Ellenőr, 1872. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1872-04-20 / 93. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Fe.len, néder-utcza 6. Szí',níi. Setemit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamációk Légrády testvéreit irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Hirdetési díjak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 3 !” „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádorn 6 az ára. (Légrály testvérek irodájában). Az eő£zetési pénzek helyben ét vidékről Pest, két sas utcza TI. sz. ala intézetniük. " — Szombat, április 20. 1872. IV. évfolyam. 93 szám. [Segítsünk! Magyarország alsó vidéke, melyet hazánk legáldottabb része gyanánt szoktunk emlegetni, tíz alatt áll, ínséggel küzd, pusztulásra jutott, segítségért kiált. Kell ennél többet mondani azon emberbarátoknak,a kikben nem ölheti meg a szír nemes dobbanásait semmiféle politika, bármely párthoz tartozzanak is ? Nem mondok többet. Adakozzunk! Pest, 1872. ápril hs 2-án. Csernátony Lajos: Adakozás Magyarország a vidéki árvíz sújtott népességének segélyezésére. (Tizenharmadik közlés.) A tegnapi kimutatás összege : 1259 frt 9 kr. Garami Rikárd tanár ... 1 „ — „ Gyürki András Miskolczról . 1 „ — „ összesen 1261 frt 9 kr. Pest, ápr. 19. —7— Tisza László, mint olvasóink emlékezni fognak, határozott és méltó viszszautasitásban részesítette a jobboldali űkrlapok amaz oktalan gyanúsítását, mintha az ellenzéknek Erdélyben megindított küzdelme tökéletesen összeesnék a nemzetiségi izgatásokkal. A vád egyátalában nem új és nem csak az ellenzék erdélyi részét éri falánkra. Kormánypárti lapjainknak úgyszólván mindennapi kenyerét képezi az a szövetség, mely a magyar baloldal és az államellenes nemzetiségi propagandát szerintük összefűzi. Hanem sohasem tarthattuk feladatunknak a kormánypárti apparátusnak hazugságok gyártására rendelt osztályát komoly méltatásban részesíteni. Pártunknak magatartása szemben a nemzetiségekkel oly szabatos és hazafias, törekvése oly nyomatékosan domborítja ki a magyar állammiság eszméjét, hogy erkölcsi gyengítésére csak azok vállalkozhattak, kiknek nem fekszik szívökön becsületes hírnevek fentartása saját táborok előtt sem. Politikai pártok szellemi küzdelmeiben nem foglal ugyan helyet az, mit századunk műveltsége az anyagi hadviselésre nézve megállapított , hogy fölebbvalóik részéről phisikai büntetés érje azokat, kik becstelen fegyverekkel küzdöttek az ellenség ellen. De tudtuk, hogy a nemzet józan értelmisége csak a rágalmat ítéli el, és tarthattuk magunkat azon török közmondás intelméhez, mely szerint nehezen éri czélját az olyan utas, ki minden elugatásra megáll és védelmezi magát. Ma azonban 1. laptársunk a P. Napló visszatér Tisza László czikkére, és a nemzetiségek viszonyát pártjainkhoz oly higgadt és tárgyilagos modorban veszi Konczkése alá, mely a megvitatást nemcsak fölhívja, de a kérdés tisztázására egyedül előnyös lehet. Tisztelt laptársunk elismeri pártunk célzatainak hazafiasságát, de bebizonyítani erősödik, hogy a törekvés, a balközépi programm támogatásába a nemzetiségeket is bevonni egy oly végzetszerű tévedésen alapul, mely pártunk győzelmének esetén az országnak vesztét fogja csalhatatlanul eredményezni. Meggyőződése szerint a nemzetiségek csak egy országos zűrzavar előidézésének czéljából kölcsönözhetnék támogatásukat a magyar ellenzéknek. Már nem is csodálkozunk a P. Napló azon jóindulatú bigottériáján, melynél fogva oly változhatlanul vallja, hogy a balközépnek a létező államjogi alap megváltoztatására irányzott czélja „szükségkép az általános bomlást tételezi fel.“ A P. Napló nem is tartja szükségesnek ez óriás horderejű állítást legalább egy szóval indokolni, pedig talán megtette a nagy fölfedezést, hogy a bal közép titokban communistikus tendentiákat követ és hirtelenében fogja kormányrajutásakor megsemmisíteni nemcsak az államot, hanem a társadalmat, az egyházat és a családot. Egyszerűen „szükségkép“ — és a Columbus tojás tetejére van állítva. „Szükségképkép úgy, mint szükségkép fog Plantamour üstököse összeütközni a földdel, mi tudvalevőleg előre ájtatos imádkozásba ejtette a világ végéért remegő lelkeket. Tudós csillagászok azon véleményben vannak ugyan, hogy ily összeütközés bajt nem okozhat, és az üstökös feloszlása csak földünk termő erejét fogja növelhetni. De a babonás hit ellen hiába minden küzdelem, és a P. Naplónak megrögzött babonája, hogy az 1867-es egyezség keretén kívül nem létezhetik állami fenmaradás és társadalmi kapcsolat. Tisztelt laptársunk türelmes érzülete azonban remélnünk engedi, hogy nem fogja rész néven venni, ha nem osztozunk babonájában. Nekünk ellenkezőleg erős meggyőződésünk, hogy Magyarország nemzeti létének biztonságát, a trón, a hatalom állandó talapzatát csakis pártunk törekvéseinek megvalósulta által fogja nyerhetni, meg vagyunk győződve, hogy a magyar nemzet józan állhatatossága, mely nagy európai viharokat törhetlenül ki tudott állani, a helyzet elodázhatlan követelménye és pártunk törvénytisztelete nehézség és rázkódás nélkül fogják meghozni a létező alap kívánt megváltoztatását. Sokat foglalkoztunk tisztelt laptársunk „szükségképével“, de nem is tudnánk tovább mit mondani, mert érveléseinek tengelyét ez egyetlen nem indokolt „szükségkép“ képezi. Hanem azon elvakult pártönzés, mely oly veszedelmes gonoszsággal uralkodott a jobboldal törvényhozási és kormányzási tevékenységén, gyermekdec naivitással nyilatkozik laptársunk részéről. Azon közvetlen egoismussal, melynek természetességét még nem homályosítja el az erkölcsi igazságok sejtelme és mely az ítélet mérvét egyedül saját észrevehető előnyében keresi, mondja ki leplezetlenül a Pesti Napló, hogy egyedül a kormánypártnak lehet az ország integritásának veszélyeztetése nélkül korteskedni a nemzetiségek szavazatáért, ellenben a baloldal azt honárulás nélkül nem teheti, habár mint laptársunk is bevallja csak egy erősebb és biztosítottabb Magyarországot óhajt és kétségbevonhatlan őszinteséggel tiltakozik mindenkor oly tendentiák ellen, melyek hazánk területi épsége ellen áskálódnak. Kár, hogy a Pesti Napló még indokolja ezen véleményét, miáltal csak veszti üde himporát ; bár egyedüli érve az, hogy a közösügyes kormányrendszer jogilag és tettleg létezik, miért is megteremtésére nem kell zűrzavar, hanem mint kézzelfogható valóság megszilárdulhat magától. Mi a zűrzavart csak a Pesti Napló rögeszméjében bírjuk látni. Pártunk utógondolat és hitegetés nélkül mutatja föl az ország minden polgára előtt semmi folt által nem érintett lobogóját, melyen hazánk sértetlen és teljes államiságának eszméje van felírva, és azt hisszük, hogy csak ügyünk igazságát, törekvéseink czélszerűségét és elveink felvilágosultságát bizonyíthatná az, ha zászlónk alá látnak sorakozni azon elégületlen nemzetiségeket, melyek szövetségét nem kérjük a haza rovására, és melyekhez elveink, csakis saját elveink támogatásáért fordulunk, mint a közhaza jó és balsorsában velünk egyformán érdekelt honfitársainkhoz. És ha a közösügyes rendszer zűrzavar és országbomlás nélkül valósulhatott meg „tényleg és jogilag“ dacára a nemzetiségek és a magyar faj közös elégületlenségének, annál inkább fog érvényesülhetni, szilárdság és erőben gyarapodhatni egy olyan rendszer, mely visszaszerzi az országnak ezredéves életfeltételét, kielégít minden jogos igényt és a közös szabadságban olvaszt el minden fajgyűlölséget és belviszályt. Vagy talán azért kell fentartanunk a közös ügyes alkotmányt, mert a nemzetiségek kielégítését lehetetlenné teszi? A magyar faj fentartásának érdeke azt kívánná, hogy a hazának más nyelvű polgárai okvetlen ellenségei legyenek, és bűn volna pártunk hazafias eszméit köztük terjeszteni ? Mi azt vélnők, hogy minden magyar párt szent kötelessége törekvéseinek hazafias szolgálatához csatolni az ország minden nyelvű polgárának részvétét; tisztelt laptársunk is gondolkodhatnék fölötte, vájjon nem a nemzet ellenségeinek ügyét mozditja-e elő leginkább, midőn a nemzetiségeket kirekeszti a jogos propaganda mezejéről? a á ebédelt. — Deák sem távozott s tegnap hallotta —a jobboldali lapok szerint —hogy Muszkaország és Magyarország hasonlítnak egymáshoz, mert mindkettőnek békére van szüksége ; ezt a nevezetes újságot — a jobboldali lapok szerint — Novik off orosz követ mondta Deáknak, kit meglátogatott. — A muszka mumus tehát meghalt, a jobboldal tiszteletére :audi gut. — Szerencséje Tisza Kálmánnak, hogy Novikoff nem találkozott vele sehol, különben kitört volna a keleti kérdés,,«a választók jobboldali orientálására. — Minisztereink most már veszekedhetnek maguk közt, szeretvén egymást nagyon. Ez a mai helyzet Budapestéi. Az exek idejét éljük s mulatságos látni, mily mélabúsan sétálgatnak azon néhai képviselők, kik nem tudják hova legyenek tájékozatlanságukban s félnek, hogy nem kellenek többé egy választókerületnek sem, akár minő álarczot bigygyeszszenek ismeretes képükre. Sopronmegye, például, már szóba sem akar állani Török Sándor úrral. Floruit sed flos fuit ille caducus. — Visontai Kovách László ur is tántorog mióta Németh Albert állott ebbe. — De legszerencsétlenebbül néz ki Kautz Gyula, mert minden éjjel azt álmodja, hogy uj jelölt érkezett Győrbe, s akkor neki vége van. Ilyen borzalmas napjai vannak most az ex-képviselőknek, kivált ha gyanítják, hogy múltkori választóik szegényebb osztálya sem akarja elveszteni a szavazatjogot s inkább szeret három évre nem pedig ötre választani megbízottat, azon teljhatalmú törvényhozók közé, akik bőréről és zsebéről fognak rendelkezni. Persze most a mamelukság is fog hízelegni a népnek, melyet máskor számba sem vesz. S lesz hízelgés és pipacserélés és vállveregetés, több az elégnél. Hanem hát reményijük, hogy megjő az esze a népnek is, saját érdekében s nem hagyja magát elámuttatni a virilismus, a megbukott választási jognyirbáló javaslat s öt éves parlamentre számitó rendszer embereinek leereszkedő hízelgése és vesztegető kísérletei által. * — Ugyan kirek szipen egy pipa dohányt, ides kedves nagyságos urfiak f esedezék az utszéli czigány két fiatal emberhez. „Itt van more, ilyet soha sem szivtál. — válaszoltak a megszólítottak kegyesen. — Csókolom kézit lábát ide a kedves nagyságos urfiak. Most már csak egy szikrácska tűz kellene. Ugyan csókolom. . . . „Na itt van az is, mert látjuk, hogy derék ficzkó vagy. Köszönet azonban ekkor már nem jött s a két ifjú tovább indult az országúton, midőn a pipázó czigány utánuk kiáltott: hé! ugye bár, hogy kendtek csak diákok ? így járhatnak sokan az ex-képviselők közül. S tán hallották is már többen a kiáltást, hogy „hé ! ugye hogy kendtek csak diákok . . . Vége van a nagyságos urfiságok idejének. * Hanem ha ezen redukált nagyságosságok közül mégis visszanyeri képviselőségét, egy vagy más után, mások gratiájából vagy Erdélyben, néhány diák: emlékezzék meg legalább mostani állapotjára, jelenlegi kegyeskedéseire, ex-helyzetének leereszkedő fogásaira s ne higyje el magát annyira, hogy választóinak szavazati jogkörét is kész legyen megszorítani. S hogy jobban eszébe vegye tanácsomat, mondok egy másik adomát is, ugyancsak a feketék világából. „Hogy vagy rigó? E kérdést hallá egy néger, ki sétált az utczán egy amerikai városban — megdöbbent mert nem látott senkit. Jobban körültekintve észrevette, hogy egy papagály gorombáskodott vele Ekkor felkiáltott vigyorogva: — Ne oly hangosan te szajkó ! Azért hogy oly nagyra vitte isten a dolgodat s most arany lánczot hordasz, nem kellene magadat elhinni, mert én emlékszem még az időre, midőn fajod a bokorban lakott; aztán megérhetem még azt a napot is, mikor tán hozzám kerülsz kosztba. * Gróf Lónyay ma este vagy holnap reggel Bécsbe megy, hol alkalmasint elhatározzák mit lehet ideiglenesen is — utólagos jóváhagyás reményében — tenni a vizárkárosultak, kolozsvári egyetem és Ludoviceum ügyében. Aztán elnéz Erdélybe is, hol nagy főispáni értekezlet lesz, mert hát a jobboldali uralomnak vége lenne, mihelyt a magyarországi kerületek által elutasított emberei részére nem maradna meg a királyhágón túl egy refugium pauperorum. Annyi bizonyos, hogy az erdélyi Don Kolibrados aristocratia meg van ijedve szörnyen, mert hát a baloldal elvetemedettsége kész szövetkezni azon oláhokkal is, akiket a kormánypárt igyekszik lekenyerezni a saját érdekében. * // Ő felsége alvidéki útját is a napokban fogják rendezni. A király nagy ebédeket fog adni mindenfelé, mert hát nem lehet vendége senkinek, így hallottuk ma hiteles helyről. Nem kommentáljuk az értesítést, hanem kijelentjük meggyőződésünket, miszerint ő felségét hódolatteljesen fogja üdvözölni, lakomával is lakoma nélkül is, minden párt, az árvízsujtott vidékek ínségének közepette is. * Párbeszéd két év közt. Jobboldali: Meggyül a bajod Kálmán. Baloldali: Hogy-hogy ? Jobboldali: Kerületedben „a legelső magyar ember lép fel.“ Baloldali: Nem mindennapi vetélytárs az igaz, s meg is buknám dicsőségesen ő felségével szemben, ha magára hagyatnék, de amint a dolgok állanak nem féltem meg választatásomat. Jobboldali: Mit beszélsz, te rebellis ? Baloldali: Azt, hogy ott lesz gr. Lónyay is az én népszerűségem nevelésére. * Egy beteg barátom magánleveléből ironi ki a következő sorokat: Az utczából kimenni még nem tudok s igy az egész parlamenti küzdelem alatt sem láthattam rendesen a jobboldali lapokat. Valahányszor azonban kezembe került egyik vagy másik mindenikből csak azt olvastam, hogy a baloldal a hibás mindenben. Eszembe jutott a veszekedő lányok egyike, ki felkiáltott: nem tudom, miként történik, de mindig nekem van igazam. — Ha ti nem álltok sarkatokra, a többség buzgalma elseperte és ragadta volna a gátokat is. — A pártokat létesíti a véleménykülönbség, de kell, hogy egyesítse a Patriotismus, ez pedig nem áll egyébben, mint Magyarország szabadságának és önkormányzati jogainak biztosításában. Akarja ezt sok derék ember a jobboldalon is, s épen ezeknek bátorítására is szükséges az ellenzék tétele.......... A mi viszonyaink szemlélése gyakran eszembe juttatja Moliére doctorrá avatott fiatalemberét, ki censorához igy szólott: Vobis vobis debeo Plus quam naturae et patri meo. Natura et pater meus Hominem me habent factum: Vos avetis factum medicum. Az a sok fogalmazó, titkár, tanácsos, főispán — tisztelet a kivételeknek — legtöbbnyire a fiatal doctor servilismusával bir s többre becsüli azt, kitől hivatalt kap, mint a hazát melynek fia. Hanem erről, annak idejében irok én az Ellenőrnek: („Szól Petiké nagy mogorván: hol van hát?“ – visszhangozza a szerkesztő.) most csak még annyit mondok,hogy ne jamais trojp espérer, ne jamais desespérer. Nálunk kevés ember tart valamit arra, hogy ember s nagyon sokat tart arra, hogy hivatalnok, de azért még sem kell csüggedni. A te barátod azt kívánja mindenesetre és mindig, hazánk érdekében, hogy több ember vágyakozzék részesülni a függetlenségből, mint a budgetből. Neked pedig életet és erőt a küzdelemre. Isten áldjon meg kedves Amicus. * A jobboldali lapok írják, hogy Jámbor Pál ellenében Kusán egy reformpárti jelölt lépett fel Kármán Lajos úr személyében. Igaz ugyan, hogy Jámbor Pál impracticus természete annyira megy, miszerint nem fogadott el egy több ezer forintnyi jövedelemmel járó papi állomást; s igaz továbbá az is, hogy sohasem volt Bach és Schmerling pest megyei szolgabírája vagy bármi rendű eszköze, de én mégis azt hiszem, hogy Jámbor Pált ezen érdemetlenségeinek daczára is, megválasztja a kulai kerület ismét. — S z i r á k ról Írják lapunknak apr. 18 dikáról: Egy igen szép ünnepélynek voltunk tanúi tegnap. Az országgyűlésről hazatérő képviselőjét, Plachy Tamást fogadta a szarvas-gedei választó kerület. Daczára annak, hogy megérkezése napjáról csaki,2 nappal előbb értesültünk s csakis a legközelebbi községeknek volt tudomások róla, mégis pár százan jelentek meg az apC/.szántói állomásnál a választópolgárok, kik között a legközelebbi vidék intelligentiája csaknem teljes számmal volt képviselve. A vonatról leszálltakor dörgő éljen fogadta képviselőnket, kit a választókerület balpártjának elnöke, Bozó Pál üdvözölt, melyre Plachy Tamás felelvén, megindult a menet elől lovas legények, utána a képviselő s végül hosszú sora a kocsiknak zászlókkal, mely menet őt faluja határáig kísérte, hol búcsút mondott, szeretve tisztelt képviselőjének a választópolgárság. Valódi öröm töltötte be az ember kebelét, midőn ezen fogadtatást látta, nem csak azért, mert ez által megérdemlett tiszteletét fejezte ki a kerület képviselője iránt, hanem azért is, mert ebben mintegy zálogát látta annak, hogy a kerület régi elvei mellett tántoríthatlanul megmaradt, s annál fogva a jövő képviselő választás elejébe bizalommal nézhetünk. D.Svátok által előterjesztett kívánalmakat és a magyar minisztériumnak erre vonatkozólag tett nyilatkozatait, módunk volna megítélni azt, hogy a horvátok követelése volt-e összeegyeztethetlen a magyar korona jogaival és épségben tartásával, vagy a magyar minisztérium által kilátásba helyezett engedmények voltak felette szűkkeblűen mérve. Ennek megismerése tisztázta volna a helyzetet, míg így folyton abban a kétes állapotban vagyunk, hogy nem tudjuk az értekezletek meghiúsulásáért, melyik felet illeti a vád. De szükséges lett volna a kölcsönösen tett követelések és nézetek nyilvánosság elé bocsátása azért is, hogy a horvátoknak az új választásoknál irányul szolgáljanak. A horvát választópolgárok ma csak annyit tudnak, hogy a magyar kormány nem egyezett bele a volt horvát képviselőkkívánalmaiba. Egyebet semmit. Hogy hajlandó volt-e a magyar kormány az uurótörvény módosítására és ha igen, mely irányban, és miféle kívánalmaikat volt hajlandó teljesíteni, arról nem tudnak semmit. Mikép várhatja azt a miniszterelnök, hogy a jövő országgyűlésbe oly képviselőket válaszszanak a horvátok, kik hajlandók lesznek az unió-törvény olyképen a módosítóra, mint azt a magyar kormány elfogadhatónak találja, ha egyszer a horvát választók mit sem tudnak arról, hogy melyek és milyenek ez elfogadható módosítások ?. A második kérdésre adott feleletben azt mondja Lónyay miniszterelnök, hogy ha a horvát országgyűlés feloszlatásának okait akarjuk vizsgálni, megtalálhatjuk azokat az akkori horvát országgyűlésre megválasztott képviselők nagy többsége által aláírt úgynevezett szeptember 20-iki manifestumban, melyet, ha figyelemmel olvasunk, meg fogunk győződni arról, hogy ezen manifestum kétségbe vonja az ő felsége által szentesített kiegyezési törvénynek érvényét, mely pedig alaptörvény és igy természetes, hogy oly országgyűléstől, melynek többsége ily irányú ünnélyes nyilatkozatot tett, sikert várni nem lehetett. E feleletet helytelennek kell tartanunk két oknál fogva. Először egyes képviselők által az országgyűlésen kívül tett nyilatkozatért magát az országgyűlést feloszlatni soha sem lehet. Mi a szept. 20-ai manifestumot nem tekintjük a horvát nemzet nyilatkozatának. A horvát nemzet, mint nemzet a törvényszerűleg összeállított országgyűlésen nyilatkozhatik csak. Ha a magyar minisztérium érvényesnek ismer e tekintetben oly nyilatkozatokat is, melyek az országgyűlésen kívül történnek, akkor ma holnap fölösleges lesz az országgyűlés összehívása is. Második okunk az, hogy mikor az országgyűlés megnyílt, a horvát képviselők már nem ragaszkodtak e manifestum határozataihoz. Lónyay maga is beismerte, hogy , habár a horvát képviselők követelései még mindig olyanok, melyeknek eleget nem tehet, de e követelések már eltérnek a szept. 20-iki követelésektől. Ha tehát Lónyay miniszterelnök tudta, hogy midőn az országgyűlés megnyílt, a horvát képviselők többsége már elhagyta volt a szept. 20-iki manifestumot és mégis e manifestumot hozza fel az országgyűlés feloszlatásának indokolásául, úgy ez kétségtelen tanúbizonyságot tesz azon ide oda kapkodó, minden államférfiús komolyságot nélkülöző politikáról, melyet hazánk leglényegesebb ügyei közül a jelenlegi magyar kormány követ. — Meghívás. Miután az ellenzék királyhágóntúli 9-es bizottmánya, mint az országos baloldali végrehajtó bizottság fiókja, székhelyét a mai naptól fogva Pestről Kolozsvárra teszi át; kérjük e bizottság tisztelt tagjait, név szerint: Szilágyi Lajos, Elekes György, Makray László, Orbán Balázs, Bánfy Dezső, K. Pap Miklós, Bereczky Sándor és Pap Lajos tiszteletbeli tag urakat, méltóztassanak f. év ápril 27-én a Kolozsvártt tartandó értekezletre megjenni. Pest, 1872 april 19-én Tisza László elnök. Bakcsi Ferencz jegyző. Apróságok. A királyi család elutazott császárságába. — Egy falragasz hirdeti, hogy „A képviselőház ma............“ A többit leszakította a végzet vagy a szél vagy egy czipész inas. — A sándor utczai palota olyan élettelen, mintha a főrendek tanácskoznának benne múlandóságuk felett. — A képviselők jelöltekké változtak át s kerületeikbe utaztak — verb a voat. — A pártok központi köreiben alig van már pagát ultimo. — Az étteremek jobboldali és baloldali asztalainál ismeretlenek ülnek, volt képviselők gyanánt — A terézvárosi kerületben a pár megindult a plakátok implacabilis harcza : Éljen Jókai! éljen Radócza ! — Nedves, hideg napjaink vannak s a ferenczvárosi választók alig várják, hogy elvigye az ördög ezt a tavaszi időt. — A Józsefvárosban várják Csernátony Lajos jelentését, mely meg is jelenik az Ellenőr vasárnapi számában. — A Lipótvárosban idegessé kezd lenni Wahrmann Mór barátunk. — A belváros deákpárti urait felvette kényelmükből a Pesti Napló vészszava. — Ghyczy még itt van s tegnap Sonstich Pest, ápril 19. Az országgyűlés utolsó üléseiben több oly fontos ügy került szőnyegre, melyeknek hírlapi tárgyalását — ha akkor mellőznünk kellett is a tömérdek tárgy összehalmozódása miatt — nem mellőzhetjük most utólagosan. Ilyen egyik ügy a horvát kérdésben tett interpellátóra adott miniszterelnöki felelet. A feleletből csupán két pontot említünk fel, mint olyat, mely az ügynek legfontosabb részét képezi. A felelet eme két pontja a következő két kérdésre vonatkozik. Először: „Micsoda kivonatokat terjesztettek elő az értekezésre meghívott horvátszlavónországi képviselők és min múlt az egyezség ?“ Másodszor : „Miért oszlatott fel a horvát országgyűlés ?“ Az első kérdésre constatálja Lónyay miniszterelnök, hogy közte és minisztertársai közt, valamint néhány volt horvátországi képviselő között két ízben tartatott értekezlet, melyben úgy a horvátok, mint a miniszterek elmondták nézeteiket minden tartózkodás nélkül. De, hogy melyek voltak azon nézetek, melyeket a horvátok nyilvánítottak, és hogy minő kivonatokat terjesztettek a minisztérium elé, azokat nyilvánosságra bocsátani nem tartja megengedhetőnek. E felelettel valamint báró Simonyi Lajos és Irányi Dániel interpellálók nem voltak megelégedve, akkor nem lehetünk megelégedve mi sem. Két oknál fogva. Ha ismernék a kor i választások előtt. — A pest-belvárosi ellenzék bizottmánya ma esti 7 órakor ülést tartott, melynek tárgyai közül kiemeljük a következőket: Az egyik jegyzői állomásra Krenedics úr választatott, a végrehajtó bizottságba pedig a kilépett Ivánka Imre helyébe Cseresnyési Károly ügyvéd. Ezután a nagy bizottmány egészíttetett ki a következő új tagokkal : Ábrahám Sándor, Brankovics György, Bakonyi István, Czagányi Gáspár, Déry József, Dobos Ferencz, Demján János, Hubenay, Farkas László, Füller Sándor, Glósz József, Grissa Ágost, Hindy Kálmán, Heinz József, Jánosy Mihály, Kun László, Klein István, Kuthy Imre, Kuncz Imre, Kurcz Sándor, Lövinger, Komjáthy Béla, Leipold Pál, Margó József, Bordács István, Korompai Márton, Pethes Antal, Haraszty János, Nagy Gergely, Nagy Mátyás, Pesch Lajos, Ragályi Dénes, Rappel aranyműves, Trescsenszky gombkötő, Told Dániel, Kalas József, Bezenbeck Alajos, Miskey Ferencz, Weinsenag