Ellenőr, 1872. augusztus (4. évfolyam, 177-201. szám)

1872-08-31 / 201. szám

Pestmegye évnegyedes közgyűlése. (Negyedik s utolsó nap aug. 30.) Elnök: gr. Zichy Ferraris Viktor a gyűlést alig nehány tag jelenlétében megnyitván, a teg­napi ülés jegyzőkönyve fölolvastatott s hitelesít­tetett. Olvastatott Tesszári László szolgabirónak a Zagyva-hid jókarba helyezése iránti jelentése. — Tudomásul vétetik. Több hasontárgyu jelentés tudomásul vétele után Rakovszky Károlynak a Marczibányi Imre-féle alapítványról 1871. évre tett számadási jelentése vétetik tudomásul s részére a felmentvény kiadatai határoztatott. — Elfogad­tattak több-kevesebb módosítással Jenő és Telki, Isaszeg, Páty, Gyömrő, D.-Egyháza, Jánoshida, Solt Sz.-Sz.-Márton, Tószeg, Ordas, Duna-Vecse, Sz.-Sz.-Miklós, Túra, Csik-Tarcsa s D.-Pataj 1872. évi, Török-Bálint, Sz.-M.-Káta, T.-Györgye, Kóka, T.-Szecső, Pánd, T.-Sz.-Márton, Farmos, János­hida s Lőrincz-Káta 1870. évi, Czinkota, Gyömrő, Vecsés, Ecser, Maglód, Ráczkeve, Perbál és Pilis- Csaba községek 1871. évi közpénztári számadásai, az illető pénztárnokoknak a felmentvény kiadatai határoztatott. — Dalmady Győző megjegyzé­seket tesz az állandó választmány véleményes jelentéseiben gyakran előforduló ezen kitételre „a pénztárnok pedig a hiányzó, vagy a helytelenül kiadott összegben elmarasztaltad ”.“ Ezen „elmarasztaltatik“ szó jogi műszó lévén, ily ese­tekben egyedül a bíróságoknak áll rendelkezésére, mert az „elmarasztalás“ egyedül az ő hatáskörükbe tartozik. Szeretné, ha az állandó választmány ily helytelen kitételeket nem használna, s ajánlja e helyett e kitételt: „a pénztárnoknak meghagyatik, hogy a roszul vagy hibásan kiadott összeget 15 nap alatt megtérítse" — Halász Bálint és utána­­ a 11 a á­g­ú főügyész védelmezik ezen kife­jezést, mert — mint ez utolsó bebizonyitá — a megyének szintén van joga nem csak valakit elmarasztalni, hanem ezen határozatát az illetőn végre is hajtani. — Ugyane véleményhez csatla­kozik Gullner is. — Megmaradt a régi szerke­zet. — Halász Bálint indítványára utasittatik az alispán, hogy a többi még függőben levő folyó évi költségvetéseket felülvizsgálja és az azokról szóló jegyzőkönyvet a legközelebbi közgyűlésnek beterjeszsze. Olvastatván a Nagy-Kőrös város községren­dezéséről szóló jelentés, melyet Farkas Elek és tár­sai terjesztettek a bizott­sányi közgyűlés elé. A jelentésben igen sok helytelenségről létezik emlí­tés, melyek állítólag a virilisek névsorának összeállí­tása alkalmával fordultak elő, s szerintük ezen össze­állított névsor jelentékeny számú felszólalásokra fogna alkalmat adni. — Gullner ezen átiratot fölfolyamodásnak tekinti, s ezen esetben, ha a megejtett választás után öt nappal lett beadva, figyelembe vétetni s illetőleg az igazoló választ­mányt ezen ügy iránt megkérdeztetni véli; ha ezen eset­ben nem forog, úgy a folyamodványt egyszerűen elutasíttatni kéri. Gubody Sándor legjobb útnak tartaná, ha a folyó évi május 20-án miniszteri rendelet által föloszlatott városi testület ismét visszaállítta­­tik.­­ Az egymástól igen eltérő nézetek hosszú vitát idéztek elő, végre azonban mégis oly érte­lemben hozatott­, a határozat, hogy az összes ira­tok visszamenesztetnek a n.-körösi igazoló bizott­sághoz azon utasítással, hogy ez azt törvényes módon elintézni igyekezzék. Rakovszky jegyző jelenti, hogy miután eddig konstatálva még nincsen, várjon Félegyhá­zán vagy Kis-Kőrösön született-e Petőfi, bejelen­tett indítványát Petőfi születési házának megvétele tárgyában egyelőre visszavonja. Föntartja ma­gának azonban annak a novemberi közgyűlésen leendő megújítását, s ezt annál is inkább, mivel a föntjelzett körülményt illetőleg alapos reménye van a valódi tényállás földerítéséhez. — Idősb Kubinyi Ferencz folyamodványa őslénytani mun­kájának pártolása iránt tudomásul vétetett, s Beöthy indítványára jegyzőkönyvileg fejezi ki a közgyűlés fájdalmát a fölött, hogy a megyének e veterán bajnokát jelenleg nélkülözni kénytele­nek. Munkája a levéltárba fog áttétetni. A tárgysorozat többi apró, de kiválóbb ér­dekkel nem bíró tárgyainak elintézése után elnök a gyűlést d. u. 3 óra felé eloszlató, mély számú tagok jelenlétében. Hiába, ez egylet is, mint bármely más nagyfontosságú eszme élet­­rehívása eleinte­ közöny­nyel találkozik, annyira, hogy jelen­­alakuló gyűlés is a tagok részvétlen­sége következtében csak másodszori kihirdetés után tartathatott meg ; azonban az egylet fenállásá­­nak biztosítékát még­sem vagyunk kénytelenek nélkülözni, mivel a nagy közönség részvétlensé­gével szemben az egylet élén látjuk állam­ a me­gye és városunk azon férfiait, kikben nem hiány­zik a kitartás, kik bírnak elég erélylyel és nép­szerűséggel arra, hogy a csírájában lévő nemes törekvésű társulatot nagggyá neveljék, azt a kö­zönyösökkel megkedveltessék, jövőjét biztos ala­pokra fektessék. A tisztikar és választmány következő ta­gokból alakult meg: elnök dr. Dőry József fő­ispán, alelnök Gyalokay Lajos, jegyző-titkár Bar­­langhy Adorján, őr Cséplő Péter, pénztárnok Sza­­ruhán Gergely, ügyvéd Ritoók Zsigmond ; — vá­lasztmányi tagok : Lenner Gy. Nándor, dr. Bémer Pál, Nagy István, Lipovnitzky István r. k. püs­pök, dr. Hoványi Lajos, dr. Bozóky Alajos, Esche­­rolles Károly, Meszena N., dr. Mayer Antal, dr. Krausz G. László, dr. Pollák László, ifj. Gyalo­kay Lajos. — Ezeknek kezébe van letéve az egy­let jövője, ezektől várjuk felvirágzásának előmoz­dítását, népszerűsítésének terjesztését. Reméljük, hogy tetteik a várakozásnak meg fognak felelni. Ugyane gyűlésen a ministérium által meg­erősített alapszabályok felolvasása után, kö­vetkező határozatok hozattak: hogy az egylet magát a mehádiai természettudományi gyűlésen két vagy 3 tag által hivatalosan fogja képvi­­seltetni; hogy a megyei közgyűlés fel fog keres­tetni az általa kijelölt terem kijelölése végett; s végre hogy a választmány egy régészeti kiállítás rendezésének eszközlésével megbizatott. E kiállí­tás jövedelme által véli a „régészet-tört.-társulat“ a mindjárt kezdetben megkivántató anyagiak be­szerzését fedezhetni. — Fel fog szólitatni a me­gye összes lakossága, hogy a kiállítás tartamára, a birtokaikban lévő becses régiségeket az egylet rendelkezésére bocsássák, ez­által a kiállítás tár­gyainak számát szaporítsák. Ezen határozatok után örvendetes tudomásul jelenti az alelnök, miszerint már eddig is számos becses régiségek bocsájtattak az egylet tulajdoná­ba, minek előmozdításában a legnagyobb elisme­rés dr. Gerliczy Stefanie kisasszonyt illeti, ki itt is, mint minden nemes eszme érvényre emelésénél, fáradhatatlan tevékenységet tanúsított. Ezek után a gyűlés eloszlott, mely egy kor­szakot alkotó mozzanatát képező Biharmegye mű­velődési történetének. H. E. — A biharmegyei régészet-történelmi társulat megalakításáról következő értesítést kaptuk. Nagyvárad augusztus 28. Politikai mozzanatokról jelenleg nem írha­tok, mert nem csak városunkban, hanem egész Biharmegyében úgyszólván politikai szélcsend uralkodik, a véget ért képviselőválasztások hul­lámai lesimultak, a megyei gyűlések tárgyait ren­desen csak házi ügyek képezik, a megyei politi­kusok egyedüli érdekeltsége csak­is a petitiókkal megterhelt választások­­jövő hónapban történendő verificatiója felé irányul. Ily körülmények között tehát nem csoda, ha az „Ellenőr“ t. olvasóit egy a politikától merőben távol álló tárgyról, de igen örvendetes jelenségről értesítem. A biharmegyei „régészet-történelmi társulat“ ma d. u. 5 órakor tartotta alak­u­l­ó közgyűlését. A gyűlést ideiglenes elnök , dr. Dőry József főispán távolléte miatt id. alelnök Gyalokay Lajos nyitotta meg, fájdalom cse- T Á RÓC­Z A. Egy segédtanító története. Irta Erckilann-Chatrian. (Folytatás.) A­mint kiértem az erdőből, a nap első suga­rai aranyozták a távoli fenyveseket; megállottam, s mögöttem láttam, az apró hegyeken túl Lotha­­ringia óriási síkságát, szép utaival, számtalan fal­­vaival, befagyott tavaival, melyek ragyogtak a nap­ban, mint a tükrök. Messze távolról harangszó hallatszott; Guillaume úr ismét munkához látott. Képzeletem maga elé állította a szegény öreget, a­mint tartja a kötelet, melyet én annyiszor rángat­tam. Hét óra volt. Az éles hegyi levegő, s a napfény új erőt adtak , gyorsabban kezdettem a hegyeket mászni. Nem sokára az út kanyarodván, két-három puska­­lövésnyire jobbra szemembe ötlöttek Sziklaköz szennyes házikói, most hóval fedve mind. Né­hány magasabb ház apró padlásablakából be lehe­tett látni az egész vidéket; a vadorzók és csempé­szek már egy mértföldről láthatták jönni a csend­őröket, vámőröket és mindenféle néven nevezett üldözőket. Az út, melyen haladtam, két sziklasor között az első gunyhóhoz ért. Fentebb terültek el a rozs­földek, most szintén hó alá temetve. Néhány kémény füstjét ki lehetett venni a légben, s már minden­ oldalról, ablakokból, padlásról, a sziklák tetejéről figyelő alakok kémleltek, mert bizonyosan messziről észrevették jöttömet; férfiak, asszonyok, gyermekek, mind rongyokba öltözve, lestek rám. A vidék pusztaságán kívül meglepett a lako­sok nyomorult külseje, alig voltak öltözve s csak régi szinevesztett rongyok lógtak róluk, kalapnak vagy sapkának pedig semmi nyoma; szinte dide­Pest aug. 30. — A Ludoviceumot holnap, szombaton adják át a honvédelmi minisztériumnak. Ezzel a nevezetes ügy új stádiumba lép, oda, hol már régen kellett volna lennie. A katonai szakoktatás októberben veszi kezdetét. Az átvételre a miniszté­rium egy küldöttséget bízott meg, melynek élén Szende Béla miniszteri tanácsos van. — A király ma délután megérkezett, s egye­nesen Gödöllőre ment. Reggel Pozsonyban álla­podott meg, hol a nyilvános épületeket fellobo­gózták. Ő felsége Oroszvárra lovagolt, hol szem­lét tartott a pozsonyi helyőrség felett, s részt vett abban gr. Huyn budai főparancsnok és Albrecht az asszony és fia. Mindenfelől­ tűntek elő ily ala­kok, bizalmatlanságot mutató arczc­al közeledtek felém, kérdezték mit akarok, de nem feleltek. Már erre nyugtalan lettem ... Mi lesz belőlem? Ezt kérdeztem magamtól, midőn egy vászonkabátos ma­gas férfi tűnt fel az egyik ház sarkán, s egy ideig figyelemmel vizsgált engem. Értelmesebb arcza volt mint a többinek, hosszú orral, és nyírott sza­kállal. .. „Ön Ferré Miklóst keresi? monda kérdésemet megelőzve. Mi dolga van vele? — Hol lakik? — Jöjjön, majd megmutatom házát. Követtem ez embert, ki harmincz lépéssel odább hirtelen megfordul, s ezeket mondja: „Nos, Ferré én­­­vagyok . . . mit akar?“ Erre elmondtam neki, hogy Bernard plébá­nos úrtól Chéne-Fenduből egy hozzá intézett leve­let hoztam. „Menjünk be!“ mondá. Bementünk a sövényajtón, s egy alacsony szobába léptünk, melynek falai kormosak voltak, mert úgy sütötték mint a kemenezét: az apró ab­lakok izzadtak bele. E sötét lyuk hátsó részében egy asszony font, közel az ablakhoz: a tűz körül nedves ruhát szárítottak, mi a szobát gőzzel töl­­tötte meg. Átadtam Ferré Miklós urnak Bernard úr levelét. „Levél! Kiáltott fel, mit csináljak az ön le­velével ? . . . Tán én tudok olvasni ? . . .“ Mindazáltal jól megnézte a pecsétet, azután leült egy háromlábú székre a tűz mellé, ujjaival parazsat vett ki, s pipájába tette ; nem sokára el­kezdett hatalmasan füstölni, s gondolkozni látszott. „Levél a plébánostól, mondá újból, mi le­gyen ez ? Olvassa el ön maga, ha tud olvasni.“ Feltörte, és én, e különös helyzetben, kény­telen voltam olvasni Bernard úr levelét, mely­ben értesíti a községi tanácsos urat, hogy én foglalom el Leonora néne helyét a Szikla­Azután becsukta az ablakot és hozzám for­dult. »Ah! ön iskolatanító, mondá ismét leülve, s lábait keresztbe rakva, no jó, majd meglátjuk.“ Az asszony nem szűnt meg gyanakodó szem­mel nézni rám. Egy kis idő múlva a gazdához ha­sonló két ember bújt be a szobába, mind kémlel­ve mértek végig. A fal hosszában egy padon kor­sók és poharak állottak. Az után jöttek inni kértek, az asszony szolgált nekik. Ferré községtanácsos úr tehát a Sziklaköz korcsmárosa volt. Néhány perc­­­c­el utóbb belépett Leonora néne, csinos mintegy huszonöt egész harmincz éves nő, barna, halavány, nagy fekete szemekkel és jóságot mutató arcz­c­al. „Kedves néne, mondá neki Ferré Miklós, or­rát feltartva és pipáját fogai végére tolva, itt van valaki Chêne-Fenduből, ki levelet hozott nekem. Mi ez? Olvassa, hogy mi is halljuk.“ A néne hangosan olvasta Bernard úr levelét. Boszankodtam ez irányomban tanúsított bizalmat­lanság miatt, de a községtanácsos úr keveset törő­dött vele, s az olvasás után rám tekintve mon­dotta : „Csakugyan jól olvasta . . . rendben van a dolog!“ Leonora néne azonban nyugtalannak látszott; nem értette Sziklaközbe érkezésemet, s kérdő sze­mekkel nézett rám. Átadtam neki Bernard úrnak hozzá czimzett levelét; leült egy ablak mellé és látható tisztelettel olvasta. A többiek kártyát kér­tek ; Ferré Miklós úr asztalhoz ült velük, s együtt játszottak. (Folyt. köv.) Külföldi szemle. Pest aug. 30. Thiers Tro­u­villében szakadatlanul foglalkozik a hadsereg szervezésével s a tüzérségi próbák mellett gondoskodásának egyik főtárgyát képezi a tényleges, tartalék és territoriális hadak aránylagos felosztása, miként azt a közelebb meg­szavazott hadügyi törvény elrendeli. E czélból egy a hadügyminisztérium hivatalnokaiból álló küldött­ség utazott közelebb Trouvillebe, hogy ott Thiers és a hadügyér rendelkezésére álljon. A francezia hadügyminiszter a hadcsapatok élén álló tábornokokhoz intézett leg­újabb körrendeletében mindenfelé tüzérségi gya­korlatok tartását rendeli el, melyek a lőgyakorla­­tok befejezéséül a hol lehet államterületen, egyéb­ként pedig parlagon heverő, vagy legalább leta­rolt községi vagy magán területeken még szep­tember hóban eszközlendők. A lyoni erődített tábor számára a várostól mintegy 24 kilométer távolságra a Rho­ne folyam partján vett az állam 600,000 frankért egy 1200 hectárnyi területet, 6 kilométer hosszú­sággal és 2 kil. szélességgel. A lovasság elhelye­zése e táborban a legelőnyösebben eszközölhető, a tüzérségi gyakorlatok számára pedig 8 kilométer­nyi terület különíttetett el. A törzskar Dagnieu fa­luban leend elhelyezve. A katonaság ivóvízzel leendő ellátása tekintetéből legközelebb kellő szá­mú kutak forrásához fognak s barakok is építtet­nek az idén egy dandár számára, míg a többi munkálatok a jövő évben fognak eszközöltetni. A nyers­anyagok megadóztatá­sára vonatkozó törvény néhány nap előtt egész Francziaországban kihirdettetvén, a vámfelügye­lőség azonnal alkalmazásba vette annak rende­leteit s köriratot intézett a kereskedelmi kikötők keresk. kamaráihoz, figyelmeztetvén azokat a tör­vény életbeléptetésére. A nemze­tgyűlés republ­ikánus balpártja legközelebb teszi közzé számadását parlamenti működéseiről s a pártülések ered­ményeiről igazolván egyszersmind eljárását a ház gitáiban. Pári­s III. Napóleon alatt czímmel a bonapartista „Ordre“ érdekes statistikai kimu­tatást közöl, melynek következő pontjait vesszük át: Páris házai a császárság alatt 10,300-zal, lakásai 136,889-czel szaporodtak. 1862-ben Pá­ris 30,719 házat számlált 412,649 lakással, míg 1868-ban már 67,120 ház volt 665,091 lakás­sal. A magán vagyonosodás ugyan ily mérvben emelkedett. A párisi ipar, mely 1847-ben 1500 millió frankot jövedelmezett, 1859-ben megba­regtem az ő bőrükben, s mondottam magamnak: „Szegény János . . . ime itt vagy most a vadak országában. Mennél inkább közeledtem, a nyomor annál borzasztóbbnak tűnt fel, s a veresen sziklakőből ösz­­szerakott gunyhókat annál visszataszitóbbaknak talál­tam. Végre beértem a Sziklaköz egyetlen utczájába, mely görbén kanyarodik; tele volt sárral, hóval és szeméttel, melyet a házakból egyenesen az utczára hordtak, a házak össze-vissza építve, s némelyiknél a lakszoba hátul van, az istálló és ólak pedig az utczára. Sziklaköz mellett Chéne-Fendu városnak tűnt fel nekem. Képzelheted szomorúságomat, mi­dőn arra gondoltam, hogy talán éveket kell e pisz­kos helyen töltenem , egész le voltam verve. Az utcza elején találkoztam egy kis fiúval, mosdatlan arcz, sárgás kóczos haj, s öltözetül egy durva vászonból készült nadrág, mezítláb ment a jeges földön, de előttem megállott és rám nézett. Kérdezem tőle Ferré Miklós úr házát, de válasz helyett tarkóját vakarja, s ugyan e pillanatban a szomszéd gunyhóból egy asszony jön ki, száz da­rabból összeállított szoknyában, s rám kiált: „Mit akar az úr?“ Ismétlem kérdésemet, s közelebb jön. Még ilyen teremtményt soha sem láttam ; e borzasztó hidegben nem volt rajta csak egy ing és szoknya, harisnyátlan lábai nagy faczipőkben, arcza sárga mint a viasz, haja vörös, főkötő nélkül, s talán évek óta fésületlen. Alig hogy szólottam az asszonyhoz, a fiú elkezdett futni minden erejéből, átugrálva a sártócsákat és szemétdombokat művészi ügyesség­gel, s néhány másodpercz alatt eltűnt szemeim elől, hanem egy másik gunyhóból egy kurta férfi buk­kant elő széles nagy feketeszakállal, különböző szí­nű szövetekből varrott nadrágban és mellényben, s nyers hangon kérdi tőlem. „Mi az? mit akar ön?“ — Hol lakik Ferré Miklós úr? De válasz helyett ez is hátat fordított, mint­­adta a hat milliárdot. Páris város bevé­tele 1851- ben 52 és 1867-ben 151 millió frank volt. Frigye­s­ K­ároly főherczeg Bermuth és Klosigh ezredesek s Norman lovas százados kíséretében e hó 21-én Metzbe érkezett, hol a ka­tonaság este fáklyászenével tisztelte meg s midőn a kilencz katonai zenekar felváltva játszott a préfetura előtt, hol a főherczeg szállva volt, egyik ház ablakából hatalmas dézsa vizet zúdítottak a tisztelgő katonaság nyaka közé, mi roppant in­gerültséget okozott s csak a rendőrség közbelépte hárította el a komoly kimenetelt. Másnap reggel a főherczeg rendes szemlét tartott a kato­naság fölött s ezután Sedanba rándult, hogy ta­nulmányozza az ottani harertért s, hogy mint mondják a borzasztó nap évfordulóján személye­sen tartson hadgyakorlatokat, melyek napról nap­ra s óráról órára fel fogják tüntetni a Sedan alatt folyt hadmozdulatokat, s mintegy második kiadá­sát fogják képezni a szomorú eseményeknek. A b­er­l­ini cs­á­s­zár­i találkozáshoz egy félhivatalos badeni lapban azon figyelemre méltó hírt olvassak, hogy a würtembergi király csak azon feltétel alatt jelenik meg ez alkalomra Berlinben, ha a bajor király is ott leend.­­ Áta­­lában a délnémet fejedelmek egy idő óta mindin­kább szorosan simulnak egymáshoz, napról napra partikuláristábbakká válnak, s Lajos bajor királyt némileg vezérökül kezdik tekinteni. Ez utóbbival pedig most épen nincsenek Berlinben megelégedve, s azt gyanítják, hogy Bajorország meghatalma­zottjául a híres klerikálist, Windhorstot szándéko­zik a szövetségtanácsba küldeni. Az olasz király 25-én Milanóba érkezett az ennek közelében berendezett sommai táborból, hol a korona hírezek vezetése alatt az őszi had­gyakorlatok megkezdettek. A király tábornoki egyenrhában fényes törzskar kíséretében jött s lelkesedéssel fogatatott mind a lakosság, mind a katonaság részéről; az utczákat, ablakokat s ház­tetőket roppant néptömeg lepte , s a házak zászlókkal, szőnyegekkel és virágokkal voltak díszítve. A Sebastopo­l­ban folyó munkála­tokról az orosz „Invalide“ cz. lap ezeket írja: A kereskedelmi kikötő az öböl keleti részében rendezte­­tik be 1020 négyszög­ölnyi területen, e czélból a partkövezések kellő rakpartok számára 650 ölnyi területen a legnagyobb tevékenységgel foly­nak. A kikötőben mintegy 1150 hajó foglalhat helyet s rakodhat egyszerre. Az athéniek orosz beavatkozást látnak azon tényben, hogy a királyné, ki mint tudjuk orosz herczegné, titkárául legközelebb Tatiseff nevű oroszt alkalmazott. A lapok kivétel nélkül megbotránkozásukat fejezik ki e beavat­kozási törekvés fölött, melyben a nemzeti méltó­ság megsértését látják. Egyszersmind pedig figyel­meztetik a királynőt, hogy férjhez menetelével göröggé lett s nem szabad külhalom által kineve­zett s mintegy kémül a királyi palotába becsúsz­­tatott titkárt tartania, kivált mivel eshetőleg egykor mint régensnő szerepelhet Görögországban. A nemzetközi statistikak­ongres­­s­u­sr­ó­l az orosz lapok nagy lelkesüléssel szólnak, s működésétől szép eredményeket várnak az új tudomány rendszeres fejlesztésére. A „Golos“ és a „Birzev, Viedom“ nem tudják eléggé magasz­talni Japánt, mely a congressuson öt megbízott által van képviselve, akikkel maga Konstantin nagyherczeg is érdekesnek találta bővebben be­szélgetni. A hivatalos lapból­ Zsömbö­ry György sem­­mitőszéki segédhivatali főigazgató a pénzügyi feltörvény­­székhez számfeletti bíróvá neveztetett ki. Az igazságügyminiszter a királyi curia sen­mitőszéki osztályához segédhivatali főigazgatónak Wagner Sándor, igazságügyminiszteri segédhivatali igazgatót, a kir. igazság­­ügyminisztériumhoz segédhivatali igazgatónak Balogh László irodatisztnek Varga Sándor pesti királyi postatisz­tet nevezte ki. Az igazságügyminiszter I­g­­­ó­d­i Kálmán váczi já­­rásbirósági végrehajtót hasonló minőségben a buda­pesti kereskedelmi és váltótörvényszékhez helyezte át. A pesti kir. főügyész, Molzsányi Mihályt, a m. távirdai főállomás irodavezetőjét, a gyöngyösi kir. tör­vényszék mellé rendelt kir. ügyészséghez írnoknak ne­vezte ki. A kassai kir. pénzügyigazgatóság Lángh Sándor ke­zelési gyakornokot a kassai adóhivatalhoz VII-ik osztályú tisztté nevezte ki . A szatmári m. k. pénzügyi igazgatóság által W­e­­ber Sándor VII. osztályú hivataltisztté a szatmári m. k. adóhivatalhoz neveztetett ki. A szatmári m. kir. pénzügyigazgatóság által Far­kas Károly VI-ed osztályú, Kókay János VTI-ed osz­tályú tisztté, előbb nevezett a marmaros-szigeti, utóbbi pe­dig a huszti m. kir. adóhivatalhoz neveztetett ki. Hírek, főherczeg is. Az uralkodó „a zöld fában“ ebédel­vén tovább folytatta útját Pest felé. — Rónay Jácint, a trónörökös magyar történelmi tanára, nem sokára bevégzi ő fensége oktatását, s akkor a kis Mária Valeria főherczeg­­nő tanításával bizatik meg. Azt mondják, hogy a királyné környezete annyira magyar, mikép a fő­­herczegnő még nem is tud németül, s a magyar nyelven kívül csak az angolt érti. — Kmetty tábornok családja felaján­lotta a nemzeti museumnak a diszkardot, a Med­­sidj rend nagy keresztjét és az emlékérmet, mit a tábornok a­zultántól Kars erőd védelméért ka­pott, és a Medsidje-rend középkeresztjét, melylyel ez azelőtti szolgálataiért kitüntetve lett. A museum régisége dotatiója az idén már kifogyott ugyan de azért a museum igazgatója ez emlékeket mint a magyar történetre nézve kiváló érdekű tárgya­kat, utólagos jóváhagyás reményében a régiségi osztály számára megszerezte.­­ A miskolczi kiházasitó egylet könyveinek megvizsgálására a tvszék szakbizott­ságot küldött volt ki. E bizottság jelentésében azt mondja, hogy az egylet könyvei oly vétkes köny­­nyelműséggel vezettettek, hogy azon teljes lehe­tetlen eligazodni. A törvényszék ennélfogva elha­tározta, hogy az érdekelteket országszerte fel fogja hívni, miszerint könyvecskéiket és nyugtáikat il­letékes bíróságuknál adják be, még pedig a mis­­kolcziak sept. 8-káig, az ország többi részeiben lakók pedig sept. 15-ig.­­ A földtani társulat vándorgyű­lése aug. 27-ikén Igló környékére rándult ki. A kirándulás közben Klug tartott egy érdekes geológiai felolvasást, mely a kotterbachi vidék talaj­minőségét tárgyazta, szólva a hernádvölgyi bányászatról is. Egy mázsa érez anyagból átlag körül 12—10 font réz, 24—30 lat higany, 1—1 */4 lat ezüst. Az összes eredmény ezelőtt havon­ként 3—4000 mázsa volt, jelenleg 1900—2200 mázsára rúg. Ezen csökkenés oka nem csupán az ércttartalom bőségének hanyatlásában, hanem a munkaerő hiányában is fekszik. Ezelőtt 480—500 ember dolgozott, jelenleg alig dolgozik 230 A munkaerőt leginkább elvonja a vasútépítés. Ezek főbb vonásai az előadásnak, mely a szaktudósok részéről nagy tetszéssel fogadtatott. Délután 4 órakor ebédre gyűltek össze a tagok s visszatér­tek még az­nap Slovenkára.­­ „Mosonyi Mihály és jellemraj­­z­a” című, csinosan kiállított könyv jelent meg a „Corvina“ kiadásában, Mosonyi arcképével. A halárünnepély alkalmára rendezett e rendkívüli kiadványt Ábrányi Kornél írta, s elhunyt jelesünk életrajzához és működéséhez sok ismeretlen és érdekes adatot tartalmaz. Ára 60 kr. A könyv érdekessége talán ki fogja menteni a „Corvina“ azon eljárását, hogy nem a saját körébe vágó ki­adványokkal foglalkozik. Reméljük, hogy lesz oly kelendősége, mikép a népies kiadványokkal a társulatnak nem kell miatta késlekedni, sőt jö­vedelmezni is fog azok szaporább kiadására. — Sennyei Pál lemondott tárnokmesteri méltóságáról. A „M. Állam“ nagyon sajnálja. Azonban e méltóságnak semmi értelme sincs a minisztérium kinevezése óta. — A népszínműi pályadarabok közül leginkább dicsérik az „Amerikai“ cziműt. Dicsérettel emlegetik az „Apostol“ és „Pákász" czimüeket is. Egyébiránt már a legközelebbi na­pokban eldöntik, hogy kié legyen a 100 darab arany. — Lendvay Márton, ki már hosszabb idő óta betegeskedik, fölépült, s közelebb „Don Caesar de Bazán“ czímszerepében lép föl. — A tűzvészről, mely a nemzeti szín­háznál dühöngött, a „Reform“ még nem sütötte ki, hogy baloldali elvek által szított elvetemültség idézte elő. A vizsgálat tehát foly, s eddig az van constatálva, hogy a tűz ez asztalos műhely pad­­lásának épen azon sarkán gyűlt ki, hol a forgács fel van halmozva. A kihallgatott egyének vallo­másai alapján egy festő inasz, ki a színház festő termében volt alkalmazva erős gyanú terheli, hogy a tüzet ő rakta. Határozottan állítják, hogy dél­tájban gyufát kért egyik társától s azután eltűnt a műhelyből, mire később kiütött a tűz. Megem­lítjük még azt is, hogy a súlyosan megsérült tűz­oltót Blesz Gyulának hívják.­­ A gazdasági szakképzés előmoz­dítására kitűzött 800 frtos ösztöndíjat a földmive­­lés minisztériuma Koós Gábornak, a m.-óvári gaz­dasági intézet vegyműhelyében működött tansegéd­nek adományozta az 1872—73-iki tanévre. — Egy katholikus lelkész fele­­kezetnélküli alapítványa. Tallián Ede, légrádi plébános s közelébb kinevezett zágrábi kanonok, kinek hazafias szelleme már a szabad­­ságharczból is ismeretes, a nagykanizsai polgári iskola részére 1000 frtos alapítványt tett. Példa­adóul közöljük a levelet, melyet N.-Kanizsa város hatóságához irt, s mely igy hangzik: „Meg lévén győződve, hogy szeretett hazánkat egyedül a nép­nevelés és az általános közműveltség teheti nagg­gyá, erőssé s boldoggá, és hogy egyedül csak jól képzett és mivelt nemzet élvezheti a szellemi és anyagi jólét örömeit; minden oly intézmény iránt, mely ezen magasztos czél elérését eszközölni ké­pes, honfiúi kötelességemnek tartottam és tartom belső részvéttel viseltetni és azt erőmtől kitelhető áldozattal is támogatni. — Ily hasznos és korszerű intézménynek tartom az úgy nevezett polgári körben, mint iskolatanító, továbbá szivére köti, hogy keressen szánt a néne elszállítására, kinek rögtön Chêne-Fenduba kell mennie. Alig végeztem be a levél elolvasását, midőn Ferré­ur kinyitotta az egyik ablakot, s erősen füttyentett az utczára. „Hél Jeanette, kiáltá kis­vártatva, eredj Leo­nora nénéhez, hogy jöjjön rögtön.“ iskolát, — melynek feladata a hazának ér­telmes, józan gondolkozása, hasznos s munkás középosztályt nevelni. — Mert ha a nemzet dereka kellően mivelve van, akkor a józan polgári alkot­mányos szabadság a legerősebb alapra van építve. Értésemre esvén Nagy-Kanizsán egy ily nemes czélu polgári tanoda felállítása, hazafiul kedves kötelességemnek véltem azt kitelhető erőm sze­rint támogatni, és az iránti meleg érdekeltsége­met tettleg is tanusítani. — Ennélfogva indít­tatva érzem magamat, Nagy-Kanizsa város és polgári tanodája iránti őszinte részvétem zálo­gául ezen iskola javára 1,000 azaz egy ezer o. é. forint alapítványt tenni olyképen, hogy ad­dig is még alkalmam leend ezen összeget kész­pénzben a városi pénztárba befizetni, kötelezem magamat ezen egy ezer forint után járó hatos évi kamatot mindig a tanév elején a városi pénztár­ba lefizetni, hogy ezen kamatösszeg a tanévfo­lyam alatt magát erkölcsileg legjobban viselő, és a tantárgyakban legnagyobb előmenetelt kimuta­tó polgári iskolatanulónak ösztöndíjképen adomá­nyoztassék.­­ A kitüntetendő tanuló előmenetelé­nek megítélését első rendben a tanári karra, és az iskolaszékre bizom. — Legyen szabad meg­kívánom, hogy az ösztöndíjjal megjutalmazott ta­nuló minősitvénye nekem évről évre a szokott hivatalos utón megküldessék. — Megjegyzendő, hogy ezen ösztöndíj mindig a legfelsőbb osztály­ba járónak adassék,és hogy az adományozásnál a vallás és nemzetiség tekintetbe ne vétessék. — Midőn a legjobb akarat és szándék sugalatából van szerencsém ezen alapítványt tenni, szívből óhajtom, hogy szerény alapítványom az intézet virágzására és a szép reményű ifjúság előmenete­lére jótévő befolyással lehessen. K. hazafiui üd­vözlettel maradtam Légrádon aug. hó 25-én 1872. Tallián Ede. — Bankó hamisítók. Emlitettük már, hogy Dunaföldváron bankóhamisitót fogtak el, s annak nyomán Pécsett egész rendezett társaságra bukkantak. A hamisítóknak következőleg akad­tak nyomára: Kremer János szakadáti lakos a július 1-jén tartott szegszárdi vásáron két isme­retlen egyénnek két lovat adott el, miért 10 frtos bankjegyekben lett kifizetve. Másnap észrevevén Kremer, hogy a lovak árában kapott pénz hamis, Pakson keresztülutaztában az itt székelő dr.föld­vári járási szolgabiró Forster Ferencz urnál az esetet följelentette. Ez szolgált nevezett szolgabi­rónak az azonnal nagy mérvben megkezdett rendőri nyomozások kiindulási pontjául. Egy kü­lönösen a lovakhoz értő biztost küldött ki, hogy az akkorra eső vásárokat bejárva, a Szegszárdon eladott két lovat azok leírása után megismerje és igy a pénzhamisítás bűntényének nyomába vezessen. A kiküldött biztos tetemes pénzáldo­zat mellett nem kevesebb mint tiz vásárt, ezek közt Bécset, Pestet, Győrt, Szabadkát, sat. járta be, mig végre sikerült a biztosnak Forster Fe­rencz szolgabiró úr folytonos utasításait követve a lovakat Győrött megismerni és az ottani ka­pitányság által­­ foglaltatni, mely ezeket az ere­detű tulajdonosnak Kremer Jánosnak visszajut­tatta. A lovakat a győri vásárra Berger nevű fehérvári kereskedő hozta, ki ezeket f. év julius­ 4-én a pesti heti vásáron két egyéntől vette, kiknek neveit a folytonos nyomozások alapján már, f. év julius 22 én sikerűlt a nevezett szolgabiróságnak megtudni. Ezek Beregh József és Biró Varga Já­nos, bölcskei lakosok, Kremer Jánossal szembe­­sitetvén, általa mint a hamis pénz kiadói megis­­mertettek, minek folytán Forster Ferencz szolga­biró által elfogattak és a d.­földvári járásbíróság­nak további eljárás végett átadattak. — Templomrablás. A piaristák kolos­­vári templomát aug. 15-én megrabolták. A tettes Kovács Lajos kolosvári fodrász segéd, ki este el­bújván a templomban, éjjel a Máriaképre iggatott ékszereket levette, s midőn reggel a templomot kinyitották, megillant. Az ellopott tárgyak nagy értékűek voltak, a szerzet mind az által nem vet­te észre a kárt. Ezalatt Kovács N. Váradra ment, hol Polácsek Zsigmond ékszerésznél egy gyémán­­tos függőt eladott. Bő költekezése s az ujján levő drága gyűrű felkelte Omász Jakab rendőr figyelmét, s a jómadarat elfogta. Kovács meg a­­karta vesztegetni a rendőrt, de ez bekísérte, s a tolvajnál megtaláltatván az ékszerek, tettét be is vallotta. Rögtön táviratoztak Kolosvárra, de a piaristák azt felelték, hogy a templomban semmi kár sincs. Ennek daczára is a templomrablót Omasz és Csája rendőrök visszakisérték Kolosvárra, hol a piaristák jobban körülnézve a templomban, végre észrevették a rablást, s azt mondták : „oly sok itt a kincs, hogy magunk sem tudjuk számát.“ Erre Omász ügyességét 2 (két 1) írttal jutalmaz­ták meg. — A halárünnepély tiszteletbeli elnö­ke , Tisza Kálmán lábbaja miatt nem lehet II. Váradon. Midőn ezt tudatta az ünnepély bizottsá­gával, óhaját is nyilvánította, hogy a pályadíjak számát valami becses ajándékkal szaporíthassa. A bizottság köszönettel vette e megemlékezést, de kénytelen volt kinyilatkoztatni, hogy a jutalmak száma háromnál több nem lehet. A Váradon már nagy az élénkség az előkészületek folytán, s a város magyaros vendégszeretettel várja az érke­zőket, kiknek elszállásolására is meg vannak már a kellő helyek. A város kiadása már is 8000 frt körül van. Az ünnepélyre utazókat érdekelni fog­ja a következő programm. Szept. 5-én d. e. 11 A nénének, bevégezvén a levél olvasását, aróta kiderült, s így szólt hozzám: „Igen jól van, uram, még ma elutazom Chéne- Fenduba, a plébános úr utasítása szerint. Ha most velem jön, azonnal átadok mindent, s elfoglalhatja lakását.“ Az ajtónál még visszafordult! ..Ferré úr, ne feledkezzék meg arról, hogy szánt kapjak.“ — Nem, kedves néne, legyen nyugodt . . Enyém az ütés . . . vereset hívok! . . . kiáltá a korcsmáros, s egy nagyot ütött vas mar­kával az asztalra. Kimentünk, s örültem, hogy szabadultam e düzhödt jégtől. A nap sugarai azóta növelték a sarat, olvasztva a havat, s igy sár és szemét között lépdeltünk egyik a másik megett, szilárdabb alapot keresve lábainknak. Végre a néne megállott egy zsin­­delylyel fedett régi házikó előtt, melynek ablakai nagy részt papírral voltak beraggatva. „Itt vagyunk,“ mondá, s egy kis, alacsony, sötét konyhába lépett be. Egy ebéd a czárnál. (A nemzetközi stat. kongressusból.) A Sz. Pétervárott egybegyült nemzetközi statistikai kongressus f. hó 24-én is tartott rövid ülést, melyen egy állandó nemzetközi bi­zottság terve került megvitatás alá s melyen mint a kongressus egyik magyarországi tagja írja, abban történt megállapodás, hogy e bizott­ság a nemzetközi statistika összes munkatársai­ból fog állani, elnöke mindig az időnkénti kon­gressus szervezője, ki oldala mellé egy titkárt választ. Fő feladata e bizottságnak fentartani a kongressusok folytonosságát és konstatálni, várjon és mily módon érvényesítendők a kongressus határozatai.

Next