Ellenőr, 1872. március (4. évfolyam, 50-77. szám)

1872-03-01 / 50. szám

üdvösséget, hazánk boldogságához most nem volna egyéb szükséges, mint egy törvény al­kotása, mely meghatározná, milyen czélokat ismerjen és minő eljárást kövessen jövőben minden ellenzék. És Tóth Vilmos úr hazafias lelkületétől ki is telnék az ily törvényja­vaslat beadása ! Nem a fogalmak teljes megbomlásával határos-e a törekvés : elméletileg meghatároz­ni, mi legyen czélja az ellenzéknek, s mint­egy írott szabályt hozni arra, hogy az a nemzetnek micsoda szükségét tegye magáé­vá ? Ha a reformpárti ellenzék esz­méjében annyi ész- és czélszerűség volna, mint a­mennyi nincs, akkor is azon kér­dést intézhetnék ez eszme lázától zaklatott laptársainkhoz, hogy micsoda jogosultság alapján mondhatna le a magyar ellenzék közjogi programmjáról, melynek megtartá­sára ünnepélyes kötelezettséget vállalt az or­szág előtt, miként tagadhatná meg további kép­viselését a minden hazafi előtt vallásos szentséggel övezett önállósági eszmének, me­lyet a jogaiban megcsonkított nemzet utolsó drága talilmánjaként bízott reá. Ha meg­­engednők is, hogy a­mint önök untalan hány­­torgatják, a nemzet többsége elfogadta a jobboldal által teremtett közjogi alapot, s talán csak nem szenved kétséget, hogy a nemzet kisebbségének, mely változatlanul hisz Magyarország független államiságában, joga van az általa teremtett oppositiótól sa­ját kultusának odaadásteljes szolgálatát megvárni. Hogy a parlamenti ellenzék mily törekvést képviseljen és mely követelménye­ket hangoztassa, azt csak az általa képvi­seltek közmeggyőződé­se határozza el min­denütt, hol képviseleti alkotmány létezik. S ha valahol a világon egy oppositiónak, százszor inkább a magyar ellenzéknek ta­lapzatát képezi a nemzet közhite és közér­zelme, mert programmja — s ezt fogjuk mondhatni mindenkoron, s erre mondhat­nak önök bármit — egy a múlttal és jö­vővel, egy a hagyománynyal és jóslattal s egy a hazával és fajunkkal. Abban még van valami értelem, ha olyanok, kik az új pártalakitás üdvösségében hisznek, eszmé­­jöknek érvényt igyekeznek szerezni az or­szág közvéleményében, mert a képviseletben a választók akaratának kifejezését kell ke­resnünk s ez akarat természetének korláto­kat szabni nem lehet. De az már véghet­­lenül miserabilis módja a proselytismusnak, ha ujjaikon számítgatják, hány tagja az el­lenzéknek lett hitehagyottá, s nem fogynak ki szemrehányásokból, ócsárlás és rágalmak­ból pártunk vezérlete és zöme ellen, csak mert nem lesz hűtlen szent meggyőződésé­hez és nem követ el árulást a nemzet előtt vállalt magasztos missióján. Bizony nagy­szerű parlamentáris unicum volna, ha nem a nemzet elégületlenségének természete dön­tené el pártunk ellenzéki tevékenységének irányát, de a jobboldal kedves kívánsága, hogy a csak saját felelősségére teremtett és népünk jobb része által visszautasított 67-es egyezséget mi szíveskedjünk végleg biztosí­tani. Furfangosnak lehetne e kívánságot nevezni, ha oly együgyű nem volna, vagy legalább a baloldal határtalan együgyűsé­­gét nem feltételezné. Kedélyes, derék em­berek önök! A pártok küzdelmét úgy lát­szik oly készen combinált sakk-problémának tekintik, hol csak ki kell találni a szükség­szerűen adott megfejtést és a harmadik hú­zásra a fehér a feketét kikerülhetlenül mattá teszi! Reánk nézve a kérdés csak az lehet : akarja-e hazánk népe a közjogi alap meg­változtatását, vagy teljesen kihalt-e benne minden érzék a nemzeti lét legbecsesebb kö­vetelményei, országunk önállása és államunk függetlensége iránt­? S azt önök is jól tud­ják, kétségbeesett küzködésük is bizonyítja, hogy e tekintetben teljesen meg lehetünk nyugtatva. Az a nép, mely anyagi erejét, erkölcsi értékét, értelmi tehetségét, egy év­ezreden át kizárólagosan a nemzeti lét fen­­tartásáért emésztette, mely számgyengesége daczára ellenségeinek tengernyi hadával ará­nyos hősiességet tudott államiságának meg­­védelmezésében mindenkor kifejteni, most sem adhatja fel magát végképen. Igaz, önöké a parlamenti souverain többség, önök kezében a kormány és hatalom, s nekünk egyedüli fegyverünk az erős meggyőződés , de épen elkeseredett, erőszakos harczuk egy puszta meggyőződés ellen tesz bennünket bizonyossá arról, hogy e meggyőződésben nyilvánul a nemzet valódi religiója. Ha önök az egyszerű ellenzéki hitet is excom­­municálják, ha egy pártot, melyet kisebb­ségében mindig leszavaztak, oly hatalmi tényezőnek tekintenek, melyet saját rend­szerük gyümölcstelen meddőségéért felelőssé akarnak tenni, akkor érezniök kell azt, hogy uralmuk csak a nemzet örök és elévül­­hetlen geniusának megtagadásán épült.­­ A csákberény-csákvári választó­kerület közép balpárt tagjait van Szerencsém márczius 2-ára Lovasberényben, a vendéglő helyi­ségében reggeli 11 órakor tartandó, párt­értekez­letre meghívni avégre, hogy a márczius 10-én tar­tandó országos pártértekezletünkre képviselőket válaszszunk. Dr. Zichy Sándor elnök. 115. Aradvárosi ellenzék küldöttei: dr. Chorin Ferencz, Ionescu Lázár, Hász Sándor, Den­gel József, Bánhidy Béla, Kresztics Döme, Pollák Ignácz, Dank Alajos, Péterffy Antal, To­­kody Lajos, Vas D­styás, Prózsa János, Nikolics Péter, Robicsek Ágost, Kohn Mór, Kopcsányi József. 116. Sárkeresztúri baloldali vá­lasztók értekezletéből: Salamon Zsigmond, Sala­mon Alajos, Salamon Károly, Koller Ignácz, Haa­­der László, Tóth István, Mészöly Kálmán, Ba­lassa Gusztáv, Varga Péter. 117. Bicskei baloldali értekezletből: Váradi Dániel, Kurcz Soma, Molnár Mihály, Jogi János, Fehér István. 118. Felcsut baloldali polgárai részé­ről : Halassy Mihály, Vasanics László, Szöllősi Ist­ván, Kollár Samu. 119. Csabdi baloldaliak részéről: Juhász Móricz. 120. Alcsútról: Mészáros Károly, Balog Sándor. 121. Mány baloldali polgárai részéről: Bori József, Berta Pál, Körmendi András, Varga András, Béllei Dániel. 122. Gyoma városi balpártiak gyűlésé­ből :­­Eördög Frigyes, Debreczeni Endre, Biró Pé­ter, Kis István, Izsó András, Zöld László, Seiner Salamon. 123. A rákosi bal kö­z­é­p k­ö­r részéről: Bagossy Sándor, Szolavecz Ágost, Szter György. 124. Csengeri v. kerület baloldali kör részéről: Varga József, Borbély László, Galgóczy Sándor, Kis Áron, Balog András, Cserjék Imre, Szerdahelyi Gusztáv. 125. Nyíregyházi balkör részéről: Krasznay Gábor, Kégli Gusztáv, Zajacz József,, id. Maurer Károly, Vad András, Barzó János, Ju­rányi Hugó, Raczkó Mihály, ifj. Benes László, ifj. Maurer Károly, Kralovánszky Gyula, Szekeres János, Nádasi Mihály, Haas Móricz, Konstein Ig­nácz, Hofman Adolf, Zomborszky Mihály. 126. Nagyatádi választó kerületből: Bo­­ronkai Lajos és Bakos István. 127. A borsod mező­keresztesi vá­lasztó kerületből: Majthényi Ádám, Fülesi Kál­mán, Duka Ferencz, Berecz György. 128 Miskólczi baloldali közgyűlés­ből: Zelenka Pál, Kun Tamás, Kun János. 129. A miskólczi déli v. kerületből: Főnyi Szabó József, Mikuleczky István, Kenyeres­­sy Károly. 130. Nagybánya v. kerületi elvtársak értekezletéből: Kovács Lőrincz, Bercsey Lajos, Papolczi János, Turman Olivér, gr. Teleki Géza. 131. Zalaegerszegi baloldali kör­ből : Nagy Károly, Csertán László, Nagy Gyula, Hegedűs Károly, Bolla István, Soós Károly, Pa­raszti Pál. Eddig összesen 131 helyről 887 küldött van bejelentve. Pest, 1872. febr. 28-án. Az országos baloldali kör meghagyásából közli V­é­c­s­e­y Tamás. — G­ö­mö­r-K­ishont megye ellenzéke az orsz. baloldali értekezleten a következő tagok által képviselteti magát: A Putnoki kerületből: Ragályi Ferdi­­nánd, Ragályi Gyula, Hevessy Bertalan és László Horvát Lajos, Borzy András, Fejes Tamás, Há­­mos Gusztáv, Bihari Lajos, Gánóczy Ferencz. Rimaszombati kerületből: Polgáry Károly, Kende Fer, Malatinszky Frigyes Róth Kálmán s Rimaszombat részéről még választandó négy tag. Rimaszécsi kerületből: Czibur Gusztáv, Sárközy Gyula, Farkas Abris, Bélik Miksa, Szent­­miklóssy Kálmán és Sándor, Kubinyi Arnold, Bornemissza István, Borsody Józs­ef, Rozsnyóci kerületből: Farkas Jenő, Máriássy Géza, Roszty József, Gömöry Miksa, Berecz Sándor, Ragályi Pál. J­o­­­s­v­a­i kerületből: Holes Dan, Czibur Czibur János, Martinyi János, Kalina György, Balzer János, Kuna Jenő, Farkas Ede. K­övi kerületből: Szentiványi Árpád, Kubinyi Kálmán, Thuránszky Marczel, Hevessy Boldizsár, Remi­­nyik András, Siró Sári, Gecsó János, ifj. Káli András. Összesen 48. A baloldal márczius 10-ei országos értekez­letére bejelentett elvtársak névsora. (Ötödik közlemény.) 113. Székesfehérvári balpárti gyű­lésből : Kajzer Sándor, Éder József, Havranek János, Jáhn István, Gaszner Pál, Detrich László, Katles József, Hajós Kálmán, Adler Lipót, Mar­kus Antal. 114. Komárom város balpárti érte­kezletéből : Pulay Kornél, V. Nagy Sándor, Hei­ler Szilárd, Weisz Lipót, Vörös Jenő, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselő­ház Ülése febr. 29-én. Elnök •­ Somssich Pál. Vécsey Tamás Lubló város egyik tanács­nokának azon kérvényét mutatja be, hogy 49-ki kiadásai kárpótoltassanak. •— A kér. bizottsághoz utasíttatik. Hajdú Ignácz előadó beterjeszti a közp. bizottság jelentését a főrendiháznak a telepítvé­­nyesekről szóló tvj­avaslatot illető üzenetéről. - Ki fog nyomatni és szétosztatni. Pulszky Ágost előadó bemutatja a közp. bizottság jelentését a kolozsvári egyetemről szóló tvjavaslat tárgyában. — Ki fog nyomatni s köze­lebb napirendre tűzetni. O­r­d­ó­d­y Pál az állandó igazoló bizottság előadója a szabályszerű 30 nap fentartása mellett igazoltnak jelenti ki G­a­á­l István illyefalvai képviselőt. — Az első osztályba soroztatik. Napirend: Plachy György nem kiván a ház türelmével visszaélni, sem ismétlésekbe bocsátkozni s rövi­den csak azon okokat foglalja össze, melyeknél fogva ő a jelen tvjavaslatot el nem fogadhatja, és ezek a következők: 1) mert e tvjavaslat a ki­váló polgári választó­jogot nem terjeszti ki, ha­nem inkább sok tekintetben és sok részben meg­szorítja, teszi ezt a census kérdésben, teszi azon oknál fogva, mert az adófizetést alapul a válasz­tói képességnél elfogadni nem akarja; 2) mert a választási jog gyakorlatát, meggyőződése szerint elegendően nem biztosítja, titkos szavazást nem enged meg, a választások körüli lehető visszaélé­sek ellen és a választások mellett történhető ki­hágások megtorlásáról nem intézkedik ; (3 azért, mert a mostani kormány a hiányosok­nak bizonyult választó­kerületeknek kiiga­zításáról nem gondoskodik ; és 4) ezen tör­vényjavaslatot el nem fogadhatja azért, mert az az ő nézete felfogása szerint, nem eléggé egyszerű és e szerint nem eléggé világos és így többféle, különfélekép elágazható követelésekre és kérdésekre szolgálhat alkalmuk . Pártolja Tisza Kálmán indítványát. Horváth Sándor nem tett fel a kormánypárt­ról s a minisztériumról annyi vakmerőséget, a­mennyi szükséges arra, hogy a választói jog meg­­szok­tassék. Azonban most látja, hogy csalódott. Igaz ugyan, hogy a ház előtt fekvő­­javaslat se­hol magyarán, tisztán, világosan és őszintén ki nem mondja a választási, a szavazási census föl­emelését, mindazáltal tekervényes utain nem egy választó­polgárt fog vissza­vezetni a szavazó urnától. Előre elgondolom — így folytatja szónok tovább beszédét — azon megdöbbenést, melyet ezen­­javaslat, ha törvényerőre emelkedik, a nem­zet hazafias részénél elő fog idézni. Uraim! a túlsó oldalon, ne hivatkozzanak önök mindig a 48-ki törvényhozás szellemére. Higgyék el, ezen hivatkozás nem illik az önök ajkaira. (Derültség a jobb oldalon.) A 48-ki tör­vényhozás a kor színvonalán állott, az önök tör­­vényalkotása messze alul áll a mai kor niveau­­ján; a 48-ki törvényhozás és törvények szelleme, a szabadság, a haladás, a fejlődés szelleme volt; az önök törvény­alkotásának és az előttünk fekvő­­javaslatnak, ha van szelleme, az nem egyéb, mint a visszaesés, a hátra maradás, a stabiliz­­mus, a reactió sötét szelleme. (Helyeslés balfelől. Derültség jobb felől.) Az 1848-ki törvényhozás működését t. hát egy nemzet lelkesedése ébresztette, táplálta, di­csőítette meg, és jutalmazta. Az önök törvényho­zása 1. jobboldal újabban és újabban egy-egy jo­got vesz el a nemzettől, az államtól és polgár­tól és a nemzet hazafias részénél ,kétség kívül megdöbbenést vagy hidegséget, fásultságot fog elő­idézni. Uraim ! egy negyed százada lesz nem­sokára, hogy az 1848-iki korszak elmúlt. És önök azt hiszik, hogy a nemzeti élet azóta nem fejlődött semmit, hogy a magyar nép a cultúra terén nem csinált azóta egyetlen előre­lépést sem, és ennélfogva azt hiszik önök, hogy a magyar nemzetnek nem le­het most több jogot adni, mint a­mennyit az 1848- as törvényhozás adott? Ne higgyék, nem is hiszik; önök félnek a néptől, félnek a nemzettől. (Igaz balfelől. Ellen­mondás jobb felől.) Hogy igazam van, t. hát, mu­tatja a belügyminiszter urnak múltkori ezen tvja­vaslatot inauguráló beszéde. Bizonyítja Szilágyi Dezső képv. urnak beszéde is. Mind akettő csak­nem szóról szóra azt mondotta, hogy ha szélesebb alapon történik a képviselő választás, nem lehet jótállani a jövő törvényhozás szelleméről. (Bizony úgy is van! jobb felöl) Mondják meg önök, nem félelem-e ez a magyar néptől ? (Egy hang a jobb oldalon: „Igenis félelem a söpredéktől!) T. hát! Különösen Szilágyi Dezső képv. ur volt az, ki nagyon fél, nagyon tart a democratiá­­tól. A theoriák rengetegében eltévedve találkozik­­ a demokratia geniusával. Először megijed, meg­retten tőle, de azután talpára áll, megfordul és rágalmazza a dem­ocratiát» (Felkiáltás a jobbol­dalon : „Ez nem igaz!) T. hát! Nem irigylem azon dicsőséget Szi­lágyi képviselőtől, (felkiáltások a jobboldalon : „Pedig van mit irigyelnie!“) hogy ő volt az első ezen házban, a­ki a dem­ocratiát nyíltan merte rá­galmazni. (Felkiáltás a jobboldalon: „Ez nem igaz!“) Te hát, emlékszem én azon időkre, mikor az 1867-ks minisztérium in capite et membris itt ült ezen házban. Volt annak két igen­­. tagja Horváth Boldizsár és boldog emlékezetű Eötvös K. miniszter. Mindkettő nem egyszer hivatkozott a democratiára, dicsőítette azt, és önök a túloldalon helyeslő éljenekkel kisérték beszédeiket. Most megváltoztak a viszonyok. Tegnap előáll egy ifjú képv. és megtartja szűzbeszédét és önök a democratia rágalmazását megéljenzik. (Felkiáltások jobboldalon : Nem áll!) Nincs mit irigyelni Szilágyi képv. ur . . .. (Fölkiáltások jobb oldalon : De bizony van! Töb­ben a baloldalon . Mi nem irigyeljük !) mert, mit várhatunk tőle, ha ő még szűzbeszédében is már annyira rágalmazza a democratia geniusát (De­rültség a jobboldalon), várjon mi lesz belőle idővel, ha teljesülnek mindazon nagy remények, melyeket, önök egyéniségéhez és személyéhez kötnek. (De­rültség a jobboldalon.) Egyébiránt te­hát ! ha Szilágyi Dezső képv.­társam annyira fél azon democratiától, adok neki egy jó tanácsot (Halljuk) hogy még kevésbbé le­gyen oka rettegni tőle. Ismerjük, legalább után útfélen emlegetik az ő tehetségeit, melyeknél fogva törvényeket szerkeszteni nagyon ügyesen tud, azt tanácslom tehát neki, szerkesszen ő mielőbb egy törvényjavaslatot, melynek rövid tartalma az le­gyen (Halljuk !) hogy mindaz, a­ki választó­jog­gal nem bír, védkötelezettségre sem szorítható. Megmondom miért. Mert ha ő fél a polgártól, a­kinek kezében egy szavazó lap van, jobban kell retegnie azon polgártól, a­kinek kezébe oda nyom­ja a puskát, mert a szavazó lap nem fog elsülni soha, de a puska véletlenül is elsülhet és épen őt találhatja. (Élénk helyeslés.) Önök nagylelkűéit akkor, a­mikor valaki­nek kötelezettségét kell megszabni és ezt ki is terjesztik — a legszélesebb körre; a sorozás­nál nem kérdik a szegény ifjútól, várjon van-e valakié, a­kiért érdemes harczba menni, váljon van-e valamije, a miért érdemes életét feláldozni ? (Egy hang a jobboldalon: A haza!) besorozzák őt, hanem mikor arról van szó, hogy jutalmat vagy legalább erkölcsi elismerést nyújtsanak azoknak, a­kik a hazáért szenvedtek, akkor elhallgatnak és elnémulnak ,­­ mint mondják magasabb politi­kai szempontból (Derültség.) Tisztelt ház ! Mind azon beszédek, nem véve ki sem Szilágyi Dezső t. képv.­irét, sem magáét a belügyminiszter úrét, nagyon kevéssé tudták az előttünk fekvő tvjavaslatot megvédeni, de a töb­biek, a­kik a jobb oldalon szóltak, alig mondtak valami érvet mellette,­­ ha őszintén beszéltek, mellettünk érveltek. Ott van pl. Papp Zsigmond t. képviselő barátom. (Felkiáltás! A más világon van.) (Derültség.) Az ő beszéde addig, a­míg igaz és őszinte volt, mindig mellettünk érvelt és csak akkor fordult ellenünk, mikor a leyális be­­kanyarodáshoz kezdett: „Disiuit in piscem mulier formosa super­ne!................ir, hogy is mondja tovább Horác?...........,risumtenentis amici!“ Tisztelt ház! ha az örökkévalóság jelképe­dére nem alkalmaznák már évszázadok, sőt tán évezredek óta, az önön farkát maró kígyót, úgy én Papp Zsigmond t. képv. ur beszédét jelle­mezném ezzel, mert valóban beszédének feje meg­harapta farkát, (Derültség.) sőt a mi í­ég , cso­dálatosabb, farkával harapta meg fejét. (Elénk derültség). Szilágyi Dezső t. képviselő úr megtámadta mind Tisza Kálmán, mind Irányi Dániel t. képv. társaim indítványát. Tisza Kálmáné nem tetszett neki, mert az nagyon kevés, s ha azt fogadjuk el akkor ismét reformokra lesz szükség; Irányi Dánielé, az meg nagyon sok. (Derültség.) Azt vártam már, t. hát, hogy Szilágyi Dezső, t. képv. ur valami középpontot fog keresni a kettő között, és oda fog állani Schwarcz Gyula képv. ur mellé, hogy legalább­­ se érezze a magányosság rideg­ségét. (Derültség.) De kérem az az egész érvelés megállhat-e? Ő a „sokat“ nem szereti, a „keve­­set“ sem, s azt mondja, hogy ne tegyünk semmit. Vagy el kellett volna fogadni Iványi J. képviselő­­társunk indítványát, vagy Tisza Kálmán t. képvi­selőtársunkét, de hogy akkor, midőn azt mondja Iványinak, hogy az övé sok, ne fogadja el a ke­vesebbet sem, ennek nincs értelme. (Fölkiáltás a jobboldalon : Hol itt a logica!). Te hát! milyen ezen törvényjavaslat, különö­sen első fejezete alakilag? a lehető legnagyobb d­aos. Ugyancsak megfeszítse eszét te­hát, ki ezekből a­zokból ki akar igazodni, sőt hogy is kívánhatja maga a belügyminiszter úr azt, hogy valaki eligazodjék ezen I. fejezet szakaszain, mi de ő maga sem tudta, hogy tulajdonkép mi van azokban. Hiszen már 5 napja, hogy vitatkoztunk fölötte és sem a belügyminiszter úr, sem a köz­ponti bizottság előadója nem tudták, hogy mi van a 3-ik §-ban ; hagyták az ellenzéket beszél­ni jobbra balra, míg végre az 5-ik napon mint valami Deus ex machiha meg nem jelen egy nagy csomóval hóna alatt Szilágyi Dezső­­, képv. ur, s akkor ő neki kellett elmondani azt, hogy tulajdonkép olyas­valami van a 2-ik­kban, miről sem a miniszter úr, sem a központi előadó úr nem tud semmit. Én most már egyiküknek sem hiszek (Derültség), mert Szilágyi Dezső képv. ur azt mondotta, hogy tulajdonképen nem az van benne, a­mi benne van, s erre úgy a miniszter úr, mint a központi előadó úr is hallgattak, ezt sem nem igenelték, sem nem tagadták. Ezen eljárást nem értem. Miként kívánhatja a belügy­miniszter úr, hogy eligazodjanak majd az összeí­ró bizottságok a törvénynek azon­l-fő fejezetén ? midőn — kérem — két oly nagy államférfi, mint a­milyen ő. t. i. a belügyminiszter úr s Ghy­­czy Kálmán t. képv. társunk, különbözőképen magyarázták. Vájjon egyformán értik e majd ezt az összeíró bizottságok is? A­­javaslat azon sza­kaszainak t. ház,melyek a választási jogot határozzák meg,világosoknak egyszerűeknek, könnyen érthetők­nek kell lenniük, úgy, hogy azokat felfoghassa a legegyszerűbb polgár is (Helyeslés balfelől.) és a törvénykönyvet kezébe véve, önmaga ma­gyarázhassa meg magának, váljon bir­e válasz­tási joggal vagy nem. (Helyeslés a szélső balról.) Önök előtt itt áll most az 1848-as törvény, és itt a jelen törvényjavaslat I. fejezete s megval­lom magam nem tudok egészen eligazodni rajta, s így fognak járni, messzebb vidékeken is, s ha majd a belügyminiszter úrhoz folyamodnak az iránt, hogy mikép kell azt magyarázni: ez a jobboldaliaknak jobboldali értelemben fogja ma­gyarázni, a baloldaliaknak pedig baloldali vagy is akarom mondani, szintén jobboldali értelemben. Egyébiránt az, hogy a 2-ik §-ban mi foglaltatik, nagyon jellemzi miniszter úrnak komolyságát, melylyel kísérni szokta a törvényjavaslatok készí­tését s a tvjavaslatok tárgyalását. Gratulálok valóban a nemzetnek, a mostani kormányon, a mostani belügyminisztériumi széken ülő vezér férfiához. T. hát­­­a milyen különbség van a kedvező széllel előhaladó, és a homokzá­tonyon megfeneklett hajó között, az a különbség van az 1848-iki törvények, az 1848-iki tör­vényhozás és az előttünk fekvő törvényjavaslat s átalán véve a mostani törvényhozás között. Az 1848 iki­­korszak kezdete volt a fejlő­désnek, és ha mi 25 év alatt nem haladtunk semmit, ha mi ma nem akarunk több jogot adni a népnek, a nemzetnek, mint a­mennyit 25 évvel ezelőtt adtak, akkor valóban siralmas állapotba jutott már a magyar nemzet s jövendőjéhez, jö­vendő boldogságához kevés remény lehet. Te hát ! Én az előttünk fekvő törvényjavas­latot nem fogadom el a részletes tárgyalás alap­jául sem, hanem szavazok­­. képviselőtársam Tisza Kálmán határozati javaslatára. (Élénk él­jenzés a baloldalon.) Patay István azon kezdi beszédét, hogy óhaj­totta volna, miszerint a miniszterek, vagy legalább a belügyér,jelen legyenek, mint a­hogy ez köte­­lességek. Ő csak röviden fog szólani, mivel nem akar ismétlésekbe esni, sem pedig azon vádat vonni magára, mint a minap Ghyczy Kálmán, hogy t. i. ha nem excellencziázza a miniszter ura­kat, miként a philosophus ur itten (Schwarz Gy. helyére mutat) (Nagy nevetés) azzal gyanusíttas­­sék, hogy ő is haza beszél; tehát csak pár szóval mondja el, még­pedig harag nélkül (Derültség) miért nem fogadhatja­­ el a jelen törvényjavasla­tot. Eddig, úgymond, egyetlen életrevaló reformot sem vihetett a ház keresztül a miniszteri hivatal­nokok és az igazságtalan alapon megválasztott erdélyi képviselők többsége miatt. (Helyeslés bal­ról.) Az 1848-ki törvényekből meghagyatott az, a mi hibás, sőt még kiszélesittetvén számtalan ki­búvó ajtóval láttatott el, s hasonlít a lyukas csiz­mához (Nagy derültség), melyben a sár ki-­s be­jár s a lábon csak a piszok marad. (Derültség.) Felszólítja a kormányt, csináljon becsületes új csizmát, melyet a becsületes magyar ember, ha az alkotmányos ösvényen járni akar, felhúzhasson. — Ő továbbá nem is akarna Papp Zsigmonddal a túlvilágra menni (Derültség), nem akarja ott ke­resni a tökéletes igazságot. A múlt választási tör­vényre visszagondolva, elmondhatja: „múltadban nincs öröm“, s ha e tvjavaslat elfogadtatik, azt is elmondhatja: „jövődben nincs remény.“ Ezek szerint pártolja Irányi Dániel hat­ javaslatát. Makray László nem kíván közvetlenül hozzá­szólni a­­javaslathoz s csak némely elmondott be­szédre óhajt válaszolni, különösen pedig Pap Zsigmond azon állítására, hogy Erdélynek van oly nemessége, mely csak híréből ismeri a földadót, mert egy átalan földet nem bir. Pap mondta azt is, hogy Erdély a hét eredendő bűnök országa. Ő előre is kéri a házat, ne tekintse a nemesség melletti felszólalását úgy, mintha e reactionárius irányban a democratikus elvek visszatartásával akarna azoknak érdeke mellett felszólalni, kik Erdélyben egy házas, egy telkes nemeseknek ne­veztettek 48-ig, s kiknek szavazatjoga esjen Pap Zsigmondon kivü­l több képviselő is tett kifogá­sokat, mint pl. Bujanovich Sándor, ki el nem fo­­gadhatónak mondotta a volt kiváltságos osztály­nak adott privilégiumot, mivel itt a jogelnyerés csakis a nemesi oklevelén nyugszik. Szónok azonban úgy tudja, hogy nem rejlik ezen nemességnek szavazati joga a nemesi ok­levélben, hanem tettekben van a régi census alap­ja, maga az oklevél csak symboluma, csak bizo­nyítéka az elismerésnek az érdemnek Szónok, elismeri, hogy az alkotmányos jogok gyakorlata a földhöz volt kötve, de megjegyzi, hogy nem a birtok terjedelme a jogok gyakorlatának mértéke, hanem a föld bármi kevés leírásának föltétele. Épen azért a donatarius főnemes és az armalisos nemesnek politikai joggyakorlata között eltérő különbség” nem volt. Ebben fekszik szerinte a democratia eszméje. Továbbá az illető nemességet az 1848-ks törvények jogosították fel a szavazásra és pedig szerinte nagyon is méltányosan; mert hiszen a nemesség volt az, a mely a népet a maga alkot­mányos sánczaiban védte ; a nemesség volt az, a m­ely 1848-ban a maga saját holt tetemével töl­tötte ki ímnen árkokat, a melyek az alkotmányos bástyán kivü­l voltak és saját tetemein keresztül vezette be a népet alkotmányos jogainak gyakor­latába. Ő tehát a­­javaslat e pontja ellen nem tesz kifogást, a többire nézve azonban pártolja Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés balfelől.) Papp Zsigmond személyes kérdésben kér szót- , nem akarta gúny tárgyává tenni a nemes­séget, bár midőn azt mondta, hogy annak egy része nem ismeri a földadót, tökélesen igaza volt, mert neki is volt egy nemes ember kocsisa, ki szavazati joggal birt. Kiss János kötelességének tartja elsorolni a fenforgó tárgyban nézeteit, noha az ellenzék érvelései már csaknem teljesen kimerítették a tárgyat és az adatokat, de ő megígérte válasz­tóinak e nézeteinek elmondását. Felemlíti mindenek előtt a 48-iki törvények alkotását megelőző ese­ményeket. E törvények hozása alkalmával — úgym­ond — a nemesség választotta a követeket a képr.­házba a népnek kizárásával, még is az ekként választott képviselők a 48-ik országgyű­lésen megértve hivatásukat és a kor szellemét, átlátva Európában a politikai állást és föllelke­sítve azon nagy hazafi által, kit láng elméje s tehetsége a nép atyjává tettek s kiben a szabad­ság teremtőjét a magyar hazában kell, elismerni fellelkesitve Kossuth Lajos által, (Éljenzés a szélső balon) hajlandók voltak ledönteni a vá­lasztó falakat és megalkotni a 48 — 49-iki törvé­nyeket, fölszabaditni a hazában rabigában lévő jobbágyságot és azt oly hasonló jogokkal felruházni, mint minekkel maga a nemesség fel­ruházva volt. Ma ezen eseményeket tekintetbe vesszük, ha tekintetbe vesszük, mily haladást tett a magyar nemzet az 1848-ik V-ik­­. czikk alkotása által, ha figyelembe vesszük azt, hogy mekkora aristocratiával szemben kellett küzdeni azon 1848 esztendei országgyűlésnek, hogy megalkothassa a jogegyenlőségi törvényt, ha figye­lembe vesszük azt, hogy az akkori európai viszo­nyok közt, mily haladás és átalakulás volt a par­lamenti rendszer behozatala, megfoghatatlan, hogy most 25 év után a t. kormány oly törvényjavas­latot terjeszt a képviselőház elé, mely az akkor kimondott népszabadságot, a kimondott jogegyen­lőséget legalább 50 évvel vissza­veti . Ezen törvényjavaslat szerinte nem egyéb, mint szem­fényvesztés, játszás a nemzettel szemközt, ez nem egyéb, mint a nép számára készített ámítás. Ezen törvényjavaslatnak számos hézaga és zava­ros kitételei arra czéloznak, hogy a nép értelme zavarba jöjjön és azt se tudja, hogy merre iga­zodjon, ki a jogos választó és ki nem. Szónok nem barátja a censusnak s határo­zottan az átalános választási jog, valamint a tit­kos szavazás mellett van, kívánja továbbá az in­­compatibilitás kimondását. Végül a corruptió át­­kos hatásának belátása végett ajánlja hosszan tartó zaj és derültség között, sz. János jelenései­nek 13-ik, és különösen a belügyér figyelmébe ugyancsak 18-ik részét. — Ezek után pártolja Irányi D. kat. javaslatát. Szomjas József nem tagadja, hogy az 1848. V. t. ez. és az ide vonatkozó erdélyi törvényczik­­kek hiányosak s a rögtönzés bélyegét viselik ma­gukon, s igy örült, midőn ezek tervbe vett re­formjáról értesült; azonban a jelen­­javaslat nem elégíti őt ki, s abban nem az 1848-ks V. t. sz. gyökeres s a közkívánatnak megfelelelő módisítá­­sát, hanem azoknak egyes s különböző magyará­zatokra tért adó rendelkezéseit, pártérdek szem­pontjából kizsákmányoltatni látja, s azért azt a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatja, s pártolja Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés.) Podmaniczky Frigyes b. előrebocsátja, hogy ő Tisza Kálmán indítványát fogadja el. Majd a kormány eljárását taglalván, megjegyzi, hogy a kormánynak mindjárt az 1848-ks V. t. ez. körüli teendők tisztába hozására kiküldött bizottság mű­ködésének megkezdésével tisztába kellett volna jönnie önmagával az iránt: lehet-e, vagy nem e törvénynél czélszerű változtatásokat behozni. S ha azt látta volna, hogy nem lehet, készített volna novellát az összeírásra s hagyta volna a többit úgy amint van; a másik esetben pedig sietnie kellett volna a javításokkal; mert az ily későre halasztás sem a törvény hasznára, sem a kivi­tel módjára nézve czélszerű nem lehet. (Élénk helyeslés.) Szónok megvárta volna továbbá, hogy e tör­vény némi haladást tanúsítson. Az ő felfogása szerint minden országban nem csak politikai, de közművelődési tekintetben is hévmérő mindenkor, a választási tövénynek időközönként való meg­változtatása. (Helyeslés.) Mert a­hol a civilisatió halad, ott a census lefelé megy, a­hol pedig a census felfelé megy, ott a civilisatió, ha, nem is megy hátra, de mindenesetre megáll. (Élénk he­lyeslés.) Különben a jövőre nézve a választási tör­vényt illetőleg oda nyilatkozik, hogy nézete leg­közelebb áll Schwarcz Gyuláéhoz, mert azt tartja, legbiztosabb kimondani azt, hogy minden 20 éves polgár, ki önálló, így tehát sem apai sem gazdai hatalom alatt nem áll, ki adót fizet, és a­ki írni olvasni tud,az választó. De átlátja,hogy ez utóbbi felté­telt életbe léptetni még nem lehet, mert nincs jogunk, fi°gy a gyermekekben büntessük meg az apák vét­keit (Tetszés) de remélli, hogy igen rövid idő múlva oda fogunk jutni, hogy a feltételt elfogad­hatván oly censust fogunk megállapíthatni, mely szerinte a legigazságosabb és a haladásnak leg­inkább megfelel Az általános szavazati jogot illetőleg meg­váltja nem tud ez ideával megbarátkozni kivált azok után, miket hallott; mert mióta az általá­nos szavazatjog közé belekevertetik a magyar öz­vegyek joga, kénytelen tapasztalni, hogyha bár ősz fejjel, de igen is ifjú demokraták vagyunk. (Derültség) Hiszen, úgymond, a magyar özve­gyi j°g a legaristokratikusabb fogalom, a­mely létezik. Ha már, úgymond a nőket akarjuk képvi­seltetni, akkor meg kell adni a szavazati jogot minden nőnek, ki nagykorú s csupán az özve­gyekről szerinte nem lehet szó. (Helyeslés) Kü­lönben azt hiszi, hogy ha a többi föltételeket is hozzákötjük a magyar özvegyek szavazási jogá­hoz, nem igen fognak ezen kapni. Tudvalevőleg azon szép előjoga volt a magyar özvegynek, hogy férje birtokát birtokolta mindaddig, mig férjhez ment, ,de az alatt gyászruhát volt kénytelen vi­selni. És szónok nem hiszi, hogy a mostani öz­vegyek oly könnyen reá­állanának ezen nagyon terhes feltételre. (Derültség) Ami az incompatibilitást illeti, szerinte mi­nél egyszerűbb lesz az ezt tárgyazó törvény, an­nál jobb. Ő azokkal tart, a­kik azt mondják, hogy a kormányhivatalnok nem lehet képviselő, a minisztert és államtitkárt kivéve. (Helyeslés) A lelkészt a katonával állítja egy színvonalba és igy nézete szerint valamint a katona, úgy a lelkész sem lehet képviselő. (Helyeslés) Sem a pénzügyi, sem a vasúti bizottságban az ő felfogása szerint semmi pénz- vagy vasúti intézet igazgatója, igaz­gató tanácsosa vagy hivatalnoka nem ülhet.(Élénk helyeslés ) A szavazási módot szónok nyílt kérdésnek kívánja hagyni, bár ő személyesen a nyílt szava­zás mellett van. Kemény Mihály hivatkozik arra, hogy a fő­rendiház reformja szintén kilátásba helyeztetett a trónbeszéd által s szerinte ezt mint a vál. tör­vénynyel rokont, ezzel együtt tökéletesen el lehe­tett volna intézni. — Ezután a vál.­­javaslatra áttérve kijelenti, hogy most az e tárgyban folyó vita hetedik napján nem akarja hosszasan igény­be venni a ház türelmét s egyszerűen oda nyi­latkozik, hogy ő egy gyökeres törvényt várt, mi­nek hiányában azonban pártolja Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés.) Elnök öt perczre felfüggeszti az ülést, mi­nek leteltével a jelenlevők felszólalásra megszám­láltalak s meglevőn a 100-as szám a vita to­vább foly. Helfy Ignácz úgy látja, hogy ezen ad hoc törvény épen csak a küszöbön álló választások számára készült és szerinte abban rejlik ezen tör­vényjavaslat tulajdonképeni értelme, melyet sok­kal kényelmesebben lehetett volna 104. §. helyett egy §-ba foglalni, az, hogy a választó­kerületek legnagyobb része köteles deákpárti képviselőt választani, és ebben némileg ki van mondva az incompatibilitási törvény is, t. i. hogy baloldali ember nem lehet egyszersmind képviselő is. (He­lyeslés balfelöl.) Szónok ezután Szilágyi Dezső theoriait igyekszik megdönteni s a kormány Erdélyben követni szándékolt eljárását rója meg s végül kijelenti, hogy a szőnyegen levő tvjavaslatot el nepi fogadhatja s pártolja Iványi D. határozati ja­vaslatát.

Next