Ellenőr, 1872. március (4. évfolyam, 50-77. szám)

1872-03-01 / 50. szám

Rónay János Ghyczy K. és Chorin elmondott érvei után nem kíván hosszasabban nyilatkozni a tvjavaslat ellen s csupán annak legigazságtala­nabb tétele, a választási census ellen szólal fel, mint a mely ugyanazon viszsoyok közt s ugyan­azon elvek mellett egyik polgárnak jogokat ad, s a másikat megfosztja azoktól. Szerinte továbbá az adóra fektetett új census behozatalával nem lehet kimondani azt, hogy azok, kik a törvények értelmében már előbb bizonyos jogokat gyako­roltak, azoktól megfosztassanak. Ha tehát, úgy­mond, a­­ miniszter azt mondá indokolásában, hogy a 48-iki törvényekből egyetlen egy előnyt sem akar feláldozni, az ő nézete szerint az 1-ső szakaszból azt sem lehet kihagyni, hogy az 1869- ben választói jogosultsággal összeírt polgárok ezen jogukat megtartják.­­ Ezek után pártolja Tisza Kálmán indítványát. Táncsics Mihály rosznak találja a jelen­­ja­­vaslatot, mert nem lengi át a szabadság és egyen­lőség szelleme, mert homályos és bonyolódott s mert a nép óhajainak meg nem felel. Ő Irányi Dániel hat­ javaslatát fogadja el, mint a mely legközelebb áll az ő meggyőződéséhez, bár ő ezzel sincsen tökéletesen megelégedve, s nem tartja elégségesnek, ami abban van, de annál töb­bet kíván, a­mit azonban talán saját pártfelei kö­zül sem fogadna el senki. (Derültség) Ő hármat kíván: 1) minden nagykorú szavazati joggal való felruházását, 2) a községekben, megyékben, az or­szággyűlési képviselőket, a kormányt s magát az államfőt illetőleg is évenkénti választást (Derült­ség) 3) a katonaság szavazati joggal való felruhá­zását s a minden rendű és rangú papságnak a szavazati jogtól megfosztását; mert úgymond min­den pap, legyen bármely vallásu, az industól a katholikusig, mind ármánykodó, áraitó, csábító (Derültség) Pavlovits István úgy találja, hogy a fönforgó é tvjavaslat vét az igazság, a politika, a nem­zetgazdaság, a következetesség, a czélszerűség, az erkölcsiség és a nemzetiség elve ellen, s mind­ezt fejtegeti egyenként. E tvjavaslat hibájául rója fel, hogy egészen megfeledkezik a mo­szt korona egy integráns részéről, a határőrvidékről. Nem barátja a nők emanczipatiójának azon értelemben mint azt Majoros kívánja, mert a nőknek értel­misége a mostoha körülmények miatt, még nincs egészen kifejlesztve. Az általános szavazati jogot tartja a legigazságosabbnak, legczélszerűbbnek és legegyszerűbbnek. Nem érti, miért irtózik a kor­­mány a titkos szavazattól. A kormány nem véve föl a javaslatában a megvesztegetések megbün­tetését, méltán alkalmazhatni rá, „qui tacet con­­sentire videtur.“ A javaslatnak a nemzetiségi elv ellen elkövetett vétkeiről nem akar szólani, mert az olyan kormánytól, mely a maga nemzeti­ségével és a maga fajával oly mostohán bánik, a nemzetiségek sem várnak semmi jót. Sem a mi­niszter javaslatában, sem Tisza indítványában nem talál semmi jót, ez utóbbi megfelel a balkö­zép természetének, azaz középszerű. Irányit pártolja. Lónyay Menyhért gr. benyújtja az ő felsége által szentesített ipartörvényczikket, mely kihir­­dettetik. — Holnap ülés. Ülés vége 3% órakor. Külföldi szemle. Pest, febr. 29. Német lapok a Bismarck ellen intézett merényletből agitatiót kovácsolnak a lengyel tö­rekvések ellen. Tárgyilagos adatot a merényletről nem igen tudnak felhozni, s a Kormian lengyel kanonoknál Posenben tartott házmotozás ered­­méényeit is a szokott rendőri modorban tudatják, mely nagyképű fontoskodás által hiszi leplez­hetni a tények hiányát. Egyáltalában az a csá­szári német szabadelvűség kellemetlen mellékizt kezd nyerni. Az uj iskolafelügyeleti törvénynek, — melyet mint az ultramontanismus túlkapásai­nak visszautasítását csak méltányolni lehetne, — maga Bismark herczeg germanizálási tendencziát tulajdonított, és a „Nordd. Alig. Zeitung“ mint láttuk már a Galicziának engedményezendő auto­nómia ellen is emelte szavát. Ily után a német birodalom nem lesz a béke várává — mint azt nevezni szeretik. Thiers most már nem fog elnöki üze­netet a nemzetgyűléshez intézni, mint a párisi la­pok jelentik. Az üzenet a belügyminiszernek em­lített sajtótörvényére vonatkozott volna, és benne Thiers a törvényjavaslat elfogadásához köti állá­sának további betöltését. A kicsit azonban ki lett kerülve hathatósabb pressió nélkül. A ministerek biztosításai, hogy a javaslat, kiválólag a bonapar­­tismus ellen irányul,megnyugtatólag hatottak a versa­­illesi monarchistákra és az osztályok rostályán az ■t csekély módosításokkal csakugyan átment. A táv­­irda jelenti, hogy a nemzetgyűlés elvetette az indítványt egy bizottság kiküldésére, mely a Francziaország területének felszabadítására és az idegen megszállás­­ megszüntetésére alkalmas eszközöket tette volna tanácskozása tárgyává. Az in­dítvány czélja volt, hogy a Francziaországban megindult önkényes adomány­gyűjtés vezetését a nemzetgyűlés vegye kezébe. De a belügyminiszer ráutalt arra, hogy a gyűjtés talán nem vezet tel­jes sikerre, és ily eshetőségnek a kormányt és a kamarát kitenni sem szabad. Az óhajtott czél elérésére a miniszer jobbnak találja egy kölcsön megkötését. A franczia követségi állás Rómában betölte­tett, miután a huzamos szünet nagy mérvben köl­tötte fel az olasz népek kormányának elégületlen­­ségét. Az állásra Fournier, eddig Stokholmban , követ lett kinevezve, s a Thiers kormány avval Mentegeti magát, hogy előbb nem tudott ez állás­ra alkalmas embert találni. Az olasz kamara ülésében előterjeszti a had­ügyminiszter a 12 milliónyi hitel iránti javasla­tot ; ebből 4 millió az első korsorozatú katonák begyakorlására, 4 millió új hadiszerek előállítá­sára és 4 millió katonai építkezésekre fogna for­­díttatni. A javaslatra a sürgősség kéretett. Konstantinápolyból jelentik, hogy a pátriárka elnöklete alatt Canariban tartott gyű­­lés elvetette az exarcha választását. A pátriárka "­ a kormánynyal szemben a gyűlés nevében kész­nek nyilatkozott a tárgyalást törvényesen megvá­lasztott bolgár képviselőkkel egyezség létrehoza­tala czéljából megújítani. — Hilarion választása megsemmisitetett és exarchává a widdini püspök választatott. — A dohánykezelés bérletére számos versenyző jelentkezett. A hivatalos lapból. A pénzügyminiszter C­z­e­r­­minger János I-f. oszt. számtisztet a központi szám­vevőséghez számtanácsossá nevezte ki. Janauschek Gyula pozsonyi lakos vezetékne­vének „Jánosiéra, Chachinovich Endre pécsi lakos vezetéknevének „Tarai“-ra, Sohasehek Bálint magyar kir. államvasuti igazgatósági felügyelő saját,­ továbbá Róbert, Mária Alojzia és Adolf nevű gyermekei vezeték­nevüknek „Csáki“-ra, Kohaneky Lajos pesti lakos vezetéknevének ,Kállay“-ra és Bováncice György szomoród-oklándi lakos vezetéknevének „Széplakiéra kért átváltoztatása megengedtetett. Hírek. Pest, febr. 29. — A király — hír szerint — a jövő héten rövid időre Bécsbe megy, de ismét vissza­tér Budá­ra. A királynőt márcz. második felében várják, mi­kor azután az egész udvar Gödöllőre költözik. A király elutazása előtt valószínüleg még meg fogja látogatni a közös és honvédhadsereg iskoláit, va­lamint a 13-ik tüzérezred számára felállított két új üteget is, mielőtt azok Temesvártt s könyékén elhelyeztetnének. — A mai kihallgatásnál mint­egy 60 személy nyert bebocsáttatást. A harmadik átalános kihallgatás hétfőn lesz. — A főváros rendezéséről szóló törvényjavaslat a mostani országgyűlésről elmarad a jövő országgyűlésre. E szerint az idő tökéletesen igazat adott azoknak, kik 1870. tava­szán új restaurációt sürgettek, előre megjósolván — a körülményekből, — hogy a rendezés még évekig késhet. A Pest város küldöttsége ma d. e. 11 órakor nyújtotta át gr. Andrássy Gyulának a díszpolgári oklevelet. A beszédet Gyöngyössy főpolgármester tartotta, mire a mi­niszter röviden válaszolt, megköszönve a kitünte­tést , kiemelve, hogy a főváros gyarapodása egyik legfőbb óhaját képezi. — Adakozások az orsz. raj­z­t­a­n­o­­d­á­r­a. A bécsi belügyminisztérium dr. Rómer Floris közvet­­ésére egy a bécsi operaházat ábrá­zóló gyps minta gyüjteményt küldött az orsz. rajz­tanoda­­számára. — Ugyanazon intézetnek ^Né­meth Imre úr, a kereskedelmi minisztérium osz­tálytanácsosa, egy Raphael, Van Dyck és Dow rajzai után készült fénykép­gyűjteményt ajándé­kozott.­­ A Dunaszabályozáshoz úgy fog­tak hozzá, hogy az öszszes csölöpöket kezdték leverni a budai oldalon. Az építtető bank sehogy sem akarta megkezdeni a dolgot, attól félve, hogy a jégzajlás idejéig nem erősítheti meg eléggé a késő őszszel kezdett munkát. A közlekedésügyi minisztérium azonban megparancsolta. Szerencsére a Duna jégzajlása az idén gyönge volt, különben elsodorta volna az előleges munkálatoknak még a nyomát is. Hanem így is tett elég kárt, a­mit most 100.000 frtra becsülnek. Természetes, hogy e kárt nem az épített f. bank fizeti, miután ő előre tiltakozott a netaláni károk megtérítése ellen, hanem fizetni fogja a gazdag Magyarország! — Halálozás. Markos Mihály, a pesti államgymnasium egyik derék és széles körben is­mert és becsült tanára febr 26-án elhunyt Me­­ranban. A boldogult a tudományos irodalomnak is egyik művelője volt, s több népszerű értekezése jelent meg a lapokban. Utóbbi időkben sokat be­tegeskedett, s enyhülést keresni mint Meranba is, hol a halál 51 éves korában vetett véget munkás életének. — A Wágner-egylet alapszabálykészítő gyűlése vasárnap d. e. 11 órakor lesz a Hungária szállodában 1 emelet 4. ajtó. — Jókainé asszony márcz 11-én lép föl Machbethben. Második föllépte is meglesz még húsvét előtt. — A kholera. Hivatalos tudósítás szerint Gácsországban folyó évi február hó 8-tól 16-ig újabb kolera eset oly községben, mely eddig jár­ványmentes volt, nem fordult elő, de e kór egyik járványos községben sem szűnt meg E járvány jelenleg 3 községben uralt, hol az ápolás alatt maradt 17 k­olera beteghez újabban 35 járult, kik közül 24 meggyógyult, 10 meghalt, 18 pedig to­vábbi ápolás alatt maradt. — Hunyad megyében ellen­zéki kör alakult, s febr. 19-én tartá szerződő gyűlését, nagy érdekeltség mellett. Elnöknek vá­lasztották Makray Lászlót, alelnöknek Keresztes Kálmánt, tiszteletbeli elnöknek b. Bornemissza Tivadart, jegyzőnek pedig Buda Imrét és Tóth Lászlót. — Gr. F­esteti­ch Leo ur, mint a szini képezde igazgatója, sok zavart okozott már itt, s átalában az intézet nagy hátrányára van, hogy a nemes gróf ur nem máshol keres tevékenységé­nek való kört. Most ismét oly konfliktus történt közte s az egyik tanár, Szigeti József közt, hogy ez utóbbi lemondott tanári állásáról. — A vallás és közoktatásügyi mi­­­n­i­s­z­te­r által szervezendő „országos közokta­tási tanács“ népnevelési osztályába három tagot a budapesti összes néptanítók, polgári iskolai és ké­­pezdei tanárok közgyűlése fogván választani, mig más hármat a kormány nevezend. — ama vá­lasztó gyűlés elnökletem alatt, vasárnap i. é. már­­czius 3-án fog a pesti czukorutczai polgári iskola helyiségeiben d. e. 10 órakor megtartatni, mire a jogosultakat tisztelettel meghívom. — Zichy Antal, buda­pesti tanfelügyelő. — A haltenyészet tudvalevőleg a ma­gyarországi folyók szabályozásánál s a minden­hová kiterjedő hajózásnál fogva igen apad. En­nél fogva a kormány elhatározta, hogy a folyó szabályozásoknál elzárt mellékágakban a halte­nyészetre kiváló gondot fog fordítani. — Böjti bálok. A farsang sok fiatalnak igen rövidnek tetszett, s azért a böjtre is kiter­jeszteni határozták, így márczius 2-án a budai lövöldében, 16-án pedig a pesti zeneegylet termé­ben lesznek bálok. — Lonkay Antalt a pápa a Szil­veszterrend középkeresztes és aranysarkantyús vi­tézévé nevezte ki. Azt senki sem vonhatja két­ségbe, hogy Lonkay a pápa sötét országának oly buzgó vitéze, ki tökéletesen érdemes miden Ró­mából jöhető kitüntetésre.­­ A helyi gőzhajózás Pest és Buda között vasárnaptól fogva megkezdődik. — Reményi bécsi hangverse­nye nagy tetszés közt folyt le Bécsben. Az otta­ni lapok nem tudván semmi kifogást találni a művész hegedű játékán, a magyar zeneműveken töltik ki irántuk való jó indulat­okat. — A mi apró zsarnokaink úgy tesznek, azt határozzák, a mi nekik tetszik s mi fizetünk szépen. A pesti mészárosoknak most eszébe jutott, hogy márcz. elejétől a marha­hús fontját 30 krral 32 krra emelik, s ez ellen nincs apelláta. Meg kell fizetni, vagy vegetáriá­nussá lenni. Nagyon itt az ideje már, hogy a köz­vágó hidat mielőbb átadják rendeltetésének, s ezzel véget érjen a monopólium. (J. S.) Richter János negyedik zenekari hang­versenye. Hogy Wagner Richard valamely compo­­sitiója nem hiányozhat Richter hangversenyeiről, ennek legújabb bizonyítékát tegnap este tapasz­taltuk, mikor a műsorozatban négy szám közöl, három Wagner műveivel volt betöltve. E zenekari hangversenyek különben már most is mintegy polgárosítva vannak hangversenyidényünkben, s méltán mondhatjuk, hogy e hangverseny­ ciklus ké­­pezi zene­idényünk koronáját. —Vajha vállalkoznék Richter, egy phylharmoniai zenetársaság alapítá­sára is. Pest művészi érzéke csak nemeskednék s gyarapodnék a néhány év óta pangó hangver­seny-sorozat által. A közönség pártolása bizony­­nyára nem csökkenne, sőt hihető, hogy mindig oly tömött terem előtt játszana a phylharmonia társulat is, mint tegnap, ha Richter állna az élére. Wagnernek a „Me­st­er d­aln­o­k­o­k“ czímű operájához írt­­u vert­űrét, — s ugyanazon operából egy quintettet adtak előjátékával együtt — azután legújabb művét, Hódolati indulóját, záradékul pedig Beethoven volta symphóniáját. A „Mester dalnokok“ nyitánya erős aecor­dokkal kezdődik. Ez képezi az ouverture exposi­­tióját, mely eszme igen szépen van keresztül vive az egész művön. Az egészen meglátszik, hogy Wagner újabb composiczióihoz tartozik. Az úgy nevezett végtelen melódiák egész nagysá­gukban áradoznak végtelenül. Erős c­áfolat ez az anti-wagneristák ellen, kik azt mondják, hogy Wagner rém dallamos. Épen ő pazar az melódi­ákban, habár ezeket ritkán fejti ki egész nagy­ságukban, „Tristán és Isolde“ nyitányát kivéve. — Az ötös (szintén a Mesterdalnok­okból) előadásában Pauliné, Humann Alexa, Ha­­jós, Pauli és Kőszegi működtek közre. Az énekrészt egy zenekari előjáték előzi meg szép és erőben gazdag, melyben a gordonkák excellál­­tak. Sajnos, hogy az énekről nem nyilatkozhatunk teljes elismeréssel, bár ez részesült legnagyobb tapsban. Humann Alexa ”. a„ Pauli és Kőszeghy gyengén működtek, sőt az egész ötös többször el is volt nyomva a zenekar által. Ez először hallott darab után másik út kö­vetkezett: a „Hódolati induló“ ugyancsak Waganntól. Egy berlini lap kritikusa azt mondta, hogy ezen hódolati indulóhoz még méltó győzelem nem volt. Mi nem akarunk ennyire menni, de hogy napjainkban aligha képes valaki ily művet componálni az élő zeneszerzők közöl, az körülbe­lül bizonyos. A bevezető ütemek után dobpörgés h­alatszik, egy nagy crescendo, s megkezdődik az induló, mely magasztos s buzdító. Minap három darabon keresztül az Orchester kitűnően működött. Beethoven evoicája is, a kitünőbb előadá­sokhoz tartozott. A mar­ehe funébre és a scherzo kitünően voltak interpretálva. A gyász­indulóban a nagybőgők, emitt pedig az egész Or­chester működött bravourral. A hősök ez apothep­­sisét a nagy fináléban csupán a vadászkürtök za­varták meg. — Ily előadás mellett lehet csak igazán felfogni Beethoven poesisének nagyságát. A nagyszerű zenemű magyaros tempókban vég­ződik. Richtert a közönség minden darab után több­ször kitapsolta. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 29. (Az Ellenőr távirata.) A reichsrath elnapolása márcz. 23-ára van tűzve. A budgetvita jövő szerdán veszi kez­detét.­­ Az igazságügyér felszólította a fenyítőeljárási bizottságot, hogy tárgyalá­sait a reichsrath elnapolása előtt fejezze be. Bécs, febr. 29. (Az Ellenőr távirata.) Az alsó aszk­ai leszámító társaság közgyű­lése elhatározta, hogy a júliusi szelvények 71 írttal váltatnak be. Páris, febr. 29. Bismarck a „Siécle“ szerint beegyezett abba, hogy a hadikár­pótlás 1872-dik évben esedékes összes rész­letei előbb, is jövő márczius hóban, lefizet­tethessenek s ez­ esetben 5 % kamatot tud be. — Armin ma Berlinbe utazott s ez útja pénzügyi kombinatiókkal hozatik összekötte­tésbe. Bécs, febr. 29. (Az Ellenőr távirata.) A reichsrath alkotmánybizottsága reméli, hogy két közelebbi ülésén készen lesz a kiegyezési elabo­­rátum feletti vitával. Legnagyobb nehézség fek­szik azon követelésben, hogy a kiegyezés be­­czikkelyeztessék a galicziai országos szabványok­ba, továbbá Giskra azon indítványában, hogy a kiegyezés életbeléptetése az egyenes választá­sok egyidejű eszközlésétől tétessék függővé. — A kormány az előbbire nézve hallomás szerint az albizottság indítványát hajlandó elfogadni. Berlin, feb. 29. A „Staatsanz.“ a közokt. miniszter egy rendeletét hozza, mely szerint az eddig meg nem adott felmentés a hitoktatás hall­gatása alól a felsőbb tanintézeteken megengedte­tik, ha különben kellő hitoktatást nyer az illető.­­ A képv. ház 20.000 tallért szavazott meg az iskolafelügyeleti kiadások szaporítására, mit a közokt. miniszter azon tartományok számára kért, hol azon felügyeleti törvény legközelebb alkalma­zásba hozandó. Bécs, febr. 29. A reichsrath pénzügyi bi­zottsága hosszabb vita után elfogadta a hivatalno­kok drágasági pótlékára vonatkozó, albizotságilag ajánlott resolutiót, melynek értelmében öt millió engedélyeztetnék, ezen czélra s az elosztás emez alapelvek szerint történik. Az első fizetési cso­­portozatban adatnék 10% rangkülönbség nélkül, a másodikban 15% ugyanúgy, a harmadikban (1050 írton alól) Bécsben 25 % egyébütt 20%. — A drágasági pótlék márcz. 1-től járna — Ugyan­ezen resolutió második pontja arra hívja fel a kormányt, hogy a hiv­atalnokok fizetésének vég­leges rendezésére vonatkozólag kellő időben, az 1873-ki államelőirányzattal együtt tegyen be­terjesztést. Berlin, feb. 29. A szövetségtanács tegnapi ülésében a bécsi világkiállításra vonatkozó összes javaslatok elfogadtattak s az e czélra szánt orszá­gos költségek ötszázezer tallérral irányoztat­­tak elő. Konstantinápoly, febr 29. Pétervári török kö­vetül­ék­ szerint az orosz hajlamairól ismeretes görög, Karatheodoros neveztetett ki. Prága, feb. 29. Sladkowski a politikai ó-cseh klubbal szemben egy nemzeti klubot alakított. — A Portheim féle kartongyár ma reggel óta lán­gokban áll; a gyárépület szétromboltatott s a gé­pek tönkre mentek; különben a tűz lokalisál­­tatott. CSARNOK. Francziaország Európa előtt. — Irta: Michelet. — VII. A császár Sedannál eladott. Napoleon Lajos franczia ? — Melyik az ő hazája ? anyanyelve, melyet Helvétiában oly rég útta beszélt, és a melyen az Augsburgi tanodában annyi éveken keresztül tanult — német. Kormány­zata tökéletesen az idegeneké volt, egy Német és egy Spanyol uralkodott. Ezerféle apró részleteken észre lehetett venni, hogy mily keveset csinál a Francziákból, s képtelen volt arra, hogy őket meg­értse, mert nem volt érzéke reá hiányzott az a bizonyos finom tapintat, mely e nemzetnek any­­nyira sajátja. A Woerth utáni kiáltványa (az első vere­­ség — egy igen másodrendű esemény) ezt mondatta velünk: „oh! mennyire látszik, hogy nem franczia!“ — Egy franczia is érezhetett vol­na félelmet, de volna legalább annyi esze, és helyes tapintata, hogy nem mutatta volna ki enyi­e.. . ez eseményt csak másnap és véletlenül tudta meg (szánalomra méltó közigazgatás) egy menekült fényképész és két hirlapírótól. És a fejeket annyira elvesztették, hogy bár nagy hadi erejök volt, a Vosgesi hegyszorosok védelmére nem is gondoltak.­­ A Vosgesi átjá­ratok oly üresek és fedezet nélküliek voltak, hogy a poroszok a saját szemüknek sem hittek valami kelepczétől tartva eleinte nem mertek oda menni. E kétségbe esett kiáltványban a császár az egész világot segítségre hívja. „Az egész világot! Hisz ez Francziaország!“ másnap a Francziaországtóli uj félelem fogja el. S ez még erősebb. Fegyverre szólította fel. És a fegyvereket megtagadja. — Ily nagy veszélyben még az Al­­sacziaknak sem adott. — Régi rozsdás használha­tatlan vasakat osztatott szét. Pedig fegyvertáraink telve voltak Chasse­­pot puskákkal, csak hogy szétszedve, tökéletlenül (a néptőli félelem miatt) a legszükségesebb részek­től megfosztva. A császár a nép embere, a kiért e nép csak most szavazott, ez oldalon annyira nem érzi ma­gát biztosságban, hogy egyedül csak a hadsereg által akar megmentetni. — A hadsereg el van vágva és Metzbe zárva. Egy gyenge hadtesttel se­gítségére menni, bizonyos elveszés magokra nézve is. Egy igazi katona (Mac-Mahon) ezt mondta neki: „az új hadsereget Párisra kell támasztani, bizal­mat önteni beléjök, s azon roppant segéd­forráso­­kat, melyeket egy ily nagy város adhat megnyitni előttök, ez az egyedüli menedék.“ — De a csá­szár a Párisi név felemlítésére is reszketett. Páris­­tól fűtött s bár azt mondták, hogy Párist meg akarják védelmezni, 40,000 embert vontak el tőle. A császárné (e tény már be van bizonyítva) a törvényhozó gyűlést egyszerűen csak meg akarta törni, a baloldalt bezáratni, hogy aztán az ellen­séggel egyezkedhessék. Itt már nem vagyok történész. E bámulatos árulást majd mások fogják lépésről lépésre — napról napra követni. Párisban, hogy időt nyerjenek s a közönsé­get mulattassák, Trochut fogatták el, a közvéle­mény ez embert jelölte ki, de a Chinai híres rabló az összeesküvés lelke, a császárné mellett levő Palikronak alá rendelték. A védelmi készületeket megakadályozta és megállította. Thiers úr, ki egy napon az erősségeket és munkákat látogatta meg, egyetlen egy embert sem talált ott. Több mérnö­kök ezt mondták : „Párist nem fogják védelmezni, nem akarják védni.“ A Palikao érzéketlen arcza és hazugságai mindezt elfedték. Azt mondta: „Ha azt tudnátok a mit én­­ kivilágítanátok.“ A mit tudott pedig csak az volt, hogy a császár, a­kitől a parancs­nokságot a saját törvényhozó testülete elvette, meg is vezényelt s Mac-Mahont magával vitte és ez által a Párisra való támaszkodást megakadályoz­ta. Metzben az ő embere Bazainek , kinek 150,000 embere még felszabadíthatta volna magát (ezt Changarnier bizonyítja) Bazaine bezároltatja ma­gát azon reményben (a Bismarck vagy a csá­szár üzenete után) hogy e kitűnő sereggel mint közvetítő és a helyzet ura léphet fel. Az „Indépendance Belge“-ben köz­lött szép levélben, mely Machiavelhez méltó, — egy diplomata bámulja mesterét. — Azt mondja: „A császár — kitől az értelem egy bizonyos mély­ségét nem tagadhatjuk meg“ — már akkor be­látta, hogy szerencséjét csak az ellenségtől vár­hatja. Úgy látszik, hogy még Sedan előtt látta már „császári láthatárát, olvasta benne, hogy mit kell tennie"; érezte, hogy a­mi másra a legnagyobb hajótörés volna, ő reá a boldogság kezdete. Ugyan­ezért mennyire sietett a fel­adással. „A sedani feladás volt a császárság helyre­állításának az első munkája. A császár mint győ­ző is el volt veszve , legyőzve egy egész hadse­reget vitt magával, kiket a francziákkal szembe megbecstelenített, hogy őket annál inkább magá­hoz csatolja. „A Bazaine megadása, melyet előre látott a császárság helyreállitásának második munkája volt. Bazaineban is másodszor legyőzetve a császár ez uj veszteség által, egy második hadsereget nyert, kiknek vére meg volt kimérve, s a kiknek épen úgy mint az első seregnek parancsnokaikban volt minden reménységök, s főképen ő benne, kinek szerencséjében osztakoztak. „Íme ez az ember az, kit sedani férfinak neveznek, és a tábornagyok — a­kik mindenek felett ő hozzá ragaszkodtak s 320 ezer emberre elébe mentek. A­mit a győzedelmek nem tehet­tek volna meg, ezt az iszonyatos vereségekte várták.“ Nekem úgy tetszik, hogy ez elmés lévé szerzője, urát — tökéletesen ismerte. Nagyon lehetséges, hogy a császárnak már jó előre meg volt az a gondolatja, hogy az el­lenségre bízza magát, s a poroszszal egyetértve akarta fogságba jutott hadseregét felhasználni. A becsületes Wimpfen tábornok (Sep. 10—11 ) több tisztekt levelei határozottan kimutatták hogy a császár minden áttörési kísérlet ajánlatát vissza­utasította. Az igaz, hogy a császár serege — a magaslaton tüzérektől volt körülvéve. — De az itt alkalmazott csapat, egy élénk általános megtámadás ellen v­é­delmezhe­tte volna-e ágyúit — igen komoly tanuk, a Helvétiaik, a sebészek — a két tábor beteg ápolói azt erősítik, hogy e csapatok legtöbbnyire csak a Bajor Land­­wehrekből állottak. A császár, ki a törvényhozó testület rende­lete ok­a azt mondta, hogy ő nem vezényel többé, most erről megfeledkezett; a fehér zászlót Wimp­fen ellenére tűzte ki, és Wimpfen akarat­a ellen tartotta künt é­s attól tartva, hogy a tisztek közt ily dologra nem talál embert, a saját család­jából küldött egyet a porosz királyhoz. Magát megmentve érezve nyugodtan ment a porosz király felkeresésére. Ez várakoztatott ma­gára. Azt állítják, hogy dohány­ozás közben itt Napóleon két vasas őrizőjével németül beszélgetett és Swetoniust s más császárokat idézett, a­kik hasonló esetekben nem ölték meg ma­gukat. Vilmos oly durván fogadta mint egy kutyát. Bismarknak kellett hozzá menni, s halkan figyel­meztetni Vilmost, hogy ebből az emberből még miféle hasznot lehet húzni. Ha egy látszólagos megadást akartak, úgy a császári minőséget el kellett ismerniök. A szerencsétlen egy szegeletben a kesztyűjé­vel törölte könyeit. — A kegyelemre szorult férfi gyengeségét jól ki lehetett zsákmányolni. — Az ügyes és tiszteletteljes Bismark ur jó futár volt a fogoly császár és az öreg Moltke hadvezér kö­zött, Moltke ur oly gyöngéd volt mint a halál, a Párkák és a Végzet. A megbecstelenítés tökéletes volt, feltétlen mást követeltek. A győzőknek károkra volt (az ott jelen levő Helvatiaiak mondják) hogy a mieink kétségbe esésétől tartottak, nem mertek nekik szomorú sor­sukat megmondani. A genfi hírlapban (e lap nem volt barátunk) egyik tudósítójának ezen levelét (oct. 8.) olvastam: „íme azt mondják,­­de nem tíz vagy tizenöt, hanem legalább is 200 kórházi vagy katonai laktanyában levő fogoly mondja — kik pedig egymással összebeszélni s értekezni nem tudtak: „Nekünk azt mondták hogy tegyük le a fegyverünket és elmehetünk. Egy káp­lár a Sedáni kapuig kisért, s a­helyett hogy szabadon bo­csátanának, egy nagy sziget­be tesznek.“ Tiz napig maradtak itt, minden táplá­lék nélkül, s a döglött lovakat ették. A császár iránt, ki a poroszoknak oly nagy könyvismertetés, s egy kis böjti emelkedés — E­gy­h­áz­i b­e­s­z­éde­k; i­r­ta s elm­o­n­d­t­a fi­ló Lajos nagykőrösi reform, lel­kész I­ ső füzet. Ünnepi, és alkalmi be­szédek. Kecskeméten. Nyomatott ki­adótulajdonos Sziládi Károly fiá­nál. 1872. — A/a? — Egy füzet egyházi beszédet akarunk bemu­tatni e lapok olvasóinak; legyen szabad ezen be­mutatás alkalmával egy keveset magunknak is prédikálnunk. Böjti napok vannak különben is, — ilyenkor elkél egy kis lecke, — s figyelmet kérhet egy kis elmélkedés. Tehát szerkesztő úr engedelmével elmélkedjünk egy kissé a hír­né­v­r­ő­l, az érdemről, s végre a szorga­lom és munkásságról . A hírnév szerin­tem nem egyéb mint haupttreffere a sorsnak, — tern­ója az élet lutrijának. Biztos számítással soha­sem szerezhető meg, — vaktában könnyen meg­nyerhető. Híres ember lehet mindenki, ki az élet loteriájába beteszi eszének jellemének kincseit, s munkásságának összerakott filléreit . * . Ha sze­rencsés csillagzat alatt született a betevő, úgy nu­merusa bizonyosan feljő, s megvan a hírnévnek szerencsés tem­ája; ha ellenben szerencsétlen pla­nétának szülöttek, berakhatja eszének s jellemé­nek minden kincseit, munkássága és szorgalmá­nak veríték, és könynyel áztatott minden filléreit felteheti eszét, jellemét, és összeszedeti minden erejét; — hiába való lesz minden igyekezete . . . hírnévre szert nem tehet. — A hírnév a szellemi világban ép oly tünemény, mint a gazdagság az anyagi életben. Gazdag ember lehet mindenki, kire a szerencse mosolyog . . . híres, ember is lehet bárki, ha kegyeltje a sorsnak. — A híresség tehát nézetünk szerint és előttünk magában ép oly sem­mi, mint a gazdagság. Tiszteltté mind a gazdag­ság, mind a hírnév — csak úgy, és akkor lesz, ha, és a mikor megfelel fogalmának, — s becsü­lettel szerezve, és jó akarattal kezelve látjuk. Az érdem — a jelesek eme tulajdona — már nem ily kidobott adománya a sorsnak; nem véletlenül nyert terna, nem vaktában csinált haupttreffer az élet lotteriájától; — de aprán­k­ként összerakott kincs, — felszaporodott, meg­nőtt összege a a rendesen betett részleteknek . . . Szükségképem­ eredménye a szellemi foly­­toni működésnek. — Az érdem azonban két­féle : valódi és hamis. Amaz drága és be­cses ez olcsó, bár fényes. Napjainkban az arany is kétféle: valódi és talmi arany. A valódi aranyat gránnal mérik ; a talmi arany kapható font számra — A szorgalom és munkásság hatalmas emeltyűi a lélek erejének. Ezek nélkül nem megy semmire az ember; ezekkel bírva boldogulhat, és boldo­gíthat. — A munkás és szorgalmas ember leg­hasznosabb, és legtiszteltebb tagja az emberi tár­sadalomnak . . . Alkalmazva az eddig mondottakat, az em­berek közt a következő osztályok állíthatók fel: Híresek, jelesek, szorgalmas vagy munkások osztálya. Ezen háromrendű osz­tályok felett magasodik a nagyok kis osz­tálya, és ezen osztályok alatt terül el a ki­csinyek véletlen nagy osztálya. Amab­ba egy század emel egy-egy kitűnő férfit, emebbe minden nap önti ezerenként az embereket az idő. Az emberiségnek ezen felvett osztályzata sze­rint a magyar prot. papság között is vannak hí­resek, jelesek és mu­nkások­ A híresek osztályába tartoznak azok a szerencse kedveltjei a kik a sors kegyébe jutván, mintegy tolatnak előre; s a sorskereke által csakúgy repítetnek a hírnév magaslatára, s többnyire egy jövedelmező egyház fényes kathedrájába .... Ezeknek min­den sikerül, s csekély erővel, kevés tehetséggel is több eredményt mutatnak fel, mint más nem ezen osztályból valók. — Azután van a jelesek osztálya . . . Rendkívüli tehetség, és lelkierővel biró néhányak osztálya. — S végre van a m­u­n­­kás és szorgalmas egyházférfiak tisz­telt osztálya; ez osztályban levők munká­­lódnak benső hivatásuk által ösztönöztetve — több­nyire zajtalanul, de folytonosan. Filó Lajos urat — az ismertetés végett felvett könyv szerzőjét sokan híresnek tartják, ezek bizonyára nem jóakarói; némelyek a jelesek osztályába sorozzák . . . ezek hizelgői .... én úgy hiszem, nem sértem meg sem őt, sem az igazságot, ha a munkások osztályába sorozom őt. — E tiszteletreméltó osztálynak — egyik legtehetségesebb tagja nézetünk szerint Filó úr. Sokan orthodoxnak tartják őt, de én ezen egyházi beszédeket olvasva, nem mondhatom or­thodoxnak. Megvan nálunk magyar protestán­soknál az a rosz szokás, hogy a vallásos és buzgó egyházi férfiúnak fejébe ütik a vaskalapot, és or­thodoxnak kiáltják ki, ha nem lelkesül azon el­vek mellett, melyeket felállítanak örökigazságokul az ifjabb protestantismus nyalka legénykéi. E füzet 182 lapon tartalmaz 26 egyházi be­szédet. — E beszédek mindegyike keresztyéni szellemmel, de emelkedett világnézettel van ;írva, s a­mi különösen ajánlja ezen egyházi beszédeket, az az egyszerű szépség. Nem repked itt a képze­let magas régiókba, se nem mászik a gondolat a föld porában. Egyszerűen vannak e beszédek írva, de mégis szépek. Úgy, hogy a legművel­­tebb közönség is­­gyönyörködhetik bennök, s az együgyű nép is megértheti szépségeit. Van ezen füzetben 4 adventi, 2 karácsonyi, 1 újévi, 1 vi­rágvasárnapi, 2 húsvéti, 1 pünköst előtti, 2 pün­­kösti, 1 téli, 1 tavaszi, 1 nyári, 1 őszi, 1 bűn­bánati, 1 aratási, 1 farsangi, 1 böjti s néhány alkalmi egyházi beszéd. Ez utóbbiak közöl egy képviselőválasztáskor mondott egyházi beszédből idézzük a következő sorokat: „A képviselőnek bölcsességgel, hűséggel és szeretettel kell szol­gálni a közönség érdekeit. Annak, ki a közön­ség érdekeit szolgálni kívánja, s közpályára lép, ha sükert akar aratni, szeretetet is kell tanúsítani a közönség iránt, mert egy csepp a szeretetből sokszor jobban hat, mint egy egész folyam akár a bölcsességből, akár a szolgálati hűségből. Ti elsők, és nagyok! ne feledjétek ezt. Bizony akár­­mind érdemeitek legyenek, nem lesz a nép vele­tek megelégedve, ha szivetek melegéből is egy két sugár nem lövel feléje És ha a nyilvános­ság embere ily szellemben érezteti szeretetét, hogy annak körébe beöleli nemcsak elvtársait,­­de az ellenvéleményüeket, sőt személyes elleneit is; ha azoknak is minden kínálkozó alkalommal a testvériség jobbját kész nyújtani, akkor a közön szolgálatot tett, a­ki oly jól beszélt németül, oly tökéletes német lett, a vastag Vilmos király megszelidült. Érezte, hogy bár­mi történjék is - a királyok sorsa közös, s hogy a császár nagyon őszinte volt midőn azt mondta: „Nekünk egy ellenségünk van.“ „Tehát a háború, melyet elle­nünk folytatott ?“............„A háborút nem én, a háborút Francziaország akarta.“ Gyalázatos és aljas hazugság, — a leghit­ványabb és álnokabb a­mit valaha csináltak. Minden hírlap, még a legmérsékeltebbek is — le Temps — les Débats borzadálylyal beszélték ezt el. Ez a jelenet ünnepélyes és emlékezetes. A Genesist juttatja eszünkbe, — midőn a gyáva Adám félt­e, reszketve mondta: „Én ? — Nem uram! . . . . . . ez az asszony volt.“ (Folytatás következik.)

Next