Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)
1872-09-10 / 209. szám
prío ment volna bele, ha ő excellentiája nem állja útját. * Még csak egyet. Gratulálunk gr. Lónyay Menyhárt úr azon tapintatának is, melynél fogva olyan j u d ic io s u s embert szemelt ki magának ügynökül egy kényes és — a kormányelnöki óhajtás szerint — titoktartást igénylő missióra, mint a milyennek a G.hyczy levélkéjének kezdetén megnevezett hírlapíró átalánosan elismerve van. A Pesti Napló ezeket írja : Az „Ellenőr“ ismét egész dühét — gr. Lónyay ellen önti ki. Az „Ellenőr“ előtt csak egy fusió képzelhető, az — mély czéljárg Lónyay megbuktatását ismeri. Az ember elcsodálkozik, hogy oly rontinározott journalista, mint Csernátony, hogy írhat ilyesmit komolyan. Élhetetlen többség lenne az olyan, mely a saját kormányát a kisebbség által hagyná megbuktatni. Tisztelt kollegám csodálkozásáról nem tehetek. Nekem nemcsak reményem, de hitem is, hogy gróf Lónyay Menyhért kormányelnöksége bukni fog rövid időn, mert buknia kell, ha szüksége van nemzetünk érdekeinek a pártok új alakulására. S ha gróf Lónyay Menyhért az új pártalakulást nemzetünk érdekében és valóban akarja, akkor leteszi a kormányelnökséget saját elhatározása folytán is nemsokára önzetlenül, mikép létre jöhessen — bármi név alatt is — azon egyesség, melynek épen az ő politikai egyénisége képezi főakadályát Én elégszer adtam bizonyítékát állításomnak, miszerint tollamat nem vezeti r a nem ne soha személyes ellenségeim érdekű eljárása irányában sem, melyet midőn üdvösnek tartok bármi részben, készséggel ismerek el Pulszky Ferencznél is. Még kevésbé sugalltat tehát magána nem e gróf Lónyay Menyhért irányában, ki nekem, tudtommal, soha sem vétett, a kitől én nem kértem soha semmit s igy nem kaphattam tagadó választ sem, s a kinek részéről még azt is elismerem szívesen, hogy kormányelnöksége kezdetén igen udvarias házigazda volt irányomban is,fraternizáló estélyén. A mit én gróf Lónyay Menyhért kormányelnöksége ellen ízok, azt sugalja egyesegyedül a tapasztalás és meggyőződésem, hogy kormányzati rendszerre és eljárása veszedelmet képez hazámra nézve , ez közérzelem, különben értelme sem volna annak, hogy a jobboldal, száz szavazatnyi mindenható törvényhozó többséggel annyiszor és oly sóvárogva emlegesse a fusio szükségességét. Arról nem is szólok, hogy gróf Lónyay Menyhért mennyi tapintatlansággal bizonyította be — még a legújabb trónbeszédben is — hogy a kormányelnökséghez hiányzik nála azon tulajdonság, mely bizalmat kelt, zavart tisztáz, kedélyeket csillapít, és megnyerő. Pedig ez is fontos tényező az alkotmányos országok parlamentáris működésének eredményeire nézve. Én csak a kormányzata alatt előfordult tényekből ítélek, ezek pedig mind azt követelik, hogy adjon helyet másnak, nemzetünk javára. Most még teheti ezt önkéntesen , később tenni fogja akaratlanul. • Nem tudom még tájékozni magamat egy hit eredete és ez él fa felől, de feljegyzem a mint hallottam ma egy tekintélyes egyéntől. „Ha Lónyay meg nem bukik két hónap alatt, belügyminisztere Sennyey lesz.“ Én ezt nem hiszem azért, mert báró Senynyeit sokkal eszélyesebb államférfiúnak mondják ismerősei, mintsem felelhetném róla, hogy kedvet érezhetne csöppnek menni egy sülyedő hajó repedéseinek betömésére. — De hogy e hírrel kit fenyegetnek megindítói: a jobboldalt-e vagy a baloldalt? azt nem tudom még kitalálni. Na de majd megtudjuk, ha tartja magát. * A Hon-ban olvasom Tors Kálmán elmés rovatában a következő észrevételt, melyet jelesen osztok én is :* Az egész osztrák és magyar sajtó, mint a kiváló gyöngédség s figyelem szembeötlő tanujelét regisztálta, hogy Berlinben királyunk ott tartózkodása alatt a császári palotában és a meglátogatandó közhelyeken minden olyan képet, szobrot, feliratot és egyéb külsőséget eltávolítottak, amely az 1866-iki hadjáratra emlékeztet. És ez csakugyan gyöngédség és figyelem, mert ama tárgyak látása a fejedelmi vendégben bizonyára csak kellemetlen és elszomorító emlékeket támasztana, amik nem illenének bele egy örömünnep műsorába. Ezt megérti mindenki. Hanem ha mi koronázuk, országgyűlést nyitunk meg és zárunk be első királyunk emlékére nemzeti ünnepet ülünk egy évben egyszer, ha ezerenkint tárulnak fel hazánkfiai és Budára s ott vonulnak el diszmeneteink a Szent György téren, hogy mi ránk miért hatna lehangolólag a Hentzi szobor s miért szeretnék eltávolítását ? azt meg nem érti senki, legalább nem, akiknek kellene. Hiszen mi nemzet vagyunk, tizenöt millió háttal, azután meg nem is vagyunk vendég, ha nem ül a magunk házában. Hja, paraszt, az más! # Tallérosy Zebulon — mint alább láthatják olvasóink — megtartotta furfangos ígéretét , felfedezte a Reform által utazgatásom turini része felől adott tudósításnak „közhiedelem“ szerinti eredetét. Zebulon — különben is mulatságos — levelében, melyet a tegnapi Üstökös hozott, az a legfőbb tréfa, hogy igaz A Reform „értesülése“ ugyanis baloldali éttermünkből indult el saját kérésemre, s a Marchalkör kivonatára, mely kiváncsi volt látni, mit okoskodnak ki belőle a jobboldali lapok. * Tekintedezs barátom uram ! No mar csak nizd szeles újságírót! Az a franya Czérna Toni hogyan keveri bele engemet credoba. Tugya barátom uram, mi az a „credo?“ Magyarul „Hiszekegy“ azit neveztetik Hiszekegynek, mert hiszek „barmot“ atyát, fiút, szentjeiket. Minden okozs ember igy tesz. Himi kel mind a háromban. „Hiszek egy öreg urban, Deák Ferenczben, mindenható atyában, minisztériumok teremtöjében. ” Hanem azután hiszek Kossuthban is, ki szenvedet Pontius Pilatusoktul, megfeszitetik is meghala, is eltemetetik, de megin csak feltamat, felmente Turinba s ki tugya, ha, ha elgyüntilnyi eleveneket is holtakat? Harmadszor hiszek szent lilékben, Ghyczy Kalmanban, hiszek egy közönséges keresztyin partfusiot, partoknak egyessigit, uj minisztériumban testünknek feltámadását, is az örök iletet — diurnum mellett. — Amen.“ Enii a harmas hiszekegynil fogva, mar csak engegyenek meg nekem, hogy in mind a harom istensiget szeretem jo baratsagba megmaranyi; mer tudom jól, hogy azok egymásai nincsenek jo baratsagba. Különkülön mindeniknek igazat adom: együtt mint a harmat soha nem talalom, is igy meg nem szoríthatnak soha. Mas izs csak ezt teszi. Mongya Czérna Toni, od voltam Andrássy Gyulánál, kit talaltam nala ? Irányi Danyit! od voltam Kosuthnal, kit talaltam nala ? Kiss Miklós párisit, erözs lonynyslat, od voltam Gyczynal, kit talaltam nala ? Kit talaltam nala ? Lónyay Menyust! Csak mar most kapunk valahin egy újságírót, aki megtámadna, hogy miért voltam Kosuthnal, hogy elmondhassam, hogy más izs vet ot! „Ujsagirot!“ aszongya Oberlutheraner barátom, (kinek nevéhez pohár kel) „ha csak lú kel!“ mongya Bangyi csikós. Már szerzem in aztat! Mas nap gyan, van mar ujsagiro, ki megtamagyon irte, s uczu neki esik a Czérna Tómnak nem egy hanem három , s kezdenek püfölni. E meg csak nevetet magaban, mint egyszeri ember, kit tivedisböl más belet megvertek: „hogy fognak ezek majd mirgelönyi, ha megtunak, hogy nem azt vertek meg, a kit gondoltak?“ Akor aztán ő is elmondta „magyarazatkipen,“ hogy kit talalta Kossuthnal, jobboldalrul? Hja bízom, fen kel tartanyi »Fühlungot“. Hanem átkozot dolog az, hogy egy orszaggyülis kezdetin ember egymást nem ismeri, azt se tunyi, kibe mi lakik ? Ki mi lesz, hová lesz ? Ma elmegyek Bittó miniszterhez, mondom neki ezer complimentet, holnap áthagy minisztériumot s fucscs minden compliment. Pauler leköszön, akor elkezdem szidnya, milyen rész miniszter volt, másnap megint másik miniszter szikbe ül be, s megint rákezdhetem dicsirnyi, milyen jó miniszter ! Megyek egy miniszterhez látogatnyi, őt találom előszobában fiatal új képviselőt. No gondolom, ez is nostras. Elmondom neki égisz aperte, hogy bizon kutyával alunk, minden ember haragszunk egymásra. Hát csak mindig magok lopjanak, mink már soha sem ? Gyün oda egy főispán, az is elkezdi neki panaszkonyi, hogy joboldali választás mennyi pénzbe került s most mig kortesek akarnak hivatalt kapni s miniszternek nincs honnan. Azután odagyün ujonan kinevezet püspök „in partibus infidolium“ s lamentál neki szörnyen, hogy mit ir neki az a kilenczezer frt fizetizs, mikor most izs két uj kormánypárti képviselőt kel megvalasztatnyi s az nem élig traktara. Is perversus nosphita, mikor mindezt vigig hallgatja, akor aszond : no már mind maskipen leszez, ha mink kerülünk kormányra, baloldal! De mar igazan kelene e felsiginek minden joboldalinak egy irdemrendet mellre akasztanyi, hogy azal egymásra ismerhetniük. Alazatozs szolgája Tallérossy Zebulon. A fejedelmek ünnepélyei Berlinben. (Saját levelezőnktől.) Ferencz József császár és király tegnap d. u. 6 órakor érkezett meg a potsdami új indóházba a szász koronaherczeggel együtt. Vilmos császár mint a 34-ik oszt. gyalogezred tulajdonosa ennek tábornoki egyenruhájában jelent meg a koronaherczeg, Károly, Ágoston herczegek, Bismarck, Moltke, Roon osztrák tábornoki, Frigyes Károly Albrecht herczegek, Wrangel gróf magyar huszár tábornoki egyenruhában mindannyian „a Maria Therezia rend nagy szalagjával érkeztek az indóházhoz az osztrák-magyar uralkodó fogadására. A vonat megérkeztekor a 2-ik gárda ezred 1-ső szakaszának tisztelgése után a katonai zenekarok által játszott osztr. néphymnus hangzott fel. A két felség ezután szívélyesen megcsókolván egymást a korona és többi herczegek és tábornokok mulattattak be Ferencz József ő felségének, ki főleg Moltke tábornok és Bismarck herczeggel váltott több bizalmas szót. A nép, mely az indóháztól egészen a Lindenek és királyi palotáig sűrü sorokban lepte el a zászlókkal feldiszitett utczákat mindenütt lelkes hodokkal és hurrákkal fogadta Vilmos és a jobbján porosz tábornoki egyenruhában ülő Ferencz József császárt, leglelkesebben fogadtatott mindenütt Bismarck, ki ma nyitott hintóban kocsizott a fejedelmek után, a császárok és herczegek hintáit még a kocsik szakadatlan sora kivette, Andrássy gr. honvéd-tábornoki ruhában jelent meg ; a kocsik sebes robogása mellett azonban nem tudtuk kivenni, ki volt társa. Átalában a tegnapi fogadtatásról azt találtam, nem tudom véletlen hozta-e magával (az érkezés ideje is alkalmasabb lehetett), de tény, hogy összehasonlíthatlanul több közönség jelent meg az osztrák-magyar uralkodó fogadására és az üdvkiáltások, kendő és kalap lobogtatások sokkal élénkebbek szívélyesebbek voltak tegnap mint tegnapelőtt. A berliniek phlegmája azonban most is kitűnt, mert minthogy a császárok összejöveteltalán mint egy örvendetes nemzeti ünnep tekintetik, aránylag ugyan a néptömegek és üdvkiáltások az élénkség sokkal nagyobb most, mint más ünnepélyességeknél, legalább idevalók is azt találják de azért a város korán sem volt oly fényesen kidiszitve mint az Bécsben vagy Pesten történik. Szőnyegek avagy virágfüzérek az ablakokban csak a legnagyobb ritkaságok közé tartoztak. , Alig érkezett meg Ferencz József ő felsége és szállt le a királyi palotában (Nagy Frigyes, nem Vilmos palotája) s már ismét kocsira ültek ő felségeik és nyolczadfélórakor az orosz czárt látogatták meg saját szállásán, és azután néhány percz múlva Ferencz József az orosz czárral együtt ismét visszarobogtak követve a többi nagy uraktól Vilmos császárhoz. És most van vége a katonai díszparádénak, melyre a katonaság reggel nyolcz órától kezdve vonult ki többnyire a Wacht am Rhein hangjai mellett, miként egy régebb levelemben említem itt Németországban és főleg Berlinben, sehol nem fejtetik ki oly fény sőt jóformán egyedül csak a katonai ünnepélyeknél , mint a jelenlegi 3 császár találkozás is egyedül katonai ünnepélyességekből áll, még a mai operában előadandó Morgamno díszelőadásra is a jegyek kéthárom pad kivételével mind a katonaság számára tartatnak fel. Képzelhetik tehát mily valóban szép látványt nyújtott ma a csaknem teljesen új ruházatban megjelenő és a városon átvonuló katonaság, s kivált a gárda ezredek, melyek mind válogatott egyénekből állanak, gyönyörű termetű daliás magatartású katonák, a zenekarok lelkesítő hangjai mellett valóban nagyszerű benyomást tesznek még a higgadt nézőre is. A mintegy 70— 80 ezredből álló gyaloglovas és tüzér katonaság 10 órakor már mind rendben állt, s az osztrák és orosz császárok hymnusaikkal fogadtattak, melyek egyszerre, játszatnak. Ő felségeik csak a legfőbb katonai főktől követve, lovagoltak el a hadsereg előtt, s a mintegy 70,000 főből álló díszes katonaság, a császárok, herczegek és herczegnők, arany és ezüstől tündöklő katonai főszemélyek, tábornokok és tisztek, ehhez a zenekarok zenéje a szemlélőre kell, hogy maradandó benyomást gyakoroltak legyen. Ép e pilllanatban térnek vissza a hadi szemléről legelöl az özv. királyné, kit alig üdvözölnek néhányan, ő azonban ezt sem viszonzó büszkeségében, rövid idő múlva követik Vilmos császár, jobbján az orosz czár (kifelé az orosz cár Ferencz Józseffel együtt ült) mindenütt örömmel üdvözlök őket, Vilmos a cárt lakára kiséri s azután egyedül kocsizik palotájába, — ezeket követik az osztrák magy. uralkodó a porosz korona herczeggel — tovább Bismarck — Wrangel Roon — A berlini császári találkozásról táviratilag a következő részletek érkeztek legközelebb: Ferencz József császár, mint legfelsőbb kíséretétől állíttatik, a legjobb egészségben van, a Berlinben való legszívélyesebb fogadtatásáról minden tekintetben kielégítőleg nyilatkozott. A három császár közti érintkezés oly bizalmas jellemű, mintha csak közeli rokonok lennének. A fehér teremben 7-én tartott nagy díszebéden Ferencz József császár Auguszta császárné és Vilmos császár közt foglalt helyet. Sándor császár Auguszta császárnétól balra, amattól balra Victoria koronaherczegné, Vilmos császár mellett a badeni nagyherczegné, e mellett a német koronaherczeg ült, s ehez sorakoztak a többi fejedelmi uraságok. Az ausztriai császár porosz egyenruhát viselt egy porosz érdemrend szalagával; Sándor császár a porosz egyenruhát és egy ausztriai rend szalagát; Vilmos császár az ausztriai egyenruhát és az orosz Szent András rend szalagát. Szemben a császárokkal ültek : Gorcsakoff és Bismarck herczegek, Andrássy és Berg grófok; ezekhez sorakoztak legközelebb : Bellegarde, Schuwaloff és Adlerberg grófok, Dubril és Károlyi nagykövetek, Milintine és Roon hadügyminiszterek, és így tovább a császári vendégek többi környezete. A díszebédnél Vilmos császár a következő pohárköszöntőt mondá : „A legszívélyesebb köszönet érzelmeivel poharamat császári vendégeim jólétéért emelem.“ Az ezen köszöntőre következett zene áttért a „Gott erhalte Franz den Kaiser"4 dallamra, mire Ferencz József császár kelt föl és Vilmos császár jókivánatai szívélyesen megköszönve válaszolt és ezeket mondá : „Isten tartsa és oltalmazza Vilmos császárt, Auguszta császárnét, és a királyi házat!“ Rövid időköz után Sándor császár emelt szót és ezeket mondá : „Én a vitéz porosz hadseregre ürítem poharamat!“ — Az orosz császár Károly és Albrecht (az atya) porosz herczegeket orosz tábornagyokká nevezte ki. Másnap, azaz 8-án reggel 8 órakor Ferencz József császár a szász koronaherczeggel és Miksa Manó bajor herczeggel, gróf Stillfried főszertartásmester által kisértetve a Hedwig templomba ment. A bejáratnál az összes papság által fogadtatott egy csendes misét hallgatott és 82 órakor visszatért a kis palotába. Déli 1 órakor az állatkertbe Vilmos és Ferencz József császárok, valamint Auguszta császárné, az orosz császár, a trónörökös-nagyherczeg és a német koronaherczeg együtt mentek el. A többi fejedelmek a nagy csillagnál az állatkertben várták a felségeket ; innen együtt folytatták a kocsizást. Az állatkerttel szomszédos utczák, valamint a kert bejárata ünnepiesen valának feldíszítve. Az igazgatótanács és az igazgató Bodinus fogadták a felségeket, és vezették őket körül a kertben. A közönség, mely már korán reggel nagy számban jelent meg, lelkesülten üdvözlő az uralkodókat. Majdnem egy órai időzés után a két császár és a többi fejedelmek Potsdamba mentek. Délután a császárok Potsdamot, Sansoucit, Glienke várát és Babelsberg várát látogatták meg; innen este 7 órakor kocsiztak el az új palotába, hol a koronaherczegnél beázás volt. Az új palota és környéke fényesen ki volt világítva. Az ünnepélynek a legszebb idő kedvezett. Este a nagy takarodó a legfényesebben ment végbe. Az összes ezredek zenészei, egészben 1224-en a dobosokkal együtt, 400 fáklyavivő által kisértetve, este 9 órakor a Frigyes-szobortól a kéjkertbe indultak, miután Sándor és Vilmos császárok az operaházból kijöttek és Ferencz József császár az ausztriai követségi palotából, ahol a diplomatiai testületet fogadta volt, a kir. várpalotába visszatért. A programmban kitűzött darabok a legfényesebben adattak elő, és hatalmas benyomást tettek. Az emberek tolongása roppant nagy volt; az utczák és terek fényesen ki voltak világítva. Különösen fényes benyomást tettek azon villámos lángok, melyekkel a kétkert a régi múzeum oszlopcsarnoka a takarodó végével ki voltak világítva. Az uralkodók a kir. palota ablakaiból tekinték ezen ünnepélyt. A takaradó 12 1/2 órakor ért véget. Az épületek közt kitűntek : a városház, a hadügyminiszteri palota, az egyetem, a könyvtár és a katholikus templom; az utczák közül a hársfasor, az operatér, a csendőr-piacz és a Vilmosut. Berlin, szept. 7. — Andrássy — kik mindannyian 4-kor ismét a diszebédre Vilmos császárnál jelennek meg. Valamint a bécsi úgy helybeli lapok most tele vannak vezérczikkekkel, melyekben a három hatalmas uralkodó közötti barátságos viszony alapján az ismeretes örök béke szavai hangoztatnak. Jó jelnek és örvendetes ténynek találják a lapok azt is, hogy az osztrák-magyar uralkodó gri Andrássyt és Auersperg herczeget hozta magával és hogy pl. csak egyet idézzünk a Nat. 7. Így szólal fel vezérczikke végén: „Oly férfiak ezek a kik bírják a bizodalmát, mert nem szólnak másként, mint ahogy gondolnak, mert oly hazafiak ezek, kik minden személyes hiúságtól menten egyedül hazájuk jólétét igyekeznek előmozdítani. Ezen férfiaknak jelenlegi hivatalaikkal való felruházása az állampolitikának szilárdságot nyújt, azt tiszta fényben tünteti fel, ily férfiak képesek, alkalmatosak arra, hogy a császár jelenlétét Berlinben hasznossá is tegyék. A Sedán-ünnepély mily kevéssé sikerült, arról tudottam önöket, azonban a sajtó teljes haragját idézték fel a social demokraták, kik nemcsak mint múlt levelemben említem fel, nyilvános gyűléseiken szólaltak fel a csatanap megtartása ellen, hanem pl. Chemnitzben míg a többi polgárság fáklyásmenetett rendezett, ők egy ellendemonstációt követtek el, fekete gyász lobogóval tartottak körmenetet, mely lobogón következő felirat áll: „41,800 halott volt e nap, tisztelet e napnak, a németnek gyalázata (der Deutschen Schmach).“ A három nap óta tartó gyönyörű tiszta idő és most változott meg este 7 órakor, s 9-kor kellene a fényes kivilágításnak megtartatni, melynek lefolyásáról holnap értesítendem önöket. Az ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése sept. 9-én. Korelnök: Gubody Sándor; körjegyzők: Apponyi Albert gr., Hedry Ernő, Keglevich Gábor gr., Lukács Béla, Molnár Antal és Péchy Jenő. A kormány részéről jelen vannak: Lónyay, Szlávy, Pauler, Tisza, Tóth és Trefort. Korelnök az ülést megnyitván a sept. 5-én tartott ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Olvassa erre azon képviselők neveit, kiknek mandátumai az osztályok alakítása után érkeztek be, tehát előbb mintsem azok működésüket befejezték volna. Ezek a következők: Borba Zsigmond 7-ik, Hodossy Imre 8-ik, Zsitvay József 6-ik, Vidlicskay József 9-ik, Wächter Frigyes 6-ik, Benedicti Albert 1-ső, Varga E.l-ső Tolnay Károly 4-ik. Mindezek a 15. §. rendelete szerint a körjegyzők általi sorshúzás útján osztattak be az osztályokba. Jelenti egyszersmind, hogy mielőtt az osztályok befejezték volna működésüket, még két kérvény adatott be, és pedig Csernovics Péter és Szeniczey Ödön választása ellen. Mióta pedig az illető osztályok befejezték működésöket, beadattak kérvények Vidacs János, Tassy Miklós, Lükő Géza, Wächter Frigyes, Trauschenfels Emil és Bathtyány Zsigmond választása ellen. Megjegyzendő, hogy még mai nap is érkezett a megbízó levél, és pedig Szilágyi István és Buttyán Lászlótól, melyek a ház alakulása után fognak áttétetni az állandó igazoló bizottsághoz. Hasonlókép Csáky Tivadar gr. megbízó levele is, ki megkérte tenné át megbizó levelét az első osztályhoz ; mivel azonban ezen osztály működését már befejezte, kérelme természetesen nem volt teljesíthető. (Helyeslés.) Kéri továbbá az osztályok előadói, szíveskedjenek jelentéseiket előterjeszteni; előbb azonban még bejelenti, hogy az egyes osztályok részéről kik választottak az állandó igazoló bizottságba. Az első osztály részéről: Szirmay Ödön a második osztály részéről: Hajós János; a harmadik osztály részéről: Petrovay Ákos; a negyedik osztály részéről : Giczey Samu ; az ötödik osztály részéről: Palkovics Károly; a hatodik osztály részéről : Szőgyényi László ; a hetedik osztály részéről: Dedinszky József; a nyolcadik osztály részéről: Simonyi Lajos dr. ; a kilenczedik osztály részéről: Ottlik Géza. Erre az első osztály előadója Mihályi Péter a 9-ik osztályba sorolt képviselők jegyzőkönyveiről szóló jelentést olvassa fel. (E jelentés lényegét, — az igazolt s nem igazolt képviselők névsorát — vasárnapi számunkban adtuk.) Elmondja továbbá, hogy heves vita támadt az osztályban az igazoló bizottsági tag választása alkalmával, annyira, hogy több osztálytag óvást is adott be. Az esetet következőleg beszéli el. Az osztály — második ülésében, miután a jegyzőkönyvek megvizsgálását befejezte volna, — feszólíttatott az elnök által, hogy a szavazást ejtse meg az állandó igazoló bizottsági tagra nézve. A jelen volt 29 szavazat beadatott, melyből Szathmáry Károly képviselő nyert 12, Szirmay Ödön gr. képviselő 11 szavazatot. S erre az elnök kijelentette a szavazás ezen eredményét, hozzátévén, miszerint általános szavazattöbbséget egyik jelölt sem nyert. Ekkor hosszabb vita támadt a fölött, váljon az állandó igazoló bizottsági tag megválasztására nézve elég-e a jelenlevők relatív többsége, vagy pedig megkívántatik-e az absolut többség. Az osztály többsége oda nyilatkozott, miszerint a házszabályok különösen 10. §-a értelmében, mely azt mondja, hogy az „osztályok és pedig ezen alkotási osztályok határozataikat e jelenlevők szavazatainak általános többségével hoznák,“ és kétségkívül a választási tény maga is határozatnak tekintendő lévén, — az általános többség megkívántató, és ugyan azon ülés v végén az elnök által feltett azon kérdésre, ha megkívánja-e az osztály az általános többséget vagy sem, elhatároztatott 18 szavazattal, hogy csakugyan az osztály az általános többséget megkívánja. Mikor a kérdés feltétetett és a szavazás eszközöltetett, ez alatt az osztálynak kisebbségben volt tagjai eltávoztak. A mai ülésben, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése alkalmával megállapodás történt arra nézve, hogy az elnök tegye fel újra a kérdést, hogy kíván-e az osztály új szavazást vagy sem. Az osztály többsége új szavazást kívánván a kisebbség a következő óvást adta be: „Miután az összeütközés az osztályban a házszabályok különböző értelmezéséből eredt, mi a házhoz apellálunk, és addig az osztály minden ebbeli határozata ellen óvást emelünk.“ Helfy Ignátz: T. ház ! Az előadás, melyet t. képviselőtársam tett, meglehetősen hű, mondom meglehetősen, mert van két pont, mely látszólag csekély jelentőségű, de ez esetben meglehetős fontossággal bír. Az első az, hogy mikor a szavazás megejtetett a t. elnök úr kimondotta a szavazás eredményét, de nem tette hozzá ő maga azt, hogy a választott az általános többséget el nem nyerte mert arra nem is gondolt maga az elnök úr sem hanem történt,egészen más. Miután ugyanis a működésünket mindkét részről a lehető legnagyobb részrehajlatlansággal végrehajtottuk, ami nem is dicsérendő, mert ez az ilyen bírói működésben kötelesség, és mondhatom is, hogy volt eset rá, amikor egy jobboldali képviselő védelmezte egy baloldali képviselő mandátumát, de volt ellenkező eset is, s a választásra került a dolog: az ellenzékiek megállapodtak jelöltjükben, a jobboldaliak nem, kiknek egyik része Szilágyi Dezsőre a másik Szirmay Ödönre szavazott, így kikerült az urnából az ellenzéki Szathmáry Károly. Midőn az elnök az eredményt kijelentette, felállott egy jobboldali osztálytag, aki azt mondotta, hogy a választás mm érvényes, mert hiányzik az általános többség. Erre hivatkozott a házszabályokra, de bármennyire felszólíttatott, hogy olvassa fel a házszabályokat, melyek elé írják, hogy az állandó igazolási bizottságba választandó tagra okvetlenül átalános többség kell, ezt fel nem találta. Okoskodott az egyik s a másik rész is, és itt megjegyzendőnek tartom intra parenthesim, hogy Tisza Lajos közlekedésügyi miniszter úr és képviselőtársunk úgy magyarázta a jobboldalnak e szétágazó határozatát, hogy nem tudták, vajon előadóra vagy az állandó igazolási bizottság tagjára szavaznak-e. Két órai heves vita után én tanácsoltam az osztálynak, hogy terjeszszük az ügyet az országgyűlés ítélete alá. De már ebbe a többség nem akart beleegyezni, hanem felszólították az elnököt, hogy újra tegye fel a kérdést. Ebbe természetesen mi nem egyezhettünk bele, mert a beleegyezés által követelésünktől állottunk volna el. Ekkor az ülést elhagyni valánk kénytelenek s visszaérkezvén, megtudtuk, hogy távozásunk után 17 tag maradt az egész osztályban s mégis ugyanazok, kik azt állítják, hogy abszolút többség kell a választáshoz, megejtették a választást daczára annak, hogy csak 17-en voltak, s így a szerint magyarázták a házszabályokat, mint azt a pártérdek kívánta. Ezeknél fogva bátor vagyok magam és elvtársaim nevében a t. ház részrehajlanságához folyamodni és felkérni a t. házat, hogy miután a házszabályok nem szólnak e tekintetben világosan, méltóztassék határozatot hozni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Zsedényi Ede, mint az első osztály elnöke a tényállást szintén így adja elő, de hivatkozással a házszabályok 10-ik és 98-ik §-aira, azokról azt véli kimagyarázni, hogy a választás érvényességéhez a fenlevő osztálytagoknak absolut többsége szükséges, amit szóló, mint ki már többször elnökölt az osztályokban, tapasztalatból tud. A mint. előttem szóló képviselő úr állítja — folytatja szóló — igaz, hogy e tekintetben talán kétség lehetett a felől, váljon akkor midőn feltettem a kérdést és a jelenlevőktől 19-én igenlőleg felkeltek 11 tag pedig azonnal a teremből eltávozott, az osztályülés határozatképes volt-e ? Elég, hogy mikor a kérdést feltettem az ülésben jelen voltak, eltávoztak után pedig azonnal kijelentetett, hogy többé határozatképesek nem vagyunk, és az ülést felfüggesztvén, a végső megválasztás végett más ülést hirdettem, amelyben 24 tag jelenléte mellett 17 szavazattal megválasztatott Szirmay Ödön. Azt hiszem tehát, hogy az 1-ső osztály szorosan a szabályok értelmében járt el, miért kérem a t. házat, hogy az osztály ebbeli eljárását tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől ) Miután e tárgyhoz még Deák Ferencz, Madarász József, Huszár Imre és Ghyczy Kálmán hozzászólottak, a ház a jelentést tudomásul vette. Salamon Lajos az osztály üléseinek jegyzőkönyvét kéri felolvastatni, mi megtörténvén, kérdi az elnököt, hogy miként lehet az, miszerint a választása ellen beadott kérvény a tárgyalás alkalmával csak egy példányban volt meg, jelenleg pedig már kettőben van meg. Szóló ezt nem tarthatja jogszerű eljárásnak. Korelnök nem emlékezik ugyanezen esetre, annyit azonban tud, hogy a gyakori hiányok miatt nem egy kérvényt utasított vissza azon megjegyzéssel, hogy a hiány ezen vagy azon módon pótolandó. Csernátony Lajos az osztály ebbeli eljárását, szintén nem mondhatja korrektnek. Mert annyi bizonyos — úgymond, — hogy meg van határozva, miként legyen felszerelve a kérvény, hogy tekintetbe vétessék. Itt arról volt szó, melyik osztályba soroltassanak a képviselők jegyzőkönyvei Ha tehát a jegyzőkönyvek megtámadási nem tökéletes alakban történt, az osztálynak nem lehetett volna azon jegyzőkönyvet egy kevésbé kedvező cathegóriába helyezni. Ha később a hiány pótoltatik, akkor ez későbbi eljárásnak tárgyát képezi. Zsedényi Ede konstatáltatni kívánja, hogy ő a házszabályok 14 §-ának d pontja szerint járt el, a midőn ezen megbizó levelet, mely ellen kérvény adatott be, a reá vonatkozó kérvénynyel együtt tárgyalás nélkül jegyzékbe foglalta. Erre a következő osztályok előadói az előtte való osztályok tagjainak megbizó leveleiről szóló jelentéseket adják elő, kiki megjegyezvén, hogy a második osztály Hajós Jánost, a harmadik Petrovay Ákost, a negyedik Ghiczey Sámuelt, az ötödik Szőgyényi Lászlót, a hetedik Dedinczky Józsefet, a nyolczadik K. Simonyi Lajost és végre a kilenczedik Ottlik Gézát választotta meg az állandó igazoló bizottság tagjául. Korelnök konstatálván, hogy a kifogástalan mandátummal bíró képviselők száma több, mint az általános többségre szükséges, a ház hivatalnokai választásához hozzá lehet fogni. Felszólítja tehát az a) és b) alá sorolt képviselőket, hogy holnap reggeli 10 kor a választások megejtése végett megjelenni szíveskedjenek,végül tudomására adja a háznak, hogy a király a delegátiókat sept. 16-ára Pestre hivta össze. Az illető okmány Ghyczy javaslatára a megalakulás után fog felolvastatni. Ezzel az ülés 11 óra 35 perczkor eloszlott A főrendiház ülése szept. 9 én, Majláth György országbíró és elnök megnyitván az ülést, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Fölszólítja ezután a fegyelmi bizottság tagjait az eskületételre. (Megtörténik.) Jelenti továbbá, hogy a kir. meghívó levéllel meghívott főrendek közül az 1872-iki országgyűlésre képviselőkké választottak, következőleg a főrendiház tagjai nem lehetnek a következők : Gr. Apponyi Albert, gr. Berehtold Arthur, gr. Berényi Ferencz, gr. Batthyányi Zsigmond, gr. Bánffy György, gr. Csáky Gyula, gr. Csáky Tivadar , gr. Degenfeld Lajos, gr. Eszterházy István, gr. Forgách Antal, gr. Hunyady László, gr. Haller Ferencz, ifj., gr. Károlyi Gyula, b. Kemény Gábor, b. Kemény István, gr. Keglevics István, b. Mednyánszky Dénes, gr. Nemes János, b. Podmaniczky Frigyes, gr. Péchy Manó, b. Perényi Zsigmond, gr. Ráday Gedeon ifj., gr. Szapáry Géza, gr. Szapáry Gyula, b. Sennyey Pál, b. Simonyi Lajos, gr. Vas Sámuel, b. Vécsey József, gr. Zichy Ferraris Manó, gr. Zichy Imre. Továbbá meghivattak, de nem jelentek meg és felmentetésöket kértek részint hivatalos elfoglaltságuk, előhaladott koruk, családi viszonyaik és egészségi állapotok következtében és pedig a honfiusítottak közöl: h. Schwarzenberg János Adolf, h. Khevenmüller Metsch Richard, h. Windischgrätz Aladár, gr. Crenneville Folliol Ferencz, gr. Crenneville Folliol Károly, gr. Crenneville Folliol Lajos, b. Schleisnigg János, b. Schleisnigg Károly; ezeken kívül: Apponyi Lajos gr., Apponyi Gusztáv gr., Andrássy György gr., Apor Károly b., Batthyány Kristóf gr., Battyhány István gr., Batthány Zsigmond gr., Batthány Károly gr., Bonnár Sándor, Csáky Tivadar gr., Dessewffy Kálmán gr., Eszterházy Józs.g., Eszterházy Pál g., Eszterházy Ernő g., Eszterházy Ferencz gr., Eszterházy Antal gr., Crenneville Folliol Károly gr., Crenneville Foliol Lajos gr., Geramb Ferencz b., Győrfy László, Horeczky Ferencz b., Józsika Lajos b., Ivacskovics György, Kollonics Miksa gr., Marki Ignácz, Mednyányszky Dénes b . Nemes Vincze gr. Nádasdy Lipót gr . ifj Nádasdy Ferencz gr., Pálffy Alajos gr., Pálffy Dani Vilmos gr., Pongrácz Ödön gr., Prónay Aurél b., Szájbéli Henrik, Szirmay Sándor gr., Schwarzenberg János Adolph hg. Széchenyi Kálmán gr. Szécsenyi Ferencz gr., Szécseny Jenő gr. Smidegg Gusztáv gr., Schmidegg Ferencz gr., Sina Simon b., Zichy Ipoly gr., Zichy Aladár gr., Zichy Domonkos gr., Zichy György gr., Zichy Kamilló g , Zichy Nép. János gr. id. Zichy Pál g., Zichy Károly g., Walterskirchen Richard b., Walterskirchen Ernő Vilmos b., Vay László gr. Nyáry István g. Prózay Gábor b. azon körülményre hívja föl a főrendek figyelmét, hogy a főrendiház tagjai közül Bokán nem jelennek meg és elmaradásuk okát sem tudatják Ez iránti határozat hozatalára szólitja föl a házat. Elnök úgy hiszi, hogy az igazoló bizottság jelentése ezen főrendekre ki fog terjedni.— Kéri továbbá az elnök, hogy a közösügyi bizotság tagjaira kiki adja be szavazati jegyét.— Ez megtörténvén, és a szavazatok öszeolvastatván a következő eredmény hirdettetett ki. Almászy György gr. 52;Andrássy Aladár gr. 51;Erdődy Sándor gr. 53; Hajnald Lajos 52; Inkey Nándor 51; Károlyi György gr 51; Károly Sándor gr 51; Keglevich B. gr. 48 ; Keglevich I. gr. 49; Mailáth Antal gr. kir. tárnokmester 52; Meszbil Victor b. 51; Mikes János gr. 53 ; Olteanu János lugosi püspök 51; Prónay Gábor b. 51; Szapáry Antal gr. 51 ; Széchen Antal gr. 52; Vay Lajos b 50; Zichy Ferencz gr. kir. főajtósállómester 53; Zichy Nándor gr. 51; Zichy Ferraris Victor gr. pesti főispán 51. — Póttagok: Dőry Lajos b. 52; Gyürky Ábrahám gr. nógrádi főispán 52; Hunyady Pál gr. 52; Forgách József gr. 52; Máljevácz Péter pozsegai főispán 52 ; Pallavicini Ede őrgróf 52 szavazattal választattak meg. — Erre a mai ülés jegyzőkönyve hitelesítetvén, az ülés eloszlott. Külföldi szemle. Pest sept. 9 Szep t. 4-k óta nagyobb franczia városok kegyeletes csendben ülték meg, háromszinű zászlók ékítették szerte a házakat, a Folytatás a mellékleten.