Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)

1871-09-17 / 352. szám

'# Előfizetési árak Egész évre . . 20 írt. — kr. I Évnegyedre 1­5 írt. — kr. Félévre ... 10 „ — „­­ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, néder-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A­ lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) Intézendők. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora SO kr. beigtatásáért . .­­ . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két­ sasutcza 14. sz. alé intézendők. 352. szám. Vasárnap, szeptember 17. 1871. III. évfolyam. Nézetek a bankügy és valuta rendezéséről. I. Tisztelt barátom! Engedd meg, hogy néhány czikket ír­hassak lapodba a napirenden levő jegybank­ügyi kérdés tárgyában. A miket mondandó leszek, gondolat­ébresztésre szánt, könnyen tévedhető egyéni nézetek; de mégis a nyilvánosság elé lépek azokkal, mert e nagyfontosságú ügyet, mely az országnak s a haza csaknem minden polgárának vitális érdekeit érinti, kimerítő eszmecsere, és minden oldalróli előleges fel­világosítás nélkül, a törvényhozás által kel­lőkép elintézhetőnek nem tartom. A jegybankügy tárgyában kiküldött országos bizottság oda volt utasítva, hogy véleményt adjon az iránt: „minő törvényho­zási intézkedések létesítendők a jegybank­ügyben, hogy a rendszeres pénzforgalom biztosítása mellett a hazai­ hitel önálló, szi­lárd alapokon feküdjék.“ A bizottság ezen feladata csupán egy részének, s ennek is csak részben fe­lelt meg. Véleményt mond arról, hogy a rend­szeres pénzforgalom hazánkban az 1876-ik év végéig, a­meddig t. i. az osztrák nem­zeti bank szabadalma ő felsége többi or­szágaiban fennáll, miképen biztosittassék; s e végre egyességet vél a pénzügyminiszter által megkisérlendőnek a nevezett bank iránti viszonyaink oly szabályozására nézve, mely szabadalmának az 1876. év végéig részünkről is leendő törvényesítése mellett, ezen idő alatt hazánk részére egy vagy más alakban biztosítana a bankügy keze­lésére annyi befolyást, a­mennyi érdekeink megóvása tekintetéből szükséges, s biztosí­taná a magyar korona országai hitelszük­ségletének kellő mértékben kielégítését; azon esetre pedig, ha ily egyesség létre nem jöhetne, azt ajánlja, hogy a törvény­­hozás kereskedelmünk és fejlődő iparunk érdekeinek, hazai hitelünk növekedő igé­nyeinek halaszthatatlan megvédése végett a rendszeres pénzforgalmat a magyar ko­rona országai részére, ha másként nem lehet, önálló jegybank azonnali felállításával is biztosítsa. Ily önálló jegybank felállításának mód­jára nézve registrálja ugyan a nevezett bizottság az általa kihallgatott szakértőknek a£on véleményét, hogy ezen jegybank, ha máskép nem lehet, ugyanazon alapokon állíttassák fel, a­melyeken az osztrák nem­zeti bank jelenleg fennáll, jegyei kényszer­forgalmának biztosításával, de saját részéről e tekintetben véleményt nem mond, nem szól arról sem, hogy az ú. n. bank iránti viszonyainknak szabályozására nézve, javas­lata szerint, megkísértendő egyesség sikerü­lésének esetében mi történjék az 1876-dik esztendő letelte után ? Feladatának másik fő részét pedig, mely Sprint oda volt uta­sítva, hogy véleményt mondjon azon tör­vényhozási intézkedésekről, melyek a végett létesítendők, hogy a hazai hitel önálló, szi­lárd alapokon feküdjék, egészen megoldat­lanul hagyja. Kijelenti ugyanis a bizottság, és he­lyesen, hogy hazai hitelviszonyainknak ön­álló, szilárd alapokon fektetésére mindenek­előtt egy fontos előzmény: a forgalmi esz­ *­közök teljes érc­értékének visszaállítása, az érczpénznek újra forgalomba hozása s meg­tartása a forgalomban, vagyis a valutának helyreállítása szükséges , kimondja, hogy a végett a közös függő adósságnak vagy álló­­sított kölcsönné változtatásával, vagy az államjegyeknek egészben, vagy fokozatos beváltásával, a birodalmi tanácsban képvi­selt országok törvényhozásával egyet­értől­eg eszközlendő rendezése az­o­­n bank jegyei kényszerfolyamának érczpénzért, teljes ér­­tékbeni beválthatásuk mellett, megszünte­tése, és több oly törvényhozási intézkedések kívántatnak meg, melyek állami consisten­­tiánk és pénzügyi viszonyaink megszilárdu­lása iránt növelik a külföld bizalmát, elő­mozdítják a magán- és közhitelt, elősegítik kivitelünket a külföldre, idegen tőkéknek hazánkbani hasznos és biztos elhelyezésére kilátást nyújtanak, s mindezek által a nagy közforgalom minden csatornájának oly tete­mes érczpénzkészletteli ellátását eszközlen­­dik, mely nélkül az érczpénzzel beváltható bankjegyek a forgalomban meg nem tart­hatók, a bankók érczpénzkészlete meg nem őrizhető. Kifejti a bizottság ezen előzmények létesítésének nehézségeit s akadályait; de arról, hogy ezen akadályok mikép győzet­­tessenek le, jelesül a valuta mikép állíttas­sák helyre, s arról, hogy ennek helyreállí­tása után is hazai hitelviszonyainknak ön­álló, szilárd alapokra fektetése jövőre mily módon biztosittassék ? egyátalában véleményt nem mond. Részemről azt hiszem, hogy az ország­gyűlésnek, midőn a jegybankügyi országos bizottságot kiküldötte, nézete nem csak oda terjedett, hogy rendszeres pénzforgalmunk az ú. n. bank szabadalmának lejártáig hátra­levő öt évre ideiglenesen biztosítassék, ha­nem fő czélja épen az volt, hogy a rendsze­res pénzforgalom folytonos biztosítása mel­lett a jegybankügyben létesítendő törvény­hozási intézkedések által hazai hitel­viszo­nyainknak önállása, és szilárdsága jövőre állandóan biztosítassék. Elismerem, hogy e czélra a valuta helyreállítása, a közös függő adósság ren­dezése, s az ú. n. bank jegyei kényszer for­galmának megszüntetése mellett érezpénz­­érti beválthatása mellőzhetlenül szükséges, elismerem ezen intézkedések létesítésének nehézségeit, de azokat legyőzhetleneknek, elhárításukat halaszthatónak nem tartom. Elismerem tovább mind fontosságát, mind szükségességét az országos bizottság jelentésében említett azon egyébb törvény­hozási intézkedéseknek is, melyek a külföld bizalmának növelésére, a magány- és köz­hitel előmozdítására, iparunk, kereskedel­münk élénkítésére megkívántottnak. Felis­merte már ezeknek szükségességét a tör­vényhozás is; tett eddig is többet e czél elérésére, és bizonyosan nem fogja elmu­lasztani ezentúl sem megtenni mind­azt, a­mit e czélra a törvényhozás útján időn­­ként fokozatosan tenni lehetséges, de a bi­zottság jelentésében, tüzetes kijelölés nél­kül, csupán csak vagy általánosságban jel­zett némi törvényhozási intézkedések léte­sítéséig, vagyis helyesebben mondva, addig míg ezen törvényhozási intézkedéseknek időt kívánó sikere is nyilványulni fog, a jegybankügy végleges szabályozását bi­zonytalan időre elhalaszthatónak azért sem vélem, mert, nézetem szerint, azon c­élok elérésének, melyek végett az országos bi­zottság az általa jelzett törvényhozási in­tézkedéseket a bankügy állandó szabályo­zása előtt létesítettni kívánja, a köz- és magány­hitel előmozdításának, az ipar- és kereskedés élénkítésének egyik fő eszközét hazánkban épen a jegybank ügynek önálló szilárd alapokra fektetése képezendő, és így egyenesen kitűzött czéljának meghiúsítására működnénk önmagunk, ha elérésére épen egyik főeszközének létesítését mulaszta­nánk el. Mindezeknél fogva azokról kívánok e sorokban szóllani, a­mikre az országos bizottság, jelentésében, nem terjeszkedett ki, s elsőbben némely elveket akarok kifejteni, melyek szempontjából a jegybank ügy kérdésének gyakorlati megoldásánál hazánk­ban, nézetem szerint, indulni kell.. Mellőzöm a jegybankok nemzet­gazda­sági fontosságára, a jegybank-ügy czélszerű rendezésére vonatkozó elméleti fejtegetése­ket , mert felteszem, hogy a czélszerűen ren­dezett jegybankok felállításának szükséges­sége, a hitel­ügy, ipar­ és kereskedés fejlő­désének jelen fokán, általánosságban, világ­szerte el van ismerve, s azért azon elvek­nek kifejtésében, melyeknek alapján a jegy­bank-ügyet hazánkban elintézhetőnek vélem, csupán hazánk különleges viszonyaira szo­rítkozom. Ez elvek következők: 1- er. Nem szenved kétséget, hogy az osztrák nemzeti bank kiváltságai a magyar korona országaiban jog­erővel nem bírnak, s hogy önálló jegybankot, vagy bankokat bár­mikor létesíteni, törvényhozásunknak joga van. Elég e tekintetben a vám- és keres­kedelmi szerződésnek XX-ik czikkére hivat­kozni, mely a hitelintézetek ügyét a Mo­narchia mam egyik állama Kínán ügyének jelöli ki; az egyik államterületen enge­délyezett ily intézeteket, ha működésüket a másik államterületre is ki akarják ter­jeszteni, arra kötelezi, hogy alapszabályaik előmutatása mellett, ott is engedélyt kér­jenek, é­s az említett szerződésnek ezen czikkét hasonló értelemben tényleg ma­gyarázta és foganatosította már maga a birodalmi tanács is akkor, midőn az 1868. junius 8-án hozott törvényben minisztériu­mát az ú. n. bank alapszabályainak lénye­ges módosítására a nélkül hatalmazta fel, hogy ő végre a magyar korona országai országgyűlésének beegyezését megkívánta­­tónak tartotta volna. 2- szer. Ily jegybank vagy bankok fel­állítására a magyar korona országainak nem csak joguk van, de hogy a jogukkal előbb éljenek, érdekük is halaszthatattla­­nul követeli. Igazolja ezt, azokon kívül, a­miket az o. n. bankra, különösen vonatkozva, az or­szágos bizottság jelentésében a valósággal teljesen megegyezőleg találóan mond, maga azon általános tekintet is, hogy egy bank, az ú. n. bank maga, oly nagy és népes, s e felett még annyira polyglott, s oly sok, különböző anyagi érdekekkel bíró országok­ból álló terület hitel­szükségleteinek kielé­gítésére, a­milyen ezen monarchia, egy ál­talában nem elégséges, az állami és társa­dalmi élet, minden ágaiban eddig tökélete­sen, sőt túlságosan cen­talizálva volt Fran­­cziaországnak kivételével, nincs is az egész világon példa arra, ho­gy a monarchiánké­hoz hasonló nagyságú k­is népességű terüle­ten csak egy jegybank létezzék; több, ille­tőleg sokkal több létezik minden ily terüle­ten , és sikerrel, áldásosan működnek. !­-or. Mindamellett, hogy a hazai jegy­bank-ügy önálló rendezésére jogunk van, s azt érdekünk is sürgősen követeli, nem te­hetjük ezt mégis rögtönözve a megkívántató előkészületek és szükséges átmeneti intéz­kedések nélkül, tennünk kell azt tovább nem csak saját érdekeinknek szem előtt tar­tásával, hanem ő felsége többi országai érdekeinek kímélésével is; sőt — eltekint­ve, ha kell a szigorú jogkövetelményeitől is — jó lesz megtenni mindent, a­mit saját jogaink és jólétünk fenntartása lényeges feltételeinek feláldozása nélkül tehetünk an­nak elérésére, hogy a jegybank-ügy ha­zánkban ő felsége többi országaival egyet­értve , azok lakóinak megnyugtatásával, öszszeütközések lehető kerülése mellett, úgy szólva, barátságos osztály és egyes­ség mintájára szabályoztassék, s ezen irány követésétől csak azon esetben térhetnénk el, de el is kellene térnünk azon esetben, ha jegybank-ügyünk önálló szabályozásának a birod. tanácsban képviselt országok kor­mánya, vagy törvényhozása részéről ellen­séges indulattal jogosulatlan akadályok gör­­díttetnének elébe. A létező pénzforgalomnak ugyanis, bár­mennyire hiányos legyen, elő nem készített megváltoztatása, rögtönzött megzavarása kiszámíthatlan károkat okozna a magán- és közhitelnek, földmivelésünknek, iparunknak, kereskedésünknek és elláthatatlan bonyodal­makba sodorná a magánosok pénzügyi vi­szonyait is. Azon szoros összeköttetés továbbra, mely­ben ő felsége többi országaihoz nem csak állami, hanem nemzetgazdasági tekintetben is századok óta állunk, a létező ellentétel mellett is, bizonyos solidaritást alapított meg anyagi érdekeink és viszonyaink között, melynek erőszakos felbontása kárt okozna mind Lajtán innen, mind Lajtán túl ; s a kár, mely ott okoztatnék, közvetlenül is visszahatna reánk, közvetve pedig még inkább sújtana az által, hogy, miután min­den actio reactiót szül, a részünkről neta­lán követendő kíméletlen eljárás ő Felsége többi országait visszatorlásokra hívná fel; s hogy az anyagi téren az összeütköző ér­dekek harczában a szegényebb a vesztes fél, azt épen mi magyarok már eléggé tapasz­talhattuk ; s azért ily veszteségek veszé­lyeinek , valamint bármely más nemzet, úgy mi is csak azon esetben tehetjük ki magunkat, de kell is, hogy kitegyük ma­gunkat akkor, ha állami önállásunk, szellemi és anyagi fejlődésünk biztosítása a jelen nemzedéknek önfeláldozását a jövőknek jó­létéért mélhatlanul szükségessé teszi. 4-er. Azon kérdésre, hogy a jegybank­ügy rendezésénél hazánkban az engedélye­zési vagy szabad bankrendszer követtes­­sék-e? s az első esetben csak egy jegybank vagy több ily bank is engedélyeztessék-e? részemről csak annyit nyilváníthatok, hogy elméletileg a törvények által általánosan megszabott korlátok és eljárási módozatok között akadálytalanul mozgó szabad bank­­rendszert vélem legjobbnak; e rendszert hatalmas fegyvernek tekintem azon akadá­ly­ok jegyezésére, melyekkel a nemzeteknek földművelésük, iparuk, kereskedelmük, szóval anyagi jólétük fejlesztésében rendszerint küzdeniük kell; czélnak tartom azt, a­mely­nek elérésére az államnak törekedni kell, de tekintve honpolgáraink nagy zömének a pénz- és hitelügyekbeni járatlanságát; anyagi erőnk, tehetségünk idegenek általi épen e miatt könnyen lehetséges, s eddig is már gyakran megtörtént kiaknáztatásának ve­szélyeit , tekintve iparunk, kereskedésünk fejletlen állapotát és megszokását pénzügyek­ben az állami gyámságnak, melynek rög­­tönös megszüntetése polgárainkat könnyen káros tévedésekbe vezethetné, nem merném most még a szabad bankrendszer hatalmas, de kétélű fegyverét kezébe adni e hon­polgárainak, s azért ez idő szerint az en­gedélyezési rendszert vélem követendőnek, s kezdetben csak egy központi jegybankot tartok az országban szétszórandó számos fiókok kíséretében, különös tekintettel Hor­­vát-Szlavonországokra, felállítandó­nak, de az ügy további fejlődését a jövőnek tartván fel, nem helyeselhetném, ha az állam, fő­leg véglegesen, vagy csak igen hosszú időre is most már előre olyképen kötné meg kezét, hogy több jegybankot akkor is, ha azt a közérdek megkívánandja, ne engedé­lyezhessen, vagy a szabad bankrendszerre még idővel se térhessen át. 5-ször. Czélszerűnek, sőt mulaszthatat­­lannak tartom, hogy a törvényhozás, ha — miként az országos bizottság kiküldésé­vel már nyilvánította — csakugyan biztosí­tani akarja a rendszeres pénzforgalmat, s a hazai hitelnek önálló, szilárd alapokon nyugvását hazánkban, egy­folytában, egy­szerre, egy füst alatt, hogy úgy mondjam, és kimerítőleg intézkedjék mindazokról, a­mik e czél elérésére megkívántatnak, mert bármely fontos ügynek elintézése, akkor főkép, midőn abban többen vannak érde­kelve, úgy mint például jegybank-ügyünk rendezésében a monarchia mind a két ál­lama, (s a tényleges állásnál fogva, melyet elfoglal, az osztr. nemzeti bank is érdekelve van) közös megnyugvással sokkal biztosab­ban sikerül, ha az ügynek minden része egyszerre vétetvén elintézés alá, a részle­tekben elérhető kölcsönös engedmények, s ezeknek mintegy viszonyos kicserélése által az érdekeket minden részről a lehetségig kímélő transactio megkönnyittetik; mig ellenkezőleg, ha valamely ügynek összefüggő részei közül csak egy vagy néhány intéz­­tetik el, s a többi elintézetlenül marad, ezeknek elintézése utóbb ritkán történik azon félnek hátránya nélkül, a­mely ellen az elintézett részletek elfogadása már fegy­verül használható, Így például, ha a törvényhozás az országos bizottság javaslata szerint, ezúttal bizonyos engedmények kikötése mellett, — ha­bár csak az 1876.észt. végéig — az osztrák nemz. bank szabadalmát elismervén, a magy. korona országában törvényesítené, és jövőre egyebet semmit nem határozna: ez elisme­rés által is már oly kényszer-állást terem­tene magának, melyből a kibontakozás, a jegybankügy iránti szabad rendelkezésre való átlépés, sokkal nehezebb lenne, mint a milyen az most, midőn az osztr. nemz.­bank szabadalma ideiglenesen sem lévén törvényesítve, a jegybankügyről az ország jogi tekintetben teljesen szabad kézzel ren­delkezhetik. A pénzügyminiszter expozéja, Kerkapoly pénzügyminiszter a képviselőház mai ülésében a következő beszéd kíséretében tette le a ház asztalára a költségvetést: Ezen költségvetés, melyet a t. ház asztalára ezennel letenni szerencsém van, a legelső, mely a határőrvidék költségvetését is magában foglalja, tettleg érvényesítvén azon igazságot, hogy neve­zett vidék a magyar koronához tartozik s gyakor­latilag is vonván az ebből folyó következménye­ket. S mivel a horvát-slavon határőrvidék csak a horvát, slavon, dalmát királyság által közvetítve, a magyar pedig közvetlenül tartozik az ország­hoz, az előbb nevezettnek belkormányzatára vo­natkozó költségvetés ép úgy átalány formájában jelenik meg e költségvetésben, mint maguké azon királyságoké, melyekhez az közvetlenül tartozik, s mint fog megjelenni akkor, ha azokkal belkor­­mányzatát illetőleg is egyesítve lesz. Ellenben a magyar határőrvidék egész költségvetése részle­tezetten van kimutatva. A költségvetés ez egészen új alkatrészére gondolva mondottam legközelebb, hogy ép ez évben eddig fen nem forgott nagy nehézségekkel járt a költségvetésnek a t. ház ha­tározata által kivánt időre elkészíthetése. Hogy az mégis sikerült, örömömre szolgál, s ha követ­kezménye az lesz, hogy még ez év folyamán meg is szavaztatik, a közügynek nagy hasznára le­szen az által, hogy egy részről a kormányzat egész évben biztosabban mozog, s az egész évre czélba vett munka teljesítésére egész éve is lesz, más részről pedig hat hónap helyett 9 álland ren­delkezésére a költségvetés elkészítésére. Mielőtt a költségvetés tartalmának ismerte­tésére átmennék, meg kell jegyeznem, hogy a rendes bevételekből leüttetett azon 4.145.000 írt­­nyi főösszeg, mely eddig a közigazgatási költség 370.000 írt, mely a monarchia másik fele részére szükséges dohány beváltására fordittatik s tu­lajdonképen nem más, mint ez által minden ha­szon nélkül ugyan, de kamatjával együtt megté­rítendő előleg, a rendes kiadások és bevételek közül szintén kiválasztatván egyszerű pénztár­mű­veletként vétetett fel. Meg kell továbbá jegyeznem hogy a rendes bevételek közül a rendkívüliekhez tétettek át a bérleti hátralékok, mint természetük­nél fogva oda tartozók, ugyanoda helyeztetvén át több sajátlag szintén oda tartozó kiadás, köz­tük a dohány­jövedék részére előirányzottak is. Ez utóbbiak és a bérhátralékok egymást megkö­zelítőleg kiegyenlítvén, a folyó évre megállapított és a jövőre épen előterjesztett előirányzat össze­mérhetése czéljából csak a két első tételt, t. i. a megyei közigazgatásra s a monarchia másik fele részére szükséges dohány bevásárlására fordítan­­dót adom hozzá úgy a bevételekhez, mint a ki­adásokhoz egészen a tavalyi mód szerint. Áttérve ezek után az előirányzat érdemleges ismertetésére, meg kell jegyeznem, hogy rendes kiadásaink, melyek már a jelen évre vagy 10 mil­lió írttal többre lőnek előirányozva, mint az 1870- re voltak, újra is magasabban előirányozvák, és­pedig a költségvetéseinkben eddig is felvéve volt complexumra nézve 8.043.000 frttal. Ehez járul­nak a határőrvidéknek most újból felvett kiadásai 6.389.000 frttal úgy, hogy az összes kiadási több­let 14.432.000 frt.­­ Szemben ezzel a határőrvi­déknek előirányzatunkba most újból felvett rendes bevételei 3.817.000 frtra rúgnak, minek folytán az ott előálló hiány 2.572.000 frtot tesz. Hozzáadva ehez a különben szükségesnek mutatkozó 8.043.000 frtnyi többkiadást,leszen fedezendő többlet10.615000 frt. Ez összegnek eddigi bevételi forrásainkból eredő többletbőli fedezése majdnem teljesen sike­rülvén, a rendes kiadások és bevételek közötti kü­lönbség és illetőleg az ennélfogva mutatkozó hiány csak 338,000 frttal emelkedik s teend egészben 4,861,449 forintot, míg a jelen évben 4,582,720 frt az. Ha tehát a határőrvidék deficitje s a tör­vénykezés rendezése folytán szükségessé vált több­kiadás közbe nem jön, úgy már ezúttal elirtaik ren­des költségvetésünkből minden hiány, sőt többlet mutatkoznék. Ám a határőrvidék koronánk terüle­téhez tartozik, terhe minket illet s fejlesztése s odaerősbítése, hogy bírja fedezni saját költségét, a mi feladatunk s a jó és rendezett igazságszolgálta­tás olyan államszükség, mely kielégítetést követel, mit tőle a valódi szükséglet határain belül megta­gadni semmikép nem szabad. Legkevésbé pedig sza­bad azért, hogy az előirányzatból vagy egy évvel korábban tűnjék el a hiány. Nem lesz talán érdektelen elsorolnom azon tételeket, melyek a kiadási s bevételi többletet legfőkép okozzák. a) az országgyűlés költségei magasabban elő­irányozvák 200,000 frttal, bár az 1870-ei valódi szükségletnél 287,000 forinttal még mindig alantabb. b) a közösügyi kiadások növekedtek 1.877.422 frttal, minek oka legnagyobb részben abban kere­sendő, hogy a megszavazott egész összegnek egy jelentékeny része, t. i. a határőrvidékre esik, ezút­tal megjelenik költségvetésünkben, mi eddig nem volt úgy. c) A nyugdíjak 136.301 frttal szaporodtak, nagyrészt ismét a határőrvidék nyugdíjazottjainak ide felvétele által. d) Horvát-Szlavónország beligazgatási szük­ségletére 2.072.000 forinttal több van előirányozva ismét a horvát szlavón határőrvidék és Bella vár­­megye szükségletére való tekintettel. e) A közlekedési minisztérium szükséglete 427,298 frttal haladja meg a folyó évre előirány­zottat, a kereskedelmi minisztériumé pedig 1 mil­lió 21,269 frttal, mi mellett azonban bevételei 1 millió 269,433 forinttal emelvék, úgy, hogy mér­lege szinte egy negyed millióval javul. f) A vallás és közoktatásügyi minisztérium előirányzata 241,724 frttal, a honvédelmié 1 millió 139,932 frttal magasabb, az intézmény mind előb­­re fejlődésének megfelelően. A csapatok létszámá­nak emelkedésén túl főtényezői ez emelkedésnek a brigád keretek formálása a tiszti és altiszti is­­kolázások és a szerlövegek alkalmazásba vétele. g) A bel- és igazságügyi költségvetés együtt 3.154.000 frtnyi költségtömelkedést mutat. Végre a pénzügyminisztérium előirányzata több 4.463.477 forinttal, mit főleg a kataster és az adóhivatalok czélbavett újjászervezése a határőrvi­déken felállítandó vám és adóőrség és az állam­erdőknél s állambányászatnál mutatkozó több kia­dás okoz. Áttérve a bevételek emelkedésére, meg kell jegyeznem, hogy azok 50.000 órzig a belügymi­nisztériumnál mutatkoznak az által, hogy a beteg­ápolási költség megtérítés s a Közlöny egész jö­vedelme felvétetett, míg eddig mind a kettő a ki­adásokból üttetett le. A bevételi többlet 13.070.000 forint erejéig a pénzügyminisztériumnál mutatkozik, és pedig 3 millió 672.000 forinttal az egyenes adóknál, 719 ezer forinttal a fogyasztási adóknál, 471,000 fo­rintig a bélyegilletéknél, 790,000 frtig a jogille­téknél, 115,000 forintig a díjaknál, 147,000 forin­tig az út-, híd- és rév­vámnál , ez utóbbi tisztán a határőrvidéknél, a jövedéknél 1.137,000 forinttal, a bányászatnál 1.426,000 forintig az államerdők­nél 4.926.000 forint és az állam­nyomdánál 330 ezer forinttal, mely emelkedésekkel azonban némi csekélyebb csökkenés is áll szemben, a­mi azon­ban jelentéktelen. A bányászat előirányzatának úgy a kiadá­soknál, mint a bevételeknél mutatkozó emelkedé­sét a sótermelésnek ott felvétetés okozza, az arra tett kiadások ott számíttatván el, melyek a régi által megtérítve azután javára h­atnak mint bevé­telek.­­ Az államerdők bevételeinek közel 5 mil­lió forint emelkedését három tényező idézi elő. Ezek egyike a határőrvidéki erdők bevételeinek felvétele vagy 1 millió frttal; másika az állam bányászat részére átengedett fa árának pénzben elszámolása, harmadik és utolsó pedig a fokozott üzlet. Aránylag még nagyobb mérvben fokozottak­nak mutatkoznak a rendkívüli kiadások, a­nélkül, hogy hasonlót lehetne mondani a rendkívüli bevé­telekről. __ frt. és igy 19.093,142 frttal több mint a jelen év­ben, mig a rendkívüli fedezet csak 29.401,435 frt, tehát 13.209,091 frttal kevesebb mint a­mi a jelen évre jön előirányozva. Ama kiadási többlet és eme bevételi kevesebbet, 32.302,233 frttal teszi kedvezőtlenebbé a mérleget. A rendkívüli kiadások és bevételek mérlegé­nek im­e kedvezőtlen állása teszi szükségessé, hogy legalább részben kölcsön útján gondoskod­junk az ily tetemesen növekedett hiány fedezte­téséről. Mi már a kiadások emelkedésének és a be­vételek csökkenésének tényezőit illeti, ki kell emelnem, hogy amaz szinte kizárólag anyagilag is gyümölcsöző, részint már eddig tett, részint a jö­vőre czélba vett befektetésekből ered, és éz azért kevésbé aggasztó;­emez a készletek elfogyásában, kimerülésében leli magyarázatát, miként ezt, úgy egyiket mint másikat részletezni mindjárt bátor­kodom. A pénzügyi ministérium rendkívüli kiadásai­nak többlete tesz 9,128.000 forintot. Ebből 5 mil­liót a vasutaknak adandó subventiók vesznek igénybe, mely czélra jelen évre 5 millió volt elő­irányozva, míg a jövőre 10,000,000 frt. látszik szük­ségesnek. Ehhez járul a forgalomnak már átadott és még ezen költségvetési év folyamán átadandó államvasutak mérlegének kiegyenlítésére 991,000 frt. a gömöri iparvasutakra 450,000 frt. a ferencz­­csatornára pedig 500,000 frt. E négy tétel már magában közel 7.000.000 frt, a fennmaradó 2 millió és pár száz ezer forint

Next