Ellenőr, 1872. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1872-04-03 / 78. szám

likai és katonai becsületére esküdözött, hogy meg­hal érette és dynastiájáért ha kell, — titkon a forradalmárokkal egyetértett s a forradalom sike­rülését biztositá. E perczben tanúként a háború kiütése alkal­­mával kormányzóként visszamaradt császárné leg­közelebb környezete szerepel s már az eddigi tár­gyalások is érdekes világot vetnek ama habozásra és félelemre, mely az udvart a sedani csata híré­re elfogá. A nemzetgyűlésben ismét heves vitának néz­nek elébe a nyers­anyag adója tárgyában. Thiers,­ki még mindig le nem mondott eszméjéről, azon reményben, hogy a ház el fogja tervezetét fogad­ni, siettetni szándékozik a tárgy szőnyegre hoza­talát, mig ellenben a bizottmány a késleltetésen működik, hogy igy a nyers­anyag megadóztatá­sát meggátolja s a hadi budget kiadásait szorítsa lejebb. De Thiers nem fog engedni, mert a hiány­zó fedezeteket csupán a nyers­anyag adója volna képes nyújtani; másrészt a jelen pillanat, midőn folyton nyugtalanító hírek érkeznek Porosz- és Olaszország felől, legkevésbé sem alkalmas a had­állomány leszállítására. így tegnap is Saragossa, Barcellona és Mad­ridból azon értesítés jutott ide és Versaillesba, mi­szerint a poroszok és olaszok között véglegesen elhatároztatott Amadeus király érdekében Spa­nyolországban fellépni. A polgárháború okai kifürkészésére kiküldött bizottmány folytatja munkálatát. Kihallgat, vizs­gál és ítél mint valóságos törvényszék; főkép azonban azon vágy gyötri, hogyan találhatna a jelen kormány által elkövetett hibákat, miket az­tán szemére hányhatna. Daru, ki a bizottmányban elnököl, nem tudja megbocsátani Thiersnek, hogy őt a bonapartismus utáin nem követi, oly adatok gyűjtésén fáradozik, mikkel magát Thierst is meg­támadhatná. Kételkedünk, hogy Daru­ úr vállalata sikerre vezessen. Mert Daru úrról szólunk, emlékezzünk meg a császári exminiszter egy magas tettéről. A bi­zottmányban történt, melynek elnöke, hogy egy tanú megengedi magának azt állítani, miszerint a Császár az internationale iránt barátságos hajla­mokat táplált. Borzasztó! A hűt Daru nem kép­zele e kifejezést ex-ura iránt tartozott tisztelet megsértése nélkül felvehetni, a mal contens nyilat­kozóért küldött s felkérte őt, hogy a „internatio­nale“ kifejezését „a munkás­osztály helyzetének javításával“ cserélje fel. Ez év elején a francziák által leírt Cochin­­chinában a benszülöttek között lázadás tört ki, melynek a francziák elűzése volt czélja. Mint az imént a tengerészeti miniszterhez érkezett távirat­ból kitűnik, e lázadás végkép leveretett s a tele­­pitvényben a szokott rend helyreállt. Ausztria-Magyarország régi követe Metter­nich, nem tud lemondani Párisról. Mentanból jó a hír, hogy a jelenleg ott tartózkodó herczeg és herczegné, nehány nap múlva Párisba fognak lakni jönni, hol számukra egy hotel ki is bérel­­tetett. A kormány még mindig sokat foglalkozik az elítélt kommunisták deportácziójával. A tenge­részeti miniszter kijelenti, miszerint húsz nap alatt készen leend, és azon van, hogy a deportál­tak azonnal útnak induljanak. Az okok, minket felhoz, a tenger ez idény­beli állapotára vonatkoznak, különösen Új-Kale­­dóniát illetőleg a Cap melletti elhajózás felette nehézzé s talán lehetlenné válik. A hadügymi­niszter erre kijelente, miszerint bármely órában kész az elitélteket a tengerészeti miniszternek ki­nanlgialtaltni Mint Lambert, algíri képviselőnek leveleiről kitűnik, Thiers határozottan megtagadá, hogy a Lefranc-féle tvjavaslatba a kifejezés: „Républi­­ que provisoire“ felvétessék. A japáni követség, mely Japán legkitűnőbb férfiúiból áll, számra közel hetvenen, Párisba ér­kezett. E napokban fog elitéltetni a versaillesi h­adi­­túszék által egy lengyel származású nő, Daweski Luisa, ki a commune alatt rendkívül tevékeny szerepet játszott. Rendesen a „turcosok“ élén szokott fehér paripáján lovagolni; öltözete turco bugyogóból, hossúszáru czizmából, lengyel, vörös tollas szövegből állott; derekát ezüstrojtos öv szob­ta, mely több gazdagon készült pisztolynak szolgált tartóul. Ha előőrsön nem volt, a ldub­­bukba ment szónokolni, hol, ha szavát hallató, mindig csak azért téve, hogy valamely vérengző indítványt tegyen. Midőn a „szabad gondolkozók“ klubbja a szent Germain templomot hatalmába keríte, az üléseken ő elnökölt. Ugyancsak ő volt az, ki azon indítványnyal lépett fel egy ily ülésben, miszerint minden nap két titust ölessék le mindaddig, míg Versailles nem kapituláland. A tudományos férfiak társasága megürült elnöki székébe Hugo Victort hivá meg. A meghí­vott a társasághoz czimzett levelében a meghívást el nem fogadja, mert a jelenlegi elnöki intézményt nem tartja elég demokratikusnak s ennek eltörül­­tetését óhajtja s e helyett azt kívánná, miszerint a társaság minden tagja felválva elnököljön, mi­dőn a sor reá kerül. A társaság azonban más véleményben van s a nagy költő indítványát el nem fogadá. Páris kormányzója a „Constitution“ czimü szélső baloldali lap megjelenését „A Guillotine század“ czimü czikke miatt betiltá. Mint biztosat állítják, hogy jelenleg Fran­­czia­ és Poroszország között semminemű alkudo­zások nem folynak a franczia terület kiürítése iránt. Csupán a budget vita után leend lehetséges az alkudozásokat megkezdeni, minthogy Porosz­­ország mindaddig vonakodik alkuba lépni, míg az ország pénzügyi forrásait nem ismerendő. A hadi tvszékek eddig 27,494 communista fe­lelett határoztak, és pedig 21,045-öt helyeztek szabadlábra, 6,449-et ellenben elítéltek. Az 1870-iki háború kiütése óta Páris nem hallott katonai zenét, az utczák az örökös dobo­lást és trombitálást hangoztatták. Azért nem kissé valánk meglepve, midőn a Párisban állomásozó őrséget felváltani jött uj seregek tegnap délelőtt hangos zene mellett vonultak be a városba. A be­vonulás a Rivoli utczán történt. A közelgő zene hangjaira minden ablak, ajtó felnyitott s az erké­lyek megteltek bámuló kiváncsiakkal. Az uj őr­ség kitűnő zenekarokkal bir, minek már a bevo­nulásnál is fényes jelét adta; örülnek is a pári­­siak, hogy ismét fogják a tuilleriák és a palais­­royal kertjeinek katonai zenéit hallhatni, miket a szerencsétlen háború annyi sok jóval és szép­pel együtt magával­­ragadt,s most hosszú szenvedések a kedvező véletlen visszaad A bevonulás napja va­lóságos ünnep volt a párisiaknak. K. M. Midőn 1869-ben a honvéd főtörvényszék föl­állitatott — a törvényhozás annak 3 törzstisztből álló tagjait költség kímélés tekintetéből a tényle­ges állapotból rendelte beosztatni, — ekkor én is honvéd főtörvényszéki ülnökké neveztettem ki ő felsége által és osztattam be. Hogy a tényleges honvédségi állást a kép­viselői állással viselni tiltva lenne — ezt csak kérdező úr képzelete teremtette, mert ily tiltó törvény nem létezik, — a gyakorlat szerint pedig már 1848/9-ben számos tényleges állapotú honvéd tiszt, — és pedig háború idejében — volt képvi­selő. Én választóim által mint honvéd törzstiszt választottam képviselőül — de biztositok minden­kit, hogy ha választóim legkisebb része honvéd állásomról lemondásomat követelte volna, meg­hoztam volna béke idejében ez áldozatot polgár­társaimnak, — valamint veszély idejében hazám­nak a képviselői állás lemondásával; — de jelen helyzetemben, midőn a honvéd főtörvényszék ül­nöki kötelességem pontosan teljesíthetem, egyszer­smind pedig képviselői állásomnak tehetségem szerint megfelelek — névtelen által felvetett alap­talan kérdést egyedül járatlanságának tulajdoní­tom s adom azt felvilágosításul. Kérem tehát a t. szerkesztő urat, miután a kérdésnek lapjában helyet adott — tessék a nyi­latkozatnak is, habár kellő díjfizetés mellett helyt adni. Várady János, m. kir. honvéd alezredes. * Közöltük Várady honvéd alezredes és or­szággyűlési képviselő úr válaszát. Annyi leveléből is kitűnik, hogy egyik vagy másik állásáról le kellene mondania. A levélhez mellékelt 15 frtot pedig kiadó hivatalunkhoz juttattuk visszaszolgál­tatás végett, miután az ily válaszokat vagy nem közöljük, vagy közlés esetén dijt nem fogadunk el érettük. Szerk. — A s­z­t.-p­é­t­e­r­v­á­r­i „Birzevyja V­i­e­­domosti“ a világba röpített azon hit fölött elmélkedik, mely azt állítja, hogy Porosz, Olasz és Oroszország közt szövetség létezik. Elhiszi, hogy ez tetszenék Bismarcknak, mert ekkor meglehetősen védve lenne Francziaországtól. Olasz­ország is nyugodt lehetne az ultramontanizmustól, de vajon mit nyerne Oroszország? A nevezett lap úgy hallotta, hogy Posent nyerné, de ez csak a jövő lengyel forradalmak alapját növelné, míg Poroszország ugyanakkor 10 millió némettel erő­södnék Ausztriából. Mi kellene tehát ? A nagy orosz birodalmon kívül eső orosz területek Ma­gyarországból és Galicziából. Ez — úgymond — Oroszországra nézve oly jelentőségű, a­mily je­lentőséggel bírt a német nemzetnek első egyesí­tése Poroszországra vonatkozólag az 1866-iki há­ború után. Végül azonban a nagyétvágyú „B. V­“ még­is csak azt mondja, hogy Oroszország a poseni nagyherczegség helyett a Niemen jobb partját is elfogadná Memel városával. Legeslegvégül pedig kételkedik a szövetség létrejöttében. Tisztelettel — A következő sorokat vettük: Pest, 1. april 1872. Tisztelt szerkesztő ur! Az „Ellenőr“ teg­napi 77. számában egy névtelen által kérdés in­tézte­k a kormányhoz, van-e tudomása, hogy én mint honvéd zászlóalj parancsnok, egyszersmind képviselő vagyok, mi a tényleges szolgálatnál tiltva van. Várjon a t. kormány ilyféle kérdés, illetőleg denuntiatióra fog-e válaszolni, nem tudom, de ne­kem, miután nevem felemlítetett, lehetetlen nem nyilatkoznom. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése ápril 2-án. Somssich Pál elnök délután 50 órakor meg­nyitván az ülést, bemutatja a múlt hó folytán be­adott és el nem intézett interpellációk, indítvá­nyok határozati és törvényjavaslatok jegyzékét. — Sopronváros kéri, hogy a Sopronon át Zsol­náig és a Győrtől Sopronon át az osztrák határ­szélig építendő két vasútvonalnak még ez ülés­szakban elintézése iránt a ház intézkedjék. — Pest Pilis és Soltmegye az 1844. IX. t. ez. eltör­lése iránt kérvényez.— S eh az er Frigyes képv. végleg igazoltatik. Mocsáry Lajos bemutatja Borsod megye Csaba községe 87 választójának kérvényét, melyben ké­rik, hogy a választási, 5 évi országgyűlési és in­­compatibilitási miniszteri törvényjavaslatok elvet­tessenek. Ugyanezt kérik Gömböly községe 52 választói annak ünnepélyes kijelentésével, hogy ők eddig a jobboldal hívei voltak, végre azonban meggyőződtek afelől, hogy véleményük szerint a baloldal törekvéseitől lehet várni azt, hogy az ország népének jogai kivívassanak. Vé­gül bemutatja Kis Győr községe választó­pogárai­­nak hasonló kérvényét. Helfy Ignácz benyújtja a nagy-bereghi vá­lasztókerülethez tartozó Kígyós község választó­polgárainak a fenebbiekhez hasonló tartalmú kér­vényét. Vukovich Sebő emlékezteti a házat a múlt hó 11-én 12-ed magával beadott ama határozati javaslatra, mely szerint a pénzügyminiszter uta­­zitassék oda, hogy az alsó vidék felsegélésére vo­natkozó törvényjavaslatot, mely a minisztérium ki­jelentése szerint készen van, rögtön a napirend­nek ideiglenes felfüggesztése mellett a háznak azonnali tárgyalás végett mutassa be. Ha volt eset, melyről lehetett mondani, hogy bis dat, qui cito dat, úgy ezen eset az bizton állíthatja, hogy azon halasztás által, mely ezen ügynek 3 hét óta való fel nem vételéből ered, a szenvedés, az ínség a halálozás az alsó vidékeken még nagyobb fok­ra hágott. Minthogy határozati javaslatának elinté­zése nem kerülne többe 1—2 óránál, kéri a há­zat, hogy azt a holnapi ülésre tűzze ki. Kéri ezt a szenvedő nép, a szenvedő emberiség nevé­ben. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnek méltóztassanak azok, kik e határozati javaslatot holnap kívánják felvétetni, felállni. (Megtörtént.) A többség nem kívánja holnap fel­vétetni. 20 balközépi képviselő név szerinti szava­zást kér. Juszh­ József nem értette tisztán a kérdést. Ha csak arról van szó, várjon Vukovich javas­latát holnap kifejtheti-e, úgy ez ellen nincs észre­vétele. Huszár Imre: Az elnök a házszabályok ér­telmében nem is tehette fel máskép a kérdést, mint a miként feltette, mert mindenek előtt azt kell eldönteni, mikorra tüztessék ki valamely in­dítvány felvétel végett. Ha a jobboldal bele­egye­zik abba, hogy Vukovich javaslatát holnap kifejt­hesse, úgy a névszerinti szavazásnak természetesen nincs helye. (Felkiáltások a jobboldalon: Sza­vazzunk ! Szavazzunk !) A névszerinti szavazás folytán Vukovich Se­bő indítvány­a 120 szavazattal 78 ellenében (távol volt 212 képviselő) elvettetett. „I­g­e­n“-nel szavaztak : Gáspár A., Ghyczy K., Halász B., Helfy L, Henszlmann I., Horn E., Horváth E., Huszár I., Irányi D., Jankovics M., Jámbor P., Jókai M, Kállay A., Kállay D., Kende K., Kiss L., Kollár A., Körmendy L., Kü­rthy I., Lázár A., Madarász J., Madarász J., Majoros L, Makray L., Matko­­vich T., Maximovics M., Máttyus A., Mednyászky L., Mocsáry L., Mocsonyi J., Mocsonyi L., Móricz P., Mukics E, Matolay E., Németh A., Orbán B., Papp L., Patay I., Péchy T., Pilaszanovich J., Plachy T., Rákóczy J., Román L., Salamon L., Simonyi E., Simonyi L. K., Szakácsy D., P. Szath­­máry K., Szilágyi L., Szomjas J., Szontagh P., (csanádi) Táncsis M., Tassy M., Tisza K, Tisza L. Tóth K., Vajda J., Várady G., Vécsey T., Vitulay J., Vukovics S., Almássy S., Babos V., Beniczky D., Berecz F., Berke J., Bogyó S., Bárdossy I., Csanády S, Csernátony L., Csiky A., Deáky L., Dőry J., Eördögh F., Farkas E., Fazekas A., Fejér M. „Nem“ -mel szavaztak: Gecző J., Halassy Gy., Halmossy E , Har­kányi Fr., Harkányi K., Házmán F., Hodossy L, Hollán E., Horváth M, Huszár I., Hofgráf J., Ihász R., Inczédy Zs.­­ , Ivánka Zs., Jankovics A., Justh J., Kapp G., Kautz Gy., Kazinczy I., Kálnoky P. gr., Kemény G. K., Keményfy J, Kerkápoly K., Királyi P., Korizmicz 3 L., Kossuth P., Kosztolányi K., Kovách L., Karácsonyi G. gr., Lázár D., Lónyay G., Lónyay M. gr., Madocsányi P., Major P., Manin A., Mihályi P., Molnár I., Muzslay S., Mandy B., Molnár A., Mártyák S, Nedeczky I., Nebredeczky 8., Olgyay Zs., Ottvay M. , Ordódy P., Ormos S., Orosz., Paczolay J., Papp Zs., Patrubány G., Pauler T., Petrovay A., Pilissy L., PriieszkyT., Pulszky A , Pulszky F., Parcsetics S., Rhédey I. gr„ Rudies J. b., Schrei­ber Fr., Splényi B. b., Stoll K., Schazer Fr., Szapáry Gy. gr., Szelestey L., Szende B., Szeni­­czey O., Szentiványi A., Szentiványi K., Széll K., Szilágyi V., Szitányi B., Szlávy J., Szüllő G., Szilágyi D., Tanárky G., Térey P., Tisza L., Tormássy­ M , Tóth V., Török A., Turcsányi E., Trefort A., Urbanovszky E., Ürményi M., Väch­­ter Fr., Vass L. gr., Vay B. b., Wagner Fr., Várady J., Wesselényi J. b., Wodiáner B , Zalay J., Zeyk K., Zichy gr., Zichy M. gr., Zsám­­bokréthy J., Antalfy K., Barcsay K., Bay F., Bánffy J. b., Bánó J., Benedikty G­., Bilez A., Bethlen J. gr., Bittó I., Bömches Fr, Bömches Gy., Brennerberg M, Buzinkay P., Bugárszky S., Bausznern G. Császár B., Cséry L, Dániel M, Dániel P., Dégenfeld B. gr., Decani K., Éber N. , Erkövy A., Falk M., Farkas Gy., Feszt I., Fillenbaum F. K., Forgách A. gr., Földváry M., Filippovics S. Ónosy Mátyás Zsadány és Varjas község vá­lasztóinak kérvényét mutatja be, melyben kérik, hogy a kormány előterjesztvényei törvény­erőre emeltessenek. Vajda János több rendbeli kérvényt nyújt be a választási s az 5 éves országgyűlés ellen. Az állandó igazoló bizottság jelentése folytán id. Elek Gábor és Lukács Béla 30 nap fen­­tartása mellett igazoltatnak. Az első a 8-ik, a 2-ik a 9-ik osztályba soroztatik. Kautz Gyula jelentést tesz a könyvtár bizott­ság részéről a Ghyczy Ignácz féle könyvtár át­vétele iránt. Ajánlja, hogy ez, miután a könyvtár jelen helyisége elégtelen, az országgyűlés végez­tével valamelyik osztály­teremben helyeztessék el, javasolja továbbá, hogy az országgyűlési könyv­tár, miután nagybecsű szakművek gyűjteményét képezi szélesebb és nyilvános használatra bocsá­­tassék. A jelentés ki fog nyomatni és napirendre tűzetni. Ezután folytattatik a választási törvényja­vaslat tárgyalása. Helfy Ignácz a miniszterelnök beszédének c­áfolásába bocsátkozik. A suffrage universell nem azért szolgált Francziaországban a szabadság ro­vására, mintha az elvben szabadság­ellenes volna, hanem mert a kormány visszaélt az átalános sza­vazat jogával. Az 5 éves országgyűlés kérdésére áttérve, tiltakozik a miniszterelnök azon feltevése ellen, hogy a 3 éves országgyűlésnek 3-ik évében a képviselők már csak az új választásokra gon­dolnak. A kormány törekvéseit a bécsi sajtó, a centralisták, a haza ellenségei támogatják. Az átalános szavazati jogról tüzetesebben szólva, meg­­­iettezi, hogy ha állana az, hogy az átalános sza­vazati jog a despotáknak kedvez, akkor a tvja­vaslatba bizonyára felvétetett volna a suffrage universel. Ha az átalános szavazati jog sehol sem lépett volna életbe, Magyarországba be lehetne s be kellene hozni a mi minden ugrás nélkül a történelmi előzmények folyománya képen meg­történhetnék.­­ Corruptió tagadhatlanul van nálunk, de nem a népben, hanem a „kapatos“ osztá­sban. A legfontosabb jogok a sajtó- és választási jog; a szabad sajtó hatásait élvezi ugyan a nép, de ma­ga nem kezeli, hanem csupán a középosztály gyakorolhatja úgy hogy egyedül a választási jo­got gyakorolja tényleg a nép. De ha ettől is meg­­fosztatik valamely census által, akkor a nép semmi­féle politikai jogot sem élvez. Csernátony­­val szemben megjegyzi, hogy az átalános szava­zati jog nem azonos a respublikával. Egyébiránt inpraktikus kérdésnek mondja vitatni, hogy jobb e a monarchia a respublikánál , mert mi nem vagyunk azon szerencsés helyzetben, hogy a tö­kéletesebb kormányformák közt választhassunk. Szóló azonban monarchikusabbnak vallja magát, nemcsak Csernátonynál, hanem a kormánynál is, mert Csernátony beéri egy fél fejedelemmel, a kormány a közös fejedelem egy részével, holott szóló egészben kívánja a magyar királyt. Csernátony a nemzetiségről ejtett szavaival nagyon közeledett a kormány álláspontjához és az által nem csak arra szavazott, hogy Magyar­­országon a census legyen a választói jog alapja, de mintegy helyeselte ama eljárást, melyet a kor­mány Erdélyben követ. Egyátalában Magyaror­szág egyik szerencsétlenségének okát azon fel­fogásban látja, mely a nemzetiségekről átalánossá vált. Azon perezben, melyben őszintén és határo­zottan foganatosítják azon elvet, hogy a nemze­tiségek közt nincs különbség, Magyarországon meg fog szűnni a nemzetiségi kérdés. Úgy hiszi, sikerült neki megc­áfolni azokat, mik az átalános szavazat ellen felhozzattak s azért bezárja beszédét pártolván Madarász in­dítványát. Román Sándor: Sem ő, sem választói nem tartják magukra nézve az átalános szavazatot je­lenleg égetőnek; minthogy azonban e kérdés fel­merült, hozzá akar szólani. Azon felszólalásokra, melyek a balközép által az átalános szavazat el­len intéztettek, megjegyzi, hogy különös, hogy azon párt, mely „reform“ pártnak mondja magát, összehasonlásba jó kitűzött programmjával. A nem­zetiségi képviselőknek az ellenzékhez való viszo­nyára nézve kijelenti, hogy ők nem elvrokonság­nál fogva csatlakoznak a baloldalhoz, hanem azon kényszerhelyzetnél fogva, hogy sem a kormány, sem ennek pártja a nemzetiségi képviselőknek nem nyújt oly tért, melyen becsülettel megáll­hatnának. Pártolja Madarász indítványát. Az ülés végződik 8 óra után. A holnapi ülés d. e. 10 órakor kezdődik. fraczialS?^A4^ ?~7~ sajnálatát fejezi ki a német kanczellár a fölött, hogy a nemzetgyűlés már húsvét előtt nem igye­kezett letárgyalni e szerződést. Az elsassi kivándorlások a bekeb­­lezés óta folyvást tartanak s legközelebb mint­egy száz fiatal ember érkezett Marseillebe, kik hogy a német hadseregbe leendő besorozás elől mene­küljenek, készek elhagyni szüleiket s hak­árokat s elfogadni azon fekvőségből álló ajándékot, me­lyet Francziaország Algirban felajánlott az ily ki­vándorlók számára. Az angol trónörökös hosszasan időz Rómában, hol mindenekelőtt a pápát látogatta meg, ki egész feltűnő szívélyességgel és előzé­kenységgel fogadta őt, mi különböző kombina­­tiókra szolgáltat az angol és olasz lapoknak al­kalmat. Nagy érdekkel vizsgálja továbbá a ko­­ronalig az örökváros műemlékeit s történeti ne­vezetességeit. Mint mindenütt, úgy itt is követi a herczeget elválhatlan társa, egy izmos, parasztos kinézésű angol fiatal ember, kiről azon adoma kering, hogy midőn az angol királyi család 1855-ben Whight szigetén időzött a walesi hg, akkor még igen fiatal gyermek, egy napon a ten­gerparton sétálván, egy halász gyerköczöt vett észre, ki kalapjába csigákat gyűjtött, a herczeg arra menvén szó nélkül felrúgta a kalapot. A fiú haragtól kigyult arczczal felugrott s fenyegetőleg a hg felé fordulva­­ mondá : „Ha még egyszer azt teszed, meglátod mit kapsz!“ — Nos mit kapok? kérdé a hg. — Majd meglátod! Jön a felelet. — Midőn aztán a fiú ismét kalapjába gyűjtötte czigáit, a herczeg másodszor is felrúgta a kalapot. — Mire a fiú nyílként felugorva oly csattanós poffot mért ar­czára, a minőt aligha kapott valaha királyi arcz. — A herczeg feldagadt szemmel tért vissza a kastélyba, s a királynő nyomára lővén a dolog­nak, fiát megdorgálta, a kis halászt pedig meg­dicsérvén, udvarába vette s neveléséről gondosko­dott. Ez idő óta herczeg és halász a legszoro­sabb barátságban élnek egymással. Az Alabama-kérdés némely befolyásos angol körök nézete szerint kritikus és fenyegető fordulatot látszik venni, sőt vannak, kik nagyon valószínűnek tartják a háború kitörését az Egye­sült­ Államokkal. És e körülmény indította talán Macfie képviselőt is arra, hogy az alsóház figyel­mét a skót pártok védtelen állapotára hivja fel. Az o­l­a­s­z-n­émet szövetség hirét, mint legújabban kisült, az ultramontánok bocsá­tották világba, midőn pedig ez minden oldalról a legkétségbevonhatlanabbul megc­áfoltatott, ismét az által igyekeztek felizgatni Francziaországot, hogy a porosz trón­jelöltséget Spanyolor­szág számára pendítették meg, még­pedig egyik versió szerint Bismarck Lipót hohenzollern hget, a másik szerint pedig egyenesen Frigyes­ Károly hget szándékoznék Amadeus félrelökésével a spa­nyol trónra ültetni. Ugyanezen forrásból eredt azon legújabban felmerült hír is, hogy a spanyol királyi pár a napokban végkép szándékozik oda­hagyni Spanyolországot. A spanyol korteavál­asztások a legnagyobb izgatottsággal kezdődtek meg. Grana­dában a radikális ayuntamentot a kormány fel­oszlatta, mi köztudomásra jutván, a granadai nép nagy tömegekben sereglett össze az utczákon, s oly fenyegető állást foglalt a szétoszlatására kikül­dött katonasággal szemben, hogy ez fegyverét vette igénybe, s a népből mintegy 40 halott és sebesült maradt a helyszínen. Sevillában és Mad­ridban szintén feloszlatni szándékozik a kormány a radikális választó bizottságokat. Külföldi szemle, Pest, apr. 2 A franczia kormány Párisba át­helyezésének tervéről Thiers hallomás sze­rint lemondott s egyedül ő fog időnkint a számá­ra nagy fénynyel berendezett elyséei palotában lakni, valamint itten tartandja jövőben a diplo­­matiai elfogadási estélyeket. A f­r­a­n­c­i­­­a-n­émet postaszer­ződés átvizsgálására kiküldött bizottság munkálatát be­fejezte és a javaslatba hozott szerződést elfogadta. A jelentés szerkesztésével Foulton bízatott meg; remélik, hogy e szerződést idejekorán fogja tár­gyalni a nemzetgyűlés úgy, hogy f. évi június el­sejével már életbe is léphessen. Bismarck azonban Trochu­tbk. pere a „ngaro“ enen. A franczia sajtóban minden politikát háttérbe szorít most az a pör, melyet Trochu tábornok be­csületsértési ügyben indított a „Figaro“ ellen s melyben m. hó 27-én kezdettek meg a tárgyalá­sok. Páris egykori kormányzója oly lépést tett e per megindításával, mely részéről mindenesetre nagy bátorságot igényelt, a­mennyiben ezzel a párisi esküdtszék kezeibe tette le becsületét és jellemét, ámbár tudnia kellett, hogy ez esküdtszék nagyon valószínűleg a legellenségesebb szándékkal fog viseltetni iránta s hogy az egész imperalista tábor fel fogja használni ez alkalmat befeke­­títésére. A csekély térfogatú terem, melyben az es­küdtszék üléseit tartja, színültig tömve volt a leg­­válogatottabb közönséggel, míg a tanuk padjain a franczia tábornokok hosszú sora volt szemlélhető mint Palikao, Mac-Mahon, Yinoy, Trochu barátjai­­nak közepette, és több mások, valamint Villemes­sant a Figaro tulajdonosa s Vitu azon lap szer­kesztője s az incriminált czikksorozat írója. Az ülés megnyíltával felolvastatott az incri­minált czikk, mely becsületében és jellemében mélyen sérti Trochu­­lokot, a mennyiben Páris hanyag védelme mellett hűtlen pénzkezelésről is vádolja őt. Vitu beismeri, hogy e czikkeket ő írta, de úgymond, ő csak a tbk eljárását rótta meg a történeti tények alapján s egy hajszálnyi­ra sem tért el az igazságtól; a tábornokot becsü­letében sérteni pedig egyátalában nem volt szán­dékában. A tanuk közt először Palikao tábornok hallgattatott ki s ez elbeszélé, hogy midőn ő a minisztériumba lépett, az üresedésben levő helye­ket betöltendő mindenekelőtt Trochut a 12-ik had­test parancsnokává nevezte, noha Brame figyel­meztette őt, hogy Trochu nem barátja a császár­ságnak ; negyvennyolcz órával később Chevreau jött Palikaohoz a császár sajátkezű iratával, mely­ben Trochut Páris kormányzójává nevezi, de mi­vel e kinevezés a miniszterek meghallgatása nél­kül történvén, törvénytelen volt, Palikao csak hosszas kérés után jegyzette azt alá. Midőn Tro­chu Páris kormányzóságát átvette, e hivatalában Palikaotól, mint hadü­gyértől egészen függetlenül járt el s a párisiakhoz intézett proklamatiói, va­lamint a minisztériumban tett nyilatkozatai oda birták Palikaot, hogy kijelentse a császárnénak, miszerint, ha Trochu el nem ismeri az ő felsőbb­­ségét, ő kénytelen leend lemondását benyújtani. Majd szeptember 4 én, midőn a császárné Párist titkon elhagyta, megjelent nála Trochu­s kijelen­tette, hogy ő vette át a hadügyérséget, Palikao tehát visszavonult s Sedannál elesett egyetlen fia hullájának felkeresésére indult. Majd Chevreau volt belügyér, M­a­g­n­e volt pénzügyminiszter, B­u­i­s­s­o­n-B­illaul­t volt mi­niszterelnök, azután Brame és Roucher volt mi­niszterek hallgattattak ki, kik mindnyájan többé kevésbé ellenséges indulatot árultak el Trochu ellen, valamint az ezek után következett Schneider és Pietri, Coss­é-Brissac gr., Vuitry volt mi­niszter, An del ar re mar­qu­is, Do­u cet Ra­mis akadémikus és Grave Theodor író s a Figaro egykori munkatársa. — Ezek voltak a Figaro szerkesztői által meghívott tanuk s ezek kihallgatása után az első napi ülés rögtön véget ért, minthogy Trochu tábornok tanúi úgy véle­kedvén, miszerint az­nap nem kerül rájuk a sor, már korábban oda hagyták a termet. Másnap, azaz márcz. 28-án ismét tovább folyt a kihallgatás, ismét nagyszámú hallgatóság előtt. Első tannul lépett be M­a­c­ M­a­h­o­n tá­bornok a közönség rokonszenves nyilatkozatai közt, őt követő Changarnier és Baze or­ Az angol-franczia keresk. szerződés. Lemoinne jeles franczia publicista legközelebb kifejté nézeteit a „Débats“-ban az illető szerző­dés felbontására s annak a keleti kérdést illető befolyására vonatkozólag s az angol lapok most egymás után a legméltánylóbb hangon ismertetik e czikket, mint a­mely elkárhoztatja Thiers e lépését. A figyelmet érdemlő czikk rövid fog­lalatra a következő: Ha mélyen sajnáljuk, hogy Francziaország saját akarata ellen oly kereskt­politika követé­sére van kényszerítve, a mely okvetlenül a közép­korba vezeti őt vissza: ezt nemcsak nemzetgaz­dasági okokból cselekesszük, melyek pedig napról napra szemmel láthatóbban és növekvő hevességgel lépnek fel, — de egyszersmind politikai szem­pontból is, mert a legnagyobb aggodalommal nézünk amaz átalános elszigeteltség elé, amelyre magunkat kárhoztatandók vagyunk. Az említett keresk.­szerződés felmondása tagadhatlanul arczul csapása a Francziaország­­és Anglia közt fenállott jó egyetértésnek, mely negy­ven esztendőn keresztül egész a császárság végső bukásáig fentartotta a valódi egyensúlyt Európá­ban. Ez átalános érdekek szempontjából érezünk mi aggodalmat, melyek a két ország közötti ba­rátságos viszony felbontása által sérelmet szen­vednek. És itt Francziaország épen annyit veszit mint Anglia, mert Anglia szigetfekvésének s a kontinentális kérdések iránti állítólagos közönyös­­ségének daczára is tapasztalhatta a közelebb le­folyt 12 hónap alatt, hogy a franczia szövetség­nek is megvan a maga értéke. A mi vereségeink s nyomasztó szerencsét­lenségeink közepette történt ugyanis, hogy Orosz­ország egy másik szerződés felbontását tudatta Angliával, azér­t.­­., mely 1856-ban szentesítette a krimi bábom eredményét. Francziaország ak­koron megszűnt létezni s Anglia egyedül állván kapitulált, minek az lett következése, hogy a pá­risi szerződés, mely a Fekete tengert semlegesí­tette s Törökország függetlenségét és épségét biz­tosította, lényegében módosíttatott a londoni érte­kezleten. Mi ismételve kifejezést adtunk azon néze­tünknek hogy az u. n. keleti kérdés tulajdoké­­pen nyugati kérdés, mely alszik, ha Francziaor­szág és Anglia egymás oldala mellett állanak, de rögtön talpra ugrik, mihelyt e két birodalom meg­­hasonlik avagy el van egymástól választva. a­i--f—: LiLi--, inkább íin­­gol, semmint franczia háború volt, évekre mega­­kasztotta az Észak előre nyomulását Kelet felé és kidöntötte azon útmutató czölöpöt, mely az orosz főváros kapuinál eme feliratot hordta: „Út Kon­statinápolyba.“ Sebastopot leszereltetvén, a fekete tenger semlegesittetvén Oroszországnak s a por­tának megtiitatott, hogy a fekete tengeren hadi­hajók, vagy hadi műhelyeket tartsanak. A londoni értekezlet megszüntetvén e feltételeket, Oroszor­szág most felhasználja szabadságát, újra építi Se­­bastopolt, új erődöket emel, szóval helyreállítani igyekszik mindazt, mit 1855 lerombolt. Említettük, hogy a krími háború inkább angol, mintsem franczia volt, és valóban Anglia mindenkor nagyobb fontosságot tulajdonított, mint mi annak, hogy az ottomán birodalom integritá­sát megtarthassa. Maga Pitt oda nyilatkozott, hogy ő a keleti kérdést élethalál kérdésnek tartja Angliára nézve és Palmerston lord szintén magáé­vá tette e nézetet. Francziaországnak, azaz helyesebben a csá­szárságnak és a császárnak egészen más okai voltak a krími háborúra. A császár meghódítani, vagyis jobban mondva megvásárolni óhajtotta az angol szövetséget, hogy így ketté vágja a Napó­leon név ellen már már teljesedésbe ment szövet­séget, s hogy helyet foglaljon az európai fejedel­mek családjában. — Ez mint tudjuk igen sokba került Francziaországnak s a vért és kincset pa­zarló expeditió vívmányai most végkép elvesztek, Sebastopol hosszas ostroma semmire sem vezetett bennünket, és Anglia, mely elszigetelt magaslatá­ról közönyösen nézte az azóta“lezajlott viharban küzdők öröködéseit, most bátran kérdezheti önnön magától, mit nyert Francziaország megaláztatása és feldaraboltatása által? Szemmel látható mindazok előtt, kik olvas­ni és írni tudnak, hogy a közelebb lefolyt hábo­rú kitörése előtt szerződés állott fen Porosz, és Oroszország között, hogy ez utóbbi szabad fellé­pése keleten és az 1856-os szerződés gyökeres átalakítása képezte jutalmát az orosz be nem arat­kozásnak, melylyel legott felléptek Pétervárrott, mihelyt látták, hogy Anglia merengéséből feléb­redve komolyan közbevetni szándékozik majd Francziaország mellett. És itt megaláztatást e­l­lett szenvednie Angliának, mely, ha nekünk a szá­munkra vált volna, igazán megvallva, mi­ben nem boszankodnánk miatta, de mint ide én is mondottuk Francziaország és Anglia honsága, vagy egymástól elválása által ei^n u~£ a czivilisatió átalános érdekei szenvé­d Rö­vidülést. szugsj- —- _ „^ffplegen nyi­latkoztak Trochuról, elismerték loyalitását, becsü­letességét, hadügyi műveleteiről azonban tartóz­kodtak ítéletet mondani. Ezek után Maillé gróf nyitotta meg Tro­chy tanúinak sorát, melegen nyilatkozván Páris volt kormányzójának hazafiságáról és áldozat­­készségéről. — Meffray gr. ellenben, Vitunek egyik elkésett tanúja, oda nyilatkozott, hogy so­ha ügyetlenebb védműveletet nem látott életében, mint azt melyet Trochu Páris megmentésére ren­dezett. Majd Pellissier, Lebrun, Gaubert de Genlis tábornokok, J­u­l­i­e­n de la Graviere tengernagy, Bertoul, Schmitz tábornokok, Lair a párisi raktárak aligazgatója, Brunet törzskari százados, S­o­u­m­a­i­n­th, Chabaud- Latour­th, Jules Favre, Tisquin alezredes Pa­u­­­et párisi rendőr, Fourichon tengernagy, Brunet belügyminiszteri államtitkár, Cresson ügyvéd, Vacherot akadémikus, A­rnaud or­­szággy. képviselő és Montagut kereskedő, s ezzel be lévén fejezve a tanuk kihallgatása, a 29 -i nagypénteki ünnep miatt a tárgyalás további folytatása szombatra halasztatott, a­mikor is legelőbb Trochu fog meghallgattatni. A hivatalos lapból. A rakovitnj éjj18 körül szerzett kiválóbb érdemek arfm­ot , és­­ “ Nándor távírdái főépítésznek a hímszedő­nek a kora­k­o­v­i­c­s Mihály prosecen-kamejtatott. ' ' sás ezüst érdem-kereszt adomfo Sándor min fogalma ,, Yk­i tn f-y-ul, é-S H.miiniszt- titkárokká nevel­­zék a köziek, miniszterumn * tettek ki. . . r Szász Károly osztályta-A közoktatási m.nk­a Fest-, pirt8. és Solt-,­­ nacsost, saját kérelme ideiglenes vezetése alól fel­e. megyei tanfelügyelő­ érdekében, a jászkun-kerületek mentette, s a közszoldeiglenes minőségben áthelyezte, tanfelügyelői állomámszter Szakonyi Gyulát mi* A közoktatásak nevezte ki 7 bei erdőmesteri *» közlekedési miniszter tutzintreni A közmin Kapaics Radó segédfoh­almazó T­i­c­h 11 Frrgalmazókká.­­Borne­mis­s­zí Berti kát miniszter-váltó törvénynzéki gyakornokot és Ur­­lan volt ependor dijnokot pedig miniszteri segédfo­­b­á­n­o­v f­evezte ki. galmazókügyminiszter Richter József és S­z­a­l­ay R­eket pénzügyőri biztosokká és a körmöcz Elek szavatalhoz 3-ik vésnökké M­a­y­e­r EleTM he. pénzértékét nevezte ki. y eh he­lyett ra pia kér József királyi pénzügyi fogalmazó

Next