Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)
1871-11-10 / 397. szám
magyar delegátióval egyetemesen reá szavazza a hadi adó obtingentiáját Csehországra; mivel — mondjuk — erről van szó, felhívjuk a deák-pártot, tanulmányozza egy kissé Csehországnak legalább újabbkori alkotmányos életét, s látni fogja, mikép az nem csak papiroson volt biztosítva a cseh nemzet számára, hogy Csehországtól csak a cseh országgyűlésen lehet adót kérni, s azon felül amit a cseh országgyűlés megajánl, semminemű sem direct sem indirect adót nem szabad kivetni s hanem látni fogja azt is, hogy Csehország nem csak az adó megajánlásának (mint e napokban tüskén bokron keresztül a magyar országgyűlés tévé, hanem az adó valóságos megtagadásának is gyakorlatában volt még 1847-ben is; látni fogja, hogy a cseh országgyűlésben 1847-ben volt annyi jogérzet és polgári erény, amennyi Magyarországban volt 1823-ban, de a magyar országgyűlésben nem volt sem 1861-ben, sem 1866 ban, mert az 1847-ki cseh országgyűlés határozatilag kimondotta, hogy az országgyűlés beleegyezése nélkül kivetett adót senki fizetni nem tartozik, mit a magyar országgyűlés sem 1861-ben, sem 1866-ban nem mert kimondani, sőt saját tagjai is birka türelemmel fizették a nyomasztó törvénytelen adót, és submittáltak a törvénytelen adóexecutióknak, anélkül, hogy azok ellen csak egy erélyes határozattal is tiltakoztak volna — az 1867-ks országgyűlés pedig nem csak nem tiltakozott, hanem minden vizsgálat, minden beletekintés nélkül, a nemzetet koldusbotra juttatott törvénytelen direct és indirect adók egész mérhetlen özönét, minden törvénytelen hátralékaival egyetemben retroactive is törvényesítette, még a német financzokat is meghagyta,sőt az alkotmányos minisztériumot felhatalmazta kötelezni a magyar alkotmányos hatóságokat, hogy azok a német financzoknak segédkezet nyújtsanak, nemcsak a folyó adónak, hanem a törvényesekké semmi szolgai condessendentiával át nem varázsolható törvénytelen hátralékoknak is behajtásában — mely felhatalmazást a magát „függetlenből“ királyivá átbérmált minisztérium nem is késett felhasználni. Az 1847-iki cseh országgyűlés ellenben nem csak valósággal megtagadta a követelt egy adónemét, hanem midőn az mondatott nekik, hogy vigyázzanak, nehogy „az atya intése az Úr kegyelemvesztésévé változzék“ (die Warnung des Vaters in die Ungnade des Herren sich verwandele) a cseh országgyűlés mint hajdan Mirabeau, azt válaszolta, hogy „ha nyomban fegyveres erő tör is be az ajtókon, az őket sem meggyőződésükben sem szavazatukban meg nem ingatja.“ Ilyen az a Csehország, melyet a magyar országgyűlést domináló deák-párt csak amúgy könnyedén ki akar állami egyéniségéből vetkőztetni, s a zagyvalék osztrák birodalom minden népeivel egy egységes nemzetté összeolvasztani. Egy titokteljes ügy. Azt hisszük, ez sem megvetendő példányát képezkedi majd a miniszteri bureatik gazdálkodásainak, azért figyelmes olvasásra ajánljuk a következőket: A vallás és közoktatásügyi minisztérium 1. évi augusztus hó 20-án 12.985. szám alatt zárt ajánlatok mellett versenyt nyitott a lakócsai alapítványi uradalom 831 hold erdejének eladására. Az árverés megtartatott, de a beérkezett ajánlatok közül — jóllehet voltak köztük előnyösek is — egy sem fogadtatott el. Hogy miért nem ? azt a közönség és vállalkozók még ma is találgatják. Szeptember 20-án 16056. szám alatt újra elrendeltetett egy árverés a fentebbi erdőkre, de már nem 831 holdra, hanem csak 475 holdra. Ekkor Hubert J. E. temesvári lakos jön a legtöbbet ígérő 117,000 frttal. A vételt a minisztérium helyben is hagyta. Hubert J. E. azonban — miért, azt nem tudjuk, — a helybenhagyott eladás után az erdők átvételétől és kötelezettségétől elállott, — és a mi megfoghatatlan — a minisztérium által kötelezettségétől föl is mentetett. Erre a minisztériumnak joga nem volt, mert a szerződésileg az alapítvány birtokába jutott értékét elajándékozni senkinek jogában nincs. Végre folyó évi november 6 án 25,212. sz. alatt ezen 475 hold erdőre ismét egy új árverés íratott ki. Feltűnő, hogy mind a három árverésre egymással ellenkező feltételek állapíttattak meg. Ez azt mutatja, hogy az alapítványi jószágigazgatás körül semmi megállapodás és önállóság sincs. De eltekintve ettől, most csak azon kérdést intézzük Molnár István osztálytanácsoshoz, mint ezen ügy referenséhez. a) Mikép lehetett Hubert vállalkozót minden ok nélkül kötelezettségétől felmenteni addig, míg az alapítvány a 117000 frt erejéig biztosítva nem volt egy netalán kedvezőtlenebb árverés esetére ? b) Mily előnyei vannak Hubert úrnak más vállalkozók irányában, hogy oly könnyen fölmentetett kötelezettségétől? c) Ha a november 6-ára kitűzött árverésen az erdő nem kél el oly magas áron, ki fogja a veszteséget pótolni ? Ezekre kérjük a fölvilágositást. A miniszter úr pedig helyesen cselekszik, ha ezen ügyet megvizsgáltatja. — Bécsből érkező híreink egyhangúlag jelentik, hogy Andrásy elfogadta a külügyérséget. Tegnap audientián fogadtatván ő felsége által, ezután hosszabb ideig Beusttal értekezett. A bécsi lapok abban, hogy Andrásy lesz a külügyminiszter, tisztán személy, de nem elvi változást látnak. Kivéve a „Tagblattot“ ez némi kételyt fejez ki a felett, váljon Andrásy gróf kineveztetése tisztán személyváltozás jelentőségével fog-e mindvégig bírni. Nem lehet kételkedni, úgymond, hogy Andrásy gróf sok tekintetben követni fogja elődjének hagyományait és kivált rajta lesz az Olasz- és Németországgal ápolt barátságos viszonyok fentartásán, de politikájának nagy kérdőjele Oroszország lesz. Beust e téren a kellő óvatosság szemmeltartása mellett minden bonyodalom elhárításán működött, de Andrásy nem bir ily engesztelő természettel és kevésbé óhajtja a nyugalmat, mint a küzdelmet, mely a nyugalmat hozhatja. A pontusi kérdésről Andrásy gróf és Novikoff a bécsi orosz követ közt folytatott beszélgetések nem tanúskodtak a kölcsönös sympathia nagy fokáról. Állítólag Novikoff azon nyilatkozatot tette volna, hogy Andrásy kineveztetésének az osztrák magyar monarchia külügyérségére sohasem szabad megtörténnie. A régi Presse Andrásy kineveztetését tárgyaló czikkében többi közt ezt mondja: Mi épen nem vagyunk teljesen megnyugtatva. Andrásy lett Beust utódává , de a mód, melylyel saját hibája nélkül azzá lett, elsősorban azon kérdést veti fel előttünk : meddig marad új állomásán ? Lesz-e itten ideje és tehetsége a reaktió vakondtúrásszerü cselszövényeivel sikeresen megküzdeni, melyek Hohenwartot miniszterelnökké tették s eltávolítása után is elég hatalmasaknak mutatkoztak arra, hogy Beustot megbuktassák. A reaktionariusokra nézve ép oly szörnyeteg lesz az állami kanczelláriában azon Andrásy, kit mi Magyarországból ismerünk, miként előde volt. Fog e bírni elődjének ravaszságával, hogy cselszövényeik és sötét összeesküvéseik után öt éven át fáradatlanul puhatolózzék s minden aknájok ellen kellő időben ellenaknát állítson ? Nem neheziti-e meg lényegesen ezen feladatát azon körülmény, hogy Magyarországon is bajosan kitölthető hézagot hagy maga mögött, s ennélfogva nem épen okvetlenül bizonyos, miszerint a Lajthán túl oly helyzet helyett, mely minden akadály nélkül belenyugszik programmjába, nem fognak újabb nehézségek felmerülni, amelyekkel számolnia kell ? — Senki sem veheti zokon tőlünk a jövőhez intézett eme kérdéseket, hisz épen most, a függőben levő kicsisből láttuk, mily szorosan összefüggnek viszonyaink minden elvi elkülönzés daczára is Magyarországéival és a közös birodalmi kormányéival. Ezek után nem marad egyéb hátra, mint azon kívánattal üdvözölnünk az új külügyért, hogy ha hiányzik nála egy Beust türelme a gordiusi csomó megoldására, bírjon a helyett amaz államférfiak erélyével, kik az ily csomókat ketté metszeni szokták, s oly férfiút állíthasson a magyar ügyek élére, kire ép oly bizton támaszkodhat, mint Beust támaszkodott ő rá. Az új Presse, mely szintén egész biztonsággal állítja, hogy Andrásy elfogadta a külügyérséget, némi féltékenységgel néz Andrásy működése elé. A magyar befolyás emelkedését látja e kinevezésben. Beustot illetőleg a legtöbb hír megegyezik abban, hogy Londonba megy. A cseh országgyűlés utolsó ülését tegnap tartotta. Ez ülésről adjuk a következő tudósítást : Elnök jelenti hogy legfelsőbb rendelet folytán, a cseh országgyűlés ma be fog rekesztetni Ezután felolvassa Chotek gr. egy levelét, melyben tudtul adja az országgyűlésnek, hogy egy a belügyminisztériumtól jött távirat szerint ő felsége a cseh helytartóság alól felmentési kérvényét elfogadta s Rietershofen helytartósági tanácsost bizta meg a cseh helytartóság vezetésével. Ezután több a kiegyezési politikát helyeslő levelet olvas fel. — Az országgyűlés elhatározza a még függőben levő ügyeket elintézés végett az országos választmánynak átadni. Ezután Riegershoffen helytartósági főnök hangsúlyozza a kormánynak a belbéke helyreállítására s az osztrák monarchia hatalmának erősbitésére czélzó iparkodását s felhívja az országgyűlést a reichsratliba való választásokat foganatosítani. Schwarzenberg hg, a királyi leirat felöl jelentést tevő bizottság előadója olvassa a már ismeretes indítványt, mely szerint a cseh országgyűlés a reichsrabba követeket nem választ. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatik, miután Schwarzenberg hg. az országgyűlés nevében kijelenti, hogy a már megjelölt után fognak tovább is megmaradni, így nem fog a győzelem kimaradhatni. Elnök párbeszédében kiemeli, hogy az elmúlt országgyűlési idény jelentősége a feliratban a mai határozatban culminál. E két határozat, — úgymond — határkövet fog képezni a haza, az egész monarchia történetében. Ha a mostani siker csak csekély is, a győzelem biztos. Meleg szavakban emlékezik meg a leköszönt helytartóról, s felkéri az országgyűlést, hatalmazza őt fel, Chotek grófnak az országgyűlés háláját kifejezni. (Élénk helyeslés.) — Palacki köszönetét fejezi ki az elnöknek a tárgyalások vezetésénél nyilvánult tapintatáért. — Elnök a tagoknak fejezi ki köszönetét s háromszoros Slávával fejezi be az országgyűlési idényt. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése nov. 9-én. Elnök: Somssich Pál bemutatja Turóczmegye közönségének feliratát a czigányfaj telepítése ügyében és Kézsmárky József képviselő állásáról lemondását. Kérvények, feliratok: Deák Ferenc benyújtja több földbirtokos kérvényét egy Amerikában újonnan feltalált arató és kévekötő gépnek, Magyarország részére leendő megszerzése iránt; Zsedényi Ele a szepesi tanítóegylet folyamodványát, az 1868-ki népiskolai törvény módosítása iránt; Sárközy Béla somogymegyei Falu Somodor község kérvényét robot és napszám alóli fölmentetések iránt ; Györffy Gyula Spitzer Sámuel és Schwimmer Anna kereskedők kérvényét, melyben a pénzügyminisztériumot a sókereskedés tárgyában kibocsátott rendszabályok megtartására utasittatni kérik; Vidacs János Illény Csikány Antal előterjesztését, melyben a bankóhamisitás megakadályoztatása végett nézeteit adja elő; Szkladányi Kereszteinek kérvényét, az 1849ik évben a ruuszkák által okozott károk megtérítése végett; továbbá Prötsicl László erdővéd folyankodványát fizetés felemelése végett; Somssich Pál az erdélyi ev. ref. egyház főtanácsának 2 kérvényét, melyben a hittanitók tiszteletdijának felemelését kéri, a kassai tanító képezde 212 tagjának feliratát javadalmaztatásuk pontos kiszolgáltatása végett: Gömörmegyei Novotta Antal és Johannának kérvényét elárusított vagyonuk újra becsültetése ügyében, végre a Horvát-Szlavon pénzügyi fogalmazóknak kérvényét fizetésük felemelése végett. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Mocsonyi Sándor azon incidensből, hogy Andrásy grófhoz közelebb interpellatiót intézett, de erre választ nem nyert, a közös külügyéri állásra nézve közbejött események folytán felszólal, sürgetvén és óhajtván, hogy ha Andrásy gróf még e teremben megjelenik, válaszoljon az interpellátióra, mely az ország lakóinak nagy részét érdekli ; ellenkező esetben sajnálná, ha a miniszterelnök alkotmányos érzületébe vetett bizalmában csalódni volna kénytelen. Tóth Vilmos bemutatja a választási törvények reformjáról és a főváros egyesítéséről szóló tvjavaslatokat. Simonyi Ernő az iránt interpellálja a belügyminisztert, valjon tudtával és beleegyezésével jelentek e meg e tvjavaslatok a hírlapokban, mielőtt azok a képviselőháznak beadattak, és különösen megjelentek a Pest városában megjelenő német hírlalapokban. Ő ezt nem tartja helyes eljárásnak, és szeretné tudni: váljon az a miniszter úr ténye-e, vagy az ő hivatalában visszélés követtetett-e el? Tóth Vilmos belügyér erre azt feleli, hogy nyílt titok, miszerint ő a tvjavaslatokat, mielőtt azokat a ház elé terjesztette, bemutatta pártjának. A javaslatok több példányban osztattak ki a képviselőknek, s így könnyen meg lehet magyarázni, honnan jutott azokhoz a sajtó. Különben tagadja, hogy ne lett volna joga azokat a sajtó képviselőivel közölni, mielőtt bemutatta a háznak. Erkövy Adolf bemutatja az ipartvjavaslat tárgyalására kiküldött 15-ös bizottság jelentését. — Kinyomatik. Napirend: a vadászati törvényjavaslat részletes tárgyalása. Tegnap a tárgyalás a 2 §. második bekezdésénél hagyatott el, most tehát itt vétetik fel a tárgyalás ; a 2. §. így hangzik: A tulajdonos, vagy akinek az jogot, vagy engedélyt adott, a vadászatot ezen évben meghatározott korlátok között saját jóságán szabadon gyakorolhatja, ha az: 1. egy tagban vagy összefüggésben álló részekben legalább 100 holdra terjed, holdját 1200 Q ölével számítva, habár több határban fekszik vagy utak, vasutak, csatornák, folyók vagy patakok által hasittatik is; vagy ha a jószág: 2. 100 holdnál kisebb ugyan, de kerítéssel kellőleg el van zárva, vagy belső telket vagy szigetet képez. Vidlicskay József a 2. pontban a „kellőleg“ szót kihagyatni javasolja, helyébe tévén: „vagy árokkal el van zárva, Mukics Ernő, szintén a „kellőleg“ szólt kihagyatni indítványozza, és a szövegbe „kertileg műveltetik“ szavakat felvetni javasolja. Perczel István az eredeti szöveget pártolja. Luksics Bódog a szövegbe igtattatni kívánja, ha az illető telek szőlőt vagy faiskolát képez. Szalay és Szontagh Pál (Csanádi) Vidlicskayt pártolják. A szöveg Mukics és Luksics módosítványával fogadtatik el. A 3-ik §-nál hosszas vita fejlődött ki. Egyik módosítványt ajánlott, a másik egészen kihagyatni akarta a §-t. A’kihagyók vezérszónoka Csiky Sándor volt. Halász Boldizsár szerint ezen pont az, mely a törv. javaslatban a legaristocraticusabb büzü. (Derültség.) Örül annak, hogy az igazságügyér már tegnap kijelentette, hogy a kisbirtokosokon nem akar erőszakot elkövetni. (Derültség.) Perczel István a köv. módosítást nyújtja be: „ha több oly kisebb birtokos egyesül“ kiknek egyesített birtokuk legalább is 100 holdnyi területet képez, ezek szintén önállóan gyakorolhassák a vadászati jogot. (Helyeslés.) Majláth István Simányi Lajos b. és Vay Béla b. szintén módosításokat nyújtanak be, melyek azonban nem találtak elfogadtatásra. Annál nagyobb és általánosabb helyesléssel fogadtatott Bittó igazságügy ér módosítványa, mely kör. hangzik: „A 2. §. alá nem tartozó földbirtokon a vadászat mikénti gyakoroltatása fölött a földbirtokosok többsége határoz. Ez esetben az évi tiszta jövedelem a tulajdonosokat földbirtokuknak terjedelméhez mért arányban illeti. A közös tulajdonra eső részlet azon kulcs szerint lesz fölosztandó, mely a tulajdonjogra vagy a közös földbirtok más jövedelmére arányul szolgál. Ha az arány ily módon sem lenne megállapítható : az egész jövedelem a községet illeti. A mikénti használat fölötti intézkedés és a tiszta jövedelem is, a tulajdonosokat földbirtokuk terjedése arányában illeti.“ A ház elfogadja Perczel és az igazságügyminiszter módosítását. A 4 és 5 §§-ok észrevéte nélkül fogadtattak el. Következik a Il-ik fejezet. B. Simonyi Lajos azt indítványozza, hogy a Il-ik fejezet hagyassák ki egészen, a vadak által okozott károk pedig külön fejezetbe tétessenek. Hoffman Pál igazat ad előtte szólónak, de azért azt kívánja, hogy a ház §-onként tárgyalja a fejezetet. Megtörténik. A 6-ik § Ürményi előadó fölszólalása daczára kimarad a Simonyi Lajos b. és Halász B. álta fölhozott érvek folytán. A 7, 8 és 9 §-ok észrevétel nélkül elfogadtatnak. A 10. §-ra nézve b. Simonyi azt indítványozza, hogy hagyassák ki, mert az a nagybirtoknak ad előjogot. Simonyit Csanády Sándor és Irányi Dániel támogatják. Halmóczy Endre egy módosítványt nyújt be, melyet azonban alig 67- en pártoltak. A túlnyomó többség — maga a miniszter is — báró Simonyi indítványát fogadta el. A 11. § alkalmával ismét b. Simonyi Lajos az indítványozó. Indítványa ez: „a 11 § közvetlenül az 5. §. után, mint az I-ső fejezet utolsó §-a tétessék; a II-ik fejezet pedig a következő c.imet nyerje: „A fővadak által okozott károkról.“ (Helyeslés.) Elfogadtatott. Maga a fejezet tartalma Simonyi b. formulázása szerint a köv., 7. § A fővadak, szarvas, dámvad és vaddisznó által a vetéseken ültetvényekben vagy más gazdászati és erdészeti tárgyakban okozott mnden károkért azon birtokos vagy haszonbérlő, kinek vadászterületén tenyészik az emlitett fővad, teljes kárpótlással tartozik. Végre megkivántatik, hogy a kár a hatóságnak a kár elkövetésétől számítandó nyolcz nap alatt felvehetés czéljából bejelentessék. 8. §. Azon birtokos vagy haszonbérlő, ki a fővad lelőhetésének jogát magának fen nem tartotta, kárpótlást nem követelhet. 9 §. A kártékony vadak által tett károkért, miután az birtokosai által bármikor elpusztíttathatnak, kártérítés nem követelhető. A ház, rövid vita után, melyben Ürményi Miksa, Nehrebeczky Sándor, Szalay Sándor, b. Podmaniczky Frigyes, Jankovics Miklós vettek részt, egész terjedelmében elfogadja Simonyi b. szövegezését. A 3-ik fejezet czíme „a vadászati személyes képességről és a vadászat gyakorlásáról.“ B. Simonyi Lajos, miután e pontot már az általános vita alkalmával kellő világításba helyezte, fölöslegesnek tarja bővebben indokolni, hogy az idézett kifejezés nem illő s azért kihagyandó. A czím második részére nézve ismétli, hogy a vadászati jog gyakorlására mindenki egyenlőkép képes, miután a különbség nemes és nem nemes közt megszűnt. Hoffmann Pál teljesen osztja az előtte szóló nézeteit, mert nem tartja többé fentarthatónak a külön vadászati képességet. Szalay Sándor azt kivánja, hogy a polgári jog ne szoríttassék ugyan meg, hanem a fegyvertartás némi megszorításhoz köttessék (Élénk ellenmondások.) Bittó igazságügy ér az egész fejezetet, amely nem is az ő tárczájához tartozik, szívesen elengedi. Elnök: Kívánja-e a tisztelt ház a központi bizottság szövegezését megtartani, vagy nem ? Azok kik megtartani kívánják, méltóztassanak felállani. (Nem áll fel senki) Tehát a 3-ik fejezet kimarad s következik a 4. most már 3-ik fejezet. Halász Boldizsár ezt a fejezetet is kihagyatni véli, (Zaj a jobboldalon) miután az a jog szentségébe vág. Simonyi Lajos b. azt hiszi, hogy nem szükséges bővebben indokolni azt, hogy a vadászati tilalom szorosan és szigorúan feltartandó. Mert ha mi törvényt akarunk hozni, a vadászatról, nemcsak egyedül papíron, hanem valóságban is, úgy a nagybirtokosokra, mint a kisbirtokosokra nézve, akkor a tilalmi időt szigorúan fen kell tartanunk. Ha nem tartjuk fen azt ezen törvény által, akkor az egész tárgyalás felesleges, akkor nem is szükséges, hogy vadász törvényt alkossunk. Ennélfogva kéri, hogy ezen fejezet megtartassék. A többség tárgyalni kívánja a negyedik fejezetet. A 20-ik §-nál Luksics Bódog kívánja, hogy a tilalom febr. 1-től aug. 15-ig, illetőleg a termés beszedéséig tartson. Perczel István e módosítást nem tartja helyesnek, mert a tilalom nem a termésre, hanem a vadak tenyészésére vonatkozik. Irányi Luksics ellen szólal fel, a többség azonban a közp. bizottság szövegezését fogadja el. A 21. §. a) pontjánál Perczel István indítványozza, hogy a szarvasbikákra a tilalom okt. 16-tól nov. 15-ig terjesztessék ki. A dolog szavazásra kerül. Többen ülve maradnak. Az elnök fölkéri a képviselőket, hogy vegyék komolyan a dolgot. Irányi D. szivére veszi a megintést, s kéri az elnököt, hogy ne szólítsa meg azért, mert meggyőződését követte. Ő nem tudja áll-e az, a mi Törvényjavaslat az 1848. V. és az erdélyi 1848. II. tvezikkelyek módosítása és pótlásáról. (Folyt.) 28. §. A fölszólalási bizottságban a határozathozatalnál legalább 5 tagnak kell jelen lenni. Az ügyek nyilvános ülésben adatnak elő. — Az előadandó ügyek jegyzéke 48 órával előbb kifüggesztetik. A bizottság a feleknek s meghatalmazottjaiknak szóváltást engedhet. — Az önként megjelent, vagy megidézett tanukat eskü alatt kihallgatja ; — ha valamely ténykörülmény tisztába hozatala szükségeké, vizsgálatot rendelhet el, s annak teljesítésére a városi hatóságot, illetőleg a szolgabirót közvetlen keresi meg, határozatát szótöbbséggel hozza, egyenlő számú szavazatok esetében a megállapított névjegyzék érintetlen marad. — A bizottság eljárásáról jegyzőkönyv vezettetik, melyben az előadott ügy, a történt szavazás s a hozott határozatok vétetnek fel. — A határozatok indokoltatnak s az ülésben hirdetetnek ki. Azoknak, akik a névjegyzékből kiterültettek, a határozat írásban kézbesittetik. A felszólalási bizottság határozatait, azokra vonatkozó iratokat bárki megtekintheti. 29. §. A bíróság minden panasz felett az első ülést követő 25 nap alatt köteles határozni. 30. § A bizottságnak a választói jogosultság kérdésében hozott határozatait a v. k. curiáhozlebbezhetni. A felebbezésre az érdeklettek, és oly határozat ellen, melylyel a névjegyzékbe új fölvétel rendeltetett el, mindenki jogosítva van, aki azon központi bizottság területén készült választó névjegyzék valamelyikében előfordul. — A felebbezés a fölszólalási bizottsághoz írásban, a kellő bizonyítékokkal ellátva 8 nap alatt nyújtandó be s mindenki által megtekinthető. — E határidő — ha kézbesittetett a határozat, — a kézhez adást, más esetekben a kihirdetést követő nappal kezdődik. Az érdekletteknek jogukban áll a felebbi nyolcz napot követő hat nap alatt a felebbezésre észrevételeket adni be. — A felebbvitel felfüggesztő hatálylyal bir. 31. §. A fölszólalási bizottság elnöke a felebbezéseket az összes iratokkal együtt a 30. §-ban érintett 14 nap leteltét követő 48 óra alatt a m. k. curia sedmitőszéki osztályához küldi. — Egyszersmind a többiiratokat a közp. bizottsághoz teszi át, mely a jogérvényes határozatokat foganatositja s a névjegyzéket kiigazítja. 32. §. A felebbezési kérvények felett a m. k. curia tagjaiból alakított bíróság dönt . A m. k. curia mindkét osztálya minden év január első felében tartandó teljesülésben három rendes, és két póttagot jelöl ki. Ezek a semmitőszéki osztály elnökének előülése alatt határoznak a felszólalási bizottságtól felebbezett ügyekben. E bizottság az elnökkel együtt ötös tanácsban dönt s határozatait a közp. bizottsághoz küldi. 33. §. Az előadandó ügyek jegyzéke 48 órával előbb kifüggesztetik. Az előadás nyilvános. — A felek nem idéztetnek meg, de ügyvédeik által megjelenhetnek, s az előadás után meghallgathatók. A curia határozatai az ülésben kihirdettetnek, és csak akkor kézbesittetnek a feleknek, ha azzal valamely már felvett egyén kitörlése vagy valamely kihagyottnak fölvétele van elrendelve. 34. §. A központi választmány, a fölszólalási bizottság, és a m. k. curia határozataihoz képest a jegyzéket kiigazítja. — A kiigazítás a névjegyzék végére jó. — A fölvétetni rendeltek „pótlások“, azok viszont, kiknek kihagyása határoztatott el, „kitörlések" czim alatt igtattatnak be. Ugyanezen czimek alatt jegyeztetnek be azok is, kik áttétel folytán vétettek föl a névjegyzékbe, vagy abból ily alapon hagyattak ki. A kitörlöttek nevei a névjegyzékben áthuzatnak úgy, hogy olvashatók maradjanak. — A pótlások külön sorszám, a törlések pedig azon szám szerint iratnak be, amely alatt a főjegyzékben előfordulnak. — A kiigazítást a megállapított névjegyzék két példányán maga a központi választmány teljesíti, a községek számára pedig ugyanoly alakban, mint az összeírás, külön állittatik ki. — Mind a három példányt a kiigazítás keltének kitétele mellett az elnök és a jegyző aláírják. — E példányok közül egyik a törvényhatóságnál őriztetik, a másik a belügyminiszternek küldetik meg, a harmadik az illető községnek jut. Oly községektől, melyek több törvényhatóságból összetett választókerülethez tartoznak, a névjegyzék egy hiteles példánya azon törvényhatóság központi bizottságának is megküldendő, melynek területén a választási hely fekszik. 35. §. A megállapított első névjegyzék azonnal hatályba lép, és az összeállítást követő év végső napjáig érvényes. Az érvényességi időszak a névjegyzék elején lntézetik. 36 §. A fölszólalási bizottsághoz s a m. kir. curiához intézett panaszok eredeti mellékleteit a névjegyzék végmegállapitása után a felek viszszavehetik. 37. §. A választók állandó névjegyzéke minden évben kiigazittatik . A törvényhatóság minden év augusztus havában az összeíró küldöttségeket s a fölszólalási bizottságot megválasztja. 38. §. Az összeíró küldöttségek pontos kimutatást készítenek azokról, kik a névjegyzék megállapítása után meghaltak vagy választási jogukat átalában vagy csak az illető községben elvesztették, úgyszintén összeírják azon választóképeseket, kik a névjegyzékben nem foglaltatnak. Az összeírás úgy intézendő, hogy a névjegyzék legkésőbb szept. 10 én kiállíttassék. 39. §. A 38. §-ban érintett összeírás és a kiigazítandó névjegyzék együttvéve állíttatnak ki, és mindkettőre nézve helye van a fölszólalásnak. 40. §. A névjegyzék elkészítése, a kitétel, a fölszólalás és a felebbvitel körüli eljárás a 8— 33-ik §§. határozatai szerint történik. A fölszólalási bizottság lehetőleg nov. 1-ig, a m. királyi curia pedig deczember 10 éig minden ügyben határoz. 41. §. A jogérvényre emelkedett kiigazítások a főnévjegyzék rovatai szerint külön pótnévjegyzékbe foglaltatnak. A bejegyzés a 34. §. határozatai szerint történik. 42. §. Ha valamely névjegyzéken semmi változás nem történt, a pótnévjegyzékre rendelt ivén ezen körülmény világosan megemlíttetik, s ezt a központi bizottság elnöke és jegyzője aláírják. 43. § A központi bizottság minden év december 20-án kiállítja a kiigazításokat magában foglaló pótjegyzéket, és pedig tekintet nélkül arra, várjon a curia minden felebbvitt ügyben határozott e már vagy sem ? — A később beérkező határozatok foganatosítása csak a következő évi kiigazításkor történik. — A központi bizottság intézkedik, hogy a kiigazított névjegyzékek deczember végső napjáig rendeltetések helyén legyenek. 44. §. A főnévjegyzék és az évi kiigazításokat magukban foglaló pótnévjegyzékek együtt véve képezik az állandó névjegyzéket, mely az átvizsgálást közvetlen követő év első napjától annak utolsó napjáig érvényes. 45. §. Ha valamely választó rendes lakhelyét a névjegyzékbe való fölvétel után megváltoztatta, az illető község névjegyzékébe való áttételét kérheti . Az áttétel fölött azon központi bizottság határoz, melynek kerületébe a folyamodó áttételni kíván. Ily folyamodás csak azon esetben vétetik figyelembe, ha az állandó névjegyzék elkészítése vagy az évenkénti kiigazítás berekesztése (43. §.) előtt nyújtatott be. 46. §. A folyamodónak ki kell mutatni , hogy valamely választói névjegyzékben előfordul, és hogy az áttételre megkívántató feltételek egyike létezik, s ki kell fejeznie azon kérelmet, hogy melyik községből törlendő ki, s melyikbe veendő fel’ 47. §. A bizottság, ha az áttételt megengedhetőnek találja, a kitörlés végett az illető közp. bizottságot megkeresi. Az ily megkeresés mind a továbbá vizsgálás nélkül teljesítendő, s erről a megkereső bizottság értesittetik, mely a beiktatást teljesíti. 48. §. Az állandó névjegyzék minden ötödik évben a kiigazítás alkalmával egyszersmind összesittetik. Az összesítés úgy történik, hogy a fő, és az évenkint felvett pótjegyzékekből betű szerint rendezve egy névjegyzék készíttetik, kihagyásával mindazoknak, a kik a fő és pótjegyzékekben mint kitörlöttek fordulnak elő. — Az összesített jegyzék érvényre emelkedtével az eddigi fő és pótjegyzékek érvénye teljesen megszűnik. 49. § Az adó-telekkönyvi s minden más hivatal s a közokiratok felvételére jogosított minden nyilvános közeg, mely a választóképesség megítélésére szolgáló adatokat őriz, köteles azokat a 8. és 9. §§-ban érintett bizottságok bármelyikének előmutatni, azokról másolatot vagy kivonatot díjmentesen adni. 50. §. A 49. §-ban érintett hivatalok s közegek kötelesek a náluk őrzött jegyzékekből bárkinek kértére kivonatot vagy arra nézve bizonyítványt adni, hogy egy bizonyos személy egyáltalán vagy valamely meghatározott minőségben a jegyzékben elő nem fordul. 51. §. A választók névjegyzékének megállapításánál előforduló összes beadványok, úgyszintén a 49. és 50. §§. értelmében kiállítandó kivonatok és bizonyítványok bélyegmentesek. 52. §: A jelen törvényben érintett bizottságok vagy küldöttségek tagjai eljárásukért napdíjt vagy kárpótlást nem kapnak. Ha azonban lakhelyükön kívül járnak el, fuvar illeti őket. — A szükséges segédszemélyzetről a kiküldő hatóság gondoskodik. 53 §. A választók nyilvánosan kitett névjegyzékét az eljárás bármely szakában, úgyszintén a felszólalási bizottság s a m. kir. curia határozatait bárki lemásolhatja s közzéteheti. 54. §. A bizottságok tanukat hallgathatnak ki, s megidézhetnek. — A tanuk esküt tenni kötelesek. 55. §. Az eljárás folytán felmerült költségeket a kérelmező fél köteles előlegezni. Azonban a vesztes félre rovandó a költség mindannyiszor, valahányszor a felszólalás világosan alaptalannak bizonyul be. 56. §. A névjegyzékhez szükséges íveket a belügyminiszter küldi meg a törvényhatóságoknak Az összeírás költségei az 55 §. esetét kivéve, az állampénztárból fedeztetnek. 57. §. A belügyminiszter utasításban meghatározza : a) a 49. és 50. §§.-ban érintett kiadványok külalakját. b) az összeíró küldöttségek, felszólaló bizottságok ügyvitelét az állandó névjegyzékek elkészítése körül. (Folyt. köv.) a tenyésző időre felhozatott s azért marad ülve. Újra szavazás rendeltetvén el, a többség a közp. b. szövegezését fogadja el. Ugyancsak a 21. §. b) pontja észrevétel nélkül fogadtatik el. A c) pontnál Ormós Zsigmond aprehendálja, hogy a nyulakról nincs külön említés téve. (Derültség.) E pontnál Major Pál indítványozza, hogy e helyett: „vándor és vizi madarak“ „vizi madarak és szalonkák“ tétessék. Elfogadtatott, valamint „jun. vége“ helyett „aug. 1“ A 22. §-nál Éder István indítványára a fáczánok mellett a túzokok is fölemlíttetnek. A 23. § , melyre nézve Major Pál a vándormadarak kipusztítása elleni intézkedéseket sürget, a központi bizottság szövegezése szerint fogadtatik el. A 24. §. szinte a b. formulázása szerint fogadtatik el. A 25. §-nál Simonyi Lajos b. pótlásképeit kimondatni kívánja, hogy a birtokosnak joga legyen birtokán a kártékony állatokat kipusztítani, azon esetben is, ha a vadászati jog bérbe volna adva. A módosítvány az előadó ellenzése daczára elfogadtatik. A 26. §-ra nézve Szalay Sándor kivánja, hogy a „házi macskák“ után „kóbor ebek“ tétessék. Elfogadtatott. A 27. §. ellen Perczel István szólal fel, annak kihagyását indítványozván. Halász Boldizsár, Simonyi Lajos b. és Jankovics Miklós annak megtartása mellett nyilatkoznak. A többség megtartja. A 28. §nál Henszlmann Imre indítványozza, hogy a §. végső része „a kik azonban“ szavaktól kezdve kihagyassék. Marad az eredeti szerkezet. A 29. §. Halász Boldizsár fölszólalása daczára a közp. bizottság szövegezése szerint fogadtatik el. Holnap d. e. 10 órakor ülés. — Napirend : a vadászatijavaslat tárgyalásának folytatása. — Ülés vége 2 óra 10 perczkor. Külföldi szemle. Pest, nov. 9. Németország belügyei kevés vitát idéznek elé a kir. gyűlés kebelében s az ülésszak már vége felé jár. A parlament ez ülésszak alatt gőzerővel dolgozott, több birodalmi törvényt állítva mind Würtembergben, mint Badenben az országos törvények helyébe. Vilmos császár ismét körutat tesz, mely mint képzelni lehet valóságos diadalmenet. Schwerinben, hol jelenleg időzik, a polgárság tegnapelőtt este fáklyásmenettel tisztelte meg, mely alkalommal az ottani ügyvédi kar egyik érdemdús tagja a következő kacskaringós mondatba szőtt szavakat intézte hozzá: „A felséges vendéghez, a német császárhoz, a német birodalom dicső helyreállítójához, ki az ujan alapított birodalomban hatalmas karral óvja a békét, ki magas bölcseséggel és szilárdsággal védi a jogot, mozdítja elő népünk erkölcsiségét és jólétét, Ő felségéhez szeretettel és hűséggel közelednek Schwerin lakosai, hogy legmélyebb hódolatuk és a Németország üdvére és dicsőségére ő felsége által végrehajtott nagy tettek fölötti bámulat érzületeinek háromszoros lelkes éljen által adjanak kifejezést.“ A franczia-német viszonyok ez idő szerint semmi kívánni valót nem hagynak hátra s a szabályos diplomatiai forgalom a két birodalom közt