Ellenőr, 1872. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-03 / 1. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . ., S ftt. — kr. Fiáérre ... 10 n — „­­ Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem k­ell m­it, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 1 szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon. ▲ lapot illető reclamátiók­ Légrády testvérek Irodájába (nádor-utcaa 6. ■­.) intés Szerda, január 3. 1872. Hirdetési dijak: petit sor egyszeri | A nyilt-tér egy petit sora 80 kr. ír^**'”* 4Shf®tásáért . . . . 10 kr. I Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ \%.­­ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: nádor-tizes itt 0. szám. (Légrády 4­­11 testvérek irodájában). md Sl­. pénzek helyben és vidékről Pest, két-s&i utcza 14. n.­ila ,s intézendők. 10. évfolyam. Candidátio a tisztújitásnál.­­Mi Czél-zerű lesz időnkint regisztrálni, miként forgatja magát az életben és gya­korlatban az uj megyei törvény. Tapasztalatunk van már eddig a can­­didátióra nézve. Mint tudjuk, ezelőtt kor­látlan candidátionális joggal birt a főispán ; e jognak korlátlanságát azonban mérsékelte azon szokás, hogy a tisztujitás napját meg­előzőleg conferentia tartatott s annak meg­állapodásai a candidátiónál figyelembe vé­tettek. Az új törvény szerint nem a főispán can­didál, hanem egy bizottság, melybe három tagot választ a megye közönsége, hármat nevez a főispán ő az elnök s az ő szava dönt. E szerint ott vagyunk a hol voltunk s voltaképen a főispán kezében van a candidatio mint ezelőtt. Van azonban két körülmény, melynél fogva a választás sza­badságának szempontjából sokkal roszabb a mostani rendszer a réginél. Egyik az, hogy nincs kijelölési conferentia, a másik az, hogy azoknak, kik hivatalba akarnak jőni, előlegesen jelentkezniük kell. (66. §) Conferentia tartásának nincs helye, mert van külön egy közeg, mely hivatva van in­tézkedni abban, a­miben azelőtt a confe­rentia intézkedett. Lehetne tán azt tenni, hogy a candidáló küldöttség összeillése előtt tartassék meg a régi modorú conferentia, hogy irányt adjon magának a candidáló bi­zottságnak ; ez azonban gyakorlatilag kivi­hetetlen, mert a candidáló bizottságnak idő kell ahoz, hogy a kijelölési jegyzéket elké­szítse, a megyei bizottmányi tagok pedig tudvalevőleg nem szoktak előbb beérkezni, int a választási napot megelőző délután,­­ conferentiát is, candidáló bizottsági ülést is tartani nincs idő. A­mi a jelentkezést illeti, ez épen a főbb hivatalokra való egyénekre nézve kel­lemetlen dolog, annyival inkább, mert na­gyon hasonlít a folyamodáshoz s ezzel hiába, úgy vagyunk, mint Mephisto a kereszttén —­es ist mir’ mal zuwider. Az ember sokkal jobban szeret felszólittatni, egy kicsit ké­retni S­z el­lent nem áthat­ni, mint kimig­­rálni, magát feltolni. Hiába distinguálunk még oly élesen is a jelentkezés és folyamo­dás közt, minduntalan megbotlik az ember nyelve s a jelentkező­nek becsületes magyar neve utóvégre is csak folyamodás marad. A konferentiákon körülvették szépen, megkér­ték az embert, s meg volt mentve a zászló becsülete; gyakran valóban is sikerült le­venni lábáról egyes embert, a folyamodás azonban kétségtelenül visszariaszt igen sok embert és pedig a javából. S ennek azután még más sajátságos következése is van. A törvény azt mondja: „minden állomásra legalább 3 egyén jelö­lendő ki; e szabály alól eltérésnek csak ak­kor van helye, ha nem jelentkezett kijelöl­hető 3 egyén a betöltendő tiszti állomásra.“ Könnyen megeshetik, hogy valamely állo­másra senki se jelentkezik, s akkor azután nem levon kit candidálni, nem lehet betöl­teni az állomást; még könnyebben előfor­dulhat pedig azon eset, hogy valamely állo­másra csak egy ember jelentkezik — ez volt épen most az eset Borsodban, hol 5 —6 főbb hivatalra csak egy-egy jelölt volt. Ily esetben azután az történik, hogy voltaké­pen nincs is választás, hanem az illető egye­düli jelentkező megválasztja maga magát. Mindezeknél fogva a választás szabad­ságának szempontjából a mostani kandida­­tionális eljárás roszabb az előbbinél, habár látszólag kedvezőbb, a­mennyiben nem egyes embernek, a főispánnak, hanem egy bizott­ságnak kezébe látszik lenni letéve a candi­­dationalis. jog. A főispánnak módjában áll oly egyé­neket nevezni a bizottságba, kik az ő aka­ratát feltétlenül teljesítik, a döntő szó pedig az övé. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy hát megváltoztatván a törvényt, térjünk vissza a régi gyakorlathoz. Én egészen el­­vetendőnek tartom a candidatiót, lehetet­lennek tartom annak czélszerű módját ki­találni. Kettős czélja volna az eddig ural­kodott felfogás szerint a candidatiónak; egyik az, hogy a kormánynak a választás­nál is legyen befolyása, a másik az, hogy az alkalmatlan egyének kizárattassanak. A­mi az elsőt illeti, nem tartom szükséges­nek, hogy a kormány befolyással bírjon magára a választásra. Az autonómia rend­szere mellett a kormány hivatása csak a felügyelet és ellenőrzés lehet s erre bőven el van látva beavatkozási joggal az uj tör­vény értelmében, tetszése szerint felfüg­geszthetvén a tisztviselőt. De befolyást nem is lehet neki adni más módon, mint kor­látlan vétő­jog által, melylyel egyenlőn birt a régi s bir az uj rendszer szerint, más módon nem­ folyhat be s az ilyen befolyás túlságos. Általában minden candidatio a szabad választással elvi ellentétben áll, egyenes negatíója a szabad választásnak.­­ A­mi pedig azt illeti, hogy a candida­tio czélja az alkalmatlan egyének kirekesz­tése, a törvény nem mondja azt, hogy csak azok zárhatók ki a kijelöléssel, kik a tör­vényes qualificatióval nem bírnak; ha ez volna a törvény intenziója, ezt ki kellene mondani, mert most önkényesen járhat el a bizottság s kizárhat olyat is, a­ki bír a törvényes qualificatióval. De a qualificatió előleges kipuhatolására nincs semmi szük­ség, mert ez utólagosan is megtörténhetik. A megválasztott tisztviselő egy küldöttség előtt előmutathatja keresztlevelét, diplomáját stb. annak senki sem fogja kitenni magát,hogy mint olyan, ki tudva, hogy nem bír a szükséges qualificatióval, mégis elvállalta a hivatalt s fel is esküdött, csúffá tétessék választás megsemmisítése által. Eltörlendő volna tehát nézetem szerint a candidatio. Eléggé korlátoltatott a me­gyei autonómia, a­mi joga maradt, legyen legalább az teljes és csorbítatlan. Néhány oly leve­c­es uiváratot is kaptam, hol párbajom kimeneteléről tudakozódnak. Erre kedves bot­djom­, nem mondhatok egyebet, mint a­mennyit te e tárgyra vonatkozólag tegnapi számodban mondani szíves voltál. Nekem sokkal magasabb fogalmam van a parlamentáris függetlenségről, semhogy épen én nyújtsak segédkezet annak tökéletes lerontására, az­által, hogy kihívást elfogadjak egy köztisztviselőtől kinek eljárását vagy cselekvényét bírálat alá venni képviselői kötelességemnek tartottam. A közhivatalok szigor­u ellenőrzése a képviselőnek egyik kiváló köte­lessége. Igen helyesen. Hanem a dolog nem csak ed­dig van. Ha Angliában a parlamenti tagság azon kiváltságait, melyeknél fogva szólásszabadsá­gában csak elnöke által s csak impar­­lamentáris kifejezéseire vonatkozólag korlátozható, elég vakmerő lenne megsérteni bár­ki i­s , ezen vakmerőségéért okvetlenül a H­á­z színe elé idéztetnék, hogy innen — a parlamenti kiváltság megsejtése, breach of priviledge, miatt — börtönbe küldjék. S ha a vakmerőség olyan fokozatú lenne, hogy a parlament illető tag­jának életére nézve fenyegetést foglalna magában , akkor az a börtönbüntetés nem volna tréfa, ha­nem alkalmasint tread-mill lenne. S ha a par­lamenti tagság biztonléte elleni bűnt épenségesen egy államszolga követné el, ezt ugyan nem tűrné meg szolgái sorában az állam egy perc­ig sem, és soha többé. Magyarországon tán nincs még e részben előzetes eset és eljárás, de megvan azon törvé­nyesített fogalom, mely szerint a két ház tag­jai sérthetetlenek mind szólásszabadsá­gukban, mind személyeikre nézve, ée ha egy tör­vényhozót bűnvádi kereset alá sem fog hatni a törvényhozók illető testületének engedelme nélkül, ez a mentelmi jog még szigorúbb fentartást igényel a személybiztonság elleni merényletekkel szemben. Szerintem, tehát, a képviselőház — ha megőrzeni akarja tekintélyét s nem kívánja ha­talmának biztosítékait paczkázás tárgyává tenni — a Simonyi Ernő által jelzett tényről hivata­los tudomást kell szerezni magának s aztán ezen tudomáshoz képest intézkedni. S én remény­em, hogy ily irányban nem is marad el egy kérdés a ház elnökéhez s a belügyérhez Mert ha a ki­hív­á­s megtörtént, ennek elutasítása egészen rendén volt ugyan, de a ház kiváltságai el­leni merénylet megtörtént és megfenyítendő ; nem is említve az ügy azon eredeti és tanúságos olda­lát, hogy épen azon egyén provokál du­­ellumra,a­kinek egyik kötelessége volna őrködni azon törvény megtartása felett is, mely tiltja a duellumot. Hanem a dolog ezen része a felelős igazságügyét és belügyér intézkedése alá tartozik. A­mi a párb­­kérdést in­thesi illeti, elmondom egyszer, midőn ráérek, nézeteimet e társalmi otrombaságról, melynek soha sem vette hasznát a becsületesség, jog, igazság és szabadság s a melyet ki is küszöbölt kebeléből — erős kézzel — az egyéni és nemzeti önérzet, férfiasság, és gentleman-fogalmak mintája — Anglia.* Figyelmeztetjük a belügyért, hogy tán ideje volna már rendet csinálni annál a nemzeti színháznál, hacsak nem vár még valami olyan botrányra, mely tönkre tegye ezen művelődési intézetünk hitelét egy darab időre. Ha megtartot­ták az intendánst, akkor tessék gondoskodni Apróságok. Jót kívánunk az új évre is mindenkinek, még a gonoszoknak is, mert e­z­e­k n­e­k leginkább kívánhatni, hogy javuljanak meg, s mert Burns kedélyes reménykedése szerint tán maga Sátán sem oly rész, hogy örö­k­re elkárhozottnak tekintse őt a jóságos isten. A mi drága hazánkat illeti, nem azt kívánom én, a­mit egyik költőnk sóvárgott. „Hogy a magyart a fél világ uralja,­ hanem kívánom, hogy ő ne uraljon senkit e világon. Nem a mások szolgaságát óhajtom én nem­zetem boldogulására, hanem saját szabadsá­gát. S áldja meg az ég mindazokat, kik e szent szél felé törekszenek.* A Magyar Újság vasárnapi számában S­i­m­o­n­y­i Ernőtől jelent meg egy levél, mely­ben felel némely hozzá intézett kérdésekre — s többek közt — a következő nyilatkozatot teszi: arról is, hogy alárendeltjei ne legyenek folytonos lázadásban. Mi nem bánjuk akárkit indítsanak ütnie, de követeljük, hogy a nemze­ti színház érdeke ne áldoztassék föl sem báró Orczy Bódog, sem Szerdahelyi Kálmán úr kedvé­ért. — Tóth Vilmos miniszter ar tán legildomo­sabban járna el, ha kinevezne egy biztost a dolgok szigorú megvizsgálására, s aztán követné ennek javaslatát Hiszen nem lehetetlen talán ta­lálni egy részreh­aj­latlan és tekinté­lyes embert ? Csak ne hozza a dolgot, akármit határoz is a miniszter úr.­­ A horvát kiegyezkedé­s ,árués, mely néhány napja Bécsben a magyar kormány, a horvát nem­zeti pártiak és az unionisták közt a tanácskozás tárgyát képezi, a legközelebbi napokban már be lesz fejezve. Tegnap — így távírják a­­ Napló­nak — újév délutánján 4 órakor adták át a nemzeti pártbeliek nyilatkozatukat : ma reggel ugyanezt tették az unionisták. A tegnapi értekez­leten, mely körülbelül egy félóráig tartott, Ker­­kapoly is részt vett. Miután már mindkét párt be­adta nyilatkozatát, valószínű hogy ma, de bizo­nyos hogy holnap minisztertanács tartatik. A nyilatkozatokról érdemlegesen, illetőleg részletek­ről még mit sem hallani. Páris, dec. 27. (Saját levelezőnktől.) Most, miután Francziaország keleti védbás­­tyái épen azok kezébe mentek át, a kik ellen emeltettek, s az elesett részek, mint azt a,,Klad­deradatsch“ egyik metszete oly kihivóan hozá, fenyegető szarvként nyúlnak a franczia területbe, a kormány azon van, hogy e veszélyt lehetlenít­­se s azért az uj határszélen egy várak és földsán­­czok által támogatott védvonalat szándékozik hu­zatra. E tervek tanulmányozására legügyesebb tisztjeit küldé ki. Utóbbi időkben Rustowot fo­gadja gyakorta Thiers, s értekeznek együtt a fel­építendő várak kérdésében. Rustow, születésére nézve porosz, de lelkesíti­, testestől republikánus, ki már 1848 ban ez eszme mellett annyira lelkesült, hogy a porosz kormány Posen fellegvá­rába záratá, honnan azonban rövid idő múlva ki­szabadult s Helvétiába menekült, hol, mint a szö­vetség hadimérnöke, felette kitüntető magát. Ma ezredes. Tervei, mint mondják, nagybecsüek, és szakértő tábornokok nem győzik eléggé méltányolni. Egyébiránt az erősségek emelése kérdésében még véghatározás nem történt, csupán tanulmányozzák e kérdést, mint már fenebb mondom. A banktörvények készítésére kiküldött bi­zottmány ma d. u. hallgató meg­­nínnn** Végi­aiaiu/iaiu«, «wm­aiuaotti bizonyosnak látszik, hogy a kormány tervezete meg fog vál­toztatni. Minden arra mutat, hogy a bizottmány csupán egy 300 milliónyi legmag­yabb pénzfor­galmat hajlandó engedélyezni, holott a kormány 600 milliónyit óhajtana. Egy vidéki lap nagyon alkalmi és találó öt­letre jött, mely nagy zavart idézett elő az Orle­­ans-pártiak táborában. Elővette az 1848-iki lapo­kat, s ezekből kivette Napoleon Lajos levelét, me­lyet ez képviselővé választása és a házba való be­lépése alkalmával tett közzé, s melyben legszen­tebbül állítja, hogy ő nem trónkereső, nem áhíto­zik koronára, sőt tudja, hogy Francziaországban egyedül Respublika lehetséges, azért ő is respubli­kán, s egyszerű polgár akar maradni, egyedüli ambitiója lévén választóit a nemzeti gyűlésen kép­viselni. A vidéki lap e levelet egész terjedelmé­ben közlé, azonban Bonaparte Napoleon Lajos aláírása helyett az Orleans testvérekét teszi. Az ily tréfásan felfrisitett levelet, észre nem vévén a második kiadást, több lap mint eredetit közlé, mások szintén közölvén, megjegyzék, hogy ako­­holtnak tartják, m­íg végül a Paris Journal észre­vette a szellemdús névcserét. A franczia akadémiának jelenleg négy ülése áll üresen A titkos tanácsban összeült akadémiai bizottmány, mely a számos pályázók érdemeit való bírálandó, első ülésében Aumale herczeg és Littré jelöltekkel foglalkozott, emert, mert republikánus, amazt mert nem republikánus, s igy részrehajlat­­lanságot tanúsítani nyílik alkalma, heves viták után, nagy többségben pártoló. Szegény Páris, innentova már két éve, hogy kiragadtatott ama légkörből, mely kiválóan éltető anyaga, melynek eddigi nagyságát is köszönheti, értem a kereskedelmet. Előbb a porosz ellen harczolt s a nagy „boutique,“ mely Páris legtalálóbb oppositiója, hat hónapra becsukódott, két hóig siratta vesztesé­geit és a „boutique“ zárva maradt. Jött a kom­mune s a „boutique“ három hónapra még mindig fel nem nyílott. Azután vége lett ennek is, de a roppant veszteségek munkás kezekben úgy mint pénzértékben, a kereskedelem e két fő tényező­jében, a pártok viszálya s az ezzel beállott bizal­­m­alanság, Fárist hosszú időre megfosztani látsza­­nak kereskedelme egykori nagyságától. A szívós életrevalóság megmenté az elveszéstől s a nagy „boutique“ csődött nem kiáltott. Minél távolabb esőnek a két harcz szerencsétlenségei a múltban, mint egykor Janus templomának fiai, annál tá­­gabbra nyíltak a nagy boutique ajtószárnyai, — az utolsó vasárnapon, de még inkább hétfőn vég­re egészen felnyíltak s látni engedők a roppant kincset, mikkel nagy szerencsétlenségei da­czára még mindig bir. Midőn Páriát e kitűnőleg sajátos kereskedői pompájában a háború óta most először megpillantom, nem fojthatom magam­ba a kitörő sóhajt , va­jha e fényes boutique aj­tai többé soha be ne csukódnának. A fő boulevardok hat öl széles járdáin, a platán, hárs és eczetfák lombtalan ágai alatt ma szombaton este beláthatlan végű lánczolatban emelkedtek ideiglenes deszkabódék, míg a keres­kedők boltjaik felét kirak­atokká alakiták át. Va­sárnap délelőttre a bódék és kirakatok felszere­lésével telt el. Délre minden készen állt s várt a cselekvés pillanatára. • Délután három-négy óra között a magán paloták, házak, kávé- teketermek és templomokból mintha sehol sem lenne maradás, ezrével omlott­­a lakosság a fényes boulevardokra. A népszáma folyton nőtt s tetőpontját éjjel tizenegy és egy óra között éré el, midőn a gyalog közlekedés több boulevardon a kocsiközlekedést végkép meg­­állítá­s maga a gyalog közlekedés valóságos küz­delemmé lett. Hosszú idők után ismét láthattuk a „faria francoséit kikelni, igazi furia, épen látni kell, leírás fogalmat nem adhat. Egy compact emberfolyam, mely ellenállhatlanul hömpölyög, hullámzik, megáll, öszpontosul, most megindul s tovább hullámzik. Bár a nagykereskedők a karácsonyi napokon renkívüli fényt fejtenek ki kirakataikban, a nap hősei mégis a deszkabódék kerekedhetlen szónok­árusai. Szónok­árusai mondom, mert míg árulnak, nem szűnnek meg egyszersmind szónokolni. Itt egy szivarka-papir-árus gyönyörködteti gamm­­­vevő hallgatóságát. Ha úgy tetszik, lépjünk köze­lebb s hallgassuk meg: „Le az orr-fintorgató­szagu gyufákkal! Le­velek, melyek csütörtököt mondanak, midőn innen vagy onnan szél fuj, eső, hó esik, szivartól koplalva kell tova ügetned, elmerülve gondba, buba, mert nem ég szivarkád, mely felvidítson. Innen­­származik minden baj, mert nem ég szivarkád, és ez nem ég, mert gyu­fád kialszik s uj Tantalus füst-szomj-kinjait szen­veded. lm elődbe bocsátom kir. szab. legfinomabb s legújabb találmányu szivar­paprikáim. Dühönghet a szél, omolhatik hó, eső, akár mint Noé idejében menj gyalog, lovon, hajón, kocsin vagy imperiálon — mindegy !Egész nyugalommal veszed ki kit. szabad legfinomabb s legújabb találmányu szivarpapriká­­id, dohányod, (a szónokárus mindkettőt példás nyugalommal kiveszi,­ a paprikába teszed, össze­göngyölöd s szivarod kész, rágyujdlhatsz gyufa nélkül, igy la ! A szónokárus a szivarkapapir szé­lére alkalmazott villát megdörzsöli s a szivarka meggyulad, s ezután pathossal folytatja: „íme vegyétek és szívjátok, ez az én szivarkám, me­lyet öt centiméért adok füstszomjatok oltására ezt cselekedjetek, valahányszor füstszomjatok ér­­zenditek.“ A szónok-árus a kész szivarkát egy gammn szájába dugja s a hallgatóság nagy kész­séggel jó öt centimejével áldozni. Ha a csoport, kielégittetett, a szónoklat új hallgatóság előtt hal­­lattatik. S igy tart ez egész délutántól éji egy­két óráig. De szónokolni okvetlen kell, s ha már az árult tárgy megszónokolásra nem alkal­mas, mint az együ­gyü gesztenye, a roszhirü narancs, legalább árát kiáltozzák szüntelen s mint­ha nem tudnók, újaikkal teszik szemlélhetővé : öt centime egy sou3! Ha elképzeljük, hogy a mértföld hosszú boulevardok két oldalon szegélyezték ily bódé­flCT.^OT^link­b­ol a Ojr'1 XJtp-»*«--.. több szónok hangja hallik, — lehet némi fogal­munk a bábeli zűrzavarról. Valóban őrültté te­szi az embert, de az „enragé“ pánisi e napon legalább is ezt keresi. Ma „eszeveszetten“ mu­latni, boldogítni akár mást és magát. Mást aján­dékok által, magát az így előidézett öröm által. A gazdag bármikor megveheti ajándékait, a sze­génynek külön kell erre félretenni, s ha félre­tesz, arra a karácsonyi ünnepeket választja, már csak azért is, mert ez időtájt legjobb jövedelme van. Azért a párisi karácsonyi ünnepek kiválólag népünnepek. A találékonyságból ki nem fogyó franczia már hónapokkal előre készül e nagy ünnepre, törve fejét valamely új czikk feltalálásán, mert tudja, hogy itt csak az által vergődhetik zöld ágra. A jelen évi ünnepek, mint általánosan állít­ják, nem bírnak a múlt évek találékonyságának gazdagságával, mindamellett a phantasia dara­boknak nincs vége-hossza. A bódék fele naran­csot, déli gyümölcsöket és c­ukorkákat árul, a többi kiterjed a közszükségletek és olcsóbb fényű­­zési czikkek összes mezejére. Legnagyobb figyelmet vont magára a ten­geri ráklábakból készített pipák, gyufatartók, ko­mikus alakok, részeges prussienek sat. Egy má­sik bódéban, utánzoit égő fadarabok virgácsok titkos nyittal, meglepő tartalommal. Igen kedve­sek az érettepkék, melyek szárnyaik alatt tűket rejtenek. Olcsó a bronz serkentő-óra : 6 ft. Ta­nulságos a központot futó játékszer. Számtalan bódéban ezermesterek és bűvészek foglalnak helyet. Sok bódé gyermekszinházat képez. Ez utóbbiak közül egy körül sürü gyermekcsoport tanyáz, a háttérben nagyobbacskákat, szakálos gyermecskéket vehetünk észre. E szinház egy ötemeletes vendéglőt mutat, czime: a béke ven­déglője. Előbb a vendéglő felső ablakai nyílnak meg s az ablakoknál komikus alakok jelennek meg Aztán az alsóbbak is felnyílnak. Az első emelet egy ablakában Vilmos, Bismarck és Na­poleon jelennek meg. Most az alakok kissé kihal­lanak s figyelmüket azon ablakra látszanak fordítani, melyből a három hatalmas tekint alá E pillana­t in a hatalmasok ablaka feletti ötödik emeleti ablakban egy öreg anyóka, Madame História, jelenik meg, kezében kimondhatlan edénynyel, melynek tartal­mát a triumvirátusra önti. Leirhatlan tapsvihar, bravó! — Vége az előadásnak. K. M. — A pestmegyei soltjárási balol­dali bizottmányi tagokat van szerencsém f. hó 5-én délelőtti 10 órára Duna-Patajon tartandó értekezletre, melynek tárgya a küszöbön levő tisztújítás körüli eljárás, tisztelettel meghívni. Jankovich Miklós, orszgg. képviselő. “ A ma érkezett cseh és morva lapok midőn visszapillantanak a lefolyt év eseményeire, egy­szersmind következtetést vonnak azokból a jöven­dőre nézve is. Mi lesz belőlünk ? kérdi a Narod­­ni Listy. S aztán így felel rá: A cseh nemzetnek nem kell kétségbe esni jövője felett, mert a népek ereje nem a mennyi­ségben, hanem a minőségben, a szellemben rejlik. Általános közművelődés, ész és kedély, ezek te­szik a nemzeteket erősekké, legyőzhetetlenekké. Mai számunkhoz Frommer A. Herrmann árjegyzéke van mellékelve. A cseh nemzet pedig csodálatra méltó módon kimutatta, hogy életképes Most is a cseh kiegye­zés meghiúsulása nem jelenti a cseheknek, han­d ezek elleneinek gyengeségét A sarkalatos czikkek eltemetettek az 1871. évben, és igy a cseh nép szivében csak a declaratió marad életben. Le­gyünk önmagunkéi, nem csak félig, mint 1871- ben, hanem egészen, a szabad hazában! — A lengyel lapok, igen helyesen, föl­említik azt a ferde állást, melybe a lengyel reichs­­rathi képviselők jutottak. Ezen képviselők ugyan­azon egyénekből állanak, kik benne voltak a reichsrathban Hohenwart alatt, és a­kik meg vol­tak elégedve Hohenwart javaslatával is. Minthogy a jelenlegi minisztérium és a Hohenwart minisz­térium politikája közt. ég és föld a különbség, a lengyel lapok úgy vélekednek, hogy a lengyel képviselőknek Auersperg kinevezésekor le kellett volna tenni mandátumaikat.­­ Az orosz lap, a „Moskov, Wiedomosti“ igazat ad azon nézetnek, hogy Germániia inkább mint bárki más, egyenes befolyást gyakorol a bé­csi konningra úgy mint a pestire, s hogy való­színűleg a magyar osztrák politikára a béke ér­dekében fog hatni. A magyar államférfi — folytatja tovább a lap, a­ki most az osztrák magyar birodalom ügyeinek élére állíttatott, egy lépést sem tesz, mely a berlini politika nézetével ellenkeznék, és ha ő jelenleg Oroszországgal szemben kedves és bé­kés hangon kezd beszélni,ez csak annak kijelentéséül szolgál, hogy Germániának Oroszország nem okoz aggodalmakat, s hogy emennek barátságos jóaka­ratját magára nézve elegendőképen biztosítottnak tartja. Oroszország és az egyesült és erős Germá­­nia közti barátság senkire nézve sem lehet i­jesz­­tő ; ellenkezőleg ezen barátságban Európa meg­nyugtatást találhat. Kölcsönös jó viszonyaik mit­sem tüntetnek elő a mi „szent szövetséghez“ ha­sonlítana. Ezen barátság nem a kormány­­ sora­­kozása saját népeik ellen, ez nem az érzelmek és elvont elvek politikája; ez most valóságos szük­ség mind a két nagy nemzetre nézve. Ezen szö­vetségnek nem az a czélja,hogy az egyiket rabjává tegye a másiknak; ez, mint minden valódi ba­rátság a kölcsönös jogok és erők méltánylásán, a kölcsönös becsülés i­s bizalmon al­­ul. Adott körülmények között Germania és Oroszország ba­rátsága egyedül biztosíthatja az általános békét s nem fenyeget, nem veszélyeztet senkit. A megyékből és városokból. Miskolcz deczember 29. Folyó hó 28 és 29-én folyt le tisztújításunk azon előre várható eredménynyel, hogy a deákpárt teljes mértékben érvényesítvén h­azalmát, ki fogja rekeszteni a baloldalt a tisztik­ából. Két szolgabi­­rón kívül csupa deákpárti választatott meg, ezek közül csak az egyiknek megválasztása volt elő­leges megállapodása a deákpártnak, a másik a cor­pheusok ellenére történt olyformán, hogy ma­gának a pártnak egy része revoltált s az általá­nos népszerűséggel biró jeles tisztviselőt nem akarta jövőre nélkülözni; különben csak egy szolgabiró lett volna a deákpárti méltányosságnak csodála­tos gyümölcse. Van tehát Borsod megyében össze­sen a törvénykezésnél két baloldali egyén — egy törvényszéki ülnök és egy járásbiró — a köz­­igazgatásnál pedig szintén kettő — két szolga­biró. A pártok aránya pedig mint a szavazók legmagasabb száma mutatja, 193 jobboldali és 108 baloldali, miután azonban 10 baloldali bi­zottmányi tagnak választása lett formahiba miatt megsemmisítve, feltéve, hogy ezeknek egy negyed­része nem jelent volna meg a tisztújításnál, az arány 193 : 115. Hogy miként van ehez mérve a minisztérium által kinevezett bírósági személy , és a megvá­lasztott tisztviselők száma, (összesen 29 választás volt),­ az olvasó ítéletére bízzuk. A főispán által kinevezett személyzet tagj­ai közt egyetlen balol­dali van, a régi írnokoknak is, a­kik a balol­dalhoz tartoztak, már előre kimondatott, hogy maguknak tulajdonítsák kimaradásukat. A fe­gyelmi választmányba a főispán nevezett ki egy baloldalit. Eként követte a deákpárt az 1867-ben az akkori többség által követett eljárás példáját, hogy nem kell csinálni a megyéből kortes tanyát, ha­nem arra kell egyedül nézni, miként lehet legjobban megfelelni a jó közigazgatás kívánal­mainak. A lefolyt tisztújítás előtt a baloldal részéről az volt többeknek nézete, hogy ismerve az ellen­párt szándékait, nem kell a tisztújításban részt venni se hivatalra jelentkezés sora a választási jog gyakorlása által. E nézetet azonban a többség nem fogadta el, sőt egyenesen felkérte a párt tag­jait, hogy jelentkezzenek, nehogy azt mondhassa a deák párt: nem választhatunk közületek, mert nem jelentkeztetek. A választásban való részvét is szükségesnek tartatott, hogy két rész közül a kisebbik következhessék be. Ennek folytán jelent­keztek is néhányan, a választásban való részvét­nek pedig megvolt azon jó eredménye, hogy a baloldal segedelmével érvényesült több esetnél a deákpárt egy függetlenebb töredékének adeli tö­rekvése, hogy az uralkodó deákpárti törzskarnak ellenére mellőzve a korteskedési és nepotismusi szempontokat, alkalmas és hivatott egyének alkal­maztassanak A’tisztújítást különben jellemezte az, hogy átalában nem volt emelkedett hangulat, milyen uralkodott régebben az ily alkotmányos ünnepek alkalmával. Üdítő hatással volt a baloldalra néz­ve a szomszéd Zemplénből vett azon hir, hogy S. A. Ujhelyben a fömkortes miniszterelnök ur megbukott. Per quid quis peccat, per idem pu­­nitur. Gyffr, decz. 29. Az urszinváltozáson átestünk mi is. A pre­­ferenter baloldali megyei tisztikar a tegnapi vá-

Next