Ellenőr, 1872. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1872-02-25 / 46. szám

radhat sokáig így. Állhatatosság a hazafias küz­delemben, s ernyedetlen küzdés elveink mellett okvetetlen megszerzik számunkra a diadalt. Hogy e diadal teljesüljön m­­­e t­ö­b­b őrizzük és növel­jük a honszeretetet és szabadságérzetet a nemzetben ! Csávolszky Lajos. — A nógrádmegyei ellenzék részé­ről az országos pártértekezletre képviselőküt meg­választottak a következők: Dessewffy Ottó, Je­szenszky Danó, Beniczky Gyula, Bodnár István, Némethy Kálmán, Gazdics Lajos, Plachy Tamás, Szontagh Pál (csanádi), Reményfy József, Madách Károly, Pap Károly, Sándor Károly, Veres István, Tornyos Zsigmond, Kacskovits Iván, Sebastiány Gyula, Prónay István, Laszkáry Gyula, Plachy Zsigmond, Kozáky Dániel, Veres József, Illés Ödön, Bozó Pál, Balás Vilibald, gr. Degenfeld Lajos, Nedeczky Géza, Világhy Nándor, Veres János, Széher Alfréd, Kabzán István, Pintér Sándor, Bás­­thy Barnabás, Teszedik Ferencz, Szontagh Tiva­dar, Szigethy Ferencz, Veres Gyula, Márió János, Pokorny Gusztáv, Petyko­s Imre, Steller Antal, Kovács Sándor és Busbak Ádám. ORSZÁG­GYŰLÉS. A képviselőház Illése febr. 24-én. Elnök: Somssich Pál. Gromon Dezső az alföld-fiumei vasút ügyé­ben tett interpellátiójára a távollétében adott minisz­teri válaszszal nincs megelégedve s azt el nem fo­gathatván, kéri a házat, tűzze ki ez ügyet tár­gyalásra. — Tisza Lajos közi­ miniszter kifejti hogy az ezen vasútnál alkalmazott dunai állandó híd felépítésére folynak az előintézkedések s mint már válaszában is kiejtette, mig ez el nem készül, lehetetlen a hiányokon segíteni. — Szava­zásra szólittatván fel a ház, a többség nem veszi tudomásul a miniszter válaszát. Szögyényi László a kérvényi bizottság előa­dója olvassa a bizottság véleményét a kérvények 57. sorjegyzékét illetőleg, valamint két soron kí­vüli t. i. Nagyvárad és Kraszna megye kérvényei­ről, mely utóbbiakat a bizottság a jelen választá­si­­javaslat részletes tárgyalása alkalmával véleményez figyelembe vétetni. — A ház a bi­zottság véleményét mind e két, mind pedig az 57. sorjegyzékben foglalt kérvényekre nézve elfogadja. Napirenden van­ a választási­­javaslat. Mocsáry Lajos, T. képviselőház ! Az igen t. belügyminiszter úr tegnapelőtti beszédében, —­mely egyébiránt a tárczakérdés varázserejű érvén kívül, alig foglalt magában érveket a sző­nyegen levő törvényjavaslat mellett, és alig volt egyéb, mint a törvényjavaslatnak igen bő pa­­raphrasisa, — méltóztatott kiemelni a szőnyegen levő­­javaslatnak igen nagy fontosságát Azon szempontból véve a dolgot, a­melyből vesszük mi a háznak ez oldalán : igen is elsőrendű fontosságú a kérdés; de nem látom e felfogást indokolva a túloldalról. (Nyugtalanság) mert azon keretben, melyben előttünk áll, én alig tudok annak oly rendkívüli fontosságot tulajdonítani , és kénytelen vagyok ez alkalommal csodálkozásomat kifejezni a fölött, hogy az igen­­. jobboldalnak oly sok idejét méltóztatott igénybe venni az országgyűlés­nek azzal, hogy ezen javaslatot előleges tanácsko­zás tárgyává tette. (Nyugtalanság.) Csak azért vagyok bátor e körülményt fel­említeni, mivel mindig azzal szoktunk vádoltatni, hogy mi meddő közjogi vitáinkkal vesztegetjük az országgyűlésnek drága idejét. (Zaj. Halljuk!) Re-Mailj-file, hogy ormán m­i igen i­gon, fog szálkát keresni másnak szemeljen. A­mint a t. miniszter úr említeni méltóztatott, a szőnyegen levő tárgyat két oldalról lehet tekin­tetbe venni, vagy úgy, hogy alkottassék egy egé­szen új választási törvény, vagy úgy, hogy a régi vétessék fel alapul és igazítassanak ki azon hiá­nyok, a­melyek a gyakorlat folytán olyanoknak bizonyultak. Ha új választási törvény alkotásáról volna szó, nyíltan bevallom hogy én osztanám Irányi Dánielnek és többeknek, kik hasonlóul nyilatkoz­tak, abbeli nézetét, miszerint jó választási tör­vénynek egyedüli helyes alapja az átalános sza­vazatjog. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Osztom ezen nézetet legelőször is azért, mi­vel bármennyit is gondolkozom e tárgy fölött, egy­általában nem tudom megtalálni azon határt, a­melyen innen megadni, a­melyen túl elvenni lehet­ne bárkitől a választói jogot (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Nem tudom belátni, micsoda okoknál fogva lehet bárkit is az államnak teher­viselő pol­gárai közül megfosztani attól, hogy a választási jog útjá­r­a „semmit rólunk nélkülünk“ alkotmá­nyos alapjogát gyakorolja. (Helyeslés balfelől.) E nézetben nem ingat meg,­ megvallom az, a­mit Francziaország példájából mint döntő érvet az általános szavazás ellen felhozni szoktak. Fran­­cziaországnak centrális álló által századok óta ki­zsarolt, és mindennemű forradalmak által feldúlt földön nem csak ezen, de más szakadaintézmények sem tudtak kellőleg felvirágozni. Nem tudott ott kellő gyümölcsöt teremni maga a parlamentáris­­mus sem, de azért Fran­cziaországnak calamitását az általános választási jognak tulajdonítani néze­tem szerint ép oly kevéssé lehet, mint nem lehet pl. hazánkban az aranybullának, vagy a primae nonusnak tulajdonítani a mohácsi vészt, s azon kalamitásokat, melyek utána következtek. De azt hiszem joggal utalhatnék az Áta­lános­­-szavazás mellett saját hazánk példájára is. Tudva levő dolog, hogy a régi populus körében az átalános szavazásnak volt helye. Herczeg Esz­­terházynak egyenlő szavazati joga volt az utolsó nemes falusi kanászszal; érvényben volt továbbá az átalános szavazat joga községi választásoknál és érvényben van legújabban is. De, sőt Erdély­ben székely­földön a képv. választásoknál is tett­­leg alkalmazásban van az átalános szavazás jog­a nélkül, hogy valami káros következményeket vonna maga után. És ha tekintetbe veszem ezen kívül még azt is, hogy a korteskedés igen veszedelmes mételye ellen tán csak is abban lelhetnénk óvszert hogy átalánossá, tétetnék a szavazás községenkénti el­járással. Én megvallom, hogy legkevésbé sem vo­nakodnám az átalános szavazást hazánkban meg­honosítani, azon esetben, hogy ha egy új választási törvénynek alkotásáról van szó. Azonban te­hát elismerem, hogy jelenleg nincsen szőnyegen és nem csak azért, mivel ezen­­javaslat erről, valamint átalában új választási törvényről nem szól, hanem azért, mivel én úgy tudom, hogy az ország körülbelül belenyugodott a választó­i jognak azon bő alapjába, melyet a 48-as törvény megállapított, ennek megváltoztatá­sát a közvélemény mindeddig legalább nem han­goztatta, nincsen napirenden, tán nem is tanácsos napirendre tenni azért sem, mivel, ha azt tenné, ez természetesen maga után vonná azt, hogy az átalános szavazási rendszer szerint át kellene vál­toztatni, más institutiókat és erre nemcsak ezen országgyűlésnek, de azt hiszem, tán a kö­vetkezőnek is alig lesz ideje, tekintetbe vé­­ve, hogy oly sok és nagy fontosságú teendők várnak az Országgyűlés elintézésére. Én ennélfogva elfogadom azon álláspontot, melyből kiindult a minisztérium akkor, midőn e tvjavaslatot a ház elé terjesztette; ezen szempont­ból indulva ki, azt kérdem, váljon bent foglalta­­tik-e ezen tvjavaslatban mindaz, a­mit nézetem szerint ez alkalommal elintézni szükséges és má­sodszor, várjon az, a­mit elintéz, helyesen van-e elintézve. E kérdésekre határozottan nemmel kell felelnem. A­mi nevezetesen azt illeti, hogy miként változtathatók meg a 48-as törvények in­tézkedései és mikép világosíttatnak meg, fájdalom nem tapasztalok egyebet e tvjavaslatban, mint azt, hogy ez valóságos jogfosztogatás. Bátor le­szek ez állítást egy pár példával megvilágosítani. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy mit tartalmaz a 2-ik § ? Azt mondja, hogy faluhelyeken meg­marad az */* telek és azzal egyenlő birtok, s fa­lukon birtok után csak földadó lehet szavazati jog alapja. Ez eddig nem úgy volt, mert eddig egy birtokosokra nézve, a kik Várnyi földbirtok­kal nem bírtak, a 100 frt jövedelem alkalmazta­tott és ennélfogva igen sok, úgy­nevezett zsellér vagy gyalog ember, ki nem bir­áji telekkel, be­jött a választók közzé. Jelenleg máskép fog állani a dolog, a 2. §. az ilyeneket tökéletesen kizárja a szavazási jog­ból. Mi lesz most ennek következése ? Az, hogy mindazok, kik eddig, mint zsellérek, ház, kert és szőlőbirtokosok bejöttek a szavazók közzé, ezután kimaradnak. Én erre nézve egy példával vagyok bátor szolgálni, mert hiszen hivatalos adataim nin­csenek. Azon faluban, a­melyben én lakom, a választók száma 80 körül volt ekkoráig, miután azonban a községnek nagyobb része csak zsellé­rekből áll, kiknek van házuk, beltelkük, kertjük és szőlejük, azt mondották, a favoris ampliandi lévén ily esetekben a szabály, hogy van 100 frt jö­­vedelmök. Most kombináltam a dolgot és úgy találtam, hogy 80 szavazó helyett lesz ezen hely­ségben 15 szavazó és így elesik 65. Nem kétel­kedem te­hát, hogy hasonló esetek lesznek más helyeken is és e szerint az eddigi szavazók azon osztálya, mely zsellérekből állott, elesik. Ez már bizonyítja, hogy e törvény jogfosztogatás. De vegyük a városi birtokosokat. Erre néz­ve az van kimondva, hogy az adó alapul beval­lott jövedelem 20-szoros összege fogja képezni a vá­lasztói jogosultság alapját, és ha az megfelel 800 írtnak, az illető szavazatképes lesz. Mi lesz en­nek következménye? Az, hogy a­mint biztos ada­taim vannak Miskolcz városában 270 ember, ki­nek értéke megér 3—4000 frtot, el fog esni a szavazási jogtól. Hasonló lesz az eset a házosz­­tályadóra nézve. Tudjuk, hogy egy két szobából álló ház osztályadója 1 frt 20 kr, legyen ez akár fából, akár kőből, városban és faluban egyaránt; már most az 1 frt 20 kr hatvanszor tesz 72 fo­rintot, hol van ehez a 300 frt ? Ennek is az lesz a következése, hogy a kis házbirtokosok a váro­sokban elesnek szavazati joguktól. De legmos­tohábban bánik a­­javaslat 1. ház­­a kézműves osztálylyal, mintha csak ezen osztálya népünknek, ez egyik legértelmesebb osztály, volna különösen kiszemelve arra, hogy szavazati jogától megfosz­­tassék, nem tudom micsoda érdemeinél, vagy nem érdemeinél, vagy vétkénél fogva. A 10 forint 50 kros censusnak, ismét Miskolczot idézve, az lesz következése, hogy az összes kézműves osztálynak két ötödrésze fog biztos számítás szerint szavazati jogától megfosztatni. Ez történik azon osztálylyal t. hát, a­melyre nézve a meghozott ipartörvény semmi esetre sem kedvező, s melynek érdemeiről egyátalában mindeddig nem gondoskodtunk, s mely most azon felül arra lesz kárhoztatva, hogy szavazati jogától is megfosztassék. Ennyit voltam bátor idézni annak bebizonyítására, hogy a sző­nyegen levő törvényjavaslat valóságos jogfosz­togatás. S most már bátor vagyok azon kérdést in­tézni a t. belügyminiszter úrhoz, ki oly nagyon kiemelte az 1848 ki törvényhozóknak czélszerű és szabadelvű eljárását, hogy ha oly igen jónak tartja azon eljárást, melyet követtek és ha oly jónak találja az 1848.ki választási törvény alapját, miért változtatta meg és miért terjesztett elénk oly tör­vényjavaslatot, mely hazánk lakosainak és ezek közt épen a legértelmesebb osztályok egyikének ezreit fosztja meg szavazási jogától, azon jogától, melyek neki az 1848-ki törvény adott, s melyet az azóta előfordult választások alkalmával is bona fide gyakorolt (Helyeslés balfelől). Ez egyik legfőbb oka annak t. ház, melynél fogva én a tárgyalás alatt álló törv. javaslatot általánosságban sem le­hetek hajlandó elfogadni. Van azonban még egy igen fontos körülmény, és ez az, hogy az erdélyi választási ügyet ezen törv. javaslat igen csekély részben módosítja csak, melyet megemlíteni is alig érdemes t. i. hogy a falusi lelkészek és tanítók szavazati joggal ruháztatnak föl. Papp Zsigmond t. képv. társunk tegnap igen becses adatokat hozott fel Erdély állapotának fel­világosítására nézve. Megtámadtatott e tekintetben Kemény Gábor t. barátom által; én megvallom, nem nagy kedvet érzek magamban Papp Zsig­mond t. képviselő­társam védelmére kelni, miután ő beszéde végén egy bátor férfiúi fordulattal ott h­agyta a faképnél saját argumentátióinak nagy ré­szét. Azonban az ügy érdekében én magamévá teszem mindazt, a­mit ő elhagyott s meg fogom kisérteni az ő adatait azon támadás ellenében védelmezni, melyet t. barátom Kemény ellene in­tézett. Mikép áll Erdélyben a választási ügy ? Er­délyben a választás most is a régi municipális alapon áll, ép úgy, mint állott azelőtt Magyaror­szágon, midőn Bihar vármegye azelőtt a maga 200­0 mf. területéről két követet küldött, s Tor­na vármegye 20­0 mf. területéről küldött szintén két követet, így áll ez Erdélyben most is. Alsó-Fehér­­vármegye 213,000 lakossal bírván küld, két köve­tet, Ujegyházszék 12,000 lélekkel bírván küld szintén két követet. Lehetne több példát idézni t. ház, így mellettem ülő t. barátom Makray László 90,000 lelket képvisel, míg vannak képvi­selőtársaink közt olyanok, kik 1300 képviselnek. A­mi a városokat illeti, 18 város van a taksális városokkal együtt, külön képviselői választásra feljogosítva. Ezek közt vannak olyanok, mint pl Erdélyben Erzsébet városa, melynek 2650 lakosa van s két képv. küld; e szerint egy helyütt 1300 lakosra, mig máshelyt 107­­-108 ezerre esik egy képviselő. Éhez, t. hát azt hiszem, nem kell com­­mentár. Ezen adatok világosak, s ékesen szóla­nak. S mivel akarta azokat a t. belügyminiszter úr és t. barátom Kemény Gábor meggyengíteni? Azt mondták, hogy hiszen Magyarországon sin­csenek jól beosztva a kerületek, nevezetesen a belügyminiszter azt mondá, hogy Magyarországon épen oly helytelen a kerületek beosztása, és idézte nevezetesen Debreczen városa példáját, mely 3 képviselőt küld 46,­­00 lakostól. Már, hogy épen oly nagy legyen a különbség, egy megyei képviselő ki rendesen 30,000 lelket képvisel, és Debreczen városának 15,1­00 lelket képviselő követei közt, hol még az értelmiséget is tekintetbe kell venni, mint azon különbség, hol egyfelől 1300-at és más­felől 90,000 s 108,000 lélekszámot képviselek, állunk szemközt, ezen állítás feletti csodálkozá­somat nem hallgathatom el. A kerületek ily be­osztása mellett, bár­milyen volna is a census, le­­hetetlen azt állítani, hogy Erdélyben a képviselet kellő alapon áll. De hát hogy áll a census? Kemény Gábor t. barátom azt mondá, hogy a censusra nézve 1848-ban felvétetett egy kerek összeg, egyébiránt ő erről úgymond nem akar szólani. Ebben töké­letesen Bodóné asszonyom politikáját követte, nem akarván szólani épen arról, a­mi a dolog velejét képezi. Ezen csinos kis * kerek összegnek mi lett a következése ? Az, hogy Erdélyben a sze­­génysorsú nép közül 50,000 lett megfosztva vá­lasztási jogától, kik hasonló birtok - körülmények­nél fogva Magyarországon választói joggal birnának (Felkiáltás balfelől: Úgy van!) Mert összehason­lítva az alsóbbrendű erdélyi néposztály viszonyait a magyarországival, biztos adatok nyomán lehet állítani, hogy Erdélyben több mint 60,000 ember­nek kellett volna bírni szavazati joggal, bár pe­dig csak 10,700. Kemény Gábor t. barátom azt állította, hogy ő meg fogja c­áfolni Papp Zsig­mond t. képviselő­társam adatait, azt vélte tenni azt állítván, hogy nem áll, hogy csak 81,000 vá­lasztó van Erdélyben, mert van 11­),000. De én úgy hiszem, Papp Zsigmond nem foglalta bele a 81,0­00-be a szászokat és a városi választókat. És ha nem foglalta bele, akkor adatai tökéle­­tesen összevágnak Kemény Gábor adataival, mert Kemény Gábor­­. képviselő­társam azt mondá , hogy az erdélyi szavazók közt van 50,000 székely, 20,000 német, a­mi már 70,000-re megy; ha még ehhez hozzávesszük azon 10,700 szavazatot, mely Erdélyben a paraszt­ság között van elosztva, akkor kijön a 81.000 Eszerint nem méltóztatott megc­áfolni Papp Zsig­mond adatainak legfontosabbjait (Kemény Gábor b. közbeszól: Hát a szászok ?) A census követ­kezése tehát az, hogy Erdélyben 50.000 lélek fosz­tatott meg szavazati jogától. Ehhez hozzájárul még az is, hogy Erdély­ben ezen területeken a közvetett választási rend­szer is fenn­áll. Azzal akartak egy kis fla­­stromot a sebre tenni, hogy azt mondták, hogy oly község, mely 100 füstön, azaz 100 házon felül számlál, küld 2 választót, azon alól pedig egyet egyet. Sőt, jh°gy még czifrábbak legyenek az ottani viszonyok, Erdélyben az általános szava­zat jog is gyakorlatban van, miután tudjuk, hogy a székely földön mindenki nemesnek tekintetvén, minden ember bir szavazattal. Oly állapotok ezek, te­hát, melyek valóság­gal mint égető sebek léteznek és pedig már hosz­­szú idő óta nemzetünk testén, oly állapotok ezek, melyeket egy jól rendezett alkotmányos államban tűrni nem lehet. Segíteni kellett volna ezen a dolgon akkor, midőn alkotmányunk visszaállítatott. Mert minden alkotmányos életnek alfája az, hogy a képviselő­ház, a nemzetnek képviselete, kellő alapokra legyen fektetve. Már­pedig ily választási törvény mellett és általában különböző választási törvények mellett, kellő alapokra fektetve az or­szágnak képviselete nincs. De ha mentséget ta­lálnánk is, hogy egyéb nagy fontosságú dolgaink miatt erre a sor mindeddig nem került, nem ta­lálnánk mentséget, ha most midőn a választási törvény revisiójára került végre a sor, midőn arra időt bírt magának szakítani az országgyűlés, a választási törvények ezen hiányát helyre nem hoznák. Meggyőződésem szerint nem lehet egy ujjal sem hozzá­nyúlni a választási törvényhez a­nélkül, hogy legelsőbben is ezen hiány pótoltassék. Kívánom ennélfogva, terjesztessék elő a mi­nisztérium részéről a lehető legrövidebb idő alatt , mindenesetre úgy , hogy még ezen ülésszak alatt tárgyaltassék, egy oly­­javaslat, mely egy­részt távoztassa el azon jogcsonkító intézkedéseket, melyeket beszédem elején említe­ni bátor voltam, másrészt terjesszen elő a minisz­térium törvényjavaslatot arra nézve, miképen kelljen az erdélyi kerületeket és az erdélyi cen­­sust szabályozni úgy, hogy az ottani állapotok a Magyarországiakkal azonosak legyenek. Ennek elhalasztására nincs mentség és egyátalában nem fogadható el sem a belügyminiszter úrnak, sem Kemény Gábor úrnak azon érve, hogy nincs rá idő. Egy 24 óra alatt, meg vagyok győződve helyesen lehetne újból beosztani az erdélyi kerüle­teket s nem sokkal hosszabb idő alatt meg lehetne állapítani a helyes censust. Nem mondom , hogy ez tökéletes lenne, mert hiszem census mellett tökéletes választási törvényt alkotni egyátalában nem lehet, de igenis lehetne csinálni olyat, mely jóság tekintetében megmérhetlen távolságban le­gyen a mostanitól. (Helyeslés baloldalon.) Hogy helyes-e azon javaslat a censusra néz­ve, melyet Papp Zsigmond képviselő úr előadott, hogy t. i. 10 hold föld vétessék föl alapul, a felett egyenlőre ítéletet mondani nem tudok. El­fogadnék kisebb földbirtok-alapot is, akár pedig a megfelelő adóalapot; mindenesetre lehetséges, hogy e tekintetben rövid idő alatt czélszerű ja­vaslat terjesztessék elő a minisztérium által. T. barátom Kemény Gábor is említett meg tegnap egy módot, hogy miképen kellene Erdélyre néz­ve e választási képességet megállapítani. Azt mondta, hogy ruháztassék fel választási joggal mind­az, a­ki ki tudja mutatni, hogy becsületes, ér­telmes és jó h­azafi. Ezt ismételve méltóztatott hangsúlyozni. Én nagyon kiváncsi vagyok, mi­ként fogná­­, barátom ezen javaslatát törvényja­vaslatba foglalni, s alig hiszem, hogy másutt, mint Utópiában ki lehetne vinni ezen censust, minden esetre szükséges volna, hogy a censorok régi római intézményét felelevenítsük, s mint in­dítványozó természetesen­­. barátom volna hivat­va, hogy Erdélyre nézve a censori szerepet elvál­lalja. (Helyeslés balfelől.) A kérdés te­hát annál fontosabb, mivel e kérdés nemzetiségi kérdés. Igen jól tudjuk, hogy az 50.000 embernek, ki a mostani választási törvény folytán Erdélyben sza­vazási jogától meg van fosztva, túlnyomó része a román nemzetiséghez tartozik. Mindenkor azok közé tartoztam t.­hát, kik készek voltak és szük­­ségesnek tartották kielégíteni a köztünk lakó nemzetiségek jogos igényeit. Én is, mint bárki más, ki fajomhoz tartozik, utolsó csepp véremig kész volnék harczolni az ellen, hogy a hazának integritása, a haza területének compactsága meg­tartassák. Itt azonban semmi efféléről nincsen szó. A román nemzetiség nem követel semmi egyebet, mind azon jogegyenlőséget, mely őt épen úgy megilleti, mind minket a magyarokat. Itt kerületi kérdésről, az ország compactságának felbontásáról nincsen szó, hanem igen­is szó van arról, hogy igazság szolgáltassák egy nemzetiség­nek, mely eddig e tekintetben Magyarország ré­széről, mostoha bánásmódban részesült. A román nemzetiségnek abbeli panasza, hogy e választási törvény épen reá nézve különösen sérelmes, tökéletesen alapos. Bármilyenek lennének e sérelem orvoslásának következései, nem vonhat­nék ki magunkat azok alól, mert oly ügy felett, me­lyet csak igaztalanság által lehet megvédelmezni, napirendre szokott térni az események logicája. (Helyeslés) De, tekintsük a dolgot tisztán magyar szempontból. Váljon csakugyan oly veszélyes e dolog, hogy minden áron, mindenféle ürügyek alatt el akarjuk magunktól odázni? Bizonyára nem Én meg vagyok győződve, hogy azon esetben is, ha ugyanazon választási viszonyok fognak létez­­ni Erdélyben mint Magyarországon, koránt sem fog bekövetkezni az, hogy minden román választó­kerületből csak románok választassanak. E tekin­tetben támpontot nyújt nekem az, mit Kemény Gábor t. barátom tegnap épen erre vonatkozó­­lag előadott. Ő ugyanis előszámlálta mindazon választó­kerületeket, melyek majdnem egészen ro­­mánokból állanak s kimutatta, hogy daczára en­nek mégis magyarokat választottak. Hol van te­hát a veszedelem ? Ha tekintetbe veszem, hogy Magyarország, tótok, szerbek, románok által lakott vidékeiről igen gyakran magyarok küldetnek ide a házba, én nem hiszem, hogy Erdélyben máskép­ütne ki a dolog, különösen, hogy ha maguk er­délyi fajrokonaink méltóztatnának kissé az Apro­­baták és Compiláták helotáinak körébe lebocsát­kozni s méltóztatnak érdekeltséget mutatni a köz­nép javának előmozdítása iránt, s ha igyekeznek morális értékük igen törvényes és helyes érvénye­sítése folytán megszerezni azon népszerűséget a nép alsó rétegeiben, melylyel Magyarországon az előkelő osztályok a népnél bírnak. Én úgy látom, hogy erdélyi t­ atyánkfiái megfeledkeznek egy körülményről, midőn oly na­gyon fáznak a választási törvények revisiójától; megfeledkeznek arról, hogy unió létezik Magyar­­ország és Erdély közt. Nem arról van szó, hogy erdélyi országgyűlésre választassanak képviselők. Meglehet, hogy ha így állana a dolog, aggályos lenne reájuk nézve, ha esetleg­es román többség fogná őket majorizálni; de nem erről van szó, hanem arról, hogy a magyar országgyűlésre vá­lasztassanak képviselők és ha itt nagyobb szám­mal is találnak lenni a románok, én ebben semmi veszedelmet nem látok. (Helyeslés­) Erdélyben a magyar faj megmentésének biztosítéka az unióban van; az unió tökéletesen megváltoztatta a faji és praepotentiai viszonyt; az unió nélkül nincsen biz­tosíték az erdélyi magyar faj számára; de anél­kül, hogy ezen választási törvény megváltoztassák, nem teljes az unió, most lehet-e azt annak mon­dani, midőn nem elég, hogy ott van a kir. biztos, ott van az osztrák polg. törvénykönyv, ott vannak a Bach-rendszernek hagyományai, a csendőrök, s ott van még mind­ehhez a külön választási tör­­vény. Míg ezek fennállanak, addig azt hiszem az uniót tökéletesnek, be­végzettnek mondani nem le­het, és épen ezek adnak támpontot azoknak, akik úgy szeretnék tekinteni az uniót, mint nem bevégzett tényt. Tehát azt hiszem, hogy magának az erdé­lyi magyarságnak, jól felfogott érdekében áll, hogy ezen választási törvény, mint a teljes unió­nak egyik akadálya, revisió alá vétessék. Mind­ezeknél fogva t. hát, azt hiszem, hogy most, mi­dőn a választási törvény revisiójáról van szó, az erdélyi állapotokon való változtatás, az egyik legfontosabb legfőbb feladat. És ne méltóztassék a t. ház részemről szerénytelenségnek venni, ha arra kérem a t. házat, méltóztassék e tárgyat igen komoly figyelmére méltatni. Nincs is semmi mentség, nem lehet érvényes semmi kifogás ; a dolgot meg lehet csinálni, csak akarat kell s csak akarat hiányát fogja bebizonyítani az ország­gyűlés, ha nem fogja ez alkalommal bebizo­­nyítani, hogy akar igazságos, hogy akar méltá­nyos lenni, egy jogaiban sértett nemzetiség iránt. Méltóztassanak meggondolni, mi lesz annak a kö­vetkezménye, ha ismét elmarad ezen orvoslás. Meg­lehet, hogy évek hosszú során nem fog ismét revideáltatni a választási törvény, mert azt mond­ják majd, hogy hiszen kijavíttatott 1872-ben. Tehát mindaddig, míg azon utóbbi revízióra rá kerülne a sor, megmaradjon román testvéreink keblében e sérelem mint éles tövis ? Határozni kell Magyarországnak azon politikára nézve, me­lyet a nemzetiségek irányában követni akar. (Élénk helyeslés bal felöl.) Két alternativa van itt nézetem szerint; az egyik az osztrák sas szár­nyai alá vonulni, s az osztrák szuronyokkal tar­tani fen itt a magyar faj praepotentiáját, conspi­­rálni a lajthántali németekkel, s megosztozni velők a birodalomban gyakorlandó hatalmat, úgy hogy ott a németség, itt a magyarság grassál­­jon. (A szélsőbal felől: tökéletesen igaz!) Azok, a­kik oly szerencsés emlékező lehetsééggel bírnak, hogy nem emlékeznek, miképen védelmeztek min­­den épen a nemzetiségi támadások ellen épen azok, kikben e tekintetben reményük horgonyát hetik, ezt a módot hajlandók választani. Másik mód nézetem­ szerint: méltányosnak, igazságosnak lenni hazánkban minden faj, minden nemzetiség iránt megteremteni a jólétet, biztos alapra fek­tetni a szabadságot, úgy, hogy szívesen vallja magát a haza polgárának annak minden fia. Én az utóbbi módot tartom czélszerűnek, s ezen szempontból kiindulva kívánok eljárni ez alkalommal is. (Helyeslés bal felől.) Legyen szabad még csak egy rövid meg­jegyzést tennem azokra, miket és az igen­­. belügy­miniszter úr tegnapelőtt nagy tetszés kíséretében elmondott beszédének végén felhozott. Az igen t. belügyminiszter úr reflectálva Tisza Kálmán t. barátom azon megjegyzésére, mily nagy felelős­séget vállal magára az országgyűlés, ha a sző­nyegen levő törvénynek reactionárius intézkedé­seit sanctionálja, ha az erdélyi állapotokon nem segít; m­éltóztatott azt mondani, hogy hiszen más­kor is felhozatott, milyen elkeseredést fog szülni egyik vagy másik intézkedés az országban, holott épen az ellenkező következett be; s erre nézve felhozta a megyerendezési törvényt, mint mely az ő nézete szerint nem hogy elkeseredést szült volna, hanem általános megelégedéssel fogadtatott, és felhozta azt is gúnyosan, hogy lám mi is elfo­gadtuk az azon törvényben nyújtott alapot és gyakoroljuk a virilis jogot. Én nem tudom, mi­­csoda informatió vezette a miniszter urat azon vé­leményre, hogy az ország népe el van ragadtatva a megyerendezési törvény által? Meglehet most is egy korábbi rendszer alatti módon készülnek a hivatalos tudósítások a nép hangulatáról. (He­lyeslés balfelöl.) és azon tudósítóknak bizonyo­san sokkal több eszük van, semhogy valami kellemetlen tudósítással busitsák főnöküket (igaz ! úgy van! balfelől). Én úgy tudom, h°gyaz ország közönsége nincs nagyon elragadtatva a megye­rendezési törvény által, sőt igen sokan még azok közül is, kik a jobboldalhoz tartoznak, s annak buzgó tagjai, sírva néznek a megcsonkított me­gyei autonómia után. (Tetszés balfelől, Zaj jobb­­felől.) A­mi a virilis szavazatokat illeti, nagyon cso­dálom, hogy nekünk a miniszter úr gúnyolódva szemrehányást tett azért, hogy mi a törvény alapjára állva ezen jogot gyakoroljuk. Mi elfogad­tuk ez­t azért, mert a törvény rendeli (Helyeslés balfelől). Ha a miniszter úr azért tesz szemrehá­nyást, akkor még be fog következni az is, hogy szemrehányást fog tenni, hogy mit keresünk mi itt az országházban, miért vagyunk mi itt ? (He­lyeslés balfelől, zaj jobbfelől). Ugyanazon logiká­val ily szemrehányást rá lehet tenni. Mi elfoglal­tuk ezen tért, melyre bennünket polgártársaink bi­zalma­zi. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Elfoglaljuk pedig azért, hogy önök működé­sét lehetőleg ellensúlyozzuk, mert habár nem va­gyunk is képesek arra, hogy önöknek az ország önállóságára nézve hátrányos és reactionárius in­tézkedéseit megakadályozzuk (Helyeslés bal- zaj jobbfelől) igenis képesek vagyunk és ezt tekint­jük legfőbb feladatunknak és kötelességünknek, hogy e hazában fenn tartsuk a szabad eszméket, hogy ébren tartsuk a nemzet lelkiismeretét. És ezt meg fogjuk tenni mindaddig, míg az önök által követett rendszer nem fog a tökély azon fo­kára emelkedni, hogy végre megszűnjék a sza­bad szó is hangzani e hazában. (Élénk helyeslés balfelől, zaj jobbfelől) Bujanovich Sándor nem csodálkozik azon, hogy­ a jelen választási törvény módosítása fölötti vita oly széles arányokat ölt, mert szerinte is a vált­törvény alapja, sarkpontja az alkotmánynak, de igenis csodálkozik Mocsáry Lajos azon csodál­kozásán, hogy a jobboldal oly hosszasan tárgyalta párttanácskozmányaiban e tjavaslatot, míg eddig mindig hevenyészést vetettek a jobboldal szemére. A­­javaslat bírálatára térvén át, megvallja, miszerint óhajtotta volna, hogy a választók qua­­lificatiója egy egységes censusban leljen kifejezést, de belátja az ily census megállapítása elé gör­dülő nehézségeket s igy elfogadja az 1848. V. t. czikk által felállított alap fentartását és módosí­tását ; bár nem pártolhatja az átalános szavazati jogot s a politikai jogok gyakorlására csak egy qualifikatiót, az értelmiséget ismeri. Szónok el nem fogadhatja a központi bizott­ságnak azon hat. javaslatát, hogy a kormány az incompatibilitásról még ez ülésszak alatt tv javas­­lat benyújtására utasíttassék, — nem fogadhatja el azért, mert ez által az incompatibilitás kérdé­sét megoldva nem látja s annak idejében egy hat. javaslatot fog benyújtani, mely az incompa­tibilitás eseteit magában foglalja. A Szónok kü­lönben teljesen egyetért Csernátony Lajosnak az „Ellenőr“-ben kifejtett azon nézetével, hogy az incompatibilitásra sem törvény sem határozat nem kell, hogy az incompatibilitásra vonatkozólag minden egyénnek egyéni lelkiismerete, morális kö­telezettsége elegendő. (Ellenmondás és derültség a baloldalon.) Csernátony Lajos személyes kérdésben kér szót. — Nem tudja, mikép jutott be Bujanovich Sándor credójába, de azt látja, hogy Pilátust akar belőle csinálni. (Derültség.) Ezt pedig nem acceptálja. Az meglehet, úgymond, hogy ő az or­szágos képviselőket illetőleg a házban vagy lapjá­ban azt mondotta, hogy mikor hivatalt vállalnak el és nem kényszeríthetők a ház szabályai által arra, hogy lemondjanak képviselői állásukról, te­kintsék ezt magukra nézve becsületkérdésnek és hogy megvárható, hogy e becsületkérdésnek ér­zete szerint járjanak el, és hogy e szerint ne vár­janak hetekig a lemondással. De hogy azt mon­dotta volna, hogy nem kell incompatibilitási tör­vényt hozni, hanem mindenkinek önérzetére bízni, h°gy 3—4 hivatalt vállaljon és a mellett képv. is legyen, azt kereken tagadja. (Helyeslés bal­felől.) Vukovits Sebő T. ház! Mielőtt magá­ra a tör­­vényjavaslatra és az a körüli miniszteri átjárá­sokra megtenném csekély észre­vételeimet, a ház enge­delmével csak egy észrevételére kívánok meg­­jegyzést tenni Kemény Gábor dr. igen t. képv. társamnak. Ő mintegy gúnyosan említette az ez oldalról barátim által felhozott általános szavazást és az abból következtetett népszuverainitást, állít­va, hogy régi országok, melyek már megállapo­­dott alkotmánynyal bírnak, ily elméleti tökélyekre nem vágyódnak. Megvallom ez esetben nem kívá­nom a t. ház figyelmét máshova vezetni, hanem csak saját hazánkra szorítkozom és azt merem a t. képv­ár ellenében állítani, hogy ép a szava­zati jogon alapuló népszuverainitás a magyarországi alkotmánynak legrégibb elveiben fekszik. (Úgy van­ balfelől.)­­ Mert ugyanis t. ház az 1848-i alkotmány előtt a szavazati jogban, csak egy ki­váltságos osztály részesült, melyet az alkotmány a korona tagjának nevezett. És ebből nem követke­zik-e természetesen, hogy mindazok, kik a ma fenálló törvény szerint szavazati joggal bírnak, a koro­nának tagjai, azaz a népszuverainitás birtokában vannak. (Helyeslés balfelől.) Ezen törvényjavaslat az igen t. miniszter úr által azon alapon terjesztetett elénkbe, hogy mi­ként ő mind maga írott indokolásában, mind pe­dig tegnapelőtti szóbeli előterjesztésében elő­adta, ezen törvényjavaslat se nem terjeszti, se nem csökkenti a létező szavazati jogot. Tisza Kálmán ba­rátom figyelmeztette a t. házat, hogy a t. minisz­ter úrnak ezen állítása, mint tény, nem való, s ezt adatokkal bizonyította be, s azokat a mai napon Mocsáry I. barátom szintén új adatokkal támogatta, hogy ezen­­javaslat által nemcsak hogy nem terjesztetik tovább a szavazati jog, hanem a létező szavazóknak száma tetemesen csökkentetik, s a miniszter úr eddig ez állítás ellenében nem hozott fel semmit. Én megvallom te­hát, hogy elv tekintetében különbözhetünk egy­mástól. A másik oldalon levő t. képviselő urak egy elvből pártolhatnak valamely tjavaslatot, melyet mi ellenkező elvből megtámadunk, de ha vala­mely tjavaslat egy factumra van alapítva, azon factum iránt tisztában kell lennünk, mert semmi­nemű factum körül kétkedésnek nem szabad lé­teznie. (Helyeslés balról) Én t. hát nem vádolom a miniszter urat azzal, hogy a t. házat szánt­­szándékkal vezette volna be ezen kétkedésbe, hanem azt mondom, hogy másképen nem történ­­hetett mint úgy, hogy a dolog körül oly kevéssé informáltatta magát, hogy sem a háznak nem volt képes informatiót adni, sem pedig maga nem tudta a dolog lényeges alapját. így állván a dolog, bocsátkozhatunk-e egy oly­ törvényjavaslat tárgyalásába, melynek „alapja, míg így áll a dolog, míg megc­áfolva nincsenek azon állítások, melyek ez oldalról tétettek — tö­kéletes hamis alapon nyugszik? (Helyeslés balról.) Az igen­­, miniszter úr előtt ezen törvényjavaslat készítésénél és bemutatásánál két út állott nyitva. Az első út az lett volna, ha a miniszter úr be­látva a dolog nagy fontosságát, mely a szava­zati kérdésben rejlik, s tekintve azon idő rövidségé­re, mely még előttünk fekszik ezen országgyűlés berekesztése előtt, s azon parlamentáris illedelmet, hogy a nagy kérdések mindenkor az országgyű­lés elején tárgyaltassanak, azt tűzte volna ki ma­­gának ezésül, hogy kivonván az 1848-as választási törvényből azon szakaszokat, melyek az összeírás és a választási eljárásra vonatkoznak, azokat ter­jesztette volna elénk külön javaslatban; ez eset­ben megvallom, hogy a dolog talán nem is talál­kozott volna nagy nehézségekkel. A másik út, mely előtte állott volna, már sokkal nehezebb, de mindenesetre, ha jó szándék­kal indíttatik meg, kielégítette volna a közérzüle­tet a hazában, s a nehézség nem is lett volna tökéletesen legyőzhetlen, t. i. ha felvette volna a szavazati kérdést is, s azon ösvényen fejtette volna továbbra, a mely ösvény megkezdetett az 1848-iki törvényhozás által. De miniszter úr egyiket sem követte ezen két út közül, sőt úgy öszszevissza zavarta az első fejezetben a jogot az eljárással s a jogot a jog bebizonyítás modorával, h°gy egy érthetetlen törvényt állított elénk egy tiszta világos törvény helyett, mert nem szenved kétséget, hogy ha az I. fejezet, 1, 2, 3 §§-ait összehasonlítjuk az 1848-diki törvény V. t. ez. 2-ik §-val, ezt tiszta világosságnak fogja találni mindenki az ő tvjavaslata ezen §-ainak ho­mályosságához képest. S annyira vitte ezen össze­zavarást, hogy mi, kik különben hajlandók lettünk volna őt pártolni azon ösvényen, melyen az ösz­­szeírásnak és választási eljárásnak módját javas­latba hozta, az első fejezetnél elkövetett eljárása miatt, az egész tvjavaslatot félrevetendőnek ta­láljuk. Az igen­t, miniszter úr, azt jelentette ki, hogy ő a theoria és a gyakorlat között sem­legesen viselte magát, mert kirekesztőig sem az elméletet, sem a gyakorlatot nem vatt£ tekintetbe, hanem mindkettőt összeegyeztette Én megval­lom iparkodtam megtalálni, mely theoria és mely gyakorlat az, mely szerint a miniszter úr prece­dált és meg kell vallanom, hogy minden igyekez.

Next