Ellenőr, 1872. március (4. évfolyam, 50-77. szám)
1872-03-01 / 50. szám
Rónay János Ghyczy K. és Chorin elmondott érvei után nem kíván hosszasabban nyilatkozni a tvjavaslat ellen s csupán annak legigazságtalanabb tétele, a választási census ellen szólal fel, mint a mely ugyanazon viszsoyok közt s ugyanazon elvek mellett egyik polgárnak jogokat ad, s a másikat megfosztja azoktól. Szerinte továbbá az adóra fektetett új census behozatalával nem lehet kimondani azt, hogy azok, kik a törvények értelmében már előbb bizonyos jogokat gyakoroltak, azoktól megfosztassanak. Ha tehát, úgymond, a miniszter azt mondá indokolásában, hogy a 48-iki törvényekből egyetlen egy előnyt sem akar feláldozni, az ő nézete szerint az 1-ső szakaszból azt sem lehet kihagyni, hogy az 1869- ben választói jogosultsággal összeírt polgárok ezen jogukat megtartják. Ezek után pártolja Tisza Kálmán indítványát. Táncsics Mihály rosznak találja a jelenjavaslatot, mert nem lengi át a szabadság és egyenlőség szelleme, mert homályos és bonyolódott s mert a nép óhajainak meg nem felel. Ő Irányi Dániel hat javaslatát fogadja el, mint a mely legközelebb áll az ő meggyőződéséhez, bár ő ezzel sincsen tökéletesen megelégedve, s nem tartja elégségesnek, ami abban van, de annál többet kíván, amit azonban talán saját pártfelei közül sem fogadna el senki. (Derültség) Ő hármat kíván: 1) minden nagykorú szavazati joggal való felruházását, 2) a községekben, megyékben, az országgyűlési képviselőket, a kormányt s magát az államfőt illetőleg is évenkénti választást (Derültség) 3) a katonaság szavazati joggal való felruházását s a minden rendű és rangú papságnak a szavazati jogtól megfosztását; mert úgymond minden pap, legyen bármely vallásu, az industól a katholikusig, mind ármánykodó, áraitó, csábító (Derültség) Pavlovits István úgy találja, hogy a fönforgó é tvjavaslat vét az igazság, a politika, a nemzetgazdaság, a következetesség, a czélszerűség, az erkölcsiség és a nemzetiség elve ellen, s mindezt fejtegeti egyenként. E tvjavaslat hibájául rója fel, hogy egészen megfeledkezik a moszt korona egy integráns részéről, a határőrvidékről. Nem barátja a nők emanczipatiójának azon értelemben mint azt Majoros kívánja, mert a nőknek értelmisége a mostoha körülmények miatt, még nincs egészen kifejlesztve. Az általános szavazati jogot tartja a legigazságosabbnak, legczélszerűbbnek és legegyszerűbbnek. Nem érti, miért irtózik a kormány a titkos szavazattól. A kormány nem véve föl a javaslatában a megvesztegetések megbüntetését, méltán alkalmazhatni rá, „qui tacet consentire videtur.“ A javaslatnak a nemzetiségi elv ellen elkövetett vétkeiről nem akar szólani, mert az olyan kormánytól, mely a maga nemzetiségével és a maga fajával oly mostohán bánik, a nemzetiségek sem várnak semmi jót. Sem a miniszter javaslatában, sem Tisza indítványában nem talál semmi jót, ez utóbbi megfelel a balközép természetének, azaz középszerű. Irányit pártolja. Lónyay Menyhért gr. benyújtja az ő felsége által szentesített ipartörvényczikket, mely kihirdettetik. — Holnap ülés. Ülés vége 3% órakor. Külföldi szemle. Pest, febr. 29. Német lapok a Bismarck ellen intézett merényletből agitatiót kovácsolnak a lengyel törekvések ellen. Tárgyilagos adatot a merényletről nem igen tudnak felhozni, s a Kormian lengyel kanonoknál Posenben tartott házmotozás eredméényeit is a szokott rendőri modorban tudatják, mely nagyképű fontoskodás által hiszi leplezhetni a tények hiányát. Egyáltalában az a császári német szabadelvűség kellemetlen mellékizt kezd nyerni. Az uj iskolafelügyeleti törvénynek, — melyet mint az ultramontanismus túlkapásainak visszautasítását csak méltányolni lehetne, — maga Bismark herczeg germanizálási tendencziát tulajdonított, és a „Nordd. Alig. Zeitung“ mint láttuk már a Galicziának engedményezendő autonómia ellen is emelte szavát. Ily után a német birodalom nem lesz a béke várává — mint azt nevezni szeretik. Thiers most már nem fog elnöki üzenetet a nemzetgyűléshez intézni, mint a párisi lapok jelentik. Az üzenet a belügyminiszernek említett sajtótörvényére vonatkozott volna, és benne Thiers a törvényjavaslat elfogadásához köti állásának további betöltését. A kicsit azonban ki lett kerülve hathatósabb pressió nélkül. A ministerek biztosításai, hogy a javaslat, kiválólag a bonapartismus ellen irányul,megnyugtatólag hatottak a versaillesi monarchistákra és az osztályok rostályán az ■t csekély módosításokkal csakugyan átment. A távirda jelenti, hogy a nemzetgyűlés elvetette az indítványt egy bizottság kiküldésére, mely a Francziaország területének felszabadítására és az idegen megszállás megszüntetésére alkalmas eszközöket tette volna tanácskozása tárgyává. Az indítvány czélja volt, hogy a Francziaországban megindult önkényes adománygyűjtés vezetését a nemzetgyűlés vegye kezébe. De a belügyminiszer ráutalt arra, hogy a gyűjtés talán nem vezet teljes sikerre, és ily eshetőségnek a kormányt és a kamarát kitenni sem szabad. Az óhajtott czél elérésére a miniszer jobbnak találja egy kölcsön megkötését. A franczia követségi állás Rómában betöltetett, miután a huzamos szünet nagy mérvben költötte fel az olasz népek kormányának elégületlenségét. Az állásra Fournier, eddig Stokholmban , követ lett kinevezve, s a Thiers kormány avval Mentegeti magát, hogy előbb nem tudott ez állásra alkalmas embert találni. Az olasz kamara ülésében előterjeszti a hadügyminiszter a 12 milliónyi hitel iránti javaslatot ; ebből 4 millió az első korsorozatú katonák begyakorlására, 4 millió új hadiszerek előállítására és 4 millió katonai építkezésekre fogna fordíttatni. A javaslatra a sürgősség kéretett. Konstantinápolyból jelentik, hogy a pátriárka elnöklete alatt Canariban tartott gyűlés elvetette az exarcha választását. A pátriárka " a kormánynyal szemben a gyűlés nevében késznek nyilatkozott a tárgyalást törvényesen megválasztott bolgár képviselőkkel egyezség létrehozatala czéljából megújítani. — Hilarion választása megsemmisitetett és exarchává a widdini püspök választatott. — A dohánykezelés bérletére számos versenyző jelentkezett. A hivatalos lapból. A pénzügyminiszter Czerminger János I-f. oszt. számtisztet a központi számvevőséghez számtanácsossá nevezte ki. Janauschek Gyula pozsonyi lakos vezetéknevének „Jánosiéra, Chachinovich Endre pécsi lakos vezetéknevének „Tarai“-ra, Sohasehek Bálint magyar kir. államvasuti igazgatósági felügyelő saját, továbbá Róbert, Mária Alojzia és Adolf nevű gyermekei vezetéknevüknek „Csáki“-ra, Kohaneky Lajos pesti lakos vezetéknevének ,Kállay“-ra és Bováncice György szomoród-oklándi lakos vezetéknevének „Széplakiéra kért átváltoztatása megengedtetett. Hírek. Pest, febr. 29. — A király — hír szerint — a jövő héten rövid időre Bécsbe megy, de ismét visszatér Budára. A királynőt márcz. második felében várják, mikor azután az egész udvar Gödöllőre költözik. A király elutazása előtt valószínüleg még meg fogja látogatni a közös és honvédhadsereg iskoláit, valamint a 13-ik tüzérezred számára felállított két új üteget is, mielőtt azok Temesvártt s könyékén elhelyeztetnének. — A mai kihallgatásnál mintegy 60 személy nyert bebocsáttatást. A harmadik átalános kihallgatás hétfőn lesz. — A főváros rendezéséről szóló törvényjavaslat a mostani országgyűlésről elmarad a jövő országgyűlésre. E szerint az idő tökéletesen igazat adott azoknak, kik 1870. tavaszán új restaurációt sürgettek, előre megjósolván — a körülményekből, — hogy a rendezés még évekig késhet. A Pest város küldöttsége ma d. e. 11 órakor nyújtotta át gr. Andrássy Gyulának a díszpolgári oklevelet. A beszédet Gyöngyössy főpolgármester tartotta, mire a miniszter röviden válaszolt, megköszönve a kitüntetést , kiemelve, hogy a főváros gyarapodása egyik legfőbb óhaját képezi. — Adakozások az orsz. rajztanodára. A bécsi belügyminisztérium dr. Rómer Floris közvetésére egy a bécsi operaházat ábrázóló gyps minta gyüjteményt küldött az orsz. rajztanodaszámára. — Ugyanazon intézetnek ^Németh Imre úr, a kereskedelmi minisztérium osztálytanácsosa, egy Raphael, Van Dyck és Dow rajzai után készült fényképgyűjteményt ajándékozott. A Dunaszabályozáshoz úgy fogtak hozzá, hogy az öszszes csölöpöket kezdték leverni a budai oldalon. Az építtető bank sehogy sem akarta megkezdeni a dolgot, attól félve, hogy a jégzajlás idejéig nem erősítheti meg eléggé a késő őszszel kezdett munkát. A közlekedésügyi minisztérium azonban megparancsolta. Szerencsére a Duna jégzajlása az idén gyönge volt, különben elsodorta volna az előleges munkálatoknak még a nyomát is. Hanem így is tett elég kárt, amit most 100.000 frtra becsülnek. Természetes, hogy e kárt nem az épített f. bank fizeti, miután ő előre tiltakozott a netaláni károk megtérítése ellen, hanem fizetni fogja a gazdag Magyarország! — Halálozás. Markos Mihály, a pesti államgymnasium egyik derék és széles körben ismert és becsült tanára febr 26-án elhunyt Meranban. A boldogult a tudományos irodalomnak is egyik művelője volt, s több népszerű értekezése jelent meg a lapokban. Utóbbi időkben sokat betegeskedett, s enyhülést keresni mint Meranba is, hol a halál 51 éves korában vetett véget munkás életének. — A Wágner-egylet alapszabálykészítő gyűlése vasárnap d. e. 11 órakor lesz a Hungária szállodában 1 emelet 4. ajtó. — Jókainé asszony márcz 11-én lép föl Machbethben. Második föllépte is meglesz még húsvét előtt. — A kholera. Hivatalos tudósítás szerint Gácsországban folyó évi február hó 8-tól 16-ig újabb kolera eset oly községben, mely eddig járványmentes volt, nem fordult elő, de e kór egyik járványos községben sem szűnt meg E járvány jelenleg 3 községben uralt, hol az ápolás alatt maradt 17 kolera beteghez újabban 35 járult, kik közül 24 meggyógyult, 10 meghalt, 18 pedig további ápolás alatt maradt. — Hunyad megyében ellenzéki kör alakult, s febr. 19-én tartá szerződő gyűlését, nagy érdekeltség mellett. Elnöknek választották Makray Lászlót, alelnöknek Keresztes Kálmánt, tiszteletbeli elnöknek b. Bornemissza Tivadart, jegyzőnek pedig Buda Imrét és Tóth Lászlót. — Gr. Festetich Leo ur, mint a szini képezde igazgatója, sok zavart okozott már itt, s átalában az intézet nagy hátrányára van, hogy a nemes gróf ur nem máshol keres tevékenységének való kört. Most ismét oly konfliktus történt közte s az egyik tanár, Szigeti József közt, hogy ez utóbbi lemondott tanári állásáról. — A vallás és közoktatásügyi miniszter által szervezendő „országos közoktatási tanács“ népnevelési osztályába három tagot a budapesti összes néptanítók, polgári iskolai és képezdei tanárok közgyűlése fogván választani, mig más hármat a kormány nevezend. — ama választó gyűlés elnökletem alatt, vasárnap i. é. márczius 3-án fog a pesti czukorutczai polgári iskola helyiségeiben d. e. 10 órakor megtartatni, mire a jogosultakat tisztelettel meghívom. — Zichy Antal, budapesti tanfelügyelő. — A haltenyészet tudvalevőleg a magyarországi folyók szabályozásánál s a mindenhová kiterjedő hajózásnál fogva igen apad. Ennél fogva a kormány elhatározta, hogy a folyó szabályozásoknál elzárt mellékágakban a haltenyészetre kiváló gondot fog fordítani. — Böjti bálok. A farsang sok fiatalnak igen rövidnek tetszett, s azért a böjtre is kiterjeszteni határozták, így márczius 2-án a budai lövöldében, 16-án pedig a pesti zeneegylet termében lesznek bálok. — Lonkay Antalt a pápa a Szilveszterrend középkeresztes és aranysarkantyús vitézévé nevezte ki. Azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy Lonkay a pápa sötét országának oly buzgó vitéze, ki tökéletesen érdemes miden Rómából jöhető kitüntetésre. A helyi gőzhajózás Pest és Buda között vasárnaptól fogva megkezdődik. — Reményi bécsi hangversenye nagy tetszés közt folyt le Bécsben. Az ottani lapok nem tudván semmi kifogást találni a művész hegedű játékán, a magyar zeneműveken töltik ki irántuk való jó indulatokat. — A mi apró zsarnokaink úgy tesznek, azt határozzák, a mi nekik tetszik s mi fizetünk szépen. A pesti mészárosoknak most eszébe jutott, hogy márcz. elejétől a marhahús fontját 30 krral 32 krra emelik, s ez ellen nincs apelláta. Meg kell fizetni, vagy vegetáriánussá lenni. Nagyon itt az ideje már, hogy a közvágó hidat mielőbb átadják rendeltetésének, s ezzel véget érjen a monopólium. (J. S.) Richter János negyedik zenekari hangversenye. Hogy Wagner Richard valamely compositiója nem hiányozhat Richter hangversenyeiről, ennek legújabb bizonyítékát tegnap este tapasztaltuk, mikor a műsorozatban négy szám közöl, három Wagner műveivel volt betöltve. E zenekari hangversenyek különben már most is mintegy polgárosítva vannak hangversenyidényünkben, s méltán mondhatjuk, hogy e hangverseny ciklus képezi zeneidényünk koronáját. —Vajha vállalkoznék Richter, egy phylharmoniai zenetársaság alapítására is. Pest művészi érzéke csak nemeskednék s gyarapodnék a néhány év óta pangó hangverseny-sorozat által. A közönség pártolása bizonynyára nem csökkenne, sőt hihető, hogy mindig oly tömött terem előtt játszana a phylharmonia társulat is, mint tegnap, ha Richter állna az élére. Wagnernek a „Mester dalnokok“ czímű operájához írtu vertűrét, — s ugyanazon operából egy quintettet adtak előjátékával együtt — azután legújabb művét, Hódolati indulóját, záradékul pedig Beethoven volta symphóniáját. A „Mester dalnokok“ nyitánya erős aecordokkal kezdődik. Ez képezi az ouverture expositióját, mely eszme igen szépen van keresztül vive az egész művön. Az egészen meglátszik, hogy Wagner újabb composiczióihoz tartozik. Az úgy nevezett végtelen melódiák egész nagyságukban áradoznak végtelenül. Erős cáfolat ez az anti-wagneristák ellen, kik azt mondják, hogy Wagner rém dallamos. Épen ő pazar az melódiákban, habár ezeket ritkán fejti ki egész nagyságukban, „Tristán és Isolde“ nyitányát kivéve. — Az ötös (szintén a Mesterdalnokokból) előadásában Pauliné, Humann Alexa, Hajós, Pauli és Kőszegi működtek közre. Az énekrészt egy zenekari előjáték előzi meg szép és erőben gazdag, melyben a gordonkák excelláltak. Sajnos, hogy az énekről nem nyilatkozhatunk teljes elismeréssel, bár ez részesült legnagyobb tapsban. Humann Alexa ”. a„ Pauli és Kőszeghy gyengén működtek, sőt az egész ötös többször el is volt nyomva a zenekar által. Ez először hallott darab után másik út következett: a „Hódolati induló“ ugyancsak Waganntól. Egy berlini lap kritikusa azt mondta, hogy ezen hódolati indulóhoz még méltó győzelem nem volt. Mi nem akarunk ennyire menni, de hogy napjainkban aligha képes valaki ily művet componálni az élő zeneszerzők közöl, az körülbelül bizonyos. A bevezető ütemek után dobpörgés halatszik, egy nagy crescendo, s megkezdődik az induló, mely magasztos s buzdító. Minap három darabon keresztül az Orchester kitűnően működött. Beethoven evoicája is, a kitünőbb előadásokhoz tartozott. A marehe funébre és a scherzo kitünően voltak interpretálva. A gyászindulóban a nagybőgők, emitt pedig az egész Orchester működött bravourral. A hősök ez apothepsisét a nagy fináléban csupán a vadászkürtök zavarták meg. — Ily előadás mellett lehet csak igazán felfogni Beethoven poesisének nagyságát. A nagyszerű zenemű magyaros tempókban végződik. Richtert a közönség minden darab után többször kitapsolta. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 29. (Az Ellenőr távirata.) A reichsrath elnapolása márcz. 23-ára van tűzve. A budgetvita jövő szerdán veszi kezdetét. Az igazságügyér felszólította a fenyítőeljárási bizottságot, hogy tárgyalásait a reichsrath elnapolása előtt fejezze be. Bécs, febr. 29. (Az Ellenőr távirata.) Az alsó aszkai leszámító társaság közgyűlése elhatározta, hogy a júliusi szelvények 71 írttal váltatnak be. Páris, febr. 29. Bismarck a „Siécle“ szerint beegyezett abba, hogy a hadikárpótlás 1872-dik évben esedékes összes részletei előbb, is jövő márczius hóban, lefizettethessenek s ez esetben 5 % kamatot tud be. — Armin ma Berlinbe utazott s ez útja pénzügyi kombinatiókkal hozatik összeköttetésbe. Bécs, febr. 29. (Az Ellenőr távirata.) A reichsrath alkotmánybizottsága reméli, hogy két közelebbi ülésén készen lesz a kiegyezési elaborátum feletti vitával. Legnagyobb nehézség fekszik azon követelésben, hogy a kiegyezés beczikkelyeztessék a galicziai országos szabványokba, továbbá Giskra azon indítványában, hogy a kiegyezés életbeléptetése az egyenes választások egyidejű eszközlésétől tétessék függővé. — A kormány az előbbire nézve hallomás szerint az albizottság indítványát hajlandó elfogadni. Berlin, feb. 29. A „Staatsanz.“ a közokt. miniszter egy rendeletét hozza, mely szerint az eddig meg nem adott felmentés a hitoktatás hallgatása alól a felsőbb tanintézeteken megengedtetik, ha különben kellő hitoktatást nyer az illető. A képv. ház 20.000 tallért szavazott meg az iskolafelügyeleti kiadások szaporítására, mit a közokt. miniszter azon tartományok számára kért, hol azon felügyeleti törvény legközelebb alkalmazásba hozandó. Bécs, febr. 29. A reichsrath pénzügyi bizottsága hosszabb vita után elfogadta a hivatalnokok drágasági pótlékára vonatkozó, albizotságilag ajánlott resolutiót, melynek értelmében öt millió engedélyeztetnék, ezen czélra s az elosztás emez alapelvek szerint történik. Az első fizetési csoportozatban adatnék 10% rangkülönbség nélkül, a másodikban 15% ugyanúgy, a harmadikban (1050 írton alól) Bécsben 25 % egyébütt 20%. — A drágasági pótlék márcz. 1-től járna — Ugyanezen resolutió második pontja arra hívja fel a kormányt, hogy a hivatalnokok fizetésének végleges rendezésére vonatkozólag kellő időben, az 1873-ki államelőirányzattal együtt tegyen beterjesztést. Berlin, feb. 29. A szövetségtanács tegnapi ülésében a bécsi világkiállításra vonatkozó összes javaslatok elfogadtattak s az e czélra szánt országos költségek ötszázezer tallérral irányoztattak elő. Konstantinápoly, febr 29. Pétervári török követülék szerint az orosz hajlamairól ismeretes görög, Karatheodoros neveztetett ki. Prága, feb. 29. Sladkowski a politikai ó-cseh klubbal szemben egy nemzeti klubot alakított. — A Portheim féle kartongyár ma reggel óta lángokban áll; a gyárépület szétromboltatott s a gépek tönkre mentek; különben a tűz lokalisáltatott. CSARNOK. Francziaország Európa előtt. — Irta: Michelet. — VII. A császár Sedannál eladott. Napoleon Lajos franczia ? — Melyik az ő hazája ? anyanyelve, melyet Helvétiában oly rég útta beszélt, és a melyen az Augsburgi tanodában annyi éveken keresztül tanult — német. Kormányzata tökéletesen az idegeneké volt, egy Német és egy Spanyol uralkodott. Ezerféle apró részleteken észre lehetett venni, hogy mily keveset csinál a Francziákból, s képtelen volt arra, hogy őket megértse, mert nem volt érzéke reá hiányzott az a bizonyos finom tapintat, mely e nemzetnek anynyira sajátja. A Woerth utáni kiáltványa (az első vereség — egy igen másodrendű esemény) ezt mondatta velünk: „oh! mennyire látszik, hogy nem franczia!“ — Egy franczia is érezhetett volna félelmet, de volna legalább annyi esze, és helyes tapintata, hogy nem mutatta volna ki enyie.. . ez eseményt csak másnap és véletlenül tudta meg (szánalomra méltó közigazgatás) egy menekült fényképész és két hirlapírótól. És a fejeket annyira elvesztették, hogy bár nagy hadi erejök volt, a Vosgesi hegyszorosok védelmére nem is gondoltak. A Vosgesi átjáratok oly üresek és fedezet nélküliek voltak, hogy a poroszok a saját szemüknek sem hittek valami kelepczétől tartva eleinte nem mertek oda menni. E kétségbe esett kiáltványban a császár az egész világot segítségre hívja. „Az egész világot! Hisz ez Francziaország!“ másnap a Francziaországtóli uj félelem fogja el. S ez még erősebb. Fegyverre szólította fel. És a fegyvereket megtagadja. — Ily nagy veszélyben még az Alsacziaknak sem adott. — Régi rozsdás használhatatlan vasakat osztatott szét. Pedig fegyvertáraink telve voltak Chassepot puskákkal, csak hogy szétszedve, tökéletlenül (a néptőli félelem miatt) a legszükségesebb részektől megfosztva. A császár a nép embere, a kiért e nép csak most szavazott, ez oldalon annyira nem érzi magát biztosságban, hogy egyedül csak a hadsereg által akar megmentetni. — A hadsereg el van vágva és Metzbe zárva. Egy gyenge hadtesttel segítségére menni, bizonyos elveszés magokra nézve is. Egy igazi katona (Mac-Mahon) ezt mondta neki: „az új hadsereget Párisra kell támasztani, bizalmat önteni beléjök, s azon roppant segédforrásokat, melyeket egy ily nagy város adhat megnyitni előttök, ez az egyedüli menedék.“ — De a császár a Párisi név felemlítésére is reszketett. Páristól fűtött s bár azt mondták, hogy Párist meg akarják védelmezni, 40,000 embert vontak el tőle. A császárné (e tény már be van bizonyítva) a törvényhozó gyűlést egyszerűen csak meg akarta törni, a baloldalt bezáratni, hogy aztán az ellenséggel egyezkedhessék. Itt már nem vagyok történész. E bámulatos árulást majd mások fogják lépésről lépésre — napról napra követni. Párisban, hogy időt nyerjenek s a közönséget mulattassák, Trochut fogatták el, a közvélemény ez embert jelölte ki, de a Chinai híres rabló az összeesküvés lelke, a császárné mellett levő Palikronak alá rendelték. A védelmi készületeket megakadályozta és megállította. Thiers úr, ki egy napon az erősségeket és munkákat látogatta meg, egyetlen egy embert sem talált ott. Több mérnökök ezt mondták : „Párist nem fogják védelmezni, nem akarják védni.“ A Palikao érzéketlen arcza és hazugságai mindezt elfedték. Azt mondta: „Ha azt tudnátok a mit én kivilágítanátok.“ A mit tudott pedig csak az volt, hogy a császár, akitől a parancsnokságot a saját törvényhozó testülete elvette, meg is vezényelt s Mac-Mahont magával vitte és ez által a Párisra való támaszkodást megakadályozta. Metzben az ő embere Bazainek , kinek 150,000 embere még felszabadíthatta volna magát (ezt Changarnier bizonyítja) Bazaine bezároltatja magát azon reményben (a Bismarck vagy a császár üzenete után) hogy e kitűnő sereggel mint közvetítő és a helyzet ura léphet fel. Az „Indépendance Belge“-ben közlött szép levélben, mely Machiavelhez méltó, — egy diplomata bámulja mesterét. — Azt mondja: „A császár — kitől az értelem egy bizonyos mélységét nem tagadhatjuk meg“ — már akkor belátta, hogy szerencséjét csak az ellenségtől várhatja. Úgy látszik, hogy még Sedan előtt látta már „császári láthatárát, olvasta benne, hogy mit kell tennie"; érezte, hogy ami másra a legnagyobb hajótörés volna, ő reá a boldogság kezdete. Ugyanezért mennyire sietett a feladással. „A sedani feladás volt a császárság helyreállításának az első munkája. A császár mint győző is el volt veszve , legyőzve egy egész hadsereget vitt magával, kiket a francziákkal szembe megbecstelenített, hogy őket annál inkább magához csatolja. „A Bazaine megadása, melyet előre látott a császárság helyreállitásának második munkája volt. Bazaineban is másodszor legyőzetve a császár ez uj veszteség által, egy második hadsereget nyert, kiknek vére meg volt kimérve, s a kiknek épen úgy mint az első seregnek parancsnokaikban volt minden reménységök, s főképen ő benne, kinek szerencséjében osztakoztak. „Íme ez az ember az, kit sedani férfinak neveznek, és a tábornagyok — akik mindenek felett ő hozzá ragaszkodtak s 320 ezer emberre elébe mentek. Amit a győzedelmek nem tehettek volna meg, ezt az iszonyatos vereségekte várták.“ Nekem úgy tetszik, hogy ez elmés lévé szerzője, urát — tökéletesen ismerte. Nagyon lehetséges, hogy a császárnak már jó előre meg volt az a gondolatja, hogy az ellenségre bízza magát, s a poroszszal egyetértve akarta fogságba jutott hadseregét felhasználni. A becsületes Wimpfen tábornok (Sep. 10—11 ) több tisztekt levelei határozottan kimutatták hogy a császár minden áttörési kísérlet ajánlatát visszautasította. Az igaz, hogy a császár serege — a magaslaton tüzérektől volt körülvéve. — De az itt alkalmazott csapat, egy élénk általános megtámadás ellen védelmezhette volna-e ágyúit — igen komoly tanuk, a Helvétiaik, a sebészek — a két tábor beteg ápolói azt erősítik, hogy e csapatok legtöbbnyire csak a Bajor Landwehrekből állottak. A császár, ki a törvényhozó testület rendelete oka azt mondta, hogy ő nem vezényel többé, most erről megfeledkezett; a fehér zászlót Wimpfen ellenére tűzte ki, és Wimpfen akarata ellen tartotta künt és attól tartva, hogy a tisztek közt ily dologra nem talál embert, a saját családjából küldött egyet a porosz királyhoz. Magát megmentve érezve nyugodtan ment a porosz király felkeresésére. Ez várakoztatott magára. Azt állítják, hogy dohányozás közben itt Napóleon két vasas őrizőjével németül beszélgetett és Swetoniust s más császárokat idézett, akik hasonló esetekben nem ölték meg magukat. Vilmos oly durván fogadta mint egy kutyát. Bismarknak kellett hozzá menni, s halkan figyelmeztetni Vilmost, hogy ebből az emberből még miféle hasznot lehet húzni. Ha egy látszólagos megadást akartak, úgy a császári minőséget el kellett ismerniök. A szerencsétlen egy szegeletben a kesztyűjével törölte könyeit. — A kegyelemre szorult férfi gyengeségét jól ki lehetett zsákmányolni. — Az ügyes és tiszteletteljes Bismark ur jó futár volt a fogoly császár és az öreg Moltke hadvezér között, Moltke ur oly gyöngéd volt mint a halál, a Párkák és a Végzet. A megbecstelenítés tökéletes volt, feltétlen mást követeltek. A győzőknek károkra volt (az ott jelen levő Helvatiaiak mondják) hogy a mieink kétségbe esésétől tartottak, nem mertek nekik szomorú sorsukat megmondani. A genfi hírlapban (e lap nem volt barátunk) egyik tudósítójának ezen levelét (oct. 8.) olvastam: „íme azt mondják,de nem tíz vagy tizenöt, hanem legalább is 200 kórházi vagy katonai laktanyában levő fogoly mondja — kik pedig egymással összebeszélni s értekezni nem tudtak: „Nekünk azt mondták hogy tegyük le a fegyverünket és elmehetünk. Egy káplár a Sedáni kapuig kisért, s ahelyett hogy szabadon bocsátanának, egy nagy szigetbe tesznek.“ Tiz napig maradtak itt, minden táplálék nélkül, s a döglött lovakat ették. A császár iránt, ki a poroszoknak oly nagy könyvismertetés, s egy kis böjti emelkedés — Egyházi beszédek; irta s elmondta filó Lajos nagykőrösi reform, lelkész I ső füzet. Ünnepi, és alkalmi beszédek. Kecskeméten. Nyomatott kiadótulajdonos Sziládi Károly fiánál. 1872. — A/a? — Egy füzet egyházi beszédet akarunk bemutatni e lapok olvasóinak; legyen szabad ezen bemutatás alkalmával egy keveset magunknak is prédikálnunk. Böjti napok vannak különben is, — ilyenkor elkél egy kis lecke, — s figyelmet kérhet egy kis elmélkedés. Tehát szerkesztő úr engedelmével elmélkedjünk egy kissé a hírnévről, az érdemről, s végre a szorgalom és munkásságról . A hírnév szerintem nem egyéb mint haupttreffere a sorsnak, — ternója az élet lutrijának. Biztos számítással sohasem szerezhető meg, — vaktában könnyen megnyerhető. Híres ember lehet mindenki, ki az élet loteriájába beteszi eszének jellemének kincseit, s munkásságának összerakott filléreit . * . Ha szerencsés csillagzat alatt született a betevő, úgy numerusa bizonyosan feljő, s megvan a hírnévnek szerencsés temája; ha ellenben szerencsétlen planétának szülöttek, berakhatja eszének s jellemének minden kincseit, munkássága és szorgalmának veríték, és könynyel áztatott minden filléreit felteheti eszét, jellemét, és összeszedeti minden erejét; — hiába való lesz minden igyekezete . . . hírnévre szert nem tehet. — A hírnév a szellemi világban ép oly tünemény, mint a gazdagság az anyagi életben. Gazdag ember lehet mindenki, kire a szerencse mosolyog . . . híres, ember is lehet bárki, ha kegyeltje a sorsnak. — A híresség tehát nézetünk szerint és előttünk magában ép oly semmi, mint a gazdagság. Tiszteltté mind a gazdagság, mind a hírnév — csak úgy, és akkor lesz, ha, és a mikor megfelel fogalmának, — s becsülettel szerezve, és jó akarattal kezelve látjuk. Az érdem — a jelesek eme tulajdona — már nem ily kidobott adománya a sorsnak; nem véletlenül nyert terna, nem vaktában csinált haupttreffer az élet lotteriájától; — de apránkként összerakott kincs, — felszaporodott, megnőtt összege a a rendesen betett részleteknek . . . Szükségképem eredménye a szellemi folytoni működésnek. — Az érdem azonban kétféle : valódi és hamis. Amaz drága és becses ez olcsó, bár fényes. Napjainkban az arany is kétféle: valódi és talmi arany. A valódi aranyat gránnal mérik ; a talmi arany kapható font számra — A szorgalom és munkásság hatalmas emeltyűi a lélek erejének. Ezek nélkül nem megy semmire az ember; ezekkel bírva boldogulhat, és boldogíthat. — A munkás és szorgalmas ember leghasznosabb, és legtiszteltebb tagja az emberi társadalomnak . . . Alkalmazva az eddig mondottakat, az emberek közt a következő osztályok állíthatók fel: Híresek, jelesek, szorgalmas vagy munkások osztálya. Ezen háromrendű osztályok felett magasodik a nagyok kis osztálya, és ezen osztályok alatt terül el a kicsinyek véletlen nagy osztálya. Amabba egy század emel egy-egy kitűnő férfit, emebbe minden nap önti ezerenként az embereket az idő. Az emberiségnek ezen felvett osztályzata szerint a magyar prot. papság között is vannak híresek, jelesek és munkások A híresek osztályába tartoznak azok a szerencse kedveltjei a kik a sors kegyébe jutván, mintegy tolatnak előre; s a sorskereke által csakúgy repítetnek a hírnév magaslatára, s többnyire egy jövedelmező egyház fényes kathedrájába .... Ezeknek minden sikerül, s csekély erővel, kevés tehetséggel is több eredményt mutatnak fel, mint más nem ezen osztályból valók. — Azután van a jelesek osztálya . . . Rendkívüli tehetség, és lelkierővel biró néhányak osztálya. — S végre van a munkás és szorgalmas egyházférfiak tisztelt osztálya; ez osztályban levők munkálódnak benső hivatásuk által ösztönöztetve — többnyire zajtalanul, de folytonosan. Filó Lajos urat — az ismertetés végett felvett könyv szerzőjét sokan híresnek tartják, ezek bizonyára nem jóakarói; némelyek a jelesek osztályába sorozzák . . . ezek hizelgői .... én úgy hiszem, nem sértem meg sem őt, sem az igazságot, ha a munkások osztályába sorozom őt. — E tiszteletreméltó osztálynak — egyik legtehetségesebb tagja nézetünk szerint Filó úr. Sokan orthodoxnak tartják őt, de én ezen egyházi beszédeket olvasva, nem mondhatom orthodoxnak. Megvan nálunk magyar protestánsoknál az a rosz szokás, hogy a vallásos és buzgó egyházi férfiúnak fejébe ütik a vaskalapot, és orthodoxnak kiáltják ki, ha nem lelkesül azon elvek mellett, melyeket felállítanak örökigazságokul az ifjabb protestantismus nyalka legénykéi. E füzet 182 lapon tartalmaz 26 egyházi beszédet. — E beszédek mindegyike keresztyéni szellemmel, de emelkedett világnézettel van ;írva, s ami különösen ajánlja ezen egyházi beszédeket, az az egyszerű szépség. Nem repked itt a képzelet magas régiókba, se nem mászik a gondolat a föld porában. Egyszerűen vannak e beszédek írva, de mégis szépek. Úgy, hogy a legműveltebb közönség isgyönyörködhetik bennök, s az együgyű nép is megértheti szépségeit. Van ezen füzetben 4 adventi, 2 karácsonyi, 1 újévi, 1 virágvasárnapi, 2 húsvéti, 1 pünköst előtti, 2 pünkösti, 1 téli, 1 tavaszi, 1 nyári, 1 őszi, 1 bűnbánati, 1 aratási, 1 farsangi, 1 böjti s néhány alkalmi egyházi beszéd. Ez utóbbiak közöl egy képviselőválasztáskor mondott egyházi beszédből idézzük a következő sorokat: „A képviselőnek bölcsességgel, hűséggel és szeretettel kell szolgálni a közönség érdekeit. Annak, ki a közönség érdekeit szolgálni kívánja, s közpályára lép, ha sükert akar aratni, szeretetet is kell tanúsítani a közönség iránt, mert egy csepp a szeretetből sokszor jobban hat, mint egy egész folyam akár a bölcsességből, akár a szolgálati hűségből. Ti elsők, és nagyok! ne feledjétek ezt. Bizony akármind érdemeitek legyenek, nem lesz a nép veletek megelégedve, ha szivetek melegéből is egy két sugár nem lövel feléje És ha a nyilvánosság embere ily szellemben érezteti szeretetét, hogy annak körébe beöleli nemcsak elvtársait,de az ellenvéleményüeket, sőt személyes elleneit is; ha azoknak is minden kínálkozó alkalommal a testvériség jobbját kész nyújtani, akkor a közön szolgálatot tett, aki oly jól beszélt németül, oly tökéletes német lett, a vastag Vilmos király megszelidült. Érezte, hogy bármi történjék is - a királyok sorsa közös, s hogy a császár nagyon őszinte volt midőn azt mondta: „Nekünk egy ellenségünk van.“ „Tehát a háború, melyet ellenünk folytatott ?“............„A háborút nem én, a háborút Francziaország akarta.“ Gyalázatos és aljas hazugság, — a leghitványabb és álnokabb amit valaha csináltak. Minden hírlap, még a legmérsékeltebbek is — le Temps — les Débats borzadálylyal beszélték ezt el. Ez a jelenet ünnepélyes és emlékezetes. A Genesist juttatja eszünkbe, — midőn a gyáva Adám félte, reszketve mondta: „Én ? — Nem uram! . . . . . . ez az asszony volt.“ (Folytatás következik.)