Ellenőr, 1872. augusztus (4. évfolyam, 177-201. szám)

1872-08-01 / 177. szám

sulat idői műlapja, Murillo madonnájának szép rézmetszete végbefejezéséhez közeleg, a kiadó biz­tosítja a választmányt, hogy a lenyomatok kellő számú példányait October havában a társulat ren­delkezésére bocsátja. A folyó ügyek elintézése után, titkár jelenti, hogy a június havi tárlatból 1500 ft áru­mű kelt el, s hogy a műcsarnok lá­togatói után a pénztári bevétel 84 ft 90 krajczárt tett. Új tagokat léptek a társulatba: Czigler Győ­ző úz Aradról, Biscara Endre és Axamethy Lajos Budáról, Szelke Kristóf Sz.-Fehérvárról, Frank Iván Csurgóról, Józsa Jenő és Sohár Gyula Ke­resztesről és Gerhard Alajos hazai festész Mün­chenből. A társulat által legközelebb Egerben vagy Kassán, rendezendő fióktárlat ügyében az élőin­­tézkedések most vannak folyamatban.­­ A közoktatási törvény módosí­tásán dolgoznak a kultuszminisztériumban. Ne­vezetesen az a pont fog változtatást szenvedni, mely a felekezeti iskolákat az állam felügyelete alá helyezi. Ez eddig kivihetlennek látszott, miután a felekezetek a tanfelügyelők vagy miniszter felhívá­sait figyelemre sem méltatták, sőt a statisztikai adatok beküldését is megtagadták. Most azon mó­dozatokat dolgozzák ki, hogy mi fog történni, ha a hitfelekezetek megtagadják a kormány felszólítá­sainak teljesítését. —­ Lőpor­robbanás. Az Ó Buda köze­lében fekvő lőpormalom, melyben öt mázsa lőpor volt, tegnapelőtt borzasztó robajjal a légbe repült. A malom melletti tóban mintegy 60 ember füröd­­hetett, midőn ez történt s nagy szerencsének mond­ható, hogy a különféle érczdarabok, melyek pely­­hekként repültek a légben, senkit sem sértettek meg. A robbanás oka eddig ismeretlen. — Megint egy uj nemes. A hivatalos lap mai száma jelenti, hogy „Janik János a ma­ga és utódai részére díjmentesen magyar ne­mességet nyert.“ — Miután a „közügyek terén szerzett érdemekért“ szokásos kifejezés nincsen al­kalmazva, kérdeznünk kell, hogy miért kapta a nemességet díjmentesen? Ha már adunk ilyen czifraságot, s akad, a­kinek ez örömet szerez, legalább legyen belőle valami haszna az állampénz­tárnak.­­ Az újonczozási visszaéléseket illetőleg a honvédelmi minisztériumban egy tör­vényjavaslatot készítettek, melyben szigorú bünte­tések voltak szabva azokra, kik az utolsó évtized­ben a sorozás alól kihúzták magukat. A javaslat sok mindenféle phasison átment, mikor aztán be­látták, hogy ennek életbeléptetése sokkal több bajt, mint hasznot okozna, mert földúlna számos családi viszonyt, és elsimíthatlan zavarokat támasztana a társadalmi életben. Szerencsére, kellőleg figyelembe vették ezt, s az egész dolgozatot a sutba vetették, jeléül, hogy a honvédelmi minisztériumban igen észszerűen és nagy meggondoltsággal szoktak a do­loghoz fogni. Egyébiránt az újonczozási szabály­zatok szigorúbbá tételén is dolgoznak. — Ki lesz a szerb metropolita? A kongressus többsége valószínüleg Sztojkovits Arzén mellett fog nyilatkozni, a kisebbség pedig Gruics mellett. Ekkor aztán a kormányon lesz a sor, hogy válaszszon, s alig szenved kétséget, hogy Gruicsot választja. — A regatta napja közeledik. A ver­senyben való részvétel bejelentésnek határideje, hol­nap, aug. 1-én esti 7 órakor jár le, mire figyel­meztetjük — ha még nem késő, — az érdeklette­ket. Különben sok bejelentés történt, s az aug. 18-iki csalnakverseny a legtarkább, és legérdekesb látványok egyikének ígérkezik. A részletes Prog­ramm e napokban hozatik nyilvánosságra. — Győrmegye főispánjáról a „P. N.* azt hallja, hogy lemondott, és utódja Radó Kál­mán lesz. — A budai színkörben közelebb Kö­­vérné­ Komlóssy Ida is föllép háromszor, a követ­kező darabokban: „Indiána.“ — „Mari, vagy egy anya a népből“, és „Tamás bátya kunyhója.“ — Halálozás. Az irodalom és művészet te­rén híres Fáy-családnak egy köztiszteletben élt tagja: Fáy Antal zeneszerző meghalt. A boldo­gult több jó zeneművet irt, s átalában lelkes mű­­barát volt. A gyászesetről a család jelentése így szól: Özvegy Fáy Antalné, szül. Ebeczky Blas­­kovics Aloiza ; Gizella, férjével Reményi Edével; Albina, férjével Fáy Barnabással, s fia Istvánnal együtt, mélyen elkeseredett szivvel jelentik felejt­­hetlen férje, iletőleg édes atyjok, apósuk és nagy atyja Fáji Fáy Antalnak, folyó 1872 ik évi jú­lius 30-án rövid betegség után, életének 67-ik, boldog házasságának 39-ik évében történt gyá­szos kimultát. A boldogult földi maradványai szerdán f. hó 31-én délutáni 5 órakor fognak be­szenteltetni s a kerepesi sirkertben örök nyuga­lomra tétetni; az engesztelő szt. mise-áldozat pe­dig augusztus 1-én reggeli 10 órakor fog a fe­­rencziek templomában az urnák bemutattatni. Pest, 1872. julius 30-án. Áldás és béke hamvaira! Lakás: Zerge utcza 1. sz. — A törvényteremből. Érdekes ese­tet tárgyalt tegnap a legfelsőbb törvényszék. Lencsés Etelka, pesti születésű jókedélyü fiatal leány, viszonyai által arra kényszerittetett, hogy apácza legyen. Eleinte két próbaidőt kellett ki­tölteni imádkozni, böjtölni kényszeritették s mind attól vissza kellett tartania magát a mi egy le­­ánysziv legédesebb vágyát képezheti. A letett zár­dái vizsgálatnál megkérdeztetett, miféle czélja van a nőnek az isten d­icsősségére és embertársai segítségére ? mire ezt felelte. A nőnek legneme­sebb czélja az, hogy családjában derék és mivelt polgárokat neveljen. A fejedelem asszony áhita­­tosan keresztet vetett, és a prépost, ki mint vizs­gáló biztos működött, azt jelentette ki, hogy ily apácza nem kell. Etelka tehát eltávozott a kolos­torból, de haza se mehetett. Borzasztó helyzet volt ez egy leányra nézve. A klastrom, szülei, az egész világ elhagyta őt, csak a jó istenbe vett minden bizalmát. A végzet Nagy-Ma­rosra vezette, hol egy uraságnál, mint neve­­lőnő alkalmazást nyert. A gyermekeket szor­galommal tanította, életmódja tökéletesen tisz­ta és kifogástaln volt, annál inkább csodálkozott tehát az uraság, mikor egy napon a törvényszék­hez idézték, hogy adjon arról felvilágosítást miféle leány ez a Lencsés Etelka? Az uraság a legjobb bizonyítványt adta a nevelőnőnek. A szerencsét­len leány gyilkossági kísérlettel volt vádolva. A a lányálladék a következő: A nevelőnő ifj. Zöll­ner Mátyás, nagy­marosi kereskedővel ismerke­dett meg s megszerették egymást. A leány azt hitte, hogy Zöllner őt nőül veszi; de ez látván, hogy vagyonnal nem bir, máskép kezdett gon­dolkozni és oly indítványokat tett a leánynak, hogy ez pirulni kényszerült és szégyenből meg is akarta magát ölni. Zöllner azonban Etelkát még­is arra bírta, hogy egy délutánon őt boltjában meglátogassa, hol a kereskedő szemtelen indítvá­nyát újra ismételte, és mikor Etelka rá nem ál­lott, a kereskedő fekete festékkel mocskolta be a leány képét, és az utczára lökte. A szegény leány így elcsúfítva ment haza, otthon egy ötcsövű re­volvert töltött meg, visszament Zollnerhez, és a revolvert ötször is elsütötte rája, de az csak köny­­nyen sebesült meg. Lencsés Etelka ellen most a gyilkosságkísérleti bűnper indíttatott meg, de a legfelsőbb törvényszék a vádlottnőt csak könnyű testi sértés miatt ítélte el a vizsgálati fogságon kívül néhány napi fogságra. — A nőipar-egylet augustus második hetében nyitja meg munkabazárját, melybe már is sok kézi munka érkezett. Ugyanaz nap délu­tánján az állatkertben is lesz egy kis ünnepély. — A b o r s o d-m i s k o l­c z i ki háza Bi­tóknak még Krakkóban is volt ügynöksége. Most ez ellen is megindították a vizsgálatot. — Zágrábból távírják. A vinkovezei határőrezred rendkívüli gyűlése elhatározta, misze­rint a királyt egy küldöttség által arra fogja kér­ni, hogy az összes határőrvidék a horvát ország­gyűlésen képviseltessék. — Jezs­uita, mint kisértet. Nagy zajt ütött a bécsi lapokban, hogy nem­régiben a császári lak egyik folyosóján, épen a kisértetek éjféli órájában az őrt álló katona egy fehér alakot látott. Annyira megijedt tőle, hogy elhagyta őr­helyét, miért árizstomra is ítélték . A­z új Presse most érdekes folytatást ir a kisértetes történetről megyjegyezve, hogy azt széles körökben beszélik s elvárja, mikép a hivatalos lap a valót kinyi­latkoztassa. A „N. F. Presse“ szerint, a kisértet több éjjel megjelent, Zsófia főherczegnő alakját véve föl, s két őr ismét megfutott előle, mig egy harmadik rálőtt, s a kisértet elbukott. Állítólag a Burgbeli papság egyik tagja volt. A nevezett lap titkos cselszövényt lát itt, melyet bizonynyal föl fognak ismerni legmagasb helyen is. Ezúttal az udvar iránti tiszteletből nem tesz megjegyzéseket a rejtélyes dologra, fölvilágosítást várva. — A budapesti t­a­n­fe­l­ü­gy­e­l­ő­s­é­g hivatalos helyisége még augusztus végéig Zichy Antal házánál (Muzeum-utcza 8. sz.) marad. — A bécsi világkiáll­í­t­á­s­i orszá­gos magyar bizottmány titkári irodája i. é. au­gusztus 1-től a nádor-utcza 9 szám alatti házban (a Zrinyi-utcza sarkán) a második emeleten lesz elhelyezve.­­ — A római Péter-egyház óriási ku­poláján oly jeleket vettek észre, mintha e merész építészeti mű nem volna elég szilárd és szeren­csétlenségtől lehetne tartani. E czélból mérnökök­ből és építészekből alakult bizottság tesz vizsgá­latot. — A magyar gazdasszony egylet árvaházának növendékei számára holnap, csütörtö­kön a rákos­palotai erdőben több jószivü hölgy nyári mulatságot rendez, hogy e szegény gyerme­keknek is legyen örömnapjuk az iskolai év végén.­­ Az óbudai polgári közös (alreal) tanoda növendékei múlt július hó 29 én tettek vizsgát igen szép sikerrel, s nemcsak a gyakorlati hasznosságú, komolyabb tantárgyakban, hanem a szépírászat-, rajz-, ének- és különösen a hazafias szellemű magyar költemények szabatos és lelkes elszavalásában oly kitűnő ügyességet tanúsítottak, miszerint az iskolai bizottmány egyik derék tagja, Végh J. ur meleg és buzdító szavakban fejezé ki teljes méltánylatát mind a növendékek, mind a tanárok irányában. Ez üdvös eredmény főkép a fáradhatlan szorgalmú, jó tapintatu és szabadelvű vezető tanár, Morzsányi Sándor úrnak kö­szönhető. — Szerencsétlenség. Mint a P. N. hallja, a fiumei vasútépítésnél szombatról vasárnap­ra viradó éjjel, egy töltés leszakadt és tiz munkást eltemetett. A részletek valamint e hir megerősítése még hiányzanak. — Egy rendkívül érdekes bűn­­, erről a következőket olvassuk a „Reforméban. B. Josiitzy László 1862. évi deczember 10-én meggyilkolva találtatott Szilágy-Somlyón, lakához pár ölnyire, estéli 8 óra után. Fején 12 halálos ütés észleltetett, melyek mindannyian halálosak vol­tak. — A test hanyatt fekve, lábbal háza felé, a rablás legkisebb nyoma nélkül találtatott meg ina­sa által. A báró, ki roppant vagyont szerzett úgy­szólván semmiből, estéli hét óra után ment ki Hirschmann Izsákkal, mindenesével, annak unszo­lására ; — ezt ugyan már másszor is tette, de ma talán előérzete miatt,­vonakodott azt megtenni,de vég­re is engedve elhagyta labát, hol vele .............. Eszter lakott, kivel már mintegy 15 éve szoros barátságban élt; ezután Láng Mór boltjában lát­ták 7—8 óra között, több zsidótól körülvéve, sőt tanult, bár nem egészen hitelesen, állítják, hogy a báróval valami vörös italt itattak. Innen, mint Hirschmann maga is bevallja, mint rendesen az ő kíséretében indultak haza, de ugyancsak 1 so­t. vádlott állítja, hogy a bárót csak az izraelita templomig kisérte, holott mint bebizonyítva van tanuk által, azelőtt mindig házáig, sőt szobájába is bekísérte. Hirschmann előéletére vonatkozólag a követ­kezőkről van tudomásunk : Mint igen szegény em­ber jött Somlyóra, hol egy fiatal keresztény keres­kedővel, Surányival ismerkedett meg, kinek testvé­rét a szép Krausznét áldozta föl, czéljai kivitelére. Czélját el is érte , mert Surányi elhagyva saját édes­anyját, Hirschmann körébe vonult, s az társul fogadta. Az élelmes s ügyes Surányi nagy üzleteket tett az akkor kibocsátott földtehermentesítési pa­pírokkal, midőn Krauszné meghalt. — Hirschman a már akkor is kimerült s beteges Surányit nem engedte kisiklani, s most saját szép feleségét adta oda. Az élvekben teljesen kimerült fiatal ember meghalt, s hogy mennyire körül volt hálózva, mutatja végrendelete, mely szerint elfeledve édes anyját, boltját s mindenét Hirschmannak hagyo­mányozta, s igy Hirschmann már e rövid idő alatt egy virágzó kereskedést s roppant hitelt szerzett. De a tudatlan s járatlan Hirschmann kezei között a kereskedés sülyedt, s hogy megmentse hitelét, kénytelen volt egyiktől kölcsön kérni, hogy a má­siknak hitelezhessen. Ekkor történt, hogy báró Josintzy László a 315 fontot nyomó gazdag ember beköltözött Somlyóra. Hirschmann érintkezésbe jött vele, s tagadhatatlan ügyes modora által annyira megkedvelteté magát, hogy ez teljes bizalmával illette őt. Ő reá bízott minden pénzbeli, adásverési ügyet. Hirschman, hogy teljesen hatalmába kerítse, mindent elkövetett, hogy a vele lakó G . . . . Esztertől elvonja és saját házához hozza, talán a báró ropant kövérsége miatt egy csöndes gutaütést várt, a­mely esetben, ha hazánál van, irományai és pénzei közt kényére gazdálkodhatott volna. S miután Krauszné nem volt, felesége pedig a ha­todik gyermek után elveszthette minden ingerét a báróra, most S . . . Elist, egy kikeresztelkedett zsidó nőt dobott a báró útjába. Az összejövetelek Hirschmann házánál történtek, de minden igyeke­zete daczára sem tudta a bárót házához vonni. Érdekesek itt S. . . Eliz levelei, tele ügyetlen hí­zelgéssel és pénz­kéréssel, de nem érdemelnek teljesen hitelt, mert e levelek tőlük kerültek ki, mig a bárónak egy e fajta levelét sem képesek felmutatni, sőt maga a megszólitás „édes Josin­tzy­m !“ arra mutat, hogy talán komponáltatott a báróvali viszony bebizonyítására, a­mire egyébiránt semmi szükség nem volt, különben is eléggé be lévén az bizonyítva. E­közben Hirschmann ügyei mindinkább bonyolódtak, a guta nem érkezett meg, pedig már ekkor Hirschmann — mint a tanúvallomások­ból kitűnik — el volt látva egy pár hamis váltó­val. Másik nővérének fia Blumenfeld Mór már írja ez időben fivérének, hogy minden jóra forduland ha a báró meghal,­mert akkor nagy öröksgéhez jutnak. Végre elérkezett az idő, hol többé nem le­hetett várni; a bárónak meg kellett halni, hogy Hirschmann fölléphessen hamis követeléseivel. A tett a legnagyobb ügyességgel hajtatott végre. G . . . Eszter hasztalan várván a bárót haza inasát küldte utána, de a fiú remegve jött vissza, hogy az utczán valami állat, talán bivaly fekszik s e fél mellette elmenni. Másodszor is elküldetve, ismét vissza­jött, a a cselédség ekkor kíváncsiság­tól ösztönözve, kiment s m megtalálta a bárót halva. A gyanú "egyenesen Hirschmannra eset­t a vele összeköttetésben álló Blumenfeldre, annyival is inkább, mert a földfedezéskor a helyszínen jelen­levő Blumenfeld körüljárta a hullát többször, mintha a fris hóban létező nyomokat akarná el­­enyésztetni s orvos után küldetvén, először Hirsch­­mannt tudósította az eseményről, ugyancsak ö­t óra körül körülbelül egy félóráig nem képes hollétét igazolni. A másnap megejtett kihallgatáson Hirsch­mann félelmében azt vallottta, hogy ő adós a bá­rónak 8000 frttal, de már öt nap múlva látva, hogy a bűntény eltitkolva marad, a báró ellen 18,350 frt követeléssel lépett föl, sőt 1863 már­­czius 27-én 24,270 frtra emelte követelését, az­zal okadatolván, hogy elfeledte. — Valóban, igen hihető, hogy 24,270 ft követelést elfeledjen va­laki, midőn 8000 .frt tartozása eszébe jut, de még e 8000 frtot sem mint tartozást adta elő, hanem mint kamatokat, melyet a bárótól kapott. De a tanuk vallomásaival eléggé be van bizonyítva, hogy a báró küldözgesen a nyakára a kamatokért, s midőn a báró értésére esett, mintha Hirschmann az­zal dicsekednék, hogy neki a báró adós, károm­­­kodva mondá, számoljunk össze, tudom, hogy ő marad adós 8—9 ezerrel.­De érdekes tudni azt is, hogy bármily szo­rongatott állapotban volt H., bár a váltók mind lejártak még a báró halála előtt, még­sem perelte be azokat, nem is adta mindenkinek, hanem csak mutogatta, hogy a báró halála után hivatkozhas­­sék ez emberekre, kik már a báró életében lát­tak a bárótól váltókat Hirschmannál. Körülbelül ez vázlata a tényeknek, melyek fölött a nagy­károlyi kir. törvényszék 20 napot ülésezett julius 1-től 20-áig, s ítéletében mégis kénytelen volt felmenteni vádlottakat. S mint törvényszék nem is tehetett mást, mint Jury bizo­nyára elitélte volna őket. TÁVIRATOK. Gy.-Szt.-Miklós, julius 31. (Az Elle­nőr távirata.) Az igaz ügy Gyergyóban is fényes győzelmet aratott. A baloldali Boér Antal 2455 szavazattal Antalfy 571 szavazata ellenében képviselővé választatott. Debreczen, júl. 31. (Az Ellenőr táv­irata.) Egyhangúlag megválasztattak : K­o­­v­á­c­s Lajos polgármesterré, S­i­m­o­n­f­f­y Imre főkapitánynyá, Papp Ferencz főjegy­zővé, mindnyájan ellenzékiek. A lelkesedés általános. Linz, júl. 31. (Az Ellenőr távirata.) Minél inkább fordul a közvélemény pater Gábriel ellen az esküdtszéki tárgyalások alatt, annál fanatizál­­tabban viselik magukat a tárgyalási termet meg­töltő „Betschwester“-ek és jámbor nénikék; a Dunzinger mellett tanuskodók insultáltatnak ; maga Dunzinger, midőn a törvényszék helyiségét el­hagyta, fenyegettetett és csak rendőri felügyelet alatt távozhatott lakására. München, jul. 31. Ma veszi kezdetét az egye­temi ünnepély a küldöttségek fogadásával. A mi­niszter a király szerencse kivonatát tolmácsolá, Döllinger az egyetem nevében megköszönte azt; ezután az üdvözlések következtek. London, jul. 31. Az alsó­ház mai ülésében a kormány a római nagykövetség fentartása iránt nyilatkozott, még pedig azért a fentartás mellett — a­mint a nyilatkozat mondja, — mert a pápák világi uralmának elvesztése még nem vonja maga után a független souverain uralkodói czím elvesz­tését is. Bécs, jul. 31/A Gizela-vasút építésére beérke­zett ajánlatok közül legolcsóbbnak látszik az, mely a főherczeg Rudolf-vaspálya által adatott be amely mértföldenkint 399,158 frt kér és köte­lezi magát a kötvényeket árfolyamban átvenni. München, jul. 31. Római távirat szerint Ha­neberg apátnak speyeri püspökké történt praecano­­nisatiója a legutóbbi consistoriális gyűlésen meg­történt. Lissabon jul. 31. Hire jár, hogy összeeskü­vésnek jöttek nyomára, minek következtében nyugtalanságtól tartanak. A kormány egyébiránt megtette a szükséges óvintézkedéseket. Prágá­juk 31. A »Bohemia“ jelenti, hogy a Skene consortium az 1873. évre megállapított szállítási árak fölemeléséért folyamodott azon indokból, mert a világkiállítás idején a munkabér felszö­kik ; a minisztérium azonban e kérelmet kereken visszautasította. KÖZGAZDASÁG. Vasúti Üzleti szabályzat. Érvényes a magyar korona területén fekvő összes vasutakon. (Folytatás.) b) Az úti podgyász szállítása. 24. §. Az úti podgyász forgalma. úti podgyászképen rendszerint csak az szál­­líttatik, a­mit az utas saját, vagy hozzátartozói úti szükségletéül visz magával, nevezetesen: bő­röndök, köpenyzsákok, utazó táskák, kalaptartók, apróbb ládák s több effélék , nagyobb, kereske­­dőileg becsomagolt ládák, tonnák, valamint más, az úti szükségletekhez nem számítható tárgyak szállítása csakis kivételesen engedhető meg. Oly tárgyak, melyek mint teherszállítmányok a szál­lításból kizárvák, utipodgyászul sem adhatók fel. 25. §. A becsomagolás módja, régibb posta- és vasúti czim- és számjegyek eltávolítása. Az oly utipodgyász, mely biztosan és tartó­san becsomagolva nincsen, visszautasítható. A podgyászdarabokról a régibb posta- vagy vasúti czim- és számjegyek leveendők. Ha ez nem tör­ténik, s ennek folytán a podgyász eltéved, a vas­pálya az ebből származott kárért nem felelős. 26. §: A podgyász beszolgáltatása. Az olyan podgyásznak elszállítására, mely a vonat elindulása előtt legalább 15 perc­c­el az útjegy előmutatása mellett a podgyásztfelvételi hivatalhoz be nem adatott, igényt nem tarthatni. Kivételesen s a későbbi felvétel fentartása mellett, sürgős esetekben rendes fölvétel nélkül is elszállítható a podgyász, hanem az ilyen a sza­bályszerű fölvétel időpontjáig szállításra feladott­nak nem tekinthető. Ugyanez áll az útipodgyász felvételére nézve a megállapodási helyeken is. A podgyászviteldíj azonnal lefizetendő, ne­hogy a feladmány szállítása elmaradjon. 27. §: Kézi podgyász elvitele. Az utasok kisebbszerű, könnyen hordozható tárgyakat, a­mennyiben azok az utitársaknak terhére nincsenek, a kocsiba is magukkal vihet­nek, ha ezt vám-,vagy adórendszabályok nem el­lenzik. A kocsiba vitt efféle tárgyakért podgyász vevények nem adatnak; ezekre az utasok maguk tartoznak felügyelni Ugyane feltételek alatt a IV. osztályban utazóknak, az állomási főnök határozatához ké­pest kézi szerszámok, tarisznyák, továbbá kosa­rakban, zsákokban stb. hordozható súlyosabb és minden egyéb oly tárgyak vitele is meg van en­gedve, melyeket a gyalogjárók magukkal hordoz­hatnak. 28. §: Podgyászvevények és a podgyász kiszolgáltatása. A podgyász feladásakor, midőn az utijegy előmutatása is követeltethetik, az utazó podgyász­­vevényt kap. E podgyászvevény birtokosának, ki­nek igazoltságát a vaspályaigazgatóság megvizs­gálni nem köteles, a podgyász csak a vevény visszaadása mellett fog kiszolgáltatni, mely azután a pályaigazgatóságot minden további igények el­len biztosítja. A podgyász-vevény birtokosa jogosítva van azon vonat megérkezése után, melyre szállítás vé­gett a podgyász feladatott, a rendeltetési helyen a szabályszerű lerakodásra és kiadásra, vala­­int a netaláni adóhivatali kezelésre szükséges idő el­teltével a podgyász azonnali kiszolgáltatását a podgyászkiadó hivatal helyiségében követelni. Ha az utas a podgyász azonnali kiszolgáltatását be­várni nem akarja, ezt megérkezése után 24 óra alatt a meghatározott kiadói órákban a podgyász vevény visszaadása mellett követelheti. Ha a pod­gyász 24 óra alatt el nem vitetik, akkor azért az előírt fekbér fizetendő. Podgyász-vevény hiányában a pályaigazga­tóság a podgyász kiadására csak az átvételi jo­gosultság teljes bebizonyítása után, elismervény kiállítása és a körülményekhez képest biztosítás mellett van kötelezve. A podgyász rendszerint csak azon az állo­máson adható ki, a­melyre fölvétetett. A podgyász azonban kivételesen és csakis a­mennyiben az idő és körülmények, továbbá a vám- és adósza­bályok megengedik, ha az utas tervét megvál­toztatja, s a vonatot valamely korábbi állomáson szándékozik elhagyni, kívánságára a tulajdonképi rendeltetési állomás előtt is kiadathatik. Ily eset­ben a podgyász kiszolgáltatásánál az utas, pod­­gyász­vevényét visszaadni, úti jegyét előmutatni ezenkívül pedig magát feladóként minden kétsé­get kizárólag igazolni köteles. . 29. §. A vaspálya kezességi kötelezettsége az utipodgyá­­szokért. A vaspálya a podgyász vevény kézbesítésé­nek időpontjától kezdve, a podgyászdaraboknak valóban és sértetlenül leendő kiszolgáltatásáért ke­zeskedik, és pedig átalán véve a B) szakaszban (tavak szállítása) felsorolt feltételek és szabályok szerint, a­mennyiben ezek a podgyász szállításra is alkalmazhatók, különösen pedig a következő elvek alapján : a) ha az utazó magasabb értéket nem val­lott be, elveszés vagy sérülés esetében a valóban szenvedett kár megtéríttetik, e kárért azonban fontonként, levonván az egészből a csupán sérülést szenvedett podgy­ász-darab épen maradt tartalmá­nak súlyát, három ezüst forintnál nagyobb érték nem igényelhető; b) ha pedig az utas magasabb értéket­ vallott be, akkor a poggyászért járó szállítási dij mellett még szállítási dijpótlék fizetése követeltetik, mely minden, habár csak megkezdett 20 mértföldért is, melyet a poggyásznak az­ elküldési állomástól a rendeltetési állomásig megfutnia kell, minimum­képen 10 krra megy, s a bevallott egész összeg 2 ezertölijét fölül nem haladhatja. Az értékbevallásnak csupán akkor van jogi­lag kötelező ereje, ha ez kiindulási állomás pod­­gyászfölvételi hivatala által a podgyászvevényre följegyeztetett; c) a pályaigazgatóság az utipodgyász elve­szésért minden felelősségtől ment, ha az a vonat megérkezése után (28­ § ) három nap alatt a ren­deltetési állomáson ki nem kéretik. Ha az utasnak a podgyász ki nem adatnék, követelheti, hogy a podgyász megtörtént kikéré­sének napja és órája a podgyászkiadóhivatal ál­tal a podgyász-vevényre jegyeztessék. Az oly utipodgyász elveszéséért vagy meg­károsításáért, melyet az utazó szállítás végett fel nem adott, főleg pedig a kocsiban magával vitt tárgyak (26. 27. §§.) elveszése és megkárosításá­ért csak abban az esetben igényelhetni kárpótlást, ha bebizonyítható, hogy a kár a pályaigazgató­ság vagy embereinek hibájából származott. 30. §: Elveszett podgyászdarabok. Hiányzó podgyászdarabok ama vonatnak, melyre föladattak, az utas rendeltetési állomására törént megérkezése után csak nyolc­adnapra te­kinthetők elveszetteknek, s az utasnak csak akkor áll jogában minden további kárpótlási igények kizárásával, a 29-ik §-ban meghatározott biz­tosítási összeg kifizetését követelni. Az utas a kárpótlási összeg kézhezvételekor még azt is kívánhatja, hogy az elveszett podgyász később elő­kerülvén, erről tudósíttassék. Ezen kí­vánság nyilvánításáról az illető részére elismer­vény állítandó ki. Az utas a vett tudósításra következő 4 hét lefolyása alatt követelheti, hogy a podgy­ászdarab az érette kapott kárpótlás visz­­szatérítése mellett és pedig eredeti rendeltetési helyén, vagy az utas választása szerint akár a feladási helyen is — neki díjmentesen kiszolgál­tassák. A vaspálya kezességi kötelezettsége a szállítási határidő elmulasztása esetében. A Vaspálya kezességi kötelezettsége a szállí­tási határidő (28. §.) elmulasztásáért, következő határozatok szerint van megállapítva : 1) A szállítási határidő elmulasztása miatt a kimutatandó kárért, mihelyt az egyáltalában be­kö­vetkezett, az elmaradt podgyász minden fontjáért s minden megkezdett mulasztási napért egészen addig, míg a podgyász elveszettnek tekintethetik, (30. §.) csak 5 kr. igényelhető. Ha pedig az utas a szállítási határidő elmulasztása esetén fizetendő kárpótlás összegét, az időszerű kiszolgáltatástól füg­gő érték ármagasságában akarja magának biztosí­tani, akkor ide vonatkozó nyilatkozatát a podgyász felvételi hivatalban kell beadnia, legalább félórá­val azon vonatnak elindulása előtt, melyen a szál­lításnak történnie kell, s melyen az az üzleti sza­bályok értelmében történhetik. E nyilatkozat csak akkor bírhat jogszerűen kötelező erővel, ha az a podgyász ve­vényen az említett hivatal által följe­­gyeztetett. Az ezért fizetendő kárpótlási összeg minden megkezdett 20 mérföld után, melyeken a podgyásznak az elindulási állomástól a rendeltetési állomásig áthaladnia kellett, a bejelentett értékösz­­szeg 2 ezer tölijét 50 krnyi minimálösszeg és a fize­tendő díjaknak egész krokra leendő kikerekítése mellett, túl nem haladhatja. Ellenben a vaspálya az utasnak a szállítási határidő elmulasztásáért kárpótlása 1 ,azon összeget téríti meg, melyet az, mint a mulasztás által oko­zott kárt,, a w„«.u«±4. x_j.ii.összeg erejéig kimutat­ni képes. 31. §. 2) A vaspálya a szállítási határidő elmulasz­tásából származott kárért nem felelős azon esetre, ha bebizonyítható, hogy a késedelem a rendes te­herszállítás gondossága mellett sem lett volna el­hárítható. 32. §: Oly állomásokon, hol podgyászhordárok van­nak, az utasok azokat a vasútra fel nem adott podgyásznak a podgyászszállítási helyiségekbe és azokból visszaleendő szállítására használhatják a nélkül, hogy ezért a pályaigazgatóság felelősséget vállalna. E podgyászhordárok szolgálati jelvé­nyeikről ismerhetők fel, és nyomtatott szolgálati utasítással vannak ellátva, melyet valamint egy nyomtatott hordárbérjegyzéket is szolgálat közben maguknál tartanak, s kívánatra előmutatni tartoz­nak : végre a podgyász vevény átvételével egy bárczát kötelesek a tulajdonosnak átadni. 33. §. Elhagyott tárgyak. A pálya területén vagy a kocsikban vissza­maradt és a vaspályához beszolgáltatott minden­nemű tárgy legalább is három hónapig eltétetik. Csakis ez idő letelte után vétetnek az egyes vas­pályáknál eziránt fenálló rendeletek szabályszerű alkalmazásba. Gyorsabb megromlásnak kitett tárgyak a le­hető legjobb áron eladandók, mihelyest megromlá­suktól tartani lehet, s ez esetben a vételár a jo­gosult rendelkezésére a meghatározott idő elteltéig félreteendő. Egyébként az ilyetén talált tárgyak az álta­lános törvényekben foglalt ide vonatkozó, határoz­­mányok szerint kezeltetnek. e) Halottak szállítása 34. §. Szállítási feltételek. Halottak szállítása a vonat kiindulási állo­másán legalább hat órával, a közbeeső állomáso­kon pedig legalább 12 órával előbb bejelentendő. A hallottnak érczkoporsóban légmentesen el­zárva, s ennek fa­ládával borítva kell lennie. A szállítás a temetkezési kocsival együtt is eszkö­zölhető. A halott mellé egy kisérő adandó, kinek az általa használt kocsiosztályra szóló, de legalább is ni. osztályú jegyet kel váltania. A feladásnál a törvényesen előírt halotti bi­zonyítvány előmutatandó, melyet a vaspálya át­vesz, és a halott kiadásakor visszaszolgáltat. Halottak a podgyász-kiadóhivatalban szál­lítási vevény mellett, vagy pedig gyors avagy teherszálltmány gyanánt, fuvarlevél mellett adha­tók fel; az árszabályszerű illetékek a feladás alkal­mával azonnal lefizetendők. Ki hamis bevallás mellett halottak szállítá­sát eszközli, a megrövidített fuvardíjnak a kiindu­lási állomástól a rendeltetési helyig leendő után­pótlásán kivü­l, büntetéskép e fuvarilleték négy­szeresét tartozik lefizetni. A vonatnak rendeltetési állomásán tett meg­érkezése után a halott 6 óra allatt elviendő, el­lenkező esetben az a helybeli elöjáróság intézke­dése szerint elhelyeztetik. d) Hintók s egyéb járművek szállítása. 35. §. Felvétel és elszállítás. Beszolgáltatási idő. Hintók s egyéb járművek csak az azok fel­vételére meghatározott állomásokon vétetnek fel elszállítás végett Két órával a vonat elindulása előtt bejelentendők s legalább egy órával előbb a szállító hivatalnak átadandók. Közbeeső állomásokon, a küldő által kívánt vonaton leendő biztos elszállításukra csak akkor számíthatni, ha 24 órával előbb bejelentetnek. Hintókat s egyéb járműveket gyorsvonatok­kal a vaspálya szállítani nem köteles. Az utasoknak menetközben kocsijukon ma­­radniok nem szabad. 36. §: Kiszolgáltatás. Rendeltetési állomására történt megérkezése után a kocsi vagy jármű a netalán kapott nyugta visszaadása mellett kiadatik s legalább is két óra alatt elviendő, ha a megérkezés esti 6 óráig meg­történik. Ellenkező esetben, vagyis ha a vonat rendeltetési állomására későbben érkezik, akkor ez időköz másnap reggeli 6 órától számítandó. A további ottmaradás minden órájáért a pályaigaz­gatóság fekbért követelhet. 37. §. Úti podgyász stb. benhagyása a járművekben. A kocsik és járművek kísérőinek szabadsá­gában áll, málhájukat vagy úti podgyászukat azok­ban bennhagyni, a­mennyiben ezt vám- vagy adó­szabályok nem ellenzik. 38. §: A vaspálya kezességi kötelezettsége a jármű­vekért. A vaspálya a szállított hintók­ és járműve­kért a jószágküldeményekre nézve érvényes felté­telek és meghatározások szerint felelős, a­meny­nyiben­­ i. azok e tárgyra is alkalmazhatók. De nem kezeskedik azon kárért, melynek elhárítása a vaspálya által előírt, vagy a küldőtől önként felajánlott kiséret kötelessége lett volna. E mellett hallgatag kikötöttnek tekintendő, hogy az elveszésért vagy megrongálásért támasz­tandó kárpótlási keresetnél a kárfölszámításnak, a fennálló törvényes határozatok szerint alapjául felveendő becsár, a föladó által bevallott értéket felül nem múlhatja. Ez értékbevallás csakis magára a hintóra vagy járműre nézve fogadtatik el, s nem pedig az abban lévő tárgyakra is. (37. §.) Ez utóbbiakra vonatkozólag a vaspálya nem kezeskedik azon kárért, melynek elhárítását épen a kiséret czélozza, s másnemű károkért is csak akkor, ha ellene vagy emberei ellen valamely mulasztás bizonyul be. Ha a feladó részéről értékbevallás történt, akkor a hin­tónak vagy járműnek az árjegyzék­ben feljegyzett szállítási díja bizonyos meghatáro­zott tétellel feljebb emeltetik. E tételnek azonban minden egyes járműre nézve a bevallott egész összeg 1 ezerték­jét, az egész szállítási tér minden egyes megkezdett 20 mértföldje után 5 krnyi mi­nimál összeg s a lefizetendő összegnek egész kraj­­czárokra leendő kikerekitése mellett túlhaladnia nem szabad. Ha értékbevallás nem történt, kikö­­töttnek tekintendő, hogy minden egyes járműnek, beleértve a benne lévő tárgyakat is, a törvény határozatai szerint kikutatandó és kárpótlandó ér­téke sem elveszés, sem megrongálás esetében 450 ezüst forintnyi összeget túl nem haladhat. 450 forintnál magasabb érték bevallása egy kíséret alatt küldött hintóért csak akkor bírhat jogilag érvényes kötelező erővel, ha ez a kiindu­lási állomás podgyász kiadóhivatala által a szállí­tási vevényen ki van téve; magasabb értéknek a kíséret nélkül esküdött hintóért tett bevallása, a teherszállítmányokra vonatkozó szabályok szerint történik (B szakasz 23. §.) Podgy­ász-hordárok.

Next