Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)
1872-09-14 / 213. szám
felséget visszatértekor hagyományos hűséggel és szívélyességgel üdvözlik. Ha az örömöt ő felségének hű népei körébe való visszatérte felett valami még fokozhatja, úgy ez a közvéleménynek azon öntudata, hogy a monarchák találkozása kiválóan békés jellemű volt, hogy ő felsége hű népei számára utazásából a béke új, erősbített biztosítékát hozza magával, mint szerencsés zálogát Ausztria hatalmának, becsületének és áldásteli fejlődésének. Ugyancsak a „ W. A.“ Bismarck herczegnek a berlini küldöttség előtt mondott szavait következőleg commentálja: „Amit mi tegnap e helyen (a szemlében) a laonarchák találkozásának czéljai és jelleméről kiemeltünk, ma nemcsak az újabban jött német és porosz hírlapokban, hanem azon szavakban is megerősítésre talál, melyeket a német birodalmi kancellár és Moltke gr. Berlin város polgári okleveleinek átnyujtásakor mondottak; e szavak a közlött s a legtávolabbi körökben üdvözlött híreknek mintegy commentárját képezik.“ A külső-Szolnok vármegyei gazd.egylet által folyó hó 22 én Török-Sz.-Miklóson rendezendő ipar és gazdasági kiállitásra még egyszer felhivjuk a vidékbeli lakosok figyelmét. A kiállítás fő czélja az iparczikkek, kézművek és terményekből a kitűnőbbeket az 1873-as bécsi világkiállításra küldeni, hogy ott méltó képviselői legyenek iparunk és gazdasági elhaladottságunknak. Helyi és országos érdekből egyiránt kívánatos tehát, hogy a részvét élénk legyen. A kecskeméti kiállítás sikere hasson buzdítólag hazánk többi városaira és vidékeire is. A kiállítások fontossága már most világszerte el van ismerve, s azok az iparosok vagy termelők, kik már több kiállításban vettek részt, tudják és tapasztalják, hogy anyagi érdekeiket segítették elő, midőn kiállítottak. A kiállítások, az ipar és gazdaság állapotának e hű tükrei, nevezetes tényezőül szolgálnak az anyagi jóllét emelkedésére, mert ezekből tudjuk meg, miben nem szorulunk többé a külföldre, s megtudjuk azt is, miben vagyunk még hátra, s így mit kell pótolnunk. Vegyenek részt tehát iparosaink és gazdáink minél nagyobb számmal a török szmiklósi kiállításon, s ha a kiállítók száma nagy lesz, a kiállítás látogatottsága sem fog elmaradni. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház mai ülésének főtárgyát a delegáció tagjaira történt szavazás képezi, melynek eredménye iránt, jóllehet ez csak a holnapi ülésben fog kihirdettetni, már ma is aligha lehetünk kétségben. A közkézen forgó jobboldali szavazólisták puritán kormánypártiságukban aligha fognak módosulást szenvedni a szavazás aktusa által, s az urna biztosan sértetlen sorrendben fogja visszaadni a ma látott listák érdemtáblájára feljegyzett választottak, ha nem is egytől egyig hivatottak neveit. A függő államadósságok ellenőrzésére rendelt,s a könyvtári bizottság megválasztása mely utóbbi konditióbanagy álmélkodásunkra az ellenzéki Vécsey Tamás nevét is felvette a deákpárti kegyesség — szintén a mai ülésre esett. E tárgyakhoz még csak egy pár kérvény, megbízó levél bemutatása, s képviselői állásokról való lemondás csatlakozott az ülés elején, melynek folyamában Császár Bálint interpellációja, a Fogaras vidéki képviselő-választás akadályainak elhárítása iránt, — volt az egyetlen figyelemreméltó mozzanat, — már csak azért is, mert a jelen volt meginterpellált belügyminiszter könnyed mosolyát is képes volt elnyerni. A képviselőház Ülése sept. 13-án. Elnök : Bittó István, jegyzők : Szeniczey Ödön és Tombora Iván. A kormány részéről jelen vannak: Lónyay, Pauler, Tóth és Trefort. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesítetvén, elnök a következőket jelenti: Horváth Gyula, Küküllő megye felső kerületében megválasztott képviselő beadta megbízó levelét. — Az állandó igazolási bizottsághoz utasittatik. — Kerkapoly Károly pénzügyminiszter kijelenté, hogy Zalamegye tapolczai választó kerület képviselőségét fogadja el minélfogva a Temesvár városi központi bizottság új választás elrendelésére fog felhivatni. — Szende Béla képviselő úr kijelenti, hogy az oraviczai kerület képviselőségéről lemond és a lugosi kerület képviselőségét tartja meg. Ennélfogva az oraviczai választókerület központi bizottsága fel fog szólittatni uj választás elrendelésére. A belügyminiszter átteszi Holdmezővásárhely közönségének kérvényét melyben megválasztatott országgyűlési képviselőjének Kossuth Lajosnak (Éljenzés a szélső balon) a választási elnökhöz intézett lemondása folytán uj képviselőválasztás elrendelését kéri. A központi bizottság uj választás elrendelésére fog felszólittatni. — Kraszna megye közönsége Küküllő megyének a képviselőházhoz intézett kérvényét Dicső-Szt-Mártonban felállítandó kir. törvényszék iránt magáévá teszi. — Nyitra megye közönsége kéri az észak-nyugoti vasútvonal kiépítését tárgyazó 1871 41. t. sz. végrehajtását. — Mármarosmegye közönsége a Kolozsvárott felállítandó egyetemre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását kéri. — Ács Károly pestmegyei pénztárnok bennmaradt tisztviselői fizetésének kiadása miatt folyamodik, hogy azt a kérvényben kijelölt czélokra fordithassa. — Boér Antal benyújtja Kiss János volt honvédszázados özvegyének kérvényét, melyben az orsz. honvédsegélyző egylet által eszközlendő nyugdíjaztatását kéri. — Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Császár Bálint aziránt interpellálja a belügyimi minisztert, van-e tudomása Fogaras vidékének azon vétkes hanyagságáról, melynek egyedül köszönhető az, hogy mindeddig az országgyűlésen képviselve nincsen. Fel lett ugyan szólítva a közösbizottmány kiküldésére, de ezen felszólításnak semmi eredménye nem volt. Kérdi a belügyminisztert, van-e tudomása a mondottakról ? ha van, minő intézkedéseket tett a törvény tiszteletben tartása végett, ha pedig még nem intézkedett, hajlandó-e és mikép intézkedni? Az interpelláló a belügyminiszternek ki fog adatni. Elnök erre bejelenti, hogy az állandó igazoló bizottság megalakulván elnökéül Szirmay Ödönt jegyzőül pedig Szögyényi Lászlót választotta. Jelenti továbbá, hogy a kilenc bíráló bizottság következőkép alakult meg:Az I- bizottságban elnök Paczolay János ; jegyző Radó Kálmán. — II. bizottságban elnök Madas Károly ; jegyző Bittó Béni.— IV.bizottságba elnök Wodianer Béla ; jegyző Kvassay László. — IV. bizottságba elnök Lónyay János ; jegyző Molnár Antal. — V. bizottságba elnök Bothos Kálmán ; jegyző Dániel Ernő. — VI. bizottságba elnök Muszlay Sándor; jegyző Jurka Bazil. — VII. bizotságba elnök Vizsolyi Gusztáv; jegyző Lukács Béla. — VIII. bizottságba elnök Tolnay Károly ; jegyző Kubinyi Árpád. — IX. bizottságba elnök Prileszky Tádé ; jegyző Dőry József. — Tudomásul vétetik. A bíráló bizottságnak a tegnapi ülésen jelen nem volt tagjai föleskeztetvén a napirend vétetett föl, melyen a delegationális a függő államadósságok ellenőrzésére kiküldendő és a könyvtári bizottság megválasztása volt, — a szavazati jegyek beadatván kijelenti az elnök, hogy a szavazás eredménye a holnap 10 órakor tartandó ülésen fog kihirdettetni. Ugyanazon ülés napirendjét kiegészíti Győrffy Gyula az udvarhelyszéki választásra vonatkozó indítványának tárgyalása és a trónbe,szédének a végből leendő másodszori fölolvasása hogy a válaszfelirat iránt intézkedni lehessen. Ezzel az ülés 12 óra 15 perczkor eloszlott, ag#aHBg88ggg8Bg-ggggBa^B=—ia= ■ r m TÁRCZA. Petőfi születéshelye A vitát, mint már kijelentettük, eldöntöttnek lehet tekinteni. Petőfi Kis Kőrösön született, ehhez többé kérdés nem fér. De alig múlik nap, hogy nem kapnánk újabb értesítéseket és okmányokat, melyek Petőfire vonatkozó érdekes adatokat tartalmazván, azok közlését meg nem tagadhatjuk, sőt szívesen teljesítjük, mert bizonyosan közönségünkre nézve is érdekes olvasmányt képeznek. Ma Blázy Lajos kis-körösi evang. lelkész úrtól kaptunk egy levelet, melyhez szintén mellékelve van Petőfi keresztlevelének hiteles másolata ; megegyezik a tegnap közlöttel. Továbbá küldi a következő bizonyítványt: Bizonyítvány mely szerint a Kis-Kőrös inváros alólirt elöljárósága részéről hielesen bizonyittatik , hogy Petőfi Sándor szülei Petrovics István és neje Hruz Mária, fiuk nevezett Petőfi Sándor születése idejében, jelesül 1822. 1823 és 1824-ik évben a kis-kőrösi mészárszéket a várostól, — a város levéltárában létező eredeti s hiteles okiratok szerint — haszonbérelvén, nem csak, hogy az elősorolt években itt laktak s a kérdéses ezeket haszonbérelték,hanem már 1821-ik év október havában ide költözködvén, egyelőre, mig más alkalmas lakhelyet kapnak, a mészárszék melletti egy szoba konyha és kamarából álló helyiség engedtetett át nékiek, sőt átköltözködésük könnyebbsége okáért az elöljáróság, ingóságaik elhozatalára mintegy 6 kocsit ajánlott fel, — s hogy a fent érintett 1821-ik évben ide Kis-Kőrösre átköltözködtek, kitűnik a levéltárban létező számadásokból s mellékleteikből, melyek szerint már az 1821-ik évi nov. és decz. hónapokban a széket átvévén, tőle rendes haszonbért fizettek. Miről is kiadtuk jelen bizonyítványunkat neveink aláírásával s városunk pecsétjével megerősitve. K.-Körösön szept. 11. 1872. Kiadta : Tepliczky János jegyző, Oroszi György biró, Takács János esküdt, Szabadszállásai János esküdt, Zahorszki Pál esküdt, Kis János tanácsnok. * Egyébiránt az okmányok rendeztetnek, s fel fognak küldetni az akadémiához. Ugyancsak Blázy úrtól kaptuk megboldogult atyja egy levelét, melyet még 1867-ben írt, s felküldött egy pesti laphoz, de az akkor — nem tudni mi okból — nem jelent meg. A levél igy hangzik: Kiskörös-e vagy Félegyháza volt Petőfi szülőhazája ? Született legyen bár Petrovits Sándorunk — mert későbben vette fel a Petőfi nevet — Kis- Kőrösön vagy Félegyházán ; mindenesetre magyar volt, s igy az egész haza dicsősége. Tehát nem hiú dicsvágy, s nem is feleselési viszketeg, hanem az igazság, mely alapja a történelemnek, késztet arra , hogy a „Magyar Újságban“ Félegyházáról „Petőfi születéséről“ megjelent czikkre felelve, kimutassam: miként először abból semmikép sem következik Petőfinek Félegyházán történt születése , s másodszor, hogy csakugyan Kiskőrösön született. Sie Mindenek előtt csodálkozásomat kell kijelentenem azon, hogy jó szomszédunk Petőfi Sándornak Kiskőrösön történt születését újra kétségbe vonják, puszta állításon épült hamis következtetésből, azon fontos adatok ellenében, melyeket a „Vasárnapi Újság“ 1857 évi folyamában 12, 26 s főleg a 42-ik Tagjain közlött. Ugyanis ez utolsón Sándorunk öcse Petőfi István imigyen tanúskodott: „Sándor Kiskőrösön született 1822-ik év deczember 31-én, pontban éjféli 12 órakor. Ezt szüleimtől nem egyszer hallottam, s midőn felnőttem számtalanszor olvastam a „nagy biblia“ melléklapján atyám jegyzékét, Sándor fiam született s. t. b. „Ezek után térjünk át a két kitűzött tárgyhoz. Mi az elsőt illeti, a félegyházi czikkben, két hamis következtetés — s nem is okmány vagy bizonyítvány — hozatik fel u. m.: 1. Hogy N. N. 1822-től 1824-ig bérlő volt Félegyházán, s ennek albérlője Sándorunk atyja Petrovics, tehát már 1822-ben is ott lakott, és igy fia Sándor ott született. Ez puszta állítás s 8 ebbőli hamis következtetés, és azért nem való ! Mert lehetett valaki 1824-ik évben albérlő, de ebből még nem következik, hogy már 22 ben is az volt, különösen január 1-jén, midőn Sándor kereszteltetett. De ha kedves szomszédaink okmánynyal be tudnák is bizonyítani — minek lehetetlenségét alul látandjuk — hogy Sándorunk atyja már 1822-ben ott lakott, még ez sem bizonyítaná ottani születését, mert lehet valaki valamely községnek lakója az év folytában, midőn annak kezdetével mégis másutt lakott. — Ez történik különösen a mészárszék és korcsma bérlőkkel, minő Petrovicsunk is vala, ki Kiskőrösről Sándor születése után Félegyházára, innen ismét Szabadszállásra költözött. 2. „Hogy azon bába még életben van, ki Petrovics fiát Kiskőrösre vitte keresztelőre, de hogy melyik fiát? ezt — úgymond bizonyosan nem tudja, pedig majdnem hihetetlen, hogy emlékezetébe ne vésődött volna azon öröm, melyet a szülők — miként látandjuk — első és pedig fiu-szülött fölött tanúsítottak s melyet némileg a bábával is éreztetnek. Tehát okmány helyett ismét bizonytalan állitás s ebből származott hamis következtetés. Ilyekkel nem lehet bebizonyítani, hogy Petőfi Félegyházán született volna. Ellenben annak bebizonyítására, miként Petőfi Sándor, fcafermiruii , gaggal Mgjait, Petrovics István fia, csakugyan Kiskőrösön született, következő csalhatlan s bármely hatóság előtt érvényes okmányokkal szolgálok: 1. Az anyakönyv tanusága u.m. a Kis-Kőrösi ág. ev. egyház kereszt, anyakönyve IV. köt. 127 lap 1823-ik évi 1-ső szám alatt ezek irvák: „Numerus quot? 1. — Datum mense Januario 1. — Nomen infantis: Alexander. Nomen et Cognomen Parentura : Stephanus Petrovics, Maria Hruz. — Nomen et Cognomen Susceptorum et Testium : Lev . Nob. Juvene Carolo Martiny cum sorore sua Ludovica — ezek a keresztelő papnak gyermekei, ez utolsó férjezett Mesko volt kiskőrösi s erdőtarcsai birtokosnő már elhalt; az első, ha életben van szinte tanúságot szolgáltathatna — Nob . Samuele Dinga cum Cons. Eva — elhaltak — Joh. Viczian — ennek neje még él 1. alól. — Sna Kovatsay.“ — Más kézzel oda van írva: Nb. Jeles magyar költő, Petőfi Sándor név alatt.“ Erre ugyan azt mondják szomszédaink, mint fennen láttuk: „hogy Félegyházán születvén, keresztelésül Kis-Körösre vitetett, mivel ott ev. egyház nem létezett.“ De ez szinte csak hypothesis! Mert nem említve itt az alól következő okmányokat , és elnézve attól, miként nem valószínű, hogy a legzordonabb téli időben félnapi járó földre küldenék óhajtott első szülöttüket keresztelőre az okos szülők, cáfolatul az akkor hívott anyakönyvi szerkezetet hozom fel. Ugyanis igaz, hogy az akkori anyakönyvekben nincs rovata a szülőhely és időnek , de az volt gyakorlatban, hogy a helyben szülötteknél semmi megjegyzés sem történt; ellenben a másutt szülöttekhez a hely is hozzátétetett, pl. Johan Pilát, Jaber Polgard. Gózon Sebestyén officialis Gsengődiensis. — Paul Zelénak agaro In Tázlár — két és félmrf. Kis- Köröstől — Jós. Kovacsay arendator intézetlen stb. Ha tehát Petrovics Félegyházán lakott volna, a keresztelés alkalmával az anyakönyvi szerkezet szerint oda teendezték: „Steph. Petrovics, Subarendator Félegyhazensis.“ De mivel ennél a születési hely nincs kitéve, mint a többi helyben szülötteknél sem , ebből következik, hogy Sándornak Kis-Körösön kellett születnie. Azonban több ennél 2. A helybeli tanácsnak 2. v. alatt ide csatolt eredeti bizonyítványa, mely városunk levéltárában található s mindenki által megnézhető okmányok után adatott ki. Ezen okmányok értelmében kiadott bizonyitvány már világosan tanúsítja :miként Petrovicsék 1822-ben, midőn Sándor fiuk született, és 1823-ban, midőn kereszteltetett, valóságosan Kis-Körösön laktak. 3. Életben vannak még két oly tisztes egyének, kik 70 felé járnak, s készek bármikor hittel is erősíteni: miként nem csak azt tudják bizonyosan, hogy Petrovics István, Sándor fia születésekor itt lakott, hanem maguk is jelen voltak a keresztelési pasitán, a felül felhozott okmányban Három évvel ezelőtt, midőn Hyacinthe atya irt a karmeliták generálisának és visszalépett a szerzetből, mely, mint mondá, reá nézve „a lélek börtöne“ lett: sok jámbor, kik inkább vérmes reményük mint éleslátásuk által tűnnek ki, előre megjósolták, hogy e barátból egy franczia Luther lesz és feje egy nagy schismának, mely gallikánok és infallibilistákra osztja Francziaországot. Mi történik, ha a császárság tovább is békén fenáll, nem tudhatjuk, de már 1869-ben lehetett látni, hogy Francziaország kicsis felé rohan, mely figyelmét számos éveken át kizárólag politikai tárgyakra tereli s ily körülmények közt elmondhatják Hyacinthe atyáról, hogy rosz csilagzat alatt született: mindaz, amire igényt tarthatott, abban állott, hogy ha már nem Luther, legalább Savonarola szerepét játszhassa. Most megnősült, s ez eseményeire nagy feltűnést okozott az egész országban s pillanatra Francziaország legkiválóbb alakjául tüntette őt fel. Sokak által meghurczoltatva, némelyek által lágy melegen védve s még a nem klerikális közönség többsége által is kárhoztatva, osztja jelenleg mindazon emberek sorsát, kik valaha saját öklükre háborút kezdettek erejöket jóval túlhaladó visszaélések ellen. Holnap már csaknem egészen el lesz feledve. A közhangulat szerencsétlenségre nem hajlandó oly kérdések vitatásába bocsátkozni, a minőket ő megpendített s noha tanai és bátorító példája jó magként fog lehullani és termékenyíteni, ő valószínűleg nem fogja megláthatni a vetést. És ez sajnálatraméltó dolog, mert Leyson Károly derék és nagy ember. Lehetetlen becsületes szemeibe nézni, avagy hallani hangját, mely a keresztény komolyság csengésével bír, anélkül, hogy ne éreznék, miszerint oly hitszónok áll előttünk, akire méltán reá bízhatjuk magunkat. Az ő kereszténysége nem a konklávék vagy püspöki székek kereszténysége, magából a kutforrásból, Krisztus saját tanaiból merített oktatás az, az emberek jólétére és felvilágosodására, és nem mint a szentszék akarja, a hívők lelkének a papi uralom járma alá igázására irányítva. Leyson Károly 1827-ben születve, iskolatársai közt mint költő tűnt ki. Ritka jó verseket irt, tele képzelettel, idylli szépséggel és kelemmel , s mint mondják irodalmi pályára készült, midőn azonban a párisi Gymnase színház egyik vigjáékát visszautasította, ő szerényen úgy vélekedett, hogy bizonyosan túlbecsülte ügyességét és képességét s gondolatait az egyház felé irányította. A csendes papi élet nagy vonzerővel birt a költő szelíd lelkületűre. Lelki szemei előtt lebegtek ama tengermelléki, vagy a Vosges és Pyrenék egyik-másik zord tájékán fekvő franczia plébániák, hol a lelkipásztor tanulmányozhatja a természetet, taníthatja nyáját s elhunyhat ismeretlenül, de emlegetve szerény hívei által, kik hőn szerették őt. jelölt házban, mely akkor a szülök szállásául szolgált; ezek pedig a) a fenntart egyik komának, néh. Viczian Jánosnak özvegye, szül. Szenohraczki Zsuzsánna, városunk mostani birájának Viczian Pálnak édes anyja.— Ezen keresztanya még arra is világosan emlékezik, miként Sándorunk atyja, nagy örömét kifejezendő csakhamar a születés után átfutott Viczian barátihoz az örvendetes első — és pedig fiú — születést közlendő eme szavakkal : „babocskája van“ fiút értvén ez alatt, kit aztán másnap Sándornak kereszteltetett. b) Kis András, birtokos ur, ki költőnk anyjával a Hruz család után némi rokonságban is van, világosan emlékezik, hogy Sándor keresztelési lakomáján a 9 dik szemu házban, mint Petrovics akkori szállásán, még legény korában, jelen volt. 4. Több tanulótársai vannak Petőfinek az országban, kik tanuk lehetnek arra, miként Petőfinek fiatalabb korában Kisköröst mondta szülőhazájának, sőt az iskolai jegyzőkönyvek s bizonyítványaiba is azt íratta be. — Igaz, hogy későbben kunnak vallotta magát — mert gyermekkorát csakugyan azok közt töltötte — s szülő helyéül majd Félegyházát majd Szabadszállást mondta vagy tán be is íratta; de ha tanulótársaival összejött s ezek szemére vetették szülőhelye megtagadását, azt válaszolta tréfásan: „mert bánom vagy szégyenlem, hogy tótok közt születtem.“ Pedig ha jó Petőfink most jöhetne Kiskörösre, elbámulna s jó hazafi létére igen örvendene azon nagy előhaladáson, melyet az időtől fogva a magyarosodásban tettünk. Különben születhetik vagy hivataloskodhatik valaki a tótok és németek közt: mégis jó e törzs magyar lehet! Sőt itt többet használhat a magyarosodásnak, mintha csupa magyarok közt élne! — Elég itt, ha két helybeli tanulótársai bizonyságait hozom fel: a) Első: Szalay Frigyes úr, helybeli nagyobb leányok tanítója, ki Petőfivel, még akkor Petrovics Sándorral, Selmeczen járt iskolába, sőt vele egy szobában lakott. Itt sokszor megemlékezett Kiskőrösről, mint születéshelyéről, kereszt-szülőiről s szüleinek jó barátiról, kiket szünnapok alatt meglátogatni nem csak feltette magában, hanem mégis látogatott s jó darabig itt időzött, majd Martiny papnál, majd Viczianéknál mint keresztszülőinél, midőn még nem restelte magát kiskőrösinek vallani. b.) Második: Sárkány János úr, azelőtt hivataltársam, most aszódi pap s pestmegyei főesperes. Ez még 1857-dik közlötte a „Vasárnapi Ujsággal“ Petőfi születését, s fennt újra kimutatott anyakönyvi kivonatot, s annak 12-ik lapján folytatólag ezeket irta: „Petőfi tehát kiskőrösi születésű ! Sz. Lőrinczen Sándorral egy szobában laktam, későbben is kalandos életének minden phasisaiban ismertem mint katonát, mint obsitost, mint pesti statistát, mint kezdő költőt, és mint — A különböző bizottságokba a jobboldal jelöltjei a következőik voltak: Delegátió: Beöthy Ákos, Bittó Kálmán Bujanovics Sándor, Csotta János, Éber Nándor, Fáik Miksa, Házmán Ferencz, Horvát Boldizsár, Halassy Gyula, Horváth Lajos, Hodossy Imre, Kálnoky Pál úr, Karácsonyi Guidor, Kemény Gábor, Kiss Miklós (zólyomi) Lónyay János, Lészay Lajos, Mihályi Péter, Paczolay János, Perczel Béla, Petrovay Ákos, Prileszky Tádé, Péchy Manó gr, Podmaniczky Frigyes br, Pulszky Ágoston, Rudics József br, Sennyey Pál br, Szapáry Gyula gr, Széll Kálmán, Szeniczey Ede Szögyényi László, Ürményi Miksa, Wahrmann Mór Wass Sámuel gr, Wodianer Albert br, Zsedényi Ede, Erdődy István gr. Jakics Antal, Miskátovics József Krsnyavi Mihály. Póttagok: Barcsay Ákos, Benedikty Albert, Brogyányi Vincze, Földváry János, Hunyady László gr. Lukács Béla, Szirmay Ede, Stoll Károly Trauschenfels Emil, Horváth Mihály. A függő államadósság ellenőrzésére kiküldendő bizottság jelöltjei a következők : Bohus Zsigmond, Farkas Gyula, Kálnoky Pál, Kvassay László. — Póttagok: Erdődy Rudolf úr, Földváry János. A könyvtári bizottság jelöltjei: Hoffmann Pál, Horváth Mihály, Kautz Gyula, Pulszky Ágost, Vécsey Tamás. Külföldi szemle. Pest sept. 13. Berlin ismét csendes; a három császár elutazott falai közöl; a két vendég saját birodalmába, Vilmos császár pedig Marienburgba, hogy jelen legyen Nyugatpreussen tartomány bekebelezése százados évfordulójának megünneplésén. Ez ünnepélyesség természetesen fájdalmas érzéseket kelt fel a lengyeleknél, kik e nap által Lengyelország feldarabolására emlékeztetnek. A császári találkozás utóhangja gyanánt eme figyelemre méltó sorokat olvassuk a „Journ des Débats“ ban : „Előbb szolid hadsereg s azután szövetségek“ ez a magatartási elv, melyet a bécsi korpány 1867. óta elfogadott, s mely mint látszik Ausztriának már is jelentékeny előnyöket hozott. Egész zajtalanul, lassan-lassan állíttatott vissza az osztrák-magyar hadsereg s a legtökéletesebb hadiszerrel láttatott el; az ezredek létszámát emelték és kiegészítették, a tartalékot megalkották s begyakorolták s a honvédekből oly sereget alkottak, melynek jelességét már a legszakavatottabb tábornokok elismerik. Ezen rendszabályok meghozták gyümölcseiket. Míg Ausztria Francziaországban megőrizte a rokonszenveket, melyeket az 1859. háború kiirtani képtelen volt, Olaszországot magához közeledni s vele jó viszonyokba lépni látta. Csakhamar Poroszország ugyanazt tette. Azon szükségtől áthatva, hogy Németországnak délen és keleten jó szomszédokkal kell bírnia, Bismarck hg. megszüntette a berlini lapok mérges polémiáját a bécsi kabinet ellen, uralkodója, s az osztrák császár közt az első találkozást létrehozta, s minden alkalommal kifejezte azon óhaját, hogy Berlint békében és barátságban lássa állni Bécscsel. A mostani császári találkozás megkoronázása e politikának. Most Oroszország is követte Olasz- és Poroszország példáját. A czár kezet szorított Ferencz József császárral, s föltehető, hogy ez egyike azon adatoknak, melyekkel ő az európai békét szilárdítani, s azt jelezni akarta, hogy az eredmények, melyeket a berlini entrevuetől várt, nem az osztrák-magyar monarchia rovására fognak elévetni. Szóval északon és keleten, délkeleten és északnyugaton Ausztria mindenütt barátságát keresettnek látja, s kormánya büszke lehet az általa elfogadott politikának eredményeire.“ Francziaországnak követni kell az osztrák-magyar monarchia példáját, s akkor ő is hasonló sikert lesz képes fölmutatni. A franczia nemzetgyűlés állandó bizottságában interpelláltatván a kormány azon hírek mibenállása iránt, hogy az adóbevétel az idén 90 millióval kevesebb, mint az a költségvetésben előirányozva jön, a belügyér kitérőleg válaszolt s csak annyit konstatált, hogy ez öszszeg nem felel meg a valóságnak. A versaillesi hadak megkezdették az őszi hadgyakorlatokat Jonchére és Val-Fleury között. A csapatok két részre osztatnak; az egyik Vergé tk., a másik Montaudon tk. alatt; amaz védő állásba helyezi magát a Jonchéretől Mont-Valerienig elnyúló lejtőn, emez pedig a támadást vezeti. A franczia tengeri haderő 1872. évben állott 104 felfegyverezett hajóból (ebből 7 pánczélos) és 73 tartalékos járműből, a tengerészeti legénység létszáma pedig 27,993 volt. A folyó 1873 évben lesz 94 felfegyverzett hajó (8 pánczélos) 62 tartalékos (ebből 19 pánczélos) s a tengerész hadsereg 28,421 emberből áll. Hogy pedig a tengerészeti hadsereg budgetje minél szűkebbre szoríttassék, a hadügyér három csoportra osztotta a hajóhadat: 1) oly hajókra, a melyek mindenkor teljesen felszerelve és készen tartandók, vagyis a normális flotta, melyre jelentékenyebb kiadások fordíthatók ; 2) még használható hajók, de amelyek többé nem fognak javíttatni; 3) eladásra szánt hajók. A tengerészeti tiszti kar a következő: Két tengernagy, 12 altengernagy, 24 ellentengernagy, 100 hajókapitány, 200 fregatkapitány, 640 hadnagy, 500 kadét és 210 gyakornok. A hollandi kormány megtiltotta a Németországból kiűzött jezsuiták befogadását azon előkelő családoknak, melyek birtokaik egyik vagy másik részét a jövevényeknek felajánlották. Úgy látszik, hogy a kormány eme lépését Bismarck eszközölte ki. A genfi békebiróság befejezvén munkálatait Bernbe rándult át, hol a szövetségtanács tegnap fényes banketet rendezett a biróság tagjai számára. — Grant úgy látszik, nagyon meg van elégedve a genfi ítélettel, melynek értelmében 15 millió dollárt nyer Amerika Angliától a kárpótlás fejében. Garibaldi bevonulásának évfordulóját fényesen ülték meg e hó uyán Nápolyban s este pompásan kivilágított az egész város, míg a köztereken nély katonai zenekar játszott. Spanyolországban alfonsista felkelés van ismét kitörőben, és több tartományi fővárosban, hol a mérsékeltek és a Montpensier pártiak mozogni kezdenek, kellő elővigyázati intézkedések létettek, mi mindenesetre azt bizonyítja, hogy a kormány is nyugtalanítóknak találta az ottani mozgalmakat. Másrészről a karlisták Cataloniában még mindig garázdálkodnak s Baldrich tábornok intézkedései elégteleneknek bizonyultak be velük szemben, miért is a tábornok Madridba idéztetett. A harmadik köztársaság férfiai: Hyacinthe atya. — A „D. News“ után.— Szellemi képessége azonban kizárta őt ily békés életből. Felavattatása után legott az avignoni papnöveldébe küldetett a bölcsészet előadására, később Nantesbe tétetett át mint hittanár a e pályán kelt fel benne hivatásának tudata. Az általa tanított theologia terhes hiúság gyanánt tűnt fel előtte. Mire való oly sok dogma az egyszerű igazság kifejezésére: „Szeressétek egymást!“ mely a legtökéletesebb kommentára minden keresztény tanításnak ? Leyson érezte, miszerint ő arra van hivatva, hogy leleplezze e tiszta igazságot s denunciálja azon visszaéléseket, melyek a katholika vallással léteznek. Lyonba lépett a karmelita szerzetbe s ugyanitt tűnt fel elsőben mint szónok 1862-ben, majd a következő évben Bordeauxba, egy év múlve Perigueuxbe ment át, s innen egy évi működés után Párisba tétetett át és ott is maradt egész 1867-ig. A három első városban minden egyes egyházi beszédével növekedett hírneve, és midőn Párisba került, époly híres szónok volt, mint vetélytársa Felix jezsuita pater. Kevésbé sima ékesszólásában mint Dupanloup, kevésbé büszke mint Ravignan és kevésbé fellengző mint Lacordaire, Hyacinthe atya hangja mélyen behatott és felolvadt a szívekben. Kik hallották böjti praedicatióit 1867- ben a párisi Notre-Dame egyházban, nem fogják azokat elfeledni soha. Gazdagok, szegények, frivolok és bölcselkedők, minden zegezugát megtöltötték a nagy székesegyháznak, midőn a barát praedikált. Alacsonysorsuak, hatalmas államminiszterek, világi delnek, püspökök sereglettek oda, midőn az egyszerű barát prédikált a második császárságnak oly hangon, amit azelőtt ritkán lehetett hallani. Hyacinthe atya kérlelhetlen volt a mindennapi élet szégyenletes fogyatkozásainak feltárásában , denuntiálta a képmutatást, megmondta őszintén hallgatóinak, hogy lelkiismeretük sokkal hűebb kalauz mint bármely pap, és kiket azon veszélyes rendszer ellen, mely tartalmi dolgokban fölébe akarja helyezni a gyóntató atya tekintélyét az atyáénak avagy a férjének, míg közoktatási ügyekben az egyház parancsát igyekszik az államé, vagy a magánegyéneké helyébe igtatni. Nem csoda tehát, hogy az ultramontanok nyugtalankodni kezdettek. Hyacinthe atya tanításai egyértelműek voltak azon kijelentéssel, hogy a papság egyszerűen a szentségek kiszolgáltatója, s a régi kifejezés szerint „az egyház szolgája“, és nem annak ura. — Veuillot Lajos az „Univers“ben legott a legdühösebben meg is támadta e tanokat és azoknak hirdetőit, és szermcse volt Hyacinthe atyára nézve, hogy magánélete ezerszeresen nagyító üvegen keresztül is illustratiója volt tanainak, mert kevés ember volt annyira túlüvöltve, mint ő a legélesebb journalisták és a legtekintetnélkülibb hírlapok által, így Veuillot bevádolására Rómába idéztetett a bátor lelkületű barát. Megjelent és védte magát a pápa jelenlétében úgy, hogy csaknem teljesen absolválva térhetett vissza, mivel a pápai udvar elvetette ugyan tanait, de oly embert látott benne, aki sokkal erősebb és veszélyesebb, semhogy tanácsos benne vele szembeszállni. Azonban néhány héttel visszatérte után a nemzetközi békekongressuson (1869) tartván beszédet, egyenlő lábra helyezte a zsidó, protestáns és katholikus vallásokat, mint a civilizált emberiség három nagy vallását. Erre aztán vége szakadt minden papi türelemnek. Darboy párisi érsek, barátja és patrónusa a legingerlékenyebb hangú levélben tudatta vele, hogy nagyon messze megy továbbá rendének generálisa, egy nagyon is türelmes ember, ki csodálta és addig mindenképen buzdította is Hyacinthe atyát, — szintén értésére adta, hogy vagy beszéljen a kánoni törvények értelmében, vagy pedig fogja b‘ ’száját. Ekkor irta azután Hyacinth atya 1869 szept. 20-ki famosus levelét, mely épen az ökumén zsinat előestélyén jelenvén meg s merészen megtámadván a pápai infallibilitást, bombaként robbant szét a katholikusok sorai közt. Dupaloup egyik káplánját küldte Hyacinthehoz és nagy püspöki dérdárral igyekezett őt rábeszélni, kímélje meg az egyházat egy sajnálatra méltó skandalum látványától. Midőn pedig látta, hogy káplánja későn érkezett arra, hogy az illető levél közzétételét meggátolja, irt és kérte a pátert, vonja vissza nyilatkozatát, boruljon a pápa lábai elé és kérjen tőle feledést, elismert jelest. Pesten gyakrabban megfordulván, majd mindig találkoztam vele. — Midőnutoljára voltam vele, nekem s több kiskőrösi barátinak szentül megigéré, hogy szülőföldét s itteni barátit legközelebb meglátogatandja. Azonban a forradalom közbe jött, s ez gátolta adott szavának beváltásában.“ — Végre 5-ször. Hogy Petőfi Sándor csakugyan Kiskőrösön született, ez itt, hol szüleinek baráti, komái s ügyes-bajos társai közül még most is élnek, oly köztudomású tény, miként ennek következtében azonnal, midőn halálának szomorú hírét vették, emlékszobrot állítottak, követünk Ivánka Imre úr pedig a 9-dik számú házra vörös márvány táblát vésetett ezen felirattal: „Itt született Petőfi 1822 December 31-kén.“ Mellszobra pedig a főpiaczon az ev. iskola nagy épülete előtt 3 sor ákáczfa közepette van felállítva ezen aranyos vésettel: „Petőfinek 1861 Kiskőrös és vidéke.“ Ennek fényképezett ábrájával szívesen szolgálandók, ha azt valamely képesújság adni akarná, vagy bármely fényképész avagy honvédjóltevő a honvédtőke alap gyarapítására árultatná. Úgy hiszem, jól jövedelmezne ez a sokat szenvedett derék honvédek számára. Mert ki volna a széles nagy hazában, ki az elvérzett honvéd s kitűnő költő, Petőfi Sándornak kiskőrösi emlékszobrát birni na óhajtaná ? ! Ezen okmányok, bizonyítványok , a csekélységig előadott események, u. m. saját fivére, anyakönyvi kivonat, városi bizonyitvány, kereszt-szülők, iskolatársak s köztudat és hit kimutatása után úgy hiszem senki sem fog többé joggal kételkedhetni afelett, hogy Petőfi Sándor valóban és bizonnyal Kiskőrösön született? Ám azért kedves félegyházi szomszédaink állítsanak emléklapot a híres költőnek ! Megérdemli ő azt, habár csak azért is, hogy kisded éveinek nehányát Önöknél töltötte. Mi lelkileg részt veendünk örömükben, sőt ama dicsőségben is szívesen megosztozunk mint jó szomszédok, hogy bár Petőfi Sándor Kiskőrösön született, de kisded éveit Félegyházán élte át. — Közli id. Blázy Lajos, kiskőrösi egyik ev. pap. — Petőfi keresztatyának vallomása. Simonidesz János szécsényi ev. lelkész Ígéretéhez képest Petőfi ott lakó keresztatyjával hivatalos vallomási jegyzőkönyvet vétetett fel, melyet a „P. N.“ mai száma közöl s igy hangzik: Alálirt királyi járásbiró, Simonides János, szécsényi evangélikus lelkész, Pintér Sándor szécsényi lakos ügyvéd, Minich Emanuel szécsényi lakos orvos és Skorovszky Károly orvostudor által a mai napon felkérettem arra, hogy miután halhatatlan, lánglelkű lyricus költőnk, Petőfi Sándor születéshelyéről a nemzet határozott tudomással nem bír, ez idő szerint Szécsény mezővárosában özvegy Zmeskal Kálmánné asszonynál tartózkodó Martinyi Károly elaggott férfit, mint ki e részben