Ellenőr, 1872. augusztus (4. évfolyam, 177-201. szám)
1872-08-07 / 182. szám
Előfizetési árak Mb Irre . . í© frt. — kr. I Évnegyedre . 5 frt. — kr. Nine . . 10 „ — „ I Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egye« «z&m Ara 10 krajcsár. Szerkesztési iroda: Peaten, nádor-utcza 6. szám. Ssmadt «r- ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 182 szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérele Irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sasutcza 14. sz. ál . intézendők. Szerda, augustus 7. 1872 IV. évfolyam. Pest, augusztus 6. A legújabb török miniszterváltozásnak, ha a külső látszat egy magában már elég volna az ítéletre, majdnem forradalmi jelentőséget kellene tulajdonítanunk. Következtetve az emberekről, kiket a változás uralomra juttatott,és az elvekről,melyeknek ez emberek bátor szószólói, egy oly gyökeres rendszerváltozás megtörténtét lehetne képzelni, mely határvonalul szolgálna különböző korok és civilisatiók között és elválasztaná a múlt századok stabilizmusát, a jövő folytonos átalakulásaitól. Az „ifjú török párt,amely most először foglalja el a hatalom polczát, politikai felfogásában a műveit nyugat tanainak hódol s Törökországot egy merész lökéssel az átalános európai haladás útjára akarja terelni. Maga Midhat pasa az új nagyvezír eddig nem volt közvetlen kapcsolatban a párttal, de azért a tényleges államszolgálatban mindenkor reformbuzgalma által volt nevezetes és már mint bolgár helytartó teljes mértékben vonta magára az ó-törökök féltékeny indulatát. A párt egyéb nevezetes tagjai azelőtt a számüzöttségben hirdették az elveket, melyekkel más itkatlanoknak tartott nemzeti és vallásos traditiókat igyekeztek megingatni és egy százados korhadtságában érinthetlen államszervezetet teljesen új alapokra kívántak fektetni. Míg felvilágosultságuk meleg ragaszkodást oltott beléjük az európai társadalom szabad fejlődése, sokoldalú fölénye és gazdag erőforrásai iránt, nem hiányzott bennök a fajszeretet optimismusa, mely elmaradt nemzetüket a műveltség és virágzó jóllét hasonló mértékére hitte emelni; és azért élénk meggyőződéssel vallották, párisi és londoni hírlapjaikban fejtegették és röpiratokban terjesztették a tant, hogy a keresztény államok cultur tényezőinek, szabad intézményeinek és alkotmányos kormányzatának elfogadása Törökországra nézve a létezhetés és fenállás nélkülözhetlen feltételét képezi. Atalában azonban csak oly merész idealistáknak tartottak, kiket nehezen fog megkísérteni a gyakorlati cselekvés próbája. Törökországban csak a vakmerő újítók kárhozata érhette őket, és európai politikusok elismerhették törekvéseik belső igazságát, de nagyon kétes dolognak látszott mindenkor czéljuk gyakorlati kivihetősége. Első pillanatra tehát nagyszabású és messze kiható újítás színét viseli, ha e férfiakat most hirtelenül a hatalom birtokában és terveik valósításánál látjuk. Mégis nehéz föltenni azt, hogy a későbbi következmények igazolni fognák a változás ily horderejét. Az események semmi logikai kényszerűségét nem veszszük észre, mi sem mutat arra, hogy az más volna egy új képnél a miniszterváltozások kaleidoskópjában, mely a többi hasonló képeket fölülmúlhatja szépségben és érdekben, de azért csak ép oly gyorsan fog eltűnni. Abdul Azis szultán legkevésbé sem tanúsította, hogy lelkesül a reformirányért, ami pedig Törökországban a rendszerváltozás valódiságának talán egyedül biztos garantiáját képezné. A selyemzsinór megküldése mint a kivégeztetés hírnökenincs ugyan már divatban a magas portánál, de azért minisztériumok egész hivatali személyzetükkel csak oly hirtelenül tűnnek le ma is a színről, mintha sodrony rángatásának engedelmeskednének. Ha Mahmud pasa megbuktatása csak a rendes udvari intrigyák műve volt, úgy a reformminisztérium halála nem fog születésétől különbözni. És előreláthatólag ez új kormány, ha elhatározottan fog elvei valósításához, sokkal több és veszélyesebb ellenségeket fog rövid idő múltán maga ellen harczra kihívni, mint minden korábbi elődje, a* A horvát regnicolaris deputató, mely júl. 30-án kezdte meg műödését, mint értesülünk nagy erélylyel látott feladatához. A pénzügyi kérdés megoldására külön bizottságot választott, mely Mazuranic, Zivkovic és Jakic urakból áll. A többi kérdések a plénum előtt tárgyaltatnak. Horvátország képviseltetését illetőleg a magyar országgyűlésen mint hallatszik, az eddigi mód fentartását óhajtják. Követeléseiknek egyik pontját képezte ugyan a képviseltetési mód megváltoztatása, de végre is abban állapodtak meg, hogy miután az eddig követett módnál czélszerűbbet ajánlani nem képesek, megmaradnak a réginél. Az egyenes választásokban úgy látszik, nem bíznak, s mindössze csak annyit fognak kívánni, hogy saját országgyűlésüknek évenkint bizonyos meghatározott idő engedtessék, melyben zavartalanul és kizárólag országos ügyeikkel foglalkozzanak. Szóba jött már a tárgyalások alatt a bán állása is. Mint hallatszik a báni méltóságot el akarják törülni s helyébe felelős minisztériumot óhajtanak állíttatni. Ez ügyben azonban még nem jöttek semmiféle megállapodásra, haladja felül az 1872-ik évre megállapított budgeted Magyarország a jelen évre rendes és rendkívüli kiadások fejében s közösügyi költségekre fizetett 28.293.213 htot, jövő évre tehát a közös minisztérium megállapodása szerint fizet — ha tudniillik a delegációk is beleegyeznek — öt millióval többet, vagyis 33 milliót. Magyarország összes fogyasztási adója (mint szesz, bor, hús, sör és czukor adója) tesz 13 milliót; az ország összes jövedelmi- és házadója együtt véve tesz 11 milliót, az összes személyes kereseti adó tesz 570 milliót, vagyis az elősorolt adónemek összesen tesznek 291, milliót, a így ez adónemek után befolyandó összeg még mindig nem elegendő arra, hogy abból Magyarország a közösügyi költségekből reá eső összeget fedezhesse. Hát még hol van az államadóssági járulék, melyre minden évben változhatlanul 32 milliót kell Magyarországnak fizetni ? — A törvényelőkészítő bizottságról a P. Napló azt jegyzi meg, hogy e bizottság koránsem egyértelmű egy condificationális bizottmánynyal. Az nem egyéb, mint a kormány egy igen szűkkörű segédhivatala, melynek alapszabályaiból nem igen lehet megérteni, hogy felállításával tulajdonképen mit is akartak? Ez alapszabályokat ismertették alapok, s a benyomás, melyet ez alapszabályok ránk tesznek, csakis az, hogy az egyes miniszterek akartak ugyan egy törvény-előkészítő bizottságot, de e mellett a törvény-előkészítést kizárólag maguknak akarták fenntartani. S így a törvényelőkészítő bizottságból olyan se hús, se halféle len, mely létezik ugyan, de nagyon bajos megmondani, hogy miért létezik ? — Bécsi hírek szerint a jövő évi közösügyi költségvetés már elkészült s öt millióval . Zsivkovics horvát képviselő egy alapszabály tervezetet dolgozott ki az unionistaclub számára, melynek tartalma a következő : Zsivkovics szerint a club feladata, a kiegyezési törvény álláspontjához és a fenálló államalkotmányhoz való szigorú ragaszkodás mellett, minden törvényes eszközzel oda hatni, hogy a három egy királyság és Magyarország között őszinte és állandó béke létesítessék, és e czélból a nemzetnek a kiegyezési törvény módosítására, illetőleg kiegészítésére vonatkozó óhajait támogatni fogja, amennyiben ezt az ország jól felfogott érdekei követelik és a fenálló dualistikus alkotmány megengedi. A club feladatához tartozik továbbá erélyesen oda hatni, hogy a közigazgatás minden ága a jelenkor igényeinek megfelelőleg mielőbb újra szerveztessék — amint ezt elvben a jelen országgyűlést megnyitó királyi leirat is a kilátásba helyezett reformokkal hangsúlyozta. Az eljárás módjára vonatkozólag igy szól ez alapszabály : az országgyűlésen tárgyalandó ügyek tekintetében a club szótöbbséggel határozza meg tagjainak magatartását. A club egyes tagjainak bizonyos esetekben fontos okoknál fogva kivételes magatartást is engedhet meg, amennyiben ez jelen alapszabály fennebbi czikkében foglalt elvbe nem ütközik. A club tagjai közül választja elnökét és ennek helyettesét és pedig minden hó elején, a lelépő tisztviselők újra megválasztathatnak. Minthogy a club nagyfontosságú feladata körül lehetőleg a nemzeti párttal egyetértve óhajt eljárni, egy közvetítő (parlamentáris), három tagú bizottságot választ, mely a nemzeti párttal a szükséges értekezéseket és tárgyalásokat vezetendi és a clubnak esetről-esetre jelentést fog tenni. Oly kérdésekben, melyek véletlenül, azaz a club előzetes tárgyalása nélkül támadnak az országgyűlésen, az említett bizottság a club elnökével vagy az elnökhelyettesével egyetértőleg fogja egy gyűlésben a club tagjainak magatartását meghatározni. A club a kormány irányában független állást foglalván el, szigorúan az ezen alapszabályban kifejezett elvekhez ragaszkodik és a törvényt minden esetben tiszteli és védi.“ — Berlini levelezőnk alább közlött levelére külön is felhívjuk olvasóink figyelmét, mert helyesen fejtegeti, hogy most lenne legkedvezőbb alkalom a valuta helyreállítására és a magyar pénzügy teljes függetlenítésére. — Az igazságügyminiszter a következő kör rendeletét bocsátotta ki a törvényszékekhez : Hivatalos uton nyert tudomás szerint a marosvásárhelyi kir. ítélő tábla területéhez tartozó némely kir. törvényszéknél azon gyakorlat áll fenn, hogy a kereskedelmi és váltóügyek előadására mindenkor két törvényszéki biró és két kereskedelmi ülnök hivatik meg az ülésbe, s a kereskedői csődök is ugyanily módon alakított tanácsokban ítéltetnek el. A kereskedelmi tanácsoknak ekként való egybeállitása az 1853. évi május hó 3-án közzétett bírósági ügyrendtartás 150. §-ban gyökerezik, mely rendelet nincs többé hatályban. — Az 1868. 54. t. sz. 25. és 27. §§-ban emlitett kivételes bíróságok ugyanis, melyekre nézve az 1869. évi áprilió 29-én kibocsátott rendelet bevezetésének harmadik bekezdésében az előbb fenállott ügyviteli szabályok fenhagyattak, az 1871. XXXI. t. cz. életbeléptetése folytán megszűnvén s azok helyébe az idézett törvény 1. §.nak b) pontja és 18. § a értelmében, a felállított elsőfolyamodásu kir. törvényszékek lépvén, ez okból a kereskedelmi és váltóügyek elbírálására hivatott Ítélő tanácsokban is, a szavazó birák számának meghatározása tekintetéből, most már nem az 1853. évi ügyrendtartás 150. §-a, hanem az 1868. 54. t. ez. 5. §-a a szabályozó; — azon különbséggel, hogy a váltó és kereskedelmi ügyek elintézéséhez, az 1871. XXXI. t. ez. 7. § a szerint nevezendő kereskedelmi ülnökök is meghívandók lévén, minthogy a bíróságok szervezése Magyarországban és Erdélyben az 1871. XXXI. t. ez. értelmében teljesen azonos, az egyes tanácsokba ítélethozatal végett meghívandó kereskedelmi ülnökök száma is, a pesti kir. tábla területén fennálló 1840. XV. t. ez. II. R. 5. § nak analógiájához képest határozandó meg. Ami továbbá a csődügyeket illeti, ezekre nézve egyátalán nincs helye kereskedői ülnökök részvételének, mert a csődügyekben való bírói illetőség, az 1868. 54. t. ez. 45. §-a által Magyarországban és Erdélyben egyenlően szabályoztatván, a feloszlatott törvényhatósági bíróságok, valamint az azok helyébe lépett kir. törvényszékekre nézve az ítélő tanácsoknak csődügyekbeni alakítása tekintetéből egyedül és kizárólag a törvénykezési rendtartás 3. §-a volt és irányadó jelenleg is, annál inkább, mivel a kereskedői csődök bírói illetőségére nézve, az 1871 XXXI. t. sz. 26. §-a csak a budapesti kir. kereskedelmi- és váltó-törvényszék területére nézve tett kivételt. Pesten, 1872. julius 30-kán. — Képviselő-választások. Múlt kimutatásunk óta megválasztottak: Csikszék gyszt.miklósi kerületében Bóér Antal baloldali, Hevesmegye tiszanánai kerületében b. Baldácsy Antal baloldali, Nagy-Kőrösön Gubody Sándor baloldali, Szathmár megye nagybányai kerületében Stoll Károly jobboldali. A megválasztott képviselők összes száma 392, és pedig 148 baloldali és 244 kormánypárti. “Az osztrák kultusminiszter Stremayer a jezsuitákkal szemben követendő eljárásra vonatkozólag a következő — s táviratilag már jelzett — köriratot adta ki: „Oly esetekben, midőn a bevándorló jezsuitái letelepedni akarnak, az 1858. jan. 13-án stb. kelt rendelet tartandó szem előtt, illetőleg a letelepedési engedély megadása a minisztériumtól tétetik függővé. Ezen szabály azonban nemcsak oly esetben alkalmazandó, midőn a jezsuiták az államtól kérik a letelepedhetési engedélyt, vagy épen mint conventus, vagy testületként akarnak fellépni, hanem minden oly esetben, midőn azon rend tagjai bármily szervezetben együtt élnek. Mert az 1858. jan. 13-ai rendeletben a vallási rendektől s testületektől követelt állami engedély nem besr a jogi személyiséggel való fölruházás jelentőségével, hanem elsősorban valamely vallásos testület letelepedhetésének állami engedélyével. Ez tehát akkor sem mellőzhető, midőn egy ily közösség a testületi jogot vagy általában a jogi önállóságot nem is igényeli. Amennyiben ezen rend egyes külföldi tagjainak letelepedése vagy azoknak a már létező testületbe való belépése szándéka forogna fönn, t uraságod a körülményekhez képest fog cselekedni, s így ha ezek azt kívánnák, a törvényileg megengedett elutasítást fogja érvényesíteni. Fölkérem egyszersmind uraságodat, hogy a közigazgatási területen előforduló s jelen rendeletet illető esetekről engem bizonyos időközökben értesíteni méltóztassék.“ A Zala-Egerszegről a „Pesti Napló“ azt az örvendetes táviratot vette, hogy a megyei Deákpárt a tegnapi közgyűlésen nem remélt vereséget szenvedett az ügyész választásnál. Megválasztatott ugyanis a baloldali Szigethy Antal 30 szótöbbséggel a jobboldali jelölt ifj. Skublics László ellen. A baloldal ez összetartása és erélye elismerést érdemel. Berlin, augusztus 3. (Saját levelezőnktől.) A franczia kölcsön még folyton a legbővebb tápanyagot nyújtja különféle czikkekre. Eddigi adatok szerint 43 ezer millió íratott alá, oly összeg, mely a pénzvilágban még eddig hallatlan s önkénytelenül minden figyelmes szemlélőnek eszébe juttatja, mily óriási lendületet vett néhány év óta a hitel; oly pénzügyi műveletek, melyekre csak egy évtized előtt is nem mertünk volna gondolni, néhány hét alatt fényes sikerrel vitetnek ki. Egy évtized előtt, ha e művelet hihetőnek is tartatott volna, a kivitel módozatai felől évekig tanakodtak volna. A bankárok és bankok, sőt aláírók is (a kölcsön 3%-al magasabb árfolyammal értékesíthető) a franczia milliárdokból néhány nap alatt tetemes nyereségre tettek szert, úgyszólván csak játszva. Nem csoda tehát, ha kivált Németországban, hová a tömérdek kincs vándorolni fog, jelenleg oly vállalkozási szellem uralkodik, mint még soha. A bankok és bankárok azon törik fej őket, miként lehetne egy új szép nyereséges üzletre szert tenni, miként lehetne egy új vállalatot alapítani, új kölcsönt kötni, természetesen mindezt többes számban értve. Nem képzelek ennél alkalmasabb időszakot a magyar bankügy függetlenítésére, az osztrák-magyar valuta helyreállítására. Sokat vitatatott ez eszme az országgyűlésen, sokat a hírlapokban; az országgyűlés a kivitelt a kormányra bízta, mely azonban mind ez ideig nagyon keveset tett vagy semmit. Mert azon lépések, melyeket Kerkápoly a N. fr. Presse szerint utóbbi időben a nemzeti banknál tett, nem oly természetűek, melyek nézetem szerint egy egészséges magyar bank és hitelügyet volnának képesek teremteni. S honnan ered e tétlenség, e habozás, melyet, úgy a kormány, mint az országgyűlési többségben tapasztalunk, szerény nézetem szerint onnan, hogy egy egészséges önálló magyar pénzügy teremtését a jobboldal sokkal nehezebbnek tartja, mint amennyi fáradságba annak valósítása tényleg kerülne. Az önálló magyar pénzügy megteremtésére nem kívántatik egyéb, mint az országgyűlési többség és kormány részéről egy kissé több merészség. Ugyanis kit láttak az ellenek között: a nemzeti bank érdekjeleit és barátait, kiknek képviselőire az országgyűlésen is találunk, és akik nemigen szeretnék a nyereséges jegybank üzletet kezeikből kisiklani engedni és a N. fr. Presseféle véleményüeket, akik politikai elvből testi,lelki ellenei mindannak, a mi hazánk önállóságára hatalmas emeltgül szolgálhat, és akik szeretnének Magyarországban egyedül egy provincziát látni. De szabad-e egy ország érdekeinek szemmel tartása előtt egyesek mellékérdekeire figyelni ? Mind a sajtó, mind az országgyűlési vitákból kitűnt, hogy az önálló magyar pénzügynek jogilag semmi sem áll útjában. Azért már azon viták alkalmával a magyar bankügy ellen nem annyira jogi ellenvetések hozattak fel, hanem gyakorlati kivihetőségét tartották lehetetlennek. De nem szabad elfelejtenünk, kik tartották azt lehetetlennek; olyan a mai korszaktól nagyon elmaradt pénzügyérek, akik a mai pénzügyi viszonyokat a 40-es évek szerint ítélik meg s elfeledik, mily óriásilag haladt az azóta. Azon akadályok, melyek az önálló magyar pénzügynek gyakorlati kivitelében útjában állanak, részint nem is léteznek, részint túlzottak, részint pedig az ez idei hitel és pénzügyi viszonyok szerint a legkönynyebben legyőzhetők. De tisztázzuk az eszméket: „Önálló egészséges magyar pénz és bankügy nem képzelhető a valuta helyreállítása nélkül.“ Ez oly tétel, melybe mindnyájan beleegyezünk. De míg némelyek azt nagyon könynyen hiszik megvalósíthatónak, mások a helyreállításból különféle nagy krisisekre következtetnek, az országra különböző károkat számítanak ki. Nem szándékom jelen soraimban ezek véleményét hosszasabban fejtegetni, miután azok nézete kimerítő cikkekben már számtalanszor cáfoltattak meg; csak annyit említek fel, hogy bármily tudományos alakban is adják elő a valuta helyreállítás ellenes nézeteiket, azoknak alaptalanságáról még a laikus, pénzügügyel nem foglalkozó is könnyen meggyőződhetik, ha meggondolja, hogy azon kár, azon hátrány, mely az ágró, azaz valuta árfolyamának folytonos és gyakran rohamos, felemelkedése és csökkenése által *) a különféle, de kivált külföldi áruk szintén folytonos és evvel kapcsolatban levő árkülönbözetéből ered; ezen folytonos kár, mondjuk, nagyobb mint amely a valuta végleges helyreállításából származik egyesekre kivált, ha az oly alacsony fokon áll mint most. A valuta helyreállítása csak úgy lehetséges, ha a függő lebegő államadósság azaz a kibocsátott államjegyek, mi most körülbelül 300 milliót tesz, beváltatnak és csak oly jegybankok engedélyeztetnek, melyek a kibocsátott jegyeket mindenkor készek beváltani érczpénzzel. Ismételve állítom, hogy e műtét kivitelére a jelen időszakot a legalkalmasabbnak tartom és bátor vagyok e körülményre honatyáink figyelmét felhívni. Ha elmulasztják a jövő ülésszakban hazánk pénzügyét önállósítani, oly vád fog fejekre nehezedni, melyet alig hiszem, hogy az utókor megbocsáthatna nekik.A De ha kivívják azt, oly érdemeket fognak maguknak szerezni, melyeket hazájuknak — nincs ennél szebb érdemjel — felvirágzása, a fejlődésnek induló anyagi és szellemi jóllét fog megjutalmazni. A jövő országgyűlés egyik legelső teendőjének tartja kimondani, hogy a valutát helyre akarja állítani, azaz a lebegő államadósságot kész bevonni. Hatalmazza fel e czélból a magyar pénzügyminisztert a szükséges kölcsönt megkötni, s nem képzelek oly kevéssé ügyes pénzügyminisztert, aki ez idén, midőn a milliárdok repülnek, a vállalkozási szellem oly óriási nagy, hogy még a pénzügyileg tönkre tett Törökországnak is sikerült újabban kölcsönt kötni (folyó hó 6 és 7-én bocsátanak ki angol és német bankok egyesülten 10 millió font török kölcsönt, midőn az eddig hitelét vesztett osztrák évjáradék ismét 600,000 frtos tételekben vásároltatik a külföld számára, — mondom ez időben nem tudom elképzelni, hogy Magyarország számára is ne köthetne a magyar pénzügyminiszter egy 100—120 millió frtos kölcsönt, amennyi szükséges volna a 30-as arány szerint a Magyarországra eső fedezet nélküli államjegyek beváltására. Ha Ausztria szintén be akarná vonni államjegyeit, annál jobb volna. *) Nem csak háború alkalmával szökik fel az agró 10—12u/0-al hanem még átalános béke idején is folytonos fluctuatióak van kitéve, így egy hónappal ezelőtt 13— 14°/0-on állt s ma 8-on. Levelező: a műtét közösen vitethetnék ki, de ha a másik fél bármi okból vonakodnék fedezet nélküli jegyeit beváltani, az sem képezhetne nagy akadályt,mert Magyarország a reá eső részt önállóan is beválthatná. Hogyha az előbb említett helyreállítás elhatároztatik, a további lépések az országgyűlés munkásságát igényelnék ugyan, szükséges vitát idézhetnének elő, de akadályt hazánk pénzügyének önállósítása iránt nem képezhetnének. Hogy váljon a bankszabadság, függetlenített államjegybank vagy monopolbank az állam kezelése alatt hozassék-e be, az hazánk nemzetgazdasági ipari és kereskedelmi fejlődésére kétség kívül befolyással bírna, de az önálló magyar pénzügy létesítését lényegileg mindegyik megteremtené. Az állam által saját czéljaira megszorítás nélkül felhasználható monopol-jegybank azt hiszem csak egy nagyon csekély töredék által óhajtatnék országgyűlésünkön. Az átalános normatív szabályokkal korlátozott, azaz létesített bankszabadság, mely mellett mintegy 6 héttel ezelőtt bővebben felszólaltam és a kormány befolyása alól függetlenített államjegybank között nem látok oly lényeges különbséget, mely miatt az önálló magyar bank vagy bankok létesítését hoszszabb időre el kellene halasztani. Bármely rendszer mellett nyilatkozzék az országgyűlés, a bankszabadság vagy szabad állambank mellett, nincs kétség benne, hogy a külföld részéről nem egy vagy két, hanem akárhány független jegybank számára kínáltatnék annyi millió arany és ezüst, amennyi csak szükségeltetnék. . . . Remélem, országgyűlésünk szabadelvű férfiai, kiknek hazánk java szivén fekszik pártkülönbség nélkül nem engedik elejteni hazánk bankügyét a jelenleg oly annyira kedvező viszonyok között. y. r. *X' Páris, aug. 3. (Saját levelezőnktől.) A francaáknak, különösen a parisiaknak két kitűnő szenvedélyével ismerkedhetünk meg a nyári hónapokban: az egyik a halászat, a másik a fördés. Midőn július havában a szajnai halászat szabaddá tétetik, már kora reggel ezrenkint ömöl a minden korú, rangú halászat kedvelő a várost hasító Szajna partokra. Itt egymás mellett a folyam mindkét oldalán, állást foglalnak, beláthatlan hosszú soruk a városon kívül messze veszi végét. Eszközül horgos fonalat használnak, mely összetolható s kihúzható bambusnádhoz van erősítve, e felszerelésüket még egy haltartó zacskó egészíti ki, melyet azonban nem használnak az egyetlen ok miatt, mert nem fognak belevalót. E körülmény azonban legkevésbé alkalmas őket a „halászat“ nemes szenvedélyétől visszatartani s a korareggel, a dél égető napja s az est zivatara daczára állomásaikon találjuk e rettenthetlen halászokat. Sokszor órákig elnéztem csendes egyhangú működésüket; láttam szemüket felvillanni midőn fonaluk megmozgató valami; láttam a kart szenvedélytől reszketni, mely ilyenkor szélsebesen kiragadja felszínre a fonalat; s láttam , hogy a horgon egy árva czigányhal sem lebeg. De mégis hogy az igazsághoz hűek maradjunk, valljuk meg hogy hosszú párisi tartózkodásunk ideje alatt egyszer, de csakis egyszer, tanúi valánk, midőn egy fiatal halász ujjnyi nagyságú halat rántott horgával fel. Az elragadtatás ah-ja lebbent el ajkain; szomszédai két oldalt figyelmetessé tétetve, a csudálkozás s elbájolás ahjában törtek ki. A szerencsés fogás hire villámgyorsan futott végig a halászok beláthatlan során s úgy tetszett, mintha messze távolból hallanék felénk törni az örömhír költötte felkiáltásokat. Boldog párisiak, kik a legmesterségesebb érvek mellett a leggyermekiesebb örömöket is szenvedéllyel tudjátok élvezni! Ismételjük meg, hogy e naiv örömök élvezetére ifjak, aggok, munkások és pénzemberek, tanulók és tudósok egyenlő fogékonysággal bírnak. Hogy mennyire megy számuk, kik halászva szegélyzik naponta a Szajna partjait, nem tudnák megnevezni; azt azonban hajlandók vagyunk hinni, miszerint, ha e műkedvelő halászok horogfonalait egymáshoz erősítenék, az így nyert fonallal többszörösen lehetne földünket körül övezni. Kik számitásunk helyességében netán kételkednének, kérjük utánszámitásokat tenni ; eredményeiket szívesen magunkévá tesszük. Hogy Thiers, a franczia republika e nagy elnöke, egyszersmind a legszenvedélyesebb halász, s mindenki előtt ismeretes, s nincs is kétség, hogy ha a gondviselés nem hívja őt 40 milliárdok halászatára, ott találnék őt valahol a Szajna partján horgászva. Hope, a híres pénzember, mint a történelem beszéli, hasonlag szenvedélyes halász volt. Midőn ideje engedte, halászni ment. A febr. 24-iki forradalmi nagy események a tuilleriák előtt halászva találták őt. Ekkor történt, hogy a tuilleriákra mutatva felsóhajtott: „Nem tudom a lárma teszi-e, de a halak nem akarnak ma harapni !“ Mily szenvedélye a fürdés minden páriáinak, megértjük, ha tudjuk, miszerint naponta nem kevesebb mint 150,000 ember fürdik a Szajnában. Páris hosszában csinos, tágas fürdő épületek fedik a folyam hátát, melyek felölről vászonnal védvék a napsugarak ellen. Nők és férfiak külön uszodákkal birnak; áruk 20 centimes 2 franc között különbözik. Berendezésük egyébként a mienktől nem különbözik, hanem ha abban, hogy emeletesek s igy több öltöző szobát képesek