Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)

1871-11-01 / 390. szám

Előfizetési árak Egész évre . ; 20 frt. — kr. I Évnegyedre 5 frt. — kr. Félévre ... 10 „ — „­­ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 kr­aj ez ár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-uteza 6. szánt. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésén nem vállalkozónk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn e ünnepre következő napon. ▲ lapot illető reclamátiól* Légrády testvérek Irodájába (nádor-utcám 0. u.) Intézendő!*. 390. szám. Szerda, november 1. 1871. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petít sora 30 kr. beigtatásáért . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-uteza 6. szám* (Légprády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két­ saluterm 14. sz. ala intézendők. IIL évfolyam. Pest, oct. 31. sz.— Proximus ardet Acalegon ! A megyék szervezési előkészületei jobbadán már befejeztettek, és országszerte küszöbön áll a bizottmányi tagok megválasztása, mely mi­nő egyetemes fontossággal bír összes poli­tikai és társadalmi életünk alakulására, senki sem fogja tagadhatni, kinek az önkor­mányzati intézmények jelentőségéről csak legcsekélyebb fogalma is van. Roppant horderővel bírna a bizottmá­nyi tagok megválasztása, még ha a legren­desebb körülmények között élnénk is, álla­mi létünk legmagasabb problémái nem vár­nának végleges megoldásra, és önkormány­zati intézményeink czélszerű megalkotása üdvös szervezete nem eshetnék semmi elvi kifogás alá. Mennyivel inkább esik e tekin­tet latba most, miután a kormánypárt za­bolátlan uralkodási vágya hatalmi érdekei­nek biztosítása czéljából oly megyerendezési törvényt hozott létre, mely állandósulása esetén municipális intézményeinket az ön­kormányzat monstrumaivá fogja fejlesz­teni. Tisztába kell jönnünk azon szempont felett, melynek a választásoknál minden egyes választópolgár akaratára döntő befo­lyással kell lennie, ha a haza jövőjének, minden későbbi nemzedék boldogulásának érdekét mellékes vagy épen privát tekinte­teknek alárendelni nem akarjuk. Iszonyú morális felelőség nehezedik minden a választásoknál közreműködő hon­lakos vállaita, ki csak egy porszemmel ren­delkezik ugyan, de e porszemmel elhatáro­­zólag hozzájárul azon talaj megvetéséhez, mely változhatlanul meg fogja szabni álla­mi létünk termékenységének, nemzeti fej­lődésünk virulásának jó vagy rosz felté­teleit. Pillanatig sem szabad tévedésb­en len­nünk a reánk várakozó feladat súlypontja fölött, mert ez jelenleg egészen másutt van, mint azon esetben volna, ha önkormányzati intézményeink áldásos kihatása csak a meg­választott személyek egyéni képességétől és jellemességétől függne, és nem brutális hatalmi érdekek sugallata folytán alko­tott törvényben találná mesterséges és erő­szakos akadályát, azon Prokrustes ágyat, mely a természetes fejlődést eleve lehetetlen­né teszi. Éz pedig így van. A megyeszervezési új törvény korlátai között remélni sem le­het, hogy a selfgovernement gyakorlása rendeltetésének meg fog felelni. Majdnem hajlandók volnánk hinni, hogy a deákpártot e törvény alkotásánál a rombolásnak valami daemoni vágya sar­kalta, és valamint hajdan a római senatus be­ nem elégedett Cartago leigázásával, ha­nem hatalma biztosítása végett szükséges­nek találta a pun városnak örök időkre való elpusztítását, deákpártunk sem vélt megállhatni a 67-es egyezség megkötésénél, de nehogy a nemzet belső életereje vissza­szerezze a megcsonkított jogokat, annak el­­tompítására megalkotta megyeszervezési tör­vényét. A delegátiók után következtek a virilis szavazatok. Az önkormányzat valódisága képezné azon földet, melyen állva a nemzet bizto­san nézhetne a jövő zivatarai elé, és mint Anteus a legvadabb tusában is győzhetlen volna. A deákpárt, miután oly mély sebe­ket ejtett a nemzet testén, szükségesnek találta azon óvó talajt is elvonni lábai alól, melyből folyton új erőket merít­hetett. Tudta, hogy önkormányzati intézmé­nyek végtelen nevelő befolyással vannak a népre, és hogy rövid időn teljesen megha­misíthatja a nemzet ép gondolkodását, ha az utolsó faluban is neveld- és tápintézetet állít a feudális eszméknek. A veszély valóban nagy. A virilis sza­vazatok intézménye, ha gyökeret ver, chinai állapotokat teremthet hazánkban. Egy kaszt sem bír az ellenállás és zsarnoki felnyomás­ban oly kitartó szívóssággal, mint melyet anyagi tényezők teremtenek meg, és a plu­­tokratiának eddig modern államban példát­lan politikai szervezése ázsiai tespedés és maradás kárhozatára juttathatja Magyaror­szágot. A legnagyobb szükségnek találjuk tehát, hogy a bizottmányi tagok megválasztásában élénk kifejezést teljen a nemzet tiltakozása a viril­e szavazat intézménye ellen. A har­­czot rögtön és késedelem nélkül kell meg­kezdeni. Senkit se ejtsen tévedésbe a po­litikai jesuitizmus azon okoskodása, hogy be kell várnunk a gyakorlati próbát, mely leginkább fogja kideríteni az új intézmény czélszerűségének kérdését. Mert hisz a deák­párt önző pártérdekekből alkotta a megye­rendezési törvényt, az ő szempontjából tehát e törvény czélszerűsége igazolva lesz, ha politikai czéljait ez­által el fogja érhetni. Szokták mondani, hogy alkotmányos állam­ban a sajtó- és véleményszabadság biztosít­ják a parlamenti kisebbségnek azon lehető­séget, hogy megszerezve eszméinek és elvei­nek a nemzet hozzájárulását, többségre ver­gődjék és törvényes úton vívja ki a jog és igazság diadalát. De a történelem tanúsága, a tapasztalás tényei bizonyítják, hogy sajtó és véleményszabadság, ott hol szabad hely­hatóságok nem léteznek, inkább a forradalmi kitöréseket, mint a rendes alkotmányos fej­lődést mozdítják elő ; ellenben ott, hol mu­­nicipális intézmények régtől fogva megvan­nak, nevelő- és véleményképző befolyások a polgárokra majdnem tökéletesen eltörpül az önkormányzat gyakorlati nevelésének kiha­tása mellett. Midőn tehát az önkormányzati intéz­mények oly szervezetet nyernek, hogy csak egy uralkodó párt érdek­eszközeiül szolgál­janak , eredménye — még ha nem is lett szándékosan czélozva — nem lehet más, mint bitor módon állandóvá tenni egy pil­lanatra felülkerekedett hatalmat, és végle­gesen lehetetleníteni a jobb vélemény, a he­lyesebb belátás győzelmét. Gondoljuk meg, hogy minden intézmény kezdetben, találko­zott légyen bárátalános ellenszenvvel, puszta fenállása által lassankint megteremti azon speciális érdeket, mely a közjó rovására elősegíti további fenm­aradását. Önkormány­zati intézményeknél, melyek a népélet és a nemzeti jellem alakulásának gyökereinél mű­ködnek, a kárhozat és romlás e következe­tessége örökre halált hozó lehet. Vigyázzunk, csak egy nemzedék nevelkedjék fel a virilis intézmények nyűge alatt, és már azzal fog­nak argumentálhatni ez intézmény mellett, hogy az elkövetett hibát többé jóvátenni nem is lehet. Midőn Simonyi Lajos feltalálta a jel­lemző elnevezést „falusi főrendek“, sokkal több ok volt a sírásra, mint nevetésre. A perzsa birodalom és a legtöbb ázsiai sultanatus bírnak tág terjedelmű helyható­sági intézményekkel, de szervezeteknél fogva csak a buta renyheség és az állati rengés sorsát teszik a népre nézve örökkévalóvá. A virilis intézményt rögtön meg kell fosz­tani azon morális erőtől, melyet a választá­sokban nyilvánuló, hacsak hallgatag elfoga­dás is nyújthatna. Találják magukat a vi­rilis jog azon gyakorlói, kik e jog birtokát fentartani óhajtják, —• ellentétben a nem­zet egyhangú akaratával, és a tekintélyhi­ány, mi ez ellentétnek következménye leend, rövid időn meghozhatja ez intézmény buká­sát is. A baloldali kiír­ásillsirtükön no­­vemb. 3 án d. u. 5 órakor értekezle­tet tart. — A baloldali kör értekezletén tárgya­lás alá kerü­lt azon új törvényjavaslat, melyet Bittó miniszter úr szerkesztett, a főrendek embertelen kedve szerint, a telep­ítvényesek megnyo­­morítására. Ezen törvényjavaslatot — melynek histó­riája a miniszteriális kétszínűség és gyávaság leg­feketébb szégyenfoltjai közt fog fenmaradni tör­vényhező testülteink eljárásának évlapjain — átalános és mély megbotránkozással fogadtatott egész körünk által, mint egyike azon szűkkeblű vakságról tanúskodó intézkedéseknek, melyek által az elvtelenségből éledő s így minden hatalmasnak vélt osztály kegyétől függő kormányok szokták elkeseríteni a haza szegényebb sorsú polgárainak most egyik majd másik részét, egyszer a politikai jogok megrongálása, másszor az anyagi élet nehe­zítése által, nagy veszedelmére az államnak, hol az elkeseredés anyaga és áldozatai tömeget képeznek. Horvát Boldizsárnak egy elfogadható m­űve volt: a telepítvényesekre vonatkozó törvényjavaslata, mely a kérdés megoldását méltá­nyos alapon eszközölte volna. Ezen igazságos­­javaslatot elfojtották a főrendi házban, hol ellene szavazott a m­i­­nisztérium­ egyik tagja b. Wenkheim Béla is. S most Bittó igazságügyér úr egy olyan­­javaslattal cserélte azt ki, mely tönkre tenné a szegény telepítvényeseket, de megnyerhetné a gaz­dag főrendek és Aporok kegyelmes helyeslését. A cserét nem fogadja el a baloldal, hanem fölmutatja azt az országos elítéltetésre. Re­­ménylendő, hogy lesz a jobboldalon is annyi szív, a­mennyi elégséges teend az ily miniszteriális és főrendi embertelenség és lázító butaság veszélyterhes érvényesülhetésének meggát­­lására. Ha a job­bo­ldalt illető ezen számítást igazolják az osztály­okbeli tárgyalás tapaszta­latai és eredménye, akkor a baloldal nem vo­­nakodand­ó kérdés helyes megoldásához járulni ezen r­é­s­z­tjavaslat alapján is, hogy ezt jóvá és igazságossá tegyük közös akarattal, to­vábbi halogatás nélkül s aztán lássuk, várjon i­s­­mét a főrendiház siketvak lelketlenségétől függ-e a nemzet képviselői által ismételve történt elhatározás egy izgalmas ügy méltányos befejezésére.­­ A pénzügyi bizottság mai ülésében a költségvetés hitelműveleti részét tárgyalta. Megszavaztattak: a közös függő államadósság kezelési költségei 129,690 frt, miután a bizottság a fü­ggő adósságot ellenőrző bizottmány jelentéséből az előirányzott összeg indokoltsága felöl meggyő­ződött. — Földtehermentesitési s örökváltságok 17,059, 869 írttal; — a vasúti kölcsönre előirány­zott összeg — néhány pont végleges meghatáro­zásáig — függőben hagyatott. Szőllődézsza avált­­ság:a 2,342,141 frt; a sorsolási kölcsönre a nagy körút létesítésére szükséges kisajátításokra előleg­­ként fölvett összeg a minisztertől várt felvilágosí­tásokig függőben hagyatott. Gömöri vasutzáloglevél kölcsönre 6,198,558 frt vétetett fei mind a kiadásokba mind a fede­zetbe. Függő adósságra 1,544-87 frt van meg­állapítva, a bevételek csak 23,656 frtot tesznek , pénztári műveleteknél kiadás 3,470,000 frt, bevétel 3,520,000 frtot tesz. A bizottság holnap folytatja tárgyalásait. Pest, oct. 31. A közlekedési minisztérium rendkívüli költségvetése a jövő évre 44.997.872 írtra van előirányozva. Mintegy 15 millióval több, mint a jelen évre megállapíttatott. Az összeg legnagyobb része a vasutakra és a vasutakkal szoros összefüggésben levő más egyéb építkezésekre és beruházásokra fordíttatik. E nagy összeg kétszeres kötelességévé teszi a törvényhozásnak, hogy a miniszterérium költség­­vetését az idén szigorú vizsgálat és beható tárgyalás alá vegye. Annál inkább, mert ma már a tapasztalás is bizonyságot szolgáltatott róla, hogy eddig követett vasútépítési eljárásunk épen nem volt üdvös az országra nézve. A közlekedési minisztérium sikeres és czél­szerű működtetésének egyik nagy akadálya az örökös személyváltozás. A munka a minisztérium kebelében nem bír rendszeressé válni, nem bír állandóságra vergődni, mert a legfőbb hivatalnokok gyakori változása, mindannyiszor változást, félbeszakadást idéz elő a munkában is. A hibákért és hiányokért soha sem lehet senkit felelőssé tenni, mert mire napfényre jönnek az illető miniszterek, kiknek vezetése alatt a hi­bák történtek, már nincsenek hivatalukban. Ez oka annak is, hogy nem vagyunk képesek vasútháló­zatunk kiépítésében rendszert tartani. 1867-ben kidolgozott a minisztérium egy vas­úthálózatot, melyről akkoriban az jön mondva, hogy legjobban megfelel az ország érdekeinek. A vasúthálózatot azonban nem tartották meg. Közbe jött sok magánérdek és a sok magánérdek annyi lyukat és foltot ejtett az elkészített hálózaton, hogy később már rá sem ismertünk. Kezdtünk építeni oly vasutakat, melyek a tervezetben nem voltak, s az ország érdekének sem feleltek meg, míg viszont azokat, melyeknek kiépítése az első sorba volt helyezve, halogattuk folyvást és halo­gatjuk ma is. A kamatbiztositékok pedig óriási mértékben nőnek. Kamatbiztositásokra ez évben 5 millió, a jövő évre már 10 millió vétetett föl s nagyon va­lószínű, hogy az 1873 iki költségvetésben már 20 millió szerepel e rovat alatt. Mert el lehetünk rá készülve, hogy a biztosított pályák mindannyian igénybe veszik az állam pénztárát. Két egyszerű oknál fogva. Először, mert a pályák jövedelme egyátalában csekély ; másodszor, mert a vasutak költségei nagyok, de különösen nagyok azon ösz­­szegek, melyek a pályák rendbehozására — rész építkezések miatt — utólagos kiadások fejében szükségeltetnek. Az engedélyezett pályákon az építkezé­sek rendesen fővállalkozóknak adatnak ki, kik­nek minden törekvésük oda irányul, hogy m­inél o­lcsó­bban állíthassák elő a pályát és így mi­nél többet nyerjenek mellette. A minisztérium felügyelete és ellenőrzése pe­dig, — jóllehet ez roppant kiadásokkal jár — vágjon gyarla, egyrészt azért, mert a felügyelet­tel és ellenőrzéssel megbízott egyének nem szak­értők, másrészt azért, mert a fővállalkozókkal szemben nem bírják teljes részrehajlatlanságukat megőrizni s inkább ezek, mint az állam előnyét keresik. Ennek természetes következménye, hogy a pá­lyák roszul épülnek, s az utólagos javítások és helyreállítások roppant kiadásai az államkincstár terheltetését vonják maguk után. A rendkívüli költségvetés egyik tételét a magyar állampályák pesti pályaudvarának átala­kítása képezi. A jelenlegi pályaudvart a kormány kizárólag az áruforgalom számára akarja berendezni, a személyforgalomnak pedig valamely más helyen külön indóházat kíván építetni. Semmi kifogásunk sem lehet a kormány ezen terve ellen, mert tény, hogy a mostani úgyneve­zett pesti losonczi indóház már meg nem felel az igényeknek, s még kevésbé fog megfelelhetni, ha az építkezés alatt levő pályák is megnyíl­nak. De ha a minisztérium valamely terv keresz­tül­vitelére pénzt kér az országgyűléstől, akkor mutassa be annak a tervnek raj­zát is az or­szággyűlésnek. Az országgyűlés, reméljük, elhagy­ja az eddigi szokást, hogy milliókat szavaz meg bizonyos tervekre, mielőtt a terveket ismerné! Csávolszky Lajos, ruháztatott. A belügyminisztérium vezetésé­vel Wehli, az igazságügyével Mitls, a ke­reskedelmével Wiedenfeld, a földmivelésével Possinger és a cultuséval Fiedler bízat­tak meg. Magából a Holzgethanhoz intézett csá­szári kéziratból látjuk, hogy e minisztéri­um csak ideiglenesen alakíttatott s működése alig fog néhány napnál tovább terjedni. Az uj minisztérium megalakításával annál inkább fognak sietni, mert a cseh országgyűléshez intézendő császári leirat el­lenjegyzésre vár s ez ellenjegyzést már az uj miniszterelnöknek kell teljesíteni. A legfelsőbb kéziratok a következők: Kedves Hohenwart gróf! Az ön által sa­ját s Dr. Habieu­nek, Dr. Schäffie és Jiricsek mi­niszterek nevében beadott hivatalától való fölmen­tés iránti kérelmet kegyelmesen fogadtam, s ezen kérelemnek helyt adván, nem mulaszthatom el ön­nek s nevezett minisztereknek munkás kitartásuk­ért s odaadásukért, melylyel magukat hivataluk teendőinek szentelték, köszönetemet kifejezni. Megbízom önt a nevezett minisztereket, az itt mellékelt kéziratok átadásával, melyekkel felmen­tés iránti kérelmüket elfogadom, erről tudósítani. Ferencz József s. k. Hohenwart s. k. * Kedves Ho­lzgethan báró ! Pénzügyminis­­teri állásában meghagyása mellett, a reichsrathban képviselt királyságok s országok miniszertanácsa elnökségével, a ministerium újjáalakulásáig ideigle­nesen önt ruházom fel. A belügyministérium ideiglenes vezetésével Wehli b. osztályfőnököt, a vallás­i közoktatásügy­­ministériuméval Fiedler Károly osztályfőnököt, az igazságügyminisztériuméval Mitls b. osztályfőnököt, a kereskedelmi ministériuméval Wiedenfeld Otto lo­vag osztályfőnököt, s a földművelési ministeriuméval Possinger­­ osztályfőnököt bízom meg; ön a ne­vezetteket erről közvetlen tudósitandja s megfelelő­­leg intézkedik. Ferencz József s. k., Holz­­g­e­t­h­a­n s. k. Ezután következnek még a Habietinek, Schäffie és Jirecsekhez intézett felmentő kéziratok.­­ Prágában tegnap este Rieger megér­kezése alkalmából zavargások fordultak elő. Rieger kocsiját cseh tanulók kisérték Prága ut­­czáin nemzeti dalok éneklése és szlava kiáltások közben, s a menetet nagy néptömeg követte. Es­tig nem történt semmi, de éjjel zavargó tömeg gyűlt össze a „Tagesbote“ szerkesztőségi épülete előtt, s megkísértette a szerkesztőségbe nyomulni. A rendőrség azonban szétűzte a tömeget, s 11 el­­fogatás történt. Az utczák késő éjig rendkívül élénkek voltak. A „Politik“ esti lapja lefog­laltatott. A német színházban ugyanez este nagy tün­tetés volt. A távirat szerint cseh tanulók utczai gyerkőczeket küldöttek a színházba, kik utasítást kaptak a botránycsinálásra a „Der kategorische Imperativ“ czímű vígjáték előadása alkalmából. A német nemzeti helyeknél, különösen hol ez mon­datik : „Németekké kell lennünk !” a németek tapsoltak, a csehek fütyöltek, minek folytán rop­pant zaj keletkezett. A páholyokban és földszinten a közönség üléseiről fölemelkedve 10 perczig tap­solt. A színházat később a rendőrség őrizte. Egy másik távirat még a következőket jelenti Rieger fogadtatásának részleteiről: Rieger fogadtatására mintegy 40 képviselő érkezett meg. Rieger ezeket mondá beszédében: „Nem mint legyőzőitek térünk vissza, hanem mint visszanyomottak, kik meg nem hódoltak; a mi­­niszterium becsületesen s biven fogta pártunkat, de a minisztérium szándéka más elemek által biu­sittatott meg; megjövend az idő, melyben a király reánk is hallgatni fog." Tanulók húzták Rieger kocsiját s a néptömeg ujongva kisérte azt; Beust és Andrásyra többször hallatszott perent. — La­kása előtt Rieger a szilárd kitartásnak szükségét hangsúlyozta s felhivta hallgatóit, hogy ne lan­kadjanak. Ezután még az utczákon zajongott a nép. Az elfogottak közt van a „Pokrok“ és „Po­­sel“ néhány munkatársa is. A H­oh­e­nwart - m­i­ni­s­z­t­er­iu­m bukása bevégzett tény. A bécsi hivatalos lap mai száma hozza a császári kéziratot, mely Hohenwart, Habietinek, Schäffle és Jiricsek elbocsátatását tartalmazza. Addig, míg az új kabinet megalakít­­tatnék, a minisztertanácsban való elnökség az eddigi pénzügyminiszterre, Holzgethanra Zárnyilatkozat. A beregszászi pénzügyigazgató­ság átköltöztetése kérdésében a „Pesti Nap­ló“ tudósítójától azon felvilágosítást vesszük, hogy az illető áthelyezésről a bizottság azon tagja, ki az ülésekről a lapok tudósítóit értesíti, semmi említést nem tett, hanem a közlemény egye­dül a Pesti Napló tudósítójától származik, ki a költségvetésből e tételt tévedésből zárjelével együtt átvevőn, így diktálta le a többi lap tudósítójainak Egy rendkívüli közgyűlés. A belügyminisztérium Nógrád megye szervez­kedési munkálatát „némi módosításokkal“ megerő­sítette , é­s eme némi módosítások tárgyalására rendkívüli közgyűlés lett október hó 23-ára ösz­­szehíva. Kétszeresen rendkívüli volt e gyűlés, mert nemcsak hogy nem hívtak meg minden bizottmá­nyi tagot — azt gondolván, némi módosításokat némely emberek kellően tárgyalhatnak, de mert daczára ennek a bizottmányi tagok legnagyobb része — s ez ismét rendkívüli — megjelent. A gyűlés eredménye, a kerületi igazoló és bíráló bizottmányi tagok és elnökök határozott többsége — balpárt részéről, s ámbár Szécseny­­ben okt. 25-én Pulszkynál conferentiát tartva a „deákpárt“ — magát hasonlólag kerületenkint szervezte, — ellensúlyozni akarván a gyűlés többsége választo­ta kerületi elnököket, mégis bizton remélhető úgy a virilis, mint a választandó bizottmányi tagoknál pártunk többsége s nagy a valószinüség, hogy Nógrád helyrehozza 72-ben, a mit 69-ben vétett, s bizton reménylhető, hogy ezentúl méltóan fogja őt megilletni a megyeházán pom­pázó „Nógrád a közügyért“ — és nem mint ed­dig, „a közös ügyért.“ És ez jól van így. — Ha az utolsó gyűlés oly szépen temette el a régit, az újnak — mint a régi hamvából kiemelkedő phoenixnek — an­nál szebbnek, a­nnál erősebbnek kell lenni. Pedig különös volt ám az a 23-diki köz­gyűlés. — p. o. mikor arról volt szó, valljon 12 szolgabiró legyen-e vagy hat, Forgách Antal art hivatkozva „eddigi kormányzati tapasz­talataira“ s ebből kifolyólag, de azért is, mert mint monda, jobb családjaink ifjainak hivatalra tért kell nyújtani, — nagyon harczolt a 12 szol­gabiró mellett azon „jobb családjaink* ifjai“-nak apjaival együtt, a kik hivatalra aspirálnak, s a baloldalról is föltételezvén az apai érzelmek ilye­tén irányát, szavazni is alig akartak, s még mikor látták pártunk többségét (45), akkor is alig alig hitték el. No de a főispán az előrelátó ember, el is oszlatta a rendesen d. u. 2 óráig tartatni szokott gyűlést 12 órakor, — elküldvén apostolait korte­sekért, — másnap bár 42 kortes jött is be az „éji homályban,“ — a baloldal ismét 32 szóval győzött. A szavazásnál, a mindig elmés Frideczkynek egy ominózus élete járt szájról szájra, a jobboldal ugyanis bevégezvén a szavazást, az összes szavazók száma 113-at tett, erre mosolyogva mondja Fri­­deczky én is szavazok hát, de csak azért, hogy 114 is legyek. Sok egyéb rendkívüliséget hozhatnék még fel, de nem tudom, ha ezekkel is nem foglaltam-e több tért, mint kellene, s bár tudósításom elké­sett egy kissé, hittem, mégis jobb későn mint soha, annál is inkább, mert szolgáljon ez pártunknak további buzdításul. Hass, alkoss, gyarapits, s a megye fényre derül. P . G . y. J. A. London, okt. 26. (Saját levelezőnktől.) A párisi pénzkrizis hatása ide is befolyással van. A leszámitolás 5° 10-re emeltetvén fel nagy összegek folytak vissza az angol bankba s ezen átszármazott áramlat még növekedni fog. Pillanat­ra azon gondolatban is voltak, hogy 6°/0-ra emel­jék a leszámítolást. Felhagytak vele, mert azt hi­szik a pénzvilágban, hogy az ezüst és arany pénz drágább nem leend. Berlinben állították — mondja az Econo­mist, hogy majd könnyű módját fogják keresni a felhalmozott érczpén­z forgalomba hozásának, azonban ebben nem kell hinni és bízni. Két ok­ból : 1) Két hóval ezelőtt nagy mennyiségű idegen érczpénz volt Londonban s most nincs. 2) A mos­tani nagy kifejlettségű kereskedelmi életben a ke­reset akkor fog nőni, midőn a kínálat apad. A Times ma a munkásmozgalomban érde­kelt és érdeklődött lordok nyilatkozatát közli, mely­ben kijelentik, hogy igen sok feltétel, kikötés és fentartás mellett hajlandók voltak összeköttetésbe lépni, azonban annyiban maradt a dolog. A munkások­­Potter Györgygyel a Daily T­e­le­g­r­a­p­h-ban nyilatkoznak, hol azt állítják, hogy a lordok elfogadták volt az ismeretes 7 pon­tot s nekik ezek valósítása érdekében teendő tör­vényhozási lépések fölött való tanácskozásra kell vala összeülniök, mi nem következett be Scott Russel Bécsbe utazása miatt. Ezen nyilatkozatokból csak azt érthetjük meg, hogy a kezdeményezett politikai lépés, mely ak­kora mérvű változást ígért az ország politikájá­ban, ha örökre nem is, de hosszú időre elejtetett. Nekünk csak sajnálnunk lehet, hogy az angol , arisztokratia egy jó példával kevesebbel szolgál­hat a szárazföldi Európa torbadt törzsű családfái­nak és más néven nevezhető politikusainak, kik a munkásság által képviselt társadalmi kérdést megoldás és­ feloldás helyett képviselőinek bilincs­be verése s a kérdés összebonyolitása által halálos örökséggé nevelik. Smith alsóházi tag és az izlandi zavargá­sokból ismeretes phoenixparki népgyűlés elnöke az általa benyújtott s a meeting által elfogadott kére­lemre, melyben az izlandi politikai foglyok sza­badlábra tételét kérték, választ kapott. A belügyér válasza körülbelül úgy hangzik, hogy ő felsége nem teheti szabadlábra a kérdéses foglyokat, mert azok vagy esküjükhöz hűtlen katonák, vagy a rendőrökön elkövetett gyilkosság részesei, tehát nem politikai foglyok. Vannak, a­kik állítják, hogy a királynő Bal­­moralban lévén, nem írhatta alá ezen választ, s kétkednek, hogy az a királynénak be is mutatta­tott volna. A minisztériumnál is miniszteriálisabb Daily Telegraph örvend, hogy valahára megvonatott a határvonal a politikai vétek s a bűnnel terheltek közt. Gladstone egy utóbbi beszédében igen talá­lóan mondta, hogy nem lehet most Izlandban egyetlen egy halat is úgy fogni, hogy a h­o­m­e rule-ról szó ne legyen. Az összes izlandi sajtót ez foglalkoztatja. A katholikus lapok erélyesen visszautasítják az Internationale­t s támogatását, melyet utóbbi londoni gyűlésén kimondott. A home rule mögött nemcsak az autonó­miát kérő nemzeti érdek áll, hanem a vallásé is bár ezt senki ki nem mondja. Ezt mégis mindenki be fogja látni, tudván, hogy Izlandban a papság hatalma még a tizenhetediki század korát éli, s a nép hiszékenysége a 16-iknak is becsületére válnék. A home rule oly mozgalom lelke­s kez­deményezője, mely autonómiai törekvéseivel egész Európát izgalomban tartja, s melyet apró engedmé­nyekkel pillanatra ki lehet elégíteni, de teljes czél elérése előtt megszűnni nem fog. A Weekly News katholikus izlandi lap­ban olvasom, hogy a papok visszatartják magukat a home rule mozgalomtól s helyesen; elég, ha őrködnek miként vezetik azt, s mint paphoz illik az agitatíótól távol tartják magukat. Jó volna ezt a mi derék pártcsináló főpapjainknak is lelkükre venni s a jó példa annál inkább hathatna, mivel nálunk a pártok kérdése nem érinti az egyhá­ziakat. Az Alhambra színház megnyittatott, a T­h­e Chinese Revel gyönyörű díszítései érde­melnek megemlítést. Bent tündérvilág s ragyogó világosság és kilépve a ködben összeütjük az or­runkat : ez valóság, az a színpad.

Next