Ellenőr, 1871. október (3. évfolyam, 364-389. szám)

1871-10-10 / 371. szám

Előfizetési árak Egész évre . 20 frt. — kr. I Évnegyedre I I 5 frt. — kr. Félévre ... 10 n — „­­ Egy hónapra . 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésén nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 371. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A­ lapot illető reklamátiók Légrády testvérek Irodájába (nádor-utcza 0. sz.) Intézendők. Kedd, October 10. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 . Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két­ sasatcza 14. is. Ma intézendők. ül. évfolyam. Az „Ellenőr” ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre..........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hó­ra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) Százaléka könyvárnál után történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az e­lő­fizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni p­o­s­t­a­i utalványozás által. A negyedévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadó-hiva­taloknak, kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit s illetőleg ezeknek megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy ké­sedelmet tapasztaljon. Pest, oct. 9. Nyolcz hónapja találgatjuk folyvást, hogy miben áll tulajdonképen az a cseh ki­egyezkedés. Miált azt tudtuk, hogy Hohenwart minisz­terelnök mihelyt elfoglalta állomását, alku­dozásokba ereszkedett a cseh nemzet vezér­­férfiaival. Azt is tudtuk, hogy ez alkudozá­soknak eredménye van, miután az alkudozá­sok eredményének al­a­pj­á­n indult meg a kiegyezkedési actió és hivatott össze leg­újabban a cseh országgyűlés, és ez eredmény alapján támadt a szept. 12-ki kir. leirat, melylyel az országgyűlés megnyittatott. Azt tudtuk, hogy a bécsi kormány és a cseh vezérférfiak között lényegében már megvan a kiegyezkedés, csak azt nem tud­tuk, hogy miből áll tehát e kiegyez­kedés. Most már ezt is tudjuk. Alább közöl­jük a cseh országgyűlés bizottságának elő­terjesztését , a feliratot és amaz alaptörvény­javaslatot, melynek pontozatai a kiegy­ezke­­dést körvonalazzák és meghatározzák. Ebből az alaptörvényből, vagyis tör­vényjavaslatból most már kiolvashatjuk, mi­kép akarják a csehek a kiegyezkedést. E fontos okmányról legközelebb szólni fogunk részletesen, most csak némely álta­lános észrevételekre szorítkozunk. A csehek Ausztria többi örökös tarto­mányaival szemben majdnem ugyanoly ál­lást kívánnak maguknak, mint a­milyen ál­lása van Magyarországnak a 67-ki kiegyez­kedés alapján Ausztriával szemben. Az alább közlött alaptörvényjavaslat főbb vonalaiban hasonlít a magyar 67-iki XII-ik kiegyezke­dési törvényezikkelyhez. Csehország — kevés kivétellel — ép oly önállóságot kíván, mint amily önállósága van most Magyarországnak. Csehország — kevés kivétellel — ép oly viszonyban kíván lenni Ausztria egyéb országai és tartomá­nyaival, mint a­mily viszonyban van most Magyarország Ausztria országai és tartomá­nyaival. Kívánja az igazságszolgáltatás, cultus, közoktatás, egyenes adók, közigazgatás, ujon­­czozás stb. összes ügyeit saját országgyűlése elé vinni; a delegációba egyenesen az or­szággyűlés küldi a képviselőket, az állam­­adóssághoz való járulékot, valamint a közös­ügyi quotájukat maguk határozzák meg s kíván országos cseh kormányt egy felelős cseh kanczellárral élén. Nekünk semmi ellenvetésünk nem lehet Csehország ezen követelései ellen. Nagyon szomorú ugyan reánk nézve, hogy sz. Ist­ván koronájának birodalma. Magyarország nem bír nagyobb önállósággal, mint bírni fog — ha t. i. a kiegyezkedés létre­jön — az osztrák örökös tartományok egyike, de ebből nem az következik, hogy ellenezzük az önállóság oly mértékben való megadását Csehország részére, mint azt ők jogosan kö­vetelik, hanem következik az, hogy szerez­zük meg mi is saját hazánk számára az ön­állóság és állami függetlenség azon mérté­két, mely viszont minket illet meg jo­gosan. Ez az önállóság, melylyel­­ jelenleg bír Magyarország, nem Magyarország múltjának, jogos követeléseinek megfelelő önállóság. Ily önállósággal csak Csehország vagy Galiczia elégedhetik meg. És ha Csehország most ily viszonyba kíván lépni Ausztria többi orszá­gaival és tartományaival, mint amily vi­szonyba léptünk mi 67-ben, úgy ezáltal Csehország nem azt bizonyítja, hogy ő kíván többet, mint amennyit joggal és igazságo­san kívánhat, hanem azt, hogy mi eléged­tünk meg 67-ben kevesebbel, mint ameny­­nyivel Magyarország önálló államiságra jo­gosított követeléseit tekintve, meg volna szabad elégednünk. Csehország jelen követeléseivel nem azt akarja bebizonyítani, hogy őt oly álla­mi önállóság illeti, mint Magyarországot. Nem. Csehország egyszerűen elfoglalni kí­vánja azt az állást, mely őt az osztrák tar­tományokkal szemben megilleti; arról Cseh­ország nem tehet, hogy Magyarország vi­szont 67-ben nem foglalta el azt az állást, mely őt mind múltjánál, mind jogainál fog­va megillette volna. Egyébiránt, mint már említek, még visszatérünk e kérdésre. Most még csak egyet. Nem tudjuk, ha várjon e kiegyezke­dési javaslatnak minden pontjába — úgy amint az a cseh országgyűlési bizottság ál­tal előterjesztetett — beleegyezett-e már a Ho­henwart minisztérium is ? Vagy talán lesznek e javaslatnak oly pontjai is, melyekhez a kor­mány hozzájárulását nem adja? Akár az első, akár az utolsó feltevés valósuljon, a javaslatot l­ényegére nézve a kormány által elfogadottnak kell tekintenünk, mert hiszen épen e javaslat képezi a kormány és cseh vezérférfiak közt folyt alkudozások eredményét, melyről fönnebb is szólot­­tunk.. . És így nincs egyéb hátra, mint hogy a reichszab­ban, hová a javaslat alkotmá­nyos tárgyalás végett utasíttatni fog, több­séget teremtsen a kormány a kiegyezkedés elfogadására. Csávói­szky Lajos: Apróságok. A pénzügyi bizottság nem olyan pró­zai testület mint hinné az ember. Ke­beléből kaptuk ma a következő k­öltészetet: A tudomány hatalom — ne kíméljék e téren az erszényt. Másutt többe kerül büszke hatalmi óhaj. Ha financzminisztereink is csak igy kel­l­e­­néne­k ! * Fájdalom azok másként poetizálnak, mint meggyőződött róla most már azon főszá­m­vevő Gajzágó Salamon is, ki míg csak a S­t­i­c­h p­r­ó­­b­á­n „hét bátor férfiú“ Gajzágó Salamon volt: Lónyay­ Menyhért számadásait rendben találta és helyeslendőknek ítélte. Különben a rosz világ azt beszéli, hogy nemcsak a Lónyay féle dicsősé­ges számadásokból nehéz kiokosodni, hanem a tőszámszék vizsgálódásainak eredménye sincs kellő modorban előadva. A vizsgálat, ugyanis, n­e­m az országgyűlés által megszavazott, hanem a minisztériumok által utalványozott összegek alapján vezettetett. Szegény Athene­um, mily roszul megy del­ i­ga. Egy költségvetést bocsátott közre, melyből­­ kitűnik, hogy a B­u­d­a­p­e­s­t­i K­ö­z­l­ö­ny uj ba­­i szonbére mellett csak 480 forint nyeresége marad. Megesik az ember szive rajta , s egyszersmind tisz­telettel bámulunk a magasztos önfeláldozáson, mely ily csekélységért annyi bajt és felelősséget igyeke-­­­zett magának biztosítani hat évre. S a pénzügyi bizottság mégis egyhangú volt véleményében, miszerint a szerződés nem kedvező az államra nézve s felmondandó a legelső határidőre! S a gonosz világ még ennél is többet kiván az or­szággyűléstől. Leróva azonban részvétünk adóját az A t h c­ ' n c u m szomorú kilátásai s csodálatunkat nagylel­kűsége iránt, megjegyzendő mégis, hogy úgy vesztesége mint nyeresége az ő dolga. Éhez sen­kinek semmi köze részvényesein kívül, kik igen ter­mészetesen és jogosultan mentől több osztalékot várnak befizetett és bekövetelhető pénzeik után. De ehez nem is szólott­ senki. Szólottak többen — s jelesen a pénzügyi bizottmány tagjai összesen — a minisztérium azon botrányos eljárásához, mely — már akár tudatlanságból akár hanyagságból akár pedig bizonyos magánérdekek iránti tekin­tetből — a 3000 előfizetővel bíró, s 82.000 fo­rintnyi hirdetéssel rendelkező hi­v­a­t­a­l­o­s lapot haszonbérbe adta, hat évre, suttomban, minden pályázás nélkül, a többi nagy nyomdákat meg nem kérdezve, sőt a félmilliónál is többe került ál­lamnyomda ajánlatát is elutasítva. Ez az, akihez uonyuk van mind­nyájunknak, s a mi ellent*.^ a,z Athene­um hiában áll elő nyereségének szánalomgerjee­u. «számításával. Mert ha elhisszük is előadását, ak­kor is csak azt mondhatjuk, hogy: legyen, az Atheneum nem képes többet fizetni, ..anélkül, hogy rá ne menjen ez a 480 frtnyi nyeresége is; de hát ha vannak más nyomdák, melyek többet, sok­kal többet is képesek és készek adni a hivata­los lap jövedelmének élvezetéért ? miért nem nyitni hát pályázatot, a biztosítékképes nyomdászok közt, hogy tűnjék ki, várjon nem kaphat-e az állam többet is annál, mit a szegény Atheneum ajánl­hat neki páratlan önzéstelenséggel, mert csak 480 frtnyi haszon reményében? A­mi a hivatalos lap kiadásához kötött ú­j feltételeket illeti, ezekre nézve is a kormány­hoz intézzük észrevételeinket, a maga idejében és helyén. Jelenleg csak annyit jegyzünk meg, hogy az előfizetési díj leszállítása 20-ról 12 frtra nem ú­j­s­á­g, mert a k­ö­zsé­g­ek eddig is csak 12 frtot fizettek évette, és így nem áll a d­i­f­f­e­r­e­n­­tiára alapított jövedelem­csökkenés sem. A do­logban csak annyi az újság, hogy ezután a kö­z­ö­n­s­é­g is olyan olcsón juthat a laphoz, mint eddig a községek. És ez annyira újság, hogy alkalma­sint vitára is ad majd alkalmat, mint amolyan bo­­napartistikus zamatú vállalat á la kis és nagy Mo­niteur — mely a magán tőke és magán­szorga­lom által alapított és szerkesztett lapok ellenében az ország zsebéből, tehát mindnyájunk kontójára versenyezteti a hivatalo­s lapot, olcsón, oly ol­csón, a­milyen árt csak potya pénzből élő vála­­lat szabhat. Ellenzéki lapoknak árthat ez újí­tás legkevesebbet, de ez nem gátolhatja felszóla­lásunkat a sajtó solidaris érdekében, mely elég . A pénzügyi bizottság folytatván a közoktatásügyi miniszter költségvetését a pesti kir. egyetem czímet vette részletes tárgyalás alá. A pesti kir. egyetem összes költségei fedezésére 406,699 frt. jön elő­irányozva; a múlt évben 352,059 fr. volt előirányozva. A többletet a tanári fizetések 2500 frtra történt fölemelése s néhány új tanszék fölállítása eredményezte. A bizottság az előirányzott összeget az összes tételek tárgyalása után megszavazta azon egy változással, hogy a felvett 8 bölcsészeti ösztön­dij közül négy, — úgy a mint eddig a tanulmányi alapból fedeztessék s így e 800 frtnyi tétel törlése után az előirányzott összeg megszavaztatott. — A gymnasiumi tanárké­­pezdének 19,550. tanodai szaklapok segélyezésére 800 frt szavaztatott meg. József műegyetem. A bizottság tudo­másul veszi, hogy a műegyetem Pestre áthelyezése iránt a tárgyalások folynak, s reményli, hogy azok kívánt eredményre vezetendnek A műegyetem szükségleteit a bizottság 146,080 frt-ban állapí­totta meg, s igy mintegy 22,000 frttal többre, mint a múlt évben. — A reáltanodai tanárképez­­dének a bizottság megszavazott 15,700 frtot s igy 4700 al többet mint 1871-re. — A Pesten fölállí­tandó mintarajztanoda költségeit a bizottság 25,910 frt.-ban állapította meg. — A nagy-szebeni joga­­kadémia költségeit 15,685 frt.-ban, — a kolozs­vári jogakadémia költségeit 15,305 írtban, — a kolozsvári orvos-sebészeti tanintézet költségeit 34,413 írtban, s végre a nagy-szebeni államgym­­nasium költségeit 20,543 írtban állapította meg. Az ez intézet költségeiben a hitoktatás ré­szére előirányzott összeget a bizottság függőben hagyta, mert a minisztertől fölvilágosítást vár az­iránt, vajon az intézetnél alkalmazott hitoktatókat az állam fizeti-e, vagy az illető hitfelekezet, mert a bizottság ragaszkodva azon elvhez, hogy a hit­oktatók fizetése az állam terhére nem esik, s azok fizetését az illető hitfelekezetek tartoznak viselni. — A kaposvári államgymnásium költségei 12,510 írtban, —a losonczi reálgymnasiumé 8140 írtban, — a fiumei reálgymnásiumé 15,415 írtban állapít­tattak meg. Holnap a bizottság a reáltanodák költségve­téseit fogja tárgyalni, nehézségekkel küzd hazánkban s bizony nem gyengí­tést, hanem inkább erősítést várhatna a magyar kormánytól. Páris, oct. 4. (Saj­át levelezőnktől.) A minisztériumok egyenként bocsátják ki körrendeleteiket, melyekben hivatalnokaikat fel­hívják, hogy a választások menetére hivatalos te­kintélyük felhasználásával nehogy befolyni akarja­nak. Ezen rendelkezés h­elyességét mindenki el fogja ismerni s nem is akad, ki kétségbe vonná, mert a császárság a néptanítókig le, minden tőle fizetést hozó hivatalnokból választási ügynököt csinált, s az egész államgépezet egy jól combinált szavazó szerkezet volt. A császárság ezen bűnei által uralkodott s ezekben múlt ki; a köztársaság nem léphet nyomába esztelenség nélkül. A franczia miniszterek ezen ad­ái figyelmez­tetésül és például szolgálhatnak nálunk, hol a kormányzó államférfiak még kábultan a császárság hamis és túlcsigázott fényeitől egy új napóleoni Babilont akartak Magyarország ősi intézményei he­lyére építeni. Jules Simonnak Párisba költözése valóságban kérdés tárgya volt az állandó bizottság körében. Azonban a belügyér az iskolák megnyílásával járó teendőket előszámlálván, a bizottság belátta a tan­ügy Versaillesból való kezelésének lehetetlenségét és megnyugodott. Ezen ügy ilyen helyes elintézése reménylenünk engedi, hogy hasonló erős érvekre támaszkodva a nemzetgyűlés összeülése előtt a többi minisztériumok főbb osztályai is visszatérnek párisi palotáikba. A kereskedelmi szerződés tárgyalásának be­fejezése megerősödött újság. Valentin rendőrfőnök maga elé hivatta a rendőrbiztosokat s rövid beszéd után, melyből az az az érdekes, hogy a kit feladtak, mind elcsíp­ték s mind a gályákra szállították, kijelentette, hogy az elfogások ideje lejárt, s csupán a kikre speciális vádak nehezülnek, kell a többiek után küldeni. Csak örvendeni lehet, hogy ilyen helyes in­tézkedésre határozta el magát végtére is a kor­mány, mert ezzel végét veti a rémuralomnak, ha a kis kivétel nem akar czimül szolgálni a folyta­tásra. Legalább » i»n.i lapok két elfogatást jelez­nek s miuau.itx a k'ilanijg vádat nélkülözi. Egyik egy angol, Percy igen eiuav»« —iauu.,, _ r 1^),,­rd­ési tiszt volt; a másik Sainte-Marie Rouhais gróf, ki etat major tiszt volt e 11-ik légiónál és mint 150,000 ezer évi jövedelemmel biró ember ismeretes. Tegnap a harmadik vérbiróság által az egye­dül hírlapírói és csupán sajtó utján elkövetett bű­neiért Maroteau Gusztáv halálra ítéltetett. A „Paris libre“ szerkesztője csak 22 éves. Minden feleletet megtagadott a bíróság előtt. Az kétségtelen, hogy Maroteau a commune párt legvérmesebb hírlapírói közé tartozik, de halál­büntetés sajtó vétségért mindig több mint sok. Persze, a haditörvényszék azon elvet fogadta el, hogy hírlap útján lehet gyil­kosságban, lopásban, rablásban részes. Különben buzgólkodásáért Gaveau őrnagy — hír szerint — meg fog jutalmaztatni, Bécsbe fog küldetni mint katonai attaché, mely állás­a csak későbben betöltendő poroszra való előkészülésnek fog tekintetni. Ezen rendelkezést a franczia kor­mány a gasteini szövetségre való tekintetből tette volna. A nemzeti védelem kormánya által adott ka­tonai rangok felülvizsgálására kiküldött bizottság működéséről igen keveset lehet megtudni, s a­mi ki­­szivárgott, összefoglalom, hogy ítélhessük meg el­járását. Billot osztálytábornok leszállitatott dandártá­­bornoki rangra. Billot keleten 40,000 embert ve­zénylett a háború kezdetén s elismert tehetsége­i erélyéért mozditatott elő. A julius 2-iki választás­kor Gironde-ban volt területi parancsnok s mire katonáinak a republikánus jelölteket ajánlotta el­­mozditatott ezen állásából. Bellemare, ki Páris ostromában vett volt részt, régi rangjára ejtetett vissza s osztályból dandártábornok lön. Hibájául róják fel, hogy Bourget megakarta Trochu akarata ellenére tartani. Richard általános igazgató első rangúnak lé­tetik. Richard Chanczy egész serege felszerelését vezette s Chanzy igen dicsérőleg ír róla. Chanzy jobb keze Jaures tábornok régi hajós kapitány rangjában erősitetik meg. Jaures­­nek nemcsak vitézségét, hanem szép tehetségét a hadijelentésekből ismerjük. Csak­is hosszas kére­lem után fogadta volt el Gambettától a tábornoki rangot. Ezekből látható, hogy a napóleoni sereg ér­dekében mily bántalmakra nem kész a most ural­kodó katonai párt, megjegyzendő : a republikánu­sok ellen. Csodálható­­, hogy a kormányra nézve legveszedelmesebb ellen most a hadsereg, mert ilyen félrendszabály nem segít a császári sereg sérelmén, mely elhaladását látja messzire elna­polva ezáltal és elkeseríti a megalázott félt, a végig harczoló seregeket. A kérdést radikálisan s egy módon lehetett volna megoldani és a sereg tisztikarát is a mint nagyon szükség a hadi tudományokban felemelni, t. i. egy vagy két év folyama alatt teendő szigor­lathoz kötni a rang megtartását minden rangú tisztnél egyátaljában egyedül a tábornokokat vé­­vén ki, így az ötvenezeren fölüljáró tiszti állomány­ból (csak a szárazföldi seregnél) van legalább is 40 ezer elégedetlen. Újabban igen sokat beszélteti magáról min­denütt a papság s pedig ez nem válik előnyére, mert a feléje forduló figyelmet követő világ csak undorral fordul el. Marét Jura püspöke másfél éve egy kitű­nő munkát irt: Du concile général et de la f aix de l‘Eglise. Itt igen tudományosan mutatta ki, hogy mind az egyház történelme, mind a hagyomány nem ismerte soha a pápa csalhatatlanságát. Most megszállotta a bűnbánat és Becks atya lelke és a pápához intézett levelében az infallibi­­litást elfogadja, töredelmesen bánja az ellenkezőt tanító munkáját. Tessék már most kitalálni, mikor volt ámító Jura püspöke, műve, vagy levele írá­sakor ? Én azt hiszem, csak tréfál a vatikáni jó öreggel, ha elhiszi levele komolyságát és legyen tény kezében a csalhatatlanság ellen. Lyonban egy újabb és igen csúnya botrány foglalkoztatja a kedélyeket. A barátok Serín téri zárdájában Ricarius atya merényletet követett el a gondjára bízott eyerek­ek egyike ellen. Nincs egy hava, mondatott egy más Rscanus pater lasia uafin ellen súlyos ítélet a törvényszék által, ki rövid hat hét alatt 18 gyereket támadott meg. Ezek az esetek mind ékesen szólnak az állami és papmen­tes iskolák mellett. A „Phare de la Loire“ egy újabb botrányt közöl. A nantesi vonaton egy vasúti osztályban nem tudom mit csinált egy abbénak egy ifjú le­ány, hogy a vasúti felügyelő a vonatot megállí­totta, s az utazók a kocsihoz rohantak. Mert az kétségtelen, hogy ezt nem kívánta a derék tiszte­lendő atya, valamint azt sem, hogy az érkező vonatnál Nantes rendőrjei fogadják. Fogadni mernék ultramontáojaink azt fogják mondani, hogy nyilvánosságra hozva én csináltam a botrányt s nem a szerelmes szent atyák. U. G. A Reform-egylet. Pest, oet. 8-án. Tisztelt szerkesztő úr ! Ön becses lapja mai — oet. 8-ki — számában a reformegyletről, vagy jobban mondva a „magyarországi protestáns-egy­letről“ közlött vezérczikk­­. Írója a megindult moz­galmak „sem belső jogosultságát, sem szükséges­ségét s ennélfogva korszerűségét“ nem látja kellő­leg indokolva, sőt határozottan elítéli az egész kezdeményezést, mert ez nézete szerint— „nem le­het annak más eredménye, mint nagyobb vagy ki­sebb sikere szerint, a protestantismus épületének hazánkban lerombolása vagy csorbítása.“ Részemről a t. vezérczikkezővel teljesen egyet értenék, ha az egylet oly intenzióval s oly czélra alakult volna meg, mint a minőt ő tulajdonit an­nak. A dolog azonban Istennek hála egészen más­ként áll s örömömre szolgál kijelenti, hogy a t. vezérczikkező súlyos vádja s kárhoztató ítélete me­rőben téves felfogáson alapszik. Az egylet ugyanis úgy a hogy az jelenleg megalakulva előttünk áll, a dogmatikus irányú működést, — vagy hogy a t. vezérczikkező sza­vaival éljek — „a dogmák elleni hadjárat indítása feladata köréből határozottan s tökéletesen kizár­­t** Igaz, hogy a mozgalom megindulása alkalmá­­r'az hangok melyek ezt sürgették jezések, melyek ily k,f®‘ a megjelent tagok túlnyomó többsége s illetőleg'1^ megalakult egylet ez irányt határozottan elítélte. Jelöljön ki a t. vezérczikkező a megállapított alap­szabályban egyetlen pontot, mely az általa emelt súlyos vádat s kárhoztató ítéletet tényleg igazolná. Az egylet czélját s működése körét az alapszabály 2—6 pontjai körvonalazzák és senkinek sem áll­hat jogában az egyleti működésnek más czélt tu­lajdonítani, mint a minő ezekben világosan ki van fejezve. Már pedig ezek szerint az egylet czélja nem egyéb, mint hatni a prot. egyház kebelében a vallásos buzgóság élesedésére a vallástudományi irodalom fölvirágzására, a humanistikus irányú, vál­lalatok támogatására, a különböző felekezetek tagjai közt a kölcsönös szeretet s­zolidaritás ápolására, a képviseleti elv teljes életbeléptetésére s mindezt eszközölni egyfelől a sajtó utján egy prot. néplap alapítása s föntartása, másfelől az egyes fiók­egy­letekben az élőszóval való felvilágosítás, buzdítás, továbbá a tettleges példaadás által, még­pedig a­mire részemről nagy súlyt fektetek, az alapszabály 22-ik §. c.) pontja értelmében a fen­ál­ló prot. egyházi hatóságokkal kezet fogva s közreműködve. Hogyan lehet hát az ily irányú működést avval vádolni, hogy az hazánkban aprót,­i egyház épületének lerombolására tör ? Ellenkező­­­­leg semmi sem fekszik inkább szívünkön, mint annak föntartása, támogatása, belerejének öregbí­tése, melyet az által vélünk eszközölhetőnek, ha arra munkálunk, hogy a valódi prot. szellem, mely a fölvilágosodásnak, s az élő hitnek, a Krisztusi er­kölcsöknek, az áldozatkész buzgóságnak, az atyafi­­ságos szeretetnek s az előre haladásnak szelleme fölébredjen s megerősödjék az alvó lelkekben s meghidegült szivekben. Midőn az egylet működése nemes és szent czéljául azt a tért ölelte föl, nem a rombolást, ha­nem az építést a meglevő alapokon, — nem a lelkek szentélyébe, a hit világába való oktalan beavatkozást, hanem az erkölcsi életre ható jóté­kony működést — nem a prot. egyház századok által kipróbált intézményeinek megingatását, ha­nem azoknak az illető közegek által s utján esz­­közlendő tökéletesítését tűzte czéljául. Hagyjunk te­hát békét a gyanúsításoknak s egy­más iránti ide­genkedésnek s féltékenységnek; sorakozzunk mind­nyájan, kik szivünkön hordozzuk a magyarországi prot. egyház javát, f­ölvirágzását, erőben és szel­lemben gyarapodását, — sorakozzunk mindnyájan e nemes törekvés zászlója körül s meg lehetünk győződve, hogy a jóra törekvő erők egyesítésének óhajtott sikere nem fog kimaradni. Maradtam szerkesztő úr kész tisztelője Szász Domokos. A cseh kiegyezési javaslat. I. (A fel­ir­a­ti ja­vaslat.) Felséges császár és király ! Legkegyelmesebb urunk! A királyi kegyelemnek azon szavai, melyek­kel felséged a sept. 12-ki legmagasb leiratban a cseh korona államjogi állásának s e királyság jo­gainak elismerését kimondani méltóztatott mint egy fájdalmas sebet behegesztve, sziveinkben örömteljes viszhangot keltettek. Büszke önérzettel vesszük át a terhetlen hű­ségről való legfelsőbb megemlékezést, melylyel Csehország lakossága királyának trónját támogatta azon változhatlan hűség fölemlítését, melylyel a cseh korona jogaiért mindenkor helyt állani ha­zánk, a birodalom, a fejedelem iránti szent köte­lességünknek tartottuk. Azon álláspontból kiindulva, melyet 1870. szept. 14-ki hódolatteljes feliratunkban és a mel­lékelt emlékiratban kifejtettünk, és melynek az 1870. évi ülésszakban nyilvánított jogóvásunk szol­gál alapjául, tekintetbe véve továbbá megbízatásunk horderejét, hazafias kötelességet vélünk teljesiteni, midőn felséged legkegyelmesebb felhívását követve a mérséklet és az engesztelékenység szellemében munkához látunk és az államjogi kiegyezkedés ut­j«- »-pj ---»- ---------------z tál, melyekkel meggyőződésünk szerint a cseh ki­rályság joga, a birodalom hatalmi állása igényei­nek megfigyelése és a többi királyságok és orszá­gok jogosult igényeinek tekintetbe vétele mellett érvényre emelkedhetnek. Mi e mellett a Felséged iránt elvállalt köte­lezettséget épúgy szem előtt tartottuk, mint azon kötelességünket, hogy a cseh korona épségét, és országunknak a történetből származó, szerződése­ken alapuló és Felséged elődei által legünnepélye­sebb módon biztosított jogait megóvjuk. Ezen értelemben Csehország államjogi vi­szonyainak újjáalakítását az alaptörvények egy sorozatában össze­foglaltuk, melyek a teljes­­jogú országgyűlés elhatározása és Felséged legmagasabb szentesítése által Csehország számá­ra egy alaptörvény jelentőségét nyernék. Híven esküvel erősített államjogunk sérthetlenségéről való nézeteinkhez, és híven 1870. évi feliratunk­ban letett biztosításunkhoz, egyszersmind legke­gyelmesebb fejedelmünk tényei iránt való köteles tiszteletből kiindulva, a megtörtént tényeket méltá­nyolva, el kellett ismernünk és sérthetlennek tekintenünk mindazt, mi Magyarországban ezen ország törvényes országgyűlése és felséged közt létrejött egyezmény, és koronázási eskü folytán joggá és törvénynyé vált. Azért a cseh királyság alaptörvényeiben utólag és jogérvényesen meg­egyezését jelentené ki a Magyarországgal kötött egyezményhez, mely közreműködése nélkül jött létre. Ezen nyilatkozatnak a cseh királyság alap­törvényeibe való igtatása által a minden ország és királysággal közös intézmények, végre a min­­den oldalról való elismerésnek azon biztosítékait nyernék, melyet egykor a pragmatica sanctió nyújtott belső és elvárhatlan összefüggésükre nézve." Ezen elismerés folytán amaz alaptörvények­ben a magyar királysághoz való viszonyok oly módon szabályoztatnának, mely a magyar törvénynek sem szellemével, sem szövegével ellentétben nem áll. s ama viszonyoknak úgy az egész mint a részekre nézve egyaránt üdvös továbbfejlesztése az idő és az állam intézmények természetes ki­fejlődésének műve leend. A fennálló jog lelkiismeretes tiszteletéből ki­indulva, az alaptörvény czikkekben számba vétet-Ma ezen Dufi ?***--* '- Irályság részére fenn­­tartatik az ország jogaiban és lökségleteiben evö­kerete azon szabadság, hogy saját ügyei felett ön­maga döntsön, hogy saját ügyeit önmaga kormá­nyozza, úgy ebben semmiben sem sértetnek meg a többi országok jogosultságának határai, sőt ezek­nek épen fentartatik az önelhatározás joga saját belső ügyeikben.­­ A mily határozott óvást tettünk egy újonnan alkotott állami alakulásnak fennállása ellen mely — a magyar királysággal szemben — a többi ki­rályságokat és országokat annyira összeolvasztja hogy Csehország politikai egyedisége is mégsem e­misíttetnék, a­mily határozott óvást tettünk az el­­­len, hogy a cseh királyság a neki a történelem a , jog és tettleges súly által kijelölt állást, mint ’az osztrák monarchia közvetlen egyenjogú tagja el­­­veszthető, miután elvállalt kötelezettségei csak az­­ összbirodalommal, nem pedig annak egy részével­­ szemben érvényesek; mindamellett távol állott tő­­­lünk az hogy a többi királyságoktól és országok-­­ tól, melyekkel Csehország századok óta szabadon­­ választott és hűn megtartott szövetségben él , elváltunk.­­ Azért több fontos ügyek tárgyalásának a némze­t magyar országok küldöttjeire való átruházása ál­­­tal testvéri közreműködésünket ajánljuk fel ezek-

Next