Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)

1872-10-20 / 244. szám

Előfizetési árak Egész évre : 20 frt. — kr. Évnegyedre . , 5 frt. — kr. Félévre :­­ . 10 „­­ , Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit nm közlünk, ha nem­­­udjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 244. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn 8 ünnepre következő napon. Vasárnap, October 20. 1872. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek Irodáján (nádor-utcza 6. n.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor Aatéza 6. szám. (Ijégsrédx testvérek irodájában). Az előfizetőm pénzek helyben és vidékről Pert, két­ sas utas e lé. sz. fis intézendők. IV. évfolyam TÁVIRATOK. Zágráb okt. 19. (Az Ellenőr távirata.) Sa­­moborban az unionista képviselőjelölt Francisci szolgabiró 100 szavazattal választatott meg 93 el­lenében. — A nemzeti párt tiltakozást adott be. Itten kitört a himlőjárvány. Páris okt. 19. (Az Ellenőr távirata.) A hir, hogy Gambetta beszédeket tartandó közelebb Nan­­tesba és Bordeauxba rándul, alaptalan. Berlin okt. 19. Schweinitz tábornok bécsi po­rosz követ arról értesítette az osztrák kormányt, hogy a berlini kabinet legközelebb ide várja a so­­cialis converentiára küldendő kormánybiztosokat. München okt. 19. Lutz közokt. ügyért a ki­rály tegnap magához Bergbe hivatta, hogy szemé­lyesen hallja meg tőle a püspöki emlékiratról szóló jelentését, hogy aztán tárgyalásokba bocsátkozzék ez ügyben a többi német államokkal. München okt. 19. (Az Ellenőr távirata.) Lutz közokt. miniszter távozásáról s átalában minden miniszteri válságról szóló hir alaptalan. Konstantinápoly okt. 19. Midhad pasa nagy­vezér elmozditatása csakugyan tény, s Rusdi pasa már ki is neveztetett helyébe noha csak ideiglenes minőségben, minthogy egy hó múlva a nemrég kegyvesztett Mahmud pasa foglalja el ismét a nagyvezérséget. BéCS, okt. 19. Búzából elkelt 45,000 mérő 7—7.45 kr. Rozs 5 krral, olcsóbb, 4—4.15. Zab 2 krral csökkent 3.30. Árpa pang, liszt változat­lan, szesz 58 */? repteolaj 24. Bécs, okt. 19. (Hivatalos zárlat.) Magyar föld­­tehermentesitési kötvény 79.50. Salgó-Tarján —. .. Ma­gyar hitel 136.50 Magyar záloglevél 86.75. Erdéy 177. Magyar keleti vasút 125.—. Magyar sorsjegy 103.80 tiszai vasút 246—. Magyar vasúti kölcsön 104.50. Angol­magyar 112.25. Franco-magyar 10. 97.—.­ Alföld 175. Magyar északkeleti v. 161. Keleti vasúti elsőbbségi kötv 78.—. Porosz pénztári­ utalv. 162.50. Magyar földhitel —.­ * Magy. gőzh. előbbségi kötv.—.—. Török sorsjegy 7720. Berlin, okt. 19. (Zárlat.) Cseh nyugoti vasút —. —. Galicziai —.—. Győri —.—. Unicbank —.—. Államvasut 200.50. Lombardok 124.26. Hitelsorsjegy 119. — . 1860 iki­ 96.—. 1864-diki 90.— Metalliques —.—. önkénytes köl­csön —.—. Hitelrészvény 203.75 —. Bécs 91 25. Románia 48.25. Ezüst-jövedék 65.50. Papirjöved. 61.—. Berlin, okt. 19. (Zárlat.) Galicziai 106.25. Lom­bardok 125.50. 1860-as 94.50. Államv. 201.—?1864-es Hitelrészvény 201.—. Magyar sorsjegy 2 14.25. Ezüstjöved. Bécs 90. 25. Ilitelsorsjegy 204. 25. Papirjöv.­­.—. Roma­niai 49.25 Páris, okt. 19. (Kezdet.) 30/of járadék 53.55., 4­/.* járadék 88.66. Censol —. Magyar keleti vasút —.— Magyar kölcsön —.—. Olasz járadék 67.55. Amerikai — — A hamvasp. r. 802.—. Credit mobilier­e.—. Éjszak-nyuga vasp. r. —. Lombard 491.—. 1871-ki kölcsön 85-45.— 1872-ki •------. Frankfurt, okt. 19. (Kezdet.) Váltóárf. Bécs 107.—.Amerikai 1882-re 96.—. Osztrák hitelrészvény 357.50 Osztrák államvasp. részv. 350.—. Ferencz­ József vasp. —.— Galicziai. 252.50. tívjáruléki ezüst —.—. tívjáruléki papir 647.78. Osztrák bankrészvény 937.—. 1860 dik 94­5. 1864 diki —.—.— Győr-Gráczi —.— Lombardok 219.- . Frankfurt, okt. 19. (Zárlat.) Váltóárfolyam 107.71 859­ diki e, metalliques —.—. Uj ezüst kölcsön —.—5 Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj­ adómen­tes kölcsön —. Amerikai 1882-re 94.*/8- 1854-diki sors­­jegy —.—. 1864-es —.—. Lombard 222.50. Évjáruléki pa­pir 60.16/la Osztrák bankrészvény 944.50. Osztrák hitelrész­­vény 365.50. Osztrák államvasp. részvény 360.—. 1860-ki sorsjegy 96.5/. Ferencz József vaspályar. —.—. Győr-grá­­czi —.—. Fvjárulék- ezüst —. Magyar sorsjegyek —.— Gömöri vasút r. —.—. Németosztrák bank —.—. Galiczia 56.50. Utóbörze — .—. —.— LEGÚJABB POSTA. — A Gironde departementi republiká­­nusok a f. hó 20-án történendő pótválasztás al­kalmából az amerikai Egyesült­ Államok példá­jára választási conventot alakítottak, mely minden republicánus frakciót magába öleljen. Ehez képest az itt felléptetett három republikánus jelölt lemon­dott s a convent egyhangúlag Caduc jelöltségének támogatása mellett nyilatkozott, magára vállal­ván egyszersmind a választási költségek fede­zését is, mi mintegy 20,000 frankra fog rúgnni. — A kis Napóleon Lajos múlt pén­teken kielégítő sikerrel tette le a felvételi vizsgá­kat a woolwichi királyi katonai akadémiában, a­melybe jövő hó 15-én lép be. — A Tic­b­or­ne - ügyben ismét tör­tént valami, a­mennyiben Roger úr bejelentette a törvényszéken, hogy új védőkre bízza ügye további lebonyolítását; a törvényszéknek ez ellen nem is volt kifogása, az eddigi ügyvédek azon­ban vonakodnak a periratokat kezükből kiadni : míg 1200 font sterlinggel felszámitott kiadásaik és dijaik meg nem téríttetnek. A védelmi alapot kezelők végre biztosították az ügyvédeket, hogy követelésüket kifizetik, mihelyt az biróilag meg­­állapittatik. — ^———V­­I­I -Bérlet 137 szám B3 Nemzeti Szính­áz. Pest,­Vasárnap, October 20-án, 1872. A nagyapó Eredeti vigjáték népdalokkal 3 szakaszban írta Szigligeti. Személyek: Peterdi Szilágyi Böjti, rokona és örököse — — — Szigeti József Ágnes, ennek neje — — — — — Paulayné Böjti Zsuzsa — — Blaháné Esztári — — — — _ _ _ Feleki Nagy Jancsi — — — — — — Sántha Kis Tamás, falusi biró — — — — Benkő Anna felesége patakin­e­ Gyula, fogadott fia — — — — — Tamási, Utasi, kalandor _____ újházi Kezdete 7 órakor. Bérlet 12. szám. 331x dal várszintaáz. Vasárnap okt. 20-án 1872. Nők az alkotmányban Eredeti vigjáték 3 felvonásban. Irta Tóth Kálmán Személyek Bánfalvi Bálint — — — — — Szigeti Imre Krisztina, neje — — — — — Szatmáry L-né Ilka, leányuk — — — — — Szigeti Jolán Bercsey Vilmos — — — — — Nagy Cselei birtokos — — — — — Pintér Cseieiné — — — — — — — Bogdanovics Kr. Pitvarosné — — — — — — Kassainé Borbócs, korcsmáros — — — — Réthy Kántor — — — — — — — V. Kovács János, házi huszár — — — — Karikás Szelei — —­­ — — — — Náday Kezdete 7 órakor Pest, okt. 19. A bankügyben szárnyaló hírek és köz­lemények, ha egyben másban eltérnek is egymástól, abban úgy látszik mindnyájan megegyeznek, hogy a kormány szándéka az osztrák nemzeti bankkal kötni egyességet. Az egyesség főbb pontjai hallomás sze­rint ezek volnának: A bank üzlettőkéjé­ből 75 milliót bocsátana Magyarország rendelkezésére ; magyar igazgatóság állítat­nék föl; a kormány ellenőrzési joggal bírna ; a kamatláb megállapítása kö­zös megál­lapodástól tétetnék függővé; a 80 millió bankadósság egy részét Magyarország ma­gára vállalná. Nem akarunk az itt felállított tételek­ről , melyek lehetnek valók is, nem is­­ részletesen szólam, csak átalánosságban akarunk kifejezést adni abbeli nézetünknek, miszerint mi bankügyünket teljesen önálló alapra kívánjuk fektetni és pénzügyi füg­getlenségünket semmi szín alatt nem va­gyunk hajlandók feladni. Az osztrák bankkal való egyességbe, az említett, vagy ahoz hasonló feltételek mellett, soha be nem egyezhetünk. Ebbe beleegyezni hazánk érdekeinek legérzékenyebb megsértése volna. Bele nem egyezhetünk pedig különösen három oknál fogva. Először, mert a Magyar­­ország rendelkezésére bocsátandó pénz­ le­het, megfelelne a forgalom szükségeinek ma, de nagyon bizonytalan, hogy megfe­lelne-e a tíz év alatt mindig, mely időre a szerződést kötni akarják? Magyarország je­lenleg teljesen független állást foglal el a bankügyben s ily szerződés kedvéért füg­getlenségétől hosszú időre megfosztani halá­los bűn volna. A magyar kormány ellen­őrzési joga nem elegendő az ország érde­keinek megvédésére, ha az ellenőrzési jog mellett nincs meg azon másik joga is, hogy az ipar és kereskedelem szükségletei­nek emelkedéséhez képest követelheti a­ hitelnek, illetőleg a Magyarország rendelke­zésére bocsátott tőke emelését is. Második ok, melynél fogva a czélba vett egyességet el nem fogadhatjuk, a 80 millió adósság kérdése. Az osztrák nem­zeti bank a magyar kormánynyal kötendő szerződés első feltételéül a 80 millió adósság közösségének részünkről való elismerését tekinti. Az osztrák bankkal való egyesség tehát csak­is úgy, és akkor jö­hetne létre, ha Magyarország a 80 millióhoz való hozzájárulásra — mit eddig határozot­tan és joggal mindig megtagadott, — most késznek nyilatkoznék. Fölösleges dolog volna most itt újra fejtegetni, hogy kötelezi-e a 80 milliónyi adós­ság Magyarországot újabb járulék fizetésére; ki volt az már fejtve elég világosan és számtalan ízben , hogy nem; s ha most még­is annak részbeni fizetésére köteleznék magunkat, akkor viszont oly előnyökbel kellene részesülnünk, melyek legalább is fölérnek azon részszel, melyet az adós­ságból átvállalunk. De hogy mi azért, mert az önálló pénzügy minden előnyét az osz­trák banknak hagyjuk, még a minket nem kötelező adósság­­egy részét is elvállaljuk, ez már csakugyan oly együgyűség volna, melyért méltán kinevethetne bennünket a világ. A harmadik ok az osztrák bankkal kötendő szerződés ellen az, hogy a bank nyereménye nem az országban maradna, hanem idegenek vennék annak hasznát. Nem tagadjuk, hogy az osztrák bankkal kötendő szerződés e pillanatban csakugyan javítaná pénzforgalmunkat, de nem volna-e könnyelműség hosszú időre oly szerződéssel kötni meg a nemzetet, mely a bank üz­leti hasznát és nyereményét kivinné az or­szágból és idegeneket tenne gazdagokká! Egyik legnagyobb akadálya Magyarország felvirágzásának épen az, hogy eddig is minden nevezetesebb vállalat idegen em­berek által, idegen tőkepénzeken alakult s a haszon, mit a vállalatok adnak, mindig idegen ország előnyére esik. Magyarország pénzügyi romlásának egyik legfőbb oka azon körülmény, hogy évenként tömérdek pénzt vagyunk kénytelenek az országból ki­vinni, részint a közös ügyek, részint az ál­ A kormány győzelme a válaszfelirati vitában. „A Szombati Lapok“ írja: A most lefolyt válaszfelirati vitánál főkén Ló­­nyay gr. miniszterelnök volt az, a­ki a vita hosz­­szadalmassága és hangulata ellen panaszt emelt. Nem is csodáljuk, hogy épen ő hosszúnak — sőt személyes tekintetből talán fölöslegesnek is — tartotta. Pedig bizony távolról sem volt az sem oly kimerítő,sem oly éles mint az országgyűlést megelőző események után várni lehetett is, mi inkább hajlandók vagyunk hinni, hogy épen e tekintetben nem felelt meg egészen az ország várakozásának, ha mindjárt Ló­­nyay úr már is megsokalta. Ha vége felé élén­keb­b lett, azt épen Lónyay úrnak lehet érdemül tulajdonítani, a kihívó és az ellenzéket méltatlanul vádoló beszédével az élesebb visszatolást maga idézte fel. Lett légyen azonban a vita bármilyen, med­dőnek azt egyáltalán mondani nem lehet. Érzi ezt különösen a Deákpárt és a kormány, melynek sajtója mindent elkövet, hogy annak hatását ha el nem enyésztetheti, legalább enyhítse, a­mi azonban aligha fog neki sikerülni és a „meddő“ vita gyakorlati eredményei már alighanem a legköze­lebbi időben láthatók és tapasztalhatók lesznek. Sennyey beszéde mellett Lónyay nagyon ki­csinynek tűnt fel. Elhisszük és megengedjük, hogy nehéz állása volt. Az oly állást, mint a minő a miniszterelnöké, még a legügyesebb parlamenti szónoknak is nehéz volna védelmezni. Lónyay so­hasem volt nagy szónok, de mint pénzügyminiszer több ízben jó, ügyes és hatásos beszédet mondott Mióta miniszterelnök lett, nem tudjuk mi okból, soha a képviselőházban egy ügyes szót nem ejtett, egy tapintatos lépést nem tett. A válaszfelirati vi­tában tartott beszédei, melyek elsőjét jól átgon­dolva bőséges jegyzetekből mondott, minden kri­tika alatt állnak. A miniszterelnök beszédének gyöngesége és azon általános elégedetlenség, mely az ország ügyeinek vezetését illetőleg a hazában uralkodik, képezték talán Sennyey beszédének főérdemét és idézték elő azt a hatást, melynek súlya alól a Deákpárt szabadulni nem képes. Sennyey beszéde kétségen kívül kiváló volt. Mindenkinek be kel­lett ismerni, hogy egy államférfi beszélt, és beszélt jól átgondolva, mit mond, beszélt sok tapintattal, és a­mit mondott, szépen és szabatosan adta elő. Mindezt szívesen elismerjük, de mindemellett beszéde nem idézte volna elő a hatást, melyet tett, ha a kormánynyal és a kormányzattal az elégetlenség nem lett volna oly nagy és általános mint a­milyen, és ha nem közvetlen a miniszter­­elnök után szól. Lehetetlen volt Lónyay legjobb barátainak is föl nem ismerni a roppant ellenté­tet, mely a két beszéd közt volt. Míg Lennyey a valódi gentleman finomságá­val és államférfim tapintattal körvonalazván saját programmját minden pártnak megmondta, miben különbözik tőle a nélkül, hogy bármelyikkel szemben is kihívó és ingerlő lett volna, addig Lónyay méltatlan és alaptalan vádakkal halmozta el az ellenzék minden árnyalatát, szemrehányá­sokat tett mindeniknek, ingerlő és kihívó volt mindenki irányában, magát pedig az ellene emelt súlyos vádak alól kimenteni éppenséggel nem sikerült. Lónyay beszéde elején kijelenti, hogy a haza érdekében oly fontosnak és annyira óhaj­­tandónak tartaná a két párt közötti ellentét meg­szüntetését, és ha a czélt el lehetne érni, elvei és azon alap veszélyeztetése nélkül, melyet ők terem­tettek, saját és minisztertársai állását e czél végett felajánlani egy perc­ig sem habozna. Ha ez őszinte nyilatkozat volt, akkor nem foghat­juk fel, hogy hát miért habozik Lónyay úr még most is ? Hisz lehetetlen, hogy ő maga be ne lássa, hogy legmeghittebb barátjai be ne lás­sák, miszerint épen az ő személyisége és minisz­tertársainak tehetetlensége az, a­mi az éles ellen­tétet előidézi, a­mi az országban a nyugtalansá­got és elégedetlenséget szítja. Mi nem ismerünk embert az országban, bármely párthoz tartozzék is, a­ki magán körében be nem vallaná, hogy a Lónyay kormánynyal megelégedve senki sincs. Pedig ha valaha lehetséges volt az alap veszé­lyeztetése nélkül visszalépnie, a mostanival ked­vezőbb pillanatot alig képzelhet. A jobboldal — hála a választásoknál elkövetett erőszakoknak, törvénytelenségeknek — a képviselőházban szám­­szerint erősebb, mint valaha és vannak soraiban oly kitűnő férfiak, kik a jelen minisztérium tag­jainak mellőzésével is a 67-ki kiegyezés alapján képesek egy oly kormányt alakítani, mely ha nem bírná is a nemzet osztatlan bizalmát, hanem számíthatna is arra, hogy a nemzet a 67-ki tör­vényekbe belenyugszik, hogy az ellenzék eddigi álláspontját feladja, de mindenesetre mint nyere­mény tekintetnek a jelen kormány felett, keve­sebb ellenszenvvel és több bizalommal szilárd és határozott elvi de kevésbbé személyes és ennél­fogva kevésbé éles ellenzékkel találkoznék mint a jelenlegi. Föltéve mindig, hogy azok minden utógondolat nélkül becsületesen követik azt a programmot, melyet Sennyey körvonalzott, midőn megmondta, hogy ő konservativ ugyan, de olyan, ki egyenlően irtózik a reactiótól a mint veszé­lyesnek tartja a forradalmat, és kik el vannak határozva azon haladási ösvényen, melyet a 48-ki nagyszerű átalakítás előjökbe irt, nemcsak meg nem állapodni vagy épen hátramenni, hanem azon következetesen és öntudatosan alkotó szel­lemben előrehaladni. Ha tehát Lónyay úr nem személyes politikát követ, ha mindenek fölébe helyezi a haza javát, melyet erős meggyőződése szerint ama alap biztosít, melyen ők , a többség állanak, most van a pillanat, hogy hazája iránti kötelességét teljesítse, hazájának a hatalmában álló legnagyobb szolgálatot megtegye és lépjen vissza azon állástól, melyen ez időszerint az or­szágnak és a koronának hasznára többé nem, csak kárára lehet. Beszéde további részében Lónyay gr. csak fenyegetőzött. Cloture-rel, vagyis szájkossárral fenyegette a képviselőházat, korlátokkal a sajtót. Neki még azon esküdtszési intézmény is sok, me­lyet Horváth Boldizsár álliberális rendelete által a 48-ks törvényekben megalapítotthoz képest egy százalékra redukált. Lónyay mellőzni szeretné még a sajtóvétségeknél is az esküdtszéki eljárást. Ma, midőn azt már Oroszország is az egész bünfenyítő eljárásra kiterjesztette. Ily kormánynyal szemben a nemzetet a reactióval ijeszteni nem lehet. Egy kormány, mely a szólás és írás­szabadságot kor­látolni akarja, mely néhány évvel ezelőtt a hadi­törvényszéket akarta életbe léptetni hazánkban, az ne szóljon nekünk szabadelvűségről és reactióval ne lényegesen senkit. A­mi pedig azon mentséget illeti, melylyel Lónyay az ellene és a minisztérium ellen általában felhozott vádakat és gyanúsításokat védelmezte, azt nemcsak gyengének, henem hallatlan és egy mi­niszter szájában hihetlennek kellett volna tartanunk mielőtt azt tőle hallottuk. Midőn a 48-as párti fel­irat és azután Tisza Kálmán azt mondják neki, hogy a kormány kezelésének tisztasága iránti gya­núsítás állandó rovatot képez bel- és külföldi la­pokban, midőn felszólíttatik, hogy nyugtassa meg a közvéleményt. Lónyay úr. egyetlen válasza, hogy „vádolja azt, vonja kérdőre azt, ki visszaél a sajtószabadsággal, ki sérteni szándékozik má­sodik becsületét“. A közvéleményt szerinte is meg kell nyugtatni, de nyugtassa meg a ki felizgatta :„ Hallott-e valaki ilyesmit valaha egy kormány­férfi szájából ? Ha Lónyay gr. gyanusíttatik vagy vádoltatik, akkor, ha neki tetszik az ily felelettel beérheti, de a király ministere, az ország kor­mányelnöke nem csak a maga tekintélyét és be­csületét köteles fentartani, mely nem a nemzetet is köteles fentartani, még­pedig a legnagyobb fárad­sággal a nemzet hitelét, minden áron pedig a nemzet nyugalmát. Lónyay dr. mondja: „a kormány minden tet­te nyilvánosan történik. Nem adatik engedély, mely nyilvánosan és rendesen a szabad rendszer felhívása mellett ne eszközöltetett volna.“ De en­gedelmet kérünk, ez nem áll. És itt oly hosszú sorát volnánk képesek idézni a példáknak, a­mely egy hírlapi czikk keretét messze túlhaladja. De hogy csak néhányat említsünk ! ugyan nyilvános szabad verseny mellett adatot ki Warring test­véreknek 95 millióba került keleti vasút enge­délye, vagy nyilvános engedély útján adatott ki a már is több mint 30 millióba került Károlyvár­­fiumei, vagy a 16 milliót meghaladó hatvan mis­­kolczi és zákány-zágrábi vasutak építési szerződés ? Nyilvánosan és verseny útján történt-e ez évben a valószínűleg több mint 100 millióra menő sugárút kiépítési iránti szerződés ? És a többi, és a többi, a­hány csak van. De Lónyay úr. azt mondja, hogy „e tekintetben a kormány gyakran tovább is megy mint kellene, és ily vádaskodások kikerülése miatt is nem tekinti, hogy a személy mely a formáknak inkább megfelel, nyújt e ele­gendő biztosítékot, midőn legjobb meggyőződése szerint máskép intézkedni az állam egyenes előnyé­re szolgálna. „Talán csak nem azt akarja Lónyay úr. ezzel mondani, hogy hírhedt szédelget a min­den országból, hol megfordult megszökött csalót: Warringet vagy az ismeretes európai humbugot, Strussberget az ellenzék pressiója és a puszta formákhoz való ragaszkodás folytán hozta Magyar­­országba ? Ha Lónyay gr. kívánja, mi megnevezhetjük azokat, kik ez urakat ajánlották, sőt a juta­lom mennyiségét is, melyet magoknak ajánlásuk fejében kikötöttek. Azt, hogy abban kivel osztozik, természetesen már nem tudjuk. A mi Lónyay grófnak a részvénytársulatok­kal való összeköttetését illeti, arra adott válasza bármi volt inkább mint kielégítő. Ez áll am a fel­világosításra nézve is, melyet az első általános magyar biztosító társaság és a magyar földhitelin­tézetre mondott. Midőn pedig Tisza Kálmán azt mondá, hogy : „Azzal, hogy a miniszterelnök úr kimondja, hogy elnöke csak ezen intézetnek volt nincs kimondva, hogy más intézetnek nem volt-e igazgatója vagy igazgató „tanácsosa, mert erről nem méltóztatott szólani.“ — Lónyay közbe ki­áltatott: „Mert nem is voltam!“ — és midőn más­nap Simonyi Ernő az „Ellenőriből rá olvasta, hogy az 1870-ki „Adress-Kalender“ szerint a láncz­­hid társulatnak és a buda­pesti alagut-társulatnak igazgató tanácsosa volt, a Pannónia viszontbizto­sító intézetnek pedig elnöke, és őt felhívta ennek megmagyarázására vagy megc­áfolására. Lónyay úr következőleg válaszolt:. Mindenekelőtt arra kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék csak az almanachok után indulni. Mielőtt miniszterré kineveztettem, egy és más társulat némi súlyt fek­tetett arra, hogy igazgatóságába beválaszszon és így került nevem az almanachokba, a­hol megle­het, hogy még ma is olvasható.“ Azt, ha valljon személye szintén belekerült-e az igazgatóságba,­­ a miniszter úr nem mondja, és megelégszik azzal miképp,,biztosítja a képviselő urat, hogy miniszterré kineveztetése óta az ily társulati ügyek vezetésébe nem folyt be.“ Minden elfogulatlan bíró ítéletére bízzuk annak meghatározását, ha valljon ez „ibis­­redibis“-féle válasz megfelel-e azon kat­egorikus közbekiáltásnak, melylyel a megelőző napon Ti­sza Kálmánnak felelte: „Mert nem is voltam.“ Minden elfogulatlan biró ítéletére bízzuk an­nak elhatározását, ha valljon e beszéd és Lónyay grófnak ismételt felhívása, hogy hát „bizonyítsa­nak rá valamit“ elegendőnek tekinthető e arra, hogy valaki ezeknek alapján akár a nemzet, akár az országgyűlés bizalmát megnyerhesse­­lámadóssági járulék, részint saját adósságaink kamatainak fejében. Más államoknak is vannak adósságaik, de azokkal többnyire saját polgárainak tartozik s a kamatokat nem viszik idegen földre, hanem benn az országban maradnak. Elég nagy baj, hogy nálunk nem így van. De megbocsáthatlan könnyelműség volna a bajt most még azzal tetézni, hogy midőn teljes önállósággal bírunk a bank­ügy rendezésében, azt olykép­p rendezzük, hogy a roppant előny, mely abból szárma­zik és a nagy üzleti haszon, mely azzal együtt jár, ismét idegenek részére biztosí­­tassék.­­ A magyar horvát országos kül­döttség talán már holnap tartja első ülését. A horvát tagok Jakics és Kresztics kivételével meg­­érkesztek. Az első közös ülésben gr Mar­­­át­h An­­tal fog elnökölni. Nem csoda tehát, hogy e beszéd után Seny­­nyey beszéde oly nagy hatást szült, nem csoda, hogy a Lónyay kormány állása nem csak megin­­gattatott hanem erkölcsileg legalább teljesen tart­­hatlanná lett és fenállása csak idő kérdése lehet.­­ A pénzügyi bizottság tegnapi ülésének érdekesebb mozzanata, hogy a törvény­­előkészítő bizottság költségeire előirányzott .60.000 írtból csak 30 ezeret szavazott­ meg. A miniszter ezúttal előterjeszti e bizottság szerve­zési tervezetét, megadván hozzá a szükséges fel­világosításokat. A pénzügyi bizottság azonban tegint Bud lszti,víojiltil,17. múlt évi február ha­vában hozott azon határozatára, mely szerint a codificationális munkálatokra megszavazott összeg nem valami rendszeresen szervezett hivatalnoki testület fizetésére rendeltetett fordíttatni, nem érezte magát hivatottnak a törvényelőkészítő bi­zottság költségeinek megszavazására, minekelőtte a minisztérium ezen felállítandó intézményre nézve a törvényhozás intézkedését ki nem kérte. A dolog jelen állásában a bizottság a codificatio-­ nális munkálatokra átalányt szavaz meg, s azt azon összegben á­lapítja meg, mint a múlt évben volt. Egyszersmind utasította a minisztert, hogyha ilynemű intézményt akar életbe léptetni, terjesz­­szen ez iránt előterjesztést a képviselőház elé. Míg ez meg nem történik,­­ a bizottság mint­endszeresített testületet nem fogadhatja el.­­ Hatala Péter az egyetem reformjáról, ille­tőleg a theológiai facultás a jövendőbeli helyzeté­ről a lapjában figyelemre méltó nézeteket tesz közzé. Szerinte tudományos, politikai és társadal­mi nyomós okok követelik, hogy a theologia az egyetem facultásai közt maradjon. „Tagadhatlan *— úgymond — hogy a pap­ság nagy fontosságú tényező nemzeti közművelő­désünk eszközlésében. Annak értelmi qualificatió­­jától függ a hatásnak üdvös vagy káros volta, melyet a végre gyakorol. Életkérdés tehát, a ha­zai közművelődés ezen fontos elemét úgy ké­pezni, hogy ne csak gátul ne szolgáljon egyoldalú, elfogult, taníttatása által, hanem universális mű­­veltetésével, csakugyan előbbre vigye közkultú­­ránknak nagyon is elhanyagolt ügyét. A ki tudja, hogy atalán mily ferde, egészen téves fogalmakat öntenek magán-seminariumokban igen sok tárgyról az egyházi rend ifjú növendékeinek fejeibe, s mily oppositiót nevel bennük az elfogultság, a közmű­velődés, a modern civilisatio ellen, az sajnálkozni fog azon politikusok rövidlátásán, kik szabadel­­vűséget vélnek abban, ha arra törekszenek, hogy a szabadságnak újabb gátakat emeljenek, a cle­­rusnak a világi tudományosságtól elzárt, szűkkörű neveltetése által.“ Hivatkozik Németországra, hol az ultramon­­tanismus elleni harcz megéri elé az eszmét, hogy a papság neveltetése az állam felügyelete alatt tör­ténjék. Ellenkezőleg az ultramontanismus az egye­temen kívüli neveltetést czéljainak megfelelőbb­nek tartja. A rövidlátó liberálisok tehát az ultra­­montánok malmára hajtják a vizet, midőn a pap­ság neveltetését a hierarchiára akarják bizni. Mig autonómiánk nincs nem szabad kocz­­káztatunk azon csekély befolyása sem, melyet a pesti egyetem theologiai fakultást gyakorol az egyházi rend növendékeire. Oda kellene hatni, hogy a theológia hallgatói a többi karok termei­be is beléphessenek, s ne lennének oly hermetice elzárva az egyetem többi facultásaitól, mint je­lenleg vannak. Egyátalán a seminariumi rendet kell megváltoztatni, s ezzel együtt az előadás nyelvéül a magyart hozni be. Nemzetiségi szempontból hasonlólag nagy fontosságot tulajdonít a theologia facultás megtar­tása és továbbfejlesztésének az egyetemen, mert a különféle szertartásnak itt egyesülve a magyar tudományosság gyypontjánál egészen más nézetek­kel és ismeretekkel térhetnének vissza egyházme­gyéikbe, , mint a particularismusnak alávetett vi­déki seminarumokból. Ezen cultural és nemzetiségi okoknál fogva óhajtja tehát, hogy a theologiai facultás az egye­temtől el ne szakíttatnék, hanem kellő reformok által oly karba helyeztessék, hogy a kulturai és nemzetiségi érdekeknek megfeleljen. * Hatala úr jelzi is a „Szabad Sajtó“ mai szá­mában, hogy mily irányban képzeli ezen reformok létesítését. Ő visszatér a boldogult Eötvös által fel­karolt eszméhez, hogy az egyetemen a nem katho­­likus felekezetek számára is állíttassanak fel theo­logiai facultások. Az ily nézet Hatalát, a katholi­­kus papot, egy szabadelvű és elfogulatlan gondol­kozó színében alkalmas feltüntetni, de mi valójá­ban inkább jól számító következetességet látunk abban , mert a theologiai karnak általában fenn­tartását, mi Hatala urnak alapgondolata talán csak ez er egy után lehet még bizonyos időre a kor követel­ményei ellen biztosítani. Az érvek is, melyeket Ha­tala ur követelésének támogatására felhoz, ezen speciális kath. szabadelvüség szempontjából foly­nak. A protestáns theologia — úgymond — ta­­gadhatlanul fölvilágosító hatást gyakorolt a kath. theologiára; a tapasztalás tanúsága szerint szám­talan esetben enyhítette­­a kath. theologusok elfo­gultságát és scrupulositását, megakadályozva őket abban, hogy a logika kérlelhetlen szigorát alkal­mazzák a theologiára. Mint látjuk, Hatala urat itt a theologiának kedvelése egy kissé messze ra­gadta. Ő protestáns theologiát akar az állam által állíttatni azon czélból, hogy az eszmecsere folytán a kath. theologia mint tudomány nyerjen. Azt his­­­­szük, hogy az államnak bajos ily feladatot vin­­di­álni. Bennünket Hatala fejtegetései a theologia szükségességéről — s ez a főkérdés — meg nem győztek s lesz alkalmunk azokra még visszatérni. — A horvát kérdésben kiküldött magyar regnicoláris deputátióról azt írja a zágrábi „Obzor“, hogy tagjai közt átalános egyetértés ural­kodik, mig azt a horvát­­ deputátióról nem lehet elmondani. Ugyan­ e lap szerint gr. Lónyay azon van, hogy a bizottságok mielőbb elvégezzék teen­­dőjeket. Sennyey ellenben azon nézetben van, hogy ily fontos s ennyi figyelmet szükséglő ügyet nem jó elhirtelkedni. Különösen a dolog pénzügyi

Next