Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)

1872-09-17 / 215. szám

hogy a tervezett szerződés egyelőre nem érvénye­­sülhet s hogy a miniszertanács abban állapodott meg, miszerint 15 millió forint hitelt nyit számá­ra, hogy ő e hitelt Gouin és társa rendelkezé­sére bocsátja. A híd építésének kérdése tehát tisztába lön hozva Gouin és társával, és ezen urak megragad­ván az alkalmat átalános előintézkedéseket tesznek az említett híd építésére. Czölöpöket vertek le a parti és az oszlop­építés számára, szóval minden intézkedés megtétetik a végleges építkezésre. És e tények azok, melyek ellen mi tiltakozunk. ORSZÁGGYŰLÉS. A mai alig egy órai időre szorított ülés egyetlen tárgyát a felirati és tanügyi bizottságok tagjaira történt szavazás képezi. Nikolits Sándor ismeretes interpellációjára kilátásba helyezett mi­niszterelnöki válaszhoz sem lehetett ezúttal sze­rencsénk, részint az interpelláló képviselő úr későn érkezése miatt s részint azért, mert megérkezte után már a miniszterelnök nem volt jelen. A két bizottságra beadott szavazatok lepecsételtetvén: a szavazás eredménye holnap fog kihirdettetni. Meg­említjük még, hogy az országos ülés után a kép­viselők az osztályok megalakítása végett az illető osztályok termeibe vonultak vissza,­­ a delegáció tagjait pedig a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság d. u. 1 órára kitűzött alakuló ülése vette igénybe. * A képviselőház ülése sept. 16-án. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Széll Kálmán, Tombora Iván, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak : Lónyay Menyhért gr., Pauler Tivadar, Trefort Ágost és Szlávy József. Elnök az ülést 9 órakor megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja Moson megye kérvényét a megyeházi költségvetésének a megye által előirányzott összegben leendő megala­pítása iránt. Azután Trauschenfels Emil és Wäch­ter Frigyes képviselők választása ellen benyújtott kérvények, melyek a múlt alkalo­m­mai tévedésből két külön bíráló bizottsághoz utasíttattak, mint egy s ugyanazon tárgyra vonatkozók új sorsolás útján a 9-ik bíráló bizottsághoz osztatnak be. Császár Bálint Fogarasvidék 1500 polgárának kérvényét nyújtja be, melyben utasít­­tatni kérik a belügyminisztert, hogy a megyei bizottság renitentiájával szemben a képviselővá­­lasztás iránti előintézkedéseket kormányközegek által eszközöltesse. A kérvények előleges tárgyalás végett a kér­­vényi bizottsághoz utasíttatnak. S­z­ő­g­y­é­n­i László, mint az állandó igazoló bizottság előadója jelenti, hogy Horváth Gyula küküllő-megyebeli képviselő, a szabályszerű 30 nap fentartásával, igazolandónak véleményez­tetik. Elnök ily értelemben mondja ki a hatá­rozatot. Következik a napirend egyedüli tárgya: a felirati és tanügyi bizottságok tagjainak válasz­tása, mely a névjegyzék felolvasása mellett szo­kásos módon kiálított szavazó­jegyek beadásával megtörténvén, a szavazójegyek lepecsételtettek, s az eredmény a következő ülésen fog kihirdettetni. Az ülés egyéb tárgy hiányában 10 órakor feloszlott. A magyar delegátió­l­ső ülése sept. 16-án. A „múmiák” piros széksoros akusztikában termében ma ismét szerencsénk volt azon vala­mivel elevenebb alakokhoz, kiket az országgyű­­lés két háza „delegátus“ czímen küld a főrendű­­ház ülései által e teremben folytonossá vált „Lai­son mort“ megélénkítésére. — Nem vagyunk ugyan a nézetben, mintha e küldöttek működése az élénkebb tanácskozási élet minden követelmé­nyeinek megfelelhetne, sőt maguk a delegátus urak is, midőn tanácskozásaiknak vonzóbbá té­tele érdekében egy megfelelőbb ügyrend és ta­nácskozási eljárás szüksége fölött tanakodnak en famille, — beismerik az ő közérdekkeltő képes­ségük felette gyarló voltát, hanem épen e beis­­merésben véljük észrevehetni jelét annak, hogy a delegátió — a­mennyiben ez hatáskörén és szervezetén belől tőle kitelik, ez ülésszaka alatt rajta lesz, miként a felsőház üléseivel, va­ló összehasonlításból részére az eddiginél ked­vezőbb ítélet vonathassék. Majd elválik. — Eddigelé nem vált még el semmi s mai szervezkedő ülését, sem a tábornoki egyenruhák és tengerészeti epaulette-ek szokatlan látványa, sem Holzgethan közös pénzügyér szö­ges metszetű arczéle, — sem Andrássy Gyula gr. frakkja, — de még a karika csapás szerű szava­zás sem tehették élénkebbé. — Majd talán később — mostanára elég legyen a tudat, hogy a dele­­gáczió ez egyetlen ülése alatt teljesen megalakult és szervezkedett: megválasztván elnökét, alelnökét és jegyzőit s még 6 különféle bizotts­ágot is, me­lyek közül négynek főleg az a hivatása volt a múlt delegácziók alatt, hogy a közös kormány előterjesztéseinek tárgyalását legnagyobb részben elvonják a nyilvánosság elől. — Óhajtjuk, hogy ez alkalommal ne ez a feladat jusson osztályré­szükül. * Az ülés lefolyása a következő volt: Korelnök: Mailáth Antal gr. Körjegyző: Pulszky Ágoston. A közös kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula .gr. közös külügyminiszter; Kulin Ferencz b. közös hadügyminiszter; Holczgetbán Lajos br. közös pénzügyminiszter; Benedek Sán­dor tábornok a közös hadügyminiszternek képvi­selője ; Peck Frigyes dr. altengernagy a tengeré­szeti osztály főnöke; Gaál Jenő sorhajóhadnagy; Szentgyörgyi Gyula udvari tanácsos a legfőbb szám­szék képviselője ; Mérey Sándor osztálytaná­csos a közös pénzügyminisztérium képviselője. A magyar kormány részéről jelen van Ker­­kápoly Károly, ki a delegátusok között foglal helyet. Korelnök, elfoglalván az elnöki széket s Pulszky Ágost a jegyzői széket, előbbi egy rö­vid beszéddel 1 órakor megnyitja az ülést s fel­hívja a körjegyzőt, hogy az alsó és felsőház jegy­zőkönyveit a delegátusok megválasztásáról felol­vasta. — Mi megtörténvén szót emel: Zsedényi Ede a határozatképesség kons­statálása végett kéri a névsort felolvastatni, s a jelenlevőket jegyzékbe vétetni. A névsor felolvasása után elnök 47 tag je­lenlétét konstatálván, a bizottság határozatképes­ségét kimondja, s felhivja, hogy elnököt válasz­­szon. — A szavazati jegyek beadása után ezek összeszámittatván, kitűnt, hogy rendes elnökké is Majláth Antal gróf választatott meg 45 szava­zattal. Mely eredményt körölnök a bizottság éljen­zése közt kijelentvén székét, mint rendes elnök elfog­lal’“ Következik a szavazás az alelnökre a jegy­zőkre, és háznagyra, melynek következtében alel­­nökké: Perczel Béla 44 szavazattal, jegyzők­ké: Bujanovits Sándor, Széll Kálmán és gr. Zichy Ferraris Viktor szintén 44 szavazattal megválasztattak. — Háznagyul, gróf Szapáry Antal választatott meg. A bizottság ekként megalakulván: Elnök a következő beszéddel nyitja meg a rendes ülést: — Mélyen tisztelt országos bizottság. Ma egy éve annak — politikai évfordulásunk szerint szá­mítva — hogy ugyancsak nekem adatott a sze­rencse e magas testület alakulását üdvözölhetni. Egy év egy nemzet politikai életében oly csekély parány, oly idő, — atom — ha szabad az idő fo­galmát a test-parányok elméletének analógiájával illetnem — hogy a ki azon élet általános szelle­mét akarná annak alakbeli változásaiban kitün­tetni, — az czélját — mert útját — s útját — mert módszerét vesztené, ha az alak helyett a tartalom, ez utolsó részeit venné tárgyául. De engedje meg azon testület, mely politikai életünk napról napra való fejlődésének következmé­nyeit kifejezni — s e következményeket törvény szabta részeiben kielégíteni van hivatva — enged­je meg nekem, ki most ismételve hivattam el e munkálkodásnak élére, hogy e csekély időköz vál­tozásait , ezek summázatát, napi állapotainkat leg­alább egy rövid pillantással szemügyre vehessem. (Halljuk). Mindenekelőtt csak külső képét tekintve az európai helyzetnek, mondhatjuk bátran, hogy amaz előző négy esemény után, mely magát világ­részünk földabroszára írta fel, — semmi még csak meg sem rebbenté az állapotok nyugodalmát. — Igen is érezni hittük, vagy legalább féltve figyel­tük még tavaly, hogy ama nagy és hatalmas állam felbomlásnak indultával s megszokott kiegészítő nyomatékának vesztével tán imbolyog az európai súlyegyen ; de ma még ez utolsó aggodalma is, szét van már foszlatva minden béke­barátnak, mert eu­­rópailag elfogadott közvélemény, hogy évtizedek történelmén kell vissza­mennünk, míg a békének ily tiszta képét minden tartalék­ kérdésektől ennyire ment megállapodását találjuk.­­ Elég a helyzet­nek ez áttekintése, hogy ehez képest feladatunkat körvonalazzuk. Ha tavaly a letűnt háború következ­ményi sorának lezajlását kellett vigyáznunk, s azokkal szemben megóvnunk érdekeink sértetlensé­gét, s állásunk mozdulatlanságát: ma midőn a bé­ke európailag megszilárdult — ma már a létezők­nek e conserválása, — többé nem mint előtérben álló feladat, csak mint a múlté­rt való mindenkori kötelesség néz reánk. *) E mellett kell még tovább fejlesztenünk, — mint odaben álladalmi életünk organismusát, úgy itt annak állam­közi viszonyainkban s önmagunk­ban való biztosítékait a jövendőkre szólván. Itt van a béke ideje, vele a béke áldása. De ez ál­dás nem kész valóság, csak lehetős­ég, — tételre hozni nekünk kötelességünk, melyért felelősek vagyunk a jövőnek, hogy abból a mit tehettü­nk, semmit el nem m­u­l­a­sztot-* tunk. Igen is, mélyen tisztelt bizottság nekünk fej­leszteni, szervezni alkotni kell a jövőt minden áron óva, —­ tehát a jelent lehetőleg kímélve. Ezt parancsolja — már akkor mikor megengedi — a helyzet nyugodalma. Ezt parancsolá legéke­sebb nyelvén az a nemzet, melynek bizodalmából most itt vagyunk, s e parancsolat drága nekünk, azért a kitől mondatott, s azért a­m­i b­e­n­n­e mondatik, hogy a monarchiának törvények alkotta egységében törhetlenül élni kell. Mélyen tisztelt tagtársaim, fogadják legmé­lyebb köszönetemet megtisztelő bizodalmukért ma­gam és tiszttársaim nevében. Ha azonban a ma­gam részéről csak a megtiszteltetést keresném vá­lasztatásomban, valóban sok az okom, hogy meg­hajolva kegyességük előtt, vissza­vonuljak egész szerényen az elismerésnek e nagy jutalmával, melynél már többet úgy se remélhetek. De ha e bizodalom — nyilvánulásából — a még ennél is drágábbat — hazám parancsát hallgathatom ki, mely engem munkára hiv, — e parancsolatra nincs szavam, csak hódoló engedelmességem. (Éljenzés.) A közös ügyek tárgyalására országosan kikül­dött királyunk ő felsége által 1872-dik évi sept. 16-ára egybehívott — bizottságot megalakulnak nyilvánítván, — tárgyalásait ezennel megnyitód­nak jelentem ki. Adjunk majd e munkálkodásokban igazabb kifejezést: a mindnyájunkkal közös forró óhaj­nak: éljen viruljon örökké a haza (lelkes éljen­zés) éljen az emberi lét legszélsőbb határáig né­pe örömére és boldogságára a király. (Zajos éljenzés.) Andrássy Gyula gr. T. országos bi­zottság. Megalakulván ekként a 1. országos bizott­ság, van szerencsém jelenteni, hogy Ő felsége hol­nap azaz 17 én fogja az országos bizottságot Bu­dán a várban d. u. 2 órakor fogadni. A fogadás­nak részleteiről a delegatio igen tisztelt tagjai az elnökség útján fognak értesülni. Ezt előre bocsátván van szerencsém a közös minisztériumnak előter­jesztését és pedig a következőket bemutatni: A közös államháztartásnak előirányzatát az 1873 évre az összes mellékletekkel; a közös kül­ügyminisztérium emlékiratát az 1873 évi előirány­zathoz ; a közös külügyminisztérium előterjesztése a külügyminiszteri palota belsejének helyreállitása tárgyában ; a közös külügymiszterium előterjesz­tése a párisi nagykövetségnél az 1872. évben fel­merült költségek fedezése iránt ;a közös hadügy­minisztériumnak előadása az 1873. évi előirány­zat indoklása tárgyában; a közös hadügyminisz­tériumnak előadása az 1871. évi hitel maradékai­nak felhasználása tárgyában; a hadi tengerészet­nek az 1873. évi költségvetésre vonatkozó indok­lása ; a közös pénzügyminisztérium felvilágosításai az 1873 évi előirányzathoz ; a közös pénzügymi­nisztérium válasza a bizottságok határozataira és kivonataira; a közös pénzügyminisztérium előter­jesztése az arcier testőrség kincstári pótlékai, va­lamint a fenállott főhadsegédség nyugdijai tárgyá­ban ; a közös főszámű­zéknek az 1873. évi elő­irányzatra vonatkozó előterjesztése; Az osztrák-magyar monarchia közös állam­­háztartásnak 1870. évi zárszámadása, az osztr.­­magyar monarchia közös államháztartásának ke­zelési kimutatása az 1871. évről és a közös pénz­ügyminisztérium előterjesztése, melylyel az 1870. év­i zárszámadást és az 1871. évi kezelési kimutatást sért ; a közös külügyminisztériumnak az 1870. évi zárszámadásra vonatkozó emlékirata; a közös mi­nisztérium előterjesztése a hadsereg 1872. évi elő­irányzatához tartozó póthitelek engedélyezése tár­gyában ; a közös minisztérium előterjesztése a Bécsben élő közös kül- és pénzügyminiszteri hiva­talnokoknak 1872-re engedélyezendő drágasági pótlékok tárgyában; a hazai tengerészet előter­jesztése a felhasználási és számadási határidők meghosszabbítása tárgyában ; a közös hadügymi­nisztériumnak előterjesztése az 1872. évi előirány­zat 18. cziméj­en előforduló árak helyreigazítására nézve. Elnök: (5 felsége meghívása hódolatteljes tisztelettel vétetik tudomásul, a többi előterjeszté­sek ki fognak nyomatni és a tisztelt tagok közt szétosztatni. *) No miskolczi czizmadia, ki a platzra, ha tudsz ékesebben dictiőzni. — A Corr. Zsedényi Ede: A tanácskozási szabá­lyok 16 §-sa értelmében kinyomatandó és a ta­gok közt szétosztandó az évi költségvetés a számadások és minden fontosabb ministeri előter­jesztés és a tárgyalás előkészítés végett mindig az albizottságokhoz utasítandó. Továbbá a 8 § szerint egy költségvetési gazdasági és naplóbíráló albizottságot kell választani. Miután mindezen bizottságok valamint a tengerészeti külügyi albi­zottságok mindjárt az alakulás után hozzáfoghat­nak munkálataikhoz, azt indítványozom, hogy most mindjárt arra a hat bizottmányra szavazzunk, a szavazás után pedig a megválasztott bizottságok azonnal meg is alakulhatnak. (Helyeslés.) Elnök: Több rendbeli átirat érkezett az illető közös minisztériumok részéről. Bujanovics Sándor olvassa az illető mi­niszteri értesítéseket, melyek szerint a közös pénzügyminisztérium képviseletére az országos bi­zottság jelen ülésszaka alatt Mérey osztálytaná­csos, a közös hadügyminisztérium képviselésére Benedek Sándor tábornok és osztályfőnök,­­ a közös hadügyminisztérium tengerészeti osztálya képviselésére Gyu­lay Gaál Jenő sorhajó had­nagy — a közös legfőbb számszék képviselésére pedig kebelbeli kir. udvari tanácsos nagyrápolthi Szentgyörgyi Gyula és melléje rendelt ud­vari titkár K­o­m­á­r­e­k Henrik lettek meg­bízva. Elnök: Ez tudomásul szolgál; egyébiránt a­mi a választásokat illeti, ezek Ő felségének leg­magasabb tudomására fognak juttatni, értesíttet­vén erről egyúttal a birodalmi tanács bizottsága is. Méltóztassanak már most szavazatukat a bi­zottságokra beadni. Ez megtörténvén, eredmény a követke­ző lett: A hadügyi bizottmányba megvá­lasztottak : Andrássy, Aladár gr. Beöthy Ákos, Bujanovics Sándor, Éber Nándor, Erdődy Sándor, Inkey Nándor, Házmán Ferencz, Horváth Boldi­zsár, Horváth Lajos, Hodossy Imre, Kálnoky Pál gr. Károlyi Sándor gr., Keglevich István gr., Lónyay János, Mihályi Péter, Meszni­­ Victor br. Mikes János gr., Milkatovics József, Paczolay János, Perczel Béla, Podmaniczky Frigyes br., Pulszky Ágoston, Sennyey Pál br., Szapáry An­tal gr. Szapáry Gyula gr., Széll Kálmán, Szeni­czey Ödön, Ürményi Miksa, Wahrmann Mór, Vay Lajos br., Zichy Nándor gr. Összesen 31. A külügyi bizottmányba megválasz­tottak 46 szavazattal : Fálk Miksa, Haynald La­jos, Krisznyavi Mirko, Keglevich Béla gr. Kiss Miklós, Olteanu János püspök, Péchy Manó gróf, Petrovay Ákos, Prónay Gábor­­ , Széchen Antal gr., Szögyéni László, Zichy Ferencz gr. A tengerés­z­ügy­i bizottmányba megválasztottak: Almássy György gr., Csotta Já­nos, Erdődy István gr., Karácsonyi Guidó gr., Károlyi György gr., Kemény Gábor b., Vass Sa­mu gr., Lészai János. A pénzügyi bizottmányba 46 sza­vazattal megválasztottak: Bittó Kálmán, Halassy Gyula, Dakits Antal, Prileszky Tádé, Rudics Jó­zsef br., Vodjaner Albert, br., Zichy Victor gr., Zsedényi Ede. A gazdasági választmányba meg­választattak : Kemény Gábor br., Szapáry Antal gr., Vodjaner Albert br. A napló bíráló bizottmányba meg­választattak : Bittó Kálmán, Jak­its Antal, Károlyi Sánd­ gr., Rudics József dr., Szeniczey Ödön Vay Lajos dr. Ezután elnök a bizottságokat megalakulásra , a külügyminiszter által benyújtott irományok átvételére szólítja fel, és a bizottság tagjait ér­tekezés végett további bennmaradásra felhíván, az ülést 2 óra után feloszlatja. Az osztrák delegatió első ülése sept. 16-án Ülés kezdete 12 óra után. A miniszterek padján: gr. Andrássy, b. Kuhn és b. Holzgethan. Andrássy gr. külügyminiszter felkéri b. Pask­otinit, foglalja el a korelnöki széket Paskotini b. korelnök korjegyzőkül dr. Schaup és gr. Hoyos urakat kéri fel. Kéri ezután­ a tagokat, hogy adják be szavazataikat az elnök­re (Megtörténik). Megválasztatott 39 szavazat közül 36-at Hopfen lovag, ki elnöki székét a következő beszéddel foglalja el: köszönöm az ismételve nyilvánult bizalmat; biztosíthatom, hogy a tár­gyalások vezetésénél csak a vitatkozás szabadsá­gának és a ház méltóságának tekintete fog vezé­relni. Mindenek előtt kifejezést kell adnom a meg­­nyugvásnak, mely minden hazafit el kell, hogy töltsön, ha visszatekint az események folyamára a néhány év alatt, mióta a delegációk intézmé­nye életre hivatott. Ausztria ez évek alatt nem is sejtett szellemi és anyagi fejlődésnek indult: a kereskedelem és ipar virágoznak, az állam pénzügyei megszilárdul­tak, habár súlyos áldozatok árán, a kiadások fe­deztethettek, a­nélkül, hogy a hitelt igénybe kel­lett volna venni. Az államjogi zavarok — bizonyos vagyok róla — az alkotmány alapján fognak végleges megoldást nyerni. Külfelé az osztrák-magyar monarchia ismét azon álláspontot foglalja el, mely őt megilleti, s felséges uralkodónk utóbbi találkozása Orosz- és Németország uralkodóival, a­mennyire az emberi számítás terjed el, újabb biztosítékot nyújt ne­künk a közelebbi évek békés alakulására. Következetes haladás mellett a megkezdett után, egy hatalmas Ausztriának alapja fog leté­tetni népeinek elégedettsége, anyagi és szellemi erejében. A delegatió, mely hatáskörén belül nem je­lentéktelen factors volt ez örvendetes viszonyok­nak, bizonyára ez ülésszakban is mint a korábbi­akban a bölcs takarékosság elvének fog hódolni, kapcsolatban annak felismerésével, a­mit a biro­dalom védereje igényel. Végül élteti ő felségét, s szavait hosszas él­jenzés követi. Ezután alelnöknek választatott 39 szavazat 26-al gr. Falkenhayn, jegyzékül pedig: gr. Hoyos, b. Kotz, b.Kübeck és dr. W­e­i­g­e­r, rendezékül : gr. Thun, hg. Khevenhüller, b. Korb Weidenheim és k. Pascotini. A külügyminiszter egy átiratban értesíti a delegátiót, hogy minisztériumát állandólag K. Krausz cs. k. osztálytanácsos fogja képviselni. Gr. Kinsky és gr. Traun helyett — az előbbi beteg, az utóbbit családi tekintetek gátolják — póttagok fognak egybehivatni. Andrássy gr. külügyminiszter jelenti, hogy hogy ő felsége a birodalmi tanácsban képviselt országok delegációját holnap d. u. 1 órakor fogadja a kir. várban. Benyújtja ezután­ a közös költség­­vetést és a póthitel iránti előterjesztéseket az em­lékiratokkal együtt. Dr. Herbst indítványára a legközelebbi ülés esti 6 órára tűzetett ki. * Az osztrák delegátió ma esti ülésén a kormány részéről Holzgethan báró volt je­len. Elnök : Hop­fen báró az ülést megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Carneri több bécsi és gráczi nyugdíjazott tiszt részéről egy kérvényt nyugdijfelemelés végett nyújt be, mely a kérvényi bizottsághoz utasittatott. Napirend. A közös költségvetések má­sodszori olvasása. — Dr. H­e­r­b­­ indítványára a közös költségvetések egy 21 tagból álló bizott­ságnak adatnak ki, mely bizottságra azonnal meg is történik a szavazati jegyek beadása. A szavazás eredménye a következő volt: Grochols­­ ky lovag, Pipitz lovag, dr. Brestl, dr. van der Strass, Rechtberg gr., Wickenberg gr., Falken­hayn gr., Cherny lovag, dr. Demel, dr. Figuly, dr. Herbst, dr. Ziblikiewits, Schaup, Pratobevera br., dr. Giskra, dr. Rechbauer, dr. Weber, Vrints gr., dr. Kardas, dr. Wegscheider és Gablentz br. Erre a kérvényi bizottságra adatnak be a szavazati jegyek. Megválasztottak: dr. Burg, Carneri lovag, dr. Mayer, Ruschek, br. Pipitz, dr. Zaillner, Trauttmansdorf gr., Ritter és dr. Cser­­kavszky. Elnök erre jelenti, hogy az ülés folyama alatt levél érkezett hozzá Falkenhayn gróftól, melyben ez kijelenti, hogy az alelnökséget ő nem fogadhatja. — Ennek folytán egy uj válasz­tás rendelendő el. Ez megtörténvén az alelnök­­ségre Wickenburg gr. a szintén Falkenhayn le­mondása folytán üresedésbe jutott költségvetési bizottság tagságára pedig dr. Hoyos választa­tott meg. Ezzel az ülés 1/48-kor eloszlott.­­ A belgrádi félhivatalos „Je­­dinstvo“ a bécsi „Neue Freie Presse"-nek azon egyik pesti táviratára, mintha a belgrádi rendőr­ség a pesti kormánynak kezeibe bizonyító eszkö­zöket szolgáltatott volna azon magyarországi szerbek ellen, kik állítólag Kállay consul ellen Bel­­grádban tüntettek, — megjegyzi: „hogy miután Kállay ellen semmiféle tüntetések nem történtek, a szerb rendőrség által tett szolgálatokról szó sem lehet.“­­ A cseh „Pokrok“ egy, irodalmi szempont­ból igen érdekes vezérczikket hoz a cseh journa­­listika legújabb történetéről, melyből megtudjuk, hogy Bach korszakában a hivatalos lapon kívül egyetlen­ egy cseh politikai lap sem létezett. Csak rendkívüli erőlködések után sikerült 1860-ban a „Cas“ czímű napilapot megjelentetni, s néhány­­héttel későbben a „Národni Listy“t. Ezután több politikai kisebb lap merült fel, melyek nem sokára mind megszűntek, de csak a „Cas“ volt mely anyagi előnyök kedvéért változtatta eredeti jellemét, színét. Ezen lap szerkesztőségének azon része, mely magát nem engedte megveszte­­getetni, életbe léptette a „H­as“t, mely későbben a „Nár. Listy“ vel olvadt össze. Későbben kelet­kezett a „Politik“, hogy német nyelven terjeszsze a cseh program m­o­t ott is, a­hol a cseh nyelv ismeretlen. „A Politik“ épen ma (sept. 15.) ün­nepli lételének tizedik évi jubilaeumát, de ezen tíz év alatt soha sem volt oly k­­erű napja, mint ma. 1863-ik évben keletkezett Palacky és Rieger közlönye, a „Národ“, mely azonban harmadfél évig sem élt, de azért az általa kép­viselt elvek nem enyésztek el. Ez okból 1867-ben állapi­­tott meg a „Národni Pokrok“ és ma a „Pokrok“ védelmezi Palacky és Rieger elveit, mint azoknak közlönye. Czikkiró ezután elkezéli a „Posel z Prahy“ keletkezésének történetét, mely lap a legkevedzőtlenebb körülmények közt indulván meg nagy küzdések közt napilappá vált, — elmond­ja a „Koruna“ történetét, melynek utódja a „Pokrok,,, s ennek, ifjúsága szintén nagyon tövi­ses volt. Külföldi szemle. Pest sept. 16. Thiers Trouvilleben közelebb hosszas értekezletet tartott Goulard pénzügyministerrel az uj vámok tarifája tárgyában s az ide vonatkozó okmányok átvizsgálásából kitűnt, hogy az uj vá­mok életbe léptetése óta a c­ukor és kávé 58, a szeszes folyadékok 25 és a do­hán­y 5 millióval kevesebbet jövedelmezett. E csökkentét azonban Thiers már a nemzetgyűlésben folyt viták alkalmával előre látta s az összes bevételt ő maga 66 millió frankra szabta. A csökkeést okaiul felhozattak: 1) az előhaladott időpont, midőn az uj vámok megszavaztattak, 2) azon jelentékeny készletek, melyeket a kereskedők a magasabb tételek életbeléptetése előtt minden­felé felhalmoztak, 3) a másodosztályú vámtisztek­nek a császárság alatt történt elmozdítása, mi a dugárusoknak szabadabb kezet engedett és 4.) né­mely keleti departementek megszállása. Elismer­tetett azonban, hogy ez okok fokozatosan csök­kenni fognak úgy, hogy a kormány bizton várja, miszerint az év végén bőven meglesz a kívánt eredmény. A nagy franczia forradalom év­fordulójának 22-én történendő megünnepelését a belügyér a­mint látszik nem tiltotta be s az erre vonatkozó rendeletet a párisi lapok apocryphnek mondják, annyival is inkább, mivel a hivatalos lap még nem közlé. Gambetta lapja, a „Rep. française“ fel is hivja olvasóit az ünnepély meg­tartására, de egyszersmind inti őket, tegyenek meg minden előintézkedést, nehogy valamely hi­vatlan vendég tolakodjék közibök s elferdítse összejövetelök jellegét. Hatósági közbevetés nem fogja megzavarni, úgymond önöket, s ha a nyil­vános gyűlések megtiltatnának is, rendezzenek bankereket, melyek magán összejövetelek jelle­gével bírnak. Thiers Havreban tegnapelőtt csaku­gyan megjelent s legelőbb is az ottani kikötőben állomásozó angol fregattok ágyulövései s ugyan­azon hajók legénységének éljenzései által üdvözöl­­tetett. A nép beláthatlan tömegben fogta el a rak­partokat és szűnni nem akaró éljenekben tört ki. Thiers még az­nap meglátogatta a dockokat, rak­tárakat és a hajóépítő helyeket s a fényes bankst után este visszatért Trouvillebe.­­ A havrei pol­gármester az elnök által történt fogadtatása al­kalmával mondott üdvözlő beszédében köszönetét Fejezé ki Thiersnek, hogy a köztársaság megala­­pítására felbátorítá az országot. Thiers, válaszá­ban bizalmát fejezé ki Francziaország nagysága iránt. A helyhatósági tanácsnak azt­­mondá Thiers, hogy új adók behozatala ugyan gondot okoz ne­ki, azonban azok megengedik, hogy az egyensúly az államháztartásban eléressék. Angolországból igen jó híreket kaptunk — úgymond Thiers­ — mi nem akarjuk a szabadkereskedést megsemmi­­síteni, és hihetőleg egyetértésre fogunk jutni. Egy év múlva több érvénye leend Francziaország sza­vának. Köszönetet kell mondanunk Francziaor­­szágnak és Európának azon bizalomért, melyet irányunkban a közelebbi kölcsön aláírásakor ta­nusított. Marne és Haut-Marne departementok nem sokára odahagyatnak a németek által ; már el is vonultak volna, ha a barakk-táborok a szom­széd departementokban készen lennének; ezek egyébiránt 2—3 hét alatt be lesznek fejezve. A béke kifelé biztosítva van — végző Thiers szava­it : — fáradozásaimat oda fogom irányozni, hogy a belbékét helyreállítsam. Azon leszek, hogy az eddigi szellemben kormányozzam Francziaorszá­­got ezután is. — Thiers ezután fogadta az itt le­vő angol és amerikai tiszteket. Baraguer d’H­i­l­l­i­e­r­s, a 80 éves agg tá­bornok nyugalomba lépvén, helyére C h a n z y tk. neveztetett ki a Toursban állomásozó 7. hadtest parancsnokául, a Bourgesban állomásozó 8. had­test parancsnoksága pedig Ducrot tinak adatott. Vilmos német császár Capponi Cirio flórenczi tudóshoz, ennek 80. életéve betöltése al­­alkalmából, üdvözlő sorokat intézett, mit az agg tudós nagy megindulással fogadott. A német megszálló hadak már kez­denek kivonulni e két Marne departementból, így Dormans nevű kisvárost múlt szerdán hagyták oda ,s midőn a csapatok kivonultával a franczia zászló a városházára kitüzetet, a harangok legott meghuzattak s a házakat franczia zászlók lepték el. A nép az utczákra sereglett, barátságosan ke­zet szorítván egymással s hazafias dalokat éne­kelvén. A genfi békebiróság tegnapelőtt tartott zárülésében gr. Sclepis felolvasá az ítéletet, mely az Angolország által teljesítendő kártérítést 15,000,000 arany dollárban állapítja meg. — Sir Cockburn — magatartása indokainak kifejtése mellett — vonakodott aláírni az ítéletet. A tanács­kozások eredménye 22 ágyúlövéssel ünnepeltetett, meg. Gr. Sclopis zárbeszédében kifejezést adott az elért eredmény fölötti megelégedésének.­­ Az angol meghatalmazottak ma, az amerikaiak pedig holnap fogják elhagyni Genfet. A spanyol kortes újabb ülésszaka ma nyitatott meg egy trónbeszéddel, mely hangsúlyoz­za a külfölddel szemben fenálló barátságos viszo­nyokat s azon szilárd elhatározásnak ad kifejezést, hogy fen fogja tartani a kortes által a szentszékre vonatkozólag hozott határozatokat, tiszteletben tartván minda­mellett a pápa lelki hatalmát. A trónbeszéd csaknem végkép elnyomottnak mondja a karlista felkelést s a javaslat előterjesztését ígéri a felkelők megzabolázására, minek megtörténtével eszközlésbe vétetik Cuba szigetén az ígért refor­mok és szabadság életbeléptetése. Ezenkívül több­­javaslat benyújtása ígértetik, egyebek közt az átalános hadkötelezettségre vonatkozó is. A nemzetközi béke és szabadság liga felhivást ad ki Génfből, melylyel f. hó­ 23-án megnyitandó kongressusára hivja meg az illetőket Luganóba. A szerb skupzsinát egy fejedelmi ren­delet jövő hó 6-ára hivja össze Kragujevácba. A harmadik köztársaság férfiai: Erckmann-Chatrian. — A „D. News“ után.— A nemzetek művelődését általában többé­­kevésbé regényírók vezetik, s a jelen század húsz éve alatt (1830—50) a francziák politikai, vallási és társadalmi inspirátióikat mind a képze­lődés szavaiból látszottak vonni. Azon dicső na­pok voltak ezek, midőn a tárczairó.legfontosabb sze­mélyisége volt valamennyi napilapnak. Sue Eugene megírta az ő „Párisi titkait“ és erre oly komoly reformátornak kiáltatott ki, miszerint e regényé­nek alapján beválasztatott 1848-ban a törvény­hozó testületbe. Victor Hugo megírta „Egy elitélt végnapjaiét, mely csaknem a halálbüntetés el­törlését vonta maga után és „Notre Dame de Paris“ cz. munkáját, mely annyira belebolondítá az embereket a középkori építészetbe, hogy Ram­­buteau, szajnai préfet, Lajos­ Fülöp alatt, nem romboltathatott le egy ötven éves házat anélkül, h°gy egész Paris szentségtörésnek ne kiáltotta volna eljárását. Lamartine kiadta „A girondisták“ at, melyről máig is azt hiszik, hogy siettette az 1848-ks forradalmat, annyi azonban bizonyos, hogy a főhelyet szerezte meg szerzőjének az ideig­lenes kormányban, és Dumas Sándor, Balsac és Soubié Frigyes saját útjukon mindnyájan a leg­­csodásabb sikerrel működtek oda, hogy kifejtsék a közizlést ama dicsőség iránt, mely egyengette az utat a császárság előtt. Most hanyatlóban van a regényírás Franczia­­országban, még pedig pecuniaris szempontból. A regények rendesen egy-egy kötetben, három frank árral jelenvén meg, valódi értékes műnek kell annak lenni, mely nagyi kelendőséget biztosítson, elegendőt arra, hogy a kiadási költségeket fedez­ze, minélfogva a kiadók csak kivételesen népsze­rű szerzőknek ígérhetnek valamire való árakat. Például About Edmond igen jeles regényíró, mind­amellett úgy találja, hogy előnyösebb féltuc­at vezérczikket írni hetenkint szabott 60,000 frank évi fizetés mellett, mint könyveket eladni, melyek hat havi munkájába kerülvén, 200—500 fontnál nem hoznak be többet évenkint. Más exregényirók, kik nincsenek mint About, Clarette és Xavier-Emma, hírlapoknál alkalmazva, drámairásra adják magukat, ami szintén jövedel­mező ; s igy azon mérvben, a mint a hirlapirás kiterjedést nyer s a dráma mindinkább egyete­messé válik, a regényírásnak folytonosan csök­kennie kell. Mindamellett vannak mégis szerzők, kik megmaradnak a fictiók teremtésénél, s reménynyel beszélnek a franczia munkásosztályok közt ta­pasztalható javult gondolkodási módról s hiszik, hogy e pillanatban nem lehet népszerűbb mű, mint Erckmann Chatriané. És valóban e szerző művei egész Francziaországban elterjedtek s bár­mely műhelyben avagy faluban találkozhatunk a colporteurrel, ki kétszer-háromszor megfordul ot­tan hónaponkint könyveivel. S ha kibontja valahol tatyuját, bizonyosan legalább is egy-egy tuczat elkel azon folyóiratilag megjelenő „Nemzeti ro­mánokéból, míg egy-egy kötet Dumastól, Paul de Jocktól vagy Ponson du Terrailtól. E tünemény oka pedig abban rejlik, mert Erckman és Chat­­rian valóban népies regényírók. Ha hallunk egyik másik franczia munkást hozzáértőleg szólani a nagy forradalomról és az okokról, melyek azt előidézték, biztosak lehetünk, hogy ismereteit nem Thiers, Michelet vagy Louis Blanc műveiből nyerte, de igenis ama kitűnően írt „Egy paraszt történetedből, és ha az excsá­­szár csakugyan panaszkodik néha Chislehurstban, hogy a parasztság mindinkább elpártol tőle, nem szükség távolabb kutatnia az okokat, mint „A ple­­uscitum történeté“-ben. Erckmann Emil és Chatrian Sándor egyesült kire csak mintegy tizenkét év előtt lett ismeretes a „Lillustre Doctor Matheus“ cz. fantastikus tör­ténettel. Erckmann 38 és Chatrian 34 éves volt ekkor, s már 1847 óta dolgoztak együtt anélkül, hogy zöld ágra jutottak volna. Erckman egy könyvkereskedő fia s ügyvédi pályára volt szánva. Chatrian családja huta tulaj­donosa volt és tönkre jutván, örült, hogy az ifjú Chatrian számára egy jól fizetett segédi állomást szerezhetett azon kilátással, hogy egyik belga hu­ta társtulajdonosa leend s nagy­­ön boszankodása, midőn a fiú elhagyván kedvező állását, irodalmi pályára adta magát. S valóban az irodalom akkoriban nem l­egjobb hírben állott a vidéken s főleg Elsassban, hol a két barát született. Elsassban történt, hogy Hugo Viktor hirének tetőpontján némely ismerőse által vendégségre hivatván meg, a cselédség ré­széről gyanakodó felügyeletben részesült, mint va­­lságos csavargó s midőn a champagne borok az asztalra rakattak, egyik szolga egész megvetőleg

Next