Ellenőr, 1872. augusztus (4. évfolyam, 177-201. szám)

1872-08-01 / 177. szám

Előfizetési áfák Sfe&B In« . *0 Ért. — kr. I Érnegyedre ll 6 frt. — kr. Fétóne . . 10 „ — „ | Egy hónapra . 1 „ 80 , Egyes szám ára 10 krajcsfir. Szerkesztési iroda: Pearteu, nádor>utcza 6. szám. Semmit tér- közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivé’e hétfőn s ünnepre következő napon. 1 <7 szám. Csütörtök, aigustus 1. 1872 A lapot illető reoiaíuíUiök Lcgrády testvérek irodájába (nádor r.tcza 6. sz.) intízendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, n ú <1 o r • u t e z n O. iazá m. (Léjfrády testvének ii-odú jútmii). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza H. sz. ála intézeudők. IV. évfolyam. Pest, julius 27. + A községek adóhátrálékainak behaj­tása ügyében hozott közleményeink mély bepillantást engednek hazánk pénzügyi vi­szonyaiba. Meglehetősen tájékozva voltunk ugyan eddig is, pénzügyeink roncsolt állapotáról, de az utóbbi események minden kétségen kivül helyezik, hogy fináncziáink sokkal ro- szabbak, mintsem eddig sejtettük. Midőn az állam nem képes adóját sa­ját maga behajtani, hanem lelketlen uzso­rásokra bizza, hogy kíméletet nem ismerő eszközökkel vegyék meg azt a népen — ez már a legszomoritóbb jele annak, hogy ná­lunk nemcsak jólét nincs, de a rendes, el­viselhető állapot is hiányzik. Már régebben volt róla szó, hogy a magyar pénzügyminiszter az ország összes adóhátrálékát valamelyik pénzintézetnek át­adja, illetőleg eladja. De úgy látszik, eddig nem találkozott intézet, mely ezen kétségbe­esett üzletre vállalkozott volna. Mig tehát e terv valósítható lesz, a pénzügyminiszter uj terv kivitelére határozta el magát. Azon községek, melyek 500 fo­rinton felül tartoznak adóval az államnak, kényszerittetnek a kormány által majdan megnevezendő banktól kölcsönt venni fel. A kölcsön föltételeit a bank fogja meghatá­rozni. A községek csak egy esetben vonhat­ják ki magúkat a kölcsön alól, akkor tud­niillik, ha saját erejökből képesek lesznek az összes adóhátrálékot egyszerre kifizetni. Különben nem Mert a kormány azonnal el­rendeli ellenük a végrehajtást. A községek tehát kénytelenek lesz­nek elfogadni a bankok föltételeit, bármily terhesek legyenek is azok, minek aligha lesz más következménye, mint az, hogy a végrehajtás, melylyel most a kormány fe­nyegeti őket; bizonytalan időre elhalasztta- tik, azon ideig tudniilik, midőn majd a a bank által előirt föltételeknek nem lévén képesek megfelelni, a Végrehajtás a bank által eszközöltetik. A községek folytonos üldözéseknek lesznek kitéve és a behajtott adó is nem az állampénztárát, hanem a tömérdek pro- visió — és perczent fejében legnagyobb részben azok zsebeit tömi, kik a közvetí­tésre vállalkoztak. E pénzügyi művelet amennyit segít az állam pillanatnyi bajain, ép annyit ront az illető községek érdekein. A haszon, az előny, mely ebből háromlik, tisztán azon bankot fogja illetni, mely a művelet keresz­tülvitelére ajánlkozott. A községek, ha nekik idő engedtetik lassan lassan törlesztették volna adójukat, mig igy fizetik az adó mellett a drága ka­matokat is, és a bank föltételei által mindig ki vannak téve azon eshetőségnek, hogy va­lamelyik szép reggelen — ha e föltételek­nek megfelelni pontosan nem képesek — egész vagyonuk dobra üttetik. Szóval e művelet által az adóhátralék­ban szenvedő községeket a kormány kiszol­gáltatja a banknak, mely, hogy semmi kí­méletet nem fog ismerni irányunkban, arra bizton el lehetnénk készülve. Azért az oly községek, melyeknek ke­vés reményük van, hogy a bank föltételeit mindig pontosan teljesíthetik, ne egyezzenek bele a kölcsön fölvételébe, ha végrehajtást intéz ellenük a kormány, hát tegye. Jobb, ha a kormány intézi ellenők a végrehajtást, mint a bank. — A szerb iskolák feletti állam­felügyelet tárgyában a közoktatási miniszter egy rendeletet intézett a tanfelügyelőkhöz, melynek szó szerinti szövege a következő. „0 császári és apostoli kir. felsége, f. é. april 6-án és julius 2-án kelt legfelsőbb elhatáro­zásokkal, a szerb nemzeti egyh. congressus által múlt 1871. évi julius 29-én kelt felterjesztéssel bemutatott a szerb népiskolákról (I.) és a felsőbb leánytanodákról (II.) szóló szabályzatokat, az I. szabályzat 1., 2., 7., 14., 18., 31., 58., (illetőleg 61., 107., 108., 109.,) 97., 130., 133., 138., és 139-dik §. és a II. szabályzat 4-ik §-ánál és ré­szint az 1858. évi XXXVIII. t. czikkből részint a metropolitai iskolai tanács és egyházmegyék rendezését helybenhagyó 187Á. évi május 29-én kelt legf. elhatározásból folyó módosításokkal leg­kegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Miután mindkét alapszabálynak illető §§-ain a kellő módosítások már megtörténtek; magok­nak az alapszabályoknak pedig a „Budapesti Közlönyben,“ „Néptanítók lapjában“ és „Rende­letek tárában“ leendő közzététele iránt egy idejti- leg intézkedtem; szükségesnek tartom kiváló kö­telességévé tenni azt, hogy a gör. kel. szerb nép- és felsőbb leányiskolákat állandóan kellő figye­lemmel kisérje; azoknak a fönnálló utasítások ér­telmében leendő megvizsgálásakor a törvényszabta követelmények és feltételek mi módoni teljesíté­seinek a legnagyobb pontossággal járjon végére, kiváltképen pedig beható tudomást szerezzon ma­gának, az ezsn iskoláknál használatban levő tan­könyvek tartalmáról; és a tapasztaltakról,az 1868 évi XXXVIII. t. czikkbea kimondott állami föfel­ügyeleti jog érvényesítése végett nekem időről-idő­re jelentést tegyen. Budán 1872. évi julius 17-én, Dr. Paul er Tivadar s. k. Ázsiai viszonyok a közösügyes Magyaror­szágon. i. Az nj nemzedék nem érti, nem érzi azt, a mi Magyarországon most folyik, de mi, kik az alkotmányos önkormányzat áldásait élveztük, mi, kik egy szebb kort éltünk át, mi, kik 1848/dben a szabadság dicsőségének fényénél melegedtünk; mi előttünk a mostani közösügyes állapotok valódi politikai purgatoriumot alkotnak; mert a közsza­badság romjain mereven czentralizáló s minden hatalmat minden módon körmei közé Ö8szponto- sitni igyekvő kormányunknak minden intézkedése egy-egy terdöfés hazafias szivünkön. A törvényt kijátszó önkénykedésnek egy-egy mérges lehelető az, mely 1861, sőt 1867-ben is feléledt reménye­ink életdus lombjait egymásután hervasztják el, s nem hagynak fenn mást, mint a resignatió sötét, örömtelen állapotát. A hazafi, ki lelke egész he­vével csüngött a hazának oly hosszas szenvedés utáni felszabadulásán, a szabadság emlőin való megizmosodásán és jövő nagyságán: ma már kénytelen átlátni, hogy a hit, a mi Magyarország annyira kiérdemlett szebb jövője iránt lelkében gyökeret vert csalékony délibáb volt. E hitének meghiúsulta annál fájdalmasabb, mert a nemzet jogos igényeit nem ellenség, nem külhatalom bérencz hada, hanem saját fiainak egy a nemzet múltjával és szent hagyományaival sza­kított hatalom féltő csoportja némitja el, mely a hata­lom káprázataközepette nem lát ja át, hogy vak eszköz és játékszer azon osztrák reaktió kezében, mely 800 éven át gátolta s gátolja ma is úgy nálunk, mint az osztrák tartományokban a valódi alkot­mányosság áldásainak meghonosulhatását. Hogy ez így van, hogy kormányunk a ha­talom kézben tartást lehetővé tevő centralisatió- nak minden egyebet alárendel, hogy napjainkban a törvények csak ott és addig tartatnak meg, mig a hatalom uzurpálás fő czéljának eszközül szol­gálnak ; arról minden észlelő meggyőződést szerez­hetett; hisz a jezsuitáknak a világ közerkölcsiségét felforgotó pokoli elve, mely a czél által szentesit- teti a gonosz eszközöket is, ma te'j es alkalmazási nyer hazánk kormányzatában ; a ki ez iránt talán kételyeket táplált lelkében, az a lefolyt választá­sok alatt igen gazdag tapasztalatokat gyűjthetett optimistikus hitének megrenditésére. mert ha az igazság szemüvegével nézte a központon történte­ket, meggyőződhetett, hogy nálunk a parlamen­táris kormányzat csak névleges, hogy itt a kormány az alkotmányosságot már rég feláldozta a párt érdekek bálványának, meggyőződhetett, hogy nálunk nincsen miniszteri felelősség, hanem van miniszteri omnipotentia oly mértékben, mely önkénykedésével túl tesz Bach és Schmerling ön tetszelgő hatalmi ábrándjain; átláthatta, hogy ná­lunk nincs alkotmányos élet, hanem a legnagyobb corruptióra támaszkodó pártzsarnokság vészes uralmát inaugurálta a Lónyay-Tóth dinastia ön- hitsége. Ezen alkotmánytipró példa a központból ki­hat az ország minden zugába, a központi önkény- kedés megteremté a vidéki kis zsarnokokat úgy, hogy megyei és városi főispánjaink, ezen politikai amphibiumok mindegyike egy kis satrapát, egy- egy lófarkos ázsiai pashát állít élőnkbe. Ezen ap­ró zsarnokok undoritó hatalmaskodásának vak eszközéül szolgálnak a közigazgatási hivatalno­kok ; de méginkább Bittó miniszter urnák szedett- vedett, ágról szakadt birói személyzete; kik a birói függetlenség szép magasztos tanáról mitsem tudva vagy tadni nem akarva a pártzsarnokság vak eszközeivé sülyedtek, s oly zelust fejtenek ki a kormány önző cséljainak kivitele és az alkot­mányosság szentségét védő ellenzék üldözésében, hogy valójában az inquisitió vak böszültjeinek csuklyásait juttatják eszünkbe. Hajmeresztő, vérlázitó jog- és törvénytiprá- sok fordulnak elő mindenhol, a hazafias törekvés, az önzetlen honszeretet bére ma üldözés, gúny, börtön és agyonlövésben határzódik meg. Az a ki az 1848-ki törvények alapján Magyarország álla­miságát és a personal unió alapján hazánk füg­getlenségét | hangsúlyozza ép úgy üldöztetik, mint az 50-es években. — különbség az, hogy akkor üldözőink csehek, morvák voltak, mig most ma­gyarok. Akkor, a midőn a miniszter uraknak megvan­nak Horváth Mihályai, kik hivatalos historicusi minőségükben meghamisítják a történelmet s meg­hazudtolják saját multjok és előbb irt könyveiket; most, a midőn a miniszter uraknak megvannak Szász Károlyaik, s más hízelgő udvari költőik, kik a szolgai raeghunyászkodás dicshymnusait zen­gik, a hazafias erényt és kitartást gunytárgyává igyekeznek tenni; igen szükséges, sőt elmulaszt- hatlan kötelessége, az igazság barátjainak, és a Demzet Íróinak is a ferditök és zsoldos irók talpnyalásával szemben az adatokat egybegyüjteni, az előfordult jog- és törvény tiprások at vidéken­ként följegyezni, hogy majd a részreh&jlatlan tör­ténésznek álljanak rendelkezésére az 1868—1872- ki közösügyes magyar kormány bünkronikájának megírásánál. Nagyon korszerű és életrevaló volt tehát az Ellenőr szerkesztőjének azon ötlete, hogy azon eseményeket, melyek az 1872-ki választásoknál az alkotmányos szabadságra gyászlepelt vontak, fel kell jegyezni, az azokat felderítő adatokat egybe kell gyűjteni. A vidék alkotmányos érzelmű hon­polgárainak kötelessége e rovathoz adatokat szol­gáltatni; azért én, ki Udvarhelyszéket érdeklöleg ] már egy czikkben megkezdettem e korrajz adat­tárát egybégyüjteni, azt folytatólag kiegészitni kötelességemnek ismerem. Kü küllőmenti. — Az egyetem rectorává, mint már tegnap jelentettük, dr. Hatala Péter választatott meg. Mondanunk sem kell, hogy e választásnak örvendünk, mert Hatalát szabadelvű embernek is­merjük, ki az infallibilitás absurd tana ellen nagy erélylyel küzdött, s igy biztosítékot nyújt szemé­lyisége arra nézve, hogy az üdvös irány, melyet Toldy Ferencz rectorsága kezdeményezett az egye­temen, nem fog megszaütást szenvedni, hanem további fejlődésnek indul. Azok, kik Hatalát rec- torrá választották, bizonyán meg fogját szavazni mindazt, mi egyetemünket a valódi tudomány és felvilágosodás terjesztőjévé teheti. B.-Gyarmat, jul. 29. Midőn az Ellenőr jul. 17. sz. között az ecsegi esetet olvastuk, Fráter Pál hírneve után mindany- nyian hittük, hogy ki fogji mosni magát. És igy az Ellenőr jul. 28. sz. megelent silány czáfolata váratlan meglepetést hozott. Nem válik az be egyébnek mint takaródénak, bogy -nondott le­gyen is valamit, de azért ason ellenfél kihívása nélkül visszavonulhasson. Mt csináljon az ember ily esetben, mintegy kihiva érzi magát megmon­dani az igazat annak aki azért mégcsak meg se haragszik. Ugyan vett-e tudomást a m. kormány egyik nagyságos hivatalnokának pénzkezeléséről? És el- szégyelte-p magát? Ha nen, úgy annál inkább szivére vehette, midőn tarfelügyelőjének helyes irás ellenes és összefüggés nélküli czáfolata a kö­zönség mulattatására közöltstik. Van is oka rá. Mert ielen levelem bizonyíték lehett a mellett, hogy az ecsegi eset nem külön álló hanem rend­szeresített eljárása Fráter Pál tanfelügyelő ur­nák. Nyilvános titok, hogy a szécsény kovácsi községi iskola építésekor is risszatartott magának 180 frtot az iskola belső felszerelésének fejében. Es a visszatartott összeghez oly erősen ragaszko­dott, hogy Sz F. iskolaszék! elnök még az is­kola fölépültével is csak aktor kaphatta vissza, — midőn azzal fenyegetőzött, hogy az épitkezési okmányokat e hiányzó összeg hovaforditásának megjegyzésével, fogja főiterjeszteni a kormánynak helyeslés végett. Sz.-kovácsi pedig Nógrádban van. De még a következő eset is nálunk történt. A kormány mintegy 7000 frtet utalványozott a csitári és marczali községi iskolák fölépitésére. Fráter Pál ur az adóhivatalnál nyugtáztatta az iskolászéki elnökök által ez összeget. De mig egy részét takarékpénztárba tetette, és a másik kisebb részét megtartotta magának, — addig az iskolaszéki elnökök kezében meghagyott és pilla­natnyi kiadásokra szánt 280—380 írtról újra ő adatott magának nyugtát. Szükségesnek tartom itt megjegyezni, hogy ez nem gúny; de valóban megtörtént. Úgy, hogy ő szerinte az elnökök mindegyike 280 fittal vett volna fel többet, mint ha az egész összeget markukban tartanák. Csitár községének életrevaló isk sz. elnöke az első meg­lepetésből felocsúdván irt F. P. urnák, hogy hisz tulajdonkép az elnök nyugtáj <. kezeskedik az ösz- szegért, tehát küldené meg az elvitt pénzt. F. P. ur érre elküldte először a 280 frt fölöslegről szó­ló nyugtát, azután az elismervényt az elvitt összeg­ről, végre biztosította az elnököt, hogy hiszen ő is 6%-kal együtt fogja vissza fizetai. De ezen engedmények mindegyikének kivívása legalább kétszer annyi levélbe került, a melyek egy né­melyikben a nyilvánosságra hozatal is szerepelt. Végre F. P. ur is elismeréssel adózott a csitári i. sz. elnökének méltányosságáért, mely utóbbi nem akarta a tanfelügyelő ur kárát, hogy ő azért mert őrzi az iskola pénzét még fizessen is 6°/0- ket, mit a takarékpénztárak sem adnak. Mert azt föl se tette, hogy tanfelügyelő ur ezalatt üzletet akart volna vele kezdeni. F. P. ur tehát meg küldte a kérdéses mennyiséget. Igen ám, de a marczali iskolát illető rész még mindig nála van, és a tanügynek ez áldozatkész oszlopa tultéve a takarékpénztárokon még mindig 6°/0-kel boldo­gítja a marczáli iskolát. Pedig már ez se lesz megvetendő összeg, mert már elmúlt két éve, hogy e két iskola épülőfélben van, persze még az alapot se kezdték el ásni. Ezt azután már nem mondtam a nagyságos ur dicséretére. Tehát az említett esetek közül melyikben al­kalmazta „a tiszta szándékot, a felelősség minden tekintetbeni megfigyelését“ mint nyilatkozatában hangsulyozá! Az egyiknek kifizette,! a másikét visszatartotta. Hivatalos utasításaira hasztalan hi­vatkoznék ; mert annyira mégis vagyunk, hogy be­láthassuk, mi következik abból, ha a kormány az iskolaszékeket bizza meg a pénz fölvételévél. Nehe­zen az, hogy a tanfelügyelő ur visszatarthassa. De meg a m. kormány okosan nem is alacsonyithatja le magát tanfelügyelő ur köpenyévé. Mert a tör­vény az iskolaszékre ruházza a pénz kezelést. Igaz! még egyet! Értesülve van-e a magas kormány arról, valljon mily mérvben élvezik a nagyságos kir. tanácsos tanfelügyelő urak a napi­dijakat, miket a törvény engedélyez nekik. Mert nekünk tudomásunk van, hogy a törvényszabta is­kolalátogatásokat nem teljesitik. Ha nem veszik ki vagy kevés napidijat vesznek fel, úgy az oktatás­ügyér urnák tudnia kellene, hogy bizony nem is látogatják az iskolákat. Azon gyanú még távol le­gyen tőlünk, hogy oly vonzó lehetne rájok a na- pidij, hogy látogatás nélkül is fölveszik. Ezt jó lenne ellenőriztetni és a tanfelügyelők fölé uj felügye­lőket rendelni. Úgyis számtalan éhes száj várja a közelmúltban tett érdemeiért a zsíros falatot. De ezt ne vegye valamikép tanácsnak az oktatásügyér ur, én inkább azt mondom, hogy mint az iskola­kerülő tanulót szokás, csapja el az eddigieket is, kevés kivétellel. Ne használja fel többé még a ne­velés ügyét is támpontul hatalmának erősítésére. De végre valahára adjon inkább helyet e téren a szakképzetteknek. Mert máskép ez egyetlen bűne miatt, bűnéül fog felrovatni minden egyéb erénye. De elég lehet ebből ennyi a közönség tájé­kozására, azon eshetőségre, ha ily tanfelügyelő el­lenében keilend jogát megvédeni. Ennyi elég le­hetne Fráter Pál nógrád-megyei tanfelügyelő ur­nák is, hogy szigorú vizsgálatot kérjen maga el­len, de még a m. kormánynak is elég ebből ennyi, hogy önkéntes lemondásra szólitsa fel tanfel­ügyelőjét, annál inkább, mert hiszem hogy a kor­mányhoz közel álló nógrádiak elmondhatják, hogy mindez szószerint megtörtént. — y. — A kernyajai botrányos válasz­tás ügyében az igazságügyi minisztériumhoz a következő folyamodvány intéztetett: Nagyméltuságu m. k. igazságügymiszterium! Bácsmegye ó-moraviczai választó kerületében f. évi junius hó 26-ik napján Kernyaja községben országgyűlési cépviselő választás tartatván, a vá­lasztási hely i jogtiprás és legsúlyosabb beszámí­tás alá eső bűntény elkövetésének színhelye lön. Ugyanis a szavazatszedő küldöttség tagjai közül, Deák Szaniszló alelnök, továbbá Szécsényi Jenő n. militicsi plébános és Gaal István kis-sztu- pári kincstári uradalmi számtartó, mint bizalmi férfiai, az által, hogy egy reám, mint egyik kép­viselőjelöltre szavazott Burger Pál nevű kernyajai választó szavazatát, a szavazatszedő küldöttség többi tagjainak, sőt magának a nevezett válasz­tónak, a szavazatazedő küldöttség előtt tett szemé­lyes s élőszóvali tiltakozása daczára erőszakkal nem az ér, hanem az ellenjelölt Vojnits Barnabás részére igtattatták a szavazási jegyzőkönyvbe, valamint az által, hogy a szavazási jegyzőkönyv egyik példányában részemre beigtatva volt sza­vazatát önhatalmilag kitörölvén, az ellenjelölt ré­szére Íratták át, és ehez képest a szavazási jegy­zőkönyv többi két példányát is kiigazították: hivatalos hatalommali visszaéléssel párosult kiva- talos okmány hamisításának bűnténye elköve­tésében tették magokat részesekké. Minthogy pedig ezen jogtiprás és erőszakos törvényszegés utján elkövetett, s már a közvéle­ménynek is átadott és sajtó utján is nyilvános­ságra hozott esetet, a bünfenyitő igazság megtor­lása nélkül hagyni, lehetetlen; másrészről azon­ban a jelen eset fontossága, illetőleg az elkövetett bűntény súlyos volta, roppant mérvű erkölcsi hord- erejét tekintve minden tekintetben független, el­fogulatlan és minden befolyástól ment, részrehaj- latlan bíróság ítélete alá bocsátandó, e tekintetben azonban számos, itt felemlíteni nem akart szemé­lyes viszonyok s többoldalú befolyásokon kivül azon főfontosságu körülmény, hogy az egyik bűn­részes Szécsényi Jenő az ezen esetben illetékes zombori kir. törvényszék elnökének Szécsényi József urnák testvére, — a részrehaj latlan igaz­ságszolgáltatás lehetősége iránt méltó aggodalomra szolgál okul: másrészről pedig tekintettek az ural­kodó párt szenvedélyekre, melyek a közvetlen környezet által menten érvényesíteni óhajtott be­folyásnál fogva a legfüggetlenebb és legigazságo­sabb biró irányában is fenhagyják a részrehajlás gyanúját akkor, midőn a biró a vádlott irányában akár rokonsági, vagy egyéb erkölcsi kötelékek­től, akár pedig a közvetlen környezet sürgetett befolyásától magát minden tekintetben mentnek nem tarthatja; s ezeknél fogva mi természetesebb, mint hogy a nagyméltóságu minisztérium is a fenforgó körülmények között oly biróság által kí­vánja az itt említett esetet elbiráltatni, mely úgy párt, mint magánérdek tekintetébeni függetlensége, mint hajthatlan igazságszeretete által, úgy a közállagnak, mint az egyesek sértett jogainak törvény és igazság szerinti elbírálás tekintetében teljes garantiát nyújt? ugyanazért mély alázattal esedezem a m. k. igazságyügyminiszteriumnál : Méltóztassék e kérdésben forgó bűntény fent- nevezett elkövetői ellen a fenyitö eljárás megindí­tása s a megejtendő vizsgálathoz képest elítélésre a tek. pesti királyi törvényszéket kiküldeni, s a vizsgálat haladék nélküli megindítására uta­sítani. Melyek után jelen folyamodványom folytán keletkezendő rendeletről igazolt képviselőmet érte- sittetni kérve Mély tisztelettel vagyok a nagyméltóságu m. k. igazságűgyminiszteriumnak alázatos szolgája: Pilaazánovits József. Pestváros közgyűlése. — Jul. 31. — Elnök: Kada Mihály h. polgármester­A gyűlés megnyitása után felolvastatok a kereskedelmi miniszter azon leirata, melyben föl szólítja a városi közönséget, hogy a halottfuvaro­zás — a közgyűlés által hozott határozottal ellen­kezőleg — az ipartörvényben foglalt czikkek sze­rint kezelendő. A közgyűlés ugyanis elhatározta, hogy a halottfuvarozók jelen szerződésének le­járta után (aug. 20) egy vállalkozónak fogja azt átadni, ki is rendőri felügyelet alatt kezelendi azt. — A minisztérium azonban nem helyesli ezen el­járást s a halottfuvarozást szabad iparnak kívánja tekintetni. — Hosszabb eszmecsere után a leirat a tanácshoz utasittatik azon czélból, hogy e tárgy­ban tüzetesebb jelentést terjeszszen elő. — B ó 1 y a Gergely budapesti tanfelügyelő körlevele, tudomá­sul vétetik. Mik lossy Gyula színigazgató egy ideig­lenes népszínháznak az István-téren leendő felál- lithatása iránt folyamodott. — A felállithatási en­gedély vita nélkül megadatott, a föltételek megha­tározásával a gazdasági bizottmány bízatott meg. A polgári fiú és leánytanodánál betöltendő állomások iránt beadott tanácsi előterjesztés felol­vastatván, szót emel Havas, azon kivánatát fejez­vén ki, hogy a kormány oly intézkedéseket tegyen, miszerint a nők tudatlanságának oly szomorú kö­vetkezményeit] ne kelljen tapasztalni a világnak, mint a mily tapasztalatot most szerzett magának egy rendkívüli botrány által. (Fölkiáltások: páter Gábriel!) — Szóllnak a tárgyhoz Ballagi, Simon s többen; a tanácsi előterjesztés határozattá emelte­tett azon hozzátétellel, hogy a pályázati fölhívás­ban meg lesz jegyezve, hogy nők is pályáz­hatnak. Egyúttal fel fog szóllittatni a közoktatási mi­niszter, hogy a fővárosban szintén állíttasson föl egy női tanitóképezdét. A józsefvárosi alreáltánodánál a természetraj­zi és vegytan üresedésbe jött tanszékére a közgyű­lés Sajóhegyi Frigyest, a szabadkézirajz s szép irás tanszékére V i d é kit választotta meg. A városligetben épitendő uj korcsmáról an­nak idejében megemlékeztünk. A tanács mai elő­terjesztése szerint 166,000 frtba kerülend, mely összeg daczára, hogy 54,000 írttal haladja meg az eredeti költségvetést, mégis megszavaztatott. Több nyugdíj és végkielégítés megszavazása után tárgyalásra kerül Széher Mihálynak a szabá­lyozási vonalon kivül vagy belül eső házak tár­gyában beadott indítványa. Az indítvány lényege az, mondaná ki a közgyűlés, miszerint „minden a szabályozási vonalon kivül vagy belöl eső házra a kisajátítás elrendelendő. — Ä közgyűlés ezen indítványt hosszabb, de lényegtelen vita után elfo­gadta. — A légszesz — vizsgálói állomásra 600 frt évi fizetéssel Áujeszky Lipót neveztetett ki. Weisz Bernát még 1870 vége felé indítvá­nyozta egy szeretetház fölállítását, mely egyelőre csak bérházban, de később, midőn a szegényügy a törvényhozás által rendeztetm fog, s midőn e czélra a haza lakosságának áldozatkészsége meg­tette a m igáét egy e czélra építendő házban lenne elhelyezendő. — Az ügy elintézésével egy 20 tagú képviselőkből és kültagokból álló bizott­mány fog megbizatni. Ülés vége 6 órakor. Külföldi szemle. Pest, jul 31. Az uj franczia kölcsön aláírása min­den várakozást messze túlszárnyaló eredményt mutat fel, olyat, mely a legnagyobb bizalmi nyi­latkozatot foglalja magában Európa részéről Thiers köztársasága iránt, mely azt hiszszük most már csakugyan végleges állapotba ment; az az ideigle­nesből s örökre visszavonulásra birja a nemzet- gyűlés fondorkodó monarchista fraktióit. Aláíra­tott ugyanis Páriában 12, a departementokban 2 s a külföldön 14 milliárd úgy, bogy a végleges eredmény körülbelül meg fogja ütni a 30 milliár- dot. — Páriában 28-ikára viradóiag sajátságos képet nyújtottak a különböző városrészek polgár- mesteri kivatalai, hol százakra menő néptömeg várta ülve, vagy a járdán elnyajtózkodva az alá­írás megnyitását unaloműzésből gyertyafönynél kártyázva s minden lehető módon küzdve az álom ellen. A franczia hadügyminiszter leg* közelébb 91 millió kölcsön fölvehetésére kért en­gedélyt, bogy a legszükségesebb kiadásoknak megfelelhessen. Ez Összegből a tüzérségre for- dittatnék 34 millió, a mérnöki karra eredetileg 31 millió irányoztatott elő, azonban a Németor­szággal közelebb kötött egyezség értelmében a nem sokára felszabadulandó departementokban nem lévén megengedve a franczia kormánynak újabb erődöket felállítani, ez összeg 8 7,millióra szállíttatott alá, mely a már fenálló erődök kija­vítására, a katonai épületek kitatarozására, a tá- berok jó karba hozására. — Katonai kórodákra elő van előirányozva egy millió, ruházatra pedig két millió. — A német megszálló, csapatok ellá­tására a folyó év második felében 25 millió, vé­gül az elbocsátott tisztek nyugdijára 9 millió. A nemzetgyűlés közelebbi ülésében eme figyelemre méltó tvjavaslat nyujtatoít be a baloldal egyik tagja ' által: 1) A nemzetgyűlés engedve Thiers Bordeauxban kimondott és általa elfogadott szavainak s különben is komoly politikai kénysze­rűség által indíttatva, mely egy végleges kormány­forma felállítását kívánja, — kinyilatkoztatja, hogy mielőbb átalános választást szándé­kozik elrendelni, hogy alkot mányozó gyűlést nevezzen ki; 2) a nemzetgyűlés jövő összeülésekor mindenekelőtt a budgetet és a had­sereg szervezésére vonatkozó tv javaslatot veszi tár­gyalás alá ; enquettebizottságai szintén befejezik munkálataikat s igy a választók legkésőbb 1873. február havára összehívhatok; 3) A nemzetgyűlés feloszlása után s az alkotmányozó gyűlés összeűlé- seig a nemzetgyűlés elnöke viseli a köztársasági elnök tekintélyét és hatalmát. A spanyol király ellen elkövetett merénylet ügyében a legnagyobb titoktartás mel­lett folynak a vizsgálatok úgy, hogy eddig misem szivároghatott ki a közönség közé, a merénylet in­dokait s a benne szereplők személységét illetőleg. — Mily lelki nyugalommal vette Amadeus király a dolgot, bizonyítja azon távirat, melyet a merény* let után kevéssel atyjához intézett, s mely igy hangzik: „Madrid, jul. 18. Éjfél. — Az olasz ki­rálynak. Tudósítom felségedet, hogy mi ma este merénylet tárgyát képeztük, istennek hála azonban teljesen épen maradtunk. Amadeus.“ S z.-P é t e r t e m p 1 o m á nak kupolája, római hírek szerint, beomlással fenyeget, s több jelentékeny repedés észlelhető rajta, legalább ez a hir volt elterjedve a napokban az örökvárosban, mi arra indította a pápát, hogy egy mérnökbizottj, ságot küldjön ki a kupola megvizsgálására, mely azon megnyugtató jelentést tette, hogy mutat­koznak ugyan repedések, de azok távolról sem veszélyesek. Beckx pater, a jezsuiták generálisa, Ró­mába gyűlésre hívta meg az egész föld kereksé- ségéről rendje főnökeit, hogy megállapítsa azon magatartást, melyet e félelmes rendnek a küszö­bön álló páya-választással s az ellene világszerte hatalmasan feltámadó ellenszenvvel szemben kö­vetnie kell. Az Internationale titkos értekezletet tartott a napovban Uj-Yorkban, melyen ismét tényleg bebizonyult, hogy ezen társulat a szabad Amerikában csak kevés követővel bir, a mint szintén hasztalanul kísérletté meg a közelebbi strikeok alkalmával némi befolyást szerezni az ottani munkások közt. Az értekezleten két küldött választtatott, kik a szeptemberi hágai kongressuson Amerikát képviseljék. Juarez Mexikót a legnagyobb zavarban és rendetlenségben hagyta s mint az auna érke­ző hírek e hó 1-jéről jelentik, az üzlet az egész országban pang; a forradalmi mozgalmak külön­böző tartományokban folyvást tartanak, rablás, gyilkolás napirenden van. A felkelők közelebbi vereségeik után az elnök halála által uj erőt s bátorságot merítve, elérve látják rég óhajtott ter­veiket, Lerdo de Tajeda elnökké választását, ki mint a legfőbb törvényszék elnöke ideiglenesen már úgy is kezébe vette a hatalmat. Ä Juarezpárt gyűlölettel és félelemmel tekint Tajédára, ki épen nem valami hő republikánus, barátai arisztrokra- ták, sőt azon gyanúban áll, hogy az egyháznak is nagy hive. így félő, hogy Juarez halála újabb zavarok nyit utat. Az internationalisták a párisi ostrom alatt. A párisi ostrom történetének harmadik füze tében, mely legközelebb jelent meg Parisban, tel­jesen be van bizonyítva, hogy az internationalis­ták az egész ostrom alatt csaknem kizárólag egye­dül a munkakérdéssel foglalkoztak s csak eset­leg vettek részt a politikai eseményekben és csu­pán akkor, midőn kilátásuk nyílt reá, hogy e po-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék