Ellenőr, 1872. május (4. évfolyam, 102-125. szám)

1872-05-02 / 103. szám

akadt közülünk, ki a kormány javaslatát a sza­bad ipar elveinek proclamálása miatt megtámadta volna. Egyéb szempontokból azonban e törvényja­vaslat a legroszabbak közé tartozott. Az engedé­­lyezési rendszert akarta hazánkban meghonosíta­ni, mely számos ipar gyakorlatát csak a hatóság által kinevezett egyének szabadalmává tette vol­na, és az iparjog megszüntetését is a hatóság be­látásához kötötte. E társulási jogot szűk korlá­tok közé szorította, az iparönkormányzat eszméjét pedig teljesen elejtette. De ezeken kívül is csak úgy hemzseget benne a sok hiba, oly következet­len és rendszertelen volt, hogy pálczát törtek fe­lette a jobboldali lapok is, s oda nyilatkoztak, hogy kijavíthatatlan lévén, kár az időért is, me­lyet a képviselőház erre elveszteget. Az ellenzék vállalkozott e háladatlan munka teljesítésére, de a legjobb akarat mellett is a 9 különböző osz­tályban oly eltérő megállapodások jöttek létre, hogy a központi bizottság munkája még kirívób­bá tette az ellentéteket, és az elvek részleteiben a következetlenségeket. Ha a képviselőház a tör­vényjavaslatot ily állapotban tárgyalja, lehe­tetlen hogy rendszeres, jóravaló munkát vitt vol­na végbe. Ezt látva, ettől félve az ellenzék, megen­gedte nekem indítványozhatni, hogy a képviselő­ház válaszszon egy 15 tagból álló bizottságot, mely az ipartörvényt, illetőleg a központi bizott­ság javaslatát, újra tanácskozás alá vegye és gon­dos tanulmányozás folytán átdolgozza. Hogy pe­dig e bizottság nagy munkáját kellő figyelemmel teljesíthesse, indítványoztam, hogy a 15-ös bi­zottság az országgyűlés szünetelésének ideje alatt is folytonosan tartsa tanácskozásait. Másfél hónapi szakadatlan munka után a bizottság teljesítő feladatát. Annak egyik igény­telen tagja lévén, munkájának becsét én meg nem bírálhatom, de hiszem, hogy annyit szabad elmondanom, hogy e bizottság utolsó ülésében maga a kormány kötelességének tartotta elis­merni és megköszönni az ellenzék által tett jó szolgálatokat, és hogy azon különbségért, mely a bizottság munkája folytán a törvényben létrejött, a felelősségben én is egész készséggel osztozom. Nem vagyok azonban azon nézetben, hogy ezzel az országgyűlés már teljesítette volna mind­azon kötelességet, melylyel az iparügy előmozdí­tása iránt tartozik. A szabadipar rendszerének törvényesítése után kétszeres feladat mindent el­követni az ipar szaknevelés előmozdítására, és azért, midőn a budget tárgyalás alkalmával ta­pasztaltam, hogy a kormány az iparczélokra na­gyon csekély összeget tett előirányzatba, köteles­ségemnek tartottam ezen eljárást megróni. Még sok volna t.­polgárok, a­mit pártunk­nak az országgyűlés alatti küzdelmeiről mondani lehetne, de nem fárasztom tovább becses figyel­müket. Csak még az országgyűlés utolsó napjaira, az ellenzéknek a nép és a szabadság érdekében tanúsított rendkívüli erő megfeszítésére szabadjon röviden visszapillantanom. Kimutattam, a megtörténtekre hivatkozva bebizonyítottam uraim, hogy a kormány az egész országgyűlés folyama alatt elestől végig, minden eljárásában, cselekvényeivel és mulasztásaival egy­­aránt pártjának h­­utékony érdekeit az ország egyetemes érdekei fölé emeli. Ezen politikának koronája akart lenni a vá­­lasztási törvény és a képviselő választási jognak 5 évre leszállítása. Mindkét javaslat az országgyű­lés végén lett a ház asztalára letéve. A késede­lem számításon alapult. Miniszterelnökünk ügyes­kedni akart azzal, hogy kevés időt enged a tör­vények tárgyalására, arra számítván, hogy így gyorsabban kell eljárni, s az ellenzék érveinek kifejtésére nem lesz elég alkalom; a kom­olyan­ képviselők pedig a választások köszöbén, az ab­ból kifolyó pártérdek pressiója alatt könnyebben megnyugtatják lelkiismeretüket, és nem csinálnak maguknak scrupulust abból, ha a 48-as választási törvény szabályozásának ürügye alatt a választók szegényebb osztályától, több mint 100.000 pol­gártól elveszik a szavazás jogát, összes választó­iknak pedig megszüntetik azon jogát, hogy min­den három év lefolytával képviselőt választva, annak eljárása felett minden 3-ik évben ítéletet mondhassanak. Számításban volt továbbá, hogy miután a kormány a vesztegetéseknek és a vá­lasztási visszaéléseknek megtorlására törvényt al­kotni ez alkalommal nem akart, ha az említett­­ javaslat tárgyalásával töltjük el az országgyűlés utolsó napjait, a mulasztást azzal lehetett volna palástolni, hogy a szándék megvolt, de kifogyott az idő. Ezen okból jelölték ki a választási törvény tárgyalására az országgyűlés utolsó idejét.­­ A terv azonban nem volt ügyesen készítve. Kifelej­tették a számításból, hogy a rövid idő nekünk is szolgálatot tehet, mert lehetővé teszi a javaslat törvénynyé válhatásának megakadályozását, s így a kormány veszélyes szándéka sikerének sorsát az ellenzék kezébe adta. A kelepcze tehát olyan volt, melybe azok is bele­eshettek, kik azt felál­lították. Elismerem, hogy a fegyver, mely egyedüli mentő eszközül szolgált, az országgyűlés utolsó heteinek agyonbeszélése, nem olyan, minőt az em­ber örömmel használ, de mi t, polgárok azon meggyőződésben voltunk, hogy miután választóink nem azért küldöttek az országgyűlésre, hogy jo­gaikat megnyirbáljuk és őket gyámságunk alá helyezzük,­­ miután nagy fontosságú politikai jogokat az érdeklettek meghallgatása és beleegye­zése nélkül elvenni vagy csak korlátozni is a va­lódi parlamentarizmus alapfogalmaival összeütkö­zik : ha az ügyetlenség kezünkbe adta a módot, melylyel e törvény megakadályozása lehetséges, a kisebbségnek kötelessége e fegyverrel is küzdeni, hogy a polgári szabadságot megvédje azon me­rénylettől, melynek kitéve volt. Mi teljesítettük kötelességünket. A választók jogaiknak birtokában maradtak. A legközelebbi szavazás alkalmával nyi­latkozhatnak, hogy le akarnak e arról önként mondani ? Bevégeztem t. polgárok, a­mit pártunk or­­szággyűlési eljárásának igazolásául kötelességem­nek tartottam megbízatásom idejének lejártával választóim elé terjeszteni. Törekvéseinkben tiszta szándékkal az önzés­­telen hazafiság vezetett. Erőnket, bátorságunkat a bennünk helyezett bizodalomból és egy szebb jövő lehetősége iránti erős hitünkből merítettük. Adja isten, hogy hasonló buzgalom és jó­akarat jövőre sikerteljesebb eredménynyel szolgál­hasson, hazánknak. És most, midőn ez órában a rám ruházott képviselői kötelességek közül az utolsót is teljesí­tettem, fogadják hálás köszönetemet irántam ta­núsított nagybecsű bizodalmakért, ёз azon jóaka­ratért, mely gyenge erőmnek erkölcsi támaszául szolgált nehéz pályám küzdelmeiben. Fogadják ünnepélyes ígéretemet, hogy bár­mit hozzon a jövő, örökké lelkembe vésve ma­radnak azon kötelességek, melyekkel hálaérzetem­ből kifolyólag e városnak és polgárainak éltem fogytáig tartozom. Tartsanak meg szives barátságukban. Éljen a haza ! A beszédet a választó közönség nagy tet­széssel fogadta, s több helyen éljenzésekkel sza­­­kította meg. Ezután Teleszky István tartott egy rövid beszédet, s Győrf­fy Gyulát az újabban össze­hívandó országgyűlésre a nagyváradi baloldali választók jelöltjének nyilvánította, s őt a jelöltség elfogadására felkérte, mire Győrffy a követke­zőleg válaszolt: Tisztelt polgárok! Ne kívánják, hogy ékes szavakkal kifejezést adjak azon érzelemnek, mely e pillanatban elfo­gulttá teszi keblemet. Mondják, hogy a közpálya haladatlan tér, mely az önzéstelen embernek csak töviseket terem. , Nem igaz az! Én sem jártam az önzés gyü­mölcsei után ; nem volt szokásom megfutni a bán­­talmazók elől; én is sokszor éreztem a részakarat által okozott fájdalmakat. De az önök bizodal­mából és szeretetéből, csak egy csepp elégséges nekem arra, hogy megédesítse a keserűségekkel teli poharat. Hát még, midőn a rokonszenv­es jóakarat oly nagy mértékben nyilatkozik, mint a­minőt e pillanatban irányomban tanúsítani kegyesked­tek! A képviselőnek vállalra sors kötelesség nehe­zedik, melyek mind lelkiismeretesek. Én érzem, hogy ezeknek csak egy részét tudtam teljesíteni. Pedig azon magas állás, melyet e város különösen értelmiség tekintetéből hazai társadalmunkban el­foglal, joggal igényelhetné, hogy az országgyúlé­­lésen oly egyén által legyen képviselve, ki m­ég többnek teljesítésére képes. — Önök azonban pa­zarul jutalmazzák bennem egy igénytelen polgár­társuk jóakaratát. Fogadják ezért ismételt köszönetemet, és le­gyenek meggyőződve arról, hogy bizodalmuknál nagyobb kincset nem ismervén, azt megőrizni és megbecsülni értem első feladatának ismerem. Éljenek Nagyvárad város hazafias polgárai! S ezzel e lélekemelő ünnepély az ellenzék és a képviselőjelölt folytonos éltetése között véget ért. A választások előtt, — S­zathmár megye máté­szalkai ke­rületében a jobboldal részéről Uj­fal­ussy Sán­dor a főispán unoka­öcscse és járásbeli szolga­­biró lett képviselőjelöltül felléptetve. V­a­s Mihály gr. a volt képviselő (baloldal) nem szándékozik ez alkalommal fellépni, mint ezt m. hó 26-ikán választói előtt kijelentette. A baloldal ennél fog­­va Péchy Jenőt a megye volt tehetséges al­jegyzőjét, kit a főispán ismert ellenzékisége miatt a közelebbi tisztújításon candidatiora nem érde­mesített, jelölte ki. Ujfalussy részéről már meg­kezdődött az itatás, s rendzavarások is fordultak elő. Levelezőnk kérdi a főispánt és a megyei bi­zottságot, vájjon összeférhetőnek találják-e a kor­tes szerepet a szolgabirói hivatallal? — Pozson megye csallóközi járásának volt képviselője Krascsenits Ferencz ápr. 28- án adta elő lelkes szavakban jelentését, s meg­köszönvén választói bizalmát, kijelenté hogy fel­lépni nem szándékozik, mire az egybegyűlt mint­egy 400 főnyi választó Zámory Kálmán volt országgyűlési képviselőt léptette fel Bittó István igazságügyminiszter ellen. — Ungvárit — mint lapunknak távír­­ják, — Mocsáry főügyészt léptette fel az ellen­zék, s tegnap este fényes fáklyás menettel tisz­telte meg. — Kolozsvárit ápril 27-én tarta a vég­rehajtó bizottság első ülését és alakult meg a ko­lozsvári ellenzék, mint szervezett párt. Tisza László natanai összegyűl­tsU aa o* évi--­1 - i etika­i László elnöklete alatt tanácskozott: megválasztá képviselőit a kerületi gyűlésre és központi bizott­mányát a kebli ügyek elintézésére. A központi bizottmányba választatott elnök : Sámi László jegyző, Dobál Antal ügyvéd, bizottmányi tagok : K. Papp Miklós, Galgóczy Károly, Vajna Sándor ügyvéd, Balogh György ügyvéd és Hermann Ottó. D­r. Egy mezőtúri levélből veszszük át a kö­vetkezőket : „Amit a „Pesti Napló“ írt a jobboldali kép­viselőjelöltről, Polgárról, az merőben koholmány. Itt a jobboldalnak eddig jelöltje nincs, s nem is hiszszük, hogy legyen, mert noha Wahrmann, a volt képviselőnek öcscse, és Bolváry, az itteni já­­rásbíró, mindent elkövetnek is, hogy életjelt adja­nak magukról, nem igen akad a mezőtúri vá­lasztókerületben ember, ki az ő hálójukban meg­hagyná magát fogni. Az a 30 vagy 40 ember, ki deákpártinak vallja magát, mind olyan volt Bach és Schmerling hivatalnok, vagy egy két öreg kényelmes úri­ember, kik nyugalomba lép­tek, s kik mint népszerűtlenek nem sok vizet zavarnak, úgy hogy pártunk csak mosolyogva kiséri hiábavaló erőlködésüket.“­mánypárt, vagy helyesebben mondva mameluk hadsereg, — miit is mondok — hadcsapatocska délután 5 órám a vaskorona termébe­n e­z gy ü­­lést hirdetett,, meg is jelentek a „potyát“ sze­retők, mert ott­ nem közgyűlés hanem k­ö­z­­ivás tartatott, lévén t. i. — ha az onnét pár­tunkhoz átjött, tegnap estéiig volt jobboldali pol­gártársainknak, hitelt adhatunk — egy hat akós boros hordó cs­apra ütve, s a jobboldali meggyő­­ződ­és ebből elvesztve. Szerettük volna úgy titokban meglátni ezen még meg nem tért kis csapatot, s különösen — valószínüleg a kir. főügyész rendelete folytán — a zöld asztalnál helyt foglaló kir. ügyész Ficzere Sándor u­rai színről színre megszemlélni, ki jelen­létével nemes, k­i diszesítette a társaságot, de ezen­kívül bebizony­­ította­, hogy valóságos pártember és kir. ügyéssszé lett kineveztetését megérdemli. Azt hiszi a t. olvasó, hogy míg ezen jobb­oldali, közirás tartott a baloldaliak koplaltak, korántsem, ezek Tokay Lajos házánál — ki pénzért bort iá méret — szintén közgyűlést tar­tottak, és hogy ennek megnyitása előtt és bezá­rása után, a­­ laza üdvére, és a baloldal győzel­mére régi magyar szokás szerint néhány pohár bort elfogyasz­tottak, azt tagadni nem lehet, csak az a különbség van köztünk és a jobboldaliak között, hogy mi mindnyájan a­mit megittunk, azt ki is fizettük, m­ert nem szeretjük valami elfoga­dásával lelkiismer ■etünket megterhelni, s egy pár pohár bor ért meggyőződésünket, és szeretett ha­zánk jövő boldogságát áruba bocsájtani. A közgyűlés­­befejezése után szép rendben az általunk megvál­asztott pártbeli rendőrök fel­ügyelete alatt Berecz Ferencznek fáklyás menetet rendeztünk, a vaskorona terméből megláthatták a jobboldaliak, hogy a nép ezerei a balpárt elveit osztják és a választópolgárok roppant többsége ismert csak a baloldali B. F. urat választandja kép­viseltjének. A roppant néptömeg B. F. háza elé érve, előbb­­Hunty József a balpárt elnöke, később Csö­mör Ká­lmán iparos és végül Balogh József, föld­­mives ál­­tal üdvözöltetett, különösen figyelmet kel­tett Balog­h József egyszerű szívből fakadt és szív­hez szóló b­eszéde, melyekre B. F. válaszolt, a benne helyes."Itt bizalmat megköszönte, s elérzéke­­nyedve azt a jövőre is kikérte. Ezután a­­tömeg szép rendben Gy. Püspökibe vonult, hol épen akkor Németh Albert választói által fogadtatott, itt ismét Hunfy József elnök ál­tal Németh Albert ur, mint a soomszéd kerület képviselő jelöltje üd­vözöltetett, mire egy­ óráig tartó beszédet tartott, mely Számtalanszor éljen­zések, és helyeslésekkel szakasztatott­­meg, ez­után a párt legszebb rendben Gyöngyösre vissza-, ment, s a városháza el­ött Berecz Ferenczt élteté­sével szétoszlott. A gyöngyösi jobboldal nagy bajban van, nincs jelöltje, akadt ugyan egy, Streitm­ann Jó­zsef személyében, azonban azt a jobbol­dal egy része nem akarta, de költeni való pénze sincs, a nélkül pedig — kevés ember kivételével — jobb­oldal sincs, következőleg annak felléptését F­elejte­­zett, most azzal ijesztgetnek bennünket, hogy valami grófot hoznak százezer forinttal — a mint mondatik — s ez majd teremt a jobboldalnak pártot. Szegény gazdag grófi jobb lesz, ha ha­szontalanul kidobni szándékolt ezreidet egy le­­lenczház építésére ajándékozó­d, úgy legalább az erkölceiségnek emelendősz oltárt, mig ellenben, ha azt Gyöngyösön pártszerzésre dobod ki, úgy csak az erkölcstelenséget s a már úgy is elhara­pódzott corruptiót mozdítod elő. Egy balpárti, Szolnok ápril 28. A szolnoki kerület ellenzéki választói ma 111 Cl lCiVUZibV/ll. w л-iwti l - t-j? 1 ri -1 . . . „, ■ “л.*тов---в. Ke ej i imUj jelölt ? Elnök Kövér Károly felhivá a nagy szám­mal jelen volt baloldali választókat nyilatkozatra; főleg Horánszky Nándor, k­evésbé Makay Imre nevei hangoztattak. Szóltak ezután többen. — Bezerédy Sándor élénk színben tüntetve fel a helyzetet, — jelöltül a volt képviselő Fehér Miklóst ajánlá; — de ez — mint levele tanusstá visszalépett. Maradt tehát kettő: Makay és Horánszky, — a­ki — mint jeles szónok, váltig fejtegeté a körállapotot, mely veszélyessé válhatik, ha az el­lenzék önmagában meghasonlanék. A vége az értekezletnek a­z, hogy a szol­noki választó kerületnek jelenleg van két jelöltje: Horánszky Nándor és Makay Imre. — A­melyik majd kisebbségben fogja magát látni, visszalép, nehogy tertius gaudeat — kiről a következő nó­ta k­ering: „Prédálják a magyar nemzet kincseit; Azzal teszik majd követté Lipcseyt; Lipcsey lesz a követ ki Tamás is ; Tamás abban ö is, kend is, meg más is.“ oo. *)* ■3? Miskolcz, ápril 28. Mocsáry Lajos és Kun János városunk volt Országgyűlési képviselői ma tartották meg követi jelentésüket a roppant számmal egybegyült pol­gárság határtalan lelkesedése között. A három éves követi pályáról mesterien irt követi jelentést Mocsáry Lajos adta elő, zajos él­jenekkel kisért, a közhelyeslés és a szónoki erő azon hatásával, mely annyi babért fűzött már eddigelé is homlokára a Palócziak, Kazincziak, Szemerék ezen méltó utódjának. Midőn mindkét volt követünk hálás köszö­nettel vett búcsút választóitól, a polgári életben nyújthatott legszebb megtiszteltetésért — osz­tatlan elismerés szavaztatott meg részökre, egész működésük,— főleg azon kitartó küzdelemért, me­lyet az országgyűlés utolsó szakában kifejtett erélyességükért méltán is kiérdemelnek. Ez­úttal fölkérettek, hogy részeltessék vá­lasztóikat azon szerencsében, hogy jövőre nézve is ily kipróbált egyének kezeibe tegyék le hazafiai legszentebb megbízatásukat — vállalják el a kép­viselői jelöltséget. Mindketten engedve a fölhívásnak, a köz­öröm és lelkesedés hangos nyilvánítása mellett kísértettek szállásukig. Ellenjelölt a jobb oldalról, mint mondják : Horváth Lajos, a másik­r­a mint hallatszik az egri káptalan segítségével Répászky Alajos ügyvéd. A volt katholikus congressus infallibilis tagja. A megyékben még most folynak a kijelölés feletti tanácskozmányok, úgy jobb, mint bal olda­lon. Egyedül a szirma-besenyői kerületben kiál­tatott ki: Kiszely Ernő baloldali jelölt, kinek meg­választása biztosítva van. * Gyöngyös, ápril 29. Berecz Ferencz Gyöngyös városa képvise­lője országgyűlési működéséről a tegnapi napon roppant néptömeg előtt beszámolt nemcsak vá­lasztóinak, de ellenfeleinek is, a választók B. F. hosszas beszédét sokszor zajos éljenekkel szakí­tották meg, bevégeztével pedig Kékesy János képviselőnk fáradozásait megköszönte, s mint újab­ban felléptetett képviselő­jelöltünket éltette, mire szűnni nem akaró „éljen“ következett. A helybeli magát Deákpártnak nevező kor­­bony, ápril 30. Választó­kerületünk balpárti bi­zottmánya, f. hó 28-ára tűzte ki a kijelölő értekezletet. Az értekezlet kora reggelén már nagyszámú díszes lobogók lengettek, minden főbb helyen. Tizenegy órára volt összehíva az értekezlet, és már tíz óra felé kezdett a tömeg gyülekezni, pártunk kerületi elnöke Sivó Gyula úr vendég­­szerető házánál, a­ki termeit ajánlotta fel az ér­tekezlet helyéül. Tizenegy órakor pártunk jelvénye a fehér toll kiosztása lett megkezdve, ami kitörő öröm nyilatkozatok között történt meg. Végre a helybeli közönség távol levő tagjai is kijővén a templomból egyenesen az értekezlet színhelyére siettek és megtöltötték minden zugát nemcsak az udvarnak, de a kerítések oszlopai is hallgató helyekké alakíttattak át. Az értekezlet a nagy szám miatt csak is kint isten szabad ege alatt lett megtartható. A termekben levők is az udvarra jöttek és általános csend közepette pártunk kerületi elnöke nyitotta meg rövid lelkes szavakban a gyűlést és indítványozta az értekezleti elnök megválasztását, kitörő örömmel és egyhangúlag jön megválasztva, kerületünk választó polgára me­gyénk ősz bajnoka, Beöthy Lajos, ki is a bizalmat látható megindulással fogadta és ezernyi ilyenek között , elfoglalta elnöki székét. Ősz elnökünk lelkes, a meghatottságtól resz­kető hangon kezdő megnyitó beszédét és mint lel­­kesültsége fokozódott, akként emelkedett hangja is és tartott egy olyan szép beszédet, telve hazafias, morális tanácsokkal, amit bár nem örökített gyors­író, de a hallgatók soha el nem feledhetnek, mert sziveikbe lett az vésve. Közbe-közbe élénk, helyeslő nyilatkozatok hallatszottak és amidőn azt monda hogy: ime a midőn képviselőt ajánl az abonyi választókerületnek a legjobb, a legbiztosabb hely­ről, azon faiskolából vesz ő ki egy ifjú fát, ahol századokra szóló nevezetességeink termettek t. i. a megye faiskolájából. Az ő gondos ápolása alatt nőtt fel önálló törzse ezen fa, és mostan midőn már kimeri ereszteni kezei közül, mert elég erős­nek tartja arra, hogy vészszel, viharral megkezd­hessen : íme szólott ő, midőn régi helyéről kie­melem ezen ifjú törzset, a legszebb és legméltóbb helyre ültetem őt, polgártársai szívébe. Becsüljék *) Tudósításait szívesen vesszük. Szerk. meg önök őt és legyenek hozzá bizalommal, ő ezt meg fogja érdemelni. Ezen képletben kijelölt egyén­ben mindenki ráismert a mi választottunkra, akit szívében mér minden szabadelvű polgár kijelölt, és eget verő hangokban adott nyilatkozatot érzel­meinek és éltette jelöltjét Gulner Gyulát, ki megyénkben folytatott szabadelvű küzdel­mei és mint megyei tisztviselő fáradhatlan mun­kássága által, eddig is már köztisztelet és becsülésben részesült. A lelkesült zaj végre lecsendesült, elnökünk egy 70 tagból álló küldöttséget hozott javaslatba, a­kik városunk egyik kitűnő egyéne Márton Ferencz úr elnöklete alatt meghívnák közénk az épen városunkban szüleinél mulató jelöltünket. A menet megindult és nem csak a 70 küldött, de egypár száz választó csatlakozott a küldöttséghez és zászlók alá sorakozva folytonos éljenek között vonult előre jelöltünk lakásához. Megérkezve ő megjelent közöttünk és riadó éljenek mellett adta tudtára a küldöttség elnöke, hogy választókerüle­tünk ellenzéki polgárai őt tűzték ki képviselőjelöltül. Meghatottan válaszolt erre tisztelt barátunk és so­raink közé lépve, büszke örömmel kisértük az érte­kezlet helyére. Ekkor egy emelvényre felállott jelöltünk s hosszas és remek beszédében körvonalazta po­litikai hitvallását, és adott felvilágosítást jelen helyzetünkről. Komolyan és higgadtan mint illik, egy sérelmeit nem hangzatos és tüntető beszéd­ben, de czélra vezető tettek által hatni törekvő férfihoz. Minden választó megelégedetten fogadta jelöltünk beszédét, a­minek igyekezett is több­szörösen jelét adni élénk helyeslése által. Ezzel a hivatalos résznek vége lévén, a je­len voltak egy része a banquetro ment, két he­lyen volt díszebéd mintegy 250 személyre ren­dezve. A vidékieket a helybeli balpárti értelmi­ség vendégelte meg. Ősi magyar szokás szerint folyt a dikezió és áldomás a felköszöntések egy­mást érték. Este az iparos és földmives választó pol­gárság a kikhez a vidékiek és az értelmiség is csatlakozott fényes fáklyás zenével tisztelte meg jelöltjét. S. K fe * Somogyi levél, ápr. 30. E hó 29-én tartatott a tahi vár.­kerületben a balpárti nagy értekezlet, a következő eredmény­nyel : A számosan összegyűlt választók előtt Má­­tyus Arisztid úr beszámolt 3 évi működéséről, s az országgyűlésen létrejött törvényeket elsorolván, élénk színekkel festő vasútépítési rendszerünk gyarlóságát, s a kormány hibáit s határozottan kijelenté, hogy az ellenzéknek fenállhatása nagyon szükséges a jövőben. Végre a választók bizalmát megköszönve, a bizalmuk által elnyert képviselői állásról lemondott. A választók bizalma azonban újólag köz­­pontosulván benne, egy küldöttség ment et a je­löltség elfogadására felkérni. — Mire ő egész készséggel felajánlá további szolgálatát. A tahi vál.­kerület balpártjának jelöltje tehát Mátyus Arisztid. A jobb párt jelöltje Svastics József. D. J. * Tolcsva, ápr. 28. Hogy igy választások előtt sok koholt hírt vesznek fel a lapok, azon nem csodálkozom. Ma a Naplóban ezt olvasom : „Zemplén megye liszkai választókerületében a jobboldal báró Vay Miklóst léptette fel követ­jelöltül, a balpártnak még nincs jelöltje.“ Ebben az egész közleményben egy betű igaz nincs. Vay Miklós­­ excellentiája nem az az ember, kit csak úgy előrántani lehetne egy-két ember szeszélyének kielégítésére. Tudja ő azt oda Kanonen Tunernek ijedni.&lbuUt@iÜl®5 suhancz mameluk, de ő nem. Báró Vay Miklós, ha vár, másféle felléptetést vár és érdemel. — Liszkán nincs ellenjelöltje Szakátsy Dánielnek, s hiszem nem is lesz Hiszen képviselői számadó gyűlésén ápr. 2- án a jobboldali liszkai plébános köszöntötte fel a városház termében, mint leendő képviselőjüket Szakátsy Dánielt. Honnét veszi tehát híreit a Napló ? azt már nem tudom. Mezősy László, liszkai választókerületbeli bal­­párti elnök. A munkások pere. (Nyolczadik és utolsó nap, máj. 1.) A hallgatóság számára fentartott hely egész a szorongásig megtelt, s mindenki kíváncsian várta az ítéletet, mely következőleg hangzik : „Politzer Zsigmond, Külföldi Viktor, Farkas Károly, Icrlinger Antal, Szvoboda Lajos és Essl András az ellenük felhozott, s az ország közálla­pota ellen intézett bűnmerénylet által elkövetett­­nek állított hűtlenség vádja alól ezen bűncselek­­mény tény­álladék­ának hiányából felmentetnek, s egy­szersmind az ezen vád iránt elővizsgálatba szin­tén bevont föntebb elősorolt vádlottak ellenében a további bünfenyitő eljárás megszüntettetik. „Ellenben Politzer Zsigmond kis-czelli születésű, 20 éves, izr. vallásu nőtlen magánta­­nitó, az ellene külön vádkép felhozott, s a királyi felség elleni bűncselekmény által elkövetett hűtlen­ség bűnében bűnösnek találtatik, s ezért a m. évi jun. 13 ától f. hó 29-ig tartott vizsgálati fogságá­nak büntetésül tett beszámításán felül még a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 6 havi börtönnel fenyíttetik, s egyszersmind az eddigi és ezutáni rabtartási költségek megfizetésében elma­­rasztaltatik.“ Következett ezután az ítélet terjedelmes in­dokolása. Az ország közállapota ellen intézett bűnme­rénylet által elkövetett hűtlenségi vád egyik alap­ját képezi azon állítás, hogy a pesti átalános munkás-egylet irányadó tagjai a külföldi nemzet­közi munkás-egyletekkel bűnös szövetségben voltak, s közös tendentiájukhoz képest a végre szövet­keztek volna össze, hogy Magyarországon is a fenálló államszerkezet­i jogállapot erőszakos meg­buktatásával a népállamot állítsák fel, s hogy ezen bűnös czél megvalósítsa tekintetéből irány­eszméiknek szóval és sajtó útján történt terjesz­tése, az átalános munkás-egyletnek a külföldi nem­zetközi munkás egyletek mintájára tervezett szer­vezése, a vidéki fiók-egyletek megalakítása s a különféle munkás strike ok s tüntetések rendezése által a fenálló jogrend ellen már erőszakos táma­dást is intéztek volna. Ezen vád alapját tekintve e törvényszék eléggé kimutatottnak látja ugyan azt, hogy a vádlottak birtokából s a pesti átalános munkás­­egylet helyiségében lefoglalt s több nemzetközi munkásegylet s egyleti tag által irt s szerkesztett felhívásokban, manifestumokban, levelekben s fo­lyóiratokban, úgy a magyarországi munkáspárt közlönyéül szolgált „Testvériség“, „Brüderlich­keit“ , „Alt. munkás újság“ és „Allg. Arbeiter Zeitung“ czimü lapokban oly politikai, jogbölcsé­szeti és sociális alapelvek, fogalmak s irányesz­mék is foglaltatnak s illetőleg tétettek közzé, me­lyek a magyar állam- s magánjoggal ellentétben állanak, s hogy azok megvalósításának erőszakos megkísérlése a fönálló jogállapotot csakugyan minden irányban veszélyeztethetnék. Az idézett levelekből és egyéb okmányokból továbbá kitűnik ugyan az is, hogy vádlottak ma­gokat nyíltan social demokratáknak vallották s a pesti áll.­munkás-egyletnek is social-demokrata irányú lapjaik megindításával a social demokrata iskola fölállításával s többféle szakosztálynak a külföldi egyletek mintájára tervezett alakításával stb. bizonyos sociál-demokrata irányú jelleget adni szándékoztak ; továbbá, hogy néhány­an kö­zülök i­ genfi, párisi s több német munkás egyle­t hirhedtebb tagjaival levelezésben állottak, s kö­zülök néhányan magukat a genfi nemzetközi munkás egylet tagjai sorába is fölvétették, s vég­re, hogy múlt évi június 11 én az istván téri 4. számú korcsmában rögtönzött munkás összejöve­telben is jelen voltak s az itt történt körelha­tározás folytán a párisi commune iránti rokon­­szenvük s ennek legyőzetése feletti bánatuk ki­fejezésére rendezett tüntető gyászünnepélyben is részt vettek. Ezen előadott és különállólag is incriminált vádpontokkal s az azokra alapított általános vád­dal szemben azonban tekintve az alkalmazott hűtlenségi bűntény álladékának az 1723. IX­­. czikk­ben meghatározott momentumait egyéb­­ön­­álló természeti s tételes jogszabályainkat, mint­hogy a vádlottakhoz intézett levelek fölhívások s manifesztumok csak azok irói s kibocsátói ellen csak ezek intenzióira nézve képeznek bizonyíté­­kot, tekintettel arra, hogy a levelezés kölcsönös­sége, vádlottak válaszainak tartalma kimutatva mivel sincs, azokból vádlottak bűnös egyetérté­sére és c­élzataira nézve jogszerű következtetést vonni nem lehet. Minthogy továbbá a vádlottaknál talált folyóiratok megszerzése s terjesztése hazánkban eltiltva nincs, azok incriminált megszerzési módja biztatása s a munkás egylet közlönyeiben csak kívánatosan s a sajtó viszonyokhoz módosítva ez­úton nem is üldözött reprodukálása büntethető cselekvénynek szintén nem tekintethetik. Minthogy továbbá a genfi nemzetközi mun­kás-egylet alapszabályainak 6. pontja szerint alap­elvei követését és irányeszméi terjesztését kül­földi tagjainak csak úgy s azon föltétel alatt teszi kötelességévé, ha s a­mennyiben azok az illető ál­lamok különös törvényeibe nem ütköznek; — ezen alapszabályt tekintve, az adott viszonyok közt vádlottak némelyikének a genfi nemzetközi egylet tagjai közé történt fölvétele az erről szóló diplomáknak elfogadása fenyítő eljárás alá tarto­zó cselekvénynek szintén nem vétethetik Minthogy továbbá a sociál demokrata elne­vezésnek egyénenkint és testületileg, szóval, írás­ban és nyomtatványokban történt nyilvános hasz­nálása, a munkás-egyleti iskolának ezen czimmeli felruházása s a munkás-egyletnek a külföldi nem­zetközi social­demokrata jjegyletek mintájára ter­vezett szervezése s a f. h. megerősített alapsza­bályoknak ezek általi áthágása miatti illetékes in­tézkedés a közigazgatási s különösen a rendőr­ségi orgánumok jogköréhez tartozik; ezen tény­körülményekből a fönforgó vád támogatására vont következtetés ellenében pedig az úgynevezett so­cial demokrata iskola valódi czéljainak s tan­tárgyainak a tárgyalás folytán történt meg­ismertetése a vádlottak egy részének való­di intenzióira nézve előállított bizonylatai, más részének pedig részint kárhoztatott, részint pe­dig gyermekes mentegetődzései, úgy a vizsgálat egyéb adatai alapjain ezen törvény­szék azon meggyőződést szerezte, hogy a sociál­­demokrata eszméknek s elnevezéseknek fitogtatása nem a valóságos s valódi értelmükben felfogott communistikus s sociál­democrata tendentiák ér­­vényre emelésének s komolyan szándékolt meg­valósításának czélzatából, hanem csak részint az a párisi eseményekből vak hitt s hamisan felfogott nym­bus által, dics vágy utáni kapkodásra izgatott néhány fiatal ember hiú kép­­zelgéseiből, segélyezéseiből s az eszmék öntudatlan, divatos majmoz l­á­s­á­b­ó­l, részint pedig tényleg s a tömegre is kihatólag más értelemben s más czélzatból történt. Minthogy továbbá a múlt évi jun. 11-dikén történt tüntető gyászünnepélynek iiscenirozása is ugyanezen okok s alkalmi behatások alatt tör­tént, vádlottaknak ezen ünnepélybeni részvéte is fenyitő után büntethető cselekvénynek s ezen tüntetés előidézésének tényezőit s annak alkalmi voltát tekintve ezen részvétel az incriminált czél­­zat igazolására jogszerű bizonyítéknak szintén nem vétethetik. Minthogy továbbá a különféle munkás-stri­­ke oknak a vádlottak ellen incriminált tendentiák­­kal való okozatos összefüggése s azoknak a vád­lottak által történt iiscenirozása igazolva mivel sincs, azok a vádlottak еЦеп felhozott átalános vád támogatására gyam­okot, vagy külön büntet­hető cselekvényt szintén nem képezhetnek. Minthogy továbbá a vidéki fiók-munkásegy­­letek inkriminált alapítása az egylet lehető kiter­­jeszkedése czéljából kiküldendő ügynökök kineve­zése, a munkások politikai s polgári jogának el­érésére szolgáló törvényes eszközök felhasználása a munkásvilágra vonatkozó napi kérdések megvi­tatása a munkásegyleteknél való képviseltetés s a külföldi munkásokkal testvéries közlekedés az eredetiben is felmutatott s f. h. is megerősített egyleti alapszabályok szerint hatóságilag meg is engedtetett. Minthogy továbbá ezen előszámlált s a vádbe­szédben részint a vádlottak összesége, részint pe­dig csak egyes vádlottak ellen felhozott vádpontok s illetőleg gyam­oltok összhatásaikban is azon vá­dat, miszerint a vádlottak s átalában a magyaror­szági munkásegyletek tagjai között az incriminált bűnös c­élzatra s végczélra nézve előre megállapí­tott tervszerű összeszövetkezés létezett volna, s hogy a külföldi nemzetközi munkás­egyletekkel bűnszövetségben arra működtek volna, hogy Ma­gyarországon a fenálló államszerkezet­i jogállapot erőszakos megbuktatásával a népállamot létesítsék — helyre egyátalában nem állíthatják. Minthogy továbbá arra nézve, hogy vádlot­tak az incriminált bűnös czél tettleges kivitelére szóban, írásban vagy nyomtatványokban izgattak volna, vagy a vád alatti bűntény valóságos meg­kezdését involváló kísérletet merényeltek volna, mi bizonyíték sem állíttathatott helyre, a felsorolt vádpontok pedig a vád alatti bűntény elhatározott elkövetését ezérte s már a bű­nkísérletet is magában involváló előkészületeknek egyátalában nem tekin­tethetnek. Minthogy továbbá”eltekintve attól, hogy a puszta lehetőségből a valóságos bekövetkezésre jogszerű következtetés nem vonható, a jövő kép­zelt veszélynek megelőzése nem az igazságszol­gáltatás, hanem a praeventív rendszabályok meg­tételére hivatott közigazgatási közegek jogköréhez s feladatához tartozik. Minthogy végre tekintve s egymáshoz ará­nyosítva a vádkép felhozott bünmerénylet ténye­zőit, t. i. egy részről Magyarországnak az állító­lagos bünmerénylet objectivumát képezi, s a nép­képviseletre alapított állam szerkezetét, államha­talmi viszonyait az uralkodó jogfogalmakat s az ezeken alapuló összes politikai társadalmi s birtok viszonyokat s továbbá a vádban kijelölt czélt, t. i.

Next