Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)

1871-09-12 / 347. szám

Miután a fentebbiekben a fertőztelenítés czélja és szüksége a­mennyire az ily hírlapi czik­­keknél megkívánt rövidség szem előtt tartása meg­engedő, eléggé ki jön mutatva, joggal kérdezhet­jük, hogy a foganatba vett és veendő óvintézke­dések elégségesek lesznek-e a testvér-főváros föld­alatti részeiben végbemenő rothadási folyamatot beszüntetni, s eként a város számára — legalább egy időre — tisztább levegőt biztosítani. Hogy Pest város ernyedetlen buzgalommal működő bizottmánya miként szándékozik e czélt elérni, azt eddigi közleményeiből még nem vehet­ni ki, Buda város tanácsa azonban már elárulta, hogy nem érti a desinfectio lényegét, legalább a lapokban is közzétett hirdetménye biztosít arról, hogy Budán ez idő szerint — daczára annak, hogy újabban 25—100 frt bírság terhe alatt ren­deltetett el a fertőztelenítés — az említett bomlá­si folyamatoknak mi sem álland útjába s a rotha­dási gombasejtek csak úgy fognak ezután is a város területén szaporodni, mint eddig. Megemlíti ugyanis a budai tanács, hogy a kérdéses czélra a chlormész és karbolsav ajánltat­­nak,­anélkül hogy megmondaná, mennyi veendő ezek egyikéből vagy másikából és hogy mily mó­don alkalmazandók) azután hozzáteszi, miszerint a vasgálicz is alkalmazható, melyből egy személyre másfél fat veendő naponkint. És itt van a legnagyobb hiba ! mert a vas­gálicz ezen mennyisége csak azon friss hulladé­kokra van számítva, melyek a rendelet keltétől kezdve jutandnak a gödrökbe, mig azon nagy tö­megekről, melyek hónapok, sőt némely házban évek óta rothadnak ugyanott, s melyek a szemé­­lyenkint alkalmazandó másfél lat vasgabicz jelen­léte mellett is háborútlanul folytatják tovább viha­ros bomlásukat, megfeledkezett a tanács. Szóval, ugyanazon hibába esett, mint Pest város hatósága 1866 és 1867. években. Miután pedig a budai kö­zönség kétségkívül azon szerhez fog nyúlni, mely­nek alkalmazandó mennyisége a rendeletben meg­­állapittatott s melynek kezelésével is már ismerős: ennélfogva — hacsak nem módosittatik e rendelet — Budán ez idő szerint nem történik fertőztelení­tés, az ottani lakosoknak nem lesz kilátátásuk tisztább levegőre s a netán bekövetkező járvány készületlenül találandja őket. Hogy mikép eszközlendő e módosítás, erről valamint átalában a különböző fertőztelenítő szerek gyakorlati értékéről és alkalmazási módjáról kö­vetkező czikkemben fogok szólni. (S. K.) — A csalatkozhatlanság kérdé­sében ma déli 12 órakor minisztertanács tartatott Budán az U. Ll. szerint, melyben az egy­­begyült ministerek jelenlétében felolvastatott az e czélra megidézett sz. fehérvári püspök Jekelfalusy előtt ő felségének legmagasabb kézirata, melyben ő felsége az említett püspök magatartását a csalatkoz­­hatlansági dogma kihirdetését illetőleg hely­telennek mondja és megrójja. Jekelfalusy püspök az irat meghallgatása után, mely különben közvetve a magyarországi összes kath. püspöki karhoz van intézve,­­ kinyilatkoztatta, miszerint alá­veti ma­gát és engedelmeskedik a királyi hatalomnak. Páris, szept. 7. (Saját levelezőnktől.) Ravinel indítványa tárgyalás alá került. A ház dönteni fog Páris és Versailles közt. Páris mellett Naquet igen helyesen szólt. Az előadó érvelése gyönge, nem is lehet erős. A va­lóságos csata ma fog lezajlani, tegnap csak a nyitány hangzott el. Az assemblée Parisba nem akar jönni, ne­hogy egy fellázadó tömeg csapása alatt ezer darabba hulljon, mint több más politikai gyűlésével történt Francziaországnak. Ettől bizony soha sem tarthat a mostani szigorú büntetések után és egy erős hely és rendőrség mellett, milyennel a kormány jelenleg köríti magát, ha még olyan ósdi és reac­­tionárius volna is. Aztán a történelem brumaire 18-ikát is fel­jegyezte, s a mi megtörtént Saint Cloudban igen könnyen bekövetkezhetik Versaillesban. S kérdés, hogy a szétütő szuronyok mögött Chambord gróf vagy Páris grófja fog-e vezényleni. A ház nem veszi talán még azt sem figye­lembe, hogy elszigeteli magát a világtól, mely nem fér el Versaillesban és nem is akarja el­hagyni Párist és elfogadandja Bavinel indítványát. A kormány direct nem fog sem egyik sem a másik félhez csatlakozni, hanem Dufaure fogja kérni a házat, hogy a minisztériumok maradhas­sanak Párisban és térhessenek ide vissza. Ez in­direct az indítvány ellen szól és az assembléenak azon kellemetlenséget tárja fel, hogy a kormány­zás Versaillesból nehéz, sőt a lakás szükség mi­att majdnem lehetetlen. A ház magatartása kétes ugyan e kérdésben, de Páris ellen való gyűlöletétől igen sok kitelik. A Ravinel-indítvány előtt szőnyegen a párisi kölcsön volt. A 350 milliót elfogadták minden lé­nyeget érintő vita nélkül. Azonban a párisi köz­ségtanács kérte, hogy kölcsöne az újabban meg­szavazott nagy bélyeg­adótól oldassák fel, s azt a többség röviden elvetette, bár ké­t üléssel előbb Ver­­saillesnak ezen kedvezményt megadta. Holott Pá­ris két ostromot szenvedett és kétszer volt keres­kedelmi élete elmetszve, mig Versailles a porc- TÁRCZA. MARGIT, vagy: A KETTŐS SZERELEM. Irta Mme Emile de Girardin. III. Gaston sokáig siratta pajtását, sokkal hossza­sabban, mint korában siratni szoktak. E haláleset mély benyomást hagyott lelkében. Gyakran lep­ték meg őt egyedül, halványan, mozdulatlanul, a mint kényes szemeit a házra függesztő, melyben a kis Károly lakott. Ha a cseresznyefa mellett ment el, mely e szomorú nap óta híressé vált, elfordítá fejét, hogy ne lássa a helyet, hol pajtásával ját­szott, és feltűnően észre lehetett rajta venni, mily nagyon bántja fiatal lelkét az emlék. Gaston különben is, mint minden egyetlen fiú, már vén gyermek volt, az ábrándozó gyerme­kek közé tartozott. Az, hogy mindig megnőtt em­berek közt élt, s főleg az, hogy kénytelen volt mindig egyedül játszani, gondolkozóvá s találé­­konynyá tette. Az a gyermek, a­kit testvérek kör­nyeznek, ezekkel futkos a kertben, elbújik elő­­­lök, s keresi őket, vagy verekszik velük ; a lábak tevékenysége elég egy csapat daemon szórakozá­sára, de a­ki egyedül van, az a szellemhez folya­modik mulattatásért, segítségül hívja a csalódáso­kat ; a képzelet működik ott kicsinyben, de azért nem kevésbbé élénken, a­­minek következménye azután, hogy az egyedül felnőtt gyermekekben több ész, több gondolkozás rejlik mint másokban, de Bihar megye bizottmányának f. hó 7-én tartott rendkívüli közgyűléséből a „Bihar“ tudósítása után közöljük a következőket: Az elnöki megnyitó után olvastatott a kül­döttség egész munkálkodására kiterjedő s átalunk már közlött jelentése, minek felolvasása után fel­áll Csanády Sándor s magát a virilisek közül ki­­törültetni kéri, mert ő azon országgyűlési párthoz tartozik, a mely a virilis jogot a népjogokat sértő­­ igazságtalanságnak tartja s annak me­szavazásá­hoz nem járult. Cs. után szólt Tisza Kálmán és beszédé­ben Cs. lemondási indokaira vonatkozik és felem­líti, hogy azon párt, a­melyhez szerencsésnek érzi magát tartozhatni, az országgyűlési napló szerint a virilis jog ellen küzdött, ma sem tartja helyes­nek a virilis jogot és nincs ok­a miért e tekintet­ben nézetei megváltoztak volna; — ő és pártja részéről az a czél, hogy a virilis jog alkotmányos után eltöröltessék, — s ha az ellenzék részt nem venne a virilis jogalapon, úgy magát a czélt té­vesztené el, mert a bizottmányoknak legalább is fele az ellennézetüekből kerülne ki és igy közvet­nincs bennök oly friseség s oly őszinte, gyerme­­kies kedély. A képzeletnek mennyi fárasztására van szük­ség, hogy egy esős napon szobába zárt gyerme­ket szórakoztassunk! Ekkor töltjük el kedélyét ámítással, s ekkor tanítjuk meg játék közben ha­zudni, tettetni túlozni, utánozni, látni azt, a­mi nem létezik, felelni arra, a­mit nem mondtak, félni képzelt veszélyektől, mutatni tettetett haragot, s egy szóval teremteni mindenféle szerepet. Játék­bábut szidunk ki, utánozzuk annak bánatát, s vi­gasztaljuk azt, kocsit rögtönzőnk egy karszék és egy zsámolyból, a melybe négy szalmaszéket fo­gunk, s a melyet a legnag­yobb veszélyeknek te­szünk ki. Ez a kedvencz ámítás: a gyermek rög­tön megérti, s mily biztonsággal hajtja négy székét! Mily szigorúan bünteti meg, mily ügyesen tánczol­­tatja, — az illusió tökéletes! Megmutattuk ne­ki a játékot, de ő túlhalad bennünket a kivitel­ben; tökéletesíti az ámítást annyira, hogy min­ket is meglep. Egyszerre komoly, aggodalmas lesz; rövidre fogja a gyeplőt s ütésre készen tartja os­torát; vigyáz, figyel, s egy pillanatra sem veszi le szemét lovairól. — Nos, mi baj van ? kérdjük tőle. „Ökrök mennek át az utón mama — feleli, — megvárom, mig mind átmentek, s vigyázok a lovamra , mert fél tőlük.“ Máskor ismét egy ezred megy arra, a lo­vak ágaskodnak, ijedeznek a dobszótól, s akkor a képzelődő kocsis végig veri a képzelt lovakat, — de az ostorcsapások, azok nem képzeltek, s egy szék eltörik! — Megelégeljük a játékot s más mulatságot, vagyis más hazugságot keresünk. S aztán mégis csodálkozunk, hogy e gyermekek, a kiket ámítással, hazugsággal töltünk el, később csakugyan ámító gonosztevőkké, tudós hypocriták­­ká válnak ! Reggeltől estig színészkedni tanítjuk, s azután megbotránkozunk rajta, hogy e kis szí­nészek, a­kiket bölcsőjüktől kezdve úgy neveltünk, Buda, sept. 9. Az ülés d. u. 4 órakor gr. Szapáry Géza alelnök úr elnöklete alatt megnyit­­tatván, a műszaki osztály vezetője Reitter Ferencz urnak egy nyugat Európa nagyobb városaiban sa­ját költségén Preuszner József tanács­tag kísére­tében teendő utazásra négy heti szabadidő adatott, s egyszersmind utazása alkalmával netán besze­rezhető kitűnőbb műszaki művek vagy tervekre idővel nagy színészekké válnak, s hogy később vágyaik, szenvedélyeik kielégítésére használják fel az ezernyi majmolást, a melyre oly naivul taní­tottak. Egész lényekön visszatükröződik ez első ta­nítás. Innen keletkezik minden csiny, minden go­noszság, minden meglepő álnokság. — Az ámítás alig módosul. Ha a nő túlozva mutat oly fájdal­mat, melyet nem érez, vagy haragot, midőn már kibékült, csakhogy valamely áldozatra érdemesítse magát: ez csak a bábu játéka, a mely engedet­­lenkedett, a melyet kiszidnak s a melynek kö­­nyeit utánozzák. . . . Ha a hűtlen férfi, hogy szakadást idézzen elő féltékenységet színlelve ösz­­szezördül a nővel, a­ki csak érte él; ha a mé­lyen gondolkozó államférfi oly népet büntet, a­mely nem lázadt fel, vagy oly vidéket ment meg, melyet maga ejtett veszélybe, az ismét csak a képzelt kocsi és engedetlen lovak története, a kép­zelődő kocsis jól utánzott haragja, a­ki szigorral büntet és ostoroz négy makranczoskodó széket! . . Hazugságot vetünk, s anathemát kiáltunk, ha ha­zugok kelnek ki e vetésből. Ez a mi következe­tességünk ! Gaston lelkét még egy más körülmény is érlelte idő előtt. Atyja halála, s anyjának közeli egybekelése d’Arzac gróffal fontos egyéniséggé emelték őt.Minden pillanatban hallotta magát emleget­ni s hallotta,mint tanácskoznak komolyan érdekei és jogai felett gyámja, anyja s egyéb emberek. Nem értett ugyan a hallottakból egy szót sem, de ki­találta, hogy neki külön állása van, s hogy nem sokára idegen lesz a házban; tudta már, hogy ha anyjának gyermeke leend, testvérei más nevet fog­nak viselni. Egyszer a jegyző azt mondá előtte: „De Meuilles marquis úr nagykorúsága után!“ Gaston rögtön megkérde, hogy ki az a De Meuil­les marquis, hogy rokona-e az ? Azt felelték, hogy az ő maga. Egy bonapartista röpirat jött for­galomba Párisban legközelebb a versaillesi liliomos után. Amaz Nimesben jelent meg s Berthez katho­­likus és Farret protestáns papok neve van aláír­va, mely nevek azonban költöttek lehetnek. E rö­­pirat szerzői kijelentik, hogy ők igen is elfogad­ják felséges urak nevében a „Sedan embere“ czi­met, melyet az elvakultak meggyalázásképen em­legetnek most, de a melyet a jövő nemzedék mint a legszebb czimet fogja megadni a császárnak, ki — Hát én marquis vagyok? — Még nem, még nagyon fiatal vagy. — Hát hány éves korában lesz az ember marquis ? — Huszonegy évvel. — De akkor hát van időm előkészülni reá! Tudta azt is, hogy Normandiában egy nagy kastélya van, mely egyedül az övé; nem volt büsz­kébb, elbizottabb azért, de egy kissé jelentékeny embernek tudta magát. Nevelőt adtak­, melléje oly korban, midőn a gyermek számára csak felügye­lőnőt szoktak fogadni. És végül dajkájának beszé­dei folytán már is mintegy d’ Arzac ellenségének képzeté magát, minélfogva bizalmatlankodóvá vált, és mi sem véníti úgy a lelket és az arc­ot, mint a bizalmatlanság. Gaston csakhamar kitalálta, hogy István épen nem kívánja megtudni a vadász nevét, a­ki meg­szabadította őt, s épen azért rögeszméjévé vált e név felfedezése. Ez esemény emléke azonban mindinkább enyészett az elfoglaltság és tervek izgatottságában. Egy hónap múlt el azóta, Margit egészsége nap­ról napra javult, hisz a boldogság oly kitűnő or­vos! Arczának halvány, átlátszó színe többé már nem a betegség, hanem a szépség jele volt, s gyengélkedését a világ már­is kaczérkodásnak kezd­te nevezni. A közeledő egybekelés határidejéről már bi­zonysággal lehetett szólni. Maga István is hinni kezdett boldogsága valósulásában, és csak ritkán érezé azon önkénytelen, borús sejtelmeket, melye­ket Margit István nyugtalankodási rohamainak ne­vezett el. Margit oly gyermekies gyengédséggel szeret­te Istvánt, oly mély odaengedéssel viseltetett irán­ta, oly gyengéden meghatott szemekkel bámulta őt, s minden pillanatban oly kizárólag csak vele fog­lalkozott, hogy Istvánnak hinni kellett lelke min- Hírek. Pest, sept. 11. — A debreczeni honvéd zászlóalj r­obogójának fölszentelése nagy fénynyel tör­tént meg vasárnap. Már szombaton a tornyokra, nyilvános épületekre és számos magán­l­ázra kitűz­ték a nemzeti zászlókat s a vidékről óráról órára többen érkeztek. A zászló­anya Tisza Kálmánné férjével együtt szombaton d. u. 3 órakor érkezett meg a pályaudvarba, hol nagy közönség vára­kozott, s viharos „éljenek“-kel fogadta. Gróf Pongrácz őrnagy által rövid üdvözlő beszéddel fo­gadtatván, az e végre elkészített s fent­artott után 40—50 kis egyenruhás honvéd által képezett sor­fal közt a pályaudvarból kimenve, a város ötös fogatú díszkocsiján a teljes díszbe öltözött honvéd huszárok kísérete mellett, számtalan fogattól kö­­vetve, a városba bevonult s a Széchenyi utcza szögletén levő gr. Degenfeld-házba szállott, hol is a katonai zenekar által magyar dalok, indulók játszása által tiszteltetett meg. Bevonulása egész diadalút volt. Mindenütt tömegek álltak és élje­neztek ; délután 6 órakor a zászlóalj­ tisztikar tisztel­gett nála, este 9 órakor pedig katonai takarodó volt, fáklyás zenével, melyet a debreczeni dalárda közreműködésével az összes honvédség rendezett. Vasárnap a felkelő napot már katonai zene üdvö­zölte , 8 óra körül pedig a honvédség a nagy templom előtt sorakozott. A templom előtti tér és főbejárás el volt zárva. Kevéssel 9 óra után meg­érkezett a zászlóanya és a koszori leányok, a fő­tisztek, s a hivatalosok. Mivel az ünnepélyről rész­letes tudósítást várunk, csak röviden említjük még meg, hogy a templomban Könyves Tóth Mihály és Révész Bálint superintendens tartottak beszédeket s a megáldott lobogóba a szegek a szokásos szer­den ösztönének, érzékei minden ellenkezésének daczára. . . . Mert gyakran történik, hogy szivünk és eszünk meg vannak győződve valamiről, mig érzékeink akaratunk ellenére az ellenkezőt érzik. Mindennek daczára azonban Istvánnak meg kelle nyugodnia, s el kelle fogadni a reményt, mely a legkétségte­lenebb való színében lebegett előtte. Hányszor történik meg, hogy úti előkészüle­teket téve azt mondjuk magunkban :„Nem fogok elutazni ! Nem érzem magamat kocsiban“............. és csakgyan nem utazunk el. Hányszor történik meg, hogy ámbár minden közülünk egy valószínű esemény közel megtörtén­tét jelenti, mégis azt mondjuk magunkban : „Az nem fog megtörténni, — nem történik meg soha“ .... s az ösztön e jóslata csakugyan teljesül; az esemény, melyben érzékeink nem akartak hinni, nem történik meg. D’Arzac gróf, több bizalmat nyerve jövőjé­ben, elhatározá, hogy néhány órára elhagyja Mar­­gitot, s négy mértföldnyire megy néhány nélkü­­lözhetlen okmányért, melyre az új vagyoni viszo­nyok rendezésénél volt szükség. Hiszen ezzel is csak házasságukat mozdítá elő, s e gondolat erőt adott neki a távozásra. Úgy búcsúzott, mintha egy évre távoznék, s nem akart addig lóra szállni, míg Margit egy rózsát nem tűzött kabátjára. Margit az ablakból nézte a távozót, a­míg az a fasorban haladt; az út kanyarulatánál István megfordult, csókot küldött neki, megállította lovát, s hosszasan nézte szerelme tárgyát. Margit végre is belátta, hogy a míg látható lesz, a lovag nem távozik, s hogy megtörje az igézetet, elhagyta az ablakot, s visszatért a terembe, a­hol bánatos sóhajjal egy kerevetre hanyatlott. (Folyt, köv.) . ______ - - - szólt s később a menekült párisi bourgeoisie után busás jövedelmű üzletet csinált. Ugyanekkor Lefranc kereskedelmi­ ügyér az ostromok által károsított párisiaknak nyújtandó kárpótlás fejében 10 milliót kért, s ez oly nagy ellenszenvvel fogadtatott, hogy a megszeppent mi­niszter 6 millióval is megelégedett. Az ostromállapot megszüntetését kérő kül­döttséget menesztett Thiershez a párisi községta­nács és hasonló indítványt adott be Schölcher tár­saival és reményük, hogy 15 re megszüntetik, mi­után hirszerint a minisztérium ezen határidőben állapodott meg. A ház igen sóvárog a szünidő után s az osz­tályok el is fogadták Tarbet inditványát s volt a szabadelvű óhajtók tömött soraiban ujongás, hogy az útrakelés láthatárán mint sötét pont nem tűnt fel a pénzügyőr, ki a sugdosások szerint előbb megszavazva kívánta volna látni az új adó­törvé­nyeket, mert különben a kölcsönből folyó kötele­zettségeinek nem bir eleget tenni. Bazaine az enquette előtt megcsalatott árva ficz­­kónak vallotta jó magát. Bismarcktól se mindenki rászedte. A hosszú emlékiratot urasan hadsegéd­jével olvastatta fel. Mily szép lám franczia „état major“ tisztnek lenni. „Les Polonais et la Commune de Paris“ röp­irat szerzője Belina keményen kikel a lengyelek ellen és ezeket Francziaország jótéteményeivel visszaélőknek jellemzi, kikért az orosz barátságot elég oktalanul elveszítették a francziák. Úgy cseng a Dentunél megjelent kis füzet mint az uráli tisz­ta rubel. __ U. G. „Az iskola és a kis honvédek“. Az „Ellenőr“ f. hó 6-ki számában — a fen­tebbi czim alatt — egy czikket olvastunk, mely­ben Sz. J. ur hevesen megtámadja a kis­ honvédek intézményét. Remény­em, nem fogja rész néven venni, ha arra néhány szerény megjegyzést bátor­kodom tenni. Sz. J. ur felszólalása sokakban kellemetlen érzületet gerjesztett, mivel számosan nagy buzgó­­sággal iparkodnak ezen intézményt életbe lép­tetni. Nekem is kellemetlen a hozzászólás, mert vajmi nehéz a tanár urakat oly dolognak meg­nyerni, mely az ő irányukkal ellenkezik, vagy csak ellenkezni látszik is. De megkísértem ezen lépést mégis, mert ki­­­vánatosnak tartom, hogy a tanár urak győződje­nek meg ezen intézmény hasznosságáról s vegyék azt pártfogásuk alá. A kis­ honvédek intézménye nálunks még nin­csen rendszeresítve, hanem egyes emberek jó­in­dulatának köszönhetjük életbeléptetését. Igaz, hogy jelen állapotában nagyon árt az iskolának, mivel elvonja a tanuló kedvét és figyel­mét , de mégis kár volna ezen szép és hasznos intézmény felett pálczát törni. Inkább rendezzük azt egyesült erővel. „A mi jót teszünk az ifjúsági védcsapatokkal az államnak, százszorta többet ártunk vele a szellemi művelődésnek, ezt mondja. De hát nem lehetne ezen úgy segíteni, hogy egyik a másik­nak ne ártson, hanem békével férjenek meg együtt? Említi továbbá Sz. J. úr, hogy inkább állít­sanak torna iskolákat, s ezek, mind egyöntetű tanterv szerint az iskola vezetése alatt álljanak. Helyes eszme, de váljon nem lehetne-e a kis honvédek intézményét is a tornászattal egybe­kapcsolva az iskola vezetése alá adni ? Tudom, hogy a tanár urak nagyon fognak csodálkozni — sőt némelyek nevetni — e furcsa eszme felett, de ez már életbe lépett és működik, mint igen czélszerű és gyakorlati dolog. Létre­hozta egy okos ember, s elfogadta az Európa előtt közbecsülésben, s minden államia nézve mintaké­pül szolgálható helvétiai köztársaság. Ha Sz. J. kívánja, szívesen szólok e tárgyról részletesen is. Jelen soraimmal csak azt akartam emlékezetébe hozni, hogy ez intézmény már meg­van és virágzik a nélkül, hogy ártana a „szellemi mivelődésnek.“ Tehát van mód azt mind az államra, mind a társadalomra hasznossá tenni. Mely mód­ról bővebben jövőre. B. P. B. N. Várad, sept. 8. de önmagunk lennénk az okai, hogy a virilis jog el ne töröltessék. S végül megjegyzi, hogy mi­dőn a virilitás megalkotásáról volt a szó, a megye közönsége is felírt ellene. Győr­ffy Gyula nem látja helyén Cs. nyilat­kozatát az átalános tárgyalásnál: ily apróságokra akkor kerülhet a sor, majd ha a virilisek névsora felöl­vastatik. Csanády lemondásának tárgyalása a részle­tes tárgyalásra halasztatik. Ezen rövid közbevetés után olvastatott a küldöttség munkálatának, a tisztviselők száma, ha­tásköréről stb. szóló része. Az alispáni hatáskör tárgyalásánál felszólal G­y­a­r­ó­k­a­i Lajos s el­mondja, hogy miután úgy tapasztalta, hogy a jövő megyeszervezés itt nem tekintetik pártkérdésnek, ő is csak a törvényre fog hivatkozni, a­mely nem en­gedi meg, hogy két alispán legyen s azért indít­ványozza, hogy a javaslatban — a törvény sze­rint — csak egy alispánról tétessék említés. Tisza Kálmán azon nézetben van, hogy a törvény nem ellenzi a két alispánt, mert az alis­pánról épen úgy egyes számban szól, mint a többi tisztviselőről, és különben is a törvény világosan fenhagyta a megyéknek azon jogát, hogy új hi­vatalokat is rendszeresíthessenek, és a felelősség elvét is sokkal inkább keresztülvihetőnek tartja e rendkívüli nagyságú megyében, ha a két alispán között az ügyek feloszlatván mindegyik felelős lesz a maga tárczájáért, mintha az alispánt foly­tonosan a főjegyző­ helyettesítené, s miután meg van győződve, hogy az ügyek halmozottságá­nál fogva egy alispán képtelen lesz a megye közigazgatását rendben tartani, pártolja a szer­kezetet. Nyisztor kanonok szivesen beleegyezik a két alispáni állomás felállításába, mert Bihar me­­gyében román nép is lakik és pedig több (?) mint felerészben, s kéri is a bizottmányt, hogy az indokolásba vegye fel, mikép­p a másodalispánságot a román nemzet (közbekiáltások : „Nemzetiség“) érdeke képviselése szempontjából is állítja fel.“ K­o­m­l­ó­s­sy Antal úgy látja, hogy itt egyik­nek azért kell a két alispán, hogy az egyik ro­mán legyen,­­ a másiknak pedig azért, hogy a megyei érdekeknek elég legyen téve; ha egy alis­pán nem győzi a dolgot, úgy indítványozza, hogy a helyettesítés végett választassék két főjegyző. B­o­r­b­ol­a Miklós prépost szintén úgy látja, hogy a törvény szerint nem lehet két alispán, ha­nem Nyisztor indokolása szerint is szükséges, azért indítványozza, hogy keressék fel az országgyű­lés a két alispán rendszeresítésének megengedése végett. Csanády Sándor pártolja T. K.-t és felel N.-nek, és elmondja, hogy sem az egyéni, sem a választási szabadsággal nem tartja öszszeegyeztet­­hetőnek, hogy itt határozatilag kimondassák, mi­kép egy alispán román legyen, mert ő a magyar hazában mindenkit magyarnak tart és a tisztvise­lők megválasztásánál nem a nemzetiséget, hanem a képességet veszi irányadóul, és ő az oly végzés által korlátlova volna, ha két román alispánt akar­na választani. Miskolczy Lajos előrebocsátásával annak, hogy Tisza K.-t pártolja, szintén felel N.-nek és el­mondja, hogy a nemzetiséget nem tarthatja quali­­ficatiónak, és kéri a tisztelt szólót, hogy tekintve azon csendet és rendet és azon testvéries egyet­értést, mely e megyében példásan uralkodott, s­e hárt ne érintse. G­y­a­l­o­k­a­y Antal kissé epésen arról szól, hogy nem­régiben arról hallott, hogy Körmöczy kanonoknál kath. szempontból, a románok tartott értekezletekben román szempontból bírálták meg a jövő megyét, mily szép dolog lesz, ha ezután sváb, német, tót stb. nemzetiségi irányzatokból fognak a megyével szemközt eljárni.­­ A dolog érdemére térve tagadja, hogy a törvény megen­gedné a két alispánt ; tagadja azt, hogy e megye a jövő megye számára statútumokat hozhatna és így igen természetesen pártolja Gy. L.-t. T­i­s­z­a Kálmán felel az előtte szólóknak és elmondja, hogy részéről a jó administratiót tartja a főczélnak, és ismételten nem lehet azokkal egy nézeten, a­kik a törvényből akarják kiolvasni, hogy két alispáni állomás nem rendszeresíthető, s vonat­kozva N. beszédére felemlíti, hogy ő sértésnek te­kintené azt akármelyik nemzetiségre vonatkozólag, ha meghatároztatnék a közzüle választandó tiszt­viselők száma, s úgy véli kiegyeztethetni e kér­dést, ha csakis a képesség szerint választatnak meg a tisztviselők. A vita befejezése után főispán elmondja egyé­ni nézetét, a­mely szerint elismeri szükségét Bi­­har megyében a két alispánnak, de a törvény értel­mezését tekintve tökéletesen osztja Gy. A. indít­ványát, helyesli Csanády Sándornak a felmerült kérdésben tett nyilatkozatát és végzésileg kimondja, hogy ő s a többség a szerkezetet elfogadta.“ A fővárosi közmunkák tanácsából, utólagos elszámolás mellett 300 frtnyi összeg en­gedélyeztetett. A számvevő osztály által az 1871. január hótól augusztus hóig terjedő pénztári kimutatás bővebb átvizsgálás végett a pénzügyi bizottságnak adatott ki, mely egyszersmind a számvevő osz­tálynál rendszeresített igazgatói állás betöltése iránti véleményét előterjeszten­i. A m. pénzügyi minisztérium a törvényhozás által megszavazott összegek folyóvá tétele iránt újólag , meg fog kerestetni. Özvegy Oelmayer Annával kőműves utczai 1061/8 sz. alatt fekvő háza iránt 16333 írttal megkötött szerződés jóvá hagyatott. — A Krail Pál és Mária által kérelmezett telek felosztás és utcza megnyitás oly megszorítással hagyatik hely­ben,hogy a Mária- és serfőző utcza között az egész utczarész megnyitandó leszen. Pest város hatósága által a koronázási domb szabályozására vonatkozólag­­előterjesztett jelentés — miután ezen szabályozás már tényleg eszkö­zöltetett — tudomásul vétetik. — Robe Alajosnak a szándékolt műhely felállítása — a­mennyiben az eltávolításra kötelező nyilatkozatot állit ki — megengedtetik. Pest város közönségének értesítése, hogy a régi homokbánya abbanhagyása mellett uj ho­mokbánya nyittatott, örvendetes tudomásul vé­tetett. Kund Vilmosnak kérvénye, hogy váczi úti házánál a közút niveauja megváltoztassék, annál­­inkább nem volt figyelembe vehető, mert ilynemű kérvények ellenében, melyek minél számosabban érkezhetnének be, az egész fekszin meghatározása lehetetlenné tétetnék. Puches Józseffel a Lónyay és Wieser féle telkek melletti lépcsőzet előállítása iránt 14,412 írttal megkötött szerződés helybenhagyatván, ez Buda város közönségével oly felhívással fog közöltetni, hogy a terhére eső lépcsőzet előállítása iránt minél előbb intézkedjék, szabadságában áll­­ván a természetbeni előállítás helyett, az erre eső 2122 1. 20 krt.készpénzben lefizetni. A műszaki osztály által az alagút jobb és bal oldalán fekvő területek szabályozása iránt előterjesztett javaslat elfogadtatván, ez az illető tervek kapcsában a m. pénzügyi minisztériumhoz bemutatni rendeltetik. Pest város közönségének az alsó Duna part szabályozására vonatkozón a vele kötött tervekre tett észrevételei tudomásul vétetvén, azoknak gyors foganatba vétele a városi közön­ségnek hathatós pártolásába ajánltatott. A m. pénzügyi minisztérium által az uj pesti kikötő szélesítésére vonatkozón áttett tervek el nem fogadtathattak, minthogy először a fenálló kikötő nemcsak jelenleg, de jövőben is a közle­kedés igényeinek annyival is inkább megfelelend, mert a főkikötő minden esetre a soroksári duna­­ágban fog létesíttetni, mert k­or a czélzott széles­ítés által a városi vízvezetéki munkálatok is akadályoztathatnának; minden esetre kívánatos volna, hogy ha a kikötő sziget és a part között létező álló vizek felfrisítése, valamint az ártalmas kigőzölgések meggátlása tekintetéből a jelenlegi kikötő felső része egy zsilippel, ez isméig jég­törőkkel láttatnék el. A műszaki osztály előterjesztése folytán Pest városának nagy terve 20 példányban az állami nyomda által utánnyomatni elrendeltetett, a végből, hogy abban az újabb szabályozások és beosztások a csatornázási hálózat, viz és gáz ve­zetés, valamint minden előforduló változások an­nak idejében kitüntettethessenek. Lantossy, Deutsch Mór és Leipniker felfolya­­modásaik elvetése mellett, s a városi közönség ha­tározatai helybenhagyattak. Dubrovitzky Mártonnak felfolyamodása, hogy a József­városi templomtéren 8. szám alatti házára második emeletet építhessen elvettetvén, a városi közönség határozata helyben hagyatott Figyel­meztetni fog mindazonáltal a városi közönség hogy felfolyamodónak kérvénye megadható volna, hogy ha ő a 21" vastagságú középfalat a máso­dik emeletben is ugyancsak 21'-nyi vastagságban folytatná, és a fennálló építési szabályokhoz ké­pest az első és második emeleti boltozat vasrudak által köttetnék össze. Pest városának városrészenkénti, járásokkénti és csoportozatokkénti beosztása és számozása né­mely módosításokkal helybenhagyatott; a­mennyi­ben azonban ezen módosítások az annyira szük­ségessé vált számozást talán késleltetnék, a fővá­rosi közmunkák tanácsa ezektől elállani is hajlan­­dó leend. A jegyzőkönyv hitelesítésével Haris és Stangl tanácstag urak bízattak meg. Külföldi szemle, Pest, sept. 11. Sedannal minden párttól elhagyatva fitogtatás és minden czeremónia nélkül kereste a halált. Új Caledonia napról napra nagyobb fon­tosságot nyervén, a tengerészeti miniszter elhatá­rozta, hogy vizépítészeti térképek készítéséhez szükséges előmunkálatokat tetett legközelebb a szigeten s e végből Chambeyron tengerészeti ka­pitány küldetett ki. A petroleusesek fölött a 4-ik haditör­vényszék 5-én kimondotta az ítéletet. Öten állot­tak a törvényszék előtt u.­ni. Rétiffe, Suétens, Marchais, Papavoine és Bocquin asszonyok. Mind­­nyájan azzal vádoltatnak, hogy mint markotányos­­nők részt vettek a kormány megbuktatására, s lá­zadásra ingerlő agitatiókban, különböző lopások­ban s állami és magánépületek felgyujtásában. Mi­ért is Rétiffe, Suetens és Marchais asszonyok ha­lálra, Papavoine erődített helyre való d­e­por­ta­t­i­ó­r­a, Bocquin pedig tiz évi b­ö­r­tö­n­r­e ítél­tetett. Jules Favrenek Laluyé és társai ellen indított pere f. hó 7-én tárgyaltatott a Szajna de­­partementbeli becsületbiróság előtt s azon napról vett párisi lapok ígérik, miszerint közölni fogják az ítéletet, az egyetlen okmányt, melynek közlését a törvény megengedi. Bazaine táb­or­n­a­gyot tegnap hallgatta ki a nemzeti védelmi kormány eljárásának meg­vizsgálására kiküldött bizottság. A tábornagy iga­zolásául egy védiratot olvastatott fel szárnysegéde által s aztán még néhány kérdésre felelt, a me­lyeket hozzá a bizottság elnöke intézett. Német orsz­ágos hadi alap czím­­mel egy külön pénztár fog alapíttatni Berlinben, melybe egyelőre a franczia hadikárpótlásból negy­ven millió tallér tétetik félre. E pénztárral maga a német császár rendelkeznék s a birodalmi gyű­lés utólagosan hagyná helybe az összegek hová­­forditását. A kezelést a birodalmi kanc­ellár viszi az államadósági bizottság ellenőrzése mellett. A német püspökök Ful­dá­ban cse­kély számmal gyűltek össze s 6-an kezdették meg a tanácsozást 14—15 tag jelenlétében, minek oka állítólag abban rejlik, hogy a müncheni esemé­nyek miatt későbbre halasztatott a konferentia, mi később ismét megmásíttatott, erről azonban az illetők kellő időben nem értesítettek. Egy másik osztrák-német püspöki összejövetelről is volt koráb­ban szó, mely Innsbruckban avagy Salzburgban ment volna végbe, a német lapok e hírt most azonban megczáfolják. Az orosz kormány sokat foglalkozik a salzburgi találkozással s egyik félhivatalosa, a „Nord“ közli az 1867-ki salzburgi találkozásra vonatkozó összes távsürgönyöket s hangsúlyozza hogy azok nagy hasonlatossággal bírnak a mosta­niakkal, a mivel azt akarja kifejezni, hogy az idei találkozás sem jelent többet Oroszországra nézve, mint az 1867-ki. A hivatalos lapból. A közoktatásügyi minister T­a­­ká­cs Lajos jogtudort, a római jogból egyetemi magé- ta­nárrá lett képesítése folytán, e minőségben n­egerf-­sítette. A beregszászi pénzügyigazgatóság Novák József, Lévay József, Nátafalusy Béla és Butykay Kálmán adóhiva­tali segédtiszteket III. o. adótisz­tekké és Pogány József ideig­lenes segédtisztet III. osztályú segédtisztté véglegesen, — Lessenyey János és Boronkay Béla, kér.­jegyzőket, Bernay Imre, pénzügyőri fővigyázót és Tariska Béla adóhivatali dij­­nokot pedig ideiglenes szám feletti III. oszt. segédtisztekké nevezte ki. Temes megyébe kebelezett V­á­r­a­d­i a község enge­délyt nyert, hogy évenkint április 22-én és September 2-án országos, hetenkint pedig minden pénteken hetivásárt tart­hasson, még­pedig vásári helypénz-szedési jog élvezete mellett.

Next