Ellenőr, 1872. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1872-06-01 / 126. szám

­T­isza Kálmánnak osztatlan bizalmat szavazott, s erről őt táviratilag értesítette. * — A székes­fehérvári baloldal ér­tekezletet tartott, melyben elhatározta, hogy V­u­­k­o­v­i­c­s Sebőhöz pártküldöttséget meneszt, bele­egyezését kérve, hogy Sz.-Fehérvárit felléptethes­sék s neve mellett harczolhassanak. Örömmel vesszük e hírt, egyszersmind azon­ban figyelmeztetjük sz.­fehérvári elvtársainkat, hogy azon esetre, ha Vukovics beleegyezését meg­nyerik, ne várják egyszersmind azt is, hogy Szé­­kes-Fehérvártt személyesen megjelenjék, mert va­lószínűleg egy kerületben sem fog megjelenni. Érjék be azzal, hogy ily köztiszteletben álló név mellett folytathassák elveik iránti hűségüknek harczát. * — V­á c z r ó 1 egy vesztegetési kísérletről irtunk a napokban. Gallik János ügyvéd úr most egy nyilatkozatot intézett hozzánk, melyben ki­­jenti, hogy a tudósításunkban említett Csereklye Istvánnak ő nem küldött pénzt névtelen levélben, s nem is vette fel a kérdéses 100 frtot * Mező Keresztes, máj. 29. A m.-keresztesi választókerületben, melynek székhelye Keresztes, javában folynak a választási mozgalmak. — E választókerületről szükség tud­ni, hogy ez legnagyobb részben t. i. néhány ke­vés számú jobboldaliak kivételével baloldali volt annyira , hogy néhai országgyűlési képviselője Prónay József 1861-ben nagy szótöbbséggel, 65, és 69-ben pedig egyhangúlag választatott meg. Azonban az elmúlt télen megtudván azt, hogy azon névtelenül megjelent röpirat, mely az országgyűlési baloldal eljárását kárhoztatva a kor­mánypárttal koketírezik, s a reformpárt pro­­grammjául van szánva, épen e tősgyökeres balol­dali kerület képviselőjétől jelent meg, jóllehet némely úri egyének pártolták, mindazáltal a köz­hangulat tőle elfordult. E közhangulat kárhoztatását észrevéve, a Prónay hívei azt állították, hogy reformpárt bal­oldal, s könnyen át lehet látni, hogy e kettő közt nincs különbség. De ezt csalhatatlanul megc­á­­folta azon körülmény, hogy a reformpárt által az országos baloldali értekezletre felküldött refor­misták, említett gyűlésen jóllehet Pestre felmentek, meg sem jelentek, de el sem fogadtattak, sőt a gyűlés jegyzőkönyve világosan kimondá, hogy a­kik bármi név alatt alakoskodnak, a baloldallal semmi solidaritásban nem állanak. Május 9-kén a reformpárt Ábrányban tartott értekezletében felléptette követjelöltül Szalay Ele­ket, midőn is legelső teendő volt: a községek elöljáróit lekenyerezni, a­mi kevés hely kivételé­vel, mint Gelej, Nagymihály és Sály, szerencsésen sikerült is, bár némely elöljárók már megbánták s vissza akarnak térni a balpárthoz. Azonban f. hó 23-dik napján Duka Fe­­rencz, a baloldal felléptetett jelöltje mondá el M.­Keresztesen országgyűlési programmját a keresz­tesi nép igen nagy részének, továbbá Gelej, Nagy Mihály, Püspök, Sály stb községek küldötteinek s elöljáróinak jelenlétében, mely programra osztatlan tetszéssel fogadtatván, ünnepélyesen elhatározta­tott, hogy említett községek semmi más párthoz nem állanak, sőt más programmat még csak hal­lani sem kívánnak. Következett május 25-dik napja, melyen Szalay Elek M . Keresztesen reformpárti programm­ját mondandó vala. A biró,­ és törvénybiró már 2 nappal elébb hivatta a városházához a lovaslegé­­nyeknek való ifjakat, fejenként elébb 8, majd 5 főt ígérvén nekik, csak mennének ki Szalay elé­be, de senki nem akadt. Majd a Szalay zászlóját kitévén a városházára, a nép leszakította, később a zászló őrzésére is embereket kerestek, darabját 40 írtjával, de nem vállalkozott egyén M.-Keresz­tes 4000 lakosából. — Ugyan ki hinné el, hogy a biró és törvénybiró, kik egy hét előtt még a leg­erősebb baloldaliak voltak, mindezeket a magok, és nem a Szalay erszényére ígérték ? Délelőtt 9 órakor a város bírája a nép ellenére befogatta a város lovait, hogy Szalay elébe küldöttek menje­nek a város részéről, de nem találkozott senki a ki felült volna, s így a szekér sem ment ki, mindazáltal a néhány úri fogatból, s roppant szá­mú felfogadott hegyközi parasztszekerekből álló díszmenet betódult M.-Keresztesre, úgy számítván, hogy e nagyszerű tüntetés imponálni fog. Meg­jegyzendő, hogy egy választópolgár már ek­kor a mező­­­kövesdi börtönbe hurczoltatott el , mert a reformpárt zászlóját , mely a városházára a nép akaratja ellenére tűzetett ki, levette, s mint mondják, a bírónak a város népétőli elpártolását vetette szemére. S ez volt a nép közé vetett tüzes szikra, mely csak fellobba­­násra várt. A városba bejövén a menet, legelőbb is a tardiaknak — kik közt ittas emberek is voltak — az asszonyok s gyermekek neki rohantak, kokár­dájukat letépték, lökdösték őket s apró rögökkel hajigálták, majd a városból, hol nem jól érezték magokat, a kertek felé akarván kimenni, rimán­kodtak a keresztesieknek, hogy ne bántsák őket, ők nem okai semminek, sőt nem is maguk jószán­tából, t. i. nem programmot hallgatni jöttek, ha­nem pénzért vannak megfogadva. Szalay a városházában mondott volna ugyan valamit, de a nagy zajtól nem lehetett a közel levőknek sem hallani. Ez a tény állása, történetileg előadva, mely­nek megtörténtével a díszmenet a várost egy órai rövid mulatás után „re infecta“ különböző irány­ban elhagyta. Kérdem már most, kik voltak okai e szomo­rú és sajnálatraméltó jelenetnek ? Bizonyára azok, kik a népet vesztegetik, s azzal akarnak imponálni, hogy néhány úri foga­tok után, nagyszámú parasztszekerek képezzenek diszmenetet; mert a tardiak, s darócziak mint ma­gok mondták nem programmot hallgatni jöttek; s igy Keresztesre­­hozataluk tévesztett eljárás volt. — Nem is azért haragudtak reájuk, mert reform­pártiak, hanem mert a maguk mentségére azon­nal kikiabálták, hogy meg vannak ők véve. A keresztesiek azt hitték, hogy e díszmenet arra való, hogy meglátva a balpárttól még el nem tért emberek, szálljanak magukba töredelme­sen, és gondolják meg, várjon mire mennek ily roppant erő ellen? Okai továbbá azok, kik tudván azt, hogy a választókerület értelmesebb községei — csekély számú egyének kivételével — megmaradtak a balpárt elvei mellett, el akarják őket téríteni, s reájuk minden áron reformpárti követjelöltet tuk­málni. — Ha ily eljárás ellen a nép dühe kitör, az, ily izgalmas időkben bár nem helyes, de nem páratlan tünemény, mert a hatás viszszahatást szokott szülni. I. T­Á­R C­Z A. KLOTILD. - Irta RABB ALFONS.­Második rész. (Folytatás.) LI. Hinnünk kell, hogy Klotildnak oka volt reá, miszerint ne hazudjék Yatinel Tonynak, a­mit nem mulasztott volna el megtenni bármely más férjes nő. Ha e hölgyeket halljuk, nem tudjuk elképzelni, minő testvéri és bibliai ártatlanságban élnek a párisi családok. Tíz férfi közel van . . . hány? . . . van tiz, a­kikre nézve nejök szobája Vestatemplom, megközelíthetlen szentség. Van leg­alább három éve, hogy nem látták az urat koráb­ban a reggelinél, és későbben a színházból avagy látogatásból való hazatérésnél. Az urnak mindig igen gyönge, mit mondok! megroncsolt egészsége van. Minden férjes nő szűz és minden férj tehe­tetlen. Ismerek két férfit, kik gyakorta találkoz­nak egymással a társaságokban, mindegyik a má­sik nejének szeretője, a­mi nem gátolja a két nőt, hogy férjét úgy mutassa be szeretőjének, mintegy az égtől egészen elhagyatott embert. Ily módon sem egyiknek, sem másiknak nem jut eszébe, hogy féltékeny legyen sem mint szerető, sem mint férfi, és békében élnek, nagy szánalmat és sajnál­kozást érezvén egymás iránt Mig e tárgygyal foglalkozom, a legjóakaróbb hangulat által érzem magamat megszállva a nők iránt és valóságos szolgálatot teszek nekik, a mi­dőn felvilágosítom őket hozzánk való viszonyuk­nak egy felette homályos pontját illetőleg. Átalában a nők rendkívül hajlandók túlbe­csülni saját furfangosságukat és roppant legyőz­­hetlen ügyességöket. Két dolog szilárdítja meg őket nyomorultul e képzelődésükben. Első az, hogy a nő csaknem mindig valamely szerelmes férfi által támadtatván meg, mielőtt ő maga sze­relmes lenne, a hideg vér minden előnyével bír. A második ama panaszokban áll, a­melyeket a férfiaktól hallanak fölökbe döngicsélni emez ál­lítólagos furfangot illetőleg. Ez ügyességet a bárgyak hiszik, az eszesek elhitetik : amazok, mert az önszeretetnek mindenkor tetszik túlozni azon erőt, a mely bennünket legyőzött; emezek, mert nem lehet elég bizalmat és elővélelmet nyúj­tani az ellenségnek, a­melyet le akarunk győzni. De ime mindenek fölött, a­mi ugyanakkor túlságos eszmével tölti el s kell is, hogy eltöltse a nőt sa­ját nemének ügyességéről és a miénk buta hiszé­kenységéről. A nők azt beszélik, hogy nekünk van bizo­nyos mintaképünk szívünkben avagy fejünkben, vagy bárhol is, a­melyhez tökéletesen hasonlíta­­nuok kell, hogy szépek legyenek szemeink előtt. És nincs oly alakoskodás, oly hazugság, a­me­lyet fel ne használnának, hogy e hasonlatosságot elérjék. Egyébiránt a férfiak saját részükről ugyanazt teszik. A szerelem csatájára mindegyik valamely saját képzelete szerinti egyéniséget, mintegy pán­­czélt ölt magára. Gyakorta megesik, hogy köl­csönösen visszatetszenek egymásnak e kölcsönzött vonások alatt, melyeket azért öltöttek fel, hogy job­ban tessenek, míg kölcsönösen elbájolnák egy­mást természetes alakjukkal. Ha egy nő észre veszi a férfi hazugságát, a­ki neki udvarol, ha egy ügyetlen mozdulat láb­ia engedi az álarcz zsinórját, diadalmasan kijelenti felfedezését, és a férfi el van veszve. Itt aztán megfogható, hogy ügyességéből és éleslátásából jogos büszkeséget von le. De méginkább növeli ezt, ha látja, hogy a férfi legkevésbé sem lát­szik észrevenni az ő álruháját, a­ki pedig oly jól látta az övét. És e tekintetben büszkesége ke­vésbé jogos. Ha a nő valóban látja, hogy csalatkozott, hogy a­mit hajlandónak érzett szeretni, nem egyéb csalékony tüneménynél, látszatnál, nem is ügyel többé a férfiúval, a­kiben csalatkozott és a­ki nem az, a­kinek lenni vélte, mert a nő szeret vagy nem szeret minden közvetítő dolog nélkül, a­mely­hez fogózhasson. A férfi ellenben távolról elcsa­­ lt­. Tony magával vitte egy hétre Klotild vál­­laira és lábára halmozott csókjainak emlékét és a duzzogást Sommery Arthur visszatérése miatt. Vannak emberek, akik semmi jobbat nem tud­nak kigondolni a szerelem ellen, mint az elzárkó­­zottságot és a magányt. Ily módon átengedni ma­gát egyedül a ki nem elégített szerelemnek annyi mint összezárni az embert egy dühös tigrissel. Ez állapotban minden szerelemmé, féltékenységgé és gyűlöletté válik. A­mit eszik az ember többé nem tápnedűvé, de féltékenységgé, gyűlöletté és szere­lemmé válik. Ugyanez történik a beszivott levegő­vel is. Valinel Tony nem szerette többé sem a napot, sem a fákat, sem a rétet, sem a tenger te­kintetét. Nem esett többé elragadtatott csodálatba egy szép nap lenyugtával szemben. A madarak dala, a szél méltóságteljes összhangja nem gyako­rolt reá semmi benyomást; a rétek illata a ferge­teg után és a tölgyeké kihalt reá nézve. Minden érzéke eltompult, elszunnyadt; szemei nem voltak képesek egyebet látni mint Klotildot, fülei csak Klotild hangját hallották; nem volt reá nézve többé más iz, más szag, mint Klotild nyakára halmozott csókjaié és bor­ének illatáé. Lili. A következő szombaton a szokottnál sokkal könnyedébben öltözködve találta Tony Klotildot Rendkívüli hőség volt egész napon át. Csak egy kis fehér selyem szoknya volt rajta, s egy hasonló kis shawt vállain. Tony térdre ereszkedve előtte nézte őt s tekintetei megrészegítették. Csakhamar átfogván térdeit alattok összekulcsolt kezeivel, csókokkal halmozta el és érezte, hogy e kis szok­nya képezi csaknem egyedüli öltönyét Klotild­nak, és hogy csókjai sokkal közelebb esnek hozzá mint rendesen. Klotild térdei reszkettek csókjai alatt, melyeket csaknem közvetlenül ka­pott, s látszott visszaadni. „Oh, Mari! szólt hozzá, minő szerencsés vagy te, hogy ennyi boldogságot adhatsz! “ És néhány percz múlva, oly ellentétképen, a­mely reméltem nem fogja kegyeteket meglepni, bájos olvasónőim , a földön fetrengett sírva és igy szólva : „Mari! Mari! könyörülj rajtam, Mari! könyörülj rajtam! — Tony, viszonzó Klotild, mit akar ké­rni tőlem és elfeledte esküjét és az enyémet ? És Vatinel anélkül, hogy hallgatott volna reá, ismétlé : Mari! Mari ! könyörülj rajtam ! — Tony, ismételte viszont Klotild, elfeledte az enyé­met ? Eh! mit nekem az én halálom és a tied ? Van is nekem eszem, van is nekem emlékezetem, a midőn te oly szép vagy s a midőn én oly sze­relmes vagyok? Oh, úgy hát ne engedd, hogy oly részegítő gyöngédségeket halmozzak reád, ne engedj oly közel lennem hozzád. Te égessz, lehel­leted felemészt engemet. Kergess el. Átkozom az esküt, a melyet tétettél velem. Átkozlak tége­det, hogy azt követelted tőlem, nem akarom meg­tartani, nem fogom megtartani, vagy pedig ker­gess el! Lám, te semmit nem ér­zessz, te nem tudod, mik eme csókok, melyekkel térdeidet borí­tom! “És újra csókolni kezdé Klotild térdeit. „Te nem tudod, Mari, micsodák e csókok! — Igaza van Vatiner, mondá Klotild, nekem nem szabad többé megengednem hasonló gyöngédsége­ket, mivel eredményük az, hogy ne engedjék ön­nek engemet szeretni, hogy megátkoztassanak önnel, hogy olyat keressenek önnel, a­mit nem fog tőlem kapni soha és a­mi, ha valaha elég gyenge volnék azt önnek megadni, miként ön is tudja, megmásíthatlan halálvéletem lenne Igaza van, mi bolondok vagyunk. Önnek távoznia kell.“ E szavakkal eltaszita őt magától. „Nem szabad többé egymást viszontlátnunk, örök istenhozzádot kell mondanunk egymásnak ! — Oh! Mari, mondá Tony, ne hallgasson én reám, én őrült vagyok ! ne kergessen ki a mennyekből, hol a kegyed közelében vagyok. Balgatag én, ki valamit kérek ! Nem vagyok-e ezerszer boldo­gabb, mintsem a­mily mérvben isten megengedte azt az embereknek ? Az első napon, a midőn hom­lokod megcsókoltam, nem éreztem-e mennyeiebb boldogságot, tisztább gyönyöröket, mint a­minő­ket nő adott valaha kedvesének ? Bocsásson meg nekem, engedjen oldalánál maradnom, ne hallgas­son esztelen panaszaimra. Azzal tölteni életemet, hogy pic­iny lábait kezeimben tartsam és csókol­jam , azzal, hogy kegyedet lássam s hogy kezei­met hajfürtéi közé mélyeszszem, roppant boldog­ság lenne reám nézve, és talán nem is bírnám elviselni.“ És Tony felegyenesedett, leült Klotild mellé egy kerevetre s markába vette a fésű alól kisiklott hajfürtéit s csókolta, dühösen harapta hajzatát. A kis selyem shawl lecsúszott és Tony ajkai szép kedvesének vállaira és a mellére szál­lottak alá. Azután fejét hosszan Klotild vállaira nyu­­gasztva tartotta, hasonlóan a részeg emberhez, ki végre eszméletét veszti. (Folyt, köv.) Igy vetik el a vihar magvait: — A „Magyar Újság“-ban olvassuk. A választóképességet egyedül szabályozó 1848. V. t. ez. 2. §. c) pontja köztudomásúlag igy szól: Választási joggal birnak még: c) kik, habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst forint évenkénti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek.“ E pontra támaszkodva Oláh Miklós úr, a hajdúnánási kerületnek két ízben volt képviselője, a ki már 6 éve Pesten lakik s itt kétszer válasz­tott, megjelent a belvárosi összeíró bizottság előtt, és a törvényben kívánt 100 ezüst frtnyi tiszta jövedelem kimutatásául benyújtotta : Szabolcs megye Újfehértó község határában fekvő 1200 holdnyi birtokának haszonbéri szerző­dését, évi haszonbér 600 frt. Szabolcs megye Nyir­­mada község határában fekvő 400 holdnyi birto­kának haszonbéri szerződését, évi haszonbér­e 1600 frt. Továbbá: Hajdú kerület Hajdú Nána város határában fekvő 350 holdnyi birtokának haszon­béri szerződését, évi haszonbér 2000 frt. Mely utóbbi birtoknak, hogy valósággal ne­vére van irva, igazolásául mellékelte a magyar földhitelintézettől törlesztésre kikölcsönzött és nevére kiállított 10,000 frtról szóló betáblázási okmányt, illetőleg tartozási könyvet. Benyújtotta mindezt és elutasíttatott, szavazó jegyet nem kapott.* Ungvár, május 28-án. A katonai brutalitásnak egy, még eddig nem tapasztalt nemét akarom az ország tudomására hozni, s a tények valódiságáért a felelősséget el­vállalom. Az ungvári választókerület Lakart köz­ségében van ugyanis 147 összeírt választó, kik­nek legnagyobb része az odavaló Rimák család befolyása folytán az ellenzék táborához csatlako­zott. A családfőt, ki körülbelül 10 évig volt helységének bírája, az összeírás folyama alatt lecsapták, illetőleg a szolgabíró állítása szerint le­köszöntették. De ez sem használt, mert apjuk helyett Kimák István 10 éves katona és reser­­vista, úgyszintén Kimák József, az idén besoro­zott újonck tartották össze a népet. Nem tetszett azonban ezen dolog az ungvári hadkiegészítő kerület parancsnokának, Czedvitz alezredesnek és katonai teljhatalma tudatában ki­küldött Lakárt községébe egy altisztet, és a két Kimákot más­napra berendezte, kik is a — bár törvénytelen­­ parancsnak engedelmeskedve, be­érkezésekkor minden kikérdezés nélkül elzárattak, és 24 óráig fogva tartattak. Az alezredes úr ezen bitorló ténye által, túlemelkedett a szentesített védtörvényeken, mert ennek rendeletei szerint Rimák István, mint 10 éves katona és reservista, csakis minden második évben, a gyakorlatok ide­jére hívható be, vagy pedig háború idején . Ri­mák József idén besorozott újonca pedig csakis 1. évi október hó 1-től kezdve áll katonai hatóság alatt. Megsértette továbbá a megyei közigazgatási önhatósági jogot az által, hogy a törvény rende­lete ellenére nem szolgabíró útján, hanem egy al­tiszt által rendeltette be az illetőket. Végül az által, hogy választóképes polgáro­kat, kik a merénylet elkövetése alkalmával pol­gári hatóság alatt állottak minden tekintetben, vakmerő zsarnoksággal elzáratott, lábbal tapodta az egyéni szabadságot s a jogbiztonságot. A megyei ellenzék központi választmánya értesülvén e hallatlan vakmerőségről, jelentést tett azonnal a megye alispánjának, ki is ez ügyet a jövő hétfői bizottmányi ülés tárgyai közé tűzte ki , s egyszersmind táviratilag értesítvén a budai főhadparancsnokságot, vizsgálatot és elégtételt követelt. Valóban ha minden idegen osztrák tisztnek jogában állna ily eszközökkel hatni a nemzet kép­viselő választási jogára, úgy nem maradna egyéb hátra, mint nekünk, e haza gyermekeinek kiván­dorolni saját honunkból. *) Az eredményről értesitendjük. X. Szendrő május 28-án Tisztelt szerkesztő ur. — E hó 26-án d. u. 5 órakor Szalonnán (Borsodmegye) villám­ütés következtében 19 ház ugyanannyi, sőt még több gazdasági épülettel jön a tűz martaléka — s mi­után a községnek e része volt a leggazdagabb, a kár igen tetemes. Ezen eseménynyel kapcsolatban nem hagyhatom említés nélkül, miszerint Szendrő város derék polgárai voltak azok, kik a községet a tökéletes elhanyatlástól megotalmazták. Midőn ezért a tűzesetnél jelenlevő Szendrő városi jegyző Ferenczy József és Kolos István szalonnai jegy­ző uralmak, kiknek erélyes fellépéseik és az ol­tásra tett helyes intézkedéseik folytán lett a tűz tovább terjedése — a rendkívüli szél daczára — gátolva, köszönötet mondok — megrónom kell Slatinyi Nándor — gr. Csáky László ur szendrői kulcsárját é­s a jobboldal legszálasabb kortesét, ki ott, hol a tűz legnagyobb s a fecskendő leg­szükségesebb volt, nevezetesen T. Pamlényi Pál Abauj megyei birtokos és T. Kalas Zsigmond urak egymás melletti gazdasági épületeik égésé­nél, hol még utóbbinak 3 gyámol nélküli gyer­meke — maga Miskolczon lévén — alig volt a lángok közül kimenthető, — nem átallott úgy nyilatkozni, hogy ide azért nem jön az általa ve­zérelt fecskendővel, mert baloldalisták, s hogy Kalas Zsigmond urnák lakhata be, s udva­rán mindene megégett, — ezen magát Tekintetes­nek czimeztető lelketlen kulcsár érdeme. Ezen szárazon előadott tényt azért kíván­tam közhírré tenni,­­ hogy lássa és ítéljen az utókor a jobboldaliaknak a választásoknál köve­tett tiszta működések felől. Bod­raparti, Berlin, május 28. (Saját levelezőnktől.) Öt héttel ezelőtt sikerült a baisse-pártnak, miként erről már többször volt alkalmam írni, a közönség bizalmát a tőzsdén különféle álhírek terjesztése által megingatni, mely bizalom mai napig sem tért vissza. A különböző tőzsde­tudósításokban e folyto­nos lanyhaság felett eltérő vélemények uralkod­nak ; vannak a­kik nagy kicsistől tartanak, is­mét mások, akik nem­sokára újból bekövetkező tartós emelkedő irányzatban bíznak. Ítészemről ezek közöl egyik véleményhez sem csatlakozom, mert miként május 7-iki levelemben kifejtem, nem tartok sem háborútól, sem politikai zavaroktól, de egyszersmindm­ár ápr. 10-ki levelemben,és azóta ismé­telten nyilvánítom azon nézetemet, hogy a berlini tőzsde túl van árasztva új kibocsátásokkal és vál­lalatokkal ; ezen két említett indokból nem hiszem, hogy egyhamar tartós emelkedő irányzat következ­­hessék be annál inkább, mert nyáron a pénzügyi nevezetességek nagy része távol lévén a tőzsde­helyektől, a forgalom úgy is mindig cseké­lyebb. Crisistől azonban szintúgy nem tartok, mert ezen hetek óta tartó lanyhaság s az árfolyamok lassú és csekély esése a nagy­közönség vissza­tartó magatartása a tőzsde irányában, a legegysze­rűbb és legjobb mód a túlterheltetés és szédelgés utókövetkezményeit lehetőleg enyhíteni. Midőn ápril közepe táján az árfolyamok eleinte tetemesen hanyatlottak, néhány nap múlva a bécsi tőzsde megkísérlette, ellentétben a berlini­vel, újra hausse-irányt előidézni, s nem hiányzott néhány tudósító, a­ki fenhangon hirdette a bécsi tőzsde győzelmet, ezek azonban nézetükben csalód­tak, mert a berlini piacz mit sem törődve a bécsi­vel, (egyes nagyobbára csak pár perczig tartó változást nem lehet figyelembe venni) folyton meg­tartó nyugodt és lanyha magatartását, s a bécsi nem­sokára követni volt kénytelen a berlinit, azon különbséggel, hogy Berlinben a tőzsde lanyhasága, hetek óta folyton tart, de az árfolyamok, kivéve az első napokban való hanyatlást, csak igen ke­véssel estek azóta átalában így pl. felsorolom ugyanazon papírokat, melyeknek árfolyam külön­bözetét május 7-ki levelemben közöltem az Alig. *) Ki tudja, vájjon nem a mi kedves magyar kormányunk esedezett-e az ilyen osztrák hadügi ke­gyeimért hazánk önállóságának nagyobb bizony­ságára s a jobboldali többség boldogító fentar­­tására ? S z e r k. bitva egy szive szerinti nő látszata által, közele­dik álmainak eme megtestesüléséhez. Közelről már nem az többé : csalatkozott avagy csalatott. Ekkor nem tesz úgy, mint a nő; nem jajveszékel s nem zúz mindent össze. Ha nem adhatja azt neki a nő, amit várhatni remélt tőle, más egyebet fog kérni tőle; ha eme mással sem bír, még kissé alább száll. A férfira nézve ezer fok van egy nő imá­­dása és óhajtása között, és minden nő a­ki ma­gára vonta figyelmét, legalább is óhajtott. Más­részről a férfira nézve a leírásban győzelem s kö­vetkezésképen boszu rejlik , nincs tehát semmi oka felhagyni a parthieval roszkedvűségből a fölött, hogy megcsalatott. A nőre nézve ellenkezőleg ve­reség rejlik mindebben. De minthogy az, aki látja, miszerint leál­­cráztatott, sokkal inkább boszankodik mint az, a­ki mást leáleráz, a férfi, aki leálerázta a nőt, őrizkedni fog észrevétetni azt vele. Bármelyike legyen is az említett ezer foknak, a­melyre nézete szerint törekednie kell, legyen az bár a legalsó, hogy elérhesse, meg fogja őrizni az imádás min­den látszatát és beszédmodorát. A nő erre felbá­torodik ellenfele látszólagos hiszékenysége által és minden sikerült hazugságot egy még erősebb és merészebb hazugsággal kisér, a­mely hasonlóan sikerül, és így nagyszerű csodálatba esik önmaga iránt és nagy gyűlöletbe nemünk iránt. íme ezt akartam mondani e tárgyról. És jutalmamul az illetők nagylelkűségére hivatkozom. I Deut.Che Hand­el.*. 411, mijus 1.4n M­­­en. Berliner Bank május 6-án 128, ma 126, Berliner Bankverein 132%, ma 128, Breslauer Wechselbank állt 127-en, ma 123% sat. tehát át­lag csak 2—2°/0-al estek az árfolyamok három hét alatt. Magy. vasúti kölcsön nem változott ma és 81%-on áll. Pestvárosi kölcsön 813/4-ről 79%-re esett. A bankok túlterhelte­téséről leginkább tanús­kodik az, hogy újabban sorra befizetéseket ren­delnek el, a­mire jelenleg, midőn a tőzsde üzlet pang, nem volna szükségük, hogy ha erejüket meghaladó részvények birtokában nem lennének, és erejüket meghaladó üzleti összeköttetésekbe nem ereszkedtek volna, melyeknek hogy megfe­lelhessenek, új pénzerőre van szükségük. A hetek óta tartó lanyha hangulat folytán számos új vállalat és tervezett részvénytársulat létesítése maradt abban, mindazonáltal nem mond­hatni, hogy tel­jes hiányukban volnánk, így a többi között május 16—18-a között volt aláírás a „Nürnberger Vereinsbankra 1 millió frt erejéig; a mecklenburgi „Aktien-Bierbrauerei“-ra 100,000 tallér f. hó 24 és 25 én volt aláírás 1.200,000 frt a „Vereinigte Spirit. Dr. in Magdeburg.“ Ugyancsak június elején bocsáttatnak ki a „Bres­lau Schweid. freib. E- G.“ 4.250,000 tallér törzs és ugyanannyi elsőbbségi kötvényei stb. A porosz bank f. hó 23-i kimutatása ismét igen kedvező ; jegyforgalma tett 230 207,000 tallért érezpénz készlete 179 597,000 tallért. Május 7-ike óta tehát az általam közölt kimutatás szerint a jegyforgalom apadt 4.625,000 tallérral és az érez­pénz készlet növekedett 980,000 tallérral. A birodalmi gyűlésen tegnap a szeszadó fe­letti törvényjavaslat fogadtatott el véglegesen.Ezután a tengerészeti költségvetés került általános tárgya­lás alá. Ezen vita folyama alatt a képviselő urak ismét bebizonyíták, mennyire nem akarnak a kor­mánynak ellenzéket képezni; a javaslattal többen nem voltak megelégedve. Megelégelték azonban e tekintetben vélemé­­nyeket egyszerűen elmondani, s noha némelyek szeretnék a német tengerészeti ügyet Németország nagyhatalmi állásának megfelelő állapotban látni, azért módosítással senki sem lépett elő. Miután többen megtámadták a tengerészeti emlékirat homályosságát, s szemére veték a mi­nisztériumnak, hogy terveit nem tárja tisztán elé,­­ Stosch a tengernek tett főnöke a következő nagyon is eredeti mentséget hozza fel védelméül. „Múlt év végén, hivatván el a tengerészethez Francziaországból és az emlékiratnak f. év febr. havában készen kellvén lenni, nem lehetett fel­adatom saját nézeteimet e tárgyban érvényre jut­tatni; ahhoz nem bírtam a kellő ismerettel s azzal meg ma sem bírok, ma sem tudnám önöknek megmondani, igy és igy szeretném a tengerészeti ügyet kifejteni, és még legalább egy-két évre van szükségem, hogy e tekintetben önök elé határozot­tabb javaslattal léphessek Beszédének veleje to­vábbá, hogy ő Németország hatalmának fősúlyát a szárazföldi hadseregbe kívánja helyezni, s nem hiszi, hogy Németország hivatva legyen Angol vagy Francziaország kifejlett tengeri haderejével versenyezni. Schmidt képviselő Stoschnak bevallott tudat­lanságát szemére vetvén óhajtja, hogy a tengernek test főnöke törekedjék mindent megtenni, hogy e kir.­gyűlés a főnök számára megszavazott 12,000 tallért ne legyen kénytelen megsajnálni. Ezután az általános tárgyalás befejeztetett. Részemről még nem vagyok teljesen tisztában vájjon Stosch úr a képviselőknek vagy a nagy világnak kívánt e párt szemébe hányni. Az olasz koronaörökös szép nejével együtt ma d­­u 2-kor érkezett meg; a potsdami indóháznál a királyi család több tagja által katonai zenekar és néphymnussal fogadtatott s a császári palotában szállt meg. g. r. Páris, május 28. (S a j á 11 é v e t e z ő n k t­ő 1.) Ezelőtt kétszáz esztendővel történt — 1673- ban — midőn Francziaországban az első hivatalos képtárlat megnyittatott. A jelen évi a nyolc­van­­kilenczedik, tehát körülbelül minden második évre esett egy kiállítás. Újabban azonban minden év­ben rendez a kormány egy műkiállítást, a múlt évben csupán a háború következtében maradt el. Mint látjuk, a franczia kormány már kétszáz évvel ezelőtt megértette, hogy mire a leghatal­masabb magánosok sem képesek­ az országos, nemzeti művészetet virágzásra emelni,­­ az állam kötelessége. Nem is mulasztotta el Francziaország soha pompás emlékeket emelni, ezeket gazdagon diszíteni: tágas, gyönyörű kerteket nyittatott a nép számára, felékité városait és úgy mint a nyil­vános épületeket; ha kellett, rendezett fényes ünne­pélyeket, gondoskodott, hogy a műremekek aczélra metszetés által el ne vesszenek s mintegy megőrü­lt itessenek ; saját költségén iskolákat tart Páris­­ban, Rómában, Athénben s bennük a nagy mű­vészet gyakorlatára, a monumentális építészet, ékítő festészet, magasabb faragászat s classikai is­, a r ■"w". "eltet­t művészet emelésére szava­zott meg. Csodálkozhatunk-e aztán, ha ily körülmények között Francziaország művészet tekintetéhez a vi­lág első polczán áll ? A kormány­ rendezte műkiállításhoz csupán valódi műbecscvel bíró festészeti, faragászati, szob­rászati, építészeti, metszészeti s kőnyomati tár­gyak bocsáttatnak. Annak megbízálását azért, ha vajon megfelelnek-e a kiállíttatni kívánt tárgyak a művészet igényeinek, a kormány magának tartotta föl s a megbirálást általa kinevezett bírákra bizza, kik csak oly franczia művészek lehetnek, kiknek te­hetségük már valamely megelőzött kiállításon ki­tüntetésre méltattatott. Ez intézkedésnél a kormány kivált azon szempontból indult ki, hogy szigorú suryt nyerjen, mely össze nem tévesztve az egye­sek érdekeit a művészet érdekeivel, a bírálatnál csupán ez utóbbit tartsa szeme előtt, hogy így a kiállítás a művészek kereskedelmi bazárává ne sülyedjen, melybe beválik minden termék,­­ az állam­ rendezte kiállításba csupán műveknek szabad beválniuk. Mi a vevők számára szánt kiállításokat illeti, ezeknek kezdeményezése a művészek egyes vagy társas vállalatára hagyatott, itt úgy, mint Angolországban, hol a vízfestékkel dolgozó művé­szek néhány év alatt több millióra tettek szert kiállításaik által. A kiállítás szabályaiból kiemelem : A kiállításhoz csupán a következő négy nembeli művek bocsáttatnak: 1. Építészet, 2. fes­tészet, rajz, vízfestészet, krétarajz, zománcz és miniatureök, 3. szobrászat, faragászat és metszé­­szet. Hely­szűke miatt egy művész csupán csak két művet állíthat ki. Kizárvák a kiállításból az oly cserép és porczellánra tett festmények, melyek az ipar kö­rébe vágnak; minden másolat; a művek, melyek már előbben a párisi kiállításnál szerepeltek, a nem rámázottak; a megelőzött kiállítás napjáig meghalt művészek terményei, hasonlag a névteleneké, vé­gül az égetlen földből készült faragványok. Mind négy nevezett műnem külön juryvel bír, melyek a kiállítás ideje alatt megjelölik a kitüntetésre méltó művészeket. E kitüntetés két­féle emlékéremből áll, u. m. az első és másod­rangú éremből. Az első rangúból nyolcz esik a festészetre, négy a faragászatra, szobrászatra, ket­tő az építészetre és három a metszészetre. A má­­sodrangú éremből azon arányban, mint az előbbi­nél, de kétszer annyi osztható ki. Rendkívüli műbecscsel biró remekek teremtői a becsületrend nagy érmét nyerik. Egy művész csupán egy érmet nyerhet, kivéve a becsületrend érmét. E kitünte­tések nyilvános gyűlésben, ünnepélyességgel oszl­­tatnak ki. Az 1870-iki műtárlatnál csupán egy festő Robert Fleury és egy szobrász Hiolle, nyertek becsület érmet. Emlékérmet negyven festész köz­tük egy magyar, Munkácsy Mihály. Az eddig ki­tüntettek között találom még egy másik hazánk­fiának nevét Madarász Györgyét, ki 1861-ben nyert harmadik osztályú érmet. (A harmadik osz­tályú azóta megszűnt.) A jelen kiállításnál sem magyar tárgyú mű­vei, sem magyar művész nevével nem találkoztam. Hol vannak ? Az idén kiállított összes tárgyak száma 2095-re rúg; esik ebből 1536 a festészeti ágra a szobrászati, faragászatir­a 364; az építészetire 54; drága­kő és kőmetszészetire 141. Egy korábbi levelemben alkalmam volt egész általánosságban a jelen kiállítás festészeté­ről emlékezni; ezúttal a szobrászatról akarok valamit szólani. A kiállított szobrok, faragványok, mint lát­tuk, száma 364 darab, anyagukra főkép carrara márványbeliek, de vannak színes márvány, gránit, gypsz, égett kő, viasz, bronzbeliak is. Alakokra nézve kevés a homorú, több a dombormű, de leg­több a szobor. Tárgyukra nézve sokféleségük mi­att alig osztályozhatók: van a mythologiából,a keresz­tény hitregékből, az új testamentumból, a történet mind­három korszakából, a jelen életből és itt legtöbb a legújabb kor hix­esebb szereplőinek mellszobra. Szoborcsoport kevés. A nagyobb figyelmet keltött szoborművek közül kiemelem : Gizelin özvegynőjét, márványszobor. — Bar­­rias : Spartacus esküje, márványcsoport. — Boisseau: Margarétha ballépése után, Göthe Faustjából, gypsz szobor. — Bourgeois : a háború. — Gain: a páva, igen csinos csoport festett gypsből. — Captier: Mucius Scaevola, az ó­kor clasikusainak remekeire emlékeztet. — Carpeaux: a világ négy része az égboltozatot tartva, sikerült csoport gypszből, melyet egy-egy európai, arab, chinai és indul képez; e csoport a luxenburgi kert egyik ugrókutját fogja ékíteni. — Carrier: a franczia köztársaság elnökének mellszobr­a, igen talált. — Cecioni: (florenczi) egy elkeseredett viadal, broncz csoport, egy négy—öt éves gyermek ágyúja sze­

Next