Ellenőr, 1872. május (4. évfolyam, 102-125. szám)
1872-05-23 / 119. szám
a központosítás folytán roppant költségbe kerül, mert évről évre szaporítják a hivatalokat, hogy híveiket megjutalmazhassák. (Vége köv.) A választások előtt. — A pest belvárosi ellenzék nagy bizottmánya tegnap este ülést tartott, melyen szó volt az összeírási visszaélésekről, s határozatba ment, hogy a központi ellenzéki bizottmány hivassák össze e visszaélések meggátlása tekintetéből alkalmazásba veendő eszközök megállapítása végett. Ezután a felett indult meg a vita, hogy tüzessék-e ki még most a képviselőjelölt, vagy hagyassák ezt a közgyűlés határozatához képest — akkorra, midőn az ellenzék szám erejéről biztos adatok lesznek kéznél. A közgyűlés e határozata mellett emelt szót Irányi Dániel, Simonyi Ernő stb. De miután néhányan még most akarták a jelöltet kitüzetni, a kérdés szavazásra bocsáttatván az értekezlet többsége megmaradt a közgyűlés határozata mellett. Kossuth Lajos a gyűlésen többszörösen megéljeneztetett, s az említett szónokok hangsúlyozák, hogy e nagy nevet csak akkor tűzte ki zászlójára szemben Deák Ferenczczel, ha a győzelemre biztos kilátás van, mert ellenkező esetben nem volna egyéb a jelölés mint pellengérre állítás és a kisebbségben maradás rosz hatással volna a vidékre. Mindenekelőtt tehát az ellenzéki választók írassák be magukat, hogy lehessen tudni az erőt, melylyel az ellenzék rendelkezik, s azután majd lehet a szerint jelöltet tegyen minden vallásjelenetet, egyen jogy, egymástól épen úgy mint az államtól, tökéletesen független. Ne alkottassék soha olyan törvény, mely a választók jogát megszorítja, vagy annak gyakorlatát a három évnél hoszabbra nyújtott országgyűlési időtartam által megzsibbasztja. A népnevelés, ipar, kereskedelem és mezei gazdászat érdekében hasson a törvény buzdítólag, oltalmazólag, jótékonyan és az egyén szabad fejlődését, szellemi és anyagi tehetségeinek szabad kifejthetését soha ne akadályozza, hanem inkább fejlessze biztosítsa. Ezek azon vezérelvek, melyeket — nézetem szerint — egy jó törvény sem nélkülözhet. Mint az egyes ember életének vannak bizonyos fénypontjai, kiváló időszakai, úgy van ez a nemzetek életében is. A magyar nemzet életének egyik legragyogóbb időszaka — kétségtelenül — 1848 volt. A hűbériség telét, melyben addig a magyar nemzet sintődött, a szabadság áldást hozó tavasza váltotta fel! És ha a keresztyének Krisztus születésétől számítják az éveket, mi magyarok, nemzeti újjászületésünk idejét, méltán számíthatjuk 1848 tól. Soha törvényhozás, kevesebb idő alatt többet, és nagyobb fontosságú dolgot nem végezett, mint az 1848-iki. De bármennyit tett, mindent el nem végezhetett, hanem a hol bevégzett művet nem alkotott is, a megoldandó kérdések irányát mindenütt határozottan kijelölte. Ezen irányt én helyesnek, követendőnek tartom ma is. Ezen, csakis a legnagyobb átalánosságban tett nyilatkozatomból megismerhették önök politikai elveimet, ha helyeslik azokat, ám tiszteljenek meg megbízásukkal, szerencsémnek, sőt büszkeségemnek fognám tartani, önöket képviselhetni De én csak a fentebb jelzett elvek nyomán fognám és tudnám önöket az országgyűlésen képviselni. Minden félreértés elkerülése végett csak annyit kívánok megjegyezni, hogy én a balközép párthoz tartozom. Nagy György. * IV) IllUgWU V* uu.j w. »V«—J —— r —i felléptetni.* — Ivánka Imre elvtársunk a pünkösdi napokban megkezdette körútját a sz.endrei kerületben, az ahhoz tartozó 23 község közül eddig tizenötöt látogatott meg, azok messze túlnyomó részében lelkesedéssel, mindenütt legnagyobb tisztelettel lett fogadva, és nyilvánosan tartott beszédei nagy tetszésben részesültek: habár Ivánka barátunk egyszerűséggel lépett fel, mindamellett körútja, különösen a főbb helyeken valóságos diadalmenetté alakult, s megválasztását már is biztosnak tekinthetjük. Ó-Budán f. hó 26-án a még hátralevő községekben f. hó 30-án és június hólső napjain fogja magát választói előtt bemutatni. 1. 1. * — Az erdélyi jelöltek névsorában hibásan állott Dézsi Sándor mint Hunyadmegye alsó kerületének jelöltje, miután Dézsi Sándor Kolozs megye alsó kerületének jelöltje. — A székelyhídi választókerületben pártunk jelöltje a jeles készültségű, szónoki tehetséggel felruházott és minden tekintetben ajánlatos Nagy György, kitől egy népszerű röpirat is van a választó ország előtt. Most megtartotta programmbeszédét is, s ebből adjuk ez alábbi részeket. Szerk. Tisztelt polgártársak! Mióta rendi alkotmányunkat képviseletivel cseréltük fel, szokásba jött, a megválasztandó képviselőtől programmot kívánni. Én ezen szokást helyesnek, a kívánságot természetesnek, jogosultnak tartom. És midőn önök megtisztelő bizalma engem, a székelyhídi választókerületben, a képviselőjelöltség elfogadására hív fel, legelső kötelességemnek ismerem, önöknek, ezen kitüntetésért őszinte köszönetet mondani s kijelenteni, hogy a képviselőjelöltséget elfogadom. Kötelességemnek tartom továbbá politikai elveimet megismertetni önökkel. A törvényhozó működése — különösen — két fő részre oszlik, egyik az államnak más államokhoz való viszonyát, másik a polgároknak egymás között levő és az állammal szemben létező jogait és kötelességeit s мекпек kör vonatozását foglalja magában. Egy szóval külügyi és belügyi politikára. Ami a külügyi politikát és ezt szorosabban véve, Magyarországnak Ausztriához való viszonyát illeti, engem, ezen a téren, egy erős hit, egy szent meggyőződés vezérel. Hitem van a magyar nemzet életképességében, tántoríthatlan reményem Magyarország jövőjében, és meggyőződésem hangosan mondja, hogy a művelt Európának kiváló érdekében áll az, hogy ezen darab földön, melyet ma sz. István birodalmának, Magyarországnak hívnak, egy erős, hatalmas állam létezzék. Nem kell ezen állításomat hosszasan indokolni, sem annak helyességét történelmi példákkal bizonyítani, ha egyszerűen csak reámutatok Európa mai politikai helyzetére, mindenki át fogja látni, a kinek szemét a kishitűség, vagy elfogultság vakká nem tette — hogy soha Európának egy erős Magyarországra nagyobb szüksége nem volt, mint épen most. A jövő küzdelmeit — kétségtelenül — a germán és szláv faj hatalom felett való versengése fogja képezni. Ugyan nincs e érdekében, nem csak Európának, hanem még maguknak a versengő feleknek is, hogy közöttök egy erős, hatalmas állam legyen. Váljon a rosz szomszédok azáltal kerülik el inkább a veszekedést, ha elbontják a kerítést, vagy ha minél erősebb, minél magasabb falat húznak a határba ? A magyar nemzet erejében és Magyarország európai szükségű voltában vetett hitem képezi külügyi politikámnak sarkkövét. Épen azért kívánom megszerezni és biztosítani Magyarországnak az államiság minden kellékeit, ezért kívánom a külön magyar hadsereget, önálló független pénzügyet, kívánom, hogy Magyarország érdeke a külügyi politikában se legyen alárendelve Ausztriáénak, hanem legyen Magyarországnak külügyi politikája is érdekének megfelelő, igazán magyar. Ez okból nem vagyok barátja sem a delegációnak, sem a közös minisztériumnak, mert ezen intézményeket, Magyarország önállását gátló, szabad fejlődését akadályozó intézményeknek tartom s alkotmányos uton törvényes eszközökkel való megváltoztatásukat, minden erőmből eszközölni, mulaszthatlan kötelességemnek ismerem. Az irányt, melyet — megválasztásom esetében —„ belügyi dolgaink körül követni szándékom, egy nagyon örvendetes tapasztalás jelöli meg. Azt bizonyítja e tapasztalás, hogy a magyar nemzet — Istennek hála — kinőtt a gyámság alól, politikailag érett, a szabadságra képes, és nem lehet többé tőle semmi ürügy alatt megvonni azon jótéteményeket, melyeket törvényhozásától minden szabad nemzet joggal követelhet. Mindig azt mondják, ne ámítsuk a népet, és tökéletes igazsága van annak, ki ezt mondja. De ne ámítsuk ám magunkat sem uraim ! Márpedig mindazok, kik azért nem akarják a magyar népet szabadelvű törvények áldásaiban részesíteni, mert a szabadságra még eléggé érettnek nem tartják — keserű önámításban sintenek. Ne adjon a törvény semmi kiváltságot többé sem születésnek, sem vagyonnak, sem nemzetiségnek, különben a jogegyenlőség csak papíron marad. Választott törvényhozó mellett született törvényhozó, választott bizottmányi tag mellett a virilis, ugyan hogy egyeztethető ez össze a joggyenlőséggel ? Irsa, pünkösd másodnapján. A mai nap ismét meggyőzhette a jobboldalt arról, hogy minden költekezése, minden hitegetése és fenyegetése daczára a mi kerületünkben (dabasi kér.) ismét csak bukni fog, miatt bukott 3 ízben. Ma az alberti-irsaiak mutatták meg, hogy daczára a köztük lakó jobboldali szolgabirónak, daczára a hires irsai plébánosnak, és daczára Madas Károly földosztogatásának, ők mégis a baloldal hivei maradnak. A délutáni istentisztelet után diszes bandériummal élén mintegy 80 három- és négyfogatu kocsin mentek az alberti és irsai választók szeretett képviselőjelöltükhöz, Szilassy Istvánhoz, a szomszéd Dánszentmiklós pusztára. Ide érkezvén, a lelkes éljenzések megszűntével Molnár Sándor irsai közbirtokos mondott egy remek, lelkesítő beszédet, kiemelvén abban, hogy Szilassy Istvánnak nem csak elvei és szavai hirdetik a szabadság, egyenlőség és testvériség igéit, hanem tettel is mindig azt bizonyította épen úgy szabadságharczunk küzdelmeiben, mint az üldözöttek testvéries pártfogása és támogatásában, és a múlt esztendők ínséges nyomorában senki sem áldozott annyit az egész vidéken a sinlődő népért, senki sem tanusitott annyi testvéri szeretetet, mint Szilassy; mig a jobboldali urak, kik most ezrivel szórják a pénzt, s kik mindent ígérnek most a népnek, — akkor, a midőn legégetőbb szükség lett volna, — nem tettek semmit, — nem adtak egy falat kenyeret sem az éhezőknek. Mindezekből látszik — mondá a szónok, ki a nép igazi barátja, ki viseli lelkén a nép s a haza nyugalmát és boldogságát. Ezen, egyéb részleteiben is kitűnően sikerült beszéd után s az azt követő viharos éljenzések lecsendesültével Szilassy István köszönte meg néhány rövid, de lelkes szóval a megtiszteltetést és a nyilvánult bizalmat, s újból megígérte, hogy ezentúl is hive fog maradni azon elveknek, melyeket eddig vallott, s melyek miatt őt polgártársai bizalmukkal felkeresték. Beszédét minduntalan félbeszakiták a ki-kitörő éljenek, míg végre a tisztelgők ismét nyugalom és csendben haza távoztak. Ez alkalommal egyúttal megjegyzem azon jellemző tényt, hogy a jobboldali jelölt programmja — mint ezt az egész ország majd minden jobboldali jelöltjénél is tapasztaljuk — telve van fényes, szabadelvű ígéretekkel. Még a monopólium eltörlését és önálló magyar bankot, hadsereget is ígér stb. de azt jónak látja elhallgatni, hogy a múlt országgyűlésen a kormány és pártja mily állást foglalt el ezen kérdésekkel szemben. Végül még el nem hallgathatom azon mulatságos dolgot sem, hogy egy jobboldali fő-főportes a múltkor keserves képpel panaszolta el, mily sokba kerül egy ily választás, és különösen a jótékony adakozások. Képzelhető, mily nemes szívből fakadnak é s gyakran mily nemes kezekbe jutnak az ily „jótékony“ adakozások, láttató hasonlatokkal fűszerezve; éles, de igazságos és mindenben határozott, nem habozó ; egy szóval e beszédben rá ismertünk az egyénre, kinek agyából és szivéből szülemlett, mert a mint mondott, ő úgy tett és biztosítva lehetünk, hogy ezután is úgy fog tenni. — A lelkesedés az egyes tételeknél határtalan volt, és midőn a jelen levő Tiszának nevét emlité párszor a jelenlevő derék polgárok szűnni nem akaró éljenekben törtek ki. Ezek után Bölönyi Sándor újra a szószékre lépve felkérte Farkas Eleket, hogy a jelöltséget újólag fogadja el, miután e választó két, bizalma osztatlanul ő benne összpontosul. Mire válaszolva, megköszöni e harmadízben való megtiszteltetést, és melegen fogadja, hogy az ő elvei határozottan a balközéphez szólnak , azt el nem hagyandja, és valamint eddig, úgy ezután is tántoríthatlanul és rendíthetetlenül igyekezni fog ez elvek győzelemre juttatóra működni. — A jelöltséget elfogadja, „Éljen“ riadások fogadták e kijelentést, amely lelkesedés fölött elmélkedve lehetetlen azon óhajunknak kifejezést nem adni, vajha a balpárt ügye mindenütt úgy állna, mint e kerületben, akkor hazánk is egy szebb jövőnek nézhetne elébe. Ezek után a helybeli földbirtokos Bölönyi Sándor vendégszerető házánál kedélyes és víg pohár köszöntésekkel fűszerezett ebéd következett, mely befejezte az ünnepélyt. Még egy megjegyzést: itt e kerület tisztán baloldali, de miután vannak nemzetiségek is, erre számítva a Schmerling korában érdemeket szerzett Komócsy Antal akar próbálkozni, mint kormánypárti. — Hanem ennek az urnak csak anynyit mondunk, hogy hiába igyekszik e nemzetiségeket eltántorítani, mert azon józan és hazafiasan gondolkozó nép nem megy olyan könnyen a népre, még akkor sem ha a kormány minden a titkos kiadások rovata alatt heverő, de most mozgásba hozott pénzeit is itt akarná gyümölcsöztetni. Ezért tehát csak Árvába vagy Erdélybe uram, ott talán boldogulhat. Végezve soraim e szavakkal zárom be : Éljen a haza, éljen Farkas Elek! éljenek az ugrai kerület derék lelkes polgárai! Pankotai Béla.* Pápa, máj. 21. A pápai ellenzék jelöltje Tarczy Dezső tegnap, pünkösd másod napján tartotta a szabadelvű kör helyiségeiben programm beszédét, mit a jelen levő, mintegy ezer főből álló választó közönség öröm nyilatkozatok közt, megelégedéssel hallgatott. Az ellenzéki választmány elnöke pedig Körösi Sándor a gyűlést egy szép buzdító és kitartásra serkentő beszéddel bezárván, népünk csendesen szétoszlott. Hogy pedig valamely ingadozó jobboldali ember közibént ne tévedhessen, épen akkor kezdték meg a veszprém megyei kormánypárt ultramontán hadai az ovatiókat, a pünkösdi szent lélek helyett a pogányok boristenét Bachust kíván segítségül jelöltjeik győzelmének kierőszakolásához. Rendeletekre folyt az ugodi kerületben is, már t. i. azon községekben, hol jobboldaliak is vannak, egész reggelig az ivás, lárma és verekedés dicsőségére kormányunk erkölcsfinomító rendszerének, gyalázására népünknek, és aggodalmára a még mindig reménykedő honfikebelnek. S azt mondják, hogy ez még csak a kezdet! Mi lesz belőlünk, s mi lesz a népből, kit lelkiismeretlen vezérei ennyire megrontanak ? Igaz, hogy tisztes egyént nem igen lehetett köztük látni, hanem a rosz példa ragad és terjed, de árát bizonyára azok fogják megadni, kik vagyonukat a nép megrontására használják. Bizon nagyon rosz ügy lehet az, melyet ily nemtelen eszközökkel szükség támogatni, annyival is inkább, mert a nép már nem hiszi, hogy ezen óriási költségeket az egyesek, ha még oly gazdagok is, magukéból tennék, hanem azon meggyőződés kezd lábra kapni, hogy ez a közadóból megy, tehát a magáét issza, „azért hát csak mulassunk — mondják — így legalább valami ránk is visszahárul.“ székére a jövő holnapban leendnek a választások. Mind négy tekintetében eddig a bonapartisták győzelme biztosnak látszik, miután ellenjelöltjeik nem jelentkeztek. Szomorú olvasmányt nyújtottak a lefolyt napokban a „Journal officiel“ lapjai! Valóban lehet-e valami szomoruabbat képzelni, mint elvonulni látni magunk előtt a tiszteket, kikre Francziaország kulcsait bizá, s kik azt átadák az ellenségnek, mielőtt ez az erőszakos elvételt megkísértette volna. Mint a kapitulációk bizottmányának véleményezéseiből látjuk, sokan adták e tisztek közül bátorság jeleit, de mi haszna, ha konstatálni kell tudatlanságukat mesterségükben. A sok kapituláló közül egyedül Phalzburg védője érdemesíttetett teljes dicséretre, kitüntetésre. Bazaine, mint tudjuk, már vizsgálati fogságban ül. Uhrich, Strassburg védője, kit szerettünk hősnek tartani, fájdalom nem tudta nimbusát megtartani s szintén hadi törvényszék elé fog állíttatni. Sok erőség feladója előleges vizsgálat alá sem vétetett, mert a kormány meghagyása folytán kapitulált. Páris kapitulatiója tekintetében illetéktelennek mondá ki magát a kapitulácziók bizottmánya. E határozat nagy feltűnést okoz s senki sem akarja hinni, hogy ez volna az utoló szó Trochu ügyében. A ház ma vagy holnap fog ezzel foglalkozni s ha a közvélemény követelései figyelembe fognak vétetni, sorsát, hadi törvényszék elé leendő állíttatását Trochutlek sem fogja kikerülni. A város tanácsa legközelebbi ülésében azon nagy horderejű határozatot hozta, hogy a szt. lázári és lyoni vaspálya udvarok, a nagy boulevardok mentében földalatti vasutakkal kötessenek össze. K. M. * Ugra, (Biharra.) máj. 20. Egy ünnepélyről akarok említést tenni, mely a mai napon az ugrai választó kerület polgárainak egész lelkesedésével tartatott meg, ez ünnepélynek feje szeretett képviselőnk Farkas Elek, ki mai napon tartotta számadó beszédét a lefolyt országgyűlésről. Nagyszerű látni ezen egyszerű, de romlatlan tiszta hazafiak lelkesedését, kik a mai nap reggelén már korán a legmesszebb vidékekről gyülekeztek, — számszerűit mintegy 4—500-an meghallgatandók képviselőjük nyílt és őszinte számadását. De írjuk le sorrendben a történteket, melyekből tanúságot menthetnek maguknak a vesztegető és ámító kormánypártiak arról, hogy ha józan gondolkodású népünk magára hagyatik, meg tudja ez választani a maga embereit, kikre az ország ügyeit bízni lehet és kell ! Midőn már a vidék meglehetős számmal együtt volt, egyszerre csak valami mozgás keletkezik és hangos „Éljen Tisza Kálmán !“ kiáltások hallatszanak, melyből megtudtuk országos pártunk e kitűnő és szeretett vezérének személyes megérkezését a közel szomszédban fekvő geszti birtokáról, hol jelenleg időzik. A szívélyes üdvözletek után nemsokára az összes jelenlevők a község házához mentünk, hol egy fényes nagy lobogó „Éljen Farkas Elek“ felírással leng. — Itt Bölönyi Sándor buzgó és áldozatkész polgártársunk és e választókerület elnöke megnyitván az ülést, meleg szavakkal tolmácsolta a választókerület érzelmeit derék volt képviselőnk irányában és felhívta azt, egy küldöttséget meneszteni érte és felhívni a megjelenésre, hogy számadó beszédjét adja elő. A küldöttség nagy számmal a helység bírája vezérlete alatt elment legott és kevés idővel ezután volt képviselőnkkel együtt a jelenlevők harsány és lelkesült éljenei közt vissza tért. Erre azután a szószékre lépett és az e közben már nagyon is megszaporodott választók előtt a szabad ég alatt tartotta ama remek lelkesült és nagyszerű beszédjét, mely hű képét adta a lefolyt országgyűlésnek. — E beszéd kitűnő volt, a mi Páris, május 19. (Saját levelezőnktől.) Aumale hg., ki eddig hallgatása által tündökölt a versaillesi nemzetgyűlésben, végre megtartó első fellépését. Tudjuk, a jelenleg fenálló hadi törvények értelmében Bazainenak nem lehetett bírákat adni, mert kiket a törvény bíráskodásra hívott, maguk is érdekeltek a metzi ember ügyében. Új póttörvényre volt tehát szükség. Az új póttörvényjavaslat értelmében Aumale hg. is a bírák sorába esnék. De ő hűsége nem akar Bazaine birája lenni, mert, mint nem titok, a trónkövetelő „bizonyos belső“ összeköttetésekben állott az alkudozásokat oly jól értő s tagadhatlanul nagy befolyású tábornokkal, s mert az Ítélethozatal által fenyegetve látta eddigi hallgatást tartó politikáját, s attól tarthatott, hogy végül az ország megismerkednék, mit eddig oly gonddal rejtegetett, valódi k célzataival. Hogy e veszélyt, mint már oly gyakran, most is kikerülje, személyesen lépett a ház szószékére, indítványozandó, hogy a katona - képviselők a haditanácsból kizárattassanak. A ház azonban nem vezetteti magát félre az Orleans indítvány által, s Aumale hg. megint csak az előbbi veszélyben látja magát: helyet foglalni Bazaine birái között. Fog-e Aumale ítélni, vagy sem, ez a nyílt kérdés, mely a politikusokat foglalkoztatja, s mely kiváncsivá tesz a tárgyalás első napjára. E közben az orleanista lapok eszközöket ajánlanak azoknak, hogyan csúszhatna ki a kötelesség teljesítése alól, melyet a hg. igen jellemzően „fájdalmas s kegyetlennek“ nevezett a szószéken. Fájdalmas, érthető , de „kegyetlen“, — miért ?.. . Mint megjegyeztem, a ház elvető a hgi javaslatot, innen az első debüt szerencsétlennek mondható. Néhány hó előtt a ház egy bizottmányt küldött javaslatot készítendő üléseinek nyilvánossága tekintetében. A javaslat kész, melyet ha a nemzetgyűlés elfogadna, a lapok csupán a ház titkárai által fogalmazott tárgyalások visszaadására volnának jogosítva s e tárgyalások hozatala előtt azok birálatáia nem ereszkedhetnének. A javaslat indoklatul felhozza, hogy ez az egyedüli mód, mely biztosítékot nyújt részrehajlás s részhiszemüség ellen s nevetséges középkoriassággal még azt is előírja a lapoknak, mely hasábon és mily betűkkel keljen a nemzetgyűlés bölcseinek beszédeiket közölni! Mondanom sem kell, hogy az összes józan sajtó felzúdult e sötét javaslat ellen s elfogadása ellen tiltakozik, mely életerét vágná a szabad vitatásnak s a világ gunykaczajának vetné oda a franczia szabadelvüséget. A pénzügymister már letette a ház asztalára a jövő évi budget tervezetét. A kormány ebben is vissza jő a nyersanyagok megadóztatására mi a múlt tárgyalások alkalmával oly rázkódtatásokat idézett elő az országban. De hát mit is tegyen a kormány ? A kiadások hallatlanok, a bevétel nem elegendő s az egyensúlyt okvetlen helyre kell állítani. Reméljük hogy a jövő vitánál szerencsésebb megoldást fog nyerni e fontos kérdés. Külföldi szemle. Pest, máj. 22. A terület felmentése tárgyában Arnim versaillesi német követ legújabb tudósítás szerint azon utasítást vette kormányától, hogy a berlini kabinetnek legcsekélyebb kifogása sincsen az ellen, miszerint a még hátralevő három milliárd lefizetési határideje megrövidittessék s kész a jelenleg megszállva tartott területet oda hagyni, fentartván azonban magának, hogy Belfort erődöt a békeszerződésben megszabott határidőig vagyis 1874 márcz. 2-káig megszállva tarthassa. A Bazaine ügyében ítélő haditörvényszék tagjaiul a hadügyér hallomás szerint a következőket hívta meg: Elnök Tréhouart tengernagy, tagok Lamotterouge gyalogsági osztálytok, Vinoy gyal. oszt. tábornok, Chabaud Latour mérnökkari oszt. tábornok, Guyod tüzérségi oszt. tábornok, és hetedik tag szintén egy tüzérségi oszt. tábornok. Ha tehát eme hir való, úgy Aumale hg. kimaradt minden igyekezete daczára is a haditörvényszék tagjai közöl . A metzi kapitulatio megvizsgálására kiküldött bizottság oly erélyesen s annyira ismételve rótta meg Bazaine eljárását a vizsgálatról felvett jegyzőkönyvben, hogy a hadügyér bármi lett légyen is egyéni meggyőződése, kénytelen volt haditörvényszék elé vinni az ügyet. így a bizottság felelőssé teszi Bazainet részben a sedani kapitulatióért is, minthogy kijelentette volt, hogy ő is azon irányban nyomuland elő s mindamellett mit sem tett e czélból Szemére vettetik továbbá, hogy a hadsereg bűnös elvesztése mellett még csak kísérletet sem tett ara, hogy megmentse, vagy megsemmisítse legalább a zászlókat, a franczia katona becsületének eme végső jelvényeit. A német kir. kanczellár múlt szombaton vonult varzini jószágára, hogy állítólag megrongált egészsége helyreállítására fordítsa minden gondját. Távollétében a kir. kanczellári teendőket, Delbrück s a külügyérteket Thiele fogja vinni, míg a porosz államügyek gondjai a Berlinben maradó legékesebb miniszterre szállanak. A katonai fenyítő törvénykönyv s a kerületi rendszabályok gondjait szintén helyettesítősre hagyja Bismarck megelégedvén azzal, hogy a főfontosságu ügyet, a külügyérségi budget megszavazását s a jezsuita kérdést keresztül vitte. A német evangélikus superintendensek Berlinben legközelebb gyűlést tartván pásztori levelet intéztek egyházuk papjaihoz, melyben keservüket fejezvén ki a fölött, hogy a vallás és erkölcsiség, a német nemzet e legszentebb javai a háború borzasztó áldozatai által elhanyagolva legkevésbé sem mozdítottak elő, átalános meglepetésre azon nézeteket fejezik ki, hogy az evangélikus egyházban ev. igazságnak és ev. szabadságnak, a történeti hagyományokhoz való hű ragaszkodásnak, a folytonos fejlődés erejének, a közösség és az egyéni lelkiismeretnek kölcsönösen kell egymást kiegészíteni. Fejlődési s haladási szomjat azonban ép oly kevéssé lehetett ez uraknál eddig észrevenni, mint a mi derék püspökeinknél. A spanyol karlisták legújabb győzelmeiről terjesztett hírek csakugyan a klerikális franczia és svájczi sajtó koholmányai, s czéljuk nem egyéb, mint hogy a mindenfelé szétszaladó, fegyvereiket elhányó karlista bandákba egy kis bátorságot öntsön, főleg pedig, hogy a külföldi pártfelektől még egy kis pénzt csaljon ki. E hírekkel szemben Serrano a Biscaya fővárosától Bilbaotól két órányi távolra eső Galdacanoban foglalt állást, hogy a környék bányáiban dolgozó 7000 munkást a felkelők ellen védelmezze. 17-én Bayonneban azon hír terjedt el, hogy Barante franczia várkastélyban a franczia hatóság Don Carlost elfogta, s valóban azon napon három egyén tartóztatott le a mondott helyen, egyik Elio felkelő tábornok fia, a második bizonyos Pedro Caro nevű egyén, mely név alatt a spanyol hatóság magát a trónkövetelőt jelzette lappangani, a harmadik szintén Caro nevű egyéniség, kik mindhárman Pauba vitettek. Az elfogott Pacheco karlista tábornoknál talált levelekből szintén az tűnik ki, hogy Don Carlos, kinek hollétét mély homály fedi, tényleg a franczia-spanyol határokon tartózkodik, s hogy fővezére Rada árulás gyanújában áll a felkelők előtt. A spanyol republikánusok, kikre a karlisták nagyban számítottak, f. hó 14-éről eme kiáltványt bocsátották ki: Foederalista republikánusok ! A napok, melyeket élünk, igen, súlyosak s a jövő sem leend különb. A karlista képviselők a csatatérrel cserélték fel a parlamentet, s restauratio által vagyunk fenyegetve. A kormány álnokul megnyirbálni törekszik szabadságunkat s háborúra kényszerit bennünket. Ily körülmények között nem szabad elveszteni nyugalmunkat s ébren kell lennünk szüntelen; erőnk sokkal inkább az általunk képviselt elvekben, mint az oldalunkon álló katonaság számában rejlik. Ha a kellő pillanatban fellépünk a monarchista pártok csatájában, egy csapással megmenthetjük a szabadságot s helyreállíthatjuk a köztársaságot. Erre mi sem szükséges egyéb, mint hogy tudjunk szervezkedni és nyughatatlanságunkat féken tartani. A forradalom még távolról sem ért végczéljához, a Savoya-ház uralma inog s csak ideiglenesnek látszik, a forradalom még nem vívta utolsó csatáját és nekünk most épen erre kell készülnünk; ez lesz feladata az új republikánus bizottságnak; pártunk magatartásától függ legalább nagy résznünk kell, tisztán áll előttünk. Minket mi sem köt össze a karlistákkal, nem szövetkeztünk s nem értünk velök egyet, mint kik oly pártot képeznek, mely egyenes negatiója elveinknek. De másrészről a dynastia párthiveivel sem állunk kapcsolatban és igy sem Don Carlos, sem Amadeo zászlói alatt nem küzdhetünk. — Republikánusok ! Mi csak a köztársaság zászlói alatt küzdhetünk és halhatunk meg. E zászlók árnyában kell mindazon spanyoloknak egyesülniük, kik szivökön hordják hazájukat és a szabadságot. Madrid 1872 máj. 14. — Pio Margal, Castelar Emil, Contreras, Figeras stb. Törökországban komoly zavargások a jövendőinek a lapok jövő június hó 25-ére mint azon napra, amelyen a jelenlegi szultán Abdul Aziz tizenegy év előtt trónra lépett. A szultán e napon ugyanis végrehajtani szándékozik régóta dédelgetett tervét, hogy t. i. a trónöröködést, a fennálló törvény ellenére, elsőszülött fia számára biztosítsa. E tervnek a katonai kitűnőségek közül még eddig csak egy kis rész van megnyerve, míg a többség a régi trónörökösödési rendhez ragaszkodik ; a főpapok szintén nem hajlandók a szultánt támogatni, sőt nyíltan agitálnak ellene a templomokban. A külföldi hatalmasságok képviselői közül a franczia és angol tiltakozott a szultán szándéka ellen, az orosz ellenkezőleg helyeselte azt, sőt zavargások esetére fegyveres támogatást is ígért kormánya nevében; a német követ még eddig nem nyilatkozott hivatalosan. Az északamerikai Egyesült Államokban az Alabama-kérdés mellett is mindinkább előtérbe lép az elnökválasztási előleges mozgalom, s Grant újra megválasztatása érdekében nagy mérvben szaporodnak a nyilatkozatok, így az ujyorki, michigani és nebrascai republikánus államconventió Grant ismételt megválasztása mellett nyilatkozott, s hasonlót tettek több állam mérsékelt republikánusai is. Pestváros közgyűlése. - Máj. 22. - Gyöngyösey Alajos megnyitván a gyűlést, olvastatik Lónyay Menyhért gr. mint a m. tud. akadémia elnökének leirata, melyben a városi közönséget az akadémia e hó 26-án tartandó 32-dik évi nagygyűlésére meghívja. Ez alkalommal egy Kralovánszky, Weisz, Tavaszi és Borbás képviselőkből álló küldöttség fogja a várost képviselni. Dobos József konstatálja, hogy Havas Ignácz a központi bizottmány elnöke a választópolgároknak az igazolvány kivételét megnehezítendő, az adóhivatal főnökének folyó hó 16-án megtiltotta az adókönyvek kiegészítését, illetőleg rendbe hozását. Ha ez tény — mondja szóló — úgy nem vehető egyszerűen tudomásul. Ez intézkedés sem nem törvényes, sem nem ildomos. Nem törvényes azért, mert nincs polgár, ki egy ily tilalom kibocsátására fel lehetne jogosítva, még akkor sem, ha azon polgár esetleg a központi bizottmány elnöke. Nem ildomos pedig azért, mert ezen rendelet kétélű fegyver lévén, csakis s egyedül is az ellenpárt ellen van irányítva. Mindezek folytán kérdi a főpolgármestert: 1) Van-e tudomása arról, hogy a központi bizottmány elnöke Havas Ignácz az adóhivatal főnökének a jelentkező felek adókönyveinek kiegészítését megtiltotta s e czélból az adóhivatal működését egy időre felfüggesztette ? 2) így állván a dolog, a főpolgármesternek tudomásával adatott e ki ezen tilalom, s ha igen, 3. ) mely törvény vagy törvényes gyakorlat alapján történt az ? Végre 4. ) mily stádiumban van mai nap ez ügy ? Elnök kijelenti, hogy neki még csak pénteken, azaz e hó 17-én jutott tudomására az ügy de az általa tett intézkedések folytán az adóhivatalnokok rendes működése még azon napon folytatatott. Havas hosszabb emphatikus beszédében a kérdést mindenképen csűri, csavarja. Hivatkozik az 1848. törvény 15 §-ára, melyet ő oda magyaráz, hogy az adókönyveknél fölmerülő kételye.(!) folytán jogában áll az elnöknek a jelentkezőket egyelőre visszautasítani. Fölhoz továbbá oly esetét, és azt egy adókönyvvel illustrálja és, hogy több befizetett összeg be volt ugyan írva az adókönyvbe, de a könyvelő és pénztárnok aláírásai hiányoztak. Eziránt tudakozódván azon felvilágosítást kapta, hogy miután az illető összegek lefizetése már a régi adókönyvben nyugtáztatott a könyvelő és pénztárnok aláírása által, az még egyszer nem történhetik. Ez indította őt arra, hogy addig, míg a sokféle adókönyvekkel tisztába nem jön, az adóhivatal működését fölfüggeszsze, ezt meg is tette azon meghagyással, hogy míg részéről új rendelet nem jön, e tilalom fentartassék. Végre még mézes szavakban aziránt nyugtatja meg képviselőtársait, hogy ezen intézkedés egyátalában nem sérti a törvényt, s legkevésbbé sem pártja érdekében történt, miután sújthatja az mindkét pártot. Dobos József sehogysem látja be a köz. bizottmány elnökének azon jogát, hogy — bármily okokból is — az adóhivatal működését felfüggeszthesse. Miután pedig bebizonyított tény, hogy Havas elnök ezen működést betiltotta, szónok pedig szilárdul meg van győződve arról, hogy az neki jogában nem állott, s hogy az csak pártérdekből történt, kéri mindezeknél fogva a közgyűlést, hogy a közp. bizottmány elnökének ,ama többször megnevezett törvénytelen eljárása fölött roszalását határozatilag mondja ki. A közgyűlés ezen roszalást ki nem mondja. — Erre Dobos újra kérdi az elnököt, van-e tudomása arról, hogy a beszüntető tilalom már csütörtökön érkezett, s hogy az mégis csak pénteken adatott neki tudtára. — Elnök kinyilatkoztatja, hogy ő azonnal megtette a kellő intézkedést, mihelyt az neki följelentetett. — Havas is kijelenti, hogy ő magát csütörtökön délután az adóhivatal főnöke által informáltatta az adókönyvekkel történt visszaélések minősége ügyében . A közgyűlés az elnök válaszában megnyugszik. Napirendre áttérvén, olvastatik a belügyminiszter intézvénye az országgyűlésnek 1. évi September hó elsejére leendő egybe hívását illetőleg. — Tudomásul vétetik. — A budai várszínház igazgatósága által számára föntartatni kért 600 forintnyi évi segély ez évre is megszavaztatik. A tanács jelentése az uj-pesti sziget egy részét haszonbérben tartó közúti vaspálya társaság szerződésének megszüntetése, s az ott levő épüleleteknek 5000 frttal való megváltása tárgyában elfogadtatott. A tanács előterjesztése egy Kőbányán 1873-ban szervezendő kerületi orvosi állomás tárgyában — hosszú vita után elfogadtatott. A középítési bizottság javaslata griegenfeld Imre ötpacsirta és Sándor utczai telke szabályozási vonalának megállapítása tárgyában. — A közgyűlés e javaslatot a magáévá tevén, ezáltal egy a nevezett telken emelendő három emeletes ház építését egy éllel a házsoron belül engedé-