Ellenőr, 1872. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1872-07-02 / 151. szám
fog először leszavazni, hogy semmi összeütközés elő ne idéztessék, a legnyugodtabb kedélylyel vonult önként félre egy a választó helyről 300 ölnyi tárósban felütött tanyájára s ott tölté nyugton az egész éjét. Reggeli mintegy 4 órára leszavazván a jobboldal — összehordva még kórházból is embereit, a még falukról is pandúrok által hajtatva be az elmaradottakat, még egy ref. lelkészt is Kulifay Lászlót, kit a hires főkertes lévai főbérlő Leidenfrost László czukorrépástárszekerén vitettek be, ott termet lelkesülten a balpárti választók nagy tömege s leszavazván a jobbpárt utolsó hulladéka is, elindult szavazni számos lovas és gyalog katonaság szigorú őrködése alatt, kétség kívül a bekövetkezett nagy elkeseredés miatt féltvén a választó comitét, mert a már ekkor eltávozott jobboldalit nem félthette. Megkezdődött hát a szavazás helységenként, de egyúttal az elámulás is, s ezután az elkeseredés mely mindig nőttön nőt, midőn a helységek egyenként leszavazván elpanaszták a katonai őrségen túl levő csoportoknak, hogy száz szavazóból nem szavazhatott több mint 40—60-ból 15— 20 a legjobb módú, az összeíráskor minden kifogás nélkül beírt birtokos szavazók közül, kik között voltak 40—60 éves birtokos és művelt nemesek is. Volt több eset, hogy kezében volt az okmány, mely szerint a központi választmány által először kitörültetett, de aztán joga végzésileg visszaadatott, s most még sem szavazhatott mert neve az igazoltak jegyzőkönyvében nem találtatott És mikép történhetett, ezt kérdi tán az olvasó ? Csak úgy, hogy a névjegyzék az alispán Pólyánál, mint képviselőjelöltnél, ennek czimborájánál Katona Gyulánál tartatván másfél hétig titokban : ezeknek kell-e azon gazságot elkövetniük, hogy az ilyeneket, sőt tetszésök szerint többeket is kitörültek a névjegyzékből a maguk embereit pedig beírták, s az igy szerkesztett névjegyzéket hitelesítették, úgy hogy a helységeknek megküldött kizártakon kivül, még számtalanul lettek a jegyzőkönyvből kihagyva. Mind e mellett is, az elnök nem merte s tán szégyenlette is — a közönség, hanem csak a comité előtt kijelenteni, hogy Pólya József nyert többséget, mely választás ellen pártunk óvását vezette bé a jegyzőkönyvbe kijelentvén, hogy ily roppant sérelme orvoslásáért az országgyűléshez fog folyamodni , s népünk keserűségét enyhíteni s méltó boszuját csillapítani csak is az által lehetett, és lehet, hogy ily törvény és jogsérelem előtt az országgyűlés szemet hunyni nem fog, hanem mint legfőbb fölső biró orvosolni fogja azt, ha nem akarja, hogy a nép a haza veszedelmére maga szolgáltasson magának igazságot. És ennek már némi előjelét is adta nem választói gyülekezete ugyan, mert az többnyire már eltávozott, hanem ami annál feltűnőbb, maga az ott várakozó s az ügy kimenetelét kíváncsian váró nép, mely midőn déli 11 órakor a választás helyéről haza a városba kocsizó főkértest s egyik lelketlen reclamáló Leidenfrost Lászlót megpillantó, kövekkel rohanta meg s csak rohamos hajtásának köszönhető ezúttal, hogy elmenekülhetett. Mint állítják, pisztolyt sütött volna a népre, de ez nem sült el, mint bűnös tette. Íme hát pisztoly is volt nála a választás helyén ! így tisztelte ebben is a törvényt! Egy szemtanú választó: MCy VBIdUftiUU nvinvva«r)u Baloldaliak: Baja: Tóth Kálmán. Eger: Csiky Sándor. Esztergom megye : köbölkuti kér Simonffy Kálmán, dorogi kér. Zsitvay József. Vasmegye: kis-czelli kér. Horváth Elek, körmendi kér. Takács Lajos. Tornamegye: görgői kér. Lüka Géza, szini kér. Hammersberg Jenő. Torontói m.: biliéti kér. Huszár Imre, párdányi kér. Nikolits Sándor, basahidi kér. Mi-jetics Svetozár. Fehérmegye: vaáli kér. Salamon Lajos sárkereszturi kér. Madarász József, ráczalmási kér. Janicsáry Szilárd. Pozsonymegye : malaczkai kér. Luk sics Bódog, bazini kér. Dulovics Ernő. Abaujmegye: szikszói kér. Péchy Tamás szepsi kér. Szentimrey Elek, gönczi kerület Szathmáry Miklós. Nagyvárad: Győrffy Gyula Szeged város: alsó kér. Kállay Ödön. Szabadka város: Mukics Ernő és Varga Károly. Tolnám.: szegszárdi kér. Szuha Benedek, imrá ksi kér. Simoncsits Béla, pinczehelyi kér. Hofh Károly. Nógrádm.: losonczi kér.Beniczky Gyula, sziráki kér. gr. Degenfeld Lajos. Zenta v.: Majoros István. Zalam.: baksai kér. Thassy Miklós. Hevesm.: mezőtúri kér. Csávolszky Lajos, pétervásári kér. gr. Keglevics Gábor, fügedi kér. Almássy Sándor, szolnoki kér. Horánszky Nándor. Jászberény: Sipos Orbán. Baranya m. dárdai kér. Jókay Mór, siklósi kér. Vajda János, szalántai kér. Simonyi Ernő, sz.-lőrinczi kér. Helfy Ignácz, Pest m., dunapataji kér. Vidacs János, eczeli kér. Földváry Mihály, gödöllői ker. Beniczky Ödön, ráczkevei kér. Beöthy Lajos, abonyi kér. Guner Gyula, dunavecsei kér. Jankovich Miklós, váczi kér. Degré Alajos, monori kér. Bartha Andor, Hajdú Nánás kér. Oláh Miklós, szoboszlói Csanády Sándor. Félegyháza : Rátonyi János. Nyitra m.: vágvecsei kér. gr. Eszterházy István. Gömör m. : putnoki kér. Ragályi Gyula, rozsnyói kér. Máriássy András.Gyulaváros: Beliczey Rezső. Krasznam. : br.-somlyói kér. Bocsánszky Adolf. Zemplén m. : s.-a.-ujhelyi kér. Matolay Etele, aliszkai kér. Szakácsy Dániel. Halas v.: Szilády Áron. Békés Csaba v.: Kemény Mihály. Arad m. : radnai kér. Mocsonyi Sándor kisjenői kér. Stanescu Imre, buttyini kér. Benes Döme, világosi kér. Moconyi Antal. Borsod m.: m.-keresztesi kér. Duka Ferencz, csábi kér. Ragályi, Komárom v.: Ghy cz y Kálmán. Nagy-Kikinda v.: Cernovics Péter. Szentes : László Imre Somogy m.: kaposvári kér. Körmendy Sándor, n.atádi kér. P. Szathmáry Károly, tabi kér. Máttyus Aristid, szigetvári kér. Mednyánszky Sándor, csurgói kér. Sréter Lajos, marczali kér. Horváth Sándor. Komárom m.: ócsai kér. Zámory Kálmán, n.igmándi kér. Mirkovits Zsigmond, tatai kér. Ghyczy Dénes, udvardi kerület Szombathelyi Győző. Szepes m.: kézsmárki kér. Vécsey Tamás. Szathmár m.: csengeri kér. Domahidy Ferencz, aranyos-megyesi kerület Csaba Gyula, Nagykárolyi kér. Domahidy István, kraspói kér. Galgóczy Sándor, mátészalkai kér. Péchy Jenő, gyarmati kér. Vályi János, Bihar m.: hosszupályi kér. Beöthy Algernon, a szalontai kér: br. Simonyi Lajos, székelyhídi kér : Nagy György ugrai kér: Farkas Elek, csekei kér: Roman Sándor, belényesi kér : Kozma Parthén, bihari kér: Gáspár András, bárándi kér: Móricz Pál, b.újfalui kér: Csanády Sándor, margittai kér: Baranyi Ágoston. Békés m.: gyomai kér. Eördögh Frigyes orosházai kér. Karassay István. Bács m.: bácsi kér. Vukovics Sebő. » 1 - —— - 1-~— • A 4- k T^wapf „ ' Veszprém m.: enyingi kér. Matkovich Tivadar. Csongrád m.: szegvári kér . Bogyó Sándor, tápéi kér. Majthényi Dezső. Zombor v. Maximovits Miklós. Aranyosszék : Houchard Ferencz és Csipkés Lajos. Makó v. : Dobsa Lajos. Kassa v. : Éder Ferencz. Kecskemét : I.ker. Kiss Miklós. Csongrád v. : Éder István. Jászkun kér. Kardszag : Varró Samu, jákóhalmi kér. Oláh Gyula. Debreczen : I. ker. Tisza Kálmán, II. ker. Kiss Lajos. Hajdu-Böszörmény : Gaál Mihály. Czegléd : Bobory Károly, összesen 114. Jobboldaliak: Győr: Kautz Gyula. Győrmegye : tébhi kér. Goda Béla, peéri kér. Saáry Miklós, győr-szigeti kér. Földváry Miklós. Pozsony: Lónyay Menyhérter és Szlávy Jósef. Oláhfalu: Ujváry Lajos. Körmöcz: Havas Sándor. Vasmegye : kőszegi kér. Fáik Miksa, szombathelyi kér. Horváth Boldizsár, sárvári ker. Radó Kálmán, sz.-gothárdi kér. Széll Kálmán felső-köri kér. Holtán Ernő, muraszombati kér gr. Szápáry Géza, németujvári kér. Ernusz Sándor, rumi kér. Istóczy Győző. Hontmegye: ipolysági kér. Paczolay János, németi kér. Ivánka Zsigmond, szálkai kér. Zmeskár Zoltán. Beszterczebánya: Halassy Gyula. Sz.-Fehérvár: Schvarcz Gyula. Fiume : Csorta János. Csanádmegye : nagylaki kér. Dedinszky József, battonyai kér. Erkövy Adolf. Zólyommegye: szliácsi kér. Radvánszky Károly, breznóbányai kér. Lehoczky Egyed, korponai kér. Kiss Miklós. Turóczmegye: sz.-mártoni kér. Justh József, stubnai kér. Justh Kálmán. Gyulafejérvár: Kemény Gábor b. és Szilágyi Dezső. Sopron város: Trefort Ágoston. Mosonmegye : zurányi kér. Major Pál, m. -óvári kér. Hegedűs János. Arad: ifj. gr. Ráday Gedeon. Szarvas: b. Podmaniczky Frigyes. Krassómegye: oraviczai kér. Szende Béla, lugosi kér. ugyanaz, facseti kér. Bésán Mihály, bogsáni kér. Joanovits György, n. zorlenczi kér. Petrik Gyula, szászkai kér. Popescu, Trencsénm., vágbeszterczei kér. Szitányi Bernát, bittsei kér. Urbanovszky Ernő, Czaczai kér. Máday Lajos, illavai kér. Uhárik János, trencséni kér. Szilvay Károly, varini kerület Kvassay László, baáni kerület Ottlik Géza, zsolnai kér. Krajcsik Alajos. Temesvár: Kerkapoly Károly. Temesmegye , kis-becskereki kér. Gorove István, moraviczai kér. Marx Antal, rékasi kér. Janicsáry Sándor, rittbergi kér. Nedeczky István, orczifalvi kér. Onossy Mátyás, njaradi kér. Fröhlich Gusztáv, csákovai kér. gr. Karácsonyi Guido, hidegkúti kér. Tormássy Mihály. Buda város : első kér Pauer Tivadar, második kér. Házmán Ferencz. Pest: belváros Deák Ferencz, Lipótváros Wahrmann Mór, Józsefváros Steiger Gyula, Ferencz város Tavaszi Endre, Terézváros Radocza János. Sopron megye : n.-mártoni kér. Hoffmann Pál, kismartoni kér. Beöthy Ákos, lövői kér. Ürményi Miksa, eszterházai kér. Palkovics Károly, n.-baromi kér. gr. Zichy Imre, csornai ker. Tóth Bálint, Torontál m. : Zsombolyai kér. b. Lipthay Béla, óbessenyői kér. Balogh János, sz.-györgyi kér. Dániel Ernő, b.-komlósi kér. Dániel Béla, zichyfalvai kér. Dániel Pál, n. sz.-miklósi kér. Bogdán Vincze. Pozsonymegye , n.-szombati kér. Prileszky Tádé, somorjai kér. Bittó Benjamin, dunaszerdahelyi kér. Bittó István, sz.-jánosi kerü,let Lukácsy, galanthai kor. Bittó Kálmán zempezi kér. Farkas Gyula. Fehérm. : csákvári kér. Kégl György, bodajki kér. Szőgyényi László. Árvám : bobrói kér. Z m e s k á 1 Mihály, alkolna m: bonyhádi kér. Perczel Béla, szakcsi kér. Dőry József, kölesdi kér. Vizsoly Gusztáv. Szeged: felső kér. Horváth Mihály. Bars m.: lévai kér. Pólya József, újbányai kér. Divald Adolf, az.-maróthi kér. Majtholnyi Bálint. Zala m.: Csáktornyai kér. Szabó Imre, Z.egerszegi kér. Csillagh László, lendvai kér. Molnár Pál, keszthelyi kér. Tolnay Károly, n. kanizsai kér. Csengery Antal, tapolczai kér. Kerkapoly Károly. Szamosujvár: Molnár Antal és Lukács Béla. Abauj m.: zsadányi kér. Bárczay József nagy-idai kér. Semsey Albert. Nógrád m.: b.-gyarmathi kér. gr. Forgách Antal, szécsényi kér. Pulszky Ágost, nógrádiker. Muzy Sándor, füleki kér. gr. Berchtold Arthur. Nyitram.: a-tapolcsányi kér. gr. Berényi Ferencz, vágujhelyi kér. gr. Szapáry Gyula, nyitrai kér. Tóth Vilmos, érsekujvári kér. b. Wodianer Albert, privigyei kar. Brogyányi Vincze, szakolczai kér. Tarnóczy Gusztáv,galgóczi kér. Ocskai István, zsámbokréti kér. Tarnóczy Béla,szeniczei kér. Buzinkay Pál, verbói kér. Kosztolányi Károly. Gyöngyös: Pulszky Ferencz. Heves m.: gy.-patai kér. Kovách László, kápolnai kér. gr. Károlyi Gyula, abád-szalóki kér. gr. Szapáry Gyula. Baranya m.: mohácsi kér. Kardos Kálmán, sásdi kér. Siskovics Tamás, pécsváradi kér. Lejthényi Nándor. Pécs: Taray Endre. Zapolén m.: terebesi kerületben Molnár István, megyaszói kér. Harkányi Károly, homonnai kér. Szirmay Ödön, k.-helmeczi kér b. Sennyey Pál, n.-mihályi kér. Kazinczy István, mádi kér. Vécsey-Oláh Károly. Selmecz v.: b. Mednyánszky Dénes. Miskolcz v.: Horváth Lajos és Dálnoky Barnabás. Borsod m.: edelényi kér. gr. Csáky Gyula, szirmabessenyői kér. Ghyczei Samu, mezőkövesdi kér. Brezovay László, dédesi kér. Szepessy Gyula. Gömör m.: jolsvai kér. Máriássy Kálmán, rimaszombati kér. Kuhinka István, kör. kér. Szentmiklóssy Pál, rimaszécsi kér Szakáll Antal. Arad m.: pécskai kér. Csemeghy Károly sz. annai kér. Bohus Zsigmond. Pest m.: dabasi kér. Madas Károly, sz.endrei kér. gr. Apponyi Albert. Ung m.: szobránczi kér. Ibrányi Lajos, kaposi kér. Petrovay Ákos, ungvári kér. Eöry Jenő, n.-bereznai kér. Nhrebeczky Sándor, Sáros m. kis-szebeni kér. Hodossy Imre, zborói kér. Toszt Gyula, héthársi kér. Szmrecsányi László, eperjesi kér. Bujanovich Sándor, girálti kir. Bánó József, bártfai kér. Hedry Ernő. Somogy m., szili kér. gr. Hunyady László lengyeltóti kér. gr. Festetich Pál. Szepes m. , szepes-szombati kér. Zsedényi, lublói kér. Hradszky Antal, iglói kér. Jendrassik M. lőcsei kér. gr. Csáky Tivadar, gölniczbányai kér. Feszt Imre. Marosszék: Bothos Kálmán és Jeney József. Felső Fehér m. gr. Haller Ferencz és gr. Nemes János. Bács m., hódsághi kér. Szemző János, apathiai kér. Schmausz Nándor, rigyiczai kér. Sommsich Pál, ó-moraviczai kér. Vojnits Barnabás, ujverbászi kér. Kármán Lajos, almási kér. ifj. b. Rudits József, kulpini kér. Dimitrievics Milos, Veszprémmegye , zirozi kér. Hunkár Mihály, veszprémi kér. Eötvös Károly, ugodi kér. Szabadhegyi Antal, n.-vázsonyi kér. Molnár Aladár, s.-vásárhelyi kér. gróf Zichy Manó. Nagysinkszék : Eitel Frigyes és Schaaser Frigyes. Pápa u.: Zichy Antal. Székváros: Éber Nándor. Kolos: Zeyk Károly. Bihar m.: tenkei kér. Lipovniczky Sándor élesdi kér. Gozman János.Belső-Szolnok megye : alsó kér. Torma Károly, felső kér. Földváry János. AlaÁ-IiVli*!«* mogjro • » «onyoJi top. }>. TC p mény István, borbándi kér. Barcsay Ákos. „• Erzsébetváros :Patrubány Gergely és Csiky István. Kecskemét város: H. kér. Horváth Döme. Bereg megye: Tiszaháti kér. Lónyay János, kászonyi kér. Lónyay József, munkácsi kér. Horváth Károly, felvidéki kér. Budai Sándor. Sepsi-Szentgyörgy: Császár Bálint. Megyés szék :Schreiber Frigyes és Sachsenheim Albert. Illyefalva: Gidófalvi Albert. Dobokamegye: alsó kér. gr. Vass Sámuel. Liptó megye: rózsahegyi kér. Kauch József. Összesen 204. l—l.:»! 1-«« V M V\ i n y 1 mád Az angol alsóház s a parlamenti kormány. — Fordította Timon. — I. Nincs fönségesebb gyülekezet az angol parlamentnél ; neve egy színvonalon áll a római senatus nevével. Bölcsője volt az újkori szabadságnak ; a „parlamenti“ kormányoknál szabályai, törvényei, formulái elfogadvák minden polgárosult országban. Az egész világon tudják, mit jelentenek e szók: indítvány, határozat, jobbítvány, budget, napirend. Róma a polgári jog nyelvtanát alkotta, Angolország alkotta a politikai nyelvtant. Megtanította Európát, Amerikát, Austráliát az egész világot, hogy ismerje, vágyódjék bizonyos kormányzati eszményre, mely az erőt az ész szolgálatába helyzi, a hatalmat az értelemnek adja, mely összeegyeztetvén a jelen szükségleteit a múltnak jogaival, megakadályozza a forradalmakat reformok által, tartózkodást parancsol minden békétlenségnek, s megfékez mindennemű becsvágyat. Az angol parlamentnek történelme a hűbériség esetében vész el: a legelsők azon gyülekezetekre emlékeztetnek, melyeket Tacitus rajzol, a germánok erkölcseit írván le. *) János király „Magna Chartája” nem létesített valódi nemzeti képviseletet: nem hívta meg a király tanácsába, a főpapokkal s a főrenddel, csak a korona hűbérnökeit; nem szól sem választásról, sem képviseltetésről, sem városokról sem községekről. III. Henrik, Jánosnak utóda alatt már valódi képviseleti parlament van. Homályban születik ; a régi történészek alig foglalkoznak ezen gyülekezetekkel. 1265-ik évi január 22-ikén a parlament Londonban egybeül. Az egybehívó levelek meghagyják a „sherif“-eknek, válaszszanak s küldjenek megyénkint két lovagot, nagy városonkint két polgárt, megyei kis városonkint (bourg) két városi polgárt. II. Edvard alatt (1272—1307) tizenkét parlament ülésezett, hol lovagok, földbirtokosok, városi polgárok foglaltanak helyet. Ezen király minden vállalatában használta azokat, nevezetesen, hogy walesi David meggyilkoltatását törvényesítesse, s hogy Scótiát lenyűgözze. Az 1327-iki parlament elég hatalmas volt, hogy II. Edvard királyt trónjától megfoszsza. Az ő uralma alatt fejlődött ki kétségkívül a parlamentnek alsó és felső háza végleges különválása ; a hűbéri nagytanács némikép szerveződik, a szerepek megoszlanak. II Rikárd alatt a községek — alsóház — nem érik be többé azzal, hogy az adót en bloc szavazzák meg; külön fedezetet szavaznak külön kiadásokra. Ezen és a következő országsár (IV. Henrik) alatt a parlament majd minden évben összegyűl. A községek tehát a 13-ik század vége óta elismert szerve az angol alkotmánynak. A souverainetas tényleg már a parlamentben van, de ezen időszaktól fogva viselete a királyság irányában inkább védelem mintsem támadásszerű. Midőn a parlament 1399-iki September 30-ikán II. Rikárdnak letételét proclamálja, a Lancasteri herczeg a megüresült trónhoz közeledik s e formulát nyilvánítja: „az atya, fiú és sz. lélek istennek nevében én Lancasteri Henrik, igénybe veszem ezen Angolország királyságát mert egyenes vonalban származom le a jó úrtól. (Lord) II. Henrik királytól, s mely emlitett királyság felbomlásnak indult, kormányzat hiányában, a jó törvények megszegése miatt.“ Ezt mondván, Henrik a trónra ült. A királyság elismerte bírójának a parlamentet; büntették a királyt, anélkül, hogy a királyságot büntetnék. A két rózsa harczai azonban erősítik a királyi hatalmat, tönkre juttatván a nagy családokat. A tudorok alatt az alsóház alázatossá s szolgáivá lesz; mindazonáltal VIII. Henrik ezt írá a pápának: „Az angol parlament vitái szabadok és korlátlanok; a koronának nincs joga sem korlátolnia a vitákat, sem a tagok szavazata felett ellenőrködnie. A XV-ik század végén valamennyi ország királya sikerrel küzdött az aristokratia ellen, Arragoniai Ferdinánd, Nápolyi Ferdinand, XI-ik Lajos, VII-ik Henrik. Úgy látszik, hogy ugyanazon okoknak mindenütt ugyanazon eredményt kell vala szülniük, de a monarchia, absolutabbá válván, nem nyerte mindenütt ugyanazon jelleget. Az alsóház inkább bűntársa mint rabszolgája volt VIII-ik Henrik vérengző despotismusának. A Tudorok mint a Plantag menetek alatt a parlament megtartó lényeges kiváltságait, meghatározta folyvást az adó összegét s természetét. A királyi mint a nemzeti szenvedélynek ugyanazon tárgya volt. VHI-ik Henrik a legabsolutabb király, melylyel Anglia valaha bírt, akarata ellenére adományozta a teljhatalmat a parlamentnek. Mi lehetett tilos avagy lehetetlen egy testületnek, mely királynékat űzött el és bélyegzett meg, elkobzotta egynegyedét a földbirtoknak az országban, megváltoztatta a megállapított vallást, ártatlanokat ítélt el, több ízben módosította a trónöröklés rendét? Nem volt semmi, mit ne kívántak volna tőle, cselekedhetett tehát mindent. Erzsébet országlása alatt, a nemzeti felhevültség, s a vallási rajongás bálványozottá tevék a királynét, megbocsájták túlkövetelő szeszélyeit, az alkotmányos formák iránti gőgös megvetését, melyek különben is elég hiányosan voltak még körvonalazva. Gyászos utóda alatt kezdődött csak amaz emlékezetes küzdelem, mely a parlament győzelmével, s azzal végződött, hogy az Anglia sorsának véglegesen urává lön. E harczok történelme Angliának örökké nagy időszaka leszen , mi sem halványíthatja annak tragikai dicsőségét, sem az 1868-iki forradalom, sem harcza a franczia forradalom és Bonaparte ellen. A parlamenti szabadságok olyak mint a földbe fúródott erős gyökerek: a fát gyakran insultálták, ágai, sőt dereka eltörettek, a vén törzs mindig épen maradt. Három nagy elv szövődik át minden eseményen, hiányosan körvonalazva kezdetben, gyakran kérdésessé tétetve, de mindig győztesen : 1.) a király nem hozhat törvényt a parlament nélkül; 2.) nem szedhet adót a parlament nélkül. 3) Ha a törvényt végre nem hajtják, a király közegei felelősek a törvényszékeknek. VIII ik Henrik engedni kénytelen, midőn a jövedelem hatodát kívánta adóul behozatni, Erzsébet enged midőn a kereskedők fellázadtak az egyedáruságok ellen, miket létre akart hozni. Már Comines dicsőíti az angol alkotmányt, a korlátolt, a mérsékelt monarchiát. I só Károly a latin, római királyságról, az isteni jogról merészkedett álmodni; theologusai tagadták a szerződést az egyezményt a királyság s a nemzet között. 1629-től 1640-ig, — daczára, hogy elfogadta volt a jogok kérvényét (petition des droiss) mely a fejedelem kötelezettségeinek elismerése volt — mellőzte a parlament egybehivását Melyet 1640-ban egybehívott lön a „hosszú parlament.“ Sújtotta ez legelől Land-ot és Straffordot, s aztán mikor a király, tagjai közül ötöt a többi közt Pyrn-et és Hampden-et annak színe előtt el akarta fogatni, megbossulta magát, magán a királyon. A kezdetben védőleges és az alkotmány nevében támasztatott forradalom, csakhamar magát a parlamentet is megdönti. Cromwell protectorrá lévén, választási reformot új alsóházat, új felsőházat alkotott, de ezen kamarák soha sem látszottak, soha sem voltak eléggé szabadok. A restauratió létrejöttekor, általános jelszó volt: „szabad parliament." Cromwell, választási reformja igen bölcs de erőszak műve vola. Vissza is tértek ő utána a régi parlamenthez. A parlamenti rendszer reformjának eszméje épen nem volt népszerű, csakis századunkban válhatott azzá. Anglia meg volt elégedve alsóházával, bárminemű eredete lett legyen annak. Nem tartotta féken a királyságot? Nem támasztotta 1688-ban egy védőleges forradalmat, mely véglegesen kielégített minden szenvedélyt, az ország minden érdekét. Addig, míg az uralkodó érdekek, az uralkodó szenvedélyek a kormányban képviselvék, az ily kormányról elmondhatni, hogy az képviseleti. Azon értelemben, melyben e szót mai napság értelmezik, az angol kormány az utolsó századokban nem volt képviseleti alig hogy azzá kezd lenni. Alkotmányában ezen alapelvre akadunk : nem egyes emberek képviseltetnek, de testületek, erkölcsi lények, városok vagy megyék. Egy követ annyi mint egy másik, egy választó annyi mint egy más választó. Vl.-ik Henrik törvényében sehol sincs szó bárminemű képességi számról. Máig sem létezik semmi arány a választók és a választottak száma közt. Az első angol parlamentek valódilag a nagy hűbéresek, vagy azok megbizottainak országgyűlései valának. A városok „szabadvárosi“ minőségükben voltak azokon képviselve. Egy szabad mezőváros (bourg) a felségiség egy részecskéjével birt, szabad kereskedelem központja vala, mely nem fizetett vámot, ment volt itt és hid vámtól, a királyi adótól, s közigazgatását kereskedők testülete kezelte. Kiváltságlevél adományozta részére a vásár- s piacztartás s adószedés jogát; a jog, hogy tagokat küldhessen a parlamentbe, terhes kötelezettségnek tekintetett, s a municipális kiváltságok válságdíja volt. A képviselet sok esetben épen nem volt irigyelt szabadalom. A korona adományozhatta s elvonhatta a választás szabadalmát. VIII. Henrik nik Károly nagy számu úgynevezett választó mezővárosokat alkottak, volt eset hogy maga a sherif jelölte ki a választás jogát gyakorló városokat. A király ezen exorbitáns kiváltsága csak Ilik Károly alatt szűnt meg. Nem létezett semmi meghatározott szabály, a választójog illetékességére nézve választás központaiban. — Itt, minden szabad ember — freeman — választó volt, amott csak a testületek tagjai, a polgárnügyok és municipális tanácsosok voltak választók Ezen oly durva,oly önkényes rendszer a hűbériség végső kifejezése volt; a hatalmat a föld birtokosainál a nagy családoknál hagyta meg. A követek nagyobb része közvetve nagy közvetlenül a hódító aristocratiát képviselte. A múlt század végén Leeds, Birmingham, Manchester nem voltak képviselve, de a norfolki herczeg tényleg 11 követet választott Lansdale lord 9et, Darlington lord 7et, Russland és Buckingham herczegek egyenként 6ot. Galton-ban 7, Tavistock-ban 10, Saint Michel-ben 7 választó volt; 70 követ úgyszólván senkit sem képviselt, 90 követ középszámitással 50-50 választót, 37 középszámitással 100-100 választót képviselt, 200 követ volt, kit 7000 választó választott. Az 1832iki reform idejéig 300 követ tényleg a pair-ek által választatott, Ti III r—i- -iii-r—rgiiiiiiniTrifUrrmn csak 170 tekintethetett teljesen függetlennek. Macaulay téved midőn ezen reformot illetőleg írja : „Városok egyszerű falvakká aljasodtak, falvak városokká nagyobbodtak,és midőn hinni látszik, hogy választási jogú falvak,—a rothadt városkák — mind, egykor jelentékeny helyeknek maradványai. Ellenkezőleg, minden időben léteztek falvak, majorok, puszták melyek képviselettel bírtak, falu major puszta létükre. A hires ad- Sarum városka,mely választási kiváltságát 1832- ben vesztette el, két követet választott, s nem volt csak 12 választója. Mi 1832-ben visszaélésnek látszott, nem tűnt fel annak az előbbi századokban. A községek ugyan csak Angliát képviselték, nem ez s ez falut, s ez amaz dombor juhaival, juhászaival, ebeivel, de Angolországot. A politikai jog, ez időszakban egy volt a birtokjoggal. Míg egész Európa absolut királyok uralma alá került, az angol aristokratia fenntartotta hatalmát, hozzá lévén nőve a földhöz, abból szívta a politika életnedvét.Mit tett a választási rendszer szabályszerűtlensége, képtelensége, ha e rendszer meghagyta a hatalmat azoknál, kik az ország felett kétségtelen védnökséget patronátust gyakoroltak, kik védelmezték az angol becsületet, szabadságot? A nagy családok ugyanazon jog czimen bírták parlamenti székeiket mint örökös uradalmaikat. A jelölt kivonult kastélyából, zenével és zászlókkal, s a földművesek felkiáltásával üdvözöltetett. A sörös hordók csapra üttettek, s faasztalok súlyos étkekkel rakattak meg. A követ megbízóinak beszédet tartott, őket felvidítani törekedvén; a választás vendégség volt. A „rothadt városkák“, a „zsebbeli városkák“, politikai javadalom valának. Waller költész 16 éves korában Ayesham követe lön. Fox 1768-ban 19 éves korában foglalt helyet a parlamentben mint Midhurtt követe, melyet apja Hollandlord, vett volt számára. 21 éves korában tagja jön North lord minisztériumának. A hatalom még nem volt verseny tárgya, a nemzeti souverainetas nem tekintetett még oly kincsnek, melyet minden férfi lakos között szabatosan fel kelljen osztani. Csakis két párt, mindkettő aristokrata mindkettő társadalmi hatalommal felfegyverkezve küzdött egymással a hatalomért, s gyakorolta azt sorjában. Beérték ugyanazon egy választási rendszerrel. Felléptek a politikában, mint szokás fellépni a világban, hol előre kijelölt helye van mindenkinek. A nagy földbirtokosok megválasztathatták városkáikban, rokonaikat, pártoltjaikat. E pártfogolás gyakran a mutatkozás embereinek, parasitáknak szolgált előnyére; fel tudta azonban keserni a Pitteket, Foxokat, Burbeokat, Tirneyeket, Sheridaneket, Canningeket, Broughamokat, Macaulaykat is. (Folyt. köv.) *) »Mox rex vei prineeps, pro»t aetas euique, prout nobilitas, prout decus belloium, prout facundia est audiuntur, auctoiitate svadendi magis, quam jubejndi potestoíö. Berlin juníus 27. (Saját levelezőnktől.) Helybeli lapok sorra közük ma a következő pesti táviratot: „Az eddigi választások közül 150 a Deákpárt javára dőlt el, 47 az ellenzék és 17 a 48-ki forradalom-párté. A Deákpárt 381 kerületben nyert többséget és csak 12-őt vesztett el eddigi kerületeiből . Az utóbbi „381“ valószínűleg távvirdai hibát nem is tekintve, minthogy ugyanazon távirat számos lapban jelent meg, ez azt engedi gyanítanunk, hogy a helybeli lapok tudósításaikat nem saját megbízottjaik utján szerzik, hanem azokat valami kormánypárti irodából kapják. Feltűnő ezen bárcsak rövid táviratból, hogy annak szelleme egyező amaz érdekekkel, melyek a helybeli lapokban megjelenni szoktak s ahol a középbal is mint egy oly ellenzék ecseteltetik, mely az állami rend felforgatására törekszik, és amely párt ha az országban többségre találna jutni, a forradalmat vonná maga után. A 48-as párt pedig Berlinben egyértelmű a párisi kommunistákkal. A magyarországi választások iránt helybeli körökben meglehetős érdekeltség mutatkozik, a lapokban majd mindennap jelennek meg táviratok a választásokról, sőt rövidebb czikkek is. Ezen érdekeltség nemcsak azon közös viszonyból magyarázható meg, mely jelenleg Ausztria-Magyarország és Németország között szövődik, de mert a pénzvilág mindinkább kiterjeszti figyelmét a magyar papírokra, melyek közül a vasúti részvények, elsőbbségi kötvények és az állami kölcsönök sokkal nagyobb kamatot nyújtanak, mint a hasonnemű már igen magas árfolyamokkal bíró német papírok. Fájdalom azonban, a legnagyobb rész előtt a magyar pénzügy még nem bír elegendő hitellel, s habár az jobb színben áll, mint a török vagy román állampapírok, sokan mégis nagy merészséget vélnek az által elkövetni, ha pénzüket magyar papírokba helyezik. A jezsuiták még egyrészt előkészítik magokat a költözködéshez s a kezeik között levő nagy birtokokat részint eladogatják, részint más után hozzák biztosságba, másrészt annál nagyobb tevékenységet fejtenek ki a népnek izgatásában. Működésüknek fő tere a lengyel tartományok, hol a szó- és gyóntatószékből a szótárukban oly bőségesen képviselt becsmérlő szavakkal illetik a németeket, kik ugyanezen tartományokban szintén nagy számmal vannak képviselve. Érdekes képét nyerjük az igazgatásoknak a lengyel „Przyjaciel ludu“ néplapból, melyben e jezsuita atyák által tartott szónoklatokról és azoknak hatásáról bőven olvashatunk. így nevezett lapból értesülünk, hogy a sz. atyák naponkint ötször szoktak szónoklatokat tartani s a népet megható beszédeikkel mindig könyekre fakasztják. E prédikácziók legszebb része az, a hol a népet oktatják, hogy milyennek kell a sz. gyónásnak lennie, mit kell főleg töredelmesen bevallaniok, s hogy ha e cselekvőnktől visszatartózkodnak, az által Isten haragját fogják magokra venni, ki kegyetlen csapásokkal fogja a lengyel nemzetet meglátogatni, ha az nem iparkodik kegyet a gyónás által ismét megnyerni. Szegények, kik ma kenyérért kénytelenek koldulni idegeneknél, szegény árvák, kiknek szülei valaha dúsgazdagok voltak, ma,5 borzalom más vallásuaknál kénytelenek szolgálni, városaink legszebb utczáin legszebb térein kik foglalják el atyáink birtokát ? a zsidók és németek. Jószágainknak, falvainknak legnagyobb része kiknek kezébe vándorol át: a németekébe. A német száma napról napra növekszik, az istentelen-ség terjed s. t.b.A nép azután e szent lélektől sugallott és Isten kegyességétől áthatott keneteljes beszédektől annyira megszokott hatva lenni hogy a prédikáczió végével térdre borul és a szatyák minden kivonatát teljesíteni ígéri. A jezsuiták működését igen jellemzik azon egyletek, melyeket különféle ájtatos szeczélok czime alatt alakítanak, milyenek a többi között a rózsafüzes egyletek. Ezek tagjai mindenféle rendű és mindkét nemű szolgák és szolgálók, az alapszabályok általán az egész egylet szervezete szorosan katonai alapokon nyugszik. Tizenkét egyén képez egy rózsát , ily rózsa egy rózsafüzért s ismét egy bizonyos számú rózsafüzér képezi a szeplőtlen szűz Mária egy isteni kertjét. S minden ily kert egy páter föltétlen fövezérlete alatt áll. S ezen egyletek azok,melyekben a szent gyónás által s más után a családok legbensőbb itt.