Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)
1872-10-23 / 246. szám
Előfizetési árak Egész évre . 20 frt. — kr. 1 évnegyedre ! 15 frt.— kr. Félévre . • 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 0. nám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 26. szám. Szerda, October 23. 1872 A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcai 6. n.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utca 0. szám. (Légrády testvérek Irodájában). Aj előfizetők péntek helyben & vidékről Pest, kötni utca H. u. Ha intézendők. IV. évfolyam TÁVIRATOK. Páris okt. 22. Nancy város polgármestere St. Vallier strassburgi franczia ügynökhöz intézett iratában tiltakozik a lapok azon hire ellen, hogy ő Párisban lett volna, hogy a német részről szenvedett kellemetlenségek miatt panaszt emeljen. A polgármester mélyen fájlalja bizonyos lapok hangját, melyek dühös támadásaikkal a német csapatok izgultságát provokálják, de reméli a hírlapírók hazafiságától, hogy felhagynak e gonosz ingerkedéssel. Berlin okt. 22. Az urak háza a szabad konservativ érzelmű Stolberg Ottó grófot választotta elnökéül. Ezután legott elővette a kerületi szabványok tárgyalását, hol a belügyér a kormány részéről kijelentette, hogy az általános hadkötelezettség fejében megadatik az önkormányzat a közegeknek. A képviselőházban a pénzügyér az 1873-ki költségvetést terjesztette be, melyben bevétel és kiadás egyenlően 206,608,632 tallérra van előirányozva, s így a bevétel a múlt évivel szemben 19 millió többletet mutat fel. A kormány 734 milliót hoz javaslatba az adósságok törlesztésére, 4 és fél milliót a tartományi alapok dotálására, 2 és fél milliót lakbérpótlékul polg. hivatalnokok számára, s nagymérvű emelését a népiskolákra és műcélokra fordítandó kiadásoknak. A kormány előterjesztése tetszéssel fogadtatott. Belgrád okt. 22. Múlt éjjel a Bazárban nagy tűz ütött ki, melyet a legnagyobb erőfeszítés daczára, mind e pillanatig nem sikerült elfojtani s a kár állítólag fél millió forintra számítható. Bécs, okt. 22. (Hivatalos zárlat.) Magyar földtehermentesitési kötvény] 79.60. Salgó-Tarján 166 Magyar hitel 130.— .— Magyar záloglevél 87.75. Érd 177. Magyar keleti vasút 125.—. Magyar sorsjegy 103.80 tiszai vasút 246—. Magyar vasúti kölcsön 104.50. Angolmagyar 112.25. Franco-magyar b. 97.— ? Alföld 175. Magyar északkeleti v. 161. Keleti vasúti elsőbbségi kötv 78.—. Porosz pénztári utasv. 162.50. Magyar földhitel —“ Magy. gőzh. előbbségi kötv.—. Török sorsjegy 7720. LEGÚJABB POSTA. — „Tizenkét havi elnökösködés“ czim alatt legközelebb egy terjedelmes munka fog megjelenni Thierstől a szerző megnevezése nélkül ugyan, de — mondja a „Patrie“ — szelleme és nézetei, sőt még alakja is legott elárulják, minő részt vett „a consulatus és a császárság történeteinek szerzője e mű szerkesztésében. A könyv két részre fog oszlani; az első a tényeket sorolja fel, míg a második az ez idő szerinti alkotmányos kérdések vitatásának lesz szentelve. — Napoleon herczeg eme levelet intézte a párisi felebbviteli törvényszéki főügyészhez : Prangins 1872. okt. 14. Főügyész ur ! Én franczia polgár vagyok, semmi számüzetési törvény nem sújtott. Polgári és politikai jogaim teljes élvezetében, s a corsikai departementi tanács egyik tagja vagyok. Fiaim neveltetése ügyében jöttem Francziaországba rendes útlevéllel. Mindazonáltal az egyéni szabadságról szóló törvény gúnyjára egy belügyminiszteri rendelet alapján felhivattam, hogy a franczia területet haladéktalanul hagyjam el. S midőn határozottan megtagadtam engedelmeskedni e felhívásnak, Pétinot rendőrségi osztályfőnök rendeletére Clément rendőrbiztos által elfogattam. Hasztalan tiltakoztam ez elfogatás törvénytelensége ellen. Hasztalan kértem azoktól a kik elfogtak, hogy mutassanak fel valamely meghatalmazást s nevezzék meg a bűnt avagy vétket, a melylyel vádoltatom. Hasztalan követeltem, hogy valamely polgári vagy katonai bíróság elé állíttassam. — Az erő alkalmazása volt az egyetlen felelet, a melyet tiltakozásaim és ellenállásomra nyertem. Megragadtak a rendőrök s fedezetek alatt kellett a határokig mennem. Én mindig azon meggyőződésben éltem, főügyész úr, miszerint leghathatósabb mód az ország törvényeihez folyamodni a hatalom túlkapásaival erőszakoskodásaival szemben. Ehez képest egész bizalommal eme törvény protektiója alá helyezem a magamat és az ön utján vádat emelek Lefranc belügyminiszter és Renault rendőrfőnök ellen kik személyes szabadságom elleni bűnt követtek el, melyet pedig a büntető codex 114 és következő §§ büntetnek. Kijelentem, hogy ha ez után nem nyerek elégtételt, ügyemet az illetékes törvényszékek elé viszem. Fogadja stb. Napoleon (Jérome.) Bérlet 140 szám Nemzeti Színház, Pest, szerdán, October 23-án, 1872. Júlia. Dráma 3 felvonásban, irta Feuillet. Személyek: De Cambre Móricz — — — — — Feleki Julia, neje — — — Prielle Cornélia Cécile, leányuk — — — — — — Gábos Irma Turgy Maxim — — — — — — Nagy Cresseyné — — —— — — — — Niczkyné János, inas — — — — — — — Karikás Történik falun, Melun közelében. Ezt követi: A bokréta. Magánjelenet 1 felv. Irta Benedix. Emma — — — — — — — — Sziligeti Jolán. Kezdete 7 órakor. Bérlet 14. szám. Budai várszinház, Szerdán okt. 23-án 1872. Viola. Eredeti népszínmű 6 felv. Báró Eötvös J. „Falujegyzője czimü regénye után irta Szigeti József. Kezdete 7 órakor Pest, okt. 22. A pénzügyi bizottság tegnap tartott ülésében a pénzügyminiszter előterjesztést tett az ország pénzügyi helyzetéről. Az előterjesztés részletei a P. Napló szerint ezúttal nem hozhatók nyilvánosságra, az U. Lloyd mindamellett megjegyez annyit, miszerint a pénzügyminiszter kijelentette, hogy hetvenöt millióra van szüksége az összes deficit céljából. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy nem helyeselhetjük az előterjesztés titokban tartását, először azért, mert az ország pénzügyi helyzetének megismerése mindnyájunk érdekében áll, másodszor azért, mert a pénzügyi helyzeten, bármi kedvezőtlen is, a titkolódzás által segíteni nem lehet. És e titkolódzás fölösleges is. Tudjuk, látjuk, hogy pénzügyeink lehető roncsolt állapotban vannak. Ezt titkolni hasztalan. A 30 milliós kölcsön sorsa, a tiszai vasútrészvények története elég hangosan szóló bizonyítványai annak, hogy ha még most sem határozzuk el magunkat pénzügyi bajaink orvoslására, csakhamar elérünk oda, hol a baj orvosolhatlanná lesz. Első föltétel pénzügyeink javulására, hogy a kormány nyíltan, becsületes őszinteséggel beismerje a bajt, melynek előidézésében az első és a főfactor volt. Az eddigi politikával, mely a közönség elámításából állott, teljesen szakítani kell. Öt esztendő óta meggyőződhetett róla a kormány, hogy a helyzetnek szép, de hamis színekkel való rajzolása eredményre nem vezet. Pénzügyminisztereink eddig exposetokban. Q -feenlyt a cxitactig arra mesterséges utón módon rózsás színben tüntessék elő pénzügyi állapotunkat s valahányszor az ellenzék komoly hazafias aggodalmainak pénzügyeink jövőjét illetőleg kifejezést adott, a kormány és pártja mindannyiszor a legnagyobb könnyelműséggel rázta fejét. S íme, amit az ellenzék megjövendölt, úgy látszik sokkal hamarabb bekövetkezik, mintsem hittük volna. Kerkapoly pénzügyminiszter tegnap kijelente, hogy a jövő évi hiány fedezése czéljából 75 millió forintra van szüksége. Szép összeg, mely összes rendes bevételeinknek majdnem felét képezi. Szept. 17-én tartott beszédében Kerkapoly pénzügyminiszer csak 28 millió deficitről szólt s kétségtelen, miszerint a helyzet roppant kényelmetlenné válhatott már a pénzügyminiszterre, hogy nem volt képes a helyzet valódiságát tovább is rejtegetni. Mi mindjárt az expozé meghallgatása után constatáltuk, hogy az előterjesztett költségvetés alapján a jövő évre mutatkozó deficit nem 28, hanem 60 millió forint, s hogy ma már maga a pénzügyminiszer a deficitet még 60 milliónál is magasabbra teszi, ez igen jellemző körülmény pénzügyeinkre. Nem kétkedünk egy cseppet sem, hogy a pénzügyminiszternek csakugyan 75 millióra van szüksége, ha a jövő évi hiányt fedezni akarja. A sorsolási kölcsönből a költségvetésben még mintegy öt millió van fedezetül fölvéve, s mi ezt valósággal fedeacriends. cz&iiiiLvktiiK . A pGllZUg^ymlutoa^ OJ# ww azonban valószínűleg tudja, hogy e kölcsön maradványa is csak a papíron van már meg, de a cassában nincs, s azért annak pótlásáról is kell gondoskodni. Ki kell váltani az elzálogosított részvényeket is, s lehet, egyebeket is, amikről a nagyközönségnek eddig tudomása nincs s végül pótolni kell a 30 milliós kölcsön fönmaradt részét, amennyiben a jövő évre ez is előirányozva jön, de amelyből tényleg egy fillér sem létezik. Ezeket egybeadva, nem meglepő reánk nézve, hogy fölrúg a deficit 75 millióra, de igenis meglepő az, hogy a pénzügyminiszter, ki tisztában volt már a pénzügyi helyzettel régen, még egy hónap előtt is elég könnyelmű volt alaptalan s tényeket elferdítő expozéja által tévútra vezetni az országot, s elég könnyelmű volt a delegáció előtt a pénzügyi helyzetről oly kedvező előterjesztést tenni, mely sok oly kiadás megszavazására bátorította a delegátusokat, melyeket — ismerve a valódi állapotot — elkerülhetőknek találtak volna. — A magyar-horvát regn.icolaris küldöttség horvát része két albizottságra oszlott Az egyik a pénzügyi kérdés, a másik Horvátországnak a magyar országgyűlésen való képviseltetése s a horvát orsz. kormány ügyével foglalkozik s e tárgyakról javaslatot terjeszt elő a horvát bizottság elé. A bizottság e javaslakat megvitatja s azután azok a magyar küldttség elé terjesztetnek. A horvát albizottságok már hozzá fogtak a munkához. Úgy halljuk, hogy horvát részről nincsenek még tisztában a kérdések mikénti megoldása felől, s a tagok közt nézetek eltérők. Az egyetem reformjához. i. (p.) Az enquéte tanácskozásaira áttérve, első tekintetre szemünkbe tűnik egy igen ominosus neme a tartózkodásnak, melylyel a cultusminister questionariumának legfontosabb tételei a bizottság részéről találkoznak, — úgy, hogy nagy kísérletbe jönne az ember e körülményt a tájékozatlan kapkodás számlájára róni fel, ha a tanácskozó szakférfiak köztudomású elvi állapodottsága, e föltevést egyenesen ki nem zárná. A tünemény okát másban kell tehát keresnünk. — Lehet, a miniszter intonátiójában; lehet, az elvi ellentétek merevségében fekszik az, s mindkét esetben az idő jótékony befolyására történik speculate, midőn a bőgőt megoldatlanul adják tovább, —mely nemén a „dugósdi“ játéknak, tudvalevőleg, az szokott rajta veszteni, kihez a bőg utolsó kézből kerül. „Aki veszi, ne szánja, hogy a háta megbánja,“ — mint a játékban mondani szokás. — Csakhogy ez a játék, igy miniszteri garde-de-dame-ság alatt folytatva, igen alkalmas kifejteni oly meggyőződés csíráit, hogy mi nálunk a „tanulmártyozás“ „enquetirozás* „debattirozás“ — s a tágabb és szűkebb körű tanácskozás annyi a magnyi módja egyenesen arra való, hogy az ahhoz kötött várakozásnak aztán épen az ellenkezője menjen teljesedésbe, az irányadó „intelmek“ predestinatiója szerint. Ha a kultuszminiszter úr, egyes kérdéseket akként intonál, hogy célzatai s követendő eljárása iránt, az enquête bárminemű megállapodása esetén sem lehet a priori kétkedni : akkor tessék elhinni édes fölösleges az egész erquetezési porhintés, és ki lehet a dolgot fondalni szép csendesen in camera caritatis, a közoktatásügyi tanácsban anélkül, hogy Lubrich úr szabadelvűsége valami nagyon erős próbára lenne téve. Informatióink nem terjednek annyira, miként már most módunkban volna szegről-vlsgre kimutatni, hány kérdésnél s a hanglajtorja melyik fokáról volt a vegyes bizottságnak szerencséje a kultusz miniszter irányadó szózatát szivére vehetni? csak an a az oszfve ptumnlt utalni melyben e kiváló figyelem épen a theologiai fcultás kérdésének jutott osztályrészeit. Midőn a kultuszminiszter úr e facultas kérdését oly megjegyzéssel bocsájtotta tárgyalás alá , hogy ez az a sarkpont, melyen ez egyetem-reform egész kérdése jobbra fordul, vagy felbillen, lehetetlen oly czélzatot nem látunk ebben, mely az egyetem reformjának minden őszinte barátjával közös felfogással szöges ellentétben áll. Hiszen, ha azt akarja vala mondani, hogy a reform ezen beismert akadálya eltávolítandó, akkor semmi szükség nem volt a „felbillenés“ eshetőségét is concedálni, mely kilátással szemben mi csodálni való sincs az enquéte tartózkodó, magaviseletén lévén a biztos felbillenéssel szemben még a tántorgásnak is némi előnyei. Szomorú dolog volna, ha a többi elodázott kérdéseknél is eféle felbillenések kilátásában kellene az elodázás okát felfedeznünk. Szomorú nemcsak a kultusminiszter úr szabadelvűsége felől táplált fogalmainkra, de azokra nézve is, melyeket az enquétebeli szakférfiak független meggyőződéséről s férfias erélyéről magunknak alkottunk. Inkább a bizottság kebelében fenálló merev elvi ellentétekben akarjuk tehát az elhalasztás okát keresni, bár e feltevésünkből ismét nem a legvigasztóbb következtetést nyerjük, ha a tanácskozás eddig elért eredményeit vesszük sinórmértékéül. A bizottság ugyanis három kiválólag fontos kérdésben jutott eddig elé elvi megállapodásra, s mind a háromnál a haladó irány volt az, mely kénytelen volt a megállapodás egységének áldozatul hozni nézeteit. Nevezetesen : a polytechnicumi fakultások kérdésében, ezek mellőzését, — a tandijakra nézve pedig a megtartás szükséges voltát mondta ki ; — míg a tanszabadság kérdésére a kötelező tantárgyak, tanévek és tanórák megtartásával felelt. Valóban vakmerő képzelődés kell hozzá, hogy valaki ily előzmények után az elvi ellentétek talaján a haladó irány syőrelmébe vesse reményét. De hát, kérdi valaki, — miben fog akkor állani tulajdonképen az egyetem nagy szavakkal hirdetett reformja, ha minden fontosabb elvi kérdésnél a konzervatív nézetek túlsúlyából kerül ki a megoldás? — Indiscret kíváncsiság, melynek eleget tenni valóban nem áll hatalmunkban ma, midőn még a megállapított reformok összegét egyetlen tételbe foglalhatjuk, hogy t. i. a bölcsészeti facultás kifurcáltjat ott. — Voilà tout. Akad-e párja e tettleges haladást involváló határozatnak, vagy sem? nem tudjuk. Hanem anynyi máris bizonyos, hogy a tanszabadság és tandijakra nézve létrejött megállapodás terhét, csak az előképzettség igazolása körül életbe léptetendő eljárás absolut szabadelvűsége és czélirányos vizsgálati rendszer egyrészről, másrészről pedig a magántanárok intézményének korszerű reformja ellensúlyozhatná némileg. Ami a politechnicumi fakultás elejtését illeti, — közbevetőleg mondva, mi sem tartozunk föltétlen hívei közé — ezért tán theologiainak hasonló sorsa volna, a legkielégitőbb kárpótlás. Szabad legyen e futólagos jegyzeteket az enquéte tisztelt tagjainak szives figyelmébe ajánlanunk s nem bocsátkozhatván egy hírlapi czikk szűk keretében e különben már annyiszor s oly alaposan megvitatott kérdések bírálatos elemzésébe , egyszerűen a tudományos oktatás újabb fejlődési irányára, s ennek követelményeire utalunk, midőn ezek nevében kérjük őket: na tekintsék az egyetem újjászervezésének ügyét olyannak, melyben előzékenység, vagy tartózkodás tekintetei az elvek, a korszellem rovására engedékenységre indíthatnának. Nemzedékekre kiható ügy van kezeik között, melytől sem kormányi befolyásolás sem a hagyományos nézetek tétlenségi törvénye ne riassza el a korszerű alkotás jóltevő kezét, vagy ami még roszabb, ne vonja be e kezet a saját czéljainak megfelelő alakításhoz. E felett őrködjenek a bizottság haladó férfiai, kiknek czimére e soraink szólanak; s ha már nézeteiket az enquéte kebelében nem érvényesíthetik : óvják meg legalább az ació függetlenségét máskorra, más helyre, hol azt tán kedvező siker követheti még. — Az egyetemi reform ügyében működő szakértekezlet a kitűzött kérdések tárgyalását f. hó 24-én délutáni 5 órakor folytatni fogja. _________ — Az országos magyar statistikai tanács folyó hó 18-án Ribáry József, miniszeri tanácsosnak e czélból felkért elnöksége alatt tartott ülésében, Keleti Károly előleges jelentést tesz, a folyó évben Szt. Pétervárot tartott nemzetközi statistikai congressusról. Előadó egy nagy részt már készen levő részletes jelentés bemutatását helyezvén kilátásba, egyelőre csak azon szíves fogadtatásról emlékszik meg, melyben a kongressus magyar tagjai sz. Pétervárott részesültek, s kiemeli, hogy Magyarországnak mind hivatalos képviselői, mind többi tagjai majd valamennyi osztályban nem csak helyt foglaltak, hanem tettleg működtek is. Mindenek fölött kiemeli, mily kitűnő fogadtatásban részesült, az őfelsége engedelmével, a magyar kormány megbízásából a közgyűléshez intézett azon meghívása, hogy a jövendő nemzetközi congressus Magyarországban tartassák meg, és Buda-Pestet válassza székhelyül. A közgyűlés, hagyományos szokásaihoz híven nem határozott ugyan azonnal, hanem a jövendőbeli székhely választását a rendező bizottságra (Commission organisatrice) illetőleg az újonnan megalkotott állandó bizottságra (Commision permanent) ruházta; miután az állandó bizottságban Magyarország is képviselve van, azonkívül pedig előadónak sikerült a congressus kiválóbb tagjait, úgyszólván kivétel nélkül, megnyerni az eszmének, valószínű, hogy 1875-ben Magyarország fővárosában fog ülésezni a nemzetközi congressus, alkalmat szolgáltatván ez által nekünk, hogy nemcsak a tudomány képviselői irányában gyakorolt vendégszeretet által, maga a tudomány iránti tiszteletünket tanúsítsuk, fokozván ez által honfitársainkban is a statistika iránti érdekeltséget, hanem alkalomul fog kínálkozni arra nézve is, * sípűsök* azgyes államok viszonyait ismertetik az egész világgal. Az ülés tulajdonképeni tárgyát, a belügyminiszter úrnak azon átirata képezte, melyben megküldvén a statistikai tanácsnak az árva- és gyámhatóságok működésének, a gyámoltak és gondnokoltak személyi és vagyoni állapotának, és a vagyon kezelésének kimutatására tervezett mintákat, a tanácsnak a statistika szempontjából netaláni észrevételeit, és kívánalmait kéri vele mielőbb közöltetni. A statistikai tanács örömmel vevén tudomást a miniszter úr szándékáról, melylyel a tanács alapszabályai értelmében, közreműködését veszi igénybe ily fontos társadalmi intézmény működésének tanulmányozásában, behatóan tárgyalta a közlött mintákat és méltányolván az érdekes mozzanatokat, melyek kiderítésére e minták szánva vannak, leginkább csak technikai szerkezetek iránt fog a minister úrnak oly javaslatot tenni, melynél fogva e táblázatok az illető hatóságok által sokkal könnyebben kitöltethetőn, czéljuknak annál is inkább meg fognak felelni, mert a megismerni kívánt anyagból, minden egyszerűsítések mellett sem fog semmi sem hiányozni. A táblázatoknak a tanács által kimondott elvek szerinti szerkesztésével a statistikai hivatal vezetőjén kívül Szathmáry Károly és Körösy József urak bízattak meg. Végül bejelent Keleti egy legközelebb bemutatandó új javaslatot, mely a kellő felvételi mintával ellátva, arra lesz hivatva, hogy általa Magyarország összes jelzálogi terhei, az újonnan szervezett telekkönyvi hatóságok közreműködése mellett, ki legyenek mutathatók. A tanács megelégedéssel vevén tudomást ezen tervezetről, röviden kijelöli a fölvételnél követendő irányt, a minták megállapítását jövő ülésének tartván fenn. — A két delegátió egyeztető bizottságai tegnap este tartották első ülésüket. Az értekezés teljesen bizalmas jellegű volt, mindazáltal eredménykép jelentik, budgetje s a tengerészetre nézve fenforgott különbözetek kiegyenlíttettek úgy, hogy az ezek iránti jelentés már a budget-bizottságok mai ülésén tárgyalás alá kerülhet. Belebocsátkozott már a bizottság a hadügyminiszer budgete iránt fenforgott különbözet tárgyalásába is. Itt, mint nekünk írják, a tárgyalás több akadályba ütközött, s a mai esti folytatólagos ülés is ezek elhárításával foglalkozand. Habár ezekre nézve is hisznek akiegyenlítés közel lehetőségében s mégis ezek folytán a delegátió ülésszaka valószínűleg néhány nappal hosszabb leend. Az osztrák delegatió ülése. — Október 22-én. — Elnök: Hopfen lovag az Illést déli 12 órakor nyitja meg. — A kormány részéről jelen vannak: Holzgethan és Kuhn közös miniszterek, Pöckh altengernagy. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök bejelenti, hogy a közös államháztartás 1870-iki zárszámadásait kinyomatta s már a tagok közt ki is osztatta; továbbá, hogy a magyar delegátió elnökségétől hat nuntium érkezett, melyek szintén ki fognak osztatni. A napirendre térve előadó dr. Br es 11 olvassa a budgetbizottságnak az 1870-iki zárszámadásról szóló jelentését. A jelentés a következő határozati javaslatot tartalmazza: „Az osztrák-magyar monarchia közös háztartásának költség, előirányzatát túlhaladó 1870-iki kiadási többlet következő tételei indokoltaknak jelentetnek ki, s azokra az indemnity megadatik.“ (Következnek az egyes tételek.) A 10-ik tételnél azonban a következő megjegyzés létezik : „Ami a hadügyér rendes kiadásainak 10, a „szekerészeti szerraktárak“ czimű tételénél előforduló 21,400 frt. 57 kinyi kiadási többletet illeti, arra az indemnity megadatik ugyan, habár a hadügyérnek ezen többletet előidéző eljárása a delegációk alkotmányos jogát sérti is; felszólíttatik ennek folytán a hadügyér, hogy jövőben ily indokolatlan többletek előidézésétől tartózkodjék, mert azok elfogadhatók többé nem lennének. Nem különben indokolatlanoknak jelentetnek ugyan ki a hadügyér rendes költségvetésének 1, 2, 3 és 4. tételeinél előforduló s összesen 631.328 frt 99 x/2 krra rugó, valamint ugyancsak a hadügyér rendkívüli költségvetésének 7. tételénél előforduló 17.842 frt 9*/2 krnyi , az arsenal építkezésénél történt 1488 frt 7 krra rugó többletek, ezekre nézve azonban, tekintettel a fenforgott viszonyokra, az indemnity mégis megadatik. Felszólíttatik azonban a hadügyét, hogy a tengerészeti osztály ügykezelését jövőben szoros ellenőrzés alá vegye s tekintettel az „ezen osztály ügykezeléséért való felelősségének, legyen gondja arra is, hogy ezen osztály indokolatlan kiadások által az előirányzatot jövőben túl ne haladja. Ugyancsak a hadügyér rendes költségvetésének „határőrvidék“ czímű 18. tételénél 311.028 főt 4072 krnyi kiadási többlet teljesen indokolatlannak jelentetik ki, mivel az illető kiadások a határőrvidék saját pénzéből lettek . Volna fedezendők. Fölszólíttatik tehát a hadügyet, hogy „ezen összeg megtérítését a magyar kormánytól követelje.“ A jelentés többi részei, úgyszintén a külügyi,s hadügyi minisztériumok 1867-iki pénztári maradványainak hováfordításáról szóló jelentés vita nélkül fogadtattak el. Erre Demel referál a vámilleték bevételeiről, mely a kormány előterjesztése értelmében 15,556,000 frtnyi magasságban fedezetül fog fölvétetni. — Előadja továbbá a magyar delegatiótól érkezett nuntiumokat, mire a határozatok nagyrészt a magyar delegatió határozatai értelmében módosittatnak. Ezzel az ülés 1 órakor eloszlott. — Legközelebbi ülés holnap déli 12 órakor. A magyar delegatió ülése. — Okt. 22. — Elnök: Majláth Antal gr. megnyitja az ülést, melyben a közös kormány részéről Kuhn és Holzgethan miniszerek, Benedek tárnok s A murt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, Mesznil Viktor b. beadja az ötös bizottság véleményét Éber indítványa tárgyában. A kiküldött bizottság véleménye az, hogy a közös ügyek tárgyalásának előkészítésére nézve az eddigi eljárás továbbra is föntartassék. Szőgyényi László előadja a bizottság kisebbségének véleményét, mely szerint a delegáció egy 21 tagból álló bizottságot küldjön ki mindig, mely a szükséghez képest albizottságokra oszolván, az egyes tárgyakra nézve előadókat válasszon s azok által indokolt véleményes jelentését a delegatiónak bejelentse. — Mindkét jelentés tudomásul vétetett. Haynald Lajos Becker. volt pénzügyminister özvegyének kérvényét terjeszti elő nyugdíj tárgyában, mely Sennyey Pál b. indítványára a közös pénzügyminisztériumhoz tétetik át. A napirendre térve, Bujanovics bemutatja a hadügyi albizottság jelentését a közös hadügyminiszer ama pótelőterjesztése tárgyában, melyben a tábori lelkészek s hivatalnokok számára az 1872-ik évre drágasági pótlék czimén 151,423 frt póthitel megszavazását kéri. Az albizottság el nem fogadását javasolja. A közös hadügyminiszer szekerészeti „szerraktárak“ czimén 235,009 írtnak pótlólag leendő megszavazását kéri. Az albizottság ezt megadni, s az illető összeget az 1873-iki rendkívüli költségvetés első tételére fölvétetni javasolja. — Elfogadtatik. Fischer Mór és társa szállítási károk tárgyában, óbudai szabóiparosok az állammunka megosztása tárgyában, a gácsi posztógyár a Skene ügyben, zágrábi nyugalmazott katonatisztek nyugdíj-felemelés tárgyában beérkezett kérvények a közös hadügyminiszterhez tétetnek át. Prieszky Tádé felolvassa a hetes bizottság jelentését a közös pénzügyminiszter költségvetésének tárgyalásánál a két delegáció között fenforgott ellentétes határozatokra nézve. A különbözet már kiegyenlítettén a jelentés tudomásul vétetett. dugyernyi úgyu Lot*« jele*ütését adja elő a közös külügyminiszter költségvetésére nézve. Itt különbözet nem lévén a jelentés egyszerűen tudomásul vétetett. Az albizottság továbbá elfogadás végett ajánlja az osztrák delegátió ama határozatát, melyben felszólitatik a minisztérium, iparkodjék oda, hogy a konsulsági hivatalok bevételi szabályzata alkotmányos uton létrejöjjön. — Elfogadtatik. Ezután Lészay Lajos adja elő a hetes bizottság jelentését a tengerészeti költségvetés tárgyalásánál a két delegátió között fenforgott külömbözetekre nézve. — Ez is tudomásul vétetvén az ülés 5 óra után eloszlott. Berlin, oct. 20. (Saját levelezőnktől.) Múlt 25-iki levelemben megemlékezvén a porosz bank kamatlábának felemelése folytán a helybeli tőzsdén beállott kis paniqueról és állítólagos pénzhiányról, abban egyszersmind kifejezem azon nézetemet. „Biztosan hiszem, hogy a jelenlegi pénzhiány, melyet különben is csak névlegesnek tartok, múlékony lesz, s bár rövid pillanatnyi megállapodással összekötött, de tartós áremelkedésre, állandó haussera számolhatunk még mindig.“ Azon időtájban ezen véleményem kissé merész volt, mert a közönség legnagyobb része a néhány napi baisse által túlságos félelembe ejtetett, mit növelt még a túlüzérkedés által előidézett túlterheltség. A helybeli pénzvilág félelmét még inkább növelte a külföldről, nevezetesen Angolország és Ausztriából érkező számos kedvezőtlen hír; voltak bécsi bankárok, kik távirati úton kifejezték