Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)

1872-09-19 / 217. szám

TÁVIRATOK. P.-Ladány, sept. 18. (Az Ellenőr távirata.) Ivánka Imre képviselőjelöltünk beutazta egész választókerületét; mindenütt nagy lelkesedéssel fogadtatott. Főrdős imposans bandérium és kocsi-sorral fogadta Sápon és kisérte Szovátra, Nádudvar lelkes választóin kitörő öröm és lelkesedés uralkodott. A Patay-párt visszavonult, Ivánka megválasztatása bizonyos. Zágráb, sept. 18. (Az Ellenőr távirata.) A francobank, anglohungarianbank, magyar földhitelintézet és Pollák Bernátból álló konsortiummal a határőrvidéki erdők eladása tárgyában ma kötötte meg és írta alá az őrvidéki erdők bizottsága a szerződést. Madrid, sept. 18. Miután a karlisták ismételve támadásokat intéztek a barcellona-saragossai vonalon közlekedő vonatok ellen, e vonalon a forgalom fölfüggesztetett. — Fguerola a senatus elnökéül választatott. Páris, sept. 18. A kegyelmi bizottság tíz halálitéletből hetet más büntetésekre változtatott, három elitélt pedig, kik közvetlen részt vettek különböző gyilkolásokban, — ma reggel a satoryi sikon kivégeztetett. Páris, sept. 18. A kereskedelmi minisztérium egyik rendelete megtiltja a szarvasmarha be- és keresztülvitelét Oroszország, Északnémetország, az osztrák-magyar monarchia és Dunafejedelemségekből. Páris, sept. 18. A „Siécle“ szerint Thiers a Havreban nála tisztelgő hajóépítő syndicatus előtt mint Anglia rokonszenvének bizonyítékát említette fel a két angol fregátnak a havrei kikötőbe történt küldetését. Ugyanekkor konstatálta, hogy az orosz és osztrák fejedelmektől a legnyugtatóbb biztosításokat vette a császári találkozásról. Bécs, sept. 18. (Zárlat.) Hitelrészvények, 334,80 Magyar földhitelintézet 128.50 Angol.Magyar —. Angol-Ausztria 323.25. Magyar hitelrészvény 150.— Franczia Magyar 103 — 50. Váltóbank 326—. Napoleond 8.70 . Államvasut 384.—. Lombardok 213.60. Galiczia 238 50 Tramm■way 344 50. Magyar sorsjegyek 106.25. 1830-ik 104.25 1864-iki 144.25 Magyar jutalomsorsjegy-------Hitelsorsjegy S3 50 Arany 526.. Frankfurt 913.25 Páris hitel 42.25. Járadék 66.30. Ezüst 107.65 London 108.75. Török sorsjegyek 326. Nemzeti 111. szám, Bérlet Színház, Pest, csütörtökön, September 19-én 1872. Teli Vilmos Opera 4 felv ívták: Jouy és Bis Zenéjét szerzette Rossini. Francziából ford. Nádaskay Lajos. Karnagy: Richter J. Személyek: Gessler, kormányzó — — — — — Tallián Mathild — — — — — — — — Hamann A. Tell Vilmos — — — — — — — Láng Hedvig, neje — — — — — — Kvassayné Gemmy, fia — — — — — — — Widmar K. 50 ymzz SSJ Arnold Melchtal fia — - — — Ellinger Rudolf, Gessler zsoldos — — — — Verbőczi L. Lentold, nyájőr - Orm.y Halász — — — — — Pauli Schweitzi nép. Gessler zsoldosai őrök. FÜRST-féle SZINVÁZ Pe-et csütörtök sept. 19-én Miklósy Gyula igazgatása alatt .Szuezi úr keservei“ vagy: „kié a 4V.OOO. forint.“ Vígjáték 5 felvon. Fordította Császár M. Kezdete 7 órakor. Befizetési árak tm . : 08 frt. — kr. I Évnegyedre 1 . 5 frt. — kr. Kénre . . 10 „ — „ [ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-uteza 6. mer.Am. Semmit kp közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető redtülállók végráá Ayírík irodájába (nádor utcza 6. sz.) iff^^dők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrátty testvérek irodájában) Az előmenési pénztek helyidr. és vicékről Pest. fert-sas utcza l. sa. sda intdzeadók. 217. szám. Csütörtök, September 19. 1872 IV. évM-mai Pest, September 18. Kerkapoly pénzügyminiszter tegnap elmondott exposéja nagyon különbözik azon exposéktól, melyek idáig a képviselőházban elmondattak. Nincs meg benne az a bátor hang, melyen eddig pénzügyeink kedvező állapotát hallottuk emlegetni. Úgy látszik, a mindinkább kézzel fogható tényekkel szemben lassan lassan alább száll a bátorság is, mely pénzügyminisztereinket a financiális helyzet szépítésében jellemezte. Igaz, Kerkapoly is elmondta beszédében többször, hogy nincs okunk aggodalomra, de a határozatlan hang és a számok, amelyeknek idézése között ezt elmondta, lehetetlenné tették hogy biztató állításai megnyugvást keltsenek a figyelmes hallgatóban. Ellenkezőleg, minél gondosabban átolvassuk az exposét, annál megdöbbentőbb alakban látjuk pénzügyeink megrongált állapotát. Elmondjuk röviden az exposé tartalmát. Az ország rendes és rendkívüli kiadásait együtt fogjuk fölemlíteni, mert az elkülönzés csak zavarja államháztartásunk tiszta áttekintését, és mert ha egyszer a kiadások megállapítatnak, egyenlő teherként nehezednek azok az államra, akár a rendes, akár a rendkívüli kiadások czíme alatt jönnek is a költségvetésbe. Mint eddig mindig, úgy most is a kiadásoknak épen ezen elkülönítését akarja a pénzügyminiszter felhasználni arra, hogy némileg kedvező színben tüntesse fel pénzügyi helyzetünket. Azt mondja Kerkapoly pénzügyminiszter, hogy a rendes bevételek képesek fedezni a rendes kiadásokat, hogy a rendes szükséglet nem okozott eddig sem és nem fog okozni ezután sem bajt. Ez, azon eljárás mellett, melyet a minisztérium követ, nagyon természetes. Ezt mondani fölösleges, ezt tudjuk magunk is. Mert a rendes szükségletbe csak annyi összeg vétetik föl, amennyit a rendes bevételek körülbelül fedezni képesek. Hogy a rendes bevételek és kiadások között az egyensúlyt a közönség elámítására föntartassék, minden oly kiadás, mely a rendes bevételekben fedezetét már nem találhatja egyszerűen betétezik a rendkívüli kiadások közé, akár tartozik az természeténél fogva oda, akár nem. Ennek kétségtelen bizonyítványát adja az imént előterjesztett költségvetés, melynek rendkívüli rovata nagy részben oly kiadásokkal van megtöltve, melyek itt vagy amott, de minden esztendőben előfordulnak, s melyeket a tiszta valóság földerítésétől nem rettegő pénzügyminiszter a rendes kiadások közé sorozna okvetlenül. Mikép tehát megjegyeztük, mi a rendes és rendkívüli szükségletet és fedezetet együtt említjük. Magyarország jövő évi összes szükséglete, ha a közösügyi kiadások a jelen évre megállapított nagyságban szavaztatnak meg a jövő évre is, Kerkapoly jelentése szerint kerek számban 249 millió. Itt meg kell jegyeznünk, hogy Kerkápoly expozéjában a közösügyek rendkívüli kiadásáról egészen megfelejtkezett, csak a rendes kiadásokat vette számításba, s minthogy a rendkívüli kiadások a közös miniszterek előterjesztései szerint a jövő évre is valószínűleg ugyanoly összegben fognak megállapítatni, mint a jelenben, tehát Kerkapoly úr számítása nem helyes, mert az általa felállított szükségleti összeghez még a közösügyi rendkívüli kiadások összege is csatolandó, s így az összes szükséglet nem 249 milliót, hanem kerek számban 253 milliót tesz. Ezen szükséglet fedezésére a minisztériumnak rendelkezésére állanak a következő tételek : rendes bevételek czime alatt 170 millió; rendkívüli bevételek czime alatt 470 millió ; ingó államvagyon és államjavak eladásából 4 millió; a harmincz milliós kölcsön maradványából 7 millió ; a sorsolási kölcsönből 5 millió; és a gömöri záloglevél kölcsönből 300 millió, vagyis összesen 194 millió. Ezen összeget, mint fedezetet levonva a 253 millióra menő szükségletből, marad deficit 59 millió. E roppant deficittel szemben igen mulatságos, hogy mikép igyekszik azt Kerkapoly látszólagosan kisebbé tenni. Azt mondja, hogy a most kért kiadásoknak egy része, azaz 22 millió már meg volt szavazva a jelen évre is és így 22 millió átruházás van a folyó évről. Tehát azon „neme“ a fedezetnek, mely a jelen évre ki volt jelölve, fenáll erre nézve is. De hát miből állott ezen 22 millió kiadásra a fedezet ? Abból az utasításból, hogy ez összeg erejéig csinálhat a pénzügyminiszter adósságot. Erre mondja Kerkapoly, hogy a fedezetnek ezen „neme“ fenáll a jövőre is, s így ennek fedezéséről nem kell gondoskodni. Gyönyörű vigasztalás! 22 milliót fedezve lenni állít a pénzügyminiszter, mert hát meghatalmazása van még a múltból ezen összeg erejéig adósságot csinálni. Minthogy azonban az adósságcsinálásra való felhatalmazás nem tekinthető már meglévő fedezetnek, az eddig mondottakból világosan kitűnik, hogy a jövő évi előirányzat nem 31 millió deficittel végződik, mikép Kerkapoly részint tévedésből, részint szántszándékosan állítja, hanem 59 millióval. És hogy a deficit a jövő évre nem nagyobb, az részint annak köszönhető, hogy államjavak adatnak el, részint annak, hogy az előbbi években fölvett kölcsönöknek vannak még maradékai. De még így is igen kétséges, hogy az 59 millióra előirányzott deficit nem fog-e a jövő év végével tetemesen megnagyobbodni? A rendes bevételeket Kerkapoly úr 13millióval emelte előirányzatában magasabbra, mint a jelen évben. Ezen többletet legnagyobb részben az adók és erdők jövedelmeinek emelkedéséből várja a pénzügyminiszter és mint ilyenre, nagyon természetes, hogy biztosan számítni nem lehet. Másrészt pedig a kiadásokra, nevezetesen a vasúti kamatbiztosításokra előirányzott összegről sem tudjuk, hogy elegendő lesz-e Kerkapoly maga mondja, hogy nem , ha vasutaink forgalma hasonló lesz az ideihez. Ha tehát nagyon is kétséges, egyfelől, hogy a bevételek elérik az előirányzott összeget, másfelől, hogy a kiadásokat nem leszünk-e kénytelenek szaporítani, akkor készen kell lennünk az eshetőségre, hogy az 59 millióra előirányzott deficit az év lejártával a hetvenet is meghaladja. Csávolszky Lajos: A baloldali kör csütörtökön f. hó 19-én az országos ülés után értekezletet tart. Buffet. A természettani búvárlatok egyik legkétségtelenebb felfedezéséről tanúskodott azon angol lángész, kit hosszas észlelődései győztek meg a tényről, miszerint az esernyő jellemvonása abban áll, hogy gyorsan képes alakot változtatni. Hogy ez nem mese, az iránt bizonyosságot szerezhet magának akár ki, mihelyt egy szép fekete selyem esernyőt sarokba támaszt valamely nyilvános gyülekezetben, s aztán fordul egyet a helyiségben. Mire visszatér, már megtörtént az átalakulás, s szép, új, fekete selyem s tán elefántcsont nyelzetű esernyője helyett egy piszkos , kopott verhenyes gyapot parapsit fog találni, tört oldalbordákkal és léczszerű nyéllel. Úgy látszik azonban, hogy ezen sajátsággal más tárgyakat is megáldott a természet, csak kedvező legyen kifejtésére a helyzet és idő. Az országházban, például, már évek óta tapasztaljuk, hogy a félbenhagyott Partagasok helyett, többnyire ugyan semmit sem, de néha a leginfámisabb komisz szivarcsutkákat találják illető tulajdonosaik, kik pedig csak szavazni, egy perezre, mentek a terembe. Hanem hát e tény — tekintve hogy a magukra hagyott szivarok legtöbbnyire eltűntek teljesen — mégsem let volna elégséges bizonyíték az országház átalakító tulajdonságának megállapítására , ha egy kétségtelen eset nem erősíti azt meg egy sokkal jelentékenyebb tárgyra vonatkozólag. A nevezetes metamorphosis a múlt héten történt. Péchy Jenő képviselő úr feltette kalapját a névjegyét viselő fogasra; megtámasztá ez alá azon csinos páletikáját, melynek tetején egy ezüst táncsosnő mutogatá művészi lábacskáit, s aztán bement az ülésbe. Lehet, hogy sokáig maradt a teremben — s ez a körülmény minden esetre megfontolandó, mielőtt a bámulatos eset tudományos érdemének fokozata meghatároztatnék — hanem bármeddig maradt is, mégsem csodálkozhatni meglepetésén, midőn ezüst-ballerinás pálezskája helyett egy dorongot talált. A kalapja azonban nem változott. Furcsa kis história lesz ez. Mert a dorong semmiképen sem látszik visszaalakuló sajátsággal bírni, pedig Péchy Jenő lesi az ezüst ballerinát mindennap. Ha tán jul volna mégis az egész tünemény, akkor csak annyit mondok, hogy ideje már azt bevégezni. Mert a botcserére is illik ám Washington Irving társadalmi figyelmeztetése, miszerint: kalapot lopni nem tréfa — stealing hats is no joke. Péchy Jenőre nézve legboszantóbb az egész transsubstantiatioban az, hogy barátai és ismerősei mindegyre kérdezik : megkerült a botod ? Deák ma megjegyzi, hogy neki Pesten van ugyan két terem egy utczája, de a más házában lakik. Egyébiránt — tévé utána — nem szeretném, ha ezt a városi hatóság valamiképen megtudná, mert még rám írhatnának, hogy tereimet és utczámat tartsam tisztán. Holnap zárt ülés lesz, de nem kell félni semmitől. A koronaőrségi választás kérdése jön szóba, mely alkalmasint szombaton fog aztán megoldatni a képviselők és főrendek vegyes ülése által. A koronaőr alkalmasint gróf Festetich György lesz s e választás szerencsésnek mondható, mert gróf Festetich iránt megvan a tisztelet minden párt részéről. * Hefy barátom nagyon czápáskodó fordulatokban kezdi magát bemutatni. Azt hiszi, hogy baloldali hajótörést lát s ebből aztán neki is jut néhány fuldokló. Annyi bizonyos, hogy szörnyen szájaskodik. Alkalmasint rettenetesen éhes. Magyarországon jelenleg hét politicai párt létezik, a 67-es és a 48-as. Most csak az a kérdés: vájjon a középpárt bomladozó alkatrészei minő arányban fognak olvadni az egyik vagy másik pártba. Annyi bizonyos, hogy egyik része, s úgy tudjuk, hogy nem csekély számú, semmi áron sem hajlandó a 67-es pártba olvadni. Meglehet, hogy a közeli válaszfelirati vita némi tájékozást nyújtana e tekintetben is, mert nem hisszük, hogy az illetők ez alkalmat is elszalaszszák anélkül, hogy helyzetüket tiszába húznák. Így álmodozik Czápa Ignácz, mióta bizonyos, hogy a Magyar Újság lenyeletheti magát a Gyors Posta által. Ravasz egy halom Czápa Ignácz. Tudja ő jól, hogy pártunkból nem falatozik soha, hanem hát szeretné elhitetni — így október előtt — az előfizetési közönséggel, hogy két lapjuk fusiójához rendkívüli erősödést fog nyerni pártja a balközépről. Én szerencsét kívánok neki e fogáshoz, ha előfizetőket halászhat vele, de figyelmeztetem, hogy ha számít komolyan egyébre is , akkor ugyan felkopik az álla, mert én részemről nem ismerek pártunkban senkit,aki szélsőbalra akarna menni. Hiszen, kedves Czupa Ignácz, önök is szeretnének megszökni egymástól s azért tettek nekünk fusionális ajánlatot egy új programm közös alapján. Ugyan ki az ördögnek juthatna hát eszébe önökhöz menekülni, bárminő körülmények közt is? Tessék elhinni, hogy az a cápáskodás nem vonz önökhöz senkit, s csak nevetést gerjeszt köztünk. Arról nem is szólok, hogy én ha látni vélném a 48- as párt hajótörését — ami bizony megtörténhetik — semmi esetben sem szájaskodnám feléje és ellene a Helfley Ignácz cápáskodásának mauvais gen re-i modorában, hanem nézném illendőleg, hogy miként segíthetnek bajukon. Na de ez ízlés és érzék dolga. Végül még csak egyet. Mi ugyan elismertük parthelyzetünk komolyságát szokott őszinteségünkkel, s megvitatjuk azt kellőleg; de hogy Helffy Ignátznak fogalma sincs arról, a mi pártunkban kényes helyzetet képez arra elég azon mulatságos önámitása és balga ötlete, miszerint a balközép elenyészik, solt bölcs politikus, ki közép nélkül s csak szélsőségekkel látod a pártkormányzat parlamentaria rendszerének menetét is egy része, még pedig nem csekély számú beállít szélbalra, mert bát „Magyarországon jelenleg két politikai párt létezik, a 67-es és a 48-as.“ — Bizony szép az az önérzet — midőn nem kelt hahotát. * — Mit mondasz Kerkapoly előadásához ? – kérdé Baloldalt. „Mondok egy adomát.“ A zsidóknál az a szokás, hogy az eladó leányok hozományának pénzt is kell magában foglalni. E szokást megtartják úgy a leggazdagabb, mint a legszegényebb izraeliták is, tehetségük szerint, s akitől nem telik annyi, amennyi kellenc leánya térjesíthetésére, összeszerzi a hiányzó részt rokonságától. Hanem azért a dolog vége mégis az gyakran, hogy az ígért összeget nem kapja meg a férj, s van sok veszekedés és pörölés. Ily pénzszerző járatban átogatá meg vagyonos rokonát egy szegény zsidó, ki előadá, hogy leányát férjhez adhatná, de hatszáz forint kell vele, s ebből hiányzik még háromszáz. „De hát ígérj a kérőnek hatszázat, s aztán ne add meg neki a háromszázat, figyelmeztetésivel. — Hiszen nem is adok neki annyit, a menynyit ígérek, de nekem épen az a háromszáz forint hiányzik, amelyet nem akarok neki megadni. Ilyen a Kerkapoly budgetje is: épen azok a milliók hiányoznak belőle, amelyeket csak megkaphatna valakitől — nem akar megadni annak, kinek két annyit ígér, csak boldogítsa Rachelt. * Midőn Tóth Vilmos belügyér úr ma elég világos és erélyes szavakban fejezte ki roszadlását az udvarhelyszéki bizottmány elnökének botrányos eljárása felett: élénk helyeslést nyert K. Sennyey részéről is, mit örömest jegyzőnk fel. * Ma több százbeszéd volt, s köztük egy olyan, mely megállapította szónoka részére az egész Ház figyelmét jövendőre is. E jeles kezdethez gratulálunk jákóhalmi képviselő Oláh Gyula tisztelt barátunknak . Az osztrák delegatio budgetbizottsága a következőleg alakult: elnök: b. Pratobevera, elnökhelyettes Dr. Herbst, jegyzők Kardasch és dr. Wegscheider, Tagok: dr. Brestel, Cerne, dr. Eemel, dr. Figuly, b. Gablenz, dr. Giskra, Grocholski lovag, gr. Hajos, Pipitz lovag, dr, Rechbauer, gr. Rechberg, dr. Schaup, dr. van der Strass, gr. Vrints, dr. Weeber, gr. Wickenburg, dr. Zyblikiewicz. Az osztrák delegatio tegnapi ünnepélyes fogadtatása után Ő Felsége a delegatio több tagjához néhány szót intézett, nevezetesen hosszasabban társalgott Hopfen elnökkel, b. Pratobevera, hg. Auersperg, b. Burg és Gablenz abbnagy urakkal. A galicziai delegátusokkal Galliczia egészségügyi viszonyairól beszélgetett, tekintettel az ott uralgó choleraveszélyre. A cseh delegátusokkal Csehország anyagi jóllétének emelkedéséről beszélt. Olmützi tartózkodására emlékezve dr. Weeber és dr. Zaillner morvaországi képviselőkkel szemben megelégedését fejezte ki Morvaország fejlődése felett, s nevezetesen fölemlítette a vasúti összeköttetések szaporodását éjszaki Morvaországban. Dr. Herbst és dr. Brestel delegansok előtt hangsúlyozta a delegatio által megoldandó fontos feladatokat. Seringi delegátussal Ő Felsége olasz nyelven társalgott. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése sept. 18-án. Elnök : Bittó István ; jegyzők : Kiss Miklós, Széll Kálmán és Szeniczey Ödön. — A kormány részéről jelen vannak: Lónyay, Tóth, Szlávy, Trefort és Pauler. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyvek hitelesítése után bejelenti a következőket: A főrendiház elnöke átküldötte az 1869—72 évi országgyűlés 3-ik ülésszaka végén szentesitett 8 rendbeli törvénycikknek az országos levéltárból történt átszállításáról szóló három rendbeli elismervényt. Ezen elismervények a képviselőház irattárába fognak letétetni. — A győr pápai 72 honvédzászlóalj tisztikara meghívja a képviselőházat 1. évi October hó 18-kán Pápán tartandó zászlófelszentelési ünnepélyre. Végre hogy a múlt országgyűlésről számos kérvény maradt még elintézetlenül. Ezek három kategóriába sorozhatók. Vannak ugyanis olyanok, melyeket a kérvénybizottság már tárgyalt, sőt tárgyalás végett a háznak már be is terjesztett, de a képviselőházban nem tárgyaltattak ; a második kategóriába tartoznak azon kérvények, amelyek a kérvényi bizottsághoz utasíttattak ugyan, de ott nem tárgyaltattak. Végre vannak oly kérvények is, melyek a képviselőházba beadattak ugyan, de a kérvényi bizottságnak még nem adattak ki. — Ezek a ház határozatából a kérvényi bizottságnak fognak kiadatni — Vidats János két, petróleum-tűzeset által károsult pesti polgárnak Vaszil József és Neuczner Istvánnak kérvényét nyújtja be, melyben ezek peres ügyek eldöntésének szorgalmazását kérik. — Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Elnök jelenti, hogy a kérvényi bizottság már megalakult és elnökéül Vizsolyi Gusztávot, jegyzőjéül pedig Ürményi Miksát választotta meg. Szintén megalakult a naplóbíráló bizottság, elnökéül P. Szathmáry Károlyt, jegyzőjévé Tarnóczy Gusztávot választván meg. Trifunácz Sándor interpellációt intéz a miniszterelnökhöz az iránt, hogy mikép használta a múlt országgyűlésben nyert azon felhatalmazást, hogy az árvízkárosultakat az országgyűlés rendelkezéséig segélyezze. Az interpelláció kiadó-uik a miniszterelnöknek. Tóth Vilmos belügyminiszter felel Császár Bálint f. hó 13-án tett azon interpallációjára, hogy Fogaras vidéke alsó és felső választókerülete, daczára annak, hogy a kormány által közö. bizottság kiküldésére fel volt szólítva, az országgyűlésen képviselve még sincs. Felelete a következő: Midőn a választások elején a választások ózdijából a bizottságokhoz rendeletet intéztem, F .Igaras vidék is megtartotta a központi bizottság alakítása ózdijából ülését, s megalakítá e bizottságot 70 részben fogarasvidéki, s 7. részben fogaras városi képviselőkből, egyszersmind kimondta azt is, hogy azon kerület, melyhez Fogaras városa tartozik, ezuán választását nem Fogarasvárosban, hanem eszéken tartandja. Ez ellen Fogarasvárosa nálam demonstrált s kérvényt nyújtott be — törvény és jog szerint — hogy mint az előtti szabad királyi város külön alakíthasson központi bizottságot, sehogy továbbra is központi választóhely maradjon. Én eleget tettem e kívánalmaknak, s tudattam ezt Fogarasvidék képviseletével. Fogarasvidék azonban teljesítette ugyan az elsőt, de megtagadta a másodikat. Erre én ismét leírtam, de a képviselet nem intézkedett egész máig. Én elmentem a legutolsó határig, most azonban a főispánt fel fogom ruházni a szükséges rendkívüli hatalommal. (Helyeslés.) Császár Bálint ez esetben kormánybiztos kiküldésének helyét látná. Tóth Vilmos erre azt válaszolja, hogy a törvény azt rendeli, hogy ily esetekben a főispán a rendkívüli hatalommal is felruházandó. — A ház a választ tudomásul veszi. — Következik a napirend. Az udvarhelyszéki választás Ugye. Györrffy Gyula kijelenti, hogy a tényállást még egyszer előadni nem tartja szükségesnek, miután az eléggé ismeretes. De föntartja magának a jogot netalánt kifogások esetén, azok megcáfolása czéljából szót emelkedni. Tóth Vilmos belügyminiszter erre saját védelmére kel Elmondja, hogy a választás júl. 1-re volt kitűzve, és 8 napi időtartamra határozva. A választás bevégeztével Szentkirályi Árpád és Ugron János aziránt folyamodtak hozzá, melyben kérték, hogy a választási elnököt oda utasítsam, miszerint a megriasztott két két képviselőnek megbízó levelet adja ki. Szóló ezen folyamodványt az illető közp. bizottsághoz küldte le, de választ nem kapott Aug 4-én ismét kért felvilágosítást ,az ügy mibenlétéről, és aug. 25-én ismét. Végre 11-én táviratilag értesült, hogy sept. 12-én fogja a közp. választmány megtartani ülését, de néhány nappal később meg arról értesült, hogy nem 12-én, hanem 21-én fog az ülés megtartatni. (Derültség balral) Ez a késedelem azáltal okadatoltatom, hogy az izgatottság oly nagy volt, hogy a választás határnapját mindez ideig kitűzni nem lehetett. (Vlozgás a baloldalon.) Gorove Istvánes határozatra nézve kifejti, hogy választási törvény végrehajtásával a belügyminister úr van megbízva, az országgyűlési megbízó leveleket a belügyminister úr adja ki, a választást megrendelő rendeleteket a belügyminister bocsátja szét, mindazon választási kérdéseket, melyekben a választás az állam érdekeivel érintkezésbe jő, a belügyminister intézi el, szóval végzi a választás körüli teendőket s kötelessége elhárítani mindazon akadályokat, melyek e tekintetben a szabad választási jog gyakorlatának útját állják. Nézetem és vélemény szerint tehát halászza el a képviselőház azt, hoggy a belügyminiszer haladéktalanul és legerélyesebben intézkedjék arra nézve, hogy Udvarhelyszék képviselői itt e házban megjelenhessenek. Udvarhelyszék központi bizottmánya és hatósága pedig lássa, miként a képviselőház előtt nem közönyös várjon Udvarhelyszék képviseltetve van e vagy nincs, sőt ellenkezőleg a ház a legnagyobb fontosságot helyezi e képviseltetésbe; kívánja, hogy Udvarhelyszék képviselői köztünk minél előbb megjelenjenek, és meg vagyok arról győződve, hogy ha a ház határozatta által támogatott miniszeri rendelet ki fog bocsáttatni, Udvarhelyszék sietni fog a rendeletet teljesíteni. Ezeknél fogva bátor vagyok a beterjesztett indítvány ellenében a következő ellenindítványt ajánlani a háznak elfogadás végett: „A képviselőház a belügyminiszernek Udvarhelyszék képviselő választása ügyében követett eljárását helyeslő tudomásul veszi, egyszersmind utasítja ugyanazt, miszerint az iránt, hogy Udvarhelyszék képviselői az országgyűlésen megjelenhessenek, haladéktalanul intézkedjék. (Helyeslés.) Karassiay János az 1848. V. t. csikknek 32 és 33. §-ára hivatkozik, mely az ily ügyekben követendő eljárást körvonalazza. Nézete szerint ezen t. ez. értelmében a választási elnöknek múlhatatlan kötelessége lett volna 1-ször a nevezett egyéneket képviselőkké proclamálni, 2 szór pedig a megbízó leveleket illetőleg a választási jegyzőkönyveket nekik nyomban kiadni. Szóló a központi bizottságot nem tartja feljogosítva arra — bármely kifogás is fordult volna elő a választás ellen, hogy e tekintetben határozzon vagy pedig új választást rendeljen el. Ezen jogot csupán ezen képviselőház gyakorolhatja. (Helyeslés balfelől) és ezért a legnagyobb törvénysértést és mulasztást látja abban, hogy miután ott a választás végbe ment, végbe ment legyen akár úgy, akár amúgy, hogy az illető választási jegyzőkönyv a megválasztott képviselőknek nem kézbesítettetett. — Pártolja Győrffy indítványát, Csernátony Lajos. Tehát én is legelőbb azon nézetemnek kívánok kifejezést adni, hogy nagyon örvendetes dolog az, miszerint végre akadunk egy jogi kérdésre, amelyben úgy látszik, ha nem is tökéletesen, de a legnagyobb részben egyetért a háznak mindkét oldala. És valóban ha ily kérdésben sem értenénk egyet, mely a ház méltósága, a ház jogainak megőrzését illeti, akkor a többivel akár gondolnánk akár nem gondolnánk az körülbelül egyre menne. Mert minden országban, melynek törvényhozó testülete tart valamit saját állására és nem csak tart valamit, hanem azon állásnak hatalmát, tekintélyét mindenki ellenében megőrzeni akarja , a legnagyobb féltékenységet tanúsítanak az iránt, mit Angliában a parlament jogainak neveznek, amely elleni sérelmt „kiváltsági sértésnek“ neveznek. (Igaz! balfelöl.) Az angol alsóházban igen sokszor megtörtént, hogy az ily kiváltsági sértés miatt a bűnös a ház korlátaihoz idéztetett, és térden állva kellett, hogy bocsánatot kérjen a háztól. (Igaz balfelől). A háznak erre joga volt, és ezen joga most is fenn áll, melynél fogva megidézheti a bihőst, hogy börtönbe küldje, s addig tartsa ott, mg neki tetszik. Én egyátaljában nem akarok ily régi büntetésmódhoz nyúlni, sem a mai korban az ily melodramicus jelenet scenírozását javasolni a háznak Udvarhelyszék választási elnöke ellenében. De annyi kétség kívül áll, hogy egy ember azt a szabadságot vette magának, hogy az országgyűlés kiegészítéséhez tartozó kötelességet nem teljesítette, sőt azon kötelesség megakadályozásán volt, s egy ember tetszésétől függ az, hogy két képviselő itt legyen e vagy sem az ország egyik vagy másik részéről ? Ez t. ház, meg nem tűrhető. (Helyeslés) Ezt kell a t. háznak kinyilatkoztatni azért, hogy máskor ne akadjon ember, ki suyis bűnhödés tudata nélkül azt elkövethesse. (Helyeslés).