Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)

1872-09-12 / 211. szám

ba fúródott. Az előzmények arra mutatnak, hogy ez ember őrült vagy legalább is nagyon ittas ál­lapotban volt, mert az előzött napon kész csiz­máit összevágta, előbb nejét később magát akarta meglőni; apja hogy lecsilapitsa s a háztól eltá­volítsa , korcsmába vitte, innen ment aztán a polgármesterhez. Vannak, a­kik oly forma ver­siót is adnak a dolognak, hogy ez mondva­csi­nált merénylet lett volna avégett, hogy Bo­­rosnyai népszerűségét a Választás előtt emeljék. Én, bár ezen urakról sok mindent fel lehet tenni, ezt nem akarom hinni, mert nem akarom a „Ke* let*-r­ek nyomdokait követni, a mely azonnal kész volt a baloldalt gyanúsítani; de ily aljasságok­hoz a „Kelet“ részéről már hozzá vagyunk Szokva. A választás e hó 15-én lesz melynek lefo­lyásáról az Ellenőrt tudósítani el nem mulasztandja Marosmenti. — A „Zasztava“ Dr. Kosztits Lázár szerb író s Újvidék városa volt tanácsnokának el­­fogatását egy beszédnek, illetőleg felköszöntésnek tulajdonítja, melyet Kosztits Belgrádban az ottani városi község által rendezett lakomán mondott. Ilyen még nem történt sehol — fűzi hozzá a „Zásztava'* — hogy ünnepélyek alkalmával el­mondott toasztok, mik a nyilvánosság elé nem tartoznak, bünfenyitő vizsgálatnak szolgáljanak ala­pul , né­met embert legalább nem állítottak tör­vényszék elé Hannoverben a lövészünnepély alkal­mával tartott beszéd miatt. Ha az illetők azt hiszik — mond a ,­Zászló­­— hogy ily eljárás által a szerb nemzetre, vagy egyes fiaira ráijesztenek — nagyban csalódnak; nem ismerik ők még a szerb jellemet, nem a szerb természetet. A szerb ifjak nem engednek ebben a magyaroknak : a fogságot és bajokat ők is férfiasan kiállják. A magyar kormány kimutatta sze­szélyét, hogy milyen ép akkor, midőn azt hiszik róla, hogy a lovat ugyan csak meg tudja ülni. Az utolsó napok azonban még nincsenek itt. A vihar keresztül megy ma fölöttünk, mi ezt kiálljuk, de tornyosodnak már a felhők elleneink fölötti is. A kisértés pillanatában látni fogják, mit cselekedtek, csak aztán valamikép késő ne legyen a megbánás! ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése sept. 11-én. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Széll Kálmán és Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak : Lónyay Menyhért, Tóth Vilmos, Trefort Ágost és Pauler Tivadar. Elnök az ülést 10 órakor megnyitván a jegyzőkönyv vezetésével Széll Kálmánt s a szólni kívánók feljegyzésével Kiss Miklóst bízza meg. A múlt ülés jegyzőkönyve első részében Hedry Ernő körjegyző a ház megalakulása utáni részében pedig Széll Kálmán által felolvastatván észrevétel nélkül hitelesíttetik.­­ Miután elnök az újonnan beérkezett megbízó leveleket mutatja be, névszer­int: Dékáni Károly, beszterczebányai, Buttyán László nyiresi, Csáky Tivadar gr. lőcsei, Máriássy Béla szászsebesszéki, Groisz Gusztáv szintén szász­sebesszéki, Szilágyi István ökörmezői, Miletics Szvetozár basahidi képviselők megbizó leveleit. E hét megbizó level a szabályok értelmében az állandó igazoló bizottsághoz tétetik át. Elnök jelenti továbbá, hogy Trefort Ágoston Sopron városa megbizó levelét, Szapáry Gyula gr. pedig a vágujhelyi kerületét letévén, új válasz­tásra fognak az illető központi bizottmányok fel­­szólíttatni. Ezután a ház napirendre tér. Napirend: a házszabályok által előírt bizottságok megválasztása. A szavazás névjegyzé­­kekkel a következő 5 bizottságra, u. m.: a bíráló­­k érvényi-, gazdasági-, naplóbíráló- és számvizsgáló bizottságok név szerint és egyszerre történik, mire a beadott szavazatok lepecsételtetvén , az ered­mény a holnapi ülésen fog közzététetni. Következik a mentelmi, pénzügyi,­ és vasúti bizottságokra való szavazás az előbbihez hasonló módon. Az eredmény szintén holnap tétetik közzé. Felolvastatik ezután a miniszterelnök értesit­­vénye, melyben ő felségének a delegátiók összehí­vására vonatkozó rendelete közöltetik. Kinyomatni és a ház tagjai közt szétosztatni határoztatok, é­s tárgyalása a holnapi ülés napi­rendjére tüzelik ki.­­ Ezzel az elnök a házat az osztályok kisorsolására szólítja fel. Z­s­e­d­é­n­y­i Ede kérdésére elnök kijelenti, hogy a három első osztályba 43, a többibe 42 képviselő jön. A 26 horvátországi képviselő közül pedig az első 8 osztályba 3, s a 9-ikbe 1 osztan­dó be. N­i­k­o­l­i­c­s Sándor : T. ház! Nézetem sze­rint azok, kik a C osztályba esnek, az osztályba be n­em osztatnak, mert a 27. §. világosan igy szól: azon megbízólevelek, melyek ellen ugyan kérvény nem adatott be, de a­melyek akár tartalmukra akár kiállításukra nézve az osztályokban kifogás alá vétettek, azokhoz soroztassanak, a melyeknek érvényessége ellen kérvény adatott be, s azok ez esetben ez utóbbiakkal egyenlő módon tárgyal­tatnak. A megtörtént sorsolás után: Elnök, T. ház ! Egy tévedés történt, mit bátor vagyok egyelőre is a t. ház szives tudo­mására juttatni. A 26 horvát képviselő neve is ide vegyíttetett. Ha észre vesszük, félre fogjuk tenni azonnal, ha pedig nem vennék észre, méltóztassa­­nak bennünket figyelmeztetni, hogy a horvát kép­viselők nevei félre tétessenek. Az I. osztályba soroztatnak: Kemény István­­, Kégl György, Horváth Elek, Degenfeld Lajos, gr. Eszterházi István, gr. Kemény Kálmán, b. Kubinyi Árpád, Buday Sándor, Muzslay Sándor, Karácsonyi Guido gr., Várady Sándor, Wodianer Béla, Lónyay Menyhért gr., Majthényi Bálint, Szemző János, Tolnay Károly, Trauschenfelds Em­il, Beniczky Gyula, Vályi János, Ráday Gedeon gr., Hegedűs János, Szombathelyi Győző, Vidliczkay József, Földvári Mihály, Dániel Béla, Magesius Károly, Ürményi Miksa, Papp György, Lészay Lajos, Lukácsy Béla, Szlávy József, Szirmay Ödön, Nedeczky István, Beöthy Ákos, Vajda János, Bujanovits Sándor, Tassy Miklós, Hets Káró, Kosz­tolányi Károly, Majoros István, Kautz Gyula, Tisza László, Bothos Kálmán; II. Osztály: Schreiber Frigyes, Zeyk Károly, Pissuth István, Somsich Pál, Urbanovszky Ernő, Halassy Gyula, Szomjas József, Szögyény László, Éder Ferencz, Csengery Antal, Beöhy Allgernon, Berchtold Arthur, Lónyay József, Horánszky Nándor, Divald Adolf, Kozma Parthén, Házmán Ferencz, Oláh Miklós, Erkövy Adolf, Zichy Manó gr., Simoncsics Béla, Sreter Lajos, Wahrmann Mór, Maximovits Miklós, Szathmáry Miklós, P. Szathmáry Károly, Huszár Imre, Dániel Ernő, Vizsoly Gusztáv, Schuller József, Berényi Ferencz gr., Hoffmann Pál , Ivánka Zsigmond, Bogyó Sándor, Molnár György, Simonffy Kálmán, Ragályi István, Kassay Ignácz, Kardosa Kálmán, Földvári János, Ocskay István, Karassiay István, Ghyczy Dénes. III. osztály: Keglevich Gábor gr., Hou­­chard Ferencz, Horváth Sándor, Horváth Mihály,, Schmausz Endre, Steiger Gyula, Matolay Etele, Matuska Péter, Prileszky Tádé, Tormássy Mihály Dálnoky Barna, Ragályi Gyula, Szaplonczay Miklós, Csotta János, Makray László, Haller Ferencz gr, Fillenbaum Ferencz b., Kálnoky Pál gr., Kállay, Ödön, Domahidy István, Császár Bálint, Nikolics Sándor, Mednyánszky Dénes b., Balogh János, Éber Nándor, Dedinszky József, Mátyus Arisztid, Szmrecsányi László, Csiky Sándor, Apponyi Albert gr., Nehrebeczky Sándor, Szilvay Károly, Luksich Bódog, PopeBCU Elek, Szentpály Jenő, Széll Kálmán, Gidófalvi Albert, Kemény Mihály, Taray Endre, Karuch József, Horváth Döme, Matkovich Tivadar. IV. osztály: Nemes Péter, Jókai Mór, Joanovics György, Fabricius Károly, Csernátony Lajos, Csillag László, Popovits Jenő, Lehoczky Egyed, Pécsy Jenő, Molnár Pál, Máday Lajos, Sachsenheim Albert, Radocza János, Zsedényi Ede, Boer Antal, Földváry Miklós, Frölich Gusztáv, Kvassay László, Vidacs János, Pauler Tivadar, Mocsonyi Antal, Varró Sámuel, Lukács Béla, Gaál Mihály, Mihályi Péter, Madarász József, Ujváry László Elek Gábor, Máriássy Kálmán, Irányi Dániel, Ráczky Antal, Csaba Gyula, Battha Andor, Csáky Gyula gr., Csemeghy Károly, Rátonyi János, Bohus Zsigmond, Varga Károly, Dániel Pál, Szapáry Géza gr., Lüke Géza, Beliczay Rudolf. V. osztály: Hunkár Mihály, Bobory Károly, Eöry Jenő, Bajor Pál, Podmaniczky Frigyes b, Giczey Samu, Gáspár András, Galgóczy Sándor, Horváth Károly, Tarnóczy Béla, Didovics Ernő, Szeniczey Ödön, Beniczky Ödön, Szende Béla, Degré Alajos, Bocsánszky Adolf, Kállay Ákos, Gullner Gyula, Vécsei József­­ , Duka Ferencz, Kazinczy István, Zmeskál Mihály, Zmeskál Zsig­mond, Körmendy Sándor, Radó Kálmán, Jeney József, Justh József, Dékány Gusztáv, Nagy György, Jurka Bazil, Farkas Elek, Takács Lajos, Vécsey Tamás, Vécsey Oláh Károly, Keresztes István, Sennyei Pál b., Kiss Miklós, (zólyomi) Korizmics László, Molnár Antal, Lejtényi György, Milkovics Zsigmond, Festetich Pál gr. VI ik osztály. Zichy Antal, Kiss Lajos, Tisza Kálmán, ,Ju­th Kálmán, Palkovics Károly, Dobay Antal, Onosy Mátyás, Seszt Imre, László Imre, Istóczy Győző, Hammersberg Jenő, Barányi Ágoston, Lónyay János, Semsey Albert, Matics János, Déri Samu Faik Miksa, Cséry Lajos, Lip­­thay Béla dr., Ottlik Géza, Szabadhegyi Antal, Bárczay József, Ranischer Jakab, Szilágyi Dezső, Kovács László, Kuhinka István, Wächter Frigyes, Madas Károly, Molnár Aladár, Gubody Sándor, Kozmán János, Vojnits Barnabás, Eitel Frigyes, Bazsó Lipót, Tisza Lajos, Molnár István, Bittó Béni, Tavaszy Endre, Eder István, S­entimrey Elek, Gorove István, Csernovits Péter. VII. Osztály: Csávolszky Lajos, Bakcsy, Ferencz, Majtényi Dezső, Szakácsy Dániel, Ibrá­­nyi Lajos, Hajdú Ignácz, Kemény Gábor báró, Trifunácz Sándor, Wass Sámuel gróf, Dobsa La­jos, Schaaser Frigyes, Nemes Nándor gróf, Hajós János, Bittó Kálmán, Domahidy Ferencz, Móricz Pál, Ublarik János, Oláh Gyula, Győrffy Gyula Károlyi Gyula gróf, Mukics Ernő, Eötvös Károly Szabó Imre, Almásy Sándor, Marx Antal, Kár­mán Lajos, Tóth Bálint, Eördögh Frigyes, Bene­­dikty Albert, Brogyányi Vincze, Stoll Károly, Schvarcz Gyula, Zsitvay József, Csanády Sándor, Zámory Kálmán, Hodossy Imre, Tóth Vilmos, Csipkés Lajos, Petrovay Mikos, Mednyánszky Sándor, Tóth Kálmán, Kerkapoly Károly. VIII osztály: Baldácsy Antal dr., Havas Sándor, Trajcsik Alajos, Papp Lajos, Goda Béla, Bézsán Mihály, Vukovics Sebő, Patrubányi Ger­gely, Beöthy Lajos, Kiss János, Besze Antal, Zichy Imre gróf Kendelffy Árpád, Farkas Gyula, Szepessy Gyula, Deáky Lajos, Horváth Boldizsár, Stanescu ,Imre, Hodossin József, Brezovay László Száildy Áron, Pólya József, Jendrasik Miksa,Tóth József, Máriássy Endre, Ghyczy Kálmán, Hunya­­dy László gr., Simoryi Ernő, Simonyi Lajos, b., Bogdán Vincze, Szapáry Gyula gr. Barcsay Ákos, Petrich Gyula, Tarnóczy Gusztáv, Remete Géza, Kies Miklós (kecskeméti), Torma I£ároly, Helfy Ignácz, Pulszky Ferencz, Pulszky Ágost, Forgách Antal gr. Péchy Manó gr. IX. Osztály. Zloltán Ernő, Radvánszky Károly, Sluha Benedek, Deák Ferencz, Dőry Jó­zsef, Bánffy György, Salamon Lajos, Szentmik­­lósy Pál, Harkányi Károly, Janicsáry Sándor, Pé­chy Tamás, Czóbel Albert, Csiky István, Mor­­csányi Sándor, Horvát Lajos, Batthyány Zsigmond gr Bömb­es Gyula, Román Sándor, Rudics József b, Saáry Miklós, Wodianer Albert b., Sipos Orbán Siskovics Tamás, Toszt Gyula, Dimitrievits Mi­los, Benes Döme, Kasper Mihály, Buday Sándor Paczolay János, Jankovits Miklós, Janicsáry Szi­lárd, Szitányi Bernát, Perényi Zsigmond b. Bren­nerberg Mór, Kapp Gusztáv, Buczinkay Pál, Hed­ry Ernő, Borb­a Zsigmond, Szakáll Antal, Er­­nuszt Sándor, Lipovniczky Sándor, Gáll József. A horvát képviselők következőleg oszol­nak be. II. Osztály. Horvát Péter, Rogulics Já­nos, Jellacsics Gyula. III. Osztály. Horvát Mirko, Modits László Miskatovics József. IV. Osztály. Puszt Dragutor, Mihajlovics Dragutin, Voncina Iván. V. O­s­z­t­á­ly. Kiss Gábor, Khuen Henrik gr , Krestics Miklós. VI. Osztály. Prandau Gusztáv b., Lábas Antal, Kraljevics Benő. VII. Osztály. Zivkovics János, Krsnya­­vics Mirko, Jurkovics János. VIII. Osztály Brlic Ignácz, Erdődy Ru­dolf gr., Muszler József. IX. Osztály: Jakits Antal, Tombora Iván. Az osztályok névjegyzéke ki fog nyomatni Megalakulások végett holnapután jönnek össze. Egyéb tárgya az ülésnek nem lévén, a hol­napi napirend kitűzése után, az ülés P/s órakor feloszlatott. Közelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. Külföldi szemle. Pest sept. 11. A kommunisták üldözése hihetőleg véget ér valahára Francziaországban, minthogy a minisztertanács közelebbi ülésében kimondotta, hogy a párisi polgárháborúban kompromitáltak közöl csak azokat fogja üldözni, kik a felkelő se­regben századosi vagy annál magasabb állomást töltöttek be, továbbá az úgynevezett delegáltakat s végül az in contumatiam elitélteket, amennyiben azok ism­ét visszatérnének Francziaországba. A kezdeményezést e határozatra, mely Pressense részletes kegyelmi javaslatával lényegileg meg­egyezik, Defaure tette, ki az erre vonatkozó rendszabályt jóváhagyás végett most terjesztette Thiers elé. A félmilliárd részlet hadikárpótlás le­fizetése s hó 3-án vette kezdetét s az nap 43 mil­lió adatott át, 4-én 52 millió és 5-én 25 millió. Ezután a további összegekről kiállított váltók vizsgáltattak át, minek megtörténtével a német meghatalmazott távirta Berlinbe, hogy minden rendben van s 6-án délután azon rendeletet vette, hogy a nyugtát állítsa ki s a franczia hadsereg fizető mestere, ki a félmilliárd átadásával meg volt bízva, miután a nyugtát átvette, tudatta a franczia kormánynyal a pénz átadását. A versail­­lesi szerződés értelmében a németek most kötele­sek lennének a hó 22 éig kivonulni a két departe­­mentből, azonban a német katonaság részére épí­tendő barakkok okt. 1-je előtt el nem készülhet­vén, mint halljuk a kivonulás is ekkorra marad. A bonapartismus folytatja garázdálko­dását az országban, így a rendőrség újabb össze­esküvésnek jött nyomába . Calaisban épen azon pillanatban eszközölt elfogatásokat, midőn a gya­núsok épen hajóra akartak szállani. A kormány azonban a legszigorúbb hallgatást tartja szem előtt ez elfogatásokról. Mennyire megy a bonapartista érzelmű városok be merték tiltani a „Sedan em­­bere“czímű színdarab előadását. A császári találkozás egy nappal megoldatott, minthogy az orosz császár nevenapja épen mára esett, Vilmos­ és Ferencz József csá­szárok személyesen vitték meg ma reggel szeren­­csekivánataikat. Andrássy grófot tegnap este fo­gadta a czár hosszabb kihallgatáson, mig a dip­­lomatiai testület ma tisztelgett. Délben nagy ebéd volt az orosz nagykövetségi palotában, melyben a császárok, a fejedelmek s a föligek, a tábor­nokok s a két vendég császár összes kísérete részt vett. A berlini összejövetel politikai ered­ményeiről berlini hírek után értesülünk, hogy a három külügyminiszter között eddig nem tartatott értekezlet, és valószínűleg nem is fog tartatni, ellenben kölcsönös megbeszélések folytak Bismarck, Andrássy és Gortsakov között, melyek­ből kitűnt, hogy a három állam minden nagy európai kérdésre nézve teljesen egyetért. Továb­bá bizonyosnak tekintetik, hogy a három hatal­masság előzetes megegyezése nélkül egyikük sem fog bármely nagy európai kérdésben lépést tenni.­­ Továbbá Poroszország és Oroszország legha­tározottabb rosszalásukat fejezték ki az Ausztria- Magyarországban nyilvánuló államellenes törekvé­sek tekintetében. A miniszterek értekezletein sem szerződések megállapíttatni, sem jegyzőkönyvek vezettetni nem fognak, valószínűleg azonban egybehangzó diplomatiai nyilatkozatok fognak kibocsáttatni. A találkozás átalános czéljaiként jelöltetnek : az állami tekintély megszilárdítá­sa, a létező állapot fentartása és a béke meg­óvása. Az i­n­t­e­r­n­a­t­i­o­n­a­l­is­t­á­k hágai kon­­gresussa úgy látszik a­helyett, hogy szilárdí­totta volna a társulat szervezetét, inkább vég­képen megzavarta azt s a franczia ultrákból álló többség annyira elkeserítette a britt, svájczi, spa­nyol és olasz mérsékelt kisebbséget, hogy ez tiltakozást adott be a hozott határozatok ellen s egészen kiválva az internationalista társulat eddigi keretéből, külön önálló testületet készül alkotni, mi czélból az angolok f. hó 19 ére hívtak össze értekezletet Londonba. A genfi békebíróság múlt hétfőn írta alá döntvényét az Alabama ügyben s e hó 14-én fogja azt megküldeni az érdekelt két államnak. Washingtoni hírek szerint a kártalanításul meg­ítélt összeg 15 millió dollárra megy, a „Standard“ párisi levelezője ellenben tudni akarja, hogy a kár­térítési összeg, a­melyben Anglia elmarasztaltatott, a kilencz évi 70/°-kos kamat beszámításával együtt 50 millió dollárra megy. „Az európai diplomatia története Olaszországban 1814-től 1861 ig“ czim alatt Bi­­anchitól egy nyolcz kötetes érdekes mű jelent meg legközelebb 240 kiadatlan diplomatiai ok­mánynyal, melyek közül különösen érdekesek az 1859-ki háború alkalmából III. Napoleon és Cavour közt váltott sürgönyök, továbbá HI Napoleon tit­kos lépései a béke helyreállítása érdekében a villa­­francai békekötés előtt, beszélgetése Ferencz József császárral, ajánlatai békeelőzményeirül, s Napole­­leon hg. értekezlete az osztrák császárral Ve­ronában, Berlin és Genf. Érdekes és tanulságos ellentétet vehetünk észre — írja a „P­a 1 1-M­all Gazette“ — a mindenféle tárgyak fölött. Európa különböző ré­szeiben ez idő szerint ülésező kongressusok két legfontosabbja között. Daczára azon rejtélynek, melylyel mind a két kongressus eljárása körül van véve, s mely a berlinit illetőleg nemcsak az eljárás részleteire de magára a czélba vett tulajdonképi tárgyra is kiterjed, — elég bizonyossággal állíthatunk egyet­­mást a vitatkozás alatt levő tárgyak termé­szetéről. Mit művel a genfi békebíróság, mindnyájan tudjuk. Mit tesz a három császár, senki sem tudja, de bizonyosak lehetünk, hogy oly tárgyak fölött értekeznek, a­melyek mind e pillanatban, mind sok időre még a jövőben is az összes európai kontinentális politika gyökerén rágódnak. Ilyenek például a következők : Francziaorszá­gnak okvetlenül meg kell magát boszulni Németor­szágon s visszahódítania Elsass-Lotharingiát. Oroszország a legelső , kedvező alkalommal , mihelyt megtette erre a kellő előkészületeket, kiterjeszteni óhajtja hatalmát a sláv törzsek kö­zött s mindenek fölött elfoglalni Konstantinápolyt Ausztria, és még inkább Magyarország pedig meggátolni igyekszik Oroszországot eme szándékában. Németország és Ausztria többé kevésbé fél­tékenyek egymásra, de mindkettőnek legfőbb tö­rekvése hatalma megszilárdítása s jókarba helye­zése az egyiknek Francziaország, a másiknak Oroszország ellen. Francziaország egymaga meg nem támadhatja Németországot. Ausztria alig véd­heti egymaga határait Oroszország ellen. Németország a legostobább helyzetbe jőne, ha egyrészről Franczia- és másrészről Orosz­ország által megtámadtatnék, Oroszországnak azonban nincsen oka a közvetlen támadásra s természetesen nagyon is óvakodnék ily lépéstől. Szóval a berlini találkozás legszembeötlőbb és legpregnánsabb vonásai egyrészt a Franczia- és Németország, másrészt az Austria és Oroszor­szág között élő differentiák. Az előbbeni differen­­tiák elmetszését függőben tartja azon körülmény, hogy Francziaországnak szövetségesre van szük­sége, az utóbbiakat pedig az előkészület mindkét érdekelt hatalom részéről. E kérdések ismét különböző utakon módo­kon a legszámtalanabb alárendelt kérdésekkel ál­hatnak szoros kapcsolatban. Például az Olasz- és Spanyolország, valamint a többi európai nagy nemzetek közötti viszonyok szerfölött rengetegek s minden pillanatban okul szolgálhatnak Európa tulajdonk­épeni, mélyen begyökeredzett villongá­sainak kitörésére. Mindazáltal Francziaországnak contra Németország és Austriának contra Orosz­ország nagy kérdései képezik és fogják kétség­telenül még számos éven át képezni az európai kontinentális politika főmozzanatát, melyek rövid időn mint keleti és nyugati kérdések fognak sze­repelni. Másrészről Genfben a kérdés azon pénzbeli követelés elbírálása, melyet az Egyesült­ Államok emeltek Anglia ellen s mely különféle speciális körülményekkel állván kapcsolatban, nagy érde­keltséget keltett mindkét állam részéről. A kér­dés kétségen kívül vagy azon határozat által fog eldöntetni, hogy Anglia mivel sem tartozik az Egyesült­ Államoknak, í­gy mu, hogy bizonyos összeget tartozik emel­­ni, mely összeg,ha m­egítéltetik, kétségtel fog fizettetni s az ügy ily módon végleg tézve. Szerintünk e ket nmt’ya bámulatos és csaknem páratlan­­ képezi azon né­zetnek, a melyet mi viszonyok ter­mészetét és azon ha ig mindenha fentartottunk és a v -­ get elfogadtatni igyekeztünk, — a me' ■ ■ ol-tárai között a „béketársaság“ átalá öntvénye al­kalmazható. És e nézet abba, hogy amint megálla­podás történt arra -ve érint valamely kérdés nemzet és ne békebiróság ut­ján döntessék el, le vetkező feltéte­leknek kell eleget te­tce­­­k alőtt a kérdés­nek oly természetűnek mely ne invol­válja nagy mérvben sem. A másik nem­zet állandó nemzeti érdekei­ s­okszor az illető országok viszonyainak­­ barátságosak­nak kell lenniök. Mert lá­­illetők csak ürügyet keresnek a háborúra, a békebiráskodás nem lesz egyéb mint háború álarcában, közönséges előze­tes alkudozás alattomos szójátékokkal tarkálvá. Ez elv alkalmazása a gyakorlatban a következő két osztályú ügyekre szállítja le a békebirásko­dás elvének alkalmazását: Először oly ügyekre, melyek jelenleg léteznek, vagy előre láthatólag kitörőben vannak ; másodszor csekélyebb fontos­ságú ügyekre mint a minő pl. néhány év előtt angol hajók elfogatása miatt Angol- és Spanyol­ország közt felmerült volt. Más oldalról, sem a keleti sem a nyugati kérdés, sem más csekélyebb fontosságú ügy, me­lyek amazokkal összefüggésben állanak, nem in­tézhetők el békebíráskodás­­útján, és pedig épen ezek ama kérdések, melyeken Európa békéje je­lenleg megfordul. E két különfaju kérdés egybehasonlítása erős fényt vet különbségek indokára, a­mi nem más, mint hogy a nemzeti egység a legszilárdabb, noha nem a leghajlékonyabb az egységek azon szám­talan faja között, mely az emberek közt fenáll; hogy midőn egy nemzet tökéletesen szervezve s berendezve van oly módon, hogy kellően kielégít­se az érdekelt feleket, viszonyai más hasonlóan alakult nemzetekhez rendszerint a legbarátságosab­bak szoktak lenni; míg azonban ez megtörténik, az embertömegek legkevésbé sem barátságosak egymás irányában, sőt inkább bizonyos fokig ter­mészetes ellenségek s még nagyobb fokban okai az ellenségeskedésnek mások között. Mind a nyugati, mind a keleti kérdést kellő illustratiókat szolgáltat erre. A villongás magva Német- és Francziaország között Németország szervezetlen állapotában feküdt, most pedig Elsass és Lotharingia Németország általi leirásában fek­szik. Ha e tartományok teljesen germanizáltatnak s franczia részről erkölcsileg és diplomatiailag fel­adatnak, legott meg fog szűnni a villongás a két ország között s kihal az ellenséges érzület. A keleti kérdés ismét nem más, minthogy hogyan kelljen szervezni Európa délkezi csúcsát, hogy kielégítse Oroszország, Ausztria, Törökor­­szág lakóit és a többi nemzeteket, kiknek érde­kei e ponton érintve vannak. Ez egyike a leg­fontosabb és legbonyolultabb problémáknak, a­me­lyet azonban békebiróság elé vinni nem lehet. Ez, valamint a nyugati kérdés is, különböző rokon­­szenvek és érdekek összeütközése, mely csak erő­hatalommal oldható egy meg vagy más alakban. Pest város közgyűlése. — Sept. 11. — Elnök : Gyöngyössy Alajos. Bejelentések: Bittó István volt igaz­­ságügyér a város közönségének háláját fejezi ki a hivatalozkodása alatt iránta tanúsított jó hajla­­máért, s különösen a kir. bíróságok szervezése körüli támogatásáért. — Tudomásul vétetik. Az apróbb rendőri kihágások miatt pénz­bírságban elmarasztaltak iránti szabályrendelet a belügyminisztériumhoz lett föl­terjeszt­ve. Ezen szabályrendelet 4.§ át a belügyminiszter oda mó­dosította, hogy azon esetben, ha az elmarasztalt a pénzbírságot megfizetni nem képes, büntetése csakis 48 órára terjedhet. Weiss B. F. indítványára a tanügyi bi­zottságnak azon intézkedése, miszerint a ferencz­­városi ifjak köteleztetnek arra, hogy a józsefvá­rosi reáltanodába írassák be magukat, megszün­­tettetik, s mindenkinek a beiratkozás tetszésére hagyatik. Napirend. Egy felállítandó polgári könyv­tár iránti tanügyi és tanácsi előterjesztések foly­tatólagos tárgyalása kerülvén szőnyegre, Stei­ger Gyula emel szót. Nézete szerint az ellen, hogy e könyvtár ideiglenesen valamely városi isko­laépületben legyen elhelyezendő, nem lehet szólni. Lehet azonban megtámadni a tanügyi bizottmány előterjesztésének azon részét, a­mely a könyvtár állandó elhelyezésének helyéül a kétnyul utczai városi épületet jelöli ki, mert szóló nézete szerint e hely könyvtárnak nem való. Maga sem tudna ugyan ma még definitív helyet kijelölni, hosszabb megfontolás után azonban minden esetre lehetne oly helyet találni, a mely helynek maga a könyv­tári épület is diszére válnék. E végből bizottság kiküldését indítványozza, mely a hely kijelölésé­vel foglalkozzék. Ballagi Mór létező három könyvtárunk rendeltetését sorolja föl, így a múzeumi könyvtár régészeti és klasszikái az egyetemi természetesen az egyetemi tudományokhoz tartozó, az akadémiai pedig pár excellence a magyar irodalom termékeit foglalja magában. E negyedik pedig, mely által Pest városa szellemi monumentumot szándékozik magának állítani, a kereskedelem és iparnak len­ne szánva. Szóló ezen ügyet melegen ajánlja a közgyűlés pártfogásába, mint oly ügyet, mely an­nál is inkább nem tűr halogatást, mivel ezen in­dítvány már 1867-ben (!! ) létetett, és csakis ma kerül először a zöld asztalra. — V­é­­­s e­y pártol­ja ugyan Steiger indítványát átalában, mert ő is azon nézetben van, hogy ha Pest városa a keres­kedelem és iparnak akar könyvtárat állítani, az nem a Ferenczvárosba, hanem épen a kereskede­lem gyypontjába való. Többen szólván még a tárgyhoz, elnök ha­tározatiig kimondja, hogy „a közgyűlés a könyv­tár fölállítását elvben elfogadja, a hely kijelölése czéljából Toldy elnöklete alatt, Királyi Pál, Bal­lagi Mór, Ney Ferencz, Steiger Gyula, Tóth Lő­­rincz, Vetsey Sándor és Forgó István urakból álló bizottság küldetik ki, mely szakértők hozzávoná­­sával ezen kívül még a kölségvetés elkészítésével is megbizatik. Az ideiglenes elhelyezéssel pedig a tanács bizatik meg. H­a­­­á­c­s­y Sándor mérnök nemrég Pest városának átnézeti térképét ajánlotta fel megvá­sárlás végett. E czélból annak idejében bizottság küldetett ki, mely Halácsy úrral magát érintke­zésbe tévén, beterjesztette a ma tárgyalt jelentést. E jelentés, az átnézeti térképnek nem ugyanoly nagy mérvben leendő kiadása czéljából való meg­vételét (az nagyon drága s pedig 16000 frt) ajánl­ja, mint azt Halácsy úr eredetileg ajánlotta. Ha 6000 frtért a térkép kisebb vázlatát, meg lehetne kapni, úgy — ha az 2000 eladandó példányban kiadatnék — ez a városnak nem nagy áldozatába A hivatalos lapból. A vallás és közoktatásügy miniszter dr. Z­­­s­k­a­y Antal győri királyi jogakadémiai helyettes tanárt, ugyanazon tanintézetnél Nyilvános rend­kívüli tanárrá nevezte ki. A földmivelés-, ipar- s kereskedelemügyi minister Rolletschek Ferencz m. kir. I bő osztályú távirdai mellékállomás kezelőt ideiglenes minőségű m. k. II. osz­tályú távirdatisztté nevezte ki. /­j. V­ondrzegz Venczel magyar királyi honvédelmi ministerium irodatiszt vezetéknevének „Vándorfí“-ra kért átváltoztatása megengedtetett , kerülne. — W­e­­­s­z B. F. nem h­élyesli azt, hogy a város kiadóvá alacsonyulton le. Nézete szerint van Pesten elég vállalkozó, ki ha ennek rentablitását fölismeri a térképet, meg is vette volna. — Bal­lagi Mór melegen ajánlja e vállalatot a közgyű­lésnek, annál inkább, mivel csekély áldozatokkal lenne egybekapcsolva. — Schmidlechner „szintén nem látja be azt, hogy minek akarja a város ezt a képet megvenni­“ — Szavazás után végre elfogadtatott a bizottság javaslata. A közgyűlés ezzel véget ért. Népszínházát az ország fővárosának ! Ismét fölemeljük szavunkat. A választási nagy mozgalmak után in­dítsuk meg a szellemi mozgalmat, mely a fővárosnak új közintézetet emeljen. Nem fölhívás ez, mert az már megtör­tént. Egyszerű figyelmeztetés csak a nem­zet azon részéhez, mely megérti, hogy Pest magyarosodása mily fontos, s egy m­ásodik színház építése mily tényező akár társadal­milag, akár műveltségi, akár színügyi tekin­tetből. Ez nem a főváros kizárólagos ügye, ez közügy, melyet nemzetileg kell támogatni, lelkesülten és áldozatkészen. Becsületbeli ügy is, mert kimondatott a szó, hogy Pest­nek népszínház kell. E kimondott szó fér­fias beváltásától szégyenkezés és gúny nélkül nem lehet visszavonulni. Nem csak Pestet fogja érni a kárörvendő gúny! Bizalommal szólunk tehát mindenkihez és bizalommal figyelmeztetünk mindenkit a kibocsátott aláírási ívekre, melyek kaphatók minden megye alispánjánál s megszerezhetők Lipthay Béla báró bizottsági elnöktől. Magyarországon a nemzet adakozása állította föl a legelső közintézeteket. Állít­son most egy népszínházat is, melyre ép oly égető szükség van, mint amazokra volt. Nyilvános helyeken, bizalmas körökben gyűjtsön s adlakozzék mindenki tehetsége szerint. Rendezzenek műkedvelői előadásokat, hangversenyeket, sorsjátékokat, s az eszme terjesztése és népszerűsítése által tegyék lehetővé, hogy még a tréfa és játék is ka­matozzon e nagyérdekű czélra. Fél millió kell, hogy Pestnek népszín­háza legyen. Nem­ oly nagy összeg, hogy gyorsan egybe ne gyűlhessen, ha gazdag és szegény egyaránt hozzá­járul forintjaival és filléreivel. És nem is oly csekély, hogy min­denkire ne jutna belőle valami. Vidéki laptársaink szintén karolják föl az ügyet és segítsék elő annak mielőbbi sikerét. Ama küzdelemnek, melyet a főváros folytat a magyarosodás érdekében, győzelme csarnokot kell emelni! Hírek. Pest sept. 11. — A pesti népszínházra a jászkun­­kerületek közgyűlése 500 frtot szavazott meg, 8 ekkép annak alapítói közé lépett. Bár követnék e szép példát a többi törvényhatóságok is. — Az igazságügyminiszer minden vasárnap délelőtt 11-től 2 óráig fogad. — A temesvári jobboldalnak eddig csak négy jelöltje van: Harkányi, Niamesny Mi­hály, dr. WeisZ és Túry Sámuel.­­ A nőképző egylet világtárlati bi­zottsága elhatározta a bejelentési határidőt i. h. 30-ig meghosszabbitni azon mivel körleveleit a szün­idő alatt küldte szét, amidőn is a nevelő intézet­tulajdonosok és leánytanoda igazgatók hazulról többnyire távol voltak. Felkéret a bizottság egy­szersmind a tisztelt intézet tulajdonosokat és tanoda igazgatókat, hogy a hazai leánynevelés állapotá­nak, a bécsi világtárlaton való feltüntetéséhez mi­nél számosabban szíveskednének közreműködni. A bejelentések Hentaller Batta Szilárda­l, jegyzőhöz küldendők. — A belső körút váczi úti részének munkálataival igen lassan haladnak, s szó sincs arról, a­mit a nyár elején rebesgettek, hogy a körút e része még az idén készen lesz. Azt vesszük észre, hogy csekély munkaerővel dolgoznak. Most a közúti vasút az indóháztól a főútig már az új síneken halad, de ott átmegy ismét a régi vonalra, pedig ha kissé serényebben dolgoznak, s a nappalt megtoldják az éjekkel, lerakhatták volna a síneket egy pár nap alatt a Gyertyánffy házig, a a for­galom akadályára nem járatják a lóvasutat a váczi út közepén. Hanem nálunk a jó és gyors munkához nem értenek, hanem more patria minden lassan megy. Az egész ez idei vajúdás eredménye September közepén: járda a terézvárosi oldalon s közúti sínek a főútig. Arra semmi tekintettel, nincsenek, hogy milyen nehézséggel jár most a közlekedés a város e legélénkebb vonalán, s mily borzasztó a por és mily borzasztó a nagy rendet­lenség, a kövezetnek terv nélküli felszalgatása hol itt, hol amott. Negyven — ötven emberrel turkálnak egy olyan útón, mely az államvasuthoz vezet, azon államvasuthoz, mely Pestet és az országot összeköti Bécscsel és egész nyugati Euró­pával. Ha nem tudták ideje korán biztosítani a kellő munkaerőt, ne fogtak volna bele. A lámpa­tartókat is csak most rendelték meg, pedig mikor a munkához fogták a tavasszal, tudhatták, hogy lámpákra lesz szükség. E mulasztás folytán most a világítás hiányos. Kétségbe kell esnünk, ha bejárjuk a várost, s arra gondolunk, hogy mennyi­degen fogja Pestet a jövő évben látogatni.­­ A tiszai vasút főigazgatójáról Nördling úrról sokat írtak a napokban a lapok. Német testestől lelkestől, megvet mindent a mi magyar, csak a jó magyar pénzt nem, s még az utolsó bijnoki állomásokra is csak németeket akar alkalmazni. Egy felsőbb hivatalnokot elbocsátott a napokban, s azon felül­­a forgalmi igazgató Feszt­­úréi magyarsága is szálka volt a szemében. Az igazgató tanács, mely elé a panaszok kerültek mint bécsi lapok írják, Nördling urnak mindenben igazat adott, s ennél fogva Feszt elhagya állását

Next