Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)
1871-09-17 / 352. szám
'# Előfizetési árak Egész évre . . 20 írt. — kr. I Évnegyedre 15 írt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, néder-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) Intézendők. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora SO kr. beigtatásáért . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sasutcza 14. sz. alé intézendők. 352. szám. Vasárnap, szeptember 17. 1871. III. évfolyam. Nézetek a bankügy és valuta rendezéséről. I. Tisztelt barátom! Engedd meg, hogy néhány czikket írhassak lapodba a napirenden levő jegybankügyi kérdés tárgyában. A miket mondandó leszek, gondolatébresztésre szánt, könnyen tévedhető egyéni nézetek; de mégis a nyilvánosság elé lépek azokkal, mert e nagyfontosságú ügyet, mely az országnak s a haza csaknem minden polgárának vitális érdekeit érinti, kimerítő eszmecsere, és minden oldalróli előleges felvilágosítás nélkül, a törvényhozás által kellőkép elintézhetőnek nem tartom. A jegybankügy tárgyában kiküldött országos bizottság oda volt utasítva, hogy véleményt adjon az iránt: „minő törvényhozási intézkedések létesítendők a jegybankügyben, hogy a rendszeres pénzforgalom biztosítása mellett a hazai hitel önálló, szilárd alapokon feküdjék.“ A bizottság ezen feladata csupán egy részének, s ennek is csak részben felelt meg. Véleményt mond arról, hogy a rendszeres pénzforgalom hazánkban az 1876-ik év végéig, ameddig t. i. az osztrák nemzeti bank szabadalma ő felsége többi országaiban fennáll, miképen biztosittassék; s e végre egyességet vél a pénzügyminiszter által megkisérlendőnek a nevezett bank iránti viszonyaink oly szabályozására nézve, mely szabadalmának az 1876. év végéig részünkről is leendő törvényesítése mellett, ezen idő alatt hazánk részére egy vagy más alakban biztosítana a bankügy kezelésére annyi befolyást, amennyi érdekeink megóvása tekintetéből szükséges, s biztosítaná a magyar korona országai hitelszükségletének kellő mértékben kielégítését; azon esetre pedig, ha ily egyesség létre nem jöhetne, azt ajánlja, hogy a törvényhozás kereskedelmünk és fejlődő iparunk érdekeinek, hazai hitelünk növekedő igényeinek halaszthatatlan megvédése végett a rendszeres pénzforgalmat a magyar korona országai részére, ha másként nem lehet, önálló jegybank azonnali felállításával is biztosítsa. Ily önálló jegybank felállításának módjára nézve registrálja ugyan a nevezett bizottság az általa kihallgatott szakértőknek a£on véleményét, hogy ezen jegybank, ha máskép nem lehet, ugyanazon alapokon állíttassák fel, amelyeken az osztrák nemzeti bank jelenleg fennáll, jegyei kényszerforgalmának biztosításával, de saját részéről e tekintetben véleményt nem mond, nem szól arról sem, hogy az ú. n. bank iránti viszonyainknak szabályozására nézve, javaslata szerint, megkísértendő egyesség sikerülésének esetében mi történjék az 1876-dik esztendő letelte után ? Feladatának másik fő részét pedig, mely Sprint oda volt utasítva, hogy véleményt mondjon azon törvényhozási intézkedésekről, melyek a végett létesítendők, hogy a hazai hitel önálló, szilárd alapokon feküdjék, egészen megoldatlanul hagyja. Kijelenti ugyanis a bizottság, és helyesen, hogy hazai hitelviszonyainknak önálló, szilárd alapokon fektetésére mindenekelőtt egy fontos előzmény: a forgalmi esz *közök teljes ércértékének visszaállítása, az érczpénznek újra forgalomba hozása s megtartása a forgalomban, vagyis a valutának helyreállítása szükséges , kimondja, hogy a végett a közös függő adósságnak vagy állósított kölcsönné változtatásával, vagy az államjegyeknek egészben, vagy fokozatos beváltásával, a birodalmi tanácsban képviselt országok törvényhozásával egyetértőleg eszközlendő rendezése azon bank jegyei kényszerfolyamának érczpénzért, teljes értékbeni beválthatásuk mellett, megszüntetése, és több oly törvényhozási intézkedések kívántatnak meg, melyek állami consistentiánk és pénzügyi viszonyaink megszilárdulása iránt növelik a külföld bizalmát, előmozdítják a magán- és közhitelt, elősegítik kivitelünket a külföldre, idegen tőkéknek hazánkbani hasznos és biztos elhelyezésére kilátást nyújtanak, s mindezek által a nagy közforgalom minden csatornájának oly tetemes érczpénzkészletteli ellátását eszközlendik, mely nélkül az érczpénzzel beváltható bankjegyek a forgalomban meg nem tarthatók, a bankók érczpénzkészlete meg nem őrizhető. Kifejti a bizottság ezen előzmények létesítésének nehézségeit s akadályait; de arról, hogy ezen akadályok mikép győzettessenek le, jelesül a valuta mikép állíttassák helyre, s arról, hogy ennek helyreállítása után is hazai hitelviszonyainknak önálló, szilárd alapokra fektetése jövőre mily módon biztosittassék ? egyátalában véleményt nem mond. Részemről azt hiszem, hogy az országgyűlésnek, midőn a jegybankügyi országos bizottságot kiküldötte, nézete nem csak oda terjedett, hogy rendszeres pénzforgalmunk az ú. n. bank szabadalmának lejártáig hátralevő öt évre ideiglenesen biztosítassék, hanem fő czélja épen az volt, hogy a rendszeres pénzforgalom folytonos biztosítása mellett a jegybankügyben létesítendő törvényhozási intézkedések által hazai hitelviszonyainknak önállása, és szilárdsága jövőre állandóan biztosítassék. Elismerem, hogy e czélra a valuta helyreállítása, a közös függő adósság rendezése, s az ú. n. bank jegyei kényszer forgalmának megszüntetése mellett érezpénzérti beválthatása mellőzhetlenül szükséges, elismerem ezen intézkedések létesítésének nehézségeit, de azokat legyőzhetleneknek, elhárításukat halaszthatónak nem tartom. Elismerem tovább mind fontosságát, mind szükségességét az országos bizottság jelentésében említett azon egyébb törvényhozási intézkedéseknek is, melyek a külföld bizalmának növelésére, a magány- és közhitel előmozdítására, iparunk, kereskedelmünk élénkítésére megkívántottnak. Felismerte már ezeknek szükségességét a törvényhozás is; tett eddig is többet e czél elérésére, és bizonyosan nem fogja elmulasztani ezentúl sem megtenni mindazt, amit e czélra a törvényhozás útján időnként fokozatosan tenni lehetséges, de a bizottság jelentésében, tüzetes kijelölés nélkül, csupán csak vagy általánosságban jelzett némi törvényhozási intézkedések létesítéséig, vagyis helyesebben mondva, addig míg ezen törvényhozási intézkedéseknek időt kívánó sikere is nyilványulni fog, a jegybankügy végleges szabályozását bizonytalan időre elhalaszthatónak azért sem vélem, mert, nézetem szerint, azon célok elérésének, melyek végett az országos bizottság az általa jelzett törvényhozási intézkedéseket a bankügy állandó szabályozása előtt létesítettni kívánja, a köz- és magányhitel előmozdításának, az ipar- és kereskedés élénkítésének egyik fő eszközét hazánkban épen a jegybank ügynek önálló szilárd alapokra fektetése képezendő, és így egyenesen kitűzött czéljának meghiúsítására működnénk önmagunk, ha elérésére épen egyik főeszközének létesítését mulasztanánk el. Mindezeknél fogva azokról kívánok e sorokban szóllani, amikre az országos bizottság, jelentésében, nem terjeszkedett ki, s elsőbben némely elveket akarok kifejteni, melyek szempontjából a jegybank ügy kérdésének gyakorlati megoldásánál hazánkban, nézetem szerint, indulni kell.. Mellőzöm a jegybankok nemzetgazdasági fontosságára, a jegybank-ügy czélszerű rendezésére vonatkozó elméleti fejtegetéseket , mert felteszem, hogy a czélszerűen rendezett jegybankok felállításának szükségessége, a hitelügy, ipar és kereskedés fejlődésének jelen fokán, általánosságban, világszerte el van ismerve, s azért azon elveknek kifejtésében, melyeknek alapján a jegybank-ügyet hazánkban elintézhetőnek vélem, csupán hazánk különleges viszonyaira szorítkozom. Ez elvek következők: 1- er. Nem szenved kétséget, hogy az osztrák nemzeti bank kiváltságai a magyar korona országaiban jogerővel nem bírnak, s hogy önálló jegybankot, vagy bankokat bármikor létesíteni, törvényhozásunknak joga van. Elég e tekintetben a vám- és kereskedelmi szerződésnek XX-ik czikkére hivatkozni, mely a hitelintézetek ügyét a Monarchia mam egyik állama Kínán ügyének jelöli ki; az egyik államterületen engedélyezett ily intézeteket, ha működésüket a másik államterületre is ki akarják terjeszteni, arra kötelezi, hogy alapszabályaik előmutatása mellett, ott is engedélyt kérjenek, és az említett szerződésnek ezen czikkét hasonló értelemben tényleg magyarázta és foganatosította már maga a birodalmi tanács is akkor, midőn az 1868. junius 8-án hozott törvényben minisztériumát az ú. n. bank alapszabályainak lényeges módosítására a nélkül hatalmazta fel, hogy ő végre a magyar korona országai országgyűlésének beegyezését megkívántatónak tartotta volna. 2- szer. Ily jegybank vagy bankok felállítására a magyar korona országainak nem csak joguk van, de hogy a jogukkal előbb éljenek, érdekük is halaszthatattlanul követeli. Igazolja ezt, azokon kívül, amiket az o. n. bankra, különösen vonatkozva, az országos bizottság jelentésében a valósággal teljesen megegyezőleg találóan mond, maga azon általános tekintet is, hogy egy bank, az ú. n. bank maga, oly nagy és népes, s e felett még annyira polyglott, s oly sok, különböző anyagi érdekekkel bíró országokból álló terület hitelszükségleteinek kielégítésére, amilyen ezen monarchia, egy általában nem elégséges, az állami és társadalmi élet, minden ágaiban eddig tökéletesen, sőt túlságosan centalizálva volt Francziaországnak kivételével, nincs is az egész világon példa arra, hogy a monarchiánkéhoz hasonló nagyságú kis népességű területen csak egy jegybank létezzék; több, illetőleg sokkal több létezik minden ily területen , és sikerrel, áldásosan működnek. !-or. Mindamellett, hogy a hazai jegybank-ügy önálló rendezésére jogunk van, s azt érdekünk is sürgősen követeli, nem tehetjük ezt mégis rögtönözve a megkívántató előkészületek és szükséges átmeneti intézkedések nélkül, tennünk kell azt tovább nem csak saját érdekeinknek szem előtt tartásával, hanem ő felsége többi országai érdekeinek kímélésével is; sőt — eltekintve, ha kell a szigorú jogkövetelményeitől is — jó lesz megtenni mindent, amit saját jogaink és jólétünk fenntartása lényeges feltételeinek feláldozása nélkül tehetünk annak elérésére, hogy a jegybank-ügy hazánkban ő felsége többi országaival egyetértve , azok lakóinak megnyugtatásával, öszszeütközések lehető kerülése mellett, úgy szólva, barátságos osztály és egyesség mintájára szabályoztassék, s ezen irány követésétől csak azon esetben térhetnénk el, de el is kellene térnünk azon esetben, ha jegybank-ügyünk önálló szabályozásának a birod. tanácsban képviselt országok kormánya, vagy törvényhozása részéről ellenséges indulattal jogosulatlan akadályok gördíttetnének elébe. A létező pénzforgalomnak ugyanis, bármennyire hiányos legyen, elő nem készített megváltoztatása, rögtönzött megzavarása kiszámíthatlan károkat okozna a magán- és közhitelnek, földmivelésünknek, iparunknak, kereskedésünknek és elláthatatlan bonyodalmakba sodorná a magánosok pénzügyi viszonyait is. Azon szoros összeköttetés továbbra, melyben ő felsége többi országaihoz nem csak állami, hanem nemzetgazdasági tekintetben is századok óta állunk, a létező ellentétel mellett is, bizonyos solidaritást alapított meg anyagi érdekeink és viszonyaink között, melynek erőszakos felbontása kárt okozna mind Lajtán innen, mind Lajtán túl ; s a kár, mely ott okoztatnék, közvetlenül is visszahatna reánk, közvetve pedig még inkább sújtana az által, hogy, miután minden actio reactiót szül, a részünkről netalán követendő kíméletlen eljárás ő Felsége többi országait visszatorlásokra hívná fel; s hogy az anyagi téren az összeütköző érdekek harczában a szegényebb a vesztes fél, azt épen mi magyarok már eléggé tapasztalhattuk ; s azért ily veszteségek veszélyeinek , valamint bármely más nemzet, úgy mi is csak azon esetben tehetjük ki magunkat, de kell is, hogy kitegyük magunkat akkor, ha állami önállásunk, szellemi és anyagi fejlődésünk biztosítása a jelen nemzedéknek önfeláldozását a jövőknek jólétéért mélhatlanul szükségessé teszi. 4-er. Azon kérdésre, hogy a jegybankügy rendezésénél hazánkban az engedélyezési vagy szabad bankrendszer követtessék-e? s az első esetben csak egy jegybank vagy több ily bank is engedélyeztessék-e? részemről csak annyit nyilváníthatok, hogy elméletileg a törvények által általánosan megszabott korlátok és eljárási módozatok között akadálytalanul mozgó szabad bankrendszert vélem legjobbnak; e rendszert hatalmas fegyvernek tekintem azon akadályok jegyezésére, melyekkel a nemzeteknek földművelésük, iparuk, kereskedelmük, szóval anyagi jólétük fejlesztésében rendszerint küzdeniük kell; czélnak tartom azt, amelynek elérésére az államnak törekedni kell, de tekintve honpolgáraink nagy zömének a pénz- és hitelügyekbeni járatlanságát; anyagi erőnk, tehetségünk idegenek általi épen e miatt könnyen lehetséges, s eddig is már gyakran megtörtént kiaknáztatásának veszélyeit , tekintve iparunk, kereskedésünk fejletlen állapotát és megszokását pénzügyekben az állami gyámságnak, melynek rögtönös megszüntetése polgárainkat könnyen káros tévedésekbe vezethetné, nem merném most még a szabad bankrendszer hatalmas, de kétélű fegyverét kezébe adni e honpolgárainak, s azért ez idő szerint az engedélyezési rendszert vélem követendőnek, s kezdetben csak egy központi jegybankot tartok az országban szétszórandó számos fiókok kíséretében, különös tekintettel Horvát-Szlavonországokra, felállítandónak, de az ügy további fejlődését a jövőnek tartván fel, nem helyeselhetném, ha az állam, főleg véglegesen, vagy csak igen hosszú időre is most már előre olyképen kötné meg kezét, hogy több jegybankot akkor is, ha azt a közérdek megkívánandja, ne engedélyezhessen, vagy a szabad bankrendszerre még idővel se térhessen át. 5-ször. Czélszerűnek, sőt mulaszthatatlannak tartom, hogy a törvényhozás, ha — miként az országos bizottság kiküldésével már nyilvánította — csakugyan biztosítani akarja a rendszeres pénzforgalmat, s a hazai hitelnek önálló, szilárd alapokon nyugvását hazánkban, egyfolytában, egyszerre, egy füst alatt, hogy úgy mondjam, és kimerítőleg intézkedjék mindazokról, amik e czél elérésére megkívántatnak, mert bármely fontos ügynek elintézése, akkor főkép, midőn abban többen vannak érdekelve, úgy mint például jegybank-ügyünk rendezésében a monarchia mind a két állama, (s a tényleges állásnál fogva, melyet elfoglal, az osztr. nemzeti bank is érdekelve van) közös megnyugvással sokkal biztosabban sikerül, ha az ügynek minden része egyszerre vétetvén elintézés alá, a részletekben elérhető kölcsönös engedmények, s ezeknek mintegy viszonyos kicserélése által az érdekeket minden részről a lehetségig kímélő transactio megkönnyittetik; mig ellenkezőleg, ha valamely ügynek összefüggő részei közül csak egy vagy néhány intéztetik el, s a többi elintézetlenül marad, ezeknek elintézése utóbb ritkán történik azon félnek hátránya nélkül, amely ellen az elintézett részletek elfogadása már fegyverül használható, Így például, ha a törvényhozás az országos bizottság javaslata szerint, ezúttal bizonyos engedmények kikötése mellett, — habár csak az 1876.észt. végéig — az osztrák nemz. bank szabadalmát elismervén, a magy. korona országában törvényesítené, és jövőre egyebet semmit nem határozna: ez elismerés által is már oly kényszer-állást teremtene magának, melyből a kibontakozás, a jegybankügy iránti szabad rendelkezésre való átlépés, sokkal nehezebb lenne, mint a milyen az most, midőn az osztr. nemz.bank szabadalma ideiglenesen sem lévén törvényesítve, a jegybankügyről az ország jogi tekintetben teljesen szabad kézzel rendelkezhetik. A pénzügyminiszter expozéja, Kerkapoly pénzügyminiszter a képviselőház mai ülésében a következő beszéd kíséretében tette le a ház asztalára a költségvetést: Ezen költségvetés, melyet a t. ház asztalára ezennel letenni szerencsém van, a legelső, mely a határőrvidék költségvetését is magában foglalja, tettleg érvényesítvén azon igazságot, hogy nevezett vidék a magyar koronához tartozik s gyakorlatilag is vonván az ebből folyó következményeket. S mivel a horvát-slavon határőrvidék csak a horvát, slavon, dalmát királyság által közvetítve, a magyar pedig közvetlenül tartozik az országhoz, az előbb nevezettnek belkormányzatára vonatkozó költségvetés ép úgy átalány formájában jelenik meg e költségvetésben, mint maguké azon királyságoké, melyekhez az közvetlenül tartozik, s mint fog megjelenni akkor, ha azokkal belkormányzatát illetőleg is egyesítve lesz. Ellenben a magyar határőrvidék egész költségvetése részletezetten van kimutatva. A költségvetés ez egészen új alkatrészére gondolva mondottam legközelebb, hogy ép ez évben eddig fen nem forgott nagy nehézségekkel járt a költségvetésnek a t. ház határozata által kivánt időre elkészíthetése. Hogy az mégis sikerült, örömömre szolgál, s ha következménye az lesz, hogy még ez év folyamán meg is szavaztatik, a közügynek nagy hasznára leszen az által, hogy egy részről a kormányzat egész évben biztosabban mozog, s az egész évre czélba vett munka teljesítésére egész éve is lesz, más részről pedig hat hónap helyett 9 álland rendelkezésére a költségvetés elkészítésére. Mielőtt a költségvetés tartalmának ismertetésére átmennék, meg kell jegyeznem, hogy a rendes bevételekből leüttetett azon 4.145.000 írtnyi főösszeg, mely eddig a közigazgatási költség 370.000 írt, mely a monarchia másik fele részére szükséges dohány beváltására fordittatik s tulajdonképen nem más, mint ez által minden haszon nélkül ugyan, de kamatjával együtt megtérítendő előleg, a rendes kiadások és bevételek közül szintén kiválasztatván egyszerű pénztárműveletként vétetett fel. Meg kell továbbá jegyeznem hogy a rendes bevételek közül a rendkívüliekhez tétettek át a bérleti hátralékok, mint természetüknél fogva oda tartozók, ugyanoda helyeztetvén át több sajátlag szintén oda tartozó kiadás, köztük a dohányjövedék részére előirányzottak is. Ez utóbbiak és a bérhátralékok egymást megközelítőleg kiegyenlítvén, a folyó évre megállapított és a jövőre épen előterjesztett előirányzat összemérhetése czéljából csak a két első tételt, t. i. a megyei közigazgatásra s a monarchia másik fele részére szükséges dohány bevásárlására fordítandót adom hozzá úgy a bevételekhez, mint a kiadásokhoz egészen a tavalyi mód szerint. Áttérve ezek után az előirányzat érdemleges ismertetésére, meg kell jegyeznem, hogy rendes kiadásaink, melyek már a jelen évre vagy 10 millió írttal többre lőnek előirányozva, mint az 1870- re voltak, újra is magasabban előirányozvák, éspedig a költségvetéseinkben eddig is felvéve volt complexumra nézve 8.043.000 frttal. Ehez járulnak a határőrvidéknek most újból felvett kiadásai 6.389.000 frttal úgy, hogy az összes kiadási többlet 14.432.000 frt. Szemben ezzel a határőrvidéknek előirányzatunkba most újból felvett rendes bevételei 3.817.000 frtra rúgnak, minek folytán az ott előálló hiány 2.572.000 frtot tesz. Hozzáadva ehez a különben szükségesnek mutatkozó 8.043.000 frtnyi többkiadást,leszen fedezendő többlet10.615000 frt. Ez összegnek eddigi bevételi forrásainkból eredő többletbőli fedezése majdnem teljesen sikerülvén, a rendes kiadások és bevételek közötti különbség és illetőleg az ennélfogva mutatkozó hiány csak 338,000 frttal emelkedik s teend egészben 4,861,449 forintot, míg a jelen évben 4,582,720 frt az. Ha tehát a határőrvidék deficitje s a törvénykezés rendezése folytán szükségessé vált többkiadás közbe nem jön, úgy már ezúttal elirtaik rendes költségvetésünkből minden hiány, sőt többlet mutatkoznék. Ám a határőrvidék koronánk területéhez tartozik, terhe minket illet s fejlesztése s odaerősbítése, hogy bírja fedezni saját költségét, a mi feladatunk s a jó és rendezett igazságszolgáltatás olyan államszükség, mely kielégítetést követel, mit tőle a valódi szükséglet határain belül megtagadni semmikép nem szabad. Legkevésbé pedig szabad azért, hogy az előirányzatból vagy egy évvel korábban tűnjék el a hiány. Nem lesz talán érdektelen elsorolnom azon tételeket, melyek a kiadási s bevételi többletet legfőkép okozzák. a) az országgyűlés költségei magasabban előirányozvák 200,000 frttal, bár az 1870-ei valódi szükségletnél 287,000 forinttal még mindig alantabb. b) a közösügyi kiadások növekedtek 1.877.422 frttal, minek oka legnagyobb részben abban keresendő, hogy a megszavazott egész összegnek egy jelentékeny része, t. i. a határőrvidékre esik, ezúttal megjelenik költségvetésünkben, mi eddig nem volt úgy. c) A nyugdíjak 136.301 frttal szaporodtak, nagyrészt ismét a határőrvidék nyugdíjazottjainak ide felvétele által. d) Horvát-Szlavónország beligazgatási szükségletére 2.072.000 forinttal több van előirányozva ismét a horvát szlavón határőrvidék és Bella vármegye szükségletére való tekintettel. e) A közlekedési minisztérium szükséglete 427,298 frttal haladja meg a folyó évre előirányzottat, a kereskedelmi minisztériumé pedig 1 millió 21,269 frttal, mi mellett azonban bevételei 1 millió 269,433 forinttal emelvék, úgy, hogy mérlege szinte egy negyed millióval javul. f) A vallás és közoktatásügyi minisztérium előirányzata 241,724 frttal, a honvédelmié 1 millió 139,932 frttal magasabb, az intézmény mind előbre fejlődésének megfelelően. A csapatok létszámának emelkedésén túl főtényezői ez emelkedésnek a brigád keretek formálása a tiszti és altiszti iskolázások és a szerlövegek alkalmazásba vétele. g) A bel- és igazságügyi költségvetés együtt 3.154.000 frtnyi költségtömelkedést mutat. Végre a pénzügyminisztérium előirányzata több 4.463.477 forinttal, mit főleg a kataster és az adóhivatalok czélbavett újjászervezése a határőrvidéken felállítandó vám és adóőrség és az államerdőknél s állambányászatnál mutatkozó több kiadás okoz. Áttérve a bevételek emelkedésére, meg kell jegyeznem, hogy azok 50.000 órzig a belügyminisztériumnál mutatkoznak az által, hogy a betegápolási költség megtérítés s a Közlöny egész jövedelme felvétetett, míg eddig mind a kettő a kiadásokból üttetett le. A bevételi többlet 13.070.000 forint erejéig a pénzügyminisztériumnál mutatkozik, és pedig 3 millió 672.000 forinttal az egyenes adóknál, 719 ezer forinttal a fogyasztási adóknál, 471,000 forintig a bélyegilletéknél, 790,000 frtig a jogilletéknél, 115,000 forintig a díjaknál, 147,000 forintig az út-, híd- és révvámnál , ez utóbbi tisztán a határőrvidéknél, a jövedéknél 1.137,000 forinttal, a bányászatnál 1.426,000 forintig az államerdőknél 4.926.000 forint és az államnyomdánál 330 ezer forinttal, mely emelkedésekkel azonban némi csekélyebb csökkenés is áll szemben, ami azonban jelentéktelen. A bányászat előirányzatának úgy a kiadásoknál, mint a bevételeknél mutatkozó emelkedését a sótermelésnek ott felvétetés okozza, az arra tett kiadások ott számíttatván el, melyek a régi által megtérítve azután javára hatnak mint bevételek. Az államerdők bevételeinek közel 5 millió forint emelkedését három tényező idézi elő. Ezek egyike a határőrvidéki erdők bevételeinek felvétele vagy 1 millió frttal; másika az állam bányászat részére átengedett fa árának pénzben elszámolása, harmadik és utolsó pedig a fokozott üzlet. Aránylag még nagyobb mérvben fokozottaknak mutatkoznak a rendkívüli kiadások, anélkül, hogy hasonlót lehetne mondani a rendkívüli bevételekről. __ frt. és igy 19.093,142 frttal több mint a jelen évben, mig a rendkívüli fedezet csak 29.401,435 frt, tehát 13.209,091 frttal kevesebb mint ami a jelen évre jön előirányozva. Ama kiadási többlet és eme bevételi kevesebbet, 32.302,233 frttal teszi kedvezőtlenebbé a mérleget. A rendkívüli kiadások és bevételek mérlegének ime kedvezőtlen állása teszi szükségessé, hogy legalább részben kölcsön útján gondoskodjunk az ily tetemesen növekedett hiány fedeztetéséről. Mi már a kiadások emelkedésének és a bevételek csökkenésének tényezőit illeti, ki kell emelnem, hogy amaz szinte kizárólag anyagilag is gyümölcsöző, részint már eddig tett, részint a jövőre czélba vett befektetésekből ered, és éz azért kevésbé aggasztó;emez a készletek elfogyásában, kimerülésében leli magyarázatát, miként ezt, úgy egyiket mint másikat részletezni mindjárt bátorkodom. A pénzügyi ministérium rendkívüli kiadásainak többlete tesz 9,128.000 forintot. Ebből 5 milliót a vasutaknak adandó subventiók vesznek igénybe, mely czélra jelen évre 5 millió volt előirányozva, míg a jövőre 10,000,000 frt. látszik szükségesnek. Ehhez járul a forgalomnak már átadott és még ezen költségvetési év folyamán átadandó államvasutak mérlegének kiegyenlítésére 991,000 frt. a gömöri iparvasutakra 450,000 frt. a ferenczcsatornára pedig 500,000 frt. E négy tétel már magában közel 7.000.000 frt, a fennmaradó 2 millió és pár száz ezer forint