Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)
1871-09-21 / 355. szám
Előfizetési árak Egész ért. 20 frfc. — kr. I Évnegyedre I * 5 írt. — kr. Félévre ... 10 B — „ Egy hónapra ." 1 „ 80 t Egyen námira 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádp»uteza 6. szám. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldéséra nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesenfogadtatnak el. * Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamdziók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcaa 0. sz.) intézendők. Hirdetési díjak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 ., Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 0. szám. (Jaélgrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ala intézendők. 355. szám. Csütörtök, szeptember 21. 1871. Hl. évfolyam. iiz „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre.......................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Szásaiék a könyvárnás után történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. A negyedévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadóhivataloknak, kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit s illetőleg ezeknek megújítását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy késedelmet tapasztaljon. Nézetek a bankügy és valuta rendezéséről. IV. Ha a valuta helyreállítása a forgalomban levő pénzjegyek névszerinti értékének valódi értékükre leendő leszállítása által nem eszközölhető, más módot kell választani: a forgalomban levő pénzjegyek valódi értékét névszerinti értékük színvonalára kell, és pedig, ha a közforgalmat a forgalmi eszközök kevesbítésével más irányban szintén súlyosan megzavarni nem akarjuk, a forgalmi eszközök összegének kevesbítése nélkül, felemelni. E tekintetben egy jeles példa áll előttünk : azon mód, mely Poroszországban követtetett. A porosz kormány 1856. évben átadott a berlini banknak 15 millió talérról szóló 100 talléros darabokra osztott 4V2°/6-ot kamatozó államkötvényeket, s efelett átvett attól 9.400.000 tallér névszerinti értékű, de ennél csekélyebb árfolyamú értékpapírokat : a banknak ezen értékpapíroknak tőzsdei árát 7.802,000 tallérral készpénzben tékítette meg, azok névszerinti és tőzsdei értéke között levő különbözetnek fedezésére pedig 1.598,000 tallérról szintén 472°/o államkötvényeket adott. Felhatalmazta tovább a porosz kormány a nevezett bankot, hogy 10 millió tallér erejéig 10 talléros bankjegyeket is adhasson ki, s hogy a jegykibocsátásban ezek összegére nézve, csak azon feltétel által legyen korlátozva, hogy kibocsátandó jegyeinek 13 érczpénzzel, 2/3 leszámítolt váltókkal mindig fedezve legyen, saját részeiről pedig azon kötelezést vállalta fel, hogy a forgalomban maradandó államjegyeket csak 1 és 5 talléros darabokban hagyja a közforgalomban meg, s hogy mindazon papírpénzt, mely kölcsönpénztárak vagy más ilynemű intézetek által a közérdekben esetleg kiadandó lenne, rendeltetésének teljesítése után azonnal be fogja vonatni. A bank ezek ellenében arra kötelezte magát: 1- er, hogy legfeljebb 20 hónap lefolyása alatt havi egyenlő részekben 15 millió tallérnyi államjegyet fog megsemmisítés végett a kormánynak átadni, 1-2- er, hogy a 15 millió tallérnyi államkötelezvények kamatját 32/3°/0 erejéig, az 1.598.000 tallérnyiaknak pedig egész 4lJa° 10 kamatját az állam helyett ő fogja fizetni. Ezen megállapodás folytán a porosz állam a banknak adott 15 millió tallérnyi államkötvények kamatjához csak ej6° 10 százalék kamattal, a másik 1.598.000 tallérról kiállított államkötvények kamatjához pedig semmivel sem járult, de mind a két rendbeli államkötvények törlesztésére évenkint 1° 10 fizetését válalta el, úgy hogy mind e két összegnek úgy kamatja, mind törlesztése fejében évenkint csupán 290,980 tallért, vagyis a bevont államjegyek összegének csak 194. százalékát fizette, és e módon akkori összes államjegyeinek felét a forgalomból rövid idő alatt valósággal kivonta. Ezen módon a valutának jegybankok közvetítésével eszközlendő helyreállítását vélném követendőnek részünkről is azon módosításokkal, melyeket a forgalomból kivonandó pénzjegyek illető összegei, s a porosz állam s a mi monarchiánk pénzügyi hitele között létező nagy különbség megkíván, s az eljárás körülbelül következő lehetne. A sóbányai zálogjegyek helyett forgalomban lévő államjegyeknek beváltása a mondottak szerint egészen a birodalmi tanácsban képviselt országokat illetvén , s azok által leendőén eszközlendő. A többi 312 millió forintnyi államjegyekből, azon óvások és feltételek mellett, amelyek a fentebbi 6-ik pontban kifejtettek, egy ideig, új alakú államjegyekkeli felcserélés mellett forgalomban maradhat 150 millió forint; beváltandó tehát 162 millió vagyis kerek számmal — minthogy 2 millió frtnyi államjegynek időközben történt megsemmisülésére lehet számítani; 160 millió frt, s ez összegből a magyar korona országaira a közösügyi költségek aránya szerint 48 millió frt, a birodalmi tanácsban képviselt országokra 112 millió frt esik. Ezen összegek törlesztése, s a magyar korona országainak egy kebelükbeli jegybank leírásának előnyeiben azonnali részesítése végett állítassák fel, jelentékeny, de nem túlságos érem, ezüst és arany alappal, egyenlő elvek szerint működő két jegybank, egy Pesten, egy Bécsben, s ez utóbbi, ha ott úgy tetszik, az ú. n. bank részvényesei által állítassák fel. Ezen bankoknak mindegyike a) Láttassék el 24 évi kizárólagos szabadalommal oly kötelezés mellett, hogy az ország minden részeiben, s jelesül a magyarországi jegybank különös tekintettel Horvát-Szlavonországra, elégséges számú fiókokat folyvást nyitva tartani tartozzék; b) a valuta tökéletes helyreállításáig jegyeinek kényszer forgalmával ruháztassék fel; c) kibocsátandó jegyeit, az alább említendő ideiglenes kivétellel, legalább 23 részben érez, ezüst, aranypénzzel vagy rudakkal, 23 részben rövid folyamú, teljes biztosságú leszámítolt váltókkal, s meghatározandó jellegű értékpapírokkal folyvást fedezve tartani köteleztessék; d) az államjegyeket jegyei kényszerforgalmának tartama alatt feltétlenül, azután csak úgy és addig tartozzék elfogadni, mig azok az állam beváltó hivatalaiban érezpénzért tényleg és rögtön beváltatnak; — végre e) érczkészletének fenntartása, s azon czélból, hogy annak idején jegyeinek érczpénzzeli beváltását annál biztosabban megkezdhesse, öregbítése végett, s hogy egyszersmind az érczpénz biztos megtakarítására a honpolgárainak a valuta helyreállításáig is mód és alkalom nyujtassék, érezpénzre szóló idegen váltókat számítolhasson le, sőt kizárólag érezpénzben kezelendő letéti üzletet is folytathasson. Ezen bankok közül: A magyarországinak átad a kormány évenkint 2 millió forintot készpénzben bank valutában, és hat évig évenkint 6 millió forintnyi 5° 10 államkötvényeket, melyeket a bank, ha üzlete megkívánja, elárusíthat, s a melyek összegének erejéig ugyanannyi bankegyet bocsáthat ki, s azért ezen kötvények kamatját 2,12 százalék erejéig ő lesz köteles fizetni, s a kormánynak megsemmisítés végett évenkint 8 millió forintnyi államjegyet átadni. Ezen eljárás hat évig folytattatván, ezek végeztével a magyar korona országainak terhére eső 48 millió forintnyi államjegy, bankjegyek által helyettesítve, ki lesz véve a forgalomból, az állam tartozásából 12 millió véglegesen lesz törlesztve, 36 millió pedig, az államot évi 900,000 írttal terhelő kamatösszeggel még további törlesztésre fennmarad. Ezen törlesztés évenkint 2 millióval folytattatván, az állam egész illető tartozása, az általa fizetendő kamatok összegének évenkint 50,000 forinttali apadásával, további 18 év alatt véglegesen törlesztve lesz, s nem áll semmi ellene, hogy ha az állam pénzügye engedi, a törlesztés korábban is befejeztessék, és a törlesztés végeztével, vagy esetleg annak folyama alatt is, ha a körülmények lehetővé teszik, a jelenleg még forgalomban maradandó új alakú államjegyeknek is részben, vagy egészben törlesztése megkezdethessék. Ily előzmények után valószínűnek tartom, sőt részemről meg vagyok győződve, hogy a magyar korona országaiban felállítandó jegybank az említett hat év lefolyása után jegyeinek érezpénzérti rendes beváltását, kényszerfolyamuknak megszüntetésével, akadálytalanul megkezdheti, mert ha ezen bank alaptőkéjét 80 millió forintban vévén fel, az annak megfelelő bankjegyforgalmat 75 millió forintra számítom, s ez összeghez hozzáadom az államjegyek helyett ezen hat év végével folyamatban leendő 36 millió forintnyi bankjegyet, a magyarországi banknak jegyforgalma összesen 111 millió írtra terjedend ; ily összeget pedig még akkor is, ha ahoz hozzáadatik az államjegyekben Magyarország terhére még forgalomban maradandó 45 millió forint, főleg a fiókbankok rendszerének kellő kifejtése mellett, meglesz egy oly államnak forgalma, melynek csupán rendes bevétele és kiadása összesen évenként 800 millió forintot tesz, melynek mezei gazdasága, ipara, kereskedelme évről évre még jelentékenyen fejlődhetik, és egyátalában nem tartom lehetetlennek azt sem, hogy az említett bank az érintett hat év lefolyása alatt 80 millió forintnyi érczalapjához még azon 12 millió forintnyi érczkészletet is megszerezhesse, mely a forgalomban leendő öszszes jegyeinek egy teljes harmadrészben érezpénzzel leendő fedezésére megkívántatik, mert azt, üzletének más jövedelemforrásaitól eltekintve, az első hat év alatt neki átadandó 36 millió forintnyi államkötvények felének 70°/p árfolyam is érint leendő eladásából is minda mellett megszerezheti, hogy ezen államkötvényeinek a tározásában megtartandó másik fele után az államtól nyerendő 21|2°|0 kamattal, az elárusítandó államkötvények kamatjának az ő terhére szintén 21|2°|0-al háromló felerészét fedezheti. E terv kivitelére mindazonáltal mélhatlanul szükséges, hogy a törlesztésre évenként legalább két millió forint készpénzben az állam által fizettessék, mert enélkül, ily fizetés szakadatlan tényleges teljesítése nélkül a kérdéses pénzügyi művelet, az osztrák kormánynak, és épen a valuta helyreállításának tárgyában annyiszor már meghiúsult kísérletei, és megszegett ünnepélyes ígéretei után, nem fogna találkozni a nagyközönség bizalmával, és pedig épen e bizalom az egész p. v. művelet szerencsés végrehajtásának egyik fő feltétele: szükséges tovább, hogy ezen két millió forint évenként, újabb kölcsönvétel nélkül, akár megtakarítások, akár újabb jövedelemforrások nyitása által, az állam folyó jövedelmeiből kerüljön ki, mert különben az egész művelet nem lenne egyébb, mint nem kamatozó függő adósságnak az állam pénztárának újabb terhére állósított kamatozó adóssággá átváltoztatása. Fedezetét ezen két millió forintnak egy pár évre, amelyben arra szükség lehet, erélyes pénzügyminiszter adófelemelés nélkül is, ha akarja, feltalálhatja , s csakis legfeljebb egy pár évig lesz szükséges ily fedezetről gondoskodni, mert azt a forgalomban leendő pénzjegyek értékének fokozatos javulása némely részben már korábban is, későbben pedig a valutának helyreállítása egészben maga fogja nyújtani azáltal, hogy a valuta javulásával részben, annak helyreállításával egészen megtakaríthatók lesznek azon nagy összegek, melyeket jelenleg úgy a magyar koronának, mind ő Felségének többi országai az éretpénzben okvetlenül teendő kiadásoknál ennek bevásárlására képtelenek fordítani, s amelyeknek fejében, a vasúti kölcsönnek kamatait, a vasúti nagy összegekre rugó biztosítékokat számításba sem véve, csupán a közösügyi költségek czime alatt a magyar korona országainak 1871. esztendei állami költségvetésébe 2.385.200 frt van felvéve. Ugyanezen módon kellene, és hasonló eredménynyel lehetne, nézetem szerint, a valuta helyreállítására nézve eljárni a bíród, tanácsban képviselt országok részéről is, azon különbséggel, hogy azoknak illetményei nagyobbak lévén, részükről törlesztésre évenkint négy millió hatszáz egynéhány ezer forint lenne készpénzben fordítandó, államkötvénynyel pedig hat év lefolyása alatt évenként 14 millió forint fedezendő, s habár nagyok ezen összegek, meg vagyok győződve, hogy ezen országok kifejlődött iparuk, kereskedelmük, s hitel, közlekedési és forgalmi viszonyaik mellett maguk is oly nagy pénzerővel bírnak, hogy ezen összegeket, főleg a valutának reájuk nézve leginkább előnyös helyreállítása végett annyival inkább képesek kiállítani, mert azon megtakarítások is, melyek a valuta javulása és helyreállítása mellett, az állami kiadásokban az érezpénz beszerzési költségeinek kevesbítése, illetőleg megszüntetése folytán eszközölhetők, legnagyobb részben az ő javukra háramlanak. Ez azon mód, amelyen nézetem szerint, az érczpénzforgalom s a valuta a Monarchia mind a két államában helyreállítható, s ennek folytán a felállítandó szilárd alapú jegybankok segélyével, a teljes értékű forgalmi eszközöknek a közforgalom igényeinek megfelelő mennyisége mellett, mind az érempénz visszaállított rendszeres forgalmának biztosítása, mind a hazai hitelnek önálló biztos alapokra fektetése, a törvényhozásnak a bankügyi bizottság kiküldésével kijelentett óhajtása szerint elérhető. E nagy czélnak minden feleket megnyugtató békés után elérhetése végett, de csakis e czél valóságos elérésének feltétele alatt, részemről indokoltnak tartom, hogy a magyar korona országai a sóbányai zálogjegyek, s az államjegyek között jelenleg létező összefüggésnek teljes megszüntetése mellett hajlandók legyenek némi áldozatra az ú. n. bank többször említett 80 millió forintnyi követelése, a 18.400.000 frtot bankvalutában levő azon részének fedezésére nézve, mely abból az államadóssági teher megosztásánál megállapított kulcs szerint a magyar korona országaira esnék, s ezt annyival inkább megtétethetni vélem , mert alaposan remélhető, hogy a magyar korona országai kebelében szilárd alapon rendezendő új jegybank is a részére engedélyezendő szabadalomért, ennek tartamára bizonyos jelentékeny összeget kamat nélküli kölcsön alakjában a kormány rendelkezésére fog bocsátani. Lehet, hogy a számok, melyeket a fentebbiekben alapul vettem, módosítandók: az egy ideig még forgalomban hagyandó, jelenleg leváltandó államjegyeknek, az állam által készpénzben fizetendő, illetőleg kötvényekkel fedezendő summáknak összegei : a törlesztési évek száma, a törlesztési rendszer, az államkötvények kamatlába az egyezkedés és biztos számítás igényei szerint változhatnak : a bankok az itt említetteken kívül — több kedvezményekben részesíttethetnek, hozzájárulásuk az állam által kiadandó kötvények kamatterhének viseléséhez kisebb, s esetleg nagyobb is lehet; de a terv alapjának helyessége Poroszországnak feljebb idézett példájával a gyakorlat által is már igazolva lévén, nem lehet kétségbe vonni, hogy a valuta helyreállításához, a bankkérdésnek megoldásához azonnal hozzáfogni, s mind a kettőt az állam túlterheltetése, a rendszeres pénzforgalom megzavarása nélkül, úgy a bíród, tanácsban képviselt, mint a magyar korona országai érdekeinek és jogos igényeinek kielégítésével, aránylag rövid idő alatt be lehet fejezni; s azért bátran elmondathatik, hogy az, ki a bankkérdés megoldásánál csak annyit mond, hogy az ú. n. bankkal, szabadalma hátralevő öt éveinek tartamára egyesség köttessék, és itt megállván, azon sok egyébbről, mik a magyar korona országai érdekeinek megóvására ezenkívül még múlhatatlanul teendők, hallgathatni vél, a magyar korona országaiban jegybankot létesíttetni nem akar, egy központi jegybankot akar jövőre is Bécsben, Bécs pénzügyi uralmát Magyarország felett, Magyarországnak ennek irányábani pénzügyi nemzetgazdasági s ezektől elvárhatatlan állami szolgaságát akarja, s ezt magyar államférfiú nem akarhatja, mert ha ezt akarná, hazaárulást követne el. Ha a bankügy mindezek mellett Magyarország jogainak és érdekeinek megfelelőleg akár az itt javaslott, akár más módon nem lenne rendezhető, e szerencsétlen esemény a monarchia két állama megbízhatatlan eladósodásának, javíthatatlan kereskedelmi viszonyainak és politikájának, kormányaik teljes hitelvesztettségének, vagy épen a fennálló államjogi kapocs sajnos következményéül, a birod. tanácsban képviselt országok kormánya és törvényhozása igazságtalan önzésének, s a magyar korona országai irányában határozottan ellenséges indulatának lenne csak tulajdonítható. Ily viszonyok lehetetlenné tennék, hogy a monarchia helyzetének valaha jobbra fordulhatását még csak reményleni is, fennállásában bízni lehessen; s ily viszonyok között azután a magyar korona országainak tételük megvédésére teendőit csak önfenntartási joguk és kötelességük szabályozná; az ennek körébe tartozó eszközök azonban már nem csupán pénzügyi természetűek. 1. A minisztérium — az országgyűlés határozatához híven — jövőre a központi kormányzatot nem drágán kibérleti magánépületekben akarja elhelyezni, hanem e czélra államépületeket kíván építtetni. 2. A fiumei kikötő kiépítését, mely ez évben kezdetét vette, jövő évre folytatni kell. 3. A már munkába vett szésben nem hagyható államvasutak kiépítésére nem elegendők a magyar vasúti államkölcsönből befolyt és még befolyandó összegek. _FaeIr q 7 m«1 ^L — I— y “ pénzügyminiszter a kölcsön fölvételét szükségesnek tartja. Mondjuk rá, hogy helyes. Csatlakozzunk a pénzügyminiszter abbeli véleményéhez, hogy a felhozott okoknál fogva csakugyan szükséges lesz a kölcsön fölvétele. De már most az a kérdés, hogy mikor lesz arra szükség ? A központi kormány elhelyezésére szánt államépületek építését — ha csakugyan megkezdik — csak jövő esztendőre kezdhetik meg. A fiumei kikötő kiépítésének folytatására, mint azt a pénzügyminiszter költségvetésében maga elismeri, az egész 1872-ik év tartamára elegendő 2.500.000 forint. A munkába vett államvasutak építésére szükséges összegek az idén teljesen fedezve vannak a vasúti kölcsönből, sőt még a jövő 1872-iki év szükségleteire is marad a kölcsönből 15 millió, úgy hogy az összes államvasuti építéseknél az 1872 ik évre csak 7 milliónyi az összeg, mely eddig fedezetlenül áll, s melynek fedezéséről legfeljebb csak a jövő év második felében kell majd gondoskodni. Ezekből világosan látjuk tehát, hogy a szándékban levő kölcsön nem oly kiadásokra kell, melyek még ez év folytán teljesítendők, hanem kell oly kiadásokra, melyek csak a jövő és későbbi években lesznek foganatosítandók. Mire való tehát már most megkötni a kölcsönt, drágán és terhesen ? Ha ingyen, vagy legalább is olcsón jutna Kerkapoly a pénzhez, nem csodálkoznánk mohó sietségén, de igy, midőn 30 millió ezüst kötvényért kapunk 26 millió papírt s az évenkint ezüstben fizetendő roppant összegekből a váltó árfolyam és felpénz minden terhe és risikója reánk esik, akkor így kábelebalázs módjára sietni megkötni e kölcsönt — amilyet mindig, a legszorultabb esetben is köthetünk — ez oly pénzügyi manipulate, melyben semmi szerepe sincs a józan észnek. Kölcsönt fölvenni egy, vagy két esztendőre előre, mint ahogy kell, és aztán a kölcsönvett pénzt bevertetni jövedelem nélkül, vagy fél annyi kamat mellett használni, mint amennyit mi fizetünk érte, — ez oly gazdálkodás, mint ami majoritásunk tunyasága mellett csakis a magyar kormány körében találhatunk fel. Ha a pénzügyminisztert valóban azok az indokok viszik a kölcsön fölvételére, melyeket indokolásában említett, úgy semmi szükség, hogy e kölcsön a költségvetéstől elválasztva, külön, most tárgyaltassék. És ha a miniszter mindamellett kivárni fogja a többségtől a kölcsön azonnali megszavazását, akkor Kerkapolyt az általa említett indokok mellett más indokok is késztetik a kölcsön megkötésére, tudniillik vagy az, hogy a jelen év kiadásait nem hiszi fedezhetőknek a kölcsön nélkül, vagy az, hogy Magyarország hitelét oly nyomorultnak képzeli, miszerint attól fél, hogy Magyarország nem lesz képes pénzt kapni akkor, amikor arra szüksége van, s azért el kell fogadni a kölcsönt akkor és oly feltételek mellett, amikor és amily feltételek mellett adják. S úgy látszik, Kerkapoly urat csakugyan az ily desperatió viszi e kölcsönre. Csávolszky Lajos. — A baloldali kör értekezletén elhatároztatott, hogy a párt nem fogadja el az új kölcsön iránti törvényjavaslatot az állami költségvetéstől megelőzőleg elkülönzött tárgyalásra. — Az igazságügy rendkívüli költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslatra nézve a párt nem fogja ellenezni a póthitel megszavazását. A képviselőház IV. osztálya f. hó 21-én d. e. 10 órakor ülést tart. A képviselőház V. osztálya szept. 21-én d. e. 10 órakor ülést tart. A IX. osztály az államkölcsönről szóló törvényjavaslat tárgyában f. hó 2f én d. e. 10 órakor ülést tart. Pest, szept. 20. Az állandó pénzügyi bizottság a képviselőház mai ülésében beterjesztette jelentését a 30 millió forint államkölcsönről szóló törvényjavaslat iránt. A pénzügyi bizottság a törvényjavaslat azonnali — tehát a költségvetés előtti — tárgyalását ajánlja a háznak. Ennek indokolására hosszú és hamis elmélkedésbe bocsátkozik a bizottság , összevissza zavar oly dolgokat, melyek épenséggel nem oda valók. Pedig mily egyszerű és könnyű a kérdés tisztába hozatala. A pénzügyminiszter indoklásából, melyet ez a kölcsönről szóló törvényjavaslat mellett a képviselőház elé terjesztett, gyönyörűen kiderül, váljon szükséges-e a kölcsön fölvételét azonnal eszközölni vagy nem ? Lássák, mely okokat hoz fel a pénzügyminiszter, mint bizonyítékait annak, hogy a 30.000.000 forint kölcsön fölvétele szükséges? Ezeket: —n. — „A balközép program mja az 1872-diki képviselő-választásokkal szemben. Egy balközépi képviselőtől.* — Ez a czime egy vékony röpiratnak, mely Lauffer kiadó hivatalában jelent meg és ma küldetett be hozzánk. A röpirat tartalma oda mutat, hogy szerzője nem annyira „balközépi képviselő,“ mint inkább valamely telivér kormánypárti író, ki valószínűleg azért választotta ezen álcrát, hogy nagyobb kelendőséget szerezzen röpiratának. Új eszmét hiába keresnénk a pár lapból álló műben. Egyszerű fölmelegítése az azon nyakatekert okoskodásoknak, melyekkel a „Reform“ vezérczikk alakjában majdnem naponként boldogítja olvasóit. Hagyjon föl a balközép a közjogi vitával és álljon rá utógondolat nélkül a 67-diki alapra — ez azon vörös fonál, mely a röpiraton végig vonul. Amint tehát látják, az állítólagos „balközépi képviselő“ semmivel sem akar kevesebbet, minthogy a balközép mondjon le eddigi programmjáról, s szakítson egyszer mindenkorra múltjával. Curiosum gyanánt, és hogy az olvasó fogalmat szerezzen magának a röpirat szerzőjének eszmemenetéről, átveszszük azon részt, melyben a szerző a következő határozat elfogadására szólítja föl a balközépet : „ . . . . Egyedül azon érdek által vezéreltetve, hogy az ország anyagi és szellemi fejlődését a kor igényeinek megfelelő szabadelvű irányban elősegítsük — kijelentjük (t. i. a balközép) : „1-ször. Hogy az 1869-diki programmunknak a közös viszonyok rendezésére vonatkozó részét boldogabb időre letesszük, — s utógondolat nélkül határozottan ráállván az 1867. törvények által alkotott alapra, addig is, mig ezen alapnak a szükséges tényezők hozzájárulásával, megváltoztatása vagy átalakítása lehetővé válnék, megteen-