Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)

1871-09-19 / 353. szám

nek átadni a vezényletet, fájdalommal kell tapasztalnia, hogy egész évi fáradsága dugába dűlt, mert a tudatlan szabálltiszt által ferdén vezetett honvéd -osztály nem hogy dicsőséget, hanem gyalázatot aratott felebbvalói előtt, és őszi gyakorlatok alkalmával képeztetvén a honvéd nagyobb testületekben, nem hogy tanulna, de sőt helytelenül vezettetve, tévútra és felfogásra tereltetik, mi aztán majdan a csatatéren boszulandja meg magát és isten őriz, de a nemzet a haza rovására történhetik. A mai világban, ha megakarunk feladatunknak felelni, roppant sokat kell hogy tanuljunk. És legyünk őszinték, még azok is, kik folytonosan benne vagyunk a gyakorlatokban, igen keveset tudunk. — Azért a száll. tiszt urak vagy tanuljanak, vagy hagyják el állásukat. Mert itt semmi kifogás sem lehet érvényes, a tisztnek tanultnak kell lenni, tanulni kell, és hogy ha tetszett elfoglalni a helyet, tessék annak megfelelni, mert ezt parancsolja a becsület, a letett eskü, ezt kívánja a nemzet, a haza! Egy honvéd törzstiszt.*^ — Az 1873 ki bécsi világkiállítás prosframnaját megkaptuk a keresk. minisztériumtól. A kiállítás 1873. május 1-én nyílik meg. A programaira, melynek egyébiránt főbb pontjai már ismeretesek olvasóink előtt korábbi közleményeinkből, mihelyt terünk engedi, még vissza fogunk térni. Páris, szept. 14. (Saját levelezőnktől.) Thiers második üzenete sem több komolyan véve, mint az első, üres bók. Ha több, bizonyosan azzal, hogy a képviselők bátorságát a polgári háború alatt kiemeli, holott maga sem hiszi el, és azzal, hogy hosszabb, sokkal hosszabb lévén az elsőnél, unalmas is. Minket különösen a radicalok Bisson által benyújtott amnestia indítványa érdekel. Az átalánoskegyelemből csak a polgári bűnténynyel vádlottak lennének kivéve. Az indítványnak napirendbe való felvételét kérte Bisson és mint a „Paris- Journal“ megjegyzi „átalános lelkesedéssel visszavettetett.“ Tehát a szünidők előtt még tárgyalásról sem lehet szó. Az újabb hivatalos adatok szerint 39 ezer fogolyból 35 ezernek vannak perirat csomagai és 15 ezer percsomag tárgyaltatott három és fél hó alatt. Az ősz is itt van s a tél is el fog érkezni. Deczember közepe előtt a ház semmi esetre sem tárgyalhatja az indítványt s a számos ártatlanul letartóztatott ott fogja szenvedni az évszak ridegségét a gályákon. Hogy mily arányban lehetnek az ártatlanok, megítélhetjük a rendőrségi palota foglyainak ismeretes számarányából, 350 vádlottból 125 bocsátott tényálladék hiánya miatt szabadon, egy harmadnál jóval több. A foglyok letartóztatása tönkre teszi a különben is megviselt párisi ipart. A harminczkilenczezerhez adjuk hozzá a hatezer halottat, csupán a commune külharcza folyamán, négyezret a torlaszok utczaharczában, a tízezer főbelőttet, a sok menekültet és eltávozott idegent és bátran mondhatjuk, hogy a párisi ipar egy év alatt 120 ezer munkaképes kárt veszített el. A papírfestők annyira munkás nélkül voltak, hogy a kormánynak a helyzeten segíteni kellett és 400 munkást szabadon bocsáttatott. A többi iparfajok vagy megszűntek vagy idegen, főleg német munkások segélyével tengődnek. Látható ezekből, hogy a radicálok joggal hivatkozhattak a humanitás, nemzetgazdaság követelményeire és a politikai szempontot igen helyesen tüntette fel a napi eseményt képző spanyol példára való hivatkozás. S az istenfélő assemble, több részében sem a könyörület, sem a tapintat egy paránya sem volt, a felebaráti szeretetről nem is szólok. A katonai hatóság még szigorúbban kezd fellépni a szelídség helyett a foglyokkal szemben s nemcsak az utóbbi vérbirósági ítéleteken látszik meg, hogy az elsővel elégületlen assemblée mellett ülésez, hanem most még a könyvek és lapok olvasása is megtiltatott. Mi veszedelem lehet abban, ha a foglyok szellemüket is foglalkoztatják ? A többség halálos gyűlölete a nemzetőrséget is nyomról nyomra üldözi. Ducrot interpellálni akarta a belügyért, miért nem oszlatja föl a nemzetőrséget a nagyobb városokban és Lambrecht csak megnyugtató ígéret által menekült a vihar elől. A mairek épen a nemzetőrség lefegyverése kérdésében hivattak Versaillesba és utasítottak volna a rendszabályok foganatosítására. A Lyon Marseillebe való nagyobb csapatszállítások sejteni engedik, hogy a rendelet nem fog sokáig késni. A szünidő e hó 17-től december 4-ig fog tartani. A jobboldalnak nem tetszett, már novemberben szeretett volna újból munkához kezdeni. *) E komoly figyelmeztetést a honvédség egyik legjelesebb törzstisztjétől vettük és adjuk. Szerk. Az 1848-iki alkotmány értelmében a pártok aránya szerint választandó 25 tagból álló bizottság fog Thiers mellett maradni s a nemzetgyűlés jogaival felruháztatni. A bizottságtól megtagadta a többség a jogot, hogy az az ostromállapotokat megszüntesse. Páris, Lyon, Marseille s. a.t. még deczemberig ezen kivételes állapot súlyának viselésére vannak kárhoztatva. Castelane képviselő malaptopos kezd urülni a tárgyalás folyama alatt Paris községtanácsa ellen melyben a kormány „bizonyos egyéneket“ (Ránc) megtűr. Hogy milyen politikai tapintat és illemérzék uralkodik az aszemélée nemes urainál, feltűnőbben megítélnünk lehetetlen, mint a rut árulkodás közegeivé való törpülés után. Mexico kormányánál a franczia köztársaság elnöke az egyesült államok kormánya közvetítésével lépést tett a politikai összeköttetés megújítása érdekében. Juarez kész a köztársasággal barátságos lábra állni. A franczia lapok ezt örömmel jegyzik föl, mintha száz éve volna legalább, hogy alávaló gonosztevőnek hirdették Juarezt, pedig csak egy pár folyt le azóta csupán. Thiers nem fog személyesen a Montcenisi út megnyitásának ünnepélyén megjelenni, mivel az olasz király sem fog,tehát mindketten képviseltetik magukat. A hamis újság terjesztésével vádolt lapokat az esküdtszék, mint a régi Vérités os Constitution megyjegyzi, bár monarchisták felmentette. Ezen tényét az igazságnak a sajtó osztatlan tetszéssel fogadta. Tudni kell, hogy a hamis újság közlésének fenyítése mindig hatalmas eszköz volt a császárság kezében és használtatott azon üzérek ellen is, kik a hivatalosan kiadott börzefolyam meghamisítása ellen felszólaltak. A komány ezen felmentés folytán megtanulhatná, hogy a régi, tiszteletet nem érdemlő eszközökkel hagyjon fel. A „Vérité“ szerkesztője a törvényszékhez intézett levélben oltalmat keres lapjának minden ítélet nélkül való önkényes elnyomása ellen. A törvényszék nem válaszolt még a 10 nap óta hozzá intézett kérelemre. A porosz katonai hatóság a „Progrés de la Côte der“-t hamadikszor függeszti föl. És az a különös, hogy mindig a választások előtt. Okot abban talált, hogy a nevezett lap azt írta Vilmos császárról, hogy az osztrák császár testvérét Judáscsókkal illete. Párisban pedig a rendőrség a „Grelot“ életlapot kobozta el. Vidéken is van egy tucat lap ellen sajóper indítva. Ilyen körülmények közt van némi jelentősége a seinei esküdtek ítéletének. A hadügyér újabb rendelete szerint a volt franczia hadifoglyok fogságuk tartamára ki fogják kapni zsoldjukat A kormány csapatait Párisba vezető Ducatel számára eddig 129 ezer frankot írtak alá, melyet rendelkezésére bocsátandnak 40 ezer kivételével, ez négy gyermeke számára fog tőkésítetni. Ezen kívül Ducatel hozza a becsületrend után járó kis évdíjat és élete fogytáig szabad bemenete van az „Opera comique“-ba. Rouber palotáját takarítják, mivel az expremier vissza fog Párisba térni. Rouber ezüstneműjéről egy adomát hozott a „Vie parisienne“ forgalomba . 1870 szept. 4-én Rouber Párisból Sercey menekül, pakol, papírjait elégeti és ezüstnemüjét kertjében elássa. Rouber a rejtekben végtelen bízott, de számításából kimaradott a porosz sereg, mely a világ legelső hadserege az ezüstnemük felfedezésében. Roucer Gusztáv az ostrom alatt Párisban volt és a fegyverszünet első napjaiban siet Sercegbe. Ő a rejtekhelyet ismerte és bátyja ezüstjét biztos helyre akarta szállítani. A földet előbb felhányatja, a kertet keresztül kasul túrja, mikor megmondják, hogy ezen s ezen porosz ezred fedezte fel, s ásta ki az ezüstneműt. Roucher Gusztáv nyomozza, felfedezi az ezredet s az illető embereket és visszavásárolja kétezer frankért az egészet. Nagy diadallal ir bátyjának, hogy megvan mentve 2000 frankért az ezüst. S ez Angliából igy válaszol: Szerencsétlen! mit műveltél? Az mind hamis, utan 500 frankért vettem volt. U. G. : A zágrábi „Národne Novine" hivatalos részében a következő közleményt hozza: Ő császári és apostoli királyi felsége I. évi September hó 15-dik napjától kelt legfelsőbb elhatározással a horvát-szlavon országgyűlést 1872. évi január hó 15-ik napjára elnapolni méltoztatott. Zágrábban, 1871. September hó 16-dikán. A bán helyett: Jurkovics s. k. TÁRJZ A. A tűzoltók ünnepélye. Ma már az ünnep után vagyunk, melynek minden kedvezett, részvét és idő. Részvét a közönség részéről 8 részvét az egyletek részéről, mert még szombaton este Vácz, Zimony, a szász Eulenburg s a Bécs melletti Mödling is igyekeztek részt venni a pesti tűzoltó ünnepélyen, melynek egyik kiváló jellege az a nemzetközi vonás volt, milyenhez hasonlót aligha tűrne más város, mint Magyarország fővárosa, ha t. i. ez a nemzetközi vonás kizárólag a német. Német tűzoltó vendégeink egekig magasztalták a magyar fővárost, hol oly otthonosan érzik magokat, és arczuk ragyogott az örömtől, midőn a nagy gyakorlatokon, a magyar király előtt, a malombeli tűzoltók német vezényszóra oly pompásan álltak glédába s másztak föl a szédítő magas létrákon. Egy magyar ember, ki a gyakorlat helyén ott bolyongott sokáig a tömeg közt belépti jegyével s kereste ülőhelyét, egészen el volt érzékenyedve, midőn egyik tűzoltó magyarul mondta neki, hogy már csak foglaljon valahol helyet, ahol jónak látja, mert a rendet nem lehet fentartani. „Tehát mégis magyar nyelven mondták meg, hogy kár volt 3 frtot fizetnem ülőhelyért! — mondá elégülten s engedte magát eltemetni a homokbuczkába. Azonban tartsunk rendet. Vasárnap reggel 9 órakor a lövöldében értekezlet volt, melyen az országos központi bizottmány s a szövetséghez tartozó egyletek képviselői jelentek meg. Ugyanekkor történt a megjutalmazásra kiállítani szándékolt tárgyak bejelentése, azon ügyeknek, melyek az 1871 szeptember 14-ig szóló nyilvántartási kimutatás szerint a képviselőháznak bemutattalak, — tárgyalásuknak fokozata szerint. Bemutattatott és kinyomatott tárgyak, melyek fölött még intézkedés nem történt. A tizedes súly- és mértékrendszerről, a bérföldekről szóló törvényjavaslatok , az irtványokról szóló törvényjavaslatra tett főrendiházi módosítás, az igazságügy körébe tartozó törvénykönyvnek alkotásáról. Délutáni egy órakor a király a kiállítást tekintette meg. Két órakor a plébánia téren a tüzérségi torgya előtt gyűltek össze a tűzoltók százai, a közönség pedig az utczában csoportosult, várva a menetét. Ez utczák házainak legtöbbje lobogókkal volt díszítve. Átalában az érdekeltség igen nagy volt s rég láttunk ily tömeget hullámozni az utczákon. Trombita és harsogó zene hirdette fél 4 órakor, hogy a menet megindult s mindenki igyekezett, hogy a váczi, Dorottya, fürdő és nádor utczákon jó helyet kapjon. Elől 4 lovas herold jött, követve katonai zenekar által. Ezek után sorakoztak a tűzoltó csapatok, zászlókkal és kék táblákkal, melyekre a város neve volt Sirva (sokan németül, mint például: Agram) melyet az illetők képviseltek. Körülbelül 800 egyenruhás tűzoltó lépdelt el katonásan. Néhol virágokat is szórtak az ablakokból. A zenekarok folyvást játszottak, a rendet pedig a kis honvédek igyekeztek fentartani. Végül a vizi fecskendők, a szertárkocsik jöttek, melyek közül a létratartó óriás kerekű talyigák magaslottak ki. Amint elhaladt a menet, az utczák embersorfala beomlott utánuk, s gomolygott tova az újépület felé. Képzelhető tehát, hogy a bejárásnál mily tolongás volt. Azonban az óriás udvar a gomolygó tömeget egészen elnyelte. Egy sivatagra jutottunk, melyet rideg falak vesznek körül. A nap hőén onta sugarait és sehol semmi árny. A talaj feneketlen homok, mely az ezrek lába alatt nagy fellegekben száll föl. E sivatag egy részén gyűlt össze a közönség, melynek a roppant kiterjedésű helyen juthatott volna elég hely, ha mindenki nem akart volna okvetlen első sorba jutni. A rendet nem lehetett fentartani A drága ülőhelyek tulajdonosai semmivel sem részesülhettek több előnyben, mint azok, kik csak belépti jegyet vettek. A nők sorsa valóban szánandó volt e tolongásban, melyet meglehetett volna akadályozni, ha a tűzoltók nagy tömegének egy része (mert a gyakorlatokban csak a pestiek működtek) a lóczák és páholyok körül foglal helyet. Így azonban megtörtént, hogy a király jelenlétében annak páholyát is (mert ő felsége nem foglala el) helyükre nem juthatott nők akarták megszállni s a király szárnysegédének kellett udvariasan elhárítaná ezen inváziót. A kaszárnya egyik falához deszkából négy ablaksorral ellátott fa-alkotvány támaszkodott. Ez volt a mászóház. Ezzel szemközt helyezték el a felség páholyát, mely minden emelvény nélkül, négyszögben szövettel bevont hely volt, karos székekkel, s megjelölve két nemzeti lobogóval. E közt, s a mászóház közt üres tér állt, melyen a tűzoltók sorakoztak. Négy órakor megharsant a „Gott erhalte“, melyhez semmivel sincs kedvesebb emlék kötve, mint a helyhez, hol ez most felhangzott. Természetesen, hogy az osztrák hymnusnak a magyar király érkeztét kellett jelenteni. Előbb azonban generálisok jöttek, s vagy 5 percz múlva újra megrendülvén a hírhedt hymnusz, most már csakugyan ő felségét üdvözölte, ki mint mindig, ezúttal is katonai egyenruhában jelent meg Albrecht főherczeggel, Bellegarde szárnysegédével s katonai előkelőségekkel. Később megjelent a miniszterelnök is, kivel ő felsége, valamint Majláth Györgygyel is hosszasabban beszélgetett. A miniszterek közül láttuk még Bittót, Tóth Vilmost, Szlávyt, Wenkheim bárót és Lónyait. A királyt gr. Széchenyi Ödön vezette helyére, mit azonban nem foglalt el. Vele hosszasan beszélt az uralkodó. Széchenyi később ő felségéhez vezette a nemzeti színház intendánsát. Orczyt is, ki tűzoltói egyenruhában volt. A király beszélt Jegyzéke az államhivatalok halmozásának megszüntetéséről ; Uj adórendszer kidolgozásáról; a kir. kisebb haszonvételek megszüntetéséről; a történelmi műemlékek és régiségek fentartásáról ; a szőllőváltságról szóló 1868: XXIV. t. sz. módosításáról; a hírlapok és nyomdák biztosítási összegének megszüntetéséről; az úrbéri örökváltságról szóló 1868: XXXIII. t. sz. módosításáról; a halálbüntetés eltörléséről; az úrbéresek által 1848 előtt megváltott földek kárpótlásáról szóló t. j.; az ipartörvényjavaslat tárgyalási módjának megállapítására beadott indítvány megújítása; Csiky Sándor képviselő által már előbb beadott határozati javaslatok tárgyalási idejének kitűzését szorgalmazó határozati javaslat; a telepítvényes községekre nézve teendő ideiglenes intézkedésekről szóló törvényjavaslatra tett főrendiházi módosítások; az 1870 évi budget két fejezetére vonatkozó főrendiházi határozati javaslat; A herczeg Eszterházy féle képtár fentartása és tovább gyarapítása iránt hat javaslata a főrendiháznak; a szabadalmazott első Duna gőzhajózási társulat jövedelme biztosításának megszüntetéséről szóló tvjavaslat és a pénzügyi bizottság ez iránti jelentése; A függő államadóságok 1871. évi kezeléséről szóló jelentése az országos ellenőrző bizottságnak. A jegybankügyi országos bizottság jelentése és a bizottság egyik tagjának külön véleménye. Mentelmi bizottság jelentése : Nuck Hugónak Falk Miksa képviselő elleni sajtóügyében. Az osztályokhoz utasított tárgyak: az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló tvjavaslatra tett főrendiházi módosítások, s Ghyczy Kálmán hat javaslata; a békebírákról ; az udvartelki birtokokról; a telepítvényekről; a vallások szabad gyakorlatáról szóló, — az Irányi Dániel ugyan e tárgyú törvényjavaslatával ; a horvátországi úrbéri viszonyokból eredő költségek beszedéséről szóló tvjavaslat; a kisbéri uradalomnak a korona uradalmak közzé teendő beczikkelyezéséről szóló tvjavaslatra tett főrendiházi hat. javaslat. A vasúti és pénzügyi bizottságokhoz utasittatott: a Munkács-Sáry közti vasút építéséről szóló tvjavaslat. A pénzügyi bizottsághoz utasíttattak ; az államtisztviselők nyugdíjazásáról; a kataszteri felmérésről szóló törvényjavaslatok. A tanügyi bizottsághoz utasítottak: a kisdedóvodákról; a középtanodákról; a pesti egyetemről; a kolozsvári egyetem felállításáról ; A országos műegyetem újjászervezéséről szóló tvjavaslatok. Az ország czímerének megállapítására kiküldött bizottság jelentése váratik. A közalapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése váratik. Az egyetemi alapok megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése váratik. A közp.bizottság által a háznak bejelentett tárgyak. Az iparügy rendezéséről; a bírósági végrehajtókról; a vadászati jog szabályozásáról; a hosszasan szolgált altiszteknek közszolgálatokra alkalmazásáról szólójavaslatok. A ház által tárgyalásra már kitűzött tárgyak. A jegybankügyi bizottság jelentésének tárgyalása iránti határozati javaslata a pénzügyminiszternek. A rongy kivitelre fenálló vám megszüntetéséről 1870. évi julius 9-én kelt határozata a horvát országgyűlésnek; a tornászainak az elemi és polgári iskolákban tanítása iránti határozati javaslat; az iskolai tanácsok hatáskörének a felekezeti iskolákra is, a felügyeletet illetőleg, kiterjesztése iránti határozati javaslat. A főrendiekhez átküldetett: A testi büntetésnek eltörléséről szóló törv. javaslat. Szentesítés alá terjesztendő, de az úrbéri törvény végleges megállapításától függővé tétetett. Az erdélyi részek úrbéri pereiről szóló törv. javaslat. Szentesítés alá terjesztett törvényjavaslatok: A határőrvidék után vállalandó, közös költségek arányáról szóló törv.javaslat. A perui köztársasággal a Chile „ az Uruguai „ az Argentini „ kötött kereskedelmi szerződésekről szóló törvényjavaslatok. Az osztrák belzavarok. Az osztrák viszonyok példátlan bonyolódottságuknál fogva mindinkább nagyobb figyelmet érdemelnek. A felső-ausztriai, krajnai és morvai németek példáját követve, a csehországi németek is elhagyták az országgyűlést egy óvást hagyván hátra maguk után. Semmi kétség, hogy az osztrák örökös tartományok mindazon gyűlésekben, hol a német elem kisebbségben van, hasonlókép cselekszenek a fennebbiekhez és a németek mindenütt kilépnek az országgyűlésből. Mily eljárást fognak követni azok a tartománygyűlések, melyekben a németek vannak többségben, még nem tudjuk. E tekintetben példára még nem hivatkozhatunk. A linczi, brünni és laibachi országgyűlésekből kilépett németek nyilatkozatát egyik múlt számunkban már közöltük, itt adjuk most a cseh-németek óvását, mely amazokétól mind tartalmára, mind terjedelmére különbözik. A csehországi német képviselők óvása. Csehország német képviselői az országgyűlésen következő óvást adták be. Király ő felsége 12-ről kelt leiratával azon kivonatát fejezte ki, miszerint a cseh királyság viszonyai az összes birodalom irányában igazságosa kielégítő fordulatot vegyenek. Nevezett leiratban „a cseh korona államjogi helyzetére vonatkozólag e királyság jogainak elismerése , azon készség fejeztetik ki, ezen elismerést a koronázási esküvel megújítani.“ Alulírlak ő felsége igazsága s jóakaratáról meg vannak győződve, s mint e birodalom hiolgárainak legforróbb kívánságuk, hogy ezen államjogi viszályok, melyek annak consolidálását akadályozzák, végre mellőztessenek. Azon tudatban, hogy az általunk képviselt lakosság nézeteinek megfelelünk, többször készeknek nyilatkoztunk már ezen viszályok megoldására oly áldozatokat hozni, minket politikai meggyőződésünk folytán, mint a közérdeket nem előremozdítóknak tekintünk, a mennyiben azok a birodalom hatalmának, a nemzetiségünk által megkövetelt kezességnek s végre a mennyiben azok következményeikben az ország érdekeinek károsak. Békét kívánunk, de oly békét, mely alapelveiben a tartós s az országra jótékonyan ható békét biztosítja. E meggyőződésünknél fogva kénytelenek voltunk a párt —s kormány politika minden iránya ellen fellépni, mely ha a fönálló alkotmányjogot alakilag teljesen helybenhagyná is az abban rejlő szellemet s a birodalom egységes erejének kezességét megsértené. Az alkotmányjog s az országgyűlés törvényes voltának a majoritás általi megtagadása mellett szól az illető leirat egyik pontja,mely ezen jogalap teljes elismerését nem mondja ki úgy, ahogy az egy kormánytól, ki az államjogi kérdések megoldására segélyünket veszi igénybe, megvárható volna. Kimondja ugyan, hogy kötelezők azon ígéretek is, melyek ő felsége egyéb tartományainak az 1860. oct. 20-ikáról kelt okmányban, továbbá az 1861 febr. 26. és 1867 decz. 21-iki államalaptörvényekben s végre a Magyarországnak adott koronázási esküben tartalmaztatnak. De épen ezen pont teszi a cseh királyságot az alkotmányosság keretén kívül, minthogy ez, a leirat szószerinti értelme után már nem a cseh, hanem csak a többi királyságokra kötelező, s igy egyidejűlega cseh királyságnak s lakóinak alkotmányszerűleg szerzett jogai megtagadtanak. Egyszersmind felhívja az országgyűlést önálló tevékenységre. Márpedig részenkinti elismerése valamely alkotmánynak nem gondolható, mert ez az utóbbi kötelező erejével és oly élénk ellentétben áll, mint a cseh korona történelmi jogainak részenkénti elismerésével. Lehetetlen, hogy a kormány intenzióra hivatkozzék, mely ily könnyen érthető szavakkal összhangzásba nem hozatlathatik; lehetetlen ezen államjogi ellentétek alapján tovább működni, melyek a mostani országgyűlésnek-úgyszólván — minden államjogi alapot lábai alól húznak ki, s azt sem mint históriáit, sem mint alkotmányszerűt, s sem mint ad hocot megválasztottnak nem tekintik. Ha tehát azon formai alap, melyet a leirat a további tárgyalásoknak kölcsönözne, átalában tele ellentéttel, akkor a most egybehitt országgyűlés csalhatatlanul mint a fenálló alkotmány alapjától elvált, alakuló országgyűlés tekinthető. Ilyen országgyűlésen pedig mi, tekintettel a választóinktól nyert mandátumok törvényes alapjára, s a fenálló alkotmányjogra tett eskünk lelkiismeretes megtartására, s végre kötelességünk szorosantartására, — mely az általunk képviselt lakosság, az államalaptörvény által nyert jogait a páholy mellett diszörséget képező kis honvédek egyikével is, kérdezvén: „Micsoda puska ez ? — „Werndl.“ — „Tudnak e vele lőni?“ — „Még nem igen.“ — „De exerczírozni tudnak ?“ — Ők azt jól tudunk, kivéve néhány kisebbet.“ A tűzoltó gyakorlatok kezdete katonás mozdulatok voltak, nagy porfelhőbe burkolva. Majd a malom-tűzoltók ástak ki , német vezényszó mellett szerelték le a létrás talyigákat s másztak fel a három emeletnyire fölérő magasba. A mászóházon véghez vitt gyakorlatok legérdekesbek valának. A horgos létrák segélyével, melyeket az ablakfélbe illesztettek, evet-gyorsasággal mentek emeletről emeletre, sőt le is ugráltak az emeletről, a mentő ponyvákra. Mások a mentő zsákokon ereszkedtek le. Mindezekben sok férfias erőt és ügyességet fejtettek ki. A gyakorlat vége az volt, hogy az összes tűzoltók elléptettek a király előtt. Erre oszlani kezdett a nagy közönség, porosan és fáradtan. Este díszelőadás volt a nemzeti színházban. A „Peleskei nótáriust“ adták elő meglehetős gyöngén, ami rendes sorsa a nemzeti színház díszelőadásainak. Az „Újvilágban“ pedig díszestély volt, több czigány zenekar közreműködésével, melyek egymással versenyeztek. A zajos estély egyébiránt nem tartozik szorosan az ünnepély keretébe. Ma reggel 9 órakor közgyűlés volt a lövölde nagy termében. A gyülést Széchenyi Ödön gróf az országos tűzoltó egyesület elnöke nyitotta meg tetszéssel fogadott beszéddel, melyben különösen kiemelte, hogy akkor fogja az egyesület czélját elérni, ha országunk minden falvában tűzoltó-egylet lesz. — Ezután az egyletek képviselőinek igazolványai vizsgáltattak át és mindnyájan igazoltattak, — felolvastatott továbbá a múlt évi decz. 5-én tartott alakuló gyűlés jegyzőkönyve és hitelesítése, hanem csorbítani parancsolja — részt nem vehetünk. Minthogy a kormány azonban e nem tartós alapot tévé actiójának indulópontjául, helyes azon félelmünk, miszerint ezen tévútra azon törekvése vezette,hogy az alkotmányosság korlátait egy oly politika javára áttörje, melynek államjogi alapja a történelemben többször tűnt fel gyengének, melyet mi sohasem fogunk elismerni egy oly politikának javára, mely által Ausztriában a németek nemzeti egyetértése, elszakittassék, mely által végre az ország állami elkülönítése, annak hatalma, a nemzeti egyensúly háborítása által pedig annak békéje és jóléte veszélyeztetik. Egy ily politikát nem akarunk s nem is fogunk a magunkévá tenni, mely valódi osztrák meggyőződésünkkel nemzeti érzelmeink s érdekeinkkel, legszentebb kötelmeinkkel ellentétben áll. Ennek folytán azon nyilatkozatra kényszerittetünk, hogy mi ezen országgyűlés tárgyalásaiban részt nem veendlnk, s az általunk képviselt lakosságnak nevében óvást teszünk különösen mindazon határozatai ellen, melyek alkotmányos határait túllépik, vagy pedig nem az országrend által előirt formákban hozandottak. * — Az alkotmánypártiaknak a morva, felső ausztriai és krajnai társas országgyűlésből történt kilépését, illetőleg a gyűlésbeni meg nem jelenését a bécsi hivatalos lap megjegyzésekkel követi, mely megjegyzéseket — bárcsak harmad napra a tömérdek tárgy miatt, — de mégis czélszerűnek látjuk közölni, kiderülvén ebből, mily gyönge argumentumokkal élnek a német centralisták opponálásukban. A hivatalos lap czikke ekkép szól : Az úgynevezett alkotmánydír képviselők távozása a brünni, linczi s laibachi országgyűlésekről sajnálatunkat, de még inkább csodálkozásunkat gerjeszti föl. Hiszszük, hogy e lépés indoka sem a lényeges körülményekben, sem a törvényes határozatokban fel nem található. Nem foghatjuk fel, miért neveztetik a felsőausztriai országgyűlés törvényszerűtlennek, mert ha egyetlen választókerület (ez egyszer a linczi kereskedelmi kamra) képviselőnek e pillanatbani hiánya az egész országgyűlés törvényszerűségére bírna befolyással, igen könnyen történhetnék ,hogy mind, de legalább is többnyire a képviselőtestületek törvényszerűtletűek lennének, mert gyakori azon eset, hogy valamely országgyűlés megnyitásánál egy vagy más kerületek képviselősége még sincs betöltve. A morva országgyűlésből kilépett úgynevezett alkotmányhű képviselők e lépést azáltal akarják mentegetni, hogy a választásoknál s választási fölhatalmazások kiosztásánál törvénytelenségek fordultak volna elő. Most kérdezzük az alkotmányosság barátait s a parlamenti viszonyok ismerőit: vajon az országgyűlésnek összejövetelekor elhagyása még mielőtt ideje lett volna a választások verificálásával foglalkozni, vajon ez-e azekre alkalmas s alkotmányszerinti eszköz, az állítólagos választási törvénytele ■ségek constatálására ? Ha ilyféle törvénytelenségek csakugyan előfordultak, az országgyűlésen felemliketnek, a választások megvizsgálása s verificálása szolgáltatják erre a legjobb alkalmat. Teljesen megmagyarázhatlan a krajnai országgyűlés tagjainak eljárása, kik nem akarták előbb elismerni az országgyűlés törvényességét, míg a fönálló államtörvények nem érvényesíttetnek. Az a kérdés merül itt fel, hogy miért nem mondták ki a képviselők már tavaly az országgyűlés „törvénytelen“ségét, minthogy a most megnyitott országgyűlés nem új, hanem a már tavaly történt választások alapján hivatott egybe ? De ha már osztanék is az illető képviselők álláspontját, nincs-e még hátra azon kérdés, miért nem maradt a krajnai országgyűlés azon 13 képviselője az országgyűlésben — ha szerintük ezen nyilvánulás okvetlen szükséges volt , hogy ott parlamenti szokásként hozzák fel kívánataikat. Az általunk már kifejtett indokok, melyek a kormánynak az általa behozni szándékolt választási reformnál vezérfonalul szolgáltak, nagy mérvben foglalkoztatja a helybeli lapokat. A sajtó ítélete általában nem kedvező. De ez sehogysem lep meg bennünket. A helybeli sajtó rég vindicája magának azon jogot, a kormánykörökből származó dolgokat , körülményeket előre leszavazni, s politikai intézkedések megbírálásánál a tényt magát alig méltatják egy pillantásukra. Természetes, hogy az ily bírálat eredménye aztán megfelel azon álláspontnak, melynek kifolyása teljesen eltér a dologtól, míg a politikai elfogultság kitöréseivé nem fajul el. Politikai előítéletetkel számot vetni pedig egy praktikus politikus sem fog, s legkevésbé az országgyűlési választásrend reform előterjesztésével, melynek mint tárgybeli kérdésnek ép oly kritikára van szüksége, de mely a pillanati érzés szempontjából meg sem vitatható. A helybeli sajtó ezen kérdés ellenében az utóbbi álláspontra is helyezte magát. Nem akarjuk vizsgálni azon okokat, melyek következtében sajtónk egy ily tárgybeli vizsgábbá az országos bizottmány jelentése 8 hónapi működéséről. Jövő évre az országos bizottmányba választottak. Elnök Széchenyi Ödön gr., tagok: Follmann Alajos (Pest) Weiman Béla (Pest,) Krause Waldemar (Pest) dr. Thinágl János (Nagyszombat), Schtyarz József (Esztergom) Martinengó Nándor (Pozsony) Rösch Frigyes (Sopron,) Tornay Antal (Varasd), Varjassy József (Arad), Nagy Ferencz (Temesvár.) A jövő közgyűlés helye Sopron. A díszebéd ma délután tartatott a Hungária szálloda földszinti ét- és udvartermében, és teljesen megfelelt a hozzája kötött várakozásoknak. Az asztalokat mind elfoglalta a tűzoltó s nem tűzoltó, egyenruhás és egyenruha nélküli közönség, és az emeleti ablakokból díszes hölgykoszorú nézte az újdonszerű és festői látványt. Jó étvágygyal ettek ők mindnyájan, kik a Duna, Dráva, Tisza és Maros, sőt az Erke és Rajna vizei mellől jöttek, és bőven hozzáláttak honi borainkhoz, melyeket az étlap oltó elemeknek nevezett el, de a tűzoltók szakismereteiknél fogva alighanem más véleményben voltak. Csakhamar megeredt a toaszok árja, s Széchenyi gróf mint főparancsnok természetesen elsőnek ment a tűzbe, emelvén poharát a királyi párra. Toastokat"mondottak még Orczy Bódog, a nemzeti színház intendánsa Széchenyi grófra, az obligát Dr. Grosz Lajos a tűzoltónőkre, kik a tüzet nem oltják, hanem szítják, egy varasdi s szegedi tűzoltó Széchenyire, stb. Az ebéd folyama alatt üdvözlő táviratok is érkeztek, Donauwörth, Linz, Neustadt, Salzburg, Igló és számos más helyről. Az ebéd a legderültebb hangulatban végződött esti hat órakor, miután a tűzoltók ismételten próbáját adták salamander-természeteknek, mely a neki ellenséges elemet, minden jelentkezésében le tudja győzni.