Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)

1872-10-01 / 227. szám

Ha a visszaélések csak kivétel­képen for­dultak volna elő , akkor az egyes eseteken az igazolás könnyen segített volna,­ de itt a törvény­­szerinti esetek képezik a kivételt, s az így össze­hozott többségtől hiába várnánk orvoslást. Nem azért szegte meg a törvényt, nem azért költött milliókat, hogy most meg törvény, igazság és erkölcsiség nevében vissza­vonuljon ; (ügy van­­ szélső balfelől.) s ha az ily módon létrejött több­séget nem lehet a nemzeti akarat tolmácsának elfogadni egy részt, s ha más felől nem lehet józanul azt várni, hogy az önmagát halálra kár­hoztassa, csak két út közt lehet választani, ha ugyan az egyiket választani, az egyikre csak gondolni is szabad, vagy ahhoz folyamodni or­voslásért, kit az alkotmány a pártok fölé helye­zett, vagy pedig a vak sorsra bízni e sokat há­nyatott nemzet életét s talán a kétségbeesés kar­jába lökni megbocsáthatlan könnyelműséggel. Mi, noha a forradalom szitásával vádolnak ellenségeink, az első utat akarjuk választani, mi a királyhoz akarunk folyamodni orvoslásért. Nem a többség kormányát, nem a többség uralmának esz­méjét támadjuk meg ez által, ezt maga a fejede­lem által is tiszteletben kívánják tartatni. A va­lódi többség jogait bitorló kisebbség ellen, s a valódi többség nyilvánul hatása végett akarunk for­dulni a fejedelemhez. A ki ezt az alkotmány elle­ni izgatásnak, a ki ezt az absolutismus keretébe való cselekvésnek tartja, az miután a­­nemzet va­lódi többségét elnyomta, magát a koronát is a több­ség jogait bitorló kisebbség labdájává, s talán ál­dozatává akarja tenni. Mert ily többségek voltak ám azok, melyek miután a forradalom örvényébe sodorták az országokat, nem egyszer magukat a fejedelmeket is száműzetésbe küldték. Ha bűnös és rövidlátó egyszersmind azon fejedelem, a ki a nemzet valódi többsége, igazi akaratának makacsul ellene szegül, legalább is rövid látó lenne az, ki a többség jogait bitorló kisebbség akaratának vetné alá magát s melyet kormányozni van hivatva, az országot. X. Károly és Lajos Fülöp példái ijesztő­leg intik a fejedel­meket, hogy a mesterséges többségre ne támasz­kodjanak. De nem csak a jelen országgyűlés fel­oszlatását kérem barátaimmal együtt ő Felségétől, én a jelen minisztériumnak elbocsátását is várom tőle. (Derültség jobbfelől: Úgy van balfelől!) Mert a jelenlegi kormány, hogy elhitesse, miszerint a valódi többség csakugyan mellette van, ismét,­ csak azon eszközökhöz folyamodik, me­­lyeket­ a múlt választáskor alkalmazott. E szerint egy új választást eszközölhetni csak egy új kor­mány feladata lehet. S ez országgyűlés majd tol­­mácsolandja a nemzet igazi óhajtásait, melyek rö­viden e két szóba fogalhatók: „függetlenség, ha­ladás.“ Ezután beszédét így zárja be : „Az ezek iránti valódi vágy kiolthatatlan az egész nemzet szivében s ha a törvénytelenségek nem akadályoztatják, már az utolsó választásoknál diadalmasan nyilatkozott volna is. Kiolthatlanul él a nemzet szivében a vágy, és fog élni és erő­södés reményben, daczára az erőszaknak, mely elfojtani igyekszik ,azt, s a kishitűségnek, mely lemondást tanácsol. Ám vonuljanak vissza a csata­térről, kik elfáradtak, a haza csak erejéhez mért szolgálatot igényel minden fiától, de ne csüggesz­­szék azokat, kik harczolni sereglettek össze, de ne ösztönözzék megállapodásra, talán hátrálásra, kik előre menni készek a hazafiság útján, ha kell újabb üldözések, ha kell újabb szenvedések kö­zepette ! Ám csüggedjenek mások, mi nem fo­gunk. , Ha vannak is egyének, kik önbizalom és erély hiánya miatt uj megalkudásra készek, a nemzet többségének zöme, java jogaiért m­a is lelkesül, és azokat elengedni nem hajlandó. Ám hátráljanak mások, mi nem fogunk , mert nem ke­vésbé számítunk az idő érlelő hatalmára, mint bí­zunk a nemzetnek hazaszeretetében, önmagához, hűségében és kitartásában, mely valamint a múlt­ban nem hiányzott, jövőre sem fog megapadni Ám essenek kétségbe mások, mi nem esünk ! Ro­szabb időket is élt már a magyar haza, de mivel jogairól és egy szebb jövő reményéről le nem mondott, kitartását kisebb-nagyobb siker mindig koronázta. Lengett nyár Buda várán török zászló is mint leng mai napság a fekete sárga, eltűnt amaz, el fog tűnni emez is, (Élénk helyeslés a szélsőbalról) helyet engedve a nemzeti lobogónak, mely alatt őseink s velük egykoruak törhetlen hűséggel küzdöttek a nemzet jogaiért, mely alatt mi azoknak nyomdokain visszaszerezni reméljük az elvesztetteket. (Helyeslés a szélsőbalról.) A dolog érdemére nézve pártolom Simonyi Ernő válaszfeliratát. (Helyeslés a szélsőbal felöl.) Elnök a holnapi ülés napirendjére az osztá­lyok s a központi bizottság által már letárgyalt törvényjavaslatokat tűzte ki, az ülést feloszlatja. Külföldi szemle. Pest, szept. 30. Thiers a politikai helyzetről d‘Ar­noult Ödön ismert hirlapíróval folytatott beszél­getésben kiemelte, hogy ő mindenek fölött békét óhajt s hogy Európában most mindenki igy gon­dolkozik. Németország a folytató tovább-- legkevésbé sem gondol arra, hogy újabb háborút kezdjen el­lenünk. Államférfiai tudják, hogy midőn a győze­lem mámorában nem német területet foglaltak el, hibát követtek el, mert e terület Németországra nézve a folytonos gyengeség okát képezi. Austria rokonszenvez Francziaországgal, miként mi is ro­­konszenvvel viseltetünk e jó és lejális nép irányá­ban. Ausztria tudja, hogy 20 év alatt mindig küzdöttem azon szerencsétlen politika ellen, mely Ausztriát gyengíteni igyekvék. Oroszország barát­ságos viszonyai ismeretesek, azok őszinték. — Olaszország nem ellenségünk és nem is akar azzá lenni. Habár a kormány egy részének működési körén kívül és a ré galant uomo személyes nézetei daczára bizonyos körben hamis eszmék terjednek és egyenetlenségek támadhattak, úgy azoknak semmi kellemetlen következményük sem lehet. Az olaszok nem felejthetik el, hogy egy fajhoz tartozunk. Mi meg fogjuk magunkat boszélni, nem fegyverrel, hanem munka és teremtő iparos szellem által. Thiers azután kimutatja, hogy a franczia ipar korántsem indult hanyatlásnak. Elismeri, hogy szorgalmatosan foglalkozik a sereggel; azt akarja, hogy Francziaország oly sereggel bírjon, mely mind­egyiket, ha számra nézve nem is, legalább minő­ségre fölülmúljon. Kijelenti, hogy a franczia sereg ez idő szerint jeles; seregétől és pénzügyétől Fran­­cziaországnak nincsen mitől tartania és egész biz­tosságban működhetik emelkedésén. Azt akarom, hogy Francziaország ismét a legderekabb, leg­­munka­képesebb, legbecsültebb országgá váljék. Senki sem kezeskedhetik a jövőről, azonban ha a kormány őszinte szándéka ellen megzavartatik a béke, úgy Francziaország nem oka annak. Ez nem azt jelenti, hogy ilyen eseményt előrelátó minden hatalom— talán inkább mint mi— hosszas békére szorul, hogy azon csapásból kiépüljön, melyet Francziaország megrázkódtatása okozott. Az átala­kulások­ és változásokról szóló összes hírek ábrán­dosak. Európa az, a­mi­ senki hatalmában sem áll, azon valamit változtatni. A köztársaság kor­mánya a béke kormánya, és béke annál bizto­sabb leend, minél inkább ki van képezve a had­sereg, mely annak érvényt szerezni hivatva van. Gambetta Grenoble­n átutazv­án , az ottani republikánusok bankettel fogadták, melyen Gambetta beszédet tartott s egyebek között kiemel­te, hogy 45 év óta Francziaországban bizonyos társadalmi osztályokra támaszkodnak és ez minden szerencsétlenség oka. Előtte gyanús a conservati­­vök őszintesége, kik alkotmányos szabadelvű köz­társaságot akarnak alapítani. A valódi republicá­­nusok ne bízzanak e komédiában és rekeszszék ki a jövő választás alkalmával az összes volt monar­­chista pártbelieket. About elfogatásáról írja továbbá, hogy Merrem vizsgálóbíró Strassburgban igen ud­variasan fogadta őt, s abban állapodott meg vele, hogy miután egyikük sem beszéli folyékonyan a másik nyelvét, mindegyikük saját nyelvét fogja a vizsgálatnál használni. Úgy is történt, s a szoká­sos kérdések után Merrem elővette a Soir 1871. okt. 26-iki számát, s kérdezte, elismerem-e, hogy annak tárczaczikkét én írtam. Nem tagadtam, de viszont kérdeztem, mily jogon ítélhet idegen tör­vényszék egy franczia fölött Francziaországban megjelent czikk miatt? Erélyesen tiltakoztam az idegen bíróság törvényessége ellen s a nemzet­közi jog alapján emeltem óvást elfogatásom miatt, melyet legfelebb csak az erőszak igazolhat. Az elnök erre azzal válaszolt, hogy az ő nézetük szerint egy sajtóvétség büntethető mindenütt, hol az illető könyv avagy hírlap megjelent. — Ak­kor elismerném az önök illetékességét, ha én ma­gam osztottam volna ki idegen területen ellen­séges czikkeket a nép között. Kérdem azonban, én juttattam önökhöz e lapot. Nem önök maguk fizettek e reá elő s így önök a vétkesek. Miért nem tiltották be a lapot a határon, s miért nem emeltek vádat ellenem a franczia kormánynál ? Kifejtettem ezután, hogy óriási különbség van egy hírlapi czikk és egy felségsértés közt, hogy az egész világ közvéleménye fel fog kelni a német igények ellen, hogy Bismarck sohasem lesz képes főbenjáró ítéletet hozatni ellenem, így tehát jönni fog majd az én időm is, s hogy ítélni fogok, mi­után ítéltettem. Ezze­l végződött az első kihall­gatás. Edgar Quinet a sept. 12-én nála tisz­telgő porunci (Alsó-Loire d.) republikánusokhoz hosszabb beszédet intézett, melyben elmondotta egyebek között, hogy 1882-ben kezdette meg politikai pályáját e két eszme megpenditével, hogy Poroszország éjjel nappal dolgozik, hogy el­­áraszsza Francziaországot s hogy e romlásból a franczia köztársaság fog kiemelkedni. Azóta, úgy­mond, nem szűntem meg folyton hangoztatni: „A köztársaság itt van, közeledik,­ lássátok, már ki lehet venni partjait!“ És e bizonyosságot azon tapasztalatból merítettem, hogy 1792 óta a mo­narchia megszűnt létezni és XVI Lajos óta csak egy-egy pillanatra ültek le az emberek azon trón­ra, melyet a nagy Napóleon bársonynál bevont deszkának nevezett. 1792-ben fenállott nálunk a köztársaság, de a külföld nem hihetett benne, az idegen királyok és népek hadat üzentek neki és ebből támadt a zivatar. Ma azonban az egész vi­lág, királyok és népek, elismerik a franczia köz­társaságot s csupán Francziaországban vannak ellenségei. Blanqui ereje teljesen ki van merülve s erős hideglázban szenved, a miért is a clairvauxi börtönből a kórházba szállíttatott át. A spanyol kar­listák­nak csakugyan sikerült a múlt hetek alatt ismét szervezkedni annyira, hogy újabb fellépést koc­káztathattak, s előre is óriási sikert ígérve maguknak, diszkard­­dal ajándékozták meg Seballo­­kot, ki úgy látszik főszerepet játszott a rablóbanda újabb összehozása körül. A dicsőség azonban rövid ideig tartott, mert a kormány a­mint értesült a történtekről, erős csapatokat küldött Cataloniába, melyek Seballo bandáját szétverték és franczia területre szorí­tották. A hivatalos lapból. A vallás- és közoktatási minis­ter a vezetése alatti ministérium számvevőségéhez I­ fő osztályú számtisztté Fábián Antal, másod osztályú számtisztet, II. osztályú számtisztekké : M­i­k­s­ó Imre és Havel Ede­­l. oszt számtiszteket, ill-ad osztályú szám­tisztekké : Tomcsányi Lajos számvevőségi gyakornokot és Adelsberg Vilmost, végre gyakornokká, Szabó Dávidot nevezte ki. A pénzügyminister B­o­e­r József számvevőségi gya­kornokot Ill­ad oszt számtisztté, Rét­hi József adóhiva­tali tisztet és Pósz Lipót gyakornokot a m. k. központi állampénztárhoz III. oszt. tisztekké, a m. k. pénzügyi igaz­gatóságok számvevő osztályainál alkalmazott számtisztek létszámában: Friedrich Károly, Müller Frigyes, Poparadu János és Módos Pál tr-ad­ász. számtiszteket I-fő osztályú, és zágoni Szabó Lajos, Beyschlag Hugó, Schuszter Henrik, Makucz József, Brogyány Ágoston, Lipter Ede, Pregszler Vilmos, Vojnarovics Elek, és Kucsera János Ill-ad oszt. számtiszteket Il-ad oszt. számtisztekké, Takáts Jenő adóhi­vatali tisztet, Kár József és Gerley Béla számvevőségi gya­kornokokat Ill-ad oszt. számtisztekké nevezte ki. Hírek. Pest, szept. 30 — „Az 1848—49-iki r­ok­kant hon­védeknek hálás elismerésül a nemzet egyesei.“ E fölirat van egy ízléssel készült, egy­emeletes épület fölött, mely a soroksári út vé­gén, egész a város szélén emelkedik, néhány száz lépésnyire a jegenyefákká beültetett országuttól. Ez a honvéd menház, melyet az építő bizott­ság tegnap adott át az országos honvédegyletnek. Ismét egy közintézettel van több a fővárosban, melyet azonban nem mindenki fog szívesen meg­mutatni az idegennek, mert létesülésének története a­­ hálátlanság. Egyesek és nem a nemzet emelte balsors által sújtott bajnokainak. A fölavatási ün­nepélyre kedvezett az idő s a tömeg, mely épen egy év előtt vonult ki, hogy az alapkő letételét ünnepélyessé tegye, tegnap ismét megjelent. Leg­inkább a polgári osztályból és iparosokból állt ez mint kitűnt a régi czéhzászlókból is, melyek a me­net képét tarkították. A széna-téren volt a gyü­lekezés, s 9 óra után hosszú sorban történt meg a kivonulás, a soroksári után végig. Sok ősz bajno­kot lehetett itt látni, nagy időkre emlékeztető öltö­nyökben, szabadságharczban fölszentelt kardokkal, a vitézség egyszerű, de nemes jelvényével. Elől Gás­pár András tábornok ment Nagy Jenő ezredessel és Riegler Pál századossal, ki egy galambősz férfi s a legidősb honvéd. A zászlók közt legelső egy tépett lobogó volt, mely diadalmas csatákban lengett, aztán következtek a honvédegyletek kül­döttei, régi bajnokok, a közönség nagy sora, kü­lönféle zászlók alatt. Egy óra hosszáig tartott, míg kiértek. A menház előtt félkörben sorakozott a közönség éljenezve Kosuthot, Vidacsot és a ha­zát. Nemsokára Vidacs János lépett az erkélyre, s mint az építési bizottság elnöke szólott, meleg szavakban nyilatkoztatván ki, hogy az intézet immár a rokkant­ honvédeknek van átadva, kizáró­lagos tulajdonul. „Átadom — úgy­mond, — hogy az 1848—49-ben hazánk önállósága és független­ségéért vívott szabadságharczunkban kapott, a kényuralom dúlásai alatt nem gyógyulhatott, a nemzet közegének a most fennálló kormánynak uralma alatt nem­csak gyógyítani, de behegeszteni is elmulasztott sebeiknek fájdalmát kipihenhessék hazánk hű fiai, testvéreink, kik 1848—49-ben életüket vivék áldozataiul a csatákba, és rokkan­tak s keresetképtelenek.“ Ezután köszönetet mon­dott minazoknak, kik a menház ügyét felkarolták s a magyarok istene áldását kérvén a helyre, át­nyújtotta annak kulcsát Gáspár tábornoknak, mint az orsz. központi honvédegylet elnökének, ki rö­vid beszédben reményét fejezte ki, hogy a szabad­ság bajnokai itt enyhet és nyugalmat fognak ta­lálni. A közönség mind­két beszédet hosszasan megéljenző. Majd Feleki Miklós szavalta el hatá­sosan Bajza „Apotheosis“ ét és „ A hadfi búcsú­ját", Boldog Lajos pesti polgár pedig a jelen vőlt építésznek, Götzer Ferencznek mondott köszöne­tet az épitkezés pontos és gyors eszközléséért.“ Legvégül Pavlovszky a menház eszméjének első megpendítőjét, s az építkezési bizottság fá­­radhatlan elnökét , Vidacs Jánost élteté, egyszers­mind üdvözlé a jóakarókat és további pártfogásu­kat kérte. Most az épület helyiségeinek megszem­lélése következett, a mi ily sokaságnak nem volt könnyű dolog. Kellemes hatású épület ez, mely körül már sorladozó park növekszik. A soroksári útra 13 ablak néz, s az első emeletnek erkélye van. A belső berendezésnél a tér igen czélszerűen van fölhasználva, s világosságra, szellőztetésre nagy gond fordítva. Még a félig földalatti helyi­ségek is elég tágasak, noha csak főző, mosó he­lyiségeket, éléskamrákat s a közös érkező helyeket foglalják magukban. Az emeleten 13, a földszin­ten 12 tágas szoba van. Az épület díszítményei közt ott láthatók azon megyék czimerei is, me­lyek legtöbb érdekeltséget tanusítottak. Az intézet az 1848—49-iki rokkant honvédek nevére van telekkönyvezve, s fölépítése 75.000 forintba ke­rült. A menház ügye élénken foglalkoztatta az országos honvédgyűlést. A rokkantak eltartásá­nak alapjára eddig csak annyi gyűlt be, mennyi három munkaképtelen hadfi ellátására elégséges. Tehát az újabb gyűjtések szüksége elismertetvén a szükséges pénzalap beszerzése és a rokkantak fölvétele a 30-as bizottság feladatául tűzetett ki. Kühner azon indítványát, hogy ideiglenesen a 15.000 tőkéből fedeztessék több rokkant eltartási költsége, nem fogadták el. Várady Gábor 400,000 frtnyi tőkének tünteti föl azon összeget, melybe a 80 honvéd fölvételére berendezett asylum költ­ségei kerülnek, ha egészen be lesz építve. Szóba jött az is, hogy ha a régi honvédek kihalnak, mily czélra fordítassék a menhát, s volt egy in­dítvány, hogy Pest város képviselő testületére bi­­zassék. Ez több oldalról heves támadást idézett elő, s hallani lehetett Pest város germanizált voltá­ról, mely oly mérvben terjed, mikép félni lehet, hogy az intézet hazafiatlan czéloknak fog oda dobatni. A vita oda dőlt el, hogy a menház a honvédek elhalásával honvédárvák gyámolitására fordittatik. Ennek részletes­ kidolgozásával pedig a 9-es bizottmányt ruházták föl. — Sajtóper fölött ítélt i: a az esküdtszék, Dr. Füzesséry Géza indította Stelczer Frigyes (Bács m.) lelkész ellen. Az esküdtszéki eljárás tárgyát a következő eset képezte: Múlt évi sept. 16-án Stelczer Frigyes képviselve dr. Füzesséry Géza által. P. Tóth Vilmos országgyűlési volt kép­viselő ellen a sajtóvétségi eljárást megindította, mert az ez utóbbi által irt emlékiratokban foglalt több passus miatt Stelczer Fr. becsületében sértve érezte magát. A nov. 16-án tartott tárgyalás al­kalmával azonban P. Tóth Vilmost az esküd­tek fölmentették. Erre Stelczer Fr. irt egy röpira­­tot, melyben — mind a vádlevél mondja — Fü­zesséry azzal vádoltatik, hogy mint ama per ügy­védje az ellenféllel (P. Tóth Vilmossal) összeját­szott és őt hitetlenül elárulta, mert nemcsak, hogy Stelczer tanúit ki nem hallgattatta, de még a be­jelentett semmiségi panaszt is, állítólag az ő tu­data nélkül visszavonta.­­ A mai tárgyalás al­kalmával Füzesséry négy tanúra hivatkozik, s pe­dig: Bartay Gusztávra, a sajtóvétségi törvényszék irodavezetőjére, P. Tóth Vilmosra, Máttyus Aris­­tidre és Schwarcz Sándor joghallgatóra, kik mind­annyian részint azt bizonyítják, hogy Füzesséry velők, mint akkori ellenféllel semmi érintkezésben nem volt,részint pedig azt, hogy semmiségi panasz be­jelentésére ok nem is volt. A tanuk kihallgatása után a felek előadván beszédeiket, az esküdtek tanácskozás végett visszavonultak. Midőn ismét elfoglalták helyeiket, elnökük az esküdteknek 9 szavazattal 3 ellenében felmentő ítéletet hirdette ki. Vádlát erre a törvényszék a 91 frt 80 krnyi költségekben elmarasztalta.­­ A bányakerület evangélium gyámintézet tegnap tartotta közgyűlését; min­­­denek előtt a szavazatok eredménye hirdettetet ki, s megjön választva ismét világi elnöknek Iván­ka Imre, egyházinak Stehlo András budai lelkész. A számadások rendben találtattak, s az ez évben begyült összegek fele az országos e. e. gyáminté­zet rendelkezés alá tartozván, másik fele 21 egy­háznak és a sopronyi képezdének adományoztatott. Magválaztatott a küldöttség f. ha­­­dikán Miskol­­czon tartandó e. e. gy. i. gyűlésre, mely küldött­ség feladatául tűzetett­ ki oda hatni, hogy egy vá­lasztmány javaslatot készítsen a Gusztáv Adolf egylettel eszközlendő szerves kapcsolat iránt, mely javaslat a esperességek utján az egyházaknak lenne a tekintetből beküldendő, hogy e felett sza­vazatukat az 1873-ban tartandó országos e. e. gy. i. gyűlésre beadják. A tegnapi isteni tisztelet offer­­torium a Nagy-szombati egyháznak adományozta­tott. A szeretet adományra ajánltatik Mohora a Gusztáv Adolf egylet különös figyelmébe. Szeged. — Fiume érdekesen lesz képviselve a bécsi világkiállításon. Többi közt a város dom­borművű képe is ott lesz, melynek elkészítésével Mayer tanárt (a tengerészeti akadémiából) bizták meg, ki már nagy részét el is készité. Látható lesz azon minden közintézet, magánház, kikötő, domb, kert, stb- mindez a természetinek megfele­lő színben, kőhomokból, a sziklatömegek kőből, a fák festett szivacsból. Maga a tenger felszíne pedig kékes aczélsodrony által lesz jelezve, azért szitából, hogy azon átlátni lehessen a különféle mélységeket, melyek a kikötő fenékrajzát is fel­tüntetik. — A sopronyi választók egy része el­határozta, hogy újból Tréfort közoktatásügyi mi­nisztert lépteti föl. Az oraviczai kerületben pedig, a Szende Béla lemondása által megürült helyre a jobboldal Vladár Ervin főjegyzőt léptette föl. — A B a 11 h g­á n y-m a­u­z o­l­e u m­o­t, me­lyet a kivégzett ministerelnök hamvai fölé emel­nek a Kerepesúti temetőben, Sikedanz építész nem a megállapított terv szerint építi, s ezért a város be is tiltotta az építkezést. Ez építész ugyanis nemcsak máskép helyezte el az épületet mint megállapítva volt, hanem a dombot is elhordatta, s úgy kezdé épitetni a falakat.­­ A nőképző egylet a nevelőintéze­tekhez és leány tanodákhoz intézett azon felhívá­sára, hogy a leánynevelés állapotának a bécsi világtárlaton leendő feltüntetéséhez minél számo­sabban járuljanak eddig is szép számmal jelentkez­tek : a jelentkezések sorrende szerint a következő intézet tulajdonosok és leánytanoda igazgatóságok: Leviczka Anna Selmeczről, a szathmári nőegylet elnöksége, Szerelemhegyi Emília Pestről, a notre­­dame-i zárdahölgyek és Sehaurek Baan Karolina Pécsről, Haas József Pestről, Fábry János Rima­szombatból, Komáromy Róza Jászberényből, a magyar gazdasszonyok elnöksége Pestről, Ruisz Hermina Budáról, Bartscht Rozina Aradról, Tán- C708 Decembar Erzsébet Debreczenből, Lakatos Jánosné Sz.­Udvarhelyről, Láng Fanny B. Gyar­matról, Palánszky Csapó Ida Nyíregyházáról, a a marmarosi nőegylet elnöksége, Szegfüné Zentá­r­ól, a pesti izr. főleányiskola, Staub Karolina Pestrő­l, Rieszner Józsefné Jászberényből, a csász.­tiszti árvák leánynöveldéje Sopronyból, Riesz József Sopronyból, a kassai polgári leány­iskola, a kolozsvári tanító nőképezdi, az Orsolya szü­zek zárdája Győrből és Nagyváradról, Miasszo­nyunk zárdája Lippáról és Perjámosról, a budai Fröbel-egylet, Gáspár Ignáczné Debreczenből, Ha­­berecker Zsófia Budáról, Papp nővérek Aradról, a miskolczi prot. felső leányiskola, Szabó Lend­­vich Mária Pápáról, a váczi siketnéma intézet, Barbaró Karolina Szabadkáról, Chakstein Jo­­hanna Aradról. Továbbá többfelül érkezett vá­lasz a felhívásra, melyben a közreműködés lehe­tetlensége egy vagy máskép indokoltatik. Beje­lentések még mindig érkeznek s az egylet remé­li, hogy fáradozásainak szép sikere leend, s ha­zánk a leánynevelés előhaladásáról kielégítő ké­pet fog nyújtani a világtárlaton. — Stéger Ferencz hazánkfia egy ope­ra társulatot szervezett, s azzal Bukarestbe ment. — A redout sétahangversenyei okt. 13-án kezdődnek meg. — Gyújtás gyanúja miatt 4 lugosi birtokos biróilag letartóztatott. A letartóztatás oka köetkező: Az illetők ugyanis szalmában levő gabonájukat 43.000 frt értékben biztositották ; a tüzeset utáni birói vizsgálat folytán azonban kiderült, hogy az elégett gabona értéke 14,000 írtnál több nem lehetett. — Honvéd emlékszobrok. Az orszá­gos honvédgyűlésen több honvéd-szobor ügye is fölmerült, nevezetesen az aradi vértanuké, melyre eddig 45,000 frt. gyűlt össze. Krivássi ezredes ennek folytán indítványozta, s a gyűlés el is fo­gadta, hogy a megfeneklett ügy sürgetésére, s az emléknek 1873-ban leendő elkészítésére a kilenc­tagú bizottság hatalmaztassék föl. A budai hon­védszobor felállításával megbízott választmány is tett jelentést. E szerint kegyült eddig 6800 frt. s kiadás volt 245 frt. Majoros István a mácsai és kisoroszi honvédeír fentartására begyült 178 frtról tett jelentést. — A nemzeti színház festő terme és díszlet helyisége ezentúl a Damjanics utcában, a városliget tövében lesz. Ott vásároltak a színház számára helyiséget 90,000 írtért. — Szilágyi Virgil megjelent tegnap Hód-M. Vásárhely elven polgárai közt hogy el­mondja jelöltségi programját. Nem volt rá senki kiváncsi, mert hogy mennyit lehet adni Szilágyi Virgil elveire, tudja mindenki. Hanem azért meg­jelentek elegen és kifütyülték Szilágyi Virgil urat. Ott ugyan nem lesz többé képviselő.­­ A kolozsvári egyetemhez kineve­­zett tanárok névsorát, előlegesen így rebesgeti a hír: Brassai Sámuel, Dr. Groisz Gusztáv, Ladányi Gedeon Debreczenből, Szász Béla, Dr. Haller Ká­roly, Berde Áron, Szamossy, Szabó Samu, Imre Sándor Debreczenből, Abt. Fináli Henrikh, Szabó Károly, Dr. Ajtai Sándor, Dr. Jenei Victor, Dr. Macsik. A kir. jogakadémia eddigi tanárai közül Kolozsvárról más helyekre fognak helyeztetni: Dr. Dobránczky Péter (Pest) Dr. Brencsán Sándor és Dr. Decsi László urak. — A pesti népszínházra Tarczy La­jos ur Pápáról egy gyüjtőivet küldött be hozzánk, s azzal együtt az aláirt 43 frtot. Az adakozók következők : Tarczy Lajos 5 frt, Stettner Ignácz ref. lelkész 5 frt, Bocsor István 3, Váli Ferencz 5, Szilágyi József 5, Tóth Dániel 2, P. Szabó Károly 5, Vikár Kálmán 2, Harmos Zoltán 2, Farkas Dezső 1, Szabó Lajos 1, Jádi József 2, Rózsa István 2, Könczöl József 2, Varga Lajos 1 frt. A hozzánk készpénzben beküldött összege­­geket a takarékpénztárban fogjuk elhelyezni, hogy addig is, míg a rendeltetése helyére át kell ad­nunk, kamatozzanak bármi csekélységet is. A fentebbi összeget következő sorok kíséretében kaptuk : Kik akarjuk a nemzeti szellem terjedését hazánk fővárosában; kik akarjuk, hogy szép nyelvünk e nemben alkotandó irodalmi termékek által a vidéken is nagyobb tért foglaljon el, adakozzunk a pesti népszínházra! Pá­pán, jul. 18. 1872. Tarczy Lajos. — A magyar szinüg­re a főváros­ban jobb napok várnak, s bizon ideje is. Tgnap délután a miniszterelnök Miklósy színű­azgatóval hosszasabban beszélt a szinügy felől, s kérdezős­ködött terveiről és a most épülő istvántéri szín­házról. Aztán biztosította, hogy államsegélyben fog részesülni, s azt is megjegyzi, mikép­p fel­sége nagyon érdeklődik az ügy iránt. Reméljük, hogy Miklósi czélszerűen fölhasználandja e támo­gatást, és mindent elkövet, társulata erősbítésére. — A Gellérthegy beültetésére a kormány a maróthi uradalomból 20,000 csemetét ajándékozott. A hegy felső részén egy cisternát ásnak, melyből a növényzetet fogják öntözni. — Egy honvéd emléke. Mátra-Derecs­kén (Heves Külső Szolnok megyében) e hó 20-di­­kán állították fel Kiss János régi honvédőrnagy emlékkövet nagy ünnepélyességgel.­­ Agyoroki borkiállítás alkalmá­val az ott jelen volt szöllősgazdák elhatározták egy Arad-hegyaljai közös borpinczét felállítani. Az ennek létesítésére m­egkivántató előintézkedések megtétele végett egy emlékirat fog az aradi gaz­dasági egylethez beadatni, m­ely emlékirat magá­ban foglalandja a kiviteli módozatokat is. — Eredeti czégfelirat. Szeredáról ír­ják, hogy a közel fekvő Vágha nevű helységben egy szatócsbolt czimerén a következő felirat f 11: „Zsu­­rek József Bódos minden Ocsoban ád mint zsidó fis Becsöletes Mirtik.“ — A bécsi kiállításra vonatkozó ki­rályi biztosi jelentés azon részét, hogy Csongrád­­megyéből csupán 6 bejelentés történt kiállításra, megc­áfolják, miután eddig 115 kiállító jelent­kezett. — A Fürst-féle színházban vasárnap este igen nagy közönség nézte a „Két-szakáll “czi­­mü operette előadását, melyet elevenen és mulat­­tatón adtak elő. Ez alkalommal Vízvári először lépett föl itt Bobeche király szerepében és sok tapsot aratott. Átalában most már látogadni kez­dik a magyar előadásokat s örömmel vesszük észre, hogy a terézvárosi lakosság a közönségnek mindig jelentékeny részét szerzi. A páholyok egy részében pedig rendesen országgyűlési képviselőket látunk, miután mind az ellenzéki, mind a jobb­­odali kör elhatározta, hogy tőle kitelhet­őleg pár­tolja a fővárosi magyar szinügyet. — Érdekes pör, mely még 1848 előtt kezdődött Preyer János volt temesvári polgármester és jelenleg törvényszéki biró az ottani kir. törvényszéknél 1845-ben „a haranghoz“ czimzett azon kis házat birta tulajdonul Temes­­várott, mely jelenleg a színház és vendéglő építő vonatába vétetett. Preyernek akkoriban az volt szándéka, hogy házát két emeletesre építteti s e czélból a temesvári takarékpénztárnál 12000 ft erejéig törlesztési kölcsönt is kért, mit még­is adtak neki. E kölcsön az akkori viszonyok­hoz képest elégséges is lett volna az épitkezés befejezésére. De miután „a haranghoz“ czímzett ház a vár erődítései vonalon belől fekszik, az építés megkezdése előtt ezt be kellett előbb jelenteni a hadmérnök-igazgatóságnak, mit Prey­er meg is tett. Nem csekély meglepetésére azonban ott azt mondták neki, hogy háza a ka­tonai kincstár tulajdona, s így annak átalakítá­sáról szó sem lehet. Hiába hivatkozott­ Preyer a telekkönyvre, hogy ő telek jogszerű tulajdo­nosa , az építkezést véglegesen betiltották, s a dolog bíróság elé került. Midőn az ügy ilyen fordulatot vett, a temesvári takarékpénztár visz­­szavonta a kölcsönt, s mire a törvényszék a te­lek tulajdonságát Preyer javára m­eg­tette, ki­tört a szabadságharca s az építésre gondolni sem lehetett. A viszonyok consolidálása után Preyer kártérítés fejében bepörte a kincstárt, mert szépítkezés a változott viszonyok közben aránytalanul többe került. A pert legközelebb felperes javára döntötték el, és részére 24000 ftot ítéltek kártérítésül, mely öszszeg a közös ügyek költségvetésébe fel is vétetett.­­ A czeglédi3 osztályú községi polgári iskolában a beiratások határideje, a folyamatban levő nagyobb mérvű átalakítás miatt ez évben október hó 12-ig hosszabbíttatik meg. Ugyaneddig tartanak a javító és fölvételi vizsgá­latok is.­­ Tájékozásul megjegyeztetik, hogy az 1872/3-ik évben követendő tanterv iskolaszéki intézkedés folytán a hasonfokú reáliskolai osztályok tantervével teljes összhangzatba van hozva. — Germanisatio. Az osztrák duna­­gőzhajózási társulat „Szent István“ nevű gőzhajó­ján, mely közvetlenül a Margitszigettel közlekedik egy árva szónyi magyar felirat sincs, kivéve ne­vét. Van azonban a német mellett magyar helyett — franczia. Nem rosz ötlet a magyar nyelv ellen. Van azonban a közlekedési minisztériumnak egy rendelete, mely a vasutakon és gőzhajókon levő feliratoknál és nyomtatványoknál oly formán ren­deli el a magyar nyelv alkalmazását, hogy ha az hiányzik, minden felirat és nyomtatvány megsem­misítendő. Hanem úgy látszik, hogy ez nem más mint test nélküli ige. — A „M. Írjs.“ pedig követke­zőket írja: Ideszakad azon angol asfaltirozó-társaság, mely most a Dorottya-utczán végezteti a burko­lati munkákat. Még mielőtt sajátképpen hozzáfo­gott, legelső teendője az volt, hogy minden utcza­­sarkon hosszú táblákról hirdeti, hogy: „Diese Ar­beit wird verfertigt von stb.“ Persze, Magyaror­szág fővárosának lakossága és vendégei nem ér­tették volna meg, ha ez a c­ég magyarul hirdeti munkáit. Ha a város atyái át volnának hatva kö­­telességek érzetétől, mi sem volna könynyebb, mint az ily szemérmetlenségeknek elejét venni. Mihelyt elfogadják az elvet, hogy a város csak magyarul ajánlkozókkal érintkezik, a külföldi vállalkozók majd találnak módot a magyar közvetítés meg­szerzésére s akkor nem fog minden utczasarkon a magyarság pelengéjekép disztelekedni az a sok német szó, melyek most mindenki szemét bántják, csak úgy látszik azokét nem, kikben a nemzet ügye pártfogóit kereshetné. — Zichy Mihály festész hazánkfia je­lenleg Londonban időz, hova a walesi herczeg hivta. A hírneves művész vadászatra rándult a herczeggel Skótiába és e kirándulást a herczeg részére festményben meg fogja örökíteni. — Pest város végleges szabályozási terve mint tudva van, már napok óta ki van ál­­litva a városháza gazdaságbizottmányi termében, hol az érdekes térképeket számosan nézegetik. A terv a főváros összes bel- és külterületét öleli föl, s minthogy az egyes szabályozási tervek minden fővárosit érdekelnek, a legjelesebb czélba vett áta­lakításokat itt állítjuk egybe, térszűke miatt ki nem térhetvén ezúttal az összes szabályozási tervek egyenként való fölsorolása. Véglegesen eldöntetett ugyanis 1) a belvárosra nézve: A hatvani-ut­­czának 8 ölre szélesbítése, a Deák­ Ferencz-tér ren­dezése, a bécsi-utcza meghosszabbítása a hajó ven­déglő telkén át, az aranykéz utcza folytatása által egy bazárszerű átjárás létesítése, a gránátos utcza 8 ölre leendő szélesítése, a megyeház-utcza szabályo­zásáéval, a lipótutczai új épülő városház előtt egy új tér alakítása, a szerb-utcza meghosszabbítása a Dunáig, a molnár-utcza egyenesítése és széles­ítése 6 ölre, a só­tér szabályozása, s végre csarnokok fölállítása a hal­téren, városház­ és plébánia közti téren, Sebestyén téren, Deák­ téren és az alduna­­siron. 2) A Lipótvárosban: a régi színház­tér szabályozása a telkek beépítése nél­kül, a Fe­rencz József-tér parkírozása, illetőleg szabályozása, az új épületi telkek fölosztása, rendezése és újból beépítése a Tüköry védgát, a felső híd előtti tér rendezése. 3) A Terézvárosban: a Dávid-, út-és ó­ utcza hosszabbítása, az István-tér szélesítése, a kertész utcza meghosszabítása, a Király utcza egyenesítése, illetőleg szabályozása. 4) A József­­városban:a kerepesi-utcza szabályozása, a síp-utcza bevágásától, az 5 pacsirta-utcza 5 ölre szélesbitése, az ősz-utcza 6 ölre, a stáczió-utcza 8, az üllői-ut 5, és a Mária-utcza 8 ölnyire szélesbitése- Végre 5) a Ferenczvárosban: a só-tér szabályozása, a csillag-utcza 6 ölre szélesbitése, a Kinizsy-utczáé 8 ölre és ez utcza hosszabbítása a Dunáig, a két nyul-utczában árucsarnokok fölállítása. — Hanyagság. A Loc. Corr. a követ­kező esetet beszéli el: A pesti városház előcsar­nokában egy a falban levő szekrényben Pest vá­rosának egyesen kidolgozott és könnyen átnézhető térképe látható, m­eg azért van ott, hogy a tűz­esetnek hollétéről mindenkit tájékozzon. A térké­pen ugyanis azt az utczát, melyben épen tűz van véres zászlócskával jelölik meg. A minap szintén tűz lévén, midőn a terven ezt meg akarták jelölni a szekrény kulcsát nem találták meg és a czél-, szerű jelzésnek el kellett maradnia.— Egy kissé gondosabb felügyelet bizonyára nem ártana az ily dologban. — A pétervári „Orosz könyvtár“ járat 337 tudományos, idegen nyelvű folyóiratot, ezek között 194 németet, 110 francziát, és csak egyet­len­egyet szláv nyelven („Zsiva“ cseh nyelvű.) A „Russky Mir“ megtámadja egy vezérczikkben az illetőket, miért járatnak annyi német művet, me­lyeknek 9/10-ed részét senki sem olvassa, s azt kérdi, valljon a pétervári olvasók németek-e ? s idegen nyelvű művek halmaza fontosabb, haszno­sabb és szükségesebb e az orosz közönségnek len­­gyel cseh és többi szláv folyóiratoknál és egyéb irodalmi munkáknál, a melyekből testvéreiről tu­domást meríthetne ? (Kat. i. azokat is teljesen értenék az oroszok.) — A szüretet tegnap fejezték be Budán és ma már a pinczékben van elhelyezve a termés. A­mi az új bor mennyiségét illeti, azzal igen elé­gedetlenek, mert „emberemlékezet óta“ nem ter­mett ily kevés. Pótolja azonban ezt a minőség, mely minden várakozást felülhalad, így például több szőlős gazda a mustakáját 19 frtért adta el egy bécsi szálloda tulajdonosnak, míg tavai a legjobb mustot is csak 10 frtért vásárolták­. A rosz világítás miatt panaszkod­nak a Budapest közt közlekedő hajón utazók. Na­gyon óvatosnak kell lenni, ha az ember a fedél­zetről az alsó kabinba vezető lépcsőig akar jutni, vagy ha már odajutott, hogy a lépcsőn a nyakát ne szegje. Már­pedig az ily időben, mikor esti 6 órakor mindenütt világítanak, a csa­k gőzhajó­zási társulat is tehetne annyit az utazó közönség érdekében, hogy legalább annyira, a­mennyire tőle kitelik, a biztonság céljából néhány lámpát alkalmaznak a fedélzeten. — Szerk. üzenet. Pál Károly urnak Sz.-Udvarhelytt. A kérdéses közlés 216 számunk „Hirek* rovatában foglaltatik. — A következő sorokat vettük­ Már huzamosb idő óta Pest városa legélén­kebb részeiben „árverési intézet“ czim alatt sst.

Next