Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)

1871-11-01 / 390. szám

Semmit sem közlőnk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésén nem vállalkozónk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentese» fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn e ünnepre következő napon. ▲ lapot Illető reolamátiól* Légrády testvérek Irodájába (nádor-utcám 0. u.) Intézendő!*. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petít sora 30 kr. beigtatásáért . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-nteza O. szám* (Légprády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-sasutezm 14. sz. ála intézendők. 390. szám. Szerda, november 1. 1871. ÜL évfolyam. Pest, oct. 31. —z.— Proximus ardet Ucalegon ! A megyék szervezési előkészületei jobbadán már befejeztettek, és országszerte küszöbön áll a bizottmányi tagok megválasztása, mely mi­nő egyetemes fontossággal bir összes poli­tikai és társadalmi életünk alakulására, senki sem fogja tagadhatni, kinek az önkor­mányzati intézmények jelentőségéről csak legcsekélyebb fogalma is van. Roppant horderővel bírna a bizottmá­nyi tagok megválasztása, még ha a legren­desebb körülmények között élnéok is, álla­mi létünk legmagasabb problémái nem vár­nának végleges megoldásra, és önkormány­zati intézményeink czélszerü megalkotása üdvös szervezete nem eshetnék semmi elvi kifogás alá. Mennyivel inkább esik e tekin­tet latba most, miután a kormánypárt za­bolátlan uralkodási vágya hatalmi érdekei­nek biztosítása czéljából oly megyerendezési törvényt hozott létre, mely állandósulása esetén municipális intézményeinket az ön­kormányzat monstrumaivá fogja fejlesz­teni. Tisztába kell jönnünk azon szempont felett, melynek a választásoknál minden egyes választópolgár akaratára döntő befo­lyással kell lennie, ha a haza jövőjének, minden későbbi nemzedék boldogulásának érdekét mellékes vagy épen privát tekinte­teknek alárendelni nem akarjuk. Iszonyú morális felelőség nehezedik minden a választásoknál közreműködő hon­lakos vállaira, ki csak egy porszemmel ren­delkezik ugyan, de e porszemmel elhatáro- zólag hozzájárul azon talaj megvetéséhez, mely változhatlanul meg fogja szabni álla­mi létünk termékenységének, nemzeti fej­lődésünk virulásának jó vagy rósz felté­teleit. Pillanatig sem szabad tévedési en len­nünk a reánk várakozó feladat súlypontja fölött, mert ez jelenleg egészen másutt van, mint azon esetben volna, ha önkormányzati intézményeink áldásos kihatása csak a meg­választott személyek egyéni képességétől és jellemességétől függne, és nem brutális hatalmi érdekek sugallata folytán alko­tott törvényben találná mesterséges és erő­szakos akadályát, azon Prokrustes ágyat, mely a természetes fejlődést eleve lehetetlen­né teszi. Es pedig igy van. A megyeszervezési uj törvény korlátái között remélni sem le­het, hogy a selfgovernement gyakorlása rendeltetésének meg fog felelni. Majdnem hajlandók volnánk hinni, hogy a deákpártot e törvény alkotásánál a rombolásnak valami daemoni vágya sar­kalta, és valamint hajdan a római senatus be. nem elégedett Cartago leigázásával, ha­nem hatalma biztosítása végett szükséges­nek találta a pun városnak örök időkre való elpusztítását, deákpártunk sem vélt megállhatni a 67-es egyezség megkötésénél, de nehogy a nemzet belső életereje vissza­szerezze a megcsonkított jogokat, annak el- tompitására megalkotta megyeszervezési tör­vényét. A delegatiók után következtek a virilis szavazatok. Az önkormányzat valódisága képezné azon főidet, melyen állva a nemzet bizto­san nézhetne a jövő zivatarai elé, és mint Anteus a legvadabb tusában is győzhetlen volna. A deákpárt, miután oly mély sebe­ket ejtett a nemzet testén, szükségesnek találta azon óvó talajt is elvonni lábai alól, melyből folyton uj erőket merít­hetett. Tudtá, hogy önkormányzati intézmé­nyek végtelen nevelő befolyással vannak a népre, és hogy rövid időn teljesen megha­misíthatja a nemzet ép gondolkodását, ha az utolsó faluban is neveld- és tápintézetet állít a feudális eszméknek. A veszély valóban nagy. A virilis sza­vazatok intézménye, ha gyökeret ver, chinai állapotokat teremthet hazánkban. Egy kaszt sem bir az ellenállás és zsarnoki Jelnyomás­ban oly kitartó szívóssággal, mint melyet anyagi tényezők teremtenek meg, és a plu- tokratiának eddig modern államban példát­lan politikai szervezése ázsiai tespedés és maradás kárhozatára juttathatja Magyaror­szágot. A legnagyobb szükségnek találjuk tehát, hogy a bizottmányi tagok megválasztásában élénk kifejezést leljen a nemzet tiltakozása a virilie szavazat intézménye ellen. A har- czot rögtön és késedelem nélkül kell meg­kezdeni. Senkit se ejtsen tévedésbe a po­litikai jesuitismus azon okoskodása, hogy be kell várnunk a gyakorlati próbát, mely leginkább fogja kideríteni az uj intézmény czélszerüségének kérdését. Mert hisz a deák­párt önző pártérdekekből alkotta a megye­rendezési törvényt, az ő szempontjából tehát e törvény czélszerüsége igazolva lesz, há politikai czéljait ez által el fogja érhetni. Sapkták mondani, hogy alkotmányos állam­ban a sajtó- és véleményszabadság biztosít­ják a parlamenti kisebbségnek azon lehető­séget, hogy megszerezve eszméinek és elvei­nek a nemzet hozzájárulását, többségre ver­gődjék és törvényes utón vívja ki a jog és igazság diadalát. De a történelem tanúsága, a tapasztalás tényei bizonyítják, hogy sajtó és véleményszabadság, ott hol szabad hely­hatóságok nem léteznek, inkább a forradalmi kitöréseket, mint a rendes alkotmányos fej­lődést mozdítják elő ; ellenben ott, hol mu- nicipalis intézmények régtől fogva megvan­nak, nevelő- és véleményképző befolyások a polgárokra majdnem tökéletesen eltörpül az önkormányzat gyakorlati nevelésének kiha­tása mellett. Midőn tehát az önkormányzati intéz­mények oly szervezetet nyernek, hogy csak egy uralkodó párt érdek-eszközeiül szolgál­janak , eredménye — még ha nem is lett szándékosan czélozva — nem lehet más, mint bitor módon állandóvá tenni egy pil­lanatra felülkerekedett hatalmat, és végle­gesen lehetetleniteni a jobb vélemény, a he­lyesebb belátás győzelmét. Gondoljuk meg, hogy minden intézmény kezdetben, találko­zott légyen bárátalános ellenszenvvel, puszta fenállása által lassankint megteremti azon specialis érdeket, mely a közjó rovására elősegíti további fenm áradását. Önkormány­zati intézményeknél, melyek a népélet és a nemzeti jellem alakulásának gyökereinél mű­ködnek, a kárhozat és romlás e következe­tessége őrökre halálthozó lehet. Vigyázzunk, csak egy nemzedék nevelkedjék fel a virilis intézmények nyűge alatt, és már azzal fog­nak argumentálhatni ez intézmény mellett, hogy az elkövetett hibát többé jóvátenni nem is lehet. Midőn Simonyi Lajos feltalálta a jel­lemző elnevezést „falusi főrendek“, sokkal több ok volt a sírásra, mint nevetésre. A perzsa birodalom és a legtöbb ázsiai sultanatus bírnak tág terjedelmű helyható­sági intézményekkel, deszervezetöknél fogva csak a buta renyheség és az állati tengés sorsát teszik a népre nézve örökkévalóvá. A virilis intézményt rögtön meg kell fosz­tani azon morális erőtől, melyet a választá­sokban nyilvánuló, hacsak hallgatag elfoga­dás is nyújthatna. Találják magokat a vi­rilis jog azon gyakorlói, kik e jog birtokát fentartani óhajtják, —• ellentétben a nem­zet egyhangú akaratával, és a tekintélyhi­ány, mi ez ellentétnek következménye leend, rövid időn meghozhatja ez intézmény buká­sát is. A baloldali kiír csfitfirtükSn no- vemb. 3 án d. u. 5 árakor értekezle­tet tart. — A baloldali kör értekezletén tárgya­lás alá keriiltazon uj törvényjavaslat, melyetBittó miniszter ur szerkesztett, a főrendek embertelen kedve szerint, a telep itvényesek megnyo- moritására. Ezen törvényjavaslatot — melynek histó­riája a miniszteriális kétszinüség és gyávaság leg­feketébb szégyenfoltjai közt fog fenmaradui tör vényk»zó testülteink eljáiásának évlapjain — átalános és mély megbotránkozással fogadtatott egész kötünk által, mint egyike azon szűkkeblű vakságról tanúskodó intézkedéseknek, melyek által az elvtelenségből élődő s igy minden hatalmasnak vélt osztály kegyétől függő kormányok szokták elkeseríteni a haza szegényebb sorsa polgárainak most egyik majd másik részét, egyszer a politikai jogok megrongálása, másszor az anyagi élet nehe­zítése által, nagy veszedelmére az államnak, hol az elkeseredés anyaga és áldozatai tömeget képeznek. Horvát Boldizsárnak egy elfogadható rnUve volt: a telepitvényesekre vonatkozó törvényjavaslata, mely a kérdés megoldását méltá­nyos alapon eszközölte volna. Ezen igazságos tjavaslatot elfojtották a főrendi házban, bol ellene szavazott a m i- ni8zteriuin egyik tagja b. Wenkheim Béla is. S most Bittó igazságügyér ur egy olyan tjavaslattal cserélte azt ki, mely tönkre tenné a szegény telepitvényeseket, de megnyerhetné a gaz­dag főrendek és Aporok kegyelmes helyeslését. A cserét nem fogadja el a baloldal, hanem fölmutatja azt az országos elitéltetésre. Re- ménylendő, hogy lesz a jobboldalon is annyi szív, a mennyi elégséges leend az ily miniszteriális és főrendi embertelenség és lázitó butaság veszélyterhes érvényesülhetésének meggát- lására. Ha a job bo Idáit illető ezen számítást igazolják az osztály okbeli tárgyalás tapaszta­latai és eredménye, akkora baloldal nem vo- nakodand a kérdés helyes megoldásához járulni ezen r o s z tjavaslat alapján is, hogy ezt jóvá és igazságossá tegyük közös akarattal, to­vábbi halogatás nélkül s aztán lássuk, vájjon i s- mét a főrendiház siketvak lelketlenségétöl függ-e a nemzet képviselői által ismételve történt elhatározás egy izgalmas ügy méltányos befejezésére. — A pénzügyi bizottság mai ülésében a költségvetés hitelmUveleti részét tárgyalta. Megszavaztattak: a közös függő államadósság kezelési költségei 129,690 frt, miután a bizottság a ffiggő adósságot ellenőrző bizottmány jelentéséből az előirányzott összeg indokoltsága felöl meggyő­ződött. — Földtebermentesitési s örökváltságok 17,059, 869 írttal; — a vasúti kölcsönre előirány­zott összeg — néhány pont végleges meghatáro­zásáig — függőben hagyatott. Szőllődézsraavált- ság:a 2,342,141 frt; a sorsolási kölcsönre a nagy körút létesítésére szükséges kisajátításokra előleg- kint fölvett összeg a minisztertől várt felvilágosí­tásokig függőben hagyatott. Gömöri vasutzá'oglevél kölcsönre 6,198,558 frt vétetett fii mind a kiadásokba mind a fede zetbe. Függő adósságra 1,544-87 frt van meg­állapítva, a bevételek csak 23,656 frtot tesznek ; pénztári műveleteknél kiadás 3,470,000 frt, bevétel 3,520,000 frtot tesz. A bizottság holnap folytatja tárgyalásait. Pest, oct. 31. A közlekedési minisztérium rendkívüli kölíségvetése a jövő évre 44.997,872 írtra van előirányozva. Mintegy 15 millióval több, mint a jelen évre megáilapitfatott. Az összeg legnagyobb része a vasutakra és a vasutakkal szoros összefüggésben levő más egyéb építkezésekre és beruházásokra fordittatik. E nagy összeg kétszeres kötelességévé teszi a törvényhozásnak, bogy a minisztererium költség- vetését az idén szigorú vizsgálat és beható tárgyalás alá vegye. Annál iukább, mert ma már a tapasztalás is bizonyságot szolgáltatott ró!a> hogy eddig követett vasútépítési eljárásunk épen nem volt üdvös az országra nézve. A közlekedési minisztérium sikeres és czél­szerü müködhetésének egyik nagy akadálya az örökös személyváltozás. A munka a minisztérium kebelében nem bir rendszeressé válni, nem bir állandóságra vergődni, mert a legfőbb hivatalnokok gyakori változása, mindannyiszor váhozást, félbeszakadást idéz elő a munkában is. A hibákért és hiányokért soha sem lehet senkit felelőssé tenni, mert mire napfényre jönnek az illető miniszterek, kiknek vezetése alatt a hi­bák történtek, már nincsenek hivatalukban. Ez oka annak is, hogy nem vagyunk képesek vasútháló­zatunk kiépítésében rendszert tartani. 1867-ben kidolgozott a minisztérium egy vas­úthálózatot, melyről akkoriban az lön mondva, hogy legjobban megfelel az ország érdekeinek. A vasúthálózatot azonban nem tartották meg. Közbe jött sok magánérdek és a sok magánérdek annyi lyukat és foltot ejtett az elkészített hálózaton, hogy később már rá sem ismertünk. Kezdtünk építeni oly vasutakat, melyek a tervezetben nem voltak, s az ország érdekének sem feleltek meg, mig viszont azokat, melyeknek kiépítése az első sorba volt helyezve, halogattuk folyvást és halo­gatjuk ma is. A kamatbiztositékok pedig óriási mértékben nőnek. Kamatbiztositásokra ez évben 5 millió, a jövő évre már 10 millió vétetett föl s nagyon va­lószínű, hogy az 1873 iki költségvetésben már 20 millió szerepel e rovat alatt. Mert el lehetünk rá készülve, hogy a biztosított pályák mindannyian igénybe veszik az állam pénztárát. Két egyszerű oknál fogva. Először, mert a pályák jövedelme egyátalában csekély ; másodszor, mert a vasutak költségei nagyok, de különösen nagyok azon ösz- szegek, melyek a pályák rendbehozására — rósz építkezések miatt — utólagos kiadások fejében szükségeltetnek. Az engedélyezett pályákon az építkezé­sek rendesen fővállalkozóknak adatnak ki, kik­nek minden törekvésük oda irányul, hogy m inéi o lesó bban állíthassák elő a pályát és igy mi­nél többet nyerjenek mellette. A minisztérium felügyelete és ellenőrzése pe­dig, — jóllehet ez roppant kiadásokkal jár — rágjon gyarló, egyrészt azért, mert a felügyelet­tel és ellenőrzéssel megbízott egyének nem szak­értők, másrészt azért, mert a fővállalkozókkal szemben nem bírják teljes részrehajlatlanságukat megőrizni s inkább ezek, mint az állam előnyét keresik. Ennek természetes következménye, hogy a pá­lyák roszul épülnek, s az utólagos javítások és helyreállítások roppant kiadásai az államkincstár terheltetését vonják maguk után. A rendkívüli költségvetés egyik tételét a magyar állampályák pesti pályaudvarának átala­kítása képezi. A jelenlegi pályaudvart a kormány kizárólag az áruforgalom számára akarja berendezni, a személyforgalomnak pedig valamely más helyen külön indóbázat kivan épitetni. Semmi kifogásunk sem lehet a kormány ezen terve ellen; mert tény, hogy a mostani úgyneve­zett pesti losonczi indóbáz már meg nem felel az igényeknek, s még kevésbé fog megfelelhetni, ha az építkezés alatt levő pályák is megnyíl­nak. De ha a minisztérium valamely terv kérész tül vitelére pénzt kér az országgyűléstől, akkor mutassa be annak a tervnek raj zát is az or­szággyűlésnek. Az országgyűlés, reméljük, elhagy­ja az eddigi szokást, hogy milliókat szavaz meg bizonyos tervekre, mielőtt a terveket ismerné! Csávolszky Lajos. A H oh e nwart - m i ni s z t er iu m bukása bevégzett tény. A bécsi hivatalos lap mai száma hozza a császári kéziratot, mely Hohenwart, Habietinek, Scháffle és Jiricsek elbocsátatását tartalmazza. Addig, mig az uj kabinet megalakit- tatnék, a minisztertanácsban való elnökség az eddigi pénzügyminiszterre, Holzgethanra rubáztatott. A belügyminisztérium vezetésé­vel Wehli, az igazságügyével Mitis, a ke­reskedelmével Wiedenfeld, a földmivelésével Possinger és a cultuséval Fiedler bízat­tak meg. Magából a Holzgethanhoz intézett csá­szári kéziratból látjuk, hogy e minisztéri­um csak ideiglenesen alakíttatott s működése alig fog néhány napnál tovább terjedni. Az uj minisztérium megalakításával annál inkább fognak sietni, mert a cseh országgyűléshez intézendő császári leirat el­lenjegyzésre vár s ez ellenjegyzést már az uj miniszterelnöknek kell teljesíteni. A legfelsőbb kéziratok a következők: Kedves Hohenwart gróf! Az ön által sa­ját s Dr. Habietinek, Dr. Scbäffie és Jiricsek mi­niszterek nevében beadott hivatalától való fölmen­tés iránti kérelmet kegyelmesen fogadtam, s ezen kérelemnek helyt adván, nem mulaszthatom el ön­nek s nevezett minisztereknek munkás kitartásuk­ért s odaadásukéit, melylyel magukat hivataluk teendőinek szentelték, köszönetemet kifejezni. Megbízom önt a nevezett minisztereket, az itt mellékelt kéziratok átadásával, melyekkel felmen­tés iránti kérelmüket elfogadom, erről tudósítani. Ferencz József s. k. Hohenwart s. k. * Kedves Ho lzgetban báró ! Pénzügyminis- teri állásában meghagyása mellett, a reichsrathban képviselt királyságok s országok ministertanácsa elnökségével, a ministerinm újjáalakulásáig ideigle­nesen önt ruházom fel. A belügyministerium ideiglenes vezetésével Wéhli b. osztályfőnököt, a vallás s közoktatásügy- ministeriuméval Fiedler Károly osztályfőnököt, az igazságügymini8zteriuméval Mitis b. osztályfőnököt; a kereskedelmi ministeriuméval Wiedenfeld Otto lo­vag osztályfőnököt, s a földművelési ministeriuméval Possinger b osztályfőnököt bízom meg; ön a ne vezetteket erről közvetlen tudósitandja s megfelelő- leg intézkedik. Ferencz József s. k., Holz- g e t h a n s. k. Ezután következnek még a Habietinek, Scbäffie és Jirecsekhez intézett felmentő kéziratok. — Prágában tegnap este Rieger megér­kezése alkalmából zavargások fordultak elő. Rieger kocsiját cseh tanulók kisérték Prága ut- czáin nemzeti dalok éneklése és szlava kiáltások közben, s a menetet nagy néptömeg követte. Es­tig nem történt semmi, de éjjel zavargó tömeg gyűlt össze a „Tagesbote“ szerkesztőségi épülete előtt, s megkísértette a szerkesztőségbe nyomulni. A rendőrség azonban szétüzte a tömeget, s 11 el- fogatás történt. Az utczák késő éjig rendkívül élénkek voltak. A „Politik“ esti lapja lefog­laltatott. A német színházban ugyanez este nagy tün­tetés volt. A távirat szerint cseh tanulók utczai gyerkőezöket küldöttek a színházba, kik utasítást kaptak a botránycsinálásra a „Der kategorische Imperativ“ czimü vígjáték előadása alkalmából. A német nemzeti helyeknél, különösen hol ez mon­datik : „Németekké kell lennünk !* a németek tapsoltak, a csehek fütyöltek, minek folytán rop­pant zaj keletkezett. A páholyokban és földszinten a közönség üléseiről fölemelkedve 10 perczig tap­solt. A színházat később a rendőrség őrizte. Egy másik távirat még a következőket jelenti Rieger fogadtatásának részleteiről: Rieger fogadtatására mintegy 40 képviselő érkezett meg. Rieger ezeket mondá beszédében: „Nem mint legyőzőitek térünk vissza, hanem mint visszanyomottak, kik meg uem hódoltak; a mi- uiszterium becsületesen s biven fogta pártunkat, de a minisztérium szándéka más elemek által biu sittatott meg; megjövend az idő, melyben a király reánk is hallgatni fog." Tanulók húzták Rieger kocsiját s a néptömeg ujongva kisérte azt; Beust és Andrásyra többször hallatszott pereat. — La­kása előtt Rieger a szilárd kitartásnak szükségét hangsúlyozta s felbivta hallgatóit, hogy ne lan kadjanak. Ezután még az utczákon zajougott a nép. Az elfogottak közt van a „Pokrok“ és „Po- sel“ nehány munkatársa is. Zárnyilatkozat. A beregszászi pénzügyigazgató­ság átköltöztetése kérdésében a „Pesti Nap­ló“ tudósítójától azon felvilágosítást vesszük, hogy az illető áthelyezésről a bizottság azon tagja, ki az ülésekről a lapok tudósítóit értesíti, semmi említést nem tett, hanem a közlemény egye­dül a Pesti Napló tudósitójától származik, ki a költségvetésből e tételt tévedésből zárjelével együtt átvevőn, igy dictálta le a többi lap tudósitójainak Egy rendkívüli közgyűlés. A belügyminisztérium Nógrádmegye szervez­kedési munkálatát „némi módosításokkal“ megerő­sítette ; — s eme némi módosítások tárgyalására rendkívüli közgyűlés lett október hó 23-ára ösz- szehiva. Kétszeresen rendkívüli volt e gyűlés, mert nemcsak hogy nem bivtak meg minden bizottmá­nyi tagot — azt gondolván, némi módosításokat némely emberek kellően tárgyalhatnak: de mert daczára ennek a bizottmányi tagok legnagyobb része — s ez ismét rendkívüli — megjelent. A gyűlés eredménye, a kerületi igazoló és bíráló bizottmányi tagok és elnökök határozott többsége — balpárt részéről, s ámbár Szécseny- ben okt. 25-én Pulszkynál conferentiát tartva a „deákpárt“ — magát hasonlólag kerületenkint szervezte; — ellensúlyozni akarván a gyűlés többsége választó ta kerületi elnököket, mégis bizton remélhető úgy a virilis, mint a választandó bizottmányi tagoknál pártunk többsége s nagy a valószinüség, hogy Nógrád helyrehozza 72-ben, a mit 69-ben vétett, s bizton reménylhető, hogy ezentúl méltóan fogja őt megilletni a megyeházon pom­pázó „Nógrád a közügyért“ — és nem mint ed­dig, „a közös ügyért,“ És ez jól van igy. — Ha az utolsó gyűlés oly szépen temette el a régit, az újnak — mint a régi hamvából kiemelkedő phoenixnek — an­nál szebbnek, : nnál erősebbnek kell lenni. Pedig különös volt ám az a 23-diki köz­gyűlés. — p. o. mikor arról volt szó, valljon 12 szolgabiró legyen-e vagy hat, Forgách Antal urj hivatkozva „eddigi kormányzati tapasz­talataira“ s ebből kifolyólag, de azért is, mert mint monda, jobb családjaink ifjainak hivatalra tért kell nyújtani, — nagyon barczolt a 12 szol­gabiró mellett azon „jobb családjaink* ifjai“-nak apjaival együtt, a kik hivatalra aspirálnak, s a baloldalról is föltételezvén az apai érzelmek ilye­tén irányát, szavazni is alig akartak, s még mikor látták pártunk többségét (45), akkor is alig alig hitték el. No de a főispán ur előrelátó ember, el is oszlatta a rendesen d. u. 2 óráig tartatni szokott gyűlést 12 órakor, — elkűldvén apostolait korte­sekért; — másnap bár 42 kortes jött is be az „éji homályban,“ — a baloldal ismét 32 szóval győzött. A szavazásnál, a mindig elmés Frideczkynek egy ominózus éleze járt szájról szájra, a jobboldal ugyanis bevégezvén a szavazást, az összes szavazók száma 113-at tett, erre mosolyogva mondja Fri- deczky én is szavazok hát, de csak azért, hogy 114 ik legyek. Sok egyéb rendkivüliséget hozhatnék még fel, de nem tudom, ha ezekkel is nem foglaltam-e több tért, mint kellene, s bár tudósításom elké­sett egy kissé, hittem, mégis jobb későn mint soha, annál is inkább, mert szolgáljon ez pártunknak további buzdításul. Hass, alkoss, gyarapits, s a megye fényre derül. P . » . y. J. A. London, okt. 26. (Saját levelezőnktől.) A párisi pénzkrizÍ8 hatása ide is befolyással van. A leszámitolás 5°|0-re emeltetvén fel nagy összegek folytak vissza az angol bankba s ezen átszármazott áramlat még növekedni fog. Pillanat­ra azon gondolatban is voltak, hogy 6°/0-ra emel­jék a leszámitolást. Felhagytak vele, mert azt hi­szik a pénzvilágban, hogy az ezüst és arany pénz drágább nem leend. Berlinben állították — mondja az Econo­mist, hogy majd könnyű módját fogják keresni a felhalmozott érczpéncz forgalomba hozásának, azonban ebben nem kell hinni és bízni. Két ok­ból : 1) Két hóval ezelőtt nagy mennyiségű idegen érezpénz volt Londonban s most nincs. 2) A mos­tani nagy kifejlettségü kereskedelmi életben a ke­reset akkor fog nőni, midőn a kínálat apad. A Times ma a munkásmozgalomban érde­kelt és érdeklődött lordok nyilatkozatát közli, mely­ben kijelentik, hogy igen sok feltétel, kikötés és fentartás mellett hajlandók voltak összeköttetésbe lépni, azonban annyiban maradt a dolog. A munkások “Potter Györgygyel a Daily T e le g r a p h-ban nyilatkoznak, hol azt állítják, hogy a lordok elfogadták volt az ismeretes 7 pon­tot s nekik ezek valósítása érdekében teendő tör­vényhozási lépések fölött való tanácskozásra kell vala összeülniök, mi nem következett be Seott Russel Bécsbe utazása miatt. Ezen nyilatkozatokból csak azt érthetjük meg, hogy a kezdeményezett politikai lépés, mely ak­kora mérvű változást Ígért az ország politikájá­ban, ha örökre nem is, de hosszú időre elejtetett. Nekünk csak sajnálnunk lehet, hogy az angol , arisztokratia egy jó példával kevesebbel szolgál­hat a szárazföldi Európa torbadt törzsű családfái­nak és más néven nevezhető politikusainak, kik a munkásság által képviselt társadalmi kérdést megoldás és. feloldás helyett képviselőinek bilincs­be verése s a kérdés összebonyolitása által halálos örökséggé nevelik. Smith alsóházi tag és az irlandi zavargá­sokból ismeretes phoenixparki népgyülés elnöke az általa benyuj'ott s a meeting által elfogadott kére­lemre, melyben az irlandi politikai foglyok sza­badlábra tételét kérték, választ kapott. A belügyér válasza körülbelül igy hangzik: hogy ő felsége nem teheti szabadlábra a kérdéses foglyokat, mert azok vagy esküjükhöz hűtlen katonák, vagy a rendőrökön elkövetett gyilkosság részesei, tehát nem politikai foglyok. Vannak, a kik állítják, hogy a királynő Bal- moralban lévén, nem Írhatta alá ezen választ, s kétkednek, bogy az a királynénak be is mulatta­tott volna. A minisztériumnál is miniszterialisabb Daily Telegraph örvend, hogy valahára megvonatott a határvonal a politikai vétek s a bűnnel terheltek közt. Gladstone egy útóbbi beszédében igen talá­lóan mondta: hogy nem lehet most Irlandban egyetlen egy halat is úgy fogni, hogy a h o m e rule-ról szó ne legyen. Az összes irlandi sajtót ez foglalkodtatja. A katholikus lapok erélyesen visszautasítják az Internationale-t s támogatását, melyet utóbbi londoni gyűlésén kimondott. A home rule mögött nemcsak az autonó­miát kérő nemzeti érdek áll, hanem a vallásé is bár ezt senki ki nem mondja. Ezt mégis mindenki befogja látni, tudván, hogy Irlandban a papság hatalma még a tizenhetediki század korát éli, s a nép hiszékenysége a 16-iknak is becsületére válnék. A home rule oly mozgalom lelke s kez­deményezője, mely autonómiai törekvéseivel egész Európát izgalomban tartja, s melyet apró engedmé­nyekkel pillanatra ki lehet elégíteni; de teljes czél elérése előtt megszűnni nem fog. A Weekly News katholikus irlandi lap­ban olvasom, hogy a papok visszatartják magukat a home rule mozgalomtól s helyesen; elég, ha őrködnek miként vezetik azt, s mint paphoz illik az agitatíótól távol tartják magukat. Jó volna ezt a mi derék pártcsináló főpapjainknak is lelkűkre venni s a jó példa annál inkább hathatna, mivel nálunk a pártok kérdése nem érinti az egyhá­ziakat. Az Alhambra szinház megnyittatott, a T h e Chinese Revei gyönyörű díszítései érde­melnek megemlítést. Bent tündérvilág s ragyogó világosság és kilépve a ködben összeütjük az or­runkat : ez valóság, az a színpad. Előfizetési árak Egész évre . ; 20 frt. — kr. I Évnegyedre 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 kr aj ez ár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-nteza 6. szánt.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék