Ellenőr, 1871. október (3. évfolyam, 364-389. szám)

1871-10-01 / 364. szám

Előfizetési árak Egész évre . ; 20 frt. — kr. I Évnegyedre i l 5 írt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nődor-ntcza 6. szám. Semmit sem közlőnk, ha nem tudjak, kitől jón. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A. lapot llletS reclnmátlóli L é gr ddy testvérek irodájába (n&dor-utcza 6. sa.) intézendSk. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . i . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásórt 30 „ Kiadéhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-uteza O. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-sas ntcza 14. zz. ála intézendők. 36á. szám. Vasárnap, October 1. 1871. ÜL évfolyam. !-‘J .................................................................................................................................I I --------------ff ' if ■> lniBäiüliglWailirTTTTMliSMBii-------------------------------------------------------------------------| l --------' ■ SSSSSBSBSSm , | II I. 1- JSBSBMBB Aa „IJIcnor“ ara egy évre .... 20 forint — kr. félévre ..........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Ajk üHlenőr kiadó hivatala (Pesten, két-sas utcza 14. sz.) Százai k a könyvárus! utón tOrténömeg rendelés« k után az „HlleuOr“ részéről néni adatik. Az előfizetést legczélszei’übben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p ó s t a i utalványozás által. A negyedévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a pósta- és kiadó-hiva­taloknak, kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit s illetőleg ezeknek megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy ké­sedelmet tapasztaljon. Andornak, sept. 28. (M.) Nagy meglepetéssel olvasom, hogy a mit már nem reméltünk ezen ülésszak­ban, mégis megtörtént — Pauler minisz­ter ur felelt. Nem mondhatjuk: prodit ri- diculus mus, mert ismerve embereinket, ilyenformát vártunk felelet esetére. Tehát be kell érnünk az audiendum verbum regiumféle curiosutnmal, melyet hosszas fejtörés után a lomtárból előhoz­tak. Gondoltuk előre, hogy az állam, a kormány, a törvény tekintélye s a kiváncsi közvélemény ezzel kapja ki apai és anyai jussát; de arra nem voltam elkészülve ré­szemről, hogy a „nincs tudomásom“ féle naivsággal még egyszer szerencsét próbál­jon a miniszter ur. A Jekelfalussy püspök viselt dolgairól sem akart lenni eleinte tu­domása; most már nem lehet kételkedni, hogy a többi püspök ur sem jobb a deákné vásznánál, minélfogva legalább is tömeges audiendumi tableaukat várhatunk, nagyobb hatás kedvéért talán bengali tűzzel. Minden kétségen kívül constatirozva van most már, hogy a kormány a papokat legyezgeti. Roszul számit; túlbecsüli az előnyöket, melyeket várhat a papok részé­ről, túlbecsüli a bajt, melyet neki a pa­pok okozhatnának azon esetre, ha őket ma­gára haragítaná. A papok barátsága nem érdemes arra, hogy érette a kormány saját és átalában az állam tekintélyét compro- mittálja, hogy maga és pártja szabadelvü- ségi reputatióját lerontsa. Túlbecsüli a kormány az említett elő­nyöket és bajokat, mert valószínűleg túl­becsüli a befolyást, melyet a papság a népre gyakorol. A nép igenis ragaszkodik vallásához, de megkülönbözteti az oltár előtt álló ál- dozárt az ágybér-exequáltató paptól, s az utóbbi sem társadalmi, sem politikai téren nem bir különös népszerűséggel. A fanatis- musra, hála istennek, egyátalában nem ta­pasztalunk népünknél hajlandóságot sem a jelenben, sem a múltban. Van babona, van bigoteria nálunk is, mert van tudatlanság, de a különböző fele­kezetek egyremásra igen jól megférnek egy­mással. Nem kell tehát attól félni, hogy a papság, ha felingerlik, majd előveszi a fana- tismas fegyverét s egy uj és pedig veszé­lyes mozgalommal fogja nevelni zilált viszo­nyainknak különben is eléggé aggasztó zűr­zavarát. De magánál az alsóbb papságnál sem hiszek erre létezni valami különös haj­lamot. Az ultramontán buzgalom, a mennyi­ben nálunk is megvan, egyedül a magasabb klérus és azon fiatal papság körében léte­zik, mely még nem régen lépett ki a pap­növeldéből s melynek különösen tehetsége­sebb és tevékenyebb része el van bóditva a beszivott jézsuitismus mákonya s el van ra­gadtatva a kövér kanonokságok és fényes püspökségekre való vakító kilátások által. De a papság nagy tömege, a falusi plébánu- sok, sokkal egyszerüebb, nyugalmasabb, bé­késebb szellemű derék magyar emberek, mintsem alkalmas egyének lehetnének a fa- natismus terjesztésére s átalában valami modern eszmének és iránynak, milyen jelen alakjában az ultramontanismus, felkarolá­sára. A papságnak ezen osztálya most majd­nem átalánosan a kormánypárthoz csatla­kozik, de nem vesz valami kiváló részt a politikában, attól pedig tartani épen nem lehet, hogy veszélyessé válik azon esetre, ha a kormány erélyesen járna el a csalhatat­lansági kérdés miatt magukat exponáló fő­papok ellen. Az uj dogma maga minden in­kább mint népszerű, úgy a hívek, mint a papság köreiben ; fegyelemből aláveti magát Rómának s püspökének az alsó papság, de szívvel és lélekkel nem fog a csalhatatlansá- gért harezra kelni s nem fogja magátjeddi- gi aránylag mérsékelt és higgadt magatar­tásának utjából eltéritetni. Egyedül a magasabb papság az, melyre hatása lehet, a minthogy erre bizton szá­mit, a kormány lágy magatartásának. A magasabb papság bezárhatja erszényét, s gyakorolhatna az alája rendelt papokra is annyi nyomást, hogy ez még azon befolyást se gyakorolja,melylyel — habár ez nem valami rendkívüli nagy, akár mint egyes szava­zók, akár mint lelki pásztorok bírnak. S amaz erszényből sok telik akár ama bizo­nyos cassa neminis részére, mely a jövő választásoknál úgy látszik, nagyobb mér­vekben fog működtetni, mint valaha, akár különösen azon számtalan embereknek füg­gőben tartására, kik a papokon élős- ködnek. A felsőbb papság erszényének biztosí­tása „concret“ párt-czélokra — ez lehet tehát az egyedüli döntő tekintet, mely a kormánynak magatartását szemben a főpa­pokkal indokolja. Nem akarja őket elked­vetleníteni, nehogy megtagadják a pártezé- lok előmozdításához való tényleges és hatha­tós járulást. De itt is túlbecsülés hibájába esik a kormány. A papság erszénye nem megve­tendő factor a „gyakorlati“ politikában, de egy körülménynél fogva ezen factor vészit fontosságából. Ezen körülmény pedig az, hogy a papság azon esetben, ha a kormány fel- ingerli is maga ellen, ellene nem fogja fordítani a rendelkezésére álló fegyvernek élét. A papok nem fognak költeni a kor­mány mellett, de nem fognak költeni ellene sem, hanem egyszerűen zsebökben hagyják pénzüket. Mert hát hova költenének? Nekünk baloldaliaknak nincs reményünk, hogy az érsek és püspök urak egyszerre zászlónk alá álljanak; ezt nem teszik. De hát az ó-conservativokhoz csatlakozhatnak ? Kik azok az ó-conservativok ? Azt tudjuk, hogy létezik egy magas értelmi és társa­dalmi aristocraticus cotteria a deákpártnál, melyet ó-conservativ pártnak is neveznek, de ezen párt aligha fog külön zászlóval kortestanyákon megjelenni. Ezen párt tagjainak, meglehetnek a maguk melancholicus reményei, hogy még ő rájok is kerülhet a sor, ha még egyszer fe­lülkerekednék a reactió s a mi gyönge lá­bon álló alkotmányosságunk és parlamentá- lismusunk egy szép reggelnek felszálló kö­dében találna elpárologni, talán ők fognák tartani szomorú bevonulásukat a pusztán maradt telekre: de a mostani helyzetben mint versenyző parlamentáris párt nem fognak a jövő nyáron megnyitandó orszá­gos vásáron megjelenni. S azért ha a kor­mány erélyes fellépése miatt még élénkebb rokonszenvvel viseltetnének is a főpapok ezen ájtatos párthoz, veszélyessé nem tehe­tik, mert tettleges támogatásuk egymaga nem hárítja el az akadályokat, melyek mi­att gyakorlatilag való fellépésre niacs ez idő szerint minősítve. Ennek következtében tehát a főpapok erszényének bezárkózása fogyatkozást képezne ugyan a kormány tá­borában, de ez csak felényire veszélyes mint a milyen volna akkor, ha egy más ellenséges párt részére megnyílásától lehetne tar­tani. Nem valami nagyszerű előnyért akarja tehát a kormány koczkára tenni azt, mit semmi áron sem volna szabad veszélyeztet­ni, az állam tekintélyét s ama szabadelvű reputátiót, melyet követel magának (habár a virilis- szavazatok behozatala óta keve­sebbet beszél róla) a deákpárt s melyet nem dobhat el magától a párt kifolyása, az Andrásy-miniszterium, a nélkül, hogy párt­ját egy lényeges dologban meg ne hazud­tolja. Legyen szabad reménylenünk, hogy a pártnak gondolkodóbb és önállósággal biró tagjai meg fogják sokalni minél előbb, hogy a kormány által oly térre vonatnak, mely­re lépni a párt nagy részének bizonyosan nem volt szándékában, midőn a kormány szekerének tolására vállalkozott; nem fog­ják engedni, hogy ily végletekre menjen a ,,mindent a pártért“ jelszó hordereje. Ha még itt is készek lesznek tüskön bokron át követni a kormányt, akkor azután valóban megdöbbentő lesz a jezsuitáknak hazánk­ban is elterjedt befolyása, mert legveszé­lyesebb tanuk lesz érvényre emelve, azon tan tudniillik, hogy „a czél szentesíti az eszkö­zöket.“ Apróságok. Altro ehe buffone! kiált fel az olasz, midőn valamel) kiváló bolondságra egy ennél is na­gyobbat lát következni. így kiálthat fel a ma­gyar is, midőn látja, hogy ad nótám fehérvári püspök, most már Simor prímás kezd kontrázni. Ez aztán több mint Jekelfalasy — altro ehe buffone! E legújabb revelatió szerint ugyanis a pápai „csalatkoz hatlanság még nem vét ekmentes8ég.“Ez más szóval azt teszi, hogy a pápa vétkezhetik ugyan, de nem tévedhet. Ere­deti morál, de van benne valami kétségtelenül: a bűn istenitése. A közönséges ember csak ak­kor szokott vétkezni, midőn a tévedés útjára lép ; nem így a pápa : ő vétkezhetik az igaz utón is. Kényelmes kis elmélet s nem csodálkozhatni, hogy dogma lett belőle a szentszék részére, mely­ről mindenki tudta eddig is, hogy nem vétek­mentes, csak azt nem gondolhatta senki, hogy cs alat kozhatlan. Hanem hát mit mondanak Pauler s a kor­mány és az országgyűlés erre a gyönyörűséges s i- moriádra? Mert hogy a prímás körlevele csúf fá teszi az egész verbum regium tekinté­lyét s fittyet hány a királyi tetszvényjog összes hatalmának: az kézzelfogható dolog a M a- gyar Állam tegnapi közleménye után. S ha egy püspök fejedelmi feddést vont magára az uj hittan koronailag engedélyezetlen kihirdetése által, ugyan mi várhat a prímásra, ki a fejedelmi feddést számba sem véve s igy nevets égési tni akarva, főpásztori körlevélben okoskodik a kihirde­téstől koronailag eltiltott hittan erőtelj ességéről és kötelező természetéről? Porozzák-e már miniszte­reink magyar díszruháit egy újabb előadásra ? vagy jobbnak látják elismerni tévedésüket a vétkezhetőség apostalainak kijózanithatása avagy csak rendreutasitbatása iránti reményükben? Én azt hiszem, hogy Simor Jánost Dem fogja felvezetni a miniszterelnök portása semmiféle dorgatoriura ceremóniájára, hanem í e 1 m e g y hoz­zá alázatosan Pauler, hogy megköszönje az ő fel­sége feddő szavai iránti hódolat primatiafis nyilvánu- lását, 8 ez nem is lehet másként egy olyan kormányzat alatt mely azAndrásy - kabinet fen maradásától feltételezi Magyarország léteiét s igy hazafias kötelességének tartja jó lábon élni az ördöggel is, csakhogy az egyedül üdvözítő András y-k a b i n e t támogatást nyerjen a té- vedhetlen vétkezhetőség fekete seregétől is. Ha­nem ha meg kell magokat huzniok választási remegésük térdelő zugába: legalább legyenek annyi figyelemmel ő felsége fejedelmi tekintélyé­nek tiszteletben tartbatása iránt, hogy t ö r ül t e s- s ék el, haladéktalanul, a p 1 acet u m-jogot, mi­kép ne paczkázhassanak vele többé azon papok, kik ellenében az Andrásy-kabinet nélkülözhetlen- ségi önérzete még urának, királyának törvénysze­rű akaratját sem tudja vagy meri biztosítani a tiszteletlenségtől. Mi nem búsulnánk a placetum eltörlésén s örvendünk, ha a Vatikán mentői nagyobb képte­lenségek dogmatisalása által teszi magát nevetsé­gessé és elfogadhatlai.ná az egész világ előtt, mely bizony nem a syllab us felé halad vasutain s a gőz és villany egész hatalmával. Tessék kihirdetni a pápának nevezett vén ember csalatkozhatlansá- gát mit oder ohne vétekmentesség. Hiszen az élet oly komoly, hogy tán meg is unnék azt, ha a kedves infallibilisták otromba hóbortja egy-egy jó kaczajt nem szerezne a józanésznek. Csak rajta: határozzanak el s hirdessenek ki mindenféle bolondságot; mi nem bánjuk, bármily szellemi fülekkel mutatják is be magukat a gondolkozástól inegfoszthatlan, felvilágosodásában feltartó ztathat- lan s a múltak éjjelébe vissza nem terelhető embe­riségnek ; hanem előbb legyen eltörülve a törvény és törvényes szokás, mely korlátul emeltetett az önök őrültségeit bizonyos határok közt tartani. Mert a mig e törvény áll, ad­dig — ámbár szeretuéek nevetni önök egész bohóczságán — érvényt kell annak szerezni az önök javára is, mit pedig nem érdemelnek. Ha P a u 1 e r ur elkészíti a szükséges tjvaslatot, én részemről rá­szavazok, s aztán szabad a vásár; s meglátjuk ki győz: a római sületlenség-e, vagy a gyorssajtó, a főpapi idétleukedég-e, vagy a korszellem, a syl­labus e vagy a gőzmozdony, a nem vétekmentes csalatkozbatlanság e, vagy a hahota. Hanem aztán a placetum eltörlésével együtt jár a papi ja­vak secularisatiója s a püspökök kitakarodása a politikai államélet törvényhozó testületéi­ből. És együtt jár még sok egyéb, a mit megta­nulhattak volna Francziaország, Spanyolország és Olaszország teljesen római batholikus népeinek történeteiből, ha szemeik a látásra, füleik a hal­lásra s agyvelejük a gondolkozásra szolgál­nának. Egyébiránt az ő dolguk, ha nem akarnak oku'ni. Mi csak emlékeztetjük őket az ismeretes mondásra: Quos deus perdere vult, prius dementat. Csernátony A belügyminiszteri budgetből. A belügyminisztérium jövő évi költségvetése, min!hogy a törvénykezési költségek nem fordul­nak többé e’ő e minisztérium kiadásai között, 2 millió 342.931 írtra van előirányozva. Az átalános közigazgatási költségek 265,156 írttal vannak többre előirányozva, mint az idén. Ennek oka többi közt, hogy a betegápolási költ­ségekre 83 ezer, a lelenczekérti kiadásokra 13 ezer, himlőoltási költségekre 4000 s a tébolydák részére 37 ezer írttal vétetett föl több, mint a je len évi kötségvetésben. H;mlőoltási költségek Erdélyben eddig, az es- ketés alkalmával, minden házaspártól beszedett 35 krnyi összegből fedeztettek. Minthogy azonban a közjogi viszonyok megváltozása folytán Erdély ugyanazon mérvben járul a közterhek viseléséhez, mint Magyarország, a himlőoltás költségeit ott is, mint itt, az állam fedezi. A lelencz-kiadá8ok az idén 19.800 írtra voltak téve. Jövő évre 33600 írtra vannak elő­irányozva, és pedig a következő számítás alapján: 1. A belföldön ápolt lelenczek költségeire kell 2000 frt. 2. A bécsi lelenczházban 1870-ben 1497 magyar országi illetőségű gyermek különbö­ző számú napokon át 9 egész 20 krnyi napidij mellett ápoltatván, ezért igénybe vétetett 30,886 fr 3. A lembergi lelenczházban 26 magyarországi gyermek ápoltatván; ezek költségeire kellett 705 frt. Ha ezeket összeadjuk, kitűnik, hogy a lelencz kiadások kerek számban 33.600 írtra tehetők. A fönnebbi kimutatásból látszik, hogy a magyaror­szági illetőségű gyermekek majdnem kizárólag kül­földön ápoltatnak. Tébolydái kiadásokra jövő évre 284.487 frt vétetett föl. A tapasztalás azt tanúsítja, hogy Ma­gyarországra nézve legalább 800 elmebeteg el­helyezéséről kell gondoskodni. Minthogy pedig a budai országos tébolyda csak 500 betegre van fölszerelve, a többi elmebeteg más hazai kórhá­zakban és gyógyintézetekben ápoltatik az állam terhére. * Egy országos zene és ének akadémia felállitá sára 36,000 frt vétetett föl. Ellenben kihagyatott a költségvetésből azon 15,000 frt, mely eddig ott a dalmű és zeneképezde támogatására volt fölvéve, minthogy az országos ének és zeneakadémiának Pesten leendő felállításával a mostani énekké- pezde fölöslegessé válik. Az akadémia felállítása már kezdeményezve van; 6000 frt első berende zésére, 30,000 frt pedig évenkinti szükségletére számitatott. * A Buda pesti közlöny hivatalos lap összes jövedelme csak 2000 írtra van szabva. Hihetetlen. Az idén 7000 írtra volt határozva, tehát jövő évre már 5000 írttal kevesebbre lesz. A belügyminisz­ter indokolása következő: Az Athenaeum czimü nyomda fizet évenkint a lap összes jövedelme fe­jében 22,000 frtot; a minisztérium pedig fizet a lap szerkesztéséért 20,000 frtot, marad tiszta jö­vedelem 2000 frt. Lehetetlen, hogy ez az lap, melynek hivatalos hirdetései roppant összegeket hozuak naponkint, csak ily csekély jövedelmet adjon az államkincstárnak. * A belügyminisztérium rendkívüli szük­ségletéből két pontot emelünk ki. A polgári ható­ságok által igénybe veendő katonai karhata­lom költségeire 6600 fttal több vétetett föl, mint amennyi az idén van. Miért ? Mert 1872-ben or­szággyűlési választások lesznek s ilyenkor nagy szükség lesz a katonai karhatalomra. A másik pontban az absolut uralom három hivatalnokának egy évi fizetését követelik megté­ríteni 21,202 frtnyi összegben. Ez a három hivatal nők: báró Andreánszky Sándor, Ozsegovits Metell tanácsosok és Hochmeiszter Adolf fogalmazó. Ezek a hajdani államtanács tagjai voltak, kik 1868 jun. 16-án maradtak hivatal nélkül és csak 1869 aug. hóban nyugalmaztattak. Ezen egyévés két hónapért tehát, mely idő alatt hivatalban nem voltak, de nyugpénzt sem húztak, most fizessen az állam ennek a két tanácsosnak és egy fogalma­zónak 21,200 frtot. — Alig szavazta meg az országgyűlés a 30 millió kölcsönt, mint bécsi lapok Írják, a pénzügy­miniszter isméi: ftllnnloaík valami LOlCSÜIl Teleti ä bécsi bankárokkal. Hir szerint Kerkapoly bizonyos összegért eladná a magyarországi adóhátráléko- kat nehány bécsi bankárnak, kiknek aztán tetszé­sökre lenne hagyva — e hátralékokat — tűzzel vassal behajtani. Szép pénzügyi művelet lesz, ha igaz. — Pauler cul tusminiszternek népnevelést akadályozó intézkedéseit tegnap a budapesti isko­latanács közgyűlésén is — és igen helyesen — megtámadták. Többi közt Csengery Antal is ro szalását fejezte ki a miniszter eljárása felett és afelett, hogy a községek részéről kért államsegély megtagadását azzal indokolják oda fen: ne adja­nak a tanitónak a törvényszabta minimum fizetésnél többet, úgy nem fognak államsegélyre szorulni. Óhajtjuk, hogy roszalást és erélyes tiltakozást keltsen valamennyi iskolatanács eme népnevelé- sünk felvirágoztatását veszélyeztető miniszteri in­tézkedések ellen. — A pénzhiányon még mindig nincs segítve. Az osztrák nemzeti bank itteni fiókintézeténéi teg­napelőtt több mint egy millióról szóló váltókat nyújtottak be elfogadás végett. A bank azonban egy millió helyett csak 100,000 frtot utalványo­zott. A magyar hitelbank 360,000 frt helyett csak 30,000 frtot volt képes engedélyezni; kisebb in­tézetek pedig egyáltalán képtelenek pénzt adni. A malmok, melyek szükségleteiket váltóra fölvett pénzekből szokták fedezni, már már a bukás szé­lén vannak. — A Reform fejtegeti egy előbbi alkalom­mal felállított tételét, hogy a függő adósság sza­bályozását külön kell tárgyalni a bank és valuta ügytől, és a függő adósságokra nézve egy meg­osztási javaslattal lép föl. A függő adósság szabályozásának s illetőleg megosztásának szükségképen meg kell előzni min­den a bank és valutaügyben tervezett lépést; el­lenben igenis képzelhető, hogy a közös függő adós­ság megosztatik anélkül, hogy a bank és valuta­ügyben bármi változás történjék vagy akár csak szándékolva legyen. A függő adósságok megoszthatók elvben, azaz kimondathatik törvényileg, hogy a 312 millió közös államjegyböl Magyarországot a quóta sze­rinti 93 millió frt, vagy bármely más a két állam közt szerződésileg meghatározandó összeg terheli. S mi akadályozná, hogy ha az összegre nézve megállapodás történt, tényleg nekik az ő részük és nekünk a mi részünk tetszés szerint magyar szövegű államjegyekkel cseréltessék ki? A kérdés az, mi czélja volna e megosztás­nak s beleegyeznék-e ebbe Ausztria? Az első kérdést illetőleg a „Reform“ hiszi, hogy Magyarországra nézve minden esetre előnyös volna, ha a közös függő adósságban megosztozhatnánk. Nemcsak, hogy állami önállóságunk ez irányban is tökélete­sebb volna, hanem mi fődolog, cselekvési szabad­ságunk is pénzügyiekben tetemesen öregbednék. Állami hitelünket az osztrák állam hitelműveletei kevésbé érintenék, a mennyiben p. az osztrák füg­gő adósságnak akár sóbányajegyek akár újabb államjegyek általi szaporítása, Magyarország hite­lére csak közvetettebb módon halna vissza és megfordítva. A maximumon belül mindenik állam a maga függő adósságát tetszése szerint megapaszt­hatná vagy konszolidálhatná, mert hisz ezáltal a másik állam pénzforgalmában nem szenvedhetne kárt, legfőlebb hasznot láthatna annyiban, hogy az ő államjegyeire a szomszéd államjegyei kevesebb valuta nyomást gyakorolnának. Ausztria a separaczio után még sóbányaje­gyeit is beválthatná papírpénzzel akár a delega- tiónak, akár a függő adósságot ellenőrző bizott­ság magyar részének beleszólása nélkül. A kétféle agió adhat egyedül félelemre okot, de ettől csak azon állam tarthat, melynek államjegyei jobb bel- értéküek volnának. Minthogy pedig Magyarországnak csak 93 millió, Ausztriának ellenben 267 millió frt államje­gye van tényleg forgalomban, s mi több, ő ez összeget még 50 millióval — a sóbányajegyek helyett — szaporíthatja,mig minekünk szerződés sze­rint egy garassal sem szabad amaz államjegy- terhünket szaporítani, ebből világos, hogy nem Ausztria félhet a kettős ázsiótól, hanem csak mi magyarok. Neki az haszon volna, nekünk kár. De egyelőre Magyarországnak sem volna mi­től tartania, közös kényszerforgalom, s a két állam pénztárainak adandó utasítás, hogy a meddig a kényszerforgalom tart, a különböző államjegyeket egyenértékben becserélni tartoznak, tökéletesen biz­tosítaná mindkét félt a megkárosodástól. A második kérdésre azt feleli a „Reform,“ hogy Ausztria beleegyezése nem bizonyos ugyan, de még kevésbbé bizonyos a lapunkban közlött ja­vaslatra nézve, mert ez nagyobb áldozatokat köve­tel Ausztriától. És azután kérdés, nincs-e jogunk követelni az osztozkodást? Sokat tehet itt az alkudozók személyes ügyessége, a politikai viszonyok állapota s min­denféle körülmények előre nem látható befolyása. De annyi bizonyos, hogy ha az osztrákok igen akadékosak volnának s csak engedményekkel len­nének az osztászra rábirhatók, akkor is az állam­jegyekből ránk eső 93 millió helyett Magyaror­szág az ügy érdekében vállal pár millió nem ka­matozó államjegygyel többet mintsem eltűrje, hogy a dolog a bankadósság felvetett kérdésével kom- plikáltassék s hazánk 18 millió kamatos kölcsönnel haszon nélkül terheltessék. Ily módon még minden esetre olcsóbb áron szabadul a közösségéből s az osztrákokkal való alkudozásból. Még egy kérdés van, s ez, mint volna a ma­gyar államjegyek kibocsátása eszközlendő. Magától értetődik, hogy a kibocsátandó 93 millió magyar államjegy helyett befolyó 93 millió közös államjegy volna megsemmisítendő. Ezen államjegyekből a mennyit a forgalom megbir, annyi kis 1, 5 és 10 frtos jegy lenne ki­adandó, mert ezek — valutarendezés esetében — jobban megmaradnak a forgalomban s nem alkal­masak annyira tőzsdei és ázsió üzérkedésre. A kormánynak nagyobbszerü fizetéseket nem az uj papirpénzzel kellene teljesíteni, nehogy tő­kepénzesek specnláczió czéljából összegyüjtsék és a forgalomtól elvonják. Tartózkodnia kellene min­dé« oij lejjestöl, mely a piaczot alarmirozná és a valuta helyreállítása iránt korai vagy hamis remé­nyeket költhetne, mindaddig, mig az egész összeg uj államjegy a forgalomba átment, rendesen föl- szivatott s mint az eddigi államjegyekkel teljesen egyenértékű be nem fogadtatott. Ily eljárás mellett a kormány az államot és a közönséget minden veszteségtől menten tart­hatja. Páris, szept. 26. (Saj át levelezőnktől.) Egy hét óta a reggeli lapok idézik az estie­ket s az estiek a reggelieket, hogy Arnim gróffal a tárgyalások jó utón vannak s a siker kétségte­len. Már maga ezen folytonos erősítés is mutatja, hogy az akadályok legyőzve még nincsenek. A porosz megbízottal Thiers és Rémusat sű­rű értekezéseket tartanak s ez lehet egyik oka Thiers Fontainebleauba nem költözésének a szün­idők tartamára. Állandóan ide nem mehet a tör­vény értelmében lakni, mely az assemblée szék­helyét jelöli ki tartózkodási helyéül. A hadügyér Versaillesban német nyelvtan- folyamot rendezett a helyőrség tisztjei számára és többet szándékozik Párisban is felállítani. Czél- szerüségét ezen intézkedésnek tagadni nem fogja senki, midőn köztudomású a francziák nyelvtudat­lansága. Ritkán találni németül beszélőt s az is tiz esetből kilenczszer zsidó, kik mindenhol a leg- gyakorlatiabbaknak mondhatók. Több kikötőben szerelik a hajókat az elitéit felkelők elszállítására. Jules Ferry kinevezése az északamerikai kö­vetség állomására bizonyosnak vélhető a közvisz- szatetszés daczára is. Rochefortról, ki felebbezni nem akart, tudni akarják, hogy barátai kérésének engedett és aláírta a felebbezést. A szigorú Ítélet enyhítését minden tulhiszékenység nélkül lehet remélni. Aumale herczeg számára már rendezik a Fouldtól vett palotát, melyben az orléanspárt főha­diszállása fog lenni' Chantillyből a sportmanok nagy örömére eltávoztak a poroszok. Aumale herczeg itt levő kastélyát ki fogja épitetni. Ezen kastélyt a régi és a nagy Condé által lakott helyére a föbelőtt En- ghien herczeg atyja kezdette építtetni. A nagy for­radalom megakadályozta bevégzését, aztán Au­male herczeg folytatatta az épitést és 1848 meg­szakította. Itt voltak elhelyezve még Condé her­czeg életében készült hires csataképek Condé had­járataiból, melyeket a Louvreba kerüléstől mind 1792-ben, mindjl848-ban megmentettek s most Angliából Aumale herczeg visszahozatta Chan- tillybe. Condé herczegtől XIV. Lajos kérte a Chan- tillyben lévő palotáját s a hires vezér igy felelt: Uram király, vedd el, tudod jól, mindenem a tied s én csak azon egyetlen kegyet fogom kérni, hogy kapus lehessek kastélyomban. XIV. Lajos meg­értette s többet nem kérte a kastélyt. Schneider k. a. Londonból visszatért s a Palais-Royal közönségét felvillanyozta csupán meg­érkezése hire is. Balzac müvei fölött a kiadók pörlekednek, az irók veszekednek. A kiadók közt a törvény­szék ítélt, az irók közt kétszer bölcs Salamon sem bírna igazságot tenni. Kenyérkeresete némely kiadónak a régi la­pokban Balzac egy egy ismeretlen tárczáját felku­tatni és közzé tenni. így történt, hogy a „Carica­ture“ 1830-ik évfolyamában több névtelen tollraj- zot irály-hasonlatosságánál fogva áttelekkönyvez- tek a Balzac nevére s most három régi hírlapíró vitatja magának a szerző-nevet. Persze mindegyk

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék