Ellenőr, 1872. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1872-06-01 / 126. szám

Egész évre Félévre előfizetési árak 20 frt. — kr. 10 „ - „ Évnegyedre . Egy hónapra ügyes szám ára 10 krajezár. 5 frt.— kr. 1 „ 80 „ Szerkesztési iroda: Pesten, ná<lor-uteza <3. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért . . • . 10 kr. A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utoza 6. szám. (Líéffrády testvérek irodájában). A lapot illető reolamátiólc Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 8. sz.) intézendők. Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-sas utcza 14. sz. ál a intézendők. Pest, május 31. —z— Máj. 29-dikén mentek végbe az összes horvát választások. Mint a távirati jelentésekből láthatjuk, azok eredménye is­mét a nemzeti párt győzelmét jelenti. Még nem tudjuk, vájjon a választási győzelem kíséretében a jövő országgyűlés többsége is biztosítva van-e a nemzeti pártnak; mert a horvát országgyűlésben a választott képvi­selőkön kívül nagy számmal foglalnak he­lyet a virilisek, kiknek túlnyomó része min­den körülmény között a némileg megerősö­dött és előbbi törpe minoritásából kiemelke­dett uniópárt védjéül fog szolgálni. Lehet tehát, hogy egy két horvát nagyur lekötelezett jóindulata fogja kor­mányunkat megajándékozni az oly alkotmá­nyos többséggel, melyet másutt a népakarat nyilatkozásának szeretnek képzelni. Semmi esetre nem dicsekedhetik kormányunk azon morális diadallal, melyre itt kiváló szüksé­ge volt úgy neki, mint az országnak. Sőt azon magatartás után, melyet a magyar kormány Yoncina Iván leleplezéseivel szem­ben tanúsított, egyenesen neki kell tulajdo­nítanunk azon gyászos eredmény okoztát, hogy ma már a horvátországi események­ben erkölcsi rugókat és tényezőket keresni az absurd naivitással volna határos. Jeles minisztereink pillanatig sem gondoltak av­val, hogy legelső kötelességükre: az állami jogszolgáltatás eszközlésére lettek felhiva, és hogy hallatlanul léha kitérésük a leg- odiosusabb szinben tüntetheti fel saját kor­mányzásukat a müveit világ közvéleménye előtt. Mert ha azon kölcsönös vádaknak semmi alapjuk nem volt is : az a frivol nonchalance, melylyel kormányunk a pártos­kodás és belviszály hasonló monstruosus je­lenségein közönbösen túlmegy, a hiresztelt ocsmány bűntényeket lehetővé teszi a jö­vőre nézve; megtanítja az egyik félt, hogy az államnak igazságot osztó hatalmától nincs mit félnie, és a másikat, hogy nincs attól mit remélnie. Igenis, ily körülmények között a kor- mány-servilismus lesz kénytelen egy maga megfelelni a szomorú hivatásnak, hogy mo­rális elégtételt találjon a jelentett tényben, mely szerint sikerült egy tuczattal több unionistát meg választatni. Megvalljuk, mi azon sem csodálkoztunk volna, ha a jelen választások kivétel nélkül Lónyay Meny­hért drávántuli keDgyelfutóinak adtak vol­na képviselői jogezimet, és az országház szen­télye nem nyílt volna meg egy nemzetipárti eretneknek sem. Azt már a Magyarország­ban űzött választási visszaélések is enged­nék sejtetni, mit a horvát kormányzás is­mertté lett természete kétségtelenné tesz : hogy Vakanovics emberei a polgári jogok gyakorlatának ellenőrzésénél a lelkiismere­tességet kényelmetlen tehernek tarthatták. A főispánok, szolgabirák hatalmaskodásairól és törvénytelen terrorismusukról annyi meg nem czáfolt adat jutott köztudomásra, hogy bízvást lehetne hinni azon feltétlen megha­talmazás létezésében, melyet a promemo- riák hatására a horvát bánnak Lónyaytól nyernie kelle. Erőszaknak kelle kiegészíte­nie azt, mit vagyon és születés teljessé nem tehettek és zavarba ejthetne mindenkit a kérdés, hogy melyik elemnek kelljen több becset tulajdonítanunk a horvát mamelukok azon táborában, mely egy alkotmányosnak nevezett kormány rendelkezésére áll. Kétségtelenül a becsár igen nagy lehet. Coute que coute — mondja miniszterelnö­künk, kinek a magyar ellenzék ellen van szüksége segédcsapatokra és azért elfogadja azokat, bár honnét jöjjenek is. „Samiel segíts!“ Hanem a bűvös vadászat aligha érte el azon czélját, melyért koczkára tette összes pártjaink és minden országaink közös életérdekeit. Mint már most láthatni, az uniópárt, mely nehezen fogja viriliseit min­dig teljes számban és katonás fegyelemben együtt tarthatni, legjobb esetben is csak egyensúlyozni lesz képes a nemzeti párt fölényét. Hogy a hivatalos Castaliából nyert sugallatoknak adjunk hitelt: kormányunk­nak a pártok ezen helyzete van leginkább ínyére. A kormánypárt orgánumai a valódi evangéliumi kegyesség szellemében hirdették az egy akol, egy pásztor, a tökéletes egyet­értés áldását és a szükséget, hogy mindkét horvát párt egyenlő erőben legyen képvi­selve, mely lehetségessé tenné azt, hogy megalázás nélkül nyújthassák egymásnak a hékejobbot. Most tehát megvan az alkalom azon furcsa állambölcseség gyakorlatára, me­lyet a magyar kormány oly példás tanulé­konysággal sajátított el bölcs Salamontól, midőn a társország sorsának gondozását egyszerűen megosztaná a két halálosan per­lekedő fél között. Hiszen az uniónisták hoz­zájárulnak a nemzeti pártiak minden köve­teléseihez és csak azon egy önálló kívánsá­got táplálják, miszerint hivatalaikban ma­radhassanak. Hanem hadd győződjünk meg az oly tulvilági kibékülés módjáról, melynek előkészítése a pártok végső elkeseritésében, a legroszabb szenvedélyek felszitásában és a politikai vérebek feluszitásában állott. Mindegyik párt elég erős arra, hogy kegyet ne fogadjon el; de fog-e ez most tetszeni miniszterelnökünknek ? Apróságok. Magyarország szemei — hogy egy régi szó­lásmódot használjak — Pozsonyra lesznek sze­gezve legelőbb is, hol kót miniszter részére követtek el az ottani macherek mindenféle gya­lázatosságot, s hol — daczára minden kormány- párti erőszaknak és lélekvásárlásnak — az ellen­zék férfias kitartás és erély által tünteti ki ma­gát. Junius 14-dike előtt — midőn a választás lesz — még egy utolsó nagy gyűlést fog tartani a pozsonyi baloldal, s azon gyűlésen — egész bizonyossággal mondhatom — jelen lesz mind Jókai mind Horn. * Azokra a pozsonyi erőszakoskodásokra és lé­lek vásárlásokra egyébiránt van még egy kis meg­jegyzésem. En nagyon csekély állású ember va­gyok, de ezen csekély állásomban is szégyenleném magamat, ha me g választatá som lehetsé­ges i t é s e olyan nyomorult eljárásra s z ó r u 1- n a, a milyen nélkül a pozsonyi jobboldal, úgy látszik teljes lehetetlennek tartotta, jelöltjeinek megválasztatását, kik pedig miniszterek. Ugyan nem restellik gróf Lónyay k o r m á'n y e 1 n ö k és Szlávy kereskedelmiügyé r urak, hogy pozsonyi e 1 v (!) társaik ügyessége és tapintata csak azon az utón vélte őket képviselőséghez vezet­hetni, a melyen elsülyed ö e x c e 11 e n t i á j u k s a legszerencsésebb esetben is szánalomgerjesztő állapotba jut nagyméltóságuk? Meg vagyok győződve, hogy restellik, de hát ez esetben miért nem tudatták rögtön, határozottan pozsonyi hiveik illető részével, hogy saját jelöltsé­gük mellett és neveikkel kapcsolatban a kor­teskedés aljas nemeit s a batalmaskodásnak hit­vány alkalmazását elnézni és megtűrni sem ön­érzetük, sem a miniszteri tekintély fenn tartása iránti tartozásuk tudata nem fogja? Mondhatom, nem sok lehet bennük a fér­fias büszkeség, hogy nem tiltakoztak a szereplés ellen, melyet pozsonyi pártjuk kortesei játszatnak dicsőségükre az egész ország előtt. Hát még ha megbuknak! Pedig meg­történik az eféle esemény néha az erőszak és bi­torlás minden mesterkedéseivel szemben is, csak valódi polgárok legyenek a gáton. S úgy látszik — minden tudósításból — bogy a pozso­nyi baloldal jellemszilárdsága mégis állja he­lyét derekasan s számit a győzelemre hitteljesen. Egész pártunk üdvözli becsületes küzdelmüket s a legnagyobb érdekeltséggel tekint e küzdelem döntő napja felé. A pozsonyi baloldal hazafias felvilágosultsága és önzetlen szabadelvüsége nagy elismerést érdemel már csak azért is, hogy nem volt szűkkeblű a jelölés kérdésében s felléptette Jókait, kiről tudva van, hogy a pest-terézvárosi kerület képviselője lesz. De elismerést érdemel Jókai is, hogy nem kímélve magát, elmegy harczolni — a párt érdekében — Pozsonyba is, hol előbb lesz az ütközet mint Pesten. Hogy a terézvá­rosi baloldal még büszkébb lesz jelöltjére, ki nem fél és nem rest küzdeni más ponton i s, mi­helyt neve a jelszó s úgy kivánja az igaz ügy; s hogy a fővárosi nagy csata napjára ezen elő- harcz által is emelkedni fog a Jókai iránti lel- kesültség választó hatalma: arról bizonyos lehet azon jobboldali csapat is, mely Pest legnagyobb kerületét olyan obseurus zugnak nézte, hogy országgyűlési képviseltetésére elégnek tart egy teljesen ismeretlen Radoczát is. Egy szóval : Horn és Jókai éljenek s győzzenek mint Pozsony városának képviselője­löltjei, s aztán éljen és győzzön Jókai mint pestterézvárosi jelölt — mindkét kerület diszére, a baloldal örömére s — meg vagyok győződve — az ország legnagyobb részének elégedettségére. * P u 1 s z k y Ferencz ur tehát nem keseríti meg az országot visszavonulásával, hanem fellé­pett Gyöngyösön. Sőt már beszélt is visontai Ko- vách László választóinak. Mert úgy látszik, hogy ez az ur — bármerre járjon is — mindig magá­val — tán épen a zsebében — hordja a — volt kerületbeli választók egy részét, nehogy megszökjenek t<le Németh Berczihez, ha nincse­nek kéz alatt. Pulszky urnák volt azonban nézősége ezen importált képmegviselteken kívül is. Megnézte őt egész Gyöngyös, mert hát nem hiszi a tisztessé­ges nép sehol, míg nem látja saját szemeivel, hogy existál egy olyan magyar ember is, mint Pulszky Ferencz ur. Még a város csordája is megjelent beszédjére, akkora volt a kíváncsiság S nem maradt el sem az éljenzés sem a bőgés, s nem tudni, hogy a tetszés ezen nyilatkozatai kö­zül melyik volt őszintébb és oktalanabb. Egy szó­val olyan lelkesültség volt, hogy egész a marha­ságig ment. Bős locutus est s minden jobb­oldali tudósítás azt mondja, hogy Pulszky F. ur megválasztatása bizonyos. En azonban azt hiszem, hogy megbukik, hacsak a jobboldal nem talált ki valami módot, a város csordáját is felvétetni a szava­zók közé, tán „virilis“ jogon vagy »értelmiségi“ qualificatiónál fogva. Mert hogy a gyöngyösi polgárság érzelme mi lehet, azt elég vilá­gosan kiolvashatni a következő verseeskékből, melyeket ma kaptam mint a Pulszky ur meg­jelenése és beszédje által Gyöngyösre gyako­rolt hatás ékes eredményeit: Hát ez a vén varjú Dögöt keres talán Gyöngyösön hogy károg Képviselet után. Koptasd a magadét Rósz fának madara; Mert biz a mienket Nem veszed magadra. Nem szavazunk kalandorra : így legyen nagyobb az orra; Pulszky Feró nem kell nekünk: Nem tűri meg becsületünk. Freimaurer-jezsuita Feudális forradalmár Megismertünk szép híredből, Most láttunk is: kotródj immár. * Egy szóval Gyöngyösnek elvhü, igaz szivü, becsült jellemű g y ö n i y-ember kell — elvan mint Berecz Ferencz. J * Van még sok versem több kerületből, de maradjon holnapra is. Ma csak annyit mondok még — tréfa gyanánt — hogy Kecskeméten most ezt is dúdolják: A ki Horváth Döme Szökjék ki a szöme. A m. k. független és felelős igazságügymi- niszter és előléptetési rendszere, és még valami. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. IV. czikk és a birák és bírósági hivatalnokok fe­lelősségéről szóló 1871. VIII. t. ez. a törvényho­zásnak oly alkotásai, melyek csak úgy lehetnek hivatva egy fel, és lefelé független bírói kart te­remteni, ha a kormány a bírói függetlenség min­denek felett sérthetlen tekinteteit soha szem elől nem téveszti. Azonban mi történik ? — A kormány a bi­rák szolgálati rangsorozatát, melyet eddig csakis a fizetési categoria, és az illető fizetési cat e- g o r i á b a j u t á s napja állapit meg, kénye-kedve szerint forgatja fel, — az indokolatlan mellőzések, a megérdemlett előléptetést gátló beszúrások és áthelyezések napirenden vannak. íme a legújabb kinevezés! egy vidéki tör­vényszéki elnök 2400 forint fizetésű categoriából 4000 frt fizetésű caíegoriába helyeztetik mint leg főbb itélőszéki biró, mellőzésével valamennyi kir. táblai bírónak ^ és a pest budai kir. törvényszéki alelnököknek. És miért ? talán kiváló érdemekért ? vagy rendkívüli képesitettségénél fogva ? de hisz akkor, miért hagyatott ki 1869-ben a kir. tábla szervezésénél, mint volt kir. táblai biró ? Egy miniszteri tanácsos megunva a bírói szervezés babérjait és a juszticzia adminisztratió dicsőségét, beáll legfőbb itélőszéki bírónak, és a kir. tábla legkitűnőbb bírái szerencséjüknek tart hatják O méltóságának gratulálhatni. Azt kérdjük már most • lehet-e, szabad-e ily eljárással a valódi érdemet, a szolgálati idő jogo­sult igényeit arczul csapni? avagy mivé lesz a bírói függetlenség ily eljárás mellett? íme látjuk ezen rendszeretlenségnek és ön kénykedésnek következményeit! Tóth Elek keres­kedelmi törvényszéki elnök, elhagyja azon állást, melyre specificus hivatottsággal bir, és miért? mert tulajdonképen azt sem tudták neki megmon­dani, mily szolgálati rangsorozatban van ? és foko­zatos előléptetése hol, és miként következik be? és mert ily körülmények között, nem volt kedve azon roppant felelőségért, és testi lelki erejét fel­emésztő munkásságért, mely nehéz állásával össze­kötve volt, egykor majd sértő mellőzés által jutal­maztatni, s igen eszélyesen inkább elvesztett elő­léptetési chans-ai tekintetében közel két évet, melyekben mint elnök szolgált, sem mint, hogy talán 10 évi elnökösködés után épen ott legyen ahol most van. Megbocsáthatatlan rövid látás és szakavatat- lanság ez, a kormány részéről ! Mert, mint a „Pester Lloyd* mult szombati vezérczikke he­lyesen Írja: nem elég megtalálni az alkalma­tos embereket, hanem tudni kell azokat meg is tartani, igazságos és következetes eljárás ál­tal. — A mit most tesznek önök uraim, az leg­alább is könnyelmű rendszeretlenség, mely a bi­rák önérzetét és függetlenségét szükségképen sérti ! A külföld alkotmányos államaiban gondosan keresik és szemelik ki az elnökségre hivatott tú­rákat, mint kikben nemcsak magasabb jogképzet­ség és sokoldalú miveltség, hanem administrativ képesség és erély is, mindenekfelett pedig kipró­bált és elismert jellemszilárdság kívántatik. — Külföldön az elnökök a bírói testületben egy kü­lön és kiváló „état concret“-t képeznek. Nem is kell Angliára és Francziaországra hivatkoznunk, Németországban és Belgiumban, sőt Bécsben is p. o. a bécsi első folyamodásu törvényszék elnöke a legfőbb itélőszéki alelnökkel áll egy szolgálati rangban. Ami igazságügy minisztériumunk ezt ,.péle méle“ veszi s a közvéleménynyel a közszolgálat igényeivel s a közönség indokolt óhajtásaival vaj­mi keveset törődik! ime Tóth Elek példája. Sőt úgy látszik még ezen példa sem elég, a közvéleménynek még egy újabb, még élesebb provocatiója látszik készülőben lenni. Jól értesülteknek látszó körökben már azt is suttogják, hogy a pesti királyi törvényszéknél is változás lesz. Egy szép nyári reggelen megér­hetjük, hogy ezen köztudomásúlag par exellence elnökünk is meg fogja unni jobb sorsra méltóbb törekvéseinek és küzdelmeinek ignorálását s a hivatalos lap egyszerűen hozni fogja azon stereo­typ közleményt: hogy a pesti királyi törvényszék elnöke „saját kérelmére“ ide és oda s. a. t. áthelyeztetett. Csak rajta uraim! és ezt nevezik önök bí­rói szervezésnek és bírói függetlenségnek. y. — A horvátországi választások eddigi eredménye — a mennyire tudva van — az, hogy 25 unionista s 47 nemzeti párti válasz­tatott. Három kerületben a választás még nem történt meg, de ezek a tudósítások szerint unio- nistákat választanak. A nemzeti pártiak még kö­rülbelül négy virilisre számíthatnak, az uniónisták pedig 23—24 re. A megválasztottak a kővetkezők: Uniónisták: B. Prandau (Eszék v.),Jur- kovics (Eszék v.), Sulyok (Szamobor város), Raics (Ivanics), Ivanovics (Ruma), Zsifkovics (Vukovár), Thaller (Pozsega), Hatz (jaskai kér.) Modic (goriczai kér.), Jellasics (szamobori kér.), Prieszter (netredicsi kér.), Krivoj (prokupszkoi kér.), Matarzics (viniczai kerület), Hrovics (szentkereszti kerület), Kiss (kra- pinai kerület), Lábas (pregradai kerület), Parapa tics (vrbováczi kerület), Inkey (kapronczai kerü­let), Maljevácz (baktesi kerület), Pogacsnik (vo- csini kerület), Krsujáni (mikoláczi kerület), Prica (valpói kerület), Rogulies Tivadar (vukovari kerület). Horvát Péter (? kerület.) — Huszonöt unionista képviselő ; háromnak nevét még nem tudjuk. Nemzeti pártiak: Zágrábváros ; Kres- tics, Jakics, Mrazovics, ez utóbbi egyúttal Fiume- megya delniczi kerületében is megválasztatott. Vakanovics itt 22 szavazattal maradt kisebb­ségben, valószínűleg másutt lép fel. Varasd város: Trist, Jarics ; Bukkari: Smaics; Károly város : Mabanecz, Körös város: Ferkics; Kaproncza : P. Pisics; Sziszek : Kothur ; Krapina: Kiepach ; Bel- lovár város: Mazuránics; ki egyúttal egyik belő* vármegyei vidéki kerületben is megváLsztatott; Djakovár: Hrvát; — megyei választások: Zág- rábmegyében: Tukorics, Csop, Malecz, Vra nicsány, Balasko. A turopolyai kerületben a vá­lasztás ma történik, itt egy unionista bizonyos. Varasdmegyében: Antolek, Spevecz, Broz, Milcsics. Körös megy éb en Voncsina ; egyik kerületből a választás ismeretlen, ott az unionista Somogyi megválasztására van kilátás ; Vu ka­novi c s a nemz. párti ellenjelölt. Fiume me­gye : Turkosics, Racski, Mrazovics, Desencsik. Mrazovics itt viszalép, de unionistára nincs re­mény. B el o vár megye: Eddig ismeretes: Stekovics, Mistakovics, Mazuranics, Spun és Svi liesics; ismeretlen még három, mind nationalista. Pozsegam egye: Turelyi; a többiek unionis­ták. Verőczemegye: tudva van: Miháljovics Kvitisics; három kerület a verőczi eszéki és dia- kóváriból az eredményt nem tudjuk, az utóbbi­ban a nemz. párt győz; egyben unionistára van remény. Szerémmegy e: Odjicz, Tombor, Ro- gulics Joka, Rogulies Sándor, Grici. Megválasz­tattak még: Csrnadar, Tozilovics és Vrbancsics, de nem tudatik, hol ? — — Pest, Pilis ésSoltt. e. megyék bi­zottsági évnegyedes rendes közgyűlése f. é. junius 4-én d. e. 10 órakor veendi kezdetét. — A baloldali országos végrehaj­tó bizottság ismételve ajánlja a baloldal párt- hiveinek a több Ízben hirdetett röpiratokat. C s á- volszky Lajos „Komoly szó a választókhoz“ czimü röpiratának, mely már eddig több mint 30,000 példányban kelt el, újabban román és szerb fordításai is megjelentek s példánvonkint. á 10 kr. a végrehajtó bizottságnál (váczi-utcza 1. sz) utánvét mellett is megrendelhetők. Ugyanitt kapható még újabban Jókai Mór programmbe- széde: „Ha az ellenzék többségre jut.“ Egy pél­dány ára 5 kr. Pest, 1872. máj. 27. Ábaloldali országos végrehajtó bizottság Nyilt válasz Dr. Murinyi Endre urnák Tisztelt doctor ur! Sietek, uraságodnak becses nyilt levelére válaszolni. Országgyűlési képviselői jelentésemet, f. h. 12-én a vigárda nagy termében tisztelt válasz­tóim előtt megtettem. — A meghívás e gyűlésre nem történt általam, minthogy utolsó napig, a Skene féle enquéle ügyében Bécsben időztem, ha­nem megtörtént a lipótvárosi deák-párti bizott­ságnak igen tisztelt elnöke által. Ha ez csak a lipótvárosi deákpárti választó polgársághoz volt intézve, ez csak is tévedésből történhetett. De minthogy a gyűlés nyilvános volt, ab­ban mindenki, lipótvárosi és nem lipótvárosi, vá­lasztó és nem választó, Deákpárt és nem Deák­párt részt vehettek és tényleg részt is vettek. Oly szerencsés valék ugyan is, nem csak lipótvá­rosi, hanem még más választó-kerületi ellenzéki polgárokat, sőt még hölgyeket is ott láthatni. Nem is értelmeztetett e meghívás másképen, — és az „Ellenőr“ igen tisztelt szerkesztője, ki tudvalevőleg nem Deákpárti — egy nappal a gyűlés előtt lapjában tudatta olvasóival — hogy ö a lipótvárosiján is bírván választói joggal el fog menni a vigardába Wahrmann számadó je­lentésének meghallgátására, és ha nem csalódom tisztelt barátom ott Í3 volt a hallgatók soraiban. Ha uraságod, és netán még más lipótvárosi nem Deákpárti választók mindezek daczára, a meghí­vás hibás szövegezése folytán délicatesse-böl nem jelentek volna meg e gyűlésen, ezt mindenesetre nagy veszteségnek tartanám — de már más utón nem felelhetnék meg Önök irányában is köteles­ségemnek, mintha az urakat az „Ellenőr“ illető számára utalni bátorkodom, melyekben beszédem majdnem egész terjedelmében közöltetett. Szerencsésnek fogom magamat érezni, ha az abban letett nézeteim és elveim, arra fogják indítani ezsn tisztelt polgártársaimat, hogy úgy mint három év előtt úgy a jövőre is, országgyű­lési képviseltetésüket minden politikai pártállá­suktól eltekintve csekély személyemre ruhá- zandják. Hazafiui üdvözlettel, és kitűnő tisztelettel. Svábhegy 1872 május 30-án Wahrmann Mór. Nyilatkozat. A „Reform“ május 25 iki 141-ik számában olvastam, hogy Kégl György bevonulását tartván Velenczére, ott a balpárt által megtámadtatott, kövekkel mogdobáltatott, zászlói ös3zetörettek, s hogy mind ebben Madarászék izgatásának eredményét lehet felismerni. Hogy a „Reform“ ezen közléséből mi igaz, mi nem, azt nem tudhatom, miután én Pakson Tolna megyében lakom, s csak is azon logikát nélkülöző befejezésére akarok megjegyzést tenni, hogy ez a Madarászék izgatásának eredménye. Én midőn képviselői jelentésem tettem, min­dig és mindenütt kértem a polgárokat, hogy az ellenvéleményüeket hallgassák ki, azokat hason- jogu polgároknak tekintsék, s minden legkeve­sebb ellenségeskedéstől óvakodjanak. Mindenütt nyilvánítottam, hogy cselekedjék ki­ki saját meggyőződése szerint, szavazzon arra, a kire akar. Mindenütt arra kértem polgártársaimat, hogy még ha megtámadtatnának is, még ha czivakodásra igerelnék is őket, vonuljanak nyugodtan vissza, s nem csak, hogy okot ne adjanak a verekedésre, de még netaláni bántalmaztatás esetére is, tartsák szem előtt azon igazságos mondatot, hogy az oko­sabb enged. En ezeket mondottam mindenütt, erre kér­tem minden község polgárait. Ha ez izgatás? akkor a Reformnak igaza van. Azonban tartson magának a Reform a tőr- történtekről, és az előzményekről híven tudósitó levelezőt, de egyes eshető kihágásokat ne tulajdo­nítson a Madarászék által elkövetett izgatásnak, ne nekünk a kik mindig és mindenhol azt mondjuk, tiszteljétek az ellenvéleményt, tisz­teljétek a szólásszabadságot. Paks, 1872. május. 30. Madarász Jenő. Pest, május 30. Tek. szerkesztő ur ! Az „Ellenőr“ mai szá­mában „Vakulj magyar“ czim s 4j= jegy alatt úgy látszik a roszul értesült Pesti Napló tudósitása alapján, azonban az ok nélküli sértegetésben és bántalmazásban mindenek felett gyönyörködő tu­dósitó a budapesti, tanfelügyelői állomás elfoglalá­sával nevemet hozza összeköttetésbe. A budapesti tanfelügyelői állással egybekö­tött nagyszerű feladatok megoldása szép és ma­gasztos hivatás s felfogásom szerint alig van e hazában a népoktatás terén ennél kitüntetőbb hi­vatal, mindemellett akár hol vette a Pesti Napló s méltánytalan ellenfelem azon értesülést, hogy e diszes hivatalra a miniszter csak „Vakulj magyar“ okból hirdetett pályázatot, holott ezt már előre nekem szánta, igen rósz forrásból merített, mert a budapesti tanfelügyelői hivatal elfoglalásáról soha sem álmodoztam; meg is nyugtathatom az én ha­ragos ellenfelemet, hogy ez állomás elfoglalása nem is volt, nincs is szándékomban. Tisztelettel kérem t, ez. szerkesztő urat, szí­veskedjék e nyilatkozatomat szóról szóra közölni becses lapjában, a minden ok nélkül felháborodott tudósitója és a netalán hozzá hasonlók megnyug­tatására. Teljes tisztelettel vagyok tekintetes szer­kesztő urnák Május 30. 1872. alázatos szolgája Gönczy Pál. — A keleti vasút szomorú helyzete élénken foglalkoztatja a sajtót és a közönséget. A 15 millió frtos deficzitre legelőbb mi hívtuk fel a közönség figyelmét, s egyáltalán figyelem­mel kisértünk minden körülményt, mi némi vilá­got deríthetett e vasút ügyeire. Hogy minő botrányos volt az eljárás e vas­út építése és kezelésénél, annak bizonyítékául szolgálhat ra „Reform“ csütörtöki vezérczikke, mely e kérdéssel bővebben foglalkozik. A botrány ime annyira ment, hogy még a kormánypárt sze­mérmesebb közlönyei Bem képesek hallgatni. A czikk bevezetésében a deficzit eredetét már az engedélyezési rendszerben keresi, mely nem arra használtatik, hogy az ország vasutat kapjon, hanem arra, hogy az engedélytulajdonos jó pénzüzletet csináljon. Szerintünk a deficzit első eredetét Párisban és Londonban kell keresni, hol a szerződések — melyek mellett a botrány lehetővé vált — köt­tettek. A kérdés ezen része egyébiránt még fel­derítést igényel, 8 mindenesetre meglepő dolgok fognak napfényre kerülni. Az igazgatóság, ha nem hibás, mentse ma­gát. A „Reform“ elmondván, mint értettek egyet Waring és az anglobank — a kizsákmányolásban, szóról szóra ezt írja: „Senki sem fogja a keleti vasút igazgató­ságát menthetni azért, hogy ily elfajulásig tűrte, engedte a már a vállalat csirájába beoltott bajt fejlődni. De a kormányt sem fogja menteni senki - mi legalább nem — hogy ellenőrzési jogát egy nemzeti nagy vállalat körül, mely az ország jólétét és hitelét oly közelről érinti, nem gyakorolta szi­gorúbban és pontosabban. Mert noha egy magán­társulat nincsen szolidaritásban a kormánynyal, és egy ilyen társulat bukása és liquidacziója nem támadja meg közvetlenül az államkincstárt és az államhitelt, mégis miután e társulat szubvenczio- náltatik, 8 annak többnyire külföldi, és pedig hol­land és német részvényesei az ő részvényeiket az államgarancziába fektetett bizalom alapján vásá­rolták meg, az államnak sem közlekedésügyi, sem hitelügyi szempontból közönyös nem lehet, hogy mint pazarolja és zsarolja valamelyik hazai vasút- társulat a saját részvényeseit. Igaz, a garanczia a kiépitett mértföldre és nem a kibocsájtott részvény­jegyre szól, da a jóhiszemű tőkepénzes bízik ab­ban, és megköveteli, hogy ha neki egy papirt kí­nálnak, melyre rá van nyomtatva, hogy az állam ilyen vagy amolyan formában az ennek megfelelő vállalatnak jövedelmezőségét biztosítja, hogy azon állam gondoskodjék arról is, a miről ő Frankfurt vagy Amsterdamból nem gondoskodhatik, hogy őt egy bank, egy vállalkozó és egy igazgatóság pén­zéből ki ne fosztogassák.“ Már most aztán ítéljen a választó közönség, hogy minő lehet anyagi dolgainkat illetőleg az a rendszer és igazgatás, mely alatt ily botrányok lehetővé válnak, s melyet még a kormány egy ily tekintélyes lapja is elitéi. A választások előtt. — A pest-belvárosi ellenzék hét­főn este ülést tart, melyben végleges megállapo­dás jő létre a jelölt iránt. * — Baján a választás junius 16-dikára tű­zetett ki. Tóth Kálmánnak nincs ellenjelöltje. — A csákóvá i választó-kerü 1 et balközéppártja f. hó 26-án tartott értekezletében 126 szám. Szombat, jimius 1. 1872 IV. évfolyam.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék