Ellenőr, 1872. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1872-02-21 / 42. szám
A többi szónokok érveléseire nem kíván felelni szónok, de kéri a házat, hogy miután az általa benyújtott különvéleményben semmi sincs, ami a kormánynak e részbeni működését akadályoztatná, hátráltatná vagy nehezítené, nincs benne semmi egyéb, mint azon kikötés, hogy a nemzetnek legyen egy önálló független bankja, ezt pedig, hogy az összes nemzet kívánja,elismerte mindenki, és elismerte a kormány részéről nyilatkozott egyetlen egy pénzügyminiszter is, hogy Magyarország önálló bank nélkül nem állhat fen, miután tehát az ő különvéleménye csak ennek biztosítását czélozza, kívánja, és miután épen ez nincs a Trefort által benyújtott határozati javaslatban, kéri a házat, fogadja el ezen komoly ügygyel szemben ezen különvéleményt, mely az ország érdekében okvetlenül megkívántató czélt biztosítja. (Bálfelől élénk helyeslés.) Trefort Ágoston figyelmezteti Simonyi Ernőt hogy ők a bankbizottságban többször kifejezést adtak sajnálatuknak a fölött, hogy az ellenzék több tag által nem volt képviselve és különösen, hogy Ghyczy Kálmán nem volt ottan, s valóban ez nem a jobboldal hibája volt, mely távolról sem akart ez ügyből pártkérdést csinálni s ha az ellenzék erősebben lett volna képviselve, talán lehetett volna közös pontot találni, melyben találkoztak volna. Majd légből kapottnak mondja azon állítást, hogy ő és társai a bankkérdést elodázni, avagy Magyarországot kezén lábán megkötve akarják a bécsi banknak átszolgáltatni. — Oda nyilatkozik továbbá, hogy nagyon háladatlan dolog volna most még egyszer összehasonlítani akarni, hogy mennyiben tér el a benyújtott javaslat az enquette bizottság véleményétől, mert így capicitálhatnák egymást, főképen Hornt, ki akármit is tettek volna ők, kötelességének tartotta volna az ő eljárásukat roszalni. (Derültség.) Áttérve ezután az általa és Ghyczy K. által benyújtott hat. javaslatokra, azoknak a valuta rendezésére vonatkozó részeiben semmi elvi különbséget nem lát, de minden szerénysége daczára is meri állítani, hogy az ő javaslata sokkal praktikusabb, mert az, hogy a pénzügyminiszter a függő államadósság rendezéséről, a valuta helyreállításáról egy javaslatot, mely praktikus értékkel bírjon, hat hét alatt a ház elé terjeszszen, merő lehetetlenség. A hat. javaslatok egyéb részei nagyon eltérők, de szerinte, megengedve, hogy a viszonyok a valuta helyreállítására kedvezőbbek mint két év előtt, miután a valuta helyreállítására nézve az időt meghatározni nem lehet, fölösleges lenne most mindjárt a magyar önálló bank fölállításáról törvényt alkotni, sőt az káros is volna, mert az átmeneti intézkedéseket nehezítené. Ezek után kéri a házat, fogadja el hat javaslatát, mely praktikusabb mint az ellenzéké s e mellett nem kompromittálja a jövőt, megfelel a jelennek s az elveket összhangzásba hozza a praktikus élet szükségeivel. Ghyczy Kálmán: Nehogy későbben netalán elfeledkezzem reflectálni arra, amit az én igen. képviselőtársam Trefort Ágoston legközelebbi beszédében reám vonatkozólag mondott: kénytelen vagyok megjegyezni, hogy többször volt szerencsém a ház többségének tagjaival a bizottságokban mint az ellenzéki kisebbség egyik tagjának tanácskozni. (Halljuk!) Hálával, köszönettel kell elismernem, hogy több másodrendű kérdésben szerencsém volt a többség tagjait egyben másban kapacitálni, de ami a fontos pártkérdéseket illeti, ezekben a kölcsönös capacitationak alkalmát és helyét részemről soha sem tapasztaltam. Itt pedig egy fontos pártkérdés forog fen. Mi a háznak ezen oldalán önálló szilárd ércalapú jegybankrendszert kívánunk meghonosítatni hazánkban — ez a mi pártállásunk. (Balfelől élénk helyeslés: Úgy van: Halljuk !) Önök a túlsó oldalon (Halljuk !) nem kívánják ezt (Jobbfelől ellenmondás.) Önök továbbá is fen akarják tartani azon viszonyt, mely köztünk és a nemzeti bank közt fenáll (Úgy van balfelől.) Ily fontos pártkérdésben az ellenzéki kisebbségnek az enquel bizottságban való jelenléte egyáltalán semmi következést — meg vagyok róla teljesen nyugodva — nem eredményezett volna. Áttérek már most a dolog érdemére. Nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy — mint Trefort képviselő úr mondá magáról — — igen röviden nyilatkozhatnám (Halljuk! Halljuk! T. hát! Méltóztatik tudni, hogy több nap óta azok ellen, mik határozati javaslatomban foglaltatnak, s azokellen, miket beterjesztésekor mondani bátor voltam, oly sok észrevétel és ellenvetés létetett, hogy — felteszem — hogy a t. ház kegyes lesz a bírói eljárásnak első szabályát követni: „audiatur et altera pars,és meg fogja hallgatni észrevételeimet, melyeket előadni kötelességem (Halljuk!) A határozati javaslatnak, melyet beterjeszteni szerencsém volt, alapeszméje az, hogy a valuta rendezése iránt a monarchia másik államával haladéktalanul egyezkedés kezdessék meg, és mihamarabb egy önálló szilárd, érczalapú jegybankrendszer honosítassék meg hazánkban. Ezen alapeszme kivitelére nézve határozati javaslatomban azt kívánom, hogy az illető törvényjavaslatok még ez országgyűlés alatt terjesztessenek be. Csak ennyit foglaltam a dolog lényegére nézve határozati javaslatomba, mert azt hiszem, hogy ezek azok, amikre törvényhozási intézkedés főképen szükséges. Az átmeneti intézkedésekről, melyek szükségesek lehetnek, határozati javaslatomban nem szóltam, mert azon, azt hiszem, nem téves nézetben vagyok, hogy ezen átmeneti intézkedéseket a kormány saját törvényes hatáskörében is megteheti. Hogy a határozati javaslatnak ezen alapeszméje ellenkező legyen azzal, ami Simonyi Ernő külön véleményében foglaltatik, amint ezt Helffy barátom állította, azt részemről egyátalán el nem ismerhetem. Én azt állítom, hogy határozati javaslatomnak alapeszméje tökéletesen megegyezik azzal, amit Simonyi Ernő képvo úr külön véleményében mondott. Engedje meg a t. ház, hogy a különvéleménynek egy pár rövid passusát olvashassam fel, jelesül annak zárszavait: (olvassa.) „Önálló s egyszersmind szilárd alapokra hazai hitelünket csak egy oly jegybank felállítása által fektethetjük, mely nem kényszerfogalmú, hanem mindenkor érczpénzzel beváltható jegyeket bocsátana ki. Egy ily bank felállítása mindenekelőtt a papírpénz kényszer forgalmának beszüntetését feltételezi. Ami az államjegyek beváltása vagy consolidációja által volna elérhető. Az volna tehát alulírt bizottsági tag véleménye szerint az első törvényhozási intézkedés, hogy a kormány oda utasíttassék, miszerint oly törvényjavaslatokat terjeszszen a képviselőház elé, melyek az 1867-iki törvényekben létező akadályokat elhárítva, ezen kérdés megoldását akár a birodalmi tanácsban képviselt országokkal együttesen, akár tőlük különválva lehetségessé tennék.“ A felolvasott szavak tanúsítják, hogy az alapeszme ugyanegy mindkét hat. javaslatban. Mindkét indítványnak ezen alapeszméjétől azonban lényegesen eltér azon hat. javaslat, melyet Trefort J. barátom adott be. Ezen hat javaslatban Trefort képv. úr szintén utasíttatni kívánja a kormányt a valuta rendezése iránti egyezkedésre a monarchia másik államával. De ezen egyezkedést egyáltalán nem sürgeti; oly közönyösen szól az országnak ezen vitális életkérdéséről, mintha azt vélné, hogy annak megoldását a bureaukratiai tárgyalások feneketlen medrében lefojtva ad graecas kalendas elhalaszthatnók. Igen ájtatos emberek, midőn oly helyzetbe jönnek, hogy az ördög nevét kell megnevezniük, keresztet szoktak előbb vetni magukra. (Derültség, sőt német körökben, — hogy ne kelljen ezen szentségtelen nevet megnevezni — körülírással szoktak élni, és az ördög helyett azt mondják : „Gott steh uns bei“ (Derültség.) Éhez hasonló szent borzalommal tartózkodik és fél Trefort határozati javaslata a bank, és önálló bankrendszer nevének is kimondásától. (Hosszas derültség.) Hogy ne legyen kénytelen ezen szentségtelen nevet kimondani, hogy ne fesse falra az ördögöt, ami tán nem jó lehetne, körülírással él és „bankjegyforgalmi központi közeget“ ismer csak. (Hosszas, derültség.) Trefort Ágoston képviselő úr továbbá határozati javaslatában csak átmeneti intézkedést javasol. Hogy mi történjék ezen átmeneti intézkedés után, arról mélyen hallgat és ép azért, mert erről, az egész kérdésnek legfontosabb ágáról, mélyen hallgat, igen valószínű, hogy ő az ideiglenes intézkedés alatt végleges intézkedést ért; ez nézetem szerint annál valószínűbb, mert ő oly ideiglenes intézkedést javasol, mely egyenes ellentétele egy önálló, szabad bankrendszer meghonosításának, mivel akárhogy csűrjük csavarjuk a dolgot, ezen ideiglenes intézkedés, miként maga az indítványozó úr és Wahrmann képv. úr beszédjeikben őszintén bevallották, az osztrák nemzeti bankkal való kiegyezésből áll. A határozati javaslatnak czikornyásan kiesztergályozott szövege pedig semmi kétséget nem enged az iránt, hogy e kiegyezés alatt csakugyan az értetik, amit Simonyi Ernő barátom ma mondott, más elvtársaim pedig tegnap és tegnapelőtt elmondottak, értetik t. i. a bécsi nemzeti banknak — „jegyforgalmi központi közeg“ nevével és czimével feldiszitendő, bizonyos tágasabb hatáskörrel ugyan, de mégis csak korlátoltan ellátandó fiókja és én azt hiszem, hogy a József-téren lévő osztrák nemzeti bank fiókjáról le fog vétetni a firma, melyre ez van írva: „Az osztrák nemzeti bank fiókja“ és hasonlókép aranyos betűkkel, (Derültség) és nagy ünnepélyességgel fel fog létetni egy másik firma: „Bankjegy — — — hogy is van csak? (Hosszas derültség) ,Igen is, „Forgalmi központi független közeg.“ (Élénk derültség). Ezen központi közegnek függetlensége azonban nézetem szerint lucus lesz a nonlucendo, mert hogy az osztrák nemzeti bank részvényesei saját pénzüket oly közegnek engedjék rendelkezése alá, mely tőlök valóban független, ezt higyje a kinek tetszik (Derültség a baloldalon) én nem hiszem. Az előttem szólott t. szónokok a ház másik oldalán, belátták Treffort Ágoston képv. ur határozati javaslatának ezen lényeges hiányát. Többen igyekeztek azt menteni vagy felvilágosítani. Szólott e tekintetben Faik képv. ur is, akinek — mellékesen jegyzem meg — tökéletesen igazsága van abban, hogy ha az én határozati javaslatomból a lényeges pontok kihagyatnak, úgy az tökéletesen egyenlő lesz azzal, melyet Trefort t. képv. ur benyújtott. (Hosszas derültség). Faik képviselő úr Trefort képviselő úr határozati javaslatának általam már ismételten említett hiányát azzal menti, hogy — mint mondá — önálló szilárd érczalapú jegybank nem állíttathatik föl a valuta helyreállításáig, a valuta helyreállítása pedig hosszú időt kívánván, felesleges dolog volna most egy oly intézményről egy oly bankról szólni, melynek felállításáról csak egy két év múlva lehet szó. De, t, képviselő úr, nem felesleges azt kimondani, ami a törvényhozás által követendő irányt határozottan kijelölvén, egy egész ország megnyugtatására szolgál. (Helyeslés a baloldalon.) Nem helyes elhallgatni azt, aminek elhallgatása az egész nemzetet élénken és méltán fogja nyugtalanítani. (Helyeslés a baloldalon). Trefort képviselő úr most legközelebb tartott beszédében azt mondta: minek szóljunk önálló bankrendszerről, hiszen ha a valuta rendezve lesz, az magától fog jönni. Igaza van a t. képviselő úrnak; az meglehet, hogy a valuta rendezése után nem igen lesz akadálya, az önálló magyar jegybank felállításának, de csak azon esetben nem lesz akadálya, ha azon határozat, melyet ez alkalommal fog a ház hozni, azon önálló jegybank felállításának útját előre nem vágja be. (Helyeslés balfelől). Wahrmann képviselő úr és többen azt mondották, minek ez a lárma és torzsalkodás; az egész ház felkiáltott most legközelebb: „hiszen mi mindnyájan szintén akarjuk az önálló bankot, nincs, aki azt ellenzi!“ De midőn azt kérdezzük, hogy miért nem akarjátok tehát azt, amit velünk együtt akartok, a hat javaslatban nyíltan kimondani, erre én részemről kielégítő választ nem hallottam. Átlátta a hiányt, melyet annyiszor említettem, a pénzügyminiszer úr is és ő Trefort képviselő úr határozati javaslatának ezen hiányát azzal kívánta paralgiálni, hogy felállott itt az ország színe előtt és azt mondotta: „constatálom, hogy meggyőződésem és a kormány meggyőződése is az, hogy az országot igenis megilleti és Magyarországnak saját érdekében követelni kell egy önálló bankrendszert, arra törekedni kell.“ Engedje meg a t. minister úr, habár nincs is itt, hogy azon kérdést intézzem hozzá „Et si dies advenerit, ubi te requiram ?“ (Derültség balfelől akkor, midőn arról lesz szó, hogy azon határozat, melyet a ház most fog hozni, foganatosíttassék, meglehet nem fog a minister úr azon széken ülni, amelyet most elfoglal, és utódja nem fogja magát kötelezettnek érzeni az által, amit elődje mondott; de akár foglalandja el még a miniszer úr azon széket akkor, midőn ezen most hozandó határozat foganosításáról lesz szó, akár nem, a kérdés akkor nem az lesz, hogy mit mondottak Kerkapolyi Trefort vagy Wahrmann urak ekkor, vagy akkor, hanem a kérdés az lesz, hogy mit jelent a házz által elfogadott határozatnak szóbeli tartalma (Élénk helyeslés balfelől) s hogy ez mit jelent, azt nem kell bővebben kifejtenem ezt elvbarátaim eléggé jelezték. Határozati javaslatom alapeszméjéhez nem szükséges sokat szóltanom, elvbarátaim közül többen ennek támogatására számos és alapos érveket hoztak föl, melyeket részemről, ha módomban volna is, újakkal megtoldani egészen feleslegesnek tartanám. Leginkább megtámadtatott határozati javaslatom azon része, melyben azt kívánom, hogy az illető törvényjavaslatok még ez országgyűlés alatt terjesztessenek be. A pénzügyminiszter azt mondá, hogy emberi erőt meghaladó munka a valuta helyreállítása iránti egyezménynek és egy érczalapú bank iránti törvényjavaslatnak még ez országgyűlés alatti elkészítése. De hiszen a bécsi bank már oly régen követel, Magyarországon oly rég fenyegetődzik; a bankkérdés már oly rég fölvettetett ezen országban és vitattatott minden oldalról, és e házban is már oly rég pendittetett meg, hogy valóságos mulasztásnak kell kijelentenem, hogy a nemzet ezen vitális kérdése iránt a minisztérium még mindeddig tájékozva nincs, és az eziránt szükséges egyezkedéseket még nem kezdette meg. (Helyeslés :1.) És e mulasztást annál kirívóbbnak tarom, mert hisz mindnyájan olvastuk a hírlapokban, hogy önálló független bank felállítása iránt a pénzügyminiszternek több oldalról igen kedvező ajánlatok tétettek. így áilván azonban a dolog, lehet hogy a valuta helyreállítása iránti egyezménynek minden pontjára nézve leendő végleges megkötése és egy valóban fölállítandó önálló szilárd alapú jegybank iránti törvényjavaslatnak az illető vállalkozókkal alkudozások után beterjesztése, hosszabb időt igényel, de a valuta helyreállítása iránti egyezmény fő elveinek megállapítása vagy legalább azok megállapításának megkísérlése és egy oly törvényjavaslatnak e ház elé terjesztése, mely a minisztériumot félre nem magyarázható szavakkal határozottan egy önálló szilárd érczpénzalappal bíró bankrendszernek Magyarországon való meghonosítására és minden eljárásában ezen irány követésére utasítsa, ezen országgyűlés hátralevő ideje alatt közönséges emberi erővel de természetesen jóakarat és komoly szándék hozzájárultával nézetem szerint lehetséges. Egyébiránt, ha a miniszter úrnak és a ház túlsó oldaláról felszólalt uraknak szívek fájdalma csak abban áll, hogy azon határidő, mely a mondottak elkészítésére határozati javaslatomban kitüzetik, igen rövid, én e tekintetben méltányos compromisumra . reáállani igen szívesen vagyok hajlandó; de ha határozati javaslatom nem ezért nem fogadtatik el, hanem azért nem fogadtatik el, mert alapeszméjét a ház többsége elfogadhatónak nem véli, akkor ne használtassék ürügy, és nem helyesen történik vagy legalább fölösleges, hogy — pl. Wahrmann képv. ur — felült a magas paripára és szélmalomharczott vívott egy minden tekintetben másodrendű kérdés ellen. Nekem tehát tulajdonképen csak azokra kell leginkább válaszolnom, mik hat javaslatomban nem foglaltatnak; válaszolnom kell azon ellenvetésekre, melyek saját nézeteim ellen hozattak fel, különösen azon jegybanktervre nézve, melyet felemlíteni bátor voltam. Mielőtt azonban ezen ellenvetésekre válaszolnék, szükségesnek látom megmondani annak okát, hogy ezen jegybank tervét miért említettem fel. Trefort képv. ul s mások is többen igy okoskodtak: „a valuta helyreállítása nélkül, szilárd érez alapú bankot fölállítani nem lehet.“ Ezt én is concedálom. Trefort Ágoston képviselő tovább ment és azt mondá, hogy a valuta helyreállítása sok nehézséggel, sok akadálylyal jár, kell tehát egy ideiglenes modus vivendit egy expedienst föltalálni, s ezen expediens nem lehet más, vagy legalább czélszerűen nem lehet más, mint az osztrák nemzeti bankkal való kiegyezkedés. Én azt gondoltam magamban, hogy ezen ellenvetésre felelni kell, és azért rámutattam egy más módra, melylyel az ország, a valuta helyreállításáig, és természetesen csak ideiglenesen kisegítő eszközképen segíthet magán. Ezért voltam tehát bátor ezen jegybank tervét felemlíteni, és hogy az nem oly rész, mint Wahrmann képv. ur ecsetelte, erre nézve magára a pénzügyminiszter úrra hivatkozhatom, ki szíves volt kijelenteni, hogy eshetőleg, bizonyos körülmények közt, ezen terv is figyelembe vehető és elfogadható is lehet. Ez természetesen sem Wahrmann, sem Falk, sem Trefort képviselő uraknak nem tetszik; nem tetszik t. i. hogy én a Trefort képv. ur által ajánlotton kívül, más módot is bátor voltam ajánlani, sokkal jobban szerették volna, ha most azt vethették volna szememre: „mondj hát más módot, ha pedig nem tudsz, azt kell elfogadnod, amit Trefort javasolt.“ (Derültség.) Ami már most a nézetem ellen tett észrevételeket illeti, mindenekelőtt köszönetet szavazok Wahrmann képviselő úrnak, hogy szíves volt reflectálni azon jegybanktervre, melyet felemlítettem, mert nem tagadom, midőn először hallottam, hogy ezen terv ellen Wahrmann képviselő úr fog síkra szállni, megdöbbentem, vélvén, hogy ezen mind elméletileg, mind gyakorlatilag annyira kiképzett pénzügyi tekintély a kérdéses terv ellen igen erős és alapos argumentumokkal fog fellépni. Érveléseinek gyöngesége azonban megerősített engemet meggyőződésemben, és megnyugtatott arról, hogy azon terv mégsem lehet oly rész, amely ellen csak ily gyenge érvet hozhatnak fel. Wahrman képv. ur észrevételeinek, illetőleg ellenvetéseinek sorából mindenek előtt két, nézetem szerint nem sikerült életet óhajtok rectifikálni. Mert, hogy azon két megjegyzés, melyet legközelebb említeni fogok, általa is komoly érvnek vétessék, részemről el nem hihetem. Wahrmann képv. úr azt mondotta: az általam — t. i. az én általam — felemlített tervnek előnye nézetem szerint — t. i. az én nézetem szerint — az, hogy az államjegyekre alapított bankjegyek Lajthán túl is elfogadtatnak. Úgy, de azt mondja Wahrmann képv. úr, hogy én meg akarom osztani a függő államadósságokat, lesz tehát magyar államjegy és osztrák államjegy. Bankjegyeink csak a magyar államjegyeket fogják képviselni és így nem fognak a Lajthán túl elfogadtatni, csak ha közösen hagyjuk a függő államadósságokat , ez biztosíthatja a két különféle bankjegy értékegységét. Határozati javaslatomban alternatívát állítottam fel. Határozati javaslatom azt mondja, egyezkedjék a kormány a monarchia másik államával a függő államadóságok megállapítása vagy megosztása iránt, mert mindkét eljárásra a monarchia másik állama törvényhozásának és kormányának megegyezése szükséges és azon jegybank, melynek eszméjét megpendítettem, csak azon esetre voltam bátor javaslatba hozni, ha a valuta helyreállítása akadályokra találna, és addig még a valuta helyreállíttatik. Mi legfőbb akadálya, legalább egyik legfőbb akadálya a valuta helyreállításának Magyarországban ? Mi az, ami miatt az meglehet, több időt kíván ? Az, hogy a valuta helyreállítására nézve a monarchia másik államával egyezkedni kell. Ha ezen kiegyezkedés úgy történnék meg, hogy a függő államadósság megosztattatik, s mindenik fél maga konsolidálja a maga államadósságát, akkor Magyarországra nézve a valuta helyreállításának egyik fő nehézsége megszűnt. Magyarország a maga függő államadósságát azonnal konsolidálhatja, saját valutáját rendezheti, helyreállíthatja s ha ez megtörténik, akkor semmi szükség sem lesz, azon ideiglenes intézkedésre, melyet fölemlítettem, s a kérdéses jegybankra egyátalában szükség nem lesz, nem is fogna az akkor fölállíttatni saját tervem szerint sem, nem is állhat tehát elő azon eset, hogy annak jegyei Lajthán túl elfogadás végett praesentáltassanak és visszautasíttassanak Ha pedig a valuta helyreállítása iránti kiegyezés úgy történik, hogy a két államnak közös működésével eszközöltessék, akkor Wahrmann képv urnak saját beismerése szerint a függő államadósság közössége biztosítani fogja a két különböző bankjegy értékének egy részét és a tervezett jegybank jegyeinek Lajthán túl való elfogadása e szerint hasonlóképen biztosítva lesz. Nem kevésbé csak él ez azon második érv is,melyet Wahrmann képviselő úr ellenem fölhozott. Ő azt mondja, hogy „én t. i. én, kivánom, hogy consolidáltassanak az államjegyek és igy én magam semmisítem meg az alapot, melyre építeni akarok, mert az államjegyek consolidáltatván, nem léteznek, és így nem lesz mire alapítani a bankot.“ Tökéletesen igaza van, a különbség csak az, hogy én a tervezett bankot csak azon esetre kívánom fölállítani és csak addig, míg az államjegyek consolidálva lesznek, mert amint consolidálva vannak, többé semmi ideiglenes intézkedésnek nincs helye, hanem előáll az ideje a végleges intézkedésnek azaz, az önálló szilárd ércalapú bank felállításának. (Helyeslés balfelől.) Azt mondja továbbá Wahrmann képviselő úr, „egy bank, melynek alapja állampapír és oly bankjegyek, melyek egy része állampapír által, másik része oly váltók által van födözve, melyekért szinte állampapírt kell elfogadni, nem egyéb mint állampapír, nem érnek egy fa krajczárt sem, s a legnagyobb szédelgésre vezetnek, akkor jobb hatalmat adni a kormánynak, hogy bocsásson ki államjegyeket, amennyit szükségesnek tart. Hogy a forgalomban lévő államjegyek nem érnek semmit,hogy azon 3—4 száz milliónyi érték, mely a monarchia két állama polgárainak zsebében és tárczájában államjegyek által van képviselve, egy fakrajezárt sem ér, ezen állításra Wahrmann képv. urat csak szenvedélye ragadhatta el; nem kérdezhetném-e, hogy várjon az anglo-hungarian bank s más hitel és pénzintézetek, melyek államjegyekre, nem mint a jegybankok szoktak rövidlejáratú,hanem hosszabb időre szóló kölcsönöket is adni, melyek államjegyekre szóló váltókat elfogadnak, leszámítolnak, forgatnak és talán maguk is állítanak ki: mind semmivel folytatnak üzletet? mind humbugot űznek? és semmis üzlettel csalják a közönséget? (Helyeslés balfelől) és váljon azon magán váltók, melyek ezen intézetek tárczáiban vannak, mind állampapírok-e ? Wahrmann képviselő úr kereskedő és bankár és így kérdésen kívül tudja, mit jelent a jótállás, mit jelent az adott szó szentsége. A jótállás, amely mellett államjegyeink forgalomban vannak, a monarchia két államának — a hozott törvény szerint szólok — azon ünnepélyes ígéretét foglalja magában, hogy ezen államjegyek, amelyek mindegyike egy-egy államkötvényt képvisel, annak idejében be fognak váltatni. Ha Wahrmann képv. urnak valakije azt mondaná,hogy jótállása semmit sem ér, egy fa krajctárt sem ér, bizonyára zokon venné és becsületében sértve érezné magát, hát a monarchia két államának ünnepélyes ígérete ellenében ily állítással fellépni, nem a monarchia két állama tuhozása becsületének megsértése-e? (Balfelöl: Igaz! Ugyan! Halljuk!) Zsedényi Ede t. képv. ur (Halljuk!) emlékeztetett bennünken a fekete bankóknak történetére. (Halljuk !) és nekem úgy látszik, hogy Wahrmann J. képv. urat az hozta zavarba, hogy ő a mostani államjegyeket a fekete bankókkal confundálja. Jó lesz tehát a fekete bankók történetére egy kis visszapillantást vetni. (Halljuk !) Ezen fekete bankók Károly, vagy Mária Terézia idejében keletkezvén, sokáig ugyanazon értékben voltak forgalomban, mint az ércz-ezüst pénz, mindaddig t. i. mig összegük a forgalom igényeit nem haladta meg s csak akkor sülyedtek mindinkább lejebb és lejebb, midőn a kormány absolut szava, hatalma, parancsa folytán a közforgalom igényeit messze túlhaladó mennyiségben adattak ki, és ez valóságos szédelgés volt. Ezen jegyek és a mostani államjegyek között nagy különbség van. A fekete bankók nem állottak az állam, a tubozások jótállása alatt. Az 1872. évi országgyűlésen komolyan megkísértetek, hogy ez ország az úgynevezett, „Einlösungs-Scheinek“-ért jótállást vállaljon és az ország ezen jótállást — helyesen-e vagy nem ? az más kérdés — komolyan visszautasította. A mostani államjegyek a törvényhozás akarata nélkül nem szaporíthatók, a mostani államjegyek az állam jótállása alatt állanak és ha valamit adunk a parlamenti rendszerre, amennyire emberileg lehet feltenni valamit, fel lehet azt tenni, hogy a monarchia két államának törvényhozásai nem fogják engedni ezen államjegyeknek a forgalom igényein túl leendő megszaporítását. Nem én ajánlok tehát szédelgést, hanem igenis Wahrmann képv. ur. Én a kérdéses pénzügyi műveletet oly hitelpapírra akarom fektetni, vagy hiszem fektethetőnek, mely az állam jótállása alatt áll, kormányi önkényes hatalommal nem szaporítható. Wahrmann Mór képv. ur ellenben azt kívánja, hogy a kormány bocsásson ki államjegyeket és pedig annyit, a mennyit szükségesnek vél, s igy egyenesen a fekete bankók utánzására utalja a kormányt. Azt pedig, hogy a magánosok váltói a magánosok ezen kötelező levelei, melyekben arra kötelezik magukat, hogy bizonyos időben, bizonyos pénznemben bizonyos összeget le fognak fizetni, állampapír legyen: ez oly uj tan, melyre nézve — bocsásson meg a t. képv. ur — de kénytelen vagyok őt a nemzetgazdasági és pénzügyi tudomány elveinek bővebb tanulmányozására megkérni. (Derültség). Amit Wahrmann képv. az Amerikára vonatkozólag mondott, nézetem szerint csak azt tanúsítja, hogy ő az ottani tényállást nem ismeri. Az amerikai bankoknak két alapjuk van. Van egy biztosítéki és egy forgalmi alapjuk. A biztosítéki alap az, melyet Wahrmann képviselő úr említett. Mindegyik jegybank t. i. mielőtt üzletét megkezdené, befizetett alaptőkéje egyharmadának megfelelő államkötvényeket tesz le az állam pénztárába, melyek arra szolgálnak, hogy ha a bank jegyeit nem váltaná be, ezen államkötvények árából a jegyek a kormány által váltassanak be. De ezen felül az amerikai bankoknak van forgalmi alapjuk is. Minden ily jegybank tartozik egy bizonyos összeget, — az ottani helyi körülmények szerint hol 15 — hol 20 perczentnyi összeget kiadott bankjegyeinek, — pénztárában mindig készen tartani, hogy azzal a jegyeket, amint beváltás végett praesentáltatnak, nyomban beválthassa. Ezen forgalmi tőke nem államkötvényekből, hanem szerintem az amerikai államok állampénzéből az úgynevezett „greenback-okból, vagy amint Wahrmann képv. ur mondotta és én az ő tekintélyére, ismétlem, egyrészben talán éretpénzből is áll. Én, midőn összehasonlítottam ez említett banktervet az amerikai bankokkal, nem a biztosítéki alapot, hanem a forgalmi alapot értettem, s ezt szemmel tartva, a hasonlatosság, melyet felállítottam, tökéletesen áll. Az, hogy Wahrmann képv. ur az amerikai viszonyokról e tekintetben tévesen van informálva, az én érvelésemet, mely a tényállás valóságán alapszik, nem cáfolhatja meg. (Tetszés balfelől.) Hasonlólag tévedésben van véleményem szerint. barátom Irányi Dániel képviselő úr is. Ő úgy látszik, szintén konfundálja az amerikai bondsokat az amerikai államjegyekkel, az úgynevezett greenbackokkal. Az amerikai bondsok, amint ő is igen helyesen mondotta, kamatoznak és bizonyos meghatározott időpontban visszafizettetnek, valóságos államkötvények. Ezek szolgálhatnak — megengedem — az amerikai bankok biztosítéki alapjának kiegészítésére, de forgalmi alapjuk kiegészítésére nem szolgálnak, mert az államjegyekből áll. Ami pedig t. barátomnak azon észrevételét illeti, hogy az amerikai banktársulatok összes vagyonukkal felelnek a kiadott bankjegyekért, erre nézve is bátor vagyok nézetét rectifikálni, amennyiben csak az amerikai bankigazgatók felelősek összes értékükkel a bank alapszabályainak megsértéséért; és hogy ilynemű szabály akár melyik bankunknál, hitelintézetünknél és vállalatunknál mielőbb behozassék, azt a sok szomorú tapasztalás után, igen kívánatosnak tartom. (Helyeslés.) Azt mondja továbbá Wahrmann J. képviselő úr: „bankot állampapírra fektetni, mely esetleg értéktelenné válhatik — oly inmorális elv, melyet ő magáénak nem vallhat.“ Fölállitatása esetében mit mondana azon jegybank, melynek tervét felemlítettem ? Azt mondaná egész nyitsággal és őszinteséggel :’ „jegyeimért, barátom, éretpénzt nem adhatok, de fogok adni államjegyeket azon értékben, mely az államjegyeknek azon időben értéke lesz.“ Mit mond az osztrák nemzeti bank ? Azt mondja — és ez minden jegyeire ki van nyomtatva — hogy ezen és ezen jegy osztrák értékű éret ezüst pénzben fog a bemutatónak kifizettetni És mindnyájan tudjuk, hogy ez, habár milliómszor is ki van nyomva, milliomszor kinyomtatott nyilvánvaló hazugság. (Derültség) Wahrmann J. képviselő fenn akarja tartani az összeköttetést az osztrák bankkal, és ha nem is minden eljárását, ezen eljárását helyesli. Nem ellentéte, ha nem részrehajlás, helyesnek találni fáz osztrák bank nyilvánvaló hazugságát és immorálisnak jelezni a felállítandó magyar banknak egész őszinteséggel leendő nyilatkozatát. (Helyeslés balról). De nem áll maga Wahrmann képviselő úr, vannak neki segédei is. Segítségére lépett fel tegnap Faik képviselő úr, aki azt mondá: az osztrák bank jegyeinek érezfedezetük van, a mely bizonyos állandó értékkel álir, ez által jegyei egy része értékekre nézve biztosítva van; ezeknek ennélfogva mindig nagyobb hitelök lesz, mint azon bankjegyeinek, a melyek fedezete csak államjegyekből, vagyis hitelpapírból áll, a melynek csak azon értéke van, melylyel a kibocsátónak időnként változható hitele bsz; a magyar bank jegyeinek tehát az osztrák bank jegyeihez képest mindig disagiója lesz, és ez az üzlet nagy kárára van. Elméletileg ezen állítások plus-minus mind megállanak, nem szólalok fel ellenök,de nézzük a gyakorlatot. Egy kérdést vagyok bátor intézni a t. képviselő úrhoz. E kérdés ez: várjon az enyém-e azon pénz, és szolgál-e azon pénz hitelezőimnek biztosítására, a mely nálam van ugyan, de a melyhez nyúlnom nem szabad, a melyhez nyúlni másoknak áll hatalmukban, melyre mások adósságot csinálhatnak és kívánhatják, hogy az ő adósságuk általam fogadtassék el ? Ezen módon birtokolja pedig az osztrák nemzeti bank érczkészletét, amely pinczésben van. — Hogy nem nyújthat érczkészlethez, azt nem szükséges bizonyítanom, tudjuk mindnyájan. Nem akarom említeni a korábbi időket, melyekben az osztrák nemzeti bank súlyos kölcsönadásokra kényszeríttetett a kormány részéről; csak újabb eseményekre hivatkozom : kifizetendő, volt a porosz hadisarca, s néhány nap alatt kihangsroztatott 30 millió frtnyi érezpénz a bank pinczéjéből. Háború volt, pénzre volt szükség, hitel nem volt, tehát államjegyeket kellett kibocsátani. Kibocsátottak 100 milliónyi államjegyeket, ezek későbben többet is szaporíttattak. Ez a 100 milliónyi államjegy kibocsátása jelenti, hogy az állam 100 milliónyi új adósságot vett fel, és ezen államjegyek elfogadására saját adósságának elfogadására az állam a bankot kényszerítette, és kényszeríti a constitutionalis mostani aerában jelenleg is. Higyye meg Faik képviselőt, barátom, hogy oly banknak jegyei, — mely a kormánynyal oly szoros összeköttetésben áll, — mint az osztrák nemzeti bank, mely annyira hatalmában van a kormánynak, mint az osztrák nemzeti bank, — nem mondom mint Wahrmann mondá, hogy nem érnek semmit, de az államjegyektől nem sokban különböznek. (Helyeslés bal felől.) Wahrmann képv. ur azt mondá, hogy midőn a bankjegyek ágiója nagyon felszökkent, a bölcs emberek csak nevettek, mert tudták, hogy a bankjegyeknek egy része legalább aj bank érczkészletével fedezve van. Én azt hiszem, hogy ezen bölcsek igen kis számmal lehettek, (Balfelöl derültség, nem tudom voltak e többen a hét görög bölcsnél, de azt tudom, hogy bátor emberek voltak mindnyájan. (Élénk derültség balfelől.) Tudom, hogy ezen bölcsek szavára nem sokan hallgattak, mert a közönség minden válság hírére — a volt franczia császár egy új évi haragos beköszöntő beszédére — rögtön felszöktette a bankjegyek agióját, nyílt bizonyságául annak, hogy a közvélemény a vox populi, a vox dei nem osztja, és nem osztotta a bank éretfedezetének biztonságára nézve azon kedvező véleményt, melyet Wahrmann és Falk előttünk kijelentettek. (Bal felől helyeslés.) Ezekre tekintve, én megvallom, lehet tévedek, de teljes meggyőződésem szerint nem látok okot, melynél fogva alaposan fel lehetne tenni, hogy oly bankjegyek, melyek államjegyekért mindig felválthatók, ne legyenek elfogadandók oly értékben, amely értékben elfogadtatnak az államjegyek, miután pedig az államjegyek addig, míg a bankjegyek kényszerforgalommal bírnak — és minden ideiglenes intézkedés csak eddig szükséges — a bankjegyekkel egy árfolyamban vannak lesznek és okvetlenül lenniök kell, én azt állítom, hogy a két bank jegyei közt a magyar jegybank és az osztrák nemzeti bank jegyei közt disagio alig lehetséges. És e részben igen erősen állok argumentatiómmal, mert magára tisztelt ellenfelemre Wahrmann úrra hivatkozhatom, ugyanis többször idézett beszédében, annak azon részében, melyet már felolvasni szerencsém volt, határozottan és nyíltan ezeket mondja ki: a függő államadósság közössége biztosítja a két különféle bankjegy értékegységét s azt gondolom, ily hivatkozással állításomat bebizonyítottam. Fontosabb azonban mindezeknél, melyeket eddig említettem, Wahrmann képv. ur egy másik igen t.segéde, a pénzügyminiszter úr által kiegészített következő érvelése: Államjegyek alapját a kérdéses bank mindig épségben köteles fentartani, de jegyei a Lajthán túl nem fogadtatván el, minden fizetéseknél, melyek ott teendők, jegyei állami jegyekkel fognak felcseréltetni és így a bank hamar kimerül. A tisztelt urak azonban, nézetem szerint figyelmen kívül hagyták, hogy mi itt Magyarországban nem csak veszünk, hanem el is adunk. Mi az örökös tartományok lakóitól s a külföldtől a gyártmányokat és más efféléket veszszük, a külföld és a monarchia másik államának polgárai, ellenben, tőlünk gabnát, gyapjút és más terményeket vesznek, kérdés tehát, hogy ezen külföldi vevők, a mi terményeink árát mivel fogják fizetni? Három eset lehetséges. Vagy osztrák államjegyekkel, vagy érczpénzzel vagy államjegyekkel fognak fizetni. Lehet ugyan, hogy fizetnek a felállítandó magyar bank jegyeivel is, de ha ezekkel akarnak fizetni, akkor ezen jegyeket előbb nekik el kellene fogadniok, és így nem álland akkor azon suppositum, hogy bankjegyeink nem fognak elfogadtatni. Ezen 4-ik eshetőséget tehát egészen számításon kívül hagyom. Az, hogy ha szakítunk az osztrák nemzeti bankkal, annak jegyei nálunk forgalomban maradjanak e vagy nem, igen fontos kérdés, mely bővebb tanulmányozást igényel, s melyről véleményt mondani most nem akarok. De ha az osztrák bankjegyei nálunk ezentúl is forgalomban maradnak, külföldi vevőink és