Ellenőr, 1872. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1872-06-22 / 144. szám
de dicsően küzdött ellenzéknek és jelöltjeinek. Még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek nyakán. Többen így vetik el a vihar magvait. Gyöngyös, jun. 18. Ahol egyszer a törvénykezési közegek megszűntek a törvény részrehajlatlan végrehajtói lenni, hanem a kormánypártnak a szabad választási jogot kigúnyoló,semmi törvényes formákat nem respektáló, hanem a balpártot üldöző és a szabad vélemény elnyomására minden eszközt felhasználó kortesekké alakultak át, ott a tények oly világosan szólnak, miszerint minden commentár feleslegessé vált Fris emlékezetben lehetnek a hatvani események hol a jobbpárt tömegesen rontott a balpártra, s verekedést idézett elő. Ezt a bíróságok s jobboldali szellemű elöljárók behunyt szemmel nézték, sőt a vélemény nyilvánításának szabadságát, mely szerint Németh Albert követjelölt pártjával szót sem válthatott, elnyomni maguk törekedtek. Tatpártban e hó 16-án mindkét párt saját tanyáján mulatott. A csendbiztos Szabó Ignácz egész délután kinn volt, s miután meggyőződött, hogy a balpárt nagy többségben van, és hogy Kovács László képviselőjelöltjüknek biztos kilátása van a megbukásra, estefelé befogatott, haza Gyöngyösre ment, ott hagyván pandúrjait, a jobbpárt élén Skultéti István urat. A balpárt a9.lát,.taAvé'jé nál i11 jiopárt Ványaiat már meghaladták, a jobbpártiak a kerítésen keresztül köveket dobáltak utánuuk és többeket nagyon megsebesítettek. Ezek visszafordulván, mire a pártvezérek az embereket visszatarthatták volna, a reájuk dobott köveket visszahajgálták, s lárma támadván, a sürü kőzápor közt kiugorván a jobbpárti tanyáról Galyó József nevezetű Váczról kiszabadult, tulvajság végett odaküldött fegyencz két fiival, és a balpárt zászlaját kezdvén lépni, s tudját széttörni, verekedés fejlődött ki, melynek azonban daczára, hogy csak igen rövid ideig tartott, mert Szabadhegyi urnak a párt nagyobb részét elterelni sikerült, mégis mindkét részről több könnyű sebesülések lettek következménye. Skultéti úr lóraka Gyöngyösre nyargalt, katonaságot hozott, midőn ez azonban megérkezett már a faluban csendesség volt, s a katonaság azonnal visszavonult. Valami nagyobbszerü sérülése csak a zászlót tépő Galyónak esett és így bal pártinak, kinek Galyó fiai fejszével vágták be arczát. Ez alkalommal éjjel Szabadhegyi úr istálló-ját is felgyújtották, a gyanú egy pandúrt terhel, dvel mást ottan sem be, sem kimenni nem láttak. Jelemző mindenesetre, hogy midőn a tüzet észrevették és lárma támadt, csak egyedül a házi úrnők és nőcselédek lévén otthon, a pandúr belovagolt az udvarba, de sem a felszólításra oltani nem sietett, sem az oltásra senkit sem rendelt hanem a felszólító háziasszonynak a szemei közé mosolyogván, szépen lépést ismét kilovagolt. Másnap reggel a kir. ügyész délelőtt, délután pedig a kir. aljárásbiró jött ki, de csakis jobboldalak panaszát hallgaták meg, s ezen egy oldalú panaszra számos baloldalit elfogattak és vason Gyöngyösre kísértettek. Azóta az üldözés és befogató® szakadatlanul tart, s már mintegy 60 baloldali egyén, köztük több sérült, sőtyanok is, kik a verekedés színü iyén jelen sem voltak, elfogattak, s ki sem hallgatva, bebörtönöztettek, tel,eges ki is jelenté a bíróság, miszerint választás előtt ki sem fognak bocsájtatni, sőt a pandúrok az illetőket felszólítják a jobbpárthoz térni át, mely esetben késznek nyilatkoztak őket el sem fogni . Mint halljuk holnap az orosziakra kerül a sor, és hogy Viski András apezi lakos, azért mert Apczon a Németh Albert zászlóját kitűzte, s ott is pártot teremtett, a hatvani járásbíróságnál már fogva van. Az elfogatások és üldözések szakadatlanul tartanak : jobboldali egy sincs letartóztatva, jóllehet világos, hogy miután egy párt a másik tanyája előtt már elhaladt, nem verekedési szándékkal ment arra, magát pedig megveretni azt hisszük senki sem tartozik. Ez aztán szabad választási jog verekedést idéztetni elő a kisebbséggel, eztán elfogatni a többségből legalább annyi szavazóképes polgárt, miszerint a kisebbség többséggé váljék és végre így tartani meg a választást, kiereszteni az embereket, egy részét ártatlannak nyilvánítván, másokat bizonyíték hiányában mentvén fel, s egy-kettőt pro formáéi is ítélvén ; ha pedig az efféle következmények nem tetszenek, teszek lemondani az önvédelemről, s magát agyonfittetni. — Az igy választott képviselő aztán hiven tolmácsolja választói többségének akaratát. A központi választmány már értesítve, s felkérve a szükséges intézkedések megtételére. Mi lesz az eredmény nem tudjuk, a minisztériumtól, mely ily eszközökkel biztosítja magának a kormányképességet, amitsem várhatunk. Ezen vérlázító igazságtalanság az elkeseredést annyira fokozta, miszerint a választókerületben jót állam semmiről sem lehet. Végre sem marad más, mint ismét a passiv resistentia elve és modorának életbeléptetése, s majd ha idők jönnek, midőn a minisztérium a honpolgárok bazafiságára kénytelen appellálni, mert parancsolni nem lesz módjában, majd felelünk neki oly gúnyos kaczajjal, mint ő igazságos kérelmeinkre jelenleg felel. Földváry Kálmán. T Á RÓ CZ A. KLOTILD. - Irta it A It It ALb’nXL. -Második rész. (Folytatás.) Lxir. „Meghalt! meghalt! kiáltá Klotild megrémülten. Meghalt ! és hogyan halt meg ? — Mari, mondá Vatinel anélkül, hogy felelne nekie, most az enyém vagy. Le akarsz mondani mindenről, állásdról, vagyonodról, jó hírnevedről? Akarsz menekülni velem ? Én mndezért nem tudok neked egyebet adni, mint szerelmemet és életemet. — De feleljen csak nekem, mondá Klotild. Tehát igaz, amit ön mond, hogy Arthur meghalt? És hogyan történik ez ? Talán megölték ? De mi lelte az ön kezét? Tony, mi baja önnek? Ön meg van sérülve? — Arthur meghalt, viszonzá Vatinel Tony. Mari, engém akarsz-e mostan lenni ? nekem akarod e adni értedet, mind én neked adtam már régóta az enyémet? . . . akarod? . . De az lehetetlen, ön ámít engemet. Hogyan tudja Ön? — Arthur meghalt, ismétlé még egyszer Vatinel. Határozz mostan mindkettőnk sorsa fölött. — Fejem el van veszve e pillanatban, nem értek semmit, nem akarok semmit, nem tudok semmit, felesé Klotild, ki nem mert újabb kérdéseket tenni és aki csak borzalommal fekszett Vatinelre. Engedjen időt eszmélnem, gondolkoznom és tudnom. Távozzék, inte itt a nap. Az ég nevére távozzék! én meghalok ! . . .“ Vatinel szomorú és ünnepélyes tekintettel nézte Klotildot s szó nélkül távozott. Klotildot erre elhagyta az erő s ájultan találták őt ágyában. Midőn magához tért, nem emlékezett semmi másra, mint kellemes és borzasztó dolgok vegyülékének benyomására. Azt hitte, hogy álmodott, oly összefüggéstelereknek találta emlékezeteit, melyek egymás után felébredtek elméjében. A reggelinél mondottak: „Arthur ma vagy holnap megérkezik. Minő szerencse, hogy nem volt útban az ez éjjeli borzasztó zivatarban ! — Nem, nem, mondá Klotild magában, az nem igaz, a zivatar rémített el. Oh ! de Tony, az ő gyöngédségei, csókjai, hangja. . . . Nem, emlékezem .... csakugyan mondotta nekem. . De az lehetetlen megcsalt. . . Mit cselekedjem?. . hogyan lássam őt ? . . . Nem írhatok neki ily dolgokról. . . Ez állapotot nem bírnám még egy napig eltűrni anélkül, hogy meg ne örüljek. Hogyan van, hogy azon boezu, amelyet annyira óhajtottam, a melynek előidézéséért mindent megtettem, oly nagy félelemmel tölt el? Minő gyávaság fogja el szivemet ?“ És valahányszor valaki az ajtón kopogtatott, hideg futott végig rajta és elhalványult. Hatan egy kissé hangosan beszéltek, már várta, hogy a borzasztó újságot fogja hallani. Oly vidámság uralkodott az egész háznál, amely borzasztóan roszul esett neki. Sommery asszony rendkívüli ebédre adott rendeleteket. „Galambokat kell leölni, mondá, Arthur nagyon szereti “ Klotild érezte, hogy mély levertsége ellentétben áll a ház többi lakóinak sürgős forgásával. Párszor egész hangosan megyegyezték, hogy szomorú. És borzadt a gondolattól, hogy vissza fognak emlékezni e szomorúságra, ha megtudták az eseményt. Beszélt a zivatarról, felhozta a helyzetet, melybe az őt juttatta és a melyben reggel találták volt. Az egész nap elmúlt anélkül, hogy valamit hallottak volna. „Íme, mondá, Tony megcsalt engemet. De e sérülés, e roppant halvány arcz, midőn megérkezett.“ És mindent a zivatar, a véletlen által magyarázott meg. És különben nem látta-e őt már számtalanszor oly halványan és izgatottan, mert oly szót tárt kiejteni, amely nem tetszett neki, vagy mivel kissé nyakóczabb volt mint rendesen ? Hirtelen kopogtattak az ajtón. Klotild gondolatai oly irányt vettek, hogy Arthurt várta belépni látni. Vorléte abbé volt, ki beszélni kívánt commery úrral és magával vitte a kertbe. LXIII. Miket mondottam, Vorléze abbé Sommery úrral történt összekocczanása óta csaknem minden estét azzal töltött, hogy a meghasonlás előtt a sakkjátékra szentelt időt a tengerparton sétálta el. E napon a zivatar nyomait szemlélni ment ki az abbé. A szél mintegy kifáradva lecsilapult, de a tenger oly erős megrázkódtatást szenvedett egész belsejében, hogy még mindig hatalmasan ingott. Egész naimaza a Kuiuubreie tengeri növényeknek vetődött ki a partra oly távolságban, aminőre a tenger nem hat soha, amiből meg lehetett ítélni azon düht, melylyel hullámait a szárazra hajtja, hogy mintegy elnyelje. E felforgatást még az is bizonyította, hogy e tengeri füvek közt olyanok is voltak, a melyek teljesen ismeretlenek a trouvillei partokon és a melyeket a felbőszült tenger messze tájakon tépett ki és ragadt magával. Voltak döglött halak és fadarabok is. A nap halvány és mintegy beteges volt; csöndes, tiszta égen nyugodott le, melyet aranynyal hintett be. A tenger apadt, de a pálya csaknem észrevehetőn volt. Azt lehetett volna mondani, hogy elfáradt. Vorléze abbé nézte a napot, amint a tengerbe eltűnt s leült egy sziklára s itt lepte meg az éj gondolataiba merülve. Mindenek előtt hálát adott istennek azon áthághatlan határokért, melyeket a tenger elé emelt; azután elgondolta, hányszor volt szemtanúja Trouvilleben tartózkodása óta hasonló viharoknak, s hány szerencsétlent nyelt el a tenger. „Istenem, mondá, légy irgalmas’nekik ! A befult halála borzasztó halál; ez nem azon halál többé, amelyet egész életünkön át próbálunk a naponkinti álom által; ez nem azon halál többé, mely abban áll, hogy még egyszer elalszunk azon vánkoson, amelyen ötven év óta minden este elaludtunk. Ez küzdéssel, dühvel, kétségbeeséssel és káromlásokkal vegyes halál. Nincs reá előkészítve az ember szerveinek fokozatos elgyöngülése által; nem jut oda az ember, hogy észrevehetőn átmenetek által nem létezőnek tekintethessék. Itt nem az utolsó szál patternel, de az összes kötelékek egyszerre szakadnak ketté. Az erő, az egészség teljében, egészen élve halunk meg !“ És Vorléze abbé imádkozott mindezen halottakért, a kittnek nincs koporsójuk, nincsen keresztjük, mely jelölné a helyet, ahol feküsznek, nincsenek rokonaik, barátaik, akik eljöhetnének sírni és könyörögni fölöttük. „Oh, istenem ! folytató, légy irgalmas nekik ! ez erőszakos halálban, a melylyel sújtottad őket, nem voltak oldaluk mellett sem szerető barátok, hogy vigasztalják, sem DäDftie, ikolt is Ttolod öltöt. A.a Oöctoane borzasztó sivatagában a fájdalom és kétségbeesés kiáltásait hallatták, melyeket a szél és vihar lármája sem akadályozott meg, hogy hozzád ne hassanak, istenem !“ És az abbé kétszer háromszor végig vonta kezét arczán, nem birta elűzni a befuladtak halvány és merev hulláinak képét. A hold lassan szállt fel Trouvile házai mögött és még csak gyönge fényt árasztott, mely az égen maradt. Azon óra volt ez, midőn a természetben minden rendkívüli alakot ölt, azon óra, a midőn úgy tetszik, mintha minden tárgy álruhába burkolóznék, hogy valamely pokoli és fantastikus bálba menjen, midőn a jegenyék fekete kísértetekké válnak és a temető minden köve egy-egy halott alakjává szemfödélbe burkolózva. Ez a léklátások órája, a midőn azt hinné az ember, hogy azon különöz alakok, azon különös kalandok, amelyeket álmainkban látunk, csakugyan megjelennek és járkálnak, mialatt alszunk. A kopár sziklacsúcsok úgy tűntek fel az abbé előtt, mint elnyúlt holttestek. Imádkozott még, hogy elűzze e tüneményeket, de hasztalan. Sőt ellenkezőleg: a csalódások és képzelődések anynyira szaporodtak, hogy elvégre borzasztó látványnak lett szemtanúja. Valami mozgást vett észre a hosszú tengeridben, mely a viz felszínén lebegett, azután megjelent egy fő, egy fiatal szőke gyermek fő; feloszlásba ment kis fezével elhárította a a füvet s hátravetette haját, mely a víz által megnehezülve halvány arczára hullott vissza. Azabbé felismerte e gyermeket, ki néhány hóval előbb fúlt a tengerbe, a midőn kagylót halászni ment. A gyermek szelíd hangon igy szólt:„A halál nem volt szerencsétlenség reám nézve; a gyermekorban ragadott el, azaz a tudatlanságban anélkül, hogy lett volna valami sajnálni valóm, amit a múltban hagytam, mivel nem volt múltam, sem semmi, amit a jövő ígérhetett volna, amelytől még nem kértem semmit. Keresd életedben, mennyi nap volt benne, amelyeket szeretnél újra kezdeni és gondold mintha az én jövőm a te múltad lett volna. Nincs szükségem a te könyörgéseidre. A holtak csak a nappalokat vesztik el, az éjjelek az övék és eme hold, mely felszáll, az ő napjuk. Miért jöttél ide ? Talán tegnap te is befuttál mint én?“ És a part egy másik pontján egy nagyobb test jött ki a tengerfü közöl. Vorléze abbénak eszébe jutott hogy ezelőtt szerelmi kétségbeesésben egy nő vetette magát ehelyütt a tengerbe. Félrehárította a füvet, egész évig kiegyenesedett a vízből, hátra vetette hajzatát és igy szólt: Nem látott engemet Aubry Samu, midőn éjjelenkint halvány arczomat szobája ablakához tartom? vagy annyira megváltoztam, hogy nem képes többé felismerni ? Nincs szükségem imádságaidra. Csak azt mond meg Samunak, hogy nézzen, midőn éjjel ablaka alá megyek. A holtak csak a nappalokat vesztik el, az éjjelek az övék, és eme hold, mely felszáll, az ő napjuk. Mit csinálsz itt éjnek idején ? Talán befuttál te is tegnap, mint én?“ És e halvány test kilépett a vízből és Aubry Samu háza felé irányozta lépteit. Egy más athlétai erejű test jött ki a fűből nem messze onnan; félrehárította a füvet, hátravetette haját és mondá: „Veszett el valaki az éjjel? Én Méhom András vagyok. A trouvillei plébános sekrestyése voltam s befuladtam, a midőn egy összezúzott hajó segítségére mentem. Nincs szükségem könyörgésekre. A holtak csak a nappalokat vesztik el, az éjjelek az övék, és eme hold, mely felszáll, az ő napjok. Mit csinálsz itt éjnek idején? Talán tegnap faltál be, mint mi ?“ És az abbé erre mindenfelől férfiakat, nőket és gyermekeket látott kijönni a vízből és a füvek közöl, kik mindannyian halványak voltak s félre hárították a füvet, hogy kijöhessenek és hátravetették hajzatukat. Egész komolyan az egyetértés jeleit tették egymásnak és mindnyájan elkezdtek beszélni különös nyelven, amelyet inkább érezni, mint érteni lehetett, mert mindnyájan egyszerre beszéltek, mi mind a mellett legkevésbé sem csökkentette a komor és rideg csendet, mely a tér. Megválasztott képviselők. Baloldaliak: Baja: Tóth Kálmán Eger: Csiky Sándor. Esztergommegye : köbölkuti kér Simontty Kálmán, dorogi kér. Zsitvay József. Vasmegye: kis-czeli kér. Horváth Elek, körmendi kér. Takács Lajos. Tornamegye : görgői kér. Lüka Géza, színi kér. Hammersberg Jenő. Torontói m.: biliéti kér. Huszár Imre, párdányi kér. Nikolits Sándor. Fehérmegye: vaáli kér. Salamon Lajos sárkereszturi kér. Madarász József, ráczalmási kér. Janicsáry Szilárd. Pozsonymegye: malaczkai kér. Luksics . . ■ i. -rv • • - - T*—* . szepsi kér. Szentimrey E^k. Nagyvárad: Györffy Gyula Szeged város: alsó kér. Kállay Ödön. Szabadka város: Mukics Ernő és Varga Károly. Tolnám.: szegszárdi kér. Szluha Benedek, paksi kér. Simoncsits Béla. Nógrádm.: losonczi kér. Beniczky Gyula, sziráki kor. gr. Degenfeld Lajos. Zenta v.: Majoros István. Zalam.: letenyei kér. Remete Géza. Jobboldaliak: Győr: Kautz Gyula. Győrmegye : téthi kér. Goda Béla, peéri kér. Saáry Miklós, győr-szigeti kér. Földváry Miklós. Pozsony: Lónyay Menyhért gr és Szlávy Jósef. Oláhfalu: Urváry Lajos. Kőrmöcz: Havas Sándor. Vasmegye, kőszegi kér. Fáik Miksa, szombathelyi kér. Horváth Boldizsár, sárvári kér Radó Kálmán, sz.-gothárdi kér Széll Kálmán felsőköri kér. Hollán Ernő, muraszombati kér. gr. Szapáry Géza, némmetujvári kér. Ernusz Sándor, rumi kér. Istóczy Győző. Hontmegye: ipolysági kér. Paczolay János, németi kér. Ivánka Zsigmond, szálkai kér. Zmeskál Zoltán. Beszterczebánya: Halassy Gyula. Sz.-Fehérvár: Schvarcz Gyula. Fiume : Corta János. Csanádmegye : nagylaki kér. Dedinszky József, battonyai kér. Erkővy Adolf. Zólgoma megye: szliácsi kér. Radvánszky Károly, breznóbányai kér. Lehoczky Egyed, korponai kér. Kiss Miklós. Turócz megye: sz.-mártoni kér. Justh József, stubnai kér. Justh Kálmán. Gyulafejérvár : Kemény Gábor b. és Szinopron város: in iuii a Buduu. Moson megye: turányi kér. Major Pál, m.-óvári kér. Hegedűs János. Arad: ifj. gr. Ráday Gedeon. Szarvas: b. Podmaniczky Frigyes. Krassómegye: oraviczai kér. Szende Béla, lugosi kér. ugyanaz, facseti kér. Bésán Mihály, bogsári kér. Joanovits György, n. zorlenczi kér. Petrik Gyula, szászkai kér. Popescu, Trencsénm., vácbeszterczei kér. Szitányi Bernát, bittsei kér. Urbanovszky Ernő, czaczai kér. Máday Lajos, illavai kér. Uhlárik János, trencséni kér. Szilvay Károly, varini kerület Kvassay László, baáni kerület Ottók Géza. Temesvár: Kerkapoly Károly, Temesmegye : kis-becskereki kér. Gorove István, moraviczai kér. Marx Antal, rékasi kér. Janicsáry Sándor, rittbergi kér. Nedeczky István, orczifalvi kér. Ónossy Mátyás, njaradi kér. Fröhlich Gusztáv, csákovai kér. gr. Karácsonyi Guido, hidegkúti kér. Tormássy Mihály, Buda város : első kér Pauser Tivadar, második kér. Házmán Ferencz. Pest: belváros Deák Ferencz, Lipótváros Wahrmann Mór, Józsefváros Steiger Gyula, Ferenczváros Tavaszi Endre, Terézváros Rszrdocza János. ■ Sopron megye : n.-mártoni kér. Hoffmann Pál, kismártoni kér. Beöthy Ákos, lövői kér. Ürményi Miksa, eszterházai kér. Palkovics Károly, n.-baromi kér. gr. Zichy Imre, csornai kér. Tóth Bálint. . Torontói m. : Zsombolyai kér. b. Lipthay Béla, óbessenyői kér. Balogh János, sz.-györgyi kér. Dániel Ernő, b.-komlósi kér. Dániel Béla, zichyfalvai kér. Dániel Pál, n. sz.-miklós, kér. Bogdán Vincze. Pozsonymegye , n.-szombati kér. Prileszky Tádé, somorjai kér. Bittó Benjamin, dunaszerdahelyi kér. Bittó István, sz.-jánosi kerület Lukácsy, galanthai kér. Bittó Kálmán, szempezi kér. Farkas Gyula. Fehérm. , csákvári kér. Kégl György, bodajki kér. Szögyényi László. , Árvám: bobrói kér. Zmeskál Mihály, alsó-kubini kér. Kubinyi Árpád. Tokám: bonyhádi kér. Perczel Béla, szakcsi kér. Dőry József, kölesdi kér. Vizsoly Gusztáv. Szeged: felső kér. Horváth Mihály. Bars m.: lévai kér. Pólya József, újbányai kér. Divald Adolf. „ Zala m.: Csáktornyai kér. Szabó Imre, Legerszegi kér. Csillagh László, lendvai kér. Molnár Pál, keszthelyi kér. Tolnay Károly, n. kanizsai kér. Csengery Antal, tapolczai kér. Kerkapoly Károly. .... T . , Szamosujvár: Molnár Antal és Lukács Béla. _ , t - * tw-- Jirimi József Nógrád m.: b.-gyarmathi ker. gr. F o r g á c h Antal, szécsényi kér. Pulszky Ágost, nógrádi ker. Muzay Sándor, füleki ker. gr. Berchtold Arthur. Igy lett Léván jobboldali. T. Szerkesztő ur! Van szerencsém átküldeni a hirhedett barsmegyei központi bizottmánynak névsorát. Elnöke volt: Katona Gyula; központi vádló, vagyis reclamáló Dillesz Sándor; tagjai: Ambro István, Anderle József, Beke Bódog, Benkő Lajos, Benkovits János, Bottka Béla, Battka Tivadar, Dombay Vilmos, Dóra Szilárd, Fába Zsigmond, Farkas Nándor, plébános Fleskó Jenő, Gajdosik Rafael, Gyürky László, plébános Hasznos Péter, Herkovics Sándor, Jeszenszky János, gr. Keglevich István, Kelecsényi Rafael, Kiss Sándor, Kiszlingstein Antal plébános, Koroda Pál, Leidenfroszt László, Levatics Márton, Lipthay Ágoston, Litvay Antal, Loziiczky Lajos, ifj. Mácsay Lukács, Majtényi Albert, Matényi Bálint, Majtényi László id. Majtényi Rudolf, Mássa Elek plébános, Mayerti über Ferenc, Máriássy István, Mészáros József, Misura Jenő, Nagy Antal, Ocsovszky Antal, Pathay Károly, Petykó Elek, Pristyák Nép. plébános, Reitner Adolf, Rónai Camiil, Rudnyánszky Flóris, Ruzsicska Antal, Schön Ferencz, Singer Ignácz, gr. Stahrenberg István, Spányi József, Szabó Gusztáv, Szatmáry Endre, Szilassy Sándor szolgabiró, Szirányi Sándor, Valemovics József, plébános Várady János, Váray János plébános, Boleman István, Kónyár János, Brogyáni Lajos. A főszerep a becsületes eljárásnál a plébános uraknak jutott, kik még tanítókat is törtettek, ha azok halpártiak valának. A törlött 140 szavaló pedig keresheti jogát valahol Chinában : nálunk sem törvény, sem a törvény végrehajt*5"~ velő kormányai".« Léván, 1872. jun. 20. A balpárti bizottság meghagyásából Massányi Mihály Páris, junius 19. (Saját levelezőnktől.) A versaillesi monarchisták hasztalan erőlködnek, hasztalan keresnek eszközt a kezükből kisiklott hatalom visszaszerzésére, a nép tartja ezt s többé vissza nem bocsátja a kezekbe, melyek oly roszul használták. Végül érzik, hogy az ideiglenes állapot tovább nem tarthat, hogy a „leyális kísérlet“ tökéletesen sikerült. Ezek az emberek, kik oly gőggel foglalták el székeiket a nemzetgyűlésben, legkevésbé sem kételkedve, hogy a monarchiát visszaállító szándékaikat keresztül viendik, ma nem tagadhatják többé, hogy vége minden népszerűségüknek. De hogy ennek ők maguk okai, azt nem akarják megérteni, e helyett Thierset és kormányát vádolják minden roszszal. Gyűlést is tartottak s ideges hevükben szőnyegre veték a kérdést, nem volna-e jó Thiers kormányát feldönteni ? S mig a kérdést szellőztették, felismerők, hogy vegetális monarchikus életük egyedül Thiers balance-politikájától függ, ennek megsemmisítésével magukat semmitenék meg. Belátták és megdöbbentek. Elhatárzák, nem megdorgálni, nem is szemrehányásokat tenni a köztársaság elnökének, hanem alázatosan, igen alázatosan kérni őt, hogy ezután ne ebből meg ama pártból válassza minisztereit, hanem egyedül a ház többségéből, azaz monarchistákból. Mintha bizony azáltal, hogy a minisztériumba egy-két monarchistával több léptettetnék be széthordta monarchiájukat fel lehetne állítani! A küldöttség, mely a többség nevében Thiershez fog bocsáttatni az igen alázatos kérelem előterjesztésére Girardin, Broglie és A. Pasquier képviselőkből fog állni. Mindhárom a jobbközép orléanista pártjához tartozik ; mint e körülményből következtethetjük, a legitimisták távol tartják maguk a nevetséges tüntetéstől. Monarchikus lapok futtatják a hírt, hogy Rothschild bankár látogatást tett a köztársaság elnökénél, saját, és a többi párisi nagy pénzesek nevében tudomására hozta volna a hatást, melyet állítólag a legközelebbi választások eredménye a bel- és külföldi pénzvilágban előidézett. Rothschild egyenesen megnevezte volna, hogy a kár, melyet a három republikánus képviselő megválasztása Francziaország pénzügyi állapotának okozott, legkevesebb kétszázmillió frankra tehető. A „G. de Paris“, mely magát e hírről jólértesültnek mondja még azt is állítja, hogy az elnök magyarázatokat akart volna a sok milliomosnak adni, de ez minden felvilágosítást visszautasított, mondván, hogy nincs jogában az elnöktől magyarázatokat venni, s csupán kötelességét akará teljesíteni, midőn a benyomást tudomására hozta. A monarchikus lapok készséggel^tisztítófíiuiv^XL X rom republikánus képviselő kétszázmillió frankba kerül, egy republikánus képviselő hány frankba fog kerülni, s úgy találják, hogy 66,666,666 franc 66 . . centime sat. A kiszámítás számtanilag valóban kifogástalan, de mily alávaló lapirodalmilag! A pártszenvedély dühe azonban annyira elvakítja, kivált most végvonaglásában, a monarchikus sajtót, hogy előtte minden eszköz, vád, rágalom, hazugság szent és jó, hacsak vele ellenfelének a republikánusoknak árthatni vél. Hogy mennyire mehet e reactionárius párt dühe, egy fényes példáját adja ma a „Moniteur Univ“, mely hogy tönkre tegye Belfort hős védőjének, ki republikánus, vérrel szerzett hírét, becsületét, egy német lap czikkét teszi közé, melyben Belfort védelme csaknem hazaárulássá sülyesztetik. Ugyan ez időben a „Patrie“ Metz védelmét magasztalja föl, mint eddig páratlan hősiest és isteníti Bazainet, mint a világ legnagyobb hősét. Ilyek hallatára nem tudjuk nevessünk vagy szánjuk e megbomlott állapotot, hol őrültségből vagy gonoszságból máglyára vitetnék az, ki egyedül felelt meg teljesen hazája iránti kötelezettségeinek s trónra emeltetnék amaz, ki árulást árulással tetőzött! Hogy az ily borzasztóságok végül kihozzák türelmükből a republikánus lapokat, azon, azt hiszem, nincs ok megütköznünk, így midőn az „Eclaire“ és „Patrie“ ama czélzatos hírt ugratták világba, miszerint a republikánus párt egy fellázító kiáltványt szándékozik a néphez bocsátani, a mai „Républ. Frang.“ mindkét lap íróit egyszerűen hazugoknak nyilvánítja. Thiersnek a terület felszabadítása iránt a porosz kormánynyal vitt alkudozásáról a legjobb hírek keringenek, habár eddig semmi részletes nem szivárgott napfényre. Mindenki azt teszi itt, hogy a három milliárdnyi kölcsön még őszig fog felvétetni s ez uralkodó hangulat alatt a kétvente harmincz centimmel esett. A fennebbiek után talán mondanom sem kell, hogy a monarchisták ez esést szintén a legközelebbi republikánus választásoknak tulajdonítják. A poroszok által 1871-dik márczius 11-ig beszedett hadi sarcrok megtérítését, mit a kormány magára vállalt, e napokban megkezdendi a pénzügyminiszter. A Parisba való visszatérés kérdése, hosszú szünetelés után ismét napirendre fog kerülni a versaillesi házban Fájdalom, szerencsés megoldatásával most sem kecsegtet sok remény. A franczia kormány legközelebb aluminium pénzgyártással ten kísérletet. Az aluminium több előnynyel bír a réz felett: drágább, tisztább, s főkép könnyebb. A gyártandó pénz 20 centimes darabok lettek volna, eszméje azonban három ok miatt felhagyatott: mert alumíniumot az országban csupán egy gyáros állít elő s igy ugy látszott volna, mintha a kormány egy magánvállalatot támogat ; mert féltek, hogy az aluminiumpénz a szomszéd országokban nem fogna elfogadtatni, (Franczia-, Olasz-, Belgaországoknak és Helvécziának közös pénzegységük van) s e miatt ezüst aránytalan mennyiségben vitetnék ki; végül, mert attól tartottak, hogy a vidék népe hamis pénzgyártással fogná vádolni a kormányt. Algírból folyton jó hizek érkeznek : békesség, nyugalom, gazdag termés mindenütt. Több vidékén sáskák merültek fel ugyan, de mielőtt nagyobb kárt okozhattak volna, kivesztek. Az „Union“ legitim tehát clerikális lap a pápa uralkodása huszonhatodik évfordulóján ígyKirály békés államában, pápa néha zavartatott főpapi szabadságában, politikai államok nélkül, s ha isten úgy akarná, alattvalók nélkül is, a pápa még mindig hatalmasabb volna, mint a világ összes királyságai, mert a lelkiknek parancsolván, minél inkább megfosztatik, annál inkább erősbödik. ... •, , Ha ez igy van, nem foghatjuk meg, amért hirdetnek a clerikálisok keresztes háborút a pápa világi hatalma helyreállítására. A párisi magyar egyletnek halottja volt. Tegnapelőtt temette az egylet Bányai Lajos urat, Felső-Bányáról, Szatmár megyében. Hazaszeretet, becsületesség és szorgalom miatt tagtársai által tiszteltetett. A hivatalos lapból, a Sehönbrau« fo-Ivó évi junius hó 8-án kelt legfelsőbb eil»‘tarozssvai lovag Heuneberg Károly honvédlovas a, ezredesi . » A gyár honvédség főparancsnokának elsőleg ezen utóbbi szolgálattól felmentem, s « Kovács tiszti szolgálat ideiglenes teljesí tisztjét “kegyalme György honvéd őrnagynak vezényeltetését lebegi sebben megengedni méltóztatott Gyep fe A beszterczebánya királyi pénzügyigazgatóság Vetrik József magánjoghallgatót az ipolysághi kir. adóhivatalhoz Vilik osztályú tisztté nevezte ki. Bosan,a Balázs sz. állományu mirv a mairy kir. honvédségben msett tisztei rangjáról Hírek. Pest, jun. 21. — Régi magyar ékszerek a bécsi világkiállításon. Gr. Zichy Edmund a világkiállítási magyar országos bizottság azon osztályának elnöke, melynek működési köréhez a múlt művészete és művéeti fejlődése tartozik, a régi magyar ékszereket s öltözéki ékítményeket is be akarja mutatni a világkiállításon, s következő sorok által ajánlja azt mindenki figyelmébe: E tekintetben hazánk gazdag aknája oly tárgyaknak, melyek más nemzeteknél fel nem találhatók, minden esetre pedig még használatban nincsenek úgy mint nálunk; értem a régi magyar ékszereket, melyek éppen úgy 300 év előtt, mint jelenleg a még épen fentartott nemzeti öltönyünk díszét képezik, és mint ilyenek részint benső értékük, részint azon történelmi visszaemlékezések által, melyek ezekhez fűződnek, az idegenek figyelmének és csudálkozásának kiváló tárgyai, így az 1867-ik évi párisi kiállítás alkalmával nemzeti Museumunk kiállítása, mely több hasonló tárgyat foglalt magában, a közfigyelmet felkeltötte. Bátor vagyok azért honfitársaimat, kik hasonló tárgyak birtokában vannak, egy collectiv kiállítás eszközlése végett felkérni, melyben ékszerek, fegyverek, lószerszámok, győzelmi jelek, poharak, és más egyéb érdekes tárgyak, mintegy összes képe régi művészetünknek tűnjenek fel, hogy ezáltal a külföld irányában tanúbizonyságot tehessünk arról, hogy nemzetünk nem való hajlam és művészeti törekvések nélkül, hanem hogyha ezek a viszonyok hatalma és a folytonos korok által, melyeket mintha kereszténység védbástyájának kellett viselnünk, háttérbe szortíttattak, és igy nem nyerhettek oly kifejlődést, mint amilyennek nyögött Európa polgárosult államai örvendenek. Ha ezen felszólításom viszhangra talál, bátor leszek a kivitel módozatait bővebben jelezni. — A terézvárosi választásokhoz a következő sorokat kaptuk és adjuk : Két rövid esetet kívánok elbeszélni, melyek a Radócza-pártiak, s a pesti főkapitányság magatartását a terézvárosi választás alkalmával kellő világításba helyezendik. Az első eset a következő : Társaimmal e hó 19-e éjjelét a terézvárosi párthívekkel együtt a nagymező utczán töltvén mintegy 3 órakor reggel egy kis sétamenetre a városliget felé ballagtunk. Visszajövet a terézvárosi templomtér előtt több Jókay-pártival találkozónk s örömünkben „Éljen Jókai“ kiáltásokkal köszönték egymást. Sejthettük-e, hogy e felkiáltásunk valami hátrányos következményt vonana maga után ? De úgy volt. Alig hangzott el jelszavunk, rögtön mintegy 25 — 30 vaskos Radocza párti felénk rohant, nyakon ragadott minket, a katonákat agyonszaratásunkra biztatták. A katonák haboztak, mire a felbőszült Radoczisták egy kapitánysági közeget kerítettek, s ennek parancsolólag meghagyták : „Kisérje be e kutyákat.“ Azonban a megjelent konstábler, kinek számát a sötétségben még nem láthattam, ki azonban engem talán ismert, s bizonyára meggyőződésünket osztotta az elvakult Radocza hívek parancsának meg nem