Ellenőr, 1872. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1872-02-21 / 42. szám

A többi szónokok érveléseire nem kíván felelni szónok, de kéri a házat, hogy miután az általa benyújtott különvéleményben semmi sincs, a­mi a kormánynak e részbeni működését aka­dályoztatná, hátráltatná vagy nehezítené, nincs benne semmi egyéb, mint azon kikötés, hogy a nemzetnek legyen egy önálló független bankja, ezt pedig, hogy az összes nemzet kívánja,­­­elismerte mindenki, és elismerte a kormány részé­ről nyilatkozott egyetlen egy pénzügyminiszter is, hogy Magyarország önálló bank nélkül nem áll­hat fen, miután tehát az ő különvéleménye csak ennek biztosítását czélozza, kívánja, és miután épen ez nincs a Trefort által benyújtott határozati ja­vaslatban, kéri a házat, fogadja el ezen komoly ügygyel szemben ezen különvéleményt, mely az ország érdekében okvetlenül megkívántató czélt biztosítja. (Bálfelől élénk helyeslés.) Trefort Ágoston figyelmezteti Simonyi Ernőt hogy ők a bankbizottságban többször kifeje­zést adtak sajnálatuknak a fölött, hogy az ellen­zék több tag által nem volt képviselve és külö­nösen, hogy Ghyczy Kálmán nem volt ottan, s valóban ez nem a jobboldal hibája volt, mely távol­ról sem akart ez ügyből pártkérdést csinálni s ha az ellenzék erősebben lett volna képviselve, ta­lán lehetett volna közös pontot találni, melyben találkoztak volna. Majd légből kapottnak mondja azon állítást, hogy ő és társai a bankkérdést elodázni, avagy Magyarországot kezén lábán megkötve akarják a bécsi banknak átszolgáltatni. — Oda nyilatkozik továbbá, hogy nagyon háladatlan dolog volna most még egyszer összehasonlítani akarni, hogy mennyiben tér el a benyújtott javaslat az enquet­­te bizottság véleményétől, mert így capicitálhat­­nák egymást, főképen Hornt, ki akármit is tet­tek volna ők, kötelességének tartotta volna az ő eljárásukat roszalni. (Derültség.) Áttérve ezután az általa és Ghyczy K. ál­tal benyújtott hat. javaslatokra, azoknak a valuta rendezésére vonatkozó részeiben semmi elvi kü­lönbséget nem lát, de minden szerénysége daczá­ra is meri állítani, hogy az ő javaslata sokkal prak­­tikusabb, mert az, hogy a pénzügyminiszter a függő államadósság rendezéséről, a valuta helyre­állításáról egy javaslatot, mely praktikus érték­­kel bírjon, hat hét alatt a ház elé terjeszszen, merő lehetetlenség. A hat. javaslatok egyéb részei na­gyon eltérők, de szerinte, megengedve, hogy a viszonyok a valuta helyreállítására kedvezőbbek mint két év előtt, miután a valuta helyreállításá­ra nézve az időt meghatározni nem lehet, fölös­leges lenne most mindjárt a magyar önálló bank fölállításáról törvényt alkotni, sőt az káros is volna,­­ mert az átmeneti intézkedéseket nehezítené. Ezek után kéri a házat, fogadja el hat­ ja­vaslatát, mely praktikusabb mint az ellenzéké s e mellett nem kompromittálja a jövőt, megfelel a jelennek s az elveket összhangzásba hozza a prak­tikus élet szükségeivel. Ghyczy Kálmán: Nehogy későbben netalán elfeledkezzem reflectálni arra, a­mit az én igen­­. képviselő­társam Trefort Ágoston legközelebbi beszédében reám vonatkozólag mondott: kényte­len vagyok megjegyezni, hogy többször volt sze­rencsém a ház többségének tagjaival a bizottsá­gokban mint az ellenzéki kisebbség egyik tag­jának tanácskozni. (Halljuk!) Hálával, köszö­nettel kell elismernem, hogy több másodrendű kérdésben szerencsém volt a többség tagjait egy­ben másban kapacitálni, de a­mi a fontos párt­kérdéseket illeti, ezekben a kölcsönös capacita­­tionak alkalmát és helyét részemről soha sem tapasztaltam. Itt pedig egy fontos pártkérdés forog fen. Mi a háznak ezen oldalán önálló szi­lárd érc­alapú jegybankrendszert kívánunk meg­­h­onosítatni hazánkban — ez a mi pártállásunk. (Balfelől élénk helyeslés: Úgy van: Halljuk !) Önök a túlsó oldalon (Halljuk !) nem kívánják ezt (Jobbfelől ellenmondás.) Önök továbbá is fen akarják tartani azon viszonyt, mely köztünk és a nemzeti bank közt fenáll (Úgy van balfelől.) Ily fontos pártkérdésben az ellenzéki kisebbség­nek az enquel bizottságban való jelenléte egyál­talán semmi következést — meg vagyok róla teljesen nyugodva — nem eredményezett volna. Áttérek már most a dolog érdemére. Nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy — mint Trefort képviselő úr mondá magáról — — igen röviden nyilatkozhatnám (Halljuk! Halljuk!­­ T. hát! Méltóztatik tudni, hogy több nap óta azok ellen, mik határozati javaslatomban fog­laltatnak, s azok­­ellen, miket beterjesztésekor mondani bátor voltam, oly sok észrevétel és el­lenvetés létetett, hogy — felteszem — hogy a t. ház kegyes lesz a bírói eljárásnak első sza­bályát követni: „audiatur et altera pars,é­s meg fog­ja hallgatni észrevételeimet, melyeket előadni kö­telességem (Halljuk!) A határozati javaslatnak, melyet beterjesz­teni szerencsém volt, alapeszméje az, hogy a va­luta rendezése iránt a monarchia másik államával haladéktalanul egyezkedés kezdessék meg, és mi­hamarabb egy önálló szilárd, érczalapú jegybank­­rendszer honosítassék meg hazánkban. Ezen alap­eszme kivitelére nézve határozati javaslatomban azt kívánom, hogy az illető törvényjavaslatok még ez országgyűlés alatt terjesztessenek be. Csak ennyit foglaltam a dolog lényegére nézve határo­zati javaslatomba, mert azt hiszem, hogy ezek azok, a­mikre törvényhozási intézkedés főképen szükséges. Az átmeneti intézkedésekről, melyek szükségesek lehetnek, határozati javaslatomban nem szóltam, mert azon, azt hiszem, nem téves nézetben vagyok, hogy ezen átmeneti intézkedé­seket a kormány saját törvényes hatáskörében is megteheti. Hogy a határozati javaslatnak ezen alap­eszméje ellenkező legyen azzal, a­mi Simonyi Ernő külön véleményében foglaltatik, a­mint ezt Helffy barátom állította, azt részemről egyátalán el nem ismerhetem. Én azt állítom, hogy határo­zati javaslatomnak alapeszméje tökéletesen meg­egyezik azzal, a­mit Simonyi Ernő képvo úr kü­lön véleményében mondott. Engedje meg a t. ház, hogy a külön­véleménynek egy pár rövid passu­­sát olvashassam fel, jelesül annak zárszavait: (olvassa.) „Önálló s egyszersmind szilárd alapokra hazai hitelünket csak egy oly jegybank felállítása által fektethetjük, mely nem kényszerfogalmú, hanem mindenkor érczpénzzel beváltható jegyeket bocsátana ki. Egy ily bank felállítása mindenekelőtt a papírpénz kényszer forgalmának beszüntetését fel­tételezi. A­mi az államjegyek beváltása vagy consolidációja által volna elérhető. Az volna tehát alulírt bizottsági tag vélemé­nye szerint az első törvényhozási intézkedés, hogy a kormány oda utasíttassék, miszerint oly törvényjavaslatokat terjeszszen a képviselőház elé, melyek az 1867-iki törvényekben létező akadá­lyokat elhárítva, ezen kérdés megoldását akár a birodalmi tanácsban képviselt országokkal együt­tesen, akár tőlük különválva lehetségessé tennék.“ A felolvasott szavak tanúsítják, hogy az alapeszme ugyanegy mindkét hat. javaslatban. Mindkét indítványnak ezen alapeszméjétől azon­ban lényegesen eltér azon hat. javaslat, melyet Trefort J. barátom adott be. Ezen hat­ javaslat­ban Trefort képv. úr szintén utasíttatni kívánja a kormányt a valuta rendezése iránti egyezkedésre a monarchia másik államával. De ezen egyez­kedést egyáltalán nem sürgeti; oly közönyösen szól az országnak ezen vitális életkérdéséről,­­ mintha azt vélné, hogy annak megoldását a bu­­reaukratiai tárgyalások feneketlen medrében le­fojtva ad graecas kalendas elhalaszthatnók. Igen ájtatos emberek, midőn oly helyzetbe jönnek, hogy az ördög nevét kell megnevezniük, keresztet szoktak előbb vetni magukra. (Derült­ség,­ sőt német körökben, — hogy ne kelljen ezen szentségtelen nevet megnevezni — körülírás­sal szoktak élni, és az ör­dög helyett azt mond­ják : „Gott steh uns bei“ (Derültség.) Éhez ha­sonló szent borzalommal tartózkodik és fél Tre­fort határozati javaslata a bank, és önálló bank­rendszer nevének is kimondásától. (Hosszas de­rültség.) Hogy ne legyen kénytelen ezen szent­ségtelen nevet kimondani, hogy ne fesse falra az ördögöt, a­mi tán nem jó lehetne, körülírással él és „bankjegyforgalmi központi közeget“ ismer csak. (Hosszas, derültség.) Trefort Ágoston képviselő úr továbbá hatá­rozati javaslatában csak átmeneti intézkedést ja­vasol. Hogy mi történjék ezen átmeneti intézke­dés után, arról mélyen hallgat és ép azért, mert erről, az egész kérdésnek legfontosabb ágáról, mélyen hallgat, igen valószínű, hogy ő az ideig­lenes intézkedés alatt végleges intézkedést ért; ez nézetem szerint annál valószínűbb, mert ő oly ideiglenes intézkedést javasol, mely egyenes el­lentétele egy önálló, szabad bankrendszer megho­nosításának, mivel akárhogy csűrjük csavarjuk a dolgot, ezen ideiglenes intézkedés, miként maga az indítványozó úr és Wahrmann képv. úr beszéd­jeikben őszintén bevallották, az osztrák nemzeti bankkal való kiegyezésből áll. A határozati javaslatnak czikornyásan­ ki­­esztergályozott szövege pedig semmi kétséget nem enged az iránt, hogy e kiegyezés alatt csakugyan az értetik, a­mit Simonyi Ernő barátom ma mon­dott, más elvtársaim pedig tegnap és tegnapelőtt elmondottak, értetik t. i. a bécsi nemzeti banknak — „jegyforgalmi központi közeg“ nevével és czi­­mével feldiszitendő, bizonyos tágasabb hatáskörrel ugyan, de mégis csak korlátoltan ellátandó fiókja és én azt hiszem, hogy a József-téren lévő osztrák nemzeti bank fiókjáról le fog vétetni a firma, melyre ez van írva: „Az osztrák nemzeti bank fiókja“ és hasonlókép aranyos betűkkel, (Derültség) és nagy ünnepélyességgel fel fog létetni egy másik firma: „Bankjegy — — — hogy is van csak? (Hosszas derültség) ,Igen is, „Forgalmi központi független közeg.“ (Élénk derültség). Ezen köz­ponti közegnek függetlensége azonban nézetem szerint lucus lesz a nonlucendo, mert hogy az osztrák nemzeti bank részvényesei saját pénzüket oly közegnek engedjék rendelkezése alá, mely tő­lök valóban független, ezt higyje a kinek tetszik (Derültség a baloldalon) én nem hiszem. Az előttem szólott t. szónokok a ház másik oldalán, belátták Treffort Ágoston képv. ur hatá­rozati javaslatának ezen lényeges hiányát. Többen igyekeztek azt menteni vagy felvilágosítani. Szó­lott e tekintetben Faik képv. ur is, a­kinek — mellékesen jegyzem meg — tökéletesen igazsága van abban, hogy ha az én határozati javaslatom­ból a lényeges pontok kihagyatnak, úgy az töké­letesen egyenlő lesz azzal, melyet Trefort t. képv. ur benyújtott. (Hosszas derültség). Faik képviselő úr Trefort képviselő úr ha­tározati javaslatának általam már ismételten em­lített hiányát azzal menti, hogy — mint mondá — önálló szilárd érczalapú jegybank nem állít­­tathatik föl a valuta helyreállításáig, a valuta hely­reállítása pedig hosszú időt kívánván, felesleges dolog volna most egy oly intézményről egy oly bankról szólni, melynek felállításáról csak egy két év múlva lehet szó. De, t, képviselő úr, nem felesleges azt kimondani, a­mi a törvényho­zás által követendő irányt határozottan kijelölvén, egy egész ország megnyugtatására szolgál. (Helyes­lés a baloldalon.) Nem helyes elhallgatni azt, a­minek elhallgatása az egész nemzetet élénken és méltán fogja nyugtalanítani. (Helyeslés a bal­oldalon). Trefort képviselő úr most legközelebb tar­tott beszédében azt mondta: minek szóljunk ön­álló bankrendszerről, hiszen ha a valuta rendezve lesz, az magától fog jönni. Igaza van a t. kép­viselő úrnak; az meglehet, hogy a valuta rende­zése után nem igen lesz akadálya, az önálló magyar jegybank felállításának, de csak azon esetben nem lesz akadálya, ha azon határozat, melyet ez alkalommal fog a ház hozni, azon önálló jegybank felállításának útját előre nem vágja be. (Helyes­lés balfelől). Wahrmann képviselő úr és többen azt mon­dották, minek ez a lárma és torzsalkodás; az egész ház felkiáltott most legközelebb: „hiszen mi mindnyájan szintén akarjuk az önálló bankot, nincs, a­ki azt ellenzi!“ De midőn azt kérdezzük, hogy miért nem akarjátok tehát azt, a­mit ve­lünk együtt akartok, a hat­ javaslatban nyíltan kimondani, erre én részemről kielégítő választ nem hallottam. Átlátta a hiányt, melyet annyiszor említet­tem, a pénzügyminiszer úr is és ő Trefort képvi­selő úr határozati javaslatának ezen hiányát azzal kívánta paralgiálni, hogy felállott itt az ország színe előtt és azt mondotta: „constatálom, hogy meggyőződésem és a kormány meggyőződése is az, hogy az országot igen­is megilleti és Magyar­­országnak saját érdekében követelni kell egy ön­álló bankrendszert, arra törekedni kell.“ Engedje meg a t. minister úr, habár nincs is itt, hogy azon kérdést intézzem hozzá „Et si dies advenerit, ubi te requiram ?“ (Derültség balfelől­ akkor, midőn arról lesz szó, hogy azon határozat, melyet a ház most fog hozni, foganatosíttassék, meglehet nem fog a minister úr azon széken ülni, a­melyet most elfoglal, és utódja nem fogja ma­gát kötelezettnek érzeni az által, a­mit elődje mondott; de akár foglalandja el még a miniszer úr azon széket akkor, midőn ezen most hozandó határozat foganosításáról lesz szó, akár nem, a kérdés akkor nem az lesz, hogy mit mondottak Kerkapoly­i Trefort vagy Wahrmann urak ek­kor, vagy akkor, hanem a kérdés az lesz, hogy mit jelent a házz által elfogadott határozatnak szóbeli tartalma (Élénk helyeslés balfelől) s hogy ez mit jelent, azt nem kell bővebben kifejtenem ezt elvbarátaim eléggé jelezték. Határozati javaslatom alapeszméjéhez nem szükséges sokat szóltanom, elvbarátaim közül többen ennek támogatására számos és alapos ér­veket hoztak­ föl, melyeket részemről, ha módom­ban volna is, újakkal megtoldani egészen feles­legesnek tartanám. Leginkább megtámadtatott határozati javas­latom azon része, melyben azt kívánom, hogy az il­lető törvényjavaslatok még ez országgyűlés alatt terjesztessenek be. A pénzügyminiszter azt mon­dá, hogy emberi erőt meghaladó munka a va­luta helyreállítása iránti egyezménynek és egy érczalapú bank iránti törvényjavaslatnak még ez országgyűlés alatti elkészítése. De hiszen a bécsi bank már oly régen követel, Magyarországon oly rég fenyegetődzik; a bankkérdés már oly rég föl­vettetett ezen országban és vitattatott minden ol­dalról, és e házban is már oly rég pendittetett meg, hogy valóságos mulasztásnak kell kijelente­nem, hogy a nemzet ezen vitális kérdése iránt a minisztérium még mind­eddig tájékozva nincs, és az eziránt szükséges egyezkedéseket még nem kezdette meg. (Helyeslés :1.) És e mulasz­tást annál kirívóbbnak taro­m, mert hisz mind­nyájan olvastuk a hírlapokban, hogy önálló füg­getlen bank felállítása iránt a pénzügyminiszter­nek több oldalról igen kedvező ajánlatok tétet­tek. így áilván azonban a dolog, lehet hogy a valuta helyreállítása iránti egyezménynek minden pontjára nézve leendő végleges megkötése és egy valóban fölállítandó önálló szilárd alapú jegybank iránti törvényjavaslatnak az illető vállalkozókkal­ alkudozások után beterjesztése, hosszabb időt igényel, de a valuta helyreállítása iránti egyez­mény fő elveinek megállapítása vagy legalább azok megállapításának megkísérlése és egy oly törvényjavaslatnak e ház elé terjesztése, mely a minisztériumot félre nem magyarázható szavakkal határozottan egy önálló szilárd érczpénzalappal bíró bankrendszernek Magyarországon való meg­honosítására és minden eljárásában ezen irány kö­vetésére utasítsa, ezen országgyűlés hátralevő ideje alatt közönséges emberi erővel de természe­tesen jóakarat és komoly szándék hozzájárultával nézetem szerint lehetséges. Egyébiránt, ha a mi­niszter úrnak és a ház túlsó oldaláról felszólalt uraknak szívek fájdalma csak abban áll, hogy azon határidő, mely a mondottak elkészítésére ha­tározati javaslatomban kitüzetik, igen rövid, én e tekintetben méltányos compromisumra . reáállani igen szívesen vagyok hajlandó; de ha határozati javaslatom nem ezért nem fogadtatik el, hanem azért nem fogadtatik el, mert alapeszméjét a ház többsége elfogadhatónak nem véli, akkor ne hasz­­náltassék ürügy, és nem helyesen történik vagy legalább fölösleges, hogy — pl. W­ahrmann képv. ur — felült a magas paripára és szélmalomharczott vívott egy minden tekintetben másodrendű kér­dés ellen. Nekem te­hát tulajdonképen csak azokra kell leginkább válaszolnom, mik hat­ javaslatom­ban nem foglaltatnak; válaszolnom kell azon ellen­vetésekre, melyek saját nézeteim ellen hozattak fel, különösen azon jegybanktervre nézve, melyet felemlíteni bátor voltam. Mielőtt azonban ezen ellenvetésekre válaszol­nék, szükségesnek látom megmondani annak okát, hogy ezen jegybank tervét miért említettem fel. Trefort képv. ul s mások is többen igy okoskod­tak: „a valuta helyreállítása nélkül, szilárd érez alapú bankot fölállítani nem lehet.“ Ezt én is concedálom. Trefort Ágoston képviselő tovább ment és azt mondá, hogy a valuta helyreállítása sok nehézséggel, sok akadálylyal jár, kell tehát egy ideiglenes modus vivendit egy expedienst föltalálni, s ezen expediens nem lehet más, vagy legalább czélszerűen nem lehet más, mint az osztrák nemzeti bankkal való kiegyezkedés. Én azt gondoltam magamban, hogy ezen ellenvetésre felelni kell, és azért rámutattam egy más módra, melylyel az ország, a valuta helyreállításáig, és természetesen csak ideiglenesen kisegítő eszközké­pen segíthet magán. Ezért voltam tehát bátor ezen jegybank tervét felemlíteni, és hogy az nem oly rész, mint Wahrmann képv. ur ecsetelte, erre nézve magára a pénzügyminiszter úrra hivatkoz­­hatom, ki szíves volt kijelenteni, hogy eshetőleg, bizonyos körülmények közt, ezen terv is figyelem­be vehető és elfogadható is lehet. Ez természete­sen sem Wahrmann, sem Falk, sem Trefort kép­viselő uraknak nem tetszik; nem tetszik t. i. hogy én a Trefort képv. ur által ajánlotton kívül, más módot is bátor voltam ajánlani, sokkal job­ban szerették volna, ha most azt vethették volna szememre: „mondj hát más módot, ha pedig nem tudsz, azt kell elfogadnod, a­mit Trefort javasolt.“ (Derültség.) A­mi már most a nézetem ellen tett észre­vételeket illeti, mindenek­előtt köszönetet szava­zok Wahrmann képviselő úrnak, hogy szíves volt reflectálni azon jegybank­tervre, melyet felemlí­tettem, mert nem tagadom, midőn először hallot­tam, hogy ezen terv ellen Wahrmann képviselő úr fog síkra szállni, megdöbbentem, vélvén, hogy ezen mind elméletileg, mind gyakorlatilag annyira kiképzett pénzügyi tekintély a kérdéses terv el­len igen erős és alapos argumentumokkal fog fel­lépni. Érveléseinek gyöngesége azonban megerő­sített engemet meggyőződésemben, és megnyug­tatott arról, hogy azon terv még­sem lehet oly rész, a­mely ellen csak ily gyenge érvet hozhat­nak fel. Wahrman képv. ur észrevételeinek, illetőleg ellenvetéseinek sorából mindenek előtt két, néze­tem szerint nem sikerült életet óhajtok rectifi­­kálni. Mert, hogy azon két megjegyzés, melyet legközelebb említeni fogok, általa is komoly érv­nek vétessék, részemről el nem hihetem. Wahr­­mann képv. úr azt mondotta: az általam — t. i. az én általam — felemlített tervnek előnye né­zetem szerint — t. i. az én nézetem szerint — az, hogy az államjegyekre alapított bankjegyek Lajthán túl is elfogadtatnak. Úgy, de azt mondja Wahrmann képv. úr, hogy én meg akarom osz­tani a függő államadósságokat, lesz tehát magyar államjegy és osztrák államjegy. Bankjegyeink csak a magyar államjegyeket fogják képviselni és így nem fognak a Lajthán túl elfogadtatni, csak ha közösen hagyjuk a függő államadósságokat , ez biztosíthatja a két különféle bankjegy érték­egységét. Határozati javaslatomban alternatívát állítot­tam fel. Határozati javaslatom azt mondja, egyez­kedjék a kormány a monarchia másik államával a függő államadóságok megállapítása vagy megosz­tása iránt, mert mindkét eljárásra a monarchia másik állama törvényhozásának és kormányának megegyezése szükséges és azon jegybank, mely­nek eszméjét megpendítettem, csak azon esetre voltam bátor javaslatba hozni, ha a valuta hely­reállítása akadályokra találna, és addig m­ég a valuta helyreállíttatik. Mi legfőbb akadálya, legalább egyik legfőbb akadálya a valuta helyreállításának Ma­gyarországban ? Mi az, a­mi miatt az meglehet, több időt kíván ? Az, hogy a valuta helyreállítá­sára nézve a monarchia másik államával egyez­kedni kell. Ha ezen kiegyezkedés úgy történnék meg, hogy a függő államadósság megosztattatik, s mindenik fél maga konsolidálja a maga államadós­ságát, akkor Magyarországra nézve a valuta hely­reállításának egyik fő nehézsége megszűnt. Ma­gyarország a maga függő államadósságát azonnal konsolidálhatja, saját valutáját rendezheti, helyre­állíthatja s ha ez megtörténik, akkor semmi szük­ség sem lesz, azon ideiglenes intézkedésre, melyet fölemlítettem, s a kérdéses jegybankra egyátalában szükség nem lesz, nem is fogna az akkor fölállít­­tatni saját tervem szerint sem, nem is állhat tehát elő azon eset, hogy annak jegyei Lajthán túl el­fogadás végett praesentáltassanak és visszautasít­­tassanak Ha pedig a valuta helyreállítása iránti kiegyezés úgy történik, hogy a két államnak kö­zös működésével eszközöltessék, akkor Wahrmann képv­ urnak saját beismerése szerint a függő ál­lamadósság közössége biztosítani fogja a két kü­lönböző bankjegy értékének egy részét és a terve­zett jegybank jegyeinek Lajthán túl való elfoga­dása e szerint hasonlóképen biztosítva lesz. Nem kevésbé csak él ez azon második érv is,me­lyet Wahrmann képviselő úr ellenem fölhozott. Ő azt mondja, hogy „én t. i. én, kivánom, hogy con­­solidáltassanak az államjegyek és igy én magam semmisítem meg az alapot, melyre építeni aka­rok, mert az államjegyek consolidáltatván, nem léteznek, és így nem lesz mire alapítani a ban­kot.“ Tökéletesen igaza van, a különbség csak az, hogy én a tervezett bankot csak azon esetre kí­vánom fölállítani és csak addig, míg az államje­gyek consolidálva lesznek, mert a­mint consoli­­dálva vannak, többé semmi ideiglenes intézkedés­nek nincs helye, hanem elő­áll az ideje a végle­ges intézkedésnek azaz, az önálló szilárd érc­­alapú bank felállításának. (Helyeslés balfelől.) Azt mondja továbbá Wahrmann képviselő úr, „egy bank, melynek alapja állampapír és oly bankjegyek, melyek egy része állampapír által, másik része oly váltók által van födözve, melye­kért szinte állampapírt kell elfogadni, nem egyéb mint állampapír, nem érnek egy fa kraj­­czárt sem, s a legnagyobb szédelgésre vezet­nek, akkor jobb hatalmat adni a kormánynak, hogy bocsásson ki államjegyeket, a­mennyit szük­ségesnek tart. Hogy a forgalomban lévő államje­gyek nem érnek­ semmit,hogy azon 3—4 száz millió­nyi érték, mely a monarchia két állama polgárai­nak zsebében és tárczájá­ban államjegyek által van képviselve, egy fakrajezárt sem ér, ezen állí­tásra Wahrmann képv. urat csak szenvedélye ra­gadhatta el; nem kérdezhetném-e, hogy várjon az anglo-hungarian bank s más hitel és pénzin­tézetek, melyek állam­jegyekre, nem mint a jegy­bankok szoktak rövidle­járatú,hanem hosszabb idő­re szóló kölcsönöket is adni, melyek államjegyek­re szóló váltókat elfogadnak, leszámítolnak, for­gatnak és talán maguk is állítanak ki: mind semmivel folytatnak üzletet? mind humbugot űz­nek? és semmis üzlettel csalják a közönséget? (Helyeslés balfelől) és váljon azon magán váltók, melyek ezen intézetek tárczáiban vannak, mind állampapírok-e ? Wahrmann képviselő úr kereskedő és ban­kár és így kérdésen kívül tudja, mit jelent a jótállás, mit jelent az adott szó szentsége. A jót­állás, a­mely mellett államjegyeink forgalomban vannak, a monarchia két államának — a hozott törvény szerint szólok — azon ünnepélyes ígéretét foglalja magában, hogy ezen államjegyek, a­­melyek mind­egyike egy-egy állam­kötvényt képvisel, an­nak idejében be fognak váltatni. Ha Wahrmann képv. urnak valakije azt mondaná,hogy jótállása sem­mit sem ér, egy fa krajctárt sem ér, bizonyára zokon venné és becsületében sértve érezné magát, hát a monarchia két államának ünnepélyes ígére­te ellenében ily állítással fellépni, nem a monar­chia két állama tuhozása becsületének megsértése-e? (Balfelöl: Igaz! Ugy­an! Halljuk!) Zsedényi Ede t. képv. ur (Halljuk!) emlé­keztetett bennünken a fekete bankóknak történe­tére. (Halljuk !) és nekem úgy látszik, hogy Wahr­­mann J. képv. urat az hozta zavarba, hogy ő a mostani államjegyeket a fekete bankókkal con­­fundálja. Jó lesz tehát a fekete bankók történe­tére egy kis visszapillantást vetni. (Halljuk !) Ezen fekete bankók Károly, vagy Mária Terézia ide­jében keletkezvén, sokáig ugyanazon értékben vol­tak forgalomban, mint az ércz-ezüst pénz, mind­addig t. i. mig összegük a forgalom igényeit nem haladta meg s csak akkor sülyedtek mindinkább lejebb és lejebb, midőn a kormány absolut szava, hatalma, parancsa folytán a közforgalom igényeit messze túlhaladó mennyiségben adattak ki, és ez valóságos szédelgés volt. Ezen jegyek és a mostani államjegyek között nagy különbség van. A fekete bankók nem állottak az állam, a tubo­­zások jótállása alatt. Az 1872. évi országgyűlésen komolyan meg­kísértetek, hogy ez ország az úgynevezett, „Ein­­lösungs-Scheinek“-ért jótállást vállaljon és az or­szág ezen jótállást — helyesen-e vagy nem ? az más kérdés — komolyan visszautasította. A mos­tani államjegyek a törvényhozás akarata nélkül nem szaporíthatók, a mostani államjegyek az ál­lam jótállása alatt állanak és ha valamit adunk a parlamenti rendszerre, a­mennyire emberileg lehet feltenni valamit, fel lehet azt tenni, hogy a mo­narchia két államának törvényhozásai nem fogják engedni ezen állam­jegyeknek a forgalom igényein túl leendő megszaporítását. Nem én ajánlok tehát szédelgést, hanem igen­is Wahrmann képv. ur. Én a kérdéses pénzügyi műveletet oly hitelpa­pírra akarom fektetni, vagy hiszem fektethetőnek, mely az állam jótállása alatt áll, kormányi önké­nyes hatalommal nem szaporítható. Wahrmann Mór képv. ur ellenben azt kívánja, hogy a kor­mány bocsásson ki államjegyeket és pedig annyit, a mennyit szükségesnek vél, s igy egyenesen a fekete bankók utánzására utalja a kormányt. Azt pedig, hogy a magánosok váltói a magánosok ezen kötelező levelei, melyekben arra kötelezik magukat, hogy bizonyos időben, bizonyos pénz­nemben bizonyos összeget le fognak fizetni, állam­papír legyen: ez oly uj tan, melyre nézve — bo­csásson meg a t. képv. ur — de kénytelen va­gyok őt a nemzetgazdasági és pénzügyi tudomány elveinek bővebb tanulmányozására megkérni. (Derültség). A­mit Wahrmann képv. az Amerikára vo­natkozólag mondott, nézetem szerint csak azt tanúsítja, hogy ő az ottani tényállást nem ismeri. Az amerikai bankoknak két alapjuk van. Van egy biztosítéki és egy forgalmi alapjuk. A bizto­sítéki alap az, melyet Wahrmann képviselő úr említett. Mindegyik jegybank t. i. mielőtt üzletét megkezdené, befizetett alaptőkéje egy­harmadának megfelelő államkötvényeket tesz le az állam pénztárába, melyek arra szolgálnak, hogy ha a bank jegyeit nem váltaná be, ezen államkötvé­nyek árából a jegyek a kormány által váltassa­nak be. De ezen felül az amerikai bankoknak van forgalmi alapjuk is. Minden ily jegybank tartozik egy bizonyos összeget, — az ottani helyi körülmények szerint hol 15 — hol 20 perczent­­nyi összeget kiadott bankjegyeinek, — pénztárá­ban mindig készen tartani, hogy azzal a jegye­ket, a­mint beváltás végett praesentáltatnak, nyomban beválthassa. Ezen forgalmi tőke nem államkötvényekből, hanem szerintem az ameri­kai államok állampénzéből az úgynevezett „green­­back-okból, vagy a­mint Wahrmann képv. ur mondotta és én az ő tekintélyére, ismétlem, egy­­részben talán éretpénzből is áll. Én, midőn össze­hasonlítottam ez említett banktervet az amerikai bankokkal, nem a biztosítéki alapot, hanem a forgalmi alapot értettem, s ezt szemmel tartva, a hasonlatosság, melyet felállítottam, tökéletesen áll. Az, hogy Wahrmann képv. ur az amerikai viszonyokról e tekintetben tévesen van informál­va, az én érvelésemet, mely a tényállás való­ságán alapszik, nem c­áfolhatja meg. (Tetszés balfelől.) Hasonlólag tévedésben van véleményem sze­rint­­. barátom Irányi Dániel képviselő úr is. Ő úgy látszik, szintén konfundálja az amerikai bond­­sokat az amerikai államjegyekkel, az úgynevezett greenbackokkal. Az amerikai bonds­ok, a­mint ő is igen helyesen mondotta, kamatoznak és bizo­nyos meghatározott időpontban visszafizettetnek, valóságos államkötvények. Ezek szolgálhatnak — megengedem — az amerikai bankok biztosítéki alapjának kiegészítésére, de forgalmi alapjuk kie­gészítésére nem szolgálnak, mert az államjegyek­ből áll. A­mi pedig t. barátomnak azon észrevé­telét illeti, hogy az amerikai banktársulatok összes vagyonukkal felelnek a kiadott bankjegyekért, erre nézve is bátor vagyok nézetét rectifikálni, a­mennyiben csak az amerikai bankigazgatók fele­lősek összes értékükkel a bank alapszabályainak megsértéséért; és hogy ilynemű szabály akár melyik bankunknál, hitelintézetünknél és vállala­tunknál mielőbb behozassék, azt a sok szomorú tapasztalás után, igen kívánatosnak tartom. (He­lyeslés.) Azt mondja továbbá Wahrmann J. képvise­lő úr: „bankot állampapírra fektetni, mely esetleg értéktelenné válhatik — oly inmorális elv, melyet ő magáénak nem vallhat.“ Fölállitatása esetében mit mondana azon jegybank, melynek tervét fel­említettem ? Azt mondaná egész nyitsággal és őszinteséggel :’­ „jegyeimért, barátom, éretpénzt nem adhatok, de fogok adni államjegyeket azon értékben, mely az államjegyeknek azon időben értéke lesz.“ Mit mond az osztrák nemzeti bank ? Azt mondja — és ez minden jegyeire ki van nyom­tatva — hogy ezen és ezen jegy osztrák értékű éret ezüst pénzben fog a bemutatónak kifizettetni És mindnyájan tudjuk, hogy ez, habár millióm­­szor is ki van nyomva, milliomszor kinyomtatott nyilván­való hazugság. (Derültség) Wahrmann J. képviselő fenn akarja tartani az összeköttetést az osztrák bankkal, és ha nem is minden eljárását, ezen eljárását helyesli. Nem ellentét­e, ha nem részrehajlás, helyesnek találni fáz osztrák bank nyilvánvaló hazugságát és immorálisnak jelezni a felállítandó magyar banknak egész őszinteséggel leendő nyilatkozatát. (Helyeslés balról). De nem áll maga Wahrmann képviselő úr, vannak neki segédei is. Segítségére lépett fel tegnap Faik képviselő úr, a­ki azt mondá: az osztrák bank jegyeinek érezfedezetük van, a mely bizonyos állandó értékkel álir, ez által jegyei egy része értékekre nézve biztosítva van; ezeknek ennélfogva mindig nagyobb hitelök lesz, mint azon bankjegyeinek, a melyek fedezete csak ál­­lamjegyekből, vagyis hitelpapírból áll, a melynek csak azon értéke van, melylyel a kibocsátónak időnként változható hitele bsz; a magyar bank jegyeinek tehát az osztrák bank jegyeihez képest mindig disagiója lesz, és ez az üzlet nagy kárára van. Elméletileg ezen állítások plus-minus mind megállanak, nem szólalok fel ellenök,­de nézzük a gyakorlatot. Egy kérdést vagyok bátor intézni a t. kép­viselő úrhoz. E kérdés ez: várjon az enyém-e azon pénz, és szolgál-e azon pénz hitelezőimnek biztosítására, a mely nálam van ugyan, de a melyhez nyúlnom nem szabad, a melyhez nyúlni másoknak áll hatalmukban, melyre mások adóssá­got csinálhatnak és kívánhatják, hogy az ő adós­ságuk általam fogad­tassék el ? Ezen módon birto­kolja pedig az osztrák nemzeti bank érczkészletét, a­mely pinczésben van. — Hogy nem nyújthat érczkészlethez, azt nem szükséges bizonyítanom, tudjuk mindnyájan. Nem akarom említeni a ko­rábbi időket, melyekben az osztrák nemzeti bank súlyos kölcsönadásokra kényszeríttetett a kormány részéről; csak újabb eseményekre hivatkozom : ki­fizetendő, volt a porosz­ hadisarca, s néhány nap alatt kih­angsroztatott 30 millió frtnyi érezpénz a bank pinczéjéből. Háború volt, pénzre volt szükség, hitel nem volt, tehát államjegyeket kellett kibo­csátani. Kibocsátottak 100 milliónyi államjegye­ket, ezek későbben többet is szaporíttattak. Ez a 100 milliónyi államjegy kibocsátása jelenti, hogy az állam 100 milliónyi új adósságot vett fel, és ezen államjegyek elfogadására saját adósságának elfogadására az állam a bankot kényszerítette, és kényszeríti a constitutionalis mostani aerában je­lenleg is. Higyye meg Faik képviselő­t, barátom, hogy oly banknak jegyei, — mely a kormánynyal oly szoros összeköttetésben áll, — mint az osztrák nemzeti bank, mely annyira hatalmában van a kormánynak, mint az osztrák nemzeti bank, — nem mondom mint Wahrmann mondá, hogy nem érnek semmit, de az államjegyektől nem sokban különböznek. (Helyeslés bal felől.) Wahrmann képv. ur azt mondá, hogy midőn a bankjegyek ágiója nagyon felszökkent, a bölcs emberek csak nevettek, mert tudták, hogy a bank­jegyeknek egy része legalább aj bank érczkészleté­­vel fedezve van. Én azt hiszem, hogy ezen böl­csek igen kis számmal lehettek, (Balfelöl derült­ség,­ nem tudom voltak e többen a hét görög bölcsnél, de azt tudom, hogy bátor emberek vol­tak mindnyájan. (Élénk derültség balfelől.) Tu­dom, hogy ezen bölcsek szavára nem sokan hall­gattak, mert a közönség minden válság hírére — a volt franczia császár egy új évi haragos bekö­szöntő beszédére — rögtön felszöktette a bankje­gyek agióját, nyílt bizonyságául annak, hogy a közvélemény a vox populi, a vox dei nem osztja, és nem osztotta a bank éretfedezetének biztonsá­gára nézve azon kedvező véleményt, melyet Wahr­­mann és Falk előttünk kijelentettek. (Bal felől helyeslés.) Ezekre tekintve, én megvallom, lehet téve­dek, de teljes meggyőződésem szerint nem látok okot, melynél fogva alaposan fel lehetne tenni, hogy oly bankjegyek, melyek államjegyekért mindig felválthatók, ne legyenek elfogadandók oly értékben, a­mely értékben elfogadtatnak az ál­lamjegyek, miután pedig az államjegyek addig, míg a bankjegyek kényszerforgalommal bírnak — és minden ideiglenes intézkedés csak eddig szük­séges — a bankjegyekkel egy árfolyamban van­nak lesznek és okvetlenül lenniök kell, én azt állítom, hogy a két bank jegyei közt a magyar jegybank és az osztrák nemzeti bank jegyei közt disagio alig lehetséges. És e részben igen erősen állok argumentatiómmal, mert magára tisztelt el­lenfelemre Wahrmann úrra hivatkozhatom, ugyanis többször idézett beszédében, annak azon részében, melyet már felolvasni szerencsém volt, határozot­tan és nyíltan ezeket mondja ki: a függő állam­­adósság közössége biztosítja a két különféle bank­jegy érték­egységét s azt gondolom, ily hivatko­zással állításomat bebizonyítottam. Fontosabb azonban mindezeknél, melyeket eddig említettem, Wahrmann képv. ur egy másik igen t.­segéde, a pénzügyminiszter úr által ki­egészített következő érvelése: Államjegyek alap­ját a kérdéses bank mindig épségben köteles fen­­tartani, de jegyei a Lajthán túl nem fogadtatván el, minden fizetéseknél, melyek ott teendők, je­gyei állami jegyekkel fognak felcseréltetni és így a bank hamar kimerül. A tisztelt urak azonban, nézetem szerint figyelmen kívül hagyták, hogy mi itt Magyarországban nem csak veszünk, ha­nem el is adunk. Mi az örökös tartományok la­kóitól s a külföldtől a gyártmányokat és más efféléket veszszük, a külföld és a monarchia má­sik államának polgárai, ellenben, tőlünk gabnát, gyapjút és más terményeket vesznek, kérdés te­hát, hogy ezen külföldi vevők, a mi terményeink árát mivel fogják fizetni? Három eset lehetséges. Vagy osztrák állam­­jegyekkel, vagy érczpénzzel vagy államjegyekkel fognak fizetni.­­ Lehet ugyan, hogy fizetnek a felállítandó magyar bank jegyeivel is, de ha ezek­kel akarnak fizetni, akkor ezen jegyeket előbb nekik el kellene fogadniok, és így nem álland ak­kor azon suppositum, hogy bankjegyeink nem fog­nak elfogadtatni. Ezen 4-ik eshetőséget tehát egé­szen számításon kívül hagyom. Az, hogy ha szakí­tunk az osztrák­ nemzeti bankkal, annak jegyei nálunk forgalomban maradjanak e vagy nem, igen fontos kérdés, mely bővebb tanulmányozást igényel, s melyről véleményt mondani most nem akarok. De ha az osztrák bankjegyei nálunk ezen­túl is forgalomban maradnak, külföldi vevőink és

Next