Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)
1872-10-10 / 235. szám
javaslatomat nem fogadja el , azt is felhozta, hogy ő és elvrokonai nem elégesznek meg csupán a formával, nekik az alkotmányosság lényege kell, és aztán kifejezte, mily csekély véleménynyel van egyáltalában a formákról. En tehát sem válaszfeliratomban, sem beszédemben, sem soha életemben azt, hogy nekem a forma elég volna, nem mondottam, de igenis nagy súlyt fektetek arra, hogy parlamenti életünket a lehetőségig a parlamenti formák közé vezessük ; nagy súlyt azért, mert ezen formákat nem valami ideolog, nem valami szobatudós készítette kaptafára, hanem ezen formákat a parlamenti élet maga teremtette, teremtette mint olyanokat, melyek közt a lényeg legbiztosabban legüdvösebben tud mozogni. (Helyeslés.) Különben ne kívánja tőlem a t. képviselő úr hogy elhigyjem, hogy 5 a formára, az alakra oly keveset ad. Engedje meg, valamint egész általam tisztelettel elismert hazafias élete biztosítja őt arról,hogy oly megtámadások,mint aminőket egy ifjú képviselő ellene intézett, róla minden védelem nélkül lepattognak, és úgy másfelől mind azok, kik a t. képviselő urat ismerik, tudják azt hogy a forma az alak iránt soha oly nagy megvetéssel életében nem viseltetett; és ha lehetne még kétség az iránt, meggyőzhetett volna erről múltkori szónoklata; mert aki a formára és alakra súlyt nem fektet, az egy beszédet oly remekül összeállítani, oly remekül betanulni és művészileg előadni soha nem fog. (tetszés) A t. képviselő úr azonban azért sem fogadja el a javaslatot, mert azt mondja, hogy az ellentét e közt és 69-iki felirati javaslatunk közt. Csanády képviselő úr pedig egészen annyira ment, hogy azt mondja, ha nem írták volna alá ugyanazon emberek, ő soha hinné hogy ugyanazon emberektől, vagy ugyanazon pártbólered a mostani javaslat Attól függ itt is: a lényeget tekintjük e vagy a formát A lényegben — mint épen előbb kifejtettem értelmét — a kettő közt eltérés nincs; a formára nézve — melyre önök semmit sem adnak van. De különben is én, részemről azt tartom, hogy összetéveszti a czélt az eszközzel és az eszközt a czéllal az aki a következetességet nem abban keresi, hogy az elébe kitűzött czél felé törekedjék. Se abban, hogy mindig ugyanazon utón menjen azon czél felé, és mindig ugyanazon szavakat emlegesse. Mit mondanánk egy hadseregről vagy annak parancsnokáról, kinek feladata lévén egy várat bevenni, bár meggyőződött már, hogy azon át, melyet megpróbált czélhoz nem visz, hogy ott csak veszteségeket szenvedhet abban lenné feladatát, hogy mégis mindég ugyanazon úton induljon? Az eredmény az lenne, hogy czélját soha el nem érné; míg azon másik, ki megpróbálja, hogy nem lehetne-e más utón is bejutni a várba, czélját előbb utóbb el fogná érni. Amit pedig Csanády képviselő úr — úgy látszik, hogy szeretne, legalább, hogy azt szeretné, szónoklati modora is néha tanúskodik róla, hogy mindig ugyanazon szavakat, mondatokat mondja. (Derültség.) Engedje meg, ez lehet igen szép következetesség (Derültség) de ebben őt magát is egy nem szárnyatlan, de szárnyas kétlábú fölülmúlja. (Nagy derültség.) Ezen szárnyas kétlábú állatnak — nehogy az összes szárnyas sereget általánosságban láttassam gyanúsítani — a neve szajkó. (Élénk derültség a jobb és bal, mozgás a szélső baloldalon.) Csakhogy azon madár, soha sem bölcsességéről, sem tapintatosságáról, sem arról, hogy valaha valamit kivitt volna, nem ismeretes. (Derültség. Mozgás.) Különben az épen most említett képviselő úr nem hosszú beszédében mi reánk vonatkozólag nem tudom már tisztán 3—4 dolgot állított, de történetesen egyik sem igaz. És épen azért kénytelen vagyok ezeket röviden felderíteni. A képviselő úr először is azt állítja, hogy a balközépnek 1865-iki és 1869-iki válaszfelirati javaslatával ellenkezik a jelen. No ez főleg járatlanságot árul el, mert különben tudná, hogy 1865-ben a balközépnek külön,álló válaszfelirati javaslata nem létezett. De továbbá azt mondja, hogy a balközép bár 1869-iki válasz felirati javaslatában megígérte, hogy az ősi alkotmányhoz hű fog maradni, mind a mellett nem váltotta be szavát , mondja ezt midőn az elv iránti hűtlenségről beszél mert a védkötelességi törvényt megszavazta és bement a delegatióba. Már ugyan kérem, egy 1869-ben kiadott programmban tett ígéretet, hogy lehet 1868 ban megszegni ? Hisz’ mind a védkötelezettségi törvény megszavazása, mind a delegatióba való menetel nem 1869 után történt, de történt azelőtt, vagyis némely része történt volna, ha történt volna; de — és ez állítását ismét a ház napjaiban való járatlansága okozza, — a védkötelezettségről szóló törvényt ezen párt sohasem szavazta meg. Elfogadtuk az általános védkötelezettség elvét, de midőn nem sikerült a törvényt úgy alkotni meg, hogy az megfeleljen az ország követelményeinek és a ma is fenálló törvényeknek, akkor e törvény ellen szavaztunk. Mindenkit meggyőzhetnek erről a ház naplói. Végül ezt mondja, és ezen törvény megszavazása és a delegációba való menetel volt oka, hogy a 48-asok a balközéptől elváltak. Ez ismét — nem tehetek róla, de nem áll. Mert az elválás megtörtént ezt megelőzőleg s történt nem valami ily nagy elvi indoknál fogva, hanem törént azért, mert azon időben gyakran kellvén conferentiákat tartani, azon pártnak akkori itt volt tagjai hűségesen eljöttek hozzánk, órákig vitatkoztak velünk s midőn látták, hogy nézeteik nem a mi nézeteink, mindannyiszor felállott valaki közülök, aki azt mondta: egyébiránt akármit határozzanak az urak, mi ebben már tegnap határoztunk és megállapodásunkhoz fogjuk magunkat tartani. Ez volt az, ami elvette türelmét egy némelyikünknek, különösen egynek, kit sajnálattal nélkülözök most e ház kebetében, aki föltette a kérdést, hogy hát mi haszna legyen akkor annak, ha ide jönnek az urak, ha már úgy is előre megállapodtak Tehát nem valami nagy elvi indoknál fogva, de ennek alapján — nem mondom egyébiránt, hogy minden hatás nélkül kimentek értekezési termünkből és ezóta nem volt önökhöz szerencsénk. Különben tehát, még csak azt jegyzem meg, mielőtt a túloldali szónokokhoz térnék át, abban, hogy javaslatomat félremagyarázza, Helfy J. képviselőtársam ment legtovább, mert ő az, az aki azt mondta két helyen is beszédjében, hogy javaslatomban a közjogi kérdések még csak érintve sincsenek. Már engedelmet kérek, midőn a jobb oldalról megtámadnak azért, hogy miért vannak benne s midőn az önök részéről megtámadtatok, hogy mért vannak benne oly alakban, amint benne vannak, a mikor a nyomtatvány kezem közt van, hogy akkor hogy lehet ilyesmit állítani, nem tudom, nem keresem s nem is akarom okát keresni, mert csakis oly feltevésre jöhetnék, melyet pedig az ő ismert lojalitásáról feltenni nem akarok. A t. túloldalról egy mondhatom jles szónok Pólya képviselő úr tartott egy bizonnyal e házban hatást tett beszédet. Én elismerem, hogy e beszéd mind parlamenti tapintatról, mind Lépen nem közönséges szónoki tehetségről tanúskodik. Beszédében azt mondja többek között — mert hisz lehetetlen mindenre reflectálnom, hogy helytelen volt Csernátony képviselő úrnak hasonlata, melyet Sweitz, Belgium, Hollandiáról felhozott annak bizonyítására, hogy Magyarország mint önálló állam is fennállhat. A t. képviselő úr kifejtette igen helyesen, hogy ezen országok nem azért mert oly nagyok vagy oly kicsinyek, hanem azért állhatnak fenn, mert az európai egyensúlynál fogva fennállásuk Európának érdekében van. Felhozni ezeket egy irányban, egy szempontból, azt hiszem, hogy helyesen lehet: azon irányban és azon szempontból ugyanis, hogy Magyarországról kicsinységénél fogva nem lehet azt mondani, hogy önmagában megállani nem tudna. De egyébbiránt azért, hogy a szövetséget ő felsége többi országai és tartományaival fenn akarjuk tartani, — pedig fenn akarjuk tartani mi is ép úgy mint önök — nem szükség annak indokolásául azt mondani, hogy azért tartsuk fen, mert Magyarország önmagában nem állhatna fenn, sőt azt tartom, hogy ha meggondoljuk, hogy nemzetek élete felett még századok is fognak elmehetni és hogy azoknak eseményeit előre belátni lehetetlenség, éppen azon kell lenni, hogy ezen szövetség kebelében ezen szövetséget fentartva bár, Magyarországnak megadjuk mindazon erőt, melynél fogva bármikor érdekében legyen Európának itt ezen helyen, hol érdeke egy erős állam létezését kívánja, Magyarország fenmaradása. Tartsuk meg e szövetséget, de erősítsük önmagunkat; így, ha magunk erősek leszünk, e szövetségben is többet fogunk érni, megszerezzük annak föltételeit, hogy e szövetség nélkül is, ha valamikor kellene megállhassunk. Azt is mondotta, ha jól emlékezem, hogy nem lehet ugyanazon szóval a törvény iránti tiszteletet hirdetni, amelylyel a kormány megtámadtatik és becsméreltetik. Engedje meg a t. képviselő úr, de abban igaza nincs. Ha elfogadnám, hogy ki a kormányt megtámadja, az nem hirdetheti a törvények iránt tartozó tiszteletét ez és úgy lehetetlenné tenne minden alkotmányos oppositiót mint a Simonyi Ernő t. képviselő úr beszédje végén elmondott tétel, mert ha az volna a kötelesség, hogy valaki, ha egy törvényt meggyőződése szerint is a többség szavazott meg, meg ne támadjon, mint azt Simonyi Ernő t. képviselő úr saját személyére vonatkozólag ígérte, vagy ha nem lehetne a kormányt megtámadni anélkül, hogy az ember és törvény iránti tisztelet ellen vétene, akkor nem lehetne oppositío, mert hisz minden alkotmányos polgárnak első feladata a törvények iránti tisztelet fentartása. Lehet a kormányt megtámadni a törvény tiszteletének fentartása mellett is, ha ez maga a legszigorúbb törvényességgel jár is el. — Oly esetekben pedig, ha a kormány maga nem tiszteli a törvényt, ott a törvény iránti tisztelet sürgetését és a kormánynak megtámadását egy s ugyanazon hanggal lehet. — De különben is a törvények iránti tiszteletnek felülről kellene jönni. Tartsa meg, tisztelje a törvényt a kormány, tisztelje minden hivatalnoka, tisztelje minden tisztviselője, és tiszteljék a megyék tisztviselői, alispánjai a választásoknál, tiszteljék a választási bizottságok elnökei, ne engedjék a törvényt megrontani senki érdekében s akkor tisztelni fogja a törvényt mindenki. (Helyeslés.) Igen szépen fejtegette a tisztelt képviselő úr a kötelesség és a jog közti viszonyt. Fájdalom nagyon is igazán adta elő, hogy mennyire kezd az ezek iránti helyes fogalom hazánkban megzavarodni , de arra kérem, ha látja ezt a t. képviselő úr, gondolja meg azt is, hogy ha azon helyzet, melytől ő fél, csakugyan fennáll, az t. i., hogy az emberek mindent csak az államtól várnak, gondolja meg, hogy ezt a centralisatio szokta előidézni, és épen azért hasson oda saját pártja kebelében, hogy eltérvén az 5 év óta követett úttól, ne a merev centralisatio felé, mely ezen elsatnyulást előidéző, hanem a helyes alapokon nyugvó önkormányzatra törekedjenek. (Helyeslés balfelől). Végén beszédének előadván, mennyire sülyedt erkölcsileg a magyar nemzet, előadván, minő nagy veszély ez a hazára nézve, felszólított a képviselő úr, hogy miután én azt mondom, hogy tudom, hogy lehetnek minden pártra nézve oly percek, melyekben valamely bel- vagy külveszély miatt elvei megvalósítását elhalaszthatja a végből, hogy a haza megmentessék, felszólított, valósítsam ezen nyilatkozatomat, meggondolván, hogy az erkölcsi veszély nagyobb minden bárhonnan jöhető veszedelemnél. Te hát ! Mindenesetre constatálnom kell, hogy az erkölcsi sülyedésnek ily nagy volta és az abból eredő veszélyek iránt a túlsó oldalnak egy jeles szónokától hallottam e szavakat. Constatálom ezt azért is, mert bármit mondjanak is önök azon hibára nézve, melyeket ez iránt az ellenzék elkövetett, bár legyenek mind igazak azok — mit én tagadok — mit önök e tekintetben mondanak, még akkor is fő oka ezen helyzetnek, ha megvan csak is önök részén van (Felkiátások balfelől: Igaz! Jobb felől mozgás). Megmagyarázom szavaimat. (Helyeslés.) Önök kebeléből alakult a kormány, mely az erkölcsi sülyedés meggátlására vagy terjedésének elnézésére, vagy megengedésére igen sokat tehet, de ha nem tekintjük is ezt, ha önöket csak mint egyéneket és bennünket is mint egyéneket tekintjük, ha igaz az, amit semmi jogom kétségbe vonni, hogy önök az ország többségét valósággal képviselik, ez nem jlent egyebet minthogy az ország nagyobb részében, ez esetben a sokkal nagyobb részében önök bírnak befolyással s igy természetes, hogy ha az országban oly általános az erkölcsi sülyedés, ha vádolhatnak is bennünket önök, hogy annak okai mi is vagyunk lehetünk okai a kisebb részében az országnak, hol nekünk van befolyásunk, de a nagyobb részében, hol önöknek van befolyásuk, csak önök lehetnek az okai. (Felkiáltások balfelől igaz! Derültség jobb felől.) Különben t. képviselő úr, ha mint nem kétlem a lelke meggyőződését mondotta ki, midőn azt mondá, hogy ily nagy veszély áll előttünk, engedje meg, hogy felkérjem, hogy méltóztassék és mél♦óztassanak önök, kik vele egy nézetben vannak, odahatni saját pártjuk, a többség kebelében, hogy alakítsanak önmagukból oly kormányt, mely akarja és tudja is ennek elejét venni. (Élénk helyeslés balfelől.) Legyenek meggyőződve, hogy ezen kormányt az erre irányzott törekvéseiben nem csak, de mindenben, mit a haza anyagi és szellemi emelése czéljából tenni fog, nem csak megtámadni nem, de egész lélekkel támogatni fogjuk. (Élénk helyeslés balfelől) és legyen meggyőződve arról, hogy addig, míg ennek helyes pillanata el nem érkezik, nem fogunk semmi eltérő nézetek szükségtelen fejtegetésével egy ily kormány elé gátokat vetni. (Élénk helyeslés baloldalon) És ha, ami igen szomorú volna, a többségben nem volna erre elegendő erő, akkor azok, kik e meggyőződésben vannak, kísértsék meg, hogy váljon elvi feladás nélkül nem lehet e ezen erőt ezen czélra más pártokkal való érintkezés folytán megszerezni. (Helyeslés balfelől, mozgás jobbfelől.) De engedjenek meg a t. képviselő urak, mindaddig, míg emlegetik a létező veszélyt, emlegetik szükségét annak, hogy a magyarországi pártok kezet fogjanak, de a végeredményben nem tudnak ezen emlegetéseknek más hangsúlyt adni, minthogy az országnak egy, bár kisebbségben levő, de tekintélyes pártja tépje össze zászlóját, dobja oda elveit és felcsüggesztve jelenjék meg önök sorompói előtt, addig ez emlegetés lehet párttaktika, de nem a haza bajain segíteni törekvő őszinte szándék. (Helyeslés balról, ellenmondás jobbról.) Most, mielőtt még az igen t. miniszter urak beszédeire is reflectálnék, fájdalom, csak egy pár szóval érinthetem azon államférfim beszédet, melyet a múlt napokban itt e házban hallottunk. Sajnálom, hogy csak kevéssé tehetem, mert legnagyobb örömmel és kedvteléssel szeretném ezen remek beszédet taglalni s a mellett néha azzal szemben saját nézetemet kifejteni. De midőn annyira kell reflectálnom, csak két pontra nézve kívánok nyilatkozni. Az egyik a választási visszaélésekre s a választások körüli teendőkre vonatkozik. Elfogadom azon állást, melyet a t. képv. úr elfogadott, hogy ne vitassuk ma már többé, hogy ki volt a hibás, ki nem volt a hibás, hanem igyekezzünk oly törvényt alkotni, amely ily hibáknak jövőre elejét vegye és részemről biztosíthatom, hogy ha — mint mondá — azon lesz, hogy alkotassék egy törvény, mely a politikai hatóság befolyását kizárja, mely az anyagi és szellemi megvesztegetés lehetőségét, amennyiben az csak eszközölhető elenyészteti, ha mondom ily törvény alkotását fogja feladatává tenni, legyen meggyőződve arról, hogy a legnagyobb örömmel fogják e tekintetben igyekezetét támogatni (Helyeslés balról.) A másik pontra nézve nem lehetek vele egy nézeten Vonatkozik az a hadsereg kérdésére. De itt is nem akarok mindazokra reflectálni, mik e tekintetben felhozattal én csakis egyik indokolásra kívánok megjegyzést tenni, kívánom azért, mert míg az ilynemű, de ily concret alakban ki nem fejezett ezélzásokat eddig elhallgatóknak véltem, nem hiszem, hogy most midőn oly alakban állíttattak elénk, azokra vonatkozó ellenkező nézeteimet elmondani ne kelljen. (Halljuk!) A t. képviselő úr figyelmeztet bennünket hogy a históriai jog, legimitás mennyire elvesztette már Magyarországon kívül a szabadelvűeknél a befolyást, és ennek kapcsában intett, vigyázzunk, hogy mi a magyar hadsereg iránti aspirálóinkkal a társországok, vagy a nem magyar ajkú nemzetiségek hasonló aspirátióival valamikor ne álljunk szemben. Én tehát azt, hogy a történelmi jognak, a legitimitásnak nincs ma már meg azon hatálya, mely volt valaha, tökéletesen elhiszem; ha nem hiszem is, hogy minden hatás nélkül való. Mondtam már e házban is, hogy a magyar állam fenállását mint magyar államét én nem ettől, de attól teszem függővé, hogy szellemi és anyagi téren meg bírja-e tartani fajunk suprematiáját. De mégis nem foghatom fel azt, hogy azon aspirációk, melyeket mi nem mint magyar nemzet, de mint magyar állam a társaságok számára, és nemcsak magunk magyarok, de minden, ezen hazában lakó nemzetiségek érdekében szemben a dualistikus állammal felállítunk, hogy ezek ép oly alapon nyugodnának, mint a minőn fognának nyugodni a társországoknak, vagy egyes nemzetiségeknek a magyar hadsereg elleni igényei. Itt az állam, mint egész, igényel szemben a dualizmussal, amott az állam egyes részei állanak szemben az összes állammal. (Élénk helyeslés balfelöl.) A kettőt összehasonlítani nem lehet. De egyébiránt is, mert a nemzetiségi kérdés szóba jött, megjegyzem, hogy nekem erős meggyőződésem, hogy épen ezen szempontból is okvetlenül szüksége van Magyarországnak arra, hogy hadserege elkülönítessék (Helyeslés balfelől), mert tudjuk azt, hogy hazánk népei közt sokan vannak a neveletlenebbek. Fájdalom még messze van azon idő, a midőn ezen bajtól meg fogunk menekülni. Miveletlen ember nem okoskodik, miveletlen ember csak lát, a reá csak az hat, amit szemével lát és kezével megfog. Már most mig ezeknek fiait ugyanazon zászló, ugyanazon jelvények, ugyanazon parancsszó alatt viszik katonáknak, mindig csak Austriát fogják látni és soha Magyarországot, és a magyar állam eszméje csak akkor fog húsukká és vérükké válni, ha azt a magyar hadseregben megtestesülve látják. (Tetszés a baloldalról.) Sajnálattal bár, de kénytelen vagyok a tisztelt szónok beszédétől ez alkalommal búcsút venni. Ha megengedi a t. miniszerelnök úr a rangso fokozat elleni vétségét, előbb az igaz s. m. előadására teszek pár észrevételt. (Halljuk) Az igen t. igazságügyminister úr beszédének csak első részére, mely előre általa választások idejében kiadott körrendeletét védelmezte, fogok pár megjegyzést tenni. Az igazságügyminiszter úr nagy erővel nagy hatalommal beszélt e tárgyról. Kétségtelenül be is bizonyított valamit, bebizonyította azt, hogy a törvénynek nem állott szándékában a a bírákat választói joguktól megfosztani, ezt kétségtelenül bebizonyította, de ezt bebizonyítani nem is volt nehéz, mert senki sem tagadta. (Derültség balfelől.) De nem bizonyította be azt, hogy azon igazságügyminiszteri körrendelet megegyeznék a törvénynyel. Elég óvatos volt. Ismételve rámutatott az előtte fekvő rendeletre, de felolvasásától tartózkodott. Azonban fölolvasta azt másnap Csernátony barátom, és mit láttuk? láttunk, hogy a törvény a bírótól megtagadja a politikai egyletek és gyülekezetekben való részvétet, látjuk hogy az igazságügyminiszter úr azt mondja, hogy azonban a választási gyülekezetekben és választási comitékban részt vehetnek, mert hisz ezek nem politikai gyülekezetek. (Nagy mozgás a baloldalon.)Már ha volt és van valaha a világon politikai gyülekezet más tudorításra nem, csak a józan észre hivatkozom, hogy a választási gyülekezet és komité, mely épen arra van érvényesítve, hogy egy pártnak czélját mozdítsa elő egy más párttal szemben, bizonyosan politikai gyülekezet. És ha a bírót meg kell menteni, — mert csak ez lehet czélja annak, hogy a törvény nem akarja, hogy a bíró politikai gyülekezet tagja legyen, ha a bírót meg kell menteni a pártszenvedélyek befolyásától, épen ezen tér az, melytől legtávolabb kell őt tartani, mert hiszen minden oldalról épen a választás körül fölmerült szenvedélyekről beszélnek. Megvagyok róla győződve, hogy ha valakinek, ki az alkotmányosságról fogalommal bír, azt mondanám, hogy van Európában egy ország, melynek igazságügyminisztere kiadta rendeletében, hogy a választási gyülekezetek nem politikai gyülekezetek, a másik pedig ezt helyeselte, legelőször is nem hinné el, hogy olyan ország létezik és ha elhinné, bizonyára azt mondaná, sajnálom az országot, mert ott ugyan a pártok fölé emelkedett igazságszolgáltatásról nem lehet szó. De gondolják meg a t. miniszter urak azt is, hogy ha önök, ha épen az igazságügyminiszter nyitja meg a kaput a törvénynek, még ahol az tiszta is, ily félremagyarázására, mi következik ebből oda kinn in partibus? (Élénk helyeslés balfelől.) Hiszen, hogy a minisztereknek csak egy elejtett szavából mit lehet csinálni arról, csak a múlt napokban győződtünk meg, Tost Gyula képviselő úr beszédéből. A t. igazságügyminiszter úr felemlítvén, hogy két bíró ellen van fegyelmi vizsgálat, igen óvatosan, igen helyesen ismételten kimondta, hogy ő igenis mondja, hogy a máramarosi elnök ellen vádak vannak, de egyátalán nem mondja, hogy ő azon hibákat, melyekkel az elnök vádoltatik, bebizonyítottaknak tekinti. És ime másnap neki áll egy képviselő és sajnos a 1. jobboldal helyeslése közt úgy állítja azon vádakat elő, mintha azok már kétségbevonhatlanul bebizonyított factumok volnának. (Mozgás a baloldalon.) Különben azt nem tagadhatom meg, hogy az igazság érdekében ne nyilvánítsam, hogy úgy látszik, miszerint a t. miniszter urak sokkal féltékenyebbek a baloldali bírák becsületére, mint a joboldaliakéra. (Elénk derültség.) A t. igazságügyminiszter úr igen szépen kifejtette, hogy nem csak az igazság, nem csak a bírói kar érdeke általában, de a vádlott bírónak egyéni érdeke is követeli a vizsgálatot, hogy bee mtete helyreállítassék. Ha ezzel szemben meggondolom,hogy azon esetben, melyet előadott, azon szegény jobboldali bíróra nézve, hónapokig kellett újságok és interpellációkban sürgetni a minisztériumot, míg ama biró meg tudta nyerni az alkalmat, hogy magát igazolhassa, addig a baloldali biró ellenében rögtön megindult a vizsgálat — lehetetlen ezen irányunkban tanúsított részrehajlóságot el nem ismerni. (Balfelől élénk derültség.) Azt mondhatná a miniszter úr, hogy a vizsgálat megindítása nem a minisztertől függ, hanem az az államügyész indítványa következtében történik. Kérem olvassa el az államügyészségről szóló törvényt, ha nem volna róla tudomása (Derültség) és meg fog győződni, hogy az államügyész mennyire mindenestől van a miniszter kezében. Ami a miniszterelnök úr beszédét illeti, ő első beszédében azt mondotta, hogy én az összes ministériumot rágalmaztam és azt ő visszautasítja. Második beszédében pedig azon nézetét méltóztatott kifejezni, hogy beszédem és indítványom közt ellentét van, mert beszédemben megmondom hogy nem hiszem azon vádakat és gyanúsításokat hogy azoknak hitelt nem adok, és mégis indítványomban felhívom a figyelmet hogy azok az országban el vannak terjedve és azt mondja továbbá a miniszterelnök úr, hogy azt követelem, hogy ők nyugtassák meg a közvéleményt, mire ezt feleli, hogy nyugtassa meg az, aki nyugtalanított, ami épen olyan felelet, mintha Pest város kapitánya amikor tűz üt ki, azt mondaná, hogy oltsa, aki meggyújtotta (Nagy Derültség.) Azt mondja továbbá, hogy hiszen minden elszámíttatik, a számvevőségnél vannak az adatok ott mindenki meggyőződhetik az állampénzek lelkiismeretes kezeléséről Lónyay Menyért grt. miniszerelnök. Nem is mondtam különben magamévá teszem. Tisza Kálmán: Tehát ezen részt visszavonom Arra nézve, hogy rágalmaztam volna az összes minisztériumot, a ministerelnök úr nagy tévedésben van. Ha én azt mondtam volna, hogy igenis én hiszem, én tudom hogy ezek így vannak, és nem tudnám bebizonyítani, ez rágalom volna, de megengedem, hogy még az is gyanúsítás vagy rágalom lenne, ha mondanám, hogy ezen hírek el vannak terjedve, amikor nincsenek elterjedve. De engedelmet kérek, méltóztassék bármely után s bárhéi végére járni, nem tudom a minister úrnak saját elvrokonai akarják-e ezt egyenesen megmondani, de higgye el, hogy egy vonással sem nagyítottam, midőn ezen híreknek országszerte pártkülönbség nélkül való elterjedettséget állítottam. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha ez áll, hogy e körülményt felhoztam, nem csak nem gyanúsítottam, nem csak nem rágalmaztam, de ellentétbe sem jöttem önmagammal, mert legyenek meggyőződve róla, ha én magam hinném azon vádakat nem arra figyelmeztetnék, hogy ily vádak, el vannak terjedve, hanem lenne elég férfias bátorságom kimondania, hogy vádolom ezt vagy azt a miniszert azzal, hogy ez államot megkárosította. De azt tartom, és ezt ismételnem kell, hogy nem oly csekélység midőn ily vádak elterjedve vannak az országban, és azért ki ilyenekre figyelmezteti a parlamentet és ha lehetne figyelmeztetné a koronás fejedelmet, nem rágalmazó nem gyanusító, de teljesíti azon az ország és király iránti kötelességét, hogy figyelmeztetvén a bajra, annak orvosását eszközölhesse. (Helyeslés bal felől). Én legalább részemről tisztán és határozottan e szempontból tettem, és ezen szempontból hoztam fel akkor tett állításomat. Azt is mondja a miniszterelnök úr, hogy egy concret vádat mégis hoztam fel ellene, és bár nem neveztem meg, de bizonyosan őt értettem, és erre azt feleli, hogy igenis ő mint pénzügyminiszter, elnöke maradt az első magyarltalános biztosító inntézetnek, elnöke maradt, és elnöke ma is a földhitelintézetnek. Én a legnagyobb készséggel ismerem el a miniszterelnök úr érdemeit mindkét intézet létesítése körül. Hogy a földhitelintézet létesítése körül korom miatt nem segédkezhettem csekély erőm szerint, ennek okát a miniszerelnök úr megmondotta, és köszönöm hogy a világot — mely ősz hajam és kopasz fejem mellett el szokott felejtkezni fiatalságomról — erre figyelmeztette, de megengedjen, ha elismerem érdemeit és elismerem azt is, hogy nem egy színvonal alá tartozik, osztalékot, haszonvételt nyújtó vagy ilyet nem nyújtó intézetnek élén állni egy ministerelnöknek, megengedjen, ha kifejezem mégis azon nézetemet, hogy egész igevágó előadása által nemhogy megrontotta volna állításomat, de állításomnak igazságát — ha reducált mérvben is, — mert én intézetekről szóllottam, ő pedig csak két intézetről szóllott, — még megerősítette, és engedje meg kimondanom, hogy minden intézettel, még azzal is, melyről elismerem hogy más színvonalon áll, és melynek jótéményeiben hogy én is részesültem — miután a miniszterelnök úr ezt felhozni méltóztatott — tagadni nincs okom, még ezen intézettel szemben is jöhetnek idők, midőn a kormány ellenőrködésére lesz szükség. De ha még ezen intézetnél sem teljesen conect, hogy minister álljon az élén, sokkal kevésbbé correct, sőt határozottan incorrectnek is kell mondani, hacsak egyetlen osztalékot adó intézetnek is áll ott élén. (Helyeslés balfelől.) De nem is áll, hogy ily intézetek nincsenek a kormánynyal semmi összeköttetésben. Hiszen ha biztosítóintézetről szólunk, vannak nagy állam vagyonok, melyeket biztosítani kell, vagy vannak pénzek, melyeket néha rövidebb, hosszabb időre olcsón elhelyezni szokás, és így annyi kedvezményben lehet ily intézetet részesíteni, hogy a miniszter állásával nem fér meg, hogy az ily intézet élén álljon. Tiszta tehát, hogy a miniszter nemcsak elnöke, de az igazgató tanácsnak tagja sem lehet ily intézetnél. Azzal, hogy a miniszterelnök úr kimondja, hogy elnöke csak ezen intézeteknek volt, nincs kimondva, hogy más intézeteknek nem volt-e igazgatója vagy igazgató tanácsosa, mert erről nem méltóztatott szólani. Lónyay Menyhért miniszterelnök (közbeszól), mert nem is voltam ! Tisza Kálmán: Még csak igen rövid egy pár megjegyzésem van (Halljuk) Az igen t. miniszterelnök úr azt méltóztatott mondani, hogy én sem nem tanultam, sem nem felejtettem. Valóban ennek megítélése nem én rám tartozik s csak is azért hozom föl, mert eszmei társulás mellett azt is elmondja a miniszterelnök úr, hogy nem tanultam, mert sem ő felségének ünnepélyes koronázása, sem az utóbbi két választás nem volt rám hatással. Az utóbbira nincs mit szolnom, de az, hogy ő felsége ünnepélyes koronázása nem volt rám hatással — vagy semit sem jelent, vagy ha jelent, akkor az én öt évig követett eljárásom és szavaim lejalitása iránt fejezett ki kétséget,mert hatással ő felsége ünnepélyes megkoronáztatása tartozott rám és mindnyájunkra lenni, annyiban hogy bármily téren kerestük is addig és pedig kerestük együtt a miniszterelnök úrral (Derületség) a haza életét, azon perczből kezdve egy lépésünk egy szavuck egy gondolatunk nem volt szabad s hogy legyen, mely fejedelem iránti hűség és az alkotmánnyal ellenkezzék (Élénk tetszés balfelöl.) — Én ismétlem, ha ezzel a miniszterelnök úr mondani akart valamit, ezt vonta kétségbe, ezen kétségbe vonást pedig olyannak tartom, mely visszautasításra sem érdemes. (Tetszés balfelől.) Ghyczy Kálmán t. képviselő úr beszédéből kiemelte a miniszterelnök úr, hogy valahára mondott egy elismerő szót. Elmondottai, hogy a pénzügyek szétválasztása mily jótékony hatása. Ha ez a t. miniszterelnök úrnak legkevésbbé is örömet csinál, én is elmondom ezt, mert ez tökéletesen igaz, csakhogy akkor a miniszterelnök úr is húzza le ebből azon consequentiákat, amelyeket nemcsak Ghyczy Kálmán úr húzott le, hanem melyet az egyenes logika húz le belőle , ha tehát a részletes elválasztásnak a pénzügyeknél ily hatása van, válasszuk el a pénzügyet egészen, hogy ezen további elválasztás is idézze elő azon jó hatást. Válasszuk el végre a hadsereget is, hogy ezen elválasztás is ugyanazt a jó eredményt hozza létre. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Én különben e vitának végén, amelyből igazán sajnálom, hogy oly sok időt vettem igénybe, örömmel akarom constatálni azt , hogyha semmi egyebet nem , de egy czélomat elértem. Legnagyobb örömmel hallottam a nyilatkozatokat , melyek e házban létettek az iránt, hogy senki azt, hogy minden törvényt lehessen alkotmányos utón reformálni, kétségbe nem vonja, hogy senki nem állítja, hogy aki bármely törvényt alkotmányos utón reformálni akar, az alkotmányon kívül álljon, hogy mindenki beismeri a jogot, bármely tárgyat is, ha azt czélszerűnek nem látja, megváltoztatni. Legfölebb a belügyminiszter úr ronthatta volna el beszédével örömünket, amennyiben azt mondja, hogy azért nem tudunk többségre jutni, mert mi nem törvényeket reformálni, hanem az államalapot megtámadni akarjuk. (Tóth Vilm. belügym. tagadóag int.) Benne van, méltóztassék megolvasni. Ez az egy nyilatkozat az, ami a régi álláspontra emlékeztet. De én remélem, hogy a t. belügyminiszter ,úr is nem utolsó szavát mondotta e tekintetben. És azok a közbekiáltások, amiket önök itt hangoztattak, hogy ennek senki sem állította ellenkezőjét, nem rontották el a feletti örömömet, mert nem vitatva azt, hogy várjon e házban történt e vagy nem ily nyilatkozat, kétségtelen, hogy hirdették éveken keresztül s hírlapokban hirdettek választási programmjokban s igy az elvnek ezen ünnepélyes megczáfolása e házban engem legalább egy perczre tökéletesen kielégít. Sokan foglalkoztak még egy themával, azon különbséggel, amely igen. barátom Ghyczy Kálmán nézetei és az én nézeteim között van vagy lehet. Sok mindenféle combinatiókat hallottam már erre nézve, azonban igen sajnálom, ha sokaknak kellemetlen dolgot mondok, de midőn nagy fontosságú kérdések közöl oly sokban tökéletesen egyetértünk; midőn ha van is eltérés, azon idő, melyben annak gyakorlati következményei lehetnek, még igen messze van, még addig igen sokat kell, hogy együtt küzdjünk, s midőn e mellett oly erős a meggyőződés, legalább az én lelkemben az iránt, hogy azt semmi megingatni nem fogja, hogy bármit tett vagy mondott is az én. barátom, azt személyes érdek soha de legtisztább hazafi szeretet mondatta vagy tette vele, akkor az egymás közti meghasonlás, és az, mit önök örömmel hirdetnek, az ellenzék phalaxának? felbomlása nincs oly közel mint épen önök kívánják. És most tisztelt ház befejezvén beszédemet, arra kérem a t. ház minden tagját, hogy ha lezajlott ezen vita, mely most végstádiumban van, s ha talán egy rövid szünet után itt ismét találkozni fogunk, teljes készséggel, teljes örömmel és a mellékes pártérdek egész félretételével fogjunk kezet abban, hogy a hiányokat pótoljuk, a hibákat kiirtsuk. Én legalább részemről erre teljes készséggel ajánlkozom. (Hosszan tartó élénk helyeslés és éljenzés balfelől.) Ezután elnök jelenti, hogy a főrendiház jegyzője üzenetet hozott, mire Károlyi István gr. a főrendiház jegyzője átnyújtja a főrendek által elfogadott 13 törvényjavaslat jegyzékét, melyek most már szentesítés végett fel fognak terjesztetni. Liptay Béla K. T. ház! A szabályok értelmében szót kérhetnek azok, kik szavaik elferdítését kiigazítani óhajtják. Engedelmet kérek tehát aáztól, hogy tapasztalván szavaim elferdítését egy rövid észrevételt tehessek. Debrecen városa igen. képviselője éppen most elmondott criticus értekezletében érdemesnek tartotta a válaszfelirati javaslat tárgyalása alkal- mával, halva született gyermekét is konczkén alá venni. Meglehet, hogy talán éppen a partszenvedély a górcsövet, melyen vizsgálatát tette elhomályosította, mert különben nem magyarázhatta volna arra ismét olykép, mintha én a minap elmondott beszédem alkalmával oly kifejezést kívántam volna adni hazánknak Oroszországgal szemben való viszonyának , mintha Oroszországnak 1848-49- ben követett eljárását baráti szolgálatnak tekintetném. Legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy én nem tartozom azok közé sem, akik nem képesek még ellenszenvüket is a haza érdekének feláldozni. Ez volt szempontom 48 ban midőn óhajtottam, sőt közreműködésemmel be is folytam, hogy a haza magát oly hivatlan invázió ellen megvédje. Kívánom ma is éppen a haza érdekében, hogy felejtsük meg a múltat. Erre vonatkozott észrevételem. Meglehet, hogy kifejezésem hibás volt, de iránya csak ez lehetett, mit bizonnyal a képviselő úr is helyesel. Elnökrajoros István határozati javaslatát a pénteki ülés napirendére tűzvén, ki, az ülést feloszlatja. A főrendiház ülése oct. 9-én. Elnök : Majláth György. — Jegyzők gr. Zichy Ferraris Viktor, báró Vay Béla. — A kormány részéről jelen vannak Wenkheim, Trefoort és Kerkapoly miniszterek. Elnök az ülést negyed 12-kor megnyitván a tegnapi ülésről vezetett jegyzőkönyv hitelesíttetik. Napirend: A ludovica akadémia 1872/3 évi költségére szükséges 212 ezer forintnyi póthitelről szólójavaslat, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. A közös pénzügyminisztériumnak 1870-ik évre engedélyezett 173.166 ft 22 kr. szóló póthitel javaslat, miután a ministeri indokok felolvastattak — szintén elfogadtatik az 1869- dik évi 216.204 frtnyi póthitellel együtt. Mihályi képviselőházi jegyző áthozza a sopro-pozsonyi vasút, a Vojtek-Deutsch-Bogzsányi vasútvonal, és a sopron-győri vasút engedélyezéséről szóló, az alsóház által elfogatott javaslatokat, melyek kinyomatni és kiosztatni rendeltetnek. Következik, az 1871. évre a közös hadügyministerium részére engedélyezett 200.000 frtnyi póthitelről szóló tv. javaslat, mely szó nélkül elfogadtatik. Erre a kolosvári egyetem fölállításáról szóló tv. javaslat tárgyalása következett, mely — miután ezen egyetem felállításához —megkívántató költségek fedezéséhez szükséges póthitel javal-