyet kedves kolléga, A köztársasági párt e gyűlésben tekintélyes kisebbséget képez. Tagjai közt tehetséges és meggyőződéssel bíró férfiak vannak. De, akár parlamenti dolgok­ban való tapasztalatlanságból, akár mivel a" nem­zeti védelem kormánya vagy a topisi és bordeauxi delegátiók vádállapotba helyezése iránti meggon­dolatlan indítványok, melyeket az ülés kezdetén a legszélsőbb pártbeliek, re­pblikánusok és legiti­misták formuláztak, barátainkat bénítják, — any­­nyi bizonyos, hogy ők nagyon felülkerekedni en­gedték a reactiót, és hogy ők annak a sept. 4-ki forradalom elleni mindennapi megtámadásaival szemben szerfelett sokat hallgatnak. — Senki sem birja inkább, mint ön kedves kolléga, a kellő te­hetséget és tekintélyt, hogy ezen nagy és egyetlen szép, a­ki forradalom elvének, mely oly hatalmas és parancsoló, a többség előtt tiszteletet szerezzen. Bármennyire is kárhoztassák belsőleg ez el­vet,­­ meg nem változtathatják; de hogy azt hangosan és nyilvánosan szavak és tettek által tegyék, ezt a valódi republ. párt és a kitűnő férfi, kiben bizalmát helyezte, többé nem tűrhetik. G­­ a­­­s-Biz­o­­­n. , A közoktatási minister a f. évi oct. hó elején Cson­­grad vot».».— —szítandó állami tanitó képezde igazgat. tanacsaba rendes tagokul: Kádár Henrik, megyei főszám­­vevőt, s a csongrádi iskolaszék elnökét, Marsovszki Imre birtokost, Werner An­dor Cs­ongrád város fő­jgyző­­jét, Soly­a Antal volt képezdő­­tanárt és Farkas Ge­deon Szentes város főbiráját, s további póttagokut : B­a­g­i Gergely földbirtokost, és K­o­h­n Márton kereskedőt, s a csongrádi izr. hitközség elöljáróját nevezte ki. A pozsonyi pénzügy igazgatóság által Mazoly István és Seydl Mór I.I. oszt. adóhivatali segédtisztekké számfe­letti minőségben, — az első az érsekujvári, a másik a ma­­laczkai adóhivatalhoz — neveztettek ki. Folyó évi September hó 1-jén pestmegyei Tahi nevű pusztán Tahi-Tótfalu név alatt postahivatal fog életbe lépni, mely levél- és kocsi-postai szolgálattal foglal­koznak és összeköttetésben lesz a bogdány-szt.-endrei gya­log postával és a Pest és D.-Bogdány közt közlekedő gőz­hajóval. E posta­hivatal kézbesítési körét Tótfalu és Pócs­­megyer községek és Tahi és Leányvár, vagyis Leányfalu nevű­ puszták alkotják. Zerdahelyi Imre sz. *áll. honvéd-lovasszázados a honvédség létszámából kitöröltetett. Az orosházi önsegélyző egyletnek alapszabályai a kereskedelmi ministerium által törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. Háború a departementokban. Ezen czím alatt jelenik meg, a Siécle 28- k­ száma szerint, legközelebb Freycinetnek egy türelmetlenül várt műve a párisi ostrom alatt a departementok által a poroszok ellen folytatott bábomról. Freycinet Gambetta delegáltja volt, s azon állás, melyet betöltött, azon jelentékeny rész, melyet a csapatok szervezésében és későbbi ope- Ki­ióiban vett, azon hivatalos okmányok, melyek rendelkezésére állottak, indokolják azon különös érdekeltséget, melylyel Francziaországban e mü megjelenését várják. Ebből fogunk először megismerkedhetni, ír­ja a nevezett lap, a nemzeti védelem egész törté­netével és azon szereppel, melyet mindenik tarto­­mányi hadseregünk abban játszott; e mü ugyanis nem részletekkel foglalkozik mint Faidberbe és Chanzy munkája, de átalános képet nyújt a Pári­­son kívül folyt összes hadműveletekről. — E mű­höz a következő előszó van csatolva: Én azt hiszem, hogy szívesen veszi tőlem a közönség, ha röviden összefoglalva elébe állítom azon események összeségét, melyek a Franczia­ország ellen folytatott háború utolsó hónapjait jellemezték. Páris előtt ismeretlenek ezek, s a tar­tományok is csak hiányosan ismerik és nagy ré­­szök tévesen van ismertetve. Én kötelességemnek tartottam ezeket helyreigazítani és tehetségem sze­­rint konstatálni a történeti igazságot, mit ked­­­vező állásom teljesen lehetővé is tett. Arra indít­tatva a körülmények által, hogy nagyobb részt vegyek a háborúban, mintsem akartam s mind­emellett távol tartván magamat a politikai zivata­roktól, a legnyugodtabb részrehajlatlansággal foghatok munkámhoz. Visszaidézve emlékezetemben a tényeket, a­melyeknek szemtanúja voltam, megvallom, nagy megelégedéssel láttam, mennyire becsületére vál­nak azok az országnak. — Francziaország, min­den szerencsétlensége daczára, kifejtett ellenállá­sával az egész világ becsülését érdemelte ki. Egyedül, minden szövetséges, parancsnokok, had­­sereg nélkül, fővárosától elszakítva, Francziaor A hivatalos lapból. Br­euer Sándor Kétsmárk, Lőcse s Gölniczbánya sz. kir. városok főispánjává, és a XVI. szepesi város grófjává neveztetett ki. — Kriza­­­­novszky József nagy-tárkányi plébános kir. tanácsosi czimet nyert. Hírek. Pest, aug. 31. — Honvédsegély­zés. Az 1848—49-ki honvédek s azok özvegyei közül Budáról követ­kezők részesülnek állandó évi kegydijban : Föld­­váry György őrnagy özvegye évenkint 315 frt; Batay Imre főhadnagy 242 frt, Fáy Dániel főhad­nagy özvegye szintén 242 frt; Becsky György, Kovács István és Szép József naponkint 15 kr., Zamna István, Gáspár József, Wallner Henrik, Kristóf Ignácz, Breiteusdelit­z Mátyás és Szabó Zsigmond naponkint 8 kr., Odorfer E., Sóházi F., Repiszky Pál, Perkovits Ist., Ab­nássy Lajos, Per­­czi Józs., Eisvök Ign., Németh Ján., Kobler, Prendtner Ist., Erdélyi, Kosztics Gál­, Zsitvay Józs., Pal­ly (időközben elhunyt), Földváry Pál, Miszárcsik Ján. és Grünwald Lipót közemberek naponként 5 krt húznak élethossziglan. E kegydij élvezményben már 1871 jan. első napjától része­sülnek s a lefolyt 8 hóról egyszerre kapják meg az összeget. — A magyar jogászgyülés állandó bizottsága szept. 4-én d. u. 5 órakor a budapesti ügyvédegylet helyiségében ülést tart. Tárgyai ezek lesznek : Az alapszabályok és tanácskozási rend módosítására vonatkozó albizottsági jelentés és ugyanily tárg­y külön indítvány feletti határozat. A napi közlöny iránti intézkedés. A szakosztályok megnyitására kiküldendő elnökök választása. Pest város hatóságának és a kormánynak a gyűlésre leendő meghívása iránti intézkedés. A jogászgyű­lés előleges programmjának megállapítása. — Cholera-hirek dolgában nem vagyunk sznkiben. Egy mai hir szerint a félelmes látogató már Erdélyig jutott volna, s M. Vásár­helyt egy betegedési eset fordult volna elő. Való­színű azonban, hogy e hírt megc­áfolják. Észak­nyugaton, Poroszországban azonban naponként fe­nyegetőbb jelleget ölt. Königsbergben a lefolyt hét alatt 130 halálozási esetet jegyeztek föl , s a ke­leti Porosz kerületekben, Pilkallen, Oleczko, Ligek és Susterburgban szintén föllépett. Az elővigyázatot tehát nem lehet eléggé ajánlani.­­ Az első folyamodás a kir. tör­vényszéki bírói és alü­gyészi, továbbá a járás­imói és bírói állomásokra fölhivó pályázat ma je­lent meg a hivatalos lapban. A f. évi 31, 32 és 33 törvényczikkeknek, továbbá a kir. minisztérium f. é. júl. 10. kelt rendeletének értelmében szerve­zendő budai, pesti és pestvidéki e­ső folyamodású kir. törvényszékhez a birák 2000 frt évi fizetéssel és 400 frt évi lakbérrel, az alügyészek 1500 frt évi fizetéssel, 300 lakpénzzel és 300 frt tiszti pót­lékkal, továbbá a budai, a budai, pest belvárosi, pest-lipótvárosi, pest-terézvárosi, pest-józsefvárosi és a kihágások elítélésével megbízott pesti járás­­rásbiróságokhoz a járásbirák 2000 frt évi fizetés­sel és 400 frt évi lakpénzzel, végre az albirák 1500 frt évi fizetéssel és 300 frt évi lakpénzzel fognak kineveztetni.­­ Felsoroltatnak továbbá azon törvényszékek, melyeknél a birák 1500 frt évi fize­téssel és 200, fipt évi lakpénzzel; alügyészek 1000 frt évi fizetéssel, 200 frt évi lakp­énzzel és 300 ft évi tisztipótlékkal; végre pedig a szervezendő já­rásbíróságok helyei, hol a járásbírák 1500 frt évi fizetéssel és 200 frt évi lakpénzzel, az albiták pedig évi 1000 frt fizetéssel és évi 200 frt lak­pénzzel fognak kineveztetni. Felszólíttatnak ennél­fogva mindazok, a­kik nevezett állomásokra ma­gukat kineveztetni kívánják, hogy pályázati folya­modványaikat, a törvény által előszabott bélyegek­kel ellátva f. év szept. végéig az igazságügymi­­nisztériumhoz nyújtsák be. Azoknak, a­kik több helyre vagy különböző hivatalért folyamodnak, fo­lyamodványaikat másolatban annyi példányban kell benyújtaniuk, a­hány helyre vagy hivatalba kérik kineveztetésüket. Azoknak pedig, a­kik törvényszé­ki elnöki, vagy király ügyészi hivatalért már fo­lyamodtak, de ki nem neveztetvén, a jelen felhí­vásban megjelölt hivatalokra is akarnak pályázni melléklet nélkül benyújtandó újabb pályázati fo­lyamodványokra kell hivatkozniok. A pályázók a bírói, illetőleg az ügyészi hivatal viselésére való képesítettségüket és jogi képzettségüket az 1869 . t. ez. 6 és §-ai, illetőleg a i. é. 33. t. ez. 15. §-sa értelmében hiteles bizonyítványokkal tartoznak kimutatni. Közhivatalokban töltött szolgálataikról szóló bizonyítványaik és okmányaik szintén elő­­ter­jesztendők. A pályázók adják elő azon rokonsá­gi viszonyt, melyben ágon törvényhatóság bírói tiszviselőivel állanak, a­melynek területén szerve­zendő bíróságnál kérik alkalmaztatásukat, s a mely rokonsági viszony a törvény értelmében szol­gálati akadályt képez. Végre, ha a pályázók né­melyike az 1869 4. t. sz. 26. §-ának kedvezményét kéri magára alkalmaztatni, világosan és részle­tesen adja elő azon körülményeket és indo­kokat, melyekre ezen kérelmét alapítja. — A keleti költészet egyik matadorá­tól , Hafiztól Erődi Béla sok költeményt fordított már le a persa eredetiből. Most egy díszes kötet fog megjelenni e szép költeményekből Tettey Nán­dor kiadásában. — A Csokonai-szobrot már elszállították eddigi nyughelyéről a debreczeni színház előcsar­nokából , s az alapzat kövei is beszállítanak a vas­úttól az emlékkertbe, azonban még a kőtalapzat­nak a földszinen felüli felrakásához nem fogtak hozzá. A szobor alapköve­­annyira nagy súlyú, hogy annak a vasúttól lehető behozatalára nem találtak Debreczenben eléggé erős nagy szekeret, hanem Pestről kellett a végett alkalmas szekeret hozatni. — A P. Napló fogas kérdést vet föl mai számának tárczájában. Egy madridi eredeti levélben írja, valaki, hogy a „La Igualdad“-ban egy felszólítás jelent meg, melyben az összes vi­déki köztársasági párt felszólíttatik, hogy értekez­letre jelenjenek meg és szervezzék országszerte a köztársasági pártot, hogy a jövő választásoknál megdöntsék a kormányt és a királyságot. Erre azt kérdi a P. N., hogy mit szólna a mi közvádlónk, ha a mi ellenzéki sajtónk egy szép reggel ily felhí­vással köszöntene be? De mit ám ! — A budai szinkörben alkalmi da­rabra készülnek s ezért nem lesz előadás pénteken. A darab czime: „Pária romjai, vagy: császár­ság, köztársaság és commune.“ Eredeti látványos színmű énekkel és an­czczal, 3 felvonásban. Irta Lu­­kácsy Sándor. Előadása vasárnapra van kitűzve. — A belga királyné József főherczeg­­gel s Clotild főherczegnővel a szántódi állomásig mentek vasúton, onnan pedig (aug. 29 én) a tiha­nyi apátság fogatain, a tihanyi réven át a szirtes Tihanyba. Itt az apátság vendégei voltak, s ebéd­­után rándultak Füredre, hol másfél óráig időztek, aztán ismét Tihanyba tértek, hol társalogtak a hi­res viszhanggal, szedtek emlékül balatoni kecske­körmöt, s az éjt a regényes fekvésű zárdában töl­tötték. Másnap Badacsonyt és Keszthelyt látogat­ták meg, aztán visszatértek Alcsuthra. — Kóta-forgató gépet talált föl Nagy- Váradon Friedberger zenetanár. A gép a láb nyo­­mintása által eszközli, hogy a kóta lapjai akkor fordulnak meg, mikor kell. Egész zenekaroknál is lehet alkalmazni. — Tankönyvek. A közoktatási minisz­ter megengedte, hogy dr. Riedel Szende „Német nyelvtan, negyedik javítás“ czimü munkája, továb­bá Felsmann József „Deutsches Lesebuch für die unteren Classen der Mittelschulen“ czimü munká­jának első része a középtanodákban, végre Bel­linger J. „Földrajzi vezérfonal“ két tanfolyamban, algymnasiumok és alreáltanodák számára irt s Fé­nyes Elek által fordított­­munkája a polgári isko­lák és reáltanodák első osztályában tankönyvül használtathassák ; továbbá, hogy Ábel Károly bu­dai kir. főgymnasiumi rendes tanár „Mértan“ czi­mű munkája a középtanodák felsőbb osztályában; továbbá Mauritz Rezső pesti ágost. Liv. gymnasi­um! rendes tanár „Általános számtan és algebra“ cziuiu uiun^i ^ uoAéptiUiiMitiKufUi­tSlDkOD^Vlll használtathassék. — Elveszett fiú. Egervári József a stá­­czióutczai Iszer Gyula kereskedéséből, hol egyéves tanoncz volt, minden gyanítható ok nélkül, semmi csínt el nem követve, aug. 30-ikán reggeli 8 óra­kor eltávozott s azóta hollétét nem tudni. A ható­ságok és magánosok felkéretnek, hogy azon esetre, ha rátalálnának tudósítsák a megszomorodott atyát Egervári Ödönt, nyár utcza 26. sz. Egervári Jó­zsef 15 éves, dús szőke hajú, csinos, szabályos arczu, világos kékszemü, rövidlátó és szemüveget szokott viselni. Öltözete : fekete kalap, fekete nyári felöltő, sárga nadrág, és ugyaily szinü mellény. — Gamperl Alajos polgármester már visszatért Pestre. — Ki ne emlékeznék Pausenber­­g­err­e arra a hires zsugorira, ki tavaly halt meg s mig élt, a zsibárus utcza egyik odújában lakott, s pénzét rongyai közt a padozat alatt , kályha­csőben stb rejtegette. Az eddig kifürkészett vagyon 80,000 frtra rúg, s rokonai tegnap gyűltek össze, hogy megosszák a hagyatékot. Ekkor megjelenik Pausenberger ügyvéde négy tanúval, s kijelenti, hogy az elhunyt szóbeli nyilatkozata szerint a vér­rokonok kizárásával őt illeti az egész vagyon. Most foly a per, a Kacsa. Bécsben néhány nap előtt azon álhír terjedt el erősen, hogy Pesten a chole­ra dühöng, sőt számos bécsi kereskedő, ki­nek itt a vásár alkalmából dolga lett volna, nem mert lejönni; későbben azonban a N. fr. Presse e hírt meghazudtolta. ~ Tandijfizetés. A pestvárosi elemi iskolák igazgató tanárai kérvénye folytán a tanács elhatározta, hogy a tandijak az 1871—2 ki tanév­ben próbaképen, nem mint eddig havonkint, ha­nem félévenkint előre fizettessenek. Tavaly e kér­vényükkel az igazgatótanárok, tekintettel a sze­gényebb sorsú lakosokra, elutasittattak.­­ Női kézimu­nka tanitónők. A női kézimunka tanítása a jövő tanévtől kezdve a vá­rosi leánytanodákban rendes tantárgyat be fog hozatni. Az ennek folytán szervezendő 22 női ké­­zimunkatanítónői állomásra, melyekkel 200 frt évi fizetés van összekapcsolva, a tanács pályázatot hirdet. Pályázati határidő f. é. szeptember 20-ka. A Bécs város tanácsa a pestinek meg­keresése folytán megküldötte vásári rendszabályait erre vonatkozó szolgálati utasításokat stb. Tudva­levőleg Pest város szinte egy átalános vásári ügy­rendszabály kidolgozását és életbeléptét határozta el, melynél a bécsi szabályokat alapul akarja hasz­nálni.­­­ Lakközvetítő intézet. Bizonyos Kornhofer Ede, engedélyért folyamodott a tanács­hoz egy lakás­közvetítő intézet felállítására. Min­den szoba után úgy a bérbeadó­ háziuraktól, mint a bérlő felektől t­árt közvetítési díjt akar szedni, s nagy szerényen megjegyzi, hogy konyha, pincze, padlás után dijat nem kíván. Boltok után a dij természetesen nagyobb lesz. A tanács az enge­délyt megadta. — Ily intézet felállítását számosan örömmel fogják üdvözölni, kiknek eddig hetekig kellett reggeltől estig az utczákon futkosniok, míg alkalmas lakást kaphattak.­­ Gyönyörűséges közgyűlése volt tegnap a központi magyar gyógyszerészeti vállalat részvényeseinek, kik a Wagner testvér­igazgatók felhívása folytán rendkívüli közgyűlésre gyűltek egybe. Az igazgatók egy miniszteriális rendelet ellenére erőszakolták, hogy minden 200 frtos részvény után még 75 frt fizettessék, s ez akkor 300 frtról szólna s az eddigi 200 frtos részvények fölött elsőséggel birna. — Ezt a rész­vényesek nagyobb része ellenezte, mellette csak Wagnerek kardoskodtak. — Szóra szó jött — s az elkeseredés többekkel olyasmit mondatott, mit közhelyen egymásnak nem szoktunk szembe mon­dani. Az igazgatók erre nem hogy rögtön lemond­tak volna, hanem a szavazó jegyeket, saját híve­iktől szedni kezdték, megtagadva azon nyilvánult közkívánat teljesítését, hogy mutattassék elő a­­ részvényesek névsora, hogy abból meg lehessen győződni, váljon ki a részvényes és ki nem. Ezt látva a többség, a padokon át az elnököt s Wag­­nerékat körül­vette és kérte az elnököt a gyűlés feloszlatására, a­mi ha meg nem történik, al­kalmasint igen komoly jelenetek fejlődnek ki, — mondja a P. N. — „C­z­e­c­z­i­­ levelei“ czímű könyvre nyit előfizetést Benedek Aladár­­ írtjával, diszkó­­tésre 2 írttal. A kötetben egy művelt női lélek gondolatai lesznek közölve a társadalmi életről, szerelemről, családról. A­ki tehát — mondja az előfizetési fölhívás — az életben még nem talált eléggé megnyugtató bölcseletet, s a ki másoknak ezt czérzó törekvéseit s okoskodásait számbavehe­­tőnek gondolja, az nem fog e könyvben egészen csalódni. A könyv utánvét mellett is megrendel­hető. A pénzek szerzőhöz küldendők : szervita tér 6. sz. 2-ik emelet. D­a­r­m­a­y Viktor pedig „Felhők és csillagok“ czimű verses kötetre nyit elő­fizetést­­ írtjával, mely szerzőhöz Lasztóczra (Zemplén) küldendő. A­ki 3 előfizetőt gyűjt, már tiszteletpéldányt kap. — Munkácsy a jövő hóban Párisba teszi át lakását Düsseldorfból. Jelenleg három művet fest, melyek közül egy tájkép, kettő pedig genre­­kép. Ezekről irja a „Gy. P.,“ hogy az egyik czime „Iskola előtt“ a másiké „Fecsegök.“ Amaz négy paraszt fiút s egy kis leánykát ábrázol, a mint nénjöket körülveszik az „almárium“ előtt. A leg­idősebb még leczkéjét tanulja, a másik kettő nyug­talanul pillant a szekrény tetejére, honnan nénje a kenyeret emeli le. A padon a kedvence ül, a­ki nyugodtan várja az „események fejlődését,“ tudva hogy ő okvetlenül részesül a jó kenyérben. Az előtérbe pedig a ház legapróbbja, kis szöszke két éves leányka áll, kicsi markában nagy konyhakés­sel, sóvárgó pillanatot vetve a kenyér felé, a „fe­csegök“ czimü két szakácsnőt ábrázol. Egyikök a piaczról jött s betekintett egy ugrásra a másikhoz, hogy elmondja frissiben a piacz újdonságait: az utóbbi ott hagyja a tűzhelyet, lábos, talán minden le lesz dobva, csakhogy teljes figyelemmel hall­hassa a fontos híreket. — A bécsi kiállításra ter­vezett képet Munkácsy már Párisban fogja meg­kezdeni. A Cirkus a városligetben. J. W. Myers, cirkustulajdonos folyamodott a városi ta­nácshoz engedtessék neki az artézi kút közelében egy 20 négysz­­ölnyi terület, hol csupán amerikai­akból álló társaságával előadásokat tarthasson.­­ A kholera elleni évrendszabályok ke­resztülvitelére ad hoc kiküldött bizottság szept. 1-én d. e. 11 órakor a városházán ülést tart, mely­re a tagok meghivatnak. — Gyilkosság, melyet jelen vol­tak n­em láttak. A Kolozs megyébe kebelezett Egeres község korcsmájában egyik közelebbi este hat olasz vasúti munkás és két asszony barátságo­san elköltött vacsora után vígan boroztak és úgy­nevezett malomjátékkal töltötték az időt. A tűz­hely előtt ült egy idegen olosz, nem messze tőle egy írnok, az ágy mellett pedig a vendéglős. Az idegen olasz éjfél után enni valót kért, mit a ven­­déglős nemcsak megtagadott, de ellene hatalma­san ki is kelt. Egyszerre az asszonyok egyike el­­sikoltja magát s mikor a többi jelenlevők oda néz­tek, az olaszt a földön, szivén keresztülszúrva, meghalva látták. Csodálatra méltó az, hogy a fo­gadós másnap umó„­jelentést a szolgabiróság­­nal a nála történt gyilkosság­i-éi az összes jelenlevők közül egyedül az írnok mond annyit, hogy látta, midőn a fogadós helyéről fel­ugrott, a kést a mestergerendáról levette, s az olaszt keresztülszúrta. A többiek úgy nyilatkoznak, hogy midőn figyelmüket oda fordítva arra néztek, a fogadóst a gerendára tett kézzel találták. Az ír­nok kivételével, ki határozottan a fogadóst vallja gyilkosul, a többiek az egész esemény kimenetelé­ről semmi bizonyost nem tudnak, sőt a munkások is a hely­színéről való elmenetelek alkalmával a vendéglősnek kinyilvánították, miszerint csak azon esetben bocsássa őket szabadon el, ha reájuk gyil­kossági gyanúja nincsen. TÁVIRATOK. Pozsony, aug. 31. (Az Ellenőr távirata.) Itten nagyszerű előkészületek folynak a belga királyné és József főleg­ fogadtatására. Lincz, au . 31. (Az Ellenőr távirata.) Száz izraelita tanító elhatározta ma, hogy illető közsé­geikben oda fognak működni, miszerint a vallás­­oktatást a rabik kezeiből kivegyék. Páris, aug. 31. (Az Ellenőr távirata.) Paul de Kock 78 éves korábban ma hunyt el itten. — A strassburgi és metzi püspök a kölni érsek egy­házmegyéjébe tartozóknak nyilvánitottak. Bécs, aug. 31. (Az Ellenőr távirata.) A köz­oktatási miniszter elrendelte, hogy a morvaországi két tanítóképezde közül a brünni a szláv s az olmüczi a német népiskolák számára képezzen ta­nítókat. — Hi­fman osztályfőnök hihetőleg csak holnapután tér vissza Pestről. Prága, aug. 31. (Az Ellenőr távirata.) A „Tagesbote“ egy pilseni távirata szerint az ottani német tűzoltókat egy kiütött tűz alkalmával a cseh köznép insultálta s katonaságnak kellet köz­belépni. Páris, aug. 31. A nemzetgyűlés tegnapi ülésének végén Quinet több társa nevében benyújtotta a nemzetgyűlés feloszlatására vonatkozó indítványát. Bécs, aug. 31. A helybeli átalános hivatal­nok egylet e hó végével az életbiztosítási ágban meghaladta a 10 millió biztosítási összeget. A havi zárlatok a legnagyobb és legrégibb biztosító intézetekével egyenlők. Bécs, aug 31. A „W. Abendp.“ mai czikke a német ellenzék pessimistikus eljárását ócsárolja, mely miután a kiegyezési politika ellen egymás után emelt politikai természetű panaszai erejük­ből kivetkőztettek, pénzügyi térre csapott át s a kormány azon félre nem magyarázható kijelentése daczára, hogy e kiegyezés által a német tartomá­nyokra nem akar nagyobb terhet róni e feltevést újabb támadási pontul választja. A czikk felemliti, hogy az osztrák-németek maguk is mindenkor elismerték a közös egyetér­tés becsét s az alkotmány megvalósításában való részvevést s mindig készeknek nyilatkoztak e czélból áldozatokat is hozni.­­ A czikk konsta­tálja továbbá, hogy a németek az alkotmányban törvényes eszközt bírnak arra, miszerint valamely reájuk nézve méltánytalanul terhes s befolyásukat az államügyek vezetésére megszorító egyezményt megakadályozzanak, s kijelenti, hogy a miniszté­rium és a nem német nemzetiségek bizalmi férfiai közt folyó alkudozások semmi oly eredményre nem vezettek, mely miatt az osztrák-németek aggó­dásba eshetnének. Madrid, aug. 31. A „Gazetta“ egy kegyel­­mezési decretumot közöl, melynek kezdő sorai imigy hangzanak: A kormány ismeri a jelen politikai helyzet elleneinek titkos segédforrásait s értesült azoknak gyöngesége és tehetetlenségéről. A kor­mány elég erős, hogy az alkotmány és a dynas­­tia ellen kitörő minden lázadást elnyomjon.­­ A kegyelmezési tény kiterjed minden bárminemű politikai vétségre, ilyenekül tekintendők ezek is : hamisítás, gyanúsítás és nyomás a szabad véle­ménynyilvánításra a választásoknál. — Egy más rendelet 3.622.924 pezetas megtakarítását hagyja meg a hadügyi budgetnél. — Egy harmadik ren­delet pedig a gyarmati minisztérium személyzetét szervezi. Belgrád, aug. 31. Egy Ausztria-Magyarország és Szerbia között épen most kötött távirdaszerző­­dés szerint egy egyszerű távirat szállítási dija in­nen a monarchiába 10 piaster vagyis egy o.­é. sírban állapíttatott meg. A természetvizsgálók aradi nagygyűléséből, (A s­z a k­é 1­é s e k a­u­g. 29-én.) Az orvos-sebész, élet-, boncz és államorvostani szakosztályban az elnök és jegyzők megválasztatván, következtek a szakülési tagok bejelentett előadása, melyek sorát megnyitotta: Dr. Rózsay József „Végbél fekélyesedés után támadt szór“ czimű, és egy „villó mérgezési“ eset tárgyalásával; mint ritka és érdekes esetek fölveendők lesznek az évkönyvbe. Dr. Kátay Gábor „Gyufával eszközölt szán­dékos önmérgezésnek sikeresen gyógykezlet ese­­te“-t adta elő. A szabatosan, s kimerítőleg leírt érdekes kereset az évkönyvbe fölvétetni határoz­­tatott. Dr. Lux Jakab, szabad előadást tartott „Epe­hólyag sipolyon át kiürített epekövekről" az ille­tő gyógykezelt nőnek s az epeköveknek bemuta­tása mellett. Mint hasonlag ritka és érdekes kórrajz az évkönyvbe fölvétetik. Dr. Kövessy Ferencz „A magzat agyvizkórjá­­ról“ értekezett, ez értekezményt is az évkönyvbe fölvétetni határozta a szakülés. Dr. Hamary Dániel „Állgörcs és dermedet kedélykóros egyénen" czímű művét adta elő, mely

Next