Ellenőr, 1872. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-03 / 1. szám

Előfizetési árak Egész érre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . ", S fti. — kr. Fiáérre ... 10 n — „ | Egy hónapra . 1 , 80 , Egyel szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza O. szám. Semmit sem k öxl unit, ha nem tudjuk, kitől jón. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentescn fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kiréve hétfőn a ünnepre következő napon. ▲ lapot illetO reolamátióli Légrády testvérek Irodájába (nádor-uteaa 6. ■».) intés 1 szám. Szerda, január 3. 1872, 1Y. évfolyam. Candidátio a tisztujitásnái. (Mj Czél-zerü lesz időnkint regisztrálni, miként forgatja magát az életben és gya­korlatban az uj megyei törvény. Tapasztalatunk van már eddig a can- didátióra nézve. Mint tudjuk, ezelőtt kor­látlan eandidátionális joggal birt a főispán ; e jognak korlátlanságát azonban mérsékelte azon szokás, hogy a tisztujitás napját meg­előzőleg conferentia tartatott s annak meg­állapodásai a candidátiónál figyelembe vé­tettek. Az nj törvény szerint nem a főispán catididál, hanem egy bizottság, melybe három tagot választ a megye közönsége, hármat nevez a főispán ő az elnök s az ő szava dönt. E szerint ott vagyunk a hol voltunk s voltaképen a főispán kezében van a candidatio mint ezelőtt. Van azonban két körülmény, melynél fogva a választás sza­badságának szempontjából sokkal roszabb a mostani rendszer a réginél. Egyik az, hogy nincs kijelölési conferentia, a másik az, hogy azoknak, kik hivatalba akarnak jőni, előlegesen jelentkezniük kell. (6S. §) Conferentia tartásának nincs helye, mert van külön egy közeg, mely hivatva van in­tézkedni abban, a miben azelőtt a confe­rentia intézkedett. Lehetne tán azt tenni, hogy a candidáló küldöttség összeillése előtt tartassék meg a régi modorú conferentia, hogy irányt adjon magának a candidáló bi­zottságnak ; ez azonban gyakorlatilag kivi­hetetlen, mert a candidáló bizottságnak idő kell ahoz, hogy a kijelölési jegyzéket elké­szítse, a megyei bizottmányi tagok pedig tudvalevőleg nem szoktak előbb beérkezni, :nt a választási napot megelőző délután, t conferentiát is, candidáló bizottsági ülést is tartani nincs idő. A mi a jelentkezést illeti, ez épen a főbb hivatalokra való egyénekre nézve kel­lemetlen dolog, annyival inkább, mert na­gyon hasonlít a folyamodáshoz s ezzel hiába, úgy vagyunk, mint Mephisto a keresztté» — es ist mir’ mal zuwider. Az ember sokkal jobban szeret felszólittatni, egy kicsit ké­retni S _ el lent nőm áUhat.ní* mint kimjm- rálui, magát feltolni. Hiába distinguálunk még oly élesen is a jelentkezés és folyamo­dás közt, minduntalan megbotlik az ember nyelve s a jelentkező-nek becsületes magyar ne\e utóvégre is csak folyamodás marad. A konferentiákon körülvették szépen, megkér­ték az embert, s meg volt mentve a zászló becsülete; gyakran valóban is sikerült le­venni lábáról egyes embert, a folyamodás azonban kétségtelenül visszariaszt igen sok embert és pedig a javából. S ennek azután még más sajátságos következése is van. A törvény azt mondja: „minden állomásra legalább 3 egyén jelö­lendő ki; e szabály alól eltérésnek csak ak­kor van helye, ha nem jelentkezett kijelöl­hető 3 egyéu a betöltendő tiszti állomásra.“ Könnyen megeshetik, hogy valamely állo­másra senki se jelentkezik, s akkor azután nem leven kit candidálni, nem lehet betöl­teni az állomást; még könnyebben előfor­dulhat pedig azon eset, hogy valamely állo­másra csak egy ember jelentkezik — ez volt épen most az eset Borsodban, hol 5 —6 főbb hivatalra csak egy-egy jelölt volt. Ily esetben azután az történik, hogy voltaké­pen nincs is választás, hanem az illető egye­düli jelentkező megválasztja maga magát. Mindezeknél fogva a választás szabad­ságának szempontjából a mostani eandida- tionális eljárás roszabb az előbbinél, habár látszólag kedvezőbb, a mennyiben nem egyes embernek, a főispánnak, hanem egy bizott­ságnak kezébe látszik lenni letéve a candi- dationalis. jog. A főispánnak módjában áll oly egyé­neket nevezni a bizottságba, kik az ő aka­ratát feltétlenül teljesitik, a döntő szépedig az övé. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy hát megváltoztatván a törvényt, térjünk vissza a régi gyakorlathoz. En egészen el- vetendőnek tartom a candidatiót, lehetet­lennek tartom annak czélszerü módját ki­találni. Kettős czélja volna az eddig ural­kodott felfogás szerint a candidatiónak; egyik az, hogy a kormánynak a választás­nál is legyen befolyása, a másik az, hogy az alkalmatlan egyének kizárattassanak. A mi az elsőt illeti, nem tartom szükséges­nek, hogy a kormány befolyással bírjon magára a választásra. Az autonómia rend­szere mellett a kormány hivatása csak a felügyelet és ellenőrzés lehet s erre bőven el van látva beavatkozási joggal az uj tör­vény értelmében, tetszése szerint felfüg­geszthetvén a tisztviselőt. De befolyást nem is lehet neki adni más módon, mint kor­látlan veto-jog által, melylyel egyenlőn birt a régi s bir az uj rendszer szerint, más módon nem( folyhat be s az ilyen befolyás túlságos. Általában minden candidatio a szabad választással elvi ellentétben áll, egyenes negatiója a szabad választásnak. — A mi pedig azt illeti, hogy a candida­tio czélja az alkalmatlan egyének kirekesz­tése, a törvény nem mondja azt, hogy csak azok zárhatók ki a kijelöléssel, kik a tör­vényes qualificatióval nem bírnak; ha ez volna a törvény intentiója, ezt ki kellene mondani, mert most önkényesen járhat el a bizottság s kizárhat olyat is, a ki bir a törvényes qualificatióval. De a qualificatió előleges kipuhatolására nincs semmi szük­ség, mert ez utólagosan is megtörténhetik. A megválasztott tisztviselő egy küldöttség előtt előmutathatja keresztlevelét, diplomáját stb. annak senki sem fogja kitenni magát,hogy mint olyan, ki tudva, hogy nem bir a szükséges qualificatióval, mégis elvállalta a hivatalt s fel is esküdött, csúffá tétessék választás megsemmisítése által. Eltörlendő volna tehát nézetem szerint a candidatio. Eléggé korlátoltatott a me­gyei autonómia, a mi joga maradt, legyen legalább az teljes és csorbítatlan. Apróságok. Jót kívánunk az uj évre is mindenkinek, még a gonoszoknak is, mert e z e k n e k leginkább kívánhatni, hogy javuljanak meg, s mert Burns kedélyes reménykedése szerint tán maga Sátán sem oly rósz, hogy örö k re elkárhozottnak tekintse öt a jóságos isten. A mi drága hazánkat illeti, nem azt kívánom én, a mit egyik költőnk sóvárgott. „Hogy a magyart a fél világ uralja,“ hanem kivánom, hogy ő ne uraljon senkit e világon. Nem a mások szolgaságát óhajtóm én nem­zetem boldogulására, hanem saját szabadsá­gát. S áldja meg az ég mindazokat, kik e szent czél felé törekszenek. * A Magyar Újság vasárnapi számában S i m o n y i Ernőtől jelent meg egy levél, mely­ben felel némely hozzá intézett kérdésekre — s többek közt — a következő nyilatkozatot teszi: Néhány oly levd-c es uivxratot is kaptam, hol párbajom kimeneteléről tudakozódnak. Erre kedves bot-diotn, nem mondhatok egyebet, mint a mennyit te e tárgyra vonatkozólag tegnapi számodban mondani szives voltál. Nekem sokkal magasabb fogalmam van a parlamentaris függetlenségről, semhogy épen én nyújtsak segédkezet annak tökéletes lerontására, az által, hogy kihívást elfogadjak egy köztisztviselőtől kinek eljárását vagy cselekvényét bírálat alá venni képviselői kötelességemnek tartottam. A közhivatalok szigoi-u ellenőrzése a képviselőnek egyik kiváló köte­lessége. Igen helyesen. Hanem a dolog nem csak ed­dig van. Ha Angliában a parlamenti tagság azon kiváltságait, melyeknél fogva szólásszabadsá­gában csak elnöke által s csak impar- íamentaris kifejezéseire vonatkozólag korlátozható, elég vakmerő lenne megsérteni bár­ki i s : ezen vakmerőségéért okvetlenül a H á z színe elé idéztetnék, hogy innen — a parlamenti kiváltság megsejtése, breach of priviledge, miatt — börtönbe küldjék. S ha a vakmerőség olyan fokozatú lenne, hogy a parlament illető tag­jának életére nézve fenyegetést foglalna magában : akkor az a börtönbüntetés nem volna tréfa, ha­nem alkalmasint tread-mill lenne. 8 ha a par­lamenti tagság biztonléfe elleni bűnt épenségesen egy államszolga követné el, ezt ugyan nem tűrné meg szolgái sorában az állam egy perczig sem, és soha többé. Magyarországon tán nincs még e részben előzetes eset és eljárás; de megvan azon törvé­nyesített fogalom, mely szerint a két ház tag­jai sérthetetlenek mind szólásszabadsá­gukban, mind személyeikre nézve, tí ha egy tör­vényhozót bűnvádi kereset alá sem foghatni a törvényhozók illető testületének engedelme nélkül, ez a mentelmi jog még szigorúbb fentartást igényel a személybiztonság elleni merényletekkel szemben. Szerintem, tehát, a képviselöbáz — ha megőrzeni akarja tekintélyét s nem kívánja ha­talmának biztosítékait paczkázás tárgyává tenni — a Simonyi Ernő által jelzett tényről hivata­los tudomást kell szerezni magának s aztán ezen tudomáshoz képest intézkedni. S én reményiem, hogy ily irányban nem is marad el egy kérdés a ház elnökéhez s a belügyérhez Mert ha a ki­hív á s megtörtént, ennek elutasítása egészen rendén volt ugyan, de a ház kiváltságai el­leni merénylet megtörtént és megfenyítendő ; nem is említve az ügy azon eredeti és tanuságos olda­lát, hogy épen azon egyén provokál du- ellumra,a kinek egyik kötelessége volna őrködni azon törvény megtartása felett is, mely tiltja a duellumot. Hanem a dolog ezen része a felelős igazságügyér és belügyér intézkedése alá tirtózik. A mi a párb jkérdést in thesi illeti, elmondom egyszer, midőn ráérek, nézeteimet e társalmi otrombaságról, melynek soha sem vette hasznát a becsületesség, jog, igazság és szabadság s a melyet ki is küszöbölt kebeléből — erős kézzel — az egyéni és nemzeti önérzet, férfiasság, és gentleman-fogalmak mintája — Anglia. * Figyelmeztetjük a belügyért, hogy tán ideje volna már rendet csinálni annál a nemzeti színháznál, hacsak nem vár még valami olyan botrányra, mely tönkre tegye ezen mivelődési intézetünk hitelét egy darab időre. Ha megtartot­ták az intendánst, akkor tessék gondoskodni arról is, bogy alárendeltjei ne legyenek folytonos lázadásban. Mi nem bánjuk akárkit indítsanak ütnie, de követeljük, hogy a nemze­ti színház érdeke ne áldoztassék föl sem báró Orczy Bódog, sem Szerdahelyi Kálmán úr kedvé­ért. — Tóth Vilmos miniszter ur tán legildomo­sabban járna el, ha kinevezne egy biztost a dolgok szigorú megvizsgálására, s aztán követné ennek javaslatát Hiszen nem lehetetlen talán ta­lálni egy részreh aj lation és tekinté­lyes embert ? Csak ne huzza a dolgot, akármit határoz is a miniszter ur. = A horvát kiegyezke«’ i ;árués, mely néhány napja Becsben a magyar kormány, a horvát nem­zeti pártiak és az unionisták közt a tanácskozás tárgyát képezi, a legközelebbi napokban már be lesz fejezve. Tegnap — igy távirják a P Napló­nak — újév délutánján 4 órakor adták át a nemzeti pártbeliek nyilatkozatukat : ma reggel ugyanezt tették az unionisták. A tegnapi értekez­leten, mely körülbelül egy félóráig tartott, Ker- kapoly is résztvett. Miután már mindkét párt be­adta nyilatkozarát, valószinü hogy ma, de bizo­nyos hogy holnap minisztertanács tartatik. A nyilatkozatokról érdemlegesen, illetőleg részletek­ről még mitsem hallani. Páris, dec. 27. (Saját levelezőnktől.) Most, miután Francziaország keleti védbás- tyái épen azok kezébe mentek át, a kik ellen emeltettek, s az elesett részek, mint azt a,.Klad­deradatsch“ egyik metszete oly kihivóan hozá, fenyegető szarvként nyúlnak a franczia területbe, a kormány azon van, hogy e veszélyt lehetlenit- se s azért az uj határszélen egy várak és földsán- ezok által támogatóit védvonalat szándékozik hu­zatra. E tervek tanulmányozására legügyesebb tisztjeit küldé ki. Utóbbi időkben Rustowot fo­gadja gyakorta Thiers, s értekeznek együtt a fel­építendő várak kérdésében. Rustow, születésére nézve porosz, de lelkesíti!, testestől republikánus, ki már 1848 ban ez eszme mellett annyira lelkesült, hogy a porosz kormány Posen fellegvá­rába zárátá, honnan azonban lövid idő múlva ki­szabadult s Helvétiába menekült, hol, mint a szö­vetség hadimérnöke, felette kitüntető mágát. Ma ezredes. Tervei, mint mondják, nagybecsüek, és szakértő tábornokok nem győzik eléggé méltányolni. Egyébiránt az erősségek emelése kérdésében még véghatározás nem történt, csupán tanulmányozzák e kérdést, mint már fenebb mondám. A banktörvények készítésére kiküldött bi­zottmány ma d. u. hallgatá meg- nínln** Végiiaiaiu/iaiu«, «wm íiuaottj bizonyosnak látszik, hogy a kormány tervezete meg fog vál­toztatni. Minden arra mutat, hogy a bizottmány csupán egy 300 milliónyi legmag sabb pénzfor­galmat hajlandó engedélyezni, holott a kormány 60ü milliónyit óhajtana. Egy vidéki lap nagyon alkalmi és találó öt­letre jött, mely nagy zavart idézett elő az Orle- ans-pártiak táborában. Elővette az 1848-iki lapo­kat, s ezekből kivette Napoleon Lajos levelét, me­lyet ez képviselővé választása és a házba való be lépése alkalmával tett közzé, s melyben legszen­tebbül állítja, hogy ö nem trónkereső, nem áhíto­zik koronára, sőt tudja, hogy Francziaországban egyedül Respublika lehetséges, azért ő is respubli­kánk s egyszerű polgár akar maradni, egyedüli ambitiója lévén válaszlóit a nemzeti gyűlésen kép­viselni. A vidéki lap e levelet egész terjedelmé­ben közié, azonban Bonaparte Napoleon Lajos aláírása helyett az Orleans testvérekét teszi. Az ily tréfásan felfrisitett levelet, észre nem vevén a második kiadást, több lap mint eredetit közié: mások szintén közölvén, megjegyzék, hogy Jko- holtnak tartják, inig végül a Páris Journal észre­vette a szelíemdus névcserét. A franczia akadémiának jelenleg négy ülése áll üresen A titkos tanácsban összeült akadémiai bizottmány, mely a számos pályázók érdemeit vala bírálandó, első ülésében Aumale herczeg és Littré jelöltekkel foglalkozott, emezt, mert republikánus, amazt mert nem republikánus, s igy részrehajlat- lanságot tanúsítani nyílik alkalma, heves viták után, nagy többségben pártolá. Szegény Páris, innentova már két éve, hogy kiragadtatott ama légkörből, mely kiválóan éltető anyaga, melynek eddigi nagyságát is köszönheti, ertem a kereskedelmet. Előbb a porosz elten harczolt s a nagy „boutique,“ mely Páris legtalálóbb oppositiója, hat hónapra becsukódott; két hóig siratta vesztesé geit és a .boutique“ zárva maradt. Jött a kom­mune s a „boutipue“ három hónapra még mindig fel nem nyílott. Azután vége lett ennek is, de a roppant veszteségek munkás kezekben úgy mint pénzértékben, a kereskedelem e két fő tényező­jében, a pártok viszálya s az ezzel beállott bizal- m tlanság, Fárist hosszú időre megfosztani látszá- nak kereskedelme egykori nagyságától. A szívós életrevalóság megmenté az elveszéstől s a nagy „boutique“ csődött nem kiáltott. Minél távolabb esőnek a két harcz szerencsétlenségei a múltban, mint egykor Janus templomának jtai, annál tá- gabbra nyíltak a nagy boutique ajtószárnyai, — az utolsó vasárnapon, de még inkább hétfőn vég­re egészen felnyíltak s látni engedők a roppant kincset, mikkel nagy szerencsétlenségei da­czára még mindig bir. Midőn Páriát e kitünöleg sajátos kereskedői pompájában a háború óta most először megpillantám, nem fojthatám magam­ba a kitörő sóhajt : v; jha e fényes boutique aj­tai többé soha be ne csukódnának. A fő boulevardok hat öl széles járdáin, a platán, hárs és eczetfák lombtalan ágai alatt ma szombaton este beláthatlan végű lánczolatban emelkedtek ideiglenes deszkabódék, mig a keres­kedők boltjaik felét kirak átokká alakiták át. Va­sárnap délelőttje a bódék és kirakatok felszere­lésével telt el. Délre minden készen állt s várt a cselekvés pillanatára. • Délután három-négy óra között a magán paloták, házak, kávé- teketermek és templomokból mintha sehol sem lenne maradás, ezrével omlott °a lakosság a fényes boulevardokra. A népszáma folyton nőtt s tetőpontját éjjel tizenegy Ő3 egy óra között éré el, midőn a gyalog közlekedés több boulevardon a kocsiközlekedést végkép meg- állitá s maga a gyalog közlekedés valóságos küz­delemmé lett. Hosszú iuök után ismét láthattuk a „faria francoséit kikelni, igazi furia, épen látni kell, leirás fogalmat nem adhat. Egy compact emberfolyam, mely ellínállhatlanul hömpölyög, hullámzik, megáll, öszpontosul, most megindul s tovább hullámzik. Bár a nagykereskedők a karácsonyi napokon renkivülí fényt fejtenek ki kirakataikban, a nap bősei mégis a deszkabódék berekedhetlen szónok­árusai. Szónok-árusai mondom, mert mig árulnak, nem szűnnek meg egyszersmind szónokolni. Itt egy szivarka-papir-árus gyönyörködteti gamin- vevő hallgatóságát. Ha úgy tetszik, lépjünk köze­lebb s hallgassuk meg: „Le az orr-fintorgató­szagu gyufákkal! Le velők, melyek csütörtököt mondanak, midőn innen vagy onnan szél fuj, eső, hó esik, szivartól koplalva kell tova ügetned, elmerülve gondba, buba, mert nem ég szivarkád, mely felvidítson. Innen -származik minden baj, mert nem ég szivarkád, és ez nem ég, mert gyu­fád kialszik s uj Tantalus fűst-szomj-kinjait szen­veded. lm elődbe bocsátom kiz. szab. legfinomabb s legújabb tnlálmányu szivar papirkáim. Dühönghet a szél, omolhatik hó, eső, akár mint Noé idejében menj gyalog, lovon, hajón, kocsin vagy imperiálon — mindegy lEgész nyugalommal veszed ki kiz. szabad legfinomabb s legújabb találmányu szivarpapirká- id, dohányod, (a szónokárus mindkettőt példás nyugalommal kiveszi,) a papirkába teszed, össze­göngyölöd s szivarod kész, rágyujdhatsz gyufa nélkül, igy la 1 A szónoká.us a szivarkapapir sző lére alkalmazott viliót megdőrzsöli s a szivarka meggyulad, 8 ezután pathossal folytatja: „íme vegyétek és szívjátok, ez az én szivarkám, me­lyet őt centiméért adok füstszomjatok oltására ezt cselekedjetek, valahányszor füstszomjatok ér- zenditek.“ A szónok-árus a kész szivarkát egy gamin szájába dugja s a hallgatóság nagy kész­séggel jő öt centimejével áldozni. Ha a csoport, kielégittetett, a szónoklat uj hallgatóság előtt hal- lattatik. S igy tart ez egész délutántól éji egy­két óráig. De szónokolni okvetlen kell, s ha már az árult tárgy megszónokolásra nem alkal­mas, mint az egyiigyü gesztenye, a roszhirü narancs, legalább árát kiáltozzák szüntelen s mint­ha nem tuduók, újaikkal teszik szemlélhetővé : öt centime egy sou3! Ha elképzeljük, hogy a mértföld hosszú boulevardok két oldalon szegélyezvék ily bódé­flCT.^OT^lrnlrlrol a Ojr'1 XJtp-»*«--.. több szónok hangja haitik, — lehet némi fogal­munk a bábeli zűrzavarról. Valóban őrültté te­szi az embert, de az „enragé“ páiisi e napon legalább is ezt keresi. Ma „eszeveszetten“ mu­latni, boldogitni akár mást és magát. Mást aján­dékok által, magát az igy előidézett öröm által. A gazdag bármikor megveheti ajándékait, a sze­génynek külön kell erre félretenni, s ha félre­tesz, arra a karácsonyi ünnepeket választja, már csak azért is, mert ez idötájt legjobb jövedelme van. Azért a párisi karácsonyi ünnepek kiválólag népünnepek. A találékonyságból ki nem fogyó franczia már hónapokkal előre készül e nagy ünnepre, törve fejét valamely uj czikk feltalálásán, mert tudja, hogy itt csak az által vergödhetik zöld ágra. A jelen évi ünnepek, mint általánosan állít­ják, nem birnak a múlt évek találékonyságának gazdagságával, mindamellett a phantasia dara­boknak nincs végé-hossza. A bódék fele naran­csot, déli gyümölcsöket és ezukorkákat árul, a többi kiterjed a közszükségletek és olcsóbb fényü- zési czikkek összes mezejére. Legnagyobb figyelmet vont magára a ten­geri ráklábakból készitett pipák, gyufatartók, ko­mikus alakok, részeges prussienek sat. Egy má sik bódéban: utánzóit égő fadarabok virgácsok titkos nyittal, meglepő tartalommal. Igen kedve­sek az éreztepkék, melyek szárnyaik alatt tűket rejtenek. Olcsó a bronz serkentő-óra : 6 fr. Ta­nulságos a központot futó játékszer. Számtalan bódéban ezermesterek és bűvészek foglalnak helyet. Sok bódé gyermekszinházat képez. Ez utóbbiak közül egy körül sürü gyermekcsoport tanyáz, a háttérben nagyobbacskákat, szakálos gyermecskéket vehetünk észre. E szinbáz egy ötemeletes vendéglőt mutat, czime: a béke ven­déglője. Előbb a vendéglő felső ablakai nyílnak meg s az ablakoknál komikus alakok jelennek meg Aztán az alsóbbak is felnyílnak. Az első emelet egy ablakában Vilmos, Bismarck és Na­poleon jelennek meg. Most az alakok kissé kihal­lanak s figyelmüket azon ablakra látszanak fordítani, melyből a három hatalmas tekint alá E pillana b in a hatalmasok ablaka feletti ötödik emeleti ablakban egy öreg anyóka, Madame História, jelenik meg, kezében kimondhatlan edénynyel, molynek tartal­mát a triumvirátusra önti. Leirhatlan tapsvihar, bravó! — Vége az előadásnak. K. M. — A pestmegyei soltjárási balol­dali bizottmányi tagokat van szerencsém f. hó 5-én délelőtti 10 órára Duna-Patajon tartandó értekezletre, melynek tárgya a küszöbön levő tisztujitás körüli eljárás, tisztelettel meghívni. Jankovich Miklós, orszgy. képviselő. = A ma érkezett cseh és morva lápok midőn visszapillantanak a lefolyt év eseményeire, egy­szersmind következtetést vonnak azokból a jöven­dőre nézve is. Mi lesz belőlünk ? kérdi a Narod- ni Listy. S aztán igy felel rá: A cseh nemzetnek nem kell kétségbe esni jövője felett, mert a népek ereje nem a mennyi­ségben, hanem a minőségben, a szellemben rejlik. Általános közművelődés, ész és kedély, ezek te­szik a nemzeteket erősekké, legyőzhetetlenekké. A cseh nemzet pedig csodálatra méltó módon kimutatta, hogy életképes Most is a cseh kiegye­zés meghiúsulása nem jelenti a cseheknek, ban m ezek elleneinek gyengeségét A sarkalatos czikkek eltemetettek az 1871. évben, és igy a cseh nép szivében csak a deelaratió marad életben. Le­gyünk önmagunkéi, nem csak félig, mint 1871- ben, hanem egészen, a szabad hazában! — A lengyel lapok, igen helyesen, föl­említik azt a íerde állást, melybe a lengyel reichs- rathi képviselők jutottak. Ezen képviselők ugyan­azon egyénekből állanak, kik benne voltak a reiehsraíhban Hohenwart alatt, és a kik meg vol­tak elégedve Hohenwart javaslatával is. Minthogy a jelenlegi minisztérium és a Hohenwart minisz­térium politikája közt. ég és föld a különbség, a lengyel lapok úgy vélekednek, hogy a lengyel képviselőknek Auersperg kinevezésekor le kellett volna tenni mandátumaikat. = Az orosz lap, a „Moskov. Viedomosti“ igazat ad azon nézetnek, hogy Germáriia inkább mint bárki más, egyenes befolyást gyakorol a bé­csi konninyra úgy mint a pestire, s hogy való­színűleg a magyar osztrák politikára a béke ér­dekében fog hatni. A magyar államférfi — folytatja tovább a lap, — ki most az osztrák magyar birodalom ügyeinek élére állíttatott, egy lépést sem tesz, mely a berlini politika nézetével ellenkeznék, és ha ö jelenleg Oroszországgal szemben kedves és bé­kés hangon kezd beszélői,ez csak annak kijelentéséül szolgál, hogy Germániának Oroszország nem okoz aggodalmakat, s hogy emennek barátságos jóaka­ratját magára nézve elegendőképen biztosítottnak tartja. Oroszország és az egyesült és erős Germá- nia közti barátság senkire nézve sem lehet ijjesz- tő ; ellenkezőleg ezen barátságban Európa meg­nyugtatást találhat. Kölcsönös jó viszonyaik mit­sem tüntetnek elő a mi „szent szövetséghez“ ha­sonlítana. Ezen barátság nem a kormány k sora- kozása saját népeik ellen, ez nem az érzelmek és elvont elvek politikája; ez most valóságos szük­ség mind a két nagy nemzetre nézve. Ezen szö­vetségnek nem az a czélja,hogy az egyiket rabjává tegye a másiknak; ez, mint minden valódi ba­rátság a kölcsönös jogok és erők méltánylásán, £ kölcsönös becsülés — s bizalmon al pul. Adott körülmények között Germania és Oroszország ba­rátsága egyedül biztosíthatja az általános békét s nem fenyeget, nem veszélyeztet senkit. A megyékből és városokból. Miskolcz deczember 29. Folyó hó 28 és 29-én folyt le tisztujitásunk azon előre várható eredménynyel, hogy a deákpárt teljes mértékben érvényesítvén h italmát, ki fogja rekeszteni a baloldalt a tisztik rból. Két szolgabi- rón kívül csupa deákpárti választatott meg, ezek közül csak az egyiknek megválasztása volt elő­leges megállapodása a deákpártnak, a másik a coripheusok ellenére történt olyformán, hogy ma­gának a pártnak egy része revoltált s az általá­nos népszerűséggel biró jeles tisztviselőt nem akarta jövőre nélkülözni; különben csak egy szolgabiró lett volna a deákpártí méltányosságnak csodála­tos gyümölcse. Van tehát Borsodmegyében össze­sen a törvénykezésnél két baloldali egyén — egy törvényszéki ülnök és egy járásbiró — a köz- igazgatásnál pedig szintén kettő — két szolga­biró. A pártok aránya pedig mint a szavazók legmagasabb száma mutatja, 193 jobboldali és 1U8 baloldali, miután azonban 10 baloldali bi­zottmányi tagnak választása lett formahiba miatt megsemmisítve, feltéve, hogy ezeknek egy negyed­része nem jelent volna meg a tisztujitásnái, az arány 193 : 115. Hogy miként van ehez mérve a minisztérium által kinevezett bírósági személy k és a megvá­lasztott tisztviselők száma, (összesen 29 választás volt),: az olvasó ítéletére bizzuk. A főispán által kinevezett személyzet tagj ii közt egyetlen balol­dali van; a régi írnokoknak is, a kik a balol­dalhoz tartoztak, már előre kimondatott, hogy maguknak tulajdonítsák kimaradásukat. A fe­gyelmi választmányba a főispán nevezett ki egy baloldalit. Eként követte a deákpárt az 1867-ben az akkori többség által követett eljárás példáját, hogy nem kell csinálni a megyéből kortes tanyát, ha­nem arra kell egyedül nézni, miként lehet legjobban megfelelni a jó közigazgatás kívánal­mainak. A lefolyt tisztujitás előtt a baloldal részéről az volt többeknek nézete, hogy ismerve az ellen­párt szándokait, nem kell a tisztujitásban részt venni se hivatalra jelentkezés sera a választási jog gyakorlása által. E nézetet azonban a többség nem fogadta el, sőt egyenesen felkérte a párt tag­jait, hogy jelentkezzenek, nehogy azt mondhassa a deák párt: nem választhatunk közületek, mert nem jelentkeztetek. A választásban való részvét is szükségesnek tartatott, hogy két rósz közül a kisebbik következhesséb be. Ennek folytán jelent­keztek is nehányan: a választásban való részvét­nek pedig megvolt azon jó eredménye, hogy a baloldal segedelmével érvényesült több esetuél a deákpárt egy függetlenebb töredékének abeíi tö­rekvése, hogy az uralkodó deákpártí törzskarnak ellenére mellőzve a korteskedési és nepotismusi szempontokat, alkalmas és hivatott egyének alkal­maztassanak A’tisztujitást különben jellemezte az, hogy átalában nem volt emelkedett hangulat, milyen uralkodott régebben az ily alkotmányos ünnepek alkalmával. Üdítő hatással volt a baloldalra néz­ve a szomszéd Zemplénből vett azon hir, hogy S. A. Ujhelyben a fömkortes miniszterelnök ur megbukott. Per quid quis peccat, per idem pu- nitur. Gyffr, decz. 29. Az urszinváltozáson átestünk mi is. A pre- ferenter baloldali megyei tisztikar a tegnapi vá­Mai számunkhoz Frommer A, Herrmann árjegyzéke van mellékelve. Hirdetési dijak: petit sor egyszeri | A nyilt-tér egy petit sora 80 kr. ír^**'”* 4Shf®tásáért . . . . 10 kr. I Bélyegdijmindenbeigtatásért30 „ \%. \ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: nádor-titesitt 0. szám. (Légrády 4 £11 testvérek irodájában). mdSlt. pénzek helyben éi vidékről Pest, két-s&i utcza 14. n. ila ,f intézendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék