Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)

1872-10-01 / 227. szám

Előfizetési árak Egész évre ; 20 frt. — kr. I Évnegyedre Ti 6 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ | Egy hónapra J 1 „ 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitói jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bénnentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s finnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. az.) intézendők. V* Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Peatea, nádor-utoza 6. azám. (Légrády testvérek irodájában). Aa előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-iwntose 14. m. Alá intézendők. 227. szám. Kedd, October 1. 1872 IY. évfolyam Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr, félévre . .... 10 „ — évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra ..... 1 „ 80 , Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két-sas utcza 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történél megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy késedelmet tapasztaljon. TÁVIRATOK. Székes-Fehérvár, sept. 30. (Az Ellenőr távirata.)A magyar nyugoti vasút Vesz- prém-kis Czelli vonalszakaszának mütan- rendőri bejárása akadály nélkül fejeztetett be. Ezen vonalrész üzletmegnyitása, mely által ezen vasútnak egész magyarországi ré­sze elkészült, f. évi október hó 3-án leend. Eszék, sept. 30. A „Drau“ tegnapi száma egy Slavonia autonómiáját követelő czikk miatt lefoglaltatott s szerkesztője, Frank, a városkapitányság által elfogatott, a községtanács közbevetésével azonban sza­badon bocsáttatott. Karlsbad, sept. 30. A német történelmi egy­let tegnap este tartotta bucsulakomáját, melyen Koch a tett embereire ürített poharat, Schmeykal egységre intett és dr. Unger Schmeykalt köszön­tötte fel. Darmstadt, sept. 30. (Az Ellenőr távirata) A kormány szabelvü választási tj avaslatot terjesz­tett a kamara elé: Ems sept. (Az'Ellenőr távirata) A játékbank tegnap záratottfibe. Konstantinápoty, sept. 80. Az öknmeni zsinat szakadárnak selentette ki a bolgár egyházat s az erre vonatkozó határozat tegnap olvastatott fel a Phanar templomban; egyedül a jeruzsalemi patriarcha vonakodott áláirni e határozatot. Zágráb sept. 30. (Az Ellenőr tázirata) Va- kanovic báni helyettes legközelebb nyugalomba lép s jelenlegi itt tartózkodása kizárólag magán­ügyei rendezésére van szentelve. Bécs sept, 30. (Az Ellenőr távirata) Me nem volt esti börze. A rendőrség szétoszlatta az egy­begyűlteket, A pénzhiány a legmagasb fokra há­gott s egész 50°/o fizettetett. LEGÚJABB POSTA Victor Emanuel udvarában ismét megindultak a cselszövények s legközelebb az a hir terjeét el Rómában, hogy ő felsége környeze­téből több nagybefolyásu egyén beadni szándéko­zik lemondáséi, sőt egy igen magas állású egyén, ki eddig határtalan bizatmát élvezte a királynak, szintén távozni akar az udvartól. A washingtoai fehérbáz élénkülni kezd s a november 5-én kezdődő elnöki választá­sok némi mozgékonyságot kölcsönöznek a mogor­va Grant tknak, ki most gyakraban tesz külön­böző irányban kirándulásokat, melyekkel mindig tüntetések vannak eoybekapcsolva. — 26-án pe­dig elfogadás volt a fehérházban, mnlyre igen nagy számmal jelentek meg. Este pedig a város kereskedő testületé szerenáddal lepte meg Grant elnököt, ki rövid beszédben köszönte meg a azi- vea figyelmet­__________________________________ 121. szám. Bérlet. Nemzeti Színház. Pest, kedden október 1-én 1872. Faust. Opera 5 felv. Goethe után irtik: Barbier és Carré. Személyek: Faust, tudor — — — — — Hajós Mephistopheles — — — — Kőszeghy Margaréta * — — — — —- Tannerné Valentin, bátyja — — — — Maleczky Srr i = = = - äs» a. Mártha — _ — — _ Kvassayné $g Kezdete 7 órakor FÜRST-fóle SZÍNHÁZ, kedden okt. 1-én Hegedűs Mari k. a, fellépte. “Trapezunti herczegnő,“ vagy: egy comédiás család életörténete. Nagy operetté 3 felv. Zenéjét irta Offenbach. Kezdete 7 órakor. A helyzetről, III. Simonyi Ernő czikkét — a „Szom­bati Lapok után* — közlöm alább egész terjedelmében, de nem teszek észrevételeket csak az engemet illető második részére. Az első részben érintett kérdésre nézve, ugyanis, már elmondtam nézeteimet tüzete­sen, s nem titkoltam el legkevésbé is, hogy miben értek és miben nem érthetek egyet Ghy czy Kálmánnal. Éhez legfelebb annyit adhatok most, hogy elismerem S i- monyi Ernő állításának alaposságát, mi­szerint „ Ghy czy sem akar megválni párt­jától, sem pártja nem akar megválni Ghy- czytől és megkísértenek mindent, hogy az egymással ellenkező véleményeket . . . : mily módon lehenet összeegyeztetni.“ így áll a dolog kétségtelenül s ez is mutatja, mennyire különbözünk a 48-as párttól, melynek egyik baja épen abban áll, hogy sem főnökei sem tagjai egymáshoz nem vonzódnak s elválnának egymástól szívesen, csak módját találhatnák; egy ilyen mód felmerülhetése iránti reményke­dés sugallván szives szomszédainknak a Ghyczy és pártja közti nézetkülönbségek kiegyenlithetésére vonatkozó kételyüket is. Térjünk saját javaslatomra, mely Si­monyi Ernő szerint „a legnagyobb curio- zum“ azon irodalmi productumok közt, me­lyeket Ghyczy nyilatkozata előidézett. Mindenekelőtt egy csalódásomat ismerem el, Midőn ugyanis javaslatom megírására tollat fogtam, találgatni kezdtem magam­ban, hogy az ellenzék tagjai közül kik fog­nak elszőrnyedni rögtön s kik fogják el­itélni ha megfontolták? Gondoltam többekre — s nem is tévesen — de nem soroltam ezek közé Simonyi Er­nőt, mert róla épen az ellenkezőt vagy is azt tettem fel, hogy a parlamentaris ellenzék természetéről Angliában és más alkotmányos országokban szerzett tapaszta­lataiból nem vonhatott ki más tanúságot mint én az enyimekből. Sajnálom, hogy csalódtam, s bocsássoe meg, hogy olyan észjárást tettem fdl róla, a milyent részem­ről absurdumnak vagy legszelídebben szólva is nagy curiosumnak tart, még pedig meg­fontolás után. Hanem hát csalódásom nem ingatta meg javaslatom helyessége iránti hitemet. Nem számitok ugyan többé t. barátom helyeslésére, de ezen helyeslés elmaradását nem tartom döntőnek, kivált egy tegnapi beszéd után, melynek terjedelmes okoskodá­sait a következő curiosum zárta be: „Ha egy szabad választás utján a nemzet elfogadja, a nemzet többségben küldi ide a kiegyezés pártolóit, merem részemről ígér­ni, hogy soha e törvények ellenében egy szót sem fogok szólani. (Helyeslés- a szélső baloldalon.) Helyeslésem e’t bírni nem fogják akkor sem, de ellenzéket ellenök egy perczig sem fogok képezni.“ A ki az országházban, egy hosszú be­széd phlegmaticus érveléseinek tetőzete gyanánt ilyen zárnyilatkozattal semmisiti meg az ellenzéki létjogot és mű­ködésűi kötelességet, a legértel­mesebb, leghatalmasabb és leglelkismerte- sebb kisebbségek részére is, mihelyt egy értelmetlen tömeg — mint a milyennel pl. III. Napoleon rendelkezett — többségre emelné a hazugság, sőt — mint Napóleon­nál történt — az államcsin és zsarnokság szolgáit is: az a l‘o g i k u s nem számíthat arra, hogy ítélő tehetsége iránt megnyug­vással legyenek mások is. — S tisztelet, be­csület és barátság de igazság is: Simonyi Ernő czikkére én feljogosítva volnék csak annyit felelni, hogy tessék megolvasni Simonyi Ernő tegnapi beszédének idézett argumentatióját. Én azonban nem élek irányában e joggal, hanem felhaszná­lom saját nyilatkozatát egy pár figyel­meztetésre. Nem kérdem én, hogy az 1869—72-ki országgyűlés alatt, miért működött mint ellenzéki ember és pedig kitűnő erély- lyel — a kiegyezés törvényei irányában, h a az akkori t ö b b sé g létrejövételét a nem­zeti akarat szabad választásának tulajdo­nná; vagy hogy miért nem declarálta törvénytelennek és ő felsége által feloszlatandónak már azon a képviselőhá­zat az akkori többség étrejöveteléét nem tartotta szabad választás eredményének; nem akarom ént. barátomat azon dilemma szarvai közt látni, mely ígéretéből szár­mazik ; én sokkal könnyebb próbára teszem leleményességét, mert csak annyit kérek tőle, hogy képzelje megvalósultnak azon helyzetet, a melyre nézve tegnap egy rendkívüli fogadással lepte meg a házat. Tegye fel, hogy megtörtént az a „sza­bad választás“ s a „nemzet elfogadja, a nem­zet löbbségben küldi ide a kiegyezés pártolóit“: ugyanhol állana akkor; kérem szépen, ha ott nem, ahol én mondom, hogy pártunknak álla­nia kell most is — minus ígéret a szótlanságra ? Hát ha azon esetben „egy perez- ig sem* képezne ellenzéket az 1867-ki tör­vények ellenében ugyan : nem tenne e ha- sonlithatlanabbul többet annál a mit én mostanra javaslok s a minél többet én nem tennék semmi esetben soha? Hát ha akkor a 12 t. ez. ellen „egy szót sem“ szólana többé: ugyan nem képezne-e ellenzéket a többi rósz törvé­nyek ellenében sem, s a r o s z minisztéri­ummal szemben sem ? S ha igen, váljon nem igyekeznék épén azon utón s épen azon reformok kivitelére szerezni meg magának és párt­jának a kormányhatalmat a melyekre nézve most tilosnak tart minden miniszteri vállalkozást pártunk részéről, mert hát nem reformálhatjuk leg­előbb is azon 12-ik t. czikkelyt, mely ellen ö nem szólana egy szót sem, mihelyt, „szabad válasfctás utján adna mel­lette többséget a nemzet? Én nem javaslék elhall gatást senkinek, soha, bár mely törvény irányá­ban is. melyet nem Lolyesel. Én csak azt ja- vaslvm hogy pártom ha kormányra lépni alkalom nyílik, lépjen rá, ha mindjárt a 12- ik t. czikkelyen nem lehet is rögtön javit- nia. Javíthat egyeben; van elég baj; s ha ezeken segíthet, nem szabad nézni azok nagyobbodását. Nem tagadni meg az elve­ket; ezek értelmében adni tanácsot Ő fel­ségének ; de nem kötnia nagy elvek és nagy reformok valósítását a még nagyobbak előleges kivitelének feltéte­léhez : ez az én nézetem. Simonyi E. szerint „ez annyit tesz, hogy a párt vezérei önmagoknak csinálja­nak oppositiót. * Ez badar beszéd. Hát azok a whigek és toryk magoknak csi­nálnak oppositiót mindazzal, a mit nem vi­hetnek ki csak később ? Hiszen gyakran még azt sem tudják, hogy mit vihetnek ki a kormányon s megesett már az is, hogy a whigek választási törvényjavas­latát a tory kabinet emelte törvényre. S bárha most már nincs azon két nagy párt közt valami állandó jelszó, még is tudja Britania, hogy melyiktől milyen szellemű kormányzatot várhat. Simonyi Ernő épen oly jól emlékez­hetik mint én, hogy 1851-ben, midőn Lon­donban laktunk mindketten, szó sem volt még arról,hogy azon óriási két reform, mely a hadsereg tisztségeinek elárusitását s az ir- landi angol egyház ál1 ami rangját meg- szünteté, szőnyegre kerülhessen, hanem hát eljött rá az idő a nélkül, hogy enn ek elérkeztéig Gladstone vonako­dott volna azon reformokat létesíteni, me­lyek kisebbek ugyan de kivihetők voltak. Nekem mindegy , akár száz akár egy pontból álljon pártom programmja, mert én mindkét esetben azon elvek ér­vényesítésére törekszem, a melyeket egész életemben vallottam és soha fel nem adha­tok. S ezen törekvésem megmaradna azon esetben is, ha nem tartoznám egy párthoz sem, mint megvan számtalan polgároknál — nálunk is külföldön is — kik a politi­kai küzdelem circusában sem fordulnak meg gyakran, de azért mégis elvszilárdan szolgálják a szabadság, igazság és hazájuk szent ügyét. Mit vonok ki ebből? Bizonyára nem azt, hogy mindegy, akármely párthoz tar­tozzék valaki, sem azt, hogy jobb nem tar­tozni egyikhez sem; hanem kívánom azt, hogy a párt, mely az egyenlő meggyőző­déssel biró emberek társulásából áll, tagjai­nak nem elveket ad, hanem testületi erőt a társultak elveinek előmozdítására; s igy nem is rendelkezhetik senki elveivel, de ren­delkezhetik a testületi erő alkalmazásának mikéntje, útja és ideje iránt. Ezen téstületi erő pedig csak akkor felel meg hivatásának egy alkotmányos országban, ha elfoglalja a tevékenység te­rét s nem kárhoztatja magát szenvedőle­ges ellentállásra, a mit én csak azon szo- moruidőkben tartok alkalmazandónak, mi­dőn nincs többé párt-élet, hanem csak egy elnyomót nemzet összetartó szenvedése. Simonyi Ernő czikke szombaton jelent meg s igy előbb mintsem czikkeim érvelé­seit olvasta volna. Változott-e ezek folytán nézete; nem tudom; de minden esetre ele­get mondtam most már arra, hogy a kér­dés további fejlődését az idüre hagyhassam. Hogy pártunk helyzetét az általam java­solt lépés hatalmassá fogná tenni, arról megvagyok győződvesezért adtam elő né­zeteimet. Sikerült-e vagy sem megnyerni ennek elvbarátaimat: azt meglátjuk előbb utóbb. Végül, — hogy lássák olvasóink meny­nyire megy a kormánysajtó sznmérmetlen- sége — legyen tudtokra, hogy tegnap — valami jelszóra — a Napló, Reform, és P. Lloyd kijelentik, hogy a jobboldal soha nem állította bár mely törvényünk változhatlan- ságát s az ellenzék e részbeni kormánykép­telenségét sem! Ds hát ki is mondta azt Tisza urnák, hogy van olyan törvényünk, melyet annak módja szerint megváltoztatni nem lehet? Vagy kitől hallotta azt, hogy a ki ily megváltoztatást óhajt, az az alkot­mányon kívül áll? A Deák párt, tudtunkkal, ily absurdomokat soha s«m állított. Nagyon meglehet szorulva a balközép vezére, hogy saját hallueinatiói ellen folytat Don Quichotte-i harezot 1 így mer szólani azon Pesti Napló, mely őt év óta él „a közjogi oppozitio kormányképtelensége* felőli humbug va- riátióin! Hanem hát tudomásul vesszük e vak­merő kijzóanulást s nem tudjuk ugyan mit jelent, de örvendünk rajta Csernátony. — Pest, Pilis és Solt t.e. megyék jövő évi költségvetésének megállapítása végett f. évi október 5-én d. e. 10 órakor a megye szék­házának nagy termében rendkívüli közgyűlést fog tartani, melynek egyedüli tárgya az 1873. évi költség előirányzat leend. A balközép he yzete Ghyczy nyilatkozata folytán. *) Ghyczy Kálmánnak e hó 7-én a balközépi körben tett nyilatkozata sok tollat tett mozgásba, sok embert gondolkozóvá a hazában A jobb és baloldali sajtóban különféle szempontból megítélve olvastuk a benyomást, melyet egy s másfelől tett e meglepő nyilatkozat, pedig valami rendkivüli dolgot nem tartalmaz. Nem pendit meg valamely uj eszmét, nem keres uj megoldási módot azon nehézségekre, melyek a magyarországi pártok ál­lásában ellentétet képeznek. A megoldási kísérlet, mely itt tétetik, egye­dül abban áll, a mit a legegyszerűbb két alkudo­zó is megtesz, hogy egymáshoz közeledjék. Azt mondja ugyanis: Van még köztünk különbség tiz forint, oszszuk meg; engedj el te is ötöt, engedek én is ötöt. Igaz, hogy Ghyczy Kálmán nem ötöt enged a tízből, hanem inkább nyolezat vagy ki- lenczet, do ez azután végre lényegileg mindegy. Hanem bár maga e nyilatkozat nem tartal­maz uj eszmét, nagy fontosságot kölcsönöz neki az egyéniség, melytől az származik. Ghyczy Kálmán országszerte tisztelt egyéni­sége, mert becsületessége, jelleme kölcsönöznek fontosságot az általa tett nyilatkozatnak. Ghyczy Kálmánnak állása és pártjánál vezéri szerepe még inkább fokozzák e fontosságot, s körülmény az főképen, mely annyi tollet tett mozgásba. A jobbooldaliak válasza meglehetős könnyű volt. ök azt mondják „Ghyczy nem ad meg min­dent, amit mi akarunk; mi nem engedhetünk egy hajszálnyit sem, tehát az ö ajánlata el nem fo­gadható. A 48-as pártnak válasza szintén oly könnyű. Ez azt mondja: „Mi az ország állami függetlensé­géből ós törvényes önállásából le nem alkudhatunk semmit, annálfogva nem fogadhatjuk el Ghiczy nyilatkozatát.“ Nehézséget egyedül a balközépen teremtett e nyilatkozat. A balközépnek e nyilatkozattal szemben, meg kell vallani, nehéz állása volt és van. Neki vagyK el kell fogadni Ghyczy nyilat­kozatát ’« akkor bevallani nyíltan azt, hogy ed­digi programmját megváltoztatta, hogy eddig val­lott elveit megtagadta, hogy uj politikát akar kö­vetni, vagy el kell vetni Ghyczy nyilatkozatát, mint az ő határozott programmjával egyátalában össze nem egyeztethetöt és ez esetben Ghyczy Kálmánnak kell megválni pártjától, mert ő és pártja nem egy alapon állnak, nem egy utón jár­nak, nem egy czél felé törekeszenek, habár a szándék tisztaságát sem az egyik, sem a másik részben kétségbe vonni nem akarjuk. Azonban a nehézség épen az által idéztetett elő, hogy Gby- czy sem akar megválni pártjától, sem pártja Gbyczytöl és megkísértenek mindent, hogy az egymással ellenkező véleményeket, az egymássá) ellentétben álló programútokat mily módon le­hetne összeegyeztetni. Hanem ez tudtunkkal még egyiknek sem sikerült kétségbe és vonjuk, hogy valaha sikerül­hessen. Azon sok irodalmi produktumok közül azon­ban, melyeket ezen nyilatkozat eddig előidézett, s hozzá tehetjük, még ezentnl is előidézni fog, a a legnagyobb kuriózum mindenesetre az, a mit az „Ellenőr" szerkesztője Csernátony tett, és az „Ellenőr“ e hó 21. számában közlött. Csernátony ezt egy lépésnek nevezi, melyet pártja részéről megteendőnek tart. Kimondja nyíltan, 8 ezt min­den habozás nélkül elhiszszük, hogy ő nézetét a közzétevés perezéig senkivel nem közlötte. E né­zet, e lépés abból áll, hogy azon fogalmat, azon feltevést, miszerint a balközóppárt nem léphet kormányra a jelenlegi alapon, kivéve, ba a feje­delem előleges felhatalmazását nyeri olyan tör­vényjavaslatok előterjesztésére, melyek által az 1867. XII. t. czikk az ő programmjuk értelmében módosithaió lenne, — elejtendőnek véli, s melyet elejteni nemcsak lehet, de kell is még pedig any- nyival inkább, mert ezt elvetve is, a párt elveit fentarthatja, s mert e felett soha sem volt párt- értekezlet, annál kevésbé párthatározat. Csernátony azt mondja, hogy ők az 1867-ki törvényeket nem szavazták ugyan meg, de elis­merték kötelező erejüket, teljesítik irányukban tartozásaikat, részesülnek terheiknek viselésében és élvezik vegyes gyümölcseit. Erre azt felelhetnék, amit második Fülöp telelt marquis Posannak Don Carlosban, midőn ez azt tnondá neki, ő é vézi a törvényeket, hogy ezen előjogban a gyilkos is részesül. E körülmény te­hát a balközéppártnak semmivel több jogot nem ad, semmivel több kötelezettséget arra nem ró, mint az ország bármely polgárára. Aki az országban lakik, köteles a törvények­nek engedelmeskedni, köteles az általuk felrótt terheket viselni és szabadságában áll vegyes gyü­mölcseit élvezni. A poliiikai pártoknak azonban nem az a feladata, hogy a törvények alóli kivált­ságot igényeljenek magák számára, hanem az, hogy azoknak, ha üdvöseknek nem tartják, meg­változtatására törekedjenek. Ha ezen törvényeket bár még oly eltérő elvi különbségek végett, nem tartják is jóknak, a tö­rekvés megváltoztatásukra csakis alkotmányos, tör­vényes utón lehet. Csak azon törvények eltörlésére törekszenek a pártok és nemzetek erőszakos mó­dokkal, a melyek a társadalmi együttlét feltételeit teszik lehetetlenekké. Itt azonban nem az a kér­dés. Az 1867-ki törvényeknek tudtunkkal ellene nem szegült senki, de sokan, — igen sokan *) A „Szombati Lapok" czikke, vannak e házban, a mi legbensöbb megr gyöződésünk szerint a nemzetnek hason- lithatlanul nagy többsége az, mely e törvé­nyeket nem helyesli, a mely esen törvények iránt kiirthatatlan ellenszenvvel viseltetik, mert az or­szág állami önállását és függetlenségét semmisí­tik meg, és midőn egy párt egy van meggyőződ­ve, hogy az ország alaptörvényei, hogy az or­szág közjogi alapja magának az országnak állami létével össze nem egyeztethető, akkor megfog­hatatlan ellőttünk, hogy Csernátony mit gondolt midőn azt irta, hogy ily meggyőződés mellett el­veinek megtartásával pártjuk a jelenlegi alapon is kormányra léphet. Szerinte pártjuknak ki kel­lene mondani egy vagy más modorban, hogy Magyarország önkormányzati jogainak teljes ér­vényesülése nélkül nemzetünk nem lesz elégedett soha, hanem azért a kormányra mégis vállalkoz­ható pártjuk. Kormányozni fog tehát oly elveken melyekről meg van győződve, hogy azokkal a nemzet elégedett nem lesz soha. Azt mondja Csernátony, hogy pártjok ve­zértagjai nem tagadták el soha sehol és legke­vésbé a király előtt, hogy mit tartanak szüksé­gesnek és előbbntóbb, de okvetlenül létesí­tendőnek, hogy a haza és trón egyesült érde­keiben nyilvánitsák készségöket a hatalom felelős kezelésére addig is, mig amaz életkérdés megol­dására fejedelmi megbizhatást nyerhetnének. Hi­szen ez annyit tesz, hogy az ő pártja vezérei ön* magoknak csináljanak oppositiót. Ne tagadják so­ha sehol, tehát a parlamentben sem, hogy azon alap, melyen ők kormányoznak, tarthatatlan, hogy annak elöbb-utóbb meg kell szűnnie, annak a haza és trón érdekében okvetlenül meg kell vál- toztattatnia, — de ugyanazon időben, midőn ezt nyíltan hirdetik, midőn ezt vallják a parlamentben, kell, hogy saját pártjok által leszavaztassák ma­gokat, é3 akkor természetesen megbüntettetnek, vagy kell, hogy saját pártjok által támogattatva, a parlament többsége ellentétbe jöjjön a koro­nával. Csernátony azt akarja, hogy a balközép- pártból alakulandó ministerium a királynak azon tanácsot adja, hogy a közösügyi törvények eltör­lésébe a haza és trón érdekében beleegyezését ad­ja, de készségöket nyilvánitsák ezen, a hazára és a trónra nézve veszélyes törvények fennállása mellett is felelősség mellett kormányozni; ezen ve­szélyes törvények végrehajtása felett őrködni, sőt azokat, ha szükséges, erőhatalommal is végre­hajtani. Ez olyan fogalomzavar, melyről legjobb azt mondani, a mivel Csernátony czikkét bej fejezi: „n’en parlons plus!“ Ne beszéljünk többet róla! Különben azon következtetésre kell jön­nünk, a mit Csernátony maga is mond: én ezt, engedelemmel legyen mondva, absurdumnak tartom." Mi lenne a parlamenti kormányformából, mi lenne a miniszteri felelősségből, ha egy miniszté­rium más elveket vallana, és más elvek szerint kormányozna, más tanácsokat adna ő felségének és más rendeleteket fogna az országban végre­hajtani, az országgyűlésen mást prédikálna és más törvényeket alkotna, a törvényhatóságokba más rendeleteket küldene és más elveket hiresztelne? Hiszen ez teljes lehetetlen. Hiszen a minisz­teri felelősség, a repraesentativ kormány, a par­lamenti kormányzat lényege abban áll, bogy a minisztérium a felelősséget azért vállatja el egy bizonyos politika irányáért, mert azt legöszintébb meggyőződése szerint az ország érdekében szüksé­gesnek és legjobbnak tartja. Ha nem igy van meggyőződve, akkor a kor­mányt elvállalnia nem szabad. Mellékes, egyes, csekélyebb fontosságú kérdésekben a kormány­férfiak nézetei is eltérnek egymástól. De, hogy az ország sarkalatos törvényeire, az ország közjogi alapjára nézve ellenkező nézetű miniszterek kor­mányozhassanak, az teljes lehetetlen. Csernátonyt ez eszmezavarba csak azon baj hozhatta, melyben kivált ö, de átalában egész pártja szenvedni látszik, és ez egyszerűen az, hogy a deákpárt a maga kényelmére kitalálta és bőségesen ismételte azon phrasist, hogy az ellen zék mindaddig, mig a közjogi alapot el nem is­meri, kormányképtelen. Ennél nagyobb politikai otrombaságot még soha senki nem mondott. De liát a balközép férfiai felültek neki s igyekeznek utón útfélen mindenkit meggyőzni arról, hogy ök kormányképesek és e kormányképességi viszkete- gök berántja őket sokszor a legkövetkezetlenebb cselekvényekbe. Vagy van alkotmány Magyarországban, vagy nincs. Ha nincs alkotmány, akkor kár alkotmá­nyos elvekről beszélni is, és akkor a legjobb, ami a hazára nézve történhetik, az, hogy ha ez állapot minél előbb tisztába hozatik a nemzet előtt. Ha van alkotmány, akkor minden párt kor­mányképes, amely az országban többséggel bír. A párt kormányképessége nem abban áll, amit Csernátony látszik föltételezni, hogy annak vezér- férfiai kijelentsék, miszerint ők ezen az alapon a kormányt készek elfoglalni, hanem áll abból, hogy az általok vallott politikai nézetekben a nemzet többségre osztozzék. Mert ott, hol alkot­mány van, a némáét többsége akaratának érvény­re kell emelkedie. Ahol a nemzet többségének akarata érvényre nem emelkedhetik, ott alkot­mány nincsen. Lehetnek bizonyos alkotmányos formák, de ezek csak álezái az alkotmánynak. Ezek csak üres formák; lényeg, a valódiság hiányzik belölök. a Soha se törődjék tehát Csernátony azzal, hogy pártja kormányképességét bármi módon is bebizonyítsa! Igyekezzék inkább pártját arra bírni, hogy egy határozott, mindeki által könnyen felfogható, minden félremagyarázás nélkül meg­érthető, világos politikát kövessen és ily ala­S on törekedjék többséget nyerni az országban, ogy mint ellenzék is őrködjék ereje, befolyása és tehetsége egész erejével a felett, hogy a hata­lomban levő párt hatalmával vissza ne élhessen, hogy az ország törvényei, a nemzet törvényes jogai tiszteletben tartassanak, és meg fogja látni Csernátony, hogy pártja nyerni fog a közvélemémény előtt, nyerni fog azon erköl­csi befolyásban és tekintélyben, mely a hatalma­sabb és hatalmaskodó pártot is leszavazza még ott is, a hol az többségben van. Arra, hogy egy kor* mány megbukjék, egyátalában nem szükséges, hogy az ellenzék számszerinti többségben legyen a par­lamentben. Elég ha az ellenzék által vallott poli­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék