Ellenőr, 1871. december (3. évfolyam, 415-439. szám)

1871-12-01 / 415. szám

Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre kővetkező napon. A. lapot illető rec amátiők Lé grády testvérek irodájába (nádor-utca* 0. u.) intézendSk. Hirdetési dijak: ffizhasábos petit sor egyszeri I A nyílt-tér egy petít Bora 80 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. [ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: / Pesten, nádor-utoza 6. szám. (Légrády ' testvérek Irodájában). Ái előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-ma utca 14. n. ála intésen dők. 415. szám Péntek, deczember 1. 1871. III. évfolyam. Pest, nov. 30. (BJ A kormánypárti sajtó frenetikus tapsai ma természetesen gróf Andrásy első külügyminiszteri kőriratának szólnak. Az egész irodalmi cl a q ueur-csoport szokott megfogadott buzgalmával üti ma össze te­nyereit, hogy hetedhét országra szóló taps­záporral fogadja Andrásy első debutjét a bécsi külügyminisztérium színpadán. E kor­mánypárti halleluják után ne merje többé senki kétségbe vonni, hogy Andrásy szemé­lyében végre-valahára elérkezett a biroda­lom számára az epedve várt külügyminisz­teri Messiás. A claque kiáltja ezt, pedig nálunk a megfogadott tollak alól készsége­sen kikerülő dicséreteknek köztudomásúlag mindig sok jóhiszemű bámulója akad még. Hagyjuk azonban magukra a kormány­párt irodalmi tapsonczait egetverő dicsére­teikkel — melyek már természetüknél fog­va sem nyomnak semmit a latban — és jelentsük ki inkább, hogy Andrásy gr. első debutje tényleg a szerencsésebb államférfim föllépések közé sorolható. Ha valakit, úgy bizonyára lapunkat még csak távolról sem érheti a gyanú azon árnyéka, mintha egyik vagy másik tekintetben solidaritásba tehet­nék magunkat a kormánypárti claqueur- csoporttal. Bennünk émelyítő vissszatetszést kelt ugyan a megfogadott tenyerek zajos csattogtatása, de másrészről e lárma nem gátolhat meg annak kijelentésében, hogy Andrásy körirata lényegileg megfelel azon álláspontnak, melyet az osztrák-magyar bi­rodalom külpolitikájának úgy a birodalom belviszonyai és jól fölfogott érdekeinél, mint a jelenlegi európai helyzet alakulásánál fog­va elfoglalnia kényszeritőleg kell. Hogy Andrásy belátja, miként csak egy igazán békés politika felelhet meg az osztrák-magyar monarchia érdekeinek, és hogy ennek folytán nem külbonyodalmakat kell keresni, hanem a birodalom belső ere­jét szükséges mindenekelőtt fejleszteni — hogy az uj külügyér ezt belátja, az utó­végre még nem tanúskodik semmiféle rend­kívüli államférfiui genialitásról sem. Gróf Andrásy, kinek nem utolsó előnye és sze­rencséje, hogy tájékozva van mind a ma­gyarországi, mind az osztrák belviszonyokat illetőleg, kétségkívül ép e viszonyok folytán ítélheti meg legjobban, mikép a monarchi­ára nézve egyedül a békében fekszik az üdv. E békés politikát a belviszonyok s a külhelyzet kényszerítik a birodalomra, és bárki lett volna is utódja Beust grófnak, e békés politika követését hangsúlyozta volna az is, ha nem épen hajlamból, hát annyi­val inkább kényszerűségből. Csak őrült agy­rendszer és nyílt roszakarat ajánlhatnának Ausztria - Magyarországnak más politikát, mint „a béke világos, nyílt és szilárd poli­tikáját.“ Andrásy köriratának jelentősége azért nem annyira abban fekszik, hogy a béke politikájának szükségességét hangsúlyozza, — mert hisz melyik uj külügyminiszter ne hangsúlyozná ugyanezt első köriratában — hanem mi ezen diplomatiai okmány jelen­tőségét ama modorban találjuk, a mely- lyel a béke politikájának követését gróf Andrásy Ausztria - Magyarországra nézve ugyszólva kényszerűségnek tünteti fel. Ez a nyíltság és határozottság jellemzik és kü­lönböztetik meg oly előnyösen Andrásy kör­iratát a szokásos diplomatiai okmányoktól, melyek köztudomásúlag csak azért halmoz­nak össze annyi szavat, hogy semmit se mondjanak. És miután olyan oldalról, hol Magyarország iránt csak féltékenység és gyülölség uralkodik, rendszeresen oly allar- mirozó híreket hallunk terjesztetni, mintha Andrásy külügyminisztersége támadó és har- czias politikát jelentene — csak helyesel­hetjük, ha a körirat oly határozott modor­ban utasítja vissza e ráfogásokat, mely ki­zár minden kétséget. A körirat megemlékezik abelviszonyok- ról is, mint olyanokról, melyek hasonlólag első sorban teszik szükségessé a béke politi­kájának követését. Andrásy, úgy látszik, nem reméli, hogy a birodalom belső consolidatiója egyhamar létre jöjjön, hanem „nem túlságos hosszú“ idő alatt hiszi ezt elérhetni. Ez oly elastikus fogalom, melyet akár évtizedekre is ki lehet terjeszteni. Külföldön semmi esetre sem ébreszthet Ausztria-Magyaror- szág iránt tekintélyt és bizalmat azon sajnos körülmény, hogy a monarchia belviszonyai képtelenek jobb kerékvágásba jutni, annyi különböző experimentum után. Mig minden külügyminiszteri körirat — mint gr. Andrásy körjegyzéke is — a belviszonyok ziláltságát hozza föl egyik legfőbb érvül a békés kül­politika követésének szükségessége mellett, addig lehetetlen, hogy Európa becsülni ta­nulja a monarchia erejét és tekintélyét a j kellő mérvben- Nem rójuk fel egyébiránt i Andrásynak hibául, hogy köriratában a bel­viszonyok ziláltságára utalt, mert hisz a kül­földi diplomatia kétségkívül ép oly jól tudja, mint Andrásy gróf, mit kell tartani Ausz- tria-Magyarország belviszonyai felől. Ha tehát átalán véve szerencsésnek ne­vezhetjük is Andrásy gróf első stylaris pro­duktumát, nincs miért extasisba jönnünk már most, hogy ime megvan a gondviselésszerü külügyminiszter. Beust gróf is értette a dip­lomatiai okmányok megírásának mestersé­gét, de tetteiben annál gyámoltalanabb volt külpolitikája. Várunk, mig gróf Andrásy tettei megfelelnek szavainak. Várunk, mig az események megmutatják, hogyan képes felhasználni az általa oly nyomatékkai sürge­tett békét a monarchia külhatalmi állásá­nak és belső consolidálásának érdekében. Felszólítás. Pest város ellenzéki szabadelvű polgáraihoz. A főváros közhatósági rendezésének ügye rövid időn a törvényhozás elé kerülvén, e fontos életkérdés tárgyában kötelességünk­nek tartjuk a fővárosi ellenzéki szabadelvű polgárokat, elvbaráti értekezletre összehívni. Az értekezlet ideje decz. hó 3-án vasárnap d. e. 10 óra; helye Pestvármegye gyűlés- terme. Pest, nov. 30-án 1871. Csernátouy I.ajo*, Pest, józsefvárosi orsz. képv. Jókai Mór, Pest, terézvárosi orsz. képv. Vidacs János, Pest; ferenczvárosi orsz. képv. A III. osztály f. évi decz. hó 3-án délelőtt 11 órakor szokott helyiségében ülést tart. Tárgyai: az 1870 XXXIII. t. ez. 5. %-nak módosítását, — a miskolcz diósgyőri és m. sziget szlatinai iparvasutak hálózatának kiegészítését, a SinV pataknak szabályo­zását, — a német birodalommal 1871 évi okt. hó 5-én kötött távirdai egyezményt, — és a főrendiház által a vadásztörvényre tett módosításait —tárgyazó tvjavaslatok. Elnöki megbízásból Kvassay László osz­tály-jegyző. — Metternich hg. már a napokban föl fog mentetni a párisi követségi állomástól, saját kérelme folytán. Alaptalannak látszik azonban egyik pesti német lap azon hire, mintha Metternich csu­pán politikai delicates8e folytán köszöut volna le állásáról. Ellenkezőleg, ép azon tulszoros viszony­nál fogva, mely a hget és nejét a bukott császári dynasztiához és a legfőbb bonapartista korifeusok­hoz csatolja, nem alaptalan ama vélemény, hogy a T h i e r s kormány csak önmegerőtetéssel látta mindeddig a hget követi állomásán. Metternich visszalépésének mindenesetre van bizonyos jelen­tősége, és e tárgyra még visszatérendUnk közelebb. Bécs, november 29. (Saját levelezőnktől.) Vala-mint ma fényesen kisütött a nap Bécs- nek a téli hónapokban rendesen komor, felhős ege alatt ; ép oly rózsaszínű jó kedvben vannak most az alkotmányhü lapok, hogy ismét egy ked­vük szerinti minisztériumot kaptak s a tetszésüket nem biró tartomány gyűlések feloszláttattak. Hogy az újonnan kinevezett minisztérium nem bocsátott közre programmot, ez egy kissé zavarba hozta őket, de feltalálták magokat s sor­ra vezérczikkeztek a lapok, hogy „Kein Programm und doch ein Programm.“ Ugyanis a minisztérium nézetét azon pár sorból igyekeztek megmagyarázni, mely a hivata­los Wiener Zeitung-ban jelent meg, a hol t. i. áta- lános nagy pharisokkal ajánlíatik az uj minisztéri­um a közönség pártfogásába. Természetesen ezen átaláuos szavakból azután minden lap azt igyekszik kiböngészui, a mi neki épen ínyére van. Mig az alkotmánybű németek és telivér cen­tralisták azt olvassák ki belőle, hogy az uj mi­nisztérium a nemzetiségeknek semmi, vagy legfe- lebb ezzel határos engedményeket fog csak adni, más szóval, hogy a német elem uralmát mindeu áron fen fogja tartani, addig például a „Wanderer“ ismét ellenkezőleg magyarázza azon szavakat. A „Wandtrer“ a „Wiener Zeitung“ követke­ző sorait idézi: „Az állami iutézvényeket a valódi alkotmányosság szellemének megfelelőleg fogják létesíteni“ s azt állítja ezen szavaknak „valódi alkotmányosság“» csak ezen éitelme lehet: „oly alkotmány, mely az összes népek beleegyezését bírja,“ melyet ismét nem lehet más utón elérni mint a kiegyezés által. A „Wanderer“ általában folyton küzd a kie­gyezés mellett,; hisz a magyar kiegyezés előtt is talán ez volt az egyedüli osztrák lap, mely a ma­gyarok kívánságának jogosságát elismerte s azon jogos kívánságok megadását követelte. Midőn Andrásy a külügyi tárczat elfogadta, is­mét a „Wanderer“ üdvözölte a helybeli lapok kö­zül a leghatározottabban, mert reményiette, hogy oly szabadelvű államférfiu mint a milyennek An- .drásyt tartja, nem lesz ellene a nemzetiségek ^ogos kívánságainak. Nem tudjuk, pusztán a nagy m. vasúti üzlet okozza e, vagy van-e annak is befolyása a dologra, hogy magyar ember foglalta el a külügyi tár- czát, én azonban azt kezdem tapasztalni, hogy a bécsi tőzsde többet ügyel a pesti tőzsdére egy idő óta. így nehány napja egy pár helybeli lap azon távira tot hozta Pestről, hogy Paulini Tóth Vilmos (!) tör­vényjavaslatot nyújtott be 330 mértföld vasút iránt Sokan ezt úgy magyarázták, hogy Tóth Vilmos belügyminiszter nyújtotta be a kérdéses vasúti szerződést, s hogy a Paulini név, mint ez már gyakrabban megtörtént, csak tévedésből került a táviratba. S általános lön a vételkedv, hitelbankok iránt. Tegnapelőtt ismét Pestről távirati utón jelen­tettek be vételeket s ez a tőzsdén az emelkedő irányzatra nagy befolyással volt. A mai „N. Fr. Presse“ a „P. Lloyd“ után visszavonja azon hirét, mintha a m. vasúti üzlet megköttetett volna. Ezután egy hosszabb ezikkben szintén ellene szól, az üzletnek, csak néhány pontját emeli ki s szintén oly határozottan hátrányosnak tartja az országra, hogy a czikk végín felkiállt: „Ha már az ország minden áron adósságokba akarja magát verni, miért Dem épit maga inkább ?“ Azután ismét egy pesti hirtboz, mely szerint a minisztérium és a társulat között alkudozások folynak a szerződés némi módosításai felett. Ezen hir szerinti módosítások, melyekről önöknek is van már bizonyosan tudomásuk, az egész szerződést lényegesen megmásítják. Az egész vasúti szerződés úgy a mint előt­tünk fekszik, oly egyhangúlag Ítéltetett el, hogy ahhoz, noha szándékunkban volt, még bővebben ezóllani felesleges szószaporitásnak tartanók. Fentartjuk azonban magunknak azon esetre, ha azon módosítások csakugyan létrejönnek, azon módosított szerződést további bocczolás alá venni. Mert mi azt még azon, az ország ja- vára netalán teendő lényeges módo­sítások után is, az országra nézve hátrányosnak tartjuk. y. r. London, nov. 27. (Saját levelezőnktől.) A „Standard“ magán távirata Berlinből nagy feltűnést okoz, bár frissége miatt a lapok nem szól hattak hozzá. Ezen távirat szerint Oroszország két 180 ezer emberből álló figyelő badtestet állít fel , egyikét Galiczia s a misikát Smolensk mellett. A szászkorona hg alatt Lengyelország vissza állításáról beszélnek a porosz katonai körökben. Bár külföldi eredetű, jelzeni véltem ezen táviratot mert kacsasága esetén is elég jellemző, hogy mit nem sejt a világ a levegőben is. Doverben utolsó levelem Írásakor Jessel soli­citor general 240 szavazattal volt hátrányban és ügyét saját pártja is elveszettnek hitte, azonban szombaton délután 88 szavazattöbbséggel győzött. A győzelem ellensúlyozza a plymouthi vereséget, mig a bukás kétszeres, mivel Jessel ur kinevezésé­nek is kárhoztatása lett volna. A pálinkás kon- servativek fölött nyert diadalt a muukások kedvező maga tartásának köszönheti a kormány; minek ér­deme ismét Gladstone ismeretes nagy hatású be­szédére sugárzik vissza. A walesi hg betegségének rendes folyamáról s nyugodt éjszakájáról tudósit az udvari körözvény. Patterson püspök és Aitken pap Santa Cruz szigeten a benszülöttek által legyilkoltattak meg­torlásául a hong-kongi gyermekrabló kereskedők által elkövetett kegyetlenségnek. Legalább igy ér­tesít egy austriáliai távirat. Bostonban köztársasági klubb alakult. Dilke ezen a héten fog Londonban beszélni ; chelseai választói közt már osztják a jegyeket. Exeter és Tivertonban tartott meeting tilta­kozott Lowe javaslata ellen, melyben progressiv jövedelmi adót indítványoz. Nem csak politikai gyűlések tartatnak, ha­nem minden évben kétszer, három a kisértet lak­ta éjfélkor a bukott angyalok is gyüléseznek. Ilyen különös meeting volt a „Café royal“ helyiségeiben a mint nagyon természetes ezen franczia étterem s kávéház a Regent Streeten van. Nem üzleti dol­gokat vitatnak ott, hanem egy derék pap erkölcsi praedikátiót mond a szerencsétleneknek, kik az előre lefoglalt emeleti étteremben párolgó theát szörpöl- getve hallgatják. Az utóbbi alkalommal több mint három százan jelentek meg. A társadalom szerencsétlenjeiről a vasúti sze­rencsétlenségre menni át nem ugrás. A wiganiösz- szeütközés alkalmával busz ember szenvedett ütő- dést és törést, halál nem történt. Birminghamban nagy barom és szárnyas jó­szág kiállítás nyittatott meg ; első nap négy­ezer látogatója volt. Az e hóban becsukott „National Galery“ aj- tai feltárultak s reményiem, hogy a jövő vasárnap laptalanságát felejteteudő, irhatok folyó heti láto­gatásaimról. U. G. Gróf Andrássy külügyminiszter körjegyzéke. Az első körjegyzék, melyet Andrásy a mo­narchia külföldi képviselőihez szétküldött s me­lyet tegnapi lapunk bő kivonatban hozott, egész terjedelmében következőleg szól: Bécs, nov. 23. Ó felsége, a császár és király méltóztatott engem külügyminiszterének kinevezni. Midőn hozzáfogok a feladathoz, melylyel fel­séges urunk akarata megbízott, teljes tudatával teszem ezt azon nagy nehézségeknek, melyekkel az egybe van kötve. Mindazonáltal két ok van, melyeknél fogva bizalommal fogok a nekem jutott küldetés telje­sítéséhez. Az első : feltétlen bitem az osztrák-magyar monarchia életképességében és erejében, mely monarchia ma inkább, mint valaha az európai egyensúlyra nézve szükségesnek és az álíaláuos béke egyik nélkiilözbetlen biztcsitékának bi­zonyul. A második az, hogy legbensőbb meggyő­ződésem szerint, miként elődöm eié, úgy elém is a birodalom életérdekei szabják a követendő politikát. Ezen politika a béke világos, nyílt és szi­lárd politikája. Sokkal jelentékenyebb lévén, sem hogy kül­detését máshol, mint önmagában keresse, — sok­kal nagyobb kiterjedésre, sem hogy területi na­gyobbodásra volna szüksége, az osztrák-magyar birodalom nem vágyhatik határainak semmiféle kiterjesztése után, úgy hogy nehéz volna bármely területi gyarapodást megjelölni, mely nem inkább ' zavarok forrásává válnék a birodalom két felére nézve. A birodalom nem kiterjedése, hanem ereje az, minek nevelésére törekednünk kell a ren­delkezésére álló csodás segélyforrások fejlesz­tése által. Azon előuyök, melyeket bár a legszerencsé­sebb háború is nyújthatna nekünk, sohasem ér­nének fel azokkal, miket a jóllét fokozatos emél- kedéséből meríthetünk, melynek haladását még a belválságok sora sem állította meg csak egy pil­lanatig is. A nehézségek, melyekkel a monarchia meg­küzdőit, és még most is küzd, és melyek különben csak természetes következményei minden nagy át­alakulásnak, napról napra kevesbedni fognak, azt bizton remélhetjük; mindazonáltal nem fognak el­tűnni anélkül, hogy a törekvésekben bizonyos ellentétet, a kedélyekben bizonyos keserűséget ne hagyjanak. Én bízom abban, hogy ez ér­zelmek a monarchia átalános érdekei igazsá­gosabb méltánylásának fognak helyet engedni; de az eredményt csak annyiban remélhetjük nem túl­ságosan bosszú idő alatt elérhetni, a mennyiben lehető lesz külbonyodalmakat megelőznünk, melyek a belbéke megszilárdulásának elhalasztása mellett akadályoznák a kormány engesztelő eszméjét és annak szilárd határozott alkalmazását. Nem kétlem, miszerint e politikai irány, me­lyet elutasitbatlan érdekei szabnak a monarchia elé, teljes összhangzásban áll a többi hatalmassá­gok óhajaival, melyek az utóbbi évek folyama alatt fokozatosan egész Európán átvonult iszonyú rázkódások után mindnyájan parancsoló szükségét érzik annak, hogy a mostani oly keményen meg­próbált nemzedékeknek a nyugalom és biztonság korszaka biztosittassék. " A fentebbiekben jeleztem önnek azon föindo- kokat, melyeknek engem arra kell birniok, hogy el ne térjek azon kitűnő államférfi által követett úttól, kinek utódja vagyok. Azért nem is tar­tom szükségesnek, hogy hivatalom elfoglalása pil­lanatában módosítsam azon átalános utasításokat, melyekkel ön el van látva és ön csak czél- zataimnak fog megfelelni, midőn azokat jö­vőre is zsinórmértékül veendi, magatartására nézve. Midőn felhívnám önt, hogy jelen sürgönyö­met ön által czélszerünek ítélendő módon felhasz­nálja, befejezés előtt constatálni akarom megelége­désemet a fölött, hogy önnel ezentúl ügyleti ősz szeköttetésbeu fogok állni. Azon reményt táplálom, miszerint ön szives lesz engem odaadó támogatásában részesíteni és a feladat teljesítésében segitni, melyet ő felsége a császár és király bizalma elém jelölt. Méltóztassék elhinni, én magam részéről nem mulasztandok el semmit, mi által jogokat szerezhessek magamnak azon bizalomra és becsülésre, melyben elődöm annyi joggal részesült azok részéről, kik alatta szolgáltak. Fogadja, uram stb. Audrássy s. k. A P. Napló és P. Lloyd Andrásy gróf kör­sürgönyének taglalgatásával és bírálatával foglal­koznak, tökéletesen helyeselve a sürgönyben ki­fejtett eszméket; de jót nem állunk, nem csele­kedtek volna-e ép igy, ha Andrásy véletlenül más valamit mont, mint csakugyan mondott. A P. Napló szerint az okmány a sensatio bizonyos ne­mét fogja úgy az illető diplomatáknál, mint az európai közvéleményben fölkelteni. Tartalmát min­denki előre tudhatta, de kellemesen lep meg a rajta keresztülvonuló hang, milyet diplomatiai sür­gönyökben csak ritkán találunk. Andrásy gróf oly nyiltan, férfiasán és őszintén beszél, hogy el kell halnia a kétely mosolyának. Midőn a békét hirde­ti, nem irtózik a háború esélyeinek taglalásától, és kimondja, hogy Ausztria-Magyarországra néz­ve a legszerencsésebb háború is baj volna, mert határaink kiterjesztése csak újabb bonyodalmakat idézne fel. Andrásy gróf politikájának ez sarkala­tos elve. Lehetnek olyanok, kik túlbuzgóságot fog­nak felfedezni e sürgönyben és szükségtelennek tarthatják annak visszautasítását, mit szerintük senki sem állított. De nem szabad elfelejteni, hogy Andrásy hivatalba lépését a gyanusitgatások rjaa oda magyarázta, hogy a monarchia felidézni ké szül egy óriási háború válságait. Mások iróniával fogják emlegetni, hogy a monarchia, nem terjeszt­hetné ki határait, ha akarná is. De Andrásy gróf Ausztria-Magyarország erejéről jobb meggyőző­désben van. A belső békét illetőleg a sürgöny nem fejez ki vérmes reményeket, de elérhetésére időt és külső bókét tart szükségesnek. Időt és békét szerezni lesz az uj miniszter czélja. A P. Lloyd finom bókkal kezdi. Ha a phra- zisok kétértelműsége jó tulajdon, Andrásy irata igen rosznak volna nevezendő, mert főjellege a világosság és határozottság. Andrásy gróf egyben csakugyan hasonlit Bismarckhoz t. i. hogy bir józan észszel, mi kevés magas állású férfiúnak sajátsága. Sürgönye tanúskodik, hogy czéljai és indokai felett tisztában van magában, és nem hagy kétségben másokat. De az uj miniszter kényszerítve volt még többet mondani szemben azon gyanúsításokkal, hogy magyar hódítási pofi tikát fog követni és Világosért akar elégtételt sze­rezni. Kinyilatkoztatja tehát, hogy uj hódítások nem képezhetik czélját a monarchiának, melyre nézve a legszerencsésebb háború is baj volna. Ez nem csak Oroszországnak szóló megnyugtatás, de intelem azon osztrák pártra nézve, mely egy sze­rencsés háború által megoldhatni vél minden bel­ügyi válságot. Andrásy gróf nincs ily nézetben; ő a béke utján akarja visszaadni a monarchiának épségét, és erős hite van a birodalom életképes­ségében. Államunk barátságban lesz minden hata­lommal, mely a békét fen akarja tartani, és an­nak megzavarását egész erejéből kész vissza­utasítani. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőházi ülése nov. 30-án. A képviselőház mai ülésében kezdte meg a költségvetés átalános tárgyalását. A költségvetés tárgyalása és megállapitása mindig egyik legfontosabb teendőjét képezi a tör­vényhozásnak, de kétszeresen fontos teendőjévé vált ez ma, midőn államháztartásunk minden rend­szer nélküli vezetése folytán pénzügyeink már-már oly fenyegető helyzetbe jutottak, miszerint hazafiui kötelességünk komolyan gondolkodni arról, hogy mikép adhatnánk pénzügyeinknek kedvezőbb for­dulatot. A beszédek, melyeket ma a kormánypárt ré­széről hallottunk, leveröleg hatottak ránk. Nem merik nyíltan föltárni a helyzetet s inkább a jövő nemzedék sorsát teszik kétségbeejtővé, semhogy fér­fias bátorsággal bevallanák most, miszerint az ed­dig követett irány nem volt helyes, s készek min» den álszégyen és tartózkodás nélkül áttérni egy másik, egy — jobb útra. Nem. Megmaradnak a régi utón, melyről Ghyczy Kálmán igen helyesen jegyezte meg, hogy ugyanazon ut az, melyen az elmúlt években az absolut uralom tönkre jutott. Az átalános vitában, mely a följegyzett szó­nokok száma után Ítélve meglehetős hosszas lesz, ma hárman vettek részt. Első szónok Széli Kálmán volt, mint az ál­landó pénzügyi bizottság előadója. Beszéde semmi tekintetben sem felelt meg a várakozásnak. Pénz­ügyi helyzetünk sokkal komolyabb, semhogy az oly beszéd, minőt tőle hallottunk, megnyugvást kelteni vagy az aggodalmakat eloszlatni képes lett volna. És Ghyczy Kálmán magasabb szempontból kiinduló beszéde, mely az előadó beszéde után rög­tön következett, még inkább észrevehetővé tette, hogy ami kedvezőtlen pénzügyi állapotainknak szép színben való előtüntetésére egy kissé több ember kellene mint Széli Kálmán ur. Ghyczy után, kinek erős érvekkel szinig telt beszédét alább egész terjedelmében adjuk, Kerka- poly szólott. Kerkapoly mai beszédével is azt lát“ szott bizonyitgatni, hogy ő igen helyén volna va­lamely szajas prókátor szerepében, de nem parla­mentbe való miniszter. Előadása minisztériumának valamelyik alsóbb osztályában az alsóbbrendű hiva­talnokok előtt megjárná, de midőn úgy kell azt hallanunk, mint egy államminiszter beszédét a parlamentben a költségvetés átalános tárgya­lásakor, — ez nagyón megingatja hitünket Ker­kapoly államférfiui képességében. Ő egyszerűen tagad mindent. — .Tagadom, hogy igy van ; ta­gadom, hogy úgy van.“ — Az ily kifejezésektől hemzseg egész beszéde. Természetes, hogy ez a legkönnyebb czáfolat, ba ezt aztán czáfolatnak le­het nevezni. * Elnök Somssich Pál bemutatja a Hajdú kerület feliratát, melyben a törvényhatóságok köz- igazgatási költségeit más kulcs szerint kéri meg- állapittatni; Sz. Fehérvár feliratát, melyben a köz- igazgatási költségek fedezésére nézve a városokat is részeltetni kéri. Deák Ferencz benyújtja a tiszáninneni evang. ref. egyházkerület kérvényét, melyben a néhai Palóczy Horváth Mária által hagyományozott ala­pítványok után járó illetékek elengedését kéri. — Zakornaczky Bálint, Farkas Bálint bécsi la­kos folyamodványát, melyben mint az 1848-ban volt honvédelmi kórházi felügyelő segélyért ese­dezik. — Paczolay János az egyesült magyar gőzhajózási társulat, a győri gözhajózási társulat és több hajótulajdonosnak kérvényét a czélba venni szándékozott dunai vassodrony vontatása beállítása és végleges beszüntetése végett. A kérvények a kérvényi bizottsághoz utasit- tatnak. Ez utóbbi a ház élénk helyeslése közben azon utasítással, hogy a kérv. bizottság erről még szombaton adjon be jelentést. Elnök felolvassa gr. Andrásy Gyula levelét, melyben a sátoralja-ujhelyi képviselői állásáról lemond, mivel — igy ir a volt miniszterelnök — jelenlegi teendői mellett nem fogna részt vehetni a ház tanácskozásaiba:). (Éljenzés jobbról.) Csernátony Lajos is csatlakozik azon éljenek­hez, melyeket hallott gr. Andrásy Gyula külügyér részére nyilatkozatul, de azért lemondási levelét nem tarthatja egészen kielégítőnek, jelesen indo­kolását nem tartja helyesnek, mert azt mondja gr. Audrásy Gyula külügyér, hogy azért mond le, mert nem foglalhatná el itt helyét, kötelességei teljesítésére nem lévén erre ideje. Szónok azt hi­szi, hogy ebben gr. Andrásy Gyula külügyér té­ved. Constitutionalis correct szempontból indokol­va, a dolog úgy áll, hogy a magyarországi kép­viselői állás nem fér össze a közös külügyérséggel. (Helyeslés a balon.) S ezt kellett volna gr. And­rásy külügyér urnák is megjegyezni levelében. Egyébiránt magát a lemondást illetőleg azt hiszi, hogy vannak tán jelenleg is a házban oly képviselők, kik a gróf urnák e példáját követhetnék, ugyanis a lemondást illetőleg. (Élénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások: úgy van!) A ház tudomásul veszi a lemondást. Binder Lajos szintén lemond képviselői ál­lásáról. Mindkét lemondást illetőleg az elnökség föl- batalmaztatik uj választás elrendelésére. Ivánka Imre az összes minisztériumhoz kö­vetkező interpellate intéz: Szándékozik-e a t. minisztérium a főrendi­háznak szervezetét czé’zó törvényjavaslatot még ez ülésszak alatt a képv. ház elé terjeszteni ? Ezen interpellate pedig nem saját szavai­val indokolja, hanem az ország legmagasabb állású férfiáuak szavait idézi. E végre következő passut olvas föl a trónbeszédböl: „Önök hivatása: a nemztt összes erejét gyorsan és határozottan a belső átalakulás nagy munkájára irányozni; hely­rehozni az események által okozott mulasztásokat; szakitva a múlt azon hagyományaival, a melyek a korszerű haladásnak útjában állanak. „Az 1848-ik évi törvények az ország törvényhozását a korábbi Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre 5 frt. — kr. Éélévre ... 10 „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 80 m Égjen szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-uteza O. széna. Semmit sem közlünk, lu nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék