Ellenőr, 1871. október (3. évfolyam, 364-389. szám)
1871-10-19 / 379. szám
rezte a mobilokat s ő maga rendkívüli kormánybiztosi nemzeti szalagját a genfi jelvénynyel cserélte föl. Testeim Brameloz segédeket küldött s ez becsületbiróság ítélete előtt megtagadta az elégtételt. „Radical“ czimen Mottu párisi községtanácsos és fia napilapot indítottak, mely első számában legalább a nő és gyerek letartóztatottak számára kegyelmet kér. Politikai programmja üres általánosságból van fűzve, irányát neve kimondja. Rosselnek megjelent műve, mely nem egyéb Napoleon emlékiratai s több jelesebb katonai iró véleményének kiollózásánál mint azt igen sok „Gondolatok s elvek“ cziműmunkánál látjuk. Épen semmit sem nyújt szerves egészet, hanem a Jomini, híres művére nagyon emlékeztető előszót, melyet nem vagyok oly mértékben bámulni hajlandó mint a francziák általánosságban. Sand György egy öt felvonásos drámát fejezett be, melyet a „Gymnase“ nak ígért. A Vendôme szobor felállítását egy pár nap múlva meg fogják kezdeni. Az eltörött lemezek újra vannak már öntve, Renard vállalkozó fogja vezetni a munkálatot. U. G. Pest város közgyűlése. — Okt. 18. — A városatyák szép számmal jelentek meg a mai közgyűlésre, sőt a karzatokat is nagyobb hallgatóság foglalta el a rendesnél, mit különben eléggé igazoltak a napirendre tűzött fontos tárgyak. A jegyzőkönyv hitelesítésére a bizottság megválasztatván, felolvastatik a m. kir. igazságügyérnek az árvaügy kezelésére és rendezésére vonatkozó jóváhagyása, ezután a visegrád-apátkuti kőbánya ügyében kijelenti a közgyűlés, miszerint Pestváros kész ebányát a 40 évi bérlet eldöntéséig is f. évi szept. végétől jövő év sept. 30-áig terjedő még egy újabb évre 10.000 ft bér összeg fizetése mellett megtartani s az albérlőket oda utasítani, hogy a dunaszabályozási társaságnak a kellő mennyiségű anyagot ezután is méltányos árakon szállítsák. Bejelentetik továbbá, hogy a kőbányai puszta telkekből 18769 □ négyszögöl, élenkint 3 fr 62 krjával eladatott, mit a közgyűlés helybenhagy. Erre felolvastatik Steiger Gy. egy Pesten felállítandó népszínházra vonatkozó indítványa, mely szerint tekintve a népszínház erkölcsnemesítő hatását, tekintve, hogy a nemzet legdrágább kincsének, a nemzeti nyelv felvirágoztatásának, terjesztésének és megőrzésének legbiztosabb eszköze a czélszerűen vezetett népszínház, tekintve, miszerint Pest városának hazafias kötelessége a nemzeti nyelv emelésére minden tehetségében álló utakon hatni, mondja ki a közgyűlés, hogy egy 12 tagú bizottmányt küld ki, mely magát a fővárosi közmunkák tanácsával s a nemzeti színházat érintkezésbe tevén, alkalmas helyet szemeljen ki egy Pesten felállítandó népszínház számára. (Éljenzés.) Steiger Gy. lelkes szavakban indokolja indítványát. „Teljes tudatával vagyok — úgymond — a városra itten háramlandó áldozatnak, de megtettem az indítványt, mert ismerem önök áldozatkészségét, hol a közműveltség és főleg kedves hazai nyelvünk forog kérdésben. A népszínházak pedig egyik elsőrangú emeltjűi a közművelődésnek; elismerték ezt már a régi görögök is, de elismerték újabban az összes civilizált nemzetek. A munkás, ki egész héten át fárasztó foglalkozása után látott, lelki örömmel lép be vasárnapokon a hazafiság és nemzetisége felszentelt csarnokaiba s szive, lelke nemesül az ott láttottak s hallottak által. A népszínház átalános fontossága ellen nem lehet tehát kifogás s nem lehet főleg nálunk, hol ez átalános érvek mellett nemzetiségünk fejlesztésére és megvédésére szükséges az ily intézmény. — Nem a mi hibánk, hogy a nemzeti nyelv átalánosan meg nem honosult városunkban, de az oly főváros, mely nem igyekeznek a nemzet nyelvét minden lehető módon emelni, nem lehetne soha a nemzeti jelleg képviselője. A nemzet filléreiből nemzeti színházat, akadémiát s más közhasznú intézeteket állított fel városunk kebelében, reánk bízta azokat s igy bizalmát fejezte ki irányunkban, most itt az idő, hogy méltán viszonozzuk a nemzet ezen bizalmát. Ott a sajtó, mely minden pártkülönbség nélkül mint egy ember hallatta szavát egy Pesten felállítandó népszínház mellett. (Éljenzés). Én tehát bizottságot kérek kiküldetni, melynek feladata legyen egy alkalmas telket kijelölni, melyet a város ingyen átenged egy népszínház felállítására. Tudom, hogy a telek még nem minden, de meg vagyok arról is győződve, miszerint Pesváros összes polgársága, szegény és gazdag siet filléreivel hozzájárulni e szent czél megvalósításához. Azért úgy hiszem, hogy sérteném önök hazafiságát, ha itten a kapacitálás terére lépnék, tudom, hogy mindenki át van hatva a népszínház felállításának szükségétől s e czélból áldozatokra is hajlandó, és pusztán csak indítványom elfogadását kérem. (Éljenzés.) Széher Mihály helyesli az indítványt, csak azt kívánja felemlíteni, hogy Pest városa ez irányban bir már megállapított határozatokkal; volt ugyanis korábban u. n. városi színháza, mely saját felügyelete alatt állott s melynek egymás után megbukott igazgatói tetemes károkat okoztak a városnak. Indítványozza tehát, hogy a kiküldendő bizottság utasíttassék, miszerint ama korábbi évi közgyűlési határozatok figyelembe vétele mellett terjessze be javaslatát. Ne csak lelkesetyünk — úgymond — de cselekedjünk kombinatíve. Simon Florent nem helyesli Széher nézetét ; a város nem akarja, hogy a felállítandó népszínház reá nézve jövedelmi forrás legyen, de tényleg ki akarja mutatni, hogy csakugyan Magyarország fővárosa (lelkes éljenzés). Itt nem egyedül az eszmét kell pártolnunk, de fel vagyunk hiva kijelenteni, hogy a magyar birodalom alkotmányos polgárai vagyunk. Pártolja Steiger indítványát Steiger: ha senki sem kíván a tárgyhoz szólani, szabad legyen indítványtevői jogomnál fogva még pár szót szólanom. Széher úr, meg vagyok győződve, a legtisztább hazafiságból teszi a kérdést, vájjon nem ütközik-e a közgyűlés jelen határozata össze a korábbi hasonirányu közgy. határozatokkal? E kételye azonban nem helyes és nem alkalmazható. Hatósági kezelést én sem kívántam s csak ingyen telket kértem. Nem kétlem kimondani, hogy lenne bár a városnak száz határozata azon időből, midőn a német színház eltöröltetett, de konsequentiáról a német nyelvvel akkor követett eljárás után, most saját nemzeti nyelvünkkel szemben egyáltalában nem lehet szó. Egyszersmind kereken tagadom, hogy Magyarország fővárosában bármely más nyelvnek is lehetnének olyan igényei, mint nemzeti nyelvünknek s bármint jártunk el egykor a német nyelvvel szemben, az bennünket hasonló eljárásra semmi szin alatt nem kötelezhet a magyarral szemben. (Zajos tetszés.) Erre megválasztatik a népszínházra ajándékozandó telek kijelölésével meghatalmazandó bizottság, melynek tagjai Gyöngyössy főpolgármester elnöklete alatt Steiger, Naszl, Molnár, Dobos, Radoczay, Tavaszi, Királyi, Gerlóvay, Fnoda, Abliczay , Simon Fs., Csengey és jegyző Barna Zs. Majd a redoute mögötti telek árverezéséről szóló jelentés olvastatott fel s a közgyűlés a telek eladását helyben hagyta, míg Schossberger és társainak ajánlatát elfogadhatlannak találta A Rákos-patakra vonatkozólag Simon Fs. már m. szept. 20-án adott be egy indítványt, melyben felszólal az ellen, hogy e patakot a szomszédos földbirtokosok öntözésre és jégképzésre tetszésük szerint használják s javasolja, hogy a közelebb kiküldendő határjáró bizottság ennek gyökeresen elejét vegye. Tavaszi megyjegyzi, hogy a Rákos patak önkényes használása ellen teendő intézkedéseket a határjáró bizottságnak haladék nélkül kellene megtennie s csak azután fogni a határjáráshoz, mi egyhangúlag el is fogadtatik. Az említésre méltó tanácskozási tárgyak közt utóljára jött a szeszfinomító társaság trágyaügye, melyre vonatkozólag a kiküldött Molnár János vegyész azt a szakértő véleményt adta, hogy e tárgyahalmaz kigőzölgése a közegészségre nem ártalmas , jelentetett továbbá, hogy a társaság három év alatt vállalkozott a trágya eltakarítására. A tanács ezzel ellentétben jövő évi márczius hó végéig teljesen eltávolíttatni kívánja az öszszes trágyamennyiséget , ha netalán mégis maradna belőle valami hátra, az e határidő után a társaság költségén elégettessék. Simon Fs. megbotránkozik a szakértő véleményén, s furcsának találja a minisztérium rendeletét, mely oda megy ki, hogy a trágyát el kell hordani, de nem szabad hozzá nyúlni. Királyi P. indítványozza, hogy márczius 31-dike után a társaságra minden további napért 100 fő bírság rovassák. Tavaszi úgy hallja, hogy a trágya nagyobb része városi területen fekszik, kívánja tehát, hogy valamint a múltért, úgy a jövőben is bizonyos bérösszeg kivántassék a társulattól, mégpedig jövő évi márczius vége után négyszögölenkint 8 naponkint egy arany. Szavazásnál a tanács határozata fogadtatik el. — Ezután még nehány jelentéktelenebb ügy intéztetett el. TÁRCZ A. MARGIT, vagy: A KETTŐS SZERELEM. Irta Mme Emile de Girardin. EX. — Ah vallatja őt, s ő elárult engem — mondá Robert belépve. E bevezetés boszankodása daczára is mosolyra indítá a marquisnőt, s nem merte megdorgálni Gastont, aki fejével intett de la Fresnayenek, hogy nem csalódott. — Elbeszélte nekem mai napjának minden élvezetét — felesé Margit. Ön nagyon elkényeztette őt. — Nagyon kedves gyermek — viszonzá Robert, s mi igen szeretjük egymást. Gaston nyakába ugrott, és de la Fresnaye oly hévvel ölelte meg, hogy Margit elpirulni érzé arczát. — Menj fiam, — mondá . Berthault úr vár reád, s Gaston mélabús tekintetet vetve Robertre, távozott. — Imádandó teremtés ez a gyermek ! kiáltott fel de la Fresnaye. Most, miután eltávozott, elmondhatom kegyednek, mily végtelenül kedves volt közöttünk; telve szellemmel, tapintattal, sőt mélységgel, — téve hozzá nevetve. Egy megjegyzése la Bruyére-re méltó. Azt kérdem tőle, szereti e d’Arsac urat, s azt felelte „Szeretem, a mama kedvéért,“ ez még nem a mély értelmű megjegyzés, csak bevezetésül mondom . . . Erre tőrbe csaltam, s azt kérdem tőle: „És ha a mama azt parancsolná, hogy ne szeresd?“. — „Oh azt nem kellene parancsolnia“ kiáltott fel a gyermek. — Még ez sem az, amire figyelmeztetni akarom, sőt elismerem, hogy ez egy kissé túlzott őszinteség, melyet korának azonban nagyon meg lehet bocsátani. — Végre a következő kérdést intéztem hozzá: — De ő szeret téged, d’Arzacur ? „ — Nem, szíves irányomban, de jól tudom, hogy nem szeret.“ — S miből gyanítod ezt ? „— Soha sem csókol meg, csak a mama jelenlétében.“ Ez volt az a megjegyzés, mely után ítélve bátran jósolhatom, hogy e gyermekből valaha nagy moralista válik. Különben is azt tapasztalom, hogy a gyermekek tizenkét éves korukig mind mély tanulmányozói az emberi szívnek, megértenek s kitalálnak mindent annyira, hogy szinte félelmesekké válnak. Mi sem kerüli ki figyelmüket , de azután, tizenkét éves koruktól 20 éves korukig nem tudom, mit tesznek velük, de ostobává lesz mindannyi! Én a nevelés jótéteményeinek tulajdonítom ez eredményt; járvány az, amelyből csak a lustákat lehet megmenteni. Szerencsére Gaston lusta s ábrándozó, s így még van reményem. —Magam hoztam vissza őt kegyednek asszonyom. — Tudom. Nem hoztam egészen karjaiba, mert nem volt még négy óra, midőn a közönyösek előtt is láthatóvá válik. Féltem, hogy alkalmatlan leszek, ha nagyon korán jövök. Most különben is nagyon el lehet foglalva ... az esküvő előestéjén! — S ön is, az elutazás előestéjén, — mondó Margit mosolyogva. — Én asszonyom, semmivel sem törődöm. — A krakói „Kraj“ a cislajthaniai jelen helyzetet így fogja fel: „a harcz, mely Bécs és a csehek közt folyik, reánk nézve mellékes dolog ; rokonszenvünk a csehek részén van. Azon elv, a melyért a csehek küzdenek, győzni fog, mivel igazságos alapon fekszik, holott a német ellenzéknél mind mesterséges, alaptalan; de azért mégsem hisszük, hogy ezen harcz rövid idő alatt bevégeztetnék ; a magyarok is 6 évig — 1861-től, 1867-ig — harczoltak Bécs ellen, míg valamit elértek. Mi oknál fogva lenne rövidebb a csehekkel való harcz ? Folyjon hát a cseh önállóságért és a Bécs hegemóniájáért kitört harcz, az Ausztriára nézve nem veszélyes; a miatt nem kell aggódnunk , valamint ezelőtt a magyarok győztek, úgy győznek a csehek is, az történelmi követelmény.“ A krakkói „Czas“ e tárgyat szintén fontolgatva, úgy hiszi, hogy a föderalismusnak bevezetése a dualismus létrehozása előtt, talán könynyebb dolog lett volna, de mindamellett a cseh kiegyezés is lehetséges. Feltéve — folytatja a „Czas“ — hogy a sz. szándékosan hanyagolom el legfontosabb ügyeimet ; számítok reájuk, hogy visszakivánjanak; ha elutazásom előtt fejezném be: nem volna ürügyem a visszatérésre. — Tehát kedve ellenére teszi e szép utat? — Természetesen sokkal inkább szeretnék maradni, de az nem tőlem függ. S szemei érthetőleg fejezték ki: „Ön tudja jól, hogy öntől függ!" Margit más társalgási tárgyat keresett. — Ön még nem magyarázta meg, miért csalt meg minket, s miért kerülte hálánkat ? De la Fresnaye örülni látszott e kérdésnek, megtetszett, mintha régóta türelmetlenül várta volna azt. — Istenem! — mondá a legegyszerűbb hangsúlyozással; egészen őszintén fogok felelni asszonyom. Azért, mert ez az egész megmentési kaland ijesztő módon hasonlított egy rész regény első fejezetékhez, s mert nem akartam önnel regényt játszani; épen nem vagyok regényes természetű , nincs kevésbé érzelgő ember, mint én, s végre, bár megharagízom, mégis megvallom, hogy kegyed irányában, aki pedig oly költői, eszményi lelkületű lény, én mégis a leghétköznapiasabb érzelmeket táplálom. Midőn minden reggel kísérője voltam a boulognei ligetben, most két éve, kegyed talán azt képzelte, hogy ez érzelgésből, kalandvágyból történt . . . távolról sem. Annak nagyon unalmas, mindennapi oka volt. Különös! Én, aki mindig irtóztam a házasságtól, a mióta kegyedet megláttam, elhatároztam, hogy nősülök. Ön oly szenvedőnek, oly szelídnek tűnt fel, anynyira meglátszott kegyetlen, hogy közönyös a nagy világ iránt, megunta semmiségeit, s gyűlöli hiúságait, hogy igy gondolkoztam : „E fiatal nő végtelenül szeretetre méltó lehet az élet egyszerűségében, visszavonulva, falun“ . . . a ellenáll-A hivatalos lapból. Szupan Zsigmond volt beszterczebányai püspök ovi“ czimzoes püspökké neveztetvén ki, visszahelyeztetett, mint kanonok, az esztergomi káptalanba, az ugyanazon káptalannál megürült két kanonoki állásra pedig Palásthy Pál hitutdor s magyar egyetemi ny. r. tanár és Knauz Nándor székes-főegyházi s érseki könyvtárőr és magyar akad. tag neveztettek ki. — Faur János krassómegyei főispán a curia legfőbb itélőszéki osztályához rendes bíróvá neveztetett ki — Tarnóczy Béla földbirtokos cs. és k. kamarási méltóságot nyert. A közoktatásügyi minister Eötvös Lajos dijnokot a magyr nemzeti múzeumhoz könytári segéddé nevezte ki. A igazságügyminiszter Gogia Antal, fiumei megyei telekkönyvi igazgatót, a fiumei e. f. királyi törvényszékhez segédhivatali igazgatóvá nevezte ki. — Ugye bár ? ijesztő ! Az ember biztosságban jön, megy . . . s egy lény titokszerűen üldözi folyton merész gondolatával, túlzó ábrándjaival. Ez magyarázza meg az ok nélküli bánatot, azon kínos kedély hangulatot, melynek nem tudjuk okát adni: valaki, akit nem szeretünk, gondol reánk . . Kegyed nevet? . . . De én meg vagyok győződve, hogy ebben rejlik minden migraine magyarázata; e meggyőződést múltkor szereztem, midőn a szép D . . . asszonyt hallottam panaszkodni, akit az unalmas R . . . üldöz unalmas szerelmével. A szép asszony szörnyű fejfájásról panaszkodott. „Itt — mondá kezét homlokára téve — kiállhatlan fájdalmat érezek; nem tudom honnan eredt.“ — „R . . . gondol önre, s fohászkodik önhöz — mondám ; az ő unalmas gondolata delejezi meg önt, és nehézkedik kedélyére egész súlyával.“ — „Igaza lehet önnek — viszonzá ő undoran, siessen, szórakoztassa őt, az meg fogja gyógyítani.“ Megragadta az alkalmat, hogy így a legnagyobb udvariassággal dobjon ki az ajtón. — Ha kegyed asszonyom, hisz a delejességben, akkor ezt is kell értenie. Emlékezzék két év óta átélt unalmas és fájdalmas napjaira, s vádoljon engem, én gondoltam kegyedre, és pedig nagyon gyakran gondoltam! Türelmetlenül vártam gyásza végét, hogy alkalmat keressek kegyeddel máshol is találkozhatni, mint a boulognei ligetben s a templomban. De megtudtam terveit, d'Arzac gróf visszatértét . . . s kénytelen voltam bölcsészszé válni. — Nehezemre esett, mert egy évnél hosszabb időn át megszoktam kegyedet nemnek tekinteni, s ez elválást, melyre ön kárhoztat kegyetlen eljárásnak, keserű hálátlanságnak tartom, s nem vártam volna azt mindazon figyelem és gondoskodás után, melyet önre fordítottam . . . gondolatban. (Folyt. köv.) Lapszemle. A P. Napló ellentétet akar találni a „Hon“ ama nyilatkozataiban, hogy Ausztria a cseh kiegyezés által nem veszítene, de Magyarországra nézve a deákpárt szerencsétlen helyzetet készített. (Már a mi felfogásunk szerint ebben semmi ellentét sincs. A németek elnyomatása a csehek által valóban nem tekinthető egyébnek mint rémület phantasmagóriájának, de ami kétségkívül veszélyben forog, az Magyarország állami jogkörének telje. (Hier liegt der Hund begraben.) A deákpártot nem érheti a vád, hogy nyakunkra hozta a bajt, mert ha a kiegyezés nem létesül a csehek centralparlamentet követeltek volna. (Ez teljesen önkényes feltevés. Ha a csehek meghajlanak a fenálló 67-es egyezmény előtt, bár áldozatokat követel tőlük, és akadályokat gördít saját önállósági törekvéseik érvényesülése elé, egyáltalában nem lehet megérteni, miért ne fogadták volna el az eshetőlegesen fenálló personaluniót, mely tőlük áldozatokat nem követel.) A csehek elismerik a közös ügyeket és a veszedelem tulajdonképen csak abban rejlik, hogy a foederalismus később az egész monarchia szétszedésére vezethet és hogy Németország és Oroszország nem nézheti közönyösen államunk configuratióját. (Másról beszél Bodóné mikor a bor árát kérik!) — Egy másik czikkben a „Napló“ a német császár trónbeszédét glossálja. A Hon a Lajthán túl történőkben nem véletlen eseményt, de történeti fejleményt lát. A mostani vajúdás gyermeke vagy foederatió, vagy absolutismus lesz, és tartósságra vezető alakulat e két forma valamelyikét fogja felvenni. Az átalakulás gyorsasága a monarchia szilárdulására fog vezetni. A foederalismus előnyösebb Magyarország szempontjából is, mert nem vezethet absolutismusra és kielégíti a nemzetiségeket; természetesen csak akkor, ha önállásunk helyre lesz állítva, élvezhetjük ez előnyt. A P. Lloyd a német császár trónbeszéde paraphrazisát adja. A beszédnek jellemző vonása az egység erősítésére célzó törekvés, és semmi helyet sem enged a szabadság feladatainak. Legörvendetesebb azon meleg és szívélyes hang, melylyel a monarchiánkkal kötött barátságos viszonyokról tesz említést. A M. Újság a német császár trónbeszédében a berlini kormány azon törekvését látja, Németországot egy centralizált és minden izében katonai állammá szervezni. Nem ezen reményekkel várta Németország és a világ a német egységet. — Egy második czikke Magyarországra nézve a lajthántali zavarokkal szemben csak egy üdvös politikát ismer és ez a noninterventió. De minthogy a közös ügyek beavatkozásra kényszerítenek, első feladat a közös ügyek megszüntetése. A Reform kérdéseket tesz, melyekre az ellenzék lapjai már ezerszer feleltek. Azon kérdésre, hogy mit tegyen hát a jobboldal, ha a beavatkozás és be nem avatkozás egyaránt veszedelem, azt lehet mondani, hogy a „Reform“ egyáltalában nem érti meg a mondottakat. Épen mert a 67 es kiegyezés mindenképen bajba vezet bennünket, ha előbb soha, hát most kellene egyesített erővel közreműködnünk a pervonalunió kivivatára. A jjReform, továbbá azt állítja, hogy a bajnak oka nem lehet a jobboldali politika, és itt elbeszéli az egész osztrák válság történetét kezdettől fogva. Kedves „Reform“ a fáradság teljesen fölösleges! Mi szívesen elhiszszük, hogy a deákpártnak nem volt módjában elhárítani rólunk a bajt, miután már megkötötte a 67-es egyezséget, és ezt nem is kell bizonyítania. De itt a bökkenő! Ezt kell mindig szem előtt tartani, hogy a közös ügyes alkunak fatális és logikai következménye az, hogy bennünket most vészes válságokba sodorhat. Az U. Lloyd szerint Hohenwarth kiegyezési kísérlete megbukottnak tekinthető, de ez által semmi sincs bizonyítva a kiegyezés szükségessége ellen. A fajgyűlöletet még mindig le lehet győzni, csak nem szabad a megindított transactiót erőszakosan elmetszeni. A kísérletet folytatni kell, de a cislajbán kormánynak feladata, a németeknek kezességet nyújtani a felől, hogy nem rovásukra történik az. A zágrábi hivatalos „Narodne Novine“ lapja élén a zágrábi főhadparancsnoknak az egyes csapatokhoz intézett parancsát hozza, melyben az ogulini lázadás elnyomásában különös érdemeket szerzettek kitüntetése is kilátásba helyeztetik. Az immár elnyomott zendüléshez a zágrábi hivatalos lap még a következő adatokat szolgáltatja : Fabian Rudolf, volt károlyvárosi kapitány, ki a felkelésben szintén részt vett, de a Sljubica helység mellett történt összeütközés alkalmával elillant, elfogatott s a rakovicai katonai bíróságnak átadatott. A főkolomposok holttetemei (Kvaternik Jenő, Rakias és Bach) melyek már el voltak ásva, ismét kiásattak az azonosság megállapítása végett. A felkelésbeni részesség miatt f. hó 13 áig 98 egyén állott vizsgálat alatt. Sljubicában a lázongók az ottani őrházat csaknem egészen elpusztították. A zágrábi elfogatások a rakovicai felkeléssel szoros kapcsolatban vannak. A zágrábi fenyítő törvényszék előtt eddigelé a következők állanak : Starcsevics : Dr. Starcsevics Antal, dr. Starcsevics Dávid, Starcsevics György gyakornok, és ifjabb Starcsevics Antal tanuló; továbbá Matcsics Ferencz, a „Hrvatska“ legutóbbi szerkesztője, Novak Milan adóhivatali gyakornok, és Medic Dániel hírlapíró. Ez utóbbi az újvidéki „Narod“ nak volt hosszabb ideig főmunkatársa. Waczlaw állam alapittatik meg, valamint a szt. István állam alapittatott meg, azon kérdés merül fel, mi lesz a birodalom többi országaiból ? Mily viszonyban lesz Gácsország Bécscsel szemben? A magyarok és a csehek hivatkoznak a sanctio pragmatikára, elektróikra és örökösödési jogaikra. — Gácsországra nézve egészen más viszony van: mi az (önállóságot) önkormányzatot a természeti jognál fogva követeljük, mivel azon történelmi esemény, hogy Ausztria alá estünk, vagy a „szent szövetség“ szerződése, a lengyelekre nézve mérvadó nem lehet. — A pétervári „Szláv egylet“ feladatául tűzte ki magának, az orosz közönséget a külföldi szlávok ügyeivel a lehetőség szerint legrészletesebben és alaposan megismertetni. E czélra irodalmi műveket ad ki, melyekben a nemoroszországi szlávok politikai, irodalmi, műveltsége és gazdászati helyzetéről részletes adatok foglaltatnak. A déli szlávokat illetőleg ily irányú munkák már régóta léteznek Oroszországban. A nevezett egylet csak a nyugati szlávokra vonatkozólag hézagot találván e tárgyban, jelenleg „Cseh-és Morvaország“ czímű statistikai könyvet adott ki. A pétervári sajtó, nevezetesen a „Golosz“, „Vecernája Gazetta“ és „Birzs, Viedom“ melegen ajánlják e könyvet az orosz nemzet figyelmébe, felhíván minden orosz hazafit, hogy azt magának megszerezni igyekezzék, annyival inkább, mert szükséges megismerkednie a „leggazdagabb és legmiveltebb“ cislajbhaniai rokonnemzet ügyeivel, mely épen most fontos politikai szereplésre van hivatva. A cseh nemzet nagy műveltségének bebizonyításául a nevezett lapok a könyvben tartalmazott azon adatra utalnak, hogy Csehországban 1860-ik évben csupán a katolikusoknak 3741 népiskolájuk volt, melyekbe 610.980 gyermek járt, holott Oroszországban, melynek népessége 16-szor nagyobb a csehekénél, a népiskolákat egyedül 598,121 gyermek látogatja. A párisi lapokból. — Okt. 15. — A departementális tanácsok választására vonatkozólag a mai hivatalos lapban eme közleményt olvassuk: Némely lapok, s nevezetesen azok,melyek az ezidő szerint legizgékonyabb pártot képviselik, elferdíteni törekesznek a közelebbi választások eredményét. Íme e tárgyban a kormányhoz eddig beérkezett jelentések után a legszigorúbb igazság: A kellő 2860 választásból eddig tudomással bírunk 1850-ről s ebből 94 bonapartista, 194 legitimista, 201 radikális jelöltre esett, ami együttvéve 489 tanácsost ad. Ezek mellett van 493 mérsékelt republikánus és 867 szabadelvű conservativ, kik őszintén elfogadják a köztársaságot s igy 1361-en támogatják a kormányt 489-el szemben, ha ugyan minden legitimista és radikális ellene szavazna, föl lehet azonban tenni, hogy ez utóbbi számból legalább 200 szintén a kormány mellett szavaz s igy 1600 szavazat fog állani 200—250-nel szemben. — Ez a szigorú igazság. E közleményre megjegyzi a Siécle: miért nem nevezni meg e legizgékonyabb pártot, miért nem bélyegezni meg nyilvánosan ? Miért nem mondani meg, hogy ez a gyűlöletes bonapartista párt? Nem kevésbé izgékony és talán még veszélyesebb, a klerikális párt, mely hadat üzen összes intézményeinknek s a syllabus által akarja helyettesíteni a polgári törvényt? A haditörvényszékek erélyesen folytatják a párisi felkelők pereinek befejezését. A f. hó 6 ától 10-kéig 1012 szabadon bocsátási rendelet adatott ki; a vizsgáló bizottságok száma háromszorosan szaporittatott s ezek most egész nap működnek. A befogottak száma azonban még mindig 40.000-re megy s ezek közül legalább is fele rész ártatlan és rögtöni elbocsátása lenne szükséges úgy, hogy a közvélemény a haditörvényszékek állítólagos gyors működésével legkevésbé sem lehet megelégedve. A hadügyér figyelmezteti a tiszteket, hogy a katonai szabályok a leghatározottabban megtiltanak minden közzétételt, bármily természetű legyen s bármily alakban történjék is az — a hadügyér láttamozása nélkül. Ezenkivül tudatta velük, hogy a szabályok egész szigora fog alkalmaztatni mindazok ellen, kik e rendeletet áthágnák. Thiers és Valentin párisi rendőrfőnök tegnap hosszasan értekeztek egy új lovas békeőr csapat felállítása felett, és a köztársaság elnöke igen kedvezően fogadta ez eszmét. A versaillesi tüzérlaktanyában most nagy tevékenység uralkodik; a hadiszerek javításával, festésével és jó karba hozásával foglalkoznak : az ágyukat sorban tüzetes vizsga alá vetik, s a hiányosakat rögtön a vidéki fegyvertárakba szállítják. A szekerészet lovak szintén megvizsgáltatnak, s bizonyos szám naponkint kimustráltatik. A városház felépítése tárgyában a szépművészeti bizottság Say elnöklete alatt tegnap ülésezett szerrin egy tervet nyújtott be, mely szerint a 16-ik századbeli homlokzat szigorúan megtartatnék. Minthogy e 15 milióba kerülő épülethez mindenesetre talentumos vállalkozó szükséges, egy külön bizottság neveztetik ki a pályázatok megvizsgálására, hatlanul felébredt bennem a vágy, hogy kegyedet magammal vigyem ősi kastélyomba. — Egy feltűnő szépségű nő, a ki nem szereti a nagy világot! . . . kincs volt ez reám nézve, mert nem szeretném nőmet akarata ellenére is elzárni, de másrészt nem szeretném őt az ostobák módjára sétáltatni mindenhová, futtatásokra, színházakba, bálokba ... A férj napjainkban rabszolgakereskedő, aki mindenütt mutogat egy szép nőt, addig, amíg el nem veszik tőle ... Én nem szeretem ezt a mesterséget . . . Nem! Én szép, igen szép nőt kívánok, akiben még sincs semmi hiúság . . . E csodát fájdalom soha sem fogom feltalálni . . . Vagy talán csalódom, s kegyed szereti a világot ? — Nem ! . . . felelé élénken Margit. Szerette volna visszavonni a választ, mely némileg annyit jelentett: Nem csalódtál, én vagyok az a nő, aki megfelel kívánságodnak, — de Robert folytatta szavait. — S a mi végképen elforgatta fejemet, az volt, midőn kegyedet a templomban láttam. . . — A templomban? kérdé Margit, — soha sem vettem önt észre. Hiszen épen ez hódított meg engem. Kegyed ott lángoló, buzgó volt s áhítatába úgy el volt merülve, hogy mi sem zavarhatta meg. Több, mint tízszer láttam kegyedet a Madeleine templomban, és kegyed soha sem gyanította, hogy ismeretlene ott van ... Ez nagyon boldoggá tett, mert egyedüli aggodalmam volt, hogy észre vesz engem. Ha meglát — gondolom — nem fogom többé szeretni, — se képzelt veszélyben mozdulátlanul remegve állottam az egész mise alatt, s a templomból kimenet boldog voltam, mert kegyed nem nézett reám. — De hiszen az szörnyű — mondá Margit, — hogy ön engem ily alattomosan meglesett. Törvényszéki csarnok. — A Baumann-féle csalásper tárgyalása. — Pest, oct. 18. Elnök: Sebestyén ; előadó: Rumbach. — A közönségnek reservált hely egészen megtelt. Vádlottak:Baumann Zsigmond 32 éves pesti születésű, izr. nős, kereskedő, vagyontalan, eddig fenyítetlen — váltóhamisítás és Baumann Joachim az előbbi nagyatyja, 85 éves, háztulajdonos , hamis eskü letétele miatt. A vád elsőrendű tárgyát több váltóhamisítás képezi, melyet Baumann Zs. elkövetett; ez bevallja nyiltan a hamisítást, az utóbbi azonban égre földre esküszik, hogy ő ártatlan. Vádló több pesti pénzintézet mint a melyek többé kevésbé károsultak. A tanuk vallomásából a következőket adjuk: Drucker a Baumann Zs. csődtömeg gondnoka kijelenti, hogy bár a passivák 80,000 frtra rúgnak, aktív vagyona vádlottnak nincs a kár megtérítésére. Baumanné szül Mangold Éva egy elébe tartott váltóra, melyre az ő neve is alá van írva, határozottan kimondja, mit már esküvel is megerősített: hogy az aláírás hamis, s ő nem írta alá. Schön tanú állítása szerint a „Baumann Éva“ nevet Baumann Zsigmond az ő jelenlétében írja alá. Baumann Zsigmond vádlott bevallja, hogy az aláírást neje tudta nélkül írta a váltóra. A pesti népbank képviselője Gubay, ki megkárosított társulata nevében szól, kijelenti, hogy a pesti népbankba leszámítolás végett beadott váltók összege 1850 frt. Ezen az egy váltón azonban Baumanné aláírása — saját vallomása szerint — való, a kár mégis megtérüthetlen, mivel a Baumann családnak vagyona nincs. Az iparbank képviselője Burián kijelenti, hogy az iparbank 8000 írttal károsult, ennyi a Baumann által az iparbanknak leszámítolás végett beadott hamis váltóknak összege. Bemutattatik Baumann egy 1400 forintról szóló váltója, melyen nagyatyja aláírását hamisította. Baumann Zsigmond s nagyatyja Joachim vallomása oda megy, hogy a kérdéses váltón a „Baumann Joachim“ aláírást Baumann Zsigmond írta oda. — A szakértők egy részének (Turcsányi és Vidéki) jelentése meg azt mondja, hogy a „Baumann Joachim“ nevet nem Zsigmond, hanem Joachim maga írta oda, míg Roon, Mandello s Winter szakértők az összes 25 váltót egy kéz által írottaknak nyilvánítják. E tárgyban a szakértők között élénk vita támadt, mert mindkét rész határozottan megmaradt állítása mellett. Elnök bemutat összesen 25 váltót, melyek Baumann Zsigmond állítása szerint mind ő általa hamisittattak, s melyek által apesti iparbank, a nemzeti bank, a kereskedelmi bank, a terézvárosi iparbank, Laczkó N., (ki azonban eláll a Baumann Zs. elleni keresettől) s Abeles Jánás borkereskedő károsítottak összesen 51,360 írtig. Elnök kijelenti, hogy miután Kriszhabers Bickl tanuk kihallgatását eszközölnie kell, az első tanú azonban Baján lakik, az utóbbi bár Pesten, de a tárgyalásnál meg nem jelent, a végtárgyalást elhalasztani kénytelen. Erre dr. Szarvassy államügyész kiemeli, hogy miután az 5 szakértő közül 3 azt állítja, hogy a kérdéses aláírások mind B. Zs. tollából származnak, míg 2 azon állításánál marad, hogy Bauman Joachim is aláírta a váltókat, sőt ezt bebizonyítva vélik az által, hogy Bauman Joachim egy 3600 írtról szóló váltót, melyen az ő aláírása is volt, ki is fizetett, s mindezek alapján szükségesnek tartja, hogy még más szakértők hivassanak meg, kik konstatálják, vájjon kinek az aláírása van a kérdéses váltókon, s e czélból a végtárgyalás elhalasztását kéri. Dr. Friedmann Bernát (vádlottak védője) kiemeli, hogy Bauman Joachimnak akkor, midőn az illető 3600 fitos váltót kifizette a többi hamisított váltókról tudomása nem volt, s azt csak azon okból fizette ki, hogy családját bajba ne ejtse. Végre tiltakozik a végtárgyalás elhalasztása ellen. A törvényszéki bírák erre visszavonulnak s hosszabb tanácskozás után kijelenti az elnök, hogy a fent érintett okoknál fogva kénytelen a bíróság a végtárgyalást a tényálladék meghatározásának lehetőségéig elhalasztani. Dr. Friedmann ez ellen semmiségi panaszt emel, elnök azonban nem fogadja azt el, mire dr. Friedmann a semmiségi panaszt ismétli. Délutáni 2 órakor a tárgyalás véget ért.