Ellenőr, 1872. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1872-02-11 / 34. szám
nevelés ügyében, ha az csak írva marad ? Nem helyesebb lett volna-e, igy vagy ily formán formulázni egy rövid tvczikkelyt. 1. §. Mindenki taníttathatja gyermekét ott a hol, és arra, amire akarja. 2. §. A létező tanintézetek a jó Isten gondviselésére bízatnak. 3. §. Minden megyének lesz egy kinevezett kir. tanácsos tanfelügyelője, kinek ha kedve tartja szabad az iskolákba is betekinteni. A tanfelügyelők évenként egyszer jelentést adnak be a népnevelés ügyéről, s ezért rendes fizetést húznak. 4 §. E törvény fiókbazárásával a vallás és közokt. miniszter bizatik meg. — E törvény megtartható lett volna, s a népnevelés ott állana e rövid t. c. mellett is, hol most áll. Hagyd el a tréfát, szólt barátom, ha nem tartják is tiszteletben a törvényt most, majd az idő meghozza, megteremti a tisztelet értelmét a szivekben. Most pedig fogadd el kézszorításomat s látogass meg mielőbb Látogatási meghívásodat szívesen, de az időre való utalásodat nem fogadom el, mert óhajtom, hogy mielőbb meg legyen a törvények iránti tisztelet értelme fenn és alant egyaránt. A viszontlátásig! D. J. Külföldi szemle. Pest, febr. 10. Az Alabama-kérdésben az amerikai szempontot hajthatlanul képviselő új-yorki lapok között legtávolabb megy a „Herald“, mely egyenesen háborúval fenyegeti Angliát, míg a „World“ egész mérsékelten oda nyilatkozik, hogy ha igaz, miszerint az angol meghatalmazottaknak kijelentetett, hogy a közvetett károkért nem fog igény támasztatni, úgy legyen elég bátorsága az amerikai kormánynak eme követelések visszavonására. Lord Lyons versaillesi angol követ is oda nyilatkozott Rémusat franczia külügyér előtt, hogy az Alabama - kérdés megoldása biztosítva van és Washingtonban ily értelemben léteznek közvetítő lépések. A franczia hadikárpótlásból még hátralevő három milliárd frank kifizetésének kérdéséről ezt írja a berlini tőzsdelap: „A három milliárd pénzügyi garantiájáról készített terv már annak köztudomásra hozatala által semmivé lesz. A német kormány nem tökélné el magát arra, hogy a megszállva tartott területeket igen jó garantiák nélkül feladja, és a három milliárd frank vasúti prioritást lehetetlen bárminemű biztos zálognak tekinteni. — Francziaországnak 1868-ban mintegy 2289 mértföldnyi vasúthálózata volt; miután fel lehet tenni, hogy a növekedés 1869. és 1870-ik évben körülbelől azon vonalakkal ér fel, melyek Elszász és Lotharingia elvétele által a fentebbi mát csökkentették, megközelítjük a valóságot, ha a jelen hálózati vonalak hosszát 2300 mértföldre tesszük. Ha most az alaptőkét átlag 150,000 talérral vesszük fel, akkor az összes vonalak értéke csak 345 millió tallért tenne ki, és azt hiszszük bajosan fog valaki egy ily összeget érő zálogot 800 millió tallérba elfogadni“. A porosz országgyűlés mint táviratilag említettük legközelebb az iskolafelügye-eti törvényt vette tárgyalás alá s ez alkalommal 23 szónok tartott pro és contra beszédeket, melyek közt különös figyelmet érdemel Falk közott. miniszteré és Bismarckhgé. Előbbi kifejti, hogy a kormány úgy hiszi, miszerint ragaszkodnia kell az előterjesztményhez, mivel azt az ország többsége nem ellenzi. Ezen előterjesztmény alapjául nem azon elv szolgál, hogy a papok az iskolafelügyelőségekből zárassanak ki. Az egyháznak nem kell félnie a törvénytől. Az állam majd keres magának oly közegeket, kik elég belarassáai víruaik. 2 tvcimonivuy papoknak azokban nem szükséges magukat tartózkodó állásba helyezniük. — A miniszter továbbá kimutatja, hogy az előterjesztmény alkotmányos jellemű, — s igy folytatja: Ezen törvény kibocsátása szükséges. Csupán kényszerűségről van szó, legfőkép azon területrészekben, ahol a német nyelvet nem beszélik. Szükséges a bajt gyökerestől kiirtani, éspedig az alkotmány keresztülvitele által. E törvény nincs egyes személyek ellen intézve; az evangélikus papok, valószínűleg kivétel nélkül mindnyájan, hosszú ideig megmaradnak az iskolafelügyelőségek birtokában. Bismarck hg. megrója az előterjesztmény elleneinek a bírálatban való túlzottságát Az ő szándéka már régidő óta az volt, hogy békét csináljon, ez pedig most, a vallásfelekezeti súrlódások idejében még inkább szükséges. Ő alkudozni akart a centrummal, ez azonban oly feladatokat tűzött maga elé, melyek vallásfelekezeti jelleméhez idegenek voltak. Bismarck bírálgatja Windhorst képviselő beszédeit, melyek meglepőleg és nyugtalandólag hatottak. Windhorst még mindig Welf érdekeket szolgál; ily vezérlet mellett a centrum a béke és kibékülés czéljainak nem tehet eleget. Bismarck felolvas egy a Königshütteben megjelenő „Katholik“-ban napvilágot látott izgató czikket ; erre a klerikálisoknak a lengyel töredékkel, legkivált pedig a lengyel nemességgel való összetartására tér át. Bismarck mondja továbbá: A klérus a vegyes népességű területrészeken erősen küzd a német nyelven való oktatás ellen. Nyugat-Poroszországban némely községek abban hagyák e nyelv használatat, s ez tanúsága azon izgatások erejének, melyek a mi jószívűségünk rovására űzetnek. Ennek azonban már vége. Mi tudjuk, mivel tartozunk az államnak. Mi előterjesztéseket teendünk hogy a lengyeleket a német nyelv jótékonyságában részeltethessük, s ezen ügyben a Francziaország által Elsassban követet eljárást reendjük mintául. Higgje el Reichensperger képviselő úr —folytatja Bismark — az én óhajtásom , vele békében lenni. Vajha a képviselő úr elpártolna azoktól, kikkel az ily megoldás lehetetlen. A jobboldal pedig hagyjon fel a bizalmatlansággal a kormány iránt, melyet a király nevezett ki, s viseltessék bizalommal a jelenlegi kormány szelleme iránt, ahelyett, hogy a jövő rémeitől féljen. Palaczki Pogodin orosz történészhez ennek 50 éves jubileuma alkalmából eme levelet intézte: Igen tisztelt uram és barátom! A napilapokból olvasom, hogy barátai és tisztelői, sőt hiszem, az egész orosz nemzet, megülni készülnek az ön szépirodalmi és tudományos működésének 50 éves jubileumát. Én teljesen tudom méltányolni az ily ünnepély jelentőségét, mert, öt év előtt istennek hála én is értem ilyet, noha csak szerény családias körben. — Én törekvésemet és erőmet eleitől fogva csak az egy szláv ágnak szenteltem, mert tudtam, hogy a csehek nemzeti önérzetre ébredve, legott szlávoknak fogják magukat érezni. És hála az égnek, a szláv nemzeti szellem csakugyan felébredt évszázados szendergéséből s a cseh erdőktől az Uranig , az adriai tengertől a balti partokig munkál a szláv összetartozóság szelleme. Ez ügy további diadalának gondját az ifjabb nemzedékre bizzuk, mely törzsünket azon polczra emelje, a mely őt számánál fogva is megilleti. Ez azonban csak akkor fog megtörténni, ha legyőzzük azon barbarismust, mely keletről és nyugatról fenyeget bennünket, csak ekkor kezd új aerát a szláv világ története, ekkor éri el legfőbb czélját az emberiség az igazság és béke védpajzsa alatt. T Á R CZ A: A hét viszhangja. Mennyi álmatlanul átvirrasztott éj! A nappal, megtoldva egy éjjel: ez annyit jelent, hogy bál Egy kegyetlen czipő, melynek hatása ugyanaz a spanyol csizmákkal ; egy szörnyű aczélos ölelés, mely fölér a norinbergai szűz lány iszonyú ölelésével, s mely a darázs derekak formába öntője ; egy rettentő halmaz selyem és illusion foszlány; egy csomó szalma virágbokréta a füzértánczból; egy quodlibet a füzértáncz jelvényeiből ; egy csomó kontó és üres zseb. . . Igen, igen, ez még mind megmaradt, s a többi csak álomkép az ólomsulyú szempillák káprázatos látványa közt. Fényes termek, suhogó öltönyök, hófehér és púderezett vállak, kicsiny kacsák, — melyek puhaságára meg lehet esküdni a szavasbőr tiszteletreméltó tiltakozása mellett is, — emlékül nyert rózsabimbó ; s ti quadrillok, a szerelmesek tánczai, mint Göthe nevez; ti valzerek, két szív taktusszerű együtt dobbanásai ; ti rejtelmes sphynxek formátlan dominókban s fáradhatlan igyekezetekkel a kunirozásra .... vége a mulatságnak. Maradtak megbeszélni való bevégezetlen történetek, mert hát az ilyeneknek soha se vége, se hossza, s farsang létezte óta elfogyaszthatlan jóizű porcogtatni valók bor és thén mellett. Sokat panaszkodtak az idei farsang ellen, mely rövidsége daczára is gyakran oly rideg volt, mint valami nagyböjti idő. Pedig a jókedv fokmérője nem mindig a redout termében van kiállítva, s a mulatozók nem mindig csinálnak vidorsági hajlamaikból látványosságot a báli referensek számára. Az otthonnak is hovatovább meglesznek barátságos és jól összeférő körei, ami csak azt mutatja, hogy társaséletünk pezsdülékenysége ma már nem olyan, mint a Seidlitz- i por, melyből kétféle port is kell vegyíteni, hogy az előírt élvezet meglegyen. Ma már vannak oly terjedt társaskörök, melyek maguk közt is jól mulatnak, s az ismerkedések elérhetők a bálrendezői bemutatás nélkül. Tánczos Fricsi, ki évek óta majd minden szép ismeretségét a bálokban szerezte, most panaszkodik, hogy meddő az eredmény, s akiket Carneval karjaiba vezetett is, elszálltak ismét, anélkül, hogy csak egy csésze csokoládéra is kapott volna meghívást, holott más farsang még tömérdek házibált, névnapot és passzitákat is teremtett számára. Sebaj! Tánczos Fricsi vigasztalhatlansága nem szomorúság. Bizonyosan akad helyette elég, kiket nem a redoutból fogtak, de aki szintén meg fogja inni a csésze csokoládét, s az öreg úr névnapjára majd csak mond toasztot. Legvigasztalanabbak azonban a jótékony egyletek, melyek mindig arattak a farsangokon, de most a legtöbbnek csak kalászát jutott. De az is régi dolog, hogy a túlhajtott paripa hamar megpókosodik, mint ezt megerősítheti derék sportsmanjunk, gr. Szapáry Iván is, kinek 29 versenyparipája várja a nemzeti lovardában, hogy a legtöbbet ígérőkkel tulajdonosi jogot váltsanak. A jótékony egyletek életrevalósága aligha függ a farsangi hangulattól, s végre is el kell rá készülni, hogy a bálozó közönség a tánczolás fogyasztási adójának túlcsigázása alól rövid uton s módon emancipálja magát. Minél nagyobb lesz a társaséleti élénkség, annál kevésbbé lehet megtoldani a báli lisztát, s el kell készülni, hogy a közönség szabadon fog válogatni. Már csak három nap, s áttánczolunk a hamvvedrek közé, hol hűségesen meghalljuk: „por s hamu voltál és azzá leszesz“. Aztán fogunk egyebet is hallani: prédikácziókat és hangversenyeket. A hangversenyek hasonlítani kezdenek báró de Maux trombitájához, melyet habár a fagy és mostoha idő elnémulásra kényszerített is, utólagosan kisipolta magát feltarthatlanul. A farsang után most a hangversenyek zsilipje is kinyílik, s rohan az áradat feltartóztathatlanul, keresztül-kasul a redout termén, az Európa termén, a zenekedvelők egyletének termén, s feltűnnek a zenevilág csodái, sörényes fővel, zsenge 10 éves korral, művészi múlttal, kecsegtető jövővel, és aczélujjakkal. Pesti művészeink gyorsan előjegyezteték magukat, s az első napokban elkapkodták. A Therntestvérek szembeszálltak a farsanggal is, s a példabeszéd, hogy a „ki mer, nyer“, nekik is igazat adott. Nagy közönségük volt, mely egészen megtörte a zenekedvelők egyletének termét. A testvérpár testvéries egyetértéssel játszik két zongorán. Vagy három év előtt a nemzeti színházban is hangversenyeztek, s akkor az volt róluk az átalános vélemény, hogy igen kitűnő szabatossággal betanulják négy kézre az egyes zenedarabokat, de hidegen adják elő, s ekkér inkább kisebb zeneműveknél tudnak hatást előidézni, mint nagyobb, mélyértelmű s költészeti melegséget igénylő daraboknál. E véleményt tegnapi hangversenyük után is lehet ismételni Jól játszanak, de a közönség meghódítására több is kell. A zongoradarabok mellett Láng Fülöp úr énekelt német dalokat. Schubert dalai ellen nincs nekünk semmi kifogásunk, de a nemzeti színház egyik tagja legalább magyar szöveggel énekelhetné. Hallottunk még egy szép, ifjú leánykát, Ujlaky Sarolta kisasszonyt is, ki szintén németül énekelt. Csinos hangja van, de még iskolázásra vár. A hangverseny-nyitány tehát elhangzott már akkor, mikor a bolond-estély zsivaja még el sem némult, s a redout termeit most czifrázzák a farsang halotti torára. Mi az a bolond-estély ? Tessék elolvasni a lapok hirdetési rovatát, hisz már napok óta ott van magyarázata. Valami mulatságos, bohó estélynek kellene lenni, s így is van máshol. Nálunk mindössze annyiból áll, hogy mindenkinek valami bolondos jelvényt kell feltűzni. Hogy kik rendezik, azt voltaképen nem tudjuk, de elég annyi, hogy a humor ezége alatt oly émelygősségekhez soha sincs szerencsénk, mint itt szokott ránk várni föliratok, scenák, s más egyebek alakjában. Az utczasarkokon jó eleve nagy plakátok hirdetik; a lapok nyílt tereiben szintén meg van a fölhívás. Ezek mind vicrczelnek — az ég bocsássa meg e bűnt az életelőknek. Inkább ne szólnának semmit, mint úgy, ahogy szoktak. De ez még a katzenjammeres időhöz tartozik, s élvezet gyanánt kell elfogadni, s megfizetni fölcsigázott árait. Az egészből pedig lesz közönséges álarczos bál, ami minden esetre szerencse az előkészületek után. A tömeg rendesen nem marad el, mert fölhasználni való alkalom, ha tudjuk, hogy ez az utolsó mulatság a farsangon. Emlékezzünk meg még a farsang áldozatairól is. Minden farsangnak vannak áldozatai, s ezek száma egyre szaporodik, mióta a lapok köztik a bálkirálynő névsorát és leírják öltözéküket. Feljőni a messze alföldről, 15 foknyi hidegben hósuvatagok grönlandi dühével küzdve. Ah mi ez, azon gyönyörhöz képest, hogy nevét olvashatni fogja a nyájas közönség a pesti bálok királynői közt. Minő irigy lesz Szabadszállás, Száldobágy és Köröskörül hét határ. A papa érti e vágyat, mert hisz ő is várta nemrégiben a hivatalos lapot, hogy nevét onnan olvashassa. Selyembe fogják bekötni azt a hírlapi példányt, s örökre előfizetnek rá. A bál megtörténik, a kisasszony sokat tánczol. De hátra, vannak még a lapok. Ét nap nyugtalanul telik. Átnéznek minden lapot, szívszorongva várják a heti lapokat. Sok, sok név van benne, de egy hiányzik. Ki szárítja föl, most már az omló könyeket? Szabadszállás vagy Száldobágy, megtermed-e a gyógyító balzsamot! ? A következő sem az utolsó tragédia, ami fölött nem is késünk mély részvétünket nyilvánítani. Léda kisasszony nagyon számított a báli referádák ömlengő figyelmére. Föl kell tűnnie a regattabálban, minden áron. Lesz nagyszerű toilletje egyenesen Bécsből. Újévtől valóságos jegyzékváltás folyt Bécs és Pest közt. A ruha pompás legyen. A ruha feltűnő legyen. A ruhával el ne késsenek. A ruha csakugyan meg is érkezik elég korán. Nagyszerű, elragadó. Fel fog tűnni az egész bálnak, maga körül gyűjti a báli referenseket, kik tüzetes leírást vesznek róla, hogy közölhessék a bájos olvasónők gyönyörűségére. Léda, — kérdezi egyik barátnő, — hogyan leszesz öltözködve ? — Majd elolvashatod a lapokból. Minden bizonnyal le lesz írva az öltözék a lapokban. Abból a lapból aztán megvesznek 50 példányt, elküldik az egész rokonságnak a nagymamának, a dajkának, meg az irigy Amáliának. Papa, mama már előre olvassák, a kisasszony alig várja a bált, bál után a lapokat. Minden számítás hiábavalóság volt. Nincs miért 50 példányt venni az egyik lapból sem, nem lehet elküldeni a rokonságnak semmit, Amáliát sem lehet boszantani. A feltűnő öltözékek közt nincs leírva Léda kisasszonyé ! Ilyen sebeket is üt az irodalom fegyvere, a toll, E c h o, Az angol parlament. — Febr. 6. — Hogy a fejedelem távolléte nem fosztja meg a parlament megnyitását minden közérdekeltségtől, bebizonyította a londoni közönség, mely f. hó 6-án, mint a parlament új ülésszakának megnyitási napján, nagy tömegben sereglett a Westminster palota köré, hogy színtől-szinte láthassa azon férfiakat, kik neki törvényeket hoznak. A képviselők nagy számmal voltak képviselve s élénk társalgás fejlődött csakhamar ki a kormánypártiak és ellenzékiek között, melyből senki sem gyaníthatta volna, hogy ez emberek néhány percz múlva a legkomolyabb politikai sértéseket fogják egymás szemére hányni. A lordok háza délután 5 órakor kezdvén meg ülését, a szép számmal megjelent peerek mély csenddel fogadták a trónbeszédet s a Delawarr gróf által indítványozott felirati javaslatot, mely mint rendesen, valóságos visszhangja a trónbeszédnek, s mely Richmond hg. Granville gr. és Derby lord érvelései után egyhangúlag elfogadtatván, a vita az Alabama ügyre ment át s az előbb nevezett főurak mindnyájan egyetértettek abban, hogy az Egyesült Államok által újabban emelt követelések semmi alappal nem bírnak. Az alsóház megnyitásán mind a képviselők, mind a karzati közönség rendkívüli számban voltak képviselve, s különösen népes volt a női karzat, mig a diplomaták karzatán különösen Shenk, amerikai követ tűnt fel, ki nagy figyelemmel kisérte a házban lefolyt vitát. — A kormány I Ul jOICH V v/Uj cl riciCiucm \_ui iccuu wu v luiniuu aelnök, jobbján Forsterrel és balján Bruce-val, míg az ellenzéki padokon ott ült Disraeli szemben a vörös bársony karszékekkel. Az első félórát a különböző tvjavaslatok, indítványok és interpellátiók bejelentése foglalta el, melyek között a legnagyobb tetszést keltette Misbank azon bejelentése, hogy jövő csütörtökön kérdőre fogja vonni Dilke Károlyt: mi módon szándékozik igazolni a házban azon kifejezéseket, amelyeket Newcastleben és egyébütt tartott beszédeiben használt. Midőn a ház elnöke a trónbeszéd felolvasása végett felegyenesedett a képviselők ősi szokás szerint csaknem átalában levették kalapjukat s fedetlen fővel hallgatták végig a királyi üzenetet, noha már voltak néhányan, kik fentartották föregöket s ez által kijelentették, hogy szakítani akarnak a régi módival. A trónbeszéd felolvasása után Strutt a feliratot hozta indítványba, különösen hangsúlyozva beszédében az amerikai követeléseket, míg Column előtte szóló indítványát pártolván inkább a walesi hg, betegségét, felgyógyulását és az ez által felkeltett nemzeti érzületet emelte ki, mire a felirat minden további ellenmondás nélkül elfogadtatott. Erre Disraeli emelkedett fel s éles bonézkés alá vette a trónbeszédet, valamint a kormány eljárását a közügyek körül. Azon humoros czélzás után, melyet azon sajtságos viszonyra vonatkozólag tett, amely a trónbeszéd szerint az izlandi és a titkos szavazási ügyek között létezik, az ellenzék vezére ez utóbbit határozottan elítélvén a legfontosabb dologra, az Alabama-ügyre tért át; erre vonatkozólag megjegyezte, hogy a trónbeszéd paragrapmisai legkevésbé sem mondhatók kielégítőknek , mert Anglia az amerikai háború egész folyama alatt a legteljesebb semlegességet tartotta szem előtt s igy Amerika legújabb követelései egyátalában indokolhatlanok. Kiemelte továbbá Disraeli, hogy az angol kormány tökéletes felelősséggel tartozik a történtekért s a leghatározottabban tiltakozott az ellen, hogy a kormány eme felelősséget bármi részben is meghatalmazottakra hárítsa, s e szavai különösen Gladstone részéről találtak helyeslésre. O, monda az ellenzék vezére, részben mindenkor ellenezte a washingtoni szerződést, főleg pedig annak azon részét, mely ex post facto akarja traktálni a nemzetközi jogot. Végül a walesi herczeg betegségére tért át s kiemelte azon örömet, melylyel az egész angol nemzet fogadta a koronáng felgyógyulását. Gladstone mindenekelőtt az ellenzék vezére által utoljára érintett tárgy fonalát vévén fel, sajnálatát fejezte ki, hogy a királynő még most sem üdülvén fel teljesen gyöngélkedéséből, személyesen jelen nem lehetett , majd a koronaherczeg betegségét nevezte nagy politikai eseménynek. Az Alabama-ügyet illetőleg elismerte, hogy itt az egész felelősség a kormányt terheli, s kiemelte egyszersmind, hogy mind a szerződés, mind az illető üléskönyvének szövege határozottan kizár minden oly követelést, amineket most Amerika a közvetett károkat illetőleg Anglia elleneinek Mindamellett az angol kormány a jó egyetértés fentartása szempontjából kész minden olyan reparatióra, mely nem vág a nemzeti becsületbe és az ország biztonságába, mely kijelentést a ház osztatlan tetszése követte. A miniszterelnök után még O’Reilly szólott röviden az ír ügyekről, mire az ülés véget ért. A washingtoni szerződés. Az angol-amerikai vitás kérdés könnyebb megértésére nem lesz fölösleges közölnünk itten az 1871. máj. 8-án kötött washingtoni szerződést, melynek alapján a genfi döntőbíróság az Alabama-ügy elintézésére kiküldetett, és teszszük ezt annyival inkább, mivel e szerződésre most számtalanszor történik hivatkozás és tudtunkkal eddig még nem volt tüzetesebben ismertetve. A szerződés a következő 11 § t foglalja magában : 1 §. Tekintve, hogy az északamerikai és angol kormányok között egyenetlenségek merültek fel azon cselekvények alapján, melyeket különböző hajók a tengeren elkövettek s így az „Alabama-reclamatiók“ nevezete alatt ismert követelésekre adtak alkalmat, s tekintve, hogy ő britt felsége meghatalmazottakat küldött ki e követelések megvizsgálására s gyors elintézésére: a magas szerződő felek megegyeznek abban, hogy a fenebbi reclamatiók egy döntő bíróság elé utasíttassanak, mely az amerikai elnök az angol királyné, az olasz király, a svájczi elnök, s a brazíliai császár által kinevezett öt tagból álland. — A kinevezettek elhalása, távolléte vagy képtelensége esetére az említett hatalmasságok rögtön másokat neveznek ki helyökbe. Ha ezen hatalmasságok az első vagy a pótkinevezést a felszólítás idejétől számított két hónap alatt meg nem tennék, a svéd király fog egy, vagy a körülmények szerint több tagot is kinevezni a döntő bíróságba. 2. §. A döntő bírák mindjárt kinevezésük után Genfben gyűlnek össze s részrehajlatlanul és gonddal vizsgálnak meg s döntenek el minden kérdést, melyet az amerikai vagy angol kormány vlrbul«. iw.jub.-i. A pao*.«" Jff ínlo|/ Qr»nnkívül egy-egy meghatalmazottat neveznek ki, a kik a döntő bíróság ülésein résztvesznek s kormányaikat minden ügyben képviselik. 3. §. A két fél által teendő beadványok és okmányok két két példányban kézbesitendők mind az egyes bíráknak, mind a másik fél meghatalmazottjának, és pedig mindez okmányok átadásának legkésőbben a szerződés hitelesítése napjától számítandó hat hónap alatt meg kell történnie. 4. §. Ez okmányok kézbesítése után négy hónap alatt mindegyik fél köteles egy emlékiratot átnyújtani a bíróságnak s az ellenfél meghatalmazottjának, melyben az ellenrészről felhozott okmányokat, levelezéseket és bizonyítékokat megcáfolja. A bírák az illető okmányok megszerezhetésének nehézségére való tekintettel belátásuk szerint hosszabbíthatják meg ezen határidőt. 5. §. Az emlékirat átadása után két hónap alatt mindkét fél meghatalmazottja igazolást köteles benyújtani, még pedig az egyes bíróknak s az ellenfél meghatalmazottjának két-két példányban. 6 §. A döntő bírák az elébek terjesztendő nehézségek eldöntésénél a következő hármas szabályt veszik zsinórmértékül, melyekre nézve a szerződő felek egymás közt megegyeztek (s melyeket a semleges hatalmak kötelességét illetőleg mi már előbbi alkalommal ismertettünk.) Ő angol felsége kijelenti ugyan, hogy a semleges hatalmak eme kötelmeit nem tekinti úgy, mintha azok már az Alabama-reclamatiók támasztásakor a nemzetközi jog alaptételeit képezték volna, de beleegyezik abba, hogy a döntő bírák az eme reclamátiók által felvetett kérdések eldöntésénél vélelmezhessék, miszerint az angol kormány nem kívánt amaz alaptételektől már akkor sem eltérni. — A magas szerződő felek kötelezik továbbá magukat, hogy ez alapelveket kölcsönös viszonyaiknál a jövőben szem előtt fogják tartani s a többi tengeri hatalmakat is hozzájárulásra szólítják fel. 7. §: A döntőbíróságnak, ha lehetséges, a felek replikáinak befejeztétől számítandó három hónap alatt kell ítéletet hoznia. A bíróság minden egyes hajóra nézve ítél a fölött, vájjon tényleg avagy mulasztás által megsértette-e Anglia a semleges hatalmakra vonatkozólag felállított hármas szabályt, vagy a nemzetközi jog egyéb tételeit s ha a bíróság Angliát egy vagy több tekintetben vétkesnek ismeri el, megállapíthat egy átalános összeget, melyet Anglia az irányában támasztott követelések kielégítésére fizetni köteles, mégpedig az ítélethozatal napjától számítandó tizenkét hónap alatt Washingtonban és készpénzben. — Az ítélet két példányban kiállítva kézbesittetik az angol és amerikai meghatalmazottaknak. 8. §. A két fél meghatalmazottait, ügyvédit s más alkalmazottait maga fizeti, mig a döntőbíróság minden egyébb költségei egyenlő részben közösen fedeztetnek. 9. §. A döntőbíróság pontos könyvet vezet tanácskozásairól. 10. §. Ha a döntő bíróság elismeri, hogy Anglia több irányban hibás, de egy átalános öszszeget meg nem állapít, a szerződő felek megállapodnak abban, hogy egy bizottság neveztessék ki annak megvizsgálására, mely reklamátiók tekinthetők érvényeseknek és minő összeget tartozik fizetni Anglia kötelezettségeinek elhanyagolásáért minden egyes hajóra nézve. E bizottság következőleg alakul: az amerikai elnök, az angol királynő s az amerikai olasz követ egy-egy tagot neveznek ki belé, ha pedig egyik vagy másik tag bármi okból kimaradna, mint fenebb, ismét a svéd király tölti be az űrt. Az így megalakult bizottság mielőbb összeül Washingtonban, vagy akár Új-York avagy Bostonban s hozzá fog a reclamatiók vizsgálásához és a két fél által előterjesztett okmányok alapján szavazattöbbséggel dönt. A reclamaciók a bizottság első ülésétől számítandó hat hónap alatt terjesztendők be, mely határidőt a bizottság fontos okokból még 3 hónappal meghosszabíthat. A bizottság által az egyes hajókra nézve megítélt összeget köteles Anglia Washingtonban készpénzben lefizetni, mégpedig az ítélet kézbesítésétől számítandó hat nap alatt. — A bizottság költségeit a két fél egyenlő részben fedezi. 11. §. A magas szerződő felek kötelezik magukat, hogy a döntőbíróság, illetőleg a bizottság határozatait a fenebb említett reclamatiók tökéletes, feltétlen és végérvényes elintézése gyanánt tekintik; kötelezik egyszersmind arra is, hogy a bíróság vagy a bizottság elé benyújtott reklamatiókat az ítélethozatal megtörténtével minden további időkre nézve semmiseknek nyilvánítják. Hírek. Pest, febr. 10. — A játékbarlangokat illetőleg az utóbbi napokban ismét megindult a hírlapok felszólalása, s ma a „Reform,, igen erélyes hangon írt vezérczikkben szólal föl a városi rendőrség hanyagsága ellen, melyet a legutóbbi napok eseményei sem bírtak azon tevékenységre, melynek a közbiztonság, vagyon és moralitás őreit kell jellemezni. Pedig néhány hét alatt sok oly SZOmOril esomány történt, melyrAk n. snlint emlegetett játék barlangokkal voltak összeköttetésben, s melyeknek rendőri nyomozás tárgyát kell vala képezniük. A „M. Újság“ említi, hogy a játékbarlangokról két rendőri jelentés történt a főkapitányságnál, de azok elvesztek, s Thaisz főkapitány nem kérte az újabb jelentést. A szomorú események, melyek a játékbarlanggal vannak öszszekötetésben, a következők: Néhány hó előtt valaki agyonlőtte magát, mert egy játékbarlangban elvesztette minden pénzét. Ekkor történt, hogy a városi közgyűlés interpellálta a főkapitányt, ki azt válaszolta, hogy ő a Dorottya utczában csak egy mulató társaságot fedezett föl. Aztán ő nem érti a játékot, nem tudja mit játszanak. A dolog abban maradt. Azóta történt, hogy Petényi Gyula úr, az egyesült magyar gőzhajóstársulat hivatalnoka részvényeket sikkasztott és zálogosított el, mert a Dorottya utczai roulettebankon 5000 frtot vesztett. Bevallotta, hogy hol veszte el, de e vallomás sem eredményezett rendőri vizsgálódást. A játékbarlang kifizette Petényi adósságát, s Petényi úr szabadon van. Néhány nap előtt Unschuld fegyverkereskedésében Stojcsevics nevű hivatalnok lőtte agyon magát, s hátrahagyott levélben ismét a pesti játékbarlangokra történik utalás. E héten megszökött egy firtsi mágnás, Salacz Nándor, ki még szökése előtti estén 1000 forintot játszott el a játékbarlangban, oly összeget, mely nem az övé volt. Mindezek daczára a városi kapitányság részéről nem történt semmi. Erre azt mondja a Reform: „Minthogy hétről hétre tapasztaljuk, hogy Thaisz úr, a főkapitány nincs jól értesülve, hogy nem tudja hol, mikor, kik és hogyan játszák a hazárdjátékot, a mi naiv és ártatlan rendőrfőnökünk lássa, hogy a sajtó nálánál éberebb, hogy lelkiismeretes és becsületes és hogy hivatásának mint a közerkölcsiség őre megfelelni iparkodik, tehát elbeszéljük a játékbarlangok rendszerét.“ Ezután elősorolja : Ott van Káldor úr fogadó terme a Dorottya utcza 10 számú házának első emeletén, balra az utczai lakás. Káldor úr a társaságban tisztességes ember, volt városi tanácsos, most ügyvéd. Barátai jómódú polgárok, hírneves orvosok s más tisztes urak. Lakásán estie—9 óra közt foly a roulette-bank. A bankot részvény társulat adja. Az Erzsébet-téren a 13. számú Cziráky-féle ház első emeletén Tuboly Lipót urnál van a második barlang szintén részvényekre fektetve. Egy részvény 500 ft. Ugyanazon időben játszanak s 9 óra után ferblire fordítják a dolgot. Tuboly ur és részvénytársulata nyáron Füreden működik. Ezeken kívül van sok másod és harmadrendű fosztogató-társaság elég. Van a két oroszlánnál a szénatéren , volt a korona kávéházban is, de most már elvonult onnan. — Azt hisszük, hogy ez ujjmutatás elégséges, s a főkapitányság nem fogja tovább is a naiv szerepet játszhatni. — A világkiállítási magyar országos bizottmány végrehajtó osztálya hétfőn, e hó 12-én d. u. 4 órakor ülést tart. — A magyar tudományos akadémia III. osztályának ülésén 1872. febr. 12-én a következő tárgyak adatnak elő: I. Pólya József rt. „Kísérlet a földi teremtésről“. II. Martin Lajos 1. t. „A vízszintes szélkerék elmélete“. III. Tóth Ágoston I. t. „Rövid jelentés a nemzetközi fokmérés állandó bizottságának munkálatáról“. IV. Hunfalvy János r. t. bemutatja dr. Weszelovszky munkáját, Árvamegye meteorológiai viszonyairól. V. Margó Tivadar r. t. röviden előterjeszti dr. Entz Géza értekezését „Rhizidium Euglenae Alex. Braun. Adalék a Chytridium-félék ismeretéhez, 2 táblával“. — Farsangi hírek. A pesti nemzeti dalkör febr. 12-én tartja dalestélyét a lövöldében, következő műsorral: „Olasz saláta,“ Genéetől, előadja a dalkör. „Keringő“ Chopintől, előadja Fayl Frigyes. „Sajkadal,“ előadja a dalkör, s a magánrészeket énekli Haris Mihály. „Népdalok,“ Zimaytól, énekli Csikós Endre egyleti tag. „Versenydarab,“ gordonkán előadja Fischer, a nemzeti színház zenekarának tagja. — „Juxpolka,“ Storchtól, zenekar és zongorakisérettel előadja a dalkör. Jegyek Krenner Károly kereskedésében (Deák utcza) kaphatók. — E hó 13-án lesz az „első pesti gyermekmenhely“ egylete által a „Hungária“ szálloda dísztermében rendezett álarczos bál. A hölgyek dominóban, a férfiak dominóban vagy báli öltözékben jelenhetnek meg. A szünóra alatt az álarczosok közt tréfás báli emlékek fognak kiosztatni. A cukrászat szabad. Belépti jegy ára személyenkint 5 frt. — A budai országos tébolydában ma estére volt kitűzve a tánczmulatság, melyre Szlávy és Tóth miniszterek is bejelenték megjelenésüket. — A népszínház ügyéről megint régen nem halottunk. Bátrak vagyunk figyelmeztetni az illetőket: az egész tél elmúlt a nélkül, hogy valami történt volna. A gyorsaságot ismételve figyelembe ajánljuk. — Magyar színmüvek cseh nyelven. Szolba József cseh szinműire füzetenkint idegen nyelvből fordított színdarabokat ad ki, melyek közé több magyar darabot is kiszemelt. A kholeráról a hivatalos lap ezeket tudatja: Galicziában folyó évi január hó 16-tól 24-ig újabb cholera-esetek merültek föl a kamionkai kerülethez tartozó Peratyn községben, ellenben a hnszlatini kerületbeli Krigna, a hrodyi kerületbeli Podkamien, továbbá a zloczowi kerületbeli Pietrycze és Rozvaz, végül a zavai kerületbeli bobroichi községben a járvány megszűnt. E járvány jelenleg tehát hét községben uralt, melyekben az ápolás alatt maradt 44 cholera-beteghez újabban 56 járult, kik közül 49 meggyógyult, 22 meghalt, 29 pedig további gyógykezelés alatt maradt. — A Kisfaludy Társaság évi közgyűlése holnap, vasárnap d. e. 10 órakor lesz; bevett szokás szerint tehát fölhívjuk rá a figyelmet. A gyűlés programmja következő: Toldy Ferencz másodelnök megnyitó beszéde; Greguss Ágost titkári jelentése a társaság lefolyt évéről; Emlékbeszéd b. Eötvös József felett Gyulai Páltól ; „a 47. és 48-ik évi irodalom befolyása a közszellemre“ Jókai Mórtól; „Engesztelés“ lyrai költemény Lévay Józseftől; rajz Tolnai Lajostól, fölolvassa Szigeti; Tóth Kálmán másodtitkár jelentése a pályázat eredményéről s a jutalomra ítélt munka jeligés levelének fölbontása; az uj jutalom kihirdetése s elnöki zárszó. — Czélszerű újításról értesítették a Magyarországban levő lovas ezredek parancsnokait. Abban áll ez, hogy a lovasezredek jövőre minden félévben más helységbe szállásolhatnak, nehogy az egyik község az ily beszállásolások által tulterheltessék, mig a másik attól egészen megkíméltetik. Jusson a bajból és teherből mindeninek. A himlőjárvány Budán még nem szűnt meg, mint azt a következő adatok mutatják. Január 25-ig 46 ily eset fordult elő, és ja-