Ellenőr, 1872. augusztus (4. évfolyam, 177-201. szám)

1872-08-07 / 182. szám

Előfizetési árak Mb Irre . . í© frt. — kr. I Évnegyedre . 5 frt. — kr. Nine . . 10 „ — „ I Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egye« «z&m Ara 10 krajcsár. Szerkesztési iroda: Peaten, nádor-utcza 6. szám. Ssmadt «r- ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 182 szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor­ utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. s­z­á­m. (Légrády testvérele Irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két­ sasutcza 14. sz. ál . intézendők. Szerda, augustus 7. 1872 IV. évfolyam. Pest, augusztus 6. A legújabb török minisztervál­tozásnak, ha a külső látszat egy magában már elég volna az ítéletre, majdnem forra­dalmi jelentőséget kellene tulajdonítanunk. Következtetve az emberekről, kiket a változás uralomra juttatott,és az elvekről,melyeknek ez emberek bátor szószólói, egy oly gyökeres rendszerváltozás megtörténtét lehetne kép­zelni, mely határvonalul szolgálna különbö­ző korok és civilisatiók között és elválasz­taná a múlt századok stabilizmusát, a jövő folytonos átalakulásaitól. Az „ifjú török párt,a­mely most először foglalja el a hatalom polczát, politikai fel­fogásában a műveit nyugat tanainak hódol s Törökországot egy merész lökéssel az átalá­­nos európai haladás útjára akarja terelni. Maga Midhat pasa az új nagyvezír eddig nem volt közvetlen kapcsolatban a párttal, de azért a tényleges államszolgálatban min­denkor reformbuzgalma által volt nevezetes és már mint bolgár helytartó teljes mér­tékben vonta magára az ó-törökök félté­keny indulatát. A párt egyéb nevezetes tag­jai azelőtt a számüzöttségben hirdették az elveket, melyekkel más itkatlanoknak tartott nemzeti és vallásos traditiókat igyekeztek megingatni és egy százados korhadtságában érinthetlen államszervezetet teljesen új alapokra kívántak fektetni. Míg felvilágo­­sultságuk meleg ragaszkodást oltott belé­­jük az európai társadalom szabad fejlődése, sokoldalú fölénye és gazdag erőforrásai iránt, nem hiányzott bennök a fajszeretet optimismu­­sa, mely elmaradt nemzetüket a műveltség és virágzó jóllét hasonló mértékére hitte emelni; és azért élénk meggyőződéssel val­lották, párisi és londoni hírlapjaikban fejte­gették és röpiratokban terjesztették a tant, hogy a keresztény államok cul­­tur tényezőinek, szabad intézményeinek és alkotmányos kormányzatának elfogadása Tö­rökországra nézve a létezhetés és fen­ál­lás nélkülözhetlen feltételét képezi. Atalá­­ban azonban csak oly merész idealistáknak tartottak, kiket nehezen fog megkísérteni a gyakorlati cselekvés próbája. Törökország­ban csak a vakmerő újítók kárhozata ér­hette őket, és európai politikusok elismer­hették törekvéseik belső igazságát, de na­gyon kétes dolognak látszott mindenkor czél­­juk gyakorlati kivihetősége. Első pillanatra tehát nagyszabású és messze kiható újítás színét viseli, ha e fér­fiakat most hirtelenül a hatalom birtokában és terveik valósításánál látjuk. Mégis nehéz föltenni azt, hogy a későbbi következmé­nyek igazolni fognák a változás ily hord­erejét. Az események semmi logikai kény­szerűségét nem veszszük észre, mi sem mu­tat arra, hogy az más volna egy új képnél a miniszterváltozások kaleidoskópjában, mely a többi hasonló képeket fölülmúlhatja szép­ségben és érdekben, de azért csak ép oly gyorsan fog eltűnni. Abdul Azis szultán legkevésbé sem ta­núsította, hogy lelkesül a reformirányért, a­mi pedig Törökországban a rendszervál­tozás valódiságának talán egyedül biztos garantiáját képezné. A selyemzsinór meg­küldése mint a ki­végeztetés hírnöke­­nincs ugyan már divatban a magas portánál, de azért minisztériumok egész hivatali személy­zetükkel csak oly hirtelenül tűnnek le ma is a színről, mintha sodrony rángatásának engedelmeskednének. Ha Mahmud pasa megbuktatása csak a rendes udvari intrigyák műve volt, úgy a reformminisztérium halála nem fog szü­letésétől különbözni. És előreláthatólag ez új kormány, ha elhatározottan fog elvei valósításához, sokkal több és veszélyesebb ellenségeket fog rövid idő múltán maga ellen harczra kihívni, mint minden koráb­bi elődje, a* A horvát regnicolaris dep­u­t­a­t­­­ó, mely júl. 30-án kezdte meg mű­­ödését, mint értesülünk nagy erélylyel látott feladatához. A pénzügyi kérdés megoldására kü­lön bizottságot választott, mely Mazuranic, Zivkovic és Jakic urakból áll. A többi kérdések a plénum előtt tárgyaltatnak. Hor­vátország képviseltetését illetőleg a magyar or­szággyűlésen mint hallatszik, az eddigi mód fen­­tartását óhajtják. Követeléseiknek egyik pontját képezte ugyan a képviseltetési mód megváltozta­tása, de végre is abban állapodtak meg, hogy mi­után az eddig követett módnál czélszerűbbet aján­lani nem képesek, megmaradnak a réginél. Az egyenes választásokban úgy látszik, nem bíznak, s mindössze csak annyit fognak kívánni, hogy saját országgyűlésüknek évenkint bizonyos meghatáro­zott idő engedtessék, melyben zavartalanul és ki­zárólag országos ügyeikkel foglalkozzanak. Szóba jött már a tárgyalások alatt a bán állása is. Mint hallatszik a báni méltóságot el akarják törülni s helyébe felelős minisztériumot óhajtanak állíttatni. Ez ügyben azonban még nem jöttek semmiféle megállapodásra, haladja felül az 1872-ik évre megállapított bud­geted Magyarország a jelen évre rendes és rend­kívüli kiadások fejében s közösügyi költségekre fizetett 28.293.213 h­tot, jövő évre tehát a közös mi­nisztérium megállapodása szerint fizet — ha tud­niillik a delegációk is beleegyeznek — öt millió­val többet, vagyis 33 milliót. Magyarország összes fogyasztási adója (mint szesz, bor, hús, sör és czukor adója) tesz 13 milliót; az ország összes jövedelmi- és házadója együtt véve tesz 11 milli­ót, az összes személyes kereseti adó tesz 5­70 milliót, vagyis az elősorolt adónemek összesen tesznek 291­, milliót, a így ez adónemek után be­folyandó összeg még mindig nem elegendő arra, hogy abból Magyarország a közösügyi költségek­ből reá eső összeget fedezhesse. Hát még hol van az államadóssági járulék, melyre minden évben változhatlanul 32 milliót kell Magyarországnak fizetni ? — A törvényelőkészítő bizott­ság­r­ó­l a P. Napló azt jegyzi meg, hogy e bi­zottság koránsem egyértelmű egy condificatio­­nális bizottmánynyal. Az nem egyéb, mint a kormány egy igen szűkkörű segédhivatala, mely­nek alapszabályaiból nem igen lehet megérteni, hogy felállításával tulajdonképen mit is akartak? Ez alapszabályokat ismertették alapok, s a benyo­más, melyet ez alapszabályok ránk tesznek, csak­is az, hogy az egyes miniszterek akartak ugyan egy törvény-előkészítő bizottságot, de e mellett a törvény-előkészítést kizárólag maguknak akarták fenntartani. S így a törvényelőkészítő bizottság­ból olyan se hús, se halféle len, mely létezik ugyan, de nagyon bajos megmondani, hogy miért létezik ? — Bécsi hírek szerint a jövő évi kö­­zösügyi költségvetés már elkészült s öt millióval . Zsivkovics horvát képviselő egy alapszabály tervezetet dolgozott ki az unio­­nistaclub számára, melynek tartalma a következő : Zsivkovics szerint a club feladata, a kiegyezési törvény álláspontjához és a fenálló államalkot­mányhoz való szigorú ragaszkodás mellett, minden törvényes eszközzel oda hatni, hogy a három egy királyság és Magyarország között őszinte és ál­landó béke létesítessék, és e czélból a nemzetnek a kiegyezési törvény módosítására, illetőleg kiegé­szítésére vonatkozó óhajait támogatni fogja, a­mennyiben ezt az ország jól felfogott érdekei kö­vetelik és a fenálló dualistikus alkotmány megen­gedi. A club feladatához tartozik továbbá erélye­sen oda hatni, hogy a közigazgatás minden ága a jelenkor igényeinek megfelelőleg mielőbb újra szerveztessék — a­mint ezt elvben a jelen ország­gyűlést megnyitó királyi leirat is a kilátásba he­lyezett reformokkal hangsúlyozta. Az eljárás módjára vonatkozólag igy szól ez alapszabály : az országgyűlésen tárgyalandó ügyek tekintetében a club szótöbbséggel határozza meg tagjainak magatartását. A club egyes tagjainak bizonyos esetekben fontos okoknál fogva kivételes magatartást is en­gedhet meg, a­mennyiben ez jelen alapszabály fennebbi czikkében foglalt elvbe nem ütközik. A club tagjai közül választja elnökét és en­nek helyettesét és pedig minden hó elején, a le­lépő tisztviselők újra megválasztathatnak. Minthogy a club nagyfontosságú feladata kö­rül lehetőleg a nemzeti párttal egyetértve óhajt eljárni, egy közvetítő (parlamentáris), három tagú bizottságot választ, mely a nemzeti párttal a szük­séges értekezéseket és tárgyalásokat vezetendi és a clubnak esetről-esetre jelentést fog tenni. Oly kérdésekben, melyek véletlenül, azaz a club előzetes tárgyalása nélkül támadnak az or­­szággyűlésen, az említett bizottság a club elnöké­vel vagy az elnök­helyettesével egyetértőleg fogja egy gyűlésben a club tagjainak magatartását meg­határozni. A club a kormány irányában független állást foglalván el, szigorúan az ezen alapszabályban kifejezett elvekhez ragaszkodik és a törvényt min­den esetben tiszteli és védi.“ — Berlini levelezőnk alább közlött levelére külön is felhívjuk olvasóink figyelmét, mert helyesen fejtegeti, hogy most lenne legked­vezőbb alkalom a valuta helyreállítására és a ma­gyar pénzügy teljes függetlenítésére. — Az igazságügyminiszter a kö­vetkező kör rendeletét bocsátotta ki a törvényszé­kekhez : Hivatalos uton nyert tudomás szerint a maros­­vásárhelyi kir. ítélő tábla területéh­ez tartozó né­mely kir. törvényszéknél azon gyakorlat áll fenn, hogy a kereskedelmi és váltóügyek előadására mindenkor két törvény­széki biró és két kereske­delmi ülnök hivatik meg az ülésbe, s a kereskedői csődök is ugyanily módon alakított tanácsokban ítéltetnek el. A kereskedelmi tanácsoknak ekként való egybeállitása az 1853. évi május hó 3-án közzétett bírósági ügyrendtartás 150. §-ban gyökerezik, mely rendelet nincs többé hatályban. — Az 1868. 54. t. sz. 25. és 27. §§-ban emlitett kivételes bí­róságok ugyanis, melyekre nézve az 1869. évi ápril­ió 29-én kibocsátott rendelet bevezetésének har­madik bekezdésében az előbb fenállott ügyviteli szabályok fenhagyattak, az 1871. XXXI. t. cz. életbeléptetése folytán megszűnvén s azok helyébe az idézett törvény 1. §.nak b) pontja és 18. § a értelmében, a felállított elsőfolyamodásu kir. tör­vényszékek lépvén, ez okból a kereskedelmi és váltóügyek elbírálására hivatott Ítélő tanácsokban is, a szavazó birák számának meghatározása tekintetéből, most már nem az 1853. évi ügyrend­tartás 150. §-a, hanem az 1868. 54. t. ez. 5. §-a a szabályozó; — azon különbséggel, hogy a váltó és kereskedelmi ügyek elintézéséhez, az 1871. XXXI. t. ez. 7. § a szerint nevezendő kereske­delmi ülnökök is meghívandók lévén, minthogy a bíróságok szervezése Magyarországban és Er­délyben az 1871. XXXI. t. ez. értelmében telje­sen azonos, az egyes tanácsokba ítélethozatal vé­gett meghívandó kereskedelmi ülnökök száma is, a pesti kir. tábla területén fennálló 1840. XV. t. ez. II. R. 5. § nak analógiájához képest határo­zandó meg. A­mi továbbá a csődügyeket illeti, ezekre nézve egyátalán nincs helye kereskedői ülnökök részvételének, mert a csődügyekben való bírói illetőség, az 1868. 54. t. ez. 45. §-a által Magyarországban és Erdélyben egyenlően szabá­­lyoztatván, a feloszlatott törvényhatósági bírósá­gok, valamint az azok helyébe lépett kir. tör­vényszékekre nézve az ítélő­ tanácsoknak csőd­­ügyekbeni alakítása tekintetéből egyedül és kizá­rólag a törvénykezési rendtartás 3. §-a volt és irányadó jelenleg is, annál inkább, mivel a keres­kedői csődök bírói illetőségére nézve, az 1871 XXXI. t. sz. 26. §-a csak a buda­pesti kir. keres­kedelmi- és váltó-törvényszék területére nézve tett kivételt. Pesten, 1872. julius 30-kán. — Képviselő-választások. Múlt ki­mutatásunk óta megválasztottak: Csikszék gy­­szt.­­miklósi kerületében Bóér Antal baloldali, Heves­megye tiszanánai kerületében b. Baldácsy An­tal baloldali, Nagy-Kőrösön G­u­b­o­d­y Sándor baloldali, Szathmár megye nagybányai kerületében Stoll Károly jobboldali. A megválasztott képviselők összes száma 392, és pedig 148 baloldali és 244 kormánypárti. “­Az osztrák kultusminiszter Stre­­mayer a jezsuitákkal szemben követendő eljárásra vonatkozólag a következő — s táviratilag már jelzett — köriratot adta ki: „Oly esetekben, midőn a bevándorló jezsui­tái letelepedni akarnak, az 1858. jan. 13-án stb. kelt rendelet tartandó szem előtt, illetőleg a lete­lepedési engedély megadása a minisztériumtól té­tetik függővé. Ezen szabály azonban nemcsak oly esetben al­kalmazandó, midőn a jezsuiták az államtól kérik a letelepedhetési engedélyt, vagy épen mint conven­­tus, vagy testületként akarnak fellépni, hanem minden oly esetben, midőn azon rend tagjai bár­mily szervezetben együtt élnek. Mert az 1858. jan. 13-ai rendeletben a vallási rendektől s tes­tületektől követelt állami engedély nem besr a jogi személyiséggel való fölruházás jelentőségével, ha­nem első­sorban valamely vallásos testület letele­­pedhetésének állami engedélyével. Ez tehát akkor sem mellőzhető, midőn egy ily közösség a testü­leti jogot vagy általában a jogi önállóságot nem is igényeli. A­mennyiben ezen rend egyes külföldi tag­jainak letelepedése vagy azoknak a már létező testületbe való belépése szándéka forogna fönn, t­ uraságod a körülményekhez képest fog csele­kedni, s így ha ezek azt kívánnák, a törvényi­leg megengedett elutasítást fogja érvényesíteni. Fölkérem egyszersmind uraságodat, hogy a közigazgatási területen előforduló s jelen rendele­tet illető esetekről engem bizonyos időközökben értesíteni méltóztassék.“ A Zala-Egerszegről a „Pesti Napló“ azt az örvendetes táviratot vette, hogy a megyei Deákpárt a tegnapi közgyűlésen nem remélt vere­séget szenvedett az ügyész választásnál. Megvál­asz­tatott ugyanis a baloldali Szigethy Antal 30 szótöbbséggel a jobboldali jelölt ifj. Skublics László ellen. A baloldal ez összetartása és erélye elismerést érdemel. Berlin, augusztus 3. (Saját levelezőnktől.) A franczia kölcsön még folyton a leg­bővebb tápanyagot nyújtja különféle czik­­kekre. Eddigi adatok szerint 43 ezer millió íratott alá, oly összeg, mely a pénzvilágban még eddig hallatlan s önkénytelenül minden figyelmes szemlélőnek eszébe juttatja, mily óriási lendületet vett néhány év óta a hi­tel; oly pénzügyi műveletek, melyekre csak egy évtized előtt is nem mertünk volna gondolni, néhány hét alatt fényes sikerrel vitetnek ki. Egy évtized előtt, ha e mű­velet hihetőnek is tartatott volna, a kivitel módozatai felől évekig tanakodtak volna. A bankárok és bankok, sőt aláírók is (a kölcsön 3%-al magasabb árfolyammal értékesíthető) a franczia milliárdokból né­hány nap alatt tetemes nyereségre tettek szert, úgy­szólván csak játszva. Nem csoda tehát, ha kivált Németországban, hová a tömérdek kincs vándorolni fog, jelenleg oly vállalkozási szellem uralkodik, mint még soha. A bankok és bankárok azon törik fej ő­ket, miként lehetne egy új szép nyereséges üzletre szert tenni, miként lehetne egy új vállalatot alapítani, új kölcsönt kötni, ter­mészetesen mindezt többes számban értve. Nem képzelek ennél alkalmasabb időszakot a magyar bankügy füg­getlenít­ésér­e, az osztrák-magyar valuta helyreállítására. Sokat vitatatott ez eszme az országgyű­lésen, sokat a hírlapokban; az országgyűlés a kivitelt a kormányra bízta, mely azonban mind ez ideig nagyon keveset tett vagy semmit. Mert azon lépések, melyeket Ker­­kápoly a N. fr. Presse szerint utóbbi időben a nemzeti banknál tett, nem oly természe­tűek, melyek nézetem szerint egy egészsé­ges magyar bank és hitelügyet volnának képesek teremteni. S honnan ered e tétlen­ség, e habozás, melyet, úgy a kormány, mint az országgyűlési többségben tapaszta­lunk, szerény nézetem szerint onnan, hogy egy egészséges önálló magyar pénzügy te­remtését a jobboldal sokkal nehezebbnek tartja, mint a­mennyi fáradságba annak valósítása tényleg kerülne. Az önálló magyar pénzügy megteremté­sére nem kívántatik egyéb, mint az ország­gyűlési többség és kormány részéről egy kissé több merészség. Ugyanis kit lát­tak az ellenek között: a nemzeti bank érdekjeleit és barátait, kik­nek képviselőire az országgyűlésen is talá­lunk, és a­kik nem­­igen szeretnék a nye­reséges jegybank üzletet kezeikből kisik­­lani engedni és a N. fr. Presseféle véle­­ményüeket, a­kik politikai elvből testi,lelki ellenei mindannak, a mi hazánk önállóságára hatalmas emeltg­ül szolgálhat, és a­kik szeretnének Magyarországban egyedül egy provincziát látni. De szabad-e egy ország érdekeinek szemmel tartása előtt egyesek mellékérdekeire figyelni ? Mind a sajtó, mind az országgyűlési vitákból kitűnt, hogy az önálló magyar pénzügynek jogilag semmi sem áll útjában. Azért már azon viták alkalmával a ma­gyar bankügy ellen nem annyira jogi el­lenvetések hozattak fel, hanem gyakorlati kivihetőségét tartották lehetetlennek. De nem szabad elfelejtenünk, kik tartották azt lehetetlennek; olyan a mai korszaktól na­gyon elmaradt pénzügy­érek, a­kik a mai pénzügyi viszonyokat a 40-es évek szerint ítélik meg s elfeledik, mily óriásilag haladt az azóta. Azon akadályok, melyek az önálló ma­gyar pénzügynek gyakorlati kivitelében út­jában állanak, részint nem is léteznek, ré­szint túlzottak, részint pedig az ez idei hi­tel és pénzügyi viszonyok szerint a legköny­­nyebben legyőzhetők. De tisztázzuk az eszméket: „Önálló egészséges magyar pénz és bankügy nem képzelhető a valuta helyreállítása nélkül.“ Ez oly tétel, melybe mindnyájan beleegye­zünk. De míg némelyek azt nagyon köny­­nyen hiszik megvalósíthatónak, mások a helyreállításból különféle nagy krisisekre következtetnek, az országra különböző ká­rokat számítanak ki. Nem szándékom jelen soraimban ezek véleményét hosszasabban fejtegetni, miután azok nézete kimerítő cik­­­kekben már számtalanszor c­áfoltattak meg; csak annyit említek fel, hogy bármily tu­dományos alakban is adják elő a valuta helyreállítás ellenes nézeteiket, azoknak alaptalanságáról még a laikus, pénzügügyel nem foglalkozó is könnyen meggyőződhetik, ha meggondolja, hogy azon kár, azon hát­rány, mely az ágró, azaz valuta árfolya­mának folytonos és gyakran rohamos, fel­­emelkedése és csökkenése által *) a különfé­le, de kivált külföldi áruk szintén folytonos és evvel kapcsolatban levő árkülönbözeté­ből ered; ezen folytonos kár, mondjuk, na­gyobb mint amely a valuta végleges hely­reállításából származik egyesekre kivált, ha az oly alacsony fokon áll mint most. A valuta helyreállítása csak úgy le­hetséges, ha a függő lebegő államadósság azaz a kibocsátott államjegyek, mi most körülbelül 300 milliót tesz, beváltatnak és csak oly jegybankok engedélyeztetnek, me­lyek a kibocsátott jegyeket mindenkor ké­szek beváltani érczpénzzel. Ismételve állítom, hogy e műtét kivi­telére a jelen időszakot a legalkalmasabbnak tartom és bátor vagyok e körülményre hon­atyáink figyelmét felhívni. Ha elmulasztják a jövő ülésszakban hazánk pénzügyét ön­állósítani, oly vád fog fejekre nehezedni, melyet alig hiszem, hogy az utókor meg­bocsáthatna nekik.A De ha kivívják azt, oly érdemeket fognak maguknak szerezni, melye­ket hazájuknak — nincs ennél szebb érdem­jel — felvirágzása, a fejlődésnek induló anyagi és szellemi jóllét fog megjutalmazni. A jövő országgyűlés egyik legelső te­endőjének tartja kimondani, hogy a valutát helyre akarja állítani, azaz a lebegő állam­­adósságot kész bevonni. Hatalmazza fel e czélból a magyar pénzügyminisztert a szük­séges kölcsönt megkötni, s nem képzelek oly kevéssé ügyes pénzügyminisztert, a­ki ez idén, midőn a milliárdok repülnek, a vállalkozási szellem oly óriási nagy, hogy még a pénzügyileg tönkre tett Törökország­nak is sikerült újabban kölcsönt kötni (fo­lyó hó 6 és 7-én bocsátanak ki angol és német bankok egyesülten 10 millió font török kölcsönt,­ midőn az eddig hitelét vesz­tett osztrák évjáradék ismét 600,000­ frtos tételekben vásároltatik a külföld számára, — mondom ez időben nem tudom elkép­zelni, hogy Magyarország számára is ne köthetne a magyar pénzügyminiszter egy 100—120 millió frtos kölcsönt, a­mennyi szükséges volna a 30-as arány szerint a Magyarországra eső fedezet nélküli államje­gyek beváltására. Ha Ausztria szintén be akarná vonni államjegyeit, annál jobb volna. *) Nem csak háború alkalmával szökik fel az agró 10—12u/0-al hanem még átalános béke idején is folyto­nos fluctuatió­ak van kitéve, így egy hónappal ez­előtt 13— 14°/0-on állt s ma 8-on. Levelező: a műtét közösen vitethetnék ki, de ha a másik fél bármi okból vonakodnék fedezet nélküli jegyeit beváltani, az sem képezhetne nagy akadályt,mert Magyarország a reá eső részt önállóan is beválthatná. Hogyha az előbb említett helyreállítás elhatároztatik, a további lépések az ország­gyűlés munkásságát igényelnék ugyan, szük­séges vitát idézhetnének elő, de akadályt hazánk pénzügyének önállósítása iránt nem képezhetnének. Hogy váljon a bankszabadság, függet­lenített államjegybank vagy monopolbank az állam kezelése alatt hozassék-e be, az hazánk nemzetgazdasági ipari és keres­kedelmi fejlődésére kétség kívül befolyással bírna, de az önálló magyar pénzügy léte­sítését lényegileg mindegyik megteremtené. Az állam által saját czéljaira megszorí­tás nélkül felhasználható monopol-jegybank azt hiszem csak egy nagyon csekély töredék által óhajtatnék országgyűlésünkön. Az áta­lános normatív szabályokkal korlátozott, az­az létesített bankszabads­ág, mely mellett mintegy 6 héttel ezelőtt bővebben felszólal­tam és a kormány befolyása alól függetlení­tett államjegybank között nem látok oly lényeges különbséget, mely miatt az önálló magyar bank vagy bankok létesítését hosz­­szabb időre el kellene halasztani. Bármely rendszer mellett nyilatkozzék az országgyűlés, a bankszabadság vagy sza­bad állambank mellett, nincs kétség benne, hogy a külföld részéről nem egy vagy két, hanem akárhány független jegybank számá­ra kínáltatnék annyi millió arany és ezüst, a­mennyi csak szükségeltetnék. . . . Remélem, országgyűlésünk szabadelvű férfiai, kiknek hazánk java szivén fekszik pártkülönbség nélkül nem engedik elejteni hazánk bankügyét a jelenleg oly annyira kedvező viszonyok között. y. r. *X'­ Páris, aug. 3. (Saját levelezőnktől.) A francaáknak, különösen a parisiaknak két kitűnő szenvedélyével ismerkedhetünk meg a nyá­ri hónapokban: az egyik a halászat, a másik a fördés. Midőn július havában a szajnai halászat szabaddá tétetik, már kora reggel ezrenkint ömöl a minden korú, rangú halászat kedvelő a várost hasító Szajna partokra. Itt egymás mellett a folyam mindkét oldalán, állást foglalnak, beláthatlan hosszú soruk a városon kívül messze veszi végét. Eszközül horgos fonalat használnak, mely összetolható s kihúzható bambusnádhoz van erősít­ve, e felszerelésüket még egy haltartó zacskó egészíti ki, melyet azonban nem használnak az egyetlen ok miatt, mert nem fognak belevalót. E körülmény azonban legkevésbé alkalmas őket a „halászat“ nemes szenvedélyétől visszatartani s a korareggel, a dél égető napja s az est zivatara daczára állomásaikon találjuk e rettenthetlen ha­lászokat. Sokszor órákig elnéztem csendes egy­hangú működésüket; láttam szemüket felvillanni midőn fonaluk megmozgató valami; láttam a kart szenvedélytől reszketni, mely ilyenkor szélsebesen kiragadja felszínre a fonalat; s láttam , hogy a horgon egy árva czigányhal sem lebeg. De még­is hogy az igazsághoz hűek maradjunk, valljuk meg hogy hosszú párisi tartózkodásunk ideje alatt egyszer, de csakis egyszer, tanúi valánk, midőn egy fiatal halász ujjnyi nagyságú halat rántott horgával fel. Az elragadtatás ah-ja leb­­bent el ajkain; szomszédai két oldalt figyelme­­tessé tétetve, a csudálkozás s elbájolás ah­jában törtek ki. A szerencsés fogás hire villám­gyorsan futott végig a halászok beláthatlan során s úgy tetszett, mintha messze távolból hallanék felénk törni az örömhír költötte felkiáltásokat. Boldog párisiak, kik a legmesterségesebb érvek mellett a leggyermekiesebb örömöket is szenvedéllyel tudjátok élvezni! Ismételjük meg, hogy e naiv örömök élve­zetére ifjak, aggok, munkások és pénzemberek, tanulók és tudósok egyenlő fogékonysággal bírnak. Hogy mennyire megy számuk, kik halászva sze­gélyzik naponta a Szajna partjait, nem tudnák megnevezni; azt azonban hajlandók vagyunk hinni, miszerint, ha e műkedvelő halászok horog­fonalait egymáshoz erősítenék, az így nyert fonallal többszörösen lehetne földünket körül övezni. Kik számitásunk helyességében netán kételkednének, kérjük utánszámitásokat tenni ; eredményeiket szívesen magunkévá tesszük. Hogy Thiers, a franczia republika e nagy elnöke, egyszersmind a legszenvedélyesebb ha­lász, s mindenki előtt ismeretes, s nincs is két­ség, hogy ha a gondviselés nem hívja őt 40 milliárdok halászatára, ott találnék őt valahol a Szajna partján horgászva. Hope, a híres pénzember, mint a történe­lem beszéli, hasonlag szenvedélyes halász volt. Midőn ideje engedte, halászni ment. A febr. 24-iki forradalmi nagy események a tuilleriák előtt ha­lászva találták őt. Ekkor történt, hogy a tuille­­riákra mutatva felsóhajtott: „Nem tudom a lár­ma teszi-e, de a halak nem akarnak ma ha­rapni !“ Mily szenvedélye a fürdés minden páriái­nak, megértjük, ha tudjuk, miszerint naponta nem kevesebb mint 150,000 ember fürdik a Szajnában. Páris hosszában csinos, tágas fürdő épületek fedik a folyam hátát, melyek felölről vászonnal védvék a napsugarak ellen. Nők és férfiak külön uszodákkal birnak; áruk 20 centime­s 2 franc kö­zött különbözik. Berendezésük egyébként a mi­enktől nem különbözik, hanem ha abban, hogy emeletesek s igy több öltöző szobát képesek

Next