Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)
1871-11-01 / 390. szám
Előfizetési árak Egész évre . ; 20 frt. — kr. I Évnegyedre 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 kraj ez ár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-uteza 6. szánt. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésén nem vállalkozónk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn e ünnepre következő napon. ▲ lapot illető reclamátiól* Légrády testvérek Irodájába (nádor-utcám 0. u.) Intézendő!*. 390. szám. Szerda, november 1. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petít sora 30 kr. beigtatásáért . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-uteza 6. szám* (Légprády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két saluterm 14. sz. ala intézendők. IIL évfolyam. Pest, oct. 31. sz.— Proximus ardet Acalegon ! A megyék szervezési előkészületei jobbadán már befejeztettek, és országszerte küszöbön áll a bizottmányi tagok megválasztása, mely minő egyetemes fontossággal bír összes politikai és társadalmi életünk alakulására, senki sem fogja tagadhatni, kinek az önkormányzati intézmények jelentőségéről csak legcsekélyebb fogalma is van. Roppant horderővel bírna a bizottmányi tagok megválasztása, még ha a legrendesebb körülmények között élnénk is, állami létünk legmagasabb problémái nem várnának végleges megoldásra, és önkormányzati intézményeink czélszerű megalkotása üdvös szervezete nem eshetnék semmi elvi kifogás alá. Mennyivel inkább esik e tekintet latba most, miután a kormánypárt zabolátlan uralkodási vágya hatalmi érdekeinek biztosítása czéljából oly megyerendezési törvényt hozott létre, mely állandósulása esetén municipális intézményeinket az önkormányzat monstrumaivá fogja fejleszteni. Tisztába kell jönnünk azon szempont felett, melynek a választásoknál minden egyes választópolgár akaratára döntő befolyással kell lennie, ha a haza jövőjének, minden későbbi nemzedék boldogulásának érdekét mellékes vagy épen privát tekinteteknek alárendelni nem akarjuk. Iszonyú morális felelőség nehezedik minden a választásoknál közreműködő honlakos vállaita, ki csak egy porszemmel rendelkezik ugyan, de e porszemmel elhatározólag hozzájárul azon talaj megvetéséhez, mely változhatlanul meg fogja szabni állami létünk termékenységének, nemzeti fejlődésünk virulásának jó vagy rosz feltételeit. Pillanatig sem szabad tévedésben lennünk a reánk várakozó feladat súlypontja fölött, mert ez jelenleg egészen másutt van, mint azon esetben volna, ha önkormányzati intézményeink áldásos kihatása csak a megválasztott személyek egyéni képességétől és jellemességétől függne, és nem brutális hatalmi érdekek sugallata folytán alkotott törvényben találná mesterséges és erőszakos akadályát, azon Prokrustes ágyat, mely a természetes fejlődést eleve lehetetlenné teszi. Éz pedig így van. A megyeszervezési új törvény korlátai között remélni sem lehet, hogy a selfgovernement gyakorlása rendeltetésének meg fog felelni. Majdnem hajlandók volnánk hinni, hogy a deákpártot e törvény alkotásánál a rombolásnak valami daemoni vágya sarkalta, és valamint hajdan a római senatus be nem elégedett Cartago leigázásával, hanem hatalma biztosítása végett szükségesnek találta a pun városnak örök időkre való elpusztítását, deákpártunk sem vélt megállhatni a 67-es egyezség megkötésénél, de nehogy a nemzet belső életereje visszaszerezze a megcsonkított jogokat, annak eltompítására megalkotta megyeszervezési törvényét. A delegátiók után következtek a virilis szavazatok. Az önkormányzat valódisága képezné azon földet, melyen állva a nemzet biztosan nézhetne a jövő zivatarai elé, és mint Anteus a legvadabb tusában is győzhetlen volna. A deákpárt, miután oly mély sebeket ejtett a nemzet testén, szükségesnek találta azon óvó talajt is elvonni lábai alól, melyből folyton új erőket meríthetett. Tudta, hogy önkormányzati intézmények végtelen nevelő befolyással vannak a népre, és hogy rövid időn teljesen meghamisíthatja a nemzet ép gondolkodását, ha az utolsó faluban is neveld- és tápintézetet állít a feudális eszméknek. A veszély valóban nagy. A virilis szavazatok intézménye, ha gyökeret ver, chinai állapotokat teremthet hazánkban. Egy kaszt sem bír az ellenállás és zsarnoki felnyomásban oly kitartó szívóssággal, mint melyet anyagi tényezők teremtenek meg, és a plutokratiának eddig modern államban példátlan politikai szervezése ázsiai tespedés és maradás kárhozatára juttathatja Magyarországot. A legnagyobb szükségnek találjuk tehát, hogy a bizottmányi tagok megválasztásában élénk kifejezést teljen a nemzet tiltakozása a virile szavazat intézménye ellen. A harczot rögtön és késedelem nélkül kell megkezdeni. Senkit se ejtsen tévedésbe a politikai jesuitizmus azon okoskodása, hogy be kell várnunk a gyakorlati próbát, mely leginkább fogja kideríteni az új intézmény czélszerűségének kérdését. Mert hisz a deákpárt önző pártérdekekből alkotta a megyerendezési törvényt, az ő szempontjából tehát e törvény czélszerűsége igazolva lesz, ha politikai czéljait ezáltal el fogja érhetni. Szokták mondani, hogy alkotmányos államban a sajtó- és véleményszabadság biztosítják a parlamenti kisebbségnek azon lehetőséget, hogy megszerezve eszméinek és elveinek a nemzet hozzájárulását, többségre vergődjék és törvényes úton vívja ki a jog és igazság diadalát. De a történelem tanúsága, a tapasztalás tényei bizonyítják, hogy sajtó és véleményszabadság, ott hol szabad helyhatóságok nem léteznek, inkább a forradalmi kitöréseket, mint a rendes alkotmányos fejlődést mozdítják elő ; ellenben ott, hol municipális intézmények régtől fogva megvannak, nevelő- és véleményképző befolyások a polgárokra majdnem tökéletesen eltörpül az önkormányzat gyakorlati nevelésének kihatása mellett. Midőn tehát az önkormányzati intézmények oly szervezetet nyernek, hogy csak egy uralkodó párt érdekeszközeiül szolgáljanak , eredménye — még ha nem is lett szándékosan czélozva — nem lehet más, mint bitor módon állandóvá tenni egy pillanatra felülkerekedett hatalmat, és véglegesen lehetetleníteni a jobb vélemény, a helyesebb belátás győzelmét. Gondoljuk meg, hogy minden intézmény kezdetben, találkozott légyen bárátalános ellenszenvvel, puszta fenállása által lassankint megteremti azon speciális érdeket, mely a közjó rovására elősegíti további fenmaradását. Önkormányzati intézményeknél, melyek a népélet és a nemzeti jellem alakulásának gyökereinél működnek, a kárhozat és romlás e következetessége örökre halált hozó lehet. Vigyázzunk, csak egy nemzedék nevelkedjék fel a virilis intézmények nyűge alatt, és már azzal fognak argumentálhatni ez intézmény mellett, hogy az elkövetett hibát többé jóvátenni nem is lehet. Midőn Simonyi Lajos feltalálta a jellemző elnevezést „falusi főrendek“, sokkal több ok volt a sírásra, mint nevetésre. A perzsa birodalom és a legtöbb ázsiai sultanatus bírnak tág terjedelmű helyhatósági intézményekkel, de szervezeteknél fogva csak a buta renyheség és az állati rengés sorsát teszik a népre nézve örökkévalóvá. A virilis intézményt rögtön meg kell fosztani azon morális erőtől, melyet a választásokban nyilvánuló, hacsak hallgatag elfogadás is nyújthatna. Találják magukat a virilis jog azon gyakorlói, kik e jog birtokát fentartani óhajtják, —• ellentétben a nemzet egyhangú akaratával, és a tekintélyhiány, mi ez ellentétnek következménye leend, rövid időn meghozhatja ez intézmény bukását is. A baloldali kiírásillsirtükön novemb. 3 án d. u. 5 órakor értekezletet tart. — A baloldali kör értekezletén tárgyalás alá került azon új törvényjavaslat, melyet Bittó miniszter úr szerkesztett, a főrendek embertelen kedve szerint, a telepítvényesek megnyomorítására. Ezen törvényjavaslatot — melynek históriája a miniszteriális kétszínűség és gyávaság legfeketébb szégyenfoltjai közt fog fenmaradni törvényhező testülteink eljárásának évlapjain — átalános és mély megbotránkozással fogadtatott egész körünk által, mint egyike azon szűkkeblű vakságról tanúskodó intézkedéseknek, melyek által az elvtelenségből éledő s így minden hatalmasnak vélt osztály kegyétől függő kormányok szokták elkeseríteni a haza szegényebb sorsú polgárainak most egyik majd másik részét, egyszer a politikai jogok megrongálása, másszor az anyagi élet nehezítése által, nagy veszedelmére az államnak, hol az elkeseredés anyaga és áldozatai tömeget képeznek. Horvát Boldizsárnak egy elfogadható műve volt: a telepítvényesekre vonatkozó törvényjavaslata, mely a kérdés megoldását méltányos alapon eszközölte volna. Ezen igazságosjavaslatot elfojtották a főrendi házban, hol ellene szavazott a minisztérium egyik tagja b. Wenkheim Béla is. S most Bittó igazságügyér úr egy olyanjavaslattal cserélte azt ki, mely tönkre tenné a szegény telepítvényeseket, de megnyerhetné a gazdag főrendek és Aporok kegyelmes helyeslését. A cserét nem fogadja el a baloldal, hanem fölmutatja azt az országos elítéltetésre. Reménylendő, hogy lesz a jobboldalon is annyi szív, amennyi elégséges teend az ily miniszteriális és főrendi embertelenség és lázító butaság veszélyterhes érvényesülhetésének meggátlására. Ha a jobboldalt illető ezen számítást igazolják az osztályokbeli tárgyalás tapasztalatai és eredménye, akkor a baloldal nem vonakodandó kérdés helyes megoldásához járulni ezen résztjavaslat alapján is, hogy ezt jóvá és igazságossá tegyük közös akarattal, további halogatás nélkül s aztán lássuk, várjon ismét a főrendiház siketvak lelketlenségétől függ-e a nemzet képviselői által ismételve történt elhatározás egy izgalmas ügy méltányos befejezésére. A pénzügyi bizottság mai ülésében a költségvetés hitelműveleti részét tárgyalta. Megszavaztattak: a közös függő államadósság kezelési költségei 129,690 frt, miután a bizottság a függő adósságot ellenőrző bizottmány jelentéséből az előirányzott összeg indokoltsága felöl meggyőződött. — Földtehermentesitési s örökváltságok 17,059, 869 írttal; — a vasúti kölcsönre előirányzott összeg — néhány pont végleges meghatározásáig — függőben hagyatott. Szőllődézsza aváltság:a 2,342,141 frt; a sorsolási kölcsönre a nagy körút létesítésére szükséges kisajátításokra előlegként fölvett összeg a minisztertől várt felvilágosításokig függőben hagyatott. Gömöri vasutzáloglevél kölcsönre 6,198,558 frt vétetett fei mind a kiadásokba mind a fedezetbe. Függő adósságra 1,544-87 frt van megállapítva, a bevételek csak 23,656 frtot tesznek , pénztári műveleteknél kiadás 3,470,000 frt, bevétel 3,520,000 frtot tesz. A bizottság holnap folytatja tárgyalásait. Pest, oct. 31. A közlekedési minisztérium rendkívüli költségvetése a jövő évre 44.997.872 írtra van előirányozva. Mintegy 15 millióval több, mint a jelen évre megállapíttatott. Az összeg legnagyobb része a vasutakra és a vasutakkal szoros összefüggésben levő más egyéb építkezésekre és beruházásokra fordíttatik. E nagy összeg kétszeres kötelességévé teszi a törvényhozásnak, hogy a miniszterérium költségvetését az idén szigorú vizsgálat és beható tárgyalás alá vegye. Annál inkább, mert ma már a tapasztalás is bizonyságot szolgáltatott róla, hogy eddig követett vasútépítési eljárásunk épen nem volt üdvös az országra nézve. A közlekedési minisztérium sikeres és czélszerű működtetésének egyik nagy akadálya az örökös személyváltozás. A munka a minisztérium kebelében nem bír rendszeressé válni, nem bír állandóságra vergődni, mert a legfőbb hivatalnokok gyakori változása, mindannyiszor változást, félbeszakadást idéz elő a munkában is. A hibákért és hiányokért soha sem lehet senkit felelőssé tenni, mert mire napfényre jönnek az illető miniszterek, kiknek vezetése alatt a hibák történtek, már nincsenek hivatalukban. Ez oka annak is, hogy nem vagyunk képesek vasúthálózatunk kiépítésében rendszert tartani. 1867-ben kidolgozott a minisztérium egy vasúthálózatot, melyről akkoriban az jön mondva, hogy legjobban megfelel az ország érdekeinek. A vasúthálózatot azonban nem tartották meg. Közbe jött sok magánérdek és a sok magánérdek annyi lyukat és foltot ejtett az elkészített hálózaton, hogy később már rá sem ismertünk. Kezdtünk építeni oly vasutakat, melyek a tervezetben nem voltak, s az ország érdekének sem feleltek meg, míg viszont azokat, melyeknek kiépítése az első sorba volt helyezve, halogattuk folyvást és halogatjuk ma is. A kamatbiztositékok pedig óriási mértékben nőnek. Kamatbiztositásokra ez évben 5 millió, a jövő évre már 10 millió vétetett föl s nagyon valószínű, hogy az 1873 iki költségvetésben már 20 millió szerepel e rovat alatt. Mert el lehetünk rá készülve, hogy a biztosított pályák mindannyian igénybe veszik az állam pénztárát. Két egyszerű oknál fogva. Először, mert a pályák jövedelme egyátalában csekély ; másodszor, mert a vasutak költségei nagyok, de különösen nagyok azon öszszegek, melyek a pályák rendbehozására — rész építkezések miatt — utólagos kiadások fejében szükségeltetnek. Az engedélyezett pályákon az építkezések rendesen fővállalkozóknak adatnak ki, kiknek minden törekvésük oda irányul, hogy minél olcsóbban állíthassák elő a pályát és így minél többet nyerjenek mellette. A minisztérium felügyelete és ellenőrzése pedig, — jóllehet ez roppant kiadásokkal jár — vágjon gyarla, egyrészt azért, mert a felügyelettel és ellenőrzéssel megbízott egyének nem szakértők, másrészt azért, mert a fővállalkozókkal szemben nem bírják teljes részrehajlatlanságukat megőrizni s inkább ezek, mint az állam előnyét keresik. Ennek természetes következménye, hogy a pályák roszul épülnek, s az utólagos javítások és helyreállítások roppant kiadásai az államkincstár terheltetését vonják maguk után. A rendkívüli költségvetés egyik tételét a magyar állampályák pesti pályaudvarának átalakítása képezi. A jelenlegi pályaudvart a kormány kizárólag az áruforgalom számára akarja berendezni, a személyforgalomnak pedig valamely más helyen külön indóházat kíván építetni. Semmi kifogásunk sem lehet a kormány ezen terve ellen, mert tény, hogy a mostani úgynevezett pesti losonczi indóház már meg nem felel az igényeknek, s még kevésbé fog megfelelhetni, ha az építkezés alatt levő pályák is megnyílnak. De ha a minisztérium valamely terv keresztülvitelére pénzt kér az országgyűléstől, akkor mutassa be annak a tervnek rajzát is az országgyűlésnek. Az országgyűlés, reméljük, elhagyja az eddigi szokást, hogy milliókat szavaz meg bizonyos tervekre, mielőtt a terveket ismerné! Csávolszky Lajos, ruháztatott. A belügyminisztérium vezetésével Wehli, az igazságügyével Mitls, a kereskedelmével Wiedenfeld, a földmivelésével Possinger és a cultuséval Fiedler bízattak meg. Magából a Holzgethanhoz intézett császári kéziratból látjuk, hogy e minisztérium csak ideiglenesen alakíttatott s működése alig fog néhány napnál tovább terjedni. Az uj minisztérium megalakításával annál inkább fognak sietni, mert a cseh országgyűléshez intézendő császári leirat ellenjegyzésre vár s ez ellenjegyzést már az uj miniszterelnöknek kell teljesíteni. A legfelsőbb kéziratok a következők: Kedves Hohenwart gróf! Az ön által saját s Dr. Habieunek, Dr. Schäffie és Jiricsek miniszterek nevében beadott hivatalától való fölmentés iránti kérelmet kegyelmesen fogadtam, s ezen kérelemnek helyt adván, nem mulaszthatom el önnek s nevezett minisztereknek munkás kitartásukért s odaadásukért, melylyel magukat hivataluk teendőinek szentelték, köszönetemet kifejezni. Megbízom önt a nevezett minisztereket, az itt mellékelt kéziratok átadásával, melyekkel felmentés iránti kérelmüket elfogadom, erről tudósítani. Ferencz József s. k. Hohenwart s. k. * Kedves Holzgethan báró ! Pénzügyministeri állásában meghagyása mellett, a reichsrathban képviselt királyságok s országok miniszertanácsa elnökségével, a ministerium újjáalakulásáig ideiglenesen önt ruházom fel. A belügyministérium ideiglenes vezetésével Wehli b. osztályfőnököt, a vallási közoktatásügyministériuméval Fiedler Károly osztályfőnököt, az igazságügyminisztériuméval Mitls b. osztályfőnököt, a kereskedelmi ministériuméval Wiedenfeld Otto lovag osztályfőnököt, s a földművelési ministeriuméval Possinger osztályfőnököt bízom meg; ön a nevezetteket erről közvetlen tudósitandja s megfelelőleg intézkedik. Ferencz József s. k., Holzgethan s. k. Ezután következnek még a Habietinek, Schäffie és Jirecsekhez intézett felmentő kéziratok. Prágában tegnap este Rieger megérkezése alkalmából zavargások fordultak elő. Rieger kocsiját cseh tanulók kisérték Prága utczáin nemzeti dalok éneklése és szlava kiáltások közben, s a menetet nagy néptömeg követte. Estig nem történt semmi, de éjjel zavargó tömeg gyűlt össze a „Tagesbote“ szerkesztőségi épülete előtt, s megkísértette a szerkesztőségbe nyomulni. A rendőrség azonban szétűzte a tömeget, s 11 elfogatás történt. Az utczák késő éjig rendkívül élénkek voltak. A „Politik“ esti lapja lefoglaltatott. A német színházban ugyanez este nagy tüntetés volt. A távirat szerint cseh tanulók utczai gyerkőczeket küldöttek a színházba, kik utasítást kaptak a botránycsinálásra a „Der kategorische Imperativ“ czímű vígjáték előadása alkalmából. A német nemzeti helyeknél, különösen hol ez mondatik : „Németekké kell lennünk !” a németek tapsoltak, a csehek fütyöltek, minek folytán roppant zaj keletkezett. A páholyokban és földszinten a közönség üléseiről fölemelkedve 10 perczig tapsolt. A színházat később a rendőrség őrizte. Egy másik távirat még a következőket jelenti Rieger fogadtatásának részleteiről: Rieger fogadtatására mintegy 40 képviselő érkezett meg. Rieger ezeket mondá beszédében: „Nem mint legyőzőitek térünk vissza, hanem mint visszanyomottak, kik meg nem hódoltak; a miniszterium becsületesen s biven fogta pártunkat, de a minisztérium szándéka más elemek által biusittatott meg; megjövend az idő, melyben a király reánk is hallgatni fog." Tanulók húzták Rieger kocsiját s a néptömeg ujongva kisérte azt; Beust és Andrásyra többször hallatszott perent. — Lakása előtt Rieger a szilárd kitartásnak szükségét hangsúlyozta s felhivta hallgatóit, hogy ne lankadjanak. Ezután még az utczákon zajongott a nép. Az elfogottak közt van a „Pokrok“ és „Posel“ néhány munkatársa is. A Hohenwart - miniszterium bukása bevégzett tény. A bécsi hivatalos lap mai száma hozza a császári kéziratot, mely Hohenwart, Habietinek, Schäffle és Jiricsek elbocsátatását tartalmazza. Addig, míg az új kabinet megalakíttatnék, a minisztertanácsban való elnökség az eddigi pénzügyminiszterre, Holzgethanra Zárnyilatkozat. A beregszászi pénzügyigazgatóság átköltöztetése kérdésében a „Pesti Napló“ tudósítójától azon felvilágosítást vesszük, hogy az illető áthelyezésről a bizottság azon tagja, ki az ülésekről a lapok tudósítóit értesíti, semmi említést nem tett, hanem a közlemény egyedül a Pesti Napló tudósítójától származik, ki a költségvetésből e tételt tévedésből zárjelével együtt átvevőn, így diktálta le a többi lap tudósítójainak Egy rendkívüli közgyűlés. A belügyminisztérium Nógrád megye szervezkedési munkálatát „némi módosításokkal“ megerősítette , és eme némi módosítások tárgyalására rendkívüli közgyűlés lett október hó 23-ára öszszehíva. Kétszeresen rendkívüli volt e gyűlés, mert nemcsak hogy nem hívtak meg minden bizottmányi tagot — azt gondolván, némi módosításokat némely emberek kellően tárgyalhatnak, de mert daczára ennek a bizottmányi tagok legnagyobb része — s ez ismét rendkívüli — megjelent. A gyűlés eredménye, a kerületi igazoló és bíráló bizottmányi tagok és elnökök határozott többsége — balpárt részéről, s ámbár Szécsenyben okt. 25-én Pulszkynál conferentiát tartva a „deákpárt“ — magát hasonlólag kerületenkint szervezte, — ellensúlyozni akarván a gyűlés többsége választota kerületi elnököket, mégis bizton remélhető úgy a virilis, mint a választandó bizottmányi tagoknál pártunk többsége s nagy a valószinüség, hogy Nógrád helyrehozza 72-ben, a mit 69-ben vétett, s bizton reménylhető, hogy ezentúl méltóan fogja őt megilletni a megyeházán pompázó „Nógrád a közügyért“ — és nem mint eddig, „a közös ügyért.“ És ez jól van így. — Ha az utolsó gyűlés oly szépen temette el a régit, az újnak — mint a régi hamvából kiemelkedő phoenixnek — annál szebbnek, annál erősebbnek kell lenni. Pedig különös volt ám az a 23-diki közgyűlés. — p. o. mikor arról volt szó, valljon 12 szolgabiró legyen-e vagy hat, Forgách Antal art hivatkozva „eddigi kormányzati tapasztalataira“ s ebből kifolyólag, de azért is, mert mint monda, jobb családjaink ifjainak hivatalra tért kell nyújtani, — nagyon harczolt a 12 szolgabiró mellett azon „jobb családjaink* ifjai“-nak apjaival együtt, a kik hivatalra aspirálnak, s a baloldalról is föltételezvén az apai érzelmek ilyetén irányát, szavazni is alig akartak, s még mikor látták pártunk többségét (45), akkor is alig alig hitték el. No de a főispán az előrelátó ember, el is oszlatta a rendesen d. u. 2 óráig tartatni szokott gyűlést 12 órakor, — elküldvén apostolait kortesekért, — másnap bár 42 kortes jött is be az „éji homályban,“ — a baloldal ismét 32 szóval győzött. A szavazásnál, a mindig elmés Frideczkynek egy ominózus élete járt szájról szájra, a jobboldal ugyanis bevégezvén a szavazást, az összes szavazók száma 113-at tett, erre mosolyogva mondja Frideczky én is szavazok hát, de csak azért, hogy 114 is legyek. Sok egyéb rendkívüliséget hozhatnék még fel, de nem tudom, ha ezekkel is nem foglaltam-e több tért, mint kellene, s bár tudósításom elkésett egy kissé, hittem, mégis jobb későn mint soha, annál is inkább, mert szolgáljon ez pártunknak további buzdításul. Hass, alkoss, gyarapits, s a megye fényre derül. P . G . y. J. A. London, okt. 26. (Saját levelezőnktől.) A párisi pénzkrizis hatása ide is befolyással van. A leszámitolás 5° 10-re emeltetvén fel nagy összegek folytak vissza az angol bankba s ezen átszármazott áramlat még növekedni fog. Pillanatra azon gondolatban is voltak, hogy 6°/0-ra emeljék a leszámítolást. Felhagytak vele, mert azt hiszik a pénzvilágban, hogy az ezüst és arany pénz drágább nem leend. Berlinben állították — mondja az Economist, hogy majd könnyű módját fogják keresni a felhalmozott érczpénz forgalomba hozásának, azonban ebben nem kell hinni és bízni. Két okból : 1) Két hóval ezelőtt nagy mennyiségű idegen érczpénz volt Londonban s most nincs. 2) A mostani nagy kifejlettségű kereskedelmi életben a kereset akkor fog nőni, midőn a kínálat apad. A Times ma a munkásmozgalomban érdekelt és érdeklődött lordok nyilatkozatát közli, melyben kijelentik, hogy igen sok feltétel, kikötés és fentartás mellett hajlandók voltak összeköttetésbe lépni, azonban annyiban maradt a dolog. A munkásokPotter Györgygyel a Daily Telegraph-ban nyilatkoznak, hol azt állítják, hogy a lordok elfogadták volt az ismeretes 7 pontot s nekik ezek valósítása érdekében teendő törvényhozási lépések fölött való tanácskozásra kell vala összeülniök, mi nem következett be Scott Russel Bécsbe utazása miatt. Ezen nyilatkozatokból csak azt érthetjük meg, hogy a kezdeményezett politikai lépés, mely akkora mérvű változást ígért az ország politikájában, ha örökre nem is, de hosszú időre elejtetett. Nekünk csak sajnálnunk lehet, hogy az angol , arisztokratia egy jó példával kevesebbel szolgálhat a szárazföldi Európa torbadt törzsű családfáinak és más néven nevezhető politikusainak, kik a munkásság által képviselt társadalmi kérdést megoldás és feloldás helyett képviselőinek bilincsbe verése s a kérdés összebonyolitása által halálos örökséggé nevelik. Smith alsóházi tag és az izlandi zavargásokból ismeretes phoenixparki népgyűlés elnöke az általa benyújtott s a meeting által elfogadott kérelemre, melyben az izlandi politikai foglyok szabadlábra tételét kérték, választ kapott. A belügyér válasza körülbelül úgy hangzik, hogy ő felsége nem teheti szabadlábra a kérdéses foglyokat, mert azok vagy esküjükhöz hűtlen katonák, vagy a rendőrökön elkövetett gyilkosság részesei, tehát nem politikai foglyok. Vannak, akik állítják, hogy a királynő Balmoralban lévén, nem írhatta alá ezen választ, s kétkednek, hogy az a királynénak be is mutattatott volna. A minisztériumnál is miniszteriálisabb Daily Telegraph örvend, hogy valahára megvonatott a határvonal a politikai vétek s a bűnnel terheltek közt. Gladstone egy utóbbi beszédében igen találóan mondta, hogy nem lehet most Izlandban egyetlen egy halat is úgy fogni, hogy a home rule-ról szó ne legyen. Az összes izlandi sajtót ez foglalkoztatja. A katholikus lapok erélyesen visszautasítják az Internationalet s támogatását, melyet utóbbi londoni gyűlésén kimondott. A home rule mögött nemcsak az autonómiát kérő nemzeti érdek áll, hanem a vallásé is bár ezt senki ki nem mondja. Ezt mégis mindenki be fogja látni, tudván, hogy Izlandban a papság hatalma még a tizenhetediki század korát éli, s a nép hiszékenysége a 16-iknak is becsületére válnék. A home rule oly mozgalom lelkes kezdeményezője, mely autonómiai törekvéseivel egész Európát izgalomban tartja, s melyet apró engedményekkel pillanatra ki lehet elégíteni, de teljes czél elérése előtt megszűnni nem fog. A Weekly News katholikus izlandi lapban olvasom, hogy a papok visszatartják magukat a home rule mozgalomtól s helyesen; elég, ha őrködnek miként vezetik azt, s mint paphoz illik az agitatíótól távol tartják magukat. Jó volna ezt a mi derék pártcsináló főpapjainknak is lelkükre venni s a jó példa annál inkább hathatna, mivel nálunk a pártok kérdése nem érinti az egyháziakat. Az Alhambra színház megnyittatott, a The Chinese Revel gyönyörű díszítései érdemelnek megemlítést. Bent tündérvilág s ragyogó világosság és kilépve a ködben összeütjük az orrunkat : ez valóság, az a színpad.