Ellenőr, 1872. május (4. évfolyam, 102-125. szám)
1872-05-30 / 125. szám
Egész évre Félévre előfizetési árak 20 frt. — kr. 10 „ „ Évnegyedre . 5 frt. — kr. Egy hónapra 1»80„ Egyes szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reklamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Hirdetési díjak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért . . . . 10 kr. A nyilt tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ála intézendők. 125. szám. Csütörtök, május 30. 1872 IV. évfolyam. Pest, május 29. — z— Az ausztriai kormányzat, midőn örökké problémákkal kénytelenül foglalkozni, csak magát hozza mindig közelebb a teljesen problematicus állapothoz. Azon siker, melyet az Auersperg minisztérium a reichsrath határozatképességének kivnvivása által nagy ügy gyel-bajjal elért, megszűnik siker lenni már a legközelebbi alkalomkor, midőn a meglevő határozatképességnek semmiképen nem tudják hasznát venni. A decemberi alkotmány megmentése és a német hegemónia biztosítása, mely a bécsi kormány czéljainak legelsejét képezné, lassanként kezdet és végnélküli metaphisikai fogalomnak bizonyul. Abban egyetért mindenki, hogy a reichsrath teljességének kierőszakolása nem jelenti az üdvözülés malasztját és csak eszközül szolgálhat a kitűzött czélnak elérésére, de hogy hol és miben fogja hát az alkotmánymegmentés nagy műve végleges megoldását nyerni, azt a hivatott bölcseség mai napig sem volt képes meghatározni. Az alkotmánypárt sok diadala közepett is úgy érzi magát, mint a nehéz betegségből fellábadt ember, ki túl van ugyan baján, de kénytelen folyvást vigyázni magára és visszanyert egészségét a betegségnél is terhesebbnek találja, mert bírja már az erő és épség minden vágyát a nélkül, hogy azoknak kielégítést szerezhetne. A reichsrathoz megnyitott trónbeszéd a törvényhozás első feladatának a lengyel kívánalmak elintézését tűzte ki. A galicziai kérdés lebonyolítása tekintetett az alkotmánypárti programm azon Achilles-sarkának, hová a halálos sebzés elhárításának irányulnia kell. Ms úgy látszott, hogy az Auersperg kormány kir oly átgondolt működési tervezettel, mely a szándékolt eredményt biztosíthatná, s melynek következetes keresztülvitelére szilárdul el van tökélve. A minisztérium felhasználta összes befolyását, hogy megakadályozza a magára vállalt feladat elejtését, melylyel azt fenyegette az alkotmánypárt állhatatos ellenszenve a legcsekélyebb concessiók iránt. A kísérlet kedvező auspiciumok között indult is meg; az alkotmánypárt le tudott mondani azon gyűlöletes szándékáról, hogy a galicziai egyezséget a választási reformmal együtt tárgyalva a lengyel képviselők szavazatait egy méltatlan alku tárgyává tegye és a reichsrath kiküldött bizottsága egy kiegyezési módozatot állapított meg a kormánynyal egyetértésben. Eddig összhangzatosan folyt a kísérlet. Mintha azonban fótuma volna minden osztrák kormánynak, hogy csak rövid ideig legyen képes egyenes vonalban haladni és azután okvetlenül kelljen egy letérésnek a görbe irányba bekövetkeznie: innentől beállott a zavar, épen midőn közel kilátásban volt már a bonyodalom végleges megoldása. A bizottsági munkálat több nevezetes pontban tanúsított nagy előzékenységet a lengyelek kívánságai iránt, és véleményünk szerint mindenesetre a reichsrath egyik legbölcsebb tényét képezhette volna, bár a lembergi resolutióban felállított követelések mértékétől még távol állott. Az alkotmánypárt szűkkeblűsége, mely az egyik kezével elveszi azt, mit a másikkal adott, egy oly pontot csúsztatott mindamellett a munkálatba, melynek teljes értelmetlensége kútfeje lett a jelenleg fölmerült zavarnak és habozásnak. A kikötésben, hogy az engedmények törvényes érvénye ne csak a reichsrath, de a lembergi tartománygyűlésnek hozzájárulásától is függjön, mi sehogy sem tudjuk fölfedezni azon biztosítékot eshetőleges jövő követelések ellen, melyet az alkotmánypárt benne nyerni remél. Mert jövő igények támasztását a lengyelek részéről ily papírvédv soha sem fog megakadályozhatni, ha azok érvényesítésére kedvező az idő és alkalom, míg ellenkező esetben a tényleges viszonyok hatalma képezi az egyedül megbízható biztosítékot. És, e pont hozott fenakadást a kiegyezési mű menetébe. A lengyelek kétségtelenül szívesen élveznék a kilátásba helyezett előnyöket, de irtóznak attól, hogy tartománygyűlésök nyíltan tagadja meg a resolutió óhajainak teljességét. Másrészről a kormány is ki akarta kerülni azon eshetőséget, hogy egy a reichsrath által elfogadott törvény a tartománygyűlés ellenállásán szenvedjen hajótörést, és az új tervezet szerint a kiegyezési munkálat előbb Lembergben fogna beterjesztetni. A circulus vitiosus ugyanaz, és csak a kiindulási pontok különböznek. Tisza Kálmán válasza Kossuthnak, — melyet a mai „Hon“ és „Ellenőr“ közölnek — oly gyönge s beteges, hogy még a tizenhárom próbás balközépieknek sem tetszik. Olvas az ember másfélszáz sort, s letéve a lapot úgy érzi, mintha üresebb volna feje és szíve, mint minekelőtte ezen politikus enuncziáczióval idejét tölté. Egy pohár limonádéban több a savany, mint ebben az él. Álmélkodva kezdjük, letéve a lapot, hogy mi is van tulajdonképen mondva ezen levélben, s kérdésünkre nem vagyunk képesek feleletet találni. A Pesti Napló szerint kisszerű, logikátlan és ellenmondásokkal teli felélete ugyan, de ennek okát ne Tisza Kálmán akaratában, hanem egyénisége és pártállásában kell keresnünk. A Korunk irodalmi társulatának elajándékozható tekintélyei szerint pedig Tisza KálmánKésőbb „bihari dolgok“ czíme alatt a biharmegyei Báránddal összevegyíti H. Böszörményt, Szolnokokat s beszél a 48-asok izgatásairól, oly elcsépelt modorban, hogy akármely ellenzéki lap, ha ilyen kéziratot ismeretlen egyéntől kap, azt mint semmit se tartalmazó közleményt egyszerűen bevetné a papírkosárba. Magából értetik, hogy teljesen szükségtelen lévén azzal foglalkozni, vajjon mit ítélnek az ellenzék akármelyik tagjáról és eljárásáról a kormánypárti sajtóbohózatnak a,,felsőbbség engedelmével“ bíráskodó clown-jai: nem utaltunk volna ez esetbeni ugrándozásaikra még a fenebbi rövid idézetek ismertető vonásai által sem, ha kötelességünk nem volna elismerni, hogy a kormánypártnak azon lapja, mely nem jár ingyen és ajándékban a választások idejére sem s önállással bir „a felsőbbség engedelme nélkül“ is megmondani néha véleményét igazságos őszinteséggel. Tisza Kálmán nyilatkozatáról úgy ítél a mint egy tisztességes ellenfélhez s a jobboldal becsülésre méltó részének közlönyéhez illik. A Pester Lloyd czikkéből — mely minden tekintetben a gentlemanlike pártharcz modorában van tartva s a mivelt emberek közti eszmetusának értelmes hangján szól — idézzük tehát — válaszul a fenebb idézettekre — a következő sorokat:„Tisza nyilatkozatát legutóbbi esti lapunk hozta egész terjedelmében s most elismernünk kell érdemét, hogy elejétől végéig — s pedig nem csak azon pontjainál, melyek Kossuthra és a szélsőbalra, hanem azoknál is, melyek a jobboldalra vonatkoznak — megvan benne a „nyugodtság és mérsékeltség.“ — A kormánypárt azon lapjai, melyeket ez idő szerint ingyen küldözgetnek a választó országnak, egyhangú ítéletet mondanak Tisza Kálmán nyilatkozatának jellemzésére. A Reform szerint —■ Vakulj magyar. A minisztérium igen gyakran elmondhatná azon derék közmondást, mely így hangzik: „Őrizz meg Uram jóbarátaimtól, ellenségeimtől majd csak megóvom magamat.“ Ez jutott eszünkbe, a Pesti Napló f. hó 25-iki esti kiadásának olvasásakor. Az öreg és jó hírnevében derekasan megfogyatkozott Pesti Napló megemlékezvén azon eshetőségről, hogy budapesti tanfelügyelővé Gönczy Pál osztálytanácsost fogják kinevezni, örömében áradoz s roppant sületlenségeket beszél, mintha csak édes bortól részegedett volna meg. Hallucinatioi következők: Igaz ugyan, hogy a kormány önmagával esett következetlenségbe, midőn Zichy Antal visszalépésével a budapesti tanfelügyelőséget Ilod osztályúvá degredálta, adván ezentúl csak 400 frt rendes fizetést, mely oly csekély, hogy arra vidéki már gyakorlott tanfelügyelők pályázni nem fognak; az is igaz, hogy pályázatot hirdetett ezen állomásra, holott már kéz alatt megvolt a Para,két osz, egyedül üdvözítő Gönczy Pál az EU Nagyságának becses személyében, s így ha valaki netalán pályázott volna, ami megtörténhetett, miután a pályázati határidő három hétre volt kiszabva, az igen szépen felsült, mivel az osztálytanácsos úr osztálytanácsosi fizetését megtartván, említett állomást elfoglalja. Reméljük, hogy Gönczy Pál úr saját érdekében nyilatkozni fog, hogy ő megtartja ugyan osztálytanácsosi fizetését, de ezenkívül külön fizetést nem igényel. Ezt szükség tennie annyival inkább, mivel ha tanfelügyelői teendőit, végezni akarja, két hivatalt nem viselhet, s ha mindkettőt viselné, azon nem épen alaptalan gyanúra adna okot, hogy sem egyik sem másik hivatal nem járna komoly, valamely hivatalnokot becsületesen elfoglaló teendőkkel. Mivel utóbbi esetben, okosabb és becsületesebb eljárás a felesleges hivatalokat egyszerűen megszüntetni, mint a nép zsebéből behajtott s gyakran igazságtalanul késedelmi kamatokkal kirequirált filléreit az ország nagyságos heréinek feneketlen zsebeibe csúsztatni. No de Gönczy Pál úr nyilatkozni fog, addig vallassuk egy kissé a vén obsitost, a jámbor „Pesti Napló“ t. Hát uram ön jó szolgálatot vél tenni Pauler bácsinak azzal, ha a coulissa mögötti titkokat ily naiv módon kifecsegi ? Vajon emeli az a kormány amúgy is hanyatló tekintélyét, ha a félhivatalos sajtó legalázatosabb kofakészségének hevében dobra üti, hogy a kormány által hirdetett pályázatokat nem kell ám komolyan venni, az csak vakult magyar, a kinevezendő nagy férfiú meg van már akkor, mikor talán az ország egyik másik vidékén a folyamodásokat írják ?!............. Bizony kedves „Pesti Napló“, ha ön az ilyen beszédekkel szolgálatot vél tenni kormányának, akkor ön sajnálatraméltó agylágyulásban, szellemi s erkölcsi végelgyengülési túltengésben szenved. — Egy derék külföldi tanár pár év előtt, analytikai utón magyarul tanulván, az öreg „Pesti Napló“ czímét így fordította németre : Pester Sonnenpfeld, s íme a Napló erőszakkal arra tör, hogy az ily műfordítást lehetőleg igazolja. Csak igazolja tehát, rajta, segítse bűne! Most még néhány szavunk van a kormányhoz. Ha valamely hivatalt szervez a minisztérium, vagy valamely hivatal megürül, elismerjük a kormány azon jogát szívesen, hogyha valakinek képzettségéről a miniszter vagy egy-két megbízható magasabb hivatalnok, személyesen meg van győződve, ne hirdessen pályázatot, hanem hívja föl az illetőt ez vagy amaz állás elfogadására. Ehhez joga van a kormánynak s biztosan hisszük, hogy ily bizalmi után gyakran igen jeles tehetségeket s munkaerőket nyer, olyanokat, kiket egy vagy más tekintet, mint a szerénység, a mellőztetéstől való félelem stb. a rendszeres pályázástól visszatart. De ha már egyszer a kormány hivatalos közlönyében a Budapesti Közlönyben pályázatot hirdet, akkor ne intézkedjék alattomban úgy, mintha egyenesen azt akarná a t. ez. közönség tudomására juttatni, hogy „atyafiak, szavaimnak pedig hitelt ne adjatok,“ mert az ily eljárás a kormány amúgy is megingott hitelének egyenes rovására történik. Vigyázzon a kormány, hogy kísértetbe ne jusson, hiszen után útfélen jóravaló úgynevezett deákpárti emberek azt hirdetik, a pályázatok kihirdetése csak arra való, hogy a közönség szemébe port hintsenek. Ha már jelenleg is úgy áll a dolog, hogy önérzetes derék műveltséggel bíró férfiak idegenkednek a pályázattól, épen oly okok miatt, milyeneket a Pesti Napló kifecsegett, s mi nem kétkedünk a Napló szavaiban, ha a közmondás eszünkbe jut: Kinder und Narren sagen die Wahrheit, akkor a jövőben ki lehet téve a minisztérium azon kellemetlenségnek, hogy pályázni valamire való emberek egyátalában nem fognak. Míg a szabolcsi, ungl-beregi s hevesi tanfelügyelőségekre pályázott egy-két igen képzett épen arra való egyéniség, már a budapesti tanfelügyelőség pályázati kihirdetésére átalában az volt a vélemény, amit czikkünk czíméül írtunk fel. Pedig ama pályázati kihirdetések is csak ilyenformák voltak ám, no de félhivatalos kommentárral nem kísértettek, így állván a dolgok, mi csak szerencsét kívánhatunk a magas kormánynak, ha Zichy Antal visszalépése után Gönczy Pál urban jól választott. Egyébiránt halljuk, örömmel halljuk, hogy Gönczy úr mozog , mint osztálytanácsos, a népnevelés terén. Reméljük, ezen mozgás nem csak phisikai, mivel különben omnia animalia eunt, repunt, curriunt, volant, natant, amint ezt egy régi latin grammatika tanítja. Eszünkbe jutván a latin grammatika, tudatjuk, hogy ha eddig a közönség érdemlett feledésben részesítette volna, hogy Eő nagysága hajdanában latin nyelvtant is irt, s mint leendő népiskolást, nyelvtanából minden igazi klassicismust száműzött. Aki a culinaris barát diákságot akarja tanulmányozni vagy magát a nyelvtant vikpendiumul használni, annak ezennel ajánljuk. Egyéb irodalmi bűneiről ezúttal nem fogunk emlékezni, hanem ha az osztálytanácsos is oly derék tanfelügyelő lesz, amilyen növényész, nyelvész, s ha mint tanfelügyelő olyan vastag porfelleget lesz képes a pesti közönség szemébe szórni, amilyent szórt az ország szemébe a hivatalos lap hasábjain a londoni tanszer kiállítás ügyében, ha — mondjuk ki nyíltan — az alaptalan humbugot úgy folytatja folyvást, mint eddig, akkor még sokra viheti ezen a középszerűség szinvonalán is alól álló kapaczitásoknak a már jelesebb tehetségek rovására igen kedvező korszakban s még miniszterré is lehet, hiszen parva sapientia regitur mundus. hó 12-re a lipótvárosi deákpárti választópolgárság volt meghiva. Miután azonban t. Uraságodat "a múlt országgyűlésre nem egy politikai párt kiáltotta ki képviselőnek, s miután képviselővé lévén, mint ilyen nem egy pártot képviselt a parlamentben, hanem az egész választókerületet illőnek, sőt kötelességszerűnek tartjuk, hogy nem csupán a deákpárti, hanem az összes lipótvárosi választóknak tegyen számadást. Azon esetre tehát, ha a meg nem hívott választók előtt külön alkalommal kívánná e tárgybani számadását előterjeszteni — miután várakozásunk daczára a nem deákpárti választókhoz Uraságod részéről mindekkoráig semmiféle ilyetén jelentkezés nem érkezett — fölkérem több polgártársam nevében, méltóztassék tudtunkra adni nekünk, kik nem vagyunk deákpártiak, váljon mikor fog ráérni e részbeni tartozását irányunkban is leróni, és álláspontját, melyet a múlt országgyűlésen elfoglalt, előttünk is indokolni. Pest, 1872. május 29-én. Dr. Murinyi Endre ügyvéd. Helyreigazítás. A „Reform“ 134 és 136-ik számában Krasznamegyéről és személyemről is oly tudósítások foglalvák, melyek az igazsággal és tényálladékkal merőben ellenkeznek. Az értesítést tisztán személyemre vonatkozólag következőkben kívánom helyreigazítani. 1872. május 6-án következő felhívást küldöttem szét: ,,Alólirt, mint a sz.-somlyói választó kerületnek a múlt országgyűlésre felküldve volt követe az országgyűlés működéséről számot adni szándékozván — felkérem a kívül czímzett község választóit, hogy f. hó 12-én délután 2 órakor Sz.-Somlyón a megyeháznál megjelenni szíveskedjenek.“ Ezen felhívásom szólott a kerület minden választóihoz pártkülönbség nélkül, miután beszámolásomat a kerület összes választói előtt óhajtottam megtenni — s hogy a megyeházához hívtam a választókat a nélkül, hogy az alispánnak előre jelentettem volna : ennek természetes alapja volt a múlt idő gyakorlata, a mennyiben emberemlékezet óta a követi beszámolások megyénkben mindig a megyeháznál szoktak megtétetni. Ezen eljárásomat közölvén alispán Lázár János úrral, a tisztelt alispán úrnak csak azon aggodalma volt, hogy a megyeháznál zavargások fognak történni. Én becsületszavammal jótállást fogadtam a tisztelt alispán úrnak, hogy a követi jelentésen kívül mi sem fog a megyeháznál történni, és a tisztelt alispán úr 11-ik májusban, tehát a gyűlést megelőzött napon, midőn az már visszavonható nem volt — írásban kereken és véglegesen megtagadta a megye termét. A gyűlés ideje elérkezvén személyesen siettem a megyeházhoz, előre tudván a terem ajtajának bezáratását s azonnal kijelentettem a nagy számmal összegyűlt választóknak, hogy miután gátolva vagyok követi jelentésem megtételében s más helyiség hiányában beszámolásomat nem akartam a korcsmában tenni meg — beszámolásomat írásban fogom választóimnak megküldeni, — de másfelől felhívtam a választókat, hogy csendesen hagyják oda a megye udvarát s ne csináljanak botrányt, amit a választók meg is tettek, mert szép csendesen hagyták oda vezetésem alatt a megye udvarát. íme, nem Bánffy Zoltántól tagadta meg az alispán a megye termét , hanem tőlem beszámolni akaró volt követtől s nem is akart a balpárt határozni azon helyiségben a jelöltség iránt, hanem a követi beszámolást akarta meghallgatni. Ennyit kívántam az igazság érdekében közölni. Sz.-Somlyó, május, 26. 1872. B- Bánffy Elek: Nyilt levél Wahrmann Mór úrhoz. Tisztelt Wahrmann ur! Uraságodnak, mint volt lipótvárosi országgyűlési képviselőnek számadó előterjesztésére e Légycsapó. A kormánypárt lapjai élvezik Berzenczey László urat. A subventionált irodalom megnyerte őt illetékes dolgozótársnak. A kolozsvári Kelet megtalálta foltját, s nagy örömmel közli a marosvásárhelyi nyúlhős minden hetvenkedésát. „Száradjanak rám mindazon piszkok, melyeket ma balközépi lapok rám szórnak. Szóval becsületvesztett magyar ember legyek“ — mondja a Kelet által. Berzenczey úr, ez önelátkozás teljesülését azon esetre állítván fel, ha nyomorultságának bebizonyítására országgyűlési irományokat is mutatna fel Tisza László. Lehetne felmutatni ilyeneket is, mind a bigámiára mind a tordai vasútra vonatkozólag, de nincs szükség ez okmányok kikeresésére. Feleslegessé tette azt azon piszok, melyet saját kezeivel, saját jelleméből, saját arczátlanságára szórt, a már közlött, de minden újabb felszólalására, kielégitő válasz gyanánt, ismét kötendő levele által, melylyel — Kovács Áronhoz intézve — megvallotta, mennyire „becsületvesztett magyar ember“ — a következő sorokban: M.-Vásárhely, 1872. márcz. 6. Kedves barátom ! Keserves, de meg kell lenni: tudod, hogy kénytelen valók lemondani a képviselőségről, mert a kormány ahhoz kötött egy feltételt, melytől függ minden vagyonom. Ők nem tárták meg, de közelebbről újra reményem volt. Ma kaptam egy intést, miszerint az ígéret bizonyosan teljesül, ha nem fogok beszélni vasárnap, ellenkező esetben soha. Parancsolj, mit tegyek. Berzenczey László, s. k. A választások előtt. —A pestvárosi összeírásokat illetőleg közöltük már, hogy a beírottak összes száma 10,736. Minthogy 69-ben 9631 választó volt beírva, ez alkalommal 110- tel több íratott be. Pótlólag kell még közölnünk, hogy a Józsefvárosban a reclamálók száma 210-re rúg. Természetes, hogy a reclamációk elintézése a tegnap közlött számokat lényegesen fogja változtatni. Az eredmény azonban a reclamálók számbavételével is nem mondható kielégítőnek, mert minden 20 lélekre csak egy választó esik. — Meghívás: F. hó 30-án, azaz csütörtökön d. u. 6 órakor, a budai II-ik kerületi baloldali választók az Országúton „Zöpfl“ vendéglőjében pártértekezletet tartanak, melyre a budai baloldali párttagok minél számosabban megjelenni fölkéretnek. * . — A budai összeírások eredménye f. hó 28-án d. u. 5 óráig a következő : Az I. kerületben összeiratott: a várban 510, a Tabánban 540, a Krisztinavárosban 300, összesen 1350 választó. A II. kerületben összeiratott: a Vízivárosban 929, az országúton 208, Újlakon 310 választó. * — Pest megye ráczkevei kerületében ma délben fejeztetett be a választók összeírása. Míg 1869-ben csak 2823 iratkozott be, jelenleg a választók száma 4711. Összesen 225 utasíttatott el. Beöthy Lajos megválasztása bizonyos. * Vukovics Sebő a bácsi kerület választóihoz egy nyilt levelet intézett, melynek első részében számol a múlt országgyűlésről. A jövő országgyűlés teendőiről a következőket mondja: „Mik lesznek a jövő, országgyűlés teendői, azt nálunk, hol egyes tárgyak nem vétetnek fel sorban gyülekezetek és sajtó útján, hanem a közfigyelem azok egész halmazára egyszerre fordíttatik, előre sejteni sem lehet. A múlt országgyűlésen be nem végzett tárgyak eléggé fontosak arra, hogy az útnak első gondjait igénybe vegyék. A főváros rendezése; az alvidéknek az árvizektől megmentése; a kolozsvári egyetem ; a telepítvényesek sorsa; a bűnvádi eljárás javítása; több vasút és csatorna iránti javaslatok; úgy a közönséget megnyugtató átalános vasútforgalmi törvények s ezek mellett az adórendszer lehető leg igazságosabb szabályozása, mind oly tárgyak, melyek liberális szellemben alkotva a közjót sikeresen előmozdíthatják. De bármi legyen a kormánynak szándéka saját törvényjavaslataira nézve, azon szerencsétlen törvényjavaslatot, melyet az országgyűlés végleteiben az 1848. évi választási törvény szűkebb korlátok közé szorítására terjesztett elő, ha csak a közérzületet sérteni nem szándéka, többé napvilágra hozni nem fogja. Bármily zajt ütöttek is a többség orgánumai az ellenzéknek azon törvényjavaslat meghiúsítására intézett eljárása ellen, az ellenzék élvén, a ház szabályainak határain belül, és a szólás szabadságával dönthetlen s nagy számú érveinek fejtegetésére, s e tekintetben csak azt tevén, ami olykor hasonló czélra eszközül a parlamentek és hazájában Angliában is használtatik, nem tett rosz szolgálatot a hazának, midőn azon polgártársaitól kik a választási jog elvesztésére kiszemelve valának, e veszélyt elhárította. Óhajtani kell, hogy a kormány reactionarius javaslatok által soha többé hasonló kényszerségre okot ne nyújtson, s ha az 1848. 5. t. sz. módosítását más alkalommal előterjesztendő, javaslatát az 1848. évi törvények szellemében előhaladólag, azaz, az átalános választójogot az adófizetés és hadviselés kötelezettségére alapítsa. Egy körülményre kérem még önök figyelmét, tisztelt választók. A lefolyt országgyűlés alatt gyakran hallottuk azon panaszt, hogy a többség nem tartatik kellő tiszteletben. Ezen panasz, amennyiben a többség határozatainak törvényes erejét soha senki kétségbe nem vonta, nincs helyén, de ha a többség megalakulásának módjára nézve némileg alapos, a felelősség nem az ellenzéket, hanem a minisztériumot és a többség vezérférfiait illeti. Renden van, hogy parlamenti kormányforma alatt a többség tekintélye kifogáson felül álljon. De ha a többség megalkotásában visszaélésnek és indiseretiónak volt része, ily ingrediensek mellett tisztelet és tekintélynek csorbulni kell. Visszaélés az, hogy kormánytól függő, s az ország által más nemű munáért jutalmazást vevő hivatalbeliek képviselő állást vállalhatnak; indiseretio az, hogy a közönség minden rétegeiben, magának a többségnek soraiban is sokszor hallható éles megjegyzések szerint, a képviselői állással üzérkedés folytattatik. Az alsó bíróságok választásának a nemzettől elvételét azon érvvel indokolták, hogy részrehajlatlan bírákat választás útján nyerni nem lehetne ; de legyen ez így vagy nem, arról legyünk, meggyőződve,, hogy addig míg az ország képviselőházában szigorúbb elvek levegője uralkodni nem fog, egészséges közerkölcsöt hiában fogunk keresni az ország bármely spberájában. Ha e métely meg nem szüntettetik, ha ama visszaélésnek a kormány maga véget nem vet, a többség tekintélye és tiszteletének hiánya ellen a panasz meg fog újulni. Elveim és nézeteim ez őszinte nyilvánítását, fogadják szívesen tisztelt bűntársaim, mint számadást arról, miért tartottam lelkiismereti kötelességemnek szavazatommal az ellenzéket támogatni Ha elveim önök hazafi jóváhagyásával találkoznak, mint találkoztak a múlt országgyűlés előtt, úgy legyen szabad reménylenem, hogy nagyrabecsült bizodalmunkkal ezúttal is szerencséltetni, s a jövő országgyűlésre képviselőjüknek megválasztani fognak.“ Nagy-Szalonta, május 27. Szomorú eseményt kell regisztálnom. Tegnap tartotta Nagyszalontán Csutak Kálmán jobboldali jelölt programmbeszédét, s ugyanez alkalommal egy verekedés fejlődött ki, melynek fájdalom egy ember élete lett áldozata. Az ilyen szomorú eseményt bizonyára pártkülönbség nélkül őszintén fájlalja minden becsületes honfi, mindenki követeli, hogy a büntető igazságszolgáltatás sújtsa azt, akit az érdektelen vizsgálat bűnösnek fog feltüntetni. Én a legnagyobb tárgyilagossággal fogok igyekezni megismertetni annyit a mennyi egyelőre is kétségtelenül való. Csutak Kálmán N.-Váradról többek társaságában épen akkor érkezett Nagy-Szalontára, midőn az isteni tisztelet befejeztével a templom előtt a nagy néptömeg a szokásos közigazgatási hirdetéseket hallgatta. A menet egyenesen ezen néptömeg felé hajtott, de a Csutak Kálmán kíséretéből egy lovas egyén (mint állíttatik szándékosan) egyet a Simonyi Lajos párthívei közül elgázolt, mire az indulatba jött tömeg a lovast lováról lerántotta, ki e közben kissé meg is sebesíttetett. A két pártbeliek összetalálkozása, s ezen összekoccanás okozta igerültség lehetlenné tette, hogy Csutak Kálmán programmbeszédét a templom előtti téren mondja el, miért is ő és pártja egy az elfogadásra előre kijelölt magánházhoz mentek, hol a programmbeszéd akadálytalanul lett felolvasva. A Simonyi pártbeliek saját helyiségökre értekezletre vonultak vissza. A fentebbi programmbeszéd és értekezlet után mindkét párthoz tartozók a nálunk szokásos körmenetet tartották meg. E körmenetek példás rendben tartottak. A két párt találkozott, mindenik éltette saját jelöltjét, s szép rendben tovább haladott. A Simonyi-párt körülbelül 800 helybeli szavazó polgárból állott, a Csutak-párt az egész választókerületből szekeren behozott, legnagyobb részt nem szavazókat tartalmazott, és mégis a szalontai Simonyi párt (melyhez a kerület többi távollevő választóinak nagy többsége is csatlakozik) jóval felülmúlta a Csutak híveket. A körmenet befejezte után mindkét pártbeliek saját, a város különböző részein levő, helyiségeikre vonultak vissza, s mindenki örvendett, hogy a kedvezőtlen kezdet daczára a rend kifogástalanul tartatott fen , miben bizonyára kiváló érdeme van a helybeli szolgabiró urnak, mint ezt a jobboldaliak is elismerőleg kifejezték. A délutáni órákban — midőn a jó rend megzavarásának még csak eshetősége sem látszott fenforogni, mert a két párt messze távolban külön volt egymástól — a Csutak párthívei közöl nehány gyaraki ember eltávozott a gyülhelyről, s városunknak egy egész mellékutczájára menve itt, közöttök és a mellékutczában lakó nehány szalontai Simonyi pártbeli egyén közt összekocczanás támadt, mely tettlegességre fajult. Elsősorban Szemes Péter a veszekedő felek kibékítése végett közbe lépett tekintélyes polgár, az összeíró küldöttségnek faluról épen akkor haza jött tagja, jön sérelmezve, s az ennek következtében kifejlődött nagyobb mérvű verekedésnek, gyászos következménye az lett, hogy egy gyaraki ember agyonüttetett, egy másik folytásra töltött pisztolylövés által nem veszélyes, és három más egyén könnyű sértést kapott. A verekedés részleteiről elfogulatlan ember tudósítást nem írhat , mert az egész tény félreeső helyen történt, s a kezdeményezésre úgy a fejlődésre nézve a legellentétesebb hírek szárnyalnak. Majd a vizsgálat eltisztázza a kérdést. Óhajtjuk, hogy a bűnöst pártkülönbség nélkül érje a büntető igazságszolgáltatás súlya, s különösen a kezdeményezés méltó súlyosító körülményül tudassák be Tény azonban az, hogy a verekedés semmi összefüggésben nem volt a szokásos körmenetekkel, nem a két párt mint tömeg