Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)

1871-11-10 / 397. szám

magyar delegátióval egyetemesen reá szavazza a hadi adó obtingentiáját Csehországra; mivel — mond­juk — erről van szó, felhívjuk a deák-pártot, ta­nulmányozza egy kissé Csehországnak legalább újabbkori alkotmányos életét, s látni fogja, mikép az nem csak papiroson volt biztosítva a cseh nemzet számára, hogy Csehországtól csak a cseh országgyűlésen lehet adót kérni, s azon felül a­mit a cseh országgyűlés megajánl, semminemű sem direct sem indirect adót nem szabad kivetni s hanem látni fogja azt is, hogy Csehország nem csak az adó megajánlásának (mint e napokban tüskén bokron keresztül a magyar országgyűlés tévé,­ hanem az adó valóságos megtagadásának is gyakorlatában volt még 1847-ben is; látni fogja, hogy a cseh országgyűlésben 1847-ben volt annyi jogérzet és polgári erény, a­mennyi Magyar­­országban volt 1823-ban, de a magyar országgyű­lésben nem volt sem 1861-ben, sem 1866 ban, mert az 1847-ki cseh országgyűlés hatá­rozatilag kimondotta, hogy az országgyűlés beleegyezése nélkül kivetett adót senki fizetni nem tartozik, mit a magyar országgyű­lés sem 1861-ben, sem 1866-ban nem mert ki­mondani, sőt saját tagjai is birka türelemmel fizették a nyomasztó törvénytelen adót, és submittáltak a törvénytelen adó­executióknak, a­nélkül, hogy azok ellen csak egy erélyes határozattal is til­takoztak volna — az 1867-ks országgyűlés pedig nem csak nem tiltakozott, hanem minden vizsgá­lat, minden beletekintés nélkül, a nemzetet kol­dusbotra juttatott törvénytelen direct és indirect adók egész mérhetlen özönét, minden törvénytelen hátralékaival egyetemben retroactive is törvényesí­tette, még a német financzokat is meghagyta,sőt az alkotmányos minisztériumot felhatalmazta kötelezni a magyar alkotmányos hatóságokat, hogy azok a német financzoknak segédkezet nyújtsanak, nem­csak a folyó adónak, hanem a törvényesekké semmi szolgai condessendentiával át nem vará­zsolható törvénytelen hátralékoknak is behajtásá­ban — mely felhatalmazást a magát „független­ből“ királyivá átbérmált minisztérium nem is ké­sett felhasználni. Az 1847-iki cseh országgyűlés ellenben nem csak valósággal megtagadta a követelt egy adó­nemét, hanem midőn az mondatott nekik, hogy vigyázzanak, ne­hogy „az atya intése az Úr kegyelemvesztésévé változzék“ (die Warnung des Vaters in die Ungnade des Herren sich ver­wandele) a cseh országgyűlés mint hajdan Mi­rabeau, azt válaszolta, hogy „ha nyomban fegy­veres erő tör is be az ajtókon, az őket sem meg­győződésükben sem szavazatukban meg nem ingatja.“ Ilyen az a Csehország, melyet a magyar or­szággyűlést domináló deák-párt csak amúgy könnyedén ki akar állami egyéniségéből vetkőz­­tetni, s a zagyvalék osztrák birodalom min­den népeivel egy egységes nemzetté össze­ol­vasztani. Egy titokteljes ü­g­y. Azt hisszük, ez sem megvetendő példányát képezkedi majd a miniszteri bureatik gazdálkodásainak, azért figyel­mes olvasásra ajánljuk a következőket: A vallás és közoktatásügyi minisztérium 1. évi augusztus hó 20-án 12.985. szám alatt zárt aján­latok mellett versenyt nyitott a lakócsai alapít­ványi uradalom 831 hold erdejének eladására. Az árverés megtartatott, de a beérkezett ajánlatok közül — jóllehet voltak köztük előnyö­sek is — egy sem fogadtatott el. Hogy miért nem ? azt a közönség és vállalkozók még ma is találgatják. Szeptember 20-án 16056. szám alatt újra el­rendeltetett egy árverés a fentebbi erdőkre, de már nem 831 holdra, hanem csak 475 holdra. Ekkor Hubert J. E. temesvári lakos jön a legtöbbet ígérő 117,000 frttal. A vételt a minisz­térium helyben is hagyta. Hubert J. E. azonban — miért, azt nem tudjuk, — a helybenhagyott eladás után az erdők átvételétől és kötelezettségétől elál­lott, — és a mi megfoghatatlan — a minisztérium által kötelezettségétől föl is mentetett. Erre a minisztériumnak joga nem volt, mert a szerződési­leg az alapítvány birtokába jutott értékét elaján­dékozni senkinek jogában nincs. Végre folyó évi november 6 án 25,212. sz. alatt ezen 475 hold erdőre ismét egy új árverés íratott ki. Feltűnő, hogy mind a három árverésre egy­mással ellenkező feltételek állapíttattak meg. Ez azt mutatja, hogy az alapítványi jószág­igaz­gatás körül semmi megállapodás és önállóság sincs. De eltekintve ettől, most csak azon kérdést intézzük Molnár István osztálytanácsoshoz, mint ezen ügy referenséhez. a) Mikép lehetett Hubert vállalkozót minden ok nélkül kötelezettségétől felmenteni addig, míg az alapítvány a 117000 frt erejéig biztosítva nem volt egy netalán kedvezőtlenebb árverés ese­tére ? b) Mily előnyei vannak Hubert úrnak más vállalkozók irányában, hogy oly könnyen fölmen­tetett kötelezettségétől? c) Ha a november 6-ára kitűzött árverésen az erdő nem kél el oly magas áron, ki fogja a veszteséget pótolni ? Ezekre kérjük a fölvilágo­­sitást. A miniszter úr pedig helyesen cselekszik, ha ezen ügyet megvizsgáltatja. — B­écsb­ől érkező híreink egyhan­gúlag jelentik, hogy Andrásy elfogadta a kül­­ügyérséget. Tegnap audientián fogadtatván ő felsége ál­tal, ezután hosszabb ideig Beusttal értekezett. A bé­csi lapok abban, hogy Andrásy lesz a külügymi­niszter, tisztán személy, de nem elvi változást lát­­nak. Kivéve a „Tagblattot“ ez némi kételyt fejez ki a felett, váljon Andrásy gróf kineveztetése tisztán személyváltozás jelentőségével fog-e mindvégig bír­ni. Nem lehet kételkedni, úgymond, hogy Andrásy gróf sok tekintetben követni fogja elődjének ha­gyományait és kivált rajta lesz az Olasz- és Né­metországgal ápolt barátságos viszonyok fentartá­­sán, de politikájának nagy kérdőjele Oroszország lesz. Beust e téren a kellő óvatosság szemmeltartá­­sa mellett minden bonyodalom elhárításán műkö­dött, de Andrásy nem bir ily engesztelő termé­szettel és kevésbé óhajtja a nyugalmat, mint a küzdelmet, mely a nyugalmat hozhatja. A pontusi kérdésről Andrásy gróf és Novikoff a bécsi orosz követ közt folytatott beszélgetések nem ta­núskodtak a kölcsönös sympathia nagy fokáról. Állítólag Novikoff azon nyilatkozatot tette volna, hogy Andrásy kineveztetésének az osztrák magyar monarchia külügyérségére sohasem szabad meg­történnie. A régi Presse Andrásy kineveztetését tár­gyaló czikkében többi közt ezt mondja: Mi épen nem vagyunk teljesen megnyugtatva. Andrásy lett Beust utódává , de a mód, melylyel saját hibája nélkül azzá lett, első­sorban azon kérdést veti fel előttünk : meddig marad új állomásán ? Lesz-e itten ideje és tehetsége a reaktió vakondtúrásszerü cselszövényeivel sikeresen megküzdeni, melyek Hohenwartot miniszterelnökké tették s eltávolítása után is elég hatalmasaknak mutatkoztak arra, hogy Beustot megbuktassák. A reaktionariusokra nézve ép oly szörnyeteg lesz az állami kanczelláriában azon Andrásy, kit mi Magyarországból ismerünk, miként előde volt. Fog e bírni elődjének ravasz­ságával, hogy cselszövényeik és sötét összeesküvé­seik után öt éven át fáradatlanul puhatolózzék s minden aknájok ellen kellő időben ellenaknát ál­lítson ? Nem neheziti-e meg lényegesen ezen fel­adatát azon körülmény, hogy Magyarországon is bajosan kitölthető hézagot hagy maga mögött, s ennélfogva nem épen okvetlenül bizonyos, misze­rint a Lajthán túl oly helyzet helyett, mely min­den akadály nélkül belenyugszik programmjába, nem fognak újabb nehézségek felmerülni, a­me­lyekkel számolnia kell ? — Senki sem veheti zo­kon tőlünk a jövőhez intézett eme kérdéseket, hisz épen most, a függőben levő kicsisből láttuk, mily szorosan összefüggnek viszonyaink minden elvi el­­különzés daczára is Magyarországéival és a közös birodalmi kormányéival. Ezek után nem marad egyéb hátra, mint azon kívánattal üdvözölnünk az új külügyért, hogy ha hiányzik nála egy Beust tü­relme a gordiusi csomó megoldására, bírjon a helyett amaz államférfiak erélyével, kik az ily cso­mókat ketté metszeni szokták, s oly férfiút állít­hasson a magyar ügyek élére, kire ép oly bizton támaszkodhat, mint Beust támaszkodott ő rá. Az új Presse, mely szintén egész biztonság­gal állítja, hogy Andrásy elfogadta a külügyérsé­­get, némi féltékenységgel néz Andrásy működése elé. A magyar befolyás emelkedését látja e kineve­zésben. Beustot illetőleg a legtöbb hír megegyezik abban, hogy Londonba megy.­­ A cseh ország­gyűlés utolsó ülését tegnap tartotta. Ez ülésről adjuk a következő tu­dósítást : Elnök jelenti hogy legfelsőbb rendelet folytán, a cseh országgyűlés ma be fog rekesz­­tetni Ezután felolvassa Chotek gr. egy levelét, melyben tudtul adja az országgyűlésnek, hogy egy a belügyminisztériumtól jött távirat szerint ő fel­sége a cseh helytartóság alól felmentési kérvényét elfogadta s Rietershofen helytartósági tanácsost bizta meg a cseh helytartóság vezetésével. Ezután több a kiegyezési politikát helyeslő levelet olvas fel. — Az országgyűlés elhatározza a még függő­ben levő ügyeket elintézés végett az országos vá­lasztmánynak átadni. Ezután Riegershoffen hely­tartó­sági főnök hangsúlyozza a kormánynak a belbéke helyreállítására s az osztrák monarchia hatalmának erősbitésére czélzó iparkodását s fel­hívja az országgyűlést a reichsratliba való válasz­tásokat foganatosítani. Schwarzenberg hg, a királyi leirat felöl je­­lentést tevő bizottság előadója olvassa a már isme­retes indítványt, mely szerint a cseh országgyűlés a reichsrab­ba követeket nem választ. Ezen indít­vány e­gyhangúlag elfogadtatik, miután Schwarzenberg hg. az országgyűlés nevében kije­lenti, hogy a már megjelölt után fognak tovább is megmaradni, így nem fog a győzelem kimarad­hatni.­­ Elnök párbeszédében kiemeli, hogy az elmúlt országgyűlési idény jelentősége a feliratban a mai határozatban culminál. E két határozat, — úgymond — határkövet fog képezni a haza, az egész monarchia történetében. Ha a mostani siker csak csekély is, a győzelem biztos. Meleg sza­vakban emlékezik meg a leköszönt helytar­tóról, s felkéri az országgyűlést, hatalmazza őt fel, Chotek grófnak az országgyűlés háláját kife­jezni. (Élénk helyeslés.) — Palacki köszönetét fe­jezi ki az elnöknek a tárgyalások vezetésénél nyilvánult tapintatáért. — Elnök a tagoknak fejezi ki köszönetét s háromszoros Slávával fejezi be az országgyűlési idényt. ORSZÁGGYŰLÉS. A­ képviselőház ülése nov. 9-én. Elnök: Somssich Pál bemutatja Turócz­­megye közönségének feliratát a czigányfaj telepí­tése ügyében és Kézsmárky József képviselő állá­sáról lemondását. Kérvények, feliratok: Deák Ferenc­ benyújtja több földbirtokos kérvényét egy Amerikában újonnan felta­lált arató és kévekötő­ gépnek, Magyarország részére leendő megszerzése iránt; Zsedényi Ele a szepesi tanítóegylet folyamodványát, az 1868-ki népiskolai törvény módosítása iránt; Sárközy Béla somogymegyei Falu Somodor köz­ség kérvényét robot és napszám alóli fölmentetések iránt ; G­y­ö­r­f­f­y Gyula Spitzer Sámuel és Schwimmer Anna ke­reskedők kérvényét, melyben a pénzügyminisztériumot a só­kereskedés tárgyában kibocsátott rendszabályok megtartására utasittatni kérik; Vidacs János Illény Csikány Antal előterjesztését, melyben a bankóhamisitás megakadályozta­­tása végett nézeteit adja elő; Szkladányi Kereszteinek kérvényét, az 1849ik évben a ruuszkák által okozott károk megtérítése végett; továbbá Prötsicl László erdővéd folya­­nkodványát fizetés felemelése végett; Somssich Pál az erdélyi ev. ref. egyház főtanácsának 2 kérvényét, melyben a hittanitók tiszteletdijának felemelését kéri, a kassai tanító képezde 212 tagjának feliratát javadalmaztatásuk pontos ki­szolgáltatása végett: Gömörmegyei Novotta Antal és Johan­nának kérvényét elárusított vagyonuk újra becsültetése ügyében, végre a Horvát-Szlavon pénzügyi fogalmazóknak kérvényét fizetésük felemelése végett. A kérvényi bizottság­hoz utasittatnak. Mocsonyi Sándor azon incidensből, hogy Andrásy grófhoz közelebb interpellatiót intézett, de erre választ nem nyert, a közös külügyéri állásra nézve közbejött események folytán felszólal, sür­getvén és óhajtván, hogy ha Andrásy gróf még e teremben megjelenik, válaszoljon az interpellá­­tióra, mely az ország lakóinak nagy részét ér­dekli ; ellenkező esetben sajnálná, ha a miniszter­elnök alkotmányos érzületébe vetett bizalmában csalódni volna kénytelen. Tóth Vilmos bemutatja a választási törvé­nyek reformjáról és a főváros egyesítéséről szóló tvjavaslatokat. Simonyi Ernő az iránt interpellálja a belügy­minisztert, valjon tudtával és beleegyezésével je­lentek e meg e tvjavaslatok a hírlapokban, mielőtt azok a képviselőháznak beadattak, és különösen meg­jelentek a Pest városában megjelenő német hírla­­lapokban. Ő ezt nem tartja helyes eljárásnak, és szeretné tudni: váljon az a miniszter úr té­nye-e, vagy az ő hivatalában visszélés követte­­tett-e el? Tóth Vilmos belügyér erre azt feleli, hogy nyílt titok, miszerint ő a tvjavaslatokat, mielőtt azokat a ház elé terjesztette, bemutatta pártjának. A javaslatok több példányban osztattak ki a kép­viselőknek, s így könnyen meg lehet magyarázni, honnan jutott azokhoz a sajtó. Különben tagadja, hogy ne lett volna joga azokat a sajtó képviselői­vel közölni, mielőtt bemutatta a háznak. Erkövy Adolf bemutatja az ipartvjavaslat tár­gyalására kiküldött 15-ös bizottság jelentését. — Kinyomatik. Napirend: a vadászati törvényjavaslat részle­tes tárgyalása. Tegnap a tárgyalás a 2 §. második bekez­désénél hagyatott el, most tehát itt vétetik fel a tárgyalás ; a 2. §. így hangzik: A tulajdonos, vagy a­kinek az jogot, vagy engedélyt adott, a vadászatot ezen évben megha­tározott korlátok között saját jós­ágán szabadon gyakorolhatja, ha az: 1. egy tagban vagy összefüggésben álló ré­szekben legalább 100 holdra terjed, holdját 1200 Q ölével számítva, habár több határban fekszik vagy utak, vasutak, csatornák, folyók vagy patakok ál­tal hasittatik is; vagy ha a jószág: 2. 100 holdnál kisebb ugyan, de kerítéssel kellőleg el van zárva, vagy belső telket vagy szi­getet képez. Vidlicskay József a 2. pontban a „kellőleg“ szót kihagyatni javasolja, helyébe tévén: „vagy árokkal el van zárva, Mukics Ernő, szintén a „kellőleg“ szólt kihagyatni indítványozza, és a szövegbe „kertileg műveltetik“ szavakat felvet­­ni javasolja. Perczel István az eredeti szöveget pár­tolja. Luksics Bódog a szövegbe igtattatni kívánja, ha az illető telek szőlőt vagy faiskolát képez. Sza­­lay és Szontagh Pál (Csanádi) Vidlicskayt pártolják. A szöveg Mukics és Luksics módosítványával fo­­gadtatik el. A 3-ik §-nál hosszas vita fejlődött ki. Egyik módosítványt ajánlott, a másik egészen kihagyatni akarta a §-t. A’kihagyók vezérszónoka Csiky Sándor volt. Halász Boldizsár szerint ezen pont az, mely a törv. javaslatban a legaris­­tocraticusabb büzü. (Derültség.) Örül annak, hogy az igazságügyér már tegnap kijelentette, hogy a kis­birtokosokon nem akar erőszakot elkövetni. (Derültség.) Perczel István a köv. módosítást nyújtja be: „ha több oly kisebb birtokos egyesül“ kiknek egyesített birtokuk legalább is 100 holdnyi terüle­tet képez, ezek szintén önállóan gyakorolhassák a vadászati jogot. (Helyeslés.) Majláth István Simányi Lajos b. és Vay Bé­la b. szintén módosításokat nyújtanak be, melyek azonban nem találtak elfogadtatásra. Annál nagyobb és általánosabb helyesléssel fogadtatott Bittó igazságügy ér módosítványa, mely kör. hangzik: „A 2. §. alá nem tartozó földbirtokon a va­dászat mikénti gyakoroltatása fölött a földbirtoko­sok többsége határoz. Ez esetben az évi tiszta jö­vedelem a tulajdonosokat földbirtokuknak terjedel­méhez mért arányban illeti. A közös tulajdonra eső részlet azon kulcs szerint lesz fölosztandó, mely a tulajdonjogra vagy a közös földbirtok más jövedelmére arányul szolgál. Ha az arány ily mó­don sem lenne megállapítható : az egész jövedelem a községet illeti. A mikénti használat fölötti intéz­kedés és a tiszta jövedelem is, a tulajdonosokat földbirtokuk terjedése arányában illeti.“ A ház elfogadja Perczel és az igazságügy­miniszter módosítását. A 4 és 5 §§-ok észrevéte nélkül fogadtattak el. Következik a Il-ik fejezet. B. Simonyi Lajos azt indítványozza, hogy a Il-ik fejezet hagyassák ki egészen, a vadak által okozo­tt károk pedig külön fejezetbe tétesse­nek. Hoffman Pál igazat ad előtte szólónak, de azért azt kívánja, hogy a ház §-onként tárgyalja a fejezetet. Megtörténik. A 6-ik § Ürményi előadó fölszólalása daczá­ra kimarad a Simonyi Lajos b. és Halász B. álta fölhozott érvek folytán. A 7, 8 és 9 §-ok észrevétel nélkül elfogad­tatnak. A 10. §-ra nézve b. S­i­monyi azt indítvá­nyozza, hogy hagyassák ki, mert az a nagy­bir­toknak ad előjogot. Simonyit Csanády Sándor és Irányi Dániel támogatják. Halmóczy Endre egy módosítványt nyújt be, melyet azonban alig 6­7- en pártoltak. A túlnyomó többség — maga a miniszter is — báró Simonyi indítványát fogad­ta el. A 11. § alkalmával ismét b. Simonyi La­jos az indítványozó. Indítványa ez: „a 11 § köz­vetlenül az 5. §. után, mint az I-ső fejezet utolsó §-a tétessék; a II-ik fejezet pedig a következő c­.imet nyerje: „A fővadak által okozott károkról.“ (Helyeslés.) Elfogadtatott. Maga a fejezet tartalma Simonyi b. formulá­­zása szerint a köv., 7. § A fővadak, szarvas, dámvad és vaddisznó által a vetéseken ültetvényekben vagy más gaz­­dászati és erdészeti tárgyakban okozott mnden károkért azon birtokos vagy haszonbérlő, kinek vadászterületén tenyészik az emlitett fővad, teljes kárpótlással tartozik. Végre m­egkivántatik, hogy a kár a hatóságnak a kár elkövetésétől számítan­dó nyolcz nap alatt felvehetés czéljából beje­lentessék. 8. §. Azon birtokos vagy haszonbérlő, ki a fővad lelőhetésének jogát magának fen nem tar­totta, kárpótlást nem követelhet. 9 §. A kártékony vadak által tett károkért, miután az birtokosai által bármikor elpusztíttathat­­nak, kártérítés nem követelhető. A ház, rövid vita után, melyben Ürményi Miksa, Nehrebeczky Sándor, Szalay Sándor, b. Podmaniczky Frigyes, Jankovics Miklós vettek részt, egész terjedelmében elfogadja Simonyi b. szövegezését. A 3-ik fejezet czíme „a vadászati személyes képességről és a vadászat gyakorlásáról.“ B. Simonyi Lajos, miután e pontot már az általános vita alkalmával kellő világításba helyezte, fölöslegesnek tarja bővebben indokolni, hogy az idézett kifejezés nem illő s azért kihagyandó. A czím második részére nézve ismétli, hogy a vadá­szati jog gyakorlására mindenki egyenlőkép ké­pes, miután a különbség nemes és nem nemes közt megszűnt. Hoffmann Pál teljesen osztja az előtte szóló nézeteit, mert nem tartja többé fentarthatónak a külön vadászati képességet. Szalay Sándor azt kivánja, hogy a polgári jog ne szorí­ttassék ugyan meg, hanem a fegyver­­tartás némi megszorításhoz köttessék (Élénk ellen­mondások.) Bittó igazságügy ér az egész fejezetet, a­mely nem is az ő tárczájához tartozik, szívesen elengedi. Elnök: Kívánja-e a tisztelt ház a központi bizottság szövegezését megtartani, vagy nem ? Azok kik megtartani kívánják, méltóztassanak felállani. (Nem áll fel senki) Tehát a 3-ik fejezet kimarad s következik a 4. most már 3-ik fejezet. Halász Boldizsár ezt a fejezetet is kihagyatni véli, (Zaj a jobboldalon) miután az a jog szentsé­gébe vág. Simonyi Lajos b. azt hiszi, hogy nem szüksé­ges bővebben indokolni azt, hogy a vadászati ti­lalom szorosan és szigorúan feltartandó. Mert ha mi törvényt akarunk hozni, a vadászatról, nemcsak egyedül papíron, hanem valóságban is, úgy a nagy­birtokosokra, mint a kis­birtokosokra nézve, akkor a tilalmi időt szigorúan fen kell tartanunk. Ha nem tartjuk fen azt ezen törvény által, akkor az egész tárgyalás felesleges, akkor nem is szük­séges, hogy vadász törvényt alkossunk. Ennélfogva kéri, hogy ezen fejezet megtartassék. A többség tárgyalni kívánja a negyedik fe­jezetet. A 20-ik §-nál Luksics Bódog kívánja, hogy a tilalom febr. 1-től aug. 15-ig, illetőleg a termés beszedéséig tartson. Perczel István e módosítást nem tartja helyesnek, mert a tilalom nem a termésre, hanem a vadak tenyészésére vo­natkozik. Irányi Luksics ellen szólal fel, a több­ség azonban a közp. bizottság szövegezését fo­gadja el. A 21. §. a) pontjánál Perczel István in­dítványozza, hogy a szarvasbikákra a tilalom okt. 16-tól nov. 15-ig terjesztessék ki. A dolog szava­zásra kerül. Többen ülve maradnak. Az elnök föl­kéri a képviselőket, hogy vegyék komolyan a dol­got. Irányi D. szivére veszi a megintést, s kéri az elnököt, hogy ne szólítsa meg azért, mert meg­győződését követte. Ő nem tudja áll-e az, a mi Törvényjavaslat az 1848. V. és az erdélyi 1848. II. tvezikkelyek módosítása és pótlásáról. (Folyt.) 28. §. A fölszólalási bizottságban a hatá­rozat­hozatalnál legalább 5 tagnak kell jelen lenni. Az ügyek nyilvános ülésben adatnak elő. — Az előadandó ügyek jegyzéke 48 órával előbb ki­­függesztetik. A bizottság a feleknek s meghatal­mazottjaiknak szóváltást engedhet. — Az önként megjelent, vagy megidézett tanukat eskü alatt ki­hallgatja ; — ha valamely ténykörülmény tisztába hozatala szükségeké, vizsgálatot rendelhet el, s annak teljesítésére a városi hatóságot, illetőleg a szolgabirót közvetlen keresi meg, határozatát szótöbbséggel hozza, egyenlő számú szavazatok esetében a megállapított névjegyzék érintetlen ma­rad. — A bizottság eljárásáról jegyzőkönyv vezet­tetik, melyben az előadott ügy, a történt szavazás s a hozott határozatok vétetnek fel. — A határo­zatok indokoltatnak s az ülésben hirdetetnek ki. Azoknak, a­kik a névjegyzékből kiterültettek, a határozat írásban kézbesittetik. A felszólalási bizott­ság határozatait,­­ azokra vonatkozó iratokat bár­ki megtekintheti. 29. §. A bíróság minden panasz felett az első ülést követő 25 nap alatt köteles határozni. 30. § A bizottságnak a választói jogosultság kérdésében hozott határozatait a v­. k. curiához­­lebbezhetni. A felebbezésre az érdeklettek, és oly hatá­rozat ellen, melylyel a névjegyzékbe új fölvétel rendeltetett el, mindenki jogosítva van, a­ki azon központi bizottság területén készült válasz­tó névjegyzék valamelyikében előfordul. — A fe­­lebbezés a fölszólalási bizottsághoz írásban, a kellő bizonyítékokkal ellátva 8 nap alatt nyújtandó be s mindenki által megtekinthető. — E határidő — ha kézbesittetett a határozat, — a kézhez adást, más esetekben a kihirdetést követő nappal kezdő­dik. Az érdekletteknek jogukban áll a felebbi nyolcz napot követő hat nap alatt a felebbezésre észrevételeket adni be. — A felebbvitel felfüg­gesztő hatálylyal bir. 31. §. A fölszólalási bizottság elnöke a fe­­lebbezéseket az összes iratokkal együtt a 30. §-ban érintett 14 nap leteltét követő 48 óra alatt a m. k. curia sed­mitőszéki osztályához küldi. — Egy­­szersmind a többi­­iratokat a közp. bizottsághoz teszi át, mely a jogérvényes határozatokat fogana­tositja s a névjegyzéket kiigazítja. 32. §. A felebbezési kérvények felett a m. k. curia tagjaiból alakított bíróság dönt . A m. k. curia mindkét osztálya minden év január első felében tartandó teljesülésben három rendes, és két póttagot jelöl ki. Ezek a semmitőszéki osztály elnökének előülése alatt határoznak a felszólalási bizottságtól felebbezett ügyekben. E bizottság az elnökkel együtt ötös tanácsban dönt s határozatait a közp. bizottsághoz küldi. 33. §. Az előadandó ügyek jegyzéke 48 órá­val előbb kifüggesztetik. Az előadás nyilvános. — A felek nem idéztetnek meg, de ügyvédeik által megjelenhetnek, s az előadás után meghallgatha­tók. A curia határozatai az ülésben kihirdettetnek, és csak akkor kézbesittetnek a feleknek, ha azzal valamely már felvett egyén kitörlése vagy vala­mely kihagyottnak fölvétele van elrendelve. 34. §. A központi választmány, a fölszólalási bizottság, és a m. k. curia határozataihoz képest a jegyzéket kiigazítja. — A kiigazítás a névjegy­zék végére jó. — A fölvétetni­­ rendeltek „pótlá­sok“, azok viszont, kiknek kihagyása határozta­­tott el, „kitörlések" czim alatt igtattatnak be. Ugyanezen czimek alatt jegyeztetnek be azok is, kik áttétel folytán vétettek föl a névjegyzékbe, vagy abból ily alapon hagyattak ki. A kitörlöttek nevei a névjegyzékben áthuzat­nak úgy, hogy olvashatók maradjanak. — A pót­lások külön sorszám, a törlések pedig azon szám szerint iratnak be, a­mely alatt a főjegyzékben előfordulnak. — A kiigazítást a megállapított névjegyzék két példányán maga a központi vá­lasztmány teljesíti, a községek számára pedig ugyanoly alakban, mint az összeírás, külön állit­­tatik ki. — Mind a három példányt a kiigazítás keltének kitétele mellett az elnök és a jegyző aláírják. — E példányok közül egyik a törvény­­hatóságnál őriztetik, a másik a belügyminiszternek küldetik meg, a harmadik az illető községnek jut. Oly községektől, melyek több törvényhatóságból összetett választókerülethez tartoznak, a névjegy­zék egy hiteles példánya azon törvényhatóság köz­­ponti bizottságának is megküldendő, melynek te­rületén a választási hely fekszik. 35. §. A megállapított első névjegyzék azon­nal hatályba lép, és az összeállítást követő év végső napjáig érvényes. Az érvényességi időszak a névjegyzék elején lntézetik. 36 §. A fölszólalási bizottsághoz s a m. kir. curiához intézett panaszok eredeti mellékleteit a névjegyzék végmegállapitása után a felek visz­­s­za­vehetik. 37. §. A választók állandó névjegyzéke min­den évben kiigazittatik . A törvényhatóság minden év augusztus havában az összeíró kül­döttségeket s a fölszólalási bizottságot megvá­lasztja. 38. §. Az összeíró küldöttségek pontos ki­mutatást készítenek azokról, kik a névjegyzék meg­­állapítása után meghaltak vagy választási jogukat átalában vagy csak az illető községben elvesz­tették, úgyszintén összeírják azon választóképese­ket, kik a névjegyzékben nem foglaltatnak. Az összeírás úgy intézendő, hogy a névjegy­zék legkésőbb szept. 10 én kiállíttassék. 39. §. A 38. §-ban érintett összeírás és a kiigazítandó névjegyzék együttvéve állíttatnak ki, és mindkettőre nézve helye van a fölszóla­­lásnak. 40. §. A névjegyzék elkészítése, a kitétel, a fölszólalás és a felebbvitel körüli eljárás a 8— 33-ik §§. határozatai szerint történik. A fölszóla­lási bizottság lehetőleg nov. 1-ig, a m. királyi curia pedig deczember 10 éig minden ügyben ha­tároz. 41. §. A jogérvényre emelkedett kiigazítá­sok a főnévjegyzék rovatai szerint külön pótnév­jegyzékbe foglaltatnak. A bejegyzés a 34. §. határozatai szerint történik. 42. §. Ha valamely névjegyzéken semmi változás nem történt, a pót­névjegyzékre rendelt ivén ezen körülmény világosan megemlíttetik, s ezt a központi bizottság elnöke és jegyzője aláírják. 43. § A központi bizottság minden év de­c­ember 20-án kiállítja a kiigazításokat magában foglaló pótjegyzéket, és pedig tekintet nélkül arra, várjon a curia minden felebbvitt ügyben határo­zott e már vagy sem ? — A később beérkező ha­tározat­ok foganatosítása csak a következő évi ki­igazításkor történik. — A központi bizottság in­tézkedik, hogy a kiigazított névjegyzékek de­czember végső napjáig rendeltetések helyén le­gyenek. 44. §. A főnévjegyzék és az évi kiigazításo­kat magukban foglaló pót­névjegyzékek együtt véve képezik az állandó névjegyzéket, mely az átvizsgálást közvetlen követő év első napjától an­nak utolsó napjáig érvényes. 45. §. Ha valamely választó rendes lakhe­lyét a névjegyzékbe való fölvétel után megváltoz­tatta, az illető község névjegyzékébe való áttéte­lét kérheti . Az áttétel fölött azon központi bizottság határoz, melynek kerületébe a folyamodó áttételni kíván. Ily folyamodás csak azon esetben vétetik figyelembe, ha az állandó névjegyzék elké­szítése vagy az évenkénti kiigazítás berekesztése (43. §.) előtt nyújtatott be. 46. §. A folyamodónak ki kell mutatni , hogy valamely­ választói névjegyzékben előfor­dul, és hogy az áttételre megkívántató feltéte­lek egyike létezik, s ki kell fejeznie azon kérel­met, hogy melyik községből törlendő ki, s melyik­be veendő fel’ 47. §. A bizottság, ha az áttételt megenged­hetőnek találja, a kitörlés végett az illető közp. bizottságot megkeresi. Az ily megkeresés mind a továbbá vizsgálás nélkül teljesítendő, s erről a megkereső bizottság értesittetik, mely a beiktatást teljesíti. 48. §. Az állandó névjegyzék minden ötödik évben a kiigazítás alkalmával egyszersmind össze­­sittetik. Az összesítés úgy történik, hogy a fő, és az évenkint felvett pótjegyzékekből betű­ szerint rendezve egy névjegyzék készíttetik, kihagyásával mindazoknak, a kik a fő és pótjegyzékekben mint kitörlöttek fordulnak elő. — Az összesített jegy­zék érvényre emelkedtével az eddigi fő és pót­jegyzékek érvénye teljesen megszűnik. 49. § Az adó-telekkönyvi s minden más hi­vatal s a közokiratok felvételére jogosított minden nyilvános közeg, mely a választóképesség megíté­lésére szolgáló adatokat őriz, köteles azokat a 8. és 9. §§-ban érintett bizottságok bármelyikének előmutatni,­­ azokról másolatot vagy kivonatot díjmentesen adni. 50. §. A 49. §-ban érintett hivatalok s kö­zegek kötelesek a náluk őrzött jegyzékekből bár­kinek kértére kivonatot vagy arra nézve bizonyít­ványt adni, hogy egy bizonyos személy egyálta­lán vagy valamely meghatározott minőségben a jegyzékben elő nem fordul. 51. §. A választók névjegyzékének meg­­állapításánál előforduló összes beadványok, úgy­szintén a 49. és 50. §§. értelmében kiállítandó kivonatok és bizonyítványok bélyegmentesek. 52. §: A jelen törvényben érintett bizottsá­gok vagy küldöttségek tagjai eljárásukért napdíjt vagy kárpótlást nem kapnak. Ha azonban lakhe­lyükön kívül járnak el, fuvar illeti őket. — A szükséges segédszemélyzetről a kiküldő hatóság gondoskodik. 53 §. A választók nyilvánosan kitett név­jegyzékét az eljárás bármely szakában, úgyszintén a felszólalási bizottság s a m. kir. curia határoza­tait bárki lemásolhatja s közzéteheti. 54. §. A bizottságok tanukat hallgathatnak ki, s megidézhetnek. — A tanuk esküt tenni kö­telesek. 55. §. Az eljárás folytán felmerült költsége­ket a kérelmező fél köteles előlegezni. Azonban a vesztes félre rovandó a költség mindannyiszor, valahányszor a felszólalás világosan alaptalannak bizonyul be. 56. §. A névjegyzékhez szükséges íveket a belügyminiszter küldi meg a törvényhatóságoknak Az összeírás költségei az 55 §. esetét kivéve, az állampénztárból fedeztetnek. 57. §. A belügyminiszter utasításban megha­tározza : a) a 49. és 50. §§.-ban érintett kiadványok külalakját. b) az összeíró küldöttségek, felszólaló bizott­ságok ügyvitelét az állandó névjegyzékek elké­szítése körül. (Folyt. köv.) a tenyésző időre felhozatott s azért marad ülve. Újra szavazás rendeltetvén el, a többség a közp. b. szövegezését fogadja el. Ugyancsak a 21. §. b) pontja észrevétel nél­kül fogadtatik el. A c) pontnál Ormós Zsigmond aprehendál­­ja, hogy a nyulakról nincs külön említés téve. (De­rültség.) E pontnál Major Pál indítványozza, hogy e helyett: „vándor és vizi madarak“ „vizi madarak és szalonkák“ tétessék. Elfogadtatott, va­lamint „jun. vége“ helyett „aug. 1“ A 22. §-nál Éder István indítványá­ra a fáczánok mellett a túzokok is fölemlít­­tetnek. A 23. § , melyre nézve Major Pál a vándor­madarak kipusztítása elleni intézkedéseket sürget, a központi bizottság szövegezése szerint fogadta­tik el. A 24. §. szinte a b. formulázása szerint fo­gadtatik el. A 25. §-nál Simonyi Lajos b. pótlásképeit kimondatni kívánja, hogy a birtokosnak joga le­gyen birtokán a kártékony állatokat kipusztítani, azon esetben is, ha a vadászati jog bérbe volna adva. A módosítvány az előadó ellenzése daczára elfogadtatik. A 26. §-ra nézve Szalay Sándor kivánja, hogy a „házi macskák“ után „kóbor ebek“ tétessék. Elfogadtatott. A 27. §. ellen Perczel István szólal fel, annak kihagyását indítványozván. Halász Bol­dizsár, Simonyi Lajos b. és Jankovics Miklós an­nak megtartása mellett nyilatkoznak. A többség megtartja. A 28. §nál Henszlmann Imre indítvá­nyozza, hogy a §. végső része „a kik azonban“ szavaktól kezdve kihagyassék. Marad az eredeti szerkezet. A 29. §. Halász Boldizsár fölszólalása da­czára a közp. bizottság szövegezése szerint fo­gadtatik el. Holnap d. e. 10 órakor ülés. — Napirend : a vadászati­­javaslat tárgyalásának folytatása. — Ülés vége 2 óra 10 perczkor. Külföldi szemle. Pest, nov. 9. Németország belügyei kevés vitát idéznek elé a kir. gyűlés kebelében s az ülésszak már vége felé jár. A parlament ez ülésszak alatt gőzerővel dolgozott, több birodalmi törvényt állítva mind Würtembergben, mint Badenben az országos törvények helyébe. V­ilmos császá­r ismét kör­utat tesz, mely mint képzelni lehet valóságos dia­dalmenet. Schwerinben, hol jelenleg időzik, a pol­gárság tegnapelőtt este fáklyásmenettel tisztelte meg, mely alkalommal az ottani ügyvédi kar egyik érdemdús tagja a következő kacskaringós mondat­ba szőtt szavakat intézte hozzá: „A felséges ven­déghez, a német császárhoz, a német birodalom dicső helyreállítójához, ki az ujan alapított biro­dalomban hatalmas karral óvja a békét, ki magas bölcseséggel és szilárdsággal védi a jogot, mozdítja elő népünk erkölcsiségét és jólétét, Ő felségéhez szeretettel és hűséggel közelednek Schwerin lako­sai, hogy legmélyebb hódolatuk és a Németország üdvére és dicsőségére ő felsége által végrehajtott nagy tettek fölötti bámulat érzületeinek háromszo­ros lelkes éljen által adjanak kifejezést.“ A franczia-német viszonyok ez idő szerint semmi kívánni valót nem hagynak hátra s a szabályos diplomatiai forgalom a két birodalom közt

Next