Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)
1872-10-20 / 244. szám
Előfizetési árak Egész évre : 20 frt. — kr. Évnegyedre . , 5 frt. — kr. Félévre : . 10 „ , Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit nm közlünk, ha nemudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 244. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn 8 ünnepre következő napon. Vasárnap, October 20. 1872. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek Irodáján (nádor-utcza 6. n.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor Aatéza 6. szám. (Ijégsrédx testvérek irodájában). Az előfizetőm pénzek helyben és vidékről Pert, két sas utas e lé. sz. fis intézendők. IV. évfolyam TÁVIRATOK. Zágráb okt. 19. (Az Ellenőr távirata.) Samoborban az unionista képviselőjelölt Francisci szolgabiró 100 szavazattal választatott meg 93 ellenében. — A nemzeti párt tiltakozást adott be. Itten kitört a himlőjárvány. Páris okt. 19. (Az Ellenőr távirata.) A hir, hogy Gambetta beszédeket tartandó közelebb Nantesba és Bordeauxba rándul, alaptalan. Berlin okt. 19. Schweinitz tábornok bécsi porosz követ arról értesítette az osztrák kormányt, hogy a berlini kabinet legközelebb ide várja a socialis converentiára küldendő kormánybiztosokat. München okt. 19. Lutz közokt. ügyért a király tegnap magához Bergbe hivatta, hogy személyesen hallja meg tőle a püspöki emlékiratról szóló jelentését, hogy aztán tárgyalásokba bocsátkozzék ez ügyben a többi német államokkal. München okt. 19. (Az Ellenőr távirata.) Lutz közokt. miniszter távozásáról s átalában minden miniszteri válságról szóló hir alaptalan. Konstantinápoly okt. 19. Midhad pasa nagyvezér elmozditatása csakugyan tény, s Rusdi pasa már ki is neveztetett helyébe noha csak ideiglenes minőségben, minthogy egy hó múlva a nemrég kegyvesztett Mahmud pasa foglalja el ismét a nagyvezérséget. BéCS, okt. 19. Búzából elkelt 45,000 mérő 7—7.45 kr. Rozs 5 krral, olcsóbb, 4—4.15. Zab 2 krral csökkent 3.30. Árpa pang, liszt változatlan, szesz 58 */? repteolaj 24. Bécs, okt. 19. (Hivatalos zárlat.) Magyar földtehermentesitési kötvény 79.50. Salgó-Tarján —. .. Magyar hitel 136.50 Magyar záloglevél 86.75. Erdéy 177. Magyar keleti vasút 125.—. Magyar sorsjegy 103.80 tiszai vasút 246—. Magyar vasúti kölcsön 104.50. Angolmagyar 112.25. Franco-magyar 10. 97.—. Alföld 175. Magyar északkeleti v. 161. Keleti vasúti elsőbbségi kötv 78.—. Porosz pénztári utalv. 162.50. Magyar földhitel —. * Magy. gőzh. előbbségi kötv.—.—. Török sorsjegy 7720. Berlin, okt. 19. (Zárlat.) Cseh nyugoti vasút —. —. Galicziai —.—. Győri —.—. Unicbank —.—. Államvasut 200.50. Lombardok 124.26. Hitelsorsjegy 119. — . 1860 iki 96.—. 1864-diki 90.— Metalliques —.—. önkénytes kölcsön —.—. Hitelrészvény 203.75 —. Bécs 91 25. Románia 48.25. Ezüst-jövedék 65.50. Papirjöved. 61.—. Berlin, okt. 19. (Zárlat.) Galicziai 106.25. Lombardok 125.50. 1860-as 94.50. Államv. 201.—?1864-es Hitelrészvény 201.—. Magyar sorsjegy 2 14.25. Ezüstjöved. Bécs 90. 25. Ilitelsorsjegy 204. 25. Papirjöv..—. Romaniai 49.25 Páris, okt. 19. (Kezdet.) 30/of járadék 53.55., 4/.* járadék 88.66. Censol —. Magyar keleti vasút —.— Magyar kölcsön —.—. Olasz járadék 67.55. Amerikai — — A hamvasp. r. 802.—. Credit mobiliere.—. Éjszak-nyuga vasp. r. —. Lombard 491.—. 1871-ki kölcsön 85-45.— 1872-ki •------. Frankfurt, okt. 19. (Kezdet.) Váltóárf. Bécs 107.—.Amerikai 1882-re 96.—. Osztrák hitelrészvény 357.50 Osztrák államvasp. részv. 350.—. Ferencz József vasp. —.— Galicziai. 252.50. tívjáruléki ezüst —.—. tívjáruléki papir 647.78. Osztrák bankrészvény 937.—. 1860 dik 945. 1864 diki —.—.— Győr-Gráczi —.— Lombardok 219.- . Frankfurt, okt. 19. (Zárlat.) Váltóárfolyam 107.71 859 diki e, metalliques —.—. Uj ezüst kölcsön —.—5 Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön —. Amerikai 1882-re 94.*/8- 1854-diki sorsjegy —.—. 1864-es —.—. Lombard 222.50. Évjáruléki papir 60.16/la Osztrák bankrészvény 944.50. Osztrák hitelrészvény 365.50. Osztrák államvasp. részvény 360.—. 1860-ki sorsjegy 96.5/. Ferencz József vaspályar. —.—. Győr-gráczi —.—. Fvjárulék- ezüst —. Magyar sorsjegyek —.— Gömöri vasút r. —.—. Németosztrák bank —.—. Galiczia 56.50. Utóbörze — .—. —.— LEGÚJABB POSTA. — A Gironde departementi republikánusok a f. hó 20-án történendő pótválasztás alkalmából az amerikai Egyesült Államok példájára választási conventot alakítottak, mely minden republicánus frakciót magába öleljen. Ehez képest az itt felléptetett három republikánus jelölt lemondott s a convent egyhangúlag Caduc jelöltségének támogatása mellett nyilatkozott, magára vállalván egyszersmind a választási költségek fedezését is, mi mintegy 20,000 frankra fog rúgnni. — A kis Napóleon Lajos múlt pénteken kielégítő sikerrel tette le a felvételi vizsgákat a woolwichi királyi katonai akadémiában, amelybe jövő hó 15-én lép be. — A Ticborne - ügyben ismét történt valami, amennyiben Roger úr bejelentette a törvényszéken, hogy új védőkre bízza ügye további lebonyolítását; a törvényszéknek ez ellen nem is volt kifogása, az eddigi ügyvédek azonban vonakodnak a periratokat kezükből kiadni : míg 1200 font sterlinggel felszámitott kiadásaik és dijaik meg nem téríttetnek. A védelmi alapot kezelők végre biztosították az ügyvédeket, hogy követelésüket kifizetik, mihelyt az biróilag megállapittatik. — ^———VII -Bérlet 137 szám B3 Nemzeti Színház. Pest,Vasárnap, October 20-án, 1872. A nagyapó Eredeti vigjáték népdalokkal 3 szakaszban írta Szigligeti. Személyek: Peterdi Szilágyi Böjti, rokona és örököse — — — Szigeti József Ágnes, ennek neje — — — — — Paulayné Böjti Zsuzsa — — Blaháné Esztári — — — — _ _ _ Feleki Nagy Jancsi — — — — — — Sántha Kis Tamás, falusi biró — — — — Benkő Anna felesége patakine Gyula, fogadott fia — — — — — Tamási, Utasi, kalandor _____ újházi Kezdete 7 órakor. Bérlet 12. szám. 331x dal várszintaáz. Vasárnap okt. 20-án 1872. Nők az alkotmányban Eredeti vigjáték 3 felvonásban. Irta Tóth Kálmán Személyek Bánfalvi Bálint — — — — — Szigeti Imre Krisztina, neje — — — — — Szatmáry L-né Ilka, leányuk — — — — — Szigeti Jolán Bercsey Vilmos — — — — — Nagy Cselei birtokos — — — — — Pintér Cseieiné — — — — — — — Bogdanovics Kr. Pitvarosné — — — — — — Kassainé Borbócs, korcsmáros — — — — Réthy Kántor — — — — — — — V. Kovács János, házi huszár — — — — Karikás Szelei — — — — — — Náday Kezdete 7 órakor Pest, okt. 19. A bankügyben szárnyaló hírek és közlemények, ha egyben másban eltérnek is egymástól, abban úgy látszik mindnyájan megegyeznek, hogy a kormány szándéka az osztrák nemzeti bankkal kötni egyességet. Az egyesség főbb pontjai hallomás szerint ezek volnának: A bank üzlettőkéjéből 75 milliót bocsátana Magyarország rendelkezésére ; magyar igazgatóság állítatnék föl; a kormány ellenőrzési joggal bírna ; a kamatláb megállapítása közös megállapodástól tétetnék függővé; a 80 millió bankadósság egy részét Magyarország magára vállalná. Nem akarunk az itt felállított tételekről , melyek lehetnek valók is, nem is részletesen szólam, csak átalánosságban akarunk kifejezést adni abbeli nézetünknek, miszerint mi bankügyünket teljesen önálló alapra kívánjuk fektetni és pénzügyi függetlenségünket semmi szín alatt nem vagyunk hajlandók feladni. Az osztrák bankkal való egyességbe, az említett, vagy ahoz hasonló feltételek mellett, soha be nem egyezhetünk. Ebbe beleegyezni hazánk érdekeinek legérzékenyebb megsértése volna. Bele nem egyezhetünk pedig különösen három oknál fogva. Először, mert a Magyarország rendelkezésére bocsátandó pénz lehet, megfelelne a forgalom szükségeinek ma, de nagyon bizonytalan, hogy megfelelne-e a tíz év alatt mindig, mely időre a szerződést kötni akarják? Magyarország jelenleg teljesen független állást foglal el a bankügyben s ily szerződés kedvéért függetlenségétől hosszú időre megfosztani halálos bűn volna. A magyar kormány ellenőrzési joga nem elegendő az ország érdekeinek megvédésére, ha az ellenőrzési jog mellett nincs meg azon másik joga is, hogy az ipar és kereskedelem szükségleteinek emelkedéséhez képest követelheti a hitelnek, illetőleg a Magyarország rendelkezésére bocsátott tőke emelését is. Második ok, melynél fogva a czélba vett egyességet el nem fogadhatjuk, a 80 millió adósság kérdése. Az osztrák nemzeti bank a magyar kormánynyal kötendő szerződés első feltételéül a 80 millió adósság közösségének részünkről való elismerését tekinti. Az osztrák bankkal való egyesség tehát csakis úgy, és akkor jöhetne létre, ha Magyarország a 80 millióhoz való hozzájárulásra — mit eddig határozottan és joggal mindig megtagadott, — most késznek nyilatkoznék. Fölösleges dolog volna most itt újra fejtegetni, hogy kötelezi-e a 80 milliónyi adósság Magyarországot újabb járulék fizetésére; ki volt az már fejtve elég világosan és számtalan ízben , hogy nem; s ha most mégis annak részbeni fizetésére köteleznék magunkat, akkor viszont oly előnyökbel kellene részesülnünk, melyek legalább is fölérnek azon részszel, melyet az adósságból átvállalunk. De hogy mi azért, mert az önálló pénzügy minden előnyét az osztrák banknak hagyjuk, még a minket nem kötelező adósságegy részét is elvállaljuk, ez már csakugyan oly együgyűség volna, melyért méltán kinevethetne bennünket a világ. A harmadik ok az osztrák bankkal kötendő szerződés ellen az, hogy a bank nyereménye nem az országban maradna, hanem idegenek vennék annak hasznát. Nem tagadjuk, hogy az osztrák bankkal kötendő szerződés e pillanatban csakugyan javítaná pénzforgalmunkat, de nem volna-e könnyelműség hosszú időre oly szerződéssel kötni meg a nemzetet, mely a bank üzleti hasznát és nyereményét kivinné az országból és idegeneket tenne gazdagokká! Egyik legnagyobb akadálya Magyarország felvirágzásának épen az, hogy eddig is minden nevezetesebb vállalat idegen emberek által, idegen tőkepénzeken alakult s a haszon, mit a vállalatok adnak, mindig idegen ország előnyére esik. Magyarország pénzügyi romlásának egyik legfőbb oka azon körülmény, hogy évenként tömérdek pénzt vagyunk kénytelenek az országból kivinni, részint a közös ügyek, részint az ál A kormány győzelme a válaszfelirati vitában. „A Szombati Lapok“ írja: A most lefolyt válaszfelirati vitánál főkén Lónyay gr. miniszterelnök volt az, aki a vita hoszszadalmassága és hangulata ellen panaszt emelt. Nem is csodáljuk, hogy épen ő hosszúnak — sőt személyes tekintetből talán fölöslegesnek is — tartotta. Pedig bizony távolról sem volt az sem oly kimerítő,sem oly éles mint az országgyűlést megelőző események után várni lehetett is, mi inkább hajlandók vagyunk hinni, hogy épen e tekintetben nem felelt meg egészen az ország várakozásának, ha mindjárt Lónyay úr már is megsokalta. Ha vége felé élénkebb lett, azt épen Lónyay úrnak lehet érdemül tulajdonítani, a kihívó és az ellenzéket méltatlanul vádoló beszédével az élesebb visszatolást maga idézte fel. Lett légyen azonban a vita bármilyen, meddőnek azt egyáltalán mondani nem lehet. Érzi ezt különösen a Deákpárt és a kormány, melynek sajtója mindent elkövet, hogy annak hatását ha el nem enyésztetheti, legalább enyhítse, ami azonban aligha fog neki sikerülni és a „meddő“ vita gyakorlati eredményei már alighanem a legközelebbi időben láthatók és tapasztalhatók lesznek. Sennyey beszéde mellett Lónyay nagyon kicsinynek tűnt fel. Elhisszük és megengedjük, hogy nehéz állása volt. Az oly állást, mint a minő a miniszterelnöké, még a legügyesebb parlamenti szónoknak is nehéz volna védelmezni. Lónyay sohasem volt nagy szónok, de mint pénzügyminiszer több ízben jó, ügyes és hatásos beszédet mondott Mióta miniszterelnök lett, nem tudjuk mi okból, soha a képviselőházban egy ügyes szót nem ejtett, egy tapintatos lépést nem tett. A válaszfelirati vitában tartott beszédei, melyek elsőjét jól átgondolva bőséges jegyzetekből mondott, minden kritika alatt állnak. A miniszterelnök beszédének gyöngesége és azon általános elégedetlenség, mely az ország ügyeinek vezetését illetőleg a hazában uralkodik, képezték talán Sennyey beszédének főérdemét és idézték elő azt a hatást, melynek súlya alól a Deákpárt szabadulni nem képes. Sennyey beszéde kétségen kívül kiváló volt. Mindenkinek be kellett ismerni, hogy egy államférfi beszélt, és beszélt jól átgondolva, mit mond, beszélt sok tapintattal, és amit mondott, szépen és szabatosan adta elő. Mindezt szívesen elismerjük, de mindemellett beszéde nem idézte volna elő a hatást, melyet tett, ha a kormánynyal és a kormányzattal az elégetlenség nem lett volna oly nagy és általános mint amilyen, és ha nem közvetlen a miniszterelnök után szól. Lehetetlen volt Lónyay legjobb barátainak is föl nem ismerni a roppant ellentétet, mely a két beszéd közt volt. Míg Lennyey a valódi gentleman finomságával és államférfim tapintattal körvonalazván saját programmját minden pártnak megmondta, miben különbözik tőle a nélkül, hogy bármelyikkel szemben is kihívó és ingerlő lett volna, addig Lónyay méltatlan és alaptalan vádakkal halmozta el az ellenzék minden árnyalatát, szemrehányásokat tett mindeniknek, ingerlő és kihívó volt mindenki irányában, magát pedig az ellene emelt súlyos vádak alól kimenteni éppenséggel nem sikerült. Lónyay beszéde elején kijelenti, hogy a haza érdekében oly fontosnak és annyira óhajtandónak tartaná a két párt közötti ellentét megszüntetését, és ha a czélt el lehetne érni, elvei és azon alap veszélyeztetése nélkül, melyet ők teremtettek, saját és minisztertársai állását e czél végett felajánlani egy percig sem habozna. Ha ez őszinte nyilatkozat volt, akkor nem foghatjuk fel, hogy hát miért habozik Lónyay úr még most is ? Hisz lehetetlen, hogy ő maga be ne lássa, hogy legmeghittebb barátjai be ne lássák, miszerint épen az ő személyisége és minisztertársainak tehetetlensége az, ami az éles ellentétet előidézi, ami az országban a nyugtalanságot és elégedetlenséget szítja. Mi nem ismerünk embert az országban, bármely párthoz tartozzék is, aki magán körében be nem vallaná, hogy a Lónyay kormánynyal megelégedve senki sincs. Pedig ha valaha lehetséges volt az alap veszélyeztetése nélkül visszalépnie, a mostanival kedvezőbb pillanatot alig képzelhet. A jobboldal — hála a választásoknál elkövetett erőszakoknak, törvénytelenségeknek — a képviselőházban számszerint erősebb, mint valaha és vannak soraiban oly kitűnő férfiak, kik a jelen minisztérium tagjainak mellőzésével is a 67-ki kiegyezés alapján képesek egy oly kormányt alakítani, mely ha nem bírná is a nemzet osztatlan bizalmát, hanem számíthatna is arra, hogy a nemzet a 67-ki törvényekbe belenyugszik, hogy az ellenzék eddigi álláspontját feladja, de mindenesetre mint nyeremény tekintetnek a jelen kormány felett, kevesebb ellenszenvvel és több bizalommal szilárd és határozott elvi de kevésbbé személyes és ennélfogva kevésbé éles ellenzékkel találkoznék mint a jelenlegi. Föltéve mindig, hogy azok minden utógondolat nélkül becsületesen követik azt a programmot, melyet Sennyey körvonalzott, midőn megmondta, hogy ő konservativ ugyan, de olyan, ki egyenlően irtózik a reactiótól a mint veszélyesnek tartja a forradalmat, és kik el vannak határozva azon haladási ösvényen, melyet a 48-ki nagyszerű átalakítás előjökbe irt, nemcsak meg nem állapodni vagy épen hátramenni, hanem azon következetesen és öntudatosan alkotó szellemben előrehaladni. Ha tehát Lónyay úr nem személyes politikát követ, ha mindenek fölébe helyezi a haza javát, melyet erős meggyőződése szerint ama alap biztosít, melyen ők , a többség állanak, most van a pillanat, hogy hazája iránti kötelességét teljesítse, hazájának a hatalmában álló legnagyobb szolgálatot megtegye és lépjen vissza azon állástól, melyen ez időszerint az országnak és a koronának hasznára többé nem, csak kárára lehet. Beszéde további részében Lónyay gr. csak fenyegetőzött. Cloture-rel, vagyis szájkossárral fenyegette a képviselőházat, korlátokkal a sajtót. Neki még azon esküdtszési intézmény is sok, melyet Horváth Boldizsár álliberális rendelete által a 48-ks törvényekben megalapítotthoz képest egy százalékra redukált. Lónyay mellőzni szeretné még a sajtóvétségeknél is az esküdtszéki eljárást. Ma, midőn azt már Oroszország is az egész bünfenyítő eljárásra kiterjesztette. Ily kormánynyal szemben a nemzetet a reactióval ijeszteni nem lehet. Egy kormány, mely a szólás és írásszabadságot korlátolni akarja, mely néhány évvel ezelőtt a haditörvényszéket akarta életbe léptetni hazánkban, az ne szóljon nekünk szabadelvűségről és reactióval ne lényegesen senkit. Ami pedig azon mentséget illeti, melylyel Lónyay az ellene és a minisztérium ellen általában felhozott vádakat és gyanúsításokat védelmezte, azt nemcsak gyengének, henem hallatlan és egy miniszter szájában hihetlennek kellett volna tartanunk mielőtt azt tőle hallottuk. Midőn a 48-as párti felirat és azután Tisza Kálmán azt mondják neki, hogy a kormány kezelésének tisztasága iránti gyanúsítás állandó rovatot képez bel- és külföldi lapokban, midőn felszólíttatik, hogy nyugtassa meg a közvéleményt. Lónyay úr. egyetlen válasza, hogy „vádolja azt, vonja kérdőre azt, ki visszaél a sajtószabadsággal, ki sérteni szándékozik második becsületét“. A közvéleményt szerinte is meg kell nyugtatni, de nyugtassa meg a ki felizgatta :„ Hallott-e valaki ilyesmit valaha egy kormányférfi szájából ? Ha Lónyay gr. gyanusíttatik vagy vádoltatik, akkor, ha neki tetszik az ily felelettel beérheti, de a király ministere, az ország kormányelnöke nem csak a maga tekintélyét és becsületét köteles fentartani, mely nem a nemzetet is köteles fentartani, mégpedig a legnagyobb fáradsággal a nemzet hitelét, minden áron pedig a nemzet nyugalmát. Lónyay dr. mondja: „a kormány minden tette nyilvánosan történik. Nem adatik engedély, mely nyilvánosan és rendesen a szabad rendszer felhívása mellett ne eszközöltetett volna.“ De engedelmet kérünk, ez nem áll. És itt oly hosszú sorát volnánk képesek idézni a példáknak, amely egy hírlapi czikk keretét messze túlhaladja. De hogy csak néhányat említsünk ! ugyan nyilvános szabad verseny mellett adatot ki Warring testvéreknek 95 millióba került keleti vasút engedélye, vagy nyilvános engedély útján adatott ki a már is több mint 30 millióba került Károlyvárfiumei, vagy a 16 milliót meghaladó hatvan miskolczi és zákány-zágrábi vasutak építési szerződés ? Nyilvánosan és verseny útján történt-e ez évben a valószínűleg több mint 100 millióra menő sugárút kiépítési iránti szerződés ? És a többi, és a többi, ahány csak van. De Lónyay úr. azt mondja, hogy „e tekintetben a kormány gyakran tovább is megy mint kellene, és ily vádaskodások kikerülése miatt is nem tekinti, hogy a személy mely a formáknak inkább megfelel, nyújt e elegendő biztosítékot, midőn legjobb meggyőződése szerint máskép intézkedni az állam egyenes előnyére szolgálna. „Talán csak nem azt akarja Lónyay úr. ezzel mondani, hogy hírhedt szédelget a minden országból, hol megfordult megszökött csalót: Warringet vagy az ismeretes európai humbugot, Strussberget az ellenzék pressiója és a puszta formákhoz való ragaszkodás folytán hozta Magyarországba ? Ha Lónyay gr. kívánja, mi megnevezhetjük azokat, kik ez urakat ajánlották, sőt a jutalom mennyiségét is, melyet magoknak ajánlásuk fejében kikötöttek. Azt, hogy abban kivel osztozik, természetesen már nem tudjuk. A mi Lónyay grófnak a részvénytársulatokkal való összeköttetését illeti, arra adott válasza bármi volt inkább mint kielégítő. Ez áll am a felvilágosításra nézve is, melyet az első általános magyar biztosító társaság és a magyar földhitelintézetre mondott. Midőn pedig Tisza Kálmán azt mondá, hogy : „Azzal, hogy a miniszterelnök úr kimondja, hogy elnöke csak ezen intézetnek volt nincs kimondva, hogy más intézetnek nem volt-e igazgatója vagy igazgató „tanácsosa, mert erről nem méltóztatott szólani.“ — Lónyay közbe kiáltatott: „Mert nem is voltam!“ — és midőn másnap Simonyi Ernő az „Ellenőriből rá olvasta, hogy az 1870-ki „Adress-Kalender“ szerint a lánczhid társulatnak és a budapesti alagut-társulatnak igazgató tanácsosa volt, a Pannónia viszontbiztosító intézetnek pedig elnöke, és őt felhívta ennek megmagyarázására vagy megcáfolására. Lónyay úr következőleg válaszolt:. Mindenekelőtt arra kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék csak az almanachok után indulni. Mielőtt miniszterré kineveztettem, egy és más társulat némi súlyt fektetett arra, hogy igazgatóságába beválaszszon és így került nevem az almanachokba, ahol meglehet, hogy még ma is olvasható.“ Azt, ha valljon személye szintén belekerült-e az igazgatóságba, a miniszter úr nem mondja, és megelégszik azzal miképp,,biztosítja a képviselő urat, hogy miniszterré kineveztetése óta az ily társulati ügyek vezetésébe nem folyt be.“ Minden elfogulatlan bíró ítéletére bízzuk annak meghatározását, ha valljon ez „ibisredibis“-féle válasz megfelel-e azon kategorikus közbekiáltásnak, melylyel a megelőző napon Tisza Kálmánnak felelte: „Mert nem is voltam.“ Minden elfogulatlan biró ítéletére bízzuk annak elhatározását, ha valljon e beszéd és Lónyay grófnak ismételt felhívása, hogy hát „bizonyítsanak rá valamit“ elegendőnek tekinthető e arra, hogy valaki ezeknek alapján akár a nemzet, akár az országgyűlés bizalmát megnyerhesselámadóssági járulék, részint saját adósságaink kamatainak fejében. Más államoknak is vannak adósságaik, de azokkal többnyire saját polgárainak tartozik s a kamatokat nem viszik idegen földre, hanem benn az országban maradnak. Elég nagy baj, hogy nálunk nem így van. De megbocsáthatlan könnyelműség volna a bajt most még azzal tetézni, hogy midőn teljes önállósággal bírunk a bankügy rendezésében, azt olyképp rendezzük, hogy a roppant előny, mely abból származik és a nagy üzleti haszon, mely azzal együtt jár, ismét idegenek részére biztosítassék. A magyar horvát országos küldöttség talán már holnap tartja első ülését. A horvát tagok Jakics és Kresztics kivételével megérkesztek. Az első közös ülésben gr Maráth Antal fog elnökölni. Nem csoda tehát, hogy e beszéd után Senynyey beszéde oly nagy hatást szült, nem csoda, hogy a Lónyay kormány állása nem csak megingattatott hanem erkölcsileg legalább teljesen tarthatlanná lett és fenállása csak idő kérdése lehet. A pénzügyi bizottság tegnapi ülésének érdekesebb mozzanata, hogy a törvényelőkészítő bizottság költségeire előirányzott .60.000 írtból csak 30 ezeret szavazott meg. A miniszter ezúttal előterjeszti e bizottság szervezési tervezetét, megadván hozzá a szükséges felvilágosításokat. A pénzügyi bizottság azonban tegint Bud lszti,víojiltil,17. múlt évi február havában hozott azon határozatára, mely szerint a codificationális munkálatokra megszavazott összeg nem valami rendszeresen szervezett hivatalnoki testület fizetésére rendeltetett fordíttatni, nem érezte magát hivatottnak a törvényelőkészítő bizottság költségeinek megszavazására, minekelőtte a minisztérium ezen felállítandó intézményre nézve a törvényhozás intézkedését ki nem kérte. A dolog jelen állásában a bizottság a codificatio- nális munkálatokra átalányt szavaz meg, s azt azon összegben álapítja meg, mint a múlt évben volt. Egyszersmind utasította a minisztert, hogyha ilynemű intézményt akar életbe léptetni, terjeszszen ez iránt előterjesztést a képviselőház elé. Míg ez meg nem történik, a bizottság mintendszeresített testületet nem fogadhatja el. Hatala Péter az egyetem reformjáról, illetőleg a theológiai facultás a jövendőbeli helyzetéről a lapjában figyelemre méltó nézeteket tesz közzé. Szerinte tudományos, politikai és társadalmi nyomós okok követelik, hogy a theologia az egyetem facultásai közt maradjon. „Tagadhatlan *— úgymond — hogy a papság nagy fontosságú tényező nemzeti közművelődésünk eszközlésében. Annak értelmi qualificatiójától függ a hatásnak üdvös vagy káros volta, melyet a végre gyakorol. Életkérdés tehát, a hazai közművelődés ezen fontos elemét úgy képezni, hogy ne csak gátul ne szolgáljon egyoldalú, elfogult, taníttatása által, hanem universális műveltetésével, csakugyan előbbre vigye közkultúránknak nagyon is elhanyagolt ügyét. A ki tudja, hogy atalán mily ferde, egészen téves fogalmakat öntenek magán-seminariumokban igen sok tárgyról az egyházi rend ifjú növendékeinek fejeibe, s mily oppositiót nevel bennük az elfogultság, a közművelődés, a modern civilisatio ellen, az sajnálkozni fog azon politikusok rövidlátásán, kik szabadelvűséget vélnek abban, ha arra törekszenek, hogy a szabadságnak újabb gátakat emeljenek, a clerusnak a világi tudományosságtól elzárt, szűkkörű neveltetése által.“ Hivatkozik Németországra, hol az ultramontanismus elleni harcz megéri elé az eszmét, hogy a papság neveltetése az állam felügyelete alatt történjék. Ellenkezőleg az ultramontanismus az egyetemen kívüli neveltetést czéljainak megfelelőbbnek tartja. A rövidlátó liberálisok tehát az ultramontánok malmára hajtják a vizet, midőn a papság neveltetését a hierarchiára akarják bizni. Mig autonómiánk nincs nem szabad koczkáztatunk azon csekély befolyása sem, melyet a pesti egyetem theologiai fakultást gyakorol az egyházi rend növendékeire. Oda kellene hatni, hogy a theológia hallgatói a többi karok termeibe is beléphessenek, s ne lennének oly hermetice elzárva az egyetem többi facultásaitól, mint jelenleg vannak. Egyátalán a seminariumi rendet kell megváltoztatni, s ezzel együtt az előadás nyelvéül a magyart hozni be. Nemzetiségi szempontból hasonlólag nagy fontosságot tulajdonít a theologia facultás megtartása és továbbfejlesztésének az egyetemen, mert a különféle szertartásnak itt egyesülve a magyar tudományosság gyypontjánál egészen más nézetekkel és ismeretekkel térhetnének vissza egyházmegyéikbe, , mint a particularismusnak alávetett vidéki seminarumokból. Ezen cultural és nemzetiségi okoknál fogva óhajtja tehát, hogy a theologiai facultás az egyetemtől el ne szakíttatnék, hanem kellő reformok által oly karba helyeztessék, hogy a kulturai és nemzetiségi érdekeknek megfeleljen. * Hatala úr jelzi is a „Szabad Sajtó“ mai számában, hogy mily irányban képzeli ezen reformok létesítését. Ő visszatér a boldogult Eötvös által felkarolt eszméhez, hogy az egyetemen a nem katholikus felekezetek számára is állíttassanak fel theologiai facultások. Az ily nézet Hatalát, a katholikus papot, egy szabadelvű és elfogulatlan gondolkozó színében alkalmas feltüntetni, de mi valójában inkább jól számító következetességet látunk abban , mert a theologiai karnak általában fenntartását, mi Hatala urnak alapgondolata talán csak ez er egy után lehet még bizonyos időre a kor követelményei ellen biztosítani. Az érvek is, melyeket Hatala ur követelésének támogatására felhoz, ezen speciális kath. szabadelvüség szempontjából folynak. A protestáns theologia — úgymond — tagadhatlanul fölvilágosító hatást gyakorolt a kath. theologiára; a tapasztalás tanúsága szerint számtalan esetben enyhítettea kath. theologusok elfogultságát és scrupulositását, megakadályozva őket abban, hogy a logika kérlelhetlen szigorát alkalmazzák a theologiára. Mint látjuk, Hatala urat itt a theologiának kedvelése egy kissé messze ragadta. Ő protestáns theologiát akar az állam által állíttatni azon czélból, hogy az eszmecsere folytán a kath. theologia mint tudomány nyerjen. Azt hisszük, hogy az államnak bajos ily feladatot vindiálni. Bennünket Hatala fejtegetései a theologia szükségességéről — s ez a főkérdés — meg nem győztek s lesz alkalmunk azokra még visszatérni. — A horvát kérdésben kiküldött magyar regnicoláris deputátióról azt írja a zágrábi „Obzor“, hogy tagjai közt átalános egyetértés uralkodik, mig azt a horvát deputátióról nem lehet elmondani. Ugyan e lap szerint gr. Lónyay azon van, hogy a bizottságok mielőbb elvégezzék teendőjeket. Sennyey ellenben azon nézetben van, hogy ily fontos s ennyi figyelmet szükséglő ügyet nem jó elhirtelkedni. Különösen a dolog pénzügyi