Ellenőr, 1872. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1872-02-25 / 46. szám
radhat sokáig így. Állhatatosság a hazafias küzdelemben, s ernyedetlen küzdés elveink mellett okvetetlen megszerzik számunkra a diadalt. Hogy e diadal teljesüljön me több őrizzük és növeljük a honszeretetet és szabadságérzetet a nemzetben ! Csávolszky Lajos. — A nógrádmegyei ellenzék részéről az országos pártértekezletre képviselőküt megválasztottak a következők: Dessewffy Ottó, Jeszenszky Danó, Beniczky Gyula, Bodnár István, Némethy Kálmán, Gazdics Lajos, Plachy Tamás, Szontagh Pál (csanádi), Reményfy József, Madách Károly, Pap Károly, Sándor Károly, Veres István, Tornyos Zsigmond, Kacskovits Iván, Sebastiány Gyula, Prónay István, Laszkáry Gyula, Plachy Zsigmond, Kozáky Dániel, Veres József, Illés Ödön, Bozó Pál, Balás Vilibald, gr. Degenfeld Lajos, Nedeczky Géza, Világhy Nándor, Veres János, Széher Alfréd, Kabzán István, Pintér Sándor, Básthy Barnabás, Teszedik Ferencz, Szontagh Tivadar, Szigethy Ferencz, Veres Gyula, Márió János, Pokorny Gusztáv, Petykos Imre, Steller Antal, Kovács Sándor és Busbak Ádám. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Illése febr. 24-én. Elnök: Somssich Pál. Gromon Dezső az alföld-fiumei vasút ügyében tett interpellátiójára a távollétében adott miniszteri válaszszal nincs megelégedve s azt el nem fogathatván, kéri a házat, tűzze ki ez ügyet tárgyalásra. — Tisza Lajos közi miniszter kifejti hogy az ezen vasútnál alkalmazott dunai állandó híd felépítésére folynak az előintézkedések s mint már válaszában is kiejtette, mig ez el nem készül, lehetetlen a hiányokon segíteni. — Szavazásra szólittatván fel a ház, a többség nem veszi tudomásul a miniszter válaszát. Szögyényi László a kérvényi bizottság előadója olvassa a bizottság véleményét a kérvények 57. sorjegyzékét illetőleg, valamint két soron kívüli t. i. Nagyvárad és Kraszna megye kérvényeiről, mely utóbbiakat a bizottság a jelen választásijavaslat részletes tárgyalása alkalmával véleményez figyelembe vétetni. — A ház a bizottság véleményét mind e két, mind pedig az 57. sorjegyzékben foglalt kérvényekre nézve elfogadja. Napirenden van a választásijavaslat. Mocsáry Lajos, T. képviselőház ! Az igen t. belügyminiszter úr tegnapelőtti beszédében, —mely egyébiránt a tárczakérdés varázserejű érvén kívül, alig foglalt magában érveket a szőnyegen levő törvényjavaslat mellett, és alig volt egyéb, mint a törvényjavaslatnak igen bő paraphrasisa, — méltóztatott kiemelni a szőnyegen levőjavaslatnak igen nagy fontosságát Azon szempontból véve a dolgot, amelyből vesszük mi a háznak ez oldalán : igen is elsőrendű fontosságú a kérdés; de nem látom e felfogást indokolva a túloldalról. (Nyugtalanság) mert azon keretben, melyben előttünk áll, én alig tudok annak oly rendkívüli fontosságot tulajdonítani , és kénytelen vagyok ez alkalommal csodálkozásomat kifejezni a fölött, hogy az igen. jobboldalnak oly sok idejét méltóztatott igénybe venni az országgyűlésnek azzal, hogy ezen javaslatot előleges tanácskozás tárgyává tette. (Nyugtalanság.) Csak azért vagyok bátor e körülményt felemlíteni, mivel mindig azzal szoktunk vádoltatni, hogy mi meddő közjogi vitáinkkal vesztegetjük az országgyűlésnek drága idejét. (Zaj. Halljuk!) Re-Mailj-file, hogy ormán mi igen igon, fog szálkát keresni másnak szemeljen. Amint a t. miniszter úr említeni méltóztatott, a szőnyegen levő tárgyat két oldalról lehet tekintetbe venni, vagy úgy, hogy alkottassék egy egészen új választási törvény, vagy úgy, hogy a régi vétessék fel alapul és igazítassanak ki azon hiányok, amelyek a gyakorlat folytán olyanoknak bizonyultak. Ha új választási törvény alkotásáról volna szó, nyíltan bevallom hogy én osztanám Irányi Dánielnek és többeknek, kik hasonlóul nyilatkoztak, abbeli nézetét, miszerint jó választási törvénynek egyedüli helyes alapja az átalános szavazatjog. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Osztom ezen nézetet legelőször is azért, mivel bármennyit is gondolkozom e tárgy fölött, egyáltalában nem tudom megtalálni azon határt, amelyen innen megadni, amelyen túl elvenni lehetne bárkitől a választói jogot (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem tudom belátni, micsoda okoknál fogva lehet bárkit is az államnak teherviselő polgárai közül megfosztani attól, hogy a választási jog útjára „semmit rólunk nélkülünk“ alkotmányos alapjogát gyakorolja. (Helyeslés balfelől.) E nézetben nem ingat meg, megvallom az, amit Francziaország példájából mint döntő érvet az általános szavazás ellen felhozni szoktak. Francziaországnak centrális álló által századok óta kizsarolt, és mindennemű forradalmak által feldúlt földön nem csak ezen, de más szakadaintézmények sem tudtak kellőleg felvirágozni. Nem tudott ott kellő gyümölcsöt teremni maga a parlamentárismus sem, de azért Francziaországnak calamitását az általános választási jognak tulajdonítani nézetem szerint ép oly kevéssé lehet, mint nem lehet pl. hazánkban az aranybullának, vagy a primae nonusnak tulajdonítani a mohácsi vészt, s azon kalamitásokat, melyek utána következtek. De azt hiszem joggal utalhatnék az Átalános-szavazás mellett saját hazánk példájára is. Tudva levő dolog, hogy a régi populus körében az átalános szavazásnak volt helye. Herczeg Eszterházynak egyenlő szavazati joga volt az utolsó nemes falusi kanászszal; érvényben volt továbbá az átalános szavazat joga községi választásoknál és érvényben van legújabban is. De, sőt Erdélyben székelyföldön a képv. választásoknál is tettleg alkalmazásban van az átalános szavazás joga nélkül, hogy valami káros következményeket vonna maga után. És ha tekintetbe veszem ezen kívül még azt is, hogy a korteskedés igen veszedelmes mételye ellen tán csak is abban lelhetnénk óvszert hogy átalánossá, tétetnék a szavazás községenkénti eljárással. Én megvallom, hogy legkevésbé sem vonakodnám az átalános szavazást hazánkban meghonosítani, azon esetben, hogy ha egy új választási törvénynek alkotásáról van szó. Azonban tehát elismerem, hogy jelenleg nincsen szőnyegen és nem csak azért, mivel ezenjavaslat erről, valamint átalában új választási törvényről nem szól, hanem azért, mivel én úgy tudom, hogy az ország körülbelül belenyugodott a választói jognak azon bő alapjába, melyet a 48-as törvény megállapított, ennek megváltoztatását a közvélemény mindeddig legalább nem hangoztatta, nincsen napirenden, tán nem is tanácsos napirendre tenni azért sem, mivel, ha azt tenné, ez természetesen maga után vonná azt, hogy az átalános szavazási rendszer szerint át kellene változtatni, más institutiókat és erre nemcsak ezen országgyűlésnek, de azt hiszem, tán a következőnek is alig lesz ideje, tekintetbe véve, hogy oly sok és nagy fontosságú teendők várnak az Országgyűlés elintézésére. Én ennélfogva elfogadom azon álláspontot, melyből kiindult a minisztérium akkor, midőn e tvjavaslatot a ház elé terjesztette; ezen szempontból indulva ki, azt kérdem, váljon bent foglaltatik-e ezen tvjavaslatban mindaz, amit nézetem szerint ez alkalommal elintézni szükséges és másodszor, várjon az, amit elintéz, helyesen van-e elintézve. E kérdésekre határozottan nemmel kell felelnem. Ami nevezetesen azt illeti, hogy miként változtathatók meg a 48-as törvények intézkedései és mikép világosíttatnak meg, fájdalom nem tapasztalok egyebet e tvjavaslatban, mint azt, hogy ez valóságos jogfosztogatás. Bátor leszek ez állítást egy pár példával megvilágosítani. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy mit tartalmaz a 2-ik § ? Azt mondja, hogy faluhelyeken megmarad az */* telek és azzal egyenlő birtok, s falukon birtok után csak földadó lehet szavazati jog alapja. Ez eddig nem úgy volt, mert eddig egy birtokosokra nézve, a kik Várnyi földbirtokkal nem bírtak, a 100 frt jövedelem alkalmaztatott és ennélfogva igen sok, úgynevezett zsellér vagy gyalog ember, ki nem biráji telekkel, bejött a választók közzé. Jelenleg máskép fog állani a dolog, a 2. §. az ilyeneket tökéletesen kizárja a szavazási jogból. Mi lesz most ennek következése ? Az, hogy mindazok, kik eddig, mint zsellérek, ház, kert és szőlőbirtokosok bejöttek a szavazók közzé, ezután kimaradnak. Én erre nézve egy példával vagyok bátor szolgálni, mert hiszen hivatalos adataim nincsenek. Azon faluban, amelyben én lakom, a választók száma 80 körül volt ekkoráig, miután azonban a községnek nagyobb része csak zsellérekből áll, kiknek van házuk, beltelkük, kertjük és szőlejük, azt mondották, a favoris ampliandi lévén ily esetekben a szabály, hogy van 100 frt jövedelmök. Most kombináltam a dolgot és úgy találtam, hogy 80 szavazó helyett lesz ezen helységben 15 szavazó és így elesik 65. Nem kételkedem tehát, hogy hasonló esetek lesznek más helyeken is és e szerint az eddigi szavazók azon osztálya, mely zsellérekből állott, elesik. Ez már bizonyítja, hogy e törvény jogfosztogatás. De vegyük a városi birtokosokat. Erre nézve az van kimondva, hogy az adó alapul bevallott jövedelem 20-szoros összege fogja képezni a választói jogosultság alapját, és ha az megfelel 800 írtnak, az illető szavazatképes lesz. Mi lesz ennek következménye? Az, hogy amint biztos adataim vannak Miskolcz városában 270 ember, kinek értéke megér 3—4000 frtot, el fog esni a szavazási jogtól. Hasonló lesz az eset a házosztályadóra nézve. Tudjuk, hogy egy két szobából álló ház osztályadója 1 frt 20 kr, legyen ez akár fából, akár kőből, városban és faluban egyaránt; már most az 1 frt 20 kr hatvanszor tesz 72 forintot, hol van ehez a 300 frt ? Ennek is az lesz a következése, hogy a kis házbirtokosok a városokban elesnek szavazati joguktól. De legmostohábban bánik ajavaslat 1. háza kézműves osztálylyal, mintha csak ezen osztálya népünknek, ez egyik legértelmesebb osztály, volna különösen kiszemelve arra, hogy szavazati jogától megfosztassék, nem tudom micsoda érdemeinél, vagy nem érdemeinél, vagy vétkénél fogva. A 10 forint 50 kros censusnak, ismét Miskolczot idézve, az lesz következése, hogy az összes kézműves osztálynak két ötödrésze fog biztos számítás szerint szavazati jogától megfosztatni. Ez történik azon osztálylyal t. hát, amelyre nézve a meghozott ipartörvény semmi esetre sem kedvező, s melynek érdemeiről egyátalában mindeddig nem gondoskodtunk, s mely most azon felül arra lesz kárhoztatva, hogy szavazati jogától is megfosztassék. Ennyit voltam bátor idézni annak bebizonyítására, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat valóságos jogfosztogatás. S most már bátor vagyok azon kérdést intézni a t. belügyminiszter úrhoz, ki oly nagyon kiemelte az 1848 ki törvényhozóknak czélszerű és szabadelvű eljárását, hogy ha oly igen jónak tartja azon eljárást, melyet követtek és ha oly jónak találja az 1848.ki választási törvény alapját, miért változtatta meg és miért terjesztett elénk oly törvényjavaslatot, mely hazánk lakosainak és ezek közt épen a legértelmesebb osztályok egyikének ezreit fosztja meg szavazási jogától, azon jogától, melyek neki az 1848-ki törvény adott, s melyet az azóta előfordult választások alkalmával is bona fide gyakorolt (Helyeslés balfelől). Ez egyik legfőbb oka annak t. ház, melynél fogva én a tárgyalás alatt álló törv. javaslatot általánosságban sem lehetek hajlandó elfogadni. Van azonban még egy igen fontos körülmény, és ez az, hogy az erdélyi választási ügyet ezen törv. javaslat igen csekély részben módosítja csak, melyet megemlíteni is alig érdemes t. i. hogy a falusi lelkészek és tanítók szavazati joggal ruháztatnak föl. Papp Zsigmond t. képv. társunk tegnap igen becses adatokat hozott fel Erdély állapotának felvilágosítására nézve. Megtámadtatott e tekintetben Kemény Gábor t. barátom által; én megvallom, nem nagy kedvet érzek magamban Papp Zsigmond t. képviselőtársam védelmére kelni, miután ő beszéde végén egy bátor férfiúi fordulattal ott hagyta a faképnél saját argumentátióinak nagy részét. Azonban az ügy érdekében én magamévá teszem mindazt, amit ő elhagyott s meg fogom kisérteni az ő adatait azon támadás ellenében védelmezni, melyet t. barátom Kemény ellene intézett. Mikép áll Erdélyben a választási ügy ? Erdélyben a választás most is a régi municipális alapon áll, ép úgy, mint állott azelőtt Magyarországon, midőn Bihar vármegye azelőtt a maga 2000 mf. területéről két követet küldött, s Torna vármegye 200 mf. területéről küldött szintén két követet, így áll ez Erdélyben most is. Alsó-Fehérvármegye 213,000 lakossal bírván küld, két követet, Ujegyházszék 12,000 lélekkel bírván küld szintén két követet. Lehetne több példát idézni t. ház, így mellettem ülő t. barátom Makray László 90,000 lelket képvisel, míg vannak képviselőtársaink közt olyanok, kik 1300 képviselnek. Ami a városokat illeti, 18 város van a taksális városokkal együtt, külön képviselői választásra feljogosítva. Ezek közt vannak olyanok, mint pl Erdélyben Erzsébet városa, melynek 2650 lakosa van s két képv. küld; e szerint egy helyütt 1300 lakosra, mig máshelyt 107-108 ezerre esik egy képviselő. Éhez, t. hát azt hiszem, nem kell commentár. Ezen adatok világosak, s ékesen szólanak. S mivel akarta azokat a t. belügyminiszter úr és t. barátom Kemény Gábor meggyengíteni? Azt mondták, hogy hiszen Magyarországon sincsenek jól beosztva a kerületek, nevezetesen a belügyminiszter azt mondá, hogy Magyarországon épen oly helytelen a kerületek beosztása, és idézte nevezetesen Debreczen városa példáját, mely 3 képviselőt küld 46,00 lakostól. Már, hogy épen oly nagy legyen a különbség, egy megyei képviselő ki rendesen 30,000 lelket képvisel, és Debreczen városának 15,100 lelket képviselő követei közt, hol még az értelmiséget is tekintetbe kell venni, mint azon különbség, hol egyfelől 1300-at és másfelől 90,000 s 108,000 lélekszámot képviselek, állunk szemközt, ezen állítás feletti csodálkozásomat nem hallgathatom el. A kerületek ily beosztása mellett, bármilyen volna is a census, lehetetlen azt állítani, hogy Erdélyben a képviselet kellő alapon áll. De hát hogy áll a census? Kemény Gábor t. barátom azt mondá, hogy a censusra nézve 1848-ban felvétetett egy kerek összeg, egyébiránt ő erről úgymond nem akar szólani. Ebben tökéletesen Bodóné asszonyom politikáját követte, nem akarván szólani épen arról, ami a dolog velejét képezi. Ezen csinos kis * kerek összegnek mi lett a következése ? Az, hogy Erdélyben a szegénysorsú nép közül 50,000 lett megfosztva választási jogától, kik hasonló birtok - körülményeknél fogva Magyarországon választói joggal birnának (Felkiáltás balfelől: Úgy van!) Mert összehasonlítva az alsóbbrendű erdélyi néposztály viszonyait a magyarországival, biztos adatok nyomán lehet állítani, hogy Erdélyben több mint 60,000 embernek kellett volna bírni szavazati joggal, bár pedig csak 10,700. Kemény Gábor t. barátom azt állította, hogy ő meg fogja cáfolni Papp Zsigmond t. képviselőtársam adatait, azt vélte tenni azt állítván, hogy nem áll, hogy csak 81,000 választó van Erdélyben, mert van 11),000. De én úgy hiszem, Papp Zsigmond nem foglalta bele a 81,000-be a szászokat és a városi választókat. És ha nem foglalta bele, akkor adatai tökéletesen összevágnak Kemény Gábor adataival, mert Kemény Gábor. képviselőtársam azt mondá , hogy az erdélyi szavazók közt van 50,000 székely, 20,000 német, ami már 70,000-re megy; ha még ehhez hozzávesszük azon 10,700 szavazatot, mely Erdélyben a parasztság között van elosztva, akkor kijön a 81.000 Eszerint nem méltóztatott megcáfolni Papp Zsigmond adatainak legfontosabbjait (Kemény Gábor b. közbeszól: Hát a szászok ?) A census következése tehát az, hogy Erdélyben 50.000 lélek fosztatott meg szavazati jogától. Ehhez hozzájárul még az is, hogy Erdélyben ezen területeken a közvetett választási rendszer is fennáll. Azzal akartak egy kis flastromot a sebre tenni, hogy azt mondták, hogy oly község, mely 100 füstön, azaz 100 házon felül számlál, küld 2 választót, azon alól pedig egyet egyet. Sőt, jh°gy még czifrábbak legyenek az ottani viszonyok, Erdélyben az általános szavazat jog is gyakorlatban van, miután tudjuk, hogy a székely földön mindenki nemesnek tekintetvén, minden ember bir szavazattal. Oly állapotok ezek, tehát, melyek valósággal mint égető sebek léteznek és pedig már hoszszú idő óta nemzetünk testén, oly állapotok ezek, melyeket egy jól rendezett alkotmányos államban tűrni nem lehet. Segíteni kellett volna ezen a dolgon akkor, midőn alkotmányunk visszaállítatott. Mert minden alkotmányos életnek alfája az, hogy a képviselőház, a nemzetnek képviselete, kellő alapokra legyen fektetve. Márpedig ily választási törvény mellett és általában különböző választási törvények mellett, kellő alapokra fektetve az országnak képviselete nincs. De ha mentséget találnánk is, hogy egyéb nagy fontosságú dolgaink miatt erre a sor mindeddig nem került, nem találnánk mentséget, ha most midőn a választási törvény revisiójára került végre a sor, midőn arra időt bírt magának szakítani az országgyűlés, a választási törvények ezen hiányát helyre nem hoznák. Meggyőződésem szerint nem lehet egy ujjal sem hozzányúlni a választási törvényhez anélkül, hogy legelsőbben is ezen hiány pótoltassék. Kívánom ennélfogva, terjesztessék elő a minisztérium részéről a lehető legrövidebb idő alatt , mindenesetre úgy , hogy még ezen ülésszak alatt tárgyaltassék, egy olyjavaslat, mely egyrészt távoztassa el azon jogcsonkító intézkedéseket, melyeket beszédem elején említeni bátor voltam, másrészt terjesszen elő a minisztérium törvényjavaslatot arra nézve, miképen kelljen az erdélyi kerületeket és az erdélyi censust szabályozni úgy, hogy az ottani állapotok a Magyarországiakkal azonosak legyenek. Ennek elhalasztására nincs mentség és egyátalában nem fogadható el sem a belügyminiszter úrnak, sem Kemény Gábor úrnak azon érve, hogy nincs rá idő. Egy 24 óra alatt, meg vagyok győződve helyesen lehetne újból beosztani az erdélyi kerületeket s nem sokkal hosszabb idő alatt meg lehetne állapítani a helyes censust. Nem mondom , hogy ez tökéletes lenne, mert hiszem census mellett tökéletes választási törvényt alkotni egyátalában nem lehet, de igenis lehetne csinálni olyat, mely jóság tekintetében megmérhetlen távolságban legyen a mostanitól. (Helyeslés baloldalon.) Hogy helyes-e azon javaslat a censusra nézve, melyet Papp Zsigmond képviselő úr előadott, hogy t. i. 10 hold föld vétessék föl alapul, a felett egyenlőre ítéletet mondani nem tudok. Elfogadnék kisebb földbirtok-alapot is, akár pedig a megfelelő adóalapot; mindenesetre lehetséges, hogy e tekintetben rövid idő alatt czélszerű javaslat terjesztessék elő a minisztérium által. T. barátom Kemény Gábor is említett meg tegnap egy módot, hogy miképen kellene Erdélyre nézve e választási képességet megállapítani. Azt mondta, hogy ruháztassék fel választási joggal mindaz, aki ki tudja mutatni, hogy becsületes, értelmes és jó hazafi. Ezt ismételve méltóztatott hangsúlyozni. Én nagyon kiváncsi vagyok, miként fogná, barátom ezen javaslatát törvényjavaslatba foglalni, s alig hiszem, hogy másutt, mint Utópiában ki lehetne vinni ezen censust, minden esetre szükséges volna, hogy a censorok régi római intézményét felelevenítsük, s mint indítványozó természetesen. barátom volna hivatva, hogy Erdélyre nézve a censori szerepet elvállalja. (Helyeslés balfelől.) A kérdés tehát annál fontosabb, mivel e kérdés nemzetiségi kérdés. Igen jól tudjuk, hogy az 50.000 embernek, ki a mostani választási törvény folytán Erdélyben szavazási jogától meg van fosztva, túlnyomó része a román nemzetiséghez tartozik. Mindenkor azok közé tartoztam t.hát, kik készek voltak és szükségesnek tartották kielégíteni a köztünk lakó nemzetiségek jogos igényeit. Én is, mint bárki más, ki fajomhoz tartozik, utolsó csepp véremig kész volnék harczolni az ellen, hogy a hazának integritása, a haza területének compactsága megtartassák. Itt azonban semmi efféléről nincsen szó. A román nemzetiség nem követel semmi egyebet, mind azon jogegyenlőséget, mely őt épen úgy megilleti, mind minket a magyarokat. Itt kerületi kérdésről, az ország compactságának felbontásáról nincsen szó, hanem igenis szó van arról, hogy igazság szolgáltassák egy nemzetiségnek, mely eddig e tekintetben Magyarország részéről, mostoha bánásmódban részesült. A román nemzetiségnek abbeli panasza, hogy e választási törvény épen reá nézve különösen sérelmes, tökéletesen alapos. Bármilyenek lennének e sérelem orvoslásának következései, nem vonhatnék ki magunkat azok alól, mert oly ügy felett, melyet csak igaztalanság által lehet megvédelmezni, napirendre szokott térni az események logicája. (Helyeslés) De, tekintsük a dolgot tisztán magyar szempontból. Váljon csakugyan oly veszélyes e dolog, hogy minden áron, mindenféle ürügyek alatt el akarjuk magunktól odázni? Bizonyára nem Én meg vagyok győződve, hogy azon esetben is, ha ugyanazon választási viszonyok fognak létezni Erdélyben mint Magyarországon, koránt sem fog bekövetkezni az, hogy minden román választókerületből csak románok választassanak. E tekintetben támpontot nyújt nekem az, mit Kemény Gábor t. barátom tegnap épen erre vonatkozólag előadott. Ő ugyanis előszámlálta mindazon választókerületeket, melyek majdnem egészen románokból állanak s kimutatta, hogy daczára ennek mégis magyarokat választottak. Hol van tehát a veszedelem ? Ha tekintetbe veszem, hogy Magyarország, tótok, szerbek, románok által lakott vidékeiről igen gyakran magyarok küldetnek ide a házba, én nem hiszem, hogy Erdélyben másképütne ki a dolog, különösen, hogy ha maguk erdélyi fajrokonaink méltóztatnának kissé az Aprobaták és Compiláták helotáinak körébe lebocsátkozni s méltóztatnak érdekeltséget mutatni a köznép javának előmozdítása iránt, s ha igyekeznek morális értékük igen törvényes és helyes érvényesítése folytán megszerezni azon népszerűséget a nép alsó rétegeiben, melylyel Magyarországon az előkelő osztályok a népnél bírnak. Én úgy látom, hogy erdélyi t atyánkfiái megfeledkeznek egy körülményről, midőn oly nagyon fáznak a választási törvények revisiójától; megfeledkeznek arról, hogy unió létezik Magyarország és Erdély közt. Nem arról van szó, hogy erdélyi országgyűlésre választassanak képviselők. Meglehet, hogy ha így állana a dolog, aggályos lenne reájuk nézve, ha esetleges román többség fogná őket majorizálni; de nem erről van szó, hanem arról, hogy a magyar országgyűlésre választassanak képviselők és ha itt nagyobb számmal is találnak lenni a románok, én ebben semmi veszedelmet nem látok. (Helyeslés) Erdélyben a magyar faj megmentésének biztosítéka az unióban van; az unió tökéletesen megváltoztatta a faji és praepotentiai viszonyt; az unió nélkül nincsen biztosíték az erdélyi magyar faj számára; de anélkül, hogy ezen választási törvény megváltoztassák, nem teljes az unió, most lehet-e azt annak mondani, midőn nem elég, hogy ott van a kir. biztos, ott van az osztrák polg. törvénykönyv, ott vannak a Bach-rendszernek hagyományai, a csendőrök, s ott van még mindehhez a külön választási törvény. Míg ezek fennállanak, addig azt hiszem az uniót tökéletesnek, bevégzettnek mondani nem lehet, és épen ezek adnak támpontot azoknak, akik úgy szeretnék tekinteni az uniót, mint nem bevégzett tényt. Tehát azt hiszem, hogy magának az erdélyi magyarságnak, jól felfogott érdekében áll, hogy ezen választási törvény, mint a teljes uniónak egyik akadálya, revisió alá vétessék. Mindezeknél fogva t. hát, azt hiszem, hogy most, midőn a választási törvény revisiójáról van szó, az erdélyi állapotokon való változtatás, az egyik legfontosabb legfőbb feladat. És ne méltóztassék a t. ház részemről szerénytelenségnek venni, ha arra kérem a t. házat, méltóztassék e tárgyat igen komoly figyelmére méltatni. Nincs is semmi mentség, nem lehet érvényes semmi kifogás ; a dolgot meg lehet csinálni, csak akarat kell s csak akarat hiányát fogja bebizonyítani az országgyűlés, ha nem fogja ez alkalommal bebizonyítani, hogy akar igazságos, hogy akar méltányos lenni, egy jogaiban sértett nemzetiség iránt. Méltóztassanak meggondolni, mi lesz annak a következménye, ha ismét elmarad ezen orvoslás. Meglehet, hogy évek hosszú során nem fog ismét revideáltatni a választási törvény, mert azt mondják majd, hogy hiszen kijavíttatott 1872-ben. Tehát mindaddig, míg azon utóbbi revízióra rá kerülne a sor, megmaradjon román testvéreink keblében e sérelem mint éles tövis ? Határozni kell Magyarországnak azon politikára nézve, melyet a nemzetiségek irányában követni akar. (Élénk helyeslés bal felöl.) Két alternativa van itt nézetem szerint; az egyik az osztrák sas szárnyai alá vonulni, s az osztrák szuronyokkal tartani fen itt a magyar faj praepotentiáját, conspirálni a lajthántali németekkel, s megosztozni velők a birodalomban gyakorlandó hatalmat, úgy hogy ott a németség, itt a magyarság grassáljon. (A szélsőbal felől: tökéletesen igaz!) Azok, akik oly szerencsés emlékező lehetsééggel bírnak, hogy nem emlékeznek, miképen védelmeztek minden épen a nemzetiségi támadások ellen épen azok, kikben e tekintetben reményük horgonyát hetik, ezt a módot hajlandók választani. Másik mód nézetem szerint: méltányosnak, igazságosnak lenni hazánkban minden faj, minden nemzetiség iránt megteremteni a jólétet, biztos alapra fektetni a szabadságot, úgy, hogy szívesen vallja magát a haza polgárának annak minden fia. Én az utóbbi módot tartom czélszerűnek, s ezen szempontból kiindulva kívánok eljárni ez alkalommal is. (Helyeslés bal felől.) Legyen szabad még csak egy rövid megjegyzést tennem azokra, miket és az igen. belügyminiszter úr tegnapelőtt nagy tetszés kíséretében elmondott beszédének végén felhozott. Az igen t. belügyminiszter úr reflectálva Tisza Kálmán t. barátom azon megjegyzésére, mily nagy felelősséget vállal magára az országgyűlés, ha a szőnyegen levő törvénynek reactionárius intézkedéseit sanctionálja, ha az erdélyi állapotokon nem segít; méltóztatott azt mondani, hogy hiszen máskor is felhozatott, milyen elkeseredést fog szülni egyik vagy másik intézkedés az országban, holott épen az ellenkező következett be; s erre nézve felhozta a megyerendezési törvényt, mint mely az ő nézete szerint nem hogy elkeseredést szült volna, hanem általános megelégedéssel fogadtatott, és felhozta azt is gúnyosan, hogy lám mi is elfogadtuk az azon törvényben nyújtott alapot és gyakoroljuk a virilis jogot. Én nem tudom, micsoda informatió vezette a miniszter urat azon véleményre, hogy az ország népe el van ragadtatva a megyerendezési törvény által? Meglehet most is egy korábbi rendszer alatti módon készülnek a hivatalos tudósítások a nép hangulatáról. (Helyeslés balfelöl.) és azon tudósítóknak bizonyosan sokkal több eszük van, semhogy valami kellemetlen tudósítással busitsák főnöküket (igaz ! úgy van! balfelől). Én úgy tudom, h°gyaz ország közönsége nincs nagyon elragadtatva a megyerendezési törvény által, sőt igen sokan még azok közül is, kik a jobboldalhoz tartoznak, s annak buzgó tagjai, sírva néznek a megcsonkított megyei autonómia után. (Tetszés balfelől, Zaj jobbfelől.) Ami a virilis szavazatokat illeti, nagyon csodálom, hogy nekünk a miniszter úr gúnyolódva szemrehányást tett azért, hogy mi a törvény alapjára állva ezen jogot gyakoroljuk. Mi elfogadtuk ezt azért, mert a törvény rendeli (Helyeslés balfelől). Ha a miniszter úr azért tesz szemrehányást, akkor még be fog következni az is, hogy szemrehányást fog tenni, hogy mit keresünk mi itt az országházban, miért vagyunk mi itt ? (Helyeslés balfelől, zaj jobbfelől). Ugyanazon logikával ily szemrehányást rá lehet tenni. Mi elfoglaltuk ezen tért, melyre bennünket polgártársaink bizalmazi. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Elfoglaljuk pedig azért, hogy önök működését lehetőleg ellensúlyozzuk, mert habár nem vagyunk is képesek arra, hogy önöknek az ország önállóságára nézve hátrányos és reactionárius intézkedéseit megakadályozzuk (Helyeslés bal- zaj jobbfelől) igenis képesek vagyunk és ezt tekintjük legfőbb feladatunknak és kötelességünknek, hogy e hazában fenn tartsuk a szabad eszméket, hogy ébren tartsuk a nemzet lelkiismeretét. És ezt meg fogjuk tenni mindaddig, míg az önök által követett rendszer nem fog a tökély azon fokára emelkedni, hogy végre megszűnjék a szabad szó is hangzani e hazában. (Élénk helyeslés balfelől, zaj jobbfelől) Bujanovich Sándor nem csodálkozik azon, hogy a jelen választási törvény módosítása fölötti vita oly széles arányokat ölt, mert szerinte is a válttörvény alapja, sarkpontja az alkotmánynak, de igenis csodálkozik Mocsáry Lajos azon csodálkozásán, hogy a jobboldal oly hosszasan tárgyalta párttanácskozmányaiban e tjavaslatot, míg eddig mindig hevenyészést vetettek a jobboldal szemére. Ajavaslat bírálatára térvén át, megvallja, miszerint óhajtotta volna, hogy a választók qualificatiója egy egységes censusban leljen kifejezést, de belátja az ily census megállapítása elé gördülő nehézségeket s igy elfogadja az 1848. V. t. czikk által felállított alap fentartását és módosítását ; bár nem pártolhatja az átalános szavazati jogot s a politikai jogok gyakorlására csak egy qualifikatiót, az értelmiséget ismeri. Szónok el nem fogadhatja a központi bizottságnak azon hat. javaslatát, hogy a kormány az incompatibilitásról még ez ülésszak alatt tv javaslat benyújtására utasíttassék, — nem fogadhatja el azért, mert ez által az incompatibilitás kérdését megoldva nem látja s annak idejében egy hat. javaslatot fog benyújtani, mely az incompatibilitás eseteit magában foglalja. A Szónok különben teljesen egyetért Csernátony Lajosnak az „Ellenőr“-ben kifejtett azon nézetével, hogy az incompatibilitásra sem törvény sem határozat nem kell, hogy az incompatibilitásra vonatkozólag minden egyénnek egyéni lelkiismerete, morális kötelezettsége elegendő. (Ellenmondás és derültség a baloldalon.) Csernátony Lajos személyes kérdésben kér szót. — Nem tudja, mikép jutott be Bujanovich Sándor credójába, de azt látja, hogy Pilátust akar belőle csinálni. (Derültség.) Ezt pedig nem acceptálja. Az meglehet, úgymond, hogy ő az országos képviselőket illetőleg a házban vagy lapjában azt mondotta, hogy mikor hivatalt vállalnak el és nem kényszeríthetők a ház szabályai által arra, hogy lemondjanak képviselői állásukról, tekintsék ezt magukra nézve becsületkérdésnek és hogy megvárható, hogy e becsületkérdésnek érzete szerint járjanak el, és hogy e szerint ne várjanak hetekig a lemondással. De hogy azt mondotta volna, hogy nem kell incompatibilitási törvényt hozni, hanem mindenkinek önérzetére bízni, h°gy 3—4 hivatalt vállaljon és a mellett képv. is legyen, azt kereken tagadja. (Helyeslés balfelől.) Vukovits Sebő T. ház! Mielőtt magára a törvényjavaslatra és az a körüli miniszteri átjárásokra megtenném csekély észrevételeimet, a ház engedelmével csak egy észrevételére kívánok megjegyzést tenni Kemény Gábor dr. igen t. képv. társamnak. Ő mintegy gúnyosan említette az ez oldalról barátim által felhozott általános szavazást és az abból következtetett népszuverainitást, állítva, hogy régi országok, melyek már megállapodott alkotmánynyal bírnak, ily elméleti tökélyekre nem vágyódnak. Megvallom ez esetben nem kívánom a t. ház figyelmét máshova vezetni, hanem csak saját hazánkra szorítkozom és azt merem a t. képvár ellenében állítani, hogy ép a szavazati jogon alapuló népszuverainitás a magyarországi alkotmánynak legrégibb elveiben fekszik. (Úgy van balfelől.) Mert ugyanis t. ház az 1848-i alkotmány előtt a szavazati jogban, csak egy kiváltságos osztály részesült, melyet az alkotmány a korona tagjának nevezett. És ebből nem következik-e természetesen, hogy mindazok, kik a ma fenálló törvény szerint szavazati joggal bírnak, a koronának tagjai, azaz a népszuverainitás birtokában vannak. (Helyeslés balfelől.) Ezen törvényjavaslat az igen t. miniszter úr által azon alapon terjesztetett elénkbe, hogy miként ő mind maga írott indokolásában, mind pedig tegnapelőtti szóbeli előterjesztésében előadta, ezen törvényjavaslat se nem terjeszti, se nem csökkenti a létező szavazati jogot. Tisza Kálmán barátom figyelmeztette a t. házat, hogy a t. miniszter úrnak ezen állítása, mint tény, nem való, s ezt adatokkal bizonyította be, s azokat a mai napon Mocsáry I. barátom szintén új adatokkal támogatta, hogy ezenjavaslat által nemcsak hogy nem terjesztetik tovább a szavazati jog, hanem a létező szavazóknak száma tetemesen csökkentetik, s a miniszter úr eddig ez állítás ellenében nem hozott fel semmit. Én megvallom tehát, hogy elv tekintetében különbözhetünk egymástól. A másik oldalon levő t. képviselő urak egy elvből pártolhatnak valamely tjavaslatot, melyet mi ellenkező elvből megtámadunk, de ha valamely tjavaslat egy factumra van alapítva, azon factum iránt tisztában kell lennünk, mert semminemű factum körül kétkedésnek nem szabad léteznie. (Helyeslés balról) Én t. hát nem vádolom a miniszter urat azzal, hogy a t. házat szántszándékkal vezette volna be ezen kétkedésbe, hanem azt mondom, hogy másképen nem történhetett mint úgy, hogy a dolog körül oly kevéssé informáltatta magát, hogy sem a háznak nem volt képes informatiót adni, sem pedig maga nem tudta a dolog lényeges alapját. így állván a dolog, bocsátkozhatunk-e egy oly törvényjavaslat tárgyalásába, melynek „alapja, míg így áll a dolog, míg megcáfolva nincsenek azon állítások, melyek ez oldalról tétettek — tökéletes hamis alapon nyugszik? (Helyeslés balról.) Az igen, miniszter úr előtt ezen törvényjavaslat készítésénél és bemutatásánál két út állott nyitva. Az első út az lett volna, ha a miniszter úr belátva a dolog nagy fontosságát, mely a szavazati kérdésben rejlik, s tekintve azon idő rövidségére, mely még előttünk fekszik ezen országgyűlés berekesztése előtt, s azon parlamentáris illedelmet, hogy a nagy kérdések mindenkor az országgyűlés elején tárgyaltassanak, azt tűzte volna ki magának ezésül, hogy kivonván az 1848-as választási törvényből azon szakaszokat, melyek az összeírás és a választási eljárásra vonatkoznak, azokat terjesztette volna elénk külön javaslatban; ez esetben megvallom, hogy a dolog talán nem is találkozott volna nagy nehézségekkel. A másik út, mely előtte állott volna, már sokkal nehezebb, de mindenesetre, ha jó szándékkal indíttatik meg, kielégítette volna a közérzületet a hazában, s a nehézség nem is lett volna tökéletesen legyőzhetlen, t. i. ha felvette volna a szavazati kérdést is, s azon ösvényen fejtette volna továbbra, a mely ösvény megkezdetett az 1848-iki törvényhozás által. De miniszter úr egyiket sem követte ezen két út közül, sőt úgy öszszevissza zavarta az első fejezetben a jogot az eljárással s a jogot a jog bebizonyítás modorával, h°gy egy érthetetlen törvényt állított elénk egy tiszta világos törvény helyett, mert nem szenved kétséget, hogy ha az I. fejezet, 1, 2, 3 §§-ait összehasonlítjuk az 1848-diki törvény V. t. ez. 2-ik §-val, ezt tiszta világosságnak fogja találni mindenki az ő tvjavaslata ezen §-ainak homályosságához képest. S annyira vitte ezen összezavarást, hogy mi, kik különben hajlandók lettünk volna őt pártolni azon ösvényen, melyen az öszszeírásnak és választási eljárásnak módját javaslatba hozta, az első fejezetnél elkövetett eljárása miatt, az egész tvjavaslatot félrevetendőnek találjuk. Az igent, miniszter úr, azt jelentette ki, hogy ő a theoria és a gyakorlat között semlegesen viselte magát, mert kirekesztőig sem az elméletet, sem a gyakorlatot nem vatt£ tekintetbe, hanem mindkettőt összeegyeztette Én megvallom iparkodtam megtalálni, mely theoria és mely gyakorlat az, mely szerint a miniszter úr precedált és meg kell vallanom, hogy minden igyekez.