Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)
1872-10-18 / 242. szám
a közvéleménynyel folytonos összekötetésben álljon s meggátolja, hogy a nép választottai annak urai lehessenek. Hogy lehetetlenné tegye, miszerint a nép akaratából származott kormány államcsint kövessen el, avagy ilyet szenvedjen, s ez okból semmi vele versengő tekintélyt nem állít fel. Hogy a közoktatás a szerint irányíttassék, miszerint kifejteni engedje a különböző képességeket, a hivatást. Hogy minden polgár fegyverviselésit szóltassék mindaddig, míg a katonáskodás szükségessé meg nem szűnik az egész föld kerekségén. Hogy a halálbüntetés szűnjék meg bevérezni indexeinket. Hogy ingyenesség hozassák be az igazságszolgáltatásba, mi nélkül a jogegyenlőség illusorius. Hogy fentartassék a politikai centralisatió, mely az egység erejét képezi, mig a közigazgatási centralisatió községi szabadsággal cseréltessék fel. Hogy az adók egységes adórendszer életbeléptetése által méltányosan osztassanak fel. Hogy támogatást nyerjen minden egyéni avagy összesített erőfeszítés, melynek czélja a proletariátus megszüntetése, a munkásnak napszámosból társvállalkozóvá emelése s tulajdonjoggal való felruházása. Hogy a privilégiumok véglegesen eltöröltessenek. Végül, hogy a sajtó, a lelkiismereti, a szavazati, a társulási és gyülekeztetési, szóval mindazon szabadság tökéletesen sérthetlenné tétessék, melyek mellett a kisebbség többséggé válhat, ha igazát bebizonyítja. Ezek azon reformok, melyekben foglaltatnak a párt tanaiban, melyet radikális pártnak szoktak nevezni, és ha ez alapon neveznek bennünket radikálisoknak, elfogadom ; de nincs igazuk, ha azt értik alatta, hogy e párt kész minden kihágásra türelmetlenségre, nem tudja magát a körülményekhez alkalmazni s egy ugrással akarja elérni eszmei végczélját. Hogy megmutassam, mennyire igaztalan lenne az ily felfogás, nem kell egyebet tennem, mint rámutatni azon magatartásra, melyet e párt képviselői a nemzetgyűlésben feltüntettek. Az első kérdés, melyet a nemzetgyűlésnek el kellett dönteni, mint tudjuk az volt, folytassuk-e a háborút, avagy békét kössünk ? Borzasztó kérdés! Tragikus eldöntés! Francziaország az örvény szélén tántorgott, mely felé a császárság taszította, s roppant szüksége volt a nyugalomra. S bármily súlyosak lettek volna is Poroszország feltételei, nem tartottuk volna azokat elfogadhatlanoknak, ha nem lett volna , azok közöl egy a modern jog erőszakos tagadása, a XIX. század kigúnyolása s borzasztó merénylet a méltányosság minden elve ellen. Midőn tehát Poroszország a hódítás jogát proklamálva Elsasts és Lothringiat követelte, mi nem ismertük fel jogosítottaknak magunkat ily módon békét kötni s francziákat dobni a német caesarismus minotaurusa elé, oly férfiakat, kik francziák akartak maradni s szivvel lélekkel hozzánk tartozó részként kívántak tovább is élni. A főferriéresi találkozás után a császárság által kezdett támadó háborút a köztársaság tisztán védelmivé változtatta át s igy a háború e pillanattól kezdve jogossá vált. Hittük, hogy a győzelem még megfordulhat s nem tételeztük fel, hogy hazánk tökéletesen képtelen lenne a fékezhetlen ellenállásra Vimossal szemben. Előttünk állott a történelem, hogy megtanítson, miszerint a föld összes népei közöl a franczia az, mely legképesebb pillanatnyi aléltságból ellenállhatlan erőre ébredni s hogy egy nagy nemzet ha nem akar, nem is fog meghódíttatni. E szerint a poroszok méltánytalan és monstruosus követeléseivel szemben kimondottuk a franczia köztársaság nevében a non possumus-t. És valóban, midőn Poroszország igy szól elsass-lotharingiai szerencsétlen testvéreinkhez : „Legyetek poroszok, vagy fussatok a földről, hol bölcsötök ringott , hol atyáitok sirkantjai domborulnak !“ midőn szeretett polgártársaink oly politika áldozataiul estek, mely a történelem megbotránkozását és skandalumát fogja képezni: nincs itt az idő, a midőn meg kellene bánnunk, hogy ellene szavaztunk a szerződésnek, melynek ily kebelrázó eredményeket kellett maga után vonni, és ama feljajdulást tettük, melyért ■— meg vagyok róla győződve — köszönetet mondanak nekünk azok is, kik kényes szemekkel a békét megszavazták. — Mindent szenvedni, mindennel daczolni inkább, semmint elhagyni oly embereket, kik bús a mi húsúnkból és vér a mi vérünkből! A mi nézetünk azonban nem juthatott érvényre, s bár tisztán a béke vagy háború eldöntése végett egybehívott nemzetgyűlés tovább is együtt maradt, sőt a februári választások alkalmával több royalistával erősödvén kész lett volna a királyságot is helyreállítani, ha képes lett volna egyetértésre jutni az illető úr megválasztása fölött : mi érett megfontolás után nem tartottuk czélra vezetőnek mandátumainkról lemondani, mert számra nézve sokkal gyöngébbek voltunk, semhogy kilépésünk a nemzetgyűlés feloszlását vonhatta volna maga után s minden haszon nélkül a fenyegetett köztársaság ellenségeinek engedtük volna át a tért, a midőn kötelességünk volt azt védeni s reménylettük, hogy diadalra juttathatjuk.“ E szerint első dolgunk volt a szószékről kijelenteni, hogy a köztársasági kormányforma tényleg elfogadtatván, jogilag is fönáll és hogy az átalános népszavazat meg nem tagadhatja ezt anélkül, hogy önmagát is meg ne tagadná. E lépéssel oly zavarossá és bonyolulttá vált helyzetünk, a minőre nincs példa a történelemben egyetlen népnél és egyetlen korszakban sem. Oly többség vett körül bennünket egyik oldalról, mely szakadatlanul a monarchia helyreállításán dolgozott, más részről oly kormány, amelyet nem támogathattunk e kísérletek ellen, legfelebb csak szakadatlan áldozatok árán, amidőn előttünk állott a köztársaság köztársaságiak nélkül s oly emberek képviselték hivatalosan a köztársaságot, kik egész életükben harczoltak ellene, azoknak kizárásával, kik szakadatlanul érette küzdöttek. Valóban különös állapot s egészen új az iróniák és a sors történetében! Mi mindebből azon meggyőződésre jutottunk, hogy Thiers nem azok közöl való, kik előrelátják a jövőt és előkészítik azt; de tudtuk azt is, hogy kiválóan képes a jelen követelményeit latba vetni. Szellemének csodás élénksége, nagy tapasztalása, éles látása, mindez arról győzött meg bennünket, hogy Thiers őszintén ragaszkodik a köztársasághoz. Számítottunk továbbá szeretetére Francziaország iránt , mert ha van erény Thiersben, amely előtt kalapot kell emelnünk, ez mindenek fölött hazafisága. — Mi tehát ezek szerint állapítottuk meg politikánkat. — Oly többséggel szemben, mely aspiratióinkkal szemben a legellenségesebb állást foglalta el s kész volt visszautasítani minden javaslatot, pusztán csak azért, mert tőlünk származott, másrészről félvén hogy nagyon is kitüntetett támogatásunk által veszélyeztetni fogjuk azon rendszabályokat, amelyeket hasznosaknak tartottunk , alárendeltünk e kényszerűségnek mindent, ami nem kívánt tőlünk lelkiismereti áldozatot, kerültük az elvérgesítő tárgyakat, hallgatásra kárhoztattuk magunkat, valahányszor láttuk, hogy felszólalásunk nem vezethet eredményre, támogattuk Thierst a royalisták ellen. E politika nem követelt ugyan tőlünk lelkiismereti áldozatot, de hányszor nem tett erőszakot érzelmeinken! E mellett még attól is tarthattunk, hogy pártfeleink nem fogják megérteni magatartásunkat. Az itt elmondottakból ítélhető meg azon támadások méltányossága melyeket a köztársaság ellenségei azon párt ellen intéztek, melyhez tartozni szerencsém van. De bármennyire rágalmazzanak bennünket, mi fenhangon elmondhatjuk, hogy nem csekély mérvben közreműködtünk a köztársaság megszilárdítására, a nagy kölcsön felvételére és a terület felszabadítására. ha csak a frivol és gyermekies olvasmányokat kedveltem, a komoly és magvas műveket megemészteni még képtelen voltam. — Megnézheti, monda a leány, átnyújtván a könyvet. Belepillantottam, egy futó áttekintés meggyőzött róla, hogy a tartalom kevésbbé vonzó a czímnél. Rasseles igen unalmasnak látszott léha ízlésem előtt; nem beszélt tündérekről vagy geniusokról; sűrű nyomatú lapjain nem vettem észre tarka változatosságot. Visszaadom a könyvet; a leány nyugodtan visszavette és anélkül, hogy valamit szólt volna, tovább akarta folytatni az olvasást, de én újra megzavartam őt e foglalkozásban. — Nem tudná ön nekem megmondani, mit jelent ama felirat ott az ajtó felett levő kőtáblán? Mit tesz ez „Lowood intézet.“ — Ez a neve a háznak, melyben lakunk. — De mért hívják intézetnek ? Különbözik talán egyéb iskoláktól? — Részben szeretetház, ön és én, és mi mindnyájan könyörületességből nevelt gyermekek vagyunk. Úgy hiszem, ön is árva, nem halt meg atyja vagy anyja? — Mindkettő meghalt, én már nem emlékeszem reájuk. — Itt nincs leány, kinek egyik vagy másik vagy épen mindkét szülője meg ne halt volna és e házat árvanevelő intézetnek hívják. — Nem fizetünk mi pénzt? hogyan tartanak bennünket ? — Rokonaink tizenöt forintot fizetnek értünk. — Hát miért hívnak bennünket könyörületességből nevelt gyermekeknek? — Mert tizenöt forint nem elég az élelmezés és tanítás költségeire és a fennmaradt összeget aláírások útján fedezik. — Ki ír alá ?• — Számos jószivli úr és hölgy, itt a környéken és Londonban. — Ki volt Brocklehust Naomi ? — így hívták azon hölgyet, a ki a ház új szárnyát építette, mint a kőtábla felirata mondja, és kinek fia itt mindenre felügyel és mindent igazgat. — Miért? — Mert ő ez intézet pénztárnoka és kezelője. — Tehát e ház nem azon hölgy tulajdona, a ki órát visel és azt mondta, hogy kenyeret és sajtot fogunk kapni? — Temple kisasszonyé ? Oh ! nem ! Bár az övé volna! de ő felelős Brocklehurt ur irányában minden intézkedéséért. Brocklehurst ur fizeti összes élelmezésünket és ruházatunkat. — Itt lakik Brocklehurst ur ? — Nem, két mértföldnyire lakik, egy nagy kastélyban. — Jó ember? — Pap, és azt mondják, hogy sok jót tesz. — Nemde, ama magas hölgy neve Temple kisasszony ? — Úgy van. — És hogyan hívják a többi tanítónőt ? — A piros arczú tanító neve Smith kisasszony ; ez ad oktatást a varrás- és szabásból — mert mi magunk készítjük ruháinkat, köpenyeinket, szóval mindent ; ama fekete hajú és alacsony termetű hölgy Scalcherd kisasszony, a második osztály főnöknője, és a történelem és nyelvtan tanára; azt, aki shawlt visel és zsebkendőjét egy sárga szalaggal derekára kötve hordja, Pierrot asszonyságnak hívják, Lisleben, Francziaországban született és a franczia nyelvet tanítja. — Szereti ön a tanítónőket? — Meglehetősen. — Szereti ön a kis feketét és az — asszonyságot? nem tudom a neveket kimondani. — Scalcherd kisasszony heves, — vigyázzon magára, nehogy megbántsa őt . Pierrot asszonyság sokkal nyájasabb nő. — De Temple kisasszony legjobb — nemde ? — Temple kisasszony nagyon jó és nagyon ügyes; a többi felett áll azért, mert sokkal többet tud mint ezek. — Régóta van ön itt ? — Két év óta. — Nemde ön árva? — Nincs anyám. — Boldognak érzi ön itt magát ? — Ön nagyon sokat kérdez. Úgy hiszem, hogy ezúttal eleget feleltem, most olvasni akarok. De e pillanatban ebédre csengettek és mindnyájan visszamentünk a házba. Az illat, mely mos, az étteremben uralkodott, alig volt izletesebb annál, mely reggel gyöngyörködtette orrainkat: az ebéd két nagy tálban volt felhordva, melyekből igen kellemetlen avas zsír szaga terjedt szét. Az étel nem egészen friss főtt burgonya és avas húsdarabok vegyülékéből állt. Mindegyik növendéknek eléggé bőséges adag jutott. Én ettem annyit, amennyit bírtam és tömhettem magamba, váljon mindennap ilyen ebédünk lesz-e ? Ebéd után azonnal a tanterembe mentünk, az előadások újra kezdődtek és öt óráig tartottak. Délután egyéb nevezetes esemény nem történt, minthogy azon leányt, kivel délelőtt a folyosón beszélgettem, Scalcherd kiasszony a történelmi leckéről kiutasította és a nagy tanterem közepére küldte, hol büntetésből a tanórák befejezéséig egyedül kellett állnia. A büntetés szerintem nagy mértékben lealázó volt, főleg ily nagy leányra nézve,aki tizenhárom évesnél korosabbnak látszott. Azt vártam, hogy nagyon szomorú lesz és szégyenleni fogja magát , de nagy meglepetésemre nem sírt, sőt el sem pirult, komolyan, de nyugodtan állt ott, valamennyi szem czéltáblája gyanánt. Hogyan viselheti el ezt ily nyugodtan , ily hidegen ? kérdem magamtól. „Úgy hiszem az ő helyén azt óhajtanám, hogy a föld megnyíljék előttem és engem elnyeljen, úgy látszik, mintha egészen másról gondolkoznék, mint büntetéséről, avagy helyzetéről, oly valamiről, ami nincs körülé sem előtte ? Szemei a padlóra vannak szegezve,de én bizonyos vagyok benne, hogy nem látja azt — úgy látszik, mintha szemeivel saját belsejét, saját szivét fürkészné: úgy hiszem tekintete azt vizsgálja, a mire visszaemlékezni képes, nem azt ami valóban létezik. Szeretném tudni, milyen leány lehet — váljon jóé avagy gonosz? Öt óra után uzsonnát kaptunk, mely egy kis pohár kávéból és egy darabka kenyérből állt. Nagy élvezettel ettem meg kenyeremet és ittam meg kávémat, de szerettem volna kétszerte nagyobb adagot kapni, mert még mindig éhes voltam. Ezután félórai szünet következett, később ismét tanulni mentünk, erre következett a vizes korsó, zablisztből készült sütemény, imádság és lefekvés, így telt el legelső napon Lowoodban. (Folyt. köv.) A hivatalos lapból. Személyem körüli magyar miniszerem előterjesztése folytán Csergedy János kolozsvári postavezetőnek, sok évi, hi és dicséretes szolgálatai elismeréséül az ezüst rendemkeresztet adományozom. Kelt Ischlben, 1872. évi október hó 5-én. FFERENCZ JÓZSEF, s. k. Báró Wenkheim Béla, s. k. A Vallás- és közoktatási m. kir. minister a Zomborban felállítandó állami gymnasiumhoz Kocsmár Józsefet, Podraczky József és Kosztits Milánt rendes tanárokká, Kovatsits Jenőt pedig ugyanoda rendes rajztanárrá nevezte ki. A pénzügyminiszer a központi számvevőséghez Salamon Béla honvédfőhadnagyot II.-od osztályú, Szőcs Lajos pénzügyigazgatósági számtisztet, továbbá Lósy Béla és Szendy Lajos adóhivatali tiszteket s végre Kanyó Jenő számvevőségi gyakornokot Illad oszt. szám tisztekké nevezte ki. A pénzügyminiszer Brnzey István, cs. kir- adó főhadnagyot m. kir. dohánygyári hivataltisztté nevezte ki. A soproni kir. pénzügyigazgatóság Varga József adóvégrehajtót a kapuvári, továbbá Decovicz Sándor soproni kir. fővámhivatali bijnokot a sárvári, nemkülönben Spinger Lajos és Pauly Károly kir. adóvégrehajtókat a a nagykanizsai, illetőleg szombathelyi kir. adóhivatalokhoz VII. osztályú királyi adóhivatali tisztekké, az utóbbi hármat ideiglenes minőségben, nevezte ki. Debreczeni István adóhivatali gyakornokot a beszterczebányai k. pénzügyigazgatóság VII. oszt. tisztté ideiglenes minőségben a sziráki adóhivatalhoz nevezte ki. A belügyminiszer Bereg megyébe kebelezett Beregszász mezővárosának megengedte hogy rendezett tanácsi várossá alakulhasson át. Hírek. Pest, October 17. — A királynő megérkezett, s most az egész uralkodó család Budán időz. Ma délután a fél 6 órai bécsi vonattal jött meg, s az indóházban oly sokan várták, mennyien csak elférnek ott; az indóház előtt szintén egész tömeg állt, valamint a lánczhídnál, a budai Albrecht után és a budai palota körül, úgy hogy ő felsége azon pillanattól, midőn az indóházba érkezett, egész lakásáig a legszívesebb üdvözlettel találkozott a magyar fővárosban. Az indóházban jelen volt minden miniszter, Huyn főparancsnok stb. A király gr. Andrássy kíséretében érkezett meg, ez utóbbi honvédezredesi egyenruhában. Az indóházba robogó vonatot éljenekkel fogadta a közönség, mely állítottak. A biharmegye, jjjg jobboldal elnöke Komlóssy Antal. — Jókai Mórról a hírneves Auerbach Lipót egy ismertetést közöl a „Magazin für die Litteratur des Auslandes“ czímű kritikai hetilapban, melyből a következő sorokat vesszük át: „Jókai humoristikus elbeszélései nemcsak névlegesek, mint a német irodalom igy nevezett termékei , sőt inkább a komoly s tréfás a legszorosabban van itt egymással egyesülve, az élet nyomorát s a vidám képeket egyaránt röviden s mégis kellemesen tudja előadni, úgy hogy az érzelemdus olvasónak néha könyekkel szemében kell mosolyognia. Az olvasó mindenütt magyar népet, magyar társadalmat talál, nem szükséges hosszú bevezetéseken hatolnia át s különböző helyzeteket lassan megértenie, a természetes és épen ezért világos előadás rögtön otthonossá teszi őt mindenütt. E költő nem rajzolja le teremtményeit, mielőtt cselekvőleg működnének, sőt inkább cselekvéseikből ismerteti őket. Jókai jellemzései egyszerűek, természetesek, egyszerre vonzanak avagy eltaszítanak maguktól; így sem az olvasó nem fárad el, mint némely angol regények olvasásától, sem nem érzi magát oly fáradtan, mint a több kötetes franczia regények olvasása után.“ — A törvény köréből. Kötél általi halálra ítélte a legfőbb itélőszék tegnap Zelenák Józsefet orgyilkosságért. Az eset a következő : Gr. Pálffy János pozsonymegyei birtokán 1870 julius havában Bresztovánszky Mihály az erdőben halva találtatott, s az orvosi vélemény megállapítá, mikép hátulról lövetett agyon. A gyanú Zellenák József uradalmi pintérre esett, mert a meggyilkolt ezüst óráját nála találták. Zellenák mindent tagadott, de később bevallotta, hogy gyakran szokván orvvadászatot tartani. Bresztovánszky egyszer rajta kapta, s el akarván venni puskáját, dulakodás közben lőtte agyon véletlenül. Minthogy azonban a meggyilkoltat oly állapotban találták, mely a véletlen emberölés tényét megczáfolja, e vallomásnak a bíróság nem adhatott hitelt. Nevezetesen Bresztovánszky kezében ott volt a dohányzacskó, melyből pipára akart gyújtani, s ekkér nem is dulakodhatott. A pozsonyi fenyitő törvényszék 15 évre ítélte, mit a kir. tábla is megerősitett; a legfőbb itélőszék azonban halált mondott. A rimaszombati kir. törvényszék pedig e hó 12-én Jancsó János pandúrt ítélte 16 évi súlyos börtönre, mert a múlt év nov. 20-án a tolvajlás miatt elfogott Goliás Andrást halálra kínozta. Előbb fokosával verte a biró házánál, aztán lánczal a mestergerendára kötve kínozta, hogy vallomás csikarjon ki tőle. A kíntatások alatt Goliás meghalt, a felbőszült nép pedig nem engedte, hogy a holttestet a rokonok házához szállítsák. Ekkor Jancsó maga fogta fel azt s egy czigány segítségével a község házához akarta vinni, de a nép megrohanta, s úgy elverte, hogy csak vérben ázva menekülhetett vissza biró házához. Kegyetlenségéért most a törvény is sújtotta. — Miklósy színházában okt. 20-án kezdődnek meg a próbák, az előadások pedig 26- án a A társulathoz legújabban Kassait szerződtették, vidéki színpadok egyik legjobb komikusát. — A debreczeni főiskola javára rendezett sorsjáték főnyereményét maga a főiskola nyerte meg a 43 sorozat 202 számával. E sorsjegy először a nagybányai kerületbe küldetett, de ott nem árusították el. — Szerencsétlenség. Diószeghy László debreczeni ref. segédlelkész, a n. váradi indóháznál épen akkor akart a vagyonba lépni, midőn a vonat megindult. Elbukott s jobb karja összeszuródott, s amputálni kellett. — Tolvaj tanitó. A debreczeni rendőrség a tasnádi izr. egyházközség tanítóját elfogta lólopásért. Eddig két tolvajlást, melyeket Erdélyben követett el, be is vallott. — Az oraviczai képviselőválasztás e hó 29-ére van kitűzve. — Légrády Imre ügyvéd úr annak kijelentésére kért föl bennünket, hogy a boldogult Horgosi Kárász Anna urhölgy által tett alalapítvány körüli felügyelettel ő nincs megbízva, hanem az alapítványi házak kezelésével. A nemzeti színházi páholyt pedig a nevezet urhölgy már a színház alapitása óta bírta bérben. — A pesti orosz főkonsul, Blunder Miklós kinevezési oklevelét a király már ellátta beleegyezésével. — A Buda és Pest közötti közlekedésre vonatkozólag, a budai Rácz-és Krisztinaváros polgárai között egy kérvény czirkulál aláírás végett. E kérvényben arra kérik a köziministériumot, hogy miután a Redout és a Széchenyi fogadó között közlekedő propeller az igényeket kielégítni képtelen, intézkedjék az iránt, hogy a propeller közlekedést eszközlő társaság, alább a Debreczen fogadóval szemben is járasson egy-két helyi gőzöst. — Adakozás. A pesti kereskedelmi akadémia alapja javára, Fuchs Gusztáv 300 frtot, Kilián Frigyes 100 frtot és Pokupcsics Gyula 100 frtot adományozott. Az intézet igazgatóbizottmánya nyilvánosan is köszönetet mond a feneralizett adakozásáért. A felnőttek oktatása a fővárosban két év óta tart, de a közönség részéről nem találkozik kellő érdekeltséggel, úgy hogy a „népoktatási kör“ tagjainak száma oly csekély, hogy az évi tagdíjak öszszege az oktatási idény egyhavi költségeinek fedezésére sem elégséges. Csakis a közoktatásügyi minisztérium és Pest városa hatósága támogatásának köszönhető, hogy e humánus egylet folytathatja nemes feladatát és a tudatlanság sötét hályogát eredményesen oszlathatja. A két év alatt 4174 felnőtt (2009 férfi és 2165 nő) részesült oktatásban ingyen, hetenkint háromszor két-két órai elemi nevelésben, úgy szintén tudományok és erkölcsnemesítő előadásokban. Azon kívül tanszerekkel és könyvekkel is ingyen látták el a tanonczokat. A kör kiterjedte működését a kényszerdologházra is, és az Eggendorferféle házban levő foghelyre. Osztott ki jutalmakat, s a kultusminiszter megengedte, hogy az esti tanfolyam rendes látogatóinak jogérvényes bizonyítványokat szolgáltasson. A lefolyt 1870—71-iki tanévről e buzgókor, melynek élén Türr István, Irányi, stb. állanak, egy jelentést tett közzé. Az ügy sokkal fontosabb, hogysem az itt feltüntetett adatokat ne ismertetnék. Hisszük, hogy akadnak számosan, kiket nemcsak érdekel a felnőttek oktatása, hanem kiknek figyelme felkeltetvén, tényleg is igyekeznek használni. A belvárosban két helyen folyt oktatás a czukorutczai városi tanodában és Rőser úr kereskedelmi intézetében; ezeket 95 nő és 144 férfi látogatta. A Lipótvárosban csak február hóban nyílt meg az oktatás a váczi úti népiskolában hová 10 nő és 22 férfi járt. A Terézvárosban a templomtéri, hajósutezai és városligeti iskolákban tanult 861 nő és 692 férfi. A Józsefvárosbanstáczió utcza és a Kerepesi utón levő evangelél iskolában 35 nő és 38 férfi. A városi dologházban oktatást nyert 64 nő és 105 férfi fegyencz. E szerint az öt városrészben taníttatott 1104 nő és 1021 férfi, és a fegyintézetekben 169. írni olvasni megtanult 589, jó előmenetelt tett 1327. Ez adatok szerint 229- en tanultak, mig a múlt tanfolyam alatt 1880. elé most családias jelenet tárult. Az udvari vagyonból legelőször Gizella főherczegné lépett ki,s királyi atyjának kezet csókolt, ki homlokon csókolta. Megérkezett Lipót főherczeg is, kit a király kézszoritással üdvözölt. Ezután a király Gizella főherczegnővel s a vőlegénynyel a királyné vagyonjához ment, melyből ő felsége kilépve, megölelték és megcsókolták egymást, hasonlóan megcsókolta a király Mária főherczegnőt is. A királyné igen derült volt, s üde egészség látszik arczán. A tisztelgők közé érve, legelőször gr. Andrássyt szólította meg, s mielőtt elhagyta az indóházat, a főpolgármesterhez így szólt: „Bocsánatot kérek, izzad a kis leányom, s kocsiba kell ülnünk.“ — Az őszi lóversenyek első napja holnap, pénteken van, s a futtatások déli 12 órakor kezdődnek. Új jutalomdij is van, a hadseregbeli kladrubi ménes akadály versenye. A program a következő : I. Két évesek versenye, 300 db arany. Ebből 100 db egyleti dij. Futhat minden kétéves ló. Távolság 500 öl. Tét 150 írt. A második ló a tételek és bánatpénzek felét nyeri. Bejelentetett 19 paripa, de egy már visszavonatott. II. Vadász verseny dij, 200 írt, kapcsolatban az ostordijjal. Távolság 2 mértföld, tét 25 frt; futhat minden félvér ló, melyeket űrlovarok lovagolnak. Be van jelentve két paripa. III. St.-Leger, 2000 frtnyi lovaregyleti dij, minden 3 éves ló számára. Tét 200 frt. A második ló a tételek és bánatpénz felét nyeri. Bejelentetett 55 paripa, 27 azonban már visszavonatott. IV. Ritter dij, 385 db arany, a monarchiában ellett és nevelt lovak számára. Távolság 10 mértföld. Bejelentetett 18 ló. V. Nagy.-Handicap, 1000 frtnyi lovaregyleti díjjal. Futhat minden ló, távolság 2 mértföld és 100 öl, tét 100 frt. A második ló a tét és bánatok harmadát nyeri. Bejelentetett 27 ló, de nyolc már is visszavonatott. VI. Kladrubi hadseregi akadály verseny, 300 db arany és tiszteletdijak azon összegnél, melyet a király a pesti lovaregylet rendelkezésére bocsátatott. Futhat minden ló, mely a közös hadseregbeli, vagy honvédségi katonatiszt birtokában van, ez évben hadi gyakorlatok alkalmával rendesen lovagoltatok s jul. 1-sőtől idomító keze alatt nem volt. Távolság 212 angol mértföld , legnagyobb akadály 10 láb széles és 3 láb magas. A lovarok tiszti egyenruhában, szalag jelvényekkel ellátva futtatnak. Ez első ló 200, a második 60, a harmadik 40 aranyat és tiszteletdíjat nyer. Ez első ilyféle verseny lesz nálunk, mely a katonai lovak kiképzését czélozza. E futtatásra 30 paripa van bejelentve. A verseny második napja vasárnap lesz. — Irodalmi pályázat. Az „Abaúj- Kassai Közlöny“ szerkesztősége tizenöt és illetőleg öt drb aranyat tűzött ki két hazai tárgyú eredeti novellára. A pályaművek idegen kézzel, tisztán s olvashatólag írva, füzötten és lapozva, nem különben a szerző nevét rejtő lepecsételt jeligés levelkével ellátva, i. é. decz első napjáig küldendők be bérmentesen: „Az Abauj-Kassai Közlöny“ szerkesztőségének Kassán,“ czimezve: — Uj Buda tervezete. Most terjesztetik elő a közmunkatanácshoz Pott Adolf lovag gyakorló mérnöknek Újbudára vonatkozó, tetszést nyert tervezete. A tervezet előnyéül kiemeltettek a következők: a) sugárrendszert követi, b) könnyű a közlekedése, c) hosszabb és egyenesebb utczák s utak vannak felvéve benne, mint a városi mérnöki hivatal által készített négyszöges tervezetbe, d) jobb áttekintést nyújt a központba s onnét ki a végvonalakra, a ez által az egyes részekben a rend és tisztaság jobban fentartható, e) az összekötő vasúti hidat illető áttérések s kanyarok is kevesebbre szállitvák le, mi a közlekedésnek előnyére van, f) az utczák szegletezése kevesebb s a kiterjedés szebb, g) a sós források s fürdők külön parkszerű berendezést nyertek, h) figyelem fordittatott a lóvonatu s rendes vaspályákra, a főút lapályával együtt 20 öl szélességre, egyéb főutak 12 s az utczák 6 öl szélességre vetették fel, és hosszúságban 35,856 négyszögölre, összes kisajátítandó fekvőségben 373,854 négyszögölre leend szükség ezen felosztás szerint, míg a városi mérnöki hivatal által elkészített terv szerint 601,000 négyszögöl lenne kisajátítandó. — A közelebbi orsz. honvédgyűlés alkalmával a következők választottak meg : Elnök Gáspár András, alelnökök Földváry Albert, Nagy Jenő, jegyző Kühnel Ignácz. Választmányi tagok: Bobory Károly, Csiky Sándor, Dobos József, Degré Alajos, Dőry János, Gaál Ernő, Gaál Mihály, Kiss Miklós, Komlóssy Pál, Krivácsy József, Kürthy István, Makray László, Majoros István, Mednánszky Sándor, Németh Albert, Nyikos Zsigmond, Niszalovszky Antal, Novák Gusztáv, Patay István, Sántha, Ács, Stettner Tamás, Szathmáry Mihály, Sreter László, Thassi Betz László, Tisza László, Udvarnoky Béla, Vidacs János, Vidacs József, Várady Gábor, Vunsch János. A midőn e névsort közhírül tenném, egyszersmind felkérem a t. megválasztott központi tnzottmányi tagokat, miszerint f. évi October hó 18. d. u. 4 órakor, Pest megye házában tartandó központi bizottmányi ülésbe megjelenni szíveskedjenek. Az országos honvédegylet központi bizottmány elnöke megbízásából Kühnel Ignácz jegyző. — A felnőttek oktatása ügyében Czegléd városa is buzgólkodik, s a város különböző részeiben fekvő iskolákban tanfolyamot nyit, a városi képviselők pedig fölhivatnak, hogy a felnőttek közt oda hassanak, mikép a tanfolyamokat ne vonakodjanak látogatni. A magyar tudományos akadémia I-fő osztálya ma délután 5 órakor rendkívüli ülést tartott, melyen Hunfalvy Pál a „dravidia nyelvekről“ tartott értekezést. Ezt követte a magyar tájszólások tanulmányozására kiküldött bizottság jelentése fáradozásainak eredményéről, mely különösen a göcseji tájszólás sajátságait illetőleg kielégítő tanulmányozásáról és adatgyűjtésről tesz tanúságot. A m. kir. állam erdők, melyek Liptó, Ung és Mármaros megyékben terülnek el, jövedelmezőség tekintetében emez érdekes részleteket nyújtják. Liptóban van a kincstárnak 129,561 katastrális hold erdőterülete, melyből 103,634 hold tulajdonképi erdő, Ungban 207,111 kát. hold, ebből 188,931 hold tulajdonképi erdő, mely évenkint mintegy 100,000 öl tűzifát szolgáltat. Mármaros megyében 406,619 kát. hold erdőterülete,ebből 196,505 hold tulajdonképi erdő. Ez erdők jövedelmezősége az utóbbi 10 év alatt jól növekedett, és pedig 1862-től 1866-ig a liptói és mármarosi erdőségek tiszta bevétele együttvéve átlag 157,238 frt volt, mig az unghmegyei 42,344 frt deficitet mutatott fel. 1867-ben már 287,180 frra emelkedett ama javadalmak bevétele, mig az unghi ugyanakkor deficit helyett közel 13,132 fr nyereményt mutatott fel. 1868-ban már 556,935 frra hágott amott a bevétel, ma pedig 1.807,185 frtot tesz, mig az unghi erdőség mostanában évi 312,326 fr tiszta bevételt tüntet fel. Az egykori budai népszinház utolsó falmaradványait most döngetik. A százados épület sok munkát adott a kőművesek csákányának, de végre is most már csak kőhalom jelöli, hol Buda egyik legrégibb épülete állt, melyet aztán egy folyton enyésző frázis a hazafiság templomának hirdetett. Sok vidám és szomorú emlék van fűzve e helyhez, melyet emlegetni fognak a hazai színművészet történetében. — Henrik főherczeg ma reggel Bécsből Pestre érkezett. — A bécsi udvari kanczellária levéltárát pár nap előtt Budára szállították, s ott helyezik el. — Honvéd gulyás hús. Az aradi honvéd gyakorlatok alkalmával is megkóstoltatták a legénységgel az úgynevezett conserv gulyásbust, mely voltaképen hires alföldi rokonának valami oly leszármazása, mint a szilvának a lekvár. A marhahúst felaprítják, s viz hozzájárulása nélkül zsírban pirított hagymával megpörkölik s megpaprikázzák. E műtét légmentesen elzárt edényben történik és szintén légmentesen bádog szelenczébe záratik, így évekig is lehet tartani s ha kell, csekély vízzel 8—10 percz alatt fölforralható. Nem oly jó eledel, mint a gulyás, de tápláló és jobb a németek tábori borsó-hurkájánál. Szállítása igen könnyű és csekély helyet foglal. Szóval háborúba való koszt. — Langer Viktor legközelebb zenészeti szaklapot indít meg, mely a zenészeti kérdésekkel tüzetesen foglalkozand. — A múzeum füvészeti osztályának őre , Janka ur visszatért törökországi botanizálásából. Már tavaly is beutazta a Balkán egy részét, s most három hónapig újra buvárok, sokszor oly sivatag vidéken, hol rablók tanyáznak, a Dobrudzsában ötször lőttek rá. Buvárlatainak eredménye, hogy mintegy 20—24 új fajt talált. — A nemzeti színház népszínműi pályázatán megdicsért „Apostol“ czimil színművet Toldy István és Berczik Árpád írták s újra átdolgozva benyújtották a nemzeti színháznak. — Xántus János Torda és környékén gyűjtöget a bécsi világkiállítás számára népismei darabokat. Elmegy Beszterczére is, hogy a szászok között is gazdagítsa etnographiai gyűjteményét, mely már is nagyon érdekes. — „Kritikai évkönyv“ fog megjelenni, mely a tankönyvek ismertetését fogja tartalmazni. Eddig vagy 400 magyar paddagógiai munkáról szóló anyag van együtt. Az érdekes művet Mayer Miksa a „Népi Lapok“ szerkesztője tervezte, s örülünk, hogy siker koronázza. A könyv egyes szakaszainak megírására vállalkoztak : Az általános peedagógia és történetére dr. Kleinmann Mór, az egyetemi tanárképezde r. tanára; a földrajz és történelemre dr. Heinrich Gusztáv egyetemi m. tanár s a „Magyar Tanügy“ szerkesztője; a természettudományira dr. Emerich Géza iglói képezdei igazgató, szára és mértanra Szente József képezdei tanár, magyar nyelvű irodalomra Madzsar János képezdei igazgató és Wolf György reáltanár, viva-olvasás és szemléltető oktatásra Péterfy Sándor a „Népt. Lapja“ szerkesztője, háztartartásra és női kézi munkákra Zirzen Janka a budai képezde igazgatónője, iskolai politikum és alkotmánytanra Mayer Miksa maga, kisdedóvodákrs gyermekkeletekre Liber József a „Népt. Lapja“ belmunkatársa, ifjúsági irodalomra Dolinay Gyula és Kiss Áron n.-körösi képigazgató, paedagogiai folyóirratok és ifjúsági lapokra szintén Kiss Á. A „Kritikai évkönyv“ czélja biztos tájékozást nyújtani, úgy a szakférfiaknak mint szülőknek a nevelési irodalom rendelkezés alatt álló anyaga iránt; a mű megírására vállalkozott szakférfiak neve pedig reménylenünk engedi, hogy első „kritikai évkönyvünk irodalmunkban kiváló helyet foglaland el. — A „P. Napló“ írja: Janku halálát a nemzetiségi izgatók tudvalevőleg kitelthetőleg igyekeznek kizsákmányolni. Biharban az óhitü falukban a bírák Janku halálának megünnepelésére harangoztatak, templomi ünnepélyességeket rendeznek, s egyéb demonstrátiókkal igyekszenek a népet fanatizálni. A biharmegyei Deák-párt egyes lelkes tagjai végre nem nézhették el ezen üzelmeket, s kezdeményezésük folytán egy küldöttség alakult, mely Román Miron g. k. egyházi püspöki vicariusnál kieszközölte, hogy f. hó 19-én, mely napra az ó naptár szerint oct. 6-ba esik, a nagyváradi g. kath. egyházban Damjanics Jánosért gyászisteni tisztelet fog tartatni. Méltó válasz ez Biharmegye polgárai részéről, kik közt nagy számmal vannak hazafias oláhok a szomszéd vidéki izgatóknak. Az eszme s annak érvényesítése Komlóssy Pál, a biharmegyei deákpárt elnökének érdeme, ki az egyes biharmegyei községekben személyesen győződvén meg a nemzetiségi üzelmekről, erélyes fellépésre serkenté Biharmegye hazafias értelmiségét.“ (A P. Napló ez értesüléséhez megjegyezzük, hogy tudtunkkal Komlóssy Pál úr, egykori honvédtiszt, s a biharmegyei honvédegylet buzgó tagja, nem a deákpárt elnöke, s mint jobboldali zászlóvivő soha sem szerepelt, de igen is sokat tett oly kegyeletes érzületek épen tartására, melyeket a jobboldal szeretne, ha nem léteznének, így ő mindig részt vett azon gyászünnepélyek rendezésében, melyeket Váradon az aradi vértanukért, Szacsvai Imréért rendeztek, s szintén ő volt egyik kezdeményezője, hogy az ott kivégzett Rulikovszky lengyel századosnak síremléket