Ellenőr, 1872. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1872-06-01 / 126. szám
Tisza Kálmánnak osztatlan bizalmat szavazott, s erről őt táviratilag értesítette. * — A székesfehérvári baloldal értekezletet tartott, melyben elhatározta, hogy Vukovics Sebőhöz pártküldöttséget meneszt, beleegyezését kérve, hogy Sz.-Fehérvárit felléptethessék s neve mellett harczolhassanak. Örömmel vesszük e hírt, egyszersmind azonban figyelmeztetjük sz.fehérvári elvtársainkat, hogy azon esetre, ha Vukovics beleegyezését megnyerik, ne várják egyszersmind azt is, hogy Székes-Fehérvártt személyesen megjelenjék, mert valószínűleg egy kerületben sem fog megjelenni. Érjék be azzal, hogy ily köztiszteletben álló név mellett folytathassák elveik iránti hűségüknek harczát. * — Vá c z r ó 1 egy vesztegetési kísérletről irtunk a napokban. Gallik János ügyvéd úr most egy nyilatkozatot intézett hozzánk, melyben kijenti, hogy a tudósításunkban említett Csereklye Istvánnak ő nem küldött pénzt névtelen levélben, s nem is vette fel a kérdéses 100 frtot * Mező Keresztes, máj. 29. A m.-keresztesi választókerületben, melynek székhelye Keresztes, javában folynak a választási mozgalmak. — E választókerületről szükség tudni, hogy ez legnagyobb részben t. i. néhány kevés számú jobboldaliak kivételével baloldali volt annyira , hogy néhai országgyűlési képviselője Prónay József 1861-ben nagy szótöbbséggel, 65, és 69-ben pedig egyhangúlag választatott meg. Azonban az elmúlt télen megtudván azt, hogy azon névtelenül megjelent röpirat, mely az országgyűlési baloldal eljárását kárhoztatva a kormánypárttal koketírezik, s a reformpárt programmjául van szánva, épen e tősgyökeres baloldali kerület képviselőjétől jelent meg, jóllehet némely úri egyének pártolták, mindazáltal a közhangulat tőle elfordult. E közhangulat kárhoztatását észrevéve, a Prónay hívei azt állították, hogy reformpárt baloldal, s könnyen át lehet látni, hogy e kettő közt nincs különbség. De ezt csalhatatlanul megcáfolta azon körülmény, hogy a reformpárt által az országos baloldali értekezletre felküldött reformisták, említett gyűlésen jóllehet Pestre felmentek, meg sem jelentek, de el sem fogadtattak, sőt a gyűlés jegyzőkönyve világosan kimondá, hogy akik bármi név alatt alakoskodnak, a baloldallal semmi solidaritásban nem állanak. Május 9-kén a reformpárt Ábrányban tartott értekezletében felléptette követjelöltül Szalay Eleket, midőn is legelső teendő volt: a községek elöljáróit lekenyerezni, ami kevés hely kivételével, mint Gelej, Nagymihály és Sály, szerencsésen sikerült is, bár némely elöljárók már megbánták s vissza akarnak térni a balpárthoz. Azonban f. hó 23-dik napján Duka Ferencz, a baloldal felléptetett jelöltje mondá el M.Keresztesen országgyűlési programmját a keresztesi nép igen nagy részének, továbbá Gelej, Nagy Mihály, Püspök, Sály stb községek küldötteinek s elöljáróinak jelenlétében, mely programra osztatlan tetszéssel fogadtatván, ünnepélyesen elhatároztatott, hogy említett községek semmi más párthoz nem állanak, sőt más programmat még csak hallani sem kívánnak. Következett május 25-dik napja, melyen Szalay Elek M . Keresztesen reformpárti programmját mondandó vala. A biró, és törvénybiró már 2 nappal elébb hivatta a városházához a lovaslegényeknek való ifjakat, fejenként elébb 8, majd 5 főt ígérvén nekik, csak mennének ki Szalay elébe, de senki nem akadt. Majd a Szalay zászlóját kitévén a városházára, a nép leszakította, később a zászló őrzésére is embereket kerestek, darabját 40 írtjával, de nem vállalkozott egyén M.-Keresztes 4000 lakosából. — Ugyan ki hinné el, hogy a biró és törvénybiró, kik egy hét előtt még a legerősebb baloldaliak voltak, mindezeket a magok, és nem a Szalay erszényére ígérték ? Délelőtt 9 órakor a város bírája a nép ellenére befogatta a város lovait, hogy Szalay elébe küldöttek menjenek a város részéről, de nem találkozott senki a ki felült volna, s így a szekér sem ment ki, mindazáltal a néhány úri fogatból, s roppant számú felfogadott hegyközi parasztszekerekből álló díszmenet betódult M.-Keresztesre, úgy számítván, hogy e nagyszerű tüntetés imponálni fog. Megjegyzendő, hogy egy választópolgár már ekkor a mezőkövesdi börtönbe hurczoltatott el , mert a reformpárt zászlóját , mely a városházára a nép akaratja ellenére tűzetett ki, levette, s mint mondják, a bírónak a város népétőli elpártolását vetette szemére. S ez volt a nép közé vetett tüzes szikra, mely csak fellobbanásra várt. A városba bejövén a menet, legelőbb is a tardiaknak — kik közt ittas emberek is voltak — az asszonyok s gyermekek neki rohantak, kokárdájukat letépték, lökdösték őket s apró rögökkel hajigálták, majd a városból, hol nem jól érezték magokat, a kertek felé akarván kimenni, rimánkodtak a keresztesieknek, hogy ne bántsák őket, ők nem okai semminek, sőt nem is maguk jószántából, t. i. nem programmot hallgatni jöttek, hanem pénzért vannak megfogadva. Szalay a városházában mondott volna ugyan valamit, de a nagy zajtól nem lehetett a közel levőknek sem hallani. Ez a tény állása, történetileg előadva, melynek megtörténtével a díszmenet a várost egy órai rövid mulatás után „re infecta“ különböző irányban elhagyta. Kérdem már most, kik voltak okai e szomorú és sajnálatraméltó jelenetnek ? Bizonyára azok, kik a népet vesztegetik, s azzal akarnak imponálni, hogy néhány úri fogatok után, nagyszámú parasztszekerek képezzenek diszmenetet; mert a tardiak, s darócziak mint magok mondták nem programmot hallgatni jöttek; s igy Keresztesrehozataluk tévesztett eljárás volt. — Nem is azért haragudtak reájuk, mert reformpártiak, hanem mert a maguk mentségére azonnal kikiabálták, hogy meg vannak ők véve. A keresztesiek azt hitték, hogy e díszmenet arra való, hogy meglátva a balpárttól még el nem tért emberek, szálljanak magukba töredelmesen, és gondolják meg, várjon mire mennek ily roppant erő ellen? Okai továbbá azok, kik tudván azt, hogy a választókerület értelmesebb községei — csekély számú egyének kivételével — megmaradtak a balpárt elvei mellett, el akarják őket téríteni, s reájuk minden áron reformpárti követjelöltet tukmálni. — Ha ily eljárás ellen a nép dühe kitör, az, ily izgalmas időkben bár nem helyes, de nem páratlan tünemény, mert a hatás viszszahatást szokott szülni. I. TÁR CZ A. KLOTILD. - Irta RABB ALFONS.Második rész. (Folytatás.) LI. Hinnünk kell, hogy Klotildnak oka volt reá, miszerint ne hazudjék Yatinel Tonynak, amit nem mulasztott volna el megtenni bármely más férjes nő. Ha e hölgyeket halljuk, nem tudjuk elképzelni, minő testvéri és bibliai ártatlanságban élnek a párisi családok. Tíz férfi közel van . . . hány? . . . van tiz, akikre nézve nejök szobája Vestatemplom, megközelíthetlen szentség. Van legalább három éve, hogy nem látták az urat korábban a reggelinél, és későbben a színházból avagy látogatásból való hazatérésnél. Az urnak mindig igen gyönge, mit mondok! megroncsolt egészsége van. Minden férjes nő szűz és minden férj tehetetlen. Ismerek két férfit, kik gyakorta találkoznak egymással a társaságokban, mindegyik a másik nejének szeretője, ami nem gátolja a két nőt, hogy férjét úgy mutassa be szeretőjének, mintegy az égtől egészen elhagyatott embert. Ily módon sem egyiknek, sem másiknak nem jut eszébe, hogy féltékeny legyen sem mint szerető, sem mint férfi, és békében élnek, nagy szánalmat és sajnálkozást érezvén egymás iránt Mig e tárgygyal foglalkozom, a legjóakaróbb hangulat által érzem magamat megszállva a nők iránt és valóságos szolgálatot teszek nekik, a midőn felvilágosítom őket hozzánk való viszonyuknak egy felette homályos pontját illetőleg. Átalában a nők rendkívül hajlandók túlbecsülni saját furfangosságukat és roppant legyőzhetlen ügyességöket. Két dolog szilárdítja meg őket nyomorultul e képzelődésükben. Első az, hogy a nő csaknem mindig valamely szerelmes férfi által támadtatván meg, mielőtt ő maga szerelmes lenne, a hideg vér minden előnyével bír. A második ama panaszokban áll, amelyeket a férfiaktól hallanak fölökbe döngicsélni emez állítólagos furfangot illetőleg. Ez ügyességet a bárgyak hiszik, az eszesek elhitetik : amazok, mert az önszeretetnek mindenkor tetszik túlozni azon erőt, a mely bennünket legyőzött; emezek, mert nem lehet elég bizalmat és elővélelmet nyújtani az ellenségnek, amelyet le akarunk győzni. De ime mindenek fölött, ami ugyanakkor túlságos eszmével tölti el s kell is, hogy eltöltse a nőt saját nemének ügyességéről és a miénk buta hiszékenységéről. A nők azt beszélik, hogy nekünk van bizonyos mintaképünk szívünkben avagy fejünkben, vagy bárhol is, amelyhez tökéletesen hasonlítanuok kell, hogy szépek legyenek szemeink előtt. És nincs oly alakoskodás, oly hazugság, amelyet fel ne használnának, hogy e hasonlatosságot elérjék. Egyébiránt a férfiak saját részükről ugyanazt teszik. A szerelem csatájára mindegyik valamely saját képzelete szerinti egyéniséget, mintegy pánczélt ölt magára. Gyakorta megesik, hogy kölcsönösen visszatetszenek egymásnak e kölcsönzött vonások alatt, melyeket azért öltöttek fel, hogy jobban tessenek, míg kölcsönösen elbájolnák egymást természetes alakjukkal. Ha egy nő észre veszi a férfi hazugságát, aki neki udvarol, ha egy ügyetlen mozdulat lábia engedi az álarcz zsinórját, diadalmasan kijelenti felfedezését, és a férfi el van veszve. Itt aztán megfogható, hogy ügyességéből és éleslátásából jogos büszkeséget von le. De méginkább növeli ezt, ha látja, hogy a férfi legkevésbé sem látszik észrevenni az ő álruháját, aki pedig oly jól látta az övét. És e tekintetben büszkesége kevésbé jogos. Ha a nő valóban látja, hogy csalatkozott, hogy amit hajlandónak érzett szeretni, nem egyéb csalékony tüneménynél, látszatnál, nem is ügyel többé a férfiúval, akiben csalatkozott és aki nem az, akinek lenni vélte, mert a nő szeret vagy nem szeret minden közvetítő dolog nélkül, amelyhez fogózhasson. A férfi ellenben távolról elcsa lt. Tony magával vitte egy hétre Klotild vállaira és lábára halmozott csókjainak emlékét és a duzzogást Sommery Arthur visszatérése miatt. Vannak emberek, akik semmi jobbat nem tudnak kigondolni a szerelem ellen, mint az elzárkózottságot és a magányt. Ily módon átengedni magát egyedül a ki nem elégített szerelemnek annyi mint összezárni az embert egy dühös tigrissel. Ez állapotban minden szerelemmé, féltékenységgé és gyűlöletté válik. Amit eszik az ember többé nem tápnedűvé, de féltékenységgé, gyűlöletté és szerelemmé válik. Ugyanez történik a beszivott levegővel is. Valinel Tony nem szerette többé sem a napot, sem a fákat, sem a rétet, sem a tenger tekintetét. Nem esett többé elragadtatott csodálatba egy szép nap lenyugtával szemben. A madarak dala, a szél méltóságteljes összhangja nem gyakorolt reá semmi benyomást; a rétek illata a fergeteg után és a tölgyeké kihalt reá nézve. Minden érzéke eltompult, elszunnyadt; szemei nem voltak képesek egyebet látni mint Klotildot, fülei csak Klotild hangját hallották; nem volt reá nézve többé más iz, más szag, mint Klotild nyakára halmozott csókjaié és borének illatáé. Lili. A következő szombaton a szokottnál sokkal könnyedébben öltözködve találta Tony Klotildot Rendkívüli hőség volt egész napon át. Csak egy kis fehér selyem szoknya volt rajta, s egy hasonló kis shawt vállain. Tony térdre ereszkedve előtte nézte őt s tekintetei megrészegítették. Csakhamar átfogván térdeit alattok összekulcsolt kezeivel, csókokkal halmozta el és érezte, hogy e kis szoknya képezi csaknem egyedüli öltönyét Klotildnak, és hogy csókjai sokkal közelebb esnek hozzá mint rendesen. Klotild térdei reszkettek csókjai alatt, melyeket csaknem közvetlenül kapott, s látszott visszaadni. „Oh, Mari! szólt hozzá, minő szerencsés vagy te, hogy ennyi boldogságot adhatsz! “ És néhány percz múlva, oly ellentétképen, amely reméltem nem fogja kegyeteket meglepni, bájos olvasónőim , a földön fetrengett sírva és igy szólva : „Mari! Mari! könyörülj rajtam, Mari! könyörülj rajtam! — Tony, viszonzó Klotild, mit akar kérni tőlem és elfeledte esküjét és az enyémet ? És Vatinel anélkül, hogy hallgatott volna reá, ismétlé : Mari! Mari ! könyörülj rajtam ! — Tony, ismételte viszont Klotild, elfeledte az enyémet ? Eh! mit nekem az én halálom és a tied ? Van is nekem eszem, van is nekem emlékezetem, a midőn te oly szép vagy s a midőn én oly szerelmes vagyok? Oh, úgy hát ne engedd, hogy oly részegítő gyöngédségeket halmozzak reád, ne engedj oly közel lennem hozzád. Te égessz, lehelleted felemészt engemet. Kergess el. Átkozom az esküt, a melyet tétettél velem. Átkozlak tégedet, hogy azt követelted tőlem, nem akarom megtartani, nem fogom megtartani, vagy pedig kergess el! Lám, te semmit nem érzessz, te nem tudod, mik eme csókok, melyekkel térdeidet borítom! “És újra csókolni kezdé Klotild térdeit. „Te nem tudod, Mari, micsodák e csókok! — Igaza van Vatiner, mondá Klotild, nekem nem szabad többé megengednem hasonló gyöngédségeket, mivel eredményük az, hogy ne engedjék önnek engemet szeretni, hogy megátkoztassanak önnel, hogy olyat keressenek önnel, amit nem fog tőlem kapni soha és ami, ha valaha elég gyenge volnék azt önnek megadni, miként ön is tudja, megmásíthatlan halálvéletem lenne Igaza van, mi bolondok vagyunk. Önnek távoznia kell.“ E szavakkal eltaszita őt magától. „Nem szabad többé egymást viszontlátnunk, örök istenhozzádot kell mondanunk egymásnak ! — Oh! Mari, mondá Tony, ne hallgasson én reám, én őrült vagyok ! ne kergessen ki a mennyekből, hol a kegyed közelében vagyok. Balgatag én, ki valamit kérek ! Nem vagyok-e ezerszer boldogabb, mintsem amily mérvben isten megengedte azt az embereknek ? Az első napon, a midőn homlokod megcsókoltam, nem éreztem-e mennyeiebb boldogságot, tisztább gyönyöröket, mint aminőket nő adott valaha kedvesének ? Bocsásson meg nekem, engedjen oldalánál maradnom, ne hallgasson esztelen panaszaimra. Azzal tölteni életemet, hogy piciny lábait kezeimben tartsam és csókoljam , azzal, hogy kegyedet lássam s hogy kezeimet hajfürtéi közé mélyeszszem, roppant boldogság lenne reám nézve, és talán nem is bírnám elviselni.“ És Tony felegyenesedett, leült Klotild mellé egy kerevetre s markába vette a fésű alól kisiklott hajfürtéit s csókolta, dühösen harapta hajzatát. A kis selyem shawl lecsúszott és Tony ajkai szép kedvesének vállaira és a mellére szállottak alá. Azután fejét hosszan Klotild vállaira nyugasztva tartotta, hasonlóan a részeg emberhez, ki végre eszméletét veszti. (Folyt, köv.) Igy vetik el a vihar magvait: — A „Magyar Újság“-ban olvassuk. A választóképességet egyedül szabályozó 1848. V. t. ez. 2. §. c) pontja köztudomásúlag igy szól: Választási joggal birnak még: c) kik, habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst forint évenkénti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek.“ E pontra támaszkodva Oláh Miklós úr, a hajdúnánási kerületnek két ízben volt képviselője, a ki már 6 éve Pesten lakik s itt kétszer választott, megjelent a belvárosi összeíró bizottság előtt, és a törvényben kívánt 100 ezüst frtnyi tiszta jövedelem kimutatásául benyújtotta : Szabolcs megye Újfehértó község határában fekvő 1200 holdnyi birtokának haszonbéri szerződését, évi haszonbér 600 frt. Szabolcs megye Nyirmada község határában fekvő 400 holdnyi birtokának haszonbéri szerződését, évi haszonbére 1600 frt. Továbbá: Hajdú kerület Hajdú Nána város határában fekvő 350 holdnyi birtokának haszonbéri szerződését, évi haszonbér 2000 frt. Mely utóbbi birtoknak, hogy valósággal nevére van irva, igazolásául mellékelte a magyar földhitelintézettől törlesztésre kikölcsönzött és nevére kiállított 10,000 frtról szóló betáblázási okmányt, illetőleg tartozási könyvet. Benyújtotta mindezt és elutasíttatott, szavazó jegyet nem kapott.* Ungvár, május 28-án. A katonai brutalitásnak egy, még eddig nem tapasztalt nemét akarom az ország tudomására hozni, s a tények valódiságáért a felelősséget elvállalom. Az ungvári választókerület Lakart községében van ugyanis 147 összeírt választó, kiknek legnagyobb része az odavaló Rimák család befolyása folytán az ellenzék táborához csatlakozott. A családfőt, ki körülbelül 10 évig volt helységének bírája, az összeírás folyama alatt lecsapták, illetőleg a szolgabíró állítása szerint leköszöntették. De ez sem használt, mert apjuk helyett Kimák István 10 éves katona és reservista, úgyszintén Kimák József, az idén besorozott újonck tartották össze a népet. Nem tetszett azonban ezen dolog az ungvári hadkiegészítő kerület parancsnokának, Czedvitz alezredesnek és katonai teljhatalma tudatában kiküldött Lakárt községébe egy altisztet, és a két Kimákot másnapra berendezte, kik is a — bár törvénytelen parancsnak engedelmeskedve, beérkezésekkor minden kikérdezés nélkül elzárattak, és 24 óráig fogva tartattak. Az alezredes úr ezen bitorló ténye által, túlemelkedett a szentesített védtörvényeken, mert ennek rendeletei szerint Rimák István, mint 10 éves katona és reservista, csakis minden második évben, a gyakorlatok idejére hívható be, vagy pedig háború idején . Rimák József idén besorozott újonca pedig csakis 1. évi október hó 1-től kezdve áll katonai hatóság alatt. Megsértette továbbá a megyei közigazgatási önhatósági jogot az által, hogy a törvény rendelete ellenére nem szolgabíró útján, hanem egy altiszt által rendeltette be az illetőket. Végül az által, hogy választóképes polgárokat, kik a merénylet elkövetése alkalmával polgári hatóság alatt állottak minden tekintetben, vakmerő zsarnoksággal elzáratott, lábbal tapodta az egyéni szabadságot s a jogbiztonságot. A megyei ellenzék központi választmánya értesülvén e hallatlan vakmerőségről, jelentést tett azonnal a megye alispánjának, ki is ez ügyet a jövő hétfői bizottmányi ülés tárgyai közé tűzte ki , s egyszersmind táviratilag értesítvén a budai főhadparancsnokságot, vizsgálatot és elégtételt követelt. Valóban ha minden idegen osztrák tisztnek jogában állna ily eszközökkel hatni a nemzet képviselő választási jogára, úgy nem maradna egyéb hátra, mint nekünk, e haza gyermekeinek kivándorolni saját honunkból. *) Az eredményről értesitendjük. X. Szendrő május 28-án Tisztelt szerkesztő ur. — E hó 26-án d. u. 5 órakor Szalonnán (Borsodmegye) villámütés következtében 19 ház ugyanannyi, sőt még több gazdasági épülettel jön a tűz martaléka — s miután a községnek e része volt a leggazdagabb, a kár igen tetemes. Ezen eseménynyel kapcsolatban nem hagyhatom említés nélkül, miszerint Szendrő város derék polgárai voltak azok, kik a községet a tökéletes elhanyatlástól megotalmazták. Midőn ezért a tűzesetnél jelenlevő Szendrő városi jegyző Ferenczy József és Kolos István szalonnai jegyző uralmak, kiknek erélyes fellépéseik és az oltásra tett helyes intézkedéseik folytán lett a tűz tovább terjedése — a rendkívüli szél daczára — gátolva, köszönötet mondok — megrónom kell Slatinyi Nándor — gr. Csáky László ur szendrői kulcsárját és a jobboldal legszálasabb kortesét, ki ott, hol a tűz legnagyobb s a fecskendő legszükségesebb volt, nevezetesen T. Pamlényi Pál Abauj megyei birtokos és T. Kalas Zsigmond urak egymás melletti gazdasági épületeik égésénél, hol még utóbbinak 3 gyámol nélküli gyermeke — maga Miskolczon lévén — alig volt a lángok közül kimenthető, — nem átallott úgy nyilatkozni, hogy ide azért nem jön az általa vezérelt fecskendővel, mert baloldalisták, s hogy Kalas Zsigmond urnák lakhata be, s udvarán mindene megégett, — ezen magát Tekintetesnek czimeztető lelketlen kulcsár érdeme. Ezen szárazon előadott tényt azért kívántam közhírré tenni, hogy lássa és ítéljen az utókor a jobboldaliaknak a választásoknál követett tiszta működések felől. Bodraparti, Berlin, május 28. (Saját levelezőnktől.) Öt héttel ezelőtt sikerült a baisse-pártnak, miként erről már többször volt alkalmam írni, a közönség bizalmát a tőzsdén különféle álhírek terjesztése által megingatni, mely bizalom mai napig sem tért vissza. A különböző tőzsdetudósításokban e folytonos lanyhaság felett eltérő vélemények uralkodnak ; vannak akik nagy kicsistől tartanak, ismét mások, akik nemsokára újból bekövetkező tartós emelkedő irányzatban bíznak. Ítészemről ezek közöl egyik véleményhez sem csatlakozom, mert miként május 7-iki levelemben kifejtem, nem tartok sem háborútól, sem politikai zavaroktól, de egyszersmindmár ápr. 10-ki levelemben,és azóta ismételten nyilvánítom azon nézetemet, hogy a berlini tőzsde túl van árasztva új kibocsátásokkal és vállalatokkal ; ezen két említett indokból nem hiszem, hogy egyhamar tartós emelkedő irányzat következhessék be annál inkább, mert nyáron a pénzügyi nevezetességek nagy része távol lévén a tőzsdehelyektől, a forgalom úgy is mindig csekélyebb. Crisistől azonban szintúgy nem tartok, mert ezen hetek óta tartó lanyhaság s az árfolyamok lassú és csekély esése a nagyközönség visszatartó magatartása a tőzsde irányában, a legegyszerűbb és legjobb mód a túlterheltetés és szédelgés utókövetkezményeit lehetőleg enyhíteni. Midőn ápril közepe táján az árfolyamok eleinte tetemesen hanyatlottak, néhány nap múlva a bécsi tőzsde megkísérlette, ellentétben a berlinivel, újra hausse-irányt előidézni, s nem hiányzott néhány tudósító, aki fenhangon hirdette a bécsi tőzsde győzelmet, ezek azonban nézetükben csalódtak, mert a berlini piacz mit sem törődve a bécsivel, (egyes nagyobbára csak pár perczig tartó változást nem lehet figyelembe venni) folyton megtartó nyugodt és lanyha magatartását, s a bécsi nemsokára követni volt kénytelen a berlinit, azon különbséggel, hogy Berlinben a tőzsde lanyhasága, hetek óta folyton tart, de az árfolyamok, kivéve az első napokban való hanyatlást, csak igen kevéssel estek azóta átalában így pl. felsorolom ugyanazon papírokat, melyeknek árfolyam különbözetét május 7-ki levelemben közöltem az Alig. *) Ki tudja, vájjon nem a mi kedves magyar kormányunk esedezett-e az ilyen osztrák hadügi kegyeimért hazánk önállóságának nagyobb bizonyságára s a jobboldali többség boldogító fentartására ? S z e r k. bitva egy szive szerinti nő látszata által, közeledik álmainak eme megtestesüléséhez. Közelről már nem az többé : csalatkozott avagy csalatott. Ekkor nem tesz úgy, mint a nő; nem jajveszékel s nem zúz mindent össze. Ha nem adhatja azt neki a nő, amit várhatni remélt tőle, más egyebet fog kérni tőle; ha eme mással sem bír, még kissé alább száll. A férfira nézve ezer fok van egy nő imádása és óhajtása között, és minden nő aki magára vonta figyelmét, legalább is óhajtott. Másrészről a férfira nézve a leírásban győzelem s következésképen boszu rejlik , nincs tehát semmi oka felhagyni a parthieval roszkedvűségből a fölött, hogy megcsalatott. A nőre nézve ellenkezőleg vereség rejlik mindebben. De minthogy az, aki látja, miszerint leálcráztatott, sokkal inkább boszankodik mint az, aki mást leáleráz, a férfi, aki leálerázta a nőt, őrizkedni fog észrevétetni azt vele. Bármelyike legyen is az említett ezer foknak, amelyre nézete szerint törekednie kell, legyen az bár a legalsó, hogy elérhesse, meg fogja őrizni az imádás minden látszatát és beszédmodorát. A nő erre felbátorodik ellenfele látszólagos hiszékenysége által és minden sikerült hazugságot egy még erősebb és merészebb hazugsággal kisér, amely hasonlóan sikerül, és így nagyszerű csodálatba esik önmaga iránt és nagy gyűlöletbe nemünk iránt. íme ezt akartam mondani e tárgyról. És jutalmamul az illetők nagylelkűségére hivatkozom. I Deut.Che Handel.*. 411, mijus 1.4n Men. Berliner Bank május 6-án 128, ma 126, Berliner Bankverein 132%, ma 128, Breslauer Wechselbank állt 127-en, ma 123% sat. tehát átlag csak 2—2°/0-al estek az árfolyamok három hét alatt. Magy. vasúti kölcsön nem változott ma és 81%-on áll. Pestvárosi kölcsön 813/4-ről 79%-re esett. A bankok túlterheltetéséről leginkább tanúskodik az, hogy újabban sorra befizetéseket rendelnek el, amire jelenleg, midőn a tőzsde üzlet pang, nem volna szükségük, hogy ha erejüket meghaladó részvények birtokában nem lennének, és erejüket meghaladó üzleti összeköttetésekbe nem ereszkedtek volna, melyeknek hogy megfelelhessenek, új pénzerőre van szükségük. A hetek óta tartó lanyha hangulat folytán számos új vállalat és tervezett részvénytársulat létesítése maradt abban, mindazonáltal nem mondhatni, hogy teljes hiányukban volnánk, így a többi között május 16—18-a között volt aláírás a „Nürnberger Vereinsbankra 1 millió frt erejéig; a mecklenburgi „Aktien-Bierbrauerei“-ra 100,000 tallér f. hó 24 és 25 én volt aláírás 1.200,000 frt a „Vereinigte Spirit. Dr. in Magdeburg.“ Ugyancsak június elején bocsáttatnak ki a „Breslau Schweid. freib. E- G.“ 4.250,000 tallér törzs és ugyanannyi elsőbbségi kötvényei stb. A porosz bank f. hó 23-i kimutatása ismét igen kedvező ; jegyforgalma tett 230 207,000 tallért érezpénz készlete 179 597,000 tallért. Május 7-ike óta tehát az általam közölt kimutatás szerint a jegyforgalom apadt 4.625,000 tallérral és az érezpénz készlet növekedett 980,000 tallérral. A birodalmi gyűlésen tegnap a szeszadó feletti törvényjavaslat fogadtatott el véglegesen.Ezután a tengerészeti költségvetés került általános tárgyalás alá. Ezen vita folyama alatt a képviselő urak ismét bebizonyíták, mennyire nem akarnak a kormánynak ellenzéket képezni; a javaslattal többen nem voltak megelégedve. Megelégelték azonban e tekintetben véleményeket egyszerűen elmondani, s noha némelyek szeretnék a német tengerészeti ügyet Németország nagyhatalmi állásának megfelelő állapotban látni, azért módosítással senki sem lépett elő. Miután többen megtámadták a tengerészeti emlékirat homályosságát, s szemére veték a minisztériumnak, hogy terveit nem tárja tisztán elé, Stosch a tengernek tett főnöke a következő nagyon is eredeti mentséget hozza fel védelméül. „Múlt év végén, hivatván el a tengerészethez Francziaországból és az emlékiratnak f. év febr. havában készen kellvén lenni, nem lehetett feladatom saját nézeteimet e tárgyban érvényre juttatni; ahhoz nem bírtam a kellő ismerettel s azzal meg ma sem bírok, ma sem tudnám önöknek megmondani, igy és igy szeretném a tengerészeti ügyet kifejteni, és még legalább egy-két évre van szükségem, hogy e tekintetben önök elé határozottabb javaslattal léphessek Beszédének veleje továbbá, hogy ő Németország hatalmának fősúlyát a szárazföldi hadseregbe kívánja helyezni, s nem hiszi, hogy Németország hivatva legyen Angol vagy Francziaország kifejlett tengeri haderejével versenyezni. Schmidt képviselő Stoschnak bevallott tudatlanságát szemére vetvén óhajtja, hogy a tengernek test főnöke törekedjék mindent megtenni, hogy e kir.gyűlés a főnök számára megszavazott 12,000 tallért ne legyen kénytelen megsajnálni. Ezután az általános tárgyalás befejeztetett. Részemről még nem vagyok teljesen tisztában vájjon Stosch úr a képviselőknek vagy a nagy világnak kívánt e párt szemébe hányni. Az olasz koronaörökös szép nejével együtt ma du 2-kor érkezett meg; a potsdami indóháznál a királyi család több tagja által katonai zenekar és néphymnussal fogadtatott s a császári palotában szállt meg. g. r. Páris, május 28. (S a j á 11 é v e t e z ő n k tő 1.) Ezelőtt kétszáz esztendővel történt — 1673- ban — midőn Francziaországban az első hivatalos képtárlat megnyittatott. A jelen évi a nyolcvankilenczedik, tehát körülbelül minden második évre esett egy kiállítás. Újabban azonban minden évben rendez a kormány egy műkiállítást, a múlt évben csupán a háború következtében maradt el. Mint látjuk, a franczia kormány már kétszáz évvel ezelőtt megértette, hogy mire a leghatalmasabb magánosok sem képesek az országos, nemzeti művészetet virágzásra emelni, az állam kötelessége. Nem is mulasztotta el Francziaország soha pompás emlékeket emelni, ezeket gazdagon diszíteni: tágas, gyönyörű kerteket nyittatott a nép számára, felékité városait és úgy mint a nyilvános épületeket; ha kellett, rendezett fényes ünnepélyeket, gondoskodott, hogy a műremekek aczélra metszetés által el ne vesszenek s mintegy megőrült itessenek ; saját költségén iskolákat tart Párisban, Rómában, Athénben s bennük a nagy művészet gyakorlatára, a monumentális építészet, ékítő festészet, magasabb faragászat s classikai is, a r ■"w". "eltett művészet emelésére szavazott meg. Csodálkozhatunk-e aztán, ha ily körülmények között Francziaország művészet tekintetéhez a világ első polczán áll ? A kormány rendezte műkiállításhoz csupán valódi műbecscvel bíró festészeti, faragászati, szobrászati, építészeti, metszészeti s kőnyomati tárgyak bocsáttatnak. Annak megbízálását azért, ha vajon megfelelnek-e a kiállíttatni kívánt tárgyak a művészet igényeinek, a kormány magának tartotta föl s a megbirálást általa kinevezett bírákra bizza, kik csak oly franczia művészek lehetnek, kiknek tehetségük már valamely megelőzött kiállításon kitüntetésre méltattatott. Ez intézkedésnél a kormány kivált azon szempontból indult ki, hogy szigorú suryt nyerjen, mely össze nem tévesztve az egyesek érdekeit a művészet érdekeivel, a bírálatnál csupán ez utóbbit tartsa szeme előtt, hogy így a kiállítás a művészek kereskedelmi bazárává ne sülyedjen, melybe beválik minden termék, az állam rendezte kiállításba csupán műveknek szabad beválniuk. Mi a vevők számára szánt kiállításokat illeti, ezeknek kezdeményezése a művészek egyes vagy társas vállalatára hagyatott, itt úgy, mint Angolországban, hol a vízfestékkel dolgozó művészek néhány év alatt több millióra tettek szert kiállításaik által. A kiállítás szabályaiból kiemelem : A kiállításhoz csupán a következő négy nembeli művek bocsáttatnak: 1. Építészet, 2. festészet, rajz, vízfestészet, krétarajz, zománcz és miniatureök, 3. szobrászat, faragászat és metszészet. Helyszűke miatt egy művész csupán csak két művet állíthat ki. Kizárvák a kiállításból az oly cserép és porczellánra tett festmények, melyek az ipar körébe vágnak; minden másolat; a művek, melyek már előbben a párisi kiállításnál szerepeltek, a nem rámázottak; a megelőzött kiállítás napjáig meghalt művészek terményei, hasonlag a névteleneké, végül az égetlen földből készült faragványok. Mind négy nevezett műnem külön juryvel bír, melyek a kiállítás ideje alatt megjelölik a kitüntetésre méltó művészeket. E kitüntetés kétféle emlékéremből áll, u. m. az első és másodrangú éremből. Az első rangúból nyolcz esik a festészetre, négy a faragászatra, szobrászatra, kettő az építészetre és három a metszészetre. A másodrangú éremből azon arányban, mint az előbbinél, de kétszer annyi osztható ki. Rendkívüli műbecscsel biró remekek teremtői a becsületrend nagy érmét nyerik. Egy művész csupán egy érmet nyerhet, kivéve a becsületrend érmét. E kitüntetések nyilvános gyűlésben, ünnepélyességgel oszltatnak ki. Az 1870-iki műtárlatnál csupán egy festő Robert Fleury és egy szobrász Hiolle, nyertek becsület érmet. Emlékérmet negyven festész köztük egy magyar, Munkácsy Mihály. Az eddig kitüntettek között találom még egy másik hazánkfiának nevét Madarász Györgyét, ki 1861-ben nyert harmadik osztályú érmet. (A harmadik osztályú azóta megszűnt.) A jelen kiállításnál sem magyar tárgyú művei, sem magyar művész nevével nem találkoztam. Hol vannak ? Az idén kiállított összes tárgyak száma 2095-re rúg; esik ebből 1536 a festészeti ágra a szobrászati, faragászatira 364; az építészetire 54; drágakő és kőmetszészetire 141. Egy korábbi levelemben alkalmam volt egész általánosságban a jelen kiállítás festészetéről emlékezni; ezúttal a szobrászatról akarok valamit szólani. A kiállított szobrok, faragványok, mint láttuk, száma 364 darab, anyagukra főkép carrara márványbeliek, de vannak színes márvány, gránit, gypsz, égett kő, viasz, bronzbeliak is. Alakokra nézve kevés a homorú, több a dombormű, de legtöbb a szobor. Tárgyukra nézve sokféleségük miatt alig osztályozhatók: van a mythologiából,a keresztény hitregékből, az új testamentumból, a történet mindhárom korszakából, a jelen életből és itt legtöbb a legújabb kor hixesebb szereplőinek mellszobra. Szoborcsoport kevés. A nagyobb figyelmet keltött szoborművek közül kiemelem : Gizelin özvegynőjét, márványszobor. — Barrias : Spartacus esküje, márványcsoport. — Boisseau: Margarétha ballépése után, Göthe Faustjából, gypsz szobor. — Bourgeois : a háború. — Gain: a páva, igen csinos csoport festett gypsből. — Captier: Mucius Scaevola, az ókor clasikusainak remekeire emlékeztet. — Carpeaux: a világ négy része az égboltozatot tartva, sikerült csoport gypszből, melyet egy-egy európai, arab, chinai és indul képez; e csoport a luxenburgi kert egyik ugrókutját fogja ékíteni. — Carrier: a franczia köztársaság elnökének mellszobra, igen talált. — Cecioni: (florenczi) egy elkeseredett viadal, broncz csoport, egy négy—öt éves gyermek ágyúja sze