Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)

1871-11-22 / 407. szám

törvényszék engedményezett neki. A puskáknak, carabin és revolvereknek egész tárával bir. — A franczia hadseregnél uj (angol) talál­­mányu caoutchouc földabroszok jönnek használat­ba, mik­oi kívánni valót sem hagynak hátra s az eddig használt papír abroszokat sokkal felülmúl­ják, nevezetesen nyomatuk sem viz, sem semmi­féle szeszes folyadék által fel nem oldathatik, mely utóbbi tulajdonságra nézve valaki azt a meg­jegyzést tette, hogy egy generálisok használatára is alkalmas leend, kik tudvalevőleg csak kortyok között értenek haditerv készítéshez. — Tehát haladás a szépművészetek s a ha­dászat terén, nem elég, — még egy harmadik ha­ladásról kell említést tennem, melylyel Páris hó­hérja lepte meg a civilizált világot. Az uj haladás a guillottine tökéletesítésében áll, mely abban kü­lönbözik az eddigiektől, hogy tulajdonképi vérpad­dal és állványnyal, melyről az elitélt, ha úgy akar­ta, beszédet tarthatott, nem bir; a csapóbárd az eddigieknél tetemesen nagyobb és súlyosabb. Fran­­cziaország jelenleg csupán egy hóhérral bir, ki Párisban tartja székhelyét. Ha valahol végrehajtás teljesítendő, odautazik 4 segédével s új gépével, mely egyedül szabadalmazott kivégeztetések telje­sítésére. Az új gép e hét hétfőjén kapta meg a vérkeresztséget Mansban reggeli hét órakor. Az elítélt két lelkész kíséretében kocsin vi­tetett a szomorú ünnepélyesség színhelyére, vál­lára köpenyt terítettek a hideg ellen. A helyszi­­nére érkezve azonnal megragadtatott a végrehajtó segédei által s a szerencsétlen deszkára fektette­­tett. De azon pillanatban, melyben az ítélet végre­hajtandó volt, sikerült fejét a bárdnyilás alól ki­vonni irtózatos ordítást hallatva. E kegyetlen pil­lanat egy percznyi késedelmet okozott, de akkor lehullott a bárd, és mindennek vége volt! Midőn e szomorú kivérgeztetésről szólok, nem hagyhatom említés nélkül, hogy különösen a köz­­társasági lapok erősen sürgetik a halálbüntetés eltörlését, midőn a párisi commune legyőzetése folytán 30.000 ember felett fog haditörvényszék ítélni. A Rappel azt kérdi a kormánytól, tudják ,önök miért vallattatott XVI. Lajos bírák által, a­helyett hogy a hóhér által vonatott volna kérdőre? Mert el örülte a kínvallatást. Ellenben tudják önök mi­ért hágott vérpadra ? Mert nem törölte el a halál­büntetést.“ Azután hozzáteszi: „Nos, ha a com­mune győzendett?" — Jelenleg 412 dohány­tőzsde van ürese­désben Párisban. A folyamodók száma meghaladja a 30.000-et. — Tegnap egy asszonyt ugyanazon pilla­natban csípett meg a rendőrség, midőn egy ha­mis 5 frankos darabon odább akart adni „Micsoda!“ mond a bekísérő rendőrhöz, az egész világ panaszkodik, hogy nincs apró pénz, és önök még megbüntetik azt, a­ki gyárt!“ . Több departement tanácsa kimondta elv­ként az egyháznak az államtól való elkülönítését s megtagadta azon összegeket, mikkel eddig az egyházi kiadások fedezéséhez járult. — A közmunkák minisztériumában komolyan foglalkoznak ama kérdéssel, miként lehetne Parist tengeri kikötővé tenni? — Ma jelent meg a „Le XIX. Siècle“ a mi új politikai napi­lap első száma. Republikánus elvű. K. M. London, nov. 16. (Saját levelezőnktől.) Az angol sajtót Butt­er említettem szereplé­se és fogadtatása Glasgowban foglalkoztatja s mindnyájan rémülve kiáltanak fel a nagy lapok : hát ha Skócia is autonómiát fog követelni s igy két sr­anddal lesz bajuk ? A szabadelvű lapok természetes orvosságát keresik, mert az okozatból látni akarják a mozgató okot. A conservativek az eddig nyújtott engedmények felbátorító hatásában látják a kutfonást és Gladstonet hibáztatják, hogy az írek után a skótokat is nyakukra hozta. Mon­danom sem kell, hogy a toryk azt hiszik, hogy ha a kormány jól megveti a lábát, s nem mozdul előre, a világ is meg fog állani, és bámulandja a lordok földhöz tapadtságát. Izland újabb magatartása, mely a józanságot is kezdi néha egy pillanatra levetkőzni, nagyon szembeötlőleg tanusítja, hová vezet azon politika, mely a közérzületben gyökerező törekvéseknek útját állja , ha nem is forradalomig, de a legmér­gesebb társadalmi szakadásig,­­ mint most a bűn­tények dicsőítéséig. Nálunk is volt idő, midőn zsandárt vagy fináncot ölni nem tartotta véteknek a nép. Izland példája mutatja, hogy egy ország önállóságát elveszítheti egy megvesztegetett parla­ment árulásából, azonban a nép magát nem tartja jogvesztettnek, csupán kijátszódnak. A toryk rémes aggodalmait megaranyozza fu­tólagosan a Glasgow egyetemének rector-választása, hol a with Ruskin János ismeretes népész ellené­ben Disraeli győzött. S a diadal nagy többséggel 122 szavazattal úgy vivatott ki, hogy mind a négy osztályban többsége volt, mi nagyon ritkán szo­kott történni. Következése az jön ennek, hogy a st. andrewi egyetem conservativ jelölt nélkül ma­radt, s Tennyson ellenfél nélkül győzhetett volna. Azonban Hunter indítványára a tory tanulók gyű­lésében lord Lytton tűzetett ki jelöltnek. A gyűlés­ben Robertson a híres történetíró elnökölt. A több­ség a conservativeknek látszik biztosítva. Aligha lesznek ily szerencsések a tor­y a doveri és plymouthi képviselő választásoknál bár minden erőlködéssel igyekeznek győzelemre jutni. Doverben Barnett sold­ator-general mint tory, Jes­­sel úr mint wigh , Plymouthban Bates a conserva­tiv és Rookes Alfred a liberal jelölt. A toryk bu­kását Doverben lehet következtetni a legutóbb tar­tott népgyű­lésből, hol a parlamenti választások titkos szavazása elfogadtatott és a conservativ je­lölt elvettetett. Az állami nevelés barátok szövetsége Bir­­minghamban gyűlést tartott, melyben a londoni testvér szövetség felhívása folytán elhatározták, hogy minden nagyobb városban szervezni kell a szövetséget. Dixon úr indítványára fel fogják hív­­ni a nemrég kinevezett királyi bizottságot, mely­nek az izlandi nevelés­ügy tanulmányozása tűze­tett ki feladatul, hogy működjék az izlandi nevelés­ügy államivá tételére. A legközelebbi gyűlés tár­gyául azon foganatba veendő rendszabályok tű­zettek ki, melyek által czéljuk érdekében a tör­vényhozásra már a legközelebbi ülésszak alkal­mával hathatnak. A londoni bank ma déltől fogva leszállította 5- ről négyre a leszámítolási százalékot, mi már előlegesen is igen jótékonyan hatott a börzére. Ezen rendszabályt a franczia érempénz viss­ág apa­dása és a pénzüzletviszonyok londoni javulása tette lehetővé. Megjegyzendő, hogy három hete 6- ra emeltetett volts vitatták a hétre való fokozá­sát is a discontonak. A királynőről Baltaoralból érkező tudósítá­saink teljes javulást tudatnak. A napokban már az isteni szolgálaton is megjelenhetett. Chicago elégettjei számára csupán a londoni aláírás eddig 48.500 fontot tesz ki. A jövő évi költségvetésben a hadsereg 135 ezerre van téve s kerül 15.851,700 fontba. A ten­geri haderő 61,000 főre és 398 hajóra számitatik s kerül 9.756,356 fontba. A száraz­földi sereg csekélysége daczára is roppant mennyiségbe kerül, mi csak igazolja Gladstone reform törekvéseit, és megkívánja azon szükséges bátorságot, hogy a con­­scriptiót és általános hadkötelezettséget indítvá­nyozni merjék valahára az államférfiak. Annál inkább feltűnik a hadsereg drágasága, ha azt a német császárság sergének 1872-re előirányozot költségéhez hasonlítjuk, mely 90 millió talérra (13,500,000 font) rúg. A Londonban megjelenő „Internationale" czímű franczia lap 15-én meg­tűnt. Okául részint a „Quivive“, részint az elsejétől megindult ide­genek Timesje versenyzését lehet tulajdonítani. Az idegenek Timesje igen sajátságos lap: angolul, fran­­cziául és spanyolul van szerkesztve, vagyis minden számban három nyelven olvashatni. A franczia képviseletnél az „Internationale“ megszűnése nagy izgatottságot idézett elő, mivel az eddig Thierst támogató lap kilencz éves befolyását látták kezük­ből a communalistákéba átsiklani, mert hiteles for­rásból való értesüléseik alapján Bergeret extábor­­nok „lui mémne” megvette volna a lapot s fenn­akadását az uj szerkesztőség alkotása okozza. U. G. London, nov. 18. (Saját levelezőnktől.) Szabadságot veszek magamnak röviden elő­adni egy franczia ismerősöm közlése után egy an­gol államférfi véleményét az osztrák magyar kir. kül­­ügyérségi válságról. Figyelemre méltónak a saját­ságos szempontért vélem. Nagyon tévesnek tartja, hogy Beust a cse­heknek áldoztatott volna fel, mivel Andrásy ugyan azon politika embere s oly fontos államférfiak mint Beust, nem bukhatnak, ha a rendszert is magukkal nem rántják, hanem feláldoztatott a volt szász állam­férfi a porosz barátságért. Ismeretes, hogy Bismark Beustot nem szívelhette , ennek közeledési haj­lamai daczára is mindig bizalmatlan volt irányában. A cseh kérdéssel csak annyiban áll ezen lemondás összeköttetésben, hogy annak megoldá­sára két út áll nyitva: a kiegyezkedés vagy remény­ségeiknek egy időre való széttépése megvervén és gyöngítvén Oroszországot. Mit Ausztria egymagá­ban kivinni nem elég erős, de a poroszszal szövet­kezve kétség sem lehet az eredmény fölött, úgy látszik az utolsó választatott. A poroszok saját európai hegemóniájuk érde­kében kívánatosnak találják, Oroszországnak meg­gyengítését. Innen a német sajtóban az új hang Oroszország ellen. A poroszok igen helyesen Francziaország leendő szövetségesét látják Orosz­országban, tehát meg kell ezt törniök Franczia­­ország szervezkedése előtt, minél hamarább, t. i. az orosz vasutak kiépítése s a hadsereg uj alapo­kon való szervezése előtt. Ausztria­ és Németország összevágó érdekére tett baráti kapocs Beust bukása s Andrásy követ­kezése. Én véleményt mondául ezen felfogás fölött a távolban legkevésbé sem érzem hivatva magam; önök bizonyosan tisztábban látnak s ítélhetnek. Az angol politikai életről azzal kezdhetném és végezhetném: semmi újság sincs. Ha nincsenek is elsőrangú érdekességből, de vannak másod és harmadból. A királynő folyó hó 24 én el fogja hagyni Balmoralt és Windsorba jönni. Lord Tenderden külügyi altitkár megbizatott, hogy Genfben a Wa­shingtoni szerződés értelmében összeülendő Ala­bama választott bíróság előtt Anglia érdekét képviselje. A Megaera hajó kapitánya Thrupp a hadi­törvényszék által fölmentetett, mi a tengerész­­ügyérség elmarasztalásával egyenlő erkölcsileg. S ezért egyik felhasználja a kormány ellen s a másik elégedetlen a haditörvényszékkel. Mindenik a maga pártállása szerint. A londoni püspök első látogatását tevén a St. Pál székesegyházban a négy nap óta látogatá­sára siető papsághoz első nagy allocutióját intézte, melyben az egyházi és állami életet elég sötéten rajzolta.A londoni egyházkerület legfőbb hátrányaiul sorolta fel, hogy szakítottak a parochiális rendszer­rel, a munkások elkerülik a templomot, mindig kisebb és kisebb lesz a püspöki tekintély (így van ez most az egész világon nemcsak Londonban), a a papság is napról napra romlottabb. S követendő egyházi politikájában mindezen segíteni tűzte ki feladatul. Egy­úttal el nem mulaszthatta min­den Jekelfalussyt megillető kárhoztatással nyilat­kozni azok ellen, kik a felekezeti nevelés és a papi törvényszékeket megtámadni eléggé megátal­kodottak. A Tic­borne tárgyalás csak január 12-ig halasztatott el. A központi bűnügyi törvényszék téli ülésszakát hétfőn fogja megkezdeni Watson tiszte­­letes úrral, ki mint említettem feleségét gyilkol­ta meg. Napoleon tegnap Woolwickba rándult. Ked­den lesz Plymouthban a képviselő­választás. A „Contemporary Review“ jövő havi füzeté­ben Tennysonnak egy új király idillje fog meg­jelenni. Meyer Pál és Paris Gaston „Romania“ név alatt egy új folyóirat jövő évi első számát ad­ták ki. Czéljuk a neolatin nyelvek fejlődését a reformációig tanulmányozni, s a normaadók befo­lyását az angol nyelvre. Tárgyukat fogja képezni még a modern angol, franczia, olasz és spanyol irodalom ismertetése. U. G. Visszhang Tisza Kálmán beszédére, a telepítvényesek ligyenere a törvény utalm­a alá he­lyezése tárgyában. „Szegény nemzet! valóban úgy látszik, mint­ha a sors átka azt határozta volna, hogy a ma­gyar soha felvirágzásra, soha szerencséhez ne jut­hasson, mert miután nemzetünk, minden szabadsá­got letapadó bel- és kül­ellenségek felfuvalkodott hatalma ellen évszázadokon át küzdött, — miután életét és vagyonát pazarolva évszázadokon keresz­tül vivott a szabadságért, és miután bevégezte küzdelmeit, mi állítunk most, midőn a béke biztos ölében egyes polgártársaink jóllétéből a nemzet nagyságának kellene kifejlődnie, mi magunk állí­tunk, mondom, most a kölcsönös bizalmat elre­­kesztő választó falat a nemzet egyes osztályai közé“ ! . . . így szólott Deák Ferencz a pozsonyi ország­gyűlésen 1834. évi decz. 10 én *) midőn a Mélt. főrendek az úrbéri örökváltsági­­javaslatra azt vá­laszolták , hogy az „nem ide való, nem illik az urbér keretébe.“ Vannak jelenleg is, kik e sophrém­ával elejtenék a telepitvényesek oltalmi ügyét, mint óh fájdalom! sikerült elejteniök az annyi szép, jót és üdvöst magában foglaló igaz­ságos moratóriumi üzenetét a képviselőháznak. Már a „Pesti Napló“ f. é. nov. 18-ki „g.“ jegyű ve­­zérczikkezője is elferdíti Debreczen város mélyen­­tisztelt képviselője remek beszédét. Szellemdúsan kiemelte ugyanis T. K. hogy a központi bizottság javaslata — maguk a földesurak érdekében üdvös, s hogy nyer mellette a földesur, nyernek a tele­pitvényesek, de nyer a közjó is, mert a megvál­­tandott föld számosabb, vagyonosabb, miveltebb és megelégedettebb polgárokat táplál a l­azának. Ez szent igaz! *) Vierteljahríchrift aus und für Ungarn. 1843. Zwei­ter Baud. Ernte Hälfte, Leipzig bei Georg Wigand 82—91. lapon. Senki sem remélheti, hogy a szegényt gaz­daggá lehetene tenni; ezt nem igy rendelte a gondviselés a világ alkotása s az emberi nem te­remtésekor. Az embereknek munkával kell keresniök élelmeket, s a világi javaknak az emberek közt szükségkép igen egyenlőtlenül kell felosztva lenniök. A munkásság kifejtése a nép boldogságának főtényezője. Senki sem vonhatja két­ségbe, mikép oly intézménynek meg kell marad­nia, mi a társadalom minden osztályának hasznata válik! Senki sem tagadhatja, hogy az okszerű föld­­vál­ság igen nagy hasznukra van a földműves vagyis munkás osztályoknak ; már­pedig ezen osz­tályok képezik a népesség legszámosabb részét, ők képezik a társadalmi épület alapját; s ezen épület, ha szilárd alapon nem nyugszik, nem állhat fen sokáig. Nem kellene azon kóranyagról is megfeled­keznünk, mely a nemzet testén rágódván — az egyedüli illetékes orvos, az országgyűlés örökében vigyázatát igényli. Hiszen Szathmár dicső követe már rég megjósolá, hogy „az oligarchia 2­ vas jármába szabadulás reménye nélkül kényszeritetni fog .... nemességünk, ha a milliomokból álló néptömeggel nem jöhet kapcsolatba!“. Historic ns. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése nov. 31-én. Elnök: Somssich Pál bemutatja Szath­már megye feliratát, melyben a köztörvényhatósá­­gok közigazgatási költségei iránt intézkedést kér, és Molnár Antal és Mándy Bertalan megválasztott képviselők választási jegyzőkönyvét. Helfy Ignácz benyújtja Giovani Veronese ten­gerparti lakos kérvényét a fiumei kikötői építke­zéseknél történt visszaélések megvizsgálása iránt. — A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Madarász József a következő interpellációt in­tézi az igazságügyminiszterhez. 1­ er. Van-e tudomása miniszter úrnak arról, hogy Binder Lajos és több országos képviselők a törvényszéki elnöki és kir. ügyészi hivatalokra le­endő kineveztetés végett folyamodtak. 2 or. Kik azon egyének, a kik az országos képviselők közül törvényszéki elnökökül és kir. ügyészekül kineveztetettek — és mikor neveztet­tek ki. 3 or. Nevezett Binder Lajos s a többi orszá­gos képviselőkből törvényszéki elnökökké kinevezett egyénekhez elküldettek-e a törvényszéki ülnöksé­­gekre, járásbíróságokra pályázók folyamodásai előterjesztés végett és mikor? elfogadták-e azokat ? tettek-e előterjesztéseket, teljesítettek-e már rendelke­zéseket? általában mint miniszteri biztosok működ­­tek-e és mióta törvényszéki elnökökké kinevezett azon országos képviselők, kik képviselői állásuk­ról még le nem mondottak ? — közöltetik a mi­niszterrel. Madarász József azt kérdi még a ház elnö­kétől, hogy Andrásy gróf, volt miniszter el­ütik, lemondott-e már képviselői állásáról. Elnök kijelenti, hogy Andrásy ezt eddig még nem tette, miután eddig Bécsben volt elfoglalva, hanem e héten le­jön és elvégezvén pesti dolgait­­derültsége lemondó levelét el fogja küldeni. Napirend: az iparterv.javaslat tárgyalásának folytatása. A 73 és 74 § ok változatlanul fogadtat­nak el. A 75 §-ra nézve Gonda László styláris módosítványa elesvén, marad az eredeti szöveg. A 76. §-nál Irányi Dániel előadja, hogy a felü­gyeleti jog nem foglalja magában azt, hogy minden keletkező társulat köteles legyen alapsza­bályait megvizsgálás alá terjeszteni s ez értelemben nyújt be módosítást. Várady Gábor e­­. második bekezdéséhez ad be egy módosítást, mely igy hangzik : „Az alap­szabályokba felveendők a társulatba való belépés feltételei, melyek közt azonban iparbeli vizsgának letétele helyt nem foglalhat, a tagok jogai és kö­telességei a tagok járulékainak kulcsa és az el­mulasztott fizetés következményei a társulat fel­oszlatásának vagy más ipar társulatba való beol­vadásának esetei, továbbá a kilépés feltételei, a társulati elöljáróságnak mikénti összeállítása és ha­tásköre, végre a társulati vagyonnak kezelési módját a társulat feloszlatása esetében a társulati vagyon­nak közhasznú és kijelölt iparczélokra fordítását szabályozó határozmányok.“ Majoros István sem akarja a kormány gyám­kodását föntartani, azért pártolja Irányi módosít­­ványát. Madarász József azon esetre, ha Irányi mó­dosítványa elesnék, indítványozza, hogy az első bekezdésben „miniszternek“ szó után tétessék „tu­domás végett.“ Irányi mellett szólalnak fel Almássy Sán­dor és Stanesku Imre. Simonyi Ernő azt tartja, hogy miután e ja­vaslatban kimondatott az iparszabadság, nincs he­lye a kormánysuperrevisiónak. Ha az eredeti szerkezet elfogadtatik, teljesen a kormány önké­nyétől van függővé téve az ipartársulatok alaku­lása. Pártolja Irányit. Szlávy kereskedelmi miniszter ragaszkodik ahoz, hogy az alapszabályok az „alakulás előtt“ küldessenek be, azonban Várady módosítványát el­fogadja. Mukics Ernő ezen­­-t akként kívánná mó­dosítani, hogy ezen szó helyett „alakulás előtt“ tétessék „az alakuló gyűlésből." Tisza Kálmán azt tartja, hogy szabad állam­ban nem uralkodhatik concessio-rendszer, azaz, hogy egy társulatnak a kormány megengedhesse az alakulást, másnak nem; azonban szóló nem tartja ily rendszernek, ha a ívben kimondatik, hogy bizonyos törvényes kellékek mellett jöhet csak létre általában minden társulat, mert ily eset­ben a társulat létrejötte nem tétezik függővé a kormány önkényétől, hanem a kormánynak ha a felterjesztett alapszabályokban törvényellenesség fog­laltatik, nemcsak joga, hanem kötelessége ennek útját vágni. Ily intézkedés a legszabadabb államban is létezik, s ilyenek nélkül nem is létezhetik biztos­ságban. Pártolja az eredeti szerkezetet Mukics mó­­dosítványával. Patay István nem csodálkozik azon, hogy Neh­­rebeczky pártolja az eredeti szöveget, mert hozzá szokhatott a kormányi gyámkodáshoz — ellenben szóló pártolja Irányit. Helfy Ignácz Tiszával polemizál, 8 Irányi módosítványának helyességét igyekszik bebizo­nyítani. Hoffmann Pál a beadott módosítványok közül, csak a Váradyét fogadja el. Lázár Ádám előtte szólónak Mukicsra mon­dott észrevételeit c­áfolja. Csernátony Lajos megvallja, hogy Hoffmann felszólalása indította észrevételeinek megtételére. Azt hiszi, hogy az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége mindenféle társulatról, mely az ország­ 2) Kevesek urasága“. Erről pedig azt jegyezte föl a történelem , hogy „a hatalmas, maguk hasznát leső ariszok­­raták a polgárzat hajóját, — minthogy önzők érdekei soha nem e­gyezhetnek — valah­ányan annyifelé hajtván, előbb utóbb felforgatják“. Péczely, a magyarok történetei II. kötet 337. lap­­ban Van, és nemcsak saját tagjaira, hanem idegen emberek vagyona és mindenféle érdekeire befo­lyást gyakorolhat, magának tudomást szerezni. Ez nemcsak itt létezik, hanem Amerikában is, melyet pedig a szabadság am plus ultrájának szoktak te­kinteni a mai világban. De más részről azt, hogy a kormány helybenhagyásától függesztessék fel a társulat megalakulhatása, ő sem fogadja el. Ha az e tekintetben tett indítvány fogadtatik el, akkor azt hiszi, megszűnik az aggodalom minden oldalról. Különben arra a körülményre hívja föl a ház fi­gyelmét, hogy ezen törvény előmunkálatainál meg­szűnt minden pártszenvedély. Kállay Ödön Irányi módosítását pártolja. Horn Ede szintén az előlegek bemutatás ellen nyilatkozik. Pártolja Mukics módosítványát. Csiky Sándor új módosítványt ad be, mely szerint e szavak helyett: „az alakulás előtt“ tétessék „az alakuló gyűlésből“ és a 4-ik sorban e szó után „ministernek“ tétessék „tudomás végett.“ Irányi Dániel visszavonja saját módosítványát s Csikyéhez járul. Szlávy kereskedelmi miniszter igazat ad Cser­­nátonynak, ki kiemelte, hogy e törvény keletkez­­tekor a pártok ezt a kérdést nem pártszempontból ítélték meg. Biztosítja a szélsőbalt, hogy itt nem valami kormány túlterjeszkedési vágy vagy gyámko­dásról van szó. Hiszen a baloldal a bizottságban, mely e törvényt létrehozta, többségben volt. Györffy Gyula elismeri, hogy e javaslat a baloldal műve, de a kérdésben levő §. megtáma­dott pontja a jobboldal dicsőségei közé sorozandó. (Derültség balfelől.) Érkövy Adolf előadó egyenként válaszol az ellenvetésekre. Ghyczy Kálmán a Csiky Sándor által beter­jesztett módosítványt pártolja, és meg van győ­ződve, hogy ennek elfogadásával a miniszter úr is tökéletesen megnyugodhatik az iránt, hogy a czélnak minden tekintetben megfelelő intézkedés hozatik. (Helyeslés.) Nem lévén többé senki fölírva a szólásra, szavazásra kerül a dolog. Még­pedig a kérdésben levő § első bekezdésére nézve névszinte szavazás. A kérdés következőleg volt feltéve Elfogadja-e a ház a közp.­bizottság szövegezését vagy nem? A szava­zás eredménye kör. Összesen igazolt képviselő van 422, igen­nel szavazott 123, nem­mel sza­vazott 96, elnök nem szavazott, távol van 200. E szerint az eredeti szöveg fogadtatott el. A máso­dik bekezdésre nézve Várady módosítványa fogad­tatott el. Almássy Sándor egy új (78-dik) - t ajánl, mely igy hangzik: a miniszter tartozik a felterjesz­tett alapszabályokat a benyújtástól számítandó 30 nap alatt netaláni törvényes észrevételeivel együtt a hatóság útján a társulatnak visszaküldeni, a­mit ha a miniszter elmulaszt, a társulat működését meg­kezdheti.“ Tisza Kálmán helyesli az Almássy által meg­pendített eszmét, de azt hiszi, hogy a gondolat nincs eléggé correcten kifejezve. Ezért ő­gy módo­sítványt ad be, mely így hangzik: „ha a bemutatott alapszabályok a törvényes szabványoknak megfe­lelnek, azok ellen kifogás nem tehető. Ha a tör­vény életbeléptetésétől számított első évben alaku­ló társulatok alapszabályaira nézve 3 hó alatt, a később alakultakra nézve pedig 30 nap alatt ész­revétel nem létezik, a társulat alapszabályai értel­mében megalakulhat (Helyeslés). Almássy, miután Tisza indítványa az övével megegyező, de szabályosabb, a magáét visszavon­ja. A többség elfogadja Tisza indítványát, még­pe­dig úgy, hogy ez a 77.§ harmadik kikezdését ké­pezze. A 78. § észrevétel nélkül fogadtatik el. A 79. § ra nézve Simonyi Ernő nyújtott be módosítást, a­mely azonban elvettetett. A 80, 81. § ra nics észrevétel. A 82. §-nál Várady Gábor indítványozza, hogy e szó után „történik“ tétessék „az alapszabá­lyok értelmében.“ Elfogadtatott* A 83. § ban „ha a széhtagoknak több mint fele“ helyett „a széhtagok többsége“ s „3 hónap“ helyett „9 hónap l tétezett. A tárgyalás e­n­nál megszakíttatott. Holnap d. e. 10 órakor folytattatik az ipar­törvényjavaslat tárgyalása, mely után a telepít­­vényekről szóló következik, végre pedig, a pénz­ügyi bizottság jelentése a törvényhatóságok közigaz­gatási költsége iránt. Ülés vége 2 órakor. Lapszemle. A Hon különösnek találja a külügyminiszter helyzetét. Ő intézi Ausztria belügyeit és akarja helyreállítani a parlamentarist­ust. Mily jogon te­szi ezt, maga sem tudná megmondani, teszi egy helyes külpolitika gyakorolhatása miatt, de az esz­közök jogtalanok és veszedelmesek. Igaz, hogy a 67 es alapon állva más eljárás nem is lehetséges. Most Andrásy rendezi az osztrák belügyeket „se­ren sa facon,“ hogy jól vihesse a külügyeket; később Schmerling lehet külügyminiszter, ki hason­lóan fogja rendezni a magyar belügyeket. A P. Lloyd a megyék házi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot bírálja és helyesli a pénz­ügyi bizottság azon indítványát, hogy a törvény­­javaslat teljes mellőzésével továbbra is az előbbi gyakorlat maradjon érvényben. A direct adók bi­zonyos százalékának átengedése kivihetlennek bi­zonyult, mert míg némely megyék folyton deficit­tel küszködnének, mások eddigi szükségleteiket jóval meghaladó bevételek fölött rendelkeznének. A P. Napló­ban Szelestey László mutatja be magát, mint tud sok szóval semmit mondani. Ször­nyű sok ákom bákom kíséretében, és nagy fene­ket — vagyis inkább fenéknélküliséget — kerít­ve előadja, hogy ő megelégedéssel fogadja And­rásy eltávozását és Lónyay megjöttét. Nos hát mi van ebben szégyelni való ? Ezt nem volt oly szükséges áthatlan speculációk pókhálós szöve­dékébe burkolni. A M. Újság nem hiszi, hogy sokra mehetnénk az iparszabadsággal, míg pénz és kereskedelmi szabadságunk nincsen. A Reform a lengyelek egyezkedési hajlamát emeli ki. Ők Bécsben gyűltek össze, ezáltal elis­merve oly tényezők létezését,­­ melyeket útjaik megválasztásában számba venni tanácsos. A len­gyelek kibékítése nem üres parázis, hanem politi­kai eszme, melynek súlya van; a bécsi sajtónak nem fog sikerülni a közvéleményt a lengyelek el­len uszítani. A reichrath létre nem jötte nem vol­na más, mint a csehek győzedelme. Az U. Lloyd c­áfolja a „magyar hegemónia“ ellen intézett vádakat. Szerinte a „beavatkozás“ szóval visszaélést űznek. Nem nevezhető beavatko­zásnak, ha Andrásy egyenes megkérdezésre el­mondja véleményét. Ha hegemóniánk alatt önzé­sünket értik, nincs okunk titkolni, hogy bírunk azon egészséges önzéssel, mely érdekeink meg­óvására készt. Külföldi szemle, P­ea­t, nov. 21. A franczi­a-orosz szövetség eszméje ismét erősebben kezd mutatkozni a franczia la­pokban, melyek átalában rokonszenveznek az észa­­ki nagyhatalmassággal s a belső viszonyt közte és a franczia köztársaság között a jövő szükségének mondják. Chambord gr. és a párisi gróf kö­­zött hallomás szerint fusió jött létre, amaz elfogad­ná a trikolort, emez pedig elismerné Chambord gr. jogait. A német kir. gyűlés első és második olvasásban a következő törvényeket fogadta el. A mérték- és súlyrendszer behozatala Bajorországba ; az elsász és lothringiai pályák pénzszükséglete, 1871. számára a póthitel, az északi szövetségi tör­vénynek behozatala Badenbe, a behívott tartaléko­sok családjai gyámolitására és végre az északnémet szövetség rendelete a hadkötelezettségről Bajor­országba. Eggmann a svájczi szövetség pénzügyére a berni fenyítő törvényszék előtt áll azon váddal terhelve, hogy a szövetség pénz­tárából 560,000 frankot elidegenített. Ez eset ép­­oly érdekeltséget keltett maga iránt az egész kis országban, mint maga az alkotmánynak jelenleg folyamatban levő revisiója. A washingtoni Alabama-bizottság az igénykeresőkre nézve szabályul tűzte ki, hogy az igénykeresetben ki kell tenni világosan nevü­ket, czimeket, születés idejüket és helyüket s azon helyet, a­hol 1861 apr. 13-ától 1865 apr. 9-éig tartózkodtak,­­ várjon naturálisait, vagy természetes alattvalói-e azon kormánynak, a­melynek neve alatt most igénykeresetet támasztanak. A női nevelés javítását c cérzó nemzeti unió Londonban tegnapelőtt ülést tartott Lyttelton lord elnöklete alatt, ki megnyit­ván az ülést, helyeselte az unió törekvését, mely­nek sikere meggyőződése szerint el nem maradhat. Majd ajánlotta Beale­k­­a és Grey asszony röpira­­tait a női nevelésről. Utána Grey ajánlotta elfoga­dásra a következő hármas resolutiót: 1) Egy központ állítandó föl, hol a női ne­velés barátai egymással kölcsönösen érintkezhes­­senek, 2) módok találandók ki, hogy a nők jobb értelmi és erkölcsi nevelésben részesülhessenek, 3) józanabb közvélemény teremtendő a női okta­tás kérdése iránt, hogy így el legyen hárítva a főakadály. Brodrick melegen támogatta e resolu­­tiókat, melyek egyhangúlag el is fogadtattak. A londoni lengyel történeti tár­sulat f. hó 17-én, mint Dudley Coutts Stuart lord halálának tizenhetedik évfordulóján, ki meleg rokonszenvvel viseltetett Lengyelország iránt s jótevője volt a menekülteknek,­­ nagy összejöve­telt tartott e nap emlékére és Szulczewski ezre­des mint elnök jeles beszédet mondott az elhunyt legyelbarát fölött. A fekete és ka­spi tenger összekap­csolását az orosz kormány végleg elhatározta s a katonai bizottság, mely még 1867-ben kiküldetett most egy rendkívül érdekes memorandumot ter­jesztett be a kormányhoz, melyből kitűnik, hogy a két tenger közt elterülő lapályon az összekötő csatorna ásatása aránylag csekély költséggel és fáradsággal eszközölhető. A párisi lapokból. — Nov. 19. — A franczia akadémia f. hó 23-án tart­ja évi rendes nagygyűlését, melyen Patin, az aka­démia örökös titkára olvassa fel az évi jelentést az 1870-évi pályázatokról, minthogy pedig az ost­rom alatt a benyújtott pályamunkák elvesztek, Le­­gouvé elnök csak a pályadij-és érem­nyertesek nevét fogja felolvasni. A nemzeti bank nagy mennyiségű 20 centimeos pénzdarabokat bocsátott forgalomba, melyek 1867-ben vezetve azóta tartalékban hevertek.­­ A lesz­ám­­­to­l­ó bank pedig tegnap óta 5 frankos papirjegyeit bocsátotta a közönség hasz­nálatára. E jegyek 12 centimetre szélesek és 8 p. hosszúak; előlapjukon jobbra a köztársaság alakja látható egy talapzaton, melyen e szavak olvashatók „kereskedelem és ipar“. Közepén pedig ez áll: „Párisi leszámítoló bank“ „Öt frank, mely a kéz­besítőnek bankjegygyel beváltatik“. Az „5“. szám a négy szögleten áll. Hátlapján kékes karikában e szavak olvashatók : „E kibocsátást a következő intézetekből alakult syndikatus eszközölte: A pá­risi leszámítoló bank, a franczia földhiteliintézet, az átalános ipar és keresk. hitelegylet, a földmi­­velési hitelbank, lyoni hitelbank, a pénzügyi tár­sulat, a párisi bank.“ A londoni lordmayort 23-ára ide várják azon bankerre, melyet Say Leo rendez az ő tiszteletére. A Szaj­na folyó medre sok helyütt egé­szen kiszáradt s a „szajnai martalóczok“ ismét lát­hatók mindenfelé, a mint nagy bámuló néptömeg jelenlétében vájkálnak a folyó medrében és pedig nem minden eredmény nélkül, mert számtalan régi pénzdarabot, fegyvermaradványokat, vas és réz tárgyakat hoznak napfényre, melyek közt nem egy nevezetes régiség fordul elő. Az átalános és köteles oktatásra vo­natkozólag a szajnai departementális tanács eme pontokban állapodott meg. A kötelező oktatás elve törvényben kimondandó s minden 6—13 éves gyermek oktatásban részesítendő köz- vagy ma­gán­iskolákban avagy ot­hon. A járási és községi delegáltak minden évben vizsga alá vessék e gyer­mekeket, hogy haladásukról meggyőződjenek : az évenkénti szünidőket ezen delegáltak szabják meg s mindig azon időszakra, midőn azon mezei mun­­kák fordulnak elő, melyeknél az ily gyermekekre is szükségük lehetne otthon a szülőknek.­­ Végül törvényileg mondassék ki, hogy 1875. év január 1-jétől kezdve egyetlen 21 éves polgár sem kap­hassa ki választói jegyét, mielőtt nem igazolta, hogy kellő elemi oktatásban részesült. Thiers Bérard savoy­ai dep. tanácsei­­n­ikhez eme levelet intézte: „Elnök úr! Köszönöm önnek és a tanácsnak irántam kifejezett bizalmát; misem lehet reám nézve nagyobb megtisztelés és bátorítás, mint polgártársaimnak bizalmi nyilatko­zata. Méltán meglehetnek önök győződve, hogy őszinte törekvésem az országot újjászervezni, a rendet és szabadságot benne megszilárdítani, a közigazgatást rendezni, a pénzügyet jó karba hozni erős hadsereget teremteni s igy egy szilárd ala­pokra fektetett köztársaságot tenni le a nemzet kezeibe.“ Arnim báró végleg ki van nevezve ver­­saillesi német követül s már neje és gyermekei is megérkeztek Berlinből. Hivatalosan azonban még nem foglalta el állomását, mivel Thiers mind­eddig nem tudott megállapodásra jutni egy berlini franczia követ iránt. A Cissey tk. lemondásáról szállongó híreket a hivatalos lap határozottan megc­áfolja s kijelenti, hogy a hadügyér s a minisztérium többi tagjai avagy Thiers között legkisebb nézetkülönb­ség sem merült fel. Bonaparte Péter bg. Marseillen keresz­tül Corsikába rándult. Girardin Emil említett „A büntetés jo­ga“ czímű munkájának első fejezetében imigyen fejezi ki e mű czélját: „A testi büntetés fokozatos enyhítése“ — volt Beccaria czélja: „a testi bün­tetés végleges eltörlése" pedig azon czél, a­melyre szerintem törekednünk kell. Beccaria a római és görög törvényhozással megegyezően elismerte az ember azon jogát, hogy embertársait testileg büntethesse, én azonban támaszkodva a jövő tör­vényhozásra és a modern tudományra, határozottan

Next