Ellenőr, 1872. március (4. évfolyam, 50-77. szám)
1872-03-01 / 50. szám
üdvösséget, hazánk boldogságához most nem volna egyéb szükséges, mint egy törvény alkotása, mely meghatározná, milyen czélokat ismerjen és minő eljárást kövessen jövőben minden ellenzék. És Tóth Vilmos úr hazafias lelkületétől ki is telnék az ily törvényjavaslat beadása ! Nem a fogalmak teljes megbomlásával határos-e a törekvés : elméletileg meghatározni, mi legyen czélja az ellenzéknek, s mintegy írott szabályt hozni arra, hogy az a nemzetnek micsoda szükségét tegye magáévá ? Ha a reformpárti ellenzék eszméjében annyi ész- és czélszerűség volna, mint amennyi nincs, akkor is azon kérdést intézhetnék ez eszme lázától zaklatott laptársainkhoz, hogy micsoda jogosultság alapján mondhatna le a magyar ellenzék közjogi programmjáról, melynek megtartására ünnepélyes kötelezettséget vállalt az ország előtt, miként tagadhatná meg további képviselését a minden hazafi előtt vallásos szentséggel övezett önállósági eszmének, melyet a jogaiban megcsonkított nemzet utolsó drága talilmánjaként bízott reá. Ha megengednők is, hogy amint önök untalan hánytorgatják, a nemzet többsége elfogadta a jobboldal által teremtett közjogi alapot, s talán csak nem szenved kétséget, hogy a nemzet kisebbségének, mely változatlanul hisz Magyarország független államiságában, joga van az általa teremtett oppositiótól saját kultusának odaadásteljes szolgálatát megvárni. Hogy a parlamenti ellenzék mily törekvést képviseljen és mely követelményeket hangoztassa, azt csak az általa képviseltek közmeggyőződése határozza el mindenütt, hol képviseleti alkotmány létezik. S ha valahol a világon egy oppositiónak, százszor inkább a magyar ellenzéknek talapzatát képezi a nemzet közhite és közérzelme, mert programmja — s ezt fogjuk mondhatni mindenkoron, s erre mondhatnak önök bármit — egy a múlttal és jövővel, egy a hagyománynyal és jóslattal s egy a hazával és fajunkkal. Abban még van valami értelem, ha olyanok, kik az új pártalakitás üdvösségében hisznek, eszméjöknek érvényt igyekeznek szerezni az ország közvéleményében, mert a képviseletben a választók akaratának kifejezését kell keresnünk s ez akarat természetének korlátokat szabni nem lehet. De az már véghetlenül miserabilis módja a proselytismusnak, ha ujjaikon számítgatják, hány tagja az ellenzéknek lett hitehagyottá, s nem fogynak ki szemrehányásokból, ócsárlás és rágalmakból pártunk vezérlete és zöme ellen, csak mert nem lesz hűtlen szent meggyőződéséhez és nem követ el árulást a nemzet előtt vállalt magasztos missióján. Bizony nagyszerű parlamentáris unicum volna, ha nem a nemzet elégületlenségének természete döntené el pártunk ellenzéki tevékenységének irányát, de a jobboldal kedves kívánsága, hogy a csak saját felelősségére teremtett és népünk jobb része által visszautasított 67-es egyezséget mi szíveskedjünk végleg biztosítani. Furfangosnak lehetne e kívánságot nevezni, ha oly együgyű nem volna, vagy legalább a baloldal határtalan együgyűségét nem feltételezné. Kedélyes, derék emberek önök! A pártok küzdelmét úgy látszik oly készen combinált sakk-problémának tekintik, hol csak ki kell találni a szükségszerűen adott megfejtést és a harmadik húzásra a fehér a feketét kikerülhetlenül mattá teszi! Reánk nézve a kérdés csak az lehet : akarja-e hazánk népe a közjogi alap megváltoztatását, vagy teljesen kihalt-e benne minden érzék a nemzeti lét legbecsesebb követelményei, országunk önállása és államunk függetlensége iránt? S azt önök is jól tudják, kétségbeesett küzködésük is bizonyítja, hogy e tekintetben teljesen meg lehetünk nyugtatva. Az a nép, mely anyagi erejét, erkölcsi értékét, értelmi tehetségét, egy évezreden át kizárólagosan a nemzeti lét fentartásáért emésztette, mely számgyengesége daczára ellenségeinek tengernyi hadával arányos hősiességet tudott államiságának megvédelmezésében mindenkor kifejteni, most sem adhatja fel magát végképen. Igaz, önöké a parlamenti souverain többség, önök kezében a kormány és hatalom, s nekünk egyedüli fegyverünk az erős meggyőződés , de épen elkeseredett, erőszakos harczuk egy puszta meggyőződés ellen tesz bennünket bizonyossá arról, hogy e meggyőződésben nyilvánul a nemzet valódi religiója. Ha önök az egyszerű ellenzéki hitet is excommunicálják, ha egy pártot, melyet kisebbségében mindig leszavaztak, oly hatalmi tényezőnek tekintenek, melyet saját rendszerük gyümölcstelen meddőségéért felelőssé akarnak tenni, akkor érezniök kell azt, hogy uralmuk csak a nemzet örök és elévülhetlen geniusának megtagadásán épült. A csákberény-csákvári választókerület közép balpárt tagjait van Szerencsém márczius 2-ára Lovasberényben, a vendéglő helyiségében reggeli 11 órakor tartandó, pártértekezletre meghívni avégre, hogy a márczius 10-én tartandó országos pártértekezletünkre képviselőket válaszszunk. Dr. Zichy Sándor elnök. 115. Aradvárosi ellenzék küldöttei: dr. Chorin Ferencz, Ionescu Lázár, Hász Sándor, Dengel József, Bánhidy Béla, Kresztics Döme, Pollák Ignácz, Dank Alajos, Péterffy Antal, Tokody Lajos, Vas Dstyás, Prózsa János, Nikolics Péter, Robicsek Ágost, Kohn Mór, Kopcsányi József. 116. Sárkeresztúri baloldali választók értekezletéből: Salamon Zsigmond, Salamon Alajos, Salamon Károly, Koller Ignácz, Haader László, Tóth István, Mészöly Kálmán, Balassa Gusztáv, Varga Péter. 117. Bicskei baloldali értekezletből: Váradi Dániel, Kurcz Soma, Molnár Mihály, Jogi János, Fehér István. 118. Felcsut baloldali polgárai részéről : Halassy Mihály, Vasanics László, Szöllősi István, Kollár Samu. 119. Csabdi baloldaliak részéről: Juhász Móricz. 120. Alcsútról: Mészáros Károly, Balog Sándor. 121. Mány baloldali polgárai részéről: Bori József, Berta Pál, Körmendi András, Varga András, Béllei Dániel. 122. Gyoma városi balpártiak gyűléséből :Eördög Frigyes, Debreczeni Endre, Biró Péter, Kis István, Izsó András, Zöld László, Seiner Salamon. 123. A rákosi bal közép kör részéről: Bagossy Sándor, Szolavecz Ágost, Szter György. 124. Csengeri v. kerület baloldali kör részéről: Varga József, Borbély László, Galgóczy Sándor, Kis Áron, Balog András, Cserjék Imre, Szerdahelyi Gusztáv. 125. Nyíregyházi balkör részéről: Krasznay Gábor, Kégli Gusztáv, Zajacz József,, id. Maurer Károly, Vad András, Barzó János, Jurányi Hugó, Raczkó Mihály, ifj. Benes László, ifj. Maurer Károly, Kralovánszky Gyula, Szekeres János, Nádasi Mihály, Haas Móricz, Konstein Ignácz, Hofman Adolf, Zomborszky Mihály. 126. Nagyatádi választó kerületből: Boronkai Lajos és Bakos István. 127. A borsod mezőkeresztesi választó kerületből: Majthényi Ádám, Fülesi Kálmán, Duka Ferencz, Berecz György. 128 Miskólczi baloldali közgyűlésből: Zelenka Pál, Kun Tamás, Kun János. 129. A miskólczi déli v. kerületből: Főnyi Szabó József, Mikuleczky István, Kenyeressy Károly. 130. Nagybánya v. kerületi elvtársak értekezletéből: Kovács Lőrincz, Bercsey Lajos, Papolczi János, Turman Olivér, gr. Teleki Géza. 131. Zalaegerszegi baloldali körből : Nagy Károly, Csertán László, Nagy Gyula, Hegedűs Károly, Bolla István, Soós Károly, Paraszti Pál. Eddig összesen 131 helyről 887 küldött van bejelentve. Pest, 1872. febr. 28-án. Az országos baloldali kör meghagyásából közli Vécsey Tamás. — Gömör-Kishont megye ellenzéke az orsz. baloldali értekezleten a következő tagok által képviselteti magát: A Putnoki kerületből: Ragályi Ferdinánd, Ragályi Gyula, Hevessy Bertalan és László Horvát Lajos, Borzy András, Fejes Tamás, Hámos Gusztáv, Bihari Lajos, Gánóczy Ferencz. Rimaszombati kerületből: Polgáry Károly, Kende Fer, Malatinszky Frigyes Róth Kálmán s Rimaszombat részéről még választandó négy tag. Rimaszécsi kerületből: Czibur Gusztáv, Sárközy Gyula, Farkas Abris, Bélik Miksa, Szentmiklóssy Kálmán és Sándor, Kubinyi Arnold, Bornemissza István, Borsody József, Rozsnyóci kerületből: Farkas Jenő, Máriássy Géza, Roszty József, Gömöry Miksa, Berecz Sándor, Ragályi Pál. Josvai kerületből: Holes Dan, Czibur Czibur János, Martinyi János, Kalina György, Balzer János, Kuna Jenő, Farkas Ede. Kövi kerületből: Szentiványi Árpád, Kubinyi Kálmán, Thuránszky Marczel, Hevessy Boldizsár, Reminyik András, Siró Sári, Gecsó János, ifj. Káli András. Összesen 48. A baloldal márczius 10-ei országos értekezletére bejelentett elvtársak névsora. (Ötödik közlemény.) 113. Székesfehérvári balpárti gyűlésből : Kajzer Sándor, Éder József, Havranek János, Jáhn István, Gaszner Pál, Detrich László, Katles József, Hajós Kálmán, Adler Lipót, Markus Antal. 114. Komárom város balpárti értekezletéből : Pulay Kornél, V. Nagy Sándor, Heiler Szilárd, Weisz Lipót, Vörös Jenő, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése febr. 29-én. Elnök • Somssich Pál. Vécsey Tamás Lubló város egyik tanácsnokának azon kérvényét mutatja be, hogy 49-ki kiadásai kárpótoltassanak. •— A kér. bizottsághoz utasíttatik. Hajdú Ignácz előadó beterjeszti a közp. bizottság jelentését a főrendiháznak a telepítvényesekről szóló tvjavaslatot illető üzenetéről. - Ki fog nyomatni és szétosztatni. Pulszky Ágost előadó bemutatja a közp. bizottság jelentését a kolozsvári egyetemről szóló tvjavaslat tárgyában. — Ki fog nyomatni s közelebb napirendre tűzetni. Ordódy Pál az állandó igazoló bizottság előadója a szabályszerű 30 nap fentartása mellett igazoltnak jelenti ki Gaál István illyefalvai képviselőt. — Az első osztályba soroztatik. Napirend: Plachy György nem kiván a ház türelmével visszaélni, sem ismétlésekbe bocsátkozni s röviden csak azon okokat foglalja össze, melyeknél fogva ő a jelen tvjavaslatot el nem fogadhatja, és ezek a következők: 1) mert e tvjavaslat a kiváló polgári választójogot nem terjeszti ki, hanem inkább sok tekintetben és sok részben megszorítja, teszi ezt a census kérdésben, teszi azon oknál fogva, mert az adófizetést alapul a választói képességnél elfogadni nem akarja; 2) mert a választási jog gyakorlatát, meggyőződése szerint elegendően nem biztosítja, titkos szavazást nem enged meg, a választások körüli lehető visszaélések ellen és a választások mellett történhető kihágások megtorlásáról nem intézkedik ; (3 azért, mert a mostani kormány a hiányosoknak bizonyult választókerületeknek kiigazításáról nem gondoskodik ; és 4) ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatja azért, mert az az ő nézete felfogása szerint, nem eléggé egyszerű és e szerint nem eléggé világos és így többféle, különfélekép elágazható követelésekre és kérdésekre szolgálhat alkalmuk . Pártolja Tisza Kálmán indítványát. Horváth Sándor nem tett fel a kormánypártról s a minisztériumról annyi vakmerőséget, amennyi szükséges arra, hogy a választói jog megszoktassék. Azonban most látja, hogy csalódott. Igaz ugyan, hogy a ház előtt fekvőjavaslat sehol magyarán, tisztán, világosan és őszintén ki nem mondja a választási, a szavazási census fölemelését, mindazáltal tekervényes utain nem egy választópolgárt fog visszavezetni a szavazó urnától. Előre elgondolom — így folytatja szónok tovább beszédét — azon megdöbbenést, melyet ezenjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, a nemzet hazafias részénél elő fog idézni. Uraim! a túlsó oldalon, ne hivatkozzanak önök mindig a 48-ki törvényhozás szellemére. Higgyék el, ezen hivatkozás nem illik az önök ajkaira. (Derültség a jobb oldalon.) A 48-ki törvényhozás a kor színvonalán állott, az önök törvényalkotása messze alul áll a mai kor niveauján; a 48-ki törvényhozás és törvények szelleme, a szabadság, a haladás, a fejlődés szelleme volt; az önök törvényalkotásának és az előttünk fekvőjavaslatnak, ha van szelleme, az nem egyéb, mint a visszaesés, a hátra maradás, a stabilizmus, a reactió sötét szelleme. (Helyeslés balfelől. Derültség jobb felől.) Az 1848-ki törvényhozás működését t. hát egy nemzet lelkesedése ébresztette, táplálta, dicsőítette meg, és jutalmazta. Az önök törvényhozása 1. jobboldal újabban és újabban egy-egy jogot vesz el a nemzettől, az államtól és polgártól és a nemzet hazafias részénél ,kétség kívül megdöbbenést vagy hidegséget, fásultságot fog előidézni. Uraim ! egy negyed százada lesz nemsokára, hogy az 1848-iki korszak elmúlt. És önök azt hiszik, hogy a nemzeti élet azóta nem fejlődött semmit, hogy a magyar nép a cultúra terén nem csinált azóta egyetlen előrelépést sem, és ennélfogva azt hiszik önök, hogy a magyar nemzetnek nem lehet most több jogot adni, mint amennyit az 1848- as törvényhozás adott? Ne higgyék, nem is hiszik; önök félnek a néptől, félnek a nemzettől. (Igaz balfelől. Ellenmondás jobb felől.) Hogy igazam van, t. hát, mutatja a belügyminiszter urnak múltkori ezen tvjavaslatot inauguráló beszéde. Bizonyítja Szilágyi Dezső képv. urnak beszéde is. Mind akettő csaknem szóról szóra azt mondotta, hogy ha szélesebb alapon történik a képviselő választás, nem lehet jótállani a jövő törvényhozás szelleméről. (Bizony úgy is van! jobb felöl) Mondják meg önök, nem félelem-e ez a magyar néptől ? (Egy hang a jobb oldalon: „Igenis félelem a söpredéktől!) T. hát! Különösen Szilágyi Dezső képv. ur volt az, ki nagyon fél, nagyon tart a democratiától. A theoriák rengetegében eltévedve találkozik a demokratia geniusával. Először megijed, megretten tőle, de azután talpára áll, megfordul és rágalmazza a democratiát» (Felkiáltás a jobboldalon : „Ez nem igaz!) T. hát! Nem irigylem azon dicsőséget Szilágyi képviselőtől, (felkiáltások a jobboldalon : „Pedig van mit irigyelnie!“) hogy ő volt az első ezen házban, aki a democratiát nyíltan merte rágalmazni. (Felkiáltás a jobboldalon: „Ez nem igaz!“) Te hát, emlékszem én azon időkre, mikor az 1867-ks minisztérium in capite et membris itt ült ezen házban. Volt annak két igen. tagja Horváth Boldizsár és boldog emlékezetű Eötvös K. miniszter. Mindkettő nem egyszer hivatkozott a democratiára, dicsőítette azt, és önök a túloldalon helyeslő éljenekkel kisérték beszédeiket. Most megváltoztak a viszonyok. Tegnap előáll egy ifjú képv. és megtartja szűzbeszédét és önök a democratia rágalmazását megéljenzik. (Felkiáltások jobboldalon : Nem áll!) Nincs mit irigyelni Szilágyi képv. ur . . .. (Fölkiáltások jobb oldalon : De bizony van! Többen a baloldalon . Mi nem irigyeljük !) mert, mit várhatunk tőle, ha ő még szűzbeszédében is már annyira rágalmazza a democratia geniusát (Derültség a jobboldalon), várjon mi lesz belőle idővel, ha teljesülnek mindazon nagy remények, melyeket, önök egyéniségéhez és személyéhez kötnek. (Derültség a jobboldalon.) Egyébiránt tehát ! ha Szilágyi Dezső képv.társam annyira fél azon democratiától, adok neki egy jó tanácsot (Halljuk) hogy még kevésbbé legyen oka rettegni tőle. Ismerjük, legalább után útfélen emlegetik az ő tehetségeit, melyeknél fogva törvényeket szerkeszteni nagyon ügyesen tud, azt tanácslom tehát neki, szerkesszen ő mielőbb egy törvényjavaslatot, melynek rövid tartalma az legyen (Halljuk !) hogy mindaz, aki választójoggal nem bír, védkötelezettségre sem szorítható. Megmondom miért. Mert ha ő fél a polgártól, akinek kezében egy szavazó lap van, jobban kell retegnie azon polgártól, akinek kezébe oda nyomja a puskát, mert a szavazó lap nem fog elsülni soha, de a puska véletlenül is elsülhet és épen őt találhatja. (Élénk helyeslés.) Önök nagylelkűéit akkor, amikor valakinek kötelezettségét kell megszabni és ezt ki is terjesztik — a legszélesebb körre; a sorozásnál nem kérdik a szegény ifjútól, várjon van-e valakié, akiért érdemes harczba menni, váljon van-e valamije, a miért érdemes életét feláldozni ? (Egy hang a jobboldalon: A haza!) besorozzák őt, hanem mikor arról van szó, hogy jutalmat vagy legalább erkölcsi elismerést nyújtsanak azoknak, akik a hazáért szenvedtek, akkor elhallgatnak és elnémulnak , mint mondják magasabb politikai szempontból (Derültség.) Tisztelt ház ! Mind azon beszédek, nem véve ki sem Szilágyi Dezső t. képv.irét, sem magáét a belügyminiszter úrét, nagyon kevéssé tudták az előttünk fekvő tvjavaslatot megvédeni, de a többiek, akik a jobb oldalon szóltak, alig mondtak valami érvet mellette, ha őszintén beszéltek, mellettünk érveltek. Ott van pl. Papp Zsigmond t. képviselő barátom. (Felkiáltás! A más világon van.) (Derültség.) Az ő beszéde addig, amíg igaz és őszinte volt, mindig mellettünk érvelt és csak akkor fordult ellenünk, mikor a leyális bekanyarodáshoz kezdett: „Disiuit in piscem mulier formosa superne!................ir, hogy is mondja tovább Horác?...........,risumtenentis amici!“ Tisztelt ház! ha az örökkévalóság jelképedére nem alkalmaznák már évszázadok, sőt tán évezredek óta, az önön farkát maró kígyót, úgy én Papp Zsigmond t. képv. ur beszédét jellemezném ezzel, mert valóban beszédének feje megharapta farkát, (Derültség.) sőt a mi íég , csodálatosabb, farkával harapta meg fejét. (Elénk derültség). Szilágyi Dezső t. képviselő úr megtámadta mind Tisza Kálmán, mind Irányi Dániel t. képv. társaim indítványát. Tisza Kálmáné nem tetszett neki, mert az nagyon kevés, s ha azt fogadjuk el akkor ismét reformokra lesz szükség; Irányi Dánielé, az meg nagyon sok. (Derültség.) Azt vártam már, t. hát, hogy Szilágyi Dezső, t. képv. ur valami középpontot fog keresni a kettő között, és oda fog állani Schwarcz Gyula képv. ur mellé, hogy legalább se érezze a magányosság ridegségét. (Derültség.) De kérem az az egész érvelés megállhat-e? Ő a „sokat“ nem szereti, a „keveset“ sem, s azt mondja, hogy ne tegyünk semmit. Vagy el kellett volna fogadni Iványi J. képviselőtársunk indítványát, vagy Tisza Kálmán t. képviselőtársunkét, de hogy akkor, midőn azt mondja Iványinak, hogy az övé sok, ne fogadja el a kevesebbet sem, ennek nincs értelme. (Fölkiáltás a jobboldalon : Hol itt a logica!). Te hát! milyen ezen törvényjavaslat, különösen első fejezete alakilag? a lehető legnagyobb daos. Ugyancsak megfeszítse eszét tehát, ki ezekből azokból ki akar igazodni, sőt hogy is kívánhatja maga a belügyminiszter úr azt, hogy valaki eligazodjék ezen I. fejezet szakaszain, mi de ő maga sem tudta, hogy tulajdonkép mi van azokban. Hiszen már 5 napja, hogy vitatkoztunk fölötte és sem a belügyminiszter úr, sem a központi bizottság előadója nem tudták, hogy mi van a 3-ik §-ban ; hagyták az ellenzéket beszélni jobbra balra, míg végre az 5-ik napon mint valami Deus ex machiha meg nem jelen egy nagy csomóval hóna alatt Szilágyi Dezső, képv. ur, s akkor ő neki kellett elmondani azt, hogy tulajdonkép olyasvalami van a 2-ikkban, miről sem a miniszter úr, sem a központi előadó úr nem tud semmit. Én most már egyiküknek sem hiszek (Derültség), mert Szilágyi Dezső képv. ur azt mondotta, hogy tulajdonképen nem az van benne, ami benne van, s erre úgy a miniszter úr, mint a központi előadó úr is hallgattak, ezt sem nem igenelték, sem nem tagadták. Ezen eljárást nem értem. Miként kívánhatja a belügyminiszter úr, hogy eligazodjanak majd az összeíró bizottságok a törvénynek azonl-fő fejezetén ? midőn — kérem — két oly nagy államférfi, mint amilyen ő. t. i. a belügyminiszter úr s Ghyczy Kálmán t. képv. társunk, különbözőképen magyarázták. Vájjon egyformán értik e majd ezt az összeíró bizottságok is? Ajavaslat azon szakaszainak t. ház,melyek a választási jogot határozzák meg,világosoknak egyszerűeknek, könnyen érthetőknek kell lenniük, úgy, hogy azokat felfoghassa a legegyszerűbb polgár is (Helyeslés balfelől.) és a törvénykönyvet kezébe véve, önmaga magyarázhassa meg magának, váljon bire választási joggal vagy nem. (Helyeslés a szélső balról.) Önök előtt itt áll most az 1848-as törvény, és itt a jelen törvényjavaslat I. fejezete s megvallom magam nem tudok egészen eligazodni rajta, s így fognak járni, messzebb vidékeken is, s ha majd a belügyminiszter úrhoz folyamodnak az iránt, hogy mikép kell azt magyarázni: ez a jobboldaliaknak jobboldali értelemben fogja magyarázni, a baloldaliaknak pedig baloldali vagy is akarom mondani, szintén jobboldali értelemben. Egyébiránt az, hogy a 2-ik §-ban mi foglaltatik, nagyon jellemzi miniszter úrnak komolyságát, melylyel kísérni szokta a törvényjavaslatok készítését s a tvjavaslatok tárgyalását. Gratulálok valóban a nemzetnek, a mostani kormányon, a mostani belügyminisztériumi széken ülő vezér férfiához. T. háta milyen különbség van a kedvező széllel előhaladó, és a homokzátonyon megfeneklett hajó között, az a különbség van az 1848-iki törvények, az 1848-iki törvényhozás és az előttünk fekvő törvényjavaslat s átalán véve a mostani törvényhozás között. Az 1848 ikikorszak kezdete volt a fejlődésnek, és ha mi 25 év alatt nem haladtunk semmit, ha mi ma nem akarunk több jogot adni a népnek, a nemzetnek, mint amennyit 25 évvel ezelőtt adtak, akkor valóban siralmas állapotba jutott már a magyar nemzet s jövendőjéhez, jövendő boldogságához kevés remény lehet. Te hát ! Én az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául sem, hanem szavazok. képviselőtársam Tisza Kálmán határozati javaslatára. (Élénk éljenzés a baloldalon.) Patay István azon kezdi beszédét, hogy óhajtotta volna, miszerint a miniszterek, vagy legalább a belügyér,jelen legyenek, mint ahogy ez kötelességek. Ő csak röviden fog szólani, mivel nem akar ismétlésekbe esni, sem pedig azon vádat vonni magára, mint a minap Ghyczy Kálmán, hogy t. i. ha nem excellencziázza a miniszter urakat, miként a philosophus ur itten (Schwarz Gy. helyére mutat) (Nagy nevetés) azzal gyanusíttassék, hogy ő is haza beszél; tehát csak pár szóval mondja el, mégpedig harag nélkül (Derültség) miért nem fogadhatja el a jelen törvényjavaslatot. Eddig, úgymond, egyetlen életrevaló reformot sem vihetett a ház keresztül a miniszteri hivatalnokok és az igazságtalan alapon megválasztott erdélyi képviselők többsége miatt. (Helyeslés balról.) Az 1848-ki törvényekből meghagyatott az, a mi hibás, sőt még kiszélesittetvén számtalan kibúvó ajtóval láttatott el, s hasonlít a lyukas csizmához (Nagy derültség), melyben a sár ki-s bejár s a lábon csak a piszok marad. (Derültség.) Felszólítja a kormányt, csináljon becsületes új csizmát, melyet a becsületes magyar ember, ha az alkotmányos ösvényen járni akar, felhúzhasson. — Ő továbbá nem is akarna Papp Zsigmonddal a túlvilágra menni (Derültség), nem akarja ott keresni a tökéletes igazságot. A múlt választási törvényre visszagondolva, elmondhatja: „múltadban nincs öröm“, s ha e tvjavaslat elfogadtatik, azt is elmondhatja: „jövődben nincs remény.“ Ezek szerint pártolja Irányi Dániel hat javaslatát. Makray László nem kíván közvetlenül hozzászólni ajavaslathoz s csak némely elmondott beszédre óhajt válaszolni, különösen pedig Pap Zsigmond azon állítására, hogy Erdélynek van oly nemessége, mely csak híréből ismeri a földadót, mert egy átalan földet nem bir. Pap mondta azt is, hogy Erdély a hét eredendő bűnök országa. Ő előre is kéri a házat, ne tekintse a nemesség melletti felszólalását úgy, mintha e reactionárius irányban a democratikus elvek visszatartásával akarna azoknak érdeke mellett felszólalni, kik Erdélyben egy házas, egy telkes nemeseknek neveztettek 48-ig, s kiknek szavazatjoga esjen Pap Zsigmondon kivül több képviselő is tett kifogásokat, mint pl. Bujanovich Sándor, ki el nem fogadhatónak mondotta a volt kiváltságos osztálynak adott privilégiumot, mivel itt a jogelnyerés csakis a nemesi oklevelén nyugszik. Szónok azonban úgy tudja, hogy nem rejlik ezen nemességnek szavazati joga a nemesi oklevélben, hanem tettekben van a régi census alapja, maga az oklevél csak symboluma, csak bizonyítéka az elismerésnek az érdemnek Szónok, elismeri, hogy az alkotmányos jogok gyakorlata a földhöz volt kötve, de megjegyzi, hogy nem a birtok terjedelme a jogok gyakorlatának mértéke, hanem a föld bármi kevés leírásának föltétele. Épen azért a donatarius főnemes és az armalisos nemesnek politikai joggyakorlata között eltérő különbség” nem volt. Ebben fekszik szerinte a democratia eszméje. Továbbá az illető nemességet az 1848-ks törvények jogosították fel a szavazásra és pedig szerinte nagyon is méltányosan; mert hiszen a nemesség volt az, a mely a népet a maga alkotmányos sánczaiban védte ; a nemesség volt az, a mely 1848-ban a maga saját holt tetemével töltötte ki ímnen árkokat, a melyek az alkotmányos bástyán kivül voltak és saját tetemein keresztül vezette be a népet alkotmányos jogainak gyakorlatába. Ő tehát ajavaslat e pontja ellen nem tesz kifogást, a többire nézve azonban pártolja Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés balfelől.) Papp Zsigmond személyes kérdésben kér szót- , nem akarta gúny tárgyává tenni a nemességet, bár midőn azt mondta, hogy annak egy része nem ismeri a földadót, tökélesen igaza volt, mert neki is volt egy nemes ember kocsisa, ki szavazati joggal birt. Kiss János kötelességének tartja elsorolni a fenforgó tárgyban nézeteit, noha az ellenzék érvelései már csaknem teljesen kimerítették a tárgyat és az adatokat, de ő megígérte választóinak e nézeteinek elmondását. Felemlíti mindenek előtt a 48-iki törvények alkotását megelőző eseményeket. E törvények hozása alkalmával — úgymond — a nemesség választotta a követeket a képr.házba a népnek kizárásával, még is az ekként választott képviselők a 48-ik országgyűlésen megértve hivatásukat és a kor szellemét, átlátva Európában a politikai állást és föllelkesítve azon nagy hazafi által, kit láng elméje s tehetsége a nép atyjává tettek s kiben a szabadság teremtőjét a magyar hazában kell, elismerni fellelkesitve Kossuth Lajos által, (Éljenzés a szélső balon) hajlandók voltak ledönteni a választó falakat és megalkotni a 48 — 49-iki törvényeket, fölszabaditni a hazában rabigában lévő jobbágyságot és azt oly hasonló jogokkal felruházni, mint minekkel maga a nemesség felruházva volt. Ma ezen eseményeket tekintetbe vesszük, ha tekintetbe vesszük, mily haladást tett a magyar nemzet az 1848-ik V-ik. czikk alkotása által, ha figyelembe vesszük azt, hogy mekkora aristocratiával szemben kellett küzdeni azon 1848 esztendei országgyűlésnek, hogy megalkothassa a jogegyenlőségi törvényt, ha figyelembe vesszük azt, hogy az akkori európai viszonyok közt, mily haladás és átalakulás volt a parlamenti rendszer behozatala, megfoghatatlan, hogy most 25 év után a t. kormány oly törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé, mely az akkor kimondott népszabadságot, a kimondott jogegyenlőséget legalább 50 évvel visszaveti . Ezen törvényjavaslat szerinte nem egyéb, mint szemfényvesztés, játszás a nemzettel szemközt, ez nem egyéb, mint a nép számára készített ámítás. Ezen törvényjavaslatnak számos hézaga és zavaros kitételei arra czéloznak, hogy a nép értelme zavarba jöjjön és azt se tudja, hogy merre igazodjon, ki a jogos választó és ki nem. Szónok nem barátja a censusnak s határozottan az átalános választási jog, valamint a titkos szavazás mellett van, kívánja továbbá az incompatibilitás kimondását. Végül a corruptió átkos hatásának belátása végett ajánlja hosszan tartó zaj és derültség között, sz. János jelenéseinek 13-ik, és különösen a belügyér figyelmébe ugyancsak 18-ik részét. — Ezek után pártolja Irányi D. kat. javaslatát. Szomjas József nem tagadja, hogy az 1848. V. t. ez. és az ide vonatkozó erdélyi törvényczikkek hiányosak s a rögtönzés bélyegét viselik magukon, s igy örült, midőn ezek tervbe vett reformjáról értesült; azonban a jelenjavaslat nem elégíti őt ki, s abban nem az 1848-ks V. t. sz. gyökeres s a közkívánatnak megfelelelő módisítását, hanem azoknak egyes s különböző magyarázatokra tért adó rendelkezéseit, pártérdek szempontjából kizsákmányoltatni látja, s azért azt a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatja, s pártolja Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés.) Podmaniczky Frigyes b. előrebocsátja, hogy ő Tisza Kálmán indítványát fogadja el. Majd a kormány eljárását taglalván, megjegyzi, hogy a kormánynak mindjárt az 1848-ks V. t. ez. körüli teendők tisztába hozására kiküldött bizottság működésének megkezdésével tisztába kellett volna jönnie önmagával az iránt: lehet-e, vagy nem e törvénynél czélszerű változtatásokat behozni. S ha azt látta volna, hogy nem lehet, készített volna novellát az összeírásra s hagyta volna a többit úgy amint van; a másik esetben pedig sietnie kellett volna a javításokkal; mert az ily későre halasztás sem a törvény hasznára, sem a kivitel módjára nézve czélszerű nem lehet. (Élénk helyeslés.) Szónok megvárta volna továbbá, hogy e törvény némi haladást tanúsítson. Az ő felfogása szerint minden országban nem csak politikai, de közművelődési tekintetben is hévmérő mindenkor, a választási tövénynek időközönként való megváltoztatása. (Helyeslés.) Mert ahol a civilisatió halad, ott a census lefelé megy, ahol pedig a census felfelé megy, ott a civilisatió, ha, nem is megy hátra, de mindenesetre megáll. (Élénk helyeslés.) Különben a jövőre nézve a választási törvényt illetőleg oda nyilatkozik, hogy nézete legközelebb áll Schwarcz Gyuláéhoz, mert azt tartja, legbiztosabb kimondani azt, hogy minden 20 éves polgár, ki önálló, így tehát sem apai sem gazdai hatalom alatt nem áll, ki adót fizet, és aki írni olvasni tud,az választó. De átlátja,hogy ez utóbbi feltételt életbe léptetni még nem lehet, mert nincs jogunk, fi°gy a gyermekekben büntessük meg az apák vétkeit (Tetszés) de remélli, hogy igen rövid idő múlva oda fogunk jutni, hogy a feltételt elfogadhatván oly censust fogunk megállapíthatni, mely szerinte a legigazságosabb és a haladásnak leginkább megfelel Az általános szavazati jogot illetőleg megváltja nem tud ez ideával megbarátkozni kivált azok után, miket hallott; mert mióta az általános szavazatjog közé belekevertetik a magyar özvegyek joga, kénytelen tapasztalni, hogyha bár ősz fejjel, de igen is ifjú demokraták vagyunk. (Derültség) Hiszen, úgymond, a magyar özvegyi j°g a legaristokratikusabb fogalom, amely létezik. Ha már, úgymond a nőket akarjuk képviseltetni, akkor meg kell adni a szavazati jogot minden nőnek, ki nagykorú s csupán az özvegyekről szerinte nem lehet szó. (Helyeslés) Különben azt hiszi, hogy ha a többi föltételeket is hozzákötjük a magyar özvegyek szavazási jogához, nem igen fognak ezen kapni. Tudvalevőleg azon szép előjoga volt a magyar özvegynek, hogy férje birtokát birtokolta mindaddig, mig férjhez ment, ,de az alatt gyászruhát volt kénytelen viselni. És szónok nem hiszi, hogy a mostani özvegyek oly könnyen reáállanának ezen nagyon terhes feltételre. (Derültség) Ami az incompatibilitást illeti, szerinte minél egyszerűbb lesz az ezt tárgyazó törvény, annál jobb. Ő azokkal tart, akik azt mondják, hogy a kormányhivatalnok nem lehet képviselő, a minisztert és államtitkárt kivéve. (Helyeslés) A lelkészt a katonával állítja egy színvonalba és igy nézete szerint valamint a katona, úgy a lelkész sem lehet képviselő. (Helyeslés) Sem a pénzügyi, sem a vasúti bizottságban az ő felfogása szerint semmi pénz- vagy vasúti intézet igazgatója, igazgató tanácsosa vagy hivatalnoka nem ülhet.(Élénk helyeslés ) A szavazási módot szónok nyílt kérdésnek kívánja hagyni, bár ő személyesen a nyílt szavazás mellett van. Kemény Mihály hivatkozik arra, hogy a főrendiház reformja szintén kilátásba helyeztetett a trónbeszéd által s szerinte ezt mint a vál. törvénynyel rokont, ezzel együtt tökéletesen el lehetett volna intézni. — Ezután a vál.javaslatra áttérve kijelenti, hogy most az e tárgyban folyó vita hetedik napján nem akarja hosszasan igénybe venni a ház türelmét s egyszerűen oda nyilatkozik, hogy ő egy gyökeres törvényt várt, minek hiányában azonban pártolja Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés.) Elnök öt perczre felfüggeszti az ülést, minek leteltével a jelenlevők felszólalásra megszámláltalak s meglevőn a 100-as szám a vita tovább foly. Helfy Ignácz úgy látja, hogy ezen ad hoc törvény épen csak a küszöbön álló választások számára készült és szerinte abban rejlik ezen törvényjavaslat tulajdonképeni értelme, melyet sokkal kényelmesebben lehetett volna 104. §. helyett egy §-ba foglalni, az, hogy a választókerületek legnagyobb része köteles deákpárti képviselőt választani, és ebben némileg ki van mondva az incompatibilitási törvény is, t. i. hogy baloldali ember nem lehet egyszersmind képviselő is. (Helyeslés balfelöl.) Szónok ezután Szilágyi Dezső theoriait igyekszik megdönteni s a kormány Erdélyben követni szándékolt eljárását rója meg s végül kijelenti, hogy a szőnyegen levő tvjavaslatot el nepi fogadhatja s pártolja Iványi D. határozati javaslatát.