Ellenőr, 1871. szeptember (3. évfolyam, 339-363. szám)

1871-09-21 / 355. szám

Előfizetési árak Egész ért. 20 frfc. — kr. I Évnegyedre I * 5 írt. — kr. Félévre ... 10 B — „­­ Egy hónapra ." 1 „ 80 t Egyen nám­ira 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádp»uteza 6. szám. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldéséra nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen­fogadtatnak el. * Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A­ lapot illető reklamdziók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcaa 0. sz.) intézendők. Hirdetési díjak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 ., Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 0. szám. (Jaélgrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két­ sas utcza 14. sz. ala intézendők. 355. szám. Csütörtök, szeptember 21. 1871. Hl. évfolyam. iiz „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre.......................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Szásai­ék a könyvárnás után történő meg­rendelése­k után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p­o­s­t­a­i utalványozás által. A negyedévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadó­hiva­taloknak, kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit s illetőleg ezeknek megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy ké­sedelmet tapasztaljon. Nézetek a bankügy és valuta rendezéséről. IV. Ha a valuta helyreállítása a forgalomban levő pénzjegyek névszerinti értékének valódi értékükre leendő leszállítása által nem esz­közölhető, más módot kell választani: a forgalomban levő pénzjegyek valódi értékét névszerinti értékük színvonalára kell, és pedig, ha a közforgalmat a forgalmi esz­közök kevesbítésével más irányban szintén súlyosan megzavarni nem akarjuk, a for­galmi eszközök összegének kevesbítése né­l­­kül, felemelni. E tekintetben egy jeles példa áll előt­tünk : azon mód, mely Poroszországban követtetett. A porosz kormány 1856. évben át­adott a berlini banknak 15 millió talérról szóló 100 talléros darabokra osztott 4V2°/6-ot kamatozó államkötvényeket, s efelett átvett attól 9.400.000 tallér névszerinti értékű, de ennél csekélyebb árfolyamú értékpapíro­kat : a banknak ezen értékpapíroknak tőzs­dei árát 7.802,000 tallérral készpénzben tékí­tette meg, azok névszerinti és tőzsdei értéke között levő különbözetnek fedezésére pedig 1.598,000 tallérról szintén 472°/o ál­lamkötvényeket adott. Felhatalmazta tovább a porosz kor­mány a nevezett bankot, hogy 10 millió tallér erejéig 10 talléros bankjegyeket is ad­hasson ki, s hogy a jegykibocsátásban ezek összegére nézve, csak azon feltétel által legyen korlátozva, hogy kibocsátandó je­gyeinek 13 érczpénzzel, 2/3 leszámítolt vál­tókkal mindig fedezve legyen, saját részei­ről pedig azon kötelezést vállalta fel, hogy a forgalomban maradandó államjegyeket csak 1 és 5 talléros darabokban hagyja a közforgalomban meg, s hogy mindazon pa­pírpénzt, mely kölcsön­pénztárak vagy más ilynemű intézetek által a közérdekben eset­leg kiadandó lenne, rendeltetésének teljesí­tése után azonnal be fogja vonatni. A bank ezek ellenében arra kötelezte magát: 1- er, hogy legfeljebb 20 hónap le­folyása alatt havi egyenlő részekben 15 millió tallérnyi államjegyet fog megsemmi­sítés végett a kormánynak átadni, 1-2- er, hogy a 15 millió tallérnyi állam­kötelezvények kamatját 32/3°/0 erejéig, az 1.598.000 tallérnyiaknak pedig egész 4lJa° 10 kamatját az állam helyett ő fogja fizetni. Ezen megállapodás folytán a porosz állam a banknak adott 15 millió tallérnyi államkötvények kamatjához csak ej6° 10 szá­zalék kamattal, a másik 1.598.000 tallér­ról kiállított államkötvények kamatjához pedig semmivel sem járult, de mind a két rendbeli államkötvények törlesztésére éven­­kint 1° 10 fizetését válalta el, úgy hogy mind e két összegnek úgy kamatja, mind tör­lesztése fejében évenkint csupán 290,980 tal­lért, vagyis a bevont államjegyek összegé­nek csak 194­. százalékát fizette, és e módon akkori összes államjegyeinek felét a forga­lomból rövid idő alatt valósággal kivonta. Ezen módon a valutának jegy­bankok közvetítésével esz­közlen­dő helyreállítását vélném követendő­nek részünkről is azon módosításokkal, me­lyeket a forgalomból kivonandó pénzjegyek illető összegei, s a porosz állam s a mi monarchiánk pénzügyi hitele között létező nagy különbség megkíván, s az eljárás körülbelül következő lehetne. A sóbányai zálogjegyek helyett forga­lomban lévő államjegyeknek beváltása a mondottak szerint egészen a birodalmi ta­nácsban képviselt országokat illetvén , s azok által leendőén eszközlendő. A többi 312 millió forintnyi állam­jegyekből, azon óvások és feltételek mellett, a­melyek a fentebbi 6-ik pontban kifejtet­tek, egy ideig, új alakú államjegyekkeli felcserélés mellett forgalomban maradhat 150 millió forint; beváltandó tehát 162 millió vagyis kerek számmal — minthogy 2 millió frtnyi államjegynek időközben történt meg­semmisülésére lehet számítani; 160 millió frt, s ez összegből a magyar korona országaira a közösügyi költségek aránya szerint 48 millió frt, a birodalmi tanácsban képviselt orszá­gokra 112 millió frt esik. Ezen összegek törlesztése, s a magyar korona országainak egy kebelükbeli jegybank leírásának előnyeiben azonnali részesítése végett állítassák fel, jelentékeny, de nem túlságos érem, ezüst és arany alappal, egyenlő elvek szerint működő két jegybank, egy Pesten, egy Bécsben, s ez utóbbi, ha ott úgy tetszik, az ú. n. bank részvényesei által állítassák fel. Ezen bankoknak mindegyike a) Láttassék el 24 évi kizárólagos sza­badalommal oly kötelezés mellett, hogy az ország minden részeiben, s jelesül a magyar­­országi jegybank különös tekintettel Hor­­vát-Szlavon­országra, elégséges számú fióko­kat folyvást nyitva tartani tartozzék; b) a valuta tökéletes helyreállításáig jegyeinek kényszer forgalmával ruháztas­­sék fel; c) kibocsátandó jegyeit, az alább em­lítendő ideiglenes kivétellel, legalább 23 rész­ben érez, ezüst, aranypénzzel vagy rudak­kal, 2­3 részben rövid folyamú, teljes biz­­tosságú leszámítolt váltókkal, s meghatáro­zandó jellegű értékpapírokkal folyvást fe­dezve tartani köteleztessék; d) az államjegyeket jegyei kényszerfor­galmának tartama alatt feltétlenül, azután csak úgy és addig tartozzék elfogadni, mig azok az állam beváltó hivatalaiban érezpénzért tényleg és rögtön beváltatnak; — végre e) érczkészletének fenntartása, s azon czélból, hogy annak idején jegyeinek ércz­­pénzzeli beváltását annál biztosabban meg­kezdhesse, öregbítése végett, s hogy egy­szersmind az érczpénz biztos megtakarítá­sára a honpolgárainak a valuta helyreállí­tásáig is mód és alkalom nyujtassék, érezpénzre szóló idegen váltókat számítol­hasson le, sőt kizárólag érezpénzben keze­lendő letéti üzletet is folytathasson. Ezen bankok közül: A magyarországinak átad a kormány évenkint 2 millió forintot készpénzben bank valutában, és hat évig évenkint 6 millió fo­rintnyi 5° 10 állam­kötvényeket, melyeket a bank, ha üzlete megkívánja, elárusíthat, s a melyek összegének erejéig ugyanannyi bank­­egyet bocsáthat ki, s azért ezen kötvények kamatját 2,12 százalék erejéig ő lesz köteles fizetni, s a kormánynak megsemmisítés vé­gett évenkint 8 millió forintnyi államjegyet átadni. Ezen eljárás hat évig folytattatván, ezek végeztével a magyar korona országai­nak terhére eső 48 millió forintnyi állam­jegy, bankjegyek által helyettesítve, ki lesz véve a forgalomból, az állam tartozásából 12 millió véglegesen lesz törlesztve, 36 millió pedig, az államot évi 900,000 írttal terhelő kamat­összeggel még további törlesztésre fennmarad. Ezen törlesztés évenkint 2 millióval folytattatván, az állam egész illető tarto­zása, az általa fizetendő kamatok összegé­nek évenkint 50,000 forinttali apadásával, további 18 év alatt véglegesen törlesztve lesz, s nem áll semmi ellene, hogy ha az állam pénzügye engedi, a törlesztés koráb­ban is befejeztessék, és a törlesztés végez­tével, vagy esetleg annak folyama alatt is, ha a körülmények lehetővé teszik, a jelenleg még forgalomban maradandó új alakú állam­­jegyeknek is részben, vagy egészben törlesz­tése megkezdethessék. Ily előzmények után valószínűnek tar­tom, sőt részemről meg vagyok győződve, hogy a magyar korona országaiban felállí­tandó jegybank az említett hat év lefolyása után jegyeinek érezpénzérti rendes beváltá­sát, kényszerfolyamuknak megszüntetésével, akadálytalanul megkezdheti, mert ha ezen bank alaptőkéjét 80 millió forintban vévén fel, az annak megfelelő bankjegyforgalmat 75 millió forintra számítom, s ez összeghez hozzáadom az államjegyek helyett ezen hat év végével folyamatban leendő 36 millió fo­rintnyi bankjegyet, a magyarországi bank­nak jegyforgalma összesen 111 millió írtra terjedend ; ily összeget pedig még akkor is, ha ahoz hozzá­adatik az államjegyekben Magyarország terhére még forgalomban ma­radandó 45 millió forint, főleg a fiókbankok rendszerének kellő kifejtése mellett, meglesz egy oly államnak forgalma, melynek csupán rendes bevétele és kiadása összesen évenként 800 millió forintot tesz, melynek mezei gaz­dasága, ipara, kereskedelme évről évre még jelentékenyen fejlődhetik, és egyátalában nem tartom lehetetlennek azt sem, hogy az említett bank az érintett hat év lefolyása alatt 80 millió forintnyi érczalapjához még azon 12 millió forintnyi érczkészletet is meg­szerezhesse, mely a forgalomban leendő ösz­­szes jegyeinek egy teljes harmadrészben érezpénzzel leendő fedezésére megkívántatik, mert azt, üzletének más jövedelemforrásai­tól eltekintve, az első hat év alatt neki átadandó 36 millió forintnyi államkötvények felének 70°/p árfolyam is érint leendő eladá­sából is mind­a mellett megszerezheti, hogy ezen államkötvény­einek a tározásában meg­tartandó másik fele után az államtól nye­rendő 21|2°|0 kamattal, az elárusítandó ál­lamkötvények kamatjának az ő terhére szin­tén 2­1|2°|0-al háromló felerészét fedezheti. E terv kivitelére mindazonáltal mél­­hatlanul szükséges, hogy a törlesztésre éven­ként legalább két millió forint készpénzben az állam által fizettessék, mert enélkül, ily fizetés szakadatlan tényleges teljesítése nél­kül a kérdéses pénzügyi művelet, az osztrák kormánynak, és épen a valuta helyreállítá­sának tárgyában annyiszor már meghiúsult kísérletei, és megszegett ünnepélyes ígéretei után, nem fogna találkozni a nagy­közön­ség bizalmával, és pedig épen e bizalom az egész p. v. művelet szerencsés végrehajtá­sának egyik fő feltétele: szükséges tovább, hogy ezen két millió forint évenként, újabb kölcsönvétel nélkül, akár megtakarítások, akár újabb jövedelemforrások nyitása által, az állam folyó jövedelmeiből kerüljön ki, mert különben az egész művelet nem lenne egyébb, mint nem kamatozó függő adósság­nak az állam pénztárának újabb terhére állósított kamatozó adóssággá átváltoztatása. Fedezetét ezen két millió forintnak egy pár évre, a­melyben arra szükség lehet, erélyes pénzügy­miniszter adófelemelés nél­kül is, ha akarja, feltalálhatja , s csakis leg­­feljebb egy pár évig lesz szükséges ily fe­dezetről gondoskodni, mert azt a forgalom­ban leendő pénzjegyek értékének fokozatos javulása némely részben már korábban is, későbben pedig a valutának helyreállítása egészben maga fogja nyújtani az­által, hogy a valuta javulásával részben, annak helyre­állításával egészen megtakaríthatók lesznek azon nagy összegek, melyeket jelenleg úgy a magyar koronának, mind ő Felségének többi országai az­­ éretpénzben okvetlenül teendő kiadásoknál ennek bevásárlására kép­­telenek fordítani, s a­melyeknek fejében, a vasúti kölcsönnek kamatait, a vasúti nagy összegekre rugó biztosítékokat számításba sem véve, csupán a közösügyi költségek czime alatt a magyar korona országainak 1871. esztendei állami költségvetésébe 2.385.200 frt van felvéve. Ugyanezen módon kellene, és hasonló eredménynyel lehetne, nézetem szerint, a va­luta helyreállítására nézve eljárni a bíród, tanácsban képviselt országok részéről is, azon különbséggel, hogy azoknak illetmé­nyei nagyobbak lévén, részükről törlesz­tésre évenkint négy millió hat­száz egyné­hány ezer forint lenne készpénzben fordítandó, államkötvénynyel pedig hat év lefolyása alatt évenként 14 millió forint fedezendő, s habár nagyok ezen összegek, meg vagyok győ­ződve, hogy ezen országok kifejlődött ipa­ruk, kereskedelmük, s hitel, közlekedési és forgalmi viszonyaik mellett maguk is oly nagy pénzerővel bírnak, hogy ezen összege­ket, főleg a valutának reájuk nézve legin­kább előnyös helyreállítása végett annyival inkább képesek kiállítani, mert azon meg­takarítások is, melyek a valuta javulása és helyreállítása mellett, az állami kiadások­ban az érezpénz beszerzési költségeinek ke­vesbítése, illetőleg megszüntetése folytán eszközölhetők, legnagyobb részben az ő ja­vukra háramlanak. Ez azon mód, a­melyen nézetem sze­rint, az érczpénzforgalom s a valuta a Mon­archia mind a két államában helyreállít­ható, s ennek folytán a felállítandó szilárd alapú jegybankok segélyével, a teljes értékű forgalmi eszközöknek a közforgalom igé­nyeinek megfelelő mennyisége mellett, mind az érempénz visszaállított rendszeres forgal­mának biztosítása, mind a hazai hitelnek önálló biztos alapokra fektetése, a törvény­­hozásnak a bankügyi bizottság kiküldésével kijelentett óhajtása szerint elérhető. E nagy czélnak minden feleket meg­nyugtató békés után elérhetése végett, de csakis e czél valóságos elérésének feltétele alatt, részemről indokoltnak tartom, hogy a magyar korona országai a sóbányai zálog­jegyek, s az államjegyek között jelenleg létező összefüggésnek teljes megszüntetése mellett hajlandók legyenek némi áldozatra az ú. n. bank többször említett 80 millió forintnyi követelése, a 18.400.000 frtot bankvalutában levő azon részének fedezé­sére nézve, mely abból az államadóssági teher megosztásánál megállapított kulcs szerint a magyar korona országaira esnék, s ezt annyival inkább megtétethetni vé­lem , mert alaposan remélhető, hogy a magyar korona országai kebelében szilárd alapon rendezendő új jegybank is a ré­szére engedélyezendő szabadalomért, ennek tartamára bizonyos jelentékeny összeget ka­mat nélküli kölcsön alakjában a kormány rendelkezésére fog bocsátani. Lehet, hogy a számok, melyeket a fen­tebbiekben alapul vettem, módosítandók: az egy ideig még forgalomban hagyandó, jelenleg leváltandó államjegyeknek, az állam által készpénzben fizetendő, illetőleg kötvé­nyekkel fedezendő summáknak összegei : a törlesztési évek száma, a törlesztési rendszer, az állam­kötvények kamatlába az egyezke­dés és biztos számítás igényei szerint változ­hatnak : a bankok az itt említetteken kívül — több kedvezményekben részesíttethetnek, hozzájárulásuk az állam által kiadandó köt­vények kamatterhének viseléséhez kisebb, s esetleg nagyobb is lehet; de a terv alap­jának helyessége Poroszországnak feljebb idézett példájával a gyakorlat által is már igazolva lévén, nem lehet kétségbe vonni, hogy a valuta helyreállításához, a bankkér­désnek megoldásához azonnal hozzá­fogni, s mind a kettőt az állam túlterheltetése, a rendszeres pénzforgalom megzavarása nélkül, úgy a bíród, tanácsban képviselt, mint a magyar korona országai érdekeinek és jogos igényeinek kielégítésével, aránylag rövid idő alatt be lehet fejezni; s azért bátran el­­mondathatik, hogy az, ki a bankkérdés megoldásánál csak annyit mond, hogy az ú. n. bankkal, szabadalma hátralevő öt évei­nek tartamára egyesség köttessék, és itt megállván, azon sok egyébbről, mik a ma­gyar korona országai érdekeinek megóvá­sára ezenkívül még múlhatatlanul teendők, hallgathatni vél, a magyar korona országai­ban jegybankot létesíttetni nem akar, egy központi jegybankot akar jövőre is Bécs­ben, Bécs pénzügyi uralmát Magyarország felett, Magyarországnak ennek irányábani pénzügyi nemzetgazdasági s ezektől elvárha­­tatlan állami szolgaságát akarja, s ezt ma­gyar államférfiú nem akarhatja, mert ha ezt akarná, hazaárulást követne el. Ha a bankügy mind­ezek mellett Ma­gyarország jogainak és érdekeinek megfe­­lelőleg akár az itt javaslott, akár más módon nem lenne rendezhető, e szerencsétlen ese­mény a monarchia két állama megbízha­­tatlan eladósodásának, javíthatatlan keres­kedelmi viszonyainak és politikájának, kor­mányaik teljes hitelvesztettségének, vagy épen a fennálló államjogi kapocs sajnos kö­vetkezményéül, a birod. tanácsban képviselt országok kormánya és törvényhozása igaz­ságtalan önzésének, s a magyar korona or­szágai irányában határozottan ellenséges in­dulatának lenne csak tulajdonítható. Ily viszonyok lehetetlenné tennék, hogy a monarchia helyzetének valaha jobbra for­­dulhatását még csak reményleni is, fenn­állásában bízni lehessen; s ily viszonyok kö­zött azután a magyar korona országainak tételük megvédésére teendőit csak önfenn­tartási joguk és kötelességük szabályozná; az ennek körébe tartozó eszközök azonban már nem csupán pénzügyi természetűek. 1. A minisztérium — az országgyűlés hatá­rozatához híven — jövőre a központi kormányzatot nem drágán kibérleti magánépületekben akarja elhelyezni, hanem e czélra államépü­leteket kíván építtetni. 2. A fiumei kikötő kiépítését, mely ez évben kezdetét vette, jövő évre folytatni kell. 3. A már munkába vett szésben nem hagyható államvasutak kiépítésére nem elegendők a magyar vasúti államkölcsönből befolyt és még befolyandó összegek. _FaeIr q 7 m­«1 ^L — I— y “ pénzügy­miniszter a kölcsön fölvételét szükségesnek tartja. Mondjuk rá, hogy helyes. Csatlakozzunk a pénzügyminiszter abbeli véleményéhez, hogy a fel­hozott okoknál fogva csakugyan szükséges lesz a kölcsön fölvétele. De már most az a kérdés, hogy mikor lesz arra szükség ? A központi kormány elhelyezésére szánt ál­lamépületek építését — ha csakugyan megkezdik — csak jövő esztendőre kezdhetik meg. A fiumei ki­kötő kiépítésének folytatására, mint azt a pénz­ügyminiszter költségvetésében maga elismeri, az egész 1872-ik év tartamára elegendő 2.500.000 forint. A munkába vett államvasutak építésére szük­séges összegek az idén teljesen fedezve vannak a vasúti kölcsönből, sőt még a jövő 1872-iki év szükségleteire is marad a kölcsönből 15 millió, úgy hogy az összes államvasuti építéseknél az 1872 ik évre csak 7 milliónyi az összeg, mely ed­dig fedezetlenül áll, s melynek fedezéséről legfel­jebb csak a jövő év második felében kell majd gondoskodni. Ezekből világosan látjuk tehát, hogy a szán­dékban levő kölcsön nem oly kiadásokra kell, me­lyek még ez év folytán teljesítendők, ha­nem kell oly kiadásokra, melyek csak a j­ö­v­ő és későbbi években lesznek foganatosítandók. Mire való tehát már most megkötni a köl­csönt, drágán és terhesen ? Ha ingyen, vagy lega­lább is olcsón jutna Kerkapoly a pénzhez, nem csodálkoznánk mohó sietségén, de igy, midőn 30 millió ezüst kötvényért kapunk 26 millió p­a­­pírt s az évenkint ezüstben fizetendő roppant összegekből a váltó árfolyam és felpénz minden terhe és risikója reánk esik, akkor így kábeleba­­lázs módjára sietni megkötni e kölcsönt — ami­lyet mindig, a legszorultabb esetben is köthetünk — ez oly pénzügyi manipulate, melyben semmi szerepe sincs a józan észnek. Kölcsönt fölvenni egy, vagy két esztendőre előre, mint ahogy kell, és aztán a kölcsönvett pénzt bevertetni jövedelem nélkül, vagy fél annyi kamat mellett használni, mint a­mennyit mi fize­tünk érte, — ez oly gazdálkodás, min­t ami ma­joritásunk tunyasága mellett csak­is a magyar kormány körében találhatunk fel. Ha a pénzügyminisztert valóban azok az in­dokok viszik a kölcsön fölvételére, melyeket in­dokolásában említett, úgy semmi szükség, hogy e kölcsön a költségvetéstől elválasztva, külön, most tárgyaltassék. És ha a miniszter mindamellett kivárni fogja a többségtől a kölcsön azonnali megszava­zását, akkor Kerkapolyt az általa említett in­dokok mellett más indokok is késztetik a köl­csön megkötésére, tudniillik vagy az, hogy a jelen év kiadásait nem hiszi fedezhetőknek a kölcsön nélkül, vagy az, hogy Magyarország hitelét oly nyomorultnak képzeli, miszerint attól fél, hogy Magyarország nem lesz képes pénzt kapni akkor, amikor arra szüksége van, s azért el kell fogadni a kölcsönt akkor és oly feltételek mellett, amikor és a­mily feltételek mellett adják. S úgy látszik, Kerkapoly urat csakugyan az ily desperatió viszi e kölcsönre. Csávolszky Lajos. — A baloldali kör értekezletén elhatározta­tott, hogy a párt nem fogadja el az új kölcsön iránti törvényjavaslatot az állami költségvetéstől megelőzőleg elkülönzött tárgyalásra. — Az igaz­ságügy rendkívüli költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslatra nézve a párt nem fogja ellenezni a póthitel megszavazását. A képviselőház IV. osztálya f. hó 21-én d. e. 10 órakor ülést tart. A képviselőház V. osztálya szept. 21-én d. e. 10 órakor ülést tart. A IX. osztály az államkölcsönről szóló tör­vényjavaslat tárgyában f. hó 2f én d. e. 10 órakor ülést tart. Pest, szept. 20. Az állandó pénzügyi bizottság a képviselő­ház mai ülésében beterjesztette jelentését a 30 millió forint államkölcsönről szóló törvényjavas­lat iránt. A pénzügyi bizottság a törvényjavaslat az­o­n­­nali — tehát a költségvetés előtti — tárgyalását ajánlja a háznak. Ennek indokolására hosszú és hamis elmél­kedésbe bocsátkozik a bizottság , összevissza za­var oly dolgokat, melyek épenséggel nem oda valók. Pedig mily egyszerű és könnyű a kérdés tisztába hozatala. A pénzügyminiszter indoklásá­ból, melyet ez a kölcsönről szóló törvényjavaslat mellett a képviselőház elé terjesztett, gyönyörűen kiderül, váljon szükséges-e a kölcsön fölvételét azonnal eszközölni vagy nem ? Lássák, mely okokat hoz fel a pénzügyminisz­ter, mint bizonyítékait annak, hogy a 30.000.000 fo­rint kölcsön fölvétele szükséges? Ezeket: —n. — „A balközép program mj­a az 1872-d­iki képviselő-választásokkal szemben. Egy balközépi képviselő­től.* — Ez a czime egy vékony röpiratnak, mely Lauffer kiadó hivatalában jelent meg és ma küldetett be hozzánk. A röpirat tartalma oda mu­tat, hogy szerzője nem annyira „balközépi képvi­selő,“ mint inkább valamely telivér kormánypárti író, ki valószínűleg azért választotta ezen álcrát, hogy nagyobb kelendőséget szerezzen röpiratának. Új eszmét hiába keresnénk a pár lapból álló mű­ben. Egyszerű fölmelegítése az azon nyakatekert okoskodásoknak, melyekkel a „Reform“ vezérczikk alakjában majdnem naponként boldogítja olvasóit. Hagyjon föl a balközép a közjogi vitával és áll­jon rá utógondolat nélkül a 67-diki alapra — ez azon vörös fonál, mely a röpiraton végig vonul. A­mint tehát látják, az állítólagos „balközépi képviselő“ semmivel sem akar kevesebbet, mint­hogy a balközép mondjon le eddigi programmjá­­ról, s szakítson egyszer mindenkorra múltjával. Curiosum gyanánt, és hogy az olvasó fogalmat szerezzen magának a röpirat szerzőjének eszme­menetéről, átveszszük azon részt, melyben a szerző a következő határozat elfogadására szólítja föl a bal­középet : „ . . . . Egyedül azon érdek által vezé­reltetve, hogy az ország anyagi és szellemi fej­lődését a kor igényeinek megfelelő szabadelvű irányban elősegítsük — kijelentjük (t. i. a bal­közép) : „1-ször. Hogy az 1869-diki programmunk­­nak a közös viszonyok rendezésére vonatkozó ré­szét boldogabb időre letesszük, — s utógondolat nélkül határozottan ráállván az 1867. törvények által alkotott alapra, addig is, mig ezen alapnak a szükséges tényezők hozzájárulásával, megváltozta­tása vagy átalakítása lehetővé válnék, megteen-

Next