Ellenőr, 1872. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1872-02-01 / 26. szám

Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiólc Lcgrády testvére le irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intezendolr. 26. szám. Csütörtök, február 1. 1872 IV. évfolyam. Pest, jan. 31. Nehány nap előtt szólottunk az uj szer­ződésről, melyet a magyar kereskedelmi mi­niszter az osztrák Lloyd gőzhajózási válla­lattal kötött, s melyet beczikkelyezés vé­gett az országgyűlés elé terjesztett. Megmondtuk már akkor, hogy e szer­ződés Magyarország sem politikai, sem ke­reskedelmi érdekeinek meg nem felel, sőt tovább megyünk, hogy e szerződés, ha vál­tozatlanul elfogadtatnék, nemcsak kevés , vagy épen semmi haszonnal nem járna re­ánk, hanem abba a gyönyörűséges helyzet­be hozna bennünket, hogy egy, saját érde­keink ellen, kereskedelmünk fejlődésének el­nyomására működő idegen vállalatot sub- ventionálnánk. Nem akarjuk most ismételni a mondot­takat, hanem hogy megmutassuk, mennyire segitendi elő e szerződés a magyar tenger­part felvirágzását, idézünk egy érdekes ese­tet, mely Bécsben történt, s melyet ime a következőkben adunk az olvasó elé: Az uj szerződés szerint T r ie s t b ő 1 Alexandriába évenkint 52 járatot tart a Lloyd. Ha azonban a fiume-kár oly városi vas ­üt megnyílik, és a havonkint átlag fela­dott árumennyiség 15,000 mázsát ér el, ak­kor a szerződésnek egy másik pontja szerint az Alexandriával közlekedő gőzöst évenkint Triestből 39-er és Fiúméból 13-or, ha pe­dig a havonkint feladott árumennyiség 30,000 mázsát ér el, akkor Triestből 26-or és Fiú­méból is 26-szor inditandja meg gőzösét a társulat. A reichsrath bizottságában, midőn teg­napelőtt a Lloyd kérdése tárgyalás alá jött, a német urakat kellemetlenül érintette a szerződés ezen pontja. Nem akartak bele­egyezni, hogy Fiume miatt Triest és Ale­xandria között a rendes menetek kévés- bitessene k, miáltal a triesti kikötő és az osztrák tartományok sokat vesztenének azon előnyökből, melyekben eddig — a ma­gyar tengerpart szántszándékos mellőzésével — részesültek. A bizottság már már el akarta vetni a szerződést, midőn a Lloyd-társulat részé­ről egy beavatott egyén fölkelts néhány rövid szóval eloszlatá a német urak aggo­dalmait, bebizonyítván nekik, miszerint sem­mi okuk a félelemre, a szerződés kérdéses pontja legcsekélyebb kárára sem lesz sem a trieszti kikötőnek, sem Ausztria anyagi ér­dekeinek, miután az nem egyéb mint há­lyog a könnyen tévútra vezethető magyarok szemére, és egyedül azon oknál fogva iktat- tatott be a szerződésbe, hogy a Lloyd sub- ventionálásához annál könnyebben meg lehessen nyerni Magyarország beleegyezését. Állítását a következő rövid, de hathatós in­dokolással kisérte: A fiume-károlyvárosi vasút megnyitása 2 — 3 év előtt neu fog megtörténni, és ha megnyílik a vasút, aztán ismét kell 2 — 3 év, mig a forgalom Fiúméban annyira nö­vekszik, hogy a kikötött átlag feladott áru- mennyiség havonkint 15,000, illetőleg 30,000 mázsára emelkedjék, (most a havonkinti át­lag feladott árumennyiség tesz körülbelül 8 ezer mázsát) aztán vannak még ezenkívül egyéb gazdászati akadályok, melyek elhári- tandók lesznek úgy, hogy mire a kikötött feltételek mind teljesítve lehetnének, akko­rára a szerződés már régen lejárt, minthogy a szerződés csak 1877 deczember végéig ál­lapíttatott meg. A szerződés tartamáig, — erről biztosítva lön a reichsrath bizottsága — a menetek jelenlegi rendjében nem fog változás történni. Így illustrálta a beavatott egyén a szerződést s a mi jámbor kereskedelmi mi­niszterünk nem restellette az országgyűlés­hez benyújtott előterjesztésébe azt Írni, „hogy ime a magyar tengerpart számára a szer­ződés ezen pontjában biztosított előny nemcsak hogy megüti a nyilvánult óhajtá­sok mértékét, hanem azt lényegesen felül­múlja.“ Nagyszerű előny! Hat év múlva egye­nesen Fiúméból indulna ki a hajó, ha tud­niillik akkorára a szerződés már le nem járna. 1877-ig fizetjük az óriási subventiót s ezért kárpótlásul azt a kellemes biztatást nyerjük, hogy hiszen mi is részesülnénk a vállalat előnyében, ha a szerződés akkorára meg nem szűnnék. A bécsiek a nyert felvilágosításon tö­kéletesen megnyugodva és mosolyogva Szlá- vy ezen eclatans lefőzetésén, a legnagyobb készséggel megszavazták a szerződést s ki- fejezék élénk óhajtásukat, hogy vajha a magyar országgyűlés is hasonlóképen csele­kednék. Mi azonban reméljük, hogy a magyar országgyűlés ezt nem fogja tenni s a szó­ban levő szerződést, mig azon lényeges vál­tozások nem történnek, meg nem szavazandja. A magyar tengerpartnak életkérdése, hogy Fiume egyenes összeköttetésben legyen a külvilággal s hogy végre valahára kiszaba­duljunk azon gyalázatos helyzetből, misze­rint Magyarország, melynek saját tenger­partja van, áruinak rakodó helyéül idegen kikötőt legyen kénytelen keresni. Csávolszky Lajos. Apróságok. Január 27-én jelent meg a Reform élén egy vezérczikk, mely következőleg indult meg: A baloldal statusában valami rohadt. Enyészet szaga van a még élő testnek. Bomlásnak indult haj­dan erős szervezete. Belső rázkódások hidege leli. Lelki állapota levert s elégületlen. Ezt konstatáljuk. Igenis igy van. Patvarba is! ez ugyan korán kezdi azon obligat schimpfelést, melyre hivatottnak érzi szolgálatát, az átalános választások kormány- párti szempontjából! Kiváncsi vagyok, mire viszi e tónust hat hónap alatt, ha már ma is ily maga­san adja. Na csak bőgjön, mig birja szuszszal, a jobboldal nagyobb dicsőségére s a Reform olva­sóinak mulatságára: mi nem háborgatjuk ez élve­zetet közbeszólásunkkal. Ezt gondolám magamban a fenebb idézett nyitányra. Aztán olvastam tovább. Emlékszik-e valaki, hogy baloldali emberrel be­szelt hónapok óta akármikor, ki nem panaszkodott ? Szidják a kormányt és kárhoztatják a jobboldalt, de nem ebben rejlik az igazi ok. Ezt régen igy teszik, s nem mondanák ezzel sem újat, sem hatásosat. S ha- ragjok a Deákpárt ellen inkább lankad tálán, sem­mint feszül. Jlohó! a schimpfelés kezd érdekesedni. Még kisül, hogy a Reform azért dühös, mert nem szereti a Deák-párt elleni harag lankadását. Lás­suk csak tovább — az igazi okot. Az a morgás, a mely jelenleg hallik, midőn a bálpárti bálpártival beszél, a párton bélül zúgoló­dik, levertség és visszavonás a pártpolitika miatt, elégedetlenség és dacz a pártvezetés ellen: ezek az okok és a jelenségek a baloldal magaviseletében. Már több ízben a klubban ki kitört az elfojtott harag, de azt idáig mindenkor vissza tudta ostorozni a meg- hunyászkodás sötét zugába Tisza, a pártvezér. Fe­gyelmet tartani ő tudott eddig. Szemében a hideg gúny és a lefolytott boszunák fenyegetése rejlik, midőn mér­sékelt és jobbadán üres beszéddel czáfolatdba bocsát­kozik valamely párthive és kedves barátja független- kedő kísérletének más politikát követni, mint azt, mély az övé. Száraz hanqfa a pártütőkben rendesen ki­szárítja a bátorságot, s a többség megszavazza neki a bizalmat. Állatszeliditő talentum, egy bedlami fel­ügyelőhöz illő szívós erély adják meg Tisza Kálmán­nak az általa éveken át gyakorlott fölényt e párt fölött. Na ez ugyan rászedett! Azt hittem, valami újat hallok s ime a régi nóta. Úgy jártam, mint a tébolydában jár néha a látogató: ki felügyelő­nek néz egy bolondot, mert hát ez útmutatónak ajánlkozók s vezet is, mig eszébe nem jut, hogy ő a Jézus Krisztus. Felültetett a Reform azon czikkezője, ki monomaniában szenved, és Tisza Kálmánt antikrisztusnak tartja. Szegény ember! — gondolám ekkor sajnálkozva a szeren­csétlenen — de hát Rákosy szerkesztő ur miért nem vigyáz rá? Hát nem látja, hogy az arögeszme határos a mogőrüléssel? Én részemről nem bátorítanám térfoglalásra az olyan irályt, mely elmeháborodást jelez. Ily és hasonló modorban gondolkozóm a Reform múlt szombati vezérczikkének monomá­niáján, mely annyi folytonosságban nyilatkozott ezúttal, hogy tán nincs is többé lucidum in­tervalluma. Észrevételeim közlését azonban elhagytam, mert mindig azt hallottam, hogy a bolond­ság is kijózanulhat némileg, ha nem mond neki ellent az ember. A mi pedig a baloldal állása, elvei, érzelmei, vezérei és tagjai ellen intézett tá­madást illeti, ezt nem szoktuk komoly szóra mél tatni, midőn félrebeszél, és vagy szánalmat, vagy nevetést kelt őrjöngésével. Van azonban a R e f o r m kérdésbeni czikkének vége felé egy rész, melyre ha nem is szükséges­nek, de megtörténhetőnek gondoltam a válaszo­lást én is. A rögeszmés toliban nem hiányzott ugyanis a „bolondság bizonyos rendszeressége, there is method in his madness — mely­nek idétlen szabályai szerint eljutott dühöngős tetőpontjára, honnan vad örömmel látja, miként menekül Tisza Kálmán a vezérlete ellen fellá­zadt baloldali kör ádáz boszuszomja elől Biharba s miként sujtatik porba, irgalmatlanul véglegesen saját megyéjének választói által. Tessék csak meg­olvasni ez épületes históriát, mely úgy hangzik, mint valamely „borzasztó gyilkosság“ illustrátió- jára bemázolt vászondarab vásári magyarázata. így történt, hogy Tisza Kálmán hatalma meg­ingott. Ingerült lett nagyon. Karjában, melylyél a gyeplőt vezette, éllankadt az izom és szemevágásá- nak eltűnt varázsa. Gondolá magában: megyék Biharba; ott nékem való a levegő, erőt szívok belőle; ottan enyém a föld, lábamat rajta megvethetem; ottan nyelvemnek szava- járását megérti minden izében a nép, s a népnek vállán fogok megpihenni; ottan a kivel csak találko­zom, barátom, játszótársam , tisztem, pártfogoltam, alattvalóm és kenyeres pajtásom, azok megteszik, a mit akarok s igy visszaszerzik tekintélyemet; — igy gondolá midőn Biharba ment. Biharba ment — s Biharban megbukott. Meg­unták ott is őt s vezérkedését. Ő alispánnak Baranyait akarta s a megye Beöthy Andort választotta. Ez is baloldali, de nem Tiszapárti. Beöthy Andor igen higgadt baloldali, s a Tisza-liga régi ellensége. Bi­har Tisza Kálmánnak ellenségét választá alispánnak! Ez a sületlenség képezé a czikk azon egyet­len részét, melyre — minthogy a climax vé­gett hóbortja tetején egy tényt mutatott fel ön­igazolásul — várható volt némi felelet nem ugyan az ellenzéki sajtótól, sem Tisza Kálmántól és még kevésbé Biharmegye baloldalától, hanem B e ö th y Andor alispántól. A felelet nem is maradt el; megadta azt Beöthy Andor alispán, az E11 e U őr által ma reggel közlött nyilatkozatban. r Es ezen nyilatkozat után nem vesztegetünk több szót a Reform czikkére. Rákosy Jenő szerkesztőhez azonban van 'még mondani valóm, mert jó lesz tisztába jönni a czélról és eredmény­ről, melyet a kormánypárt és vezérfér­fi a i elérhetnek az által, ha a Reform jónak látja az ellenzék és vezérférfiai irányá­ban az őrült szenvedélyesség irályában folytatni a — különben jogosult s részünkről is elég éle­sen vitt — elvharezot. Nézeteim s illetőleg figyel­meztetésem előadását azonban holnapra hagyom, mert óhajtok kiterjeszkedni a kérdés olyan olda­lára is, mely eddigelő nem igen volt felemlítve, s akarom ezt tenni komolyan és a lehető szelíd­séggel. * Van azonban egy-két szavam t. collegámhoz mára is. Beöthy Andor alispán ur levelét meg­kapta a Reform is, de nem közölte, sőt meg sem emlitette, hanem a beküldő G y ő r f f y Gyula képviselő úrhoz intézte a következő sorokat: Igen tisztelt képviselő ur ! Szívesen ajánlom fel a Reform hasábjait helyre­igazító soroknak, ha valamit el találtunk hibázni; de az­zal nem tehetem magamat nevetségessé, hogy vendéget azért fogadjak házamba, hogy ott gorombáskodjék ve­lem. Igen sajnálom, hogy kérését nem teljesíthetem ; nem a készség hiányából, sem nem a kegyed iránti tisztelet hiányából, hanem csak azért történik, mert igy beszélni végre is jó társaságban nem szokás. Gondolom Beöthy urat is csak heve ragadta el. Ha rávehető lesz, hogy a dologról nyilatkozzék s ne véleményt adjon, a hely­reigazításnak a kellő formában és modorban mindig kész helylyel szolgálok. Kitűnő tisztelettel Pesten, 1872. jan. 30. a t. képviselő wr kész szolgája Rákosi Jenő. * Na már kérem, ez nem loyalis eljárás, s az illoyalitás tetézve van az által, hogy a Reform hallgat Beöthy Andor egész levelé­ről, mintha ez nem czáfolta volna meg a szom­bati vezérczikk otromba állításait. Rákossy ur csalódik, ha azt hiszi, hogy az ilyen eljárással lapja hitelét neveli. Én sem tűrök el gorom- báskodást házamban, de soha sem szoktam elutasítani s még kevésbé elhallgatni s e m m i czá- folatot a lapom által tett állításokra. Szeret­ném tudni, mit mondana maga Rákossy ur is, ha azt állitaná róla valaki, hogy re negát. Nem azt mondaná-e, hogy koholmány, ráfog ás és rága­lom az egész állítás? s mondhatna-e k e veseb- b e t ennél ? Beöthy Andor nem mondha­tott kevesebbet azon vakmerő állításokra, melyekkel a Reform őrültsége támadta meg őt politikai becsületében. Hogy nem szereti a Reform, ha néven szólítják, azt elhiszem, ha­nem hát akkor ne legyen rágalmaz ó. — A sugárút kiépítésére vonatkozó ajánlatok felett meghasonlás van a közmunkata­nácsban, s ezen meghasonlás okát többféleképen értelmezi a közönség. A sok közt szárnyra kelt azon hir is, miszerint az ajánlkozó egyik con- sortiumban érdekelve volnának némelyek a köz­munkatanács tagjai közül is, jelesen Csengery Antal és Lukács urak. Lapunk­ban nem volt felemlítve ezen hir, mert nem tar­tottuk azt valószínűnek, tekintve hogy Csen­gery Antal épen azért is áll köztiszteletben, mert befolyását és nevét nem szokta az ilyen fajta g’schaftelésekre adni. Mellőztük volna a hir meg­említését tehát most is, ha — a 1 e g i 11 e t é k e- s e b b helyről — felszólítva nem lennénk a kije­lentésre, miszerint Csengery Antal nincs érde­kelve a consortiumok egyikénél sem, sőt egyene­sen ő volt az, kinek indítványára a közmunkata­nács tagjai nem vehetnek részt a határozatuk alá tartozó vállalatokban, mint ő volt — más részről — az is, a kinek indítványára a földhitelin­tézet egyik alapszabálya megtiltja hogy igazga­tója a kérdésbeni consortiumokhoz hasonló üzletek élére állhasson. — Pestváros uj t el e k k öny v e tárgyá­ban tegnap délelőtt Deák Ferencz meghívására értekezlet tartatott az országház egyik termében Jelen voltak a pestvárosi képviselőkön kívül Bittó igazságügyminister, Csengery Antal,„Halmos- sy minist.-tanácsos, Hodossy Imre, mint városi kül­döttek, Széher, Busbach, Máttyus, Balassa és Csen- gey főügyész. Jegyzőül Máttyus választatott. Az értekezlet tárgyát azon memorandum ké­pezte, melyet Pestvárosa az uj telekkönyv ügyé­ben pártolás végett szerkesztett, s melyben azt kéri, hogy a város teljesen hiteles telekköny- véböl, mely úgy a régibb törvények, a telek­könyvi patens s az újabb rendeletek kívánalmai­nak teljesen megfelel, a tulajdoni, zálogi s minden egjeb jogok hivatalból átvezettessenek, s a telek­könyvi rendeletekbeu előirt hirdetményi eljárás a városi telekkönyvre nézve ne alkalmaztassák, mi­után ez által a régi telekkönyvbe akár szerződé­sek, akár törvény, akár bírói Ítéletek alapján tel­jes érvényüeknek elismert és biztosított jogok ole- nyésztetni vagy veszélyeztetni fognak, ez által pe­dig a főváros hitele nagymérvű rázkódásnak fogna kitétetni. A memorandum felolvasása után Halmossy a kormány ismeretes álláspontját fejtette ki, mig az értekezlet tagjai közül többen a város kérel­mének helyessége mellett szólaltak fel. Bittó miniszter feltüntetvén saját álláspont­ját, hangsúlyozó, hogy ő a telekkönyvi patens mellett más megszorítást nem tehet, mint minőt az uj telekkönyv ügyében kibocsátott hirdetmény tartalmaz, melyhez azonban épen nem ragaszko­dik, sőt óhajtja, hogy e részben a törvényhozás közvetitőleg intézkedjék. Deák oda nyilatkozott, hogy hiteles telek­könyvekhez mindig nagy óvatossággal kell nyúlni s ha, mint például felhozza, 30 ezer rendezett te­lekkönyvi viszony között 2000 rendezetlen me­rülne fel, ezek miatt a 28,000 rendezett telek­könyvet bolygatni nem volna helyes s nagy sze­rencsétlenségnek tartaná, ha a főváros hitelviszo­nyai megrendittetnének. Pártolja a város kérel mét és szükségesnek látja, hogy a felmerült dif- ferentiák törvényhozásilag elintéztessenek, csak a módozatra nézve kérdés az: vájjon határozati vagy kész törvényjavaslat benyújtása által történ­jék-e ez ? mire nézve holnap képviselőtársaival értekezend. * A mai második é r te k e z 1 e te n a teg­napi határozat értelmében megállapodás történt, hogy Pest városa ez ügyben kérvényt intézzen az országgyűléshez, melyben kivánatai pontonkint és részletesen előadassanak. Midőn e kérvény az or- szággyülés előtt tárgyaltatni fog, Pestvárosa öt képviselője, kik a város kérelme tárgyában egyet­értenek, támogatva az értekezlet majdnem min­den tagja által, határozati javaslatot fognak be­nyújtani, s vagy maguk terjesztenek elő törvény- javaslatot, vagy a minisztérium fog ez iránt fel­kéretni. Előlegesen is Deák bízatott meg, hogy az igazságügyminiszter nézeteit a megoldási módozat tárgyában megtudja. Felhívás. A borsod-miskolezi baloldali kör tagjait tisztelettel felkérem, hogy az országos baloldali gyűlés tárgyában intézkedés végett február 15-én esti 6 órakor Miskolczon a szokott tanácskozási helyiségben minél számosabban megjelenni szíves­kedjenek. Pesten jan. 31. 1872. Mocs áry Lajos. Páris, jan. 27. (Saját levelezőnktől.) Ma egy éve, hogy Páris a poroszok előtt, Trochu tábornok saját lelkiismerete előtt capi- tulált. Páris kormányzója megesküdött, hogy nem fog capitulálni; de arra nem esküdött meg, hogy Vinoy tábornokot nem fogja capituláltatni. A jezsuiták, az elsőrelátás ez emberei voltak azok, kik feltalálák a módot az ily kétértelmű esküköt magyarázni, kimenteni s kik követésükre felbátoriták a hívőket. „A szándék irányzatának“ nevezék ők ezt. Escobar, igen tisztelendő szent atya által fel­talált ezen csodálatos tannak, a „szándék irány­zatának“ köszönhető, hogy a lelkiismeret minden nyugodtságával lehetséges hazudni ... ha jezsuita az ember. Ha azonban katona, úgy szintén hazud- hatik, csakhogy ekkor egész egyszerűséggel hazug­ság a neve. A nemzetgyűlésből semmi különös. Egy kép­viselő, vidékért őrjöngő, nem érti, miért fedeztes­sék Páris rendőrségi kiadása állami költséggel ? Ép igy követelhetné ezt Lyon, Marseille s min­den franczia város. Kicsinyeskedései a ház által kinevettetnek. Egy másik képviselő indítvány bajkozza. J^gv rolja.~ A ház jobboldaliainak az ócsárlás tulajdon­kép tetszenék, mihelyt az Gambetta ellen volna irányzandó, — csupán azt nem tudja még: miért és mikép ? Mások Cathelineaut akarnák ócsároltatni: végül a ház abban állapodik meg, hogy sürgősebb lévén az adószavazás mintáz ócsárlás, — egyelőre nem akar ócsárolni. Ide szúrom, hogy a jelenleg Versaillesban székelő nemzetgyűlésnek csupán 430 tagja lakik ott helyben; mig 305 Párisban tartja szállását. Ha a nemzetgyűlés a köztársaság elnöke le­mondását elfogadta volna, Thiers szándéka volt azonnal tovább folytatni s befejezni két nagy mü­vét. Az egyik „A művészet Florenczben,“ melyről már sokat beszéltek, a másikról még sohasem volt szó, jóllehet e mü számára Thiers már húsz év óta gyűjti adatait s eddig nagy számra tett szert. Ebben a bölcsészet teljes történetéről van szó, melyben a szerző bölcsészet történelmi szempontból való tárgyalása után saját eszméit és rendszerét akarja ismertetni. Thiers, mint állítják, kivált a bölcsészet és a tizenhatodik század bölcsészeire vonatkozó ada­tok és okmányokban eddig páratlan gyüjlemény- nyel bir. Mindazokra, mik ezen már vázlatilag meglevő müvére vonatkoznak, Thiers annyira tart, hogy még 1870. aug. havában, az események jó előrelátásában, szóban levő müvére vonatkozó ösz- szes anyagát Londonba szállíttató, mig ellenben a számos és csodálatos műkincseket, mikkel párisi palotájában felhalmozva birt, helyben s mozdulat­lanul hagyá, s itt a polgárháború folyama alatt a kommune tagjai által szétszórattak vagy meg- semmisittettek. Mióta Orloff, Oroszország versaillesi követe Párisba érkezett, a lapok naponta szólanak ama barátságos viszonyokról, melyek a két kormány között szerintök keletkezőben vannak. Orloffot égig magasztalja az itteni sajtó, s úgy látszik neki, mintha Oroszország felől fogna Francziaország szebb derűje hasadni. Pár nappal ezelőtt arról beszélt az összes phanthastikus sajtó, hogy a három nagy hatalom, angol, orosz és osztrák-magyar birodalmak szövet­kezve fognának a német császárnál közbenjárni a hadi sarcz fizetésére haladékot eszközlendő s egyúttal, hogy Francziaországért kezességet vállal­janak. Ma már úgy adják elő, hogy mind e cse­kélységeket egyedül a nagy Oroszország császárja fogná magára venni s német „bácsijánál“ kivinni, hogy újabb nehézségek a fizetés kérdésében Fran­czia- és Poroszország között ne keletkezzenek. Szinte uralmassá válik egy oly tekintélyes lapirodalomban, mint a minő a franczia, folyton ily képtelennél képtelenebb tervekkel, eszmékkel találkozni; de mert hogy ezekkel az itteni sajtó mégis komolyan foglalkozik, kénytelen vagyok idönkint jelezni. Sokkal tartalmasabbnak hiszem a hirt, hogy Rothschild párisi, Sina bécsi, Gibbs londoni banká­rok és valamely szent pétervári nagy bankár között egyesség van keletkezendőben, melynek a kellő pillanatban készen kell lennie. Gibbsnek tegnap kelle Londonból ide érkez­nie, hogy a versaillesi kormánynyal tanácskozzék. Azt állítják, hogy e bankár hatvan millió fran­kot téteményezett volna la, igy minden biztosí­tékot nyújtandó Francziaországnak. Ha az egyes­ség létrejövend, a három milliárdnyi kölcsön 1873- ik év május 1. és 5-ke között bocsáttatnék ki nevezett bankárok társasága által. Vájjon visszaállitassanak-e a lottójátékok Francziaországban vagy sem, ez a nagy kérdés, mely most a kormányt élénken foglalkoztatja. Mi­nő leend erkölcsi hatása, ez a 'kétely, mely min­den határozatot eddig visszatart. A kérdés való­színűleg egy képviselő által fog a ház szószékére vitetni. Ha a lottójátékok behozatnak, Páriának legkevesebb nyolez — tiz millió, a többi váro­soknak tizenöt — húsz millió frankot fognak jö­vedelmezni, mi 5°/0*ként 600 millió tőkét képvisel, A déíi Francziaországban elszórva lakó cor- sikaiak felszólittattak a bonapartista ügynökök ál­tal a legközelebbi képviselőválasztásra Napóleon költségén Corsicába menni s Rouher javára sza­vazni. Francziaország newyorki volt főconsuljának ismeretes bűnvádi ügye tegnap tárgyaltatott má- sodbiróságilag. A volt főconsul, daczára hogy az általa illetéktelenül felvett hét—nyolez millió fran­kot a kincstárnak átszolgáltatta s szentül állítá, hogy a legjobb hiszemmel cselekedett, — kétévi fogság s kétezer franknyi birság fizetésében ma- rasztaltatott el. A polgárháború következtében 33.513 com- ynunetag vettetett fogságba. Január hó 24-ig 18.859 helyeztetett büntelenség czimen szabad lábra. El ítéltetett 6.640. Fogva marad tehát még 11.014. Azt hiszik, hogy a hadi törvényszékek április vé­géig befejezendik e szomorú vizsgálatot. A „Rappel„ republikánus és a „Pays“ bona­partista lapok szerkesztőségének tudtára adá a kormány, miszerint két havi felfüggesztésük te­kintettel az ország jelen helyzetére, — határozat­lan ideig meghosszabbittatik. Denique a franczia katonaság csak a vörös zászlóra szavaz. Mig az összes szavazatból Vau- trainre 122,OOO, Hugóra 95,000 esik, e számból Vautrainre csupán 1237 katona szavazott, mig ellenben Hugóra 2.475. Chateaubriandnak „De Buonaparte et des Bourbons“ czimü 1814-ben irt röpiratát, mely akkor még addig nem látott eredményt aratott, egy párisi kiadó újólag nyomató s piaczra hozá, A müvecske ismét nagy érdekeltséget költ, mert akkor is, mint most, egy Buonaparte hozta az in- vasiót Francziaország nyakára. A tartós és erős esőzések több párisi teme­tőben elhordták a földet, mely a polgárháború roppant áldozatainak hulláit fedé. Az igy fejlődött enyészeti gőzök veszedelembe ejték a temetők körül terülő városrészeket. A baj meggátlására most nagy mértékben foganatosíttatnak elővigyá- zati rendszabályok. A hullák vegyszerekkel meg­égettéinek s újra befedetnek. Az oxyhydrogéngáz világítás, miről ezelőtt nehány héttel emlékeztem, tényleg életbe lépett a föboulevardokon. Az uj rendszer fehér, igen szívós, határozott s a villanyhoz hasonló lángot ad, csakhogy erőssége szinte bágyasztja a látide- az uj rendszernek az egész’ városra leendő ki- terjesztése engedélyéért. A társulat feltételei kö­vetkezők : fizet a városnak évenkint a csövek földalatti elhelyezésére szükséges földtérekért 200,000 frankot,a 10°/0-ot meghaladó jövedelemben a várossal osztozkodik. Viszont a város sem sub­ventiót, sem monopóliumot nem biztosit. A tanác3 kész volna elfogadni e feltételeket, azonban a jelenleg fenálló kizárólagosan szabadalmazott légszeszvilágitó társulat közbeszól: hárman áll a vásár, ő pedig nem alkuszik. Párisnak ez idén világhírű Boeuf-Gras pro- Cessiója nem lesz. A váro3 megtagadta ezúttal az e maskarádéra adni szokott 6000 franknyi subventiót. K. M. London, jan. 26. (Saját levelezőnktől). — Művészeti szemle. — A „National-Galery,“ mely 1825-ben ala- pittatott, fényes bizonyságul szolgál, hogy mily ne­héz most már műremekekkel dicsekedő . képtárt állítani s mennyire holt kéz kincse lesz minden nap a mi még piaczra jön a mesterek remekei­ből. Pénzzel még mindig lehet valamire menni s az angolok nem sajnálják a pénzt a remekekért. Az egyesek bőkezűségét bizonyítja Wagen há­rom kötetes munkája, melyben csupán a magán- tulajdonban levő műkincseit sorolja fel s Írja le Angliának, s ha mint van okunk — hihetünk szavának, Európa minden tartományai közt legna­gyobb számban itt vannak felhalmoz va a mesterek müvei. Az állam pedig minden évben, ha mesés drágán is, de gazdagítja már 900 darab körül járó gyűjteményét. Á múlt évben a Peel Robert gyűjteményét 70 ezer fontért vette meg. A 70 darabból álló gyűjtemény igy is olcsó volt, mert nyilvános ár­verés utján többet is be lehetett volna venni, mi­vel több nevezetes remeket foglal magában s rit­ka festményeket piaczon már alig lelhetni hollan­doktól. Ezen gyűjtemény újság lévén s talán ezért nem fárasztotta vele a közönség figyelmét más vándor levelező, ismétléstől nem félve ismertet­hetem azt. A csupa holladi és angol (mind Reynolds) festmények közt két Rubens képviseli a flaman- dokat. Az úgynevezett „Chapeau de Paille“ egyik nagyhírű remeke a színek Michel-Angelójának. Egy fiatal nő arczképe a Lunden családból, ki Rubens második neje volt — s kit — ha jól em­lékszem — a bécsi Belvedere egy másik kincsé­ben szintén megörökitett. A rajz jó, különösen a hullámos kebelben s a nagyon szép nő üdesége a testszinének áttetsző finomsága, kifejezésének kellemességéhez a valódi­ság érdeme fűződik. Egész érzéki szépsége elárulja hogy a festő ecsete azt fejezte ki, mit Petőfink: „— — — s én valóban nem tudom, Mi több: szerelmem vagy csodálatom ?“ A szerelmi felgerjedés melegében fogamzott remeken mint magán a szerelmen nyomot hagyott az idő, elragadván a színek élénkségéből. 8 az időtől sohasem akar felülmulatni az emberi okta­lanság s ez is eljött orvosolni annak rombolását. S az orvos elrontotta teljesen a kezek egyikét, de az ép finom kezecske bájos gödröcskéivel s vékony hosszú ujjainak kecses meghajlásai vigasz­talnak az elveszettért és meg is tanítanak mérle­gelni azt. Az egész festmény figyelmes vizsgálása után meggyőződünk, hogy egyike azon gyorsan készült munkáknak, milyet annyit találunk Ru- benstől, kinek termékenységét jellemeztem Blanc­Hirdetési dijak: T lasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. eigtatásáért . . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatúsért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-ateza 6. szám. (Lég-rády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-sas ntcza 14. sz. ál a intézendő k. Előfizetési árak Egész évre I I 20 frt. — kr. Évnegyedre l 5 frl. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egye* szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-uteza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitol jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék