Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)

1872-10-18 / 242. szám

a közvéleménynyel folytonos összekötetésben álljon s meggátolja, hogy a nép választottai annak urai lehessenek. Hogy lehetetlenné tegye, miszerint a nép akaratából származott kormány államcsint kö­vessen el, avagy ilyet szenvedjen, s ez okból semmi vele versengő tekintélyt nem állít fel. Hogy a közoktatás a szerint irányíttassék, miszerint kifej­teni engedje a különböző képességeket, a hivatást. Hogy minden polgár fegyverviselésit szól­tassék mindaddig, míg a katonáskodás szükségessé meg nem szűnik az egész föld kerekségén. Hogy a ha­lálbüntetés szűnjék meg bevérezni indexeinket. Hogy ingyenesség hozassák be az igazságszolgál­tatásba, mi nélkül a jogegyenlőség illusorius. Hogy fentartassék a politikai centralisatió, mely az egy­ség erejét képezi, mig a közigazgatási centralisa­tió községi szabadsággal cseréltessék fel. Hogy az adók egységes adórendszer életbe­léptetése által méltányosan osztassanak fel. Hogy támogatást nyerjen minden egyéni avagy összesített erőfeszítés, melynek czélja a proletariátus megszün­tetése, a munkásnak napszámosból társvállalko­zóvá emelése s tulajdonjoggal való felruházása. Hogy a privilégiumok véglegesen eltöröltessenek. Végül, hogy a sajtó, a lelkiismereti, a szavazati, a társulási és gyülekeztetési, szóval mind­azon szabadság tökéletesen sérthetlenné tétessék, melyek mellett a kisebbség többséggé válhat, ha igazát bebizonyítja. Ezek azon reformok, melyek­ben foglaltatnak a párt tanaiban, melyet radikális pártnak szoktak nevezni, és ha ez alapon neveznek bennünket radikálisoknak, elfogadom ; de nincs igazuk, ha azt értik alatta, hogy e párt kész minden kihágásra türelmetlenségre, nem tudja magát a körülmények­hez alkalmazni s egy ugrással akarja elérni esz­mei végczélját. Hogy megmutassam, mennyire igaztalan lenne az ily felfogás, nem kell egyebet tennem, mint rámutatni azon magatartásra, melyet e párt kép­viselői a nemzetgyűlésben feltüntettek. Az első kérdés, melyet a nemzetgyűlésnek el kellett dön­teni, mint tudjuk az volt, folytassuk-e a háborút, avagy békét kössünk ? Borzasztó kérdés! Tragikus eldöntés! Fran­­cziaország az örvény szélén tántorgott, mely felé a császárság taszította, s roppant szüksége volt a nyugalomra. S bármily súlyosak lettek volna is Poroszország feltételei, nem tartottuk volna azo­kat elfogadhatlanoknak, ha nem lett volna , azok közöl egy a modern jog erőszakos tagadása, a XIX. század kigúnyolása s borzasztó merénylet a méltányosság minden elve ellen. Midőn tehát Poroszország a hódítás jogát proklamálva Elsasts és Lothringiat követelte, mi nem ismertük fel jogosítottaknak magunkat ily m­ódon békét kötni s francziákat dobni a német caesarismus minotau­­rusa elé, oly férfiakat, kik francziák akartak ma­radni s szivvel lélekkel hozzánk tartozó részként kívántak tovább is élni. A főferriéresi találkozás után a császárság által kezdett támadó háborút a köztársaság tisz­tán védelmivé változtatta át s igy a háború e pillanattól kezdve jogossá vált. Hittük, hogy a győzelem még megfordulhat s nem tételeztük fel, hogy hazánk tökéletesen képtelen lenne a fékez­­hetlen ellenállásra Vimossal szemben. Előttünk állott a történelem, hogy megtanítson, miszerint a föld összes népei közöl a franczia az, mely leg­képesebb pillanatnyi aléltságból ellenállhatlan erőre ébredni s hogy egy nagy nemzet ha nem akar, nem is fog meghódíttatni. E szerint a po­roszok méltánytalan és monstruosus követelései­vel szemben kimondottuk a franczia köztársaság nevében a­ non possumus-t. És valóban, midőn Poroszor­szág igy szól el­­sass-lotharingiai szerencsétlen testvéreinkhez : „Le­gyetek poroszok, vagy fussatok a földről, hol böl­csötök ringott , hol atyáitok sirkantjai domborul­nak !“ midőn szeretett polgártársaink oly politika áldozataiul estek, mely a történelem megbotránko­zását és skandalumát fogja képezni: nincs itt az idő, a midőn meg kellene bánnunk, hogy ellene szavaztunk a szerződésnek, melynek ily kebel­rázó eredményeket kellett maga után vonni, és ama feljajdulást tettük, melyért ■— meg vagyok róla győződve — köszönetet mondanak nekünk azok is, kik kényes szemekkel a békét meg­szavazták. — Mindent szenvedni, min­dennel daczolni inkább, semmint el­hagyni oly embereket, kik bús a mi húsúnkból és vér a mi vérünkből! A mi nézetünk azonban nem juthatott ér­vényre, s bár tisztán a béke vagy háború eldön­­tése végett egybehívott nemzetgyűlés tovább is együtt maradt, sőt a februári választások alkal­mával több royalistával erős­ödvén kész lett volna a királyságot is helyreállítani, ha képes lett volna egyetértésre jutni az illető úr megválasztása fö­lött : mi érett megfontolás után nem tartottuk czélra vezetőnek mandátumainkról lemondani, mert számra nézve sokkal gyöngébbek voltunk, semhogy kilépésünk a nemzetgyűlés feloszlását vonhatta volna maga után s minden haszon nélkül a fenyegetett köztársaság ellenségeinek engedtük volna át a tért, a midőn kötelességünk volt azt védeni s reménylettük, hogy diadalra juttathatjuk.“ E szerint első dolgunk volt a szószékről ki­jelenteni, hogy a köztársasági kormányforma tényleg elfogadtatván, jogilag is fönáll és hogy az átalános népszavazat meg nem tagadhatja ezt anélkül, hogy önmagát is meg ne tagadná. E lé­péssel oly zavarossá és bonyolulttá vált helyze­tünk, a minőre nincs példa a történelemben egyet­len népnél és egyetlen kor­szakban sem. Oly több­ség vett körül bennünket egyik oldalról, mely szakadatlanul a monarchia helyreállításán dolgo­zott, más részről oly kormány, a­melyet nem tá­mogathattunk e kísérletek ellen, legfelebb csak szakadatlan áldozatok árán, amidőn előttünk ál­lott a köztársaság köztársaságiak nélkül s oly emberek képviselték hivatalosan a köztársaságot, kik egész életükben harczoltak ellene, azoknak kizárásával, kik szakadatlanul érette küzdöttek. Valóban különös állapot s egészen új az iróniák és a sors történetében! Mi mindebből azon meggyőződésre jutottunk, hogy Thiers nem azok közöl való, kik előrelát­ják a jövőt és előkészítik azt; de tudtuk azt is, hogy kiválóan képes a jelen követelményeit latba vetni. Szellemének csodás élénksége, nagy tapasz­talása, éles látása, mindez arról győzött meg ben­nünket, hogy Thiers őszintén ragaszkodik a köz­társasághoz. Számítottunk továbbá szeretetére Francziaor­­szág iránt , mert ha van erény Thiersben, a­mely előtt kalapot kell emelnünk, ez mindenek fölött hazafisága. — Mi tehát ezek szerint állapítottuk meg politikánkat. — Oly többséggel szemben, mely aspiratióinkkal szemben a legellenségesebb állást foglalta el s kész volt visszautasítani min­den javaslatot, pusztán csak azért, mert tőlünk származott, másrészről félvén hogy nagyon is ki­tüntetett támogatásunk által veszélyeztetni fogjuk azon rendszabályokat, a­melyeket hasznosaknak tartottunk , alárendeltünk e kényszerűségnek mindent, ami nem kívánt tőlünk lelkiismereti ál­dozatot, kerültük az elv­érgesítő tárgyakat, hall­gatásra kárhoztattuk magunkat, valahányszor lát­tuk, hogy felszólalásunk nem vezethet eredményre, támogattuk Thierst a royalisták ellen. E politika nem követelt ugyan tőlünk lelkiismereti áldozatot, de hányszor nem tett erőszakot érzelmeinken! E mellett még attól is tarthattunk, hogy pártfe­leink nem fogják megérteni magatartásunkat. Az itt elmondottakból ítélhető meg azon tá­madások méltányossága melyeket a köztársaság ellenségei azon párt ellen intéztek, melyhez tar­tozni szerencsém van. De bármennyire rágalmazzanak bennünket, mi fenhangon elmondhatjuk, hogy nem csekély mérvben közreműködtünk a köztársaság megszilárdítására, a nagy kölcsön felvételére és a terület felszabadítására. ha csak a frivol és gyermekies olvasmányokat ked­veltem­, a komoly és magvas műveket megemész­teni még képtelen voltam. — Megnézheti, monda a leány, átnyújtván a könyvet. Belepillantottam, egy futó áttekintés meg­győzött róla, hogy a tartalom kevésbbé vonzó a czímnél. Rasseles igen unalmasnak látszott léha ízlésem előtt; nem beszélt tündérekről vagy geniu­­sokról; sűrű nyomatú lapjain nem vettem észre tarka változatosságot. Visszaadom a könyvet; a leány nyugodtan visszavette és anélkül, hogy vala­mit­ szólt volna, tovább akarta folytatni az olvasást, de én újra megzavartam őt e foglalkozásban. — Nem tudná ön nekem megmondani, mit jelent ama felirat ott az ajtó felett levő kőtáblán? Mit tesz ez „Lowood intézet.“ — Ez a neve a háznak, melyben lakunk. — De mért hívják intézetnek ? Különbözik talán egyéb iskoláktól? — Részben szeretetház, ön és én, és mi mindnyájan könyörületességből nevelt gyermekek vagyunk. Úgy hiszem, ön is árva, nem halt meg atyja vagy anyja? — Mindkettő meghalt, én már nem emléke­­szem reájuk. — Itt nincs leány, kinek egyik vagy másik vagy épen mindkét szülője meg ne halt volna és e házat árvanevelő intézetnek hívják. — Nem fizetünk mi pénzt? hogyan tartanak bennünket ? — Rokonaink tizenöt forintot fizetnek ér­tünk. — Hát miért hívnak bennünket könyörüle­tességből nevelt gyermekeknek? — Mert tizenöt forint nem elég az élelmezés és tanítás költségeire és a fennmaradt összeget aláírá­sok útján fedezik. — Ki ír alá ?• — Számos jószivli úr és hölgy, itt a környé­ken és Londonban. — Ki volt Brocklehust Naomi ? — így hívták azon hölgyet, a ki a ház új szárnyát építette, mint a kőtábla felirata mondja, és kinek fia itt mindenre felügyel és mindent igazgat. — Miért? — Mert ő ez intézet pénztárnoka és kezelője. — Tehát e ház nem azon hölgy tulajdona, a ki órát visel és azt mondta, hogy kenyeret és sajtot fogunk kapni? — Temple kisasszonyé ? Oh ! nem ! Bár az övé volna! de ő felelős Brocklehurt ur irányában minden intézkedéséért. Brocklehurst ur fizeti összes élelmezésünket és ruházatunkat. — Itt lakik Brocklehurst ur ? — Nem, két mértföldnyire lakik, egy nagy kastélyban. — Jó ember? — Pap, és azt mondják, hogy sok jót tesz. — Nemde, ama magas hölgy neve Temple kisasszony ? — Úgy van. — És hogyan hívják a többi tanítónőt ? — A piros arczú tanító neve Smith kisasszony ; ez ad oktatást a varrás- és szabásból — mert mi magunk készítjük ruháinkat, köpenyeinket, szóval mindent ; ama fekete hajú és alacsony termetű hölgy Scalcherd kisasszony, a második osztály fő­nöknője, és a történelem és nyelvtan tanára; azt, a­ki shawlt visel és zsebkendőjét egy sárga sza­laggal derekára kötve hordja, Pierrot asszonyság­nak hívják, Lisleben, Francziaországban született és a franczia nyelvet tanítja. — Szereti ön a tanítónőket? — Meglehetősen. — Szereti ön a kis feketét és az — asszony­ságot? nem tudom a n­eveket kimondani. — Scalcherd kisasszony heves, — vigyázzon magára, nehogy megbántsa őt . Pierrot asszonyság sokkal nyájasabb nő. — De Temple kisasszony legjobb — nemde ? — Temple kisasszony nagyon jó és nagyon ügyes; a többi felett áll azért, mert sokkal többet tud mint ezek. — Régóta van ön itt ? — Két év óta. — Nemde ön árva? — Nincs anyám. — Boldognak érzi ön itt magát ? — Ön nagyon sokat kérdez. Úgy hiszem, hogy ezúttal eleget feleltem, most olvasni akarok. De e pillanatban ebédre csengettek és mind­nyájan visszamentünk a házba. Az illat, mely mos, az étteremben uralkodott, alig volt izletesebb annál, mely reggel gyöngyörködtette orrainkat: az ebéd két nagy tálban volt felhordva, melyekből igen kelle­metlen avas zsír szaga terjedt szét. Az étel nem egészen friss főtt burgonya és avas húsdarabok ve­­gyülékéből állt. Mindegyik növendéknek eléggé bő­séges adag jutott. Én ettem annyit, a­mennyit bírtam és tömhettem magamba, váljon mindennap ilyen ebédünk lesz-e ? Ebéd után azonnal a tanterembe mentünk, az előadások újra kezdődtek és öt óráig tartottak. Délután egyéb nevezetes esemény nem történt, minthogy azon leányt, kivel délelőtt a folyosón beszél­gettem, Scalcherd kiasszony a történelmi lec­kéről kiutasította és a nagy tanterem közepére küldte, hol büntetésből a tanórák befejezéséig egyedül kellett állnia. A büntetés szerintem nagy mértékben lealázó volt, főleg ily nagy leányra nézve,a­ki tizenhárom évesnél korosabbnak látszott. Azt vártam, hogy na­gyon szomorú lesz és szégyenleni fogja magát , de nagy meglepetésemre nem sírt, sőt el sem pirult, komolyan, de nyugodtan állt ott, valamennyi szem czéltáblája gyanánt. Hogyan viselheti el ezt ily nyugodtan , ily hidegen ? kérdem magam­tól. „Úgy hiszem az ő helyén azt óhajtanám, hogy a föld megnyíljék előttem és engem elnyeljen, úgy látszik, mintha egészen másról gondolkoznék, mint büntetéséről, avagy helyzetéről, oly valamiről, a­mi nincs körülé sem előtte ? Szemei a padlóra vannak szegez­ve,de én bizonyos vagyok benne, hogy nem látja azt — úgy látszik, mintha szemeivel saját belsejét, saját szivét fürkészné: úgy hiszem tekintete azt vizsgálja, a mire visszaemlékezni képes, nem azt a­mi valóban létezik. Szeretném tudni, milyen leány lehet — váljon jó­é avagy gonosz? Öt óra után uzsonnát kaptunk, mely egy kis pohár kávéból és egy darabka kenyérből állt. Nagy élvezettel ettem meg kenyeremet és ittam meg ká­vémat, de szerettem volna kétszerte nagyobb ada­got kapni, mert még mindig éhes voltam. Ezután félórai szünet következett, később ismét tanulni mentünk, erre következett a vizes korsó, zabliszt­ből készült sütemény, imádság és lefekvés, így telt el legelső napon Lowoodban. (Folyt. köv.) A hivatalos lapból. Személyem körüli magyar mi­niszerem előterjesztése folytán Csergedy János kolozs­vári postavezetőnek, sok évi, hi­ és dicséretes szolgálatai elismeréséül az ezüst rendemkeresztet adományozom. Kelt Ischl­ben, 1872. évi október hó 5-én. FFERENCZ JÓZSEF, s. k. Báró Wenkheim Béla, s. k. A Vallás- és közoktatási m. kir. minister a Zombor­­ban felállítandó állami gymnasiumhoz K­o­cs­m­á­r Józse­fet, Podraczky József és K­o­s­z­t­i­t­s Milánt rendes taná­­rokká, Kovatsits Jenőt pedig ugyan­oda rendes rajz­tanárrá nevezte ki. A pénzügyminiszer a központi számvevőséghez Sa­lamon Béla honvédfőhadnagyot II.-od osztályú, S­z­ő­c­s Lajos pénzügyigazg­atósági számtisztet, továbbá Lósy Béla és Szen­dy Lajos adóhivatali tiszteket s végre Kanyó Jenő számvevőségi gyakornokot Ill­ad oszt. szám tisztekké nevezte ki. A pénzügyminiszer B­r­­­n­z­e­y István, cs. kir- adó főhadnagyot m. kir. dohánygyári hivataltisztté ne­vezte ki. A soproni kir. pénzügyigazgatóság Varga József adóvégrehajtót a kapuvári, továbbá Decovicz Sándor sopro­ni kir. fővámhivatali bijnokot a sárvári, nemkülönben Spinger Lajos és Pauly Károly kir. adóvégrehajtókat a a nagy­kanizsai, illetőleg szombathelyi kir. adóhivatalok­hoz VII. osztályú királyi adóh­ivatali tisztekké, az utóbbi hármat ideiglenes minőségben, nevezte ki. Debreczeni István adóhivatali gyakornokot a beszterczebányai k. pénzü­gyigazgatóság VII. oszt. tisztté ideiglenes minőségben a sziráki adóhivatalhoz ne­vezte ki. A belü­gyminiszer Bereg megyébe kebelezett B­e­reg­sz­á­s­z mezővárosának megengedte hogy rendezett taná­csi várossá alakulhasson át. Hírek. Pest, October 17. — A királynő megérkezett, s most az egész uralkodó család Budán időz. Ma délután a fél 6 órai bécsi vonattal jött meg, s az indóházban oly sokan várták, mennyien csak elférnek ott; az indóház előtt szintén egész tömeg állt, vala­mint a lánczhídnál, a budai Albrecht után és a budai palota körül, úgy hogy ő felsége azon pil­lanattól, midőn az indóházba érkezett, egész la­kásáig a legszívesebb üdvözlettel találkozott a magyar fővárosban. Az indóházban jelen volt minden miniszter, Huyn főparancsnok stb. A király gr. Andrássy kíséretében érkezett meg, ez utóbbi honvédezredesi egyenruhában. Az indóházba ro­bogó vonatot éljenekkel fogadta a közönség, mely állítottak. A biharmegye, jjjg jobboldal elnöke Komlóssy Antal­. — Jókai Mórról a hírneves Auer­bach Lipót egy ismertetést közöl a „Magazin für die Litteratur des Auslandes“ czímű kritikai heti­lapban, melyből a következő sorokat vesszük át: „Jókai humoristikus elbeszélései nemcsak névle­gesek, mint a német irodalom igy nevezett termé­kei , sőt inkább a komoly s tréfás a legszorosab­ban van itt egymással egyesülve, az élet nyomo­rát s a vidám képeket egyaránt röviden s mégis kellemesen tudja előadni, úgy hogy az érzelem­­­dus olvasónak néha könyekkel szemében kell mo­­solyognia. Az olvasó mindenütt magyar népet, ma­gyar társadalmat talál, nem szükséges hosszú be­vezetéseken hatolnia át s különböző helyzeteket lassan megértenie, a természetes és épen ezért vi­lágos előadás rögtön otthonossá teszi őt mindenütt. E költő nem rajzolja le ter­emtményeit, mielőtt cse­­lekvőleg működnének, sőt inkább cselekvéseikből ismerteti őket. Jókai jellemzései egyszerűek, ter­mészetesek, egyszerre vonzanak avagy eltaszíta­nak maguktól; így sem az olvasó nem­­ fárad el, mint némely angol regények olvasásától, sem nem érzi magát oly fáradtan, mint a több kötetes fran­czia regények olvasása után.“ — A törvény köréből. Kötél általi ha­lálra ítélte a legfőbb itélőszék te­gnap Zelenák Józse­fet orgyilkosságért. Az eset a következő : Gr. Pálffy János pozsonymegyei birtokán 1870 julius havá­ban Bresztovánszky Mihály az erdőben halva ta­láltatott, s az orvosi vélemény megállapítá, mikép hátulról lövetett agyon. A gyanú Zellenák József uradalmi pintérre esett, mert a meggyilkolt ezüst óráját nála találták. Zellenák mindent tagadott, de később bevallotta, hogy gyakran szokván orvva­dászatot tartani. Bresztovánszky egyszer rajta kapta, s el akarván venni puskáját, dulakodás közben lőtte agyon véletlenül. Minthogy azonban a meggyilkoltat oly állapotban találták, mely a vé­letlen emberölés tényét megczáfolja, e vallomás­nak a bíróság nem adhatott hitelt. Nevezetesen Bresztovánszky kezében ott volt a dohányzacskó, melyből pipára akart gyújtani, s ekkér nem is dulakodhatott. A pozsonyi fenyitő törvény­szék 15 évre ítélte, mit a kir. tábla is megerősi­­tett; a legfőbb itélőszék azonban halált mondott.­­ A rimaszombati kir. törvényszék pedig e hó 12-én Jancsó János pandúrt ítélte 16 évi súlyos börtönre, mert a múlt év nov. 20-án a tolvajlás miatt elfogott Goliás Andrást halálra kínozta. Előbb fokosával verte a biró házánál, aztán lán­­czal a mestergerendára kötve kínozta, hogy vallo­más csikarjon ki tőle. A kíntatások alatt Goliás meghalt, a felbőszült nép pedig nem engedte, hogy a holttestet a rokonok házához szállítsák. Ekkor Jancsó maga fogta fel azt s egy czigány segítségével a község házához akarta vinni, de a nép megrohanta, s úgy elverte, hogy csak vérben ázva menekülhetett vissza biró házához. Kegyet­­lenségéért most a törvény is sújtotta. — Mikló­sy színházában okt. 20-án kezdődnek meg a próbák, az előadások pedig 26- án a A társulathoz legújabban Kassait szerződtették, vidéki színpadok egyik legjobb komikusát. — A debreczeni főiskola javára rendezett sorsjáték főnyereményét maga a főiskola nyerte meg a 43 sorozat 202 számával. E sors­jegy először a nagybányai kerületbe küldetett, de ott nem árusították el. — Szerencsétlenség. Diószeghy Lász­ló debreczeni ref. segédlelkész, a n. váradi indó­­háznál épen akkor akart a vagyonba lépni, mi­dőn a vonat megindult. Elbukott s jobb karja összeszuródott, s amputálni kellett. — Tolvaj tanitó. A debreczeni rend­őrség a tasnádi izr. egyházközség tanítóját elfogta lólopásért. Eddig két tolvajlást, melyeket Erdély­ben követett el, be is vallott. — Az oraviczai képviselőválasztás e hó 29-ére van kitűzve. — Légrády Imre ügyvéd úr annak ki­jelentésére kért föl bennünket, hogy a boldogult Horgosi Kárász Anna urhölgy által tett alalapít­­vány körüli felügyelettel ő nincs megbízva, hanem az alapítványi házak kezelésével. A nemzeti szín­házi páholyt pedig a nevezet urhölgy már a szín­ház alapitása óta bírta bérben. — A pesti orosz főkonsul, Blu­nder Miklós kinevezési oklevelét a király már el­látta beleegyezésével. — A Buda és Pest közötti köz­lekedésre vonatkozólag, a budai Rácz-és Krisztina­város polgárai között egy kérvény czirkulál alá­írás végett. E kérvényben arra kérik a közi­­mi­­nistériumot, hogy miután a Redout és a Széche­nyi fogadó között közlekedő propeller az igénye­ket kielégítni képtelen, intézkedjék az iránt, hogy a propeller közlekedést eszközlő társaság, alább a Debreczen fogadóval szemben is járasson egy-két helyi gőzöst. — Adakozás. A pesti kereskedelmi aka­démia alapja javára, Fuchs Gusztáv 300 frtot, Ki­lián Frigyes 100 frtot és Pokupcsics Gyula 100 frtot adományozott. Az intézet igazgatóbizottmá­nya nyilvánosan is köszönetet mond a feneralizett ad­akozásáért. A felnőttek oktatása a fővárosban két év óta tart, de a közönség részéről nem találkozik kellő érdekeltséggel, úgy hogy a „népoktatási kör“ tagjai­nak száma oly csekély, hogy az évi tagdíjak ösz­­szege az oktatási idény egyhavi költségeinek fede­zésére sem elégséges. Csakis a közoktatásügyi mi­nisztérium és Pest városa hatósága támogatásának köszönhető, hogy e humánus egylet folytathatja nemes feladatát és a tudatlanság sötét hályogát eredményesen oszlathatja. A két év alatt 4174 felnőtt (2009 férfi és 2165 nő) részesült oktatásban ingyen, hetenkint háromszor két-két órai elemi nevelésben, úgy szin­­tén tudományok és erkölcsnem­esítő előadásokban. Azon kívül tanszerekkel és könyvekkel is ingyen látták el a tanonczokat. A kör kiterje­dte műkö­dését a kényszerdologházra is, és az Eggendorfer­­féle házban levő foghelyre. Osztott ki jutalmakat, s a kultusminiszter megengedte, hogy az esti tanfolyam rendes látogatóinak jogérvényes bizo­nyítványokat szolgáltasson. A lefolyt 1870—71-iki tanévről e buzgókor, melynek élén Tü­rr István, Irányi, stb. állanak, egy jelentést tett közzé. Az ügy sokkal fontosabb, hogysem az itt feltüntetett adatokat ne ismertet­­nék. Hisszük, hogy akadnak számosan, kiket nem­csak érdekel a felnőttek oktatása, hanem kiknek figyelme felkeltetvén, tényleg is igyekeznek hasz­nálni. A belvárosban két helyen folyt oktatás a czukorutczai városi tanodában és Rőser úr ke­reskedelmi intézetében; ezeket 95 nő és 144 fér­fi látogatta. A Lipótvárosban csak február hóban nyílt meg az oktatás a váczi úti népiskolában hová 10 nő és 22 férfi járt. A Terézvárosban a templomtéri, hajósutezai és városligeti iskolákban tanult 861 nő és 692 férfi. A Józsefvárosban­­stáczió utcza és a Kerepesi utón levő evange­lél iskolában 35 nő és 38 férfi. A városi dologház­ban oktatást nyert 64 nő és 105 férfi fegyencz. E szerint az öt városrészben taníttatott 1104 nő é­s 1021 férfi, és a fegyintézetekben 169. írni ol­vasni megtanult 589, jó előmenetelt tett 1327. Ez adatok szerint 229- en tanultak, mig a múlt tanfolyam alatt 1880. elé most családias jelenet tárult. Az udvari vag­­yonból legelőször Gizella főherczegné lépett ki,s királyi atyjának kezet csókolt, ki homlokon csó­kolta. Megérkezett Lipót főherczeg is, kit a király kézszoritással üdvözölt. Ezután a király Gizella főherczegnővel s a vőlegénynyel a királyné vag­­yonjához ment, melyből ő felsége kilépve, meg­ölelték és megcsókolták egymást, hasonlóan meg­csókolta a király Mária főherczegnőt is. A királyné igen derült volt, s üde egészség látszik arczán. A tisztelgők közé érve, legelőször gr. Andrássyt szólította meg, s mielőtt elhagyta az indóházat, a f­őpolgármesterhez így szólt: „Bocsánatot kérek, izzad a kis leányom, s kocsiba kell ülnünk.“ — Az őszi lóversenyek első napja holnap, pénteken van, s a futtatások déli 12 óra­kor kezdődnek. Új jutalomdij is van, a hadsereg­beli kladrubi ménes akadály versenye. A pro­­gram a következő : I. Két évesek versenye, 300 db arany. Ebből 100 db egyleti dij. Futhat minden kétéves ló. Távolság 500 öl. Tét 150 írt. A második ló a tételek és bánatpénzek felét nyeri. Bejelentetett 19 paripa, de egy már visszavona­tott. II. Vadász verseny dij, 200 írt, kap­csolatban az ostordijjal. Távolság 2 mértföld, tét 25 frt; futhat minden félvér ló, melyeket űrlova­­rok lovagolnak. Be van jelentve két paripa. III. St.-Leger, 2000 frtnyi lovaregyleti dij, minden 3 éves ló számára. Tét 200 frt. A második ló a tételek és bánatpénz felét nyeri. Bejelentetett 55 paripa, 27 azonban már visszavonatott. IV. Rit­ter dij, 385 db arany, a monarchiában ellett és nevelt lovak számára. Távolság 10 mértföld. Bejelentetett 18 ló. V. N­a­g­y.-H­a­n­d­i­c­a­p, 1000 frtnyi lovaregyleti díjjal. Futhat minden ló, távolság 2 mértföld és 100 öl, tét 100 frt. A második ló a tét és bánatok harmadát nyeri. Bejelentetett 27 ló, de nyolc­ már is visszavona­tott. VI. Kladrubi hadseregi akadály vers­e­n­y, 300 db arany és tiszteletdijak azon összegnél, melyet a király a pesti lovaregy­­let rendelkezésére bocsátatott. Futhat minden ló, mely a közös hadseregbeli, vagy honvédségi kato­natiszt birtokában van, ez évben hadi gyakorlatok alkalmával rendesen lovagoltatok s jul. 1-sőtől idomító keze alatt nem volt. Távolság 212 angol mértföld , legnagyobb akadály 10 láb széles és 3 láb magas. A lovarok tiszti egyenruhában, szalag jelvényekkel ellátva futtatnak. Ez első ló 200, a második 60, a harmadik 40 aranyat és tisztelet­díjat nyer. Ez első ilyféle verseny lesz nálunk, mely a katonai lovak kiképzését czélozza. E fut­tatásra 30 paripa van bejelentve. A verseny má­sodik napja vasárnap lesz. — Irodalmi pályázat. Az „Abaúj- Kassai Közlöny“ szerkesztősége tizenöt és illető­leg öt drb aranyat tűzött ki két hazai tárgyú eredeti novellára. A pályaművek idegen kézzel, tisztán s olvashatólag írva, füzötten és lapozva, nem különben a szerző nevét rejtő lepecsételt jeligés levelkével ellátva, i. é. decz e­l­ső napjáig küldendők be bérmentesen: „Az Abauj-Kassai Köz­löny“ szerkesztőségének Kassán,“ czimezve: — Uj Buda tervezete. Most terjesz­tetik elő a közmunkatanácshoz Pott Adolf lovag gyakorló mérnöknek Újbudára vonatkozó, tet­szést nyert tervezete. A tervezet előnyéül kiemel­tettek­­ a következők: a) sugár­rendszert követi, b) könnyű a közlekedése, c) hosszabb és egyene­sebb utczák s utak vannak felvéve benne, mint a városi mérnöki hivatal által készített négyszö­ges tervezetbe, d) jobb áttekintést nyújt a köz­pontba s onnét ki a végvonalakra, a ez által az egyes részekben a rend és tisztaság jobban fen­­tartható, e) az összekötő vasúti hidat illető átté­rések s kanyarok is kevesebbre szállitvák le, mi a közlekedésnek előnyére van, f) az utczák szeg­­letezése kevesebb s a kiterjedés szebb, g) a sós források s fürdők külön parkszerű berendezést nyertek, h) figyelem fordittatott a lóvonatu s ren­des vaspályákra, a főút lapályával együtt 20 öl szélességre, egyéb főutak 12 s az utczák 6 öl szé­lességre vetették fel, és hosszúságban 35,856 négyszög­ölre, összes kisajátítandó fekvőségben 373,854 négyszögölre leend szükség ezen felosz­tás szerint, míg a városi mérnöki hivatal által el­készített terv szerint 601,000 négyszögöl lenne kisajátítandó. — A közelebbi or­sz. honvéd­­gyűlés alkalmával a következők választottak meg : Elnök Gáspár András, alelnökök Földváry Albert, Nagy Jenő, jegyző Kühnel Ignácz. Vá­lasztmányi tagok: Bobory Károly, Csiky Sándor, Dobos József, Degré Alajos, Dőry János, Gaál Ernő, Gaál Mihály, Kiss Miklós, Komlós­sy Pál, Krivácsy József, Kürthy István, Makray László, Majoros István, Mednánszky Sándor, Németh Al­bert, Nyikos Zsigmond, Niszalovszky Antal, No­­vák Gusztáv, Patay István, Sántha, Ács, Stettner Tamás, Szathmáry Mihály, Sreter László, Thassi Betz László, Tisza László, Udvarnoky Béla, Vi­­dacs János, Vidacs József, Várady Gábor, Vunsch János. A midőn e névsort közhírül tenném, egy­szersmind felkérem a t. megválasztott központi tn­zottmányi tagokat, miszerint f. évi October hó 18. d. u. 4 órakor, Pest megye házában tartandó köz­ponti bizottmányi ülésbe megjelenni szíveskedje­nek. Az or­szágos honvédegylet központi bizott­mány elnöke megbízásából Kühnel Ignácz jegyző. — A felnőttek oktatása ügyében Czeg­­léd városa is buzgólkodik, s a város különböző részeiben fekvő iskolákban tanfolyamot nyit, a városi képviselők pedig fölhivatnak, hogy a fel­nőttek közt oda hassanak, mikép a tanfolyamo­kat ne vonakodjanak látogatni.­­ A magyar tudományos akadémia I-fő osztálya ma délután 5 órakor rendkívüli ülést tartott, melyen Hunfa­lvy Pál a „dravi­­dia nyelvekről“ tartott értekezést. Ezt követte a magyar tájszólások tanulmányozására kiküldött bizottság jelentése fáradozásainak eredményéről, mely különösen a göcseji tájszólás sajátságait il­letőleg kielégítő tanulmányozásáról és adat­gyűj­tésről tesz tanúságot.­­ A m. kir. áll­am er­dők, melyek Liptó, Ung­ és Mármaros megyékben terülnek el, jöve­delmezőség tekintetében emez érdekes részleteket nyújtják. Liptóban van a kincstárnak 129,561 ka­­tastrális hold erdőterülete, melyből 103,634 hold tulajdonképi erdő, Ungban 207,111 kát. hold, eb­ből 188,931 hold tulajdonképi erdő, mely évenkint mintegy 100,000 öl tűzifát szolgáltat. Mármaros me­gyében 406,619 kát. hold erdőterülete,ebből 196,505 hold tulajdonképi erdő.­­ Ez erdők jövedelmező­sége az utóbbi 10 év alatt jól növekedett, és pedig 1862-től 1866-ig a liptói és mármarosi erdőségek tiszta bevétele együttvéve átlag 157,238 frt volt, mig az unghmegyei 42,344 frt deficitet mutatott fel.­­ 1867-ben már 287,180 frra emelkedett ama javadalmak bevétele, mig az unghi ugyanak­kor deficit helyett közel 13,132 fr nyereményt mutatott fel. 1868-ban már 556,935 frra hágott amott a bevétel, ma pedig 1.807,185 frtot tesz, mig az unghi erdőség mostanában évi 312,326 fr tiszta bevételt tüntet fel.­­ Az egykori budai n­épszinh­áz utolsó fal­maradványait most döngetik. A százados épület sok munkát adott a kőművesek csákányá­nak, de végre is most már csak kőhalom jelöli, hol Buda egyik legrégibb épülete állt, melyet az­tán egy folyton enyésző frázis a hazafiság tem­plomának hirdetett. Sok vidám és szomorú emlék van fűzve e helyhez, melyet emlegetni fognak a hazai színművészet történetében. — Henrik főherczeg ma reggel Bécs­­ből Pestre érkezett. — A bécsi udvari kanczellária levéltárát pár nap előtt Budára szállították, s ott helyezik el. — Honvéd gulyás hús. Az aradi hon­véd gyakorlatok alkalmával is megkóstoltat­ták a legénységgel az úgynevezett conserv gulyásbust, mely voltaképen hires alföldi rokonának valami oly leszármazása, mint a szilvának a lekvár. A marhahúst felaprítják, s viz hozzájárulása nélkül zsírban pirított hagymával megpörkölik s meg­paprikázzák. E műtét légmentesen elzárt edényben történik és szintén légmentesen bádog szelenczébe záratik, így évekig is lehet tartani s ha kell, csekély vízzel 8—10 percz alatt fölforralható. Nem oly jó eledel, mint a gulyás, de tápláló és jobb a németek tábori borsó-hurkájánál. Szállítása igen könnyű és csekély helyet foglal. Szóval há­borúba való koszt. — Langer Viktor legközelebb zenészeti szaklapot indít meg, mely a zenészeti kérdések­kel tüzetesen foglalkozand. — A múzeum füvészeti osztályának őre , Janka ur visszatért törökországi botanizálásá­­ból. Már tavaly is beutazta a Balkán egy részét, s most három hónapig újra buvárok­, sokszor oly sivatag vidéken, hol rablók tanyáznak, a Dob­rudzsában ötször lőttek rá. Buvárlatainak ered­ménye, hogy mintegy 20—24 új fajt talált. — A nemzeti színház népszínműi pá­lyázatán megdicsért „Apostol“ czimil színművet Toldy István és Berczik Árpád írták s újra át­dolgozva benyújtották a nemzeti színháznak. — Xántus János Torda és környékén gyűjtöget a bécsi világkiállítás számára népismei darabokat. Elmegy Beszterczére is, hogy a szá­szok között is gazdagítsa etnograph­iai gyűjtemé­nyét, mely már is nagyon érdekes. — „Kritikai évkönyv“ fog megje­lenni, mely a tankönyvek ismertetését fogja tartalmazni. Eddig vagy 400 magyar paddagógiai munkáról szóló anyag van együtt. Az érdekes művet Mayer Miksa a „Népi­ Lapok“ szerkesz­tője tervezte, s örülünk, hogy siker koronázza. A könyv egyes szakaszainak megírására vállal­koztak : Az általános peedagógia és történetére dr. Kleinmann Mór, az egyetemi tanárképezde r. tanára; a földrajz és történelemre dr. Heinrich Gusztáv egyetemi m. tanár s a „Magyar Tanügy“ szerkesztője; a természettudományira dr. Emerich Géza iglói képezdei igazgató, szára és mértanra Szente József képezdei tanár, magyar nyelv­ű irodalomra Madzsar János képezdei igazgató és Wolf György reáltanár, viva-olvasás és szemlél­tető oktatásra Péterfy Sándor a „Népt. Lapja“ szerkesztője, háztartartásra és női kézi munkákra Zirzen Janka a budai képezde igazgatónője, is­kolai politikum és alkotmánytanra Mayer Miksa maga, kisdedóvodák­rs gyermekkeletekre Liber József a „Népt. Lapja“ belmunkatársa, ifjúsági irodalomra Dolinay Gyula és Kiss Áron n.-körösi kép­­igazgató, paedagogiai folyóirratok és ifjúsági lapokra szintén Kiss Á. A „Kritikai évkönyv“ czélja biztos tájékozást nyújtani, úgy a szakférfi­aknak mint szülőknek a nevelési irodalom ren­delkezés alatt álló anyaga iránt; a mű megírá­sára vállalkozott szakférfiak neve pedig remény­lenünk engedi, hogy első „kritikai évkönyv­­­ünk irodalmunkban kiváló helyet foglaland el. — A „P. Napló“ írja: Janku halálát a nemzetiségi izgatók tudvalevőleg kitelthetőleg igye­keznek kizsákmányolni. Biharban az óhitü faluk­ban a bírák Janku halálának megünnepelésére harangoztatak, templomi ünnepélyességeket ren­deznek, s egyéb demonstrátiókkal igyekszenek a népet fanatizálni. A biharmegyei Deák-párt egyes lelkes tagjai végre nem nézhették el ezen üzel­meket, s kezdeményezésük folytán egy küldöttség alakult, mely Román Miron g. k. egyházi püs­pöki vicariusnál kieszközölte, hogy f. hó 19-én, mely napra az ó naptár szerint oct. 6-ba esik, a nagyváradi g. kath. egyházban Damjanics János­ért gyászisteni tisztelet fog tartatni. Méltó válasz ez Biharmegye polgárai részéről, kik közt nagy számmal vannak hazafias oláhok a szomszéd vi­déki izgatóknak. Az eszme s annak érvényesítése Komlóssy Pál, a biharmegyei deákpárt elnökének érdeme, ki az egyes biharmegyei községekben személyesen győződvén meg a nemzetiségi üzel­­mekről, erélyes fellépésre serkenté Biharmegye hazafias értelmiségét.“ (A P. Napló ez értesülésé­hez megjegyezzük, hogy tudtunkkal Komlóssy Pál úr, egykori honvédtiszt, s a biharmegyei honvéd­egylet buzgó tagja, nem a deákpárt elnöke, s mint jobboldali zászlóvivő soha sem szerepelt, de igen is sokat tett oly kegyeletes érzületek épen tartá­sára, melyeket a jobboldal szeretne, ha nem lé­teznének, így ő mindig részt vett azon gyászün­nepélyek rendezésében, melyeket Váradon az aradi vértanukért, Szacsvai Imréért rendeztek, s szintén ő volt egyik kezdeményezője, hogy az ott kivég­zett Rulikovszky lengyel századosnak síremléket

Next