Ellenőr, 1872. augusztus (4. évfolyam, 177-201. szám)
1872-08-31 / 201. szám
Pestmegye évnegyedes közgyűlése. (Negyedik s utolsó nap aug. 30.) Elnök: gr. Zichy Ferraris Viktor a gyűlést alig nehány tag jelenlétében megnyitván, a tegnapi ülés jegyzőkönyve fölolvastatott s hitelesíttetett. Olvastatott Tesszári László szolgabirónak a Zagyva-hid jókarba helyezése iránti jelentése. — Tudomásul vétetik. Több hasontárgyu jelentés tudomásul vétele után Rakovszky Károlynak a Marczibányi Imre-féle alapítványról 1871. évre tett számadási jelentése vétetik tudomásul s részére a felmentvény kiadatai határoztatott. — Elfogadtattak több-kevesebb módosítással Jenő és Telki, Isaszeg, Páty, Gyömrő, D.-Egyháza, Jánoshida, Solt Sz.-Sz.-Márton, Tószeg, Ordas, Duna-Vecse, Sz.-Sz.-Miklós, Túra, Csik-Tarcsa s D.-Pataj 1872. évi, Török-Bálint, Sz.-M.-Káta, T.-Györgye, Kóka, T.-Szecső, Pánd, T.-Sz.-Márton, Farmos, Jánoshida s Lőrincz-Káta 1870. évi, Czinkota, Gyömrő, Vecsés, Ecser, Maglód, Ráczkeve, Perbál és Pilis- Csaba községek 1871. évi közpénztári számadásai, az illető pénztárnokoknak a felmentvény kiadatai határoztatott. — Dalmady Győző megjegyzéseket tesz az állandó választmány véleményes jelentéseiben gyakran előforduló ezen kitételre „a pénztárnok pedig a hiányzó, vagy a helytelenül kiadott összegben elmarasztaltad ”.“ Ezen „elmarasztaltatik“ szó jogi műszó lévén, ily esetekben egyedül a bíróságoknak áll rendelkezésére, mert az „elmarasztalás“ egyedül az ő hatáskörükbe tartozik. Szeretné, ha az állandó választmány ily helytelen kitételeket nem használna, s ajánlja e helyett e kitételt: „a pénztárnoknak meghagyatik, hogy a roszul vagy hibásan kiadott összeget 15 nap alatt megtérítse" — Halász Bálint és utána a 11 a ágú főügyész védelmezik ezen kifejezést, mert — mint ez utolsó bebizonyitá — a megyének szintén van joga nem csak valakit elmarasztalni, hanem ezen határozatát az illetőn végre is hajtani. — Ugyane véleményhez csatlakozik Gullner is. — Megmaradt a régi szerkezet. — Halász Bálint indítványára utasittatik az alispán, hogy a többi még függőben levő folyó évi költségvetéseket felülvizsgálja és az azokról szóló jegyzőkönyvet a legközelebbi közgyűlésnek beterjeszsze. Olvastatván a Nagy-Kőrös város községrendezéséről szóló jelentés, melyet Farkas Elek és társai terjesztettek a bizottsányi közgyűlés elé. A jelentésben igen sok helytelenségről létezik említés, melyek állítólag a virilisek névsorának összeállítása alkalmával fordultak elő, s szerintük ezen összeállított névsor jelentékeny számú felszólalásokra fogna alkalmat adni. — Gullner ezen átiratot fölfolyamodásnak tekinti, s ezen esetben, ha a megejtett választás után öt nappal lett beadva, figyelembe vétetni s illetőleg az igazoló választmányt ezen ügy iránt megkérdeztetni véli; ha ezen esetben nem forog, úgy a folyamodványt egyszerűen elutasíttatni kéri. Gubody Sándor legjobb útnak tartaná, ha a folyó évi május 20-án miniszteri rendelet által föloszlatott városi testület ismét visszaállíttatik. Az egymástól igen eltérő nézetek hosszú vitát idéztek elő, végre azonban mégis oly értelemben hozatott, a határozat, hogy az összes iratok visszamenesztetnek a n.-körösi igazoló bizottsághoz azon utasítással, hogy ez azt törvényes módon elintézni igyekezzék. Rakovszky jegyző jelenti, hogy miután eddig konstatálva még nincsen, várjon Félegyházán vagy Kis-Kőrösön született-e Petőfi, bejelentett indítványát Petőfi születési házának megvétele tárgyában egyelőre visszavonja. Föntartja magának azonban annak a novemberi közgyűlésen leendő megújítását, s ezt annál is inkább, mivel a föntjelzett körülményt illetőleg alapos reménye van a valódi tényállás földerítéséhez. — Idősb Kubinyi Ferencz folyamodványa őslénytani munkájának pártolása iránt tudomásul vétetett, s Beöthy indítványára jegyzőkönyvileg fejezi ki a közgyűlés fájdalmát a fölött, hogy a megyének e veterán bajnokát jelenleg nélkülözni kénytelenek. Munkája a levéltárba fog áttétetni. A tárgysorozat többi apró, de kiválóbb érdekkel nem bíró tárgyainak elintézése után elnök a gyűlést d. u. 3 óra felé eloszlató, mély számú tagok jelenlétében. Hiába, ez egylet is, mint bármely más nagyfontosságú eszme életrehívása eleinte közönynyel találkozik, annyira, hogy jelenalakuló gyűlés is a tagok részvétlensége következtében csak másodszori kihirdetés után tartathatott meg ; azonban az egylet fenállásának biztosítékát mégsem vagyunk kénytelenek nélkülözni, mivel a nagy közönség részvétlenségével szemben az egylet élén látjuk állam a megye és városunk azon férfiait, kikben nem hiányzik a kitartás, kik bírnak elég erélylyel és népszerűséggel arra, hogy a csírájában lévő nemes törekvésű társulatot nagggyá neveljék, azt a közönyösökkel megkedveltessék, jövőjét biztos alapokra fektessék. A tisztikar és választmány következő tagokból alakult meg: elnök dr. Dőry József főispán, alelnök Gyalokay Lajos, jegyző-titkár Barlanghy Adorján, őr Cséplő Péter, pénztárnok Szaruhán Gergely, ügyvéd Ritoók Zsigmond ; — választmányi tagok : Lenner Gy. Nándor, dr. Bémer Pál, Nagy István, Lipovnitzky István r. k. püspök, dr. Hoványi Lajos, dr. Bozóky Alajos, Escherolles Károly, Meszena N., dr. Mayer Antal, dr. Krausz G. László, dr. Pollák László, ifj. Gyalokay Lajos. — Ezeknek kezébe van letéve az egylet jövője, ezektől várjuk felvirágzásának előmozdítását, népszerűsítésének terjesztését. Reméljük, hogy tetteik a várakozásnak meg fognak felelni. Ugyane gyűlésen a ministérium által megerősített alapszabályok felolvasása után, következő határozatok hozattak: hogy az egylet magát a mehádiai természettudományi gyűlésen két vagy 3 tag által hivatalosan fogja képviseltetni; hogy a megyei közgyűlés fel fog kerestetni az általa kijelölt terem kijelölése végett; s végre hogy a választmány egy régészeti kiállítás rendezésének eszközlésével megbizatott. E kiállítás jövedelme által véli a „régészet-tört.-társulat“ a mindjárt kezdetben megkivántató anyagiak beszerzését fedezhetni. — Fel fog szólitatni a megye összes lakossága, hogy a kiállítás tartamára, a birtokaikban lévő becses régiségeket az egylet rendelkezésére bocsássák, ezáltal a kiállítás tárgyainak számát szaporítsák. Ezen határozatok után örvendetes tudomásul jelenti az alelnök, miszerint már eddig is számos becses régiségek bocsájtattak az egylet tulajdonába, minek előmozdításában a legnagyobb elismerés dr. Gerliczy Stefanie kisasszonyt illeti, ki itt is, mint minden nemes eszme érvényre emelésénél, fáradhatatlan tevékenységet tanúsított. Ezek után a gyűlés eloszlott, mely egy korszakot alkotó mozzanatát képező Biharmegye művelődési történetének. H. E. — A biharmegyei régészet-történelmi társulat megalakításáról következő értesítést kaptuk. Nagyvárad augusztus 28. Politikai mozzanatokról jelenleg nem írhatok, mert nem csak városunkban, hanem egész Biharmegyében úgyszólván politikai szélcsend uralkodik, a véget ért képviselőválasztások hullámai lesimultak, a megyei gyűlések tárgyait rendesen csak házi ügyek képezik, a megyei politikusok egyedüli érdekeltsége csakis a petitiókkal megterhelt választásokjövő hónapban történendő verificatiója felé irányul. Ily körülmények között tehát nem csoda, ha az „Ellenőr“ t. olvasóit egy a politikától merőben távol álló tárgyról, de igen örvendetes jelenségről értesítem. A biharmegyei „régészet-történelmi társulat“ ma d. u. 5 órakor tartotta alakuló közgyűlését. A gyűlést ideiglenes elnök , dr. Dőry József főispán távolléte miatt id. alelnök Gyalokay Lajos nyitotta meg, fájdalom cse- T Á RÓCZ A. Egy segédtanító története. Irta Erckilann-Chatrian. (Folytatás.) Amint kiértem az erdőből, a nap első sugarai aranyozták a távoli fenyveseket; megállottam, s mögöttem láttam, az apró hegyeken túl Lotharingia óriási síkságát, szép utaival, számtalan falvaival, befagyott tavaival, melyek ragyogtak a napban, mint a tükrök. Messze távolról harangszó hallatszott; Guillaume úr ismét munkához látott. Képzeletem maga elé állította a szegény öreget, amint tartja a kötelet, melyet én annyiszor rángattam. Hét óra volt. Az éles hegyi levegő, s a napfény új erőt adtak , gyorsabban kezdettem a hegyeket mászni. Nem sokára az út kanyarodván, két-három puskalövésnyire jobbra szemembe ötlöttek Sziklaköz szennyes házikói, most hóval fedve mind. Néhány magasabb ház apró padlásablakából be lehetett látni az egész vidéket; a vadorzók és csempészek már egy mértföldről láthatták jönni a csendőröket, vámőröket és mindenféle néven nevezett üldözőket. Az út, melyen haladtam, két sziklasor között az első gunyhóhoz ért. Fentebb terültek el a rozsföldek, most szintén hó alá temetve. Néhány kémény füstjét ki lehetett venni a légben, s már minden oldalról, ablakokból, padlásról, a sziklák tetejéről figyelő alakok kémleltek, mert bizonyosan messziről észrevették jöttömet; férfiak, asszonyok, gyermekek, mind rongyokba öltözve, lestek rám. A vidék pusztaságán kívül meglepett a lakosok nyomorult külseje, alig voltak öltözve s csak régi szinevesztett rongyok lógtak róluk, kalapnak vagy sapkának pedig semmi nyoma; szinte didePest aug. 30. — A Ludoviceumot holnap, szombaton adják át a honvédelmi minisztériumnak. Ezzel a nevezetes ügy új stádiumba lép, oda, hol már régen kellett volna lennie. A katonai szakoktatás októberben veszi kezdetét. Az átvételre a minisztérium egy küldöttséget bízott meg, melynek élén Szende Béla miniszteri tanácsos van. — A király ma délután megérkezett, s egyenesen Gödöllőre ment. Reggel Pozsonyban állapodott meg, hol a nyilvános épületeket fellobogózták. Ő felsége Oroszvárra lovagolt, hol szemlét tartott a pozsonyi helyőrség felett, s részt vett abban gr. Huyn budai főparancsnok és Albrecht az asszony és fia. Mindenfelől tűntek elő ily alakok, bizalmatlanságot mutató arczcal közeledtek felém, kérdezték mit akarok, de nem feleltek. Már erre nyugtalan lettem ... Mi lesz belőlem? Ezt kérdeztem magamtól, midőn egy vászonkabátos magas férfi tűnt fel az egyik ház sarkán, s egy ideig figyelemmel vizsgált engem. Értelmesebb arcza volt mint a többinek, hosszú orral, és nyírott szakállal. .. „Ön Ferré Miklóst keresi? monda kérdésemet megelőzve. Mi dolga van vele? — Hol lakik? — Jöjjön, majd megmutatom házát. Követtem ez embert, ki harmincz lépéssel odább hirtelen megfordul, s ezeket mondja: „Nos, Ferré énvagyok . . . mit akar?“ Erre elmondtam neki, hogy Bernard plébános úrtól Chéne-Fenduből egy hozzá intézett levelet hoztam. „Menjünk be!“ mondá. Bementünk a sövényajtón, s egy alacsony szobába léptünk, melynek falai kormosak voltak, mert úgy sütötték mint a kemenezét: az apró ablakok izzadtak bele. E sötét lyuk hátsó részében egy asszony font, közel az ablakhoz: a tűz körül nedves ruhát szárítottak, mi a szobát gőzzel töltötte meg. Átadtam Ferré Miklós urnak Bernard úr levelét. „Levél! Kiáltott fel, mit csináljak az ön levelével ? . . . Tán én tudok olvasni ? . . .“ Mindazáltal jól megnézte a pecsétet, azután leült egy háromlábú székre a tűz mellé, ujjaival parazsat vett ki, s pipájába tette ; nem sokára elkezdett hatalmasan füstölni, s gondolkozni látszott. „Levél a plébánostól, mondá újból, mi legyen ez ? Olvassa el ön maga, ha tud olvasni.“ Feltörte, és én, e különös helyzetben, kénytelen voltam olvasni Bernard úr levelét, melyben értesíti a községi tanácsos urat, hogy én foglalom el Leonora néne helyét a SziklaAzután becsukta az ablakot és hozzám fordult. »Ah! ön iskolatanító, mondá ismét leülve, s lábait keresztbe rakva, no jó, majd meglátjuk.“ Az asszony nem szűnt meg gyanakodó szemmel nézni rám. Egy kis idő múlva a gazdához hasonló két ember bújt be a szobába, mind kémlelve mértek végig. A fal hosszában egy padon korsók és poharak állottak. Az után jöttek inni kértek, az asszony szolgált nekik. Ferré községtanácsos úr tehát a Sziklaköz korcsmárosa volt. Néhány perccel utóbb belépett Leonora néne, csinos mintegy huszonöt egész harmincz éves nő, barna, halavány, nagy fekete szemekkel és jóságot mutató arczcal. „Kedves néne, mondá neki Ferré Miklós, orrát feltartva és pipáját fogai végére tolva, itt van valaki Chêne-Fenduből, ki levelet hozott nekem. Mi ez? Olvassa, hogy mi is halljuk.“ A néne hangosan olvasta Bernard úr levelét. Boszankodtam ez irányomban tanúsított bizalmatlanság miatt, de a községtanácsos úr keveset törődött vele, s az olvasás után rám tekintve mondotta : „Csakugyan jól olvasta . . . rendben van a dolog!“ Leonora néne azonban nyugtalannak látszott; nem értette Sziklaközbe érkezésemet, s kérdő szemekkel nézett rám. Átadtam neki Bernard úrnak hozzá czimzett levelét; leült egy ablak mellé és látható tisztelettel olvasta. A többiek kártyát kértek ; Ferré Miklós úr asztalhoz ült velük, s együtt játszottak. (Folyt. köv.) Külföldi szemle. Pest aug. 30. Thiers Trouvillében szakadatlanul foglalkozik a hadsereg szervezésével s a tüzérségi próbák mellett gondoskodásának egyik főtárgyát képezi a tényleges, tartalék és territoriális hadak aránylagos felosztása, miként azt a közelebb megszavazott hadügyi törvény elrendeli. E czélból egy a hadügyminisztérium hivatalnokaiból álló küldöttség utazott közelebb Trouvillebe, hogy ott Thiers és a hadügyér rendelkezésére álljon. A francezia hadügyminiszter a hadcsapatok élén álló tábornokokhoz intézett legújabb körrendeletében mindenfelé tüzérségi gyakorlatok tartását rendeli el, melyek a lőgyakorlatok befejezéséül a hol lehet államterületen, egyébként pedig parlagon heverő, vagy legalább letarolt községi vagy magán területeken még szeptember hóban eszközlendők. A lyoni erődített tábor számára a várostól mintegy 24 kilométer távolságra a Rhone folyam partján vett az állam 600,000 frankért egy 1200 hectárnyi területet, 6 kilométer hosszúsággal és 2 kil. szélességgel. A lovasság elhelyezése e táborban a legelőnyösebben eszközölhető, a tüzérségi gyakorlatok számára pedig 8 kilométernyi terület különíttetett el. A törzskar Dagnieu faluban leend elhelyezve. A katonaság ivóvízzel leendő ellátása tekintetéből legközelebb kellő számú kutak forrásához fognak s barakok is építtetnek az idén egy dandár számára, míg a többi munkálatok a jövő évben fognak eszközöltetni. A nyersanyagok megadóztatására vonatkozó törvény néhány nap előtt egész Francziaországban kihirdettetvén, a vámfelügyelőség azonnal alkalmazásba vette annak rendeleteit s köriratot intézett a kereskedelmi kikötők keresk. kamaráihoz, figyelmeztetvén azokat a törvény életbeléptetésére. A nemzetgyűlés republikánus balpártja legközelebb teszi közzé számadását parlamenti működéseiről s a pártülések eredményeiről igazolván egyszersmind eljárását a ház gitáiban. Páris III. Napóleon alatt czímmel a bonapartista „Ordre“ érdekes statistikai kimutatást közöl, melynek következő pontjait vesszük át: Páris házai a császárság alatt 10,300-zal, lakásai 136,889-czel szaporodtak. 1862-ben Páris 30,719 házat számlált 412,649 lakással, míg 1868-ban már 67,120 ház volt 665,091 lakással. A magán vagyonosodás ugyan ily mérvben emelkedett. A párisi ipar, mely 1847-ben 1500 millió frankot jövedelmezett, 1859-ben megbaregtem az ő bőrükben, s mondottam magamnak: „Szegény János . . . ime itt vagy most a vadak országában. Mennél inkább közeledtem, a nyomor annál borzasztóbbnak tűnt fel, s a veresen sziklakőből öszszerakott gunyhókat annál visszataszitóbbaknak találtam. Végre beértem a Sziklaköz egyetlen utczájába, mely görbén kanyarodik; tele volt sárral, hóval és szeméttel, melyet a házakból egyenesen az utczára hordtak, a házak össze-vissza építve, s némelyiknél a lakszoba hátul van, az istálló és ólak pedig az utczára. Sziklaköz mellett Chéne-Fendu városnak tűnt fel nekem. Képzelheted szomorúságomat, midőn arra gondoltam, hogy talán éveket kell e piszkos helyen töltenem , egész le voltam verve. Az utcza elején találkoztam egy kis fiúval, mosdatlan arcz, sárgás kóczos haj, s öltözetül egy durva vászonból készült nadrág, mezítláb ment a jeges földön, de előttem megállott és rám nézett. Kérdezem tőle Ferré Miklós úr házát, de válasz helyett tarkóját vakarja, s ugyan e pillanatban a szomszéd gunyhóból egy asszony jön ki, száz darabból összeállított szoknyában, s rám kiált: „Mit akar az úr?“ Ismétlem kérdésemet, s közelebb jön. Még ilyen teremtményt soha sem láttam ; e borzasztó hidegben nem volt rajta csak egy ing és szoknya, harisnyátlan lábai nagy faczipőkben, arcza sárga mint a viasz, haja vörös, főkötő nélkül, s talán évek óta fésületlen. Alig hogy szólottam az asszonyhoz, a fiú elkezdett futni minden erejéből, átugrálva a sártócsákat és szemétdombokat művészi ügyességgel, s néhány másodpercz alatt eltűnt szemeim elől, hanem egy másik gunyhóból egy kurta férfi bukkant elő széles nagy feketeszakállal, különböző színű szövetekből varrott nadrágban és mellényben, s nyers hangon kérdi tőlem. „Mi az? mit akar ön?“ — Hol lakik Ferré Miklós úr? De válasz helyett ez is hátat fordított, mintadta a hat milliárdot. Páris város bevétele 1851- ben 52 és 1867-ben 151 millió frank volt. Frigyes Károly főherczeg Bermuth és Klosigh ezredesek s Norman lovas százados kíséretében e hó 21-én Metzbe érkezett, hol a katonaság este fáklyászenével tisztelte meg s midőn a kilencz katonai zenekar felváltva játszott a préfetura előtt, hol a főherczeg szállva volt, egyik ház ablakából hatalmas dézsa vizet zúdítottak a tisztelgő katonaság nyaka közé, mi roppant ingerültséget okozott s csak a rendőrség közbelépte hárította el a komoly kimenetelt. Másnap reggel a főherczeg rendes szemlét tartott a katonaság fölött s ezután Sedanba rándult, hogy tanulmányozza az ottani harertért s, hogy mint mondják a borzasztó nap évfordulóján személyesen tartson hadgyakorlatokat, melyek napról napra s óráról órára fel fogják tüntetni a Sedan alatt folyt hadmozdulatokat, s mintegy második kiadását fogják képezni a szomorú eseményeknek. A berlini császári találkozáshoz egy félhivatalos badeni lapban azon figyelemre méltó hírt olvassak, hogy a würtembergi király csak azon feltétel alatt jelenik meg ez alkalomra Berlinben, ha a bajor király is ott leend. Átalában a délnémet fejedelmek egy idő óta mindinkább szorosan simulnak egymáshoz, napról napra partikuláristábbakká válnak, s Lajos bajor királyt némileg vezérökül kezdik tekinteni. Ez utóbbival pedig most épen nincsenek Berlinben megelégedve, s azt gyanítják, hogy Bajorország meghatalmazottjául a híres klerikálist, Windhorstot szándékozik a szövetségtanácsba küldeni. Az olasz király 25-én Milanóba érkezett az ennek közelében berendezett sommai táborból, hol a korona hírezek vezetése alatt az őszi hadgyakorlatok megkezdettek. A király tábornoki egyenrhában fényes törzskar kíséretében jött s lelkesedéssel fogatatott mind a lakosság, mind a katonaság részéről; az utczákat, ablakokat s háztetőket roppant néptömeg lepte , s a házak zászlókkal, szőnyegekkel és virágokkal voltak díszítve. A Sebastopolban folyó munkálatokról az orosz „Invalide“ cz. lap ezeket írja: A kereskedelmi kikötő az öböl keleti részében rendeztetik be 1020 négyszögölnyi területen, e czélból a partkövezések kellő rakpartok számára 650 ölnyi területen a legnagyobb tevékenységgel folynak. A kikötőben mintegy 1150 hajó foglalhat helyet s rakodhat egyszerre. Az athéniek orosz beavatkozást látnak azon tényben, hogy a királyné, ki mint tudjuk orosz herczegné, titkárául legközelebb Tatiseff nevű oroszt alkalmazott. A lapok kivétel nélkül megbotránkozásukat fejezik ki e beavatkozási törekvés fölött, melyben a nemzeti méltóság megsértését látják. Egyszersmind pedig figyelmeztetik a királynőt, hogy férjhez menetelével göröggé lett s nem szabad külhalom által kinevezett s mintegy kémül a királyi palotába becsúsztatott titkárt tartania, kivált mivel eshetőleg egykor mint régensnő szerepelhet Görögországban. A nemzetközi statistikakongressusról az orosz lapok nagy lelkesüléssel szólnak, s működésétől szép eredményeket várnak az új tudomány rendszeres fejlesztésére. A „Golos“ és a „Birzev, Viedom“ nem tudják eléggé magasztalni Japánt, mely a congressuson öt megbízott által van képviselve, akikkel maga Konstantin nagyherczeg is érdekesnek találta bővebben beszélgetni. A hivatalos lapból Zsömböry György semmitőszéki segédhivatali főigazgató a pénzügyi feltörvényszékhez számfeletti bíróvá neveztetett ki. Az igazságügyminiszter a királyi curia senmitőszéki osztályához segédhivatali főigazgatónak Wagner Sándor, igazságügyminiszteri segédhivatali igazgatót, a kir. igazságügyminisztériumhoz segédhivatali igazgatónak Balogh László irodatisztnek Varga Sándor pesti királyi postatisztet nevezte ki. Az igazságügyminiszter Igódi Kálmán váczi járásbirósági végrehajtót hasonló minőségben a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékhez helyezte át. A pesti kir. főügyész, Molzsányi Mihályt, a m. távirdai főállomás irodavezetőjét, a gyöngyösi kir. törvényszék mellé rendelt kir. ügyészséghez írnoknak nevezte ki. A kassai kir. pénzügyigazgatóság Lángh Sándor kezelési gyakornokot a kassai adóhivatalhoz VII-ik osztályú tisztté nevezte ki . A szatmári m. k. pénzügyi igazgatóság által Weber Sándor VII. osztályú hivataltisztté a szatmári m. k. adóhivatalhoz neveztetett ki. A szatmári m. kir. pénzügyigazgatóság által Farkas Károly VI-ed osztályú, Kókay János VTI-ed osztályú tisztté, előbb nevezett a marmaros-szigeti, utóbbi pedig a huszti m. kir. adóhivatalhoz neveztetett ki. Hírek, főherczeg is. Az uralkodó „a zöld fában“ ebédelvén tovább folytatta útját Pest felé. — Rónay Jácint, a trónörökös magyar történelmi tanára, nem sokára bevégzi ő fensége oktatását, s akkor a kis Mária Valeria főherczegnő tanításával bizatik meg. Azt mondják, hogy a királyné környezete annyira magyar, mikép a főherczegnő még nem is tud németül, s a magyar nyelven kívül csak az angolt érti. — Kmetty tábornok családja felajánlotta a nemzeti museumnak a diszkardot, a Medsidj rend nagy keresztjét és az emlékérmet, mit a tábornok azultántól Kars erőd védelméért kapott, és a Medsidje-rend középkeresztjét, melylyel ez azelőtti szolgálataiért kitüntetve lett. A museum régisége dotatiója az idén már kifogyott ugyan de azért a museum igazgatója ez emlékeket mint a magyar történetre nézve kiváló érdekű tárgyakat, utólagos jóváhagyás reményében a régiségi osztály számára megszerezte. A miskolczi kiházasitó egylet könyveinek megvizsgálására a tvszék szakbizottságot küldött volt ki. E bizottság jelentésében azt mondja, hogy az egylet könyvei oly vétkes könynyelműséggel vezettettek, hogy azon teljes lehetetlen eligazodni. A törvényszék ennélfogva elhatározta, hogy az érdekelteket országszerte fel fogja hívni, miszerint könyvecskéiket és nyugtáikat illetékes bíróságuknál adják be, még pedig a miskolcziak sept. 8-káig, az ország többi részeiben lakók pedig sept. 15-ig. A földtani társulat vándorgyűlése aug. 27-ikén Igló környékére rándult ki. A kirándulás közben Klug tartott egy érdekes geológiai felolvasást, mely a kotterbachi vidék talajminőségét tárgyazta, szólva a hernádvölgyi bányászatról is. Egy mázsa érez anyagból átlag körül 12—10 font réz, 24—30 lat higany, 1—1 */4 lat ezüst. Az összes eredmény ezelőtt havonként 3—4000 mázsa volt, jelenleg 1900—2200 mázsára rúg. Ezen csökkenés oka nem csupán az ércttartalom bőségének hanyatlásában, hanem a munkaerő hiányában is fekszik. Ezelőtt 480—500 ember dolgozott, jelenleg alig dolgozik 230 A munkaerőt leginkább elvonja a vasútépítés. Ezek főbb vonásai az előadásnak, mely a szaktudósok részéről nagy tetszéssel fogadtatott. Délután 4 órakor ebédre gyűltek össze a tagok s visszatértek még aznap Slovenkára. „Mosonyi Mihály és jellemrajza” című, csinosan kiállított könyv jelent meg a „Corvina“ kiadásában, Mosonyi arcképével. A halárünnepély alkalmára rendezett e rendkívüli kiadványt Ábrányi Kornél írta, s elhunyt jelesünk életrajzához és működéséhez sok ismeretlen és érdekes adatot tartalmaz. Ára 60 kr. A könyv érdekessége talán ki fogja menteni a „Corvina“ azon eljárását, hogy nem a saját körébe vágó kiadványokkal foglalkozik. Reméljük, hogy lesz oly kelendősége, mikép a népies kiadványokkal a társulatnak nem kell miatta késlekedni, sőt jövedelmezni is fog azok szaporább kiadására. — Sennyei Pál lemondott tárnokmesteri méltóságáról. A „M. Állam“ nagyon sajnálja. Azonban e méltóságnak semmi értelme sincs a minisztérium kinevezése óta. — A népszínműi pályadarabok közül leginkább dicsérik az „Amerikai“ cziműt. Dicsérettel emlegetik az „Apostol“ és „Pákász" czimüeket is. Egyébiránt már a legközelebbi napokban eldöntik, hogy kié legyen a 100 darab arany. — Lendvay Márton, ki már hosszabb idő óta betegeskedik, fölépült, s közelebb „Don Caesar de Bazán“ czímszerepében lép föl. — A tűzvészről, mely a nemzeti színháznál dühöngött, a „Reform“ még nem sütötte ki, hogy baloldali elvek által szított elvetemültség idézte elő. A vizsgálat tehát foly, s eddig az van constatálva, hogy a tűz ez asztalos műhely padlásának épen azon sarkán gyűlt ki, hol a forgács fel van halmozva. A kihallgatott egyének vallomásai alapján egy festő inasz, ki a színház festő termében volt alkalmazva erős gyanú terheli, hogy a tüzet ő rakta. Határozottan állítják, hogy déltájban gyufát kért egyik társától s azután eltűnt a műhelyből, mire később kiütött a tűz. Megemlítjük még azt is, hogy a súlyosan megsérült tűzoltót Blesz Gyulának hívják. A gazdasági szakképzés előmozdítására kitűzött 800 frtos ösztöndíjat a földmivelés minisztériuma Koós Gábornak, a m.-óvári gazdasági intézet vegyműhelyében működött tansegédnek adományozta az 1872—73-iki tanévre. — Egy katholikus lelkész felekezetnélküli alapítványa. Tallián Ede, légrádi plébános s közelébb kinevezett zágrábi kanonok, kinek hazafias szelleme már a szabadságharczból is ismeretes, a nagykanizsai polgári iskola részére 1000 frtos alapítványt tett. Példaadóul közöljük a levelet, melyet N.-Kanizsa város hatóságához irt, s mely igy hangzik: „Meg lévén győződve, hogy szeretett hazánkat egyedül a népnevelés és az általános közműveltség teheti nagggyá, erőssé s boldoggá, és hogy egyedül csak jól képzett és mivelt nemzet élvezheti a szellemi és anyagi jólét örömeit; minden oly intézmény iránt, mely ezen magasztos czél elérését eszközölni képes, honfiúi kötelességemnek tartottam és tartom belső részvéttel viseltetni és azt erőmtől kitelhető áldozattal is támogatni. — Ily hasznos és korszerű intézménynek tartom az úgy nevezett polgári körben, mint iskolatanító, továbbá szivére köti, hogy keressen szánt a néne elszállítására, kinek rögtön Chêne-Fenduba kell mennie. Alig végeztem be a levél elolvasását, midőn Ferréur kinyitotta az egyik ablakot, s erősen füttyentett az utczára. „Hél Jeanette, kiáltá kisvártatva, eredj Leonora nénéhez, hogy jöjjön rögtön.“ iskolát, — melynek feladata a hazának értelmes, józan gondolkozása, hasznos s munkás középosztályt nevelni. — Mert ha a nemzet dereka kellően mivelve van, akkor a józan polgári alkotmányos szabadság a legerősebb alapra van építve. Értésemre esvén Nagy-Kanizsán egy ily nemes czélu polgári tanoda felállítása, hazafiul kedves kötelességemnek véltem azt kitelhető erőm szerint támogatni, és az iránti meleg érdekeltségemet tettleg is tanusítani. — Ennélfogva indíttatva érzem magamat, Nagy-Kanizsa város és polgári tanodája iránti őszinte részvétem zálogául ezen iskola javára 1,000 azaz egy ezer o. é. forint alapítványt tenni olyképen, hogy addig is még alkalmam leend ezen összeget készpénzben a városi pénztárba befizetni, kötelezem magamat ezen egy ezer forint után járó hatos évi kamatot mindig a tanév elején a városi pénztárba lefizetni, hogy ezen kamatösszeg a tanévfolyam alatt magát erkölcsileg legjobban viselő, és a tantárgyakban legnagyobb előmenetelt kimutató polgári iskolatanulónak ösztöndíjképen adományoztassék. A kitüntetendő tanuló előmenetelének megítélését első rendben a tanári karra, és az iskolaszékre bizom. — Legyen szabad megkívánom, hogy az ösztöndíjjal megjutalmazott tanuló minősitvénye nekem évről évre a szokott hivatalos utón megküldessék. — Megjegyzendő, hogy ezen ösztöndíj mindig a legfelsőbb osztályba járónak adassék,és hogy az adományozásnál a vallás és nemzetiség tekintetbe ne vétessék. — Midőn a legjobb akarat és szándék sugalatából van szerencsém ezen alapítványt tenni, szívből óhajtom, hogy szerény alapítványom az intézet virágzására és a szép reményű ifjúság előmenetelére jótévő befolyással lehessen. K. hazafiui üdvözlettel maradtam Légrádon aug. hó 25-én 1872. Tallián Ede. — Bankó hamisítók. Emlitettük már, hogy Dunaföldváron bankóhamisitót fogtak el, s annak nyomán Pécsett egész rendezett társaságra bukkantak. A hamisítóknak következőleg akadtak nyomára: Kremer János szakadáti lakos a július 1-jén tartott szegszárdi vásáron két ismeretlen egyénnek két lovat adott el, miért 10 frtos bankjegyekben lett kifizetve. Másnap észrevevén Kremer, hogy a lovak árában kapott pénz hamis, Pakson keresztülutaztában az itt székelő dr.földvári járási szolgabiró Forster Ferencz urnál az esetet följelentette. Ez szolgált nevezett szolgabirónak az azonnal nagy mérvben megkezdett rendőri nyomozások kiindulási pontjául. Egy különösen a lovakhoz értő biztost küldött ki, hogy az akkorra eső vásárokat bejárva, a Szegszárdon eladott két lovat azok leírása után megismerje és igy a pénzhamisítás bűntényének nyomába vezessen. A kiküldött biztos tetemes pénzáldozat mellett nem kevesebb mint tiz vásárt, ezek közt Bécset, Pestet, Győrt, Szabadkát, sat. járta be, mig végre sikerült a biztosnak Forster Ferencz szolgabiró úr folytonos utasításait követve a lovakat Győrött megismerni és az ottani kapitányság által foglaltatni, mely ezeket az eredetű tulajdonosnak Kremer Jánosnak visszajuttatta. A lovakat a győri vásárra Berger nevű fehérvári kereskedő hozta, ki ezeket f. év julius 4-én a pesti heti vásáron két egyéntől vette, kiknek neveit a folytonos nyomozások alapján már, f. év julius 22 én sikerűlt a nevezett szolgabiróságnak megtudni. Ezek Beregh József és Biró Varga János, bölcskei lakosok, Kremer Jánossal szembesitetvén, általa mint a hamis pénz kiadói megismertettek, minek folytán Forster Ferencz szolgabiró által elfogattak és a d.földvári járásbíróságnak további eljárás végett átadattak. — Templomrablás. A piaristák kolosvári templomát aug. 15-én megrabolták. A tettes Kovács Lajos kolosvári fodrász segéd, ki este elbújván a templomban, éjjel a Máriaképre iggatott ékszereket levette, s midőn reggel a templomot kinyitották, megillant. Az ellopott tárgyak nagy értékűek voltak, a szerzet mind az által nem vette észre a kárt. Ezalatt Kovács N. Váradra ment, hol Polácsek Zsigmond ékszerésznél egy gyémántos függőt eladott. Bő költekezése s az ujján levő drága gyűrű felkelte Omász Jakab rendőr figyelmét, s a jómadarat elfogta. Kovács meg akarta vesztegetni a rendőrt, de ez bekísérte, s a tolvajnál megtaláltatván az ékszerek, tettét be is vallotta. Rögtön táviratoztak Kolosvárra, de a piaristák azt felelték, hogy a templomban semmi kár sincs. Ennek daczára is a templomrablót Omasz és Csája rendőrök visszakisérték Kolosvárra, hol a piaristák jobban körülnézve a templomban, végre észrevették a rablást, s azt mondták : „oly sok itt a kincs, hogy magunk sem tudjuk számát.“ Erre Omász ügyességét 2 (két 1) írttal jutalmazták meg. — A halárünnepély tiszteletbeli elnöke , Tisza Kálmán lábbaja miatt nem lehet II. Váradon. Midőn ezt tudatta az ünnepély bizottságával, óhaját is nyilvánította, hogy a pályadíjak számát valami becses ajándékkal szaporíthassa. A bizottság köszönettel vette e megemlékezést, de kénytelen volt kinyilatkoztatni, hogy a jutalmak száma háromnál több nem lehet. A Váradon már nagy az élénkség az előkészületek folytán, s a város magyaros vendégszeretettel várja az érkezőket, kiknek elszállásolására is meg vannak már a kellő helyek. A város kiadása már is 8000 frt körül van. Az ünnepélyre utazókat érdekelni fogja a következő programm. Szept. 5-én d. e. 11 A nénének, bevégezvén a levél olvasását, aróta kiderült, s így szólt hozzám: „Igen jól van, uram, még ma elutazom Chéne- Fenduba, a plébános úr utasítása szerint. Ha most velem jön, azonnal átadok mindent, s elfoglalhatja lakását.“ Az ajtónál még visszafordult! ..Ferré úr, ne feledkezzék meg arról, hogy szánt kapjak.“ — Nem, kedves néne, legyen nyugodt . . Enyém az ütés . . . vereset hívok! . . . kiáltá a korcsmáros, s egy nagyot ütött vas markával az asztalra. Kimentünk, s örültem, hogy szabadultam e düzhödt jégtől. A nap sugarai azóta növelték a sarat, olvasztva a havat, s igy sár és szemét között lépdeltünk egyik a másik megett, szilárdabb alapot keresve lábainknak. Végre a néne megállott egy zsindelylyel fedett régi házikó előtt, melynek ablakai nagy részt papírral voltak beraggatva. „Itt vagyunk,“ mondá, s egy kis, alacsony, sötét konyhába lépett be. Egy ebéd a czárnál. (A nemzetközi stat. kongressusból.) A Sz. Pétervárott egybegyült nemzetközi statistikai kongressus f. hó 24-én is tartott rövid ülést, melyen egy állandó nemzetközi bizottság terve került megvitatás alá s melyen mint a kongressus egyik magyarországi tagja írja, abban történt megállapodás, hogy e bizottság a nemzetközi statistika összes munkatársaiból fog állani, elnöke mindig az időnkénti kongressus szervezője, ki oldala mellé egy titkárt választ. Fő feladata e bizottságnak fentartani a kongressusok folytonosságát és konstatálni, várjon és mily módon érvényesítendők a kongressus határozatai.