Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)
1871-09-12 / 347. szám
Miután a fentebbiekben a fertőztelenítés czélja és szüksége amennyire az ily hírlapi czikkeknél megkívánt rövidség szem előtt tartása megengedő, eléggé ki jön mutatva, joggal kérdezhetjük, hogy a foganatba vett és veendő óvintézkedések elégségesek lesznek-e a testvér-főváros földalatti részeiben végbemenő rothadási folyamatot beszüntetni, s eként a város számára — legalább egy időre — tisztább levegőt biztosítani. Hogy Pest város ernyedetlen buzgalommal működő bizottmánya miként szándékozik e czélt elérni, azt eddigi közleményeiből még nem vehetni ki, Buda város tanácsa azonban már elárulta, hogy nem érti a desinfectio lényegét, legalább a lapokban is közzétett hirdetménye biztosít arról, hogy Budán ez idő szerint — daczára annak, hogy újabban 25—100 frt bírság terhe alatt rendeltetett el a fertőztelenítés — az említett bomlási folyamatoknak mi sem álland útjába s a rothadási gombasejtek csak úgy fognak ezután is a város területén szaporodni, mint eddig. Megemlíti ugyanis a budai tanács, hogy a kérdéses czélra a chlormész és karbolsav ajánltatnak,anélkül hogy megmondaná, mennyi veendő ezek egyikéből vagy másikából és hogy mily módon alkalmazandók) azután hozzáteszi, miszerint a vasgálicz is alkalmazható, melyből egy személyre másfél fat veendő naponkint. És itt van a legnagyobb hiba ! mert a vasgálicz ezen mennyisége csak azon friss hulladékokra van számítva, melyek a rendelet keltétől kezdve jutandnak a gödrökbe, mig azon nagy tömegekről, melyek hónapok, sőt némely házban évek óta rothadnak ugyanott, s melyek a személyenkint alkalmazandó másfél lat vasgabicz jelenléte mellett is háborútlanul folytatják tovább viharos bomlásukat, megfeledkezett a tanács. Szóval, ugyanazon hibába esett, mint Pest város hatósága 1866 és 1867. években. Miután pedig a budai közönség kétségkívül azon szerhez fog nyúlni, melynek alkalmazandó mennyisége a rendeletben megállapittatott s melynek kezelésével is már ismerős: ennélfogva — hacsak nem módosittatik e rendelet — Budán ez idő szerint nem történik fertőztelenítés, az ottani lakosoknak nem lesz kilátátásuk tisztább levegőre s a netán bekövetkező járvány készületlenül találandja őket. Hogy mikép eszközlendő e módosítás, erről valamint átalában a különböző fertőztelenítő szerek gyakorlati értékéről és alkalmazási módjáról következő czikkemben fogok szólni. (S. K.) — A csalatkozhatlanság kérdésében ma déli 12 órakor minisztertanács tartatott Budán az U. Ll. szerint, melyben az egybegyült ministerek jelenlétében felolvastatott az e czélra megidézett sz. fehérvári püspök Jekelfalusy előtt ő felségének legmagasabb kézirata, melyben ő felsége az említett püspök magatartását a csalatkozhatlansági dogma kihirdetését illetőleg helytelennek mondja és megrójja. Jekelfalusy püspök az irat meghallgatása után, mely különben közvetve a magyarországi összes kath. püspöki karhoz van intézve, kinyilatkoztatta, miszerint aláveti magát és engedelmeskedik a királyi hatalomnak. Páris, szept. 7. (Saját levelezőnktől.) Ravinel indítványa tárgyalás alá került. A ház dönteni fog Páris és Versailles közt. Páris mellett Naquet igen helyesen szólt. Az előadó érvelése gyönge, nem is lehet erős. A valóságos csata ma fog lezajlani, tegnap csak a nyitány hangzott el. Az assemblée Parisba nem akar jönni, nehogy egy fellázadó tömeg csapása alatt ezer darabba hulljon, mint több más politikai gyűlésével történt Francziaországnak. Ettől bizony soha sem tarthat a mostani szigorú büntetések után és egy erős hely és rendőrség mellett, milyennel a kormány jelenleg köríti magát, ha még olyan ósdi és reactionárius volna is. Aztán a történelem brumaire 18-ikát is feljegyezte, s a mi megtörtént Saint Cloudban igen könnyen bekövetkezhetik Versaillesban. S kérdés, hogy a szétütő szuronyok mögött Chambord gróf vagy Páris grófja fog-e vezényleni. A ház nem veszi talán még azt sem figyelembe, hogy elszigeteli magát a világtól, mely nem fér el Versaillesban és nem is akarja elhagyni Párist és elfogadandja Bavinel indítványát. A kormány direct nem fog sem egyik sem a másik félhez csatlakozni, hanem Dufaure fogja kérni a házat, hogy a minisztériumok maradhassanak Párisban és térhessenek ide vissza. Ez indirect az indítvány ellen szól és az assembléenak azon kellemetlenséget tárja fel, hogy a kormányzás Versaillesból nehéz, sőt a lakás szükség miatt majdnem lehetetlen. A ház magatartása kétes ugyan e kérdésben, de Páris ellen való gyűlöletétől igen sok kitelik. A Ravinel-indítvány előtt szőnyegen a párisi kölcsön volt. A 350 milliót elfogadták minden lényeget érintő vita nélkül. Azonban a párisi községtanács kérte, hogy kölcsöne az újabban megszavazott nagy bélyegadótól oldassák fel, s azt a többség röviden elvetette, bár két üléssel előbb Versaillesnak ezen kedvezményt megadta. Holott Páris két ostromot szenvedett és kétszer volt kereskedelmi élete elmetszve, mig Versailles a porc- TÁRCZA. MARGIT, vagy: A KETTŐS SZERELEM. Irta Mme Emile de Girardin. III. Gaston sokáig siratta pajtását, sokkal hosszasabban, mint korában siratni szoktak. E haláleset mély benyomást hagyott lelkében. Gyakran lepték meg őt egyedül, halványan, mozdulatlanul, a mint kényes szemeit a házra függesztő, melyben a kis Károly lakott. Ha a cseresznyefa mellett ment el, mely e szomorú nap óta híressé vált, elfordítá fejét, hogy ne lássa a helyet, hol pajtásával játszott, és feltűnően észre lehetett rajta venni, mily nagyon bántja fiatal lelkét az emlék. Gaston különben is, mint minden egyetlen fiú, már vén gyermek volt, az ábrándozó gyermekek közé tartozott. Az, hogy mindig megnőtt emberek közt élt, s főleg az, hogy kénytelen volt mindig egyedül játszani, gondolkozóvá s találékonynyá tette. Az a gyermek, akit testvérek környeznek, ezekkel futkos a kertben, elbújik előlök, s keresi őket, vagy verekszik velük ; a lábak tevékenysége elég egy csapat daemon szórakozására, de aki egyedül van, az a szellemhez folyamodik mulattatásért, segítségül hívja a csalódásokat ; a képzelet működik ott kicsinyben, de azért nem kevésbbé élénken, aminek következménye azután, hogy az egyedül felnőtt gyermekekben több ész, több gondolkozás rejlik mint másokban, de Bihar megye bizottmányának f. hó 7-én tartott rendkívüli közgyűléséből a „Bihar“ tudósítása után közöljük a következőket: Az elnöki megnyitó után olvastatott a küldöttség egész munkálkodására kiterjedő s átalunk már közlött jelentése, minek felolvasása után feláll Csanády Sándor s magát a virilisek közül kitörültetni kéri, mert ő azon országgyűlési párthoz tartozik, a mely a virilis jogot a népjogokat sértő igazságtalanságnak tartja s annak meszavazásához nem járult. Cs. után szólt Tisza Kálmán és beszédében Cs. lemondási indokaira vonatkozik és felemlíti, hogy azon párt, amelyhez szerencsésnek érzi magát tartozhatni, az országgyűlési napló szerint a virilis jog ellen küzdött, ma sem tartja helyesnek a virilis jogot és nincs oka miért e tekintetben nézetei megváltoztak volna; — ő és pártja részéről az a czél, hogy a virilis jog alkotmányos után eltöröltessék, — s ha az ellenzék részt nem venne a virilis jogalapon, úgy magát a czélt tévesztené el, mert a bizottmányoknak legalább is fele az ellennézetüekből kerülne ki és igy közvetnincs bennök oly friseség s oly őszinte, gyermekies kedély. A képzeletnek mennyi fárasztására van szükség, hogy egy esős napon szobába zárt gyermeket szórakoztassunk! Ekkor töltjük el kedélyét ámítással, s ekkor tanítjuk meg játék közben hazudni, tettetni túlozni, utánozni, látni azt, ami nem létezik, felelni arra, amit nem mondtak, félni képzelt veszélyektől, mutatni tettetett haragot, s egy szóval teremteni mindenféle szerepet. Játékbábut szidunk ki, utánozzuk annak bánatát, s vigasztaljuk azt, kocsit rögtönzőnk egy karszék és egy zsámolyból, a melybe négy szalmaszéket fogunk, s a melyet a legnagyobb veszélyeknek teszünk ki. Ez a kedvencz ámítás: a gyermek rögtön megérti, s mily biztonsággal hajtja négy székét! Mily szigorúan bünteti meg, mily ügyesen tánczoltatja, — az illusió tökéletes! Megmutattuk neki a játékot, de ő túlhalad bennünket a kivitelben; tökéletesíti az ámítást annyira, hogy minket is meglep. Egyszerre komoly, aggodalmas lesz; rövidre fogja a gyeplőt s ütésre készen tartja ostorát; vigyáz, figyel, s egy pillanatra sem veszi le szemét lovairól. — Nos, mi baj van ? kérdjük tőle. „Ökrök mennek át az utón mama — feleli, — megvárom, mig mind átmentek, s vigyázok a lovamra , mert fél tőlük.“ Máskor ismét egy ezred megy arra, a lovak ágaskodnak, ijedeznek a dobszótól, s akkor a képzelődő kocsis végig veri a képzelt lovakat, — de az ostorcsapások, azok nem képzeltek, s egy szék eltörik! — Megelégeljük a játékot s más mulatságot, vagyis más hazugságot keresünk. S aztán mégis csodálkozunk, hogy e gyermekek, a kiket ámítással, hazugsággal töltünk el, később csakugyan ámító gonosztevőkké, tudós hypocritákká válnak ! Reggeltől estig színészkedni tanítjuk, s azután megbotránkozunk rajta, hogy e kis színészek, akiket bölcsőjüktől kezdve úgy neveltünk, Buda, sept. 9. Az ülés d. u. 4 órakor gr. Szapáry Géza alelnök úr elnöklete alatt megnyittatván, a műszaki osztály vezetője Reitter Ferencz urnak egy nyugat Európa nagyobb városaiban saját költségén Preuszner József tanácstag kíséretében teendő utazásra négy heti szabadidő adatott, s egyszersmind utazása alkalmával netán beszerezhető kitűnőbb műszaki művek vagy tervekre idővel nagy színészekké válnak, s hogy később vágyaik, szenvedélyeik kielégítésére használják fel az ezernyi majmolást, a melyre oly naivul tanítottak. Egész lényekön visszatükröződik ez első tanítás. Innen keletkezik minden csiny, minden gonoszság, minden meglepő álnokság. — Az ámítás alig módosul. Ha a nő túlozva mutat oly fájdalmat, melyet nem érez, vagy haragot, midőn már kibékült, csakhogy valamely áldozatra érdemesítse magát: ez csak a bábu játéka, a mely engedetlenkedett, a melyet kiszidnak s a melynek könyeit utánozzák. . . . Ha a hűtlen férfi, hogy szakadást idézzen elő féltékenységet színlelve öszszezördül a nővel, aki csak érte él; ha a mélyen gondolkozó államférfi oly népet büntet, amely nem lázadt fel, vagy oly vidéket ment meg, melyet maga ejtett veszélybe, az ismét csak a képzelt kocsi és engedetlen lovak története, a képzelődő kocsis jól utánzott haragja, aki szigorral büntet és ostoroz négy makranczoskodó széket! . . Hazugságot vetünk, s anathemát kiáltunk, ha hazugok kelnek ki e vetésből. Ez a mi következetességünk ! Gaston lelkét még egy más körülmény is érlelte idő előtt. Atyja halála, s anyjának közeli egybekelése d’Arzac gróffal fontos egyéniséggé emelték őt.Minden pillanatban hallotta magát emlegetni s hallotta,mint tanácskoznak komolyan érdekei és jogai felett gyámja, anyja s egyéb emberek. Nem értett ugyan a hallottakból egy szót sem, de kitalálta, hogy neki külön állása van, s hogy nem sokára idegen lesz a házban; tudta már, hogy ha anyjának gyermeke leend, testvérei más nevet fognak viselni. Egyszer a jegyző azt mondá előtte: „De Meuilles marquis úr nagykorúsága után!“ Gaston rögtön megkérde, hogy ki az a De Meuilles marquis, hogy rokona-e az ? Azt felelték, hogy az ő maga. Egy bonapartista röpirat jött forgalomba Párisban legközelebb a versaillesi liliomos után. Amaz Nimesben jelent meg s Berthez katholikus és Farret protestáns papok neve van aláírva, mely nevek azonban költöttek lehetnek. E röpirat szerzői kijelentik, hogy ők igen is elfogadják felséges urak nevében a „Sedan embere“ czimet, melyet az elvakultak meggyalázásképen emlegetnek most, de a melyet a jövő nemzedék mint a legszebb czimet fogja megadni a császárnak, ki — Hát én marquis vagyok? — Még nem, még nagyon fiatal vagy. — Hát hány éves korában lesz az ember marquis ? — Huszonegy évvel. — De akkor hát van időm előkészülni reá! Tudta azt is, hogy Normandiában egy nagy kastélya van, mely egyedül az övé; nem volt büszkébb, elbizottabb azért, de egy kissé jelentékeny embernek tudta magát. Nevelőt adtak, melléje oly korban, midőn a gyermek számára csak felügyelőnőt szoktak fogadni. És végül dajkájának beszédei folytán már is mintegy d’ Arzac ellenségének képzeté magát, minélfogva bizalmatlankodóvá vált, és mi sem véníti úgy a lelket és az arcot, mint a bizalmatlanság. Gaston csakhamar kitalálta, hogy István épen nem kívánja megtudni a vadász nevét, aki megszabadította őt, s épen azért rögeszméjévé vált e név felfedezése. Ez esemény emléke azonban mindinkább enyészett az elfoglaltság és tervek izgatottságában. Egy hónap múlt el azóta, Margit egészsége napról napra javult, hisz a boldogság oly kitűnő orvos! Arczának halvány, átlátszó színe többé már nem a betegség, hanem a szépség jele volt, s gyengélkedését a világ máris kaczérkodásnak kezdte nevezni. A közeledő egybekelés határidejéről már bizonysággal lehetett szólni. Maga István is hinni kezdett boldogsága valósulásában, és csak ritkán érezé azon önkénytelen, borús sejtelmeket, melyeket Margit István nyugtalankodási rohamainak nevezett el. Margit oly gyermekies gyengédséggel szerette Istvánt, oly mély odaengedéssel viseltetett iránta, oly gyengéden meghatott szemekkel bámulta őt, s minden pillanatban oly kizárólag csak vele foglalkozott, hogy Istvánnak hinni kellett lelke min- Hírek. Pest, sept. 11. — A debreczeni honvéd zászlóalj robogójának fölszentelése nagy fénynyel történt meg vasárnap. Már szombaton a tornyokra, nyilvános épületekre és számos magánlázra kitűzték a nemzeti zászlókat s a vidékről óráról órára többen érkeztek. A zászlóanya Tisza Kálmánné férjével együtt szombaton d. u. 3 órakor érkezett meg a pályaudvarba, hol nagy közönség várakozott, s viharos „éljenek“-kel fogadta. Gróf Pongrácz őrnagy által rövid üdvözlő beszéddel fogadtatván, az e végre elkészített s fentartott után 40—50 kis egyenruhás honvéd által képezett sorfal közt a pályaudvarból kimenve, a város ötös fogatú díszkocsiján a teljes díszbe öltözött honvéd huszárok kísérete mellett, számtalan fogattól követve, a városba bevonult s a Széchenyi utcza szögletén levő gr. Degenfeld-házba szállott, hol is a katonai zenekar által magyar dalok, indulók játszása által tiszteltetett meg. Bevonulása egész diadalút volt. Mindenütt tömegek álltak és éljeneztek ; délután 6 órakor a zászlóalj tisztikar tisztelgett nála, este 9 órakor pedig katonai takarodó volt, fáklyás zenével, melyet a debreczeni dalárda közreműködésével az összes honvédség rendezett. Vasárnap a felkelő napot már katonai zene üdvözölte , 8 óra körül pedig a honvédség a nagy templom előtt sorakozott. A templom előtti tér és főbejárás el volt zárva. Kevéssel 9 óra után megérkezett a zászlóanya és a koszori leányok, a főtisztek, s a hivatalosok. Mivel az ünnepélyről részletes tudósítást várunk, csak röviden említjük még meg, hogy a templomban Könyves Tóth Mihály és Révész Bálint superintendens tartottak beszédeket s a megáldott lobogóba a szegek a szokásos szerden ösztönének, érzékei minden ellenkezésének daczára. . . . Mert gyakran történik, hogy szivünk és eszünk meg vannak győződve valamiről, mig érzékeink akaratunk ellenére az ellenkezőt érzik. Mindennek daczára azonban Istvánnak meg kelle nyugodnia, s el kelle fogadni a reményt, mely a legkétségtelenebb való színében lebegett előtte. Hányszor történik meg, hogy úti előkészületeket téve azt mondjuk magunkban :„Nem fogok elutazni ! Nem érzem magamat kocsiban“............. és csakgyan nem utazunk el. Hányszor történik meg, hogy ámbár minden közülünk egy valószínű esemény közel megtörténtét jelenti, mégis azt mondjuk magunkban : „Az nem fog megtörténni, — nem történik meg soha“ .... s az ösztön e jóslata csakugyan teljesül; az esemény, melyben érzékeink nem akartak hinni, nem történik meg. D’Arzac gróf, több bizalmat nyerve jövőjében, elhatározá, hogy néhány órára elhagyja Margitot, s négy mértföldnyire megy néhány nélkülözhetlen okmányért, melyre az új vagyoni viszonyok rendezésénél volt szükség. Hiszen ezzel is csak házasságukat mozdítá elő, s e gondolat erőt adott neki a távozásra. Úgy búcsúzott, mintha egy évre távoznék, s nem akart addig lóra szállni, míg Margit egy rózsát nem tűzött kabátjára. Margit az ablakból nézte a távozót, amíg az a fasorban haladt; az út kanyarulatánál István megfordult, csókot küldött neki, megállította lovát, s hosszasan nézte szerelme tárgyát. Margit végre is belátta, hogy a míg látható lesz, a lovag nem távozik, s hogy megtörje az igézetet, elhagyta az ablakot, s visszatért a terembe, ahol bánatos sóhajjal egy kerevetre hanyatlott. (Folyt, köv.) . ______ - - - szólt s később a menekült párisi bourgeoisie után busás jövedelmű üzletet csinált. Ugyanekkor Lefranc kereskedelmi ügyér az ostromok által károsított párisiaknak nyújtandó kárpótlás fejében 10 milliót kért, s ez oly nagy ellenszenvvel fogadtatott, hogy a megszeppent miniszter 6 millióval is megelégedett. Az ostromállapot megszüntetését kérő küldöttséget menesztett Thiershez a párisi községtanács és hasonló indítványt adott be Schölcher társaival és reményük, hogy 15 re megszüntetik, miután hirszerint a minisztérium ezen határidőben állapodott meg. A ház igen sóvárog a szünidő után s az osztályok el is fogadták Tarbet inditványát s volt a szabadelvű óhajtók tömött soraiban ujongás, hogy az útrakelés láthatárán mint sötét pont nem tűnt fel a pénzügyőr, ki a sugdosások szerint előbb megszavazva kívánta volna látni az új adótörvényeket, mert különben a kölcsönből folyó kötelezettségeinek nem bir eleget tenni. Bazaine az enquette előtt megcsalatott árva ficzkónak vallotta jó magát. Bismarcktól se mindenki rászedte. A hosszú emlékiratot urasan hadsegédjével olvastatta fel. Mily szép lám franczia „état major“ tisztnek lenni. „Les Polonais et la Commune de Paris“ röpirat szerzője Belina keményen kikel a lengyelek ellen és ezeket Francziaország jótéteményeivel visszaélőknek jellemzi, kikért az orosz barátságot elég oktalanul elveszítették a francziák. Úgy cseng a Dentunél megjelent kis füzet mint az uráli tiszta rubel. __ U. G. „Az iskola és a kis honvédek“. Az „Ellenőr“ f. hó 6-ki számában — a fentebbi czim alatt — egy czikket olvastunk, melyben Sz. J. ur hevesen megtámadja a kis honvédek intézményét. Reményem, nem fogja rész néven venni, ha arra néhány szerény megjegyzést bátorkodom tenni. Sz. J. ur felszólalása sokakban kellemetlen érzületet gerjesztett, mivel számosan nagy buzgósággal iparkodnak ezen intézményt életbe léptetni. Nekem is kellemetlen a hozzászólás, mert vajmi nehéz a tanár urakat oly dolognak megnyerni, mely az ő irányukkal ellenkezik, vagy csak ellenkezni látszik is. De megkísértem ezen lépést mégis, mert kivánatosnak tartom, hogy a tanár urak győződjenek meg ezen intézmény hasznosságáról s vegyék azt pártfogásuk alá. A kis honvédek intézménye nálunks még nincsen rendszeresítve, hanem egyes emberek jóindulatának köszönhetjük életbeléptetését. Igaz, hogy jelen állapotában nagyon árt az iskolának, mivel elvonja a tanuló kedvét és figyelmét , de mégis kár volna ezen szép és hasznos intézmény felett pálczát törni. Inkább rendezzük azt egyesült erővel. „A mi jót teszünk az ifjúsági védcsapatokkal az államnak, százszorta többet ártunk vele a szellemi művelődésnek, ezt mondja. De hát nem lehetne ezen úgy segíteni, hogy egyik a másiknak ne ártson, hanem békével férjenek meg együtt? Említi továbbá Sz. J. úr, hogy inkább állítsanak torna iskolákat, s ezek, mind egyöntetű tanterv szerint az iskola vezetése alatt álljanak. Helyes eszme, de váljon nem lehetne-e a kis honvédek intézményét is a tornászattal egybekapcsolva az iskola vezetése alá adni ? Tudom, hogy a tanár urak nagyon fognak csodálkozni — sőt némelyek nevetni — e furcsa eszme felett, de ez már életbe lépett és működik, mint igen czélszerű és gyakorlati dolog. Létrehozta egy okos ember, s elfogadta az Európa előtt közbecsülésben, s minden államia nézve mintaképül szolgálható helvétiai köztársaság. Ha Sz. J. kívánja, szívesen szólok e tárgyról részletesen is. Jelen soraimmal csak azt akartam emlékezetébe hozni, hogy ez intézmény már megvan és virágzik a nélkül, hogy ártana a „szellemi mivelődésnek.“ Tehát van mód azt mind az államra, mind a társadalomra hasznossá tenni. Mely módról bővebben jövőre. B. P. B. N. Várad, sept. 8. de önmagunk lennénk az okai, hogy a virilis jog el ne töröltessék. S végül megjegyzi, hogy midőn a virilitás megalkotásáról volt a szó, a megye közönsége is felírt ellene. Győrffy Gyula nem látja helyén Cs. nyilatkozatát az átalános tárgyalásnál: ily apróságokra akkor kerülhet a sor, majd ha a virilisek névsora felölvastatik. Csanády lemondásának tárgyalása a részletes tárgyalásra halasztatik. Ezen rövid közbevetés után olvastatott a küldöttség munkálatának, a tisztviselők száma, hatásköréről stb. szóló része. Az alispáni hatáskör tárgyalásánál felszólal Gyarókai Lajos s elmondja, hogy miután úgy tapasztalta, hogy a jövő megyeszervezés itt nem tekintetik pártkérdésnek, ő is csak a törvényre fog hivatkozni, amely nem engedi meg, hogy két alispán legyen s azért indítványozza, hogy a javaslatban — a törvény szerint — csak egy alispánról tétessék említés. Tisza Kálmán azon nézetben van, hogy a törvény nem ellenzi a két alispánt, mert az alispánról épen úgy egyes számban szól, mint a többi tisztviselőről, és különben is a törvény világosan fenhagyta a megyéknek azon jogát, hogy új hivatalokat is rendszeresíthessenek, és a felelősség elvét is sokkal inkább keresztülvihetőnek tartja e rendkívüli nagyságú megyében, ha a két alispán között az ügyek feloszlatván mindegyik felelős lesz a maga tárczájáért, mintha az alispánt folytonosan a főjegyző helyettesítené, s miután meg van győződve, hogy az ügyek halmozottságánál fogva egy alispán képtelen lesz a megye közigazgatását rendben tartani, pártolja a szerkezetet. Nyisztor kanonok szivesen beleegyezik a két alispáni állomás felállításába, mert Bihar megyében román nép is lakik és pedig több (?) mint felerészben, s kéri is a bizottmányt, hogy az indokolásba vegye fel, miképp a másodalispánságot a román nemzet (közbekiáltások : „Nemzetiség“) érdeke képviselése szempontjából is állítja fel.“ Komlóssy Antal úgy látja, hogy itt egyiknek azért kell a két alispán, hogy az egyik román legyen, a másiknak pedig azért, hogy a megyei érdekeknek elég legyen téve; ha egy alispán nem győzi a dolgot, úgy indítványozza, hogy a helyettesítés végett választassék két főjegyző. Borbola Miklós prépost szintén úgy látja, hogy a törvény szerint nem lehet két alispán, hanem Nyisztor indokolása szerint is szükséges, azért indítványozza, hogy keressék fel az országgyűlés a két alispán rendszeresítésének megengedése végett. Csanády Sándor pártolja T. K.-t és felel N.-nek, és elmondja, hogy sem az egyéni, sem a választási szabadsággal nem tartja öszszeegyeztethetőnek, hogy itt határozatilag kimondassák, mikép egy alispán román legyen, mert ő a magyar hazában mindenkit magyarnak tart és a tisztviselők megválasztásánál nem a nemzetiséget, hanem a képességet veszi irányadóul, és ő az oly végzés által korlátlova volna, ha két román alispánt akarna választani. Miskolczy Lajos előrebocsátásával annak, hogy Tisza K.-t pártolja, szintén felel N.-nek és elmondja, hogy a nemzetiséget nem tarthatja qualificatiónak, és kéri a tisztelt szólót, hogy tekintve azon csendet és rendet és azon testvéries egyetértést, mely e megyében példásan uralkodott, se hárt ne érintse. Gyalokay Antal kissé epésen arról szól, hogy nemrégiben arról hallott, hogy Körmöczy kanonoknál kath. szempontból, a románok tartott értekezletekben román szempontból bírálták meg a jövő megyét, mily szép dolog lesz, ha ezután sváb, német, tót stb. nemzetiségi irányzatokból fognak a megyével szemközt eljárni. A dolog érdemére térve tagadja, hogy a törvény megengedné a két alispánt ; tagadja azt, hogy e megye a jövő megye számára statútumokat hozhatna és így igen természetesen pártolja Gy. L.-t. Tisza Kálmán felel az előtte szólóknak és elmondja, hogy részéről a jó administratiót tartja a főczélnak, és ismételten nem lehet azokkal egy nézeten, akik a törvényből akarják kiolvasni, hogy két alispáni állomás nem rendszeresíthető, s vonatkozva N. beszédére felemlíti, hogy ő sértésnek tekintené azt akármelyik nemzetiségre vonatkozólag, ha meghatároztatnék a közzüle választandó tisztviselők száma, s úgy véli kiegyeztethetni e kérdést, ha csakis a képesség szerint választatnak meg a tisztviselők. A vita befejezése után főispán elmondja egyéni nézetét, amely szerint elismeri szükségét Bihar megyében a két alispánnak, de a törvény értelmezését tekintve tökéletesen osztja Gy. A. indítványát, helyesli Csanády Sándornak a felmerült kérdésben tett nyilatkozatát és végzésileg kimondja, hogy ő s a többség a szerkezetet elfogadta.“ A fővárosi közmunkák tanácsából, utólagos elszámolás mellett 300 frtnyi összeg engedélyeztetett. A számvevő osztály által az 1871. január hótól augusztus hóig terjedő pénztári kimutatás bővebb átvizsgálás végett a pénzügyi bizottságnak adatott ki, mely egyszersmind a számvevő osztálynál rendszeresített igazgatói állás betöltése iránti véleményét előterjeszteni. A m. pénzügyi minisztérium a törvényhozás által megszavazott összegek folyóvá tétele iránt újólag , meg fog kerestetni. Özvegy Oelmayer Annával kőműves utczai 1061/8 sz. alatt fekvő háza iránt 16333 írttal megkötött szerződés jóvá hagyatott. — A Krail Pál és Mária által kérelmezett telek felosztás és utcza megnyitás oly megszorítással hagyatik helyben,hogy a Mária- és serfőző utcza között az egész utczarész megnyitandó leszen. Pest város hatósága által a koronázási domb szabályozására vonatkozólagelőterjesztett jelentés — miután ezen szabályozás már tényleg eszközöltetett — tudomásul vétetik. — Robe Alajosnak a szándékolt műhely felállítása — amennyiben az eltávolításra kötelező nyilatkozatot állit ki — megengedtetik. Pest város közönségének értesítése, hogy a régi homokbánya abbanhagyása mellett uj homokbánya nyittatott, örvendetes tudomásul vétetett. Kund Vilmosnak kérvénye, hogy váczi úti házánál a közút niveauja megváltoztassék, annálinkább nem volt figyelembe vehető, mert ilynemű kérvények ellenében, melyek minél számosabban érkezhetnének be, az egész fekszin meghatározása lehetetlenné tétetnék. Puches Józseffel a Lónyay és Wieser féle telkek melletti lépcsőzet előállítása iránt 14,412 írttal megkötött szerződés helybenhagyatván, ez Buda város közönségével oly felhívással fog közöltetni, hogy a terhére eső lépcsőzet előállítása iránt minél előbb intézkedjék, szabadságában állván a természetbeni előállítás helyett, az erre eső 2122 1. 20 krt.készpénzben lefizetni. A műszaki osztály által az alagút jobb és bal oldalán fekvő területek szabályozása iránt előterjesztett javaslat elfogadtatván, ez az illető tervek kapcsában a m. pénzügyi minisztériumhoz bemutatni rendeltetik. Pest város közönségének az alsó Duna part szabályozására vonatkozón a vele kötött tervekre tett észrevételei tudomásul vétetvén, azoknak gyors foganatba vétele a városi közönségnek hathatós pártolásába ajánltatott. A m. pénzügyi minisztérium által az uj pesti kikötő szélesítésére vonatkozón áttett tervek el nem fogadtathattak, minthogy először a fenálló kikötő nemcsak jelenleg, de jövőben is a közlekedés igényeinek annyival is inkább megfelelend, mert a főkikötő minden esetre a soroksári dunaágban fog létesíttetni, mert kor a czélzott szélesítés által a városi vízvezetéki munkálatok is akadályoztathatnának; minden esetre kívánatos volna, hogy ha a kikötő sziget és a part között létező álló vizek felfrisítése, valamint az ártalmas kigőzölgések meggátlása tekintetéből a jelenlegi kikötő felső része egy zsilippel, ez isméig jégtörőkkel láttatnék el. A műszaki osztály előterjesztése folytán Pest városának nagy terve 20 példányban az állami nyomda által utánnyomatni elrendeltetett, a végből, hogy abban az újabb szabályozások és beosztások a csatornázási hálózat, viz és gáz vezetés, valamint minden előforduló változások annak idejében kitüntettethessenek. Lantossy, Deutsch Mór és Leipniker felfolyamodásaik elvetése mellett, s a városi közönség határozatai helybenhagyattak. Dubrovitzky Mártonnak felfolyamodása, hogy a Józsefvárosi templomtéren 8. szám alatti házára második emeletet építhessen elvettetvén, a városi közönség határozata helyben hagyatott Figyelmeztetni fog mindazonáltal a városi közönség hogy felfolyamodónak kérvénye megadható volna, hogy ha ő a 21" vastagságú középfalat a második emeletben is ugyancsak 21'-nyi vastagságban folytatná, és a fennálló építési szabályokhoz képest az első és második emeleti boltozat vasrudak által köttetnék össze. Pest városának városrészenkénti, járásokkénti és csoportozatokkénti beosztása és számozása némely módosításokkal helybenhagyatott; amennyiben azonban ezen módosítások az annyira szükségessé vált számozást talán késleltetnék, a fővárosi közmunkák tanácsa ezektől elállani is hajlandó leend. A jegyzőkönyv hitelesítésével Haris és Stangl tanácstag urak bízattak meg. Külföldi szemle, Pest, sept. 11. Sedannal minden párttól elhagyatva fitogtatás és minden czeremónia nélkül kereste a halált. Új Caledonia napról napra nagyobb fontosságot nyervén, a tengerészeti miniszter elhatározta, hogy vizépítészeti térképek készítéséhez szükséges előmunkálatokat tetett legközelebb a szigeten s e végből Chambeyron tengerészeti kapitány küldetett ki. A petroleusesek fölött a 4-ik haditörvényszék 5-én kimondotta az ítéletet. Öten állottak a törvényszék előtt u.ni. Rétiffe, Suétens, Marchais, Papavoine és Bocquin asszonyok. Mindnyájan azzal vádoltatnak, hogy mint markotányosnők részt vettek a kormány megbuktatására, s lázadásra ingerlő agitatiókban, különböző lopásokban s állami és magánépületek felgyujtásában. Miért is Rétiffe, Suetens és Marchais asszonyok halálra, Papavoine erődített helyre való deportatióra, Bocquin pedig tiz évi börtönre ítéltetett. Jules Favrenek Laluyé és társai ellen indított pere f. hó 7-én tárgyaltatott a Szajna departementbeli becsületbiróság előtt s azon napról vett párisi lapok ígérik, miszerint közölni fogják az ítéletet, az egyetlen okmányt, melynek közlését a törvény megengedi. Bazaine tábornagyot tegnap hallgatta ki a nemzeti védelmi kormány eljárásának megvizsgálására kiküldött bizottság. A tábornagy igazolásául egy védiratot olvastatott fel szárnysegéde által s aztán még néhány kérdésre felelt, a melyeket hozzá a bizottság elnöke intézett. Német országos hadi alap czímmel egy külön pénztár fog alapíttatni Berlinben, melybe egyelőre a franczia hadikárpótlásból negyven millió tallér tétetik félre. E pénztárral maga a német császár rendelkeznék s a birodalmi gyűlés utólagosan hagyná helybe az összegek hováforditását. A kezelést a birodalmi kancellár viszi az államadósági bizottság ellenőrzése mellett. A német püspökök Fuldában csekély számmal gyűltek össze s 6-an kezdették meg a tanácsozást 14—15 tag jelenlétében, minek oka állítólag abban rejlik, hogy a müncheni események miatt későbbre halasztatott a konferentia, mi később ismét megmásíttatott, erről azonban az illetők kellő időben nem értesítettek. Egy másik osztrák-német püspöki összejövetelről is volt korábban szó, mely Innsbruckban avagy Salzburgban ment volna végbe, a német lapok e hírt most azonban megczáfolják. Az orosz kormány sokat foglalkozik a salzburgi találkozással s egyik félhivatalosa, a „Nord“ közli az 1867-ki salzburgi találkozásra vonatkozó összes távsürgönyöket s hangsúlyozza hogy azok nagy hasonlatossággal bírnak a mostaniakkal, a mivel azt akarja kifejezni, hogy az idei találkozás sem jelent többet Oroszországra nézve, mint az 1867-ki. A hivatalos lapból. A közoktatásügyi minister Takács Lajos jogtudort, a római jogból egyetemi magé- tanárrá lett képesítése folytán, e minőségben negerf-sítette. A beregszászi pénzügyigazgatóság Novák József, Lévay József, Nátafalusy Béla és Butykay Kálmán adóhivatali segédtiszteket III. o. adótisztekké és Pogány József ideiglenes segédtisztet III. osztályú segédtisztté véglegesen, — Lessenyey János és Boronkay Béla, kér.jegyzőket, Bernay Imre, pénzügyőri fővigyázót és Tariska Béla adóhivatali dijnokot pedig ideiglenes szám feletti III. oszt. segédtisztekké nevezte ki. Temes megyébe kebelezett Váradi a község engedélyt nyert, hogy évenkint április 22-én és September 2-án országos, hetenkint pedig minden pénteken hetivásárt tarthasson, mégpedig vásári helypénz-szedési jog élvezete mellett.