Ellenőr, 1871. október (3. évfolyam, 364-389. szám)
1871-10-27 / 386. szám
Agáp érte Félévre Előfizetési árak . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre I . . 10 „ — „ Egy hónapra Egyed szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. 5 fkrt.— kr. 1 . 80 . Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére noha villatkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon, lapot illető reklamátiók Légrády testvérek Irodájába (nádor utcaa 6. u.) Intézendők: Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásdért . . . . 10 kr. 1 Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). ás előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sasutcza 14. sz. ála intésen dők. 386. szám. Péntek, October 27. 1871. HL évfolyam. mm Felhívás. Chicago, Amerika leggazdagabb és legnevezetesebb városainak egyike, a lángok martalékává lett; 500,000 lakosainak nagy része kenyér és fedél nélkül várva várja az érző embertársak gyors segélyét. Közel és távol nagyszerű gyűjtések rendeztetnek a nyomor legalább egy részének enyhítésére. A borzasztó baleset ily pillanataiban mutatkozik egész magasztos fenségében az emberi szív, pillanatig meg megáll a nagy nyomor láttára, hogy a másik pillanatban már siessen itt hozni és vigaszt. Néhány éve múlt, hogy egy hozzánk közelebb álló országot, a Schweiczot, súlyos elemi csapások értek. A külsegély enyhített a bajon és Magyarország. Eötvös József kezdeményezése után, valóban nagyszerű gyűjtése által kiérdemelte Európa csodálatát és növeszté a szabad Helvetia hazánk iránt való rokonszenvét és becsülését. Meg vagyunk győződve, hogy Magyarország most, midőn újra ezrek nyomorán kell segíteni — szintén nem marad hátra. Ezer meg ezer mértföldválaszt ugyan el bennünket a nyomor színhelyétől — az óczeánon át nem hat el hozzánk a szerencsétlenek jajgatása, — de azért hazánk nem mulasztandja el az alkalmat, hogy legalább némileg leróvja háláját amaz ország iránt, melyben vajmi sok hazánkfia talált menhelyet, keresetet, biztonságot, segélyt és rokonszenvet; nem fogja elmulasztani az alkalmat, hogy a polgárainak nyújtott segély által, leróvja tiszteletadóját a szabadság s az emberi jogok lankadatlan előharczása iránt; nem fogja végre hazánk elfelejteni, hogy épen Chicagóban számos hazánkfia esdve és küzdve várja gyors segélyünket. Bátran fordulunk minden emberbarát áldozatkészségéhez, kérve e czélra, bármi csekély segélyt is. Minden fillér, amidőn enyíti a megmérhetlen nyomor egy részét, tanúságul szolgál majdan rokonszenvünkről és azon forró óhajunkról, hogy segítsünk embertársaink nyomorán. A hozzánk beérkező összegeket mi az illető adományozók megnevezése után az Átalános Magyar Hitelbank igazgatóságának adjuk át, amely szives leend azokat Mr. Jay, északamerikai követnek czélszerű szétosztás végett átszolgáltatni. Tisztelt laptársaink a vidéken kéretnek a felhívás szíves közlése és hasonló gyűjtések rendezésére. A szerkesztőség, gyár kiegyezkedés nem foglalhat helyet törvényczikkelyeik között , készeknek nyilatkoztak e tekintetben a módosításnak eleget tenni, de határozottan ellenezték a leirat egyéb pontjait és követeléseit. S miután a császár a közös minisztérium és Andrásy által javaslott leirathoz továbbra is ragaszkodott, Hohenwart beadta lemondását, minélfogva a cseh kiegyezkedés tökéletesen meghiúsultnak tekinthető. A bécsi kormányhoz közel álló lapok és a cseh közlönyök képzelhető, mily gyűlöletes és ellenséges indulatú hangon beszélnek mindazokról, kik a kiegyezkedést akadályozzák. A kiegyezkedés megbuktatásával a közös minisztérium mellett mindenekelőtt Magyarországot vádolják. Magyarországban látják önállóságuk legnagyobb ellenségét. És be kell vallanunk, hogy a magyar kormány helytelen beavatkozása által okot szolgáltatott az ily vádakra. A magyar kormány beavatkozása amily veszélyes lehet a jövőre nézve, és oly jogtalanság volt a jelenre. Mert valamint mi meg nem engedhetjük saját belügyeinkbe az idegen beavatkozást úgy nem szabad jogot formálnunk nekünk sem, idegen, tőlünk független ország belügyeinek rendezésébe avatkozni. Elvben ezt hirdette eddig maga a jobboldal is, a kormány is, de ime, amint gyakorlatra került a dolog, a 67-ki paktum rögtön szembe állította a kormányt ez elvvel, s oly térre terelte, melyen nem arathatunk egyebet, mint gyűlöletet a szomszéd népek részéről. Az 1867-ki közösügyi törvények gyakorlatban és életben sokkal nagyobb mérvben csonkították meg Magyarország állami önállóságát, sokkal tökéletesebb módon tették az egységes osztrák birodalom puszta kiegészítő részévé, mint az elméletileg azon törvényekből és a kiegyezés szelleméből következnék. A XII. törvényczikk elmélete és gyakorlata, betűszerinti értelme és tényleges alkalmazása nem felelnek meg egymásnak. A kiegyezésnek előfeltételei, mint a teljes alkotmányosság és a teljes paritás a monarchia mindkét felére nézve fogalmaik nyithatósága és határozatlansága által kizárnak minden biztos mértéket az állami önállóság megítélésében és eshetőleges folyományaikban merő illusiókká válnak állítólag legnevezetesebb vívmányaink. Mi amily határozottan követeljük Magyarország önállóságát s tiltakozunk minden idegen országtól való függés és beavatkozás ellen, oly készséggel elismerjük Csehország jogos követeléseit is, és sohasem fogunk akadályul szolgálni e jogos követelések teljesítésének útjában. Az Ellenőr szerkesztősége megnyitja az aláírást ......... 30 írttal. Pest, oct. 26. A cseh kiegyezkedési kísérlet, mely hetek óta iszonyú izgatottságban tartotta az osztrák népeket, meghiúsult. A Bécsből vett mai tudósítások, a német centralista lapok feltűnő öröme és a félhivatalos közlönyök nyilatkozatai mind megannyian Hohenwart és Hohenwarttal a cseh kiegyezkedés bukását jelentik. Hogy az ügy mikép fejlődött ide, az olvasó az osztrák válságra vonatkozó folytonos tudósításainkból már tudhatja. A cseh országgyűlés feliratáig Hohenwart szabadon követhette politikáját. A feliratra adandó válasz megállapítása volt az első szírt, melyen a kiegyezkedési politika megakadt s mint látjuk, hajótörést is szenvedett. A császár egy, a közös minisztérium és Andrásy miniszterelnök által egyetértőig javasolt leiratot fogadott el, melyben határozottan kijelentetett, hogy a Magyarországgal létrejött kiegyezésnek nem szükséges a cseh kiegyezés által utólagosan Szentesíttetni, sőt erről említésnek sem szabad lenni az illető czikkekben; hogy Ausztria többi királyságainak és tartományainak alkotmányjoga, mint már végleg megállapított, a cseh államjog által nem csorbítható ; hogy a cseh munkálat azon czikkelye, miszerint itt csupán a korona és Csehország közötti kiegyezésről van szó, meg nem állhat, hanem a reichsrath a többi királyságok és tartományok képviseletében, mint harmadik tényező a tárgyalásoknál irányadó szavazattal bír, és végül hogy a sarkalatos czikkely a reichsrathban nem mint kormányelőterjesztés, de mint a cseh képviselők részéről jövő javaslat nyújtandó be. Az ekkép megállapított leirathoz Hohenwart, kinek már ígéretét bírták a csehek, nem adhatta beleegyezését és csak a császár egyenes óhajtásának akart eleget tenni, midőn a leiratot a Prágából Bécsbe hivott cseh vezérférfiak elé terjeszté. A cseh férfiak, mint tudósításaink szólnak, szívesen elismerték azt, hogy a mai A pénzügyi bizottság mai ülésében a közmunka minisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalásában az államépítészeti hivatalok költségvetéseit átvizsgálta, a határőrvidéki építészeti hivatalok költségvetéseit pedig a költségvetés részletes kiválasztásáig átalánképen fogja megszavazásra ajánlani. Felhívni határozta a pénzügyminisztert, adjon felvilágosítást az iránt, hogy a határőrvidéki utakra nézve történt-e megállapodás , pedig arra nézve, mely utak lennének mint közösek a közös költségvetésbe felveendők, s melyek azon utak, melyek a horvát-szlavok költségvetés belszükségletébe veendők fel. Ezen észrevétel mellett az előirányzott költségek apró változtatások után megszavaztattak. Kőutak fentartása. Kezelés: az előirányzott 141,092 frt megszavaztatott. Fentartás: utak , hidak fentartására előirányzott 1609 frt megszavaztatott. Utkaparó házakra, szertárak fentartására, utiszerek megvásárlására 25,705 frt megszavaztatott. Fedanyag előállítására 2,330,740 frt szavaztatott meg. Hidak építésére s javítására 245,792 frt , az úttest tartozékainak fentartására 164,547 frt szavaztatott meg. Különleges építkezések. A bizottság e rovat minden egyes tételét átvizsgálta, s az előirányzott építkezések között előtalált olyanokat, melyek nem feltétlen szükségesek, ezek tárgyalását elhalasztotta, illetőleg az 1872-ki költségvetésből törölte, e törlések 158,000 forintot tesznek s igy a bizottság e czélra 239,252 frt megszavazott. Utkaparók s napszámosok fizetései 517,004 írttal, előre nem látható kiadások 6040 írttal szavaztattak meg, s így a magyarországi határőrvidéki szükséglet 361,489 forinttal, a horvát határőrvidéké pedig 345,638 forinttal szavaztattak meg. A bizottság pártolólag fogja előterjeszteni s megszavazásra ajánlani a háznak azon új útvonalak föntartására előirányzott összegeket, melyek Erdélyt Moldvával összekötik. A St. Péter-fiumei vonalra, mely a fiumei Provisorium szervezése folytán a magyar államutak sorába tartozik, 2000 főt szavaztatott meg. Viziutak s tengeri kikötők fentartására az előirányzott összeg megszavaztatott, — kivéve a Béga csatorna föntartásának költségeit, melyeket a bizottság a rendkívüli szükséglet illető rovatán fog tárgyalni. Megszavaztatott még nyugdijakra 77,437 frt. Holnap folytatja a bizottság tárgyalásait. Még egyszer a közjegyzői kényszer. 11. Azzal vigasztal B. úr, hogy minő nagy lesz a szerződő feleknek az iránybani nyugalma, hogy a felvett okmánynak telekkönyvi kitüntetése körül a további eljárás egyedül a közjegyző kötelességévé válik. Első tekintetre úgy látszik, hogy a fentebbiekben csakugyan van egy kis vigasztalás, de ha bővebben fontolják meg a dolgot, látni fogjuk, hogy vigasztalódás helyett újabb szomorkodási okot fedeztünk fel. A telekkönyvi jogszerzés a beadvány beérkeztének idejétől függ, és egy pereznyi megelőzés a legerősebb jogot is megdönti. Minthogy minden időben és térben mozog, a közjegyzőnek a felvett közokiratoknak a telekkönyvhöz való beküldésére nézve természetesen bizonyos zárhatáridő tűzendő ki, mely határidőt a közjegyzői törvényjavaslat 8 napban állapít meg. Már most kérdem, mi történik akkor, ha a közjegyző előtt szereplő utolsó telekkönyvi kivonat tanúsítása szerint tehermentes, megvásárolt és kifizetett ingatlan azon idő alatt, míg a közjegyző a felvett okmányt a telekkönyvhöz beterjeszti, zálogjog bekeblezéssel terheltetik , ami annál komolyabb figyelmet érdemel, mivel a javaslat szerint zálogjog magánokmány alapján is szerezhető. Ha tehát a közjegyzői kényszer s a Szerzési okmányoknak a telekkönyvhöz a közjegyző általi bemutatása fogadtatik el, akkor nem hogy nyugodtan lehetnének a felek, de sőt a bemutatási zárhatáridő alatt szerzettnek vélt jogaik felett valósággal a Damokles kardja fogna függeni. Hiszen minden gyakorló szakférfiú, aki csak egy jelentékenyebb birtokeladást létesített, tudja, hogy a pereznyi megelőzés elannyira fontos, miként a telekkönyv székhelyén létrejött szerződéseknél is még a szerződés aláírását megelőző pereben kiadott utolsó telekkönyvi kivonattal sem lehet megelégedni, hanem a szerződésnek az igtató hivatalba beérkezte után újra kell a kivonatot hitelesíttetni, és csak akkor realizálható a szerződés, ha időközben a telekkönyvi állapot nem változott. A most mondottak ellensúlyozására bizonyosan arra fognak mátr hivatkozni, hogy míg a kényszert védelmezők egy része és a törvényjavaslat is csak az ingatlan tulajdonjog szerzését tárgyazó szerződések érvényességéhez kívánják a jegyzői okmányt, s míg mások az ingatlan tulajdonjog szerzést tárgyazó magánokmányt is érvényesnek s előjegyzés alapjául szolgálhatnak kivánják tekinteni, s csakis a bekeblezési jogerőt akarják a közjegyzői okmány kizárólagos szabadalmául fentartani s addig ő a kényszert ingatlanokra vonatkozó mindennemű dologbani jogok szerzése, megváltoztatása és megszüntetésére ki akarja terjeszteni, mert mint a „Themis“ folyó évi 28-ik számából látható B. úr a közjegyzői törvényjavaslat feletti véleményezésre összehívott szakbizottságban a közjegyzői kényszer következő módon való kiterjesztését indítványozta. „Ingatlanok tulajdonjogának átruházása iránt kötött szerződések, valamint minden telekkönyvi jogokat engedélyező és ily jogokról lemondást vagy átváltoztatást tartalmazó okmányok érvényességére közjegyzői okmány kívántatik. — Kivétetnek ezen szabály alól a hagyatéki bíróság által felvett osztálylevelek, vagy a perbíróság előtt kötött egyességek.“ Itt alkalmam nyílik B.urnak iudomosságom és tapintatosságomra mondott bókját viszonozni. Elismerem, hogy a kényszert védelmezők között azon álláspont, melyet ő védelmez, egyedül következetes. A zálogjog épen úgy dologbani jog, mint a tulajdonjog, s a gyakorlati eredményt tekintve, ha egy 100,00 frt értékű ingatlanra 10,000 frt adósság betábláztatik, ez egyenlő horderejű az eladással. És ha a tulajdonjogszerzés jegyzői kényszer alá helyeztetnék, ellenben a zálogjogszerzés magán okirat alapján lenne eszközölhető, akkor nem egy eset lenne, melyben alakszerű vétel helyét pótlólag a vevő magát minden eshetőségre biztosítandó a vételárt meghaladó összeget, mint világos adóságot betábláztatná, s tényleg a birtokot használatába venné. No de még egyrészt B. úr következetességét egész készséggel elismerem, másrészt lehetetlen elhallgatnom, hogy a jegyzői kényszernek az ő javaslata szerinti következetes kiterjesztése úgyszólván a kivihetlenség legyőzhetlen akadályába ütközik , mert az a távirda és vaspálya által mozgósított forgalmat ismét középkori ónlábakkal látná el. Hova jutnánk, ha minden bekeblezésre szánt szerződést, minden bekeblezett követelés kifizetését tartalmazó okmányt közjegyzőnek lehetne csak kiállítani ? Azonban a közjegyzői kényszernek ilyen következetes kiterjesztése sem szüntetné meg a fent jelzett aggályt, mert egyik közjegyző gyorsabban dolgozik mint a másik, és így könnyen megeshetik, hogy A közjegyző pár órával később készített adóslevelet sokkal hamarabb fog bekeblezés végett a telekkönyvi hatósághoz eljuttatni, mint B. közjegyző a korábban felvett tulajdonjog szerzési közokmányt. Amit B. úr a nem telekkönyvezett birtok változásokról, s a zugirászatról elmond, az túlzottan van előterjesztve. A nem telekkönyvezett birtok változás száma fokonként csökken és ha nem nehezítjük a telekkönyvi jogszerzést, bizonyára nagyobb mérvben fog csökkenni. Itt úgyszólván egyedüli gyógyszer a most is meglévő érdekveszély, a jogvesztés , — és én kiemelve azt, hogy a kisebb adásvevési üzletek közvetítésének egyedül hozzáférhető közegesül a községi jegyzőket tekintem, sőt a gyakorlatból állíthatom, hogy ezek nagy része már most is kifogástalanul működik e téren, a törvényhozás tevékenységét oda vélném irányzandónak, hogy a községi jegyzők e térem szakképzettségének kellő biztosítékairól gondoskodjék , ami karöltve a népneveléssel egyedül lesz képes a minden tekintetben túlzottan ecsetelt zugirászatot elfojtani. És a kisebbszerű adásvevéseket tárgyazó okmányok szerkesztése, s telek könyveztetése nem is kíván valami kiválós szakképzettséget; sőt a tapasztalás mutatja, hogy nem jogvégzett egyénekből minden kifogás feletti jó telekkönyvi ülnökök is lettek. A nagyobb ügyleteknél pedig ismétlem, hogy a közjegyzői okmánynak adandó előny fogja a szerződő feleket a közjegyzőhöz édesgetni, és én azt tartom szomorítónak, ha valaki komolyan hiszi és másokkal is elhitetni akarja — miként a versenytéren a közjegyzőket a zugirászok fogják megbuktatni. A külföldre ismételve és nagy nyomatékkal hivatkozik B. ur, s a ki nem tanulta az európai földrajzot, B. ur e hivatkozásai után azt kellene, hogy higyje, miként az egész Európa honunkon kívül csak Francziaországból, Belgiumból, Bajorországból és Ausztriából áll. Ha a közjegyei kényszer már minden államban be lenne hozva, s mindenütt czélszerűnek bizonyult volna be , akkor érthető lenne Bur lelkesedése; de akkor is ha ezen intézményt honunkba átültetni akarnék, gondosan kellene körülnézni, hogy különszerű viszonyaink nem tesznek-e szükségessé eltérő intézkedéseket, hogy a kényszer rendszabály életbeléptetése nevezetes előintézkedéseket, a telekkönyvi intézmény gyökeres átalakítását, a szerződési jogviszonyokat tárgyazó törvények szabályozását stb. stb. nem teszi-e szükségessé. Mi, kik a közjegyzői kényszert feltétlenül elvetendőnek tartjuk, nem bámuljuk és majmolgatjuk az osztrák intézményeket, sőt a közjegyzői intézményt az osztrák rendszertől igen sok tekintetben eltérőleg kívánjuk életbe léptetni, de nem majmoljuk a franczia, belga, vagy bajor közjegyzői rendszert sem, hanem a törvényhozási reform terén figyelembe vesszük a művelt európai államok intézményeit, s mindenikből a körülményeinkhez idomítható jót alkalmazva, oly rendszert igyekszünk teremteni, mely saját honi viszonyainknak mindenekben megfelelő legyen. Egyátalában nem óhajtjuk, én részemről különösen nem óhajtom, hogy az osztrák tartományokkal siami ikrekkint forrasztassunk össze, de a magánjogi törvényhozás terén minden esetre figyelmet érdemlő osztrák törvényhozás irányában nem is viseltetünk indokolatlan ellenszenvvel , s meg vagyunk győződve. ho£y B. uron kívül senki, de hihetőleg maga B. ur sem hiszi, hogy Ausztria azért szenved gyógyíthatatlan betegségben, mert a közjegyzői kényszer életbe léptetve nincsen. Ne erőltessük a közjegyzői kényszert, mert a czélszerű és korszerű intézmények parancsszó nélkül is biztos tért foglalnak el a társadalomban; az oly intézményt pedig, melynek kor- és czélszerűségéről a nép nincsen meggyőződve, alkotmányos tudozás fent nem tarthatja. Teleszky István: Az osztrák válságról a következőket írja az új Presse: Amint értesülünk, azon alkudozások, melyeket a császár parancsára Hohenwart gróf folytatott a cseh bizalmi férfiakkal gr. Clammal, dr. Riegerrel és dr. Prazakkal a rescriptumra vonatkozólag, annyiban maradtak eredménytelenül, amennyiben a csehek vonakodtak oly módosításokba beleegyezni, amelyeket a közös minisztérium és a magyar miniszterelnök hoztak javaslatba. Gr. Hohenwart erre kinyilatkoztatta, hogy ennek következtében a rescriptumot meg nem változtathatja, hanem kötelességének tartja hű maradni azon megállapodáshoz, melyre ő a csehekkel folytatott alkudozások által jutott. A császár a rescriptum megváltoztatását határozta el, mire Hohenwart gróf elbocsátatását kérte, melynek elfogadását nem lehet kételkedni. Hogy miként fejlődnek ki a dolgok, azt még a jelen pillanatban nehéz elhatározni. Annyi azonban jelezve van, hogy egy átmeneti minisztériumról van szó s kilátásba van helyezve Koller trnknak Prágába való küldése, mint helytartó. Ez az első hír, melyet jól értesült helyről vettünk. Privatim még a következő kiegészítő tudósítások érkeztek hozzánk. Hohenwartnak a csehekkel a rescriptumra vonatkozó alkudozásai már tegnap hajótörést szenvedtek. Hohenwart erről nyomban jelentést tett a minisztertanácsban. A császár azonban egyenesen azt a parancsot adta ki, hogy a rescriptumot haladéktalanul Beust és Andrásy grófok kívánsága értelmében kell megváltoztatni. Erre Hohenwart beadta lemondását. Egy más versió szerint Hohenwart a csehekkel folytatott alkudozások meghiúsulása után azt tanácsolta a császárnak, hogy a cseh landtag válaszfeliratára ne is válaszoljon, hanem csak egyszerűen utasítsa a cseheket, hogy tegyék meg a választásokat a reichsrath számára. Ebbe a csehek is készek voltak beleegyezni, bár ha ők perkorrestálják a reichsrath elismerését s rész néven vesznek minden óvatosságot a kormánytól a sarkalatos czikkelyek tekintetében. Hohenwart egyszersmind arról is biztosította az uralkodót, hogy pairek creálása által a siker kimaradhatlan. Az uralkodó azonban nem fogadta el az indítványt, mire a Hohenwart-miniszterium benyújtotta lemondását. Andrásy gr. Bécsbe hivatott s még ma éjjelre várják megérkeztét. Egy harmadik versió szerint Beust két alkalommal adott kifejezést nézeteinek, először szóval, másodszor írásban. Mind a kétszer fejtegetéseit elbocsátási kérelmével zárta be, azt mondván, hogy nem akar akadályul szolgálni a kiegyezésnél. Gr. Andrásy és gr. Lónyay , a hadügyminiszter is, magától értetődik, határozottan Beust grófhoz csatlakoztak. Hazájuk csatlakozott, nem csekély csodálkozást idézve elő, Braun államtanácsos is. Az udvari körök távol tartották magukat. Döntő befolyással volt az uralkodó határozatára Beustnak azon előadás, mely a monarchia állására vonatkozott az európai államrendszerben azon esetre, ha a csehek sarkalatos czikkelyei csakugyan érvényre emelkednek. Beust kivált az Olaszországgal viszonyra fektetett nagy súlyt. Hohenwart gr. a sarkalatos czikkelyekről csak szóval tett nyilatkozatot a császár előtt. A császár parancsának megkapása után a Hohenwart-minisztérium beadta lemondását. Irányadó körökben a „rend“ helyreállítását sürgetik. Lehet gondolni, hogy az új minisztérium nem parlamentáris jellegű lesz. Benonit, Pessingert, Kellersperget (belügyérnek) gr.Potockyt és Stremayrt emlegetik. Az öreg „Presse“ pedig a lap bezárásakor ezekről értesült: A Hondenwart-kabinet ma délután átnyújtotta lemondását a császárnak. Sőt tudni akarják, hogy a császár sietett, a lemondási kérvényt elfogadni és Lasaert, más versió szerint pedig Auersperg Adolf hget Bécsbe hivatta. — A kicsis kedvező lefolyáséról szóló hirek — jegyzi A kézdi-orbai képviselő választás. Azon percztől fogva, hogy Lázár és különösen Thury urak főispánokká lettek legkegyelmesebben kinevezve — elhatározták a nagy férfiak, hogy Háromszéken ellenzék nincsen, s ha volna is vagy egy kis töredék, azt meg kell semmisíteni; után útfélen hirdették — már vége itt a baloldalnak, ki lenne az, ki ezen hatalommal szemben még csak egy árva szót is kockáztatna az ellenzék érdekében! Az elbizakodottság tetőpontját érte! — Megválaszszuk azt, akit jónak látunk; ily elbizakodottságban hordozták a tisztviselők faluról falura az aláírást, melyben Tisza Lajos miniszter lett a követséggel megkínálva vagy is felkérve, hogy a képviseletet elvállalja. Első aláírók voltak az uj főispánok Thury és Lázár urak. Néhány nappal a követválasztás előtt jónak látta a Gróf főkirálybiró egy körutat tenni a kézdi-orbai székben, hogy személyes tekintélyénél s befolyásánál fogva a választást biztosítsa. Orbaiban Kovásznára és Kézdiben Alcsernatonra rendelték az elöljárókat azon ürügy alatt, mintha a községi jegyzőkönyveket kívánnák megvizsgálni, a jegyzőkönyveket természetesen senki mégsem nézte, hanem megkapták a községi elöljárók az ukászt, hogy Tisza Lajos miniszter megválasztandó — a mellé járult az ott tömegesen jelenvolt hullók — segéd hullók s lehető minden hivatali aspiránsok — capacitatiója — vasút és a többi. Ezeknek utána hívtunk mi is gyűlést.Vásárhelyre azon nyílt felhívással, hogy a több ellenzéki választók által már felléptetett b. Szentkereszty Zsigmond programmot fog mondani. A gyűlés igen népes volt, a választó kerület csaknem egészen képviselve befolyásos férfiai által. — A báró programmja köztetszéssel fogadtatott s egyhangúlag jelöltnek elfogadtatott, a hangulat a legjobb volt, jelöltünk megválasztásán kételkedni nem lehetett. — Ekkor aztán volt nagy látás-futás, megindultak a közigazgatási tisztviselők — a törvényszéknek tagjai faluról falura — és nyilt korteseknek állottak fel. Thury Gergely és Lázár Mihály főispánok még éjjel is faluztak — igéreteket tettek, fenyegettek — ezzel sem elégedtek meg, hanem a hulló urak által berendelték értekezletre az elöljáróságokat s több befolyásosabb választókat a főispán urak a kézdieket, Kézdivásárhelyre az orbaiakat Kovászvára. Thury úr vitte a főszerepet, beszédeket tartott, melyeknek fő lényege abban állott, hogy már meggyőződött, hogy a balközép ellenzéknek semmi de semmi jövője, az Andrásykormányt támogatni kell. Ezen értekezletekben rendes nyugta mellett a hulló urak a szék pénztárnokától, hol 400, hol 500 és még nagyobb összegeket is általvettek azon utasítással, hogy a szekereket rendeljék elé s minden egyes választónak azonnal irtot adjanak. Hivatali hatalom s pénz! ezek aztán megtették hatásukat, s igy megkezdődött a választás; a bizottmányi tagok mind telivér jobboldaliak, — Tisza miniszter bizalmi férfiai lettek Domokos Ferencz, és főispán Lázár Mihály. A választási terem zsúfolva a tisztviselőktől — az egész tisztség és törvényszék jelen — a városban Thury és Kálnoky Dénes gróf főispán urak — a terem ajtait eláltotta a hivatalsereg, ott a számtalan aspiráns, volt besugás, fenyegetés — egyik súgta szt. Keresztes István, a másik Keresztesy, a harmadik a bárót, tehát a szegény választó már azt sem tudta, hová legyen. A piaczon körülvette a hulló vagy segéd hulló — fenyegette saját községbeli birája vagy jegyzője. A midőn ezen zaklatások ellen több ellenzéki tag felszólalt volna ott a teremben, a bizalmi férfiú főispán Lázár Mihály több választót saját méltóságos kezeivel megragadott és hatalmas káromkodások s szidalmazások közt a teremből kitaszigált — jelesen kilökte Futásfalvi Dombi Jánost, Mártonfalvi Mihály Albertet; szidalmazta a szentléleki vezetőket Bodort és Bartalist. Olyan volt a főispán ur, mint egy dühöngő oroszlán. Lázár ur volt a comissió lelke; ő volt városi főispán, bizalmi férfi, hajdú, szóval minden benne concentrálódott — sok választó látva ezen hallatlan erőszakoskodást, haza ment, de volt még egy fogásuk.— A mint a választók rendesen egy tömegben a piaczon a tanácsház előtt foglalnak helyet, — s három napra lévén kiirva a választás — minden napra meghatározva, hogy melyik falu s mily rendben következzék, — valahányszor észrevették oda fenn a teremben, hogy most ellenzéki falu következik a hiét hulló a járásban jelentette, hogy ez a falu nincsen jelen !— s vették elé a jobboldali választókat, s midőn azután az ellenzéki választók jelentkeztek a szavazásra, oda utasítottak, hogy a rendet meg kell tartani, várjanak amig az utánuk következő falvak szavaztak, vagy jöjjenek a harmadik napon. Az első nap estéli 7 órakor a comisziónak azt a határozatát hirdeték ki a választók előtt, hogy esti 8 órán túl szavazatok nem vézetnek be — a ki addig szavazatát be nem adja, marad más vagy harmad napra — 7 és 8 óra között épen egy jobboldali falu szavazott, s még 8 órakor sem végezvén be szavazatát — az ellenzéki választók nagy többsége eltávozott — s igy látszék jobboldali bizalmi férfiak csak ezt akarták, folytatták a szavazást éji 11 óráig bevévén a bizonyosan titkon ott marasztott jobboldaliak szavazatát. Minden törekvés oda irányult: az ellenzéket kifárasztani. Nagyszerű jelenet volt harmad nap: Thury főispán urat az orbai jobboldali választók élén Kézdivásárhelyre „éljen Tisza Lajos“ zászló alatt bevonulni látni, — Thuryt — ki még nincs három éve választói előtt nyiltan kimondotta, hogy bűnnek tartotta volna a jobboldali zászló alatt egy perczig is megmaradni. Volt Thury úrnak egy érdekes találkozása, — ugyanis a gyógyszertár előtt elhaladó futásfalvi Lukács Jánosra rárival „Hát Jankó te is elpártoltál tőlem ? — Nem pártoltam el méltóságos ur, az ur pártod el tőlünk; ebbe a zekébe válasz meg a Pr. — mint futótűz terjedtek el és mindenfelé átalános, őszinte megelégedést idéztek elé.