Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)

1872-09-11 / 210. szám

Előfizetési árak M b lm . ; t© frt. — kr. I Évnegyedre . ; 5 frt. — kr. Filérre . . 10 „ — „­­ Egy hónapra . 1­9­80 . Egyes szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Fentexi, nádor-utcza e. czím. Semmit mi közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem villáik őrünk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő­ levelek csak bém­entesen fogadtatnak el. 210 szám. Megjelenik minden reggel, kidve hétfőn 8 ünnepre következő napon. Szerda, september 11. 1872 A hnot illeti! reertmátiók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intéztmdők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Centen, nádor-utcza 6. szá­m. (Légrády testvérek irodáiéban). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. m. al. « intézeti dék.­­ * IV. évfolyam. TÁVIRATOK. Berlin sept. 10 (Az Ellenőr távirata.) Ferencz­ József császár a Lipótrend nagyke­­resztjét adományozta Károlyi osztrák-ma­gyar követnek s a követség összes személy­zete dekoráltatott. Bécs sept. 11. Bismarck herczeg fogadván azon küldöttséget, mely neki Berlin városa díszpolgári ok­levelét átnyújtotta, a Pr. értesülése szerint e szava­kat intézte a küldöttség tagjaihoz. Ne gondolják önök, hogy a fejedelmi találkozásnak nagy horderejű politi­kai czélzatok feküsznek e háttérében; a három csá­szár összejövetele barátsági tény. — A­mit itt önök-’ nek mondok, terjeszszék minél szélesebb körben. Min­­denesetre magában foglalja e találkozás az uj német birodalom teljes elismerését, de minden egyéb poli­tikai czélzat távol esik tő­le. Berlin sept. 10. Andrássy gróf tegnap késő este látogatást tett Bismarck hgnél s egy óra huszat maradt nála. 10. Ma pedig a koronaherczeg tisztelte meg Andrássy grófot látogatásával. London, sept. 10. A Times-nak távir­­ják Berlinből. Austria, Német- és Oroszor­szág a fejedelmek összejövetele végével kör­jegyzéket fognak kibocsátani, mely kifejtse az összejövetel békés természetét. Berlin sept. 10. A három császár, a fejedelmek és főherczegek ma a wuszter­­nacki hadgyakorlatokon voltak kün, sáto­rok alatt reggeliztek s délután tértek vissza. Berlin sept. 10. Vilmos császár tekin­tettel az osztrák császár iránti etiquettere nem fogja Sándor czárt a határig elki­­sérni.1fj Berlin sept. 10. Andrásy grófot a „Spen. Ztg.“ szerint a tegnapi udvari ebéd után Vilmos császár külön kihallgatáson fogadta. Páris, sept. 10. (Az Ellenőr távirata.) Lon­donból érkező tőzsdetáviratok jelentik, hogy egy hatalmas finánczkotteria kisérleteket tesz onnan, miszerint a török sorsjegyek e héten történendő ki­bocsátását Németországban és Ausztriában meghiú­sítsa, illetőleg az ottani pén­zpiaczokat elkedvet­lenítse. Bécs, sept. 10. (Az Ellenőr távirata.) Mint Posenből írják, több gneseni apát kérte a kor­mányt, hogy Ledochowski érseket mint jezsuitát és külföldit utasítsa ki a birodalomból. Madrid sept. 10. A barcellona-valenciai vas­úti postavonattal Tarrangona és Tortosa között töltésomlás következtében szerencsétlenség történt s az utasok közöl többen vesztették életöket. Zágráb sept. 10. A tüzérség tegnapi kirándu­­lása Mazimirbe valóságos népünneppé akkuit, melyben ezerekre menő néptömeg vett részt, s mely tánczmulatsággal ért véget a fényesen kivi­lágított lövöldében. — Az ellenzéki lapok ez ünnepélylyel szemben, állítólag annak németes jellege miatt — ellenséges állást foglaltak, az unionista közlönyök ellenben rokonszenvesen nyi­latkoznak róla s kiemelik annak minden politikától ment jellegét. — Ha a társadalmi életben a né­met elem dominál, ennek oka azon benszülött horvátok közönyössége, kik futva kerülnek min­den oly intézményt, mely munkát és valódi pol­gári áldozatkészséget­­követel, Frankfurt, sept. 10. (Kezdet.) Váltóárf. Bécsre 106.—.Amerikai 1882-re 96.37. Osztrák hitelrészvény 366.50. Osztrák államvasp. részv. 360.50. Ferencz­ József vasp. —.—. Galicziai. —. Évjáruléki ezüst 65.—. Évjáruléki papír 65.55. Osztrák bankrészvény —. —. 1860 dik 94.38. 1864-diki —Győr-Gráczi —.— Lombardok 230.75. Frankfurt, sept. 10. (Zárlat.) Váltóárfolyam 107.08 1859-diki e, metalliques —.—. Uj ezüst kölcsön —.— Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —. Uj adómen­tes kölcsön —. —. Amerikai 1882-re 96.— . 1854-diki sors­jegy —.—. 1864-es 163.75. Lombard 224-75. Évjáruléki pa­pír 61.—. Osztrák bankrészvény 940.—. Osztrák hitelrész­vény 365.50. Osztrák államvasp. részvény 367.50. 1860-ki sorsjegy 93.56 Ferencz József vaspályar. —.—. Győr-grá­­czi —.—. Évjáruléki ezüst 65.—. Magyar sorsjegyek —.—. Göm­öri vasút 1. —.—. Németosztrák bank —.—. Galicziai 262.50. Utóbörze —. —.—. Bécs, September 10. (Kezdet.) Hitelintézeti részvény 154.75. Magyar földhitelint. 81.75. Angol-magyar 109.75. Angol-Ausztriai 318.75. Magn. hitelrészvény 338.60. Franco­­magyar 118.50. Váltóbank 328.—. Napoleond'or 882.— Államvaspálya 362.—. Lombardok 197.90. Galacziai 255.— Trammway 289.—. Magy. sorsjegy —. 1860-as 102.30. 1864-es 145.75. Bécs, sept. 10. (Zárlat.) Hitelrészvények, 339.90 Magyar földhitelintézet 128.50 Angol.Magyar 112.25 An­­gol-Ausztria 325.50. Magyar hitelrészvény 150.— Franczia- Magyar 103 — 50. Váltóbank —.—. Napoleond 189—. Ál­­lamvasut 242.—V Lombardok 214.30. Galiczia 133.— Tramm­­way 331.—. Magyar sorsjegyek 107.50. 1860-ik 66.1­, 1864-iki 105.— Magyar jutalomsorsjegy-------Hitelsorsjegy 33.50. Arany 525.—. Frankfurt 525. Páris hitel 42.50. Jára­dék 66.30. Ezüst 145.50 London 109.10. Török sorsjegyek 7.80. Bécs, sept. 10. (Hivatalos zárlat.) Magyar föld- Tehermentesitési kötvényt 82.25. Salgó-Tarján 165­­.Ma-­­gyarr hitel 147. — .— Magyar záloglevél 88.75. Erdé­hi 28.50. Magyar keleti vasút 134.75. Magyar sorsjegy 182.50 tiszai vasút 263—. Magyar vasúti kölcsön 106.—. Angol­­magyar 116 25. Franco-magyar b. 116.50 Alföld 180 — Magyar északkeleti v. 167.75. Keleti vasúti elsőbbségi kötv. 80.75. Porosz pénztári utalv. —. Magyar földhite 128. — . Magy. gözh. előbbségi kötv.—.—. Török sorsjegy 18.­. s bizonyosan látva e fejedelmi maskaradok pom­páját, mint mi, meg fogják ők is unni a monarchiát. — A franczia-angol keresk. szer­ződés, mely fölött jelenleg folyik a tárgyalás a két állam közt, a „Times“ szerint emez alapelve­ken fog nyugodnni. Hogy a két nemzet saját ér­dekei szerint állapíthassa meg annak idejében az egyes pontokat, a záradékok bizonytalan időre köttetnek é s hallgatag beegyezés alapján tartatnak fan addig a meddig. Azon esetben, ha valamelyik fél, egyik vagy másik forgalmi czikk tarifáját módosítani óhaj­taná, ez nem vonja szükségkép maga után sem az egész szerződés felmondását, sem a többi pon­tok módosítását. Ily módosítás csak akkor lép hatályba, ha a másik féllel kellő alakban kö­­zöltetett. Némely angol keresk.­kamarák véleményé­től eltérően, a franczia kormány határozottan ki­jelentette, hogy az általa javaslatba hozott mó­dosítások semmi védvámszerű iránylattal nem bírnak és nem egyebek, mint a franczia állam­­kincstár szükségletei által megklvánt pénzügyi intézkedések következménye. Ehez képest compensationális vámok élet­beléptetését hozta javaslatba a franczia kormány azon arányban , mely a nyers­anyagok és a ké­szítmények ára között tüzetesen megállapítható, mely vámok pl. a gyapot­iparnál 2, a selyemnél 2112 s a gyapjúnál 3 százaléknak felelnek meg. — Ugyanez alapokon hasonló alkudozások vannak folyamatban Francziaország és a többi hatalmak között is. — A montcenisi alagútnak franczia részről megkisérlett aláaknázásáról az olasz lapok a legkülönösebb híreket hozták a napokban; el­beszélték, hogy a franczia katonai mérnökök már meg is kezdték a munkál­tokat s felszólították a felső olaszországi vasúttársaságot, hogy csak egy siintra szorítsa egy ideig közlekedését. E hírekre megjegyzi most a Siécle, hogy oly korban, midőn a romboló szerek oly óriási tökélyre emeltettek, midőn feltaláltatott a dynamit s midőn egy alagút légberöpitése legfőlebb nehány pszez műve lehet, valóban gyermekes volna azon terv, melyet olasz részről a franczia kormánynak tulajdonítanak. — Egy holt ember lakodalma. Hya­­cinthe atya, mint irtuk, e hó 3-án megnősült, mi­ről értesülvén a párisi karmeliták, kiknek szer­zetébe előbb tartozott, még az nap reggel rava­talt állitván fel templomukban, szerzettük bevett szokása szeri annak rendje szerint eltemették a pátert, ki meghalt reájok nézve, a midőn nehány órával később egy csinos 35 éves özvegygyel volt örök frigyre lépendő. Meriman Emilia asz­­szony nemrég tért át a protestáns hitről a katho­­likusra s Angliában mint egyik jobbnevű írónő ismeretes, több rendbeli irodalmi dolgozata, tet­sző regényei és versei által. Van egy 16 éves fia is. Meriman asszonyság kikeresztelkedése alkal­mából írta volt Hyacinthe atya azon szép egyhá­zi beszédet, a­mely „Egy protestáns nő hitvallá­sához“ czím alatt legközelebb jelenik meg Páris­­ban. A házasság Londonban a Westminster apát­ságban ment végbe. — A berlini találkozás alkalmából megjegyzi a Siécle, hogy azon látvány, mely je­lenleg a berlini nagy császári színpadon lefolyik a legmegrögzöttebb monarchistát is képes meg­nyerni a köztársaságnak. Nem kell egyebet tenni a népeknek mint összeadni azon sommákat, me­lyekbe a császárokat, királyokat, fejedelmeket és herczegeket kísérő paszomantos szolgasereg ke­rül, é• felszámítani azon semmittevőket, kik pa­­zaru­l élnek, hányják az aranyat az ablakokon. A kolozsvári egyetem. Pár hét múlva megkezdődik az új tan­év s akkor meg kell nyílni a kolozsvári egyetemnek. A világon mindenütt, a­hol csak vannak magasabb tanintézetek, egy ily nevezetes tényt, egy új egyetem meg­nyíltát oly eseménynek tartják, melyről a nyilvánosság előtt szólni, s a kérdést min­den irányban megvitatni okvetlenül szük­séges, mert az ily esemény már nem oly kis fontosságú, mint például valami másod­­harmadrendű pénzügyi törvény, melyet végre experimentum gyanánt is fel lehet állítani s ha rosznak bizonyul, a legrövi­debb uton hatályon kívül helyezi a törvény­­hozás, — itt magasabb szempontok a cul­­tura nagy fontosságú kívánalmai jönnek számításba s a­mily igaz az, hogy egy or­szág culturfejlettségének fokát magasabb tanintézeteinek száma és szervezete hatá­rozza meg, oly elvitazhatatlan az is, hogy helytelen vagy schlendrian szervezetű, vagy fejletlen, tökéletlen tanerőkkel benépesített új egyetem sem culturviszonyainkra, sem a tudományos világ előtti reputatiónkra nem fog előnyösen hatni. Kétszeresen szükséges e dolog megvi­tatása a kolozsvári egyetemnél, mely neki egy már meghozott törvény, tehát a törvény­­alkotás minden frasisán keresztül ment s bőven megvitatott szabályzat szerint szer­­veztetik, hanem a miniszter szervezi azt sa­ját felelőssége mellett saját belátása sze­rint, sőt most a legújabb miniszterváltozás következtében az új kultusminiszter teendő­jévé vált a kivitel végleges megoldása. Mi szívesen elhiszszük, hogy az új mi­niszter iparkodni fog a kivitelt saját leg­jobb belátása szerint eszközölni, azonban ne vegye tőlünk rész néven, ha neki a csalhatatlanságból egy makulányit sem tu­lajdonítunk s mind az ő, mind a közönség megnyugtatása szempontjából óhajtjuk, hogy azon új tanintézet szervezetére vonatkozó szabályok hatályba léptetésük előtt köztu­domásra jussanak. Ezt már rég meg lehe­tett volna tenni, de még most sem késő, mert a kérdés annyira nagy horderejű s a nagy közönséget oly élénken érdekli, hogy a fölött azonnal ki fog fejlődni egy oly eszmecsere, mely a szereteti szabályok ne­­taláni hiányait kideriten­i s nem koczkáz­­tatja a miniszter azt, hogy elzárkózva a közvélemény szavától, ok rendszabályokkal szervezi az uj egyetemet a mely rendsza­bályokat mindjárt kezdeben tatarozgatni, javitani s igy már a legelső időszakban változtatni kell. Fölh­íjuk tehát a kultusminiszter úrat, hogy a le­hető legrövidebb idő al­at­t a la­pok útján tegye közzzé­­azon sza­bályokat, melyek keretében az új egyetemet szervezni fogja. Az új egyetem felállításának másik nevezetes pontját a tanítek megszerzése, vagyis az új intézethez szükséges tanárok kinevezése képezi. Nem szenved kétséget, hogy egy egyetemnek tekintélyét mindig a tanárok tudományossága szerzi meg. Van­nak egyetemek, melyek valamikor a világ legelső tanintézetei közé emelkedtek pusz­tán csak azért, mert benne első rendű tu­dorok voltak a tanárok, de a kiknek ha­lála után az intézet nevezetes volta is el­enyészett, — más egyetemek ismét az egész világ előtt kitűnő hírben álnak azért, mert tanáraiul mindenkor mindig a világ első­rendű tudorai hivatnak meg. Fájdalommal kell constatálnunk, hogy hazánkban még ekkoráig nem volt ily egyetem. Egyetlen egyetemünk a pesti soha sem tudott a boldog középszerűségen felül emelkedni, míg azonban alul igen sokszor állt, sőt mi ké­szek vagyunk bárkivel is elfogadni a vitát annak bebizonyítására, hogy a pesti egye­tem ma is alatta áll a középszerűség szín­vonalának. A pesti egyetemnek magyar jel­lege eddig mindig csak .Abban nyilatkozott, hogy itt a tanárok kinevezésénél minden­kor a „magyar barátság* — vagy jobban mondva a protectió-systema uralkodott. „Exempla sunt odiosa“ . . . Nem akarunk a legújabb idők történetéből meríteni példá­kat ez állításunk bebizonyítására, hanem felhozzuk azon régi esetet, midőn az élet-­­tani tanszékre Purkynje mellőzésével Sor­i­dán neveztetett ki. Ama­­világhírű tudós! — ez a tudományos világban verus volt. És e rendszert sem az idő, sem a sokszor változott körülmények nem tudták kiküszö­bölni, annyira, hogy ha mégis e rendszer daczára is kerültek kiváló tudósok a pesti­­ egyetem tanszékeire, ez nem azért történt, mintha a rendszer változott volna, hanem egyszerűen csak azért, hogy esetleg egy ki­tűnő férfi jutott a protectió-systema ko­sarába. És ha e rendszer még ott is káros, ott is megszüntetendő, a­hol a protectio gyermekei az egyes üresedések alkalmával csak egyenként s hosszabb időközben jut­hatnak az­ őket meg nem illető pályára, még sokkal károsabb, még sokkal inkább kerü­lendő a tömeges kinevezések alkalmával. Köztudomású dolog, hogy még Pau­­ler úr kihirdette a kolozsvári egyetem tan­székeire a pályázatokat. Azt mondják sok kitűnő tehetség is folyamodott. Pár hét alatt meg kell történni a kinevezéseknek s e körülményre különösen felhívjuk a cul­­tusminister úr figyelmét és felkérjük őt, legyen szives oda törekedni nehogy az uj egyetembe is bevezettessék a régi egye­temnél uralkodott rész rendszer. A volt cultusminister urnak van egy különben igen derék keresztfia s úgy hall­juk a tanárok kinevezését illetőleg ő beírt az informatio által gyakorolható befolyás­sal, azonban mi azt hisszük hogy az uj cultusminister urat elődjének komasági vi­szonyai nem obligálják s elvárjuk tőle, hogy mielőtt e nagy fontosságú kérdésben végleg határozna, teljesen jogosult és meg­nyugtató informatiót szerezzen magának. Most egy egészen új tanintézetről van szó, hol a minisztert régi rész szokások, vagy hagyományos gyarlóságok nem korlá­tozzák,­­ de más részről oly sok tudo­mány­ág férfiainak tudományi értékét egy ember nem határozhatván meg, szükséges hogy a miniszter az új intézet előnyére zsákmányol­ja ki helyzete szabadságát s azért felhív­juk őt, hogy mielőtt a tanárok kinevezése iránt végleg határozna, hívja össze az ország legkitűnőbb tanférfiait és illető szaktudó­sait s a kinevezéseknél kövesse azok infor­­matióját. Mi nem szeretnék ha a kolozs­vári egyetem kathedrái továbbra is gradus vol­nának a pesti egyetem tanszékére, sőt — miu­tán a pesti egyetemet egészben véve rosznak tartjuk s azt óhajtjuk, hogy a kolozsvári egyetem egészben véve jó legyen — mi azt szeretnők, ha az új egyetem oly tan­erőkkel láttatnék el, hogy nagyobb dicső­ség lenne ott tanár lenni, mint Pesten. Azért tehát ne zárkózzék el, hanem keresse föl a miniszter úr az illetékes in­formatiót, sőt ha ne talán egyik vagy má­sik tanszékre nem jelentkezett volna illeté­kes pályázó, azon tanszékre csak helyettes tanár neveztessék ki, főn tartván a rendes tanár kinevezését azon időre, midőn oly egyén kerül, aki tanszékének díszére válik. Ne feledje az uj cultusminister ur, hogy ministerkedésének az lesz első neve­zetesebb cselekvénye s már csak ezért is­­ iparkodjék e kérdést a lehető legkorrecteb­­ben megoldani. Julius. — Ghyczy Kálmán nagy horderejű nyi­latkozatáról elmondjuk nézeteinket a napokban. Előbb azonban a jobboldal közlönyeit illeti a szó. ■­­ A jobboldali lapokban olvassuk, hogy a D­e­á­k - k­ö­r azért nem vehet fel baloldalit a delegáció tagjainak névsorába, mert a balol­dali körnek fennáll egy határozata, mely sze­rint a delegátióban részt venni nem akar. Ezen indokolás alaptalan. A baloldali körnek nem volt olyan határozata soha. Pártunkban fordult elő válság a delegátió miatt, de ezen válság kiegyenlítésében épen az volt a főpon­tok egyike, hogy a delegátusok megvá­lasztásának s a delegátióban való részvételnek kérdését saját elhatáro­zása szerint, nyílt kérdés gyanánt, tekintheti mindenki. Ennek folytán a múlt országgyűlés alatt némelyek (mint e sorok írója is) szavaztak, mások pedig nem szavaztak a dele­gátusok m­egválasztásak­or, így áll a dolog most is. Semmiféle párthatározat nem akadályoz senk­it a baloldali kör tagjai közül abban, hogy részt vegyen a delegátusok megválasztásá­ban s delegátus legyen ha megválasztatik. A jobb­oldali eljárás kérdésbeni indokolása tehát tévedé­sen alapszik. Csernátony.­­—A képv­iselőházi jegyzők megvá­­lasz­tás­ár­a nézv­e általunk, mint pártunk kül­döttei által a Deákpárt elnökéhez átvitt fölhívás tárgyában, nehány jobboldali lapban téves közlések foglaltatván, a nélkül, hogy a közlemények czáfol­­gatásába bocsátkoznánk, az igazság földerítése ér­dekéből szükségesnek tartjuk a tényállást egysze­rűen előadni. Ez következő: Perczel Béla úr, mint a Deákpárt elnöke előtt, f. hó 9-én est­éli 6 órakor megbízatásunkhoz képest kijelentettük pártunk nevében, hogy bár óhajtandó volna, miszerint a pártok számarányá­nak megfelelően, legalább 2 ellenzéki jegyző vá­lasztassák, de ha a Deákpárt továbbra is ragasz­kodik ahoz, hogy az ellenzék köréből csak egy jegyző legyen, méltányosnak tartjuk, hogy legalább az ellenzék részérőli kijelölés a jobboldal által figye­lembe vétessék. Ennek nyomán kijelentettük, hogy mi pár­tunk kebeléből Huszár Imrét jelöltük ki a jegyzői állomásra, s azon esetben, ha a Deákpárt ezen je­löltünket elfogadja, s rá szavazni kész, pártunk nevében ígéretet tettünk, hogy mi is elfogadjuk a Deákpárt által kijelölendő öt tagot, s reájuk adandjuk szavazatunkat. Ellenben azon esetben, ha jelen ajánlatunk el nem fogadtatnék, mind a hat jegyzőre saját pártunk kijelölése szerint fogunk szavazni. Megkértük ezek után Perczel Béla urat, hogy szíveskedjék ezt pártjának bejelenteni, s a párt ez iránti megállapodásáról bennünket még az estve folytán értesíteni, ettől lévén felfüggesztve a többi jegyzők kijelölése iránti intézkedésünk. Estve 8 óra tájban megjelent körünkben Ott­­lik Géza képviselő úr, s a Deákpárt nevében ne­kem Várady Gábornak (Tisza László távol lévén) tudtul adta pártja azon válaszát, miszerint az a jegyzői és más választásokra nézve az ellenzék ki­jelölési javaslatától függetlenül fog intézkedni. Pest, 1872. sept. 10. Várady Gábor, Tisza László. * Sokkal komolyabban meggondoltuk a hely­zet kívánalmait, mintsem a Deákkö­r eljárása felett azon egyszerű megjegyzésre ne szorítkoznánk,hogy azt teljességgel nem értjük s nem tudjuk meg­egyeztetni azon gratuláló hangulattal, melylyel Ghyczy nyilatkozatát fogadta a jobboldal. S még kevésbé értjük azt, a­mi a kérdésbeni eljá­rásra vonatkozólag Deák szerepléséről áll a la­pokban s foglalkoztatta a ház folyosóinak talány­fejtegető csoportulatait. Csak annyit vélünk látni, hogy azon eljárást és jelesen Deák magatartását valami titkos rugó idézte elő. Ezt azonban jelenleg nem kutatjuk. Majd felfedi valamely fordulat. Pár­tunk kimondotta, hogy elvi álláspontját fenntartja, de nem zárkózik el a Ghyczy nyilatkozata foly­tán jobboldalról jöhető javaslatok tárgyalása előtt. Én, ki ezen határozatot helyeseltem, s a­kinek különben sem feladatom megnehezíteni a viszonyok javulhatásának útját, elégségesnek tartom a kér­désbeni eljárás meglepő voltáról nem mondani töb­bet, csak azon reményemet fejezni még ki, hogy tán félreértésen alapult az egész. /.. Szerkesztő. x i • 'T* — Múltkor közöltük azon felhívást, melyet a 48-as kör intézett a baloldali körhöz. Most közöljük a választ, mely a baloldali kör I küldöttei által ma nyuttattott át a 48 as körnek. Mai számunkhoz egy fél év Melléklet van cPfMffj&wn. Az országgyűlési 48-as kör tagjainak Pesten. Tisztelt képviselő­társak, Kedves barátunk! Az országgyűlési 48-as kör összes tagjainak megbízásából, Iványi Dániel és Kállay Ödön tisztelt képviselő­társaink által az országgyűlési balközép párthoz egy fölszólítás intéztetett, mely szerint az ellenzéki két párt egyesülése szempont­jából, és ennek elérésére, mind­két párt kebelé­ből bizottság küldessék ki, melyek együttes ta­nácskozásban egy közös programmot készítsenek és ezen munkálatokat helybenhagyás végett ravn­­denik a maga küldőivel közölje. Ezen fölszólitás a baloldali körnek, egyedül alakulás végett egy­behívott első értekezletében adattak át, ez okból ez rögtön tárgyalható nem lévén, az értekezlet a legnagyobb készséggel elhatározó, hogy eme föl­­szólítást a legközelebbi e czélra is egybehívott értekezletben fogja tárgyalás alá venni. Ezen értekezlet folyó hó 7-kén megtartat­ván, a 48 as kör országgyűlési képviselőinek nagybecsű és bizalomteljes fölszólításására egy­hangúlag elhatároztatott, hogy minek utána a balközép párt már 1867 ben kiadott programm­­jában kifejtette elveit, kijelölte a szért, a­mely felé törekedni kötelességének ismeri, kifejezte azt, hogy megválasztva az időt, a körülményeket és az eszközöket fog elvei valósítására működn­i. Most is ezen elveket tartván helyeseknek, ezen czél felé törekedni ismervén kötelességének, s előbbi eljárási útját tartván követendőnek, a 48- as párttal közös programm fölállítását lehetőnek nem tartja. Ez okból a hozzá intézett nagybecsű felhívásnak nem felelhet meg, és erről a 48-as párt tisztelt tagjait küldöttségileg értesiteni ren­delte. A baloldali pártértekezlet megbízásából. Tisztelt képviselőtársai­nknak, Kedves barátainknak Pest sept. , 1872 őszinte tisztelői Simonyi Lajos: Csernátony Lajos: A fejedelmek ünnepélyei Berlinben. Berlin, szept. 8. (Saját levelezőnktől.) Boldogok a meghívottak, mondja a szent írás, mert övék a mennyek országa, eszerint mi is a bol­dogok közé tartoztunk, mert magas pártfogás ut­ján azon kevés boldog halandó közé tartoztunk a kiknek nemcsak az éji zenéhez sikerült úgyne­vezett „Passiv Schein“-t szerezni, hanem még az operaházba is bejutottunk még pedig csakugyan a mennyországból, azaz a legfelsőbb régiókból gyö­nyörködhettünk ama szép daliás termetü porosz­­ katonaságban, melyet a császár nemcsak a harcz­­mezőn — nemcsak a parádén, hanem még a színházban is maga körül szeret látni: ekként mindig be akarván mutatni a nagy világnak, mi­ként ő neki mindene a katonaság, fölébe helyezi azt minden polgári tisztviselők, — birák, ügyvé­dek, és loyális hivatalnokoknak, de még az ösz­­szes polgári népnek, — hogy is gondolhatna az sokat a köznépre, a kinek oly dicső katonasá­ga van. De bocsánat, önök várják az események, — látványosságok hű leírását s én philosophálni kez­dek; — tehát tegnap befejezvén levelemet, lefu­tottam a lépcsőkön, bedobtam hevenyében irt so­raimat az első postaszekrénybe és siettem az ope­raházba, melyet már délutáni 4—5 órától kezdve sűrü néptömegek állottak körül. Az előa­dás nem volt úgynevezett díszelőadás, minthogy Ferencz József ő felsége gyásza miatt színházba még nem megy. — Vilmos császár kivonatára pardon legfelsőbb parancsára­(Befehl) adatott. Mar­­gano. — A színház 9/10 része katonasággal volt megtömve s még a polgári elem számára fen­­tartott 710-ed rész hely is csak a résza, a föld­szint zárszékei egytől egyig tisztekkel vannak be­töltve, első és másodemeleti üléseken már egyné­hány tisztet nejével együtt látunk s csak a 3-ik és 4-ik emelet nehány ülése van fentartva a m­i katonák számára. Vilmos császár tudvalevőleg nagy kedvelője a balletteknek, s ennélfogva senkit sem lepett meg, hogy parancsa e napra is az ügyes és csinos táncz­­személyzet érdekében ütött ki, reám személyesen azonban más meglepetés várt. Ugyanis míg saját hazánkban magyar operánk még csak alig van egy-kettő és sokak által a magyar zene létezése vagy teljesen eltagadtatik vagy legalább ócsárol­­tatik,­­ Íme tegnap tapasztaltuk, hogy a mivel még mi sem birunk, egy magyar balettel, azt Ber­lin mutatja fel. Morgano egy varázslatokkal össze­kötött tánczosnő, melyben egy magyar és cseh gróf és úgy látszik az ördögnek szintén egy főúr képében megjelenő czinkosa küzdenek szerelmek tárgyáért, míg végre a fiatal László grófnak sike­rül ellenfelét a kereszt segélyével megsemmisíteni. Mint itt a tánczmüvek egyátalán, úgy ez is nagy diszszel, pompával van kiállítva s minthogy a cselekmény tere, egy előjátékot kivéve, Magyar­­ország (ide valamikor régen) találkozunk itt, nem­csak magyar diszruhás főurakkal, harczosokkal, ha­nem pórnéppel is ; ez utóbbi kevésbé volt hűen ábrázolva, hacsak a tótokat is nem számítjuk a régi magyarság közé és magyar menyecskéink is sok kívánni valót hagytak fenn; mindazon­által mondhatom, hogy kivált, helylyel közel inkább lettem volna hajlandó hinni, hogy talán Erkel és Campilly állították össze e művet, mint a berlini Hertel (zene) és Taglioni (táncz) s bár az előfor­duló magyar tánczokról sem mondhattam volna, hogy tökéletes élethűek, de mégis láttam oly pompás bokászókat és toborzókat, hogy szinte elcsodálkoz­­tam e németekből előállított magyar tánczosokon. Az előadás idején megjelentek az orosz nagyhg. Vlladimir, Károly bg nejével együtt, úgyszintén Frigyes Károly bgné, több orosz és osztrák főtiszt az udvari páholyokban; valamivel később épen előadás közben érkeztek meg Vilmos császár és az orosz czár, s azért csak halk felkiáltás-

Next